Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) 120(2016)
műhely
ViroVecz NáNdor
egy hírhedt főúri imázs és ami mögötte van
A Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról… a történeti források fényében
„Ó, Úristen, hogy a gonosz név embernek halála után is megmarad!”1 – hangzik el a mondat Balassa menyhárttól az őt gúnyoló szatirikus műben. Nem véletlen, hogy a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról, mellyel elszakada a magyarországi második választott János királytól című unikális darab alapjaiban határozta meg az irodalom- és történettudomány szemléletét nemcsak Balassára, hanem egy egész korszak politikai kultúrájára nézve. Az öt részből álló mű párbeszédes formában, rendkívül frappáns stílusban, kitűnő humorérzékkel tárja elénk a 16. század meghatározó politikus-had- vezérének egyoldalúan értelmezett dolgait, úgy, hogy környezete és a vele kapcsolat- ban lévő személyek sem maradnak kifigurázás nélkül. ez már önmagában éles kriti- káját adja a korabeli hatalmi gyakorlatnak, de a sajátos irodalmi becsnél is figyelemre méltóbbá teszi a jelenetek során fölbukkanó rengeteg kortárs történeti adat, amelyek nyomán történeti hitelességet feltételezünk. Ugyanakkor a több mint két évszázaddal ezelőtt felfedezett mű mindeddig az egyik legrejtélyesebb irodalmi emlékünk, mivel szerzője és keletkezési ideje is ismeretlen.
A történeti kontextus – az I–III. és V. rész
A szerző személyének és a mű keletkezési idejének meghatározásához az öt rész törté- neti szempontú feltárása szükséges. A Komédiában fölfedezhető adatok két csoportra
* A szerző az elTe BTK Történeti Intézet művelődéstörténeti Tanszékének egyetemi tanársegédje.
Köszönetet mond Ritoókné Szalay Ágnesnek a rendelkezésére bocsátott adatokért, Ács Pálnak és Kőszeghy Péternek az iránymutatásért és a megjegyzésekért.
1 Comoedia Balassi Mennihart arultatasarol, melliel el szakada az Magyar orszagi masodic valaztot Ianos kiraltul, Abrudbánya, 1569. mTA KIK, Régi Könyvek Gyűjteménye 260, Rm I 4˚ 161, 26 (a továbbiakban:
Komédia). Az idézetek az eredeti példányból valók, a hivatkozások is arra vonatkoznak. Kiadásainak és méltatásainak jegyzéke: Régi magyar drámai emlékek, I, szerk. Kardos Tibor, Dömötör Tekla, Bp., Akadémiai, 1960, 640–642. Betűhű kiadása uo., 617–631. Azóta megjelent: Magyar drámaírók 16–18.
század, kiad., vál., jegyz. Nagy Péter, Bp., Szépirodalmi, 1981 (magyar Remekírók), 95–116. A műről azóta:
Szigeti József, A Balassi-Comoedia és szerzője, Bp., Akadémiai, 1967; Pirnát Antal, A magyar reneszánsz dráma poétikája, ItK, 73(1969), 527–555; Ritoókné Szalay Ágnes, A politikai szatíra Magyarországon a XVI. században, ItK, 75(1971), 265–277; Uő, A Balassi Comoedia és Karádi Pál, Keresztény magvető, 86(1980), 39–44; Balázs mihály, Megjegyzések a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról értelmezéséhez = B. m., Felekezetiség és fikció – Tanulmányok 16–17. századi irodalmunkról, Bp., Balassi, 2006 (Régi magyar Könyvtár: Tanulmányok, 8), 159–174.
bonthatók. A cselekmény kronológiai rendet követ, de a negyedik részben – amikor Balassa meggyónja bűneit az érseknek – a cselekmény jelen idejéhez képest évtizedek- re visszamenőleg nyerünk bepillantást a főúr életébe, majd a végén érkezünk el újra a cselekmény jelenéig.
Az első két rész egy helyszínen játszódik. Noha a második részben megszólalók nincsenek az első rész előtt feltüntetett „közbeszólók” között felsorolva, mégis szük- séges a jelenlétük, ugyanis csak így válaszolhatnak érdemben az első részben felve- tett problémákra.2 A következő kép tárul elénk: Balassa menyhárt Szénássy Istvánt várja, aki birtokok fölötti alkudozásokban közvetít ura és a bécsi udvar között. Amíg Szénássy a főúr elé érkezik, addig ő Kasza mátyással beszélget. Az elhangzottakból megtudjuk, hogy a főúr a „német király” (I. miksa) válaszát várja. Balassa örülne a rossz válasznak, mert így lenne ürügye ahhoz, hogy átálljon az erdélyi vajda, Sza- polyai (II.) János Zsigmond választott magyar király szolgálatába. ezt mindenekelőtt munkács megszerzése motiválja. megtudjuk, hogy a királytól érkező válasz Szatmárra és Nagybányára vonatkozik, illetve azt is, hogy terveiről a linzben, udvari szolgálaton tartózkodó idősebbik fiával, Boldizsárral is egyeztet. A Kaszával folytatott párbeszéd- ben a szervitoraival szemben tanúsított kapzsisága is hangsúlyos. Napi koszt gyanánt embereinek egy özvegyasszony ökreit, Kaszának pedig melith György elcsépelt aszta- gait adja oda, aki hiába kéri urát, hogy földesúri javaiból fizesse ki őt. ekkor lép Balassa elé Szénássy. Beszámolójából az uralkodó és a magyar tanács álláspontját ismerhetjük meg. Az erdélyi és a váradi püspök birtokaik feldúlásáért neheztelnek rá, Batthyány Ferenc a halálát kívánja. Balassa válaszában az egykori németújvári és rohonci birtok- részeit emlegeti fel, odavetve, hogy neki is lenne azok között tulajdona, amelyeket most már Batthyány birtokol.3 A tanács egységesen elítéli a főurat, egyedül az érsek volna hajlandó támogatni őt céljai elérésében, de katolizálás fejében. Végül a császár ajánlata szerint Balassa megkaphatja Diósgyőrt, de Szatmárért és Nagybányáért cserébe. A főúr azonban nem él a lehetőséggel, követe tanácsait sem tartja sokra, és a Nagybányában
„gyűjtött” aranyat nevezi barátjának.
A második részben megszakítás nélkül folytatódik a cselekmény, de Szénássy és Kasza helyett most a többi szervitor (Kelemen ispán, Tamás deák, Józsa deák) adja elő véleményét az alkuról. Kelemen ispán, noha bizonyára valós személy (Balassa kovászói tiszttartója), a főurat javainak begyűjtésében szolgáló és a hatalmaskodásokat végre- hajtó szervitor archetípusát testesíti meg, komolyabb tanácsot nem ad. Tamás deák az érsekkel való kapcsolatfelvételt javasolja, amit „ajándékkal és hittel” valósítana meg.4 A Komédia szerzőjének remek humora, hogy Balassa ezt félreérti, a hit és hűség fogal- mak korabeli azonos jelentését felcseréli. A katolizálás helyett az árulásra gondol, ezzel is erősítve jellemének leleplezését. Sorra adja elő tetteit („mert én tolvajlottam is, lop- tam is, bort is árultattam, szilvát, dinnyét, uborkát és egyebeket sokat, posztót, gyolcsot
2 A Komédia előadhatóságának kérdéséről: Virovecz Nándor, Színpadi elemek és valóság a Balassi Meny- hárt Komédiában, megjelenés előtt.
3 „A németújvári tó halában én is enném annyit, amint ő maga.” Komédia, 12.
4 Uo., 15.
és egyéb kalmár árut is bolttal tartottam, bőrgyűjtő is, tímár is voltam, az arany ce- mentet is megízelítettem vala”),5 amelyek közül az árulás volt a leghasznosabb, hiszen Szatmárt és Nagybányát is így szerezte meg. Józsa deák kritikusabb hangot üt meg.
Felrója, hogy Zay Ferenccel együtt járták ki a kegyelmet Ferdinándnál, amit Balassa nem honorált. A főúr – a kritikát érezvén – tereli a témát, Józsa deákot elküldi az érsek- hez, és előkerül az alkudozás másik lényeges eleme. Tamás deáktól megtudjuk, hogy az eredeti terv szerint, ha munkácsot elfoglalják, akkor fölajánlják majd Balassának, és cserébe le kell mondania Szatmárról és Nagybányáról. Balassa erről hallani sem akar, és ahogy Diósgyőr esetében, úgy most sem hajlandó cserére, és makacsul sorolja, hogy milyen javadalmai vannak a keze alatt lévő birtokokból. Szatmárt úgy birtokol- ja, mint „egy alföldi király”, emellett a tizenkétezer portát kitevő Drágffy uradalmat, Szinyér várát, az erdélyi püspökség bizonyos részeit, továbbá Tasnádot és Nagybányát is kezében tartja, mindez legalább évi tizennyolcezer arany jövedelemre rúg.6 A tételes felsorolás után büszkén jegyzi meg ügyes megoldását emberei kifizetésére, ami más ne- mesek birtokainak kiosztását jelenti. Az egészet betetőzi, hogy a királytól a katonaság tartására kapott pénzt is ellopja. A párbeszédet Józsa deák zárja, aki indul az érsekhez.
