4. szám. — 277 —— 1934
gyar arány visszafejlődése erőteljes; a leg- 0/o
utolsó 3 évtized éveinek némely nagyobb, Dánia 80'43
többéves átlaga szerint ugyanis hazánk— SVéd'JfSZág 80—86(928)
ban a tbc.—s halottak következő része volt ?Ol'tuül'ia 81'33
tüdőgümőkór miatt elhaltnak jelentve: ÖÉaÉYOIOYSZág 81.57
Gorogország 82'82 (927)
el,/0 Anglia 8305
1906—10—ig _ 93'88 Franciaország 8491 (928)
1911_13,, . 93'86 Finnország 8552
1915—18,, . 93.53 Németország 85.53 (928)
1918—19" _ 91.75 Magyarország . 87'21
1921__25H _ 89'98 Cseh—Szlovákia 8966
1926—30,, . 86'95 Litvánia 90.77
1931—32—ben 84-85 Észtország 94—29
Mégis még mindig messze állunk attól a színvonaltól, amelyen ez az arány a nyu—
gateurópai államokban áll. Az 1929. évi adatok szerint ugyanis az európai államok gümőkóros halottai körében a következő arányt képviselték :) tüdőgümőkór miatt elhaltak:
0/0
Belgium 72-21
Olaszország 7409
Németalföld 74'44
Skótország 74'48
Észak Irország 75'67
Svájc . 75'71
Ir szabad állam . 77'39
Norvégia 79'62
Látható, hogy a tbe—halottak közül a tüdőgümőkor miatt elhaltaknak aránya a kedvező gümőkórhalandóságot mutató ál- lamokban, s főleg az északnyugateurópai magas műveltségű kis államokban ala- csony, míg hazánkban, Cseh-Szlovákiá—
ban, Litvániában és Észtországban ma- gas. Abból pedig, hogy az Észak- amerikai Egyesült Államokban a mai máris igen alacsony tbe-mortalitás mellett is még mindig magas a tüdőgümőkóros halottak aránya, a vonatkozó arányok másutt látható fejlődési irányából előre jósolható, hogy a máris igen alacsony amerikai gümőkórhalandóság arányának regressziója rohamosan fog folytatódni.
Szél Tivadar dr.
o SZOCIÁLIS STATISZTIKA
A gazdasági élet egyes jelenségei és a bűnözés korrelációja.
La corrélation de la criminalité et de certains phénoménes de la vie économigue.
Résumé. ()Lfon prenne pour base les délíts commis, le nombre des individus définitívement condamnés ou celui des individus arrétés, les slav listígues criminelles sont toujours incomplétes. Si Pan table sur les plaíntes dépasées, les plaintes sans fondement faussent dans une proportion de 20 a 30% le tableau. Si Poa se base sur le nombre des individus délinitivement condamnés, on n*a aue _les cas oil le coupable a été retrouvé. Si l'on prend le nombre des indívidus arrétés, on nya gue des
renseignements indirects.
Une autre dífíicullé est gue souvent, en cas de délits ne pouvant étre poursuivis (lue sí la par- tie lésée se consiitue partie civile, celle-lá ne le fait pas. 11 g a encore djautres causes de Fin- exaetitude des statistigues criminelles: insuffísance (les autorités chargées de llinstruciion; absence de plainte, sur-tout en cas de moindres délits; mauvaise situation fznanciére de l'Etal; modification de lots, cic.
En clierchaní a établir le mobile des délits, on se Izom-te également a des (li/I'ícultés.
4. szám. ——278—— 1934
En prenant pour base llindíce moyen, calcule' pour 100000 habitonts, pour 1909—1913, du nom- bre des indívidus définitivement condamnés pour délit contre la propriété en Hongrie et le prir moyen, en pengó's, de 100 kilos de froment pour les mémes années, on trouve gue le coefficient de corrélation desdits de'lits et du prix du froment est de —0'16 pour 1886—1917. On trouve donc une connexion relativement faible entre la variation des prix de fromenzt et les délits contre la propriéte'; et on est
frappe' gue le coefficient de corrélation ;; est ne'—
gatif; cecí indigue une corrélation inverse. La cause en doit étre cherehe'e dans le fait gu'en Hongrie, oil une tres grande partie de la population se livre a liagriculture, les petits propriétoires et les ouvrierx agricoles, sí la récolte est mauvaise, se reservant la ([aantite' de íroment ani leur est nécessaire pour
propre
le reste a un prix éleve'. Én 1910, sin- 4655576
leur consommation, niettent en vente
habitants vivant diagriculture, la Hongrie comptait 2,700.000 prolétaires; parmi ceux-ci la criminalite' dépassait (le 7 fois ('en Allemagne, 2 fois) la part, dans la criminalité, des (igrieulteurs indépendants.
