A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa és a statisztikusok egyes feladatai

(1)

MÓD ALADÁRNÉ :

A SZOVJETUNIÓ K'OMMUNISTAV PÁRTJÁNAKI ,

XX. KONGRESSZUSA Ha '

ÉS A STATISZTIKUSOKÁ EGYES-FELADATAI*

Tizenegy év telt el azóta, hogy hazánk területéről a Szovjet Hadsereg csapásai következtében a hitleri fasiszta hadsereg utolsó maradványai is ki—

takarodtak. Tizenegy éve annak, hogy hazánk legutolsó faluja is újból sza—

* baddá, újból magyarrá lett. Tizenegy éve annak, hogy hozzákezdhettünk annyi nagy hazafi álmának megvalósításához: a külső ellenség után a belső ellenséggel —— a nép elnyomóival és kizsákmányolóival való leszámoláshoz.

_ Ez a feladat nem volt könnyű —- évtizedekig tartó politikai elnyomás után romokból, pusztulásból kellett új világot építenünk. E hatalmas fel—

adat során jelentős eredményeket értünk el — ezek alapvető feltétele volt, hogy a Szovjetunió "Kommunista Pártja által vezetett szovjet nép nemcsak a felszabadító harcban, hanem a békés épitőmunkában is állandó testvéri segítséget nyújtott nekünk. Ök adták nemcsak aZ/első falat kenyeret gyer—

mekeinknek, az első olajat, benzint élelmiszerszállító teherautóinknak és

* traktorainknak, lovat az igaerő nélkül maradt parasztoknak, az első utászo—

kat hídjaink újjáépítéséhez, az első gyapotot gyáraink megindításához, ha—

nem az azóta eltelt tizenegy év során is szakadatlanul érezzük segítségüket.

Segítséget jelent számunkra a Szovjetunió puszta léte, hatalmas gazdasági ereje, egyre növekvő politikai befolyása is, de emellett nap mint nap köz—

vetlen segítséget nyújt számunkra a szovjet nép anyagi és kulturális, politikai, gazdasági és műszaki téren egyaránt. , _

A magyar nép ilyen körülmények között óriási utat tett meg a felsza—

badulás óta. Gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje; az iparban, közlekedésben, kereskedelemben és bankszervezetben egyeduralkodóvá vált a szocialista gazdasági rend, s a mezőgazdaságban is jelentős az alakuló, for—

málódó szocialista szektor. Iparunk jelentős fejlődésével együtt hatalmasan megnőtt a munkásosztály száma, megszűnt a múlt krónikus munkanélküli-

sége, és a földreformmal, majd a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával

megszűnt a hatalmas tömegű agrárproletárok 'és életképtelentörpebirtoko—

sok példátlan nyomora. A dolgozó nép nagy többsége lényegesen jobb anyagi körülmények között él, mint a régi világban, ami -—' együttvéve az

* A Központi Statisztikai Hivatal 1956. április 4—i ünnepélyen elhangzott beszéd.

1 Statisztikai Szemle

(2)

290 " ,"? WWW;

egész országot átfogó rjelentő's kulturális felemelkedéssel, az iskoláztatás —ést ' A '

műveltség kiszélesedésével —— széles alapot teremt athz, hogy a dolgozó—

nép egyre inkább az ország gazdája legyen. '

' Az anyagi és erkölcsi, a gazdasági és politikai eredmények a Szovjet— _ unió segítsége mellett azért voltak lehetségesak, mert az ország újjáépítésé—

nek, szocialista átépítésének nagy munkáját marxista—leninista elméleten nyugvó párt, kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezette. Sike-—

reink és eredményeink elképzelhetetlenek lettek vólna a marxizmus—leni—

.nizmus alapvető tanításainak figyelembevétele nélkül. Azonban amilyen

*mértékben'váltak előrehaladásunk hajtóerőivé a szocializmus klasszikusta—

" nitásai, ugyanolyan mértékben fékezte, lassította előrehaladásunkat az,rh_ogy ) , _nem elég önállóan, nem elég alkotőan használtuk fel a marxizmus tanítáa v

