AT H£ NABTO1 It.T. KIADÁSA

BABITS MIHAJCf GONDOLAT

ÉS ÍR Á S

AT H £ NABTO1 It.T. K IADÁSA

G O N D O L A T é s í r á s

I .

G O N D O L A T É S Í R Á S I .

B A B I T S M I H Á L Y

G O N D O L A T É S Í R Á S

B U D A P E S T 1 9 2 2

A Z A T H É N A E U M I R O D A L M I É S N Y O M D A I R .-T . K I A D Á S A

B A B I T S M I H Á L Y

G O N D O L A T É S Í R Á S

B U D A P E S T 1 9 2 2

A Z A T H E N A E U M I R O D A L M I É S N Y O M D A I R .-T . K I A D Á S A

5 3 4 3 9

1 1 0 4 5 . — B u d a p e st, az A th e n a e u m r .-t. k ö n y v n y o m d á ja

E L Ő S Z Ó

E ta n u lm á n y o k az iro d a lo m és filozófia h a tá r a in já r n a k k ic si lá m p á ik k a l.

V a n k ö ztü k rö v id és hosszú, ré g i és új, kom oly és já té k o s.

E lő szó t k ív á n n a k , m e r t n em egységes és te g n a p -írt k ö n y v ez, h a n e m hosszú fejlő d és á l l o m á s a i ; c su p a tév ely g ő , k ik sö tétség b en és z iv a ta ro k b a n , hol e rre , hol a r r a , k ö rb e n fo ro g ta k az egy Ig a z sá g k ö rü l.

N é h a m á r a z t h itte m , k ia ls z ik a lá m p a : de m e g in t fö llo b b an t.

C ik k ek v a n n a k itt, n a g y o b b á ra a k tu á lis cik k ek , — de a k tu á lis c ik k e k örö k té m á k ­ ró l ; s ta lá n az ö rök dolgok a k tu a litá s a él egy k ic s it ebben a k ö n y v b en is, ú g y m in t a lelk ek b e n é lt az utolsó tiz e n ö t év v á lto z a ta i közt.

S i t t v a n egy é let is.

I t t a fiata lsá g , a ta n u ló g y erm e k es h iú ­ sága, még friss önbizalom és kincses forron-

gás : in d u lv a b o ld o g an az E szm ék b iro d a l­

m á n a k m e g h ó d ítá s á ra .

S i t t v a n n a k a férfi k é te ly e i és csügge- dései, a m e g rá z k ó d ta tá s o k és m eg in g áso k a Z iv a ta rb a n .

M in d en e lle n m o n d á sb a n m égis csak egy élet, m in d e n té v e ly g é s k ö z ö tt m ég is egy ú t.

A dom a c ik k e k e t, té m á ik re n d jé b e n és v á lto z á s n é l k ü l : de egy-egy év sz ám o t íro k m in d e n ik cím u t á n : leg y en m in t k ilá ts z ó zsin ó r a fö lfű z ö tt szem ek közt. N em n é m a szám ok ő k : m a g y a rá z n a k , eg y e ztetn ek , d i­

cse k ed n ek v a g y eln éz ést esdenek. J í é r e m az olvasót, fig y eljen r e á ju k !

B A B IT S M IH Á L Y .

Á G O S T O N

zent Ágoston V allom ásainak fo rd ítása ese­

m ény lenne bárm ely lite ra tú rá b a n . A v i­

lágirodalom főm űvei közé tarto z ik ez a k ö n y v : azok közé, m elyekből máig, s ki tu d ja m ily jövőbe, sugároznak erők. tJj h an g volt, ú j m űform a, és örök : ú j lehetőség, örökre k itá ru lt.

Ágoston a keresztény szellem m egform ulázőja ; egyik kútfeje a folyam nak, m ely civilizációnk folyam a lett. A m odern gondolkodásnak első m estere. De első m estere a m odern irodalom ­ n ak i s : s D antéig alig követi második.

M egtalálta a keresztény stílu st. A hangot, a form át, am i új az a n t i k k a l szemben, am i m egkülönböztet m inden azóta jö tté t m inden ókoritól s iro d alm ain k at m o d e r n e k k é teszi.

Mi ez ? V alam i bensősége stíln a k és érzésnek, befeléfordítottsága szemnek-szívnek, am it csak példával lehet jellem ezni. P éldával, de csak egy szónyi példával is elég : m ert e m eghatározha­

ta tla n valam i, a s t í l u s c h r i s t i a n u s , be­

szivárog a nyelv pórusaiba, átissza a s z a v a k a t:

s idézni lehetne m inden lap ró l helyet, m a m ár nem is feltűnőt, de m elyet m eg nem ír t volna senki a z e l ő t t , senki róm ai vagy görög író, klasszikus, pogány : m in t például ily en t: »am int anyám is szokta, m ert így ta n u lta s z í v e i s k o - 1 á j á b a n« »i n s c h o 1 a p e c t o r i s« : ezt nem írta volna le senki Ágoston előtt.

1 9 1 8.

Mi teszi oly különösen bensőségessé e s tí­

lust ? Az, hogy a bensőség eszközből céllá lett.

Az ókor író ja kívülről, befejezett k ív ü lrő lláth a- tóságában a k a rta érezni az életet, inég a s a já t életét is : nem h iányzott n ála sem a lelki élet rajza, de ez is v alam i kívülről nézhető befeje­

zettségben jelent meg, abban a plasztikus, szo­

borszerű zártság b an , mely a kívü lrő l láto tt, kö­

rü ljá rh a tó dolgoknak s a já tja : s ez az, am it klasszikus ábrázolásnak h ív u n k : a bensőségek ra jz a is csak a r r a való, hogy az élet k ü l s ő ké­

pét gazdagabbá, elevenebbé te g y e : eszköz és nem cél. Ehhez képest a görög-róm ai irodalom ­ b an a lelki élet jelenségei g y a k ra n csak poétikai eszköz, hasonlat g y an á n t szerepeltek : a term é­

szet tünem ényeit g azdagították, lelkesítették á t velük : m ert az élet érdekelte őket elsősorban, de a l á t o t t élet, m int jelenség, m int világ.

A keresztény író n ál m egfordítva : a belső lesz egyszerre a fontos, és m inden külső kép vagy történés csak eszköz és hasonlat : m int ebben is : »a szív iskolája«. A keresztény író tek in ti először a világot s a já t életének illusz­

tráció jak én t, s Szent Ágoston V allom ásai az első belülről lá to tt lélekrajz a v ilágirodalom ­ ban. B elülről l á t o t t : s így nem teheti a kész és tökéletes benyom ását ; ez a benyom ás nem is célja a keresztény és m odern irodalom nak olyan értelem ben, m int a klasszikusnak. H anem előt­

tü n k alakul, és ez új varázs : nem k ö rü ljárh ató , de átélhető. S ez új, bensőséges irodalom szá­

m ára új m ű fajt is te re m te tt Ágoston : a pszi- hológikus önéletrajzot, m ely éppen ellentéte a régiek au to b io g rafiáján ak : nem külső esemé­

nyek, hanem csupa im ponderabiliák tö rténete : teljesen belső és személyes : Ágostontól mi sem

áll távolabb, m int hogy h arm a d ik személyben szóljon önm agáról, m int J u liu s C aesar. Ez az igazi keresztény m ű faj : a gyónás, a vallom ás ; és — m int Ibsen is m ondta — a keresztény ko­

rok m indéit n ag y költői m űvében, az egész mo­

dern művészet lényegében van valam i vallo- másszcrű.

Ágoston elsősorban filozófus : s egy filozófus vallom ásai összeesnek filozófiájával. E zért lesz könyve önéletrajz és filozófia egyszerre. »Régi- régi vágyakozáson^ — m ondja ő m aga — »el- mélkedve m egvallani Neked, m it tudok és m it nem, vagyis : m ennyi bennem első m egvilágo- sításod és m ennyi az én m aradék sötétségem é ím e a keresztény g o n d o lk o d ás: s a m odern e g y ú tta l: a gondolat m int belső fejlődés : m eg­

világosodás : nem többé kész s a külső v ilág ra alkalm azandó kategória. Ágoston m egtérésének ra jz a egy filozófia fe jlő d é stö rté n e te : m int a Discours de la Méthode.

De nem csak a lényeg gyónás i t t : a form a is az. S ez a form a is fenn m arad t, m inden külsősé­

geivel : túlélte á n aiv h itet, m ely a gyónást kö­

vetelve, ü rü g y é t m egadta. M ert nem az ész h ite a döntő, hanem a szív k ívánsága. R ousseau V al­

lom ásai nem a keresztény h i t b ő l fak ad tak im m ár, de még m indig a keresztény k ív án ság ­ ból : s elég célozni erre a n a g y h a tá sú könyvre, hogy elgondoljuk a p á ra tla n pályát, m elyet az Ágoston m ű faja a világirodalom történetében

— csak m int külsőieges mű form a is — Ágoston m űvétől a S trindbergéig — m egtett. A lélek vet- kőzése szenvedély lett, az őszinteség igazi szel­

lem i ex h ib icio n izm u s: b á r ki lehetne azért őszintébb, m int aki Istenéhez volt őszinte h a j­

dan ? H o z z á tökéletesebben tu d u n k azok lenni,

m int az em berekhez, m int s a já t m agunkhoz.

