A japán császár mint költő.
Irta: Dr. Ágner Lajos.
M
utsuhito, J a p á n n é p s z e r ű c s á s z á r j a n e m c s u p á n uralkodója a sziget- o r s z á g n a k , h a n e m költői b a b é r o k r a is vágyik. F e l s é g e s nejével, H a r u k o c s á s z á r - néval verseket is szerkeszt, amelyek gyakran igen kedveltek Nippon fiainak. A S e i t o k u y o b u n című kötet 1906-iki s z á m á b a n egyebek mellett Mutsuhito é s Haruko verseit is olvas- hatjuk. Ez a kötet igen é r d e k e s a Kelet meg- i s m e r é s e szempontjából. Sajtó alá rendezte Higashikuze gróf, Mutsuhito kegyeltje s meg- jelent a S a n z e i d o k i a d á s á b a n . Bevezetőnek olvasunk é r d e k e s adatokat a c s á s z á r , c s á s z á r n é é s t r ó n ö r ö k ö s életéből, azonkívül olvashatjuk Mutsuhito c s á s z á r n a k 1867. m á r c i u s 14-iki alkotmányos esküjét, 1882. január 4-én a c s a p a - taihoz tartott lelkes b e s z é d j é t s 1890. október 30-án a nevelésről kiadott rendeletét. Aztán jönnek a c s á s z á r versei szép, jellemző h i v a - g a n a írással. A költemény f o r m á j a az u. n.u t a . „Uta" éneket, dalt jelent, itt a versnek olyan formáját, mely egy 17-es é s egy 14-es sorból áll. Az e l s ő s o r ü t e m s z e r ű b e o s z t á s a 5, 7, 5, a m á s i k é 7, 7. Rím nincs. A vers rit-
m u s á t a s z ó t a g o k n a k (az ő fogalmaik szerinti) s z a b á l y o s b e o s z t á s a kölcsönzi. Az európai irodalomban az utóbbi é v e k b e n több fordítójuk akadt Mutsuhito verseinek. így L a n g e R u - d o l f , berlini egyetemi tanár, ki huszonnyolcat fordított le belőlük distichonban s m a g y a r á z ó jegyzeteket is mellékelt hozzájuk. E s o r o k is az ő adatai alapján Írattak. (Megjelent e fordítás é s dolgozat a „Mitteilungen d e s S e m i n a r s für orientalischen S p r a c h e n an der königlichen Friedrich-Wilhelms-Universitát zu Berlin" című folyóiratban. Kiadja Prof. Dr. E. Sachau, 1910.) Különféle lapok, folyóiratok é s k i s e b b - n a g y o b b könyvek is gyakran közölnek szemelvényeket a c s á s z á r é s c s á s z á r n é költészetéből. Ezek k ö z é tartozik A Lloyd: „Imperial lines" é s Wadagaki: „Stray leaves" című kötete is.
A versírás k ü l ö n b e n régi hagyomány J a p á n - ban, így az u r a l k o d ó h á z b a n is. A mai c s á s z á r apja, K ó m é T e n n ó nagy súlyt helyezett arra, hogy fia (a mai c s á s z á r ) m á r k o r a gyer- 663
m e k s é g é t ö l fogva áldozzon a m ú z s á k n a k . Naponta 5—6 verset kellett írnia. Ma — mint Lange jellemzően megemlíti — 50—60 verset k o m p o n á l a f e l s é g e s poéta, kinek verseit a lojális kritika n e m győzi eléggé magasztalni, k ü l ö n ö s e n kiemelve „ ő s z i n t e s é g é t " é s
„ m é l y é r z e l m e i t " , mint ezt a K ó z o - k u g a h ó b a n is olvashatjuk.
A motívumok, amelyek Mutsuhitót ihletik, n e m nagyon változatosak, de b e c s e s e k ; ilye- n e k : a h a z a ö r ö k k é v a l ó s á g a , ö n f e l á l d o z á s a hazáért, az ő s ö k tisztelete, lojálítás, á l d á s k é r é s a hazára, k ö t e l e s s é g t u d á s , a h a r c o s o k dicsérete, a Fujino Yama nevű hegy, a tavasz, a virág- nyilás, a folyóvíz c s e n d e s c s o b o g á s a , nap- kelte, a hó stb.
Kettőt eredeti s z ö v e g b e n is bemutatok for- dítással együtt, hogy az olvasónak fogalma le- gyen a japáni „u t a" nevű versről. íme az egyik:
JUKKÁI.
J o no naka wa takaki iyashiki h o d o h o d o ni mi wo t s u k u s u k o s o t s u t o m e narikere.
SZEMLÉLŐDÉS.
Ha a földön minden pór é s g a z d a g rangja szerint dolgozik, ez a k ö t e l e s s é g teljesítése.
A m á s i k :
ORI NI FURETE YOMOSETAMAIKERU.
Yume s a m e t e m a z u k o s o o m o e ikusabito mukaishi kata n o tayori ikani lo.
ALKALMI V E R S :
Ha á l m o m b ó l felébredek, első g o n d o l a t o m : mi hír a h a r c m e z e j é n ?
Már ezekből is látjuk, hogy a Mutsuhito T e n n ó „ u t á " - i n e m valami mély költői lélek megnyilatkozásai. A s z ó t a g o k s z a b á l y s z e r ű ismétlődésével előidézett ritmus e g y s z e r ű köl- tői játék a c s á s z á r k e z é b e n .
L á s s u k m é g egy p á r n a k a tartalmát!
ALKALMI VERS.
Magasztaljátok, mig a világ áll, azon férfiak tetteit, akik a h a z á é r t életüket feláldozták.
A TÜKÖR.
