A Z A M E R I K A I F E H É R S Z Ö V Ő L E P K E H E R N Y Ó ( H Y P H A N T R I A C U N E A D R U R Y )
I D E G R E N D S Z E R É N E K A N A T Ó M I Á J A DR. VAJON IMRE
(Közlésre é r k e z e t t : 1972. október 16.)
Bevezetés
Főiskolánk Tudományos Közleményeiben 1968-ban írtam le a nagy pávaszem (Saturnia pyri) h e r n y ó idegrendszerének anatómiáját. 1970-ben a galagonyalepke (Aporia crataegi) hernyó idegrendeszerének a n a t ó m i á j á t ismertettem. Jelen t a n u l m á n y o m b a n az amerikai fehér szövőlepke (Hyp- hantria cunea Drury) idegrendszeréről közlök leírást.
1969 őszén nagy tömegekben jelent meg az amerikai f e h é r szövőlepke hernyója. Bár a hernyók sokfelé lerágták a különböző fák leveleit, t e r m é s - kiesés nem következett be, mert a kártevők pusztítása akkor jelentkezett, amikor a termést m á r nem veszélyeztették- Ebben az időben viszont előre kellett gondolni az 1970 tavaszán újból megjelenő kártevőkre és az elle- n ü k való védekezésre. Az intenzív védekezés elmulasztása igen érzékenyen érintette volna a különböző gyümölcsfák terméshozamát.
E jelentős kártevő ellen mechanikai és vegyi úton v e h e t j ü k fel ered- ményesen a küzdelmet. A két védekezési mód mintegy kiegészíti egymást.
Főleg az utóbbi időkben a hernyók ellen nagyon elterjedt a vegyi védeke- zés, amely porozással és permetezéssel valósul meg. A p e r m e t b e n levő h a - tóanyag rendszerint különböző hígítású idegméreg. Ezeket a vegyszereket kontakt mérgeknek is nevezzük, m e r t kontaktusba lépve a hernyók testé- ben, végtagjaikban levő idegvégződésekkel, az idegrendszeren keresztül izombénulást okoznak, ami a hernyók pusztulását eredményezi.
A különböző hernyókártevők elleni harc államunkban igen komoly anyagi áldozatokba kerül (munkaerő, gépek, vegyszerek, figyelő szolgálat megszervezése stb.). Ha valamilyen módon egyszerűsíteni t u d n á n k a véde- kezési eljárást, gazdaságosabbá lehetne t e n n i az eredményes védekezést.
Ügy gondolom e cél megvalósításának egyik részét a hernyók ideg- rendszerének alapos megismerése, kikutatása jelenti. Minél részletesebben, pontosabban sikerül a hernyók idegrendszerét megismernünk, annál vilá- gosabbá válik számunkra az idegmérgek hatásmechanizmusa. A hatásme- chanizmus pontoSí ismeretének bintckában meglehet, hogy ú j a b b , egysze- r ű b b és mégis hatásosabb eljárásokat dolgozhatunk ki a kártevők megsem-
misítésére. Véleményem szerint — előbb vagy utóbb — az idegrendszer- rel kapcsolatos megfigyeléseim láncszemet jelentenek ezen az úton. Ezért vállalkoztam az idegrendszer anatómiájának tanulmányozására.
Anyag és módszer
A vizsgálathoz szükséges hernyókat 1969 októberének elején k a p t a m füzesabonyi házikertből. A hernyókat tovább t a r t o t t a m és neveltem. Elhe- lyezésüket széles szájú n a g y m é r e t ű hengerüvegben biztosítottam, m e l y n e k t e t e j é t 2x2 m m - e s lyuknagyságú műanyaghálóval t a k a r t a m le. Az állatok- nak naponta reggel a d t a m friss táplálékot. Táplálékuk különböző g y ü - mölcsfalevelek (eper, szilva, barack, k ö r t e stb.) voltak. Gyomnövényeket is próbáltam részükre táplálékul adni, d e azokat n e m fogyasztották. A h e r - nyók a hetedik vedlés u t á n i kifejlett példányok voltak. Ezt igazolja az a tény, hogy többé m á r n e m vedlettek és az intenzív táplálkozásukat is be- szüntették. Október 13-án jelentek meg az első bábok, és ettől kezdve ok- tóber végére az egész állomány bábozódása bekövetkezett. A fiatal bábok világossárga színűek voltak, de egy napon belül teljesen megbarnultak. A bábokat hideg helyre t e t t e m , hogy azokból tavasszal lepkék fejlődjenek, és közben bábokkal is végezzek vizsgálatokat. (Háromnapos báb testében megtaláltam a h e r n y ó k r a jellemző hasdúcláncot, de egyéb szerveket n e m lehetett megkülönböztetni. A bábon belül csak sárgás szemcsés tömeget t a - láltam.)