A Komédia kezdettől fogva komoly vádakkal illeti Balassát. A főúr dolgairól és környe- zetéről részletes keresztmetszetet kapunk – de vajon pontosak a fölvonultatott adatok?
mindenekelőtt az alapkonfliktust érdemes megvizsgálni, ami a Komédia cselekmé- nyének történeti jelenideje. ez alapján azt is láthatjuk, hogy mikor játszódik a cselek- mény, vagyis a keletkezési időhöz kerülünk közelebb. Balassa Szatmárt és Nagybányát 1558-tól 1564-ig tartotta kezében, majd egy rövid intermezzót követően 1565-ben. Azon- ban a csere, miszerint Balassának az előbbi kettőről vagy Diósgyőrért vagy munkácsért le kell mondania, az I. Ferdinándhoz történt átpártolásához (1561/1562 fordulója) köthe- tő, amikor jutalmazásáról több oklevél is született.7 A Komédia elemzése szempontjából a kegyelmi oklevél legfontosabb eleme, hogy korábbi birtokaiban (Szatmár, Németi, Tasnád, Nagybánya) megerősítették, de munkács elfoglalása esetén ezekről le kell mondania. A birtokot a királytól 20 000 arany dukátért élethosszig kapta meg, ameny- nyiben sikerül azt elfoglalnia, vagy legalább erősséget épít vele szemben, és körülzár- ja.8 A helyzetet egyfelől az uralkodóváltás (Ferdinánd 1564 nyarán elhunyt), másfelől
5 Uo., 16.
6 Uo., 18.
7 Gratia pro magnifico melchiore Balassa, mNl Ol, A 57 – magyar Nemzeti levéltár Országos levéltára, magyar kancelláriai levéltár, a magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, libri regii, Vol. 3. 726–729.
Kiadása: Pray György, Annales regum Hungariae ab anno Christi 997 ad annum 1564, V, Bécs, 1770, 537–
539. Rövid, kivonatos összefoglalása: lukinich Imre, Az északkeleti várháborúk történetéhez 1561–1565, hK, 14(1913), 370–394, 584–605, 382.
8 „Quam arcem [ti. munkácsot – megj. tőlem, V. N.] ipse Balassa bono aliquo modo ad manus suas redigere studebit, vel saltem castellum in opposito erigere, ipsosque munkach praesidiarios omni aditu et egressu intercludere curabit.” Gratia…, i. m., 727. Balassa halmiban építtetett erősséget, amely később a habsburg-erdélyi béketárgyalásokon rengeteg vitát generált. „Ez az ügy fölöttébb fontos” – A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559–1560, 1564–1565), kiad., bev., vál. Dávid Géza, Fodor Pál, Bp., mTA TTI, 2009 (história Könyvtár: Okmánytárak, 6), 137, 141–142, 149–151, 154.
A halmi kastély építését Báthory is megjegyezte az uralkodónak, és belefoglalta a Balassa és Zay ellen
pedig a hadiesemények bonyolították. Az északkeleti várháborúk végső szakaszán Bá- thory István a városbeliek árulásával Balassa távollétét kihasználva 1564. szeptember elején elfoglalta Szatmárt, ahol fogságba ejtette Balassa feleségét, Thurzó Annát, egyik lányát, és kisebbik fiát, Istvánt.9 A császáriak 1565 januárjában lazarus Freiherr von Schwendi vezetésével indított ellentámadása azonban oly sikeres volt, hogy a várost visszafoglalták, így az ismét habsburg fennhatóság alá került. A hadjáratot a márci- usban Szatmáron megkötött egyezség követte, amelynek értelmében János Zsigmond köteles volt átadni miksának többek között munkácsot is.10 Az így előállt helyzet a Komédia alapkonfliktusa és a cselekmény lényege. Balassa kegyelmi oklevele magá- ban hordozta, hogy Szatmár csak ideiglenesen maradhat birtokában, és ez a műben is nyíltan megfogalmazásra került.11 A főúr 1565 tavaszán a visszahódított Szatmáron tartózkodott, azonban az erősséget nem kezelhette otthonaként, el kellett azt hagynia, hiszen munkács a béke értelmében császári kézre került.12
A Komédia alapkonfliktusa első olvasásra ellentmondásosnak tűnhet, de hűen tükrözi Balassa akkori helyzetét. egyfelől a „pokolba is el kellene menni Bányáért és Szatmárért”,13 vagyis úgy tűnik, ezeket meg akarja szerezni, következésképp nincs bir- tokában; de később már úgy nyilatkozik, hogy „én Szatmárt ki nem adom kezemből, sem Diósgyőrért, sem munkácsért”,14 vagyis olybá tűnhet, hogy mégis a birtokában van. Tamás deák szavai segítenek eligazodni. egy alkalommal jelzi, hogy Balassa már elfogadta a csere feltételeit, miszerint munkács elfoglalása esetén lemond Szatmárról és Nagybányáról, és úgy tűnik, hogy ez hamarosan aktualitását nyeri.15 Azt gondolhat- nánk, hogy pusztán a kegyelmi oklevél ismételgetéséről van szó, viszont jelen esetben ez a szatmári egyezségre utal, amely szerint beteljesült az oklevélben foglalt feltétel.
A helyzetet a negyedik rész elején található utalás egyértelművé teszi. Balassának az érsek közbenjárására van szüksége munkács megszerzéséhez, az érsek tud erről, és a király birtokának nevezi a várat.16 A vár megszerzésére vonatkozó utalás 1562-re is vo-
felhozott panaszai közé. Báthory panaszai kivonatolva Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése, kiad. Veress endre, I, 1556–1575, Kolozsvár, Dunántúl Pécsi egyetemi, 1944 (monumenta Transsilvanica), 53–57. A vár építését a két úr Őfelsége javainak védelmével magyarázta. Responsio ad querelam Stephani Bathorÿ de Somlÿo, contra me melchiorem Balassa et me Franciscum Zaÿ de Chemer […], (S. d., 1565. máj. 2. után és 1565. máj. 18. előtt; a továbbiakban: Responsio), ÖStA, hhStA, hungarica misc. – Österreichisches Staatsarchiv, haus-, hof- und Staatsarchiv, Ungarische Akten, miscellanea, Fasc. 419, Fol. 134r, 135v.
9 Nem egyértelmű, hogy mi volt Balassa és Zay célja, és hogy pontosan hová is indultak. erre vonatkozó gyűjtés lukinich, i. m., 590–591.
10 Uo., 604.
11 Szénássy Balassának: „mert ugyanis azt [Szatmárt és Nagybányát – megj. tőlem, V. N.] ideig adta a fejedelem Kegyelmednek.” Komédia, 13.
12 ezért kérte a királyt, hogy adományozzon számára olyan birtokot, amely lakhelyéül szolgálhat. Vö.
Balassa Menyhárt levele I. Miksa királynak (Szatmár, 1565. október. 15.), Történeti lapok, 3(1876), 599–600.
13 Komédia, 8.
14 Uo., 18.
15 Tamás deák Balassának: „hiszem, ha megveszik munkácsot, megkínálják Nagyságodat vele, reá felel- tél, hogy megadod Bányát és Szatmárt, és megelégszel munkáccsal, meg kell mívelned.” Uo., 18.
16 Az érsek Balassának: „Tudom, hogy munkácsot kívánnád uramtól”. Uo., 23.
natkozhat, amikor már megtörtént az elzálogosítás, viszont Balassa 1566. január végi folyamodványa, amelyben a királytól kér munkácsra donációt, konkrétan összepáro- sítható a gyónás kezdetén olvashatókkal.17 Balassa tehát 1565 tavaszától de jure nem, viszont de facto újra birtokolta Szatmárt és Nagybányát, ezek mellé akarta megszerezni munkácsot. A szerző így akarta érzékeltetni a főúr kapzsiságát és engedetlenségét, hiszen nem a három évvel korábban kiállított kegyelmi oklevélben foglaltak szerint kívánt eljárni, hanem úgy, hogy az előbbieket is megtartja és az utóbbira is donációt szerez.
Némileg bonyolítja a szálakat, hogy a Komédia szerint Balassának először Diós- győrt kínálták fel.18 A várat 1537-től menyhárt testvére Zsigmond, annak halála után a felesége, Fánchy Borbála birtokolta, majd az ő halálát követően 1563 tavaszán kamarai igazgatás alá vették.19 1564 novemberében miksa elzálogosította Perényi Gábornak, s bár ő 1567-ben elhunyt, felesége kezén maradt a vár. A Balassa menyhárt számára le- hetséges adomány tehát sógornője halála és a Perényinek történt zálogosítás között lehetett aktuális, amit az is alátámaszt, hogy ebben az intervallumban több más opció is felmerült a lehetséges adományozottak személyét illetően.20 említését betudhatjuk annak, hogy a főúr választási kényszere 1562-től már fönnállt és emellett azt is láthat- tuk, hogy a mű egészen Balassa átpártolásától kezdve tartalmaz adatokat.
