Statisztikai jellegű módszerek szerepe és értékelése az újabb meteorológiában

(1)

10—12. szám A— 720—

Statiszttkaí jellegű módszerek szerepe és értékelése az újabb meteorológiábanf)

Le röle et Fappréciotion oles méthodes statistigugs dans la météorologie modeme!)

1.

Bevezetés.

A természettudományokban a statisztika mindíg fontos szerepet töltött be: mint is- meretgyüjtő és ismeretrendező eszköz. A statisztikai jellegű módszerek jelentősége a természetkutatás újabb fejlődésében nem—

csak változatlanul fennáll, hanem még ál- landóan fokozódik. Éppen a legnehezebben

megközelíthető tudományos kérdésekben, (melyek a kutatás más módjaival évszáza- dokig dacoltakl), a statisztikai felvételek sok alkalommal megbecsülhetetlen szolgá—

latot teljesítettek, mivel nemcsak a tények leszögezését tették lehetővé, hanem sok esetben még a jelenségek okaiba is bevilá—

gítottak.

Ha a természettudományoknak csak az volna a feladatuk, hogy az élő és az élette—

len világ tüneményeit jegyzékbe foglalják, akkor is nélkülözhetetlen szerep jutna eb—

ben a statisztika bizonyos alakjának, neve—

zetesen a leíró statisztikának. Az igazi ter- mészetkutatásnak azonban ennél magasabb célkitűzései vannak: a jelenségek okozati kapcsolatát felfedni és a világ jövőjébe be—

pillantást nyujtani! Ezeknek a magasabb feladatoknak a megoldásához a statisztika eszközei ugyancsak közelebb segíthetnek bennünket, ha nem csupán a puszta leíró statisztikával dolgozunk. hanema statisztikai módszerek jelentékeny oknyomozólké- pességét is szolgálatunkba állítjuk.

A természetkutatz'isnak egyik ága, amelyben a statisztika leíró és megvilágító hatalmát különösen bőségesen kellett gyü—

mölcsöztetni, többekközt a meteorológia (magyarul ,,léikörtan"), szóval a fizikának az eleinte lassan fejlődött, de újabban annál rohamosabban fellendült fejezete amely a légkör eseményeivel foglalkozik. A légkör—

ben lejátszódó összes fizikai folyamatokat

1) A Magyar Statisztikai Társaság 1942 november 3—i előadóülésen tartott székfoglaló előadás. ——

Discours de réception prononcé dans la séance diétudes du 3 novembre 1942 de la Société Hon- groise de Statistígue. II paraítm aussi dans le Journal de ladite Société,

együttvéve az ,,időjárás" gyűjtőfogalommal jelöljük meg. Az időjárás jelenségei látszów _

tag nagyon egyszerűek, de a fizikus szemé- vel nézve nagyon bonyolultakEgy mindem napos felhőnek a keletkezése, egy; mind-' untalan fellépő csendes esőnek a kialakw lása olyan szövevényes thermodynamikai

és halmazállapotfizikai folyamatokból te?

vödik össze, amelyek felett néhány évtized—

del ezelőtt még a szakkutatóknak sem velt

meg a kellő áttekintésük. Emellett a— lég-7 körben egyidejűleg sokféle folyamat játszó- dik le és egymással szeszélyesen összefonó—

dik. Ezek a nagy bonyodalmak oközták, hogy az időjáráskutatás évszázadokon át kénytelen volt megelégedni a jelenségek egészen kezdetleges feljegyzésével, anélkül, hogy az időjárás fizikai lényegét a mai ér—

telemben tisztázta volna. "

II.

A leíró statisztika alkalmazási köre a meteorológiában.

Az előbbiekben vázolt viszonyok között különösen nagy szüksége mutatkozott an—

nak, hogy a meteorológiába statisztikai módszerek vonuljanak be, hiszen a jelensé—

gek eleinte valósággal áttekinthetetlen bő—

ségével szemben csak ilyen hatalmas leíró és rendező eszköz útján sikerült bizonyos fokú haladást elérni.

Fokozatosan kialakult tehát a tudomá—

nyos adatgyüjtésnek egy természettudomá- nyi téren szinte példátlanul álló nagy szer—

vezete, amely meteorológiai észlelőállomá- sokkal hálózta be eleinte csak a világ mű veltebb államait, később pedig a földteké- nek úgyszólván minden tájékátl A meg—

figyelő állomások teljesen egységes elvek alapján mindenütt évtizedek óta, Európá-

ban évszázadok óta halmozzák fel megz—

lelt adatok hallatlan tömegét. A nagyme—

teorológiai szolgálatok irattáraiban őrzött észlelési anyag felbecsülhetetlen értéket képvisel a tudomány ésa gyakorlati élet szempontjából.

Hogy ezeket az értékeket könnyebb le-

gyen kibányászni, avégből a meteorológiai

(2)

10—412, szám

szolgálatok az észlelési anyag legfontosabb számoszlopait időszaki kiadványokban, havi jelentések és évkönyvek alakjában teszik közzé. Magyarország büszkén vall- hatja, hogy az Orsz. Meteorológiai Intézet idestova hetven esztendő meteorológiai év—

könyveit bocsátotta ki és ennek a fontos kútfőnek a kiadása még az ország össze—

omlásának éveiben is csak átmenetileg szü—

netelt; majd a közzétételben támadt hézagot sikerült teljesen áthidalni és a közlések ter—

jedetmét kivált a havi kiadványban igen nagyfokban megnövelni. Mindez Réthly Antal igazgató buzgóságának köszönhető.

