A DEBRECENI TISZA ISTVÁN TUDOMÁNYEGYETEM M A G Y A R NÉPNYELVKUTATÓ I N T É Z E T É N E K ___ _ K I A D V Á N Y A I
23. SZÁM. S z e r k e s z t i : BÁRCZI GÉZA 23. SZÁM.
JEGYZETEK
A BUDAPESTI NÉPNYELVRŐL
IRTA:
BÁRCZI GÉZA
KÜLÖNLENYOMAT A M AGYAR NÉPNYELV IV. K ö 'l ÉTÉBŐL
) (
D E B R E C E N , 1 9 4 3.
K I A D J A A M A G Y A R N É P N Y E L V K U T A T Ó I N T É Z E T
813838
MAGYAR ittlAi .i/vkA
Z O L N A I B ÉLA k ö n y v t a r a
A k iad ásért felelős : Bárczi Géza.
D ebrecen sz. kir. város és a T iszántúli református egyházkerület kön yvn yom d a-vállalata. ( F . : K u n Istv á n .) 1943— 2323.
Sttíf 3
I. K étség telen , hogy a szélesebb értelem ben v e tt n ép nyelv fogalm ából a nagyvárosi — így n álnnk elsősorban a b u d a pesti — n ép n y e lv e t sem lehet k irekeszteni. A népnyelv el
nevezés tá g a b b értelm ezésében sem m iesetre sem k o rlá to zh a tó a k étk ezi földm ívesség csoport nyelvére, hanem á lta lá b a n a tá r - -sartaTóm legszélesebb rétegéi nyelvének gyűjtő n ev éü l te k in t
hető. A nyelvész szem po n tjábó l, b árm enn yire lenyűgözően érdekes is a falu nyelve es m inden evvel összefüggő kérdés, nem kevésbbé érdem elnek fig yelm et a n agyváros alsóbb, k ev ésbbé isk o lázo tt néposztályain ak nyelvi problém ái. H a az elsőben, m egfigyelve a hagy o m án y és a köznyelvi h a tá s ádáz k ü zd elm ét, m ag án a k ü zdelm en kívü l ta lá n p illan atn y ilag in káb b a m egő rzött régi elem ek érdeklik a k u ta tó t, m ert első
sorban az erősen p usztuló nyelvkincseknek legalább a tu d o m án y szám ára való m egm entéséről v a n szó, a v áro sb an , hol k ü lö n b en h ag y o m á n y és ú jítá s épúgv h a rc b a n áll egym ással, m in t a falu n , csak a küzdelem feltételei m ások, m a ta lá n inkább a felb u k k an ó új té n y e k re esik a fősúly, hiszen a város, helyzeté
nél fogva, az egész ország nyelvének fejlődésére döntő h a tá s t g y ak o ro l. M ind a k e ttő b e n term észetesen e g y a rá n t érdem el m egfigyelést az a s z a k a d a tla n áta lak u lá si fo ly am at, m elynek m in d a n n y ia n szem lélői, sőt bizonyos fokig benne élő részesei v a g y u n k .
E z a h ih ete tle n ü l bonyolult, k u sza szálakból összetevődő, p illa n a tr a sem m egnyugvó k a v a rg á s, nyüzsgés, átalak u lás, m elyben m inden á lla n d ó tla n n a k , b izo n y ta la n n a k látszik, b á r szem ünk e lő tt pereg le, nehezebben m egfogható, b a jo sa b b a n tan u lm á n y o z h a tó , m in t a k árm ely elm últ k o r em lékekben, a d a to k b a n leh ig gadt nyelvének v izsg álata, ahol a rendelkezésre álló an y ag véges, te h á t k ö nn y ebb en rend ezhető és rendszerez
hető, világosabb és á tte k in th e tő b b m eg állap ításokra ad lehető
séget. E nehézségek azo n b an egyrészt nem ria s z th a tn a k vissza a falu nyelvének tan u lm á n y o z á sátó l, b á r — m in d en s z a k a v a to tt g y ű jtő n k ta p a s z ta la ta i szerint — o tt is igen nagyok, de nem leh etn ek m ásrészt okai an n ak sem , hogy a váro sok népnyelvét k ih a g y ju k m u n k ate rv ü n k b ő l. Legföljebb i tt még nagyobbak a nehézségek. A nyelvész u g yan is rendesen m aga is váro sb an él,
h a faluról szárm azo tt is, te h á t telje s közelségben v a n a városi népnyelvhez, azzal szinte n a p o n ta érin tk ezik , ennélfogva nincs meg az a szükséges tá v la ta , am ellyel a falusi nép n y elv et nézheti, m ég hosszabb ta n u lm á n y ú tja i alk alm ával is.
De nem csak a lejátszó d ó küzdelem , á ta la k u lá s fo ly a m ata i
b a n lelhető p á rh u z a m k ap cso lja össze a városi és a falusi n ép
ny elv et. E lvégre m ind a k e ttő u g y a n a n n ak a nyelvnek alacsony tá rs a d a lm i szin tű v á lto z a ta , és m ár ez is összefűzi őket, hiszen ' ro k o n lelkiség h a tó e rejé tő l függnek változásaik. H a szükség
kép p en v a n is elterés a lényegesen elütő életform áktól m e g h a tá ro z o tt lelk ü letb en , még tö b b a közös szárm azásból következő rokonvonás. De azonfelül a két nyelvform a állan d ó an h a t is : eg y m ásra, részben közv etve (pl. a városi népnyelv a köznyelvre
és ez a falusi népnyelvre, v agy a falusi népnyelv az irodalm i nyelvre és ez a városi k ö znyelven á t a városi népnyelvre), de g y a k ra n közv etlen ü l is : a falusi lakosság városbaözönlése be
hozza a legkülönfélébb vid ék ek népnyelvét a b é rk a sz á rn y á k b a meg a külvárosi m u n k á s h á z a k b a ; viszont a v áro siv á v e d le tt falu siak falusi k ap cso latai csak egy-két nem zedék u íá n szűn
nek meg, addig a városi népnyelv h a tá s a r a jtu k keresztül is sugárzik a falu féle.1
B u d a p e st nyelvének tan u lm án y o zása ellen — igaz, főleg laiku s k ö rö k ben — azt a m eg á lla p ítá st szokták szögezni, hogy e ny elv t eljesen m egro m lo tt, idegenszerűségekkel te lt korcs m agy ar nyelv, mellyel foglalkozni nem érdem es, főleg m ikor i t t v a n szűz érintetlen ség éb en a m ag y ar falu nyelve. (H ogy ez az „ é rin te tle nség " csak képzeletben él, arról tan ú sk o d h a tik m inden n é p n y elv k u tató , s hogy ez nem is lehet m áskép, azt t u d ja m in d en nyelvész.) Ám de, még h a igaz voln a is m ind e v á d , s a v á ro s nyelve v a ló b a n te lje se n elfajzo tt volna, a nyelvész m ég a k k o r is érdekes fe la d a to t lá tn a az így feltáru ló nyelvi
^"tények ta n u lm á n y o z á sáb a n . A valóság azo n b an távolról sem ilyen fekete. B u d ap est népességének egy része ugy an idegen
• tvredetű, nyelvében pedig — igaz — g yorsabban k a p n a k láb ra az - idegenszerűségek, es ilyenek sz ak a d a tla n á ra m la n a k is bele, evvel párh u zam osan m u ta tk o z ik azonban egy tisz tu lá si, hogy úgy m o n d jam , m agyaro sab bá-v álási fo ly am at, és ez az erősebb.
E z n y ilv á n összefügg' a vidéki m agyarság állandó és gyo rs
ü te m ű városba-költözésével, m ely ezt a v a lam ik o r idegen
a jk ú k isv áro st m agy arny elv ű v ilágvárossá te tte .
2
.
A városi és vidéki népnyelv ilyen tö b b ré te g ű összefüggésének szem léltetésére vegy ü n k egy, m eglehetősen szélsőséges p é ld á t. K ö ztu d o m ású dolog, hogy m inden n agy város népnyelve szókincsének a köznyelvtől elütő részét jelen ték en y m érték b en
1 A városi alsóbb k özn yelvn ek a faluban való terjed ésére érde
kes adatokat szolgáltatn ak a néplapok levelezési rovatai. Igen tanulsá
gos pl. a m ódosabb kisgazdatársadalom ban elterjedt K is Ú jság hosszú idő óta folyó ú. n. tízp aran csolat-vitája.
különféle .csoportnyelvekből n u d li. Vegyük ezek közül a leg
fo n to sab b, m ert legdú sab b an bugyogó forrást, a j assz nyel v e t.1 E z a b u d ap esti népnyelvet — m in t m á su tt is m inden n ag y város n y elvét a megfelelő arg ó t — , sőt a városi köznyelv szókincsét is igen sok elem m el g a z d a g íto tta . Az a rg o t-k n ak jellegzetes tu la jd o n s á g a az idegen elem ek kedvelése (D a u z a t, Les arg o ts 16, 60), s n álu n k , m in t lá tn i fogjuk, még tö rté n e ti okok is sz a p o ríto ttá k a jassznyelv idegen szavait. E z é rt a pesti n épnyelv arg o tik u s e re d e tű szavai k ö zt is sok az idegen, cigány, ? jid disch, n ém et stb . N em meglepő te h á t, Ea a közvélem ény ‘
ezekben l á t t a és részben lá tja m a is a pesti nyelv idegen, m ag y ar
ta la n , ko rcs v o ltá n a k egyik fontos tén y ező jét. E z é rt a „ p e sties",
„ p e sti szó“ , „ p e sti n y e lv " stb . erősen p e jo ra tív h a n g u la tú kifejezések, m elyekkel a főváros nyelvét jórészt ezen arg o tik u s elem ei m ia tt bélyegzi meg' a vidéki k ö zvélem ény.2
H a azo n b an a m agy ar jassznyelv tö rté n e té n v ég igtek in
tü n k , a z t lá tju k , hogy ennek igen sok k a p cso lata v a n a m agy ar népnyelvvel, sőt e re d e te t sem P esten, hanem vidéken, alk alm a-
* ’ sint az 'Alföldön kell keresn ü n k. H a nem vesszük figyelem be O l á h M i k l ó s H u n g á riá já n a k (1536.) érdekes m egjegyzé
sét a sim ándi koldúsok titk o s nyelvéről ( T o l n a i : MNy.