Az előbbiek alapján azt kell meglátnunk, hogy a Komédia első két részét alkotó alapkonfliktus a részére kiállított kegyelmi oklevélből kiolvasható és az 1565 tavaszától fennállt helyzettel feleltethető meg. ebből arra következtethetünk, hogy a szerző nem- csak ismerte, hanem föl is használta az iratot, hiszen a szöveg és az oklevél összeve- téséből világosan látszik, hogy egészen a konkrét részletekig ismerte az alku tárgyát.
A mű cselekményi idejének datálását megzavarhatja melith György birtokainak említése, de a források azonosításához ez válik hasznunkra. Balassa a szervitori köre eltartása céljából melith csengeri és kisvárdai birtokait szállta meg. A főúr ezeket kiosz- totta az emberei között, majd különféle adókat és kötelezettségeket vetett ki a helyiekre (educillatio, káposzta-adó, sószállítás), míg végül melith följelentette.21 A hatalmasko- dás Balassa átpártolásakor, 1562 első hónapjaiban történt, amikor a főúr a fogalmaz- vány szerint „Őfelsége hűségére hajlott”. Ferdinánd és miksa egyaránt parancslevelet
17 ÖStA, hhStA, hungarica AA – Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fasc. 92, fol. 6.
18 Komédia, 13.
19 Bessenyei József, Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században (források), szerk. Dobrossy István, miskolc, BAZ megyei levéltár, miskolci egyetem, 1997 (Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez, 2), ill.
Uő, Diósgyőr birtoklástörténete 1522–1702 = Miskolc története, szerk. Tóth Péter, Szakály Ferenc, II, 1526- tól 1702-ig, miskolc, BAZ megyei levéltár–miskolci herman Ottó múzeum, 1998 (miskolc Története 6 Kötetben), 53–87.
20 Zay Ferenc magának kérte a várat és Thurzó Ferenc közbenjárt ezért a királynál. Oláh miklós azonban Perényi Gábort javasolta, valószínűleg ezért lett ő a szerencsés. Bessenyei, Diósgyőr vára…, i. m., 39–41, 44, 110.
21 mNl Ol, P 707 – Családi fondok, levéltárak, Zichy család zsélyi levéltára, 10. cs. I. sor – Fasc. 12. N°
704/a, A melith család vegyes fogalmazványai, fol. 3–4. (A továbbiakban az irat eredeti címe után:
Melith György dolgai.)
küldtek Balassára, de ő ezekkel mit sem törődött.22 miksa mandátuma 1562 júliusában kelt, Ferdinánd felszólítása 1563 decemberében, melith feljelentési fogalmazványa pe- dig értelemszerűen ezek után, legkorábban 1564 elején íródott. A feljelentés és a Komé- dia vonatkozó sorának egyezése nyilvánvalóvá teszi, hogy a szerző miből dolgozott.23
A Batthyány és Balassa közötti ellentét évtizedekkel korábban kezdődött. A Balassa fivérek (Imre, menyhárt és Zsigmond) az 1540-es évek derekától pereskedésben álltak Batthyány Ferenccel a németújvári uradalom bizonyos részeiért.24 A szerző tudott az ügyről, és a Komédia célközönsége előtt is ismert volt, hiszen a burkolt célzást, misze- rint Balassa is ugyanannyit ehetne a németújvári tó halából, mint Batthyány, csak az előbbiek ismeretében fogalmazhatták és érthették meg.25 A tanácsból még két személy kerül említésre, az erdélyi és a váradi püspök, akik ekkor Bornemissza Pál és Forgách Ferenc.26 A nagybányai aranyak – amely alappillér ahhoz, hogy Balassa pénzsóvársá- gát bizonyítsák – szintén az 1562-es átpártoláshoz köthetők, amikor az év elején megin- duló hadmozdulatok keretein belül a főúr óriási mennyiségű aranyat és veretlen ezüs- töt foglalt le a bányavárosban, amelyet Báthory Szatmár elfoglalásakor meg is talált.27
A második részben Balassának a „foglalkozásaira” és birtokainak fölsorolására vo- natkozó monológjai azok, amelyek a Komédia forrásaihoz közelebb visznek bennün- ket. Az educilláció említése újra Szatmár irányába mutat. Balassát a város lakossága gyűlölte, mert borainak kiárusítására kötelezte őket, ugyanis ezt a jövedelemforrást korábbi uraik, a Báthoryak nem használták ki. erre többek között egy összeírás szolgál forrásként (amelyet egy 1566. április 20-ai datálással készített jelentéshez csatoltak),28
22 A fogalmazványon lapszéli betoldás: „két parancsolatot hoztam reá, Őfelségéét, kivel semmit nem gondolt”. I. miksa (1562. júl. 15.) és I. Ferdinánd (1563. dec. 3.) két levele: mNl Ol, P 707, I. sor. Fasc. 10., No. 71–300, No. 111 (fol. 144) és No. 112 (fol. 145–146).
23 Balassa Kasza mátyáshoz: „lásd meg, ha a melith György asztagát elcséplették, neked adom azt szolgálatodba.” Komédia, 10. melith följelentésében: „[…] tizenkét száz kalongya zsákom volt két asztagomban, azt mind elcsépleté és elhordatá”. mNl Ol, P 707, Melith György dolgai, fol. 3.
24 mNl Ol, P 11 – Balassa család levéltára, A Balassa család által lajstromozott iratok, Series VIII, Sub. B, fol. 10–13 és passim.
25 Balassát az 1549. évi Pálffy Péterrel szembeni perben – amikor a király hadsereggel vette el a várait – elítélték, és a németújvári birtokrészét a király Batthyánynak adományozta. Donatio juris Melchioris Balassa in castro Nemethwÿvar si quod haberet magnifico Francisco Batthÿanÿ facta, Bécs, 1550. márc. 5., mNl Ol, A 57, Vol. 2, 400.
26 Komédia, 12–13.
27 Pesty Ferenc Ferdinánd királynak írt levele és Forgách Ferenc Emlékirata szinte ugyanarról számol be, a számadatok enyhe eltérésével. Pesty levelében (eperjes, 1562. jan. 7.): „[…] quod aurum dicit is nuncius se ultra sex mille aureos extendere, argenti vero numerum quoniam nondum fuisset ponderatum”.
mNl Ol, X 896 – másolatok gyűjteménye, ÖStA, hhStA, hungarica AA, Fasc. 84, fol. 13r. Forgáchnál:
„Állítólag tízezer font feldolgozatlan ezüstöt találtak itt: a vert és feldolgozatlan aranyból is nagy mennyiséget”. Forgách Ferenc, Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt, ford. Borzsák István, kiad., vál. utószó Kulcsár Péter, Bp., Szépirodalmi, 1982, 223. eredeti helyén: Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök Magyar historiája 1540–1572: Forgách Simon és Istvánfy Miklós jegyzéseikkel együtt, kiad. majer Fidél, bev. Toldy Ferenc, Pest, 1866 (monumenta hungariae historica: Scriptores, 16), 275–276.
28 mNl Ol, e 156 – magyar kincstári levéltárak, magyar Kamara Archívuma, Urbaria et Conscriptiones, Fasc. 101, No. 49, 3.