Ha felütjiik a világ bármely államának meteorológiai évkönyveit, azonnal látjuk, hogy ez a kiadvány teljesen statisztikai módszereken épül fel, hiszen egy természeti tömegjelenségnek a számokban való át- tekintését szolgáltatja. Az állandóan jelen-

lévő időjárási tényezőknek (mint aminő a hőmérséklet) a középértékét és szélsőségeit

közli. Az esetenként fellépőket (mint aminő

a csapadék) újabban gyakorisági statiszti—

kákban tünteti fel. Egyes államok meteoro- lógiai kiadványainak készítésében a gépesí- tett statisztikaí munkamódokat is bőven al- kalmazzák, például a Hollerit—h—Powers elvű lyukasztólapok előnyeit éppen a gya—

korisági klimatológiában messzemenően hasznosítják. Ezek taglalásába azonban nem ,_boesátkozhatom, mivel célkitűzésem nem' az, hogy az adatgyűjtő meteorológia statisztikai vonatkozásait vázoljam, hanem az, hogy a meteorológia egy egészen más ágának a_statisztikával való kapesolataiba

nyujtsak betekintést. *

Ugyanis a légkörtan fejlődésében a fo—

lyó évszázad második negyedétől kezdve teljesen új korszak nyílt meg. A fizika ha—

ladása és a műszaki vívmányok tökéletese- dése (főkép a repülés és a rádió fellendít—

lése) lehetővé tették az időjárás eseményei—

nek, komoly fizikai vizsgálatát. A repülés nagy haszna az volt, hogy a légkört ezentúl többé nem alul és kívül elhelyezkedve szemléljük, hanem a légtömeg belsejébe emelkedve tudunk állandó és rendszeres

kutatást végezni. A rádió nagy szolgálatai

abban állnak, hogy a földteke minden pont- jából azonnal lehet bőséges észlelési anya—

got kapni, miáltala világ időjárási esemé- nyeit egyidejűleg tanulmányozhatjuk.

Emellett a rádió híreket szolgáltat a légkör- nek olyan nagy magasságaiból is, ahová az ember nem tud feljutni, sőt éppen rádió- kísérletekből tismerkedtünk meg a légkör

——721— 1942

legfelső tartományával, a nagyfokú villa—

mos töltéseket hordozó ionoszfér—ával, ahova az ember valószínűleg sohasem lesz képes felhatoliii. A repülés és a rádió azonban nemcsak új jelenségekhez vezette el a meteorológust, hanem ennél többet is aján- dékozott nekünk: a mai meteorológia többé nem puszta leíró tudomány, mint a régi volt, hanem a jelenségek okainak nyomo—

zásával foglalkozó és a jövő események előjelzésére hivatott ágává emelkedett a fizikának.

Ill.

A statisztikai módszerek értékelése a me- teorológia átalakulási korszakában.

Az imént vázolt fejlődés odáig haladt, hogy valósággal kétféle meteorológia ala—

kult ki egymás mellett. Az egyik a statisztikai meteorológia, amely az egész világot behálózó észlelőállomások megfigyelési kin- esének kiaknázása végett a leíró statisztika módszereit alkalmazta. A másik,— újabb—_

keletű diasztei'plina az oknyomozó fizikai meteorológia, amely az időjárást mint fizi—

kai eseménylánoot kezelte és a statisztikai eszközöket eleinte egyáltalán segítségül sem vette.

A kétféle meteorológia munkamódjának jellemzéséül legyen szabad két olyan példát bemutatnom, amely hosszabb fejtegetések nélkül legvilágosabban feltárja a nagy kii- lönbségeket és a kétféle eljárás teljesítő—

képességéről is azonnal tájékoztat.

Az első példát az égbajlatingadozások fontos kérdése szolgáltatja. A leíró statiszti- kákból kitűnik, hogy a földkerekség egyes pontjain néhány évtizeden belül lényeges éghajlati eltolódások játszódnak le. A ma—

gashegységek glecserei például meglepő mértékben visszahúzódnak a völgyek felső részébe, vagy ismét előretört—tek és jégtöme—

gekkel borítanak el azelőtt szabadon fekvő vőlgyszakaszokat. Az utóbbi évtizedek fo- lyamán az Alpok legtöbb glecsere meglepő mértékben húzódott vissza, amiből az ég- hajlat melegebbé és szárazabbá válását vél—

ték kiolvasl'iatni. Nagyon megzavarta azonban ezt az általános képet-az, hogy egyes más glecserek ugyanakkor megnövekedtek és messze előhaladtak a völgyekbezx néha 10—15 kilométernyi közelségben lévő he—

lyek közül az egyiknek a megfigyelései iga-

zolták, a másiké viszont cáfolták az, éghaj—

latingadozás fennállását. A tisztán csak le—

író meteorológia tehát ismét'olyan ellent-

(3)

10—12. szám ——722————

, f*iaaa

mondó és homályos képet szolgáltatott, amely tulajdonképen még a tényeknek a le—

írását sem tudta kielégítően megoldani.

De teljes áttekintést nyujtott ebben a sokat vitatott nehéz kérdésben is a fizikai meteorológia. Az oknyomozó fizikai meteo- rológia, elvei alapján L. Weíclcmann, a lip- csei egyetem meteorológiai tanszékének ki- váló tanára vizsgálta meg az égh—ajlatinga—

dozások kérdését és rövidesen sikerült az adatokban fennálló súlyosnak látszó ellent- mondást megmagyaráznia. Kitűnt, hogy az éghajlatingadozások lényege a következő:

A légköri levegő állandó vándorlása, amit szélnek nevezünk, tudvalévőleg nem minden időszakban egyformán élénk. Vannak szeles évek és évsorozatok, Viszont vannak sokkal csendesebb, nyugodtabb időszakok.

Amikor egy légáramlásnak nagyobb hegy- tömeg áll az útjában, akkor a szél emelke—

désre kényszerül és a légtömegek emelke- dése jólismert fizikai folyamatok révén bő- séges esőt és havazást okoz a magashegység szélfelőli oldalán. Ugyanakkor a hegység másik, szélellenes oldalán úgynevezett főhn- folyamat alakul ki, vagyis lebukó légáram—

lás, amely nagyfokú légkiszáradással és csapadékhiánnyal jár. A szél tehát ellentétes időjárást teremt a hegységnek a két olda- lán, olyan területeken, amelyek térbelileg alig néhány kilométerre esnek egymástól.