X V III, 38), m ert hiszen erről a tu d ó s érsek m egjegyzésén k ív ü l sem m it sem tu d u n k , legrégibb tu d ó sítá sa in k és egyszer
sm ind a d a ta in k a X V III. század végéről és a m últ század elejéről v a ló k : a H ajd úság b ól 1782-ből ( S i m á i Ö d ö n : N yr. X X X II, 399 ; G y ö r f f y I s t v á n : N yr. X X X IX , 3 2 8 ; B a l a s s a J ó z s e f : N y r. L i li , 5 és S z i r m a y I s t v á n , A m ag y a r to lv a jn y e lv sz ó tá ra 8 ; vö. N yr. X L IV ,
140 ; C s e f k ó G y u l a : M Nv. X X I, 71 ; B á r c z i, A „pesti ny elv“ 8) és a X IX . század első negyedéből (H e i n 1 e i n I s t v á n : M Ny. IV, 268 ; vö. B á r c z i i. m. 10) egy-egy szó-
1 A jasszn yelv elnevezést a társadalm on k ívü l álló elem ek, to lv a - i jók, betörők, h am iskártyások, k éjnők és általában az erkölcsi rendbe I b eilleszkedni nem akaró v a g y nem tud ó egyének titkosságra törekvő j csoportnyelvére használom gyű jtőn évk én t. Persze e csoportok m aguk is b elevegyülnek a legszegén yeb b néposztáljyba, elvágh atatlan átm enetek- 'iyen,-ySs 'amint nem m indenegyes egyén esetéb en leh et élesen m eg
vonni a h atárvonalat a feddh etetlen em ber, az alkalm i elbotló és a h ivatásos bűnöző k özött, akképpen a n yelv i határok is sokszor elm osód
nak és egyes n yelvi elem ekről, szavakról sokszor nem leh et m egállapí
tani, vájjon valóban a jasszn yelvből, vagy a jassztársadalom hoz m ű v elt
ség és életszínvon al tek in tetéb en közel lévő, de tisztességes ember- csoportok nyelvéből való-e. Term észetesen a tolvaj stb. „m esterség
beli" m űszavak a jasszn yelv legkétségtelenebb tulajdonai.
2 E zen az alapon adtam ezt a c í m e t : A „ p esti n yelv" , egy régebbi tanulm ányom nak, m ely a b udapesti n y elv csop ortn yelvi elem eivel foglalkozik (M N yTK . X X I X . sz. 1932.), hangsúlyozva persze, hogy m iként kell ezt az elnevezést érteni. E z a cím azonban nem volt szerencsés, m ert néhányan, akik tanu lm ányom at tn lán nem olvasták el, csak leg
följebb átlapozták, e cím alapján (az idézőjelet észre sem véve) azzal v ád oltak m eg, hogy B u dap est n y e lv é t azonosítom a ja sszn yelvvei 1 (Vö. pl. B a l a s s a : N yr. L X II, 96).
5
jegyzék. E k é t fo rrás igen sok ro ko n v o nást tü n te t föl : a szavak nagy része egyezik, b á r v a n n a k eltérések is, so rre n d jü k azo n
b a n teljesen különböző,- úgyhogy valószínűleg az egri a h a jd ú ságitól teljesen függetlenül készü lt és v aló b an ,,a latro n ib u s in te rc e p tis “ íra to tt össze E g erb en . Az egyezések nagy szám a v iszo n t a rr a m u ta t, hogy M agyarország egy jelen tős részében, a lk a lm a sin t legalább is az A lföldön és szélein m ár v o lt ekkor a h iv atá so s bű n özőknek egy szerény titk o s szókincse.
E szójegyzékek szavai k ö zö tt (74 sz ó b ó l' áll a hajdú ság i, 71-ből az egri) term észetesen v a n n a k idegen elem ek is : cigány, héber-jidd iseh , szláv, ném et, sőt diákos la tin szavak , am i term észetes, hiszen, m int e m líte ttíílrr rnHídou to lv a jn y e lv fölötte kedveli a k ö rn y ezete szám ára m eg érth etetlen és így titk o s n a k h a tó idegen szó kat. T úln y om ó részük azonban kétség tele
nül m agyar, népi, legföljebb fél népi ered etű. A legegyszerűbb típ u s ú a k főnevesült jelző fo rm á já b a ö n tö tt k ö rü líráso k , m elyek jellegzetes, szem beötlő tu lajd o n ság o t m u ta tn a k be : így Fel
rántó H .,1 Föl rántó E . 1 'csizm a’ | Fel-tévő II., Fel tevő E . 'k a la p ' | Lábra-való H ., Lábra való E . 'n a d rá g ’ | Vágván H ., E. ’b icska’ | Szürhorió H .. Sushordó E ^ tn y ilv á n irá§hiha) ’k o n d á s’ | Perqe í ', ' H ., E . 'kocsi, s z e k é r flSzőró.s F I.,E .T u m d a ’ |K aparó H . ’í^ ú k | Füstölő I I., E . 'p ip a ' | Csengettyű H ., Csengetü E . 'ó ra , zsebóra’ | Lobogó H ., E . 'k eszk en ő ' | Füles H ., E . 'ló ' | Szúszogó H ., Szuszogó E . 'disznó* | Csatsogó H.., Csahogó E . 'k u ty a ', | M in d en n a p i H . ,E . ’k e n y e r’ stb . ;2 néha a to lv ajn y elv i szó tré fá s szó- v agy jele n té sá tv ite l (am in t az előbbiekben is g y a k ra n van v alam i tréfás-g ú n y o s á rn y a la t), olykor szellem es és szem léletes : bak E.
'asszony cink o sa' | kú t H .,E . 'zseb ' | Olvasó H .,E . 'b ilin c s' | K ígyó H ., E . ’tűsző (E. s z e r i n t : „G yűsző. P in z az o ld alá n ", H .-n a k G yörffytől k özölt, egy éb k én t igen h ib ás szövegében szintén ,,gyűsző“ )’ | P árás E ., P aráz H . ’pénz a zsebben erszeny n é lk ü l’ | Sógor II., E . 'német* | Gyertya ég H . 'v ig y á z n a k ', Gyertyáz E . 'v ig y á z ', | K apkodás H ., E . ’szűrdolm ány, k a n k ó 1 | K u ty a H ., E . 'h a jd ú ’ | Fejes FI., E . 'ú r, tis z t ú r ’ [ Fasék H.
’fély’ (J), Fázol ’félsz’ E . stb .
E m agy ar szav ak nem csak népies észjá rá sra m u ta tn a k , han em eg yikük-jnásikuk kétségtelenül v alam ely ny elv járás
ból v a n kölcsönözve. P l. a Jordán H ., Jordány E . ’zsidó’ a D u n á n tú l k é t vidékéről és H eves m egyéből v an följegyezve, m in t népi szó (N yr. II, 564 ; MTsz.) | Delivator H ., Dictator (!) E.
’bicskás f ő iv a j’ n y ilv án a T isza-D unaközből meg a Tem es
közből föl jegyzet déli-bálor 'to lv a j’, déli-bátoros, déliváloros
’cigány, őgyelgő, kob o rló ’ szavakkal (MTsz.) azonos5 | Topánjai
1 H . = h ajdúsági (1782.), E. = egri (X I X . század eleje).
2 Ilyenek, m int tréfás kifejezések, a n ép nyelvben is gyakoriak (vö. L a t z k ó G é z a , J átszi szóképzés. N y F . X L IX , 12 és passim ).
* A MTsz. szófej lése : déli-bátor vásári to lv a j, aki délben bátran lop, m ialatt a vásárosok ebédelnek' nyilván csak népetim ológia.
