Erdély és a visszatért keleti részek

_246-3- szám

kimeríthetetlenül gazdag tudás— és ismeretkincsnek csupán néhány részére akarjuk felhívni a figyelmet.

Az I. kötet első és második fejezete a békebeli

"Magyarország földrajzának tömör összefoglalását nyujtja és a magyar föld tudományos megismeré- fséről szól. Ezután a magyar földfelszín kialakulá- fsának történetét tárgyalja a szerző, részletesen rá- mutatva a földkéregben működő belső erők, to-

"yábbá a külső erők (fagy, hö, víz, szél) munká- .jára. Jellemző. hogy Magyarország felszíne 'meg-

%lehetösen lapos. Földünknek 200 méteres süllye—

"dése már elegendő lenne ahhoz, hogy víz alá kerül- jön az Alföld, Horvátország, a Dunántúl nagyobb része, a Vágvölgye Trencsénig, a Sajóé Rimaszom- Ébatig, a Hernádé Kassáig, a Marosé Déváig, vagyis több, mint 200.000 km2-nyí terület, az országnak kereken 9/3-3. A 200—500 m magasságú területek kiterjedése kevés. 500 m-nél magasabb terület már csak 92.000 kmz-t (28'5%-ot) foglal el országunk' ból. Hazánk vízrajza után a különböző magasságú területekkel foglalkozik Prinz. Ö azonban a felszín- magasságot nem a tengerszinttől, hanem —— a való—

"ságnak megfelelően ——- a hegységek alatt elterülő völgyfenékről számítja. Az országnak legmagasabb 'csúcsa így nem a tátrai Ferenc József-csúcs, hanem raRetyezát csoportjában az alig 2.300 méteres Gugu,

"mert ennek déli oldalán van a legnagyobb, leg—

magasabb hegylejtő, kereken 2.250 m; a Magas

*Tátra 100 méterrel marad mögötte. A különböző magasságú területek kategóriái a következők:

100 m valóságos magasságon alul van a síkság, lott—250 m: alacsony—dombság. 250—500 m: ma-

;gas-dombság, 500—750 m: alacsony-hegység, 750—

1.000 m: közepes-hegység, 1.000—1.500 m:, magas—

"hegység, mon—2.000 m: mezőhavas, 2.000 m—en felü- liek a csúcshavasok. A különböző magasságú terüle-

"teken foglalnak helyet a különböző tájak. A tájak iszerinti területi felosztás rendkívül nehéz, mert az

"egyes táj—csoportok és alcsoportok nem fedik telje'

*sen egymást. Prinz Gyula'egyébként az országot 4 országrészre, 15 tájra és több ,,vidékre" osztja fel. Meggyőzően bizonyítja, hogy sem a folyóhatá- Tokkal val-ó országfelosztás, sem a megyehatárok nem felelnek meg a földrajzi követelményeknek.

A II. kötet, mint a címe is mutatja, arról a kultúrmunkáról szól, amely Magyarországot a Száva és a Kárpátok határán éles kultúrlépcsővel

választja el a Kelettől és a Balkántól. Magyar-

eország nyers térszíne, a növényzet, az erdőségek és vizek kerülnek itt tárgyalásra. Azután a halászat, vadászat, mezőgazdálkodás, bányászat és az ipar

*tájrajzi jelenségeivel foglalkozik a tudós szerző.

.A magyarság hatalmas kultúrmunkájából legyen fszabad feljegyezni a következőket: az 1867-től imát—ig történő vízszabályozások a magyarságot az legkiválóbb vízépítő nemzetek közé sorozzák.

,,FolYóthálózatunk a földrajzban általa ^valóban

,-*-,1,J38 _-

lényegesen új képet kapott. A Duna Itt átvágás

által 123 kin-rel, a Körösök 248 tanmenet—"Me km—rel, a Dráva 68 átvágásapáltal 177 kxnárel, a Temes 92 lemetszéssel 142 kxn-rel lett röVídebb.

Összesen 717 új folyószakasz, tehát új meder készült 1.716 km hosszúságban. Összehasonlítva ezt a nagyobb folyók hálózatának egész számérté—

kével, a magyarság elmondhatja, hogy a vizet az Égtől kapja, de annak síksági medreit, úgy ahogy ma szemünk előtt vannak, maga építette." A há- zaknak a tájban való szerepe, a falvak települé-se és a városok földrajza fejezi be a II. kötetet.