de hozzá kell tenni, hogy Báthory ugyanezt bécsi fogsága idején is fölrótta Balassá- val szemben a király előtt.29 A második monológ adatai elszórt forrásokból azonosít- hatók, amely mintegy „seregszemleként” vonultatja föl Balassa jövedelmeit. A szer- ző forrásairól árulkodik a tizenkétezer portát felölelő Drágffy-uradalom említése. ez Drágffy Gáspár halálát követően az özvegye révén került Báthory György birtokába, azonban ennek jelentős része Szatmár vármegyében feküdt és a várhoz is volt csa- tolva.30 A Drágffy-javak és Balassa neve azonban még a kamarai igazgatás alá kerü- lése előtt összefonódott. Kevéssel az 1561/1562-es átpártolás előtt Forgách Ferenc ké- szített egy tervezetet erdély visszafoglalásának lehetséges kivitelezéséről, amelyben azt tanácsolta, hogy Drágffy javait, amelyeket akkor már Báthory György birtokolt, Balassának kellene adományozni.31 hogy mindez Balassa kezén van, Forgáchon kívül csak olyan személy tudhatta, aki kellően tájékozott volt az ottani birtokviszonyokat illetően. Szinyér várának említése a datálásban is segíthet. A vár egy 1563 augusz- tusi helyzetjelentésben szerepel, amely szerint Szatmár, Németi, Nagybánya, Tasnád és hadad mellett ez is Balassa kezén van.32 Fontos megemlíteni, hogy a miksa részére összeállított jelentést kettő kivételével olyan személyek nyújtották be, akiket pár évvel később a magyar tanács névsorában találunk: Oláh miklós, Báthory András, Bornem- issza Pál, mérey mihály, Dessewffy János.33 Azt is tudjuk, hogy Szinyér 1566-ban még bizonyosan Balassa kezén volt, ugyanis a vár egyes tartozékai miatt Várday mihály és István levelezett is Oláh miklóssal, ami nyilván ismert tény volt az érsek környezeté- ben.34 más nemesek elfoglalt javainak kiosztása a saját szervitori körben voltaképpen a kettős királyság idejéből „öröklődött” gyakorlat, amelyet Balassa bizonyíthatóan az 1540-es évektől fogva alkalmazott, de melith György már említett följelentésében is szerepel.35 A két rész további érdekessége, hogy Ferdinándot „szegény” jelzővel illeti, vagyis utalást tesz arra, hogy már nem él,36 és szintén a datálást segítő további meg-
29 Responsio 135v, 12. Quantum autem de oppressionibus aliquorum et educillationibus vinorum per me, melchiorem Balassa.
30 mNl Ol, e 156, Fasc. 152, No. 5 és Fasc. 113, No. 4. Noha ezek 1583-ban készültek, de többek között az 1569-es összeírás felhasználásával, így az 1560-as évek birtokviszonyait is rekonstruálhatjuk belőlük.
31 Oborni Teréz, A bécsi udvar tervei Erdély visszaszerzésére 1557–1563, TSz, 45(2003), 109–128, 116. Ghymesi Forgách, i. m., 545.
32 Pettkó Béla, A tiszán-tuli vármegyék, várak birtokosainak följegyzése 1563-ból, TT, 1884, 391–392.
33 ember Győző, Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig, Bp., Budapest Iro- dalmi, művészeti és Tudományos Intézet, 1946, 78.
34 Oláh miklós levele Várday mihálynak és Istvánnak (Bécs, 1567. jan. 1). mNl Ol, P 707, missiles, No.
10077.
35 Szemléletes példa az 1548. nov. 22-én Pozsonyban, Bucsányi István Bars megyei nemesnek kiállított okirat: 1544-ben Balassa két embere, Némethy János és lévai Székely János fegyveresen elfoglalták Bucsányi István névedi birtokát annak malmával együtt, amelyet uruk két évre kiosztott nekik szolgálatukért. A birtokot a két év lejárta után Balassa egy másik szervitorának, Boronkai Boldizsár deáknak adta, de 1547-ben tőle is visszavette. mNl Ol, X 501 – másolatok gyűjteménye, Szlovák Nemzeti levéltár, Pozsony, Garamszentbenedeki konvent mint hiteleshely, Iratok, Fasc. 30, No. 4.
(Dobozszám: 61.) melith följelentésében: „[…] minden jószágomat szolgáinak tisztül osztotta és úgy bírták, mint szinte akarták”. Melith György dolgai, fol. 3.
36 Komédia, 16.
jegyzés Zay Ferenc kassai kapitányi tisztségben való említése, aki a pozíciót 1560–1565 között töltötte be.37
A harmadik és egyben legrövidebb rész a Balassa követeként eljáró Józsa deák és az érsek találkozója. Értelmezését tekintve Ritoókné Szalay Ágnessel kell egyetértenünk, aki szerint nem a hittételek és ezáltal a felekezetek kritizálása és nem is a vallásos vi- lágnézet, a hitélet elutasítása tükröződik belőle, hanem a szélsőségek és a hiteltelenség bírálata (a végletekbe csapó predestináció és a protestánsok által oly sokszor becsmé- relt fülbegyónás).38 Új elem az előző két rész azonos helyszínéhez képest, hogy a talál- kozó más helyszínen játszódik. hogy pontosan hol, azt a negyedik részből derítjük ki.
A Komédia ötödik részében Balassa Boldizsár és környezete kerül bemutatásra. Az ifjú úr épp indulni készül a már korábban is szerepelt Daczó Tamás és az eddig beazo- nosítatlan Péter deák társaságában. További szereplő még egy lakáj és egy Pribék nevű lovász. ez a rész teljes egészében kortárs értelmiségi kritika a műveletlen és az udva- ri szolgálatot elhanyagoló ifjú urakkal szemben. Daczó Tamás emlékezteti Boldizsárt, hogy „ideje udvarhoz menni”.39 Boldizsár ezt elutasítva inkább Detrekőbe igyekszik, amelyet Gyötrekőnek nevez.40 Az elnevezést apjától tanulta, aki gyötrődik amiatt, hogy nem dúlhatja a környéket. Ugyanakkor szégyelli is magát, csitítja Tamás deákot, hal- kabban beszéljen, nehogy meghallják a környezetükben lévő „németek”.41 Boldizsár azonban nemcsak műveletlensége miatt kerül kínos helyzetbe, hanem – a Komédiá- ra egészen eddig nem jellemző módon – nőügyei révén is. megtudjuk, hogy Szénássy
„kicsapta a kezéből” kis lőrincz Katát.42 Tamás deák kritikája valójában a humanista szellemi elit véleménye a Balassa Boldizsár-félékről, aki az ujján lévő gyűrűt többre tartja minden tudásnál, ugyanis azt örökségként ráhagyhatja utódaira, ellentétben a tudással. Tamás deák az ifjú urat szkítiai barbárnak nevezi, aki még nem illeszkedett bele az európai kultúrkörbe, erre bizonyíték, hogy nem érti meg a latin nyelvű bibliai szentenciát.43
Visszatérő téma a Bebek–Kendy csoporttal történt leszámolás. Boldizsár lerántja a leplet Tamás deákról, akinek szemére veti, hogy Bebek Ferenc tanácsosa volt, a ki- rályi családnak szánt mérget is ő hozta el Isztambulból, de urát elárulta, és részt vett meggyilkolásában. A rész különlegessége, hogy egyfajta történelemszemlélet is elénk tárul. Tamás deák szerint menyhárt abban az időben rabolt, amikor „minden latorság szabad volt”, és néha adott ajándékot a szolgálóinak, de Boldizsár még erre sem képes.44 Úgy vélem, ennek az „időnek” az említése a kettős királyság korszakára utal. A rész zárójelenetében maga az udvari szolgálatra történt felvétel is megkérdőjeleződik, mert
37 Zay már felső-magyarországi főkapitányként, Kassa székhellyel. Pálffy Géza, Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században, TSz, 39(1997), 257–288, 272.
38 Ritoókné Szalay, A Balassi Comoedia…, i. m., 42.
39 Komédia, 39.
40 Uo.
41 Uo., 40.
42 Uo., 41.
43 „Benedictio domini facit divites”. Uo., 42.
44 Uo.,43.
amikor Boldizsár indulni készülne, Péter deák gúnyosan odaveti, hogy valójában zá- logként van adva a királyi udvarba azért, hogy apja el ne árulja a királyt. Az úrfi úti célja nem teljesen világos; a rész elején még Detrekő volt, azonban a végén már Kassa.
„[…] számláld elő minden bűnödet!”45 – a IV. rész
A Komédia leghosszabb része a negyedik, amelyben Balassa gyermekkorától kezdve elkövetett bűneit meggyónja az érseknek. A cselekmény ideje szerint a harmadik rész után járunk, azonban a kertben játszódó jelenet voltaképpen nem más, mint Balassa gaztetteinek felsorolása az 1530-as évek végétől kezdve egészen a cselekmény jelen- idejéig. A bűnlajstromot azért is érdemes elemekre bontani és részleteiben vizsgálni, mert ha elfogadjuk, hogy a mű elsődleges célja Balassa leleplezése, akkor a szerzőnek a gyónás jelentheti az igazán alkalmas eszközt ennek megvalósítására. ebből a szem- szögből nézve a mű gerincének tekinthetjük, és arra lehet forrásunk, hogy melyek voltak a legfelháborítóbb tettek, amelyeket a szerző Balassáról tudott, mert nyilván csak azokat tudta a főúrral elmondatni. Érdemes figyelni azt is, hogy milyen jellegű gaztetteket sorol Balassa, mert nyilvánvaló, hogy a szerző ezeket érezte a maga szem- pontjából sérelemnek. ha ezeket összevetjük a forrásokból megismerhető történeti eseményekkel és kontextussal, akkor nemcsak hitelességük válik ellenőrizhetővé, ha- nem arra is felfigyelhetünk, hogy mely események voltak fontosak és melyek kerültek mellőzésre a Balassához köthetőek közül. ez utóbbiak kapcsán a tudatos elhallgatást is megkockáztatjuk.
Az érsek az elején tisztázza, hogy tud Balassa munkáccsal kapcsolatos szándékáról.