En Hongrie, (lui est un pays principalement agricole, une grande partie de la population ne trouve du travail gulau printemps et en été; la criminalité y accuse une uugmeniation en automne et en hiuer. Mais on mungae (le données (létaillées sur ce point.
A bűnügyi statisztikai anyag sajátosságai.
Mielőtt a kormelációszámítás útján a közgazda—
ság és bűnözés összefüggéseinek felderítéséhez hozzáfogná'nk, meg kell vizsgálnunk a statisztikai anyagot, —— amelyre számításainkat alapítjuk, ——
abból a szempontból, hogy annak alkotó részei pl.
az áralakulás statisztikai sorai és a bűnözés sta—
tisztikai sorai mutatnak—e figyelemre méltó különb—
ségeket az adatgyűjtés teljessége, megbízhatósága stb. tekintetében.
A bűnügyi statisztika által szolgáltatott statisz- tikai anyag több tekintetben különbözik a társada—
lom egyéb területein, pl. a közgazdaság terén gyűj- tött anyag—tól.
Először az anyag teljessége tekintetében mutat- koznak jelentős eltérések. A népszámlálásnál, vagy
akármilyen más gazdasági vagy művelődési sta- statisztikánál megvan ,a valószínűsége annak, hogy a statisztikai fel—vevőapparátus segítségével meg tud—
juk figyelni a vonatkozó társadalmi jelenséget tel- jes terjed—elmében. Csak véletlenségből kerülheti el'.
a megfigyelést egyik vagy másik egyed.
A bűnügyi statisztika a társadalmi élet egy oly' jelenségével foglalkozik, amelynél annak szerep- lői: a bűnözők és segítőtársaik, igen nagy gondot és fáradságot fordítanak arra, hogy magát a bűn—
tényt, vagy legalább is a bűntett elkövetőit titok- ban tudják tartani
A bűnözés jelenségének megfigyelésénél nehéz—
lekintetben is, tegyünk meg a megfigyelés tárgyának: az elköve—
sxégek mutatkoznak abban a mit
tett bűncselekményeket—e, a bíróság által jogerősen elítélt személyeket-e, vagy a letartóztatottak sta- tisztikáját? Hasonló nehézségekkel csak a gazdasági statisztika küzd még. amikor azt a kérdést kell eldöntenie, 'hogy a gazdasági élet milyen jelen—- ségeit figyelje meg, hogy abból a gazdasági pros—
peritás mérvét lehessen számszerűleg megállapítani.
Akármelyik megoldást válassza is a bűnügyi sta- tisztika a fenti három lehetőség közül, mindegyik—
nek megvannak a maga hátrányai, amelyek miatt ütközik a
(:s terjeduewlméi'iek megállapítása. Ha a feljelentése—
nehézségekbe bünözés valódi képének
ket vesszük alapul a bűnözés világának megfigyelé—
sének figyelembe tudjuk venni azon bűncselekiné-r nyeket is. amelyeket tényleg elkövettek, de ame- lyeknek tetteseit nem sikerült kideríteni, de ugyan—
akkor megzavarja munkánkat az alaptalan feljelen—
tések özöne, amely meghamisíthalja 20—30%—ig a bűnügyi statisztika eredményeit Ha a bíróságok által jogerős—en elítélt személyek adatait vesszük figyelembe, akkor a bűnügyi statisztika adataiban csak azon bűncselekmények fognak szerepet ját—
szani, amelyeknek tetteseit sikerült kinyomozni és elítélni. A letartóztatásba helyezettek statisztikája pedig csak közvetett képét adja valamelyik tár- sadalom bűnözésének.
