'elentó fizikai munkával könyveket írhat filozófiáról, költészetről, politikáról, jog—
tudományról, matematikáról és theológiáról, minden műveltség és tehetség nélkül." )
Az, aki azt hiszi, hogy a társadalmi élet fejlődésnek törvényeit a gazdasági élet mélyreható tanulmányozása, a statisztika ismerete nélkül megértheti, hasonló ahhoz az egyszerű emberhez, akiről Marx 1851—ben Weidemeyer barátjának azt írta, hogy az ilyen a tudást ,,az égből kapja" és ezért nincs szüksége a gondolatok erejére, de nincs szüksége arra sem, hogy a közgazdasági tudományok és statisztikai adattömegektanulmányozásával ,,gyötörje" magát.
A bolsevik párt a gazdasági kérdések tudományát igen magas fokra helyezte.
Miként a filozófia és történelem, mint az irodalom és művészet, ugyanúgy a közgazda- sági tudomány és a statisztika is szükségszerűen hozzátartozik a párton belüli és kívüli
bolsevik dolgozók ismereteinek kötelező tárgykörébez.
A szovjet szocialista statisztika a hatalmas szocialista államot szolgálja. Leninnek a konkrét élő valóság és a statisztika közötti kölcsönös összefüggésekre rámutató kijelentéseit ismerniük kell az elméleti fronton dolgozóknak éppúgy, mint a szocialista
társadalmat építő és irányító vezetőknek.
Közgazdasági tudomány nélkül nincs politika. Ahhoz, hogy a szocialista építés _ nagy horderejű kérdéseit komoly hibák nélkül megoldhassuk, hogy a szükséges elméleti és politikai következtetéseket levonhassuk, ismernünk kell a marxizmus—leninizmus elméletét és helyesen kell alkalmaznunk a statisztikát, tanulmányoznunk és ismernünk kell a közgazdasági elméleteket és ezeket az ismereteket a lenini—sztálini politika és kommunizmus teljes diadalának érdekében kell felhasználnunk. )
A munkaügyi statisztika feladatai
A szocialista statisztikában a munkaügyi statisztikának különleges helyet kelt biztosítanunk. Tervgazdálkodásunkban a munkaerő helyes felhasználásával, a munka-
erőszükséglet biztosításával, a munkatermelékenység emelésével, a munka és a bér szervezésével kapcsolatos kérdések egyre növekedő jelentőségre tesznek szert. Ötéves tervünk sikeres megvalósításának egyik legfontosabb alapfeltétele a munka helyes szervezésében rejlő, igen nagy részben még feltáratlan tartalékok kiaknázása. Munka—
ügyi statisztikánk alapvető feladata éppen a munka és bér szervezése terén fellelhető hiá—
nyosságok és lehetőségek feltárása, hogy ilyen módon fegyvert adjon a vezető gazdasági és üzemi vezetők kezébe a munkatermelékenység emeléséért, az önköltség csökkenté—
séért és az ösztönző szocialista bérpolitika megvalósításáért folyó harcban. v-
Munkaügyi statisztikánk kiépítésében hatalmas segítséget jelent az élenjáró; szovjet munkaügyi statisztika tapasztalatainak széleskörű felhasználása és hazai viszonyainknak megfelelő alkalmazása. Cikkünk is alapvetően D. V. Szavinszkij szocialista iparstatisz—
tikáról szóló művének!) a munkastatisztikát érintő szempontjait vette figyelembe.
A szovjet munkaügyi statisztika a kötelező üzemi nyilvántartások és elszámolások rendszerére támaszkodik. A mi statisztikai gyakorlatunknak ilyenfajta nyilvántartási és elszámolási rendszer, amely minden egyes vállalatra, üzemre nézve kötelező volna, , még nem áll rendelkezésére és ez a körülmény ma továbbhaladásunk egyik legfőbb akadálya. Fel kell építenünk a munkaügyi statisztika fogalmainak szilárd—rendszerét, meg kell határoznunk az üzemi nyilvántartás legcélszerűbb formáit, bizonyos átalakí—
tásokat kell végeznünk az üzemi könyvelés területén, hogy azokból a legfontosabb és ugyancsak részletesen meghatározandó mutatószámok könnyen kiolvashatók legyenek.