A főúr ifjúkori bűnei nem kizárt, hogy pusztán koholmányok. elsőként gazdája termé- nyeit, majd a templomból a szentségmutatót lopta el, miután az oltári szentséget kidob- ta belőle. Az ifjú úr saját anyját is kifosztotta minden vagyonából, aki emiatt idegen ember házában halt meg. elképzelhető, hogy ezek a már az első két részben is bemu- tatott istentelen tolvaj képét kívánják tovább mélyíteni, vagyis a hatalmaskodásairól ismertté vált főúr már fiatalon is gonosztevő volt. A templomi fosztogatás beilleszthető a katolikus egyház intézményeinek feldúlásáról szóló sorozatba.46 majd általánosabb felsorolás következik: Gyarmatból a mátyusföldet pusztította, lévából szintén rabolni járt, „megismerték” a nagyszombati kereskedők, a Bars és Nyitra megyei nemesek, akik közül rabokat is szedett. Nem hiányozhat az érseki javak dúlásának említése, a jobbágyok rablása. Az előbbiek a hatalmaskodás, vásárütés és az egyházi tized eltu- lajdonításának fogalmait merítik ki, amelyekre vonatkozóan 1530-as évektől kezdve találunk forrásokat. Az általános megfogalmazást az 1537. évi novemberi nyitrai rész- leges gyűlésen elhangzott panaszokkal tudjuk megfeleltetni, ahol az említett területek- ről (Árva, Bars, esztergom, hont, Komárom, liptó, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Túrócz,
45 Uo.,22.
46 Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából, szerk. Bunyitay Vincze, III, 1535–1541, Bp., 1906, 118, 282.
Zólyom) a Balassák és Podmaniczkyak ellen érkezett panasz, amelyeket Thurzó elek helytartó igyekezett orvosolni.47 Nemesember fogva tartására is van több konkrét eset.
Jellemző példája, amikor 1546-ban Balassa Bábindaly Gergely Bars megyei adószedőt vetette fogságba. A vármegyei adó lefoglalásáért a király figyelmeztette is.48 Az egyházi javakon elkövetett hatalmaskodásról több adat is rendelkezésre áll, ezek közül Várday Pál esztergomi érsek Thurzó Ferenc nyitrai püspökhöz 1544 nyarán írt levelét fontos kiemelni, amely Balassa tizedrablásáról számolt be.49
ezután a főúr elismeri, hogy rokonait is háborgatta. elsőként Forgách Ferenc – az azonos nevű történetíró, váradi püspök unokatestvére – kerül említésre („mert még akik atyámfiai voltanak is, szegény Forgách Ferenc, kinél húgom vala, nem maradhat- tak afféle ostorozás nélkül tőlem”),50 akinek menyhárt húga, magdolna volt a felesége, tehát a két úr sógorsági viszonyban állt. másodjára menyhárt bátyja, az erdélyi vaj- da Imre van áldozatként feltüntetve, ugyanis öccse arra vette rá, hogy urát elárulja.
Balassa menyhártnak Forgách Ferenc testvéreivel, Zsigmonddal és lászlóval több pe- res ügye is akadt.51 ezekhez képest menyhárt bátyjának „árulása”, az 1539-es maylád István és Balassa Imre nevével fémjelzett összeesküvés országos jelentőségű esemény volt. A szervezkedésben és később Ferdinánd érdekében nemcsak menyhárt, hanem a harmadik Balassa fivér, Zsigmond is komoly szerepet vállalt, együttesen pártoltak át Ferdinándhoz, és így családi akciónak tekinthető.52 Szempontunkból az a lényeges, hogy a két, közel sem azonos fajsúlyú ügyet egymás mellett párhuzamban tüntették fel, ami talán a szerző politikai látóteréről árulkodik. minden bizonnyal nem érezte a ben- ne rejlő disszonanciát, mert a Balassa–Forgách személyes érdekellentét és az 1539–1540.
évi országos politikai esemény közös nevezőjét a rokoni kapcsolatok semmibe vételé- ben találta meg.
A felbujtó szerep bevallására az érsek azzal reagál, hogy menyhárt ezt le sem ta- gadhatná, ugyanis „Paulus Iouius Ieles historicus” is megírta erdély elárulását tör- téneti munkájában.53 A Paolo Giovio munkájára való hivatkozás talán az egyik leg- árulkodóbb jel a szerző műveltségére.54 Az érsek azonban itt nem áll meg, hanem a
47 Fraknói Vilmos, A magyar országgyűlések története I. Ferdinánd alatt, II, 1537–1545, Bp., 1880, mTA, 9.
48 mNl Ol, P 1815 – Balassa család levéltára, Az Országos levéltár által rendezett birtokjogi iratok (1545–
1897), 14. csomó 21. tétel. „A Balassa család története”, 1157–1659 (Kézirat), fol. 151–152.
49 Rexa Dezső, Adalék Thurzó Ferenc és Balassa Menyhért viszonyához, ItK, 19(1909), 234–235.
50 Komédia, 25.
51 A Balassa levéltárban található regesztaszerűen összegyűjtött anyagból az 1540-es évekre vonatkozólag.
mNl Ol, P 1776 – Balassa család levéltára, Vegyes iratok, 4, fol. 5. extractus literalium documentorum excelsam familiam Balassa de Balassa-Gyarmath concernus et in Archivo Konventus S. Benedicti de juxta Gran reperilibium, 1787. confectus (a továbbiakban: Extractus), 17r, 22r.
52 Istvánffy miklós Magyarok dolgairól írt históriája, I/2, Tállyai Pál XVII. századi fordításában, kiad. Benits Péter, Bp., Balassi, 2003 (Történelmi Források, 1), 35; A Lengyel Királyi kancellária Libri Legationum sorozatának magyar vonatkozású iratai, II, 1526–1541, kiad. Tóth Péter, miskolc, BAZ megyei levéltár, 2003, 379.
53 Komédia, 26.
54 „erat tum in partibus Ferdinandi Thomas Nadastus, erudito nobilique ingenio uir hungarus, qui sororem maylato nuptui dederat; is certa prouinciae pactione propinquum suum in partes facile traduxit, egitque, ut maylatus Transyluanos ad defectionem occulte concitaret. Idem etiam Balassus
Balassa fivérek vádolását kezdi. Boldizsárt is árulónak nevezi, méghozzá azért, mert menyhártot, a testvérét elfogta, és Fráter György kezébe adta. De menyhárt szintén elárulta a testvérét – hogy pontosan melyiket, az nem derül ki, csak annyi, hogy az eset murányban történt. Végül menyhárt másik bátyja, Balassa Zsigmond is említésre kerül, aki Diósgyőrért mindkét királyt elárulta. A testvérek egymás fogságba vetésére irányuló akciói szintén az erdélyi mozgalomhoz köthetők. leonhard Freiherr von Vels Balassa Imrének 1540. november végén írt leveléből megtudjuk, hogy már menyhárt szabadításán fáradoznak.55 A főurat több mint két hónappal korábban, Basó mátyás puskásai ejtették rabul.56 Basó, a murányi vár ura, a gyámsága alatt álló Tornallyai János révén régi Szapolyai-alattvaló volt, tehát Balassa elfogása is nyilvánvalóan azt a cél szolgálta, hogy Ferdinándnak a keleti országrész fölötti hatalomátvételre irányuló törekvéseit meghiúsítsák.
Diósgyőr és Balassa Zsigmond a párbeszéd további részében szintén előkerül. mi- után az érsek menyhárt szemére veti, hogy az ő „lévai vigadása” a vidék pusztítását jelentette, elismeri, hogy ő és Zsigmond azonos módon próbált jelentős birtokhoz jutni („az vala a szándék, hogy én is úgy cselekedjem lévay Istvánnal, mint bátyám, sze- gény Zsigmond uram, hogy Diósgyőrből az árvát, Pemfflinger Orsolyát, kiszínlé és elárulá”).57 A Komédia szerzője a Balassák hatalmi stratégiájának egyik alappillérét, a rendkívül előnyös házasodási szokásukat támadja, ugyanis a fivérek özvegyasszonyo- kat vettek feleségül. Pemfflinger István halála után Balassa Zsigmond az ő özvegyét, Fánchy Barbarát vette el, aminek révén Diósgyőr a birtokába jutott, később pedig János királytól erre adományt is szerzett.58 János halála után Ferdinánd is megerősítette bir- tokában, igaz, ebben a formában zálogbirtokos volt.59 Fánchy Barbarának az előző há- zasságából volt egy lánya, a Komédia által említett Orsolya. menyhárt házassága még ennél is „sikeresebb” volt. Ő Thurzó Annát, az 1542-es pesti ostrom során elesett lévay Gábor özvegyét vette el, így a kiskorú lévay János gyámja lett, ezzel együtt pedig léva várának uradalma is a kezelésébe került. A Komédia azonban nem mindenben pontos, ugyanis a szövegben lévay János helyett tévesen lévay Istvánt nevezi meg.60
A gyónási jelenetet az elemzés szempontjából érdemes több részre bontani. Balas- sa bűnvallása erdélybe menekülésével folytatódik, amit a Komédia egyszerűen csak annyival fejez ki, hogy Ferdinánd a „latorságáért” kiűzte az országából. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Balassa ellen fölhozott összes vád szinte kivétel nél-
ipse facturus putabatur, quem Ferdinandus per melchiorem illius fratrem ad transeundum antea solicitarat.” Paulus Jovius, Historiarum sui temporis, II, Firenze, laurentius Torrentini, 1552, 350.