7
’ital, bor, p á lin k a ’ H ., E ., Topánkosodni H . ’részegeskedni’, föl
lelhető a betopánkáz ’berúí;’ hely nélkül (MTsz.), betopánkázik
’becsíp’ D ebrecen, B alm azú jv áro s, N a g y v árad (MNy. IV, 43) igében | a zsivány szóra is i tt ta lá lju k az első a d a to t : 'S iv á n y H.
'to lv a j’ és csak tíz év m úlv a jelenik meg a z tá n ú jra B. S z a b ó D á v i d K isded sz ó tá rán a k m ásodik k iad ásáb an . B ár B. S z a b ó D á v i d a zsivány szót a sivány ala k értelm ezésére h a szn á lja , ek k o r nyiJválT még csak szűke Mr k ö rb en le h e te tt elterjed ve, s igy nem csoda, h a még jó v al később egyesek titk o s , to lv a j
nyelvi szónak é re z té k .1 Persze az iro d alm i nyelvben nem a to lv a jn y e lv b ő l te r je d t el, hanem a nyelv b ővítő m ozgalom során ann y i m ás tá rs á v a l tájn y e lv b ő l, alk a lm a sin t az Alföldről k i
in d u lv a j u t o t t el a m agasabb n yelvszintre. M eglehetősen á lta lánossá v á lt a z ó ta a lábravaló szó is, m ely m ind a k é t szójegyzé
k ü n k b en előfordul to lv a jn y e lv i szónak fö ltü n te tv e, s melyről m ár a X V II. század derekáról is v a n több irodalm i a d a tu n k (Z o 1 n a i G y u l a : MNy. X X V II, 323), te h á t nyilván a to lv a jn y e lv is m eg a köznvelv is közös forrásból, a népnyelv
ből m e ríte tte . Szintén népi jelentésfejlődésre m u ta t a X V I.
századtól k im u ta th a tó (SzikszF.y C., N yS z.) és úgy látszik, eredetileg ’v én asszo ny’ jelen tésű i kofa Iszó. m ely új jelentésében i tt (E.) b u k k a n fel először (még P P B . 1801. : ’v e tu la , a n u s ’2) :
’k e n y é rsü tő ’, ez nyilv án összefügg a szó m ai köznyelvi jele n té sével (így m ár Tzs. 1835. s. v. Höke, H öker) oly m ódon, hogy m in d a k e ttő közös népi fo rrásra m egy v issza.3 N em népi e re d e tű olyan szó, m ely m ár ezekben a fo rráso k b an is előfordul, a k ö zny elvb en csak egy te r je d t el úgy ahogy, a m ú lt század m ásodik felében, a balek ( Balék H . ’az u ra v ag y férje’),4
M aga az a k ö rü lm én y , hogy_e kis szókincs tú ln y o m ó részé
ben m ag y ar, m ár m ag a is a rra m u ta t, hogy a jassz nyelv első .gyökereiben stm m iesetre sem pesti ered etű , hiszen P est ekkor, ' a X V III. században, tú ln y o m ó an ném et volt. De b izo n y ítjá k ezt
1 M egjegyzendő azonban, h ogy az 1782-i forrásban a zsiván y nem csak, m int to lv a jn y elv i szó van em lítve, hanem az értelm ezések között is előfordul négyszer, am i arra m utatn a, hogy á~TTajdúságbari ta án csak 'tolvaj' jelentése v o lt szokatlan , de m aga a szó nem v o lt ism eretlen. A jó v a l későbbi egri forrásban azonban az értelm ezések m egfelelő h elyein m in d en ü tt 'tolvaj ’ van, s a zsivá n y csak m int to lv a j
n y elv i szó fordul elő.
2 V ö. azonban Debr. Gramm. 33 9 : k o fa : copa.
3 T olvajn yelvi szókincsünk m agyarázatában általában m indig figyelem be keil vennünk a n ép n yelvet. N y ilv á n hibásan m agyaráz
tam a K an aforia H . K an a/ória E. ’akasztófa-’ szót (A „ p esti n yelv" 10), mikor a görög-latin canephora kosárhordó leán y szobra’ k ifejezéssel vete ttem egybe. N y ilv á n a n ép n y e lv i kanaforia szóban k ell k özvetlen m agyarázatát keresnünk. E szónak általánosabb ’g y a n ta ’ jelentése (N yr. L X II, 130) ugyan kom oly n ehézségeket okoz, azonban jelent a n ép n ye'vb en orvosságot’ is (SzhSz. I, 10, 447). A z 'orvosság’
> ’ak a sztó fa ’ jelentésugrás m ár k itű nően illik a to lv a jn y elv jellegzetes akasztófahum orához.
4 Más, alkalm asint, tév es jelen tésb en E . : B á lik cin k o s’.
m agük a szavak is. E/.ek, h a nem is tis z tá n falusi, népi ered etű ek
— ennek föltevése is képtelenség volna — , ahhoz alig férhet szó, hogy keletk ezésük b en a népi, m agy ar n y elv terem tő kész
ségnek igen nagy szerepe v a n . E zen viszont nincs m it csodál
kozni, hiszen abb an a k o rb a n a bűnözők tá rs a d a lm a , m ely vásárok on , útszéli csárd á k b a n , p u sz tá k o n fe jte tte ki te v é k e n y ségét, te te m e s részben a p a ra sz ti sorból k iszak ad t szerencsét
lenekből állt. E zek a szín m agy ar em berek csak m ag y a r gyökerű titk o s nyelvet a la k íth a tta k ki. Az előforduló, viszonylag gyér idegen, cigány, ném et, jid d isek nyelvi elem ek a bűnöző tá r s a dalom m ásik rétegének ro v á sá ra írh a tó k , m ely cigányokból, házaló, üveges, m uzsikus zsidókból, elzüllött diákokból és iparosokból, szö kött k ellnerekből, g y an ú s kupecekből, u taz g a tó h am isk á rty áso k b ó l stb . re k ru tá ló d o tt. Az egész, kü lönben szerény szám ú szókészlet is n y ilv án v aló an vásári lopásokra, ú to n á llá sra stb . v o n atk o zik .
E z az erősen m agyaros jelle g ű/nyatavi nyelv, ahogy ak k o r nevezték (H .) nem p u sz tu lt el a csárdázó zsiványvilággal, h a nem kétségtelenül a m ai pesti jassznyelvnek az őse, s ebben to v á b b él. Az első em lékek szókészletének jelen ték en y része u gyan is k im u ta th a tó a mai jasszn y elvben — a H . 74 szava közül 25 m a is h aszn álato s — , am i döntően b izo n y ítja a folytonossá
g o t. Ez a szám arán y még hozzá igen nagy, ha figyelem be vesszük, hogy a to lv a jn y e lv szókincse — egyrészt a szabadon csapongó szóalakító es m ódosító erők játszi szeszélyéből, m ás
részt a titk o ssá g ra tö re k v é s fo ly tá n — igen g y o rsa n v álto zik.
A d a ta in k b a n azo nb an hézag v an . A következő fo rrásunk egy egy üg yű könyvecske : , , A ra b ló k n a k , to lv a jo k n a k és ko zák o k nak e g y ü ttv a ló ham is és zav aro s beszédeik, hasonlóan h am is és titk o s cselekedeteik felfedezéséül ö sszeírato tt és k ia d a tta to tt a köznépnek óvakodási h a szn á ra és a rósz em berektől való őrizkedéseikre T oronyai K áro ly álta l B ékés-C sabán. Pest 1862.“ (A k ö v etk ező kb en ezt a fo rrá st csak T.-vel jelöljük.) Az E . és a T. k ö z ö tt azonban sem m i a d a tu n k nincs a to lv a j
nyelvről, kivéve B e ö t h y L á s z l ó n a k egy n o v ellájáb an (H ö lg y fu tá r, 1854. jún. 8— 13, 116 kk.) előforduló k é t to lv a j
nyelvi szót : nem czóldova s elprédlizett ’nem fiz e te tt s m eg
u g r o tt’.1 E k é t szó m egvan a régi em lékekben is, T .-ban is, sajnos véletlenül egy ik ük sem m ag yar ered etű . T. 177 szavas szójegyzéke a z o n b an kétségkívül b izo n y ítja a fejlődés fo ly to nosságát, hiszen a régi szójegyzékek szav ain ak zöm ét is m ag á
b a n foglalja, de m u ta tja egyben a m egv áltozo tt id ő k et is.
A régen tú ln y o m ó a n m agyaros szókincsbe m ár jelen tő s szám ú idegen elem to la k o d o tt, a tis z ta m agy ar kifejezések a jegyzék
nek alig egy h a rm a d á t teszik a cigány, jiddisch, ném et és szláv szav ak k al szem ben. A városi elérnek, úgy látszik , ekk or m ár
1 E z t az adatot S z i n n y e i F e r e n c szívességének köszönöm .
9
nagyobb súlyra vergődnek, s a városok k ö z ö tt persze fontos szerep ju th a t P e stn e k , m ely még táv o l van ugyan a ttó l, hogy a N a g y I g n á c M agyar T itk o k c. m űvében m egálm odott világv áros legyen, de m égis az ország k ö zp o n tja, legszám ot
tev ő b b helye és a nem zetközi to lv a jv ilág is szívesen felkeresi.
