Barberi, Benedetto: A gazdaságstatisztika alapelemei

STATISZTIKAI lRODALMI, FIGYEL'Ú

1 009

GAZDASÁGI HELYZET;

NEMZETI VAGYON, NEMZETI ]ÖVEDELEM STATISZTIKAIA

Barberi, Benedetto:

A gazdaságstatisztika alapelemei

(Elcmcnll di Slilxllstlca economica.) Torino. 1968.

Einaudi. 192 pl

A FIAT művek Statisztikai Szolgálata és Közgazdasági Tanulmányi osztálya ki—

adványaként jelent meg a római Köz—

ponti Statisztikai Intézet igazgatójának fenti című kézikönyve.

A könyv első része a közgazdasági szektorokkal, második része a gazdasági felhalmozással, harmadik része pedig a gazdasági mutatoszámok szerepével fog—

lalkozik.

A bevezetőben a gazdaságstatisztika szerepét és módszertanát tárgyalva álta-

lában megállapítja a szerző, hogy a gaz—

daságstatisztika a tudományos követel—

ményeknek és az állami, továbbá a válla—

lati kívánalmaknak sok esetben azért nem tud maradéktalanul megfelelni, mert egyes ágainak fejlődése az utóbbi időben aránytalan volt. A széles adatfelvételi te—

rületek rendszerezése és az összefüggések kiépítése csak a két világháború közötti időszakban indult meg; de jelentős fejlő—

dés csak a második világháború után kö—

vetkezett be.

A gazdaságstatisztika tartalma című fejezetben részletesen foglalkozik a nép- gazdasági számvitelben kialakult mód—

szerek és a statisztikai elemzés összekap—

csolásával. Itt többek között bemutatja a gazdasági körforgások sémáját, és utal a népgazdasági számvitel, valamint az input—output analízis módszerének kap—

csolatára.

A könyv második része elsősorban a nemzeti jövedelemmel és felhasználásá—

val foglalkozik. A szerző ebben a részben nem tért el a nyugati közgazdaságtanok—

ból ismert szokásos magyarázatoktól a munka, tőke, vállalkozás és nemzeti va—

gyon fogalmakat illetően.

A könyv legbővebb része a harmadik fejezet, mely a gazdasági mutatószámo—

kat ismerteti. A szerző gazdasági mutató alatt azokat az elsődleges vagy származé—

kos statisztikai adatokat érti, melyek al—

kalmasak egy

jelenség alakulását több— '

kevesebb pontossággal közvetlenül vagy közvetve nyomon követni, vagy jelle—

mezni. Az összetett mutatószámok közül kiemeli a Paasche- és Laspeyres—féle ösz—

szetett árindexeket. Az árindexek tárgya—

lásánál megemlíti, hogy a modern válla—

latok — még a legnagyobbak is —— az

árak kialakításánál eltérnek a hagyomá- nyos közgazdaságtudomány elvont elmé—

leteitől. Például az Egyesült Államokban

a ,,Cost and markup" rendszert alkalmaz—

zák. Ennek során megállapítják a termék átlagos értékét s ehhez hozzáadnak egy bizonyos összeget (markup). Az így kép- zett eladási ár alapján megfigyelik a fel—

vevőpiac és a konkurrens vállalatok rea—

gálását. Szerző közli a közelmúltban Olaszországban közzétett fogyasztói árin—

dexeket árucikkek szerint csoportosítva, az 1954—1955—1956. évekre vonatkozóan.

A íogyas:tói árak alakulása Olaszországban (1953. év : 100)

Mér- lvge-

lési sú ly (szá- zalék)

1954. 1955. 1966.

Árucikk

(rvben

Élslmiszerek, italok,

dohányáruk ... 52,2 104 106 111 Textiláruk ... . . 14,4 101 100 99 Tisztálkodási és egészség-

ügyi cikkek ... 2,4 98 98 99 'Bútorok, háztartási

eszközök ... G,] 100 102 105

Villany. gáz ós egyéb

fiitőanyagok ... 2,6 100 99 99 Járművek ... 4,l 100 100 101 2 3 104 114 131 3 109 llő 124

73 107 110 113 Házi szalgáltatá—sok ... 1

Szállítás. hírközlés . . . . 6 Különféle egyéb szol—

gáltatások ... 8.1 103 108 111

(),0 103 105 109 Összesen

10

Laspeyres rendszere alapján bemutatja a létfenntartási költségindexek számítási módszerét, illetve az olaszországi adato-

kat. (A táblát lásd az 1010. oldalon.) Egyébként az árak alakulásának sta—

tisztikai mérését a gyakorlati statisztika

egyik legnehezebb feladatának tekinti.

