lenül kompenzálhatnák magukat. A va- lóságban a bérek emelkedése elsősorban .a profit nagyságát veszélyezteti ——- vagyis amikor Slichter árszínvonalról és bérszín- vonalról beszél —- profitra gondol.
Marx ,,Bér, ár, haszon" című művében világosan kimutatta, hogy ,,A munkás munkaideje által meghatározott adott ér—
ték az az egyetlen alap, amelyből mind a munkás, mind a tőkés megfelelő részü—
£ket vagy osztalékukat kaphatják... Ha a bérek esnek, a hasznok emelkednek, ha
;a bérek emelkednek, a hasznok esnek.. . A bérek általános emelkedése tehát az :általános haszonráta sűllyedését vonná maga után, de semmi befolyással sem
?lenne az értékekre."" '
.
Milyen összefoglaló következtetések
"vonhatók le az amerikai munkanélküli—
ség tényeinek és a ,,teljes foglalkoztatott- sági" nézetek e rövid elemzéséből?
Amint láttuk, az amerikai polgári köz- ,gazdászok a fokozódó munkanélküliség
" Marx: ,,Bér, ár, haszon. Marx—Engels Vál.
müvek, I. kötet, 413. oldal.
és a tömegek nyomásának a hatására is—
mét kénytelenek a foglalkoztatottság kér—
désének nagyobb figyelmet szentelni.
A növekvő munkanélküliséggel isméta teljes foglalkoztatottság jelszavát állítják szembe, annak ellenére, hogy az elmúlt két és fél évtized számtalan teljes foglald;
koztatottsági igéretével szemben állan—
dóan a krónikus tömeges munkanélküli- ség valósága uralja az amerikai gazda- sági életet.
A jelenlegi hangadó amerikai közgaz—
dászok azt a hitet igyekeznek kelteni, hogy az eddigi rossz tapasztalatok elle—- nére a teljes foglalkoztatottság jelszava helyes és megvalósításának sikere csupán a hozzáértő, gyakorlati alkalmazáson múlik.
A munkanélküliség és a teljes foglal—
koztatottság öszeegyeztetésére irányuló kísérletek azt bizonyítják, hogya bura zsoá közgazdászok a teljes foglalkozta- tottság jelszavának leple alatt a krónikus tömeges munkanélküliség miatt szenvedő milliós tömegek egyre romló helyzetét próbálják igazolni.
Kenessey Zoltán
.Az 1954. július 1-i lakásösszeírás előzetes eredményei
A város- és községfejlesztési és rende—
;zési munkálatokhoz, valamint a kommu—
nális fejlesztési és beruházási tervek el- készítéséhez feltétlenül szükséges, hogya népesség számáról, valamint a lakóház—
és lakásállományról pontos adatok állja—
nak rendelkezésre.
Az 1949. január 1-i népszámlálásnak
"ilyenir'ányú adatai már nem megfelelőek.
A lakásalapban a népszámlálás óta alap- ' vető változások történtek. Részben a vá-
rosok iparosodásával járó fejlődés, rész- 'ben a természetes szaporodás következté- ben a városok lakossága jelentősen meg—
változott, a lakásviszonyok erősen módo—
sultak. _
A Központi Statisztikai Hivatal a la—
kásépítkezéseket csak 1951. óta figyeli meg rendszeresen. Az,1949. és 1950. évi lakásépítkezésekről, a lakásmegszűnések—
ről, a lakások számában és közművekkel való ellátásában bekövetkezett változá-
sokról, a' lakóházak állapotáról. csak igen hiányos adatok álltak rendelkezésre.
Igen sok településen még hozzávetőle—
6 Statisztika-i Szemle
gesen sem lehetett megállapítani a laká—
sok, illetve a népesség számát,, még ke—
vésbé voltak laksűrűségi mutatószámaink.
(Pl. Miskolc népességét illetékes szervek 120 OOO—170 000 lakos között találgatták.) A lakásviszonyok ismeretének hiányában nem volt pontosan megállapítható a la—
kásszükséglet, a lakásépítési és lakásgaz- dálkodási tervek sem voltak pontosak.