A városok azo n b an tú ln y o m ó re sz t (és főleg P est) még inkább ném etek, s az e ln y o m a tá s k o ra m agy aro so d ásu k at m in d e n ü tt k éslelteti, sok h e ly ü tt meg is a k asztja. A P esten haszn álato s és a bécsivel szoros k a p c so la to k a t fe n n ta rtó ném et to lv a jn y e lv á ra d szét a v id ék bűnöző köreibe is. A m agy ar to lv a jn y e lv i szókincs azon b an nem tű n ik el, han em vegyül a rotw elsch-sel.
Ez an n ál k ö n n y e b b e n tö rté n h e tik meg, m in tho gy m ind a k e ttő v o lta k é p p e n csak szókészlet, s m in d a k e ttő , m in t m ár e m líte t
tü k , term ész e té n é l fogva szívesen vesz fel idegen elem eket szinte k o rlá tla n m értek b en.
T o ro n y ain ál azonban még igen szám ottevő a m agy ar elem , s az idegen szavak is igen g y a k ra n m agyaros form áb an, pl.
m ag y ar képzőkkel e llá tv a szerepelnek, így Fillerezni 'felülről húzni, v ag y felülről levenni* | Talm ozni ’összeszedegetni vagy összerakni* I F irolni 'h ív n i v a g y elcsalni’ | Lilozni 'k á rty á z n i v a g y n y e re k e d n i’ | B asálni 'hegedülni v ag y muzsikálni* J Sápolni 'részt kap n i vagy oszto zn i’ | Tantusosz ( = tantuszos) 'h a m is p én zv áltó v a g y -kicserélő’ | S ip is 'h á ro m k á rty á v a l játsz ó v ag y k á rty a c s a ló ’ | Glokkos ’gyűszűs vag y gyűszűvel csaló’ | Topánka potováló ’ita la d ó v ag y p in cé r’ stb . stb . N ag y szám ú cigány elem ei is arról ta n ú sk o d n a k , hogy a X V III.
század ó ta ez a to lv a j nyelvi szókincs itth o n i elem ekből is állan dóan g y a ra p o d o tt. De ezt b iz o n y ítjá k elsősorban a m egszaporo
d o tt tis z ta m ag y ar elem ek is. E zek az új, m ag y ar ered etű szavak u g y an o ly an jellegűek, m in t am inőket régi forrásain k b an ta lá ltu n k . Pl. Pityegő 'ó r a ’ | K ötőfék ’ó ralá n c ’ | K a rika 'g y ű rű v ag y k a rp e re c ’ | S a rkantyú ’tö m lö cv a s’ | Szellőző’ a k a sz tó fa ’ Evedző ’k é z ’ | B ajúszas ’m acsk a’ | Fogas’ p erzek ú to r vagy h a jd ú ’ D ohány ’b a n k ó p é n z ’ | L assú 'ö k ö r' stb . stb . B izony néh a nehéz m egérteni, h o g y a n sz o lg á lh atta k titk o s szókul oly an átlátszó elnevezések, m in t szagoló ’o rr', mekegő ’b irk a ’, röfögő ’se rté s’ stb ., de érdekes, hogy az ilyen szav ak egyike-m ásika (pl. mekegő, röfögő) az 1920-as évek szóg yűjtem ényeiben is szerepel. A mai jassznyelvvel való összefüggést b izo n y ítja itt is az a té n y , hogy T. ú ja b b m ag y a r szavainak jó része m a szintén m egvan.
A to lv a jn y e lv azo nb an, úgy látszik, lassan m ind inkább P estre szorul,1 e v áro s alvilága pedig még évtizedekig ném et
1 A Magyar N em zet c. n ap ilap b an ez év február-m árciusában É r i - H a l á s z I m r e cikk sorozatot szen telt ,,K i ne m ondja!"
cím en a p esti k özn yelvb en haszn álatos k özh elyekn ek . E z érdekes m eg
jegyzésekh ez sok hozzászólás is érkezett (ezek különben arról tanú skod nak, h ogy az olvasók özön ség jelen ték en y része félreértette a cikksoroza
tot), s e le v ele k közül egyik (febr. 26, 9 1.) hírt ad egy különleges kassai
m arad . A ny olcvanas évek vége felé a pesti to lv ajnyelv m agy ar elem ei m ár igen alacsony viszonylagos szám ot m u ta tn a k (vö. B e r k e s K á l m á n , A to lv a jé le t ism ertetése. 1888.).
E z azo n b an a m ély po n t. In n en kezdve ism ét m agvarosodik a to lv a jn y e lv , eleinte lassan k ö vetv e m agának a fővárosnak m agy arosodását, m ajd különösen gyors ü tem b en az első világ
h á b o rú ó ta. E z a lk a lm a sin t a v ilág h áb o rú a la tt és u tá n lepergett n a g y a rá n y ú népm ozgalm akkal függ össze, m elyek erőszakosan m eg k a v a rtá k B u d a p e st alsóbb tá rs a d a lm á t és különösen a falu siak erősebb beöZönlésévél já r ta k . Ezzel p árhuzam os a to lv a j
nyelv roh am os m agy aro so dása ép pen a b b an az időben, m ikor B u d a p e st népnyelve m in d nagyobb m értékben vesz á t szav akat a jassznyelvbőí. N em csak az idegen elem ek k a p n a k m ag y aro sabb fo rm át (pl. szchojré > szajré, diale > k á l i ; melóche >
meló ; chaver > haver stb .), h an em a gyorsan változó szókincs
ben egy-egy idegen szó eltűnése rendesen egy m agy ar szó m eggyökeresedésével já r. A kiberer 'd e te k tív ’ varga le tt, a káposztáskocsi ’tolonckocsi’ (ném et tü k örszó, vö. krauten 'jön ni, m enni ; szalad n i’) kordé, m ajd meseautó, a m azam at 'páncél- szek rén y ’ medve vagy mackó. De h a meg is m arad az idegen kifejezések n agy része, m ellettü k m ind nagyobb szám m al jelentk ezn ek m agyarok, m int ro k on értelm ű szavak : így angé- holni, kitip lizn i 'lo p ásra in d u ln i’ m ellett botra m enni, vajra m enni, zébacher Z s e b to lv a j’ m ellett evezős, táncos, rajzoló (ez u tó b b i idegen szónak tréfás, népetim ológia-szerű á ta la k ítá sa ), a disputirer 'a b la k o n á t horoggal lopó to lv a j’ m ellett horgász, gripis ’m érges’ m ellett zabos, krebsz 't ó t ' m ellett tu ta jo s ; veizlit kapott 'k itilto ttá k ' m ellett meszelve van, meszet kapott 'u a .' stb . Se szeri, se szám a az új, m ag y ar to lv a j nyelvi kifejezé
seknek, m int déli nyitó ’k ira k a tto lv a j’, lógépész 'csaló lókupcc’, medvenyúzó ’hidegvágó, acélszerszám pénzszekrény föltörésé- h e z \ kutyaugrató ’lak atfeszítő v a s’ (vö. kutya 'la k a t'), meglökni 'm egfú rni’, nyaraló 'in te rn áló tá b o r ’ stb . s tb .1
A vidéki meg a városi n épnyelv szoros k ap cso latain ak egyik érdekes b izo n y íték a, hogy a jassznyelvben és a városi népn yelv ben előforduló cig án y ered etű szavak egyike-m ásika k im u ta th a tó egyes n y elv járáso k b an is. így pl. dilinós sgv.,
argot-féléről, m elyn ek állítólag m últja Is van. E tu d ósítás azért is fig y elm et érdem el, m ert ily e n típusú csoportnyelvről M agyarországon m ég nem tu d tu n k , persze kérdéses, hogy nem k érész-életű nyegle d ivat-e az egész, s m arad-e n yom a egy futó évad után.
1 E zek az ad atok túln yom órészt S z i r m a y I s t v á n , A m agyar to lv a jn y elv fzótára c. m űvéből (e forrást a továb b iak b an Sz. jellel jelölöm ), k iseb b részben K e m é n y G á b o r , A to lv a jn y elv (Magyar R endőr IV, 1) c. cikkéből valók. Az sgy. jelzésűék saját gyűjtésem ből valók . A ja sszn y elv i források k ön y v észelét 1. B á r c z i , A ,,p esti n y elv “ 8— 15, ehhez k iegészítésü l pedig N a g y P á l : T olvajn yelv 1 882.; Tolvaj s z ó tá r : B u d ap esti Hírlap 1908. április 14., Z o í n a y V i l m o s , A h am iskártyások n y e lv é : N y í. LX1I, 17, 50, 82,
dilis Sz. 'b o lo n d ’1 ~ dilinós ’u a ’ Somogy m. (N yr. X X X II, 54),
’k ó ty ag o s’ K em enesalja (M Ny. V III, 3 7 9 ; X I, 186), Be reg m.