R ousseaunál m á r m aga az őszinteség válik néha pózzá.

íg y á ra d t szét a V allom ások szelleme, Ágos­

ton sze lle m e: s hazánkban is, közvetve v ag y közvetlen, tu d a to sa n vag y tu d a tta la n , n ag y m a­

g y ar szellem ekben m eggyüm ölcsözött. Rákóczi V allom ásaira, m ég Széchenyi N a p ló ira is, r á ­ gondolhatunk. Csak m aga Ágoston nem szólt még m agyarul, s csodálatos, hogy h a m ár fo r­

dításokban oly szegény iro d alm u n k ért nem; a v allásé rt legalább nem siettek p a p ja in k ezt az óriás im át egész teljességében nyelvünkön is m egszólaltatni.

Az első fordítás, m ely m ost kezünkben van, nem m éltatlan m u n k a : m egvan a zam ata, le n ­ dülete, nem lan k ad sehol, m inden la p já n a gondnál több : lelkesedés érzik, s az a szabad­

ság, m elyet nem a léhaság, hanem a u k to rá n a k fölényes m egértése s érzelm eivel való te líte tt­

sége, eg y irá n y ú sá g a ad h a t meg a fordítónak.

Jegyzetei, egyes m egjegyzések m u tatjá k , hogy túlm egy a betűk értelm én s a szavak mögé l á t : ra jta k a p ja az au k to rt, h a egy-egy p illa n a tra , m egszakítva a gondolatm enetet, lelkesedésében térd e t h a jt m integy az örök igazság előtt, vagy him nuszra g y ú j t : meg m eri érezni, hogy más, mélyebb türelm etlenség h a g y a tta o tt vele K a r ­ thágót, m int a ta n ítv á n y a iv a l való ; vagy hogy nem csupán egy hibás biblia-szöveg te re lte e l­

m éjét a n a g y filozofikus terem téselm élethez, h a ­ nem lelkének ős h ajlandósága. íg y fo rd ítá sá t is e ltá v o lítja a filológiától, nem a léhaság tu d a t­

lansága, hanem a tu d ás-a d ta s z a b a d s á g : így lesz alkalm as olvasm ánynak és á h ita ti k ö nyv­

nek. M ert term észetes, fesztelen tu d lenni, épp

oly kevéssé ria d v a vissza az egyszerű, sőt köz­

napi kifejezésektől m int e red etije* olykor — am i a legnagyobb szabadság — m er szóról-szóra fo rd ítan i ott, ahol a filológikus fordító nem m erne** m áskor finom an eltér betűtől a szel­

lem ért. F elb o n tja a szerkezeteket, m ajdnem m indenütt, a m ag y ar nyelv term észete s z e r in t:

néha szinte v ersig aprózza az előadást (de az eredetinek tag o ltság a is m ajdnem versszerű) ; néhol bővítve, m ásu tt rö v id ítv e teszi pregnán- sabbá a kifejezést,*** le fo rd íth a ta tla n t nem habozik m ással h elyettesíteni, néha egész sza­

badon, m indig szépen,**** m ásu tt pom pásan rálel a legtalálóbb, leg m agyarabb szóra.*****

És mégsem vét a tu d o m án y ellen sem : jó m ag y ar és jó theológ egyszerre.

* »szörnyü tudom ányos ábrázatról«, »undok históriáról*,

»vakációról« beszél, — s m ég sem stilszerü tlen .

++ m int itt : »Te Uram , v issza v á sá ro ltá l !« : a r e d e m p- t i ó t m á s itt m eg v á ltá ssá sápasztotta vo ln a !

*+* v i d e n t e g y h e ly e n íg y m ondja : »ak in ek szem e va n láthatja« ; c a r e n t t e m p o r i b u s : íg y : »nem tartozik b ele az idők rendjébe*.

* * * * F a c ti e stis os dei per quod d iceret : p r o d u c a n t

a q u a e non anim am viv a m quam terra producet, séd r e p- t i l i a a n i m a r u m v i v a r u m e t v o l a t i l i a s u p e r t e r r a m : — m agyaru l : »T erem jen ek a v izek . — Mit ? N em a term észet e le v e n ia k a d á sá t. E z a föld dolga. H anem csú szóm ászók at, v a g y is : az élő le lk e k m e g lá to g a tó eszk ö zeit

— é s m adarakat, v a g y is erők et, a m e ly e k beröpülik az e g ész földet.« (Itt látjuk eg y szersm in d , h o g y a n tünteti el á fordító ered etijén ek idézeteit : am it e lő sza v á b a n m a g a is b ev a ll.)

E szab ad ság a m e g e n g e d h e tö sé g határán v an : itt-ott m e g ­ haladja. M ás árnyalatot ad az értelem n ek , m ik or ezt : c o n- t i n e r e úgy fordítja : e g y ü t t t a r t a n i , v a g y p 1 a- n u « t , m ely c sa k sarlatánt je len t, c sa ló n a k . E lejt e g y -e g y átm enetet, e g y sédét : s ezzel az e g ész h e ly e t h o m ályossá teszi (II. 150, e le jé n ). V a g y , leg ritk á b b a n , h a la v á n n y á , körül- iróvá v á lik (pl. quo fructu tibi confitear d ix i : h ogy m é g is v a llo m á st teszek m agam ról, m ondtam m ár m i eredm ényt a k a ­ rok v e le elérn i). — D icséret e foltok c s e k é ly s é g e !

*♦+++ »a m an ich aeu sok verg ő d ő lelk ü h allgatója (anim o v a g a - hundus)« ; »ki az idők zavaros hö m p ö ly g ését igazítod* ; »kér-

K issé ta lá n tú ljó m in d k e ttő b e n : az érdem néhol hiba. A m ag y ar szó néhol tú lságosan is, tü n tető én találó, a nyelv nagyon is (hogy a m ag a szavával fessem) s z e g e s - g o n d d a l m agyaros : — Ágoston pedig n a ­ gyon idegen e tősgyökerességtől. M egértem hogy egyházi fordítóink nehezen vonják ki m a­

g u k at a szuggesztiv N ogáll h a tá sa alól ; s tisz­

telem a hagyom ányt, a Pázm ányét, m elyben e stíl gyökerezik.* De ha m indenkinek ism erni kellene is N ogáll K em pisét, — m ely P ázm ányibb a P ázm ányénál — senkinek sem szabadna kö­

vetni. Ágoston nem tarto z ik a P ázm ányok közé, nem a nép apostola, hanem az In tellig en cia és Bölcselet szentje ő, s a népies egyházi stíl visz- szás lesz szájában.

De épp oly visszás a teológikus. Az In te lli­

gencia és Bölcselet szentje ő, de nem a hideg intelligencia, nem élm ényektől elszakadt böl­

cselet az övé. A lig volt gondolkodó, kiből a gon­

dolat oly véresen és húsosán szakadt volna ki, a n n y it rá n tv a m ag áv al a vérző és meleg lélek­

ből. Az ily gondolat nem műszókba Öltözködik, hanem a m agasabb irodalom köntösébe; a nyelv m aga élm ény lesz m int a gondolat: erősen diffe­

renciált, de fogalm ilag m eg nem m eredt. A P la- toné ; hús és vér, nem csontváz : nem aristote-

dezősk ödésem v ilá g sz em léle t volt (intentio), szép ség ü k volt a felelete ; »a k épzelet zabolátlan paripáján portyáz esze s iv a ­ tagiam é ; »az a ssz c n y b ilin c se k erősen ta r tó z ta tta d (ten aciter a llig a b a r e x fem in a) ; ^egyébként idő és v áltozás s z e g n é halh atatlan ö rökkévalóságát«.

* E slilra em lék eztetn ek ily k ifejez é se k : v itát kezd per­

lő iv e l ; erő s bizo n y sá g o k a t köt ; a bűnnek oka-fok'a ; tölte- kezni ; any a m iv o lt. — Sajnos, u g y a n ez csáb it ily túlzásokra is : n y a g g a tá s ; kikászolódott ; elrugaszkod ott ; sza g lá szó sze n ­ ved ély em (v a g u s ardor) ; bár ne volna ez a rongyos v ilá g (non essen t ista !) ; jaj sze g é n y fejem ; sőt : i s fen a talpán !

lesi, nem thom isztikus. N incs igaza a fo rd ító ­ nak, — aki különben helyesen v álasztott könyve egészében, még a filozofikus részekben is, iro ­ dalm i tónust — m ikor inkább teológiai, m int filozófiai m űveltségű em ber létére — néha-néha mégis bevet v alam it a teológia eson td arab jai- ból.* Ágoston, a teológia őse, m aga — ha szabad ily m erészen m ondanom — eg y á lta lá n nem teológus m é g : nem élh etett ő még abban a teológiai k u ltú ráb a n , m elynek m egterem tésé­

ben oly hatalm as része volt. H anem egy in te lli­

gens és filozofikus irodalom légkörében élt, és a re to rik á ra n e v e lő d ö tt: így gyerm ekkorától élm énye lett a Szó és G o n d o la t: s az élm ény nyelve nem a dogmáké.