A városok, illetve községek fejlesztési és rendezési tervének elkészítéséhez szintén ismerni kellett volna a lakóház- és lakásállományt. Központilag megszer- vezett adatgyűjtés hiányában a városter—
vező vállalatok esetenként a—' sokszor kontármódra végrehajtott adatfelvétel út- ján — gyűjtötték össze a tervezéshez
szükséges adatokat. '
A város— és községgazdálkodási felada—
tok ellátásához hasonlóképpen feltétlenül ismerni kell a lakóházak, lakások állo—
mányán kívül azok felszereltségét, köz—
művekkel való ellátottságát. A kommu- nális szolgáltatást nyújtó vállalatok (gáz—
művek, viz- és csatornaművek, gázszol-
178 ,
gáltató vállalatok stb.) fejlesztési tervé—
nek kidolgozásához az említett statisztikai adatok ismerete nélkülözhetetlen.
A lakásokat kezelő különböző szervek—
nek — minisztériumoknak, ingatlankezelő vállalatoknak, helyi tanácsoknak —azon- ban nem voltak megfelelő nyilvántartá—
saik a kezelt lakóházakról és lakásokról.
,
A Minisztertanács a lakásgazdálkodási, lakásépítési, városrendezési és Városgaz- dálkodási munkák tervszerűbbé tétele ér- dekében lakóház- és lakásösszeírást ren—
delt el. Az adatgyűjtés a városokra, ezen- kívül 106 községre, az ország népességé- nek és lakásállományának kb. 450/o-ára terjedt ki.
A Minisztertanács határozata alapján az adatgyűjtést a Központi Statisztikai Hivatal helyi szerveinek ellenőrzése mel—
lett az illetékes helyi tanácsok végrehaj- tó bizottságainak város- és községgazdál- kodási szervei a július 1-i állapotnak meg- felelően hajtották végre. Miskolcon 1954.
április 20—i állapotnak megfelelően tör- tént az összeírás. Itt az összeírást a Hiva—
tal azért hajtotta végre előbb, hogy az összeírás tapasztalatait az országos ösz—
szeírásnál hasznosítani tudja. Az össze—
írás során a lakóházak és lakások szá- mára, a lakások alapterületére, közmű—
vesítésére, felszereltségére,
népesség számára vonatkozó adatokat kel- lett gyüjteni.
I.
Népesség
Az összeírt 168 település állandó népes—
ségel 5 és, fél év alatt több mint 368000
lakossal növekedett.
. )
A városok és a községek népességének alakulása
Az állandó népesség
a: szeme.
Megnevezés
, 1949. 1954.
január L' július 1.
Budapest ... 1 612 287 1 781 085 A többi 61 város . . 1 782 216 1 942 111 106 község ... 678 999 718 892
Ein/ütt 4 073 502 4 442 088
* Az 1949. évi népszámlálás a jelenlévő népes- séget vette számba, azonban az adatokból az ál—
landó népesség száma is megállapítható
valamint a .
A tényleges népszaporodásnak közel Wa százaléka a nagymértékű városba való vándorlás következtében Budapestre és az többi városra esik. Budapest lakossága.—
10 ,,50/0-kal a többi városé 90/o-kal növekew dett. Ugyanebben az időszakban a termé——
szetes szaporulat a városokban 45605, (154 500 lélek). A tényleges népszaporodás: ' és a természetes szaporodás közötti kit-—
lönbözet — Budapesten 160 000 lélek, el:
vidéki városokban 72000 lélek —— a belső;
vándorlásnak tudható be.
A városi1 és a vidéki népesség arányának a felszabadulás után bekövetkezett eltoló—
dását az alábbi adatok szemléltetik.
Magyarország népességéből
Buda- * többiaközsé- Hossza- EV' pesten Vim? gekben nen
élt;, %
1369. ... LB 11,5 86,7 1009?
1900. ... 8,8 IBA 82,8 1005)"
1920. ... 11,6 19,4 69,0 1003 1941 ... 12,5 23,7 63,8 10033"
1949. ... 17.3 194) 68,7 1003?
1954.Július 1. " . 19,0 21,0 60,0 100,0
* Az adatok az egyes összeírások idejében fenn——
álló közigazgatási beosztásnak felelnek meg.