Az árindexek súlyozásával kapcsolato—

san megjegyzi, hogy ezen a módszeren

1010 STATlSZTlKAl' IRODALMI mm;—Em

kívül más típusú értékelést is ajánlatos volna bevezetni, hogy a súlyok függetle—

nek maradjanak a pénz értékének válto-

zásától. Ehhez hasonló statiszikai gyakor-

lat a nemzetközi agrárstatisztikában is használatos, amidőn kiemelik egy adott

termék —— rendszerint a búza — árát, mint a mérés új egységét és ezt összeha—

sonlítják a tárgyidőszak termékeinek árá-

val. Ez a módszer sem küszöböli ki azon—

ban az országok közötti összehasonlítás

nehézségeit, minthogy például a búzában kifejezett együttható értékét befolyásolja

az ország termékeinek sajátos árrend—

szere. Az árindexek csoportjában utolsó- ként ismerteti a pénzügyi mutatószámok

szerepét.

A." olaszországi létfenntartási költségindex alakulása

(1953. év : 100)

! é .

ffg; 1954. 1955. 1956.

. lési

Kiadási csoport súly ——

(szá—

ralék) évben

Élelmiszerek ... 57,P 101? 105.7 110,3 Ruházkodás ... 15,? 1015? 101)0 100,7 Fűtés,világítás stb. ... 5,1 99,6 99,l lOl,1 Lakás ... E,? 106,2 121,4 156,2 Különféle egyéb

kiadások ... 16,2 101,6 103,9 1063 102,7 105.6 110,8

A könyv összefoglalójában a szerző

arra a megállapításra jut, hogy a statisz—

tikának még sok területén vannak nem kellően kidolgozott módszerek, és annak a reményének ad kifejezést, hogy azok

fokozatos tökéletesítését a *nemzeti és nemzetközi statisztikai szervezetek mi- előbb el fogják érni. A statisztikai mód—

szertan fejlesztésének alapkövetelménye- ként az úgynevezett elsődleges statiszti- Lkai adatok felmérésének pontosságát, a statisztikai felvételezések területének és

csoportosításának egyértelmű, szabatos

kiválasztását jelöli meg. Ezáltal a felte—

vésekkel és becslésekkel ellentétben, _a

gazdaságstatisztika összetevőit a szüksé- ges alapossággal és mérhető pontossággal

lehet megfigyelés és kritika tárgyává

tenni.

(Ism.: Ráth Szabolcs)

Hanu, Rudolf:

A dinamikai gazdasági modellekről

(liber dynamische Wirtschaftsmodelle.) Stuttgart.

i-957. Kohlhaxmmer. 1201),

A gazdasági mechanizmus vizsgálatá—

nak egyik —-— elsősorban Tinbergen és Lindahl úttörő munkásságára támaszkodó tés az utolsó két évtizedben egyre erőseb—

ben tért hódító —— módszere az ún. ma—

tematikai és ökonometriai modellek mód—

szere. E módszer lényege az, hogy a vizs—

gált rendszer —— mely lehet az egész nép—

gazdaság vagy annak egy szektora ——*

egyes változói (például nemzeti jövede—

lem, —beruházás, megtakarítás, pénzmeny—

nyiség stb.) között feltételezett kölcsön—

hatásokat matematikai egyenletek for—

májában fejezik ki, s így annyi egyenlet—,

ből álló egyenletrendszert képeznek,

ahány változót (ismeretlent) a vizsgált gazdasági rendszer szempontjából lénye—

gesnek tekintenek, illetve figyelembe vesznek. Az ilyen egyenletrendszer segít—' ségével —— bizonyos matematikai feltéte- lek teljesülése esetében -— az egyes isme—

retlenek értéke egyértelműen meghatá—

rozható.

Hénn könyvében a dinamikai modellek

problematikáját ismerteti. Dinamikainak akkor nevezünk egy matematikai mo—

dellt, ha a modell szerkesztésénél az idő tényezőjét is figyelembe vesszük, vagyis azt kívánjuk vizsgálni, hogy rendszerünk egy bizonyos kezdeti állapotból milyen úton halad tovább, ha bizonyos behatá—

sok érik. Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy a modellnek legalább egy változója idő szerinti differenciálhányados formájá—

ban vagy két különböző időpontra vonat—

koztatva, tehát differencia formájában szerepel az egyenletrendszerben. Az egyenletrendszer ebben az esetben diffe—

renciál- vagy differencia—egyenletté re—

dukálódik. ,

Szerző a statika, kinetika és dinamika

fogalommeghatározásai után kifejti mun—

kájának alapgondolatát, mely szerint a

fizikából ismert statikai és dinamikai fo—

galmak és dinamikai vizsgálati módsze—

rek analóg módon alkalmazhatók gazda- sági mechanizmusok vizsgálatára is. Ez—

után rátér néhány gazdasági modell is—

mertetésére. Elsőnek a legegyszerűbb di—

namikai modellel, a kamatos kamatszá—

mitással foglalkozik. Ezt követi Harrod