S aztán Ágoston a frik a i születés, a frik a i lé le k : s stíljében gondolat és szó egy forró afrik a i lélek élm ényei. író n a k ő nagyon k ülö­

nös : gondolatai nem nyugodt ömlésűek, hanem szeszélyesen és szenvedélyesen to rló d ó k : egy- egy m ondatban az ötleteknek valóságos záporát k ap ju k : m intha ki a k a rn á n a k á ra d n i m ed rü k ­ ből, szétvetni keretüket. V alam i n y u g talan , ide­

ges intelligencia-vibrálás van ebben a s tílu s ­ ban : nem norm ális s t í l : különc. Távol a klasz- szikusok zártság átó l és form atürelm étől, m űvé­

szete nem a m értéké, hanem a m értéktelenségé, s periódusai inkább gazdagok, m int kerekek.

M inden szónak külön élete van és kinyüzsög a p e rió d u sb ó l: k iüti fejét, külön gondolkozni és

* Az első kön yv b ev ezetéséb en , az első m ondatok e g y ik é ­ ben o lv a ssu k a kérdést : »vajjon Istenh ez k ö zeled ésün k a té teles isten ism eret erejéb en történik -e ?« Az ily k ifejez é s csent és szálk a : k iv á lt ez e g y sz e rű és m e le g fejezetek előtt.

— Á ltalában a filozofikus részek n él s fő le g a m a g y a rá za to k ­ ban legérezhetöbb fordító és auktora közt a kultúra-különb­

ség ; íg y lesz pl. a X. k ön yv b e v e ze té se is k issé zavaros.

já tsz a n i kezd : s a m ondat egy rekesz eleven m ozaikká válik. M inden szó itt a s a já t poénje, ú j ö t l e t : s m inden m ondat torlódó és tü re lm e t­

len ötletek egym ás sa rk á b a kergetőzése. E te r ­ helt, torlódó m ondat szerkesztés, a folytonos h a l­

mozás és m ellérendelés, a nyüzsgő, különc szel­

lem játékok és szójátékok kevéssé tű n n ek fel a fordításban. A m ag y ar Ágoston simább, n o rm á­

lisabb. A nehéz, furcsaszövésű szerkezetek fel­

oldódnak, apró és rendes m o n datkákká d a r a ­ botodnak, a szúró, jelző, feccsenő szavak kerek g ondolatokká terpednek, a v ib rálá s ellanyhul, k ontrasztok elhalkulnak, a stíl nyugodtságot és szélességet kap, a szójáték eltű n ik v ag y elhala- ványul. Jó l tudom , hogy néhol a felbontás el­

kerülhetetlen, a szójáték v isszaa d h atatlan : de ahol a fölbontás elvszerűen történik, ahol a különcebb szójáték elvszerűen m ellőztetik a jó m ag y arság vag y szép stíl k e d v é é rt: ott b á r ­ m ely zam atos, m agyar, s költői a n y e lv : az mégsem Ágoston ! és én Á gostonnak a szav ára jöttem !

Ágoston pedig nem a sim a jó író, hanem a sziporkázó, robbanó erő és géniusz. S h a ő egy nagyszerű torlódó m ondatban m egérezteti ve­

lünk, — egyetlen m ondatban két oldalon á t — valósággal felépíti elgondolásunkban — felépíti a halmozódó feltételes m ondatok to rlasztá sáv al

— a m ennyei csendet, am int sorban elh a llg a t­

n ak m ind-m ind a földiek az egyörök szem lélet előtt — si cui sile a t tu m u ltu s carnis — sileant p h an tasia e te rra e — sileant et poli e t ipsa sibi anim a sileat — és így tovább, tovább, m íg a lélek a csúcsosodó m ondat lépcsőin száll fel a legm agasabb szemlélet c se n d jé b e : akkor nem örülök, ha apró és sí ma m ondatokká bo n tják

íel ezt a hatalm as építm ényt, még h a a szép m a g y arság úgy követelné is. V agy m ikor Ágos­

to n az Iste n rő l beszél (jelzőkkel, m int a platoni A gathon dicsérte E rő st) :

»summe, optime, potentissime, omnipotentis- sime, miscricordissiine et justissime, seeretissime et praesentissime, pulcherrime et fortissime, sta­

bilis et ineomprehensibilis, inmutabilis, mutáns omnia ; in vetustatem perducens superbos et nes- ciu n t; sem per ágens, semper quietus, colligens et non egens, portans et implens et protegens...«

és így tovább, m íg elkáb u lu n k a szavaknak ez ide-oda csapkodó zuhatagától, m elyek aprók és m égis ütnek, u g rálo k és mégis súlyosak : akkor nem ö rülhetek e tüskés elokvencia ily sím a fel- cresztésének : »Te vagy U ram a legfőbb. J ó s á ­ godnak nincs h a tá ra . H atalm ad, erőd végte­

len ...« stb. akkor sem, ak k o r legkevésbbé, ha h a n g u la tb a és versbe csendül ki. H a Ágoston az Iste n szaváról beszél, az Iste n kenyerén való kérődzésről, testü n k rő l, ez ócska b ő rtu n ik áró l, m elyet K risz tu s fölvett, a könyvről, m ely eg y ü tt nő a gyerm ekkel, az em berek nyelvéről, m ely m indennapi égető kem encénk; nem örülök, h a a fo rd ítás e kifejezéseket elsik k asztja vagy olyak k al pótolja, m elyeken a kifejezésm ód b iz a rrsá g a kevésbbé érezhető.* S v ájjo n egészen Ágoston m arad-e Ágoston a szójátékok nélkül

— az ilyenek nélkül: quid in iserius m isero non m iserante seipsum ? vagy: p ú d ét non esse im pu-

* Tu es om n itenen s m a n u v e r i t a t e — m ondja Á g o s­

ton — m indent em elsz ig a z sá g k ez e d d e l : m in den ig a z, am i létezik , m ert létezik — nem k ár-e, ha a fordító a m erész kép h ely ett ily sim a m ondatot ad : »a te v a ló sá g o d tartja össze az e g ész m in d en ség et. L étező m ivolta szerin t m inden dolog ig a z é s valódi« stb.

dentem — vagy a k á r a C arthago-sartago-félék nélkül is?

De nem a fo rd ítá s t a k a rta m ezekkel jelle­

mezni: hanem az eredetit. Ez a tem peram en­

tumos, soha nem nyugható, soha el nem széle­

sedő stílu s : az író m aga. V allom ás n ála nem ­ csak am it mond, hanem ahogy m ondja. Soha­

sem a d ta író m ag át teljesebben : a n n y ira m in ­ den kifejezés nála, hogy a kifejezés nem m a­

rad meg külön kifejezésnek, hanem összeesik az élettel, am elyet kifejez : a n n y ira író ő, hogy sohse csupán író : az író egy benne az em ber­

rel és gondolkodóval. A szenvedély teh át, a n yugtalanság, m ely stílu sáb an v ib rál, az élet szenvedélye: s egész könyve kulcsa. Nem m intha a külső élet szenvedélyei tom bolnának b e n n e : ha külső esem ények d rám ai előadását v á rju k — előre figyelm eztet a fordító — csaló­

dunk. H anem m aga a könyv lesz szenvedély, m aga a gondolat : s a m egtért Ágoston u g y an ­ avval a türelm etlen, soha ki nem elégíthető m ohósággal veti m agát, egész izgatott a k a ra ­ tát, a s a já t belső életének, lelkének sodrába, m int ifjú ság áb a n a világi gyönyörök és k a la n ­ dok sodrába vetette. íg y m aga a gondolkodás d rám a le s z ; s az alk u v ás és nyugvás nélküli vágy az Igazság felé drám ai szenvedély. E filozóf nem h id e g : m ert életkérdés neki az igazság.

»Halálom volt a b iz o n y ta la n s á g ... a te r ­ m észetfölötti rendben is akkora bizonyossá­

got ak artam , m int am ilyen bizonyos, hogy hét meg három az t í z . . . Csak a h it g y ó g y ít­

h a to tt meg e n g e m !« »Nem a k a r a k u tató egyebet m int tud ást. E bből lehet m egérteni, ha v alak i a tu d á s vágyától egészen meg-

gabalyodva, még bűbájos fortélyokat is használ k u ta tá s közben. Sőt ez az oka a v a l­

lásos istenkísértésnek is, m ikor jeleket és csodákat követelnek nem u g y an v alam i ü d ­ vös célra, hanem csak tap a sz ta lá s okából.