55 leonhard Freiherr von Vels levele Balassa Imrének (1540. nov. 25.). Vö. Szilágyi Sándor, Nádasdy Tamás első követsége Erdélyben, 1540 = Értekezések a történeti tudományok köréből, szerk. Fraknói Vilmos, V, Bp., mTA, 1876, 33.
56 Bessenyei, Diósgyőr vára…, i. m., 22, 156.
57 Komédia, 27.
58 Bessenyei, Diósgyőr birtoklástörténete…, i. m., 59.
59 Inscriptio Arcis Dÿosgeur magnifico Sigismundo Balassa facta, mNl Ol, A 57, Vol. 2, 1–2.
60 Neve elírása abból fakadhat, hogy a szerző a mű keletkezési idejéhez képest már húsz évvel korábban történt eseményt elevenített föl, ugyanis lévay János 1553-ban elhunyt. Gecsényi lajos, A rejtélyes Thurzó: Thurzó Ferenc, a Magyar és az Udvari Kamara elnöke (1549–1563), lK, 81(2010), 3–31, 11.
kül igazolható forrásokkal, azonban a megfogalmazás és tálalás már egyértelműen a narratíva kérdése. Az események előadásában a gyónás nem követ pontos kronológiát és minden bizonnyal az írói szabadság megnyilvánulásával találkozhatunk az első, már-már gyerekcsíny kategóriába sorolható bűnöknél. Továbbá a Balassához kapcsoló- dó ügyek a teljesen egyszerű általánosítások és a konkrét nevekhez kötődő események közötti széles skálán mozognak, amellett, hogy az információk nem minden esetben pontosak (1539–1540. évi erdélyi „lázadás”; lévay János helyett lévay István). A szerző hibáira az adhat magyarázatot, hogy az 1540-es évek eseményei a keletkezés idejéhez képest már nagyon régen történtek.
Ugyanakkor több olyan esemény nincs beemelve, amelyek a felsoroltaknál jóval ter- helőbbek lennének. ez pedig annak fényében még inkább különös, miszerint a Komédia célja Balassa leleplezése, valós szándékainak föltárása. Ahogyan maga a szerző Balassá- val elmondatja, „megemlékezem róla, megmondom, ottan csak mennyiszer lettem áruló- vá”.61 ennek ellenére sem az első dokumentálható pártváltása, sem a család szklabonyai ágának ellehetetlenítése, sem a bányavárosok zaklatása nem került említésre.62 Szem előtt tartva az előző részeket állandó jelleggel végigkísérő pénzsóvár és kapzsi Balassa képet, aki még azzal sem elégedne meg, ha „a Szamos mind arannyal folyna is”,63 szinte kötelezőnek gondolnánk ezen ügyek szerepeltetését. Végül az egyszerűen csak „lator- sággal” elintézett ügy mögött, amelynek következtében Balassa menekülni kényszerült Ferdinánd királyságából, országos jelentőségű politikai események álltak.
A Komédiában ez a következőképpen jelenik meg: elűzésekor Fráter Györgyhöz ment, akitől megkapta Diódot és létát. hűségesküt tett, amelyről hitlevelet is adott, de hamar a „Királyné asszony”, Izabella szolgálatába állt, akinek szintén adott hitlevelet.
Amikor pedig György barát és Izabella megbékültek, Balassa újra az előbbi pártjára állt. Az érsek ekkor közbevág, és elítélő véleménye mellett Balassa szemére veti Or- szág lászló megölését. ez némi zavart okoz a gyónás koncepciójában, ugyanis maga az érsek rója föl, mire a főúr mentegeti magát, hogy nem egyedül, hanem Zsigmonddal együtt vitték véghez. ezek után egészen egyedi esemény kerül porondra, mégpedig az, amikor a koronát Serédy György társaságában Bécsbe vitték Ferdinándnak. említésre kerül, hogy Balassa Nádasdy Tamás „kezén” megesküdött újra Ferdinándnak, de ezt sem tartotta meg. Külön figyelmet érdemel az érsek válasza, ugyanis megjegyzi, hogy ő maga őrizte Balassa hitlevelét („hitleveledet is sok esztendeig tartottam ládámban, mostan hiszem, hogy urunknál vagyon, mert az szegény atyjának utána vala”),64 és hogy ez miksa tulajdonában lehet.
61 Komédia, 22.
62 hans Katzianer főhadparancsnoki adományát közli Neumann Tibor, Pálffy Géza, Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15–16. századi Magyarországon, lK, 80(2009), 209–254, itt: 236–237.
mNl Ol, P 1776, extractus 18v, 19r. A bányavárosokra vonatkozólag 1537-től kezdve vannak források, vö. Károlyi Árpád, Okiratok és levelek a nagyváradi béke történetéhez, 1536–1538: a nagyváradi béke okmányai, TT, 1878, 758–760, itt: 759, ill. matunák mihály, Pálffi Miklós születéshelye Csábrág, Száz, 33(1899), 72–75; Istvánffy, i. m., 124–125.
63 Komédia, 14.
64 Uo., 29.
Balassa ellen a király egyfelől azért indított hadat, mert várait a végvárrendszer le- endő elemeinek szánták és kamarai igazgatás alá kívánták venni, másfelől a térség biz- tosítása szükséges volt a Fráter Györggyel való tárgyalások miatt.65 A hadjárathoz végül az adta meg a kellő jogi alapot, hogy több rendezetlen birtokügye miatt a törvénytelen várfoglalók közé tudták sorolni. Balassa valóban Fráter Györgyhöz menekült, akitől létát sikerült megszereznie.66 Izabella azonban mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa fia és saját hatalmát és a kialakult konfliktusban Balassa kulcsszerepet játszott. Izabellától megszerezte az erdélyi vajdai címet, és Fráter György ellen hadat is viselt.67 eközben Diód is a birtokába került, ezt azonban Izabella adományozta neki.
Castaldo érkezése megtörte Izabella ellenállását, aki távozása előtt kegyelmet kért Ba- lassának, azzal együtt, hogy Diódot is megtarthassa.68 Amikor az özvegy királyné és fia elhagyta erdélyt, Balassa Kassáig kísérte, majd a hűségeskü és birtokügyei intézése végett Bécsbe utazott, amely a Komédiában leírtak alapján meg is történt. Nádasdy még a hűségeskü előtt is közvetített a király és a főúr között. Balassa az 1550. évi harcokban is egyeztetett vele terveiről és Izabella távozása előtt Nádasdy és Báthory is közbenjárt kegyelembe fogadásáért.69
A Komédia szerzője ebből csak annyit érzékeltet, hogy Balassa elvtelen áruló, akit még a hitlevél sem tartott meg hűségében. Az eskü körülményei (Serédy vitte el a ko- ronát, Nádasdy kezeskedett) további adalékul szolgálnak ahhoz, hogy beazonosítsuk, milyen körben mozoghatott a szerző. Az Oláh levelesládájában, majd pedig miksánál őrzött hitlevél beemelése – akárcsak Paolo Giovio munkájának említése – tudományos igényű hivatkozás, amelyen keresztül a szerző nemcsak hitelességet közvetít, hanem forrásait is elárulja.70
Országh lászló megöletése azonban jóval több mindenről árulkodik. halála 1540 előtt történt, mivel a Ferdinándtól Balassa Zsigmondnak adott donáció már néhainak nevezi.71 Bár a gyónás nem pontos, hanem csak viszonylagos kronológiai rendet követ, mégis idegenül hat, hogy az érsek ezt az 1549 és 1551 közötti eseményeknél vágja közbe,
65 Száműzetésének okát, körülményeit és Ferdinánd erdélyi hatalomátvételében betöltött szerepét koráb- ban részletesen kifejtettem: Virovecz Nándor, Száműzetéstől főkapitányságig – Balassa Menyhárt és az erdélyi hatalomváltás (1549–1552), hK, 128(2015), 31–54.
66 említése a Gianbattista Castaldo, Nádasdy Tamás és Báthory András által Fráter Györgynek 1551.
júl. 23-án Tordán kiállított adományban: mNl Ol, X 896, Fasc. 58 (W 655). Vö. továbbá Castaldo I.
Ferdinánd királynak írt levelében (Kolozsvár, 1551. júl. 31.): mNl Ol, X 896, Fasc. 58, fol. 165r . (W 655).