Ha a nyugati szél járása élénkebbé válik, akkor a hegységek nyugati oldalán sokkal több eső és bő keletkezik és a glecserek né—

hány év alatt előretörnek; viszont ugyanakkor a hegység keleti oldalán szárazabbá válik az éghajlat és a glecserek ott vissza- húzódnak.

Érthetjük ezekután, miért adnak a ma—

gashegységhez közel fekvő, de ellentétes ég- táj felé néző megfigyelőhelyek teljesen el- lentmondó adatokat az éghajlatmódosu- lásra nézve. Az éghajlatingadozások alap—

okát megtaláltuk a széljárás megélénkülésé—

ben és elgyengülésében. De ez az alapok más és más fekvésű helyeken egészen ellen—

tétes következményeket von maga után a esapadékviszonyokban. Egymáshoz közel- eső helyek érzékenysége az éghajlati inga- dozással szemben nemcsak eltérő fokú, hanem még ellentétes előjelű is lehet.

Ezt a tényállást a leíró statisztikából ki—

hámozni évtizedes viták árán sem sikerült, megmagyarázásáról pedig még álmodni sem mertek volna. A fizikai oknyomozó me- teorológia viszont a zavaros kép lényegét tisztázta, a látszólagos ellentmondásokat

megindokolta és arra is módot adottyhogy a világ bármely más vidékén az éghajlat——

ingadozások bekövetkezési módját és a helyi eltéréseket már eleve kijelölje. ( '

*

Még egyszerűbb és még világosabb be.—

tekintést nyujt a kétféle meteorológia mun—

kamódjába és teljesítőképességébe a bemu- tatandó másik példánk: Észlelési statisztia

kával könnyen leírható az [a tény, hogy a nagyon fülledt nyári időjárást az esetek 50

%-ában 24 órán belül zivatar követi; másik -

50%-ában nem követi zivatar. Nyilvánvaló, hogy .a leíró statisztika itt egy előjelzésileg teljesen értéktelen eredményt szolgáltat, hi,- szen ugyanilyen biztonsággal egy éremnek a felhajításával is meg lehetne állapítani a zivatarkeletkezés esélyeit! Az oknyomozó meteorológia ellenben ennél sokkal többet nyujt: megmutatja, hogy a fülledt időt me—

lyik esetben követi azonnal zivatar, és me- lyik esetben nem: Ha a fülledt állapothoz még az is csatlakozik, hogy egy szomszédos vidék felől kellő hevességű hideg légbetörés következik (be, akkor teljesednek a zivatar—

hoz szükséges fizikai feltételek. A fizikai meteorológia tehát olyan alapot teremtett ebben a kérdésben, amelyen a zivatar—jelzé—

sek kellő pontossággal megoldhatók lettek;

és teljesen hasonló a helyzet az időjelzéstan többi ágaiban, a felhőjelzésben, széljelzés—

ben, hőmérsékleti és sugárzási viszonyok előjelzésében: a leíró statisztikával ezek kö- zül egyik feladat sem bizonyult megoldható- nak, ellenben a fizikai oknyomozással elvi- leg mindegyiket meg tudtuk oldani!

Ebből az állapotból a statisztikai mód—

szereknek egy teljesen helytelen értékelése alakult ki a meteorológiában. Valósággal al—

sóbbrendűnek bélyegezték a statisztikai módszernek a használatát; szinte diszkredi—

táló volt, ha valaki hosszadalmas statiszti- kákkal bajlódott, amidőn a fizikai okfejtés néhány egyenletnek a megoldása útján (vagy elemi fizikai tételek szimzpla alkalma- zása által) csaknem pillanatok alatt vezetett el olyan mélyenxfekvő összefüggéselehez, amelyekig a statisztikai meteorológia még nagy munkavégzés árán se lett volna képes eljutni. Voltak, akik nem vették figyelembe,

hogy ez egyáltalában nem a statisztikának a hibája. Valóban fennál—lt ugyan egy érték- külömbség a kétféle 'meteorológiának a tel—

jesítményei között. De a statisztikai meteo—

rológia nem amiatt volt sikerekben szegé—

nyebb, mert statisztikai módszereket alkal-

(4)

10—12. szám ———723—— 1942 mazott, hanem amiatt, hogy pusztán a leíró

statisztikát egészen kezdetleges alakban alkalmazta, viszont az oknyomozó statisztikai munka magasabb lehetőségeit egyáltalában igénybe sem vette.

Ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a leíró statisztikát, mint olyat sem tartjuk olyan segédeszköznek, amely önma- gában alacsonyabbrendű volna, hiszen a jó leíró statisztikai módszerek kidolgozása és következetes alkalmazása éppen olyan érté—

kes és magasszínvonalú tudományos fel—

adat, mint bármely más statisztikai szak—

tevékenység. Amikor tehát statisztikai eljá- rások közt a fenti értelemben rangkülönbsé—

get állapítunk meg, akkor ezt csakis saját szemszögünkből, a természettudounányi al—

kalmazhatóság szemszögéből tesszük meg:

az oknyomozásra alkalmas statisztikai esz—

közök a természetkutató számára becseseb—

bek, mint a pusztán csak természetleírásra használhatók, éppen mivel a természetvizs- gálat célkitűzései között az oknyomozás és a (jövőbetekintés előkelőbb polcot foglal el, mint a természeti tények egyszerű meg—

állapítása.

Ezek leszögezése után azt óhajtanám vázolni, miként igyekeztem néhány saját vizsgálatomban a szakadékot áthidalni, amely a meteorológia kétféle ágának mun- kamódszere között tátong, Hogy a fizikai oknyomozás elvét nem ejthettem el, az ma—

gától értetődik, hiszen ez az elv megbecsül—

hetetlen szolgálatokat tesz. De nem mond- hattam le arról sem, hogy a statisztikát, mint hatalmas kutatássegitő eszközt ne gyü—

mölcsöztessem, éppen az oknyomozás fon—

tos munkájában.