? sát, amely nem dogma, hanem vezérfonal a' cselekvés számára.. Most,,amié-"A

kor elnyert szabadságunk évfordülójánfvisszatekintünk megtett utunkat—af

egyrészt hála tölt elbenm'inket a szovjet nép; aSzovjetuni'ó Kommunista Pártja iránt, másrészt örülünk és megbecsüljijk eddig elért eredményeinket, de azt is látnunk kell, hogy eredményeink még nagyobbak lehetnének. Ép—

penazért nem lennénk az új élet igazi építői, ha az elért, kétségtelenül igen A

*, nagy eredményekkel megelégednénk. Szemünketi előre kell vetnünk. Fel— — szabadulásunkemlékét úgy ünnepelhetjük legméltóbban, hogy az eddigi _ eredményekről való megemlékezés után figyelmünket és, érdeklődésünket

elsősorban a jövő felé fordítjuk és mindenekelőtt azt kutatjuk: hogyan te—_ *—

hetjük további munkánkatmég eredményesebbé, további haladásunkat még

gyorsabbá. , , ; ' *

' ( Ha a jövőbe pillantunk, ha az előttünk álló feladatokról beszélünk, le—

, hete'tlen, _hogyezt ne a XX. kongresszus tükrében vizsgáljuk: Annál inkább

* így kell tennünk, mert pártunk azt a feladatot tűzte ki, hogy párttagok és ' pártonkívüliek, társadalmi és állami szervek munkatársai, a dolgozó nép,

legszélesebb tömegei .—_ gyakorlatilag valamennyien tanulmányozzuk és kutassuk, hogyan kelLa kongresszus tanításait a mi adottságaink közt meg—-

valósítani; ' * _ ' , _

Ehhez mérlegre kell tenni a politikai munkát'általában' és a'szakmai

* munkát konkrétan. Világos, hogy ez a két feladat a legszorosabban; össze— ,

függ egymással.Nem lehet szó arról, hogy valóban sikerrel foglalkozzunk

, például a termeléssel, ha nem foglalkozunk egy sor tisztán politikai kérdés?

"' sel, mint például a dolgozó tömegek bevonása az állam ügyeinek irányítá- sába, a szocialista demokrácia tényleges mérve, a marxizmus—leninizmus

—- szellemében választ kereső különböző nézetek széles és nyilvánosvitájának [* , lehetősége, a bírálat szabadsága stb. Itt most, ennek a megemlékezésnek az alkalmával a kétterület közül a szakmai tevékenységgel. kívánok foglal—

. kozni. Nem azért, mintha ez elsődleges lenne -— ellenkezőleg, véleményem

szerint a politikai tanulságok levonásaés-hasz'nosítása mindennél előbbre——

való feladat. Úgy gondolom azonban, hogy miután a politikai kérdésekkel a legkülönbözőbb alkalmakkor széles körben foglalkozunk, ezalkalommal időszerű, ha most arra térünk ki, hogy a kongresszus nekünk, Statisztiku—

soknak milyen tanulságokat nyújt, milyen célokat tűz elénk., * , * * !"

, , ' Azzal kezdem, hogy a kongresszus nagymértékben— aláhúztaa statisZti— "

kának, mint a valóság objektiv feltárására— alkalmas munkának a jelentő—

(3)

; AZ 8,sz xx. KONGRESSZUSA— ÉS A srutsznkusox FELADATAI, _ _ 291

tárása érdekében fokozott szerepe, fokozott jelentősége van, és a statisztiku—

soknak szélesebben, mélyrehatóbbanhharcosabban kell dolgozniok; ha 1955.

márciusa után arról beszéltünk, és tegyük'hozzá joggal, hogy a *jobb— és bal- oldali elhajlás leküzdésében, az öt év alatt elkövetett hibák kijavításában és eredményeink jelentős továbbfejlesztése érdekében a statisztikának fokozott jelentősége van; százszorosan jogos ez ma, hiszen a kongresszus arra tanit, hogy egy személy vagy egyesek elhatározásai helyébe a dolgozó nép

tapasztalatainak elvi összesítése, a való világ tényeinek alapos elemzése kell hogy kerüljön. Ez pedig azt jelenti, hogy a statisztika területén is le kell vetkőzni a ,,személyi kultusz" megnevezés alatt összefoglalt körülmér nyek káros következményeit. Hát megnyilvánulhatott a statisztikában is személyi kultusz? Nemcsak egyszerűen ráhúzzuk. ezt saját kaptafánkra, mint ahogy ez korábban általában szokás volt? HaboZás nélkül azt kell, mondanunk, hogy igenis volt ilyen. Egyetlen jelentős terület sem lehetett ' mentes hatásától, csak természetesen más—más módon jelentkezett a külön—

böző teruleteken.