Veszedelmes kelepcékkel teljes szörnyű erdő az é l e t !«

E szenvedélynek m egvannak a tévedései, p aroxizm usai és kétségbeesései. »H ajam at tép- tem«, — ír ja (a rra a g ondolatra, hogy nem tu d az igazság b irto k áb a ju tn i) — »homlokon ü tö t­

tem m agam at, összekulcsoltam kezeim et és á t ­ öleltem térdeimet.« »A ré m ü le t iszonya fu to tt végig ra jta m , aztán m eg rem ény és öröm g y ű lt k i b e n n e m . . . K iü lt a szemembe, á tjá r ta hango­

m at ...« »M ár harm in cad ik évem et taposom« — fa k ad ki egy helyen — »s ugyanazon sárb an késlekedem.« »Folyton m o n d o g ato m : holnap m e g ta lá lo m ; felvilágoskodik e lő tte m ; m eg­

fogom. H olnap m ajd akad v a l a k i : és m indent m egm ag y aráz« . . . »Ó a k a d é m ik u so k ! szörnyű na g y férfiak, h át eszünkkel sem m i biztosat m eg nem foghatunk ?«

A legbonyolultabb lo g ik ai levezetés közben érezni ezt a lüktető szenvedélyt, m ely a gon­

dolkodó a g y á t m ozgatja. M eg-m egszakítja m agát, felkiált, f e lije d : »Nekem uram , m eg­

vallom , nehéz ez a kérdés. Ö nm agám m al vesző­

döm : m agam vagyok a s a já t fáradozásom nehéz talaja«. — T ürelm etlenkedik és könyö­

rög : »V alósággal ég a lelkem, hogy végére já r ja k ennek a bonyolult, re jté ly e s kérdésnek.

K érlek, U ram Istenem , kérlek, jóságos A tyám , K risz tu s nevére kérlek, ne rekeszd el v á g y a ­ kozásom elől e m indennapi és a n n y ira re jte tt dolgok é r té s é t...« A m int fölvetődik előtte egy

problém a, re tte n ti és vonja m int egy örvény i

»Nagy tehetség az emlékezet, U ram . Ism eretlen ijesztő rejtély, feneketlen örvénye tö m érd ek e Sohasem jelen tk ezett ily erővel a filozófiai E r ő s : a term észeti törv én y e r e jé v e l: am ihez Ágoston m ag a h a so n lítja : »Minden test a m aga nehézkedésével keresi pihenő h e ly é t; az én nehézkedésem az Igazság vág y a : az szabja meg az irá n y t, am erre szárnyalok.«

Az Ig azság ily szenvedélyes szeretőjének sem m i türelm e a nem -igaz i r á n t : s Ágoston a m űvészetekkel olyan á llá st foglal, m int az öreg Tolsztoj. P ed ig m aga írja , m ily gyönyö­

rűségeket ta lá lt versekben, színházban, m eny­

n y ire lá n g ra g y ú jto ttá k fa n tá z iá já t Didó p a n a ­ szai. De a költem ények n e m i g a z a k s az ő lelkének egyetlen ú rn ő je az Igazság. V allásos lélek az és gyűlöletes neki a hazug Poézis. De még gyűlöletesebb az álmadozó filozófia, m ely az igazság külszínével á m ítja a lelket. »Meny- nyivel különbek m ég a nyelvészek és költők meséi, m int a filozófusok am a m e sterk e d ései!

M ert v ersform a és költem ény és M edea röpü- lése mégis csak értékesebbek, m int a különböző módon összehazudott öt elem entum , am elyek e g y á lta lá n n in c se n e k ...« E zt a m inden józan­

sággal oly ellentétes szenvedélyes lelket épp szenvedélye viszi így a szkepticizm us jó zan ­ ság a felé. »Az a gondolat is fölm erült bennem, hogy az összes bölcselők közül még a legjóza­

n abbak az úgynevezett akadém ikusok nagy a la p e lv ü k k e l: m indenen kételkedni, m ert az igazságot nem lehet biztosan m egism ernie Úgy tű n ik föl neki, hogy am it meg lehet tud n i, azt nem érdemes, és A ristoteles olvasása keserves csalódást kelt b e n n e : m ert jelentéktelennek

ta lá lja az elért igazságokat. É rtelm ének semmi sem elég; s szkepticizm usa — lem ondani m ár- m ár az igazságról az igazság nevében ! — csak fokozza szom ját, türelm etlenségét.

E türelm etlenség az igazság felé s a rk a n ­ ty ú ja őszinteségének, m ely g y a k ra n m egdöb­

bentő m int az önkínzás. M egfogni az igazsá­

got ott, ahol éget m int a tüzes vas, legyőzni a n ag y lélek term észetes becsvágyát, m ely e szen­

vedélyes tem p eram entum ban ta lá n erősebben fe jle tt k i m in t m ásnál; m eztelenné tép n i önm a­

g át az ig a z s á g é rt: ez a m indennél nagyobb küzdelem csábította. N éha szinte te tte n érjü k ezt a küzdelm et. Az őszinteséggel sohasem te l­

lik be, s m ikor élete végén a R etractationes-ben visszatek in t régi m űveire, le a k a rja sú ro ln i a vallom ásokról még az utolsó hiúságokat, még a költészet gyönyörű h iú ság ait is. »A negyedik könyvben« — ír ja — »barátom h a lá lá v a l k a p ­ csolatban s a já t boldogtalan állapotom at fes­

tettem s ezt í r t a m : s t a l á n a z é r t f é l t e m m e g h a l n i , n e h o g y a k i t a n n y i r a s z e ­ r e t t e m , v e l e m é s b e n n e m e g é s z e n m e g h a 1 j o n. Ez inkább m eggondolatlan sza­

v alás volt, m int komoly vallom ás, b ár ezt az ostobaságot ném ileg m érsékelte a t a l á n szócska, am elyet hozzáfűztem.« M elyik író áldozna fel egy ily szép m ondatot, ilyen költé­

szetet — egy jelentéktelen igazságnak ? Az igazság szenvedélye m inden em beri és isteni hiúságot legyőz, s az Önzés és a Szólam b ilin ­ cseitől egyform án m eg szabadítja a szellemet.

Ágoston szelleme valóban szabad és nyílt, a m egértésnek avval a b áto r k o rlátlan sá g áv al, m ely oly r itk a az em berek között, hogy b irto ­ k o sait m ajdnem külön em berfajn ak kell érez-

nünk.* Filozófiája nem ria d vissza az újtól, a fájdalm astól, m egdöbbentőtől, s a R etrae tatio - nes — a V isszavonások K önyve m u ta tja , m eny­

n y ire m egőrizte elfo g u la tlan sá g át a s a já t gon­

d o lataiv al szemben is. Igazságszom ja sohasem h a g y ja m egelégedni az elért ig a z s á g g a l: s m i­

ko r p a p p á v álasztják , valósággal könyörgő levelet ír V aleriu s p ü sp ö k n e k : sokkal szegé­

nyebbnek érzi m ag át igazságban, hogysem a n ­ n ak osztogatója lehessen. A ki előtt önm aga sem tekintély, m ások még kevésbé azok ; a szellem szabadságának az a h atalm as ereje, m ely ki tu d ta ra g a d n i a nyűgöző pogány eszmekörből, a keresztény tek in tély ek előtt sem h a g y ja el Á gostont. »Nincs abban sem m i elvetni való«, — ír ja egy h e ly ü tt — »ha a S zentírásból v alak i azt igyekszik kiérteni, am it az író írásközben gon­

dolt ; csak ahhoz ragaszkodjék, am it te, m in ­ den igazm ondó elme m egvilágosítója, igazság­

n ak m u ta ts z !« A szabad k u ta tá s eszméje h a n g ­ zik itt föl, ezer esztendővel L u th er előtt. Sem ­ misem ellenszenvesebb Á gostonnak, m int a m egszokott vélem ényhez való k o rláto lt és m a­

kacs ragaszkodás. J ó l tu d ja ő m ár, hogy a k o r­

láto lt meggyőződés m ily szoros összefüggésben v an a ridegséggel és a rosszasággal. »É rtsd m eg tehát«, — fak ad ki egy helyen — »micsoda osto­

* Á g ostonnál kü lönösen k ísérteib e esü n k faji tu la jd o n sá g ­ nak gond olni. A n yján ak , M onicának jellem éb en m a g a m utatja m eg n ekü nk e fö lé n y e s I n te llig e n c iá t, m ely azonos a jó s á g ­ g a l. M ily okos és m eg értő ez az a sszo n y ú g y korlátolt é s sze n v e d é ly e s fé r jé v el, m in t g e n iá lis fiával szem b en ! S m i­

ly e n volt Á goston term észetes fia, A deodatus tizen h a tév es korában. »De M agistro c. k ön yvem b en ö b e szé lg e t v elem ; tudod Uram, h o g y am it ott a v e le m társalk odón ak ajkába adtam , az m ind v a ló s á g g a l az ő g o n d o la ta . . . V a ló sá g g a l m egijedtem teh etségétől.*

b aság volna a G enezisre vonatkozó töm érdek m ag y aráza t között vakm erőén e g y m a g y a rá ­ zathoz kötődni s állíta n i, hogy az volt Mózes felfogása ! Veszedelmesek az ilyen civódások ! S értik a szeretetet, pedig a szeretet szellemében ír t a szerző, kinek szavai értelm ét hüvelyezget- jük.« M ásu tt kis patakhoz h a so n lítja az Írá st, m elyből az igazság sokfelé ágazható folyói erednek.

