szerpályára lökte. Nem a Monarchia felbom
lása volt a tragikus fejlemény, hanem az, hogy az újonnan létrejött, dinasztikus motivációk
tól mentes, de a nemzeti érdekeket annál nyersebben érvényesítő új politikai rendszer sok tekintetben még rosszabb volt, mint az 1914 előtti. A „nemzeti" államok korlátlan intézkedési jogot k a p t a k nemzetiségeik felett, s eszük ágában sem volt az 1914 előtt oly han
gosan követelt nemzetiségi egyenjogúságot ér
vényesíteni. A korábbi integráció tökéletlen
ségéből nem azt a következtetést vonták le, hogy a hibákon javítani kell, hanem azt, hogy maga az integráció fölösleges. Mindez pedig törvényszerűen vezetett a külpolitika más esz
közökkel való folytatásához.
A történészek között m a m á r egységes a vé
lemény, hogy a visszaemlékezések, memoárok, önéletrajzok és írások becses történelmi forrást képeznek, ám saját műfaji törvényeik szerint kell őket értékelni! Vannak a történelemnek, a társadalmi életnek olyan területei (párt
m u n k a , illegális tevékenység, földalatti harc, partizánélet stb.), ahol írott dokumentumok nem is nagyon képződhettek, ilyenek készítése m á r eleve tilos volt. Most, megszólaltatva az
„élő forrásokat", a történelemnek olyan szeg
leteibe tekinthetünk, ahonnan semmi m á s híradás nem j u t h a t o t t el hozzánk.
A Baranya Megyei KISZ kezdeményezésére a p á r t és a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége helyi csoportja közreműködésével készült el az a vaskos, 42 íves kiadvány, amely 134, m a a megyében, Pécs városában élő inter
nacionalista és antifasiszta harcos önéletrajz- jellegű életleírását tartalmazza. Sajnálatos, hogy az öt éven á t elhúzódó m u n k a eredmé
nyét tizenhatan már nem élhették meg.
K ö z t u d o t t , hogy az emberek az a d o t t törté
nelmi jelenséget a körülményektől, helyzetük
től, személyiségüktől függően másként és más
ként élik meg. Nem ugyanaz az élményszintje a harcosnak és a vezénylő tábornoknak. A kö
t e t b e n olyan emberek szólalnak meg, akik az átélt és leírt történelmi eseményeknek nem parancsnokai, hanem sokkal inkább végre
hajtói, szereplői voltak. A lejegyzett élmény
anyag azért érdekes, mert általa a történelmi eseményeket főleg az egyszerű emberek, a tör
ténelem tényleges szereplői oldaláról látjuk.
összességében elmondhatjuk, Herczegh Géza jól oldotta meg vállalt feladatát, s általában sikerült elkerülnie a fenyegető aránytalansá
gokat.
A kötet apparátusa is megfelalő, nemcsak irodalomjegyzéket, de n é v m u t a t ó t is t a r t a l maz. A képanyag azonban meglehetősen gyen
g e ; t ö b b kép a középiskolás tankönyvekből köszön vissza, s a képminőség n é h á n y helyen minősíthetetlen. E g y ilyen, hiánypótló és min
den bizonnyal hosszú időn át használatos kézi
k ö n y v esetében ezt csak sajnálni lehet. Mindez azonban nem érinti a kötet v i t a t h a t a t l a n tar
t a l m i értékeit.
Hermann Róhert
Atérezzük félelmeiket, nélkülözéseiket, dön
téseik gyötrelmét, de velük vagyunk a siker a d t a örömökben is.
Pózolás nélkül, egyszerűen beszélnek, úgy amint a nagy háború hétköznapjait egykoron megélték. Megtudjuk, hogy mennyi volt 1945- ben a zsold, s hogy mérték a bor literjét.
Elmondja az egyik, hogy a szovjetek „kosztot is, d o h á n y t is bőségesen a d t a k " . Más arról szól, hogy ki volt náluk az ezredkürtös, a postás, a tábori pap. Több leírás is tolmácsolja a „vojna k a p u t " örömét. Vagy milyen szépen mondja egy partizán: „ a hegygerincen t ö l t ö t t ü n k pár napot, a falevél volt a t a k a r ó n k " . É s így t o v á b b , minden lapon az élet közelsége sugár
zik felénk.
Tanulságos a kötet a tekintetben is, hogy az i t t szereplő embereket mennyire megforgatta a sors. Az írások történelemszociológiai fel
mérés számára is anyagot szolgáltathatnak.
Volt, aki zsidóként menekült délre, de 1949-re
„ t i t ó i s t a " lett belőle. Másokat „ r o h a d t parti
z á n é k é n t 1956-ban hurcoltak meg.
Aki végigolvassa az életsorsoknak ezt a gyűj
teményét, többet megért az 1938—1956 kö
zötti évekből, m i n t h a vaskos köteteket olvasna el. Megannyi életsors m u t a t j a , hogy bizony nem volt könnyű magyarnak, igaz embernek, a haladás szolgálójának lenni Közép-Európá
ban.
Túl azon, hogy a kötet méltó tiszteletadás a nagy idők harcosainak, az i t t közölt 134 élet
rajz egyben páratlan forrásgyűjtemény is.
Külön köszönet a szerkesztőnek, hogy h a g y t a VARGA DEZSŐ (SZERK.)
„KÜZDTÜNK HÍVEN..."
A baranyai — pécsi ellenállók, antifasiszták, internacionalisták életrajzi kötete
(Pécs, 1987. 480 o.)
— 409 —
őket a maguk módján beszélni, s csak ha szükség volt rá, akkor avatkozott be. Az írások egyes szám első személyben szólalnak meg.