Sajnos ezzel még mindig nem merítettük ki, a bűnügyi statisztika fogyatékosságait. A büntető—
törvénykönyvek különbséget tesznek hivatalból és magánindítványra üldözendő bűncselekmények kö- zött. A bűncselekmények egy jó része tehát csak akkor kerül a bíróságok elé és innen a bűnügyi st—atlisztikába, ha magánindítvány megtételére jogo—
sul-t személy a feljelentést tényleg megteszi. A meg——
4. szám. ——-279—— 1934
bocsátás, amelynek okai és motívumai igen külön- bözők lehetnek, csökkenti a kriminálistatisztikában kimutatott bűncselekmények számát anélkül, hogy magát a bűnözés mérvét csökkentené. A bűnügyi statisztika és a valóságos bünözés között mulhatat—
lanul és mindenkor lesznek bizonyos eltérések. A hivatalos statisztikai adatok mindig kevesebb bűn.
cselekményről fognak beszámolni, mint amennyit tényleg elkövettek. A kettő közötti difl'erenoia na—
gyobb vagy kisebb lesz aszerint, hogy rendőri és bírói hatóságok milyen eréllyel és szigorral hajt- ják végre a bűnügyi vizsgálatokat és hogyan alkal—
mazzák a büntetÖtörvénykönyvek paragrafusait.
Nem kis szerepet játszik ezen a téren a rendőrség és bíróság képzettsége. rátermettsége, söt világ- nézete is. Belejátszik a fentemlített különbség ter—
tud-e megfelelő számú rendőrséget és bírósági személyze—
tet tartani, hogy azok túlterheltsége ne akadályozza jedelmébe az állam pénzügyi helyzete is:
minden egyes bűncselekmény lelkiismeretes kivizs—
gállását. Befolyásolja a valóságos bűnözés és a statisztikailag kimutatott bűnözés számadatait az a körülmény is, hogy a bűncselekmények által ér- dekeikben sértett lakosság maga is milyen mérvben siet a hatóságok segítségére azonnali és lelkiisme—
retes fel'jetentésekkel. Ha a lakosság hanyagság—
ból vagy lustaságból, vagy a hatóságok működése irán—ti bizalmatlanságból a kisebb büncselekménye—
ket egyáltalában nem, vagy csak elkésve jelenti fel, ezzel is növeli a valóságos és a statisztikailag kimutatható bűnözés közötti különbségeket, Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a lakosság szegényebb és nn'iveletlenebb rétegei a kriminalitással szemben folytatott küzdelemben az államnak csak gyenge és kétes értékű támaszai.
A szegény sértettek legtöbbször csak anyagi vesz—
teségek árán kísérelhetik meg sérelmeik orvoslását.
Néhány pengő tényleges munkabérveszteség miatt károk perl—téséről. A lakosság tudatlansága és tájékozatlan—
sága miatt szintén számos büncselekmény marad lemondanak sokszor jelentékeny bűnügyi
megtorlatlanul.
A hivatalos statisztika adatai mindig csak meg- közelítő számokat nyujthatnak, megközelítő pon- tossággal tájékoztathatnak bennünket a bűnözés valódi méretei tekint—etében. Ma még nem is tudjuk elképzelni az állami és társadalmi élet fejlettsé- gének azon fokát, amelynél a statisztikai appará- tus, a jogszolgáltatás és a lakosság magas művelt—
ségi, morális és anyagi színvonala mellett a sta- tisztikai adatgyűjtés és a tényleges kriminalitás számai egybeesnének.
A nemzetközi statisztikai kongresszusok és a
statisztikusok nagy része a kriminálstatisztikai adat—
gyűjtés különbözö módozatai közül vezetőbbnlek azt
a legcélra- ítélte, ha a bűnügyi statisztika a jogerősen elítélt személyekre vonatkozó adatok- ból indul ki. A kriminalaetiologiai kutatás csakis a jogerősen elítélt személyek statisztikájára építhet, mint szorliíd bázisra. A bűnügyi eljárások statisz—
tikája ebből a szempontból csak mellékes szerep- pel bírhat: alkalmas az elítélt személyeken nyugvc'r bűnügyi statisztika adatainak megvilágítására. A fel—
jelentett személyek ellen megindított bűnügyi el- járásokra vonatkozó részletes adatokból megköze- lítő pontossággal megállapíthatjuk azt, hogy a bűn- iigyi feljelentések hány százaléka volt alaptalan,, hány végződött felmentéssel a bizonyítékok elég-
tetlense'ge címén, hány eljárást kellett beszüntetni—
azért, mert bár a bűncselekmény megtörténte kót- ségtelen, a gyanúsítottak személyében tévedtek a—
vádhatóságok. Az intellektuális bűncselekmények ügyében indított eljárásoknál viszont gyakori az a körülmény, hogy a feljelentő tényleg károsult, tehát nem szaporítja az alaptalan feljelentések számát.