A szocialista statisztikusoknak'mindig elsőrangú feladata volt, hogy a párt, az állami és a gazdasági vezetőket minden szépítgetés, minden lakko—

zás nélkül, a valóságos helyzetnek megfelelően tájékoztassák, és meg kell . tenniök ezt akkor is, ha a valóság nem kellemes képet mutat. A Statisztikai Hivatal dolgozói e feladatnak általában eleget tettek. De ha meg is állapit—

hatjuk, hogy általában törekedtünk hivatásunknak megfelelően dolgozni, ( pillanatig stain gondolhatjuk, hogy munkánkon a kongresszus tanítása nyo- mán nincs javítani való. A mindennapi munka során nem mindig voltunk elég következetesek. ;

Ha szépítő szándékkal soha nem is adtunk valótlan vagy megtévesztő adatot, 'de annak a légkörnek a hatására, amit most ,,személyi kultusz" meg- nevezésselljellemzünk, esetleg kimaradt valami, ami egyik—másik terület

teljességéhez hozzátartozott volna. A jövőben, különösen amikor az ország ,

felelős vezetőinek tájékoztatásáról van szó, az eddiginél sokkal következe—

tesebbé, teljesebbé kell tennünk munkánkat.

Ez azonban csak az első lépés. Ennél mélyrehatóbban is javítanunk kell munkánkat. Ha elő is fordult, hogy nem mindent mondtunk el teljes rész—

letességgel, általában nem ez" jellemezte munkánkat. Az azonban már jel- lemző volt, hogy gyakran megelégedtünk a tények, az adatok önmagukban való közlésével, nem mentünk le egy-egy kérdés gyökeréig. így, hogy csak egy példát említsek, készítettünk jelentéseket a parasztság jövedelmeinek ; alakulásáról és a mezőgazdaság helyzetéről, anélkül, hogy megfelelően fel—

,dolgoztuk volna az itt mutatkozó jelenségek összefüggését, például begyűj—

tési rendszerünkkel, árrendszerünkkel.

, A XX. kongresszus alapvető fordulatot diktál munkánkban. Leninhez kell fordulnunk tanácsért, aki az. értelmiség munkájáról, szerepéről a kö—

, vetkezőket mondotta: ,,A szocialista értelmiség csak akkor szamithat arra, , hogy munkája gyümölcsöző lesz, ha szakít az illúziókkal és Oroszország _

tényleges, nem pedig kívánatos fejlődésében, a valóságos, nem pedig a le—

hetséges közgazdasági viszonyokban keres támaszt És elméleti munkájának arra kell majd irányulnia, hogy konkrétan tanulmányozza.. . a gazdasága

'antagonizmus valamennyi formáját, kapcsolatukat és következetes fejlődé— ' ' süket; ezt az antagonizmust mindenütt fel kell tárnia, ahol azt a politikai

l* ' '

(4)

' 292 "

történelem, a jogrend különlegességet és a begyepesedett elméleti előítéletei

tek leplezik."_1

Az a kor, amelyben Lenin ezt az útmutatást adta, alapvetően különbö—

, zik a miénktől Negyedszázaddal az Októberi Forradalom előtt az volt a fő—

feladat, hogy megállapítsák az oroszországi gazdaság és társadalom folya—

matban levő kapitalista átalakulását, és könyörtelenül feltárják e fejlődés kibékíthetetlen ellentmondásait. Nekünk ma a szocialista gazdasági és tár—

sadalmi rend kialakulását, fejlődését kell nyomonkövetnünk. E döntő kü—

; lönbség ellenére azonban lényegében ugyanolyan érvényesek Lenin tanítá—

sai ma, mint 60 évvel ezelőtt. Ha országunkban ma már nincsenek is többé kibékíthetetlen ellentmondások, szocialista fejlődésünk is egy sor nehézség leküzdését, sőt egy sor ellentmondás feloldását követeli meg. A régi és új"

harcában minden lehetőségünk megvan a haladás meggyorsítására, ennek azonban —-- ma ugyanúgy mint annakidején — az a feltétele, hogy a való—

ságot a maga ellentmondásosságában, a maga teljességében, úgy ismerjük meg, amint van, s nem úgy, ahogy szeretnők, hogy legyen.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha valóban ez a munkánk megjavításának útja, nem fogunk—e ezen az úton a hibák kutatásánál megrekedni, nem "fog-e ez az út pesszimizmushoz Vezetni.