í g y nagyobb a hitelük. Még a történelem ku
t a t ó j a is új forrásokat, új ismereteket k a p : pl.
a miskolci MOKAN-komitéról, a budapesti Teleki téri zsidó ellenállásról, v a g y az eddig
alig ismert Ózd—Bekölce környéki partizán
csapatról. Tucatnyian szolgáltak a Budai ö n k é n t e s Ezredben és az új magyar honvéd
ségben, a vasútépítő alakulatokban. Vala
mennyi róluk szóló írás sok-sok részadattal gazdagítja történelmi ismereteinket.
Külön említést érdemel A u t h I v á n , B e r t a József, B o t t y á n István, Leszéki Frigyes, Hollós J á n o s , Krancz Pál, Szakolczai Károly, Szálai József és Törtely Károly visszaemléke
zése.
A térség földrajzi helyzete is magyarázza, hogy a kötet becses anyagokat t a r t a l m a z a jugoszláviai Petőfi-dandárban, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg különböző más ala
k u l a t a i b a n szolgáló magyarokról. H a valaki a jövőben e témához nyúl, a „ K ü z d t ü n k hí
v e n . . . " c. kötetet nem hagyhatja figyelmen kívül. De még a bolgár hadsereghez csatlako
zókról is kapunk a d a t o k a t . Több visszaemlé
kezés pedig a szlovákiai partizánokkal e g y ü t t küzdő honfitársainkról szól.í
A k ö t e t b e n szereplők közül többek Magyar
országon végeztek illegális m u n k á t , vagy sor
suk N y u g a t - E u r ó p á b a , illetve a tengeren túlra sodorta Őket. Voltak akik a Vörös Hadsereg
ben, vagy a szovjet partizánok soraiban küz
d ö t t e k .
Viszonylag szerény a hazai ellenállásban részt vettek száma. E z az objektív körülmé
nyekből is adódik. De még így is képet kapunk a megye ipari üzemeiben, a bányavidéken ki
bontakozó politikai és fegyveres ellenállásról.
A kötet így a helytörténeti kutatások jelentőit forrásává is válhat.
Külön tisztelet a n n a k a 14 nőnek, akik férfi bajtársaihoz hasonlóan — néha még náluk
is többet vállalva — szolgálták a haladás, az antifasiszta harc ügyét.
A „ K ü z d t ü n k h í v e n . . . " kötet méltó tiszte
letadás a veteránoknak, hozzátartozóiknak.
Erősíti a hagyományok ápolását, a lokál
patriotizmust, a hazafias és internacionalista érzéseket. Magyarán szólva: gyökereinket, melynek fontosságát egyre jobban érezzük.
A Varga Dezső szerkesztésében megjelent jól sikerült kötet többek közös munkájának eredménye.
Dicsérettel szólhatok a vállalkozás gondola
táról, a kivitelezés gondosságáról. A hasonló t á r g y ú megyei kötetek közül ezt találom a leg
jobbnak. Reméljük, hogy máshol is követőkre talál.
Külön öröm, hogy végre egy olyan kötet kerül kézbe, amely nemcsak olvasásra jó, de célszerűen használható is. A gondosan össze
állított név- ós h e l y m u t a t ó elősegíti a tájé
kozódást, s lehetővé teszi az összefüggé
sek megtalálását is. A későbbi k u t a t á s n a k t e t t e k szolgálatot, amikor közölték a már el
h u n y t , s a még élő MEASZ tagok névjegyzé
két. Sokukról talán az itt közölt írás és fénykép lesz az egyedüli hiteles forrás.
Gazsi József
A NAGY OKTÓBERI FORRADALOMBAN SZÜLETETT FEGYVERBARÁTSÁG
f Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987. 338 o.) A Zrínyi K a t o n a i Kiadó közelmúltban meg
jelen t e t e t t , reprezentatív külsejű k ö n y v e : ,,A nagy októberi forradalomban született f e g y v e r b a r á t s á g " címet viseli, amely a Magyar Néphadsereg Hadtörténeti Intézet és Múzeum, v a l a m i n t a Szovjetunió Honvédelmi Minisz- tériu m á n a k H a d t ö r t é n e t i Intézete közös mun
k á j a k é n t l á t o t t napvilágot. A kötet a k é t társ
i n t é z e t együttes kezdeményezésére j ö t t létre, L i p t a i Ervin és P . A. Zsilin főszerkesztésével.
A hatszemélyes szerzői kollektíva résztvevői szovj et részről, A. I . Babin, V. I . Fomin és P . A . Zsilin, magyar részről, Györkéi J e n ő , L i p t ai Ervin és T ó t h Sándor. A szovjet és ma
g y a r hadtörténészek e közös alkotása méltó
képp en állít emléket a nagy októberi szocialista fórra dalomnak, hetvenedül évfordulója alkal
mából. A tudományos igényességgel megírt könyv első ízben kísérelte meg a magyar és a szovjet történetírásban, hogy egy kötetben bemutassa a magyar—szovjet fegyverbarátság születésének körülményeit, fejlődósének leg
jelentősebb periódusait, eseményeit, napjainkig t a r t ó történetét. „Fegyverbarátságunk ma már hetven esztendős t a p a s z t a l a t o k a t mondhat magáénak, s ezeket népeink a közös ellenség elleni harcban halmozták fel" — állapítja meg a k ö n y v előszava. A cím azonban nem fejezi ki a k ö n y v teljes t a r t a l m á t . Hiszen i t t többről van szó ! A szovjet—magyar fegyverbaratsagon t ú l a k é t nép barátsága és sokoldalú együtt
működésének története is nyomon követhető a leírtakból.
A m u n k a öt fejezetből álló történeti leírás-
— 410 —