Ilyen módon a mutatószámoknak egy meghatározott rendszerére tehetünk szert és azoknál;l mozgása a' tervteljesitésről, illetőleg az esetleges mulasztások okairól hű ké—
et a at.
p Ipari munkaügyi statisziíkánk jelenlegi állapotában a havi és negyedévi gyáriparí statisztikai adatgyüjtésekre támaszkodik. A Központi Statisztikai Hivatal ezek közül a havi adatszolgáltatásban a fizikai és szellemi munkavállalók létszámára, munkaidejére és a'kil'izetett bérekre vonatkozóan —— bérezési rendszerenként csoportosítva ——
g üjt adatokat. Szellemi munkavállalóknál a műszaki munkavállalók és a vezetőállá—
s ak adatait elkülönítve kérdezzük; külön kérdezzük a munkások megoszlását az elért teljesítményszázalék szerint. Negyedévi adatgyüjtésünk ugyanezeket az adatokat a fizikai munkavállalók szakképzettsége szerinti megoszlásban és a szellemi munka— — * vállalók munkaköre szerinti részletezésben is taglalja, ezenkívül kiterjed a munkaidő—
veszteségek, a munkaerőhullámzás, a szociális és természetbeni juttatások, a munka-—
:) J" Swift: Gulliver utazásai. Tudományos Akadémia (orosznyelvű) kiadása, 731. old.
)D.—V. Szabinszkii: Kursz Promüslennoj Sztatisztiki. (Iparstatisztikai tankönyv a közgazdasági—
tólukolák részére). Goszplanizdat II. kiadása, Moszkva, 1944, 352 old.
l59'
vállalók bérkategóriánkinti megoszlásának, az üzemi szakoktatásnak és az újítási mozgalomnak kérdéseire is. Mindkét adatgyüjtés mintegy 1.300, telepet ölel fel: az összes állami és a jelentősebb nem állami vállalatok telepeit. ,
I. A munkaerő számbavétele és csoportosítása
Iparstatisztikánk elszámolási egysége általában az ipartelep. A vállalatok központi irodái, amennyiben a telephelyen kívül vannak, külön szolgáltatnak adatokat. Az adat—- szolgáltatásban nem szerepelnek az ipari központok munkavállalói. Ilyen módon a munkavállalók létszáma az összes telephelyen vagy központi irodában dolgozó munka—
vállalókat foglalja magában,m3gkülönböztetve a fizikai és szellemi munkavállalókat.
Tekintettel arra, hogy a munkaerő tervezését elsősorban a termelőmunka megszerve—
zésével kell összhangba hoznunk, az ipar dolgozóit mindenekelőtt két részre kell oszla—
nunk: egy termelő és egy nem termelő részre. Atermelő rész atelep alapvető ipari tevé—
kenységét végzi, a nemtermelő rész pedig az ezzel kapcsolatos egyéb kultúrális, szociá—
lis és esetleg nem ipari gazdasági funkciókat. A felosztás egysége (gyakorlati okok- ból) nem az egyes dolgozó, hanem az üzem (üzemrész, műhely, brigád).