IV.

Oknyomozó statisztikai módszerek kidol- gozása a piackutatás meteorológiai kapcso—

latainak tisztázása végett.

A legutóbb kimondott törekvésekből szü—

lettek meg azok a módszertani elvek, amelyeket az élelmicikkek piacán fennálló me- teorológiai kapcsolatok vizsgálatához kidol- goztam. Nem mulaszthatom el hálásan meg- említeni, hogy ez a munkám Illyefalvi La- josnak, a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal igazgatójának megértő támogatásával, vala- mint Bene Lajosnak, afővárosi piackutatás kiváló vezetőjének hivatott útmutatásai mellett valósulhatott csak meg. Mivel a munka eredményei könnyen hozzáférhető

statisztikai könyvsorozatban jelentek megf)

vizsgálataimnak most említett csoportjával nem kívánok foglalkozni, hanem a meteoro—

lógia egy egészen másik és kevésbé ismert fejezetének a statisztikai vonatkozásait óhajtanám bemutatni

V.

Az időjárási frontok fogalmának kialaku—

lása és általános jelentősége.

A fizikai oknyomozásnak az oknyomozó statisztikai módszerekkel való összekapcso—

iásához szűkebb szakmámban, az időjelzés- tanban is kiváló alkalom kínálkozott. Mint az előzőkben említettem, az időjárás jövőjét csak fizikai oknyomozás útján lehet kellő biztonsággal előjelezni. Hogy az időjelzósek csak a legutóbbi két évtized folyamán emel—r kedtek elfogadható biztonságig, az éppen azzal indokolható, hogy a légkör fizikai;

eseményei túl bonyolult voltuk miatt nehéz feladat elé állították a fizikai oknyomozás munkáját. Puszta leíró statisztikával viszont az időjelzéstanban semmiféle megbízható, eredményt nem lehet felmutatni.

Van azonban az időjárástanban egy alapvető fizikai jelenség, amely valósággal megköveteli a statisztikai eszközöknek az alkalmazását, ugyan nem az adatgyűjtő sta—

tisztikáét, hanem az oksági kapcsolatokhoz hozzásimuló, oknyomozólag alkalmazott, magasabbfokú statisztikáét. Ez az alapvető,- légkörfizikai jelenség az, amit a meteoroló—

gusok úgy neveznek, hogy ,.időjárási, front".

A frontok lényege a következő: Minden-- napos eset, hogy két légáramlás (amely el- ütő sajátságú légtömegeket szállít), egy!

másba ütközik. A kétfajta levegőnek az összeütközési felületét hívják frontnak. A front tehát mindenekelőtt kétféle levegőnek az elválasztója, másszóval: két egymástól idegen időjárásnak az elválasztó felülete. A frontok nem nyugszanak egyhelyben, mivel a kétféle levegő közül az, amelyik mozgási enegiát képvisel, kitaszítja helyéből a gyen—

gébbik levegőt. A frontok tehát egyik or—

szágból a másikba vonulnak, ezáltal hatalu mas területeket egészen új levegővel árasz- tanak el, szóval a meteorológiai állapotot teljesen átalakítják.

A frontok ennélfogva az időváltozások—

nak a hordozói és emiatt az ridőjelzéstannak

1) Aujeszky L.: ,,Meteorológiai tényezők sze-!

repe a piackutatáshan". Statisztikai Közlemények,;

83. k., 3. sz. Budapest, 1939.

(5)

10— 12. szám

legfontosabb fogalmai. Jelentőségüket még növeli, hogy könnyen áttekinthető fizikai kapcsolatokat nyujtanak a között a sokféle időjárási elem között, amelyet azelőtt csak egymás mellett, néha szinte egymástól füg- getlen módon kezeltünk. Hogy ez mit jelent, azt legkönnyebben meglátjuk, ha magunk elé idézzük a statisztikai évkönyvek és havi kiadványok elején megtalálható ,,fizikai vi—

szonyok" című táblázatcsoport legelső ol—

dalát. Itt tették közzé a meteorológiai észle—

lések kivonatait mindaddig, amíg ezt a köz- lést hadiszempontok miatt felsőbb érdekből ideiglenesen fel kellett függeszteni.

Ebben a meteorológiai táblázatban az oszlopfejek szövege éppen a különféle idő—

járási elemeket egymás mellett sorolja fel:

ott szempel a szél, a hőmérséklet, a lég- nyomás, a légnedvesség, a felhőzet, a csa—

padék, a napsugárzás időtartama, és így tovább. Egy frontnak! az érkezése ezeknek az elemeknek az értékét mind megváltoz- tatja. Például a frontok leggyakoribb alak—

ján, az úgynevezett ,,légbetörési fronton" a szél megélénkül, a hőmérséklet csökken, a légnyomás növekedik, a százalékos légned—

vesség felszökik. az abszolút légnedvesség leszáll, az égboltot oszlopalakú felhőtölme—

gek borítják el, ezekből záporjellegű heves eső indul meg, a napsütés megszűnik, a levegő lényegesen tisztábbá válik.

Ez a sokféle átalakulás mind egyidő—

ben játszódik le. A frontátvonulás tehát benső kapcsolatot létesít a sokféle időjárási elem között, amelyeket eleinte egymástól elszigetelt-en tekintettünk. Ez a kapcsolat okozati jellegű, fizikailag világosan indo—

kolható és a; jövő előjelzésében hathatósan kihasználható. A meteonológiai elemek a frontfogalom kialakulása óta nem egymás mellett álló független jellemzői többé az időjárásnak, hanem benső egységbe foglalt, pontosxan indokolható megnyilvánulásai.