**Becsúlt adatok.
1954. július 1—én az ország népességébőF 3723 000 lakott városban, az ország né—
pességének 38,5%-a. A városi népesség"
száma az 1949 óta eltelt 5 és fél év alatt.
9,7%—kal növekedett.
A városokon belül az ipari városok né—
Apessége növekedett meg jelentősebben.
Keszthely, Mosonmagyaróvár. Székes—
fehérvár és Tatabánya népességének nti——
vekedése 15—20% között van. Hatvan,, Békéscsaba és Zalaegerszeg lakosságának;
1 A városi népesség számának megállapításánál nemcsak az úgynevezett állandó népesség számát kell figyelembe venni, A város vonzása. közleke- dési, szociális, kulturális és áruellátási szerepköre-A szempontjából városi népességhez számítandó az a népesség is, amelyik foglalkozásánál vagy egyéb:
oknál fogva naponta rendszeresen a városba uta—
zik és munkaidejét a városban tölti.
Az 1954. évi január elsejei adatok szerint napi: — * és hétvégi jeggyel vasúton 258000-en utaznak ac városokba ebból Budapestre 123 000, Miskolcra;
22000, Győrbe 14000, Sztálinvárosba. nem dolgozol utazik.
száma több mint 100/0-kalemelkedett.
A városi népesség arányának ezzel a gyors emelkedésével nem tartott kielégítő mértékben lépést a lakásépítés, a közmű- vek, a városi közlekedés, a kereskedelmi hálózat, a szociális és kulturális intézmé- nyek fejlesztése.
Városfejlesztésünk nem volt eléggé tewszerű. Nem fordítottunk kellő gondot a város— és községfejlesztési tervekre.
Jóváhagyott fejlesztési tervek —— s e ter- vek ellenőrzése — hiányában, a település—
Néhány város népességén
fejlesztés nem volt egyenletes és arányos.
Sztálinváros (Dunapentele) népessége, amely 1900—1930 között alig 20/0-kal fej—- lődött, 1949 után hétszeresére nőtt. Kom—
ló népessége 1949 óta négyszeresére emel-.- kedett. Várpalota lakossága 1954-ben 50 százalékkal több mint 1949-ben volt. Mis- kolc és Veszprém népessége 250/0-kal nö- vekedett.
Tata és Oroszlány — melyeknek népes—
sége 1900. és 1930. között visszafejlődött -— ugyancsak jelentős fejlődésnek indult.
ek alakulása 1900—tól 1954—ig
A népesség száma
Város 1900 _ 100 %
19002 1980' 1949. 1954-ben"
Kazincbarcika ... a 197 3 779 5 059 11 819 . 876,8
Kon—ló ... 988." 2 1870' 4 605 17 640 1775,3
Miskolc ... 91 214 93 912 109 146 135 780 221,s
Oroszlány 1 633 1 473 3 740 ' 7 150 mm
Sztálinvéroa 3 826 3 905 4 069 27 472 718,0
Tata ... 12 180 _ 12 002 13 199 16 223 138,2
Várpalota . 6 492 e 696 11 065 15 970 248,3
Veszprém . . 14 114 17 792 18 229 22 640 160,4
Zalaegerszeg ... . 9 782 13 072 15 159 16 900 172,8
* Az össznépességre vonatkozó adatok a mai területre átszámítva.
Míg a fejlett iparral rendelkező vagy iparosodó városok népessége nőtt, a mező—
gazdasági jellegű településeké csökkent.
A mezőgazdasági jellegű települések né—
pessége -—-— az iparosítás szívóhatására, va- lamint annak következtében, hogy a pa- rasztság a termelésben nem volt megfele- lően érdekeltté téve —- aránylag jelentős számban az iparosodó városokba vándo—
rolt. Elvándorlás nemcsak a mezőgazda—
sági jellegű; községekből történt, hanem
** Az állandó népesség száma.
*** (Dakna és Gesztenyés külterületek nélkül.
az alföldi mezőgazdasági jellegű városok- ból is. Csongrád, Makó népessége 5—100/0-
kal, Nagykőrösé 39/o-kal, Gyula, Hajdú-
szoboszló, Hódmezővásárhely, Kiskunha—
las. Mezőtúr és Orosháza népessége 1—3 százalékkal, Hajdúböszörményé, Kiskun-—
félegyházáé nemn—egészen 10/o—ka1 csökkent, Cegléd népessége stagnál.