A termelő részen belül további [elosztást kell alkalmaznunk, a szerint, hogy egy—egy műhely, üzemrész tevékenysége az illető telep alapvető termelési feladatához tartozik—e ——
tehát azokat a termékeket állítja-e elő, melynek előállítása az illető telep alapvető
!eladatát képezi —— vagy sem. Ily módon meg kell különböztetnünk: 1. iparág szerint termelő üzemeket (műhelyeket, üzemrészeket), 2. segéd— és metlékműhelyeket, 3. a beruházási részben foglalkoztatottakat, amelyek a teleppel kapcsolatos saját rezsiben végzett be- ruházásoknál foglalkoztatott munkavállalókat foglalják magukban, ideértve a generál—
avitással, felújítással foglalkozókat is. Az eddig felsoroltak az ipartelep termelő tevé- , ' enységével kapcsolatosak. A munkavállalók számbavételének ezeken belül minde-
"** nütt meg kell különböztetnie egymástól a munkásokat és az alkalmazottakat, de az , iparág szerinti termeléssel kapcsOlatos üzemeknél fel kell tüntetnie ezenkívül a tanuló—
kat és a kisegítő személyzetet is; az alkalmazottakat is meg kell osztania mérnök—
műszaki és adminisztratív alkalmazottak csoportjára, a mérnök-műszakiak közé számítva a művezetőket is.
Természetesen ezzel kapcsolatban az egyes, itt szereplő fogalmak pontosabb körülirására is szükség van; így például arra, hogy a mérnök—műszaki alkalmazott cso- porthoz való tartozás munkakör msvjelölést és nem bizonyos szakképzettséget jelent.
Különösen fontos a kisegítő személyzet fogalmi körébe tartozó munkaköröknek részlete:
nomenklaturában történő felsorolása; mindenesetre ide sorolandók az őrszemélyzet, tűzoltók, küldöncök. irodai takaritó— és fűtőszemélyzet.
A termelőre'szlől teljesen elkülönítve kell számbavennünk a telepen folyó egyéb tevé- kenységben foglalkoztatott munkavállalókat; így; 1. a szállítóüzem munkavállalóit, ameny—
nyiben a telepnek önálló szállítóüzeme van, (ideértve természetesen a szállítóeszközök karbantartásával foglalkozókat is),) 2. a szociális és kulturális intézmények munka- vállalóit (üzemi konyha, napközi, bölcsőde, lakótelep, fürdő, kultúrház, sport—
telep), 3. az egyéb munkavállalókat (tanintézetek, szakoktatás, tudományos kutató.
intézetek —-— amennyiben tevékenysége a telep termelőtevékenységétől függetlenül folyik; —— mozgalmi és társadalmi munkával foglalkozók, illetőleg ilyen munkára átengedettek). Az elmondottak szerint a munkavállalók felosztásának sémája a követ-
kezőképpen alakul: ;
Termelő rész l,.
A) Iparág szerint termelő üzemek:
munkások, tanulók,
mérnök—műszaki alkalmazottak, adminisztratív alkalmazottak, kisegítőszeme'lyzet.
B) Segéd- és melléküzemek:
1. munkások,
2. alkalmazottak.
C.) Beruházások:
1. munkások,
2. alkalmazottak.
Nem termelő rész D) Szállítás.
E) Szociális és kulturális intézmények, F) Egyéb alkalmazottak.
91959???
l60
Ez a felosztás a termelékenység számításánál lehetővé teszi elsősorban _a termelő üzemrész számbavételét, de lehetővé teszi annak a nem termelő munkavállalók fi-
gyelembevételével való kiigazítását is. Lehetővé teszi a munkaerők eloszlásának
részletes elemzését (így pl.: az egyes kategóriáknak az iparág szerint termelő mun—kásokhoz való arányáét). A fenti felosztás természetesen csak a legátfogóbb igényeket elégíti ki. Helyes üzemen belüli munkaerőgazdálkodás nem képzelhet el a munka- vállalók szakképzettség szerinti nyilvántartásbavétele nélkül.
A felsorolt kategóriákban első feladat a munkavállalói létszám megállapítása.
Statisztikai gyakorlatunkban egy meghatározott időpontra vonatkozó létszámadato- kat vagy pedig valamely hosszabb időszakra vonatkozó átlagos adatokat használunk.