(MNy. III, 430) < cig. ililino ’u a .’ | biboldó ’zsidó’ Sz. ~ b ib o ld ó
’u a .’ B arkóság (N vr. X X X II, 520) < *cig. biboldo ’kereszteletlen, zsidó’ | málos 'm ám oros, részeg’ Sz. ~ málos ’u a .’ K em enes
alja (MNy. V III, 380), mátós 'm ásn ap o s’ Moson megye (MNy. X I, 187), Z aia megye (N yr. X X V IÍI, 523) < cig. mato 'részeg' | dum ál 'beszél, j á r t a t ja a száját, locsog, fecseg’ Sz. ~ dumál
’u a .’, ne duma, nii dum a ! 'ne fecsegj!’ N ag y szalo n ta (N yF . L X IX , 18) < cig. dum a 'h a n g ' | ruha, ruhi 'v e ré s', ruházni, ruhizni 'v e rn i, v e re k e d n i4 Sz. ~ kiruház 'm egver' Somogy megye, N em esdéd (N yr. X X X I, 286) < cig. ruhi 'csapás, üt és’ | csávó 'fiú ' Sz. ~ csávijó 'g yerek , különösen az olyan, akinek a lettél nem n agy öröm m el látjá k a szülők' (MNv. IX , 426), 'pasas, a ty a f i’ (?) M akó (N yr. ijX IV , 287) < cig. cshavo 'f iú ’ | gádzsó 'p a ra s z t' ( V e t ő — J e n ő , A m agyar to lv a jn y e lv és szó tára 71) ~ gácsó 'to lv a j [cigánynak m ondják, m ikor lo p o tt]’ Veszp
rém m egye (M Tsz.) | csórni, csórolni ’lo p n i’ ~ csór H o n t m egye, elcsór K eszthely (MTsz. I, 278), csuór, csuórísz, csuóringá stb . Sopron me«ve (MNy. IX , 426), elcsurgyál Dés (N vr. X L I, 194), csóreszol M akó (N yr. X L II, 188; X L IV , 287)," csórezol N agyk anizsa (N yF . X L V III, 61), elcsórél Makó (N vr. X LIV , 287), csórd, csorgyel S zalo nta (MNy. X III, 126) csóréi Beregszász (T ö r ö s B é l a , A beregszászi nv elv járás 57), csóriscol Bács- a d o rjá n (MNy. IX , 381), surgyál (M Ny. X V I. 160) ’u a .’ < cig.
csőrei 'lo p ’1 1 kármarci T. (és V e t ő — J e n ő i. in. 79) ’penis' ~ kár ’u a .’ M arg itta, B ih ar m egye (MNy. X V I, 160) < cig. kar, karó ’u a .’ | raj 'em b er, ú r' T., 'to lv a j' ( V e t ő —J e n ő i. rn. 92) ~ raj 'g y e rm e k ' (’.sanád megye (N yr. X X X I, 532), B a ran y a megye, D u n á n tú l, Palócság (MTsz.) < cig. raj (a pesti nép
nyelv és jassz n y e lv cigány elem eire vö. V e t ő — J e n ő i. m.
passim ; B á r c z i i. ni. 19— 20; a n y elv járáso k éra N y u s z- t a y A n t a l : M Ny. X V I, 160— 61). De nem cigány eredetű idegen elem is fellelhető m in d a városi, m ind a vidéki n épnyelv
ben, pl. finesz ’fu rfa n g ' Sz. ~ finesz ’u a .’ M ezőtúr, 'ravasz*
N ag y k u n ság (MTsz.) < n ém e t-fra n c ia finesse ’u a .‘ | fidis 'k a c ér, c sa p o d á i' Sz. ~ fidélis ’fog am utogató, színeskedő' H árom szék megye (MTsz.) < h. latin jid d is 'kedélyes, jó k e d v ű ’.
Persze, ezekben az u tó b b i esetek b en b ajos közvetlen kapcso-
1 V élem ényem szerint itt v oltak ép p en k ét szó egyb eesett. A csőr, csyor a csavar a lak változata, m int a MTsz. is ta n ítja : a jelen iésfejlő d ésí könnyen m eg lehet érteni, ha a közism ert csavaros kézm ozdulatra gon
dolunk, am ellyel tréfásan a lopást ábrázolni szokták. E llen ben a csóréi, csóréi, csórgi/el, csórgyál, su rgyál alakok aligha választh atók el a cigány csőrei jelenidejű és csorgyal, csordái mull ide jű alak októl, sőt alkalm asint a csuórísz, csóreszol stb. típus is a cigányb ól m agyarázható, bár ezek kissé szokatlanul csak a jelen tő mód, jelenidejű egvessz. m ásodik szem élyre m ehetnek vissza (vö. E tS z. I, 1151 s. v. 3. c s ó r ; MNv.
XVI, 160).
la tra gondolni, e szavak nyilv án felsőbb tá rs a d a lm i rétegből sziv áro g tak le m in d a városi, m ind a vidéki népnyelvbe.
A p esti meg a vidéki nép ny elv közös elem einek viszonyá
ban term észetesen tö b bféle lehetőség képzelhető el. K iin d u ló p o n t leh e t a vidéki n épnyelv, de lehet az átad ó a pesti is, és végül sz á rm a z h a tn a k a közös szavak u g yanabból a harm ad ik fo rrásb ó l.1 M indenegyes szónak a tö rté n e té t kü lön kell te h á t m egvizsgálni. M ódszertani szem pontból fontos, hogy az ad ato k időrendjéE ol lev o n h ató k ö v etk eztetésekkel óvatosan kell b án n i.
A népnyelv szókincsének telje s összegyűjtése m a is csak já m b o r óhaj, m ég h ián y o sab b ak v o lta k az erre vonatkozó ism eretek 50— 100 évvel ezelő tt. A p esti jasszny elvet ezzel szem ben leg
aláb b 1900-tól szám os, bőséges forrásból m eglehetősen jól ism e rjü k . H a te h á t egy szóra előbb v a n a d a tu n k a p esti jassz- uyelvből, m in t a v idék i népnyelvből, ebből sem m i k ö v etk ezte
té s t nem v o n h a tu n k le. H a viszont v alam ely szó előbb m u ta t
kozik a n y e lv já rá so k b a n , főleg nagyobb te rü le te n , és csak jóval 1900. u tá n P esten , abból nagy valószínűséggel k ö v e tk e z te th e tü n k a rra , hogy a vidék az á ta d ó . Pl. a csór ’lop’ szó m ár a M Tsz.-bán m egvan, a to lv a jn y e lv i sz ó tá rak b a n azonban csak 1911-ben b u k k a n föl (A to lv ajn y elv sz ó tá ra, k ia d ja a b u d ap esti állam rendőrség fő k a p itán y sá g á n ak b ű n ü g y i osztálya). A dum ál
népnyelvi g y ű jté sb e n is csak 1907-ben jelenik meg (N yF . * L X IX , 18), viszont az im é n t e m líte tt forrás szerint 1911-ben
m ár a to lv a jn y e lv b e n szerepel, úgyhogy a k é t a d a t szinte egyidejű, m égis cídönti a kérd ést az a körülm én y, liogy 1900- b an V e t ő — J e n ő (i. m. 66) a duma ’zálogcédulával való csalás’ szóval k a p c so la tb a n m egem líti, hogy R i ó nak a B ety á
rok c. Szegeden m egjelent k ön y v éb en előfordul ez a m ondat : A szél is arró l d u m á lt : beszélt, s u tto g o tt. . . V e t ő — J e n ő könyve ren d k ív ü l gondos m u n k a, az e m líte tt a d a t a szerzők figyelm ét föl is h ív ta a- s z ó r a ; h a m égsem sorozzák be szó
tá ru k b a , az csak a z ért lehet, m ert a pesti jassznvelvben és a pesti n épnyelvben a k k o r m ég h iáb a k e re sték . N em ism eri kü lön ben az 1904-ben m egjelent „ P e sti tájsz ó lá s kis s z ó tá ra " sem. N em jele n t viszont sem m it, h a T o r o n y a i n á l olyan cigány szavak kal találk o zu n k (pl. gátsó, kármarczi, ruhizni, ráj, csávó stb .), m elyek a v id éki népnyelvben évtizedekkel később ju tn a k csak feljegyzéshez, T o r o n y a i ugyanis nem jellegzetesen pesti, h an em in k áb b vidéki forrás. F o n to s az a körü lm én y is, hogy a népnyelvi szó m ekkora 'T erületen él. H a te k in te tb e vesszük a z t, hogy a pesti és a vidéki népnyelv nagyo bb m érvű eg ym ásra h a tá s a az u tó b b i év tized ek b en indul m eg (nem szá
m ítv a a to lv a jn y e lv régi népi előzm ényeit), ak k o r term észetes, hogy a P estről k ö zv etlen úton (te h á t nem a köznyelv c sato rn á já n á t) esetleg fa lu ra kerülő szavak még nagyobb te rü le te n nem
V/
1 Ilyenféle leh et pl. a p esti p iá l isz ik ’ ( > cigán y piel, vö. A „p esti nyelv" 12) és a. v á ci ^náré ‘részeg em ber’ (N y F . X , 67) összefüggése.13
öm ölhettek szét. A dilinós 'b o lo n d ’ pl., mely nem csak Bereg m egyében, h a n e m a D u n á n tú l több helyén is fel van jegyezve, a lk a lm a sin t a népnyelvből k e rü lt föl Pestre, am i! m egerősít az a kö rü lm én y is, hogy m ég az 1911-es forrás sem ismeri (hacsak a dim isch-nek írt alak nem tévedés) ; a mátos 'részeg’
b á r k o ráb b a n b u k k a n föl P esten (1900., V é t ő— J e n ő, i. 111. 87) Z alátó l M osonig ism eretes n y u g ati D u n á n tú lo n , joggal te h e tő te h á t föl, hogy ez is a népnyelvből k e rü lt be a pesti szó
kincsbe (a népnyelvi a d a to k egyike v alam ivel régibb is a leg
régibb pesti a d a tn á l). Á lta lá b a n , h a egy-két szó esetében leh et
séges, hogy a pesti népnyelv a forrás, v agy hogy m in d a pesti, m in d a ny elv járási szó külön átv étel egy h a rm a d ik forrásból (pl. a cigányból, a kato n an y elv b ő l stb .), leg g y ak rab b an a vidéki nép n y elv az á ta d ó , in n en k e rü lt a szó vágy a pesti tolvajnyelven á t v agy k ö zv etlen ü l a pesti népnyelvbe.