Szó sem lehet erről. Munkánknak nem szabad egyoldalúvá válnia, Eredményeinkkel ugyanolyan behatóan, ugyanolyan elemzően kell foglal- . , koznunk, mint fogyatékosságainkkal. Egyrészt érőt, biztonságot kell meríte—

' nünk ezekből, másrészt tájékozódásunk érdekében is tudnunk kell, hogy po—

litikánkban, intézkedéseinkben mi a helyes, mi a fejlesztendő, általánosí—

tandó. Egyébként különben sem az kelt pesszimizmust, ha hibáinkról nyílv- tan beszélünk, aminthogy nem az biztosítja a dolgozó nép optimista han— *

gulatát sem, ha csak eredményeinket hangoztatjuk. Ha a hibákat és nehéz— , ségeket abból a célból és úgy tárjuk fel, hogy elősegítsük leküzdésüket, ak-y , kor ez nem leverő, hanem erőt ad. ,,Amikor a tegnap hibáit elemezzük —-— ' mondotta Lenin — ezzel megtanuljuk elkerülni a hibákat ma és holnap."2

Az adatok összeállításának teljessége és a jelenségek okainak, össze—

függéseinek következetesebb elemzése mellett van számunkra még más lé- nyeges tanítása is a kongresszusnak; Ezidőszerint' részletes statisztikai adatok a fennálló rendelkezések értelmében csak viszonylag igen szűk kör, a legfelsőbb párt és állami vezetők számára hoz'záférhetők. Ez azonban távol- ról sem elég; a statisZtikai adatok sokkal szélesebb nyilvánosságára van 'szükség, aminek jelentőségét Mikojan elvtárs is élesen aláhúzta. A sta—

tisztikai adatok sokkalta szélesebb körének nyilvánossága egyik igen hatha.- tós eszköze a személyi kultusz leküzdésének. Nyilvánvalóan nem elég, ha , az eredményeinket és nehézségeinket tükröző statisztikai adatokat csak a'

párt és állami'vezetők legfelsőbb köreismeri, akiknek többek között idejük _ sem lehet arra, hogy minden kérdéssel részleteiben foglalkozzanak.

A statisztikai adatok nagyobb nyilvánosságának kérdése nem most me—

rül fel először. 1953. júniusa után nálunk is egyre több oldalról hangzott el az a jogos követelmény, hogy a statisztikai adatok legyenek hozzáférhetők.

A statisztikai adatok "valamivel szélesebbkörű közlésére most már re—

, mélhetőleg mód fog nyílni, és bízhatunk benne, hogy ha a statisztikaiiadar

* Lenin Művei. 1. köt. Szikra. Budapest. 1951. 3109—310. old. ,

(5)

** AZ SZKP xx. KONGRESSZUSALÉS A 'STATISZTIKUSOK FELADATAI ' '* 293

tok a képzett közgazdászok, politikusok s a termelés szakemberei számára az addiginál inkább hozzáférhetők lesznek, akkor a tények részletes, tudo—

mányos elemzésének segítségével a jövőben meggyorsithatjuk haladásun—

kat, inkább elkerülhetjük, vagy legalábbis hamarább felismerhetjük a hi-

bákat. ' * A —

Rendkívül lényeges ez is, de nem meríti ki a statisztikai adatok nyilvá—

nosságának teljes jelentőségét. Arra van szükség, hogy tudósok, szakembe—

rek mellett részletekbemenő adatok, tények alapján maga a nép szólhas—

son bele épülő új országunk kérdéseibe. Lenin közvetlenül a forradalom győzelme előtt a tőkések szemérmetlen harácsolásának leleplezése, majd a forradalom után a szocializmus építése érdekében újra és újra aláhúzta, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a munkások, a dolgozók ismerjék, tanulmányozzák az élet számokban kifejezett tényeit. Szenvedélyesen mu—