Meg kell még említenem a frontoknak közvetlen gyakorlati téren legfontosabb sa—

játságát: azt a kiváltságukat, hogy a mér- sékelt égövek sífk vidékein minden esőzés kizárólag csak a frontokon lép fel, espedig csakis a kellő fejlettségű frontokon, mivel az eső általában csak két egymástól élesen külömböző levegőfajtának a heves össze- ütközés-éből keletkezik. Az a kéthónapos súlyos szárazság például, amely a hazai mezőgazdaság körében legutóbb olyan sok aggodalmat keltett, természettudományilag a kellő fejlettségű időjárási frontok elma- radásának tulajdon—ítendő.

—724— '— , 1942

Éghajlati szempontból is a legfontosabb

különbség, amely két vidék között a mi égöviintkön belül egyáltalában fennállhat, éppen az, hogy az egyiknek frontban gaz;

dag, a másiknak frontiban szegény éghaj- lata van. Nyugat—Európában a frontáftvonu—

tások sebes ütemben követik egymást, az éghajlat nyugtalan, súlyos időváltözások szeszélyes láncolatából' tevődik össze. Vi—

szont Délkelet—Európa csendesebb éghaj- lata, a Földközi tenger némely vidékének ,,m'in—díg kék" égbodtja annak köszönhető, hogy itt hónapokon át csak kevés és gyenge front jelenik meg.

VI.

Oknyomozó jellegű frontstatisztikai munkálatok.

A frontfogalom az előadottak után már

egéSZ korszakos jelentőségében bontakozik ki a szemünk előtt:

Ha egy időszaknak az időjárását, vagy egy birodalomnak az éghajlat—át úgy áthajt- juk összefoglalni, hogy a nyujtandó kép tömör, de mégis teljes és amellett oknyo- mozóilag felhasználható legyen, akkor _a következőkép cselekedjünk: Nem az egyes, éghajlati elemeknek a viselkedéséről kell elkészítenünk az egymástól független leíró statisztikákat: külön a szélviszonyoknak, külön a hőállapotnak, külön a légnyomás—

nak, légnedvess—égnleky felhőzetnek, csapa- déknak, nalpsugárzásnak a statisztikáját.

Hanem fizikailag jobb betekintést kapunk, ha a frontátvonnlások fejlettségét és gya—

koriságlát foglaljuk statisztikába, minthogy az ilyen statisztika az időjárás lényegét és az éghajlat vonásait is tömörebben és kö—

vetkeztetések levonásához alkalmaysratbban vetíti elérik!

A frontstatisztikák nem teszik felesle—

gessé az egyes idő—járási elemek klasszikus leíró statisztikáit. Céljuk nem is az, hogy ezeket pótolják, hanem hogy ezek mellett és ezek felett a légköri események fizikai áttekintését kényelmesen lehetővé tegyék.

Ilyen teljesítményekre azért képesek, _mi—

vel a frontstatisztikák azokat az okozati tényezőket foglalják magukban, amelyek az összes időjárási elemek lefolyását irá—

nyitják.

A hazai időjárás és éghajlat korszerü tudományos leírása érdekében első ízben

az 1938. esztendőről tettünk közzé ilyen

frontstatisztikáloat és a később eltelt (évek

(6)

10—12. szam

frontátvonulási anyagát ettől kezdve mono- gráfiaszerűen feldolgoztuk?)

Idézett munkáinkból ezen a helyen csak a módszertanilag lényeges szempontokról emlékezhetünk me".

A frontstatisztikák ma sokkal több ese—

tet ölelnek fel (évente több száz frontát- vonulástl), mint a frontfogalom kialaku- lásának éveiben, amikor a frontok felisme- rése még nehézségekkel küzködött és tulaj- donlképen csak a nagyon erős frontátvonu—

lásokat vettük tudomásul. Még az 1936-ban Majna—Frankfurtban tartott orvostermészet—

tudományi együttműködési értekezlet mun—

kálatainak 43. lapján is azt olvassuk, hogy egyesek felfogása szerint egy esztendőben mindössze 50—60 frontát'vonulás történik Közép-Európában. Mia tudjuk, hogy ez csak az (átlagosan 5 naponként megjelenő)

erősebb időv'áltozásak száma, azoké a kü- lönösen erős fmntoké, amelyek az időjárást oly feltűnő módon alakítják át, hogy azt a gyakorlati élet emberei is eszreveszik.

A fronte—lemzés azonban megmutatta.

hogy a bárki által észrevehető, nagy esők- kel, szélrohamokkal és hirtelen hőváltozá—

sokkal járó erős frontátvonulásokon kívül mérsékelt és gyenge fejlettségű átvonulá—

sok is vannak. Sőt ezek a kevésbé feltűnő fronátvonulások nem is mindíg gyenge vagy elhanyagolható légköri határfelület—

1) Aujeszky L.: Az 1938. esztendő frontátvonu- lásai Budapesten. Az Időjárás (a Magyar Meteoro—

lógiai Társaság folyóirata), 43, január—február, 1939. -—- Az 1939. esztendő frontátvonulásai Buda—

pesten. Ugyanott, 44, szeptember-októberi füzet, 1940. —— Az 1940. esztendő frontátvonulásai Buda—

pesten. Ugyanott, 45, november-decemberi füzet, 1941. —— Az 1941. évi frontátvonulásokntaik csak a nyers jegyzéke jelent meg az Orvosi Hetilap 1941.

évi füzeteiben; a háború miatt összefoglaló feldol-

—725-—— ₁₉₄₂

től származnak, hanem rendszerint" csak arról van szó, hogy a front periferiális ré—

sze (a leggyakoribb nyugat-keleti front-

vonulás esetében a front de'li vége) már nem oly fejlett, és az egy helyben lévő ész—

lelő szempontjából nem hoz létre oly lé- nyeges változásokat.