A feljelentőnek meggyőződése az, hogy csalárd mó—
don károsítottak meg; miután esetére nem alkal—
mazhatók a büntetőtörvénykönyv paragrafusai, mert a cselekmény nem meríti ki a törvénykönyv—
ben felsorolt bíintettek és vétségek kritériumait, a vádlottat sokszor fel kell menteni. A bírák sokszor jobb meggyőződésük ellenére is kénytelenek raffi- nált és kitanult bűnözőket felmenteni.
Valamely államban elkövetett bűncselekmények számának emelkedése szintén nem jelenti még a kriminalitás emelkedését, legfeljebb akkor, hogyha a lakosság számához viszonyított számok jelzik a bűncselekmények számának emelkedését. Ez a kö- vetkeztetés azonban szintén csak akkor állja meg helyét minden korrektívnm nélkül, ha az össze—
időszakok között
amelyekben újabb büntetőtörvények, vagy a bünte-
hasonlítás olyan eszközöltetik,
tőtörvénykönyv általános reformja nem változtatta meg a bűncselekmények meghatározását, vagy pe- dig nem tágította azon cselekmények körét, ame—
lyeket a törvény büntetéssel sujt.
A közveszélyes munkakerülökről szóló 1913:
XXI. t.-e. életbeléptetése után 1914—ben a járásbíró- ságok által 1.163 vétség és 78 kihágás miatt el- A tör- vényszékek ugyanezen idöben 29 személyt ítéltek ítélt személlyel növekedett a kriminalitás.
el vétség miatt, a fiatalkorúak bíróságai pedig 365 személyt vétség és 82 személyt kihágás miatt. 1915—
ben a járásbíróságok 710 és 68, a törvényszékek 16 és 2 egyént? a fiatalkorúak bíróságai 248 és 26 személyt ítéltek el vétség, illetőleg kihágás miatt.
4, szám.
_ 280 _
1934
A munkásbiztosítási törvények (1927 :XXI. és 1928:XL. t.—c.) viszont 1927—ben 3.352 és 1928-ban 3.119—cel szaporították az országban az elkövetett és bíróság-ainlk által büntetett kihágások számát.
Bár ezen és más új törvények rendelkezései szaporítrották a Magyarországon elkövetett bűn—
cselekmények abszolut számát és növelték a krími- nalitás mértékét mutató viszonyszámok'at is, mégis arra a kérdésre, hogy a kriminalitás tényleg emel—
kcdett—e, Legfeljebb
abban az esetben ismerhetnők el a bűnügyi viszo—
tagadólag kellene válaszolni.
nyok rosszabbodását, ha az új törvények által statuált büntetendő cselekmiényektől eltekintve is emelkedtek volna a kriminalitás mér—vét mutató viszonyszámok.
A kriminálstatisztika, bár nem tudja a bűnö- zést abszolut pontossággal megfigyelni, mégis bizo—
nyos hibaforr'ások kiküszöbölésével értékes ered—
ményeket nyujt. A súlyosabb bűncselekményeknél a tkriminálstatisztika eredményei és a valóságos kriminalitás közötti eltérést legfeljebb egy—két szá- zalékra lehet becsülni, a kihágásoknál és kisebb vétségekne'l ez az eltérés valószínűleg nagyobb.
Miután ez a nagyobb eltérés csak a kisebb jelen—
tőségű bűncselekményekre vonatkozik, a korrekció itt is mellőzhető, annál inkább, mivel csak igen megközelítő és problematikus értékű becslésekkel volna eszközölhető.
A kriminálstabisztbika azon adatai, amelyek a bűnözés irányainak és a bűnözés belső és külső
okainak kutatására használhatók fel, szintén csak
megközelítő értékűek. Valószínű azonban, hogy a bűncselekmények minősítésénél a bíróságok által elkövetett hibák a hármas fokozatú bíráskodás rendszere mellett egészen elenyészőek. A valóság és a bírói ítéletekben a bűncselekmények okaiul megállapított indító okok, motívumok között már nagyobb az eltérés. A bűncselekmények motívumai—
nak elbirálása kevésbbé jogi, mint inkább psycho—
tkételez (fel.
semmiféle katedrán nem tanítják és nem is tanít- logiai ismeretek—eat Az emberismeretet
ható. Az emberismeret épp úgy, mint a politika, v— nem az elméleti, hanem a gyakorlati politika, tartozik. El—
nem elegendő,
— az impon-deraibiliak birodalmába sajátítiására tanulás és szorgalom
hanem veleszületett intuitív tehetség is kell hozzá.