E szabadság és n y íltsá g (m indig kész az Igazság befogadására, b árh o n n an jő is az) meg­

fér, sőt összefügg türelm etlenségével m inden oly vélem ény irán t, m elyet az Igazság ú tjá b a n állónak ítél. A szabadság szelleme a jóságé, de nem e g y ú tta l a nyugalom é ! távol tőle az elé­

gedettség, m ely éppen a k o rláto ltság o t je l­

lemzi. Ellenkezőleg : csupa nyu g talan ság , örö­

kös elégedetlenség az ő o sz tá ly ré sz e : ugyanaz a nyu g talan ság , m ely az ideges, vibráló stílu s­

ban lá th a tó v á válik.

II.

Hol ny erh et kielégülést ez az elégedetlenség, ez az örökös vágy, hol n y u g h atik m eg ez a n y u g talan sá g ? Csak az Ig azság teljes b irto k á ­ ban, csak a plátói id e á lb a n : a szemléletben n y u g h atik m eg végre. Á goston pedig nem új- p la to n ik u s : nem az álm ok b ö lc se ; s tu d ja, hogy álom e Teljes Szem lélet a m i v ilág u n k ­ ban. Nem is a k a r belehúzódni világ tó l idegen.

Az Ig azság tevékeny és harcos k a to n á ja ő : de oly harcos, aki legfőbb ju ta lm á t a Békében látja, k i b á r elszánva egész éltén á t küzdeni, szemeit folyton a nagy, elérhetetlen n y u g v ásra csüggeszti, m elyet az Ig azság teljes b irto k a ad.

A platonikus ideál is n ála nem nyugodt szem-

lélődésrc, hanem elégületlen küzdelem re vezet, m ert nem elégedhet meg az ő lelke az A risto- telesiek kicsiny és p ra k tik u s igazságaival.

»A ristoteles re n d k ív ü li tehetségű em ber volt«

— m ondja ő m aga a C ivitas Deiben — »de P la tó n a legnagyobb filozófus, aki v a la h a élt«.

P la tó n gondolatai, sőt képei is vissza-vissza- térn ek m űveiben. Ö is P la tó n b a rla n g já b a n érzi m agát, h á tta l a V ilágosság felé és szem­

lélve a m eg v ilág íto tt tá rg y a k a t : azokból ip a r­

kodva következtetni a V ilágosságra. Mi az a V ilágosság, m i a Boldogság, — a m egnyugvás a V ilágosságban — honnan tu d u n k róla, m iért v ágyunk u tán a, h a sohasem ism ertü k és soha­

sem ism erh etjü k ? H onnan k ap tu k e sejtelm e­

ket, e v ág y a k at az Igazság, a Lényeg, a végle­

ges m egnyugvás felé ? »H iába szedem re n d re érzékeim et^ — m ondja Ágoston — »nem ta lá ­ lom, m elyikük k a p u já n h a to lta k be.« Nem kel­

lett-e m agu n k k al hoznunk őket, m int valam i foszló em lékezetet abból a világból, ahol az Igazság lakik ? Hol ez a v ilág ? T alán az ég­

ben ? A csillagok között ? Nem ; világos, hogy az ég is — a m i földünk ege — csak föld ehhez képest. Az e g e k e g e ez; s az Űré, nem az em berek fiaié. Az Iste n : az Igazság lak ik ott.

F öldi lélek nem ju th a t oda s mégis m inden léleknek végső célja az. Ez a biztos, a »szom- b a ti nagy béke« — de a mi időnk nem ér odáig.

A Szom bat nincs benn a hétben : nem nap az többé és nincsen estéje. A lélek, m elynek élete az Időben örök n y u g ta la n sá g és küzdelem, ott időtlen m egnyugvást találh at. Ez érzéki világ képei — am az örök v ilág silán y időbeli tü k rö ­ zése — azt soha nem ad h a tjá k . M egnyugvás csak az időtlen Istenben lehet.

»Mit szeretek, m ikor Téged szeretlek ? T esti szépséget ? Múló b á jt ? E zt a b a rá ts á ­ gosan szemembe ragyogó fényt ? Sokféle h an g n ak összesimuló, édes zengzetét ? V irá ­ gok, kenetek, fűszerek illa tá t ? M annát ? Mézet ? ölelésre hívogató tag o k at ? Nem. De m égis valam i fényt, hangot, illatot, valam i eledelt és ölelést szeretek, m ikor Is te n t sze­

retem , m ert ő fény, hang, illat, eledel és öle­

lés az én belső világom nak. Ott olyan fény ragyog lelkem re, am elyet sem m i hely be nem fogadhat. V an ott h an g olyan, hogy idő szá rn y án el nem s z á ll ; v an illat, de azt szellő el nem ra g a d ja ; íz, am elyet fa lá n k ­ ság m eg nem r o n t ; ragaszkodás, am elyet m egunás szét nem té p ...«

A ki m egsejtette egyszer ezt a hely és idő n élküli világot, ezt a válto zástalan B oldogsá­

got, m elyet az Igazság b irto k a m egadhat, nem n y u g h a tik többé a változó és hazug földi lé t­

ben. Örök elégedetlenség h a jtja lelkét az Ig a z­

ság f e lé : stig m a tiz ált lélek az és m ás az üdve, m int a többinek.

»Il!atod kiáradt«, — m ondja Ágoston —

»beszívtam s m ost u tán a lelkendezek. Ízlel­

telek : éhezlek, szom jazlak ; m egérintettél s ím e áttüzesedtem a vágyakozástól Békéd u tá n !«

Csupa elégedetlen f o r r o n g á s ; intelligencia- forrongás lesz e b b ő l; m ely a külső v ilág intel- lig en ciátlan ság áv al m in d u n ta la n összeütközik.

M ert a r r a szomjaz, am it it t soha meg nem t a l á l : a T iszta Ig azság ra, am iben m eg lehet nyugodni. Az egész külső v ilágot az Igazság m értékébe fogja az ily lé le k ; m indenben az igazságot, a ta rta lm a t nézi, nem a stílt és fo r­

m át. (Így a gyerm ek Ágostont, m ikor Cicero egy könyve ju t kezébe, a n ag y stiliszta m űvé­

nek is »nem a nyelve, hanem a tarta lm a« fogja m eg : — n éhány o tt először olvasott filozófiai gondolat.) P ed ig nem b a rb á r h ajlam ú lé le k ; távolról sem érzéketlen F orm ák és Szépség irá n t. A legm űvészibb k u ltú ra fogékony növen­

déke. M ikor a S zen tírást először olvassa, visz- sza riasztja nyelv és form a kezdetlegessége. És m inden m ondatán érezhető, hogy ak a ra tla n , a k a ra ta ellen, m űvészi kifejezést keres. És m égis összetörné a legm agasabb Szépségek és Élvezetek m inden illúzióját is, hogy belül m eg­

nézze : van-e benn egy szem ernyi m agva Ig a z ­ ság n ak ? A szkéta a k a r lenni művészetben, m in t é le tb e n : b á r egyform án nehezére esik. M eg­

v eti a m űvészet hazug ság ait s az első tu d a to ­ san p rim itív m űvészek közé sorakozik. M egveti az élet h az u g ság ait is. Ez az a p rio ri vallásos diszpozíció. A V allom ások összes könyvein át, Ágoston m inden bűnén és tévedésein keresztül érezzük, hogy m égis csak az igazság előtte a fontos : és sem m i m ás ki nem elégítheti. »Ke- vés hiányzik« — k iá lt föl egy h ely ü tt — »és díszes állá st kaphatok. S m i vágyakozásom van m ég ezen a tére n ? Előkelő b aráto m bőven van:

h e ly ta rtó m indenesetre lehetne belőlem.« Még jellem zőbbek szavai, m ikor abban a k itü n te té s­

ben részesül, hogy a császárnak ő m ondja az üdvözlő beszédet. »Egy csomó h azu g ság ra ké­

szültem , azok kegyeiért, akik jól tu d tá k az ilyeneket m éltányolni. A koldus, ak i b e itta az alam izsnát, boldogabb volt nálam , nem csak széles jókedve m iatt, m íg engem gondjaim m arcangoltak, hanem azért is, m ert áldáskívá­

násokkal te tt szert az ita l á rá ra , én m eg hazug-

Ságokkal forgolódtam gőgöm érdekében.« E zért tu d oly könnyen és teljesen sza k íta n i világi összek ö ttetéseiv el: m inthogy azok tu la jd o n ­ képpen sohasem jelen tettek sokat szám ára. M i­

k o r szent A n tal rem eteségéről hall, még h ite t­

len akkor, fölujjong : ő is rem eteségbe fog vo­

n u ln i és az igazság keresésének szenteli é le té t:

»Igen, de m ikor tegyek üdvözlő láto g a­

táso k at előkelő b a rá ta im n á l ? B efolyásukra szükségem v a n ! M ikor készülök előadá­

saim ra, am ikért ta n ítv á n y a im m egfizetnek ? S m ikor pihenjek m agam — lélekfeszítő gondjaim tól szabadon ? F é lre e sok h iá b a ­ valósággal ! V alam ennyit szélnek eresztem, s egyetlen dologra, az igazság keresésére szánom m agam at.«

A v ilág i események, p o litik ai m ozgalmak, a g i u o c o d é l m o n d o , nem érdeklik. Ambro- sius és J u s tin a császárnő nagy, világ tö rtén eti jelentőségű összeütközése hidegen h a g y j a : csak a város megdöbbenése, a lelkek fölkava­

rod ása tesz r á némi h a tá st. K o rra jz o t egész könyvében alig ad, legfellebb önkénytelen, egy- egy lelki élm ény ra jz á n k e r e s z tü l: m int a v érlátó cirkuszi néző lelk iállap o tán ak n a g y ­ szerű elemzésében. E m b ert alig f e s t ; csak a k it belülről f e s th e t: önm agát és a n y ját, M onicát, kivel ő m ajdnem egy. C supa bensőség ez a k ö n y v : m ert nem k ív ü l v a n az, am it keres.

H a az igazságnak nincs helye és id eje a külső világban, akkor az csak bensőnkben, a lélek­

ben élhető meg, m int K risz tu s is m ondja: »Ben- netek v an a m ennyeknek országa«. De akkor csak egy a fo n to s : az igazság m eg élése! a külső világ csak m ikor ebben gátol v ag y segít.

E zért ír t Ágoston ö n é le tra jz o t: abból is ily

bensőt. M egint am it m o n d tu n k : az igazság neki nem tárg y , hanem élmény. S innen gon­

dolkodásának pszichologizm usa. Pszihológus gonddal figyeli m eg és an alizálja benső élm é­

nyeit s fo rd ító ja kiem eli, hogy egy-egy ilyen kis önelemző lélekrajz — a bűn pszihológiájáról, részvétről, erkölcsről, a közvélem ényről, az a k a ­ ra t vergődéséről — kegyetlenségben és szubtilis m élységben p á ra tla n . Hozzá kell vennünk még a szorosabban tudom ányos lélektani elemzéseket, m elyeket finom ságban és pontosságban a leg­

m odernebbek sem h alad h a tn ak t ú l : az érzék­

lés és ism eret viszonyáról,* lélek és emlékezet azonosságáról, a feledésről és a lelki keresés­

ről, az elfeledettek subconscieus tu d atáró l, az élvezet és k íváncsiság viszonyáról, az időről m int élm ényről (lélek az idő m érője).

»U gyanis nem az égboltozat térségeit kutatom , nem csillagtávolságokat mérek, nem a föld nehézkedési viszonyai irá n t é r­

deklődöm. Én vagyok k u ta tá sa im tárg y a , én, az emlékező, én, a lélek.«

»Én, az Igazság ta!aja« — tehetnők még h o z z á : m ert igazán m indig erről v an s z ó : hogyan verh et gyökeret és h a jth a t ki a lélek­

ben az Igazság isten i növénye ? hogyan tap o ­ gatózik a hom ályos hozzászűrődő világosság felé, küzdve a sötétséggel, am ely környezi ? A sötétség a kételkedés, a b iz o n y ta la n s á g : s ahogy Ágoston keresi a kivezető u ta t ebből a sötétségből, csodásán előzi a m odern filozófiát, D escartes-ot. ő is a kétkedésből indul ki — élűiről, b e lü lr ő l: ú jr a kezdi a filozófiát; új

+ Á gostonnál találjuk először — m en n y iv el L o ck e előtt — a szen zu a listá k híres princípium át: N ih il est in in tellec tu quod non fuerit prius in sen su .

fejlődést a göröggel szemben (m int W indel- band m ondja) ; persze csak a m odernebb idők­

ben akad folytatása.

A c o g i t o e r g o s u i n helyett azonban az A kadém ia szkeptikus neveltje, az óvatosabb és logikusabb d u b i t o e r g o s u m m á i k e z d i:

ú tjá t szegve az olcsó racionalizm usnak, m ely a gondolkodást teszi m eg a v ilág alaptényének s íg y könnyen fo g la lh a tja bele a világot a gon­

dolkodás m erev kereteibe. A kétkedés nem első­

sorban gondolkodást jelent, hanem elsősorban v á g y a t és k ie lé g íte tle n sé g e t: nagyon m ély és igaz megfigyelés, m elyben a gondolkodó pszi- hológizm usa a legszerencsésebben ju t érvényre.

A kétkedés elsősorban a k a ra to t jelent, a k a ra ­ to t az Ig azság felé s a v ilág alapténye ez az a k a r a t : ugyanaz, am it Ágoston a s a já t lelke alaptényének érezhetett. I t t ism ét nagyszerűen vetődnek előre a m odern filozófia n ag y gondo­

la ta i : először hogy a D i n g a n s i c h - e t ben­

n ünk m agunkban, sa já t bensőnkben kell ke­

resni ; m ásodszor az a k a ra t p rio ritása . Scho­

p enhauer joggal hivatkozik Á gostonra, — a k a ­ ra t-ta n á b a n — de épp oly jo g g al a m odern v o lu n tarisztik u s pszihológia is. Az a k a ra t a p riin á r, abból leszárm aztath ató k a léleknek összes többi tünem ényei, az összes a f f e c- t i o n e s a n i m i : v oluntas est quippe in om- nibus, imo oinnes n ihil aliu d quam voluntaies sunt.* M aga a gondolkodás is a k a ra ti processzus s a bizonyosság, a meggyőződés, nem csak a term észetfölötti dolgokban, hanem a k á r a m atem atik aiak b an is, voltaképp m indig h i t : az a k a ra tn a k bizonyos m egindulása. E gondo­

* C ivitas D ei X IV . 6.

latok lényegükben teljesen azok, m elyeket n ap ­ jain k b an a nag y am erik ai pszihológ Jam es h ird et (The W ill to Béliévé).

H a azonban az a k a ra t m inden lelki, sőt m in­

den értelm i élet alapténye : az válik az igaz­

ság m egélésének főhordozójává s az a k a ra t problém ái a filozófia centrális problém áivá.

U gyanaz az a k a ra t, m ely az egész külső em­

b eri világot, ezt az intelligeneiátlan, n y u g talan (az Igazság m egnyugtató és logikai voltától oly idegen) világot m o z g a tja : hogyan lehet eg y ú ttal az Igazság megélésének szerszám a ? M intha csak két a k a ra t lenne, ellenkező : az egyik az Igazság, a M egértés felé, a m ásik a világ n y u g talan és értelem ellenes irán y á b an .

»Gyönyörködöm Isten törvényében a belső em ber szerint«, — m ondta az apostol — »de m ás törvényt láto k tag jaim b an , ellenkezőt elmém törvényével.« Senkisem érezhette ezt an n y ira, m in t a féktelen tem p eram en tu m é s m égis foly­

ton igazságra, m egn y u g v ásra szomjazó Ágos­

ton. Lelki élete örök küzdelem : rix a domus in te r io r is ; s a já t lelkén elemzi az a k a ra t visel­

kedését ; tap asz talatb ó l é rti meg — m int m ondja m aga — az ír á s s z a v á t: »a te st a lélek ellen kív án s a lélek a test ellen.« A te st élete logikanélküli. Z avaros v ág y a iv a l elhom ályo­

s ítja az értelm et és ú tjá b a n áll az Igazságnak.

E z é rt az Igazság b irto k áb a csak a test m ennél nagyobb m eg tag ad ásáv al j u t h a t u n k : konklú­

zió, m elyet Á goston épp oly végletekig levon m int Schopenhauer. De m ilyen lehetetlen ez a g y a k o r la tb a n : küzdeni, ahol az ellenség mi m agunk vagyunk.