Jelenlegi adat/elvételünknél állományi és bérlista létszámot különböztetünk meg, az első alatt értve mindazoknak számát, akik az adott időpontban vagy időszakban munkavi—
szonyban állottak, függetlenül attól, hogy valójában részesültek—e fizetésben, ille- tőleg végeztek—e munkát; így beletartoznak a fizetésnélküli szabadságon lévők, a betegállományban lévők, katonai szolgálatra behívottak, más üzemhez, vállalathoz átrendeltek is. A bérlistalétszám ugyancsak magában foglal olyan munkavállalókat, akik nem dolgoztak. Szükséges volna azonban a munkaerők állománybavétele'nek a je—
lenleginél szorosabb szabályozása és külön nyilvántartás vezetése arról, hogy az állományi létszámból milyen egésznapos kiesések fordulnak elő. Ez a nyilvántartás a bérlistalétszám fogalmát feleslegessé tenné. E mellett amegoldás mellett szól az is, hogy a munkaerő- tervet állományi létszámra kell készíteni, mert az állomány az a rész, melyet az illető telep az ország munkaerőkészletéből leköt. Vizsgálat tárgyává kellene tennünk a munkaerő havonkénti hullámzását is: a felvett, illetve elbocsájtott munkavállalók számát. A munkatermelékenység emelésének egyik forrása a munkaerőhullámzás lehető csökkentése, különösen azzal a hullámzással kapcsolatban, amelyik nem a termelés változó szükségleteiből, hanem ettől függetlenül (pl. bérpolitikánk eg es hibái miatt) következik be. Igy a felesleges hullámzás forrásainak felfedése lehetővé teszi a munkaerőgazdálkodás céljainak megfelelő bérpolitika folytatását.
II. A felhasznált és fel nem használt munkaidő
A felhasznált munkaidő mértéke és ezzel kapcsolatban a munkaidőveszteségek elsősorban a termelő munkások csoportjában kiemelkedő jelentőségűek, ahol a munka- idő kihasználási foka az elért termelési eredménnyel közvetlen kapcsolatban vanf Ennek következtében a termelőmunkások munkaidejét sokkal részletesebb elemzésnek kell alávetnünk, mint a többi munkavállalóét. Míg az utóbbiaknál elégségesnek látszik a munkára való megjelenés vagy meg nem jelenés számbavétele, az előbbieknél fel- tétlenül elemeznünk kell a veszteség okait, sőt számításba kell vennünk azokat a vesztesége- ket is, amikor a munkás a munka végzésére készen áll, de egyéb okok miatt az üzem munká—
, val ellátni nem tudja, vagy nem képzettségének megfelelő munkával foglalkoztatja. Ez az a terület, amellyel eddig statisztikai gyakorlatunk legkevésbbé haladt előre. Csak azokról a munkaidőveszteségekről van statisztikánk, amelyek az ü. n. fizetett, de meg nem dolgozott órák körébe tartoznak (tehát amelyek a bérlistán szerepelnek) ; itt ezek összekeverednek például a fizetett ebédidővel, a fizetett ünnepnappal, ame—- lyek munkaidőveszteségnek nem tekinthetők. A többi, e csoportba tartozó vesztesé—
gek (tízetett szabadság, felmondási idő, betegség első három napja, állampolgári kötelesség teljesítése) csupán a munkások kollektív szerződésében biztosított jogainak érvényesítését jelentik és éppen a legfontosabb : a munka/egyetem szilárdságával kap- csolatos adatokról (így: az egésznapos munkakerülésről, az igazgató engedélyével vagy anélkül történő mulasztásokról, általában különböző engedélyezett és nem en—
gedélyezett hiányzásokról) a vállalatoknál egységes nyilvántartási rendszer nincs ki—
építve. Pedig itt jelentős munkaidőveszteségről van szó. Például: 1949 márciusában a gyár-iparban nyilvántartott 347.405 főnyi átlagos állományi létszámú fizikai munka- vállalót, a március havi 26 tényleges munkanapot és napi 8 órás normál munkaidőt számításba véve 72,260.000 maximálisan teljesíthető normál munkaórát kapunk.