tatott rá az egész nép által gyakorolt ellenőrzés jelentőségére, és annak fontosságára, hogy a mindennapi gazdasági élet kérdéseit a tömegek ítélő- széke elé vigyék._ ,,A statisztika a kapitalista társadalomban kizárólag ,hiva- talos személyek' vagy szakemberek szük körének volt a dolga, — nekünk be kell vinnünk a statisztikát a tömegek közé . . ., hogy az egyes kommunák gazdálkodása, üzleti eredményeinek összehasonlítása általános érdeklődés és tanulmányozás tárgyává váljék."3 Ezt írta Lenin. Talán senki sincs kö— , zülünk, aki ezt az idézetet ne ismerné. De most, a XX. kongresszus fényé—

ben be kell vallanunk, hogy saját körülményeink közti konkrét aktualitását

—— a tömegek ellenőrzésének jelentőségét még a mi legképzettebb vezetőink felett is —— nem értettük meg. Pedig napjainkban a tömegek ellenőrzésének még szélesebbkörű jelentősége van, mint amit Lenin annak idején a szocia—

lizmus építésének első napjaiban időszerűnek tartott előtérbe állitani. *Ha akkor elég volt, hogy a dolgozók azzal foglalkozzanak, mi történik saját munkaterületükön, ma már a dolgozóknak az ország egészének fejlődését jelző adatokkal is foglalkozni kell. Biztosra vehetjük, hogy ha pl. az élet- színvonal alakulására, a fogyasztás és a felhalmozás arányára, a munkások és parasztok jövedelmének egymáshoz való viszonyára, a begyűjtött és sza—

badpiacon értékesített mezőgazdasági termékek arányára, a beruházások eredményeire vonatkozó adatok, úgy amint azt Lenin tanítja, a tömegek, ítélőszéke elé kerültek volna, nem egy hibánkat hamarább kijavíthattuk volna. Természetesen nem arról van szó, hogy a dolgozók semmit sem tud—

tak fejlődésük körülményeiről. A negyedévenként megjelenő tervjelenté-

*sek a legfontosabb adatokat általában tartalmazták, ezek azonban a dolgok természetéből folyólag csak legösszefoglalóbban, (nem minden területre ki- terjedően nyújtanak tájékoztatást. Hogy mennyire lényeges lenne az eddi—

ginél szélesebb, sokoldalúbb tájékoztatás, arra legjobb példa a reálbérek, reáljövedelmek kérdése. DolgOzóink joggal várják, hogy alaposabb, részle—

' tesebb felvilágositásokat kapjanak az őket legközvetlenebbül érdeklő kér—

désekről. A dolgozók nagy tömegei érett, felnőtt, józan emberek, akikkel lehet és kell tanácskozni, akik képesek arra, hogy a legfontosabb összefüg—

géseket megértsék. S mennél inkább lehetővé fogjuk tenni számukra, hogy beleszóljanak a döntésbe, annál jobban bele fognak tanulni.

Mindebből azkövetkezik, hogy a kongresszus útmutatásai nyomán az adatok jelenleginél sokkalta szélesebb nyilvánosságát kell előtérbe állitani, szorgalmazni.

3 Lenin Művei. 27. köt. Szikra. Budapest, 1952. 256. old. ,

(6)

* 294

E követelmény megvalósításasegy tor. feladatot ró ránk. Az, hogy? az

* " adatok tekintetében, önhibánkon "kívül bizonyos mérté kig monopóihelyzet;

ben vagyunk, mint a verseny hiánya általában, , nem maradt nyom nélkul munkánkban._Vonatkozik ez elsősorban magukra az adatokra. Adataink le—

hetnének stabilabbak. Az évek múlásával egy—egy visszatekintő adat ugyan—

csak sokszor változik. Igaz, hogy ezt főleg a gyakori szervezeti és fogalmi változások okozzák, de szerepet játszik ebben a módszerek állandó javítása, a vizsgálódások kiterjesztése is. Ha szélesebb nyilvánosság számára fogunk — dolgozni, akkorjmás rendszerezettségre, más terjedelemre, másrstabilitásra * lesz szükség. Saját területén mindenkinek már most gondolkoznia kell azon, hogyan lehet ezt a feladatot a legjobban megvalósítani. ' '

Az adatok feldolgozásának és dokumentálásának megjavítása mellett nem kisebb-feladat várránk az elemző közgazdasági munka terén sem. Bi-r

zonyos, hogy a kényszerű monopólhelyzet itt sem vált javunkra, Anélkül,;