A mezőgazdasági népesség csökkenését jól szemléltetik az alábbi nagyhatárú ta—
nyás városok adatai.
Csongrád, Makó és Szentes városok népességi adatai (1949—1954. évben) Összes területen
Ebből
!
a belterületi a. külterületi
népes— népes- népes-
Város neve az állandó 55835 állandó 868 föll' állal) dó 335321?
'*' ! ('*- Il ! .
S népesség száma fog népesség száma fooygysá népesség száma fogyás
§ (— y) ' (— —) (—)
H
5 1949. l1954" [százalék 1949' 1954" százalék 1949' 1954" százalék
1. Csongrád ... 24 855 23 297 — 6, 3 16 241 15 820 — 2,6 8614 7477 —- 13,2 2. Makó ... 34 170 30 908 —- 9, 5 28 354 26 323 —— 7,2 5816 4585 -- 21,2 3. Szentes ... 31 254 32 032 4- 2,6 23 056 25 142 4- 90 8198 6890 - 16,0
* Az 1949. évi népszámlálás adatai a: legutóbb ** Az 1954. évi lakóház— és lakásösszeirás történt területváiztozások ílgyelembevételével.
B*
előzetes ada—tai
180
Mindhárom város külterületi népessége több mint 1000 lakossal lett kevesebb mlnt 1949—ben volt. A belterületi népesség Ma—
kón több mint 2000-rel csökkent. Csongrád v belterületi népessége 400—za1 lett kevesebb mint 1949—ben volt. Szentes belterületi né- pessége — nyilvánvalóan a különböző in—
tézményeknek a városba történő telepítése miatt —— ZOOO-rel emelkedett.
II.
A lakóház- és lakásviszonyok
A lakásviszonyok terén a múltból sú- lyos örökség maradt ránk, különösen a városokban és az alföldi tanyás települé- seken. Thirring Gusztáv 1894-ben megje- lent ,,A fővárosi szegény néposztályok la-
kásai" című dolgozatában írja, hogy 1891—
ben 6599 munkáslakásban 59 723 lakost talált a népszámlálás, ebből
! szobából álló konyha nélküli lakás 2818 2. 3és több szobából álló konyha
nélküli lakás 78
! szoba-konyhából álló lakás _ 3242 2, 3 és több szoba-konyhából álló a
lakás 301
Csak konyhából álló lakás 161 volt.
A fenti adatok szerint 6060 egyszobás lakásban az 59 723 lakosból 53 044 lakott;
Egy lakásra ll lakó jutott. , *_
Budapesten a lakáshelyzet még 1910—
ben is a legrosszabb volt Európa nagyobb városai között.
Szobánként az
Város neve 1 , 2 l 3 ! 4
szobás lakásokban átlag hány egyén lakik
Kopenhiu ... 1,8 1,6 1,3 1,0
Berlin ... 3,2 2,1 1,4 1,1 Boroszló ... 8,4 2,1 1,4 1,2
Drezda ... 3,5 az 1,4 1,1
Rotterdam ... 3.0 2,3 1,5 1,3
München ... 4,8 2,3 1,6 1.3
Budapest ... 4,3 2,5 1,'7 1,4
(Forrás: Városi Szemle, 1913. évf. 624. old.) . A lakások zsúfoltsága nem enyhült lé- nyegesen 1910 után sem. 1930-ban 100 szo—
bára Budapesten 225, a többi városban 245 jelenlévő jutott. 1941—ben a 100 szo—
bára jutó országos átlagszám 257.
Az 1941-es népszámlálás alkalmával a lakásoknak több mint 80%-a — de még
a városi lakásoknak is több mint a fele egyszobás volt.
A háború a meglévő épületekben nagy pusztítást okozott. Megsérült 375 OOO/lakó- ház, az ös$zes lakóházak zoo/va. Egyes városokban a pusztulás messze az urná—
gos átlag fölött volt. Székesfehérvárott a lakóházak 90 százaléka, Budapesten az épületek 56,2 százaléka sérült meg.
