7, szám
-——438 —— 1942
foglalt helyet. Közülük négyet elsodort a történe—
tlem vihara, a mostoha sors. A megmaradt kettő (Tenke és Bélfenye'r) annál szívósabban ragasz- kodik talpalatnyi földjéhez, pedig az első világ- háború óta a létfenntartás küzdelmeihez az oláh (megszállás okozta viaskodás is hozzájárult. Saj—
nos, a belvederei határon túl maradtak ezek a
falvak; a második bécsi döntés alkalmat adott a
szerzőnek, a kíváló földrajztudósnak, hogy 10 év előtt megírt munkáját másodszor is megjelen- tesse. Fodor tulajdonképpen szülőföldjének élet—
rajzát adja ebben a művében, amely mintaképül szolgálhat másoknak szülőfalujuk életrajzának megírásához. A szerző gróf Teleki Pálnak, a tudós—
nak, a magyar tájkutatás megindítójának emléke- zetére ajánlja ezt a kötetét, aki ezt a tanulmányt ,,Egy évezredes magyar falu" címen a Magyar Tudományos Akadémiában 1931-ben bemutatta.
Tenke és Bélfenyér a Bihar-ehgység és a ma—
gyar Alföld határvonalán foglal helyet, ott, ahol .a Fekete-Kőrös gyönyörü völgye kilép az Alföld végtelen síkjára. Az első feljegyzések a XIII——
XIV. században említik az itteni falvakat. Való- színűleg itt, a Bihar-hegység erdőrengetegének határán védelmi vonalat, ,,gyepü"—t állított fel a honfoglaló magyarság s annak védelmére —— leg- alább is részben — a rokon besenyőket telepi—
tette le. Az ősi gyepűőrző magyar telepesek utó- dai birtokolták ezt a vidéket a XVI. században is, a török háborúk megindulásának idején, Ettől kezdve már bőségesebb történelmi adatokkal ren—
delkezünk s ezek az adatok e falvak valóban drá—
mai multjat tárják elénk. A török világban már
se szeri, se száma e falvak kirablásának és leégév sének. A török- és kurucvilág viharai után Tenké—
nek kétszeri Olálh beköltözéssel is meg kellett birkóznia, A falu magyar lakosai mindkét alka—
lommal visszafoglalták őseik földjét. Ilyen előz mények után indult meg e falvak parasztságának
kultúrmunkája, amelyet az utóbbi 200 esztendő- .ben végzett. Küszködött az erdőrengeteggel és a vízzel, tehát erdőt irtott és folyót szabályozott, esakhogy minél több termőföldet szerezzen egyre szaporodó lakosságának táplálására. A jobbágy- felszabadítás némi levegőhöz juttatta a népet, a termőföld azonban úgyszólván mindig kevés volt a falvak népének eltartásához. A nép a mostoha körülmények ellenére is szívósan ragaszkodott földjéhez és soha el nem évülő történelmi érdeme,
hogy pl. 1930—ban Tenke majdnem % részben, Bél—
fenyér pedig majdnem teljesen magyar volt.
Fodor behatóan ismerteti szülőföldjének föld- rajzi viszonyait, népwét, települését és gazdasági életét. A kötet végén vannak közölve azok a sta—
tisztikai táblázatok, amelyek a két község család- jairól, népmozgalmáről, nemzetiségi és vallási
összetételéről, birtok'viszonyainak alakulásáról és állatállományanak fejlődéséről tudósítanak beu—
nünket. Több szép térképvázlat és fényképfelvé- tel is élénkíti a munkát, amely méltán számíthat a statisztikusok érdeklődésére is, mert —-— mint a kötetet befejező forrásjegyzék is bizonyitja —— a szerző a Központi Statisztikai Hivatal által ki—
adott Magyar Statisztikai Közlemények valameny- nyi idevágó adatát felhasználta, az 1860. év előtti statisztikai adatait pedig a különböző jobbágy- összeírások eredményeiből való számítás útján nyerte, tehát könyve megírásakor értékes sta—
tisztikai munkát is végzett. P. F.
Czuber — Burkhardt: Die statistisehen For- schungsmethoden.
Verlag von L. W. Seidel und Sohn.
Wien 1938. 3. kiadás — 3: édition — XVI 4— 330 l. - pages.
Czuber Emanuel kiváló munkáját harmadik kiadásában részben átdolgozva és kiegészítve Burk—
Imrdt professzor, nagynevű német matematikus- statisztikus bocsátotta a közönség rendelkezésére.
Az átdolgozó általában ragaszkodott Czuber eredeti beosztásához, tárgyalási rendszeréhez és betűjelzé—
séhez. Az anyag kiegészítése igen szerencsésnek mondható és a gyakorlati statisztika szükségleteit tartja szem előtt.
A mű egyébként három részre tagolódik. Első részében a minőségi (fajlagos vagy szilárd) ismér—
vek elméletével foglalkozik, kiterjeszkedve a kap—
csolás, függőség és többszörös osztályozás kérdé- seire. A második rész a mennyiségi (számszerű v.
változékony) ismérvek teoriáját adja. E részben a mennyiségi ismérv alapján történő tagolás, a kö- zépértékek, arányszámok és a szórás kérdését, va—
lamint a két .és a kettőnél több változó közötti kor- relációt és az idősorok analízisét ismerteti. Érté—
kes gazdagodását jelentik a beiktatott új fejezetek a népességi súlypontról, a középnépességről, az
arányszámokról, a trendszámításról, az időszaki
ingadozások meghatározásáról és a legkisebb négy—
zetek mődszerének alkalmazásáról egy pénzügyi igazgatási kiegyenlítéssel kapcsolatban. A mű har- madik része a valószínűségszámításhoz ad beveze- tőt. Tárgyalja a négyzetes középeltérést a nagy számok törvényével, a binomiális megoszlás kér- dését, a gyakorisági normálgörbót a hibaelmélettel és a kis számok törvényével, végül pedig a nor—
mális korrelációt.
Burkhardt professzor átdolgozása kiterjedt még a közölt számanyag felfrissítésére, az irodalmi utalások kiegészítésére és némi stiláris változta—
tásra, aminek főleg a terminológia egysége szem- pontjából van jelentősége. H, Gy. drl