A Ill. kötet tulajdonképen Magyarország né—

pességi, közlekedés- és politikai földrajzát tartal—— _ ' mazza. Részletesen tárgyalja Prinz Magyarország ős—, törzs- és fedőréteg—ét, Rámutat arra, hogy — főleg a török hódoltság alatt szenvedett vérveszte- ségek folytán —— a magyar nyelvűek arányszáma

láOO—lSOO—ig 80%—ról 38%-ra csökkent. A török

hódoltság megszűntekor a magyarság aránya kere- ken 50% lehetett; a XVIII. századbeli nagy gyar-*

matosítás nyomta le ezt az arányt 38—ra. Az 1850, 1880. és 1910. évekre a magyarság aránya, csak

41'6, 46'6 és 54'5%—ra emelkedett. Ez mutatja nemzetünk tragédiáját: a Nyugat kultúrájának vé—

delmében valósággal elvérzett történelmének máso—

dik félezredében, A Magyarország védelmi és poli- tikai földrajzáról, Csonka-Magyarországról s az utódállamok helyzetéről szóló részek fejezik be a III. kötetet.

Bármelyik földrajzi jelenséget is fejtegeti a szerző, mindegyik Magyarország páratlan földrajzi egységét bizonyítja. Még a különböző nyelvterüle—

tek tárgyalásánál is a valóságnak megfelelő követ- kező megállapításra jut Prinz: ,,Az összes népi egy- ségek egymásbafonódva, sőt szövődve, együttesen alkotnak egy egész nemzetet a Kárpátoktól az Alpokig, a Dráváig és Aldunáig, amely soknyelvű ugyan, de amelyet egységbe kényszerít elhelyezke—

désiik, gazdasági belső kapcsolatuk, évezredes együttélésük, egységes lelkületük."

A statisztikusokat a ll. és 111. kötet több rész—

lete, különösen pedig a III. kötetnek a népsűrű—

ségről szóló fejezete fogja érdekelni. Néhány érde—

kes szám: Európa népsűrűsége Augustus császár korában 3, 1800-ban 20, 1860—ban 26, s végül 1930- ban 50. Európa népessége tehát hatalmas arány- ban szaporodott, különösen a XIX. században (180 millióról 450 millióra). Ez a nagyarányú szaporo—

dás messze felülmúlta az 1870. év után 33 millió ember kivándorlását és az elmult világháború 20 milliós emberveszteségét is. Magyarország népsűrű- sége a történelem folyamán a következöképen alae kult: a honfoglaláskor 3, 1500-ban'16, 1700-ban

1869—ben 48'5, 1910-ben 64'6. A szerző ismerteti'_

népsűrűségre :ható földrajzi tényezőket s megá—liai—

pitja, hogy Magyarország a mérsékelten nagysiirüa

2—3, szám

ségű országok csoportjába tartozik. A belső ván—

dorlás és a: kivándorlás is hatással volt a népsűrű—

ségre. Végeredményben a népsűrűség is, mint sok más tényező, páratlan államterületi egységünket bizonyítja, mert széles területeken egyenletes;

egyetlen nagy összezsúfolódás van székesfőváro—

sunkban és az aránylag rövid nyugati határszakasz kivételével körös-körül teljesen néptelen Jollokkal megszakított rendkívül népszegény határövet talá—

lunk.

Igen szép kép- és térképmellékletek és statisz- tikai vonatkozású vázlatok tarkítják a köteteket.

Mindegyik kötet Végén bőséges irodalmi jegyzete- ket találunk. A Ill. kötetet név— és tárgymutató

fejezi be. P. F.

1941A Magyar Gyár-ipar Évkönyve és Cimtára

Annuaire et livre d'adresses de la grande indus- trie hongroise, 1941.

A Gyáripari Érdekképviseletek közreműködésével szer- kesztette: Pártos Szilárd dr.

Rédigé, en collabomtion avec les associations profes—

g'onnelles de la grande industrie, par le Dr Constant ártos.

Budapest, 1941. 1286 lap. -— 17.

Hat évvel ezelőtt jelent meg Ko/fler Károly—

nak ,,lpari Címtár"-a. Az ország területi gyarapo- dása folytán szükségessé vált a magyar gyáripar címanyagának teljesen új és megbízható feltárása.

A most kiadásra került Évkönyv és Címtár abban

"különbözik az eddig megjelent hasonló címtárak- tól, Ahogy vállalati-, cég— és árujegyzéken kivül év- könyvi része is van, amelyben a magyar gyáripar egyes ágainak fejlődéséről rövid áttekintést nyujt.

Az itt közölt tanulmányoknak másik fontos sze—

repe az, hogy rávilágítanak a magyar gyáripar nemzetvédelmi, szociális és kultúrafejlesztő mun- kásságára is.