Bár a háború utáni újjáépítés hatalmas lendülete 3 év alatt eltüntette a hábm'ús károkat, —— a háború folyamán megsérült 355000 lakóház 94%-át az 1949-es nép- számlálásig helyreállítottuk s a felsza- badulás óta mintegy 200000 lakást, ebből
1954-ben közel 30 000 új lakást felépíteté
tünk —* az ország lakásviszonyait nem le—
hetett máról holnapra teljesen megjaví—
tani.
Az 1954. július 1—i lakásösszeírás ered—
ményei jelzik azokat a nagy feladatokat, ' melyeket meg kell oldanunk.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy az ipari építkezésekkel egyidőben nem építettek a városokba vándorló munkás- ság számára elegendő lakást. Hozzájárult a lakásviszonyok romlásához az is, hogy' még a wszonylag alacsony lakásépítési terveket sem teljesítették. További hiba volt, hogy városrendezési okokból, vala—
mint a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése érdekében, sokszor kellő megfontolás nél- kül bontottak le épületeket, vagy hogy a lakásokat gyakran rendeltetésétől eltérő célra (irodának, üzletnek, raktárnak) tiet—
ték igénybe. _
Az 1954. július 1-i lakásviszonyokról az
alábbiakban adunk tájékoztatást.
A lakott épületek szám 1949—ben és 1954—ben.
19 . .
Megnevezés lami?!) 1. halálig. "
Dndnpesb ... 130 877 140 281 Városok ... 328 221 833 066 Községek ... 147 886 151 108
* Az összeírás során épületösszelrólapot kel—lett kitolteni minden olyan házról, melyben legalább egy lakó volt. tekintet nélkül arra, hogy a ház üzemi vagy mezőgazdasági épület
** Intézeti háztartások nélkül.
A lakott épületek számánál — ha a vá—
rosok és községek szerinti összesített ada- tokat vizsgáljuk -— emelkedést tapaszta—
lunk. Az összesített adatokon belül azon—
ban nagy a szóródás; az ipart városokban 7,8%—os az emelkedés, Miskolcon lőOO-zal, Debrecenben 1350-nel, Szegeden, Ózdon és Tatabányán több mint GDB—zal több a lakott épületek száma. (A növekedés rész—
ben az építkezések következménye, rész—
ben pedig azzal magyarázható, hogy több, 19494ben nem lakás céljára szolgáló épü- letet most részben vagy egészben lakás céljára használnak.) A mezőgazdasági jel- legű városokban a tanyaházak lebontása következtében viszont 3—40/0—os a fogyás.
A külterületen a romos állapotú, lakat—
lanná vált tanyai házakat lebontották, vagy nem lakás célját szolgáló épületekké alakították át. Ezenkívül a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése során igen sok la—
kóházat bontottak le, melyeknek lakói részben tsz. központokba, részben a váro- sok belterületeire költöztek. Különösen sok lakott épületet bontottak le Makón (800) és Hajdúböszörményben (800), de Karcagon, Hajdúszoboszlón, Csongrádon, Mezőtúron és Gyulán is eléri a lebontott épületek száma a 400—500-at.
A lakásállomány alakulása
Az összeírt településeken a népesség számának nagyarányú növekedésétől a la—
kásállomány szaporodása elmaradt. 1949.
óta a főváros lakásállománya 29 OOO-rel, a többi városé 16 OOO-rel, az összeírt 106 községé pedig 5000-rel növekedett.
A lakásállomány 51 000 lakással való emelkedése csak kb 60%—ban ered új építkezésekből, a többi abból adódik, hogy eddig nem lakás céljaira épült helyisége—
ket is igénybevettek lakás céljára.
A lakásállomány a legjobban az iparo- sodó , településeken fejlődött.
!
A lakásállomány növekedése Megnevezés 1949 és 1954 között
szám
Sztálinváros ... 3541
Miskolc ... 2823
Komló ... . . . 1979
Tatabánya . 1448 Győr ... 1372
Ózd ... 1035
Székesfehérvár . ' 920 Szolnok ... 882
Ajka ... 888
Lőrinci ... 673
Szigetszentmiklós ... 626
A népesség számának emelkedéséhez képest azonban még ezeken a települése—
ken is elmaradt a lakásállomány növeke- dése.