L á tju k te h á t, hogy a városi népnyelvnek még legdurvább, leg id eg tn szerű b b en h a tó szóforrása, a jassznyelvi szókészlet is leg alább k ezd eteib en m ag yar és vidéki ered etű . H a később telítő d ö tt is a m agyar ny elv szellem étől v aló b an táv o l álló elem ekkel, az ú ja b b évtizedekben ezek az idegenszerűségek egyrészt ism ét nagy m érték b e n kiküszö b ölőd tek (különösen fogy a jiddisch- héber elem ek szám a), a m egm aradók viszont legalább a la k ju k ban hozzáilleszkednek a m ag y ar nyelv szellem éhez. Ahogy kép telenség v o ln a a m ag y ar népből k ita g a d n i a b u dapesti sok százezer főnyi m agyar a n y an y elv ű és Jórészben vér szerint is 'm a g y a r m un kásságo t és kispolg árságo t, a k k én t nem h u n y h a
tu n k szem et a nyelvi tén y e k e lő tt és nem re k e sz th e tjü k ki vizs
gálódásainkból a z t a szócsoportot sem , m ely a városi nép nyel
vében jelentős hely et foglal el, egykor a m agyar tá ja k b ó l szak ad t ki, és h a á tm e n etile g e lk a n y a ro d ó it is m ag y ar népi eredetétől, ism ét oda tö re k e d ik vissza.
3
.
A fen t péld ak ép p en felsorolt cigány e re d e tű szavak egy ik e-m ásik a ta lá n nem a tu la jd o n k é p p e n i jassznyelvből, a to lv a jn y e lv b ő l k e rü lt a pesti népnyelvbe, h a n em esetleg közvetlen ül a v id ék i népnyelvből. R en d k ív ü l nehéz ugyanis ma m ár e lv á la sz ta n i, mi ebben az ú. n. arg o tik u s ered etű szókincsben a v a ló b a n to lv a jn y e lv i, s mi k e le tk ez e tt, vagy, ha kívülről jö tt, m i h o n o so d o tt meg k özvetlenül, a jassznyelv kikerülésével, m ag áb an a városi népnyelvben. Ez utóbbi ugyanis a városi bűnözők anyanyelve is lévén, term észetesen egész szókészletével az ő k ö reik b en ;s h aszn álato s. A to lv a j
nyelv csak szókészlet, az alap n y elv , am elybe ez a szókészlet heilleszkedik, m in d ig az a nyelv, am ely et a to lv a jn é p széles, bb kö rnyezete is beszél. M inthogy azo n b an az egyes ide vágó szavak keletk ezését, fö lb u k k a n á sá t úgyszólván soha meg nem figyel
té k , és soha meg nem á lla p íto ttá k róluk, m ilyen közvetlen fo rrásb ó l te rje d te k el, m a m ár — a tu la jd o n k é p p e n i tolvajlási m űszavako n meg az idegen to lv ajn y elv ek b ő l kölcsönzött elem e
pesti népnyelvi szó közvetlen e re d e té t.1 T olvajnyelvi szó tárain k leg tö b b szö r meg sem k ísérlik a szókészlet ilyen szem pontú sz étv á la sz tá sá t, h an e m am i a b u d ap esti népnyelv szó és ki- fejezéskészletében e lté r a köznyelvitől, azt a jassznvelv szám lá
já r a írjá k . E m líte tt régi ta n u lm á n y o m b a n , persze a n é lk ü l, hogy m in d e n t a jassznyelvre v itte m volna vissza, m agam is azt vallo tta m , hogy e szavak m in d csoport nyelvi ere d e tű e k (2 kk.).
Ma is kétség telen n ek ta r to m , hogy a különféle csop ortny elvek nek ■— sportolók, diákok, k a to n á k , azonos m esterségbeliek stb . kü lön szókészleteinek — fo n to s szerepük van a városi n épnyelv szókincsének növelésében, úgy láto m azonban, hogy a pesti n y e lv já rá s szav ain ak és kifejezéseinek jelentős része közvetlenül a p esti nép köréb en k e le tk ez e tt v agy honosodott meg olym ódon, hogy sem ilyen csoport nyelvbe való ta rto z á s á t ki nem lehet m u ta tn i. M ert ha a foci ’footbaH ’, laszti ’la b d a ’ a sp o rtn y elv ből, faszolni ’k a p n i’ a k ato n an y elv b ő l, tiszi ’p a p ’ sgy. a d iák nyelvből, rákapcsol 'g y o rsa b b a n nekiindul, nagyobb erővel lát h o zzá’ sgy., kár a benzinért ’k á r a fá ra d sá g é rt’ sgy. esetleg a sofőrök nyelvéből szárm azik, viszont az ilyen szavak vagy k i
fejezések, m in t gürcöl 'k em én y en dolgozik’, gőzben van ’nagy m u n k áb a n v a n ’, főzni vkit 'u d v a ro ln i, rábeszélni’ fú jn i a kását
’h o rty o g n i’, hólyag 'o sto b a , ü g y e tle n ’, gurítani ’h a z u d n i’, mellre színi 'k o m o ly an venni, e lh in n i’, lányi 'v illan y o s', lityi 'lite r' macska 'le á n y ’2 és tem é rd e k m ás nem sorozható sem m ilyen csoportnyelvbe, ezek a p esti népnyelv közös tfllajd o n ai, részint o tt k e le tk ez te k , részin t k ö zvetlenül k erü ltek be oda, m inden csopo rtn y elvi k ö zv etítés nélkül.
M ind a to lv a jn y e lv b ő l v agy egyéb csoport nyelvekből k i
induló, m ind pedig em ezek k ö zb ejö tté nélkül a pesti n épnyelv
ben m egszállt szavak és kifejezések igen so k rokonvonást m u ta tn a k a falusi népnyelvvel. E z a rokonság sokszor az egye
zésig, az azonosságig m egy, s ez esetekben rendesen a vidéki népnyelv a k iin d u ló p o n t. így a sok közül : becsap ’m egcsal’
Sz. ~ becsap ’rászed ’ Göcsej, T olna m egye, D rávam ellék (M Tsz.) | megcsap ’lop’ Sz. ~ megcsap ’szerez’ M ezőtúr (MTsz.).
’lop’ Sopron m . (MNv. IX , 426) | gürcöl Sz. 'k em én y en dolgozik’
~ gürcöl ’nagyon erő lk ö d ik ’ N agyk un ság, Szeged vidéke (MTsz.) | nyehó ’cipész’ Sz. ~ nyehó 'csizm adia (gúnynév)’ Győr, É rsek ú jv á r (MTsz.), 'su szter- és a szabóinas (g ú n y n év )' E szterg om (MNy. X I, 187), nyiho 'csizm adiák g ú n y n ev e' Vác (N v F . X , 67), nyihú ’u a .’ H o n t m . (M T sz.); | marci ken y ér Sz. ~ marci ’u a .’
1 K étségtelen ü l tév e s u gyan is az a nézet, m ely csak a t o lv í jlási m űszavakat te k in ti to lv a jn y elv i szavaknak, v ita th a ta tla n tu d n iillik , egyebek k ö zö tt a m i régi szavaink is tanúskodnak róla, h ogy a to lv a j
n yelv b en sem leges, nem tolvajlásra von atk ozó fogalm akra is akadnak b őven sza v a k .
2 A p éld ák m ind S z.-ból, k iv év e az sgy. jelzésű ek et.
15
Győr vidéke, Székesfehérvár, Szeged, H eves megye, Szalm ái' megye (MTsz.) | utolsó 'aláv aló , h itv á n y ’ sgy. ~ utolsó ’u a .’
Ada vidéke (MNy. VI, 283) | kibabrál ’elbánik, ügyesen fölébe k e re k e d ik ’ sgy. ~ kibabrál ’csun y án e lb á n ik ’ S zalon ta (MNy.