Természetes azonban, hogy légkörtani szempontból a gyenge frontok époly fonto—

sak, mint az erősek. Egyrészt ugyanis pár száz km távolságban a gyenge frontsza- kasztól már az erősebb frontszakasz szo- kott helyet foglalni. Pl. elég gyakori eset, hogy egy nyugatról kelet felé vándorló frontnak a trianoni Magyarországon átvo- nuló déli szakasza csak gyenge fejlettségű, de már a vissza-csatolt felvidéki területi front komolyabb átvonulási jelenségeket, erős borulást, csapadékot (a betörési front nyá- ron zivatart, télen hófúvást, minden évszak—

ban széllökéseket) okoz. Másrészt az orvosi meteorológia megfigyelései érdekes módon azt mutatják, hogy a gyenge frontok olykor époly erős hatásúak az emberi szervezetre, mint az erősek, amire alább még visszatérünk.

Magától értetődő ezekután, hogy a me- teorológus vizsgálatainak nemcsak a laikus által is azonnal felismerhető erős front—

átvonulásokra, hanem a finomabb elemzési eljárásokat és európai időjárási térkép használatát követelő gyengébb frontsza- kaszok átvonulásának megállapítására is ki kell terjeszkedn—ie. A szóbajövő front- átvonulások száma ezáltal lényegesen megnő és hatalmas munkatöbbletet okoz, de a vizsgálat egyedül így lehet célravezető.

Első tájékozásul közöljük a négy esz- tendő összes frontátvonulásainak számbeli eloszlását az egyes évekre és minden egyes gozás nem volt közzétehető. évnek a hónapjaira ( 1. táblázat).

1. Frontátvonulások száma Budapest felett 1938—1941.

(B:—betörést front, F: felsiklási front.)

! 9 3 8 1 9 3 9 1 9 4 O 1 9 4 1 E g y ü t t

Hónap

E F 344? B F B—j—F 8 F B—j—F B F B—j—F B F B—j—F

! !

Január . . . 21 18 39 56 17 73 89 20 59 47 mi 68 163 76 239 Február . . 26 4 30 53 13 ' 66 46 21 67 43 16 59 168 54 222

Március 40 9 49 83 17 100 64 8 72 54 10 64 241 44 285

Április . _. 78 20 98 50 3 53 58 7 65 59 11 70 245 41 286

Május . . . 45 8 53 104 7 111 81 13 94 63 3 66 293 81 324

Június . . . 30 1 31 80 0 80 84 8 87 61 3 64 255 7 262

Július . . . 52 6 58 51 2 53 68 2 70 69 1 70 240 11 251

Augusztus . 41 12 53 84 7 91 55 8 63 61 5 66 241 32 273

Szeptember 14 11 25 52 8 55 47 17 64 22 6 28 135 37 172

Október . . 53 22 75 58 21 79 26 26 52 45 20 65 182 89 271

November . 29 9 38 60 14 74 30 28 58 37 12 49 156 63 219

December . i 38 201 58 45] 19 64 l 34 141 48 441 11 55 [ 161 64] 225

Év 467

140 607 776

123 899 632

167 799 605

119 724 2480

549 3029

(7)

10—12. szám

Helykímélés végett a táblázatban rög—

tön különválasztottuk a frontok kétféle alakját. Fontos alapténye ugyanis a fron—

tológiának, hogy kétféle front van: az egyik az úgynevezett ,,betörési front", amelynek jellemző tüneményeit fentebb részletesen felsoroltam; a másik az úgyne- vezett ,,felsiklási front", amelyen majdnem minden jelenség ellenkező irányban és el- lenkező sorrendben játszódik le. A felsik- lási front átvonulás—akor ugyanis a szél nem megélénkül (mint a betörési fronton) ha—

nem lecsillapodik; a hőmérséklet nem csök—

ken, hanem emelkedik; a légnyomás nem nő, hanem fogy, a légnedvesség nem vi—

szonylagosan, hanem abszolút értékében emelkedik; másfajta felhőjelenségek mutat—

koznak, az eső nem megindul, hanem ép- pen a frontátvonuláskor szűnik meg; szó—

val minden időjárási elem egyidőben meg- változ-ik, de egészen másképen, mint a be- törési frontok átvonulása alkalmával.

A táblázat világosan mutatja, hogy a kétféle frontnak ellentétes az évszakos el—

oszlása is, ami leginkább táblázatun'k két utolsóelőtti oszlopából olvasható le. A be—

törési frontok ugyan minden évszakban gyakoriak, de túlnyomó többségük mégis, mint látjuk, a tavaszi és nyári hónapokra esik. A felsiklási frontok viszont az ősznek és a télnek. a gyakoribb vendégei. Az év—

szakok eltérő időjárási jellegét korántsem a hővisZonyok egymagukban szabják meg, hanem az is, hogy a frontok száma és el—

oszlása minden évszakban jellemző módon változik. Egyes esztendők ugyan eltérést mutatnak a szabályszerű évi menettől, de ezek éppen az olyan esztendők, amikor az évszakok rendellenesen alakulnak.

Betörési frontok általában sokkal nagyobb számban vonulnak át felettünk, mint felsiklási frontok. A betörési frontok ugyanis fizikai okok miatt hajlamosak az úgynevezett megtöbbszöröződésre: a lég—

betöré'sek olyan inhomogén sajátságl'i lég—

tömegekkel árasztanak el bennünket, ame—

lyek útjuk folyamán belsejükben különálló részekre bomlanak és ezáltal új határfelii- leteknek (frontoknak) a keletkezésére ad—

nak alkalmat. Ezzel szemben a felsikló lég—

tömegek belsejében óriási területen egy—

fonma l-égállapot uralkodik és az összes fizikai folyamatok kedveznek az egyenle—

tes állapot fennmaradásának, úgyhogy a felsiklási frontok megtöbbszöröződésének jelensége nem következhet be. A nagykö—

zönség a gyors egymásutánban felvonuló

_.726—

1942

betörési frontok sorát, mely tavasszal—teg—

gyakoribb, áprilisi időjárás címén ismeri

Táblázatunkból kitűnik, hogy a frontok száma az év első és,—második felére általán;

ban nem egyenletesen oszlik el: egyes évek különleges magatartásától eltekintve, a., frontok száma az év első felében nagyom), mint a másodikban olyannyira, hogy az együttes anyagban az év első fele kereken: _ 200 fronttal többet tüntet fel, mint az év

második fele. Látjuk a táblázat utolsó ha.