67 Virovecz, Száműzetéstől…, i. m., 41. menyhárt számára a vajdaság megszerzése a családi pozíció megőrzését jelentette, hiszen bátyja már János király vajdája is volt, maylád István mellett.
68 Izabella királyné levele I. Ferdinánd királynak (Szászsebes, 1551. júl. 12.), mNl Ol, X 896, Fasc. 58 (W 655).
69 Balassa menyhárt levele Nádasdy Tamásnak (Szentlászló, 1550. okt. 19.), mNl Ol, e 185 – magyar kincstári levéltárak, magyar Kamara Archívuma, Családi, személyi fondok, Archivum familiae Nádasdi, missiles. Vélhetőleg Báthory András és Nádasdy Tamás levele I. Ferdinánd királynak (Szászsebes, 1551. júl. 12.), mNl Ol, e 200 – Acta diversarum familiarum, 5. tétel, Oklevelek, peres iratok (1536–1660), fol. 5.
70 Balassa hűségesküje: Juramentum melchioris Balassa coram majestate Regia 8. die Septembris Viennae Anno 1551. factum. mNl Ol, A 57, Vol. 2, 529.
71 „[…] omnia illa bona magnifici quondam ladislai Orzag”, mNl Ol, A 57, Vol. 2, 1–2.
ráadásul úgy, hogy ő erről tudott. Véleményem szerint ebben a keletkezés körülménye érhető tetten. A szerző vagy későn eszmélt rá, hogy kimaradt egy általa fontosnak vélt részlet, vagy később, már a mű írása közben jutott el hozzá az információ. első olvasat- ra furcsának tűnhet, hogy a merényletet az érsek olvassa Balassa fejére, de a szerző így tudta megoldani, hogy ez is beilleszthető legyen. A gyónás utolsó részéhez ugyanígy kerültek be információk.
A jelenet Balassa erdélyi szereplésével folytatódik. A főúr újra elárulta Ferdinánd királyt, ami abban teljesedett ki, hogy Petrovics Pétert és János Zsigmondot visszahoz- ta erdélybe. Fontos megjegyzés, hogy ez kizárólag őrajta múlott, nem a vele szövetséges Kendy testvéreken. Balassa jutalom gyanánt a királyfitól és Izabella királynétól Gyalut kérte, de nem kapta meg. emiatt Bebek Ferenccel és Kendy Antallal összeesküdtek, hogy megmérgezik a királyi családot, és a szultán támogatásával erdélyt együtt kor- mányozzák majd. mivel Balassa látta, hogy összeesküvésük nem járhat sikerrel, tár- sait elárulván kiugrott a szövetségből, megölette őket, de a tervük kitudódott, ugyanis Kendy Antalnál megtalálták egyezségük levelét. Amellett, hogy a gyilkosságok miatt lelkiismerete sem hagyta nyugodni, János Zsigmond hívására sem mert erdélybe men- ni. Bár a főúr óriási birtokokkal rendelkezett, mégis elárulta János Zsigmondot, attól való félelmében, hogy az összeesküvésért őt is felelősségre vonják.72 Viszont azt, hogy átpártolt Ferdinánd oldalára, érdekes módon egy korabeli szólásmondással írja le,73 és különösebb közbevetés nélkül a meggyesaljai szüreten való rajtaütéssel – amikor Báthory elrabolta a családját – érkezünk meg a cselekmény jelenébe. Balassa még any- nyit hozzáfűz, hogy emiatt miksa királysága jelentős területi veszteséget szenvedett, és hogy a székelyek fellázításáért is ő a felelős. Innentől kezdve a gyónási jelenet egy újabb szakaszra osztható, amelyben az érsek már személyesen kritizálja Balassát, vi- szont ennek felépítése eltér a gyónás korábbi, megszokott rendjétől. mielőtt erre rátér- nénk, vizsgáljuk meg az előzőeket.
A Ferdinánd hatalomátvételét követő időszakban Balassa erdélyi tervei a Szapo- lyai család hatalmi restaurációjával estek egybe. Testvérének, Zsigmondnak kifejtett véleményében az egységes politikai vonalvezetés hiányából fakadó veszélyekre utalt, miszerint ha a királyfit visszahozzák erdélybe, akkor háború törhet ki, amely végül er- dély oszmán okkupációját vetíti előre.74 ennek ellenére 1556-ban vezérszerepet vállalt a Szapolyai család visszahozatalában, amit vélhetőleg az erdélyi országrész viszonylagos szuverenitásának védelmében tett. Tekintve, hogy Ferdinánd az erdélyi rendeket fel is mentette hűségesküjük alól, így a királyfi és édesanyja visszatérésében való részvétel nem feltétlenül tartozik a Komédia szerzője által árulásnak tartott kategóriába, annak ellenére, hogy beépítette: „hetedik ez immár Isten hírével”.75 Figyelemre méltó a Komé- dia megjegyzése a királyi család visszatérésével kapcsolatban, ugyanis Forgách Ferenc
72 Komédia, 32.
73 „[…] balra hagyám bicskát, és a szekercét is megfordítám, gyorsan a malomba állék”. Uo., 32–33.
74 Balassa menyhárt levele Balassa Zsigmondnak (Diód, 1553. jún. 12.), mNl Ol, e 200, 4. tétel, A Balassa család tagjai által írt misszilisek, fol. 42.
75 Komédia, 30.
Emlékiratához Istvánffy ugyanezt fűzte hozzá.76 A Bebek Ferenccel és Kendy Antallal történt leszámolás valójában a Komédia által előadottaknál jóval bonyolultabb. Balassa a felesége révén nemcsak a Petrovics–Szapolyai rokonságba került be, hanem Kendy Ferenc sógora is lett, ugyanis a felesége első férjének, lévay Gábornak lánytestvére, lévay Katalin, Kendy felesége volt.77 A rokoni viszonyt terhelte, hogy Balassa számára az erdélyi vajdai főméltóság betöltésében egyértelmű riválisként volt jelen. Balassa és Bebek Ferenc között az 1540-es évek közepétől volt konfliktus, amely többek között akkor is nyilvánossá vált, amikor a Balassa ellen indított 1549. évi hadjáratban Bebek a csapataival együtt személyesen is részt vett. János Zsigmond visszatérése után Bebek kijárta magának az utat a Portán és Szulejmán ki is nevezte erdély kormányzójának, és noha ez nem maradt következmények nélkül, végül kegyelmet kapott.78 Balassa a leszá- molással két rivális tanácsurat és két régi, személyes ellenfelet ütött ki. A Komédia által fölvázolt összeesküvés valójában arra van kihegyezve, hogy Balassa áruló természetét hangsúlyozza, pedig a királyi család elleni merénylet szintén gyilkossággal, voltakép- pen árulással járt volna. Balassa magatartását legalább kétféleképp értelmezhetjük, a lényeg, hogy a Komédia által sokat emlegetett birtokok (Szatmár, Németi, Tasnád, Nagybánya) ekkor kerültek a kezére.
A gyónás utolsó szakaszán spontán beszélgetés veszi kezdetét, amelynek során az érsek Balassa fejére olvassa annak bűneit, ő pedig kitérő vagy komolytalan válaszokat ad. Az igazi kritika a Balassa imázsát alkotó talán legfontosabb elemet érinti. Az érsek szeretne véget vetni a gyónásnak, mert éhes. Balassa erre a végváriak mindennapi életét idézve válaszol: „sokszor lovamon ügettem és nem ettem huszonnégy egész órá- ig.”79 Válaszként az érsek fölemlegeti rablásait és a korszak emlékezetében már hősként tisztelt személyekkel állítja szembe. Az érsek szerint Balassa a temesvári hős losonczy István és a schmalkaldeni háborúban is kitűnt Nyáry Ferenc marháját rabolta el, de ellenséget viszont nem tudott kergetni. Bár egy félmondattal elismeri, hogy Balassa ellenséget is kergetett, de legalább annyiszor a keresztény magyar lakosságnak is el kellett szenvednie őt. Érdekes módon még egy alkalommal elismeri az érsek, hogy Balassa nemcsak ökröt, hanem törököt is hajtott, de a vitézek világában becsületkér- désnek számító párbajt nem vállalta Nyáry Ferenccel, ami miatt szégyenben maradt.80 legvégül még Bánffy Bálinttal is szembeállítják. Érezhető a kortárs kettős megítélés, miszerint törökellenes harcait elismerik, de a végvidéken általánosnak számító rab- lásokat elítélik. A végvári életet nem ismerő, a vitézek életvitelét elítélő kritika mint általánosabb vélemény ismét a szerzőhöz vihet közelebb bennünket.
76 Uo. Vö. „Petrovicsot (Petruvitot) a János (Ianos) király fiával erdélybe hozám, kit ha én akartam volna, soha a Kendiek (Kendiec) nem művelhették volna.” Forgáchnál Istvánffy jegyzete: „ha Balassi menyhárt nem csatlakozott volna Izabella pártjához, a királyné sohasem térhetett volna vissza erdélybe.” Forgách, i. m., 354.