Hősök, ápoljátok a japán szellemet é s az után tartsátok magatokat, hogy ez a világ minden n é p é n e k t ü k ö r k é p e l e g y e n !
NYÁRI HANGULAT.
Mig a kihallgató t e r e m b e n hallgatom az elő- terjesztéseket, e g é s z elfelejtettem, hogy mily forró a n a p !
664
1
ALKALMI VERS.
Míg a verandán a hold fényét szemlélem, azon töprengek, mi hir a h a r c m e z e j é n ?
A FALÚ FÜSTJE.
Ö r ö m tölti keblemet, ha (látom, hogy) a fal- vakban évről-évre m i n d j o b b a n emelkedik a füst. ( É r t s d : a „ n é p j ó l é t " )
A TEKENŐSBÉKA.
A k i t s u s h i m a ( J a p á n régi, mondai neve) szikláin, melyek megingatlanul állanak, ö r ö k k é fognak teknősök lakni.
Egyszerűség, közvetlenség erejével halnak e két s o r o s kis v e r s e c s k é k , amelyek Nippon fiaiban gyakran oly nagy lelkedést idéznek elő.
Valamennyi közt a mi európai Ízlésünknek azok tetszenek, amelyeket hangulatoknak le- helne elnevezni. Megkapó az az u t a (dal), melynek alapgondolata az, hogy „mennyire örül a c s á s z á r szíve, mikor látja, hogy mindenütt a h a z á b a n élet van, s utak visznek a m a g a s hegyek közé." A kultura é s népjólét terjedését egyszerű közvetlenséggel fejezik ki e sorai.
Maga a c s á s z á r a költői m ű k ö d é s meg- b e c s ü l é s é t intézmény alapításával is kifejezte;
u. i. alapított egy „ O - u t a d o k o r o " nevű, a c s á s z á r i h á z minisztériuma alá tartozó, költői forumot, melynek élén a c s á s z á r i ház poétája, Br. T a k a s a k i M a s a k a z e áll. Ez a költői testület bizonyos periodikus ü n n e p s é g e k keretén belül bemutatja a c s á s z á r é s c s á s z á r n é l e g ú j a b b költeményeit, azonfelül g o n d o s k o d i k a h a z a f i a s ü n n e p s é g e k m ű s o r á r ó l s költői versenyeket is rendez.
A mély hegedű hangja.
Irta: Henry Hermann.
A
mély h e g e d ű hangját szeretem, Ha tavasz-estén halkan á t s u h a n A m e s s z e , piros szegfű-kerteken.A h a n g j a : mint titok-virágok nyelve,
S szárnyat adó, hogy fehér galamb m ó d o n Repüljünk vele föl a fellegekbe.
É s elhúzódva m e s s z e Napnyugatnak Leszálljunk, hol a bibor-erdők alján Az esti fények c s e n d e s e n kihunynak.
Fordította: Harsányi Lajos.
665
Moszkva égése.
Irla: Fehér Oszkár.
A
z a s s z o n y idegesen toppantott egyet. I.„Hát végre miért is hurcoltak e n g e m i d e ? Talán vétettem valamit? Ugyebár n e m f e l s é g e s uram s íme, m á r órák h o s s z a t itt tartanak. Szegény, tehetetlen, beteg férjem e g é s z e n m a g á r a hagyatva fekszik otthon, kis gyermekem, az é d e s kis Dunyasa, jó istenem, ki tudja, mint sír m á r u t á n a m ! C s e l é d s é g ü n k nincs, hisz n e m maradt most Moszkvában a a franciák közeledtének hírére egy é p k é z l á b o r o s z s e m . Felség, könyörüljön rajtam, bo- c s á s s o n végre e l ! . . . Hát elenged, ugye hogy elenged m o s t m á r ! Hisz n e m követtem el semmit, amiért fogságot é r d e m e l n é k ! . . . "
A nagy c s á s z á r ott állt előtte, karját mellén keresztbefonva, valami leírhatatlan gyönyörű- séggel nézte ennek a selymes, s z ő k e hajú, bájos, kis t e r e m t é s n e k tehetetlen vergődését.
Nézte, szinte leste, mint gyűlnek a szelid, angyali kék s z e m e k b e a ragyogó, forró könny- c s e p p e k é s hallgatta mohón, élvezettel, kéjjel, mint tör ki ebből a kis, gyenge, r e m e g ő asszonyból, az elkeseredett dac, a kedves, p a r a n c s o l ó a k a r a t o s s á g . Oh, mennyire tetszett ez N a p o l e o n n a k !
„Kedves, jó a s s z o n y o m " , szólalt m e g sze- lid, szinte kérlelő h a n g o n a c s á s z á r , „a világ- ért s e m tartottam itt azért magát mintha elkövetett volna valamit. Sőt m é g azért sem, mintha attól tartanék, hogy el fog követni valamit. Az ilyen tiszta, ragyogó, s z é p s z e m - pár c s a k c s u p a angyali jóságot árul e l . . . Hát mondja, őszinte, igaz lelkére, édes, jó a s s z o n y o m , n e m érzi ön, n e m s ú g j a m e g önnek, valami mámorító, é d e s sejtelem, hogy miért tartom itt m a g á t ? . . . H á t . . . "
Az a s s z o n y égő, lángoló arccal ugrott fel.
„Felség" — kiáltotta indulattól r e m e g ő han- gon — „úgylátszik megfeledkezett arról, hogy n e m francia, de orosz nő áll ön előtt.
Napoleon — meghökkent. E r r e n e m volt elkészülve. Arcát b í b o r v ö r ö s pír öntötte el, ajkát összeszorította a harag. Néhány m á s o d - percig szólni s e m tudott.
666