' hogy lebecsülném eddigi munkánkat, látni kell, hog y itt is sok még aűenhi—

való. Élénk elméleti irodalmi életben munkáink remélhetől eg széleskörű lui—_ '

rálatnak, vitának lesznek kitéve, és ugyancsak igyekeznünkkellmajd, hogy helytálló, a kor színvonalán álló jelentéseket és tanulmányokat adjunk ki;

[Biztosra veszem, hogy kiadványainkat nem egySZer élesen meg ing-ják bi—

ralni. Ez csak javára fog válni munkánknak, s ha pillanatnyilag esetleg * nem is leSz kellemes, bőven kárpótol majd érte,_ha érezhetjük, hogy mun—

kánk —— akár annak cáfolatán keresztül is -— alkotó szabad Vitában; járul hozzá a helyzet és feladataink helyes meghatárbzyásához; és ezzel haladás—

sunkhoz.

' Nem vállalkozhatom arra, hogy afkongresszus egész kincSestárát egyet—r , len előadás keretében kiaknázzam —* hosszú és állandó munka ez. Itt csak ' , ; A

néhány összefüggést'kivántam kiemelni, azonban" azt hiszem ebből, is kitű- nik, hogy ma, még inkább mint három évvel ezelőtt, még inkább mint. egy évvel ezelőtt, joggal állíthatjuk, hogy soha valóban tudományos,—megalapo—

zott statisztikai munkára ilyen szükség és., lehetőség nem volt, mint most, 'soha ilyen lelkesítő perspektívaínem állt előttünk, mint most. '

' De természetesen nemcsak a " statisztikusok, hanem az egész dolgozó ' nép is mélységes bizakodással nézhet a jövőbe. Beszámolóm elején Csak ar—

__ ról beszéltem, hogy a magyar dolgozók anyagi éskulturális térenwmekkora' utat tettek meg, arról nem szóltam, milyen nagy a'változás a politikai érett- ség, az öntudat emelkedése terén is. '

A' magyar dolgozó nép ma már nem az ami tizenegy évvel ezelőtt volt.

A felszabadulás előtt "a nagy többséget csak a maga szűk kis világa, saját családja, saját otthona, legjobb esetben saját munkahelye érdekelte.; Azóta . fokozatosan egyre többen azonosítják saját kis világukat az ország dolgával.

A városi lakosságnagyrésze, amely azelőtt jóformán azzal sem törődött mi .a különbség a búza és rozs közt, most évről évre örömmel vagy aggodalom—

mal kíséri figyelemmel az időjárás alakulását. Évről évre nő az újító mun-—

kások száma, évről évre terjed a fejlettebb módszereket alkalmazó pa—

rasztok száma, s bátran mondhatjuk, mindezeket nem csak egyedül saját.

közvetlen hasznuk mozgatja. S ha ma még sok felelőtlenséget, pazarlást, nemtörődömséget is látunk magunk körül, ez elsősorban azért van így, mert, nem tanultuk meg eléggé a köz érdekébe befogni az önérdeket, sőt gazdaf

.

(7)

* Az szam. *KONGREÉSZUSA És A srAris susokrsmnm'n V ' — _ ' 2315

amely szembeállította az önérdeket a közérdekkel. Az emelkedő politikai érettség legbiztosabb záloga előrehaladásunknak. Azért lehetünk ma külö—

nösen optimisták, mert a kongresszus hatására a dolgozók politikai érettsége ugrásszerűen emelkedik. Ezen a térületen is úgy állunk azonban, mint anyagi jólétünkén — a múlthoz képest igen nagy a változás, de a fejlődés lehetett volna még nagyobb is. Távolról sem használtuk ki minden lehe—

tőségünket. _,

A felsZabadulás nyomán a legszélesebb nemzeti egység vált lehetővé:

a kizsákmányolástól megtisztított hazában munkások, parasztok és értelmi— "_

ségiek, falusiak és városiak, nők és férfiak, fiatalok és öregek számára egy— , aránt közös cél a jómódú, művelt Magyarország megteremtése, amit csak a . szocialista Magyarország biztosíthat. Ennek előfeltételeként mindannyiunk— ' nak közös érdeke a gazdaság helyes vezetése, amely képes arra, hogy az ob-

" _jek'tív törvényeket a szocializmus építése érdekében ,,megnyergelje", mind—

annyiunk. közös érdeke ipari termelésünk további nagyszabású helyesirányú fejlesztéSe és korszerűsítése, a mezőgazdasági termelés elmaradottságának leküzdése, a kultúra még nagyobbarányú terjesztése, a tudományvívmá- nyainak minél szélesebbkörű felhasználása. Nemcsak a belső változások ad—

nak azonban alapot ahhoz, hogy az ország minden erőforrása egy erős aka— _ rattá kovácsolódjék össze. A nemzeti egységet még szorosabbra fűzheti,

még szélesebbre. tágíthatja, hogy a béke megvédésének világméretű kérdé- sében ugyanígy egyetért minden jószándékú ember.