X III, 125) | retyérutya ’có k m ók ’ Sz. ~ retye-rutya ’lim -lom , cók-m ók’ K ecskem ét, A b aú j megye (MTsz.), 'ro k o n ság ’ Alföld, T iszán tú l, P alóeság stb . (MTsz.; M Ny. VI, 282, 431) | gyer- tyázni 'nézni, az u tc á n vigyázni, míg a tö b b i b etö rő dolgozik’
Sz. ~ f/yertyázzuk meg V izsgáljuk m eg’ D ebrecen (MNy. X I, 380) | almaszedő ‘c sa v a rg ó ’sg y . ~ almarázó ’iia.’K isküküllő megye (MTsz.) | csárdás 'p o fo n ’ Sz. ~ csárdás ’u a .’ A da vidéke (MNy.
V, 430) | dagadt 'k ö v é r’ s>=y. ~ daga ’pufók k é p ű ’ Vas m egye (MTsz.), | ötön vette ’lo p ta ’ Sz. ~ ötön vette ’u a .’ R im aszo m b at (MTsz.), K em enes vidéke (N yr. II, 129) | rizsa 'riz s' sgy. ~ rizsa ’u a .’ T iszam ellék (MTsz.), K em enesalja (MNy. X II, 186) | k u k i ’c u k o r’ Sz. ~ kukar ’u a .’ (gyerm eknyelv) B ih ar megye (MNy. X I, 90), stb . stb. N ehéz m egítélni a lóg 'henyél, lo p ja a n a p o t ; vho v á m egy s tb .’ szót ; az k étségtelen, hogy a k a to n a nyelv te rje s z te tte el, e re d e té t egyesek a sport nyelvben, m ások m ag áb an a k a to n a n y e lv b e n keresik (MNy. X II, 179; XV, 44), m indenesetre m eglepő azonban, hogy a szó elég k o rá n előfordul népnyelvi a d a to k b a n is 'h e n y é l' jelentésben : ne. lógj ( ~ lógj) olt K isküküllő megye (MNy. X I, 238) és lóg 'lézeng' Ada vidéke (MNy. VI, 188). Az előbbi a d a tb a n meglepő az ige rövid o-ja, az ad atk ö zlő azo n b an h a tá ro z o tta n a lóg igével azonosítja.
N éha a pesti szó nem egyezik u g y an p o n tosan h an g a la k b a n vagy jelen tésb en a vidékivel, az összefüggés mégis kétségtelen.
A guba P esten 'p é n z t' jelen t, szám os vidéken pedig 'egy korong a la k ú ra v á g o tt, előbb m eg sü tö tt, a z tá n m egfőtt té s z ta f a jtá t *;
a k e llő k ö zö tt az összefüggés alaki hasonlóságon alapul (E r- d ő d i, Szófejtések : A Szegedi A lfö ld k u tató B izottság K ö n y v tá ra V, 33. 11) ; á cafka 'nő, feleség ; a to lv a j k e d v e se ', legrégibb e m lé k ü n k b en 'u tc a i n ő ’ nem v á la sz th a tó el a cajri, cafra, cefet, cefre slb . család játó l (E tS z. I, 602) ; a degesz 'p é n z tá rc a , m ely
ben sok pénz v a n ' Sz. a népnyelvi degesz V a stag , k ö v é r' szóval függ össze, m elyről szám os a d a t ta n ú sk o d ik (MTsz. ; M Ny. X , 282, 334 ; X IV, 161 s t b . ) ; a gajmó 'p ip a ' Sz. pedig az ország nagy részében h a szn á lato s (Alföld, Palóeság, H egy alja, K a lo ta szeg) gajmó 'k a m p ó , k am p ó s b o t’ (MTsz. I, 1012) tré fá s név
ál vitele ; stb .
K ülönösen a b u d ap esti nép n yelv b en oly gyakori tré fás- g únyos elnevezések em lék eztetn ek a falu nyelvében szintén bőségesen előforduló csipkelődő, já té k o s h a n g u la tú szavak ra.
A k árhán yszor a p esti szónak itt is m egv ann ak kétségtelen vidéki k ap c so la ta i, pl. angyalbőr ’k a lo n a ru h a ' Sz. ~ angyalbőr 'n a .' K isk ú n h a la s (MTsz.) | biikkfagatyás 'p a ra s z t' Sz. fa gatyás 'alacsony sorból v a ló ' S zalo n ta (MNy. X III, 125), vő.
bükkfanadrág ’k en d erv ászo n -n ad rág ' (MTsz.) I koszvakaró 'b o r-
t
<u~.
b é ly ' Sz. ~ koszvájó ’u a .’ Segesvár (M Tsz.), T o rd a (N yF . X X X II, 52), koszvájóy ’u a .’ Szam oshát (SzliSz.), koszvakaró
’ fa nyelű b icska’ Tolna megye (MTsz.) | kéményszámoló 'to lv a j, aki a k ém én yben lévő h ú su e m ű t lo p ja el’ Sz. ~ kéményszámoló, kéményleső ’ua. ; silány to lv a j, k a p c a b e tv á r’, úgy látszik az A lföldről, Szeged vidékéről te rje d t el (vő. V e t ő — J e n ő i. ni.
25, 79) | szinte országszerte h aszn álato s a koporsószög Sz.
’olcsó, erős c ig a re tta ’ | az emeletes zsarú ’lovas re n d ő r’ Sz. u g y a n azon a tré fá s szem léleten alap u l, m in t az emeletes veréb ’gó ly a’
Z ala megye : H o ttó , He tén y (M N y. X I, 186, 379) | epígy a csíkos ruha, zebra-ruha ’ v erés’ Sz. (ruha m ag a is ’ ve ré s’ <
cigány ru h i) es facsikós ’b o tü té se k tő l csíkos h á tú ’ S zatm ár m egye, A vas, h a a MTsz. m a g y a rá z a ta helyes. Csak szerkezeti
leg azonos, de jelen téséb en m ár e lté r a ro ss;m á jú csillagvizsgáló
’ban d zsa, k a n c sa l’ Sz. és az á rta tla n a b b felhővizsgáló ’dolog- ta la n e m b e r’ Szeged (M Tsz.). A pesti népnyelv ilyenszerű k i
fejezéseinek nagy része persze nem m u ta th a tó ki a falusi nép
nyelvben, de szü lő an y ju k u g y anaz a já té k o s évődés, csipkelődő g ú n y , m in t am ihez em ebben hozzászok tun k. Pl. a népnyelvben a n n y ira e lte rje d t dögönbőgő 'h a lo tt fölött éneklő d iá k ’ (MTsz.),
‘k á n to r’ típ u s á b a ta r to z n a k a tré fá s m esterség-elnevezések, m in t citrompofozó 'utcaseprő* sg y .. csomótaszító ‘aszta lo s’ Sz., vő. csomótaszigáló ’u a .’ Győr (M Tsz.), tógépész ‘csaló k u p ec’
Sz., pléhsuszter 'b á d o g o s’ Sz., börfejű ‘tű z o ltó ’ Sz. A. pesti bedöglött 'e la k a d t, e lro m lo tt’ sgy. legföljebb egy fokkal d u rv áb b a MTsz. befagyott 'n e m sikerü lt neki’ kifejezésénél, de ug y anaz a szem lélet v a n benne ; m a m ár kü lö n b en m ind a k e ttő köz
nyelvinek te k in th e tő . A becsomagolni ‘b a jb a k e v e rn i’ Sz. viszont a szintén népi ered etű köznyelvi bem áitani-ra em lékeztet.
É rdek es, hogy a pesti népnyelvben r itk a a ru h an em ű ek tré fás elnevezése, am ire a falusi népnyelvben an n y i példa v a n : eben lógó, kutyán lötyögő ’nag y k en d ő ’ (MNy: X I, 379, 382), galya-báttyo ‘vászonnadrág* (MTsz.), bolhaszedő ‘lábfejig érő n a d rá g ’ (MTsz.) stb . stb. E lle n b e n az ilyen, a pcsli n éphu m orra különösen jellem ző, tré fá s szófacsaráson alapuló kifejezések, m in t dum a bankot adni ’sok at és n ag y o k at h a z u d n i’ Sz. (vö.
duma 'hazugság, ló d ítá s’, adni a bankot ’nagyzolni, k é rk e d n i’), csavargyárban elöm unkás 'csav arg ó ’ (M Ny. X III, 60), kuruc
’utcai nő ’ Sz., ruhát szakítani ’v erést k a p n i’ (vö. ruha ’v erés’), sikíta n i 's ik k a sz ta n i’ sgy., Szliácsra m enni 'v a lla n i’ Sz. (vö.
szliács 'ta n ú ', szliácsol ’v a ll’, a ném et to lv ajn y elv b ő l m agy aro sítv a) s tb . stb . közeli ro konságban v a n n a k a falusi nép ny elv
ben g y ak o ri ily e n fa jta kifejezésekkel : Jajharasztyán van ’ dög
ro v áso n v a n ’ (N y F . X V I, 19), F utakru mén a tej 'k if u t’ (N yF.