Ezzel szemben a ténylegesen teljesített rendes munkaórák száma (túlórák nélkül) 63,440.000 volt, tehát egy hónapban elveszett 8,820.000 munkaóra, amelyben fizetett szabadság címén kb. 2.5—3 millió óra szerepelhet. A fennmaradt kb. 8—8.5% veszte—__
ség egyrésze kétségtelenül átrendelésekből és a függetlenítették óráiból adódik, de egy jelentős rész még mindig elszámolatlan marad. Ehhez azonban még hozzá kel- lene számítanunk azokat a munkaidőveszteségeket, amikor a munkás a munkahelyen megjelent ugyan, de őt megfelelő munkával ellátni nem tudták. Csak ezeknek az adatoknak ismeretében tudnánk képet alkotni a munkaidő valóságos kihasználási fokáról és felkutatni a munkafegyelem megszegésének és a munka helytelen megszer- vezésének Éócait. Ez azonban csak a megfelelő kötelező nyilvántartás bevezetése
után érhet el.
A jelenlegi helyzetben arra kell szorttkoznunk, hogy a teljesített munkaidőnek az egyes munkáskategóriák szerinti és az egyes bérrendszerek szerinti megoszlását vizsgáljuk.
tól
Ez egyúttal képet ad arról is, hogy milyen mértékben sikerült a magasabb munka—
teljesitményre ösztönző teljesitménybért, illetve mutatószámos bérrendszert az ipar
egyes ágaiban bevezetnünk. Figyelemmel tudjuk kisérni továbbá a túlórák alakulá—
s t, ami ——- ha az utóbbi időben csökkenő mértékben is, de —— sok helyen a bérpótlék jellegét vette fel. Ez különösen megmutatkozott a százszázalékkal fizetett tulórák feltűnően nagy számában. Igy tehát számításba kell vennünk a teljesített munkao'ráknak a termelőmunkások kategóriája szerinti, valamint bérezési rendszerenkinti megoszlását, ebből a túlórák számát, a túlórák 25, 50 és 100%—os túlórákra való megoszlását. A tel—
jesített órákbo'l meg kell állapítanunk az egyes műszakokban, illetőleg kiküldetésekben töl—
tó'tt órák számát, egyrészt azért, hogy az egyes műszakok kihasználási fokát (tehát a gépek kihasználási fokát) megkaphassuk, másrészt azért, mert a kiküldetések számá—
nak elszaporodása a termelési önköltséget esetleg feleslegesen duzzasztja. Ez utóbbi kérdés az ötéves terv során —— a Vidéki ipari centrumok létesítésével kapcsolatban ——
különösen időszerű lesz. A mulasztott órákra (egyelőre csak 'a fizetettekre) vonatko—
zóan negyedévenkint gyűjtünk adatokat éspedig megkülönböztetve a betegség, sza- badság, ünnepnap, tanulmanyi szabadság, hivatalos ügyek, felmondás, ebédidő vagy egyéb okból mulasztott fizetett, de meg nem dolgozott munkaórák számát, Ezeknek alapján a munkaidőveszteségekről igen hiányos képet kapunk.