Az eddigiekben nem vontuk be elég szélesen mind e közös kérdések,

megoldásába a magyar dolgozó társadalom különböző rétegeit. A kongresz—

szus útmutatása nyomán e téren is nagy változásra van szükség. A változást — biztosítja, hogy az eddiginél sokkal szélesebb rétegek akarnak élni azzal a jogukkal és kötelességükkel, hogy [részt vegyenek legfontosabb kérdéseink eldöntésében. Már pedig amilyen mértékben válnak a dolgozó tömegek cse—

lekvő részeseivé a közéletnek, tudatos építőivé a szocializmusnak, olyan mértékben fog meggyorsulni előrehaladásunk; ;

*

Tizenegy év'vel ezelőtt a Szovjetunió nyitotta meg előttünk a szabad fejlődés útját. Ma, tizenegy év' múlva, újból a' szovjet nép ad világméretek- ben, 5 a magyar nép felemelkedése számára is új lendületet, új erőforrást.

A szocializmus szemünk előtt világrendszerré válik. Hogy mikor, milyen körülmények közt válik általánossá, azt a dolgozó nép ereje, s a különböző rendszerek közti békés verseny dönti el; az dönti el,hogy melyik rendszer biztosít az egész dolgozó társadalom számára nagyobb jólétet, magasabb,

kultúrát, és nem utolsó sorban szélesebb szabadságjogokat.

A szocialista rendszer minden más rendszernél szélesebb lehetőséget nyújt minderre — a kongresszus óriási segitség e lehetőség valóraváltásá—

ban. A kongresszus hatása teljességében még csak ezután fog kibontakozni.

Mert ha világtörténelmi jelentőségűek megállapitásai, határozatai is, még lényegesebb az a folyamat, amelyet elindított. Ma még fel sem mérhető,,

mit jelent, ha nemcsak egy vagy akár ezer legkiválóbb egyén fogja az elmé-

letet fejleszteni, önállóan gondolkodni, hanem az egész dolgozó, éretté, fel- , nőtté váló nép fogja szivére és becsületére hallgatva, bátran és pártosan , használni az eszét. [Ha élünk jogainkkal és kötelességeinkkel, akkor a jöVő— "

(8)

[ben sokkal c'selekvőbben fogunkhozzájárulni a mindenkOri helyzetne _ rinkább megfelelő megoldásuk kialakitasahoz, tovabbfejleszteséhez Save _

perspektíva ez —— a szocializmüs építésének teljes szépsége: az egész dolgoZÖ nép eszének, erejének, szívének egyetlen cél érdekében való cselekvő ősz—,

szefogása.

Ez a perspektíva áll minden szocializmust építő nép előtt, ez áll a mi népünk előtt is. Minden alapunk megvan arra, hogy bízzunk benne: a mi népünket is magával ragadja az előttünk álló hatalmas fellendülés. Rajtunk múlik ez, azon múlik, mennyire vesszük ki részünket a munkából, mennyire ,—

vesszük ki részünket a harcból. Minden okunk megvan arra, hogy bízzunk

* benne: fokozatosan levetkőzünk mindent ami gátol, erősítjük azt ami előre- : , visz, s egy év múlva, amikor felszabadulásunk következő évfordulóján is—

mételten kifejezzük hálánkat a szovjet nép iránt, számot adunk múltról, je—

lenről, s meghányjuk-vetjük a jövőt, jelentős sikerekről fogunk beszámol—- hatni. Ennek a célnak az érdekében a többi magyar dolgozó oldalán a stat—_

tisztikusoknak sem szabad kímélni erőiket, és a maguk posztján, a tőlük tel— _ hető legjobban ki kell venniök részüket munkából, harcból egyaránt '