A városok között a mezőgazdasági jel- legű városok (Hódmezővásárhely, Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Orosháza, Makó, Kiskunhalas stb.) lakásállománya l949-hez képest csökkent. Cegléden közel 1100-zal, Mezőtúron, Hajdúböszörményben IOOO-rel. Makón BOD—zal. A csökkenés a mezőgazdasági népesség elvándorlása és ezzel együtt a tanyaházak lebontása kö—
vetkeztében túlnyomórészt a városok kül—
területein következett be.
A lakáshelyzet jellemző mutatója a lak—
sűrűségi mutatószám; amely a 100 szobá—
ra, illetve 100 lakosra jutó lakások szá- mát fejezi ki. Mivel a lakásépítés a pa—
rasztságnak a városba való vándorlásával
—— mint ismeretes ,— nem tartott lépést, az utóbbi években a nagyobb városokban s így Budapesten is nőtt a laksűrűség.
A laksűrűségi mutató ma körülbelül azo- nos szinten van mint 1930—ban,
a jelenlegi helyzettel egyáltalán nem le—
hetünk megelégedve, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a lak—
sűrűség a különböző nagságú lakásokban egyenletesebb, mint a múltban.
A lakásviszonyok megítéléséhez jelen- tős mértékben hozzásegít az egy főre eső lakóterület kiszámítása. Az 1954. július 1-i összeírás során először tettünk kísérletet arra, hogy a lakásviszonyokat ilymódon is megállapítsuk. Az összeírás szerint az egy lakosra jutó lakóterület Budapesten 8,6, a többi városokban 7,2, a községekben 7,0 négyzetméter.
A városok közül viszonylag Sopronban, Szegeden és Mohácson legkedvezőbbek a lakásviszonyok. Szegeden a 100 szobára jutó lakosok száma 213, Sopronban 223,
Mohácson 218. Az egy lakosra eső lakóte—
rület Szegeden 8,9 m2, Sopronban 8.7 mz, Mohácson 7,9 1112.
Budapesten a kerületek között legjobb a helyzet az V., a VI., a II., az I., a XII.
és a XI. kerületben, ahol a 100 lakószo- bára esö lakosok száma 200 körül, az egy
lakosra jutő lakóterület pedig 10—12 m2
között van.
A lakásállomány —— mely eddig is túl- nyomórészt 1—2 szobás lakásokból állott
§
.de-
182
..— 1949 óta, néhány iparosodó város ki'- vételével még jobban eltolódott az 1—2 szobás lakások felé. (Pl.: Budapesten a 3 és több szobás lakások száma 1949—ben 10,6%, 1954—ben 9,8% volt.) Ezt a körül-
ményt többek között a nagylakásokmeg—
[osztása eredményezte. Ennek *a követke:—
ménye az is, hogy Budapesten közel 4000- rel csökkent a társbérletek száma.
Egy főre eső hasznos alapterület Budapesten kerületenként, 1954—ben
Egy főre ju/ ;
-—7 7-8 49—70 70-né/ főbb rna hasznos a/ap/ená/ef A
Azoknak a lakásoknak a száma, me—
lyekben albérlet van, Budapesten kb.
14 OOO-rel, a többi városban több mint SOOO-rel emelkedett.
Az intézeti háztartások (munkásszállá- sok, iskolai, kórházi háztartások stb.) szá—
ma Budapesten kívül Kazincbarcikán, Sztálinvárosban, Komlón és Miskolcbn a legnagyobb.
"— A lakásösszeírás előzetes adatainak fenti ismertetése csak a legfőbb számok
bemutatására szorítkozott. A lakásviszo—
nyok mélyebb elemzéséhez szükséges ada—- tok (a számoknak bel- és külterület sze—
rinti részletezése, a különböző lakásnagy- ság—csoportokban lakó népesség számá- nak, a családok számának, a lakbéreknek, a lakások felszereltségének 'stb. adatai) feldolgozása még nem történt meg. Ezek a feldolgozás teljes befejezése után állnak majd rendelkezésre.
Dr. Kovacstcs József
,. —