77 horn Ildikó, A hatalom pillérei: A politikai elit az Erdélyi Fejedelemség megszilárdulásának korszakában (1556–1588), Akadémiai doktori értekezés (kézirat), Bp., 2012, 34.
78 Uo. , 330.
79 Komédia, 34.
80 „[…] jóllehet nem mind ökröt hajtottál, hanem törököt is”. Uo., 35.
miután a gyónáson keresztül megismerhettük Balassa múltját, föl kell tennünk a kér- dést, vajon a szerző miért tartotta fontosnak ezeken felül a végvári vitézi élet árnyoldalait említeni, illetve losonczyt és Nyáryt Balassával szembeállítani? erre akkor kapunk vá- laszt, ha a főúr személyét a vitézi hírnév és kultusz kontextusában értelmezzük.
Balassa vitézi kultusza a 16. század derekán széles körben elterjedt és (el)ismert volt. Tinódi Sebestyén három költeményben is megemlékezett róla.81 Tetteinek mélta- tása mellett vitézi imázsáról is beszámolt, de a személyét körüllengő kultusz nemcsak a költeményekben lelhető föl. Katonai rátermettsége több kortárs magánvéleményből is visszatükröződik. Bár 1551-ben a lippai kaland során úgy megsebesült, hogy másfél évig csak mankóval tudott járni, a rajtaütés óriási presztízst hozott számára.82 1552 nya- rán dunántúli főkapitány lett;83 nemcsak a vele jó viszonyt ápoló Giambattista Castaldo főhadparancsnok, hanem maga Ferdinánd király is őt tekintette erre a legalkalmasabb- nak.84 1553-ban ott volt a vajdajelöltek között, és ecsedi Báthory András külön kiemelte katonai alkalmasságát.85 Azok, akik Balassa mellett küzdöttek, vagy megfordultak a magyarországi háborúkban, kivétel nélkül elismerően nyilatkoztak róla.86
A cím, a keletkezési idő, a helyszínek és a szereplők
A cselekmény részletes áttekintése után már világos, hogy a cím nem fedi a mű tar- talmát.87 Az öt rész során Balassa mindvégig I. (habsburg) miksa magyar király, né- met-római császár alattvalója, nem pártol el II. (Szapolyai) János Zsigmond választott magyar királytól, ahogyan azt a címben olvashatjuk. További ellentmondás, hogy Já- nos Zsigmond a címben választott királyként, de a szöveg egészében következetesen erdélyi vajdaként vagy János király fiaként van említve.88 ezt úgy oldhatjuk föl, ha különválasztjuk a címet a műtől, és elfogadjuk, hogy ellentétes politikai környezetben keletkeztek, vagyis a szerző és a címadó két különböző személy. A mű eddig egyetlen
81 Tinódi Sebestyén, Krónika, kiad. Sugár István, bev. Szakály Ferenc, Bp., európa, 1984. I. ének (Erdéli história); X. ének (Szitnya, Léva, Csábrág és Murán váraknak megvevése); XIX. ének (Az szalkai mezőn való viadalról).
82 1553 nyarán kengyelt kért testvérétől („mert én immár szabadon, lovon járhatok, elhagyítottam a mankót”). lásd a 74. jegyzetet!
83 Pálffy, i. m., 270.
84 I. Ferdinánd király levele miksa főhercegnek (Passau, 1552. jún. 2.), mNl Ol, X 896, Fasc. 64. fol. 15. (W 661).
85 Nuntiata domini Bathori vajvodae ad dominum Generalem per marcum Antonium. 1553. febr. 8.
(a továbbiakban: Nuntiata), mNl Ol, X 896, Fasc. 69 (W 666). ebből részletek közölve: Barabás Samu, Erdély történetére vonatkozó regesták, 1551–1553, VI. közlemény, TT, 1892, 651–683, itt: 671–672.
86 Bornemisza Péter Foliopostilla előszava, amelyben lazarus Freiherr von Schwendi és Forgách Simon elismerő véleménye olvasható. Idézi Kőszeghy Péter, Balassi Bálint – Magyar Alkibiadész, Bp., Balassi, 2008, 47. még a kiostromlásához magyarországra hívott spanyol tüzértiszt Bernardo de Aldana is méltatta vitézségét. Bernardo de Aldana…, i. m., 73.
87 erre Pirnát Antal is felhívta a figyelmet, i. m., 552.
88 Német király és császár említése: Komédia, 7, 9, 11–13, 16, 17, 25, 27, 30; erdélyi vajda és János király fia említése: uo., 7–9, 12, 18, 30–32.
ismert korabeli említése is arra enged következtetni, hogy bécsi környezetben, még- hozzá a habsburgok magyarországi királyságát János Zsigmonddal szemben elismerő légkörben keletkezett a mű, amíg a címadóról az előbbi fordítottját mondhatjuk el. Ka- rádi címadása mellett szól, hogy politikai és vallási szempontból tekintve is beilleszt- hető az ő nézeteibe. 1569-ben úgy emlékezhettek erdélyben Balassa 1561 és 1562 fordu- lóján történt elpártolására, hogy annak következtében János Zsigmond erdélyi uralma veszélybe került. Balassa és családjának sorsa is közismert lehetett a mű kiadásának idejére, hiszen – amiként Karádi indokolta a kiadást – Balassa sorsa elrettentő példa az idegen fejedelmeket pártolók és Isten kegyelmével visszaélők számára. A cím politikai töltetét így egészíti ki az előszó vallási üzenete.89
A keletkezési idő meghatározásához először is a Komédia egyetlen kortárs említése adhat támpontot. Zsámboky János 1566. július 12-én egy Balassa ellen íródott libellus infamist kapott, és azt liszthy Jánosnak kellett átadnia.90 A cselekményben végigkísért történeti adatok azonban hasznosabbak számunkra. A legfontosabb információ, hogy Balassa családja az egész mű cselekményi ideje alatt fogságban van.91 Thurzó Anna 1567. február 5-én hunyt el,92 Balassa István pedig minden bizonnyal apja erdélyi halál- hírét követően szabadulhatott.93 A datálást segítő elem, hogy Anna már 1566. december 31-én megírta férjének, hogy lányuk meghalt a fogságban.94 Az ötödik rész konkrétan említi őket, de szerencsétlen sorsukról nem beszél.95 A családtagok és a fogság helyszí- nének pontos említése alapján 1564 szeptembere és 1566 vége közé tehetjük a keletke- zés idejét. ezt az intervallumot a cselekmény alapkonfliktusa tovább szűkíti. Az első két rész 1565 márciusa után íródott, a negyedik rész pedig minden bizonnyal 1566 ja- nuárja után, de szeptembere előtt keletkezett. ha ez a rész 1566 szeptembere után kelet- kezett volna, akkor nem Nyáry és losonczy, hanem aktualitása miatt a hősi halált halt Zrínyi miklóst állították volna Balassával szembe. Az ötödik részt úgy szokták a valós történeti idővel összepárosítani, hogy Boldizsár cselekménybeli szökését azzal felelte- tik meg, amikor 1566 októberében hosszabb ideig apjánál időzött.96 eszerint a libellus infamis még nem a végleges mű volt.97 Ugyanakkor a Komédia szövege és Boldizsár
89 Pirnát Antal és Ritoókné Szalay Ágnes szerint félreértésen alapszik a cím, ugyanis a szöveg nem felel meg a benne szereplő műfaj sajátosságainak. Balázs mihály szerint a 16. századi komédiadefinícióba ez belefért, és lehetett ez is akár annak a kéziratnak a címe, ami Karádihoz eljutott. Balázs, i. m., 161.
90 Pirnát, i. m., 552.
91 Komédia, 8, 33, 41–42.
92 hagymássy Balassának írt levelét idézi: horn Ildikó, Tündérország útvesztői, Bp., elTe BTK TDI, 2005, 39; házi, i. m., 178.
93 menyhárt a végrendeletében Istvánt még fogságban lévőnek nevezi. Géresi Kálmán, A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára, III, Oklevelek és levelezések 1491–1600, Bp., Franklin-Társulat, 1885, 375–
94 Thurzó Anna levele Balassa menyhártnak (hunyadvár, 1566. dec. 31.), ÖStA, hhStA, hungarica misc. 376.
Fasc. 426. fol. 3.
95 Tamás deák Boldizsárnak: „[…] anyád hunyadon, húgod is, öcséd is fogságban vannak”. Komédia, 41–42.
96 Régi magyar drámai emlékek, i. m., 638.
97 Balázs mihály már a negyedik rész keletkezési idejét is 1567 februárja utánra tette, mivel ténylegesen akkor került munkács habsburg kézre. I. m., 168. Azonban Balassának már évekkel korábban elzá- logosították a várat és korábban is nyújtott be folyamodványt (1566. jan.).