»V a la m in t h a nincs is em ber, ak i m indig aludni ak a rn a, s az ébrenlét a közvélemény

igazm ondása szerint többet é r m int az a l­

vás, de azért az em ber g y a k ra n ugyancsak késedelm es az alvás m egszakításában, külö­

nösen h a nehéz k áb u ltság fekszi m eg a tes­

tet, s szívesen fo ly ta tja az alvást, pedig m ár m ag án ak sem tetszik, s a fölkelés ideje is elérkezett, éppen úgy én is biztos voltam ugy an abban, hogy okosabb volna á tp á rto l­

nom szeretetedhez, m int engednem szenve­

délyem nek : de m íg am azt b eláttam és he­

lyeseltem , ez érzékeim nek kedvezett és bilin­

csekben tartott.«

»Tizenkét hosszú esztendőm et elpocsékol­

tam , m ióta tizenkilencéves korom ban Cicero H orten siu sán ak olvasása a bölcsesség sze- re te tére g e r je s z te tt; azóta folyton h alo g at­

tam lem ondani a világ élvezeteiről s a böl­

csesség k u ta tá sá b a n serénykedni« — »kértem ugy an tőled tisztaságot, de ilyen form ában:

adj nekem tisztaságot és ö nm egtartóztatást, de — m ég n e ! M ert féltem, hogy h am ar meg találsz h a llg a tn i s h a m a r kigyógyítasz te sti beteges vágyakozásaim ból pedig nem a n n y ira k iirtá s u k a t k ív án tam , m int inkább kielégítésüket.® »Testem készségesen enge­

delm eskedett lelkem leggyöngébb a k a ra tá ­ n ak is, m ikor egyik-m ásik tag o t intése sze­

r in t m ozdítani kellett, — lelkem ellenben nem engedelm eskedett a s a já t n ag y a k a rá ­ sának, am ely m agában az ak a rásb a n lelte volna v é g re h a jtá sá t is.«

»Mik ta rtó z ta tta k ? É rtéktelen csecsebe­

csék, páváskodó h iá b a v a ló sá g o k : régi b a­

rátnőim . R á n g a ttá k testem et m int a köpenyt, s fülem be sugdosták : Igazán elküldesz m inket ? A ttól a perctől fogva egy és m ás

Soha többé nem lesz szabad n e k e d ! — Mi­

csoda piszkot s u g d o s ta k ! M icsoda szégyen­

letes d o lg o k a t! De m egrögzött szokásom m ind azt h a jto g a tta : azt hiszed, hogy k i­

bírod ezek nélkül ?«

»Űgy éreztem , igen boldogtalan leszek asszonyi ölelések híján.«

»Nem ellenm ondás te h á t az, hogy a lélek a k a r is m eg nem is ; nem ellenm ondás, h a ­ nem beteges állapot, am ennyiben a lélek nem áll egészen talp ra , m ert a m egism ert igazság ugy an em elgeti, gonosz szokásai azonban le­

felé húzzák. E zé rt van bennünk kétféle ak a­

r a t ...«

De m élyen érzi Ágoston e kétféle a k a ra t szoros egységét is : hogy e k ét küzdő fél soha külön nem választh ató : »egyik sem egész, h a ­ nem am i az egyikből hiányzik, m egvan a m ásik- ban«. Érzi, hogy ez a két ak a ra t, m indkettő egyform án m i m a g u n k v a g y u n k : »test m agam is lárm áztam a test ellen !« k iá lt föl. Az a k a ra t gyengeségének a problém ája ezen a pon­

ton a jó és rossz dualizm usának p roblém ájává szélesül; s e problém a az ágostoni rendszer gyö­

kerében rejlik. M ert h a m inden az Igazság, és a külső v ilág csak ez örök Ig azságnak (b á r­

m ily tökéletlen) tükrözése, m egjelenése — a l­

kalm as a rra , hogy belőle az örök Ig a zság ra következtessünk — : ak k o r hogy lehet ez a külső világ m égis r o s s z ? hogy küzdhet az Igazság ellen ? hogy állh at avval ellentétben ? hogy c sá b íth a tja a k a ra tu n k a t ellen e ? És h a ez az a k a ra t egyetlen hordozója és eszköze az É r­

zelemnek, alap tén y e a belső világnak, m elyben ez az Igazság m integy önm agát megélni képes:

ak k o r hogyan lehet ugyanaz ellensége és a k a ­ d á ly a ?

M ás szóval, egyszerű v allási k ifeje zéssel:

h a m indent az Isten tere m te tt, a s a já t céljaira,

— ő, a végtelen Jó — m i m a g y a rá z h a tja mégis a R ossznak a létét a v ilágban ? Van-e vitáli- sabb kérdés a V a llásra ?

A problém a nehézségei eleinte a r r a b írtá k Á gostont, hogy k ité rje n előle, ta g a d n i p ró b á lja a két ak a ra t, a két elv (igazság és világ, jó és rossz, logikum és tény) belső, m ély egységét, s ahely ett hogy kiegyenlítené, inkább gyökere­

sen vigye keresztül dualizm usukat. E z v itte egy időre a m anichaeizm usba.* Ez a P erzsiából szárm azó vallás vagy filozófia a rég i Zara- th u s tra ta n ítá sá n a k m odern és keresztény föl­

h íg ítá sa volt A v ilág o t egyenlő részben t a r ­ to tta Iste n és ördög m ű v é n e k : ebből m ag y a­

rá z ta a J ó és Rossz örökös küzdelm ét. A m ani- chaeizm us végső konklúzióiban — b ár azokat m aga kifejezetten soha le nem vonta — s a já t­

ságos erkölcsi fölfogáshoz tendált. M ert ha bennünk m agunkban is az in d u lato k n ak egy része — pl. a test in d u la ta i — az ördögtől, más része az Isten tő l szárm azik, ak k o r az Istentől szárm azóknak sem m i köze az ördögtől szárm a­

zókhoz. Azok emezek létében és működésében teljesen á r ta t la n o k : az em ber jo g g al te k in t­

heti a s a já t in d u latai és cselekedetei egy ré ­

* E g y á lta lá n Á goston filozófiai fejlő d éséb en ren d k ívü l sok és különböző stádium on m ent k eresztü l : és gon d olkodása (m üveiben) nem zárt és m ozdu latlan ren dszerk én t, hanem e g é s z fejlődő é lm é n y szerű ség éb en je le n ik m eg : talán ezért találunk a n n y i ellen tétet k ie g y e n lítv e n á la . A fenteb b i v á z ­ lat n a g y já b a n a V allom ásokb an fo g la lt stádium k ép e akar len n i : »Quis adhuc sim e cc e in ipso tem pore confession um m earum ?«

szét idegennek és m eg tag a d h atja értü k a fele­

lősséget. Az ilyen elv bizonyos erkölcsi kvietiz- m usnak és lazaság n ak n y it hátsó k a p u t ; nag y és pro fán népszerűségének titk a is ez volt tán.

T alán Á gostont is, te sti in d u latain ak oly gyöt­

rődő ra b já t, kecsegtethette eleinte az a lelki- ism ereti m egnyugvás, am it ily ta n í g é r t ; de az ő m indent e g é s z e n és alkuvás n élkül k í­

vánó, félm egoldásokban m eg nem csituló te r ­ mészetétől semm i sem állh ato tt távolabb, m int az erkölcsi kvietizm us. íg y éppen am i e ta n fő- csábjának látszh a to tt először, az te tte azt elég­

telenné s z á m á ra : el k ellett v állaln ia önm agá­

é rt a teljes és egységes felelősséget, éreznie k ellett önm agában, hogy a két küzdő elem egy­

azon forrásból szárm azik, sőt alap já b an egy és ugyanaz, hogy Jó és Rossz és m inden Erő, egyform án az Iste n terem tm énye.

Igen, m ert m inden am i Létezik, csak az Ig a z­

ság erejénél fogva létezhetik, csak annyiban, am ennyiben (nem időbeli, hanem időtlen — logikai — eredeténél fogva) szálak fűzik a végső Igazsághoz, am elyet Istennek is neve­

zünk. A logikum pedig ( = am inek szükséges­

sége, helyessége belátható) a p á r excellence jó:

az egyetlen, am iben m egnyugodni lehet. H a te ­ h á t m inden csak logikai helyességénél fogva létezik : akkor m inden jó, ak k o r jó a világ. Ez az egészséges optim izm us élesen elv álasztja a szent filozófust S chopenhauertől, akivel pedig alapvetésében (az a k a ratró l, m int a világ alap- tényéről, an n a k örökös n y u g talan sá g áró l és g y en g e ség érő l; m egtag ad ásáró l i s : az aszketiz- m usról) egészen egyezik. V isszhangja később a Leibniz h íres Theodicaeája, — m elynek, m int m in d já rt jegyzetben utaln i fogunk rá, egész

gondolatm eneté au g u stin u si — csakhogy Leib­

niz indokolása, m ert Isten n ek nagyon is antro- pom orfikusan fölfogott tu lajd o n ság aib ó l in­

dul ki — sokkal naivabb.