rom oszlopából azt is, hogy ez az egészít eltérés kizárólag a betörési frontok eloszl—

lásából származik, hiszen a felsiklási fron-

tok összes száma az első hat hónapban majdnem pontosan annyi, mint a második-v ban (253, ill. 245). Ez ismét könnyen meg—

magyarázható a kétféle frontfajta gyako—

ritságának ellentétes évi menetéből. . Talán lesz-nek, akik futólagos—an azt a.

benyomást szerezték, hogy a frontstatiszti:

kák bevezetésével a meteorológiában csak a statisztikai eljárás tárgya változott meg, de nem a módszere. Ez a vélemény azon—

ban nem helytálló. Mindenesetre igaz any—

nyi, hogy a frontstatisztikában a meteoro—

lógus olyan időjárási jelenséget állít *a

vizsgálat központjába, amely megérdemli a reáfordított statisztikai munkát, mivela fronto—kban az időjárás és az éghajlat leg—

lényegesebb tényezőjével állunk szemben, nem pedig csak egyik külsőségével. A me—

teorológiai statisztika tárgyának ilyen meg!

változása tehát már önmagában is nagy haladást jelent és fő előnye az, hogy arány——

lag csekély számolási munkával a mélyen—

fekvő összefüggések egész sorát siker—üt kitermelni.

Ezenfelül azonban kétségtelen, hogy a frontstatisztika nem pusztán leíró módszer-- rel dolgozik, hanem már eleve kiaknázza azokat az okozati kapcsolatokat, amelyek a fronti'ogalom központi jelentőségéből adódnak. A i'rontfogalom kezelésében jára—

tos szakember valósággal képtelen arra, hogy a statisztikát pusztán mint tapoga—

tódzó leíró eszközt alkalmazza, hanem mindig kellő módon veszi igénybe a sta—

tisztika okfelderítő erejét és éppen ennek köszöni, hogy keveset számol és mégis sok eredményhez jut el. Ennek a tényállásnak a megvilágítása végett a következő fejezet;

ben a frontstatisztika jellegzetes munka—- módjának még egy példáját mutatjuk be;

(8)

10—12. szám

VII.

Egyes esztendők és kiemelkedő meteoro—

lógiai időszakok időjárásának jellemzése frontstatisztikai eredményekkel.

Az időjárási frontok többekközt azért váltak az újabb meteorológia legfontosabb tényezőivé, mert bebizonyult, hogy az idő—

járás minden súlyosabb eseménye a front—

átvonulásokhoz van kötve, a hosszabb eseménytelenség nyugalmas időszakai pe—

dig a frontok elmaradásából vagy túl gyenge fejlettségéből származnak.

Következik ebből, hogy egy esztendő időjárásának igazán mélyreható és egyben tömör Összefoglalását éppen a frontátvo- nulások adataival lehet megadni. Rendkí—

vüli időjárású évek a frontátvonulásokban különösen szembeszökően mutatkoznak, miért is a kivételes esztendők frontológiai leírása különleges figyelmet érdemel.

Amikor a Meteorológiai Intézet Időjelző Osztálya több évi előtanulmányok után megkezdte a frontátvonulások állandó jegyzékének vezetését, csakhamar kitűnt a jegyzékből, hogy az egyes esztendők meg—

lepően nagy eltéréseket mutatnak a fron—

tok gyakoriságában, átlagos fejlettségében és a frontmentes időszakok terjedelme te- kintetében is. Jó példát szolgáltat a szélső- ségekre az 1940. esztendő, amely nagy idő- járási rendellenességei folytán a legutóbb

letelt évtizedek egyik legsajátosabb idősza-

kának minősítendő.

Ha a feljegyzett frontok nagy tömegé- ből kiválasztjuk a legerősebb fejlettségűe—

ket, akkor olyan rövidebb jegyzékhez ju- tunk, amely felöleli az illető évnek az összes fontosabb időjárási eseményeit. A 2. táblázat az 1940. esztendő erős frontát- vonulásainak pontos időpontját tünteti fel, vagyis magában foglalja az esztendő összes olyan időpontjait, amelyekben Budapest felett valamilyen lényeges meteorológiai esemény játszódott le. Gyakorlati szem- pontból ez a táblázat Budapest 1940. évi időjárásának fordulópontjait tünteti fel.

Ez a táblázat már nagy terjedelmével is mutatja, hogy az 1940. esztendő időjá- rása nyugtalan és rendkívüli jellegű volt, a kivételes időjárási események gyors ütem—

ben követték egymást—, a csapadéknak szélsőségesen nagynak kellett lennie, a

széljárás kivételes arányokat öltött és ki—

vált a tél második felében a hideg 'légbetö- rések nagy száma miatt szélsőségesen szi—

gorú, havas és hófúvásos időjárásnak kel—

2. Az erős fejlettségű frontátvonulások jegyzéke, Budapest, 19403)

Hó

Jan.

———727—

Febr.

Márc.

1)

Hi—u—d

e — H s s s w a

HHH

15.

HHH .59.095?)

Óra 13

19

1 10

'11 12 14 17 20 24 9 5 19 5 7 17 23 5 14 5 . 9 14 19 '3 9 6 21

19

15 15 16 22 10 7 14 21

Front

UD'GG'ÚCAUG'U'U'O'U'C'C'O'C'U'WC'G'U'U'U'U'C'U'U'd'C'U'U'U'U'U'U'G'U'U'C'D'C'U'G'UG'G'UC'G'F'Hc'V—a—amc'c'c'U—smc'mc'

Hó

Jún.