III. A munkabérek vizsgálata (
A munkabérek színvonalának és a munkabérre forditott kiadásoknak számon- tartása mind a munkavállalók életszínvonala emelésének, a termelékenység emelésé—
nek, mind pedig a termelés önköltsége alakulásának jelentős tényezője. Mint a munka—
időnél, itt is különböző mértékben kell figyelemmel ktsérnünk a termelőmunkások és az egyéb alkalmazottak munkabérét, az előbbit a termeléssel való szoros összefüggése miatt —— sokkal szélesebb részletezésben. A termelőmunkások kategóriáján kivül—
esőknél megelégedhetünk az alapfizetés, túlóradíj és egyéb javadalmazás szerint való részletezéssel, amelyeknek összege az összes kifizetett munkabéreket adja és ez a tervben szereplő munkabe'relőirányzattal összevethető. Természetesen mindezeket a munkavállalóknak az állományi nyilvántartásban szereplő és fentebb ismertetett részletezésébcn kell számbavennünk, hogy a termelést közvetlenül terhelő és ettől többé-kevésbbé független munkabérköltségek egymástól szétválaszthatók legyenek, továbbá azért is, hogy megállapithassuk, nem keletkezik—e a termeléssel különböző kapcsolatban álló munkavállalói kategóriák bérei között káros feszültség (pl. : a ki—
* segitőszemélyzet bérei nem múljék—e felül a termelőmunkások bérelt).
A termelőmunkások részére kifizetett munkabérek vizsgálatánál feltétlenül számba kell vennünk a teljesített óráknak a túlóra nélküli bérét. Ez a bél-adat mutatja a legtisz—
tábban az összes kifizetett munkabérnek azt a részét, melyet a munkás az általa tényleg teljesített munkáért a munkavégzés időszakos körülményétől (pl. attól, hogy a munkát túlórában, éjjel vagy kiküldetésben végzi) függetlenül kap. ,, Szükséges a teljesített órákra eső bért bérrendszer szerint is széjjelválasztani, hogy igy az egyes bérrendszerekben elért átlagbérek egymással összevethetők legyenek.
Külön kell kimutatnunk a nem teljesített órákért járó juttatásokat, a fizetett szabad—
ságra, ünnepnapra, ebédidóre és táppénztértte'sre eső összegeket, mivel ezekja teljesített órákértjáró bér szociális kiegészítésének tekintendők, és költségük közvetlenül a ter—
melést terheli.
— __
,Feltétlenül szükséges, hogy negyedévenként a_ termelőmunkások béreit szakképzett ség szerinti megoszlásban is felülvizsgáljuk és megállapítsuk, vajjon bérpolitikánk meg—
felel—e annak a követelménynek, hogy kellő ösztönzést jelentsen a szakképzettség emelésére.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a jelenlegi hármas felosztás (szak—, betaní- tott— és segédmunkás) elégtelennek tűnik, a magasabb képzettségű szakmunkásokat differenciáltabban kellene kimutatnunk. Pillanatnyilag azonban még az a helyzet, hogy ez a hármas kategória sincs tüzetesen meghatározva és bizonyos szakmákban (pl. a bányászatban) annak eldöntésére, hogy a munkás a szak—, a betanított—, vagy a segéd—
munkások csoportjába tartozik—e, általános érvényű utasítás nincs.
A munkaerőgazdálkodás egyre fokozódó követelményei már most szükségessé—
teszik, hogy —— ha ritkább időköZökben is, de _ begyűjtésre kerüljenek egyes ipará—
gak legfontosabb foglalkozási ágainak munkabéradatai, azaz például a gépgyártásban 1—— egymástól elkülönítve —— legalább a legfontosabb szakmák (esztergályos, marós, lakatos, hegesztő, stb.) átlagbérei és átlagkeresetet Ezt a feladatot most már rövid időn belül meg kell oldanunk.
Népi demokráciánk bérpolitikája arra irányul, hogy a munkavállalóknak egyre fokozódó életszínvonalát biztosítsa, azonban a munkatermelékenység emelkedésének mindig meg kell előznie a munkabérek emelkedését, mert ellenkező esetben a munka—
bérek növekedése csak a szocialista akkumuláció terhére történhet. Világos, hogy az életszínvonal emelésének és az akkumulációnak biztositása csak jól kiépített munka- ügyi statisztika segltségével lehetséges.
Martos Béla