X , 48), áziliomban van 'e lá z o tt' (N vr. II, 143), eljöttek Derecské
i ü l az íccaka ’dér v o lt’ (N yr. X IV, 190), M unkácson jár 'dolog
b an v a n ’, M a rjá n eszkábalták ütet 'term észetéb en v an a m ara
k o d á s' (N yr. X X IX , 287) és sok m ás (vö. L a t z k ó G é z a ,
17
A játsz i szóképzés : N y F . X L IX , 33).1 E zekhez k ap csolható k a pesti n y elv ilyen kérészéletű tré fá s kifejezései, m in t járásbíró 'm u n k an élk ü li, m u n k a u tá n já r ó ’ Sz. (aki h írja a já rá st), bőr
bajos 'g y á v a ’ (aki félti a hőrét), aoiatikus 'm u n k an é lk ü li' (aki a levegőből él) stb . V an n ak term észetesen a népies h u m o rn ak olyan m eg n y ilv án u lásai, m elyek csak a városi nyelvre jellem zők ; de a v áro s m eg a. falu népnyelve k ö z ö tt m eg állap íth ató annyi azonos szín és ro k o n v o n ás m ellett szükségszerű, hogy az elütő életfo rm ák e lté ré se k et is terem tsen ek . Ilyenekben azo nb an nem kell o k v etlen ü l idegenszerűségeket látn i.
A v áro si m eg a falusi népnyelv szókincsének összefüggéseit e pár m egfigyelés term észetesen táv o lról sem m eríti ki. Az azon
ban, azt hiszem , e rövidre fogott m egjegyzésekből is kiderül, hogy a pesti népn y elv szókincsét szám os kusza, de erős szál fűzi a vidék népnyelvéhez. E gyéb k ö v etk eztetések levonására (pi. m elyik nyelvi terü leth ez vagv terü letekhez csatlakozik B u d a p e s t népnyelve, m ilyen m érték ben egységes vagy nem egy
séges ez a népn yelv s tb .) még nem érk ezett el az idő.
*
4
.
A pesti népnyelv e-ző, am i a n n ál m eglepőbb, m ert B u d ap est tá v o la b b i környéke (a kö zvetlen külvárosok B u d a pest nyelvéhez igazodnak) és azok a vidékek, ah o n n an a be- özönlés a legnagyobb — a D u n á n tú l és Tisza-D unakcz tú ln y o m ó lag nem e-ző n y e lv já rá s ia k . .A felületes szemlélő ugy an P e s te t szinte vegyes, v á lta k o zv a e-ző m eg e-ző nyelv- já rá s ú n a k t a r th a tn á , m ert v a ló b a n igen sokszor lehet P esten is különböző zártság i fokú é-ket h a lla n i. Sok m egvizsgált esetből1 A zt h iszem , ily e n tréfás szófacsarás em lékét őrzi a paksaméta 'csom ag’ szó is (szótárazva B allagi 1890.). A lig h iszem , hogy B a r t a 1 m agyarázata, m ely szerint a szó egy középlatin paxam entum fizetés' S szóból szárm aznék (A m agyarországi lalin ság szótára, s. v. paxam en tu m ), •'/s, elfogadható lenne, ehhez u gyanis sem a hangalak, sem a jelen tés nem vág. Sokkal valószín űb bn ek tartom , hogy a fentebb iek h ez hasonld, népies, tréfás szófacsarás eredm énye, m ely a ném etből kölcsönzött^' pakéta (vö. K irBesz. 1749. 8 6 : tsináld egy pakétába. (tsom óba.)), pakél ( L e s c h k a , E len ch us 157) szót a paksam éta 'Láncfajta ; bolondozás, tréfa, adom a, kom édiázás' szóhoz id om ította. A paksam éta 'csomag' szónak különben m indm áig m egvan tréfás, nem kom oly hangulata.
A tá n c’ jelentésű em líte tt szó A p o r M etam orphosisában fordul elő először Baxam éta, Baxam eta nóta alakban, m in t egy olaszos táncfajta neve (vö. ol. passam ezzo, ném . P assam ett), és paskam éta, passam esa ( = passam éta ?) alak változatai is ism eretesek (L e f f 1 e r B é l a : M Ny.
V, 127 ; E tS z.). H ogy ezeken kívül paksam éta alak változata is volt, sőt talán van, azt igazoljak a MTsz. paksam éta, paskam éta ad om a’
Csallóköz, paksam étáz ’kom édiáz Győr adatai, valam int paksam éta pletykás terefere', paksam étáz tereferél' K om árom szentpéter (MNy.
VI, 430), m elyeket sehogyan sem lehet a tá n c’ jelentésű régebbi ad atok tól elválasztan i, hiszen m ind a hangalak, m ind a jelentések összefüggése m ég csak m agyarázatra sem szorul, bár sem az E tS z., sem L e f f 1 e r B é l a nem vonják a szóhoz a n ép n yelvi adatokat.
m e ríte tt ta p a s z ta la to m azo n b an , hogy ilyen é-ket csak a v id é k ről, faluról beköltözött, em berek első és legföljebb m ásodik nem zedéke e jt. A k á r a T isza-D una-közből, a k á r D u n án tú lró l b e te le p ü lt p a ra sz ti szárm azású család sa rja d ék a i tö b b n y ire m ár m ag u k is, de az ő gyerm ekeik m indenesetre az é-t e-vel v á ltjá k föl, persze közben egyéb n y elv járási jellegzetességeiket is, am elyek a p esti n y elv járással nincsenek összhangban, levetik.
E z a v á lto z ás kétségtelenül a közn y elv h a tá sá n a k tu la jd o n íta n d ó . B árm enn yire is fájlalh a tó u g y an is a m agyar nyelv hangzásbeli színessége és v á lto z ato sság a szem pontjából, de alig ta g a d h a tó , hogy a n y ilt e-s ejtés v á lt köznyelvivé, legföljebb azzal a m eg
szo rítással, hogy a nem nagyon z á rt é h a sz n á la tá t m ég nem érez
zük a köznyelvi e jté sb en különösnek vagy szo k atlannak . Az á lta lán os n o im a azo n b an a n y ilt e. E z t érzik előkelőbbnek a kevésbbé tu d a to s beszélők is. M egfigyeltem pl., hogy egy somogyi szüle
té s ű , p a ra sz ti szárm azású , m a középosztálybeli em ber, ki egyéb
k é n t tá rs a lg á s b a n k ifo g ástalan u l, legföljebb kissé kevésbbé z á rta n e jti m agáv al h o z o tt é'-it, m ik or nagyobb nyilvánosság e lő tt elő ad ást t a r t , lép ten -n y om o n e-t e jt az é-k h e ly e tt, em fa- tik u s a b b h a sz n á la tb a n pedig m indig. V agy egy palóc v ’dékről, köznem esi b irto k o s családból sz árm az o tt hölgy, ki folyó beszé
dében szintén, nyelvi hagyom ányaihoz híven, m egkülönböztette áz é-t az e-től, énekben szinte tú lz o tta n n y ílt o k r a v á lto tta az e-ket. Sőt az is előfordul, hogy é-ző ny elv terü leten fekvő v áro sb a n — B alassag y arm ato n — sz ü le tett és n ev elked ett m űvelt em b er z á rt é-t e g y á lta lá b a n nem e jt s nem is érzi, hol kellene e jte n ie . H asonló p é ld á t n em egyet lehetne felhozni, hiszen se szeri se szám a azo k n ak a P estre k e rü lt vidékieknek, a k ik nek k iejtéséb en az évtizedes i t t ta rtó z k o d á s lassan leto m p í
t o t t a az e és é k ö z ö tti különbséget. M indez a rr a m u ta t, hogy
— jo b b á ra u g y a n ö n tu d a tla n u l — , de a m agyarság tú ln y o m ó része az e-zést érzi v ála sz té k o sa b b n ak , irod alm ib b n ak , köz- n yelvibbnek. A P e stre -k e rü le s a legszerényebb és legigénytele
nebb falu sib an is többé-kevésbbé tu d a to s a n a társa d alm i em el
kedés v á g y á t sz ítja föl. E v ágy m ég in k áb b növekedik g y e r
m ekeiben, s külső jele nyelvben a szülőktől k ép viselt falusitól való elszakadás, az u ra sa b b n a k , m ag asab brend űn ek veit nyelv hez való közeledés. E n n e k tu la jd o n íth a tó , hogy a különféle v idékekről P estre kerülő é'-féle hangok rövidesen e-vé szín te
len ed nek.1
E n n ek az é > e v á lto z ásn a k a m ó d já t m egfigyelni nagyon nehéz. A m ásodik nem zedékben g y a k ra n egyszerűen csere tö rté n ik : az o tth o n m eg ta n u lt é-t a gyerek az iskolában, később
1 E dolgozat készen volt, m ikor m egjelent K o v a l o v s z k y M i k 1 ó snak „A budapesti n yelv" című cikk e egy napilapb an (Magyar N em zet, 1943. febr. 28. 8). K o v a l o v s z k y u g y a n ezt a m egfigye
lést tesz i, az e-re v o n a tk o z ó la g : „ P e s t e n . . . . jóform án ism eretlen a k özép, zárt e (em berség), kiszorította a túlságosan nyílt e h ang.“