»Minden, am i van, jó« — m ondja Ágoston

— »s az a r o s s z , am inek ered etét a n n y ira ke­

restem , nem valam i különálló lé n y e g : m ert ha az volna, jó n ak kellene lennie.« A rossz esze­

r in t tulajdonképpen nem lét csak hiány. Oka nem lehet c a u s a e f f i c i e n s (m ert ilyen, végelemzésben, csak Isten : az Igazság), csupán c a u s a d e f i c i e n s : nem az Iste n cselekvésé­

ben, hanem tartózkodásában rejlő. S m int oka, úgy célja, eredm énye sem rossz, legalább nem Istenre, az e g é s z ig a z s á g r a : »reá nézve szó sem lehet akárm iféle (ellenséges) rosszról«.

A zért am i m agában és részszerint rossznak vagy h ián y n ak látszik i s : a v ilág egészében bizonnyal szükséges és : m int ahogy egy szép testet is az a ta g ja is, m ely különvéve kevésbé szép, sokkal szebbé te h e ti s »az olyan test, am ely csupa szép tagból áll, szépség dol­

gában igen m agasan áll bárm ely ik ta g ja fö­

lött : m ert szépségét épen a tagok tökéletes egym áshoz illeszkedése adja« (ami, mellesleg, a m odern esztétika egyik alaptétele).

Mi teh eti te h á t a rosszat egészében (harm ó­

n iá já b a n és végeredm ényében) jó v á ? A rossz em beri fogalom, csak az em berre nézve létezik:

végső h arm ó n iá já n ak az em beri világ harm ó­

n iá já b a n kell rejlenie. E rkölcsi és fizikai rossz­

nak titk o s viszonyban kell te h á t állan i : ez a viszony a bűn és b üntetés harm ó n iája. Sőt e r­

kölcsi és fizikai rossz kell hogy egy és u g y a n ­ az legyen, bűn és bün tetés csak két oldala egy és ugyanazon dolognak. A bűnös a k a ra t nyug-

falait ság és kín : cselekvés és szenvedés, bűn és bűnhődés egyszerre. »D upliciter a p p e lla tu r m alum : unum quod homo facit, alteru m quod p a titu r ; quod facit peccatum est, quod p á titu r poena.«

És itt Ágoston filozófiájának m ásik ten ­ gelye : az a k a ra t szabadságának problém ája.

H a m inden rossz a világon bűn és bűnhődés, ak k o r m inden rossz tulajdonképpen a k a ra tb e li:

m ert bűn és bűnhődés csak ott képzelhető, hol rossz a k a ra t van. De hisz nincsen kétféle a k a ­ ra t, hanem csak egy és egyeredetű : s ez az eredet jó, m ert Isten tő l van. Az em beri szen­

vedélyek sem r o s s z a k : »olyan vadállatok, hogy csak m eg kell fékezni gyilkos rakoncát- lan ság u k a t s akkor nem csak jók lesznek, h a ­ nem szívesen el is szegődnek az észhez szolgá­

lattételre*. De m égis m e g k e l l ő k e t f é ­ k e z n i : te h á t m aguktól a rosszra hajlan d ó k ; önm agukban, jó eredetük d acára rom lottak.

És ki fékezheti, ki kényszerítheti őket a jó ú tra , h a nem m aga az igazság ereje — g ra tia irresistib ilis ? Szükséges is, hogy rom lottságuk á lta l ro sszra d eterm ináltak, m ás oldalról az Ig azság (kegyelem) á lta l a jó ra k é n y s z e r í t ­ h e t ő k leg y en e k : m ert az egész v ilág n ak az Igazság n a g y logikai h arm ó n iájáb a keilvén foglalhatónak lenni, szükséges, hogy m inden abban — jó és rossz — pontosan előre d eter­

m inált legyen.*

I t t ta p in th a tu n k Ágoston rendszerének m ély és benső k e ttő ssé g é re : am iért W indel-

+ A S zabad ság és K e g y e lem tana L eibniz T h eod icaeájá- nak tulajdonképpeni tá rg y a . Ez a k ön yv — k iin d u lv a a Rossz lé té n e k problém ájából — a m aga e g ész éb en S zen t Á goston k ét m ü vén ek (D e Liberó A rbitrio : é s D e Gratia et de N atura) gond olatm enetét k öveti s ö sszes m eg o ld á sa it á tv eszi.

bánd oly elliptikus rendszerhez haso n lítja, mely két középpont k ö rü li mozgás szerint áll elő, s kettőssége g y a k ra n az ellenm ondásé.

E g y részt szüksége v an az a k a ra t szabadságára, hogy a rossz létét és h a rm ó n iá já t m agyarázza:

m ásrészt éppen e szükségelt h arm ó n ia szüksé­

gessé teszi az igazságnak abszolút és m inden részében előre láth ató k au z álitá sát, egy isteni k au z alitá st, am it a teológiában az isten i előre- tu d á s ta n a szimbolizál. S zabadság és kauzá- litá s pedig meg nem férnek. Ez az ellentét ob­

je k tív és logikai k é p e ; v an egy prim érebb, szubjektív nézőpont. M ert Á goston az a filozó­

fus, akinek filozófiája leginkább a s a já t egyé­

niségén alapul, aki leginkább a személyiséget, sőt az egyéni a k a ra to t teszi a világ első ru g ó ­ já v á ! — de m ásrészről senki sem érezhette jobban és gyötrőbben az a k a ra tn a k ro m lo ttsá­

g á t és determ in áltság át, szükségét hogy az Ig azság m integy elénk j ö j j ö n ; s kényszerítő erejét, h a egyszer elénk jö tt. (E zért lesz filozó­

fiája a m egtérés filozófiája : s ezért oly elvá­

la sz th a ta tla n é le té tő l; ezért legfontosabb edénye és dokum entum a a vallom ások könyve.)

A két tengely, am ely k ö rü l e filozófia forog, te h á t a S zab ad ság és K egyelem tan a, az a b ­ szolút Felelősségé és az abszolút K auzalitásé.

A kiegyenlítés, m elyet ez ellentétekre a filozóf talál, nagyon haso n lít a K antéhoz : a V olunías In te llig ib ilis !

Az em beri a k a ra t a p r i o r i szabad : ez a szabadság időtlen, generik u s és m inden létez­

hető em beri tén y t megelőz : az időbeli világba, az esem ények láncába b eá llítv a az a k a ra t im ­ m ár teljesen determ inált. A teológia n aív nyelvén m o n d v a : csupán Á dám > az első em-

bér, volt szabad : az ő bűnével szabad a k a ra ­ tu n k a t e lv e s z te ttü k : bűnben születtünk és a ro sszra v ag y u n k determ inálva. E zt persze nem szabad ily szószerint é r te n i : m aga Ágoston tiltak o zik a leghangosabban a naív, időbeli felfogás ellen : Ádám n á la épp oly időtlen, a p r i o r i fogalom, m int pl. a terem tés : s jelen ti az a p r i o r i em bert, az idő és tények előttit.

Szabadság és v álasztás valóban csak az Id ő t­

lenben, a D i n g a n s ic h - b e n , a T erem tés­

előttiben, m integy a valóság fogalm i csiráiban k ép z elh ető : az egész m e g j e l e n t v ilág e terem téselőtti és nem időben tö rté n t v á la sz tá ­ sok szerint im m ár önm agában és k ihagyás nélkül determ inált.

M indannyian h á t bűnben és bűnre szüle­

tü n k egy a p r i o r i bűn m iatt ; vagy hogy így fejezzük k i : ősaty án k bűnéért. E kk én t fá jd a ­ lom ra : m ert fizikai és erkölcsi Rossz eggyek.

És nem is lennénk képesek a J ó r a s íg y bol­

d ogságra sem, h a az Igazság m integy élőnkbe nem jönne, s v ilágosságával nem kényszerítene m egigazulásra. Ez az E re d e ti B űn és K é n y ­ szerítő K egyelem ta n a , Ágoston legsajátosabb és legtöbbet v ita to tt és e g y ú ttal legnagyobb h a tá sú dogm ája. Ez az a sötét tan , am i m ia tt C harles Lam b egy kis essayjében a »minden an y ák tó l gyűlölt szentnek« n e v e z i: m e rt »ár- ta tla n kis gyerm ekeket b ű n re és k ín ra ítél«.

A b á to r és kegyetlen gondolkodó itt valóban gondolatának legsötétebb konzekvenciáit vonja le : de mi láttu k , hogy ez a gondolat nem a h i­

deg és elvont észből fakadt, hanem a gondol­

kodó legszem élyesebb és legegyénibb élm ényei­

ből : és ez a d ja m eg m inden kegyetlensége m ellett is m elegségét és erejét. És hogy m eny­