A címtári anyag három részre oszlik. Az első

része betűrendben közli a magyar gyáripari válla- latok és cégek teljes névsorát a gyártmányok fel- sorolásával. A Címtár második része a magyar gyáripar cégeit és vállalatait az egyes iparágak sze- rint csoportosítja. A harmadik rész a gyártmány—

jegyzéket tartalmazza, amely így a magyar gyár- ipari termelés teljes árulajstromát foglalja magá- ban. A Címtár nyomása közben beállott változások pedig a kötet végén, ,,pótlások és helyesbítések"

fejezetben találhatók. A címanyagot a mű szerkesz- tője kitöltésre több ízben kiküldött kérdőívek alap—

ján állította össze. Azoknak a cégeknek és vállala—

toknak adatait, amelyek bármely okból a kérdő- íveket nem szolgáltatták vissza, a Címtár szerkesz—

tősége állította össze. Egyébként a címtári adatok helyességéért a beküldő vállalat, illetve cég felelős.

így jött létre a magyar gyáripar teljes cim-

katasztere, amelyben a felvidéki, erdélyrészi és dél—

vidéki címanyag is már szerepel.

Az évkönyvi részben Knob Sándor vázolja a

———139— 1942

magyar gyáripar helyzetét 1941-ben, majd soron következnek a széngazdaságunk, villamosenergia—

szolgáltató iparunk, vas- és gép-, tégla- és agyag-, fafeldolgozó—, papirosgyártó—, textil-, bőr—, vegyé—

szeti-, malom-, sör-, szesz—, cukor—, konzerv. és

tejiparunk helyzetéről szóló pár oldalas tájékow tatók. Kiemelendő Varga Istvánnak az áralakulás kérdése a magyar gyáriparban című tanulmánya.

Az új árrendezés alapgondolata, úgymond, egy a változó önköltségekhez alkalmazkodó elasztikus, de mégis ellenőrzött árrendszernek a megteremtése.

A további tanulmányok során Hein Ferenc a gyár- ipari adózási problémákról értekezik. Rézler Gyula a magyar gyáripar munkabérszínvonalának alaku-

lását ismerteti 1940—re vonatkozóan, Lengyel Géza Magyarország ipari kivitelét vázolja, majd a ma—

gyar gyáripar közlekedési problémáiról Gyömrei Sándor, a pénzintézetekkel való kapcsolatáról pedig Benes Ferenc számol be. A gyáripar szociális, kul—

turális és egyéb vonoatkozású teljesítményéről a következő fejezetek tájékoztatnak, részben bő sta- tisztikai adatok felhasználásával.

Az Évkönyv befejező része a száz esztendős magyar gyáripar úttörőinek emlékét őrzi. Itt talál- juk meg vezető bankjaink és legfontosabb ipari vállalataink rövid történetét is. Különösen tanul—

ságosak azok a jegyzékek, amelyek az egyes bankok érdekkörébe tartozó iparvállalatok névsorát tartal—

mazzák. Végül a közszállításokra vonatkozó jog- szabályok gyüjteménye zárja be a művet.

A kiadvány szerkesztője a könnyen áttekint—

hető és gyáriparunk világában jól útbaigazító mü összeállításával igen hasznos munkát végzett.

G. ]. L. dr.

Erdély és a visszatért Keleti Részek.

La Transylvania et les territoircs orientaux recouvre's.

Összeállították: Orbók Attila és Csatár istván.

Ecríts réunis par Attila Orbók et Etienne Csatár.

Budapest, 1941. 775 lap. —— pages.

A Magyarország ősi testéből a háború után Romániához csatolt 103 ezer kmz-nyi területből a második bécsi döntés mintegy 42%-ot, kereken 43 ezer km2-t juttatott vissza az országnak. Anapilapok és folyóiratok számtalan cikke és tanulmánya, sok önálló mü foglalkozott már e területvisszacsatolás jelentőségével. Ez a könyv is, mely egy sereg ki- tűnő író és szakíró tanulmányának gyüjteménye, azt a hatalmas gyarapodást igyekszik felmérni, mely országunkat és nemzetünket ez országrészek visszacsatolásával érte, s azt a szeretetből fakadó érdeklődést akarja kielégíteni, mely a csonka haza részéről ma is megvan és a jövőben is mindig meg lesz e területeknek számunkra kicsit mindig rejté- lyes földje és népe iránt.

Makkai Sándor bevezető sorai után első helyen Szilágyi István Erdély történelméről ad áttekintő