Júl.

Aug.

Nap

30.

80.

31.

12.

18.

14.

16.

17.

18.

21.

24.

25.

26.

28.

30.

o.

8.

13.

17.

Óra

1942

12 20 12 17 12 16 13 16 22 23 24 14 22 9 20 ,17 14 17 16 14

14 18 3 8 21

3 iéjfelsiklási front; bzbetörési front.

46

Front

C'G'WC'D'O'G"*C'C'C'LC'U'ÚU'C'C'U'C'G'U'G'U'U'U'U'G'U'U'C'U'U'U'G'U'WU'G'UÖ'U'UC'ÚUC'C'G'U'D'ÉÖ'G'U'G'C'G'G'U'D'(T'-BGC"

(9)

,1942 "

10—12, szám _. 5728 __

"6 N*? Óra From Hó Nap Ó" From esztendő időjárását ai következőképen je!—

20. 12 b 30. 12 f lemezhetjük: *

20. 14 b 30. 22 b

20_ 18 b .. , . . _, .

22 8 f Nov. 2_ 13 f ' 3. A beton-sz és igügágíztgontok számaránya

22. 9 b 5 14 b A '

29. 23 b 7. 23 f É v * was] 1939! 19401 1941 'Egyiitt

30. 15 b 8. 13 3 ,

12. _ - , . . . .-

Szept. 12. 4 b l2. 20 !) B.F számarany . . . 33 68! 38 51 45

'14. 16 f 12. 22 b Az erős fejlettségű B—fron-

15. 3 b 17. 18 b tok számaránya az erős ' , *

15. 10 b 17. 14 b fejlettnégűFirontokhoz 4'0 5'5 5'3 3'0 44

26. 1 b 24. 15 b , l

28- 6 f 30— 12 f A táblázatba felvettük az 1. táblázatból

29. 21 b .. .. , , , ..

Deo. 5_ 15 i- kozvetlenul adodó aranyszamokon kívul Okt. 4. 23 b 8. 3 f az esztendő erős fejlettségű betörési és fel- 25— 2 f 11- 1? f siklási frontjai közti számarányt is, mert 26' 520 b 12' "3 f sok gyakorlati szempontból csak a legerö— *

28. 6 f 29. 4 b — . ,, .. .

30_ 2 f 31_ 5 b sebb fejlettségu frontoknak van dontő 30—

lett fellépnie. Ezenkívül a táblázat a szak—

ember számára igen sok olyan részletet árul el még puszta rátekintésre is, amit szöveggel csak hosszú értekezések kereté—

ben lehetne kifejezni; szóval példát nyujt (a statisztika két nagy szolgáltatására, a tények tömör leírására és az összefüggések áttekinthetővé tételére.

Az időjárás teljes jellemzésére azonban nemcsak a frontok száma és erőssége hasz- nálható fel, hanem a kétféle frontfajtának egymástól való lényeges eltérése is.

A betörési frontok számának aránya a felsiklási frontok számához az időjárás jellegének egyik kitűnő mérőszámául szol—

gál. Ugyanis a kétféle front megegyezik abban, hogy az időjárás összes tényezőit mind egyszerre és ugrásszerűen alakítják át, viszont különbözik egymástól a kétféle frontfajta abban, hogy ez a változás mi—

lyen irányban és milyen sorrendben törté—

nik. Egészen más képe van tehát az időjá—

rásnak, amikor a betörési frontok a szo—

kottnál nagyobb túlsúlyra jutnak a fel- siklási frontokkal szemben: ilyenkor nyugtalan, viharos, gyakori lehülésekkel járó időjárásban van részünk; és ismét más képe van az időjárásnak, amikor a felsiklási frontok számaránya valamivel megjavul és ezáltal a csendes, nyugodtabb, egyenle- tesebb és kivált télen lényegesen enyhébb időjárási típus kerül uralomra. Egyáltalá—

ban nem közömbös tehát, hogy a kétféle front egymáshoz képest minő számarány—

ban lép fel. Az 1. táblázat anyagát ebből a szempontból vizsgálva, a legutóbbi négy

lentőségük. A kapott számok kellően nm-

tatják, milyen eltérő volt Budapesten,—_az

utolsó, négy esztendő időjárási (jellege.

Még érdekesebb eredményeket nyujt az egyes évszakok és hónapok részletes fel-

dolgozása, erre azonban értekezésünk ke- retei nem adnak módot.

A frontstatisztikák az Orsz. Meteoro—

lógiai Intézetben az időjárást behatóbb ta—

nulmányozása végett készülnek és főkép az időjelzés tökéletesebbé tételét mozdít- ják elő. Ezeken a fontos célkitűzéseken kívül azonban még egy egészen más kuta- tási célnak is szolgálatában állnak, neve- zetesen az orvosmeteorológiai kutatás egyik ágának, a frontopathia vizsgálatá- nak, amelyről szintén meg kell, hogy em—

lékezzek.

VIII.

A frontstatisztikák felhasználása a fronto—

pathikus jelenségek vizsgálatában.

Az élőlények szempontjából minden frontátvonulás azt jelenti, hogy a levegő fizikai állapota megváltozik, másszóval a fizikai környezetnek néhány igen fontos tényezője átalakul, mégpedig az átalaku- lás hirtelen következik be. Ez a milieu- változás sok egyénen testi és lelki jelensé- geket létesít, amelyeket összefoglalóan ál- talában ,.meteoropathiának" neveztek, de újabban helyesebbnek találjuk a ,,fronto—

pathia" kifejezést. Ez a pontosabb kife- jezés azt óhajtja kidomborítani, hogy a szóbanforgó jelenséget nem akármilyen időjárási tényezők váltják ki, hanem min- díg azok a szabatosan megjelölhető idő- járási események, amelvek a frontátvonu—

lások jelenségcsoportjába tartoznak. _A