A bűnözők maguk is bűneselekményeik kedvezőbb elbírálása érdekében szándékosan félrevezetik a bíróságot a bűncselekmények elkövetésének okai tekintetében. A bíróságok ezirányban való félre—
vezetésére tapasztalható törekvés az intelligens embereknél tudatos és megfontolt, a primitív em—
bereknél ösztönszerű és néha oly művészi töké-
letességű, hogy a legtapasztaltabb bírót is meg- téveszti.
A bűnügyi statisztika oknyomozó munkája is sokkal több nehézségbe ütközik, mint a demo- grafiánál, vagy akár a gazdasági statisztikának A demográfia által megfigyelt emberi életjelenségek, a gazdasági statisztika tárgyát képező gazdasági jelenségek szintén jelenségkomplexumok, akár a kriminalitás, mégis az előbbieknél a jelenségek fej- lődése, kialakulása főleg egyirányú, vagy legalább is nem teljesen ellentétes irányú komponens erőkre vezethető vissza.
A kniminálstatiszttikába tartozó emberi cseleke' detek oka és célja többféle lehet, ami eléggé meg- nehezíti a cselekmények okainak felfedését, lehet pl. hosszú vagy biológiai kényszer pl. éhség, vagy anthropológiai okok: kleptománia, szadizmus. Azon- kívül számolnunk kell két teljesen ellentétes irányú komponens erő létezésével is, mint amilyen a lelki—
ismeret és a büntetéstől való félelem.
A komponens erők természete is nagy különb- ségeket tüntet fel. A demográí'iában uralkodó jel- legű erő a fajfentartás ösztöne, a gazdasági sta—
tisztikában a gazdasági célszerűség, melynek ereje az egyéni mérlegeléstől is függ, a gazdasági viszo—
nyok objektív kényszerítő erején kívül; a bűnözés—
nél az összes természeti és gazdasági, szociális és társadalmi viszonyokon kívül még két teljesen szubjektív erő is közrehat, melynek objektív mé—
rés-e egyelőre nem áll módunkban; Csak .az ered—
ményekből következtethetünk az erő nagyságára.
Ez a két szubjektív erő: a lelkiismeret és a bünte' téstől való félelem.
Ha az eredményből az okra, az ok erejére kö—
vetkeztetünk, nem hagyhatjuk figyelmen kivül a bünözésnél a komponens erők különleges természe—
tét és irányát sem. Ha a komponens erők között olyanok is vannak, amelyek szubjektív jellegüek, ilyen pl. az egyének reagálása a lelkiismeret és a törvény parancsaira, akkor az eredmény meg—
állapítása csak a tömegészlelés módszerével lehet- séges s a deduktív következtetéseknek még az idő-
kevesebb értéket
jóslásnál Ills tulajdoníthatunk.
Ugyanez áll azon műveletre is, midőn az eredmény—
ből, okozatból, a bűnözésből — melyet a tömeg- észlelés módszerével sikerült megállapítanunk, M- következtetünk egy oly komponens erőre, mely egyéni tényezők összegéből áll. Kíséreljiik meg ezen probléma matematikai formulázásat.
Legyen a büntetőjogilag számbajövő népesség (tizenkétle'ven felüli): ,,a". A társadalmi, gazdasági, szociális és antl'n'opológial hatások összege: ,,z".:
4. SZÉHL —— 281 —— 1934
A lelkiismeret és a törvényes büntetéstől való féle—
u
lem tényezőinek együttes ereje: ,,u. Az emberek
s:
Összes cselekvényei: ,,x 9 míg a büntetőtörvény- könyvbe ütköző cselekmény—ek: ,,b".
Ha lelkiismeret és büntetőtörvény nem létezne, az emberi összes cselekmények száma: ,,x" követ- kezőképen alakulna:
xma. Z.
A lelkiismeret és a törvény, mint tiltó negatív jellegű tényezők az emberi cselekedetek számára csökkentőleg hatnak, azért létezésük esetén ,,x"-ct a következő képlettel fejezhetjük ki:
x : (a—u) ,
ci
ha oly értelemben magyarázzuk ,,u"-t, hogy ,,u ereje motívumokra hat paralizálólag és az akcióra serkentő hatások számát csökkenti;
a képlet:
x : (ama) z lesz,
ha feltevésünk az, hogy ,,u" az egyes egyénekben elfojtja ,,z" hatások alatt születő ellenhatások, reakciók egy részét.
E matematikai formulákkal csak képletbe Ön- töttülk elméleti megállapításainkat, anélkül, hogy a
újabb
állapítások szempontjából tovább ki tudnók ak- názni. A képletben ugyanis ,,z
természetű erők, melyeknek nincs
matematikai formulát tudományos meg-
" és ,,u" heterogén közös mérték—
egysége. rDe ,,a"—t is a legkülönbözőbb egyéni ener- giák összegének kell tekintenünk, mely így nem hozható semminemű viszonylatba egyenletünk má- sik tagjával (z—u) energiakomplexummal. Legfel- jebb akkor tudunk bizonyos eredményeket felmu—
tatni, ha ,,z"—t és ,,u"—t felbontjuk té'nyezőir'e és mindegyik tényezőt huzamosabb időn át statiszti- kai megfigyelésnek vetjük alá és a statisztikai sor nyers számait átszámitjuk indexsorokká, amelyek valamilyen társadalmi jelenség, tényező, erő dina- mikus változásainak mérésére szolgálnak. A sta- tisztikai megfigyelés köre ötven év óta ugyan rend- kívül bővült, de még beláthatatlan távolságban köd—
l-ik előttünk a statisztikai szolgálat fejlettségének az a foka, mikor a társadalom életét befolyásoló összes tényezőket statisztikai megfigyelés tárgyává tudo- mányok további nagymérvű fejlődése, a szellemi tudjuk tenni. Ennek előfeltétele az összes
és erkölcsi erők mennyiségi mérése s az államok pénzügyi viszonyainak ()lyme'xrvű javulása, mely megengedné a statisztikai szolgálat nagyarányú ki—
építését.
De ha mindez megtörténne, még akkor is ma- radna a statisztikai megfigyelésben egy oly rés, mely arra kényszerít, hogy az így elért tudományos eredmények értékelésénél bizonyos fenntartással járjunk el.
A statisztikai megfigyelés ma anra terjeszkedik csak ki, hogy ,,a" személyre ható (z—u) erők mel- lett hány bűncselekmény ,,b" követtetik el s ezzel apronima—tive meg tudjuk állapítani, hogy fenti erők hány személynél váltanak ki büntetendő cselekmé—
nyeket. Nem tud ellenben felelni arra a kérdésre, hogy fenti erők összesen hány személyre gyakorol- tak befolyást és ebből hány nem követett el bűn—
cselekményt. A statisztikai megfigyeléssel soha sem tudjuk elég gyorsan nyomon követni az emberek életében beálló változásokat, amelyek azokat el—
határozásaikban befolyásolhatják. Nem tudjuk te—
hát megállapítani azon arányt sem, mely szerint bizonyos hatások egy embercsoportnál büntetendő cselekményeket kiváltanak, vagy nem váltanak ki.
Enélkül pedig a statisztikai oknyomozó kutatás egy oly területen dolgozik, melynek nagyobbik része állandóan homályban van.
Ebbe a homályba bizonyos fényt csak az álta- lánOS emberi természet közismert tulajdonságaiból vont deduktív következtetések vetnek. Az emberi természetre, illetőleg annak ismeretére alapított következtetések azonban csak arra szolgálhatnak, hogy fel tudjuk ismerni gondolkodás útján az emberre befolyást gyakorló tényezőket. A tényezők hatását a valóságban viszont csak a tömegészl'elés segítségével állapíthatjuk meg.
A deduktív igazságok valósulásának valószínű—
sége tekintetében is nagy tévedésekre akadunk a Hajlandók vagyunk pl. feltéte- lezni, hogy mai társadalmi életünkben ezen igaz- közvélekedésben.
ságnak: —— éhes ember erőszakos úton, bűncselek—
ménnyel szerez élelmet, ha erre más út nem kínál- kozitk, —— legalább 90477) a valószínű bekövetkezése.
Pedig még a legprimitívebb viszonyok mellett is ezen valószínűség csak 0 és 50% között mozog. Pl.
ha két nagyon éhes ember találkozik a pusztában, egyenlő esélye van annak, hogy egymást megtá- madják, mint annak, hogy szövetkeznek élelem- keresésre.
Minden további lehetőség csak csökkenti a esélyét. Ha szövetkeztek élelemszer- zésre, de ez eredménytelennek bizonyul, három lehetőség között választhatnak, újból csak 33'3%—os valószínűséget jelent, Vagy együtt halnak meg éhen, vagy az erősebb megtámadja a gyengébv megtámadás
ami