Az első bábok megjelenésekor a teljesen kifejlett hernyókból sok pél- d á n y t rögzítettem idegrendszeri vizsgálatokhoz. Rögzítő szernek 10°/o-os formaiint, illetve 70—80%-os alkoholt használtam. (Itt jegyzem meg, hogy a természetben sokkal később következett b e a hernyók bábozódása. A sza-
Amerikai fehér szövőlepke: bábok és bábszövedékek
badban még október végén is mohón táplálkozó, és aktívan mozgó hernyó- kat figyeltem meg. Ennek oka, az 1969. évi kedvező időjárás volt.)
Azért, hogy a rögzítőszer lassan hatoljon be a hernyók testébe — ed- digi gyakorlatomtól eltérően — n e m vágtam le t e s t f a l u k dorsalis részét. A vegyszerek fokozatos bejutása m i a t t a belső szervek viszonylag hosszú ideig megőrizték eredeti színűket s így a közöttük való tájékozódás könnyebbé vált számomra. Elsősorban az alkoholos példányoknál tapasztaltam ezt, de n é h á n y napig a formalinos példányoknál is megmaradtak az eredeti színek.
Boncolás után az egy napig 10%-os formaiinban tartott hernyók tes- tének belseje nagyon szép citromsárga tónusú volt. A tápcsatorna világos- barna árnyalatúnak: látszott, és kissé üvegszerűen csillogott. Az izomzat barnás-rózsaszínű árnyalatot mutatott. A hasdúclánc dúcai vörösesbarnák voltak, az azokat összekötő connectivumok és a dúcokból kilépő idegek kissé ezüstös csillogású, világos t e j ü v e g r e emlékeztetőek voltak. Mivel az idegrendszer a többi szervtől aránylag jól elkülönült színbelileg, köny- nyebb volt a vizsgálata.
A boncolásokat binoeularis stereomikroszkóp alatt végeztem. A bonc- tálban levő hernyó testét állandóan elborította a víz. Az idegrendszert a háti oldal körbevágása után közelítettem meg a testben úgy, hogy közben a felette levő szerveket mindig eltávolítottam. Első ízben kíséreltem meg egy állatban az egész hasdúclánc együtt való kiboncolását, m a j d kiemelé- sét, beleértve a fejben, a torban és a potrohban levő dúcokat, azok idegeit, a connectivumokat és a tritocerebralis commissurát is. A dúcból kiinduló idegeket, ameddig tudtam, a szervek között követtem, m a j d átvágtam azokat.
Az amerikai fehér szövőlepke hernyó hasdúclánca a testben
Miután a testen belül tanulmányoztam az idegrendszert és megállapí- t o t t a m , hogy a központokból kilépő idegek hogyan és hová mennek a k ü - lönböző szervekben és a szervek között, megpróbáltam az így kiboncolt idegrendszert egyben kivenni a testből. Eddigi gyakorlatom során a fejből,
A hasdúclánc egy része, nagyítva a testben A testből frissen kiemelt hasdúclánc
a torból és potrohból külön-külön emeltem ki az idegrendszer ottani részét.
(Lásd előbbi munkák.) Most az egész központi idegrendszert e g y ü t t vettem ki a testből. Fő problémát a garatideggyűrű, a hozzá tartozó idegek és a frontalis idegdúc együttes kiemelése jelentették. A tápcsatornát közvetle- nül a garatideggyűrű mögött átvágtam és eltávolítottam. Ezután a száj- szervi idegek átvágása következett, majd nagy üggyel-bajjal, de sikeresen lehúztam a garatideggyűrűt a tartozékaival együtt a garatról. Az ideg- rendszer h á t r á b b levő szakaszának a kiemelése már nem jelentett különö- sebb gondot számomra.
Az idegrendszer testben és testen kívüli tanulmányozása után r á t é r - t e m az idegrendszer viszonyainak leírására.
Az idegrendszer megfigyeléséhez 24 h e r n y ó t boncoltam fel, és vizs- gáltam meg részletesen. Tapasztalataimat az alábbiakban ismertetem.
Eredmények
A hernyó idegrendszere tipikus hasdúclánc. Az idegrendszer központ- jai (dúcai) a fejben, a torban és a potrohban találhatók. A dúcok száma
kevesebb mint a testszelvényeké. Ez egyes dúcok összeolvadásának az ered- ménye. A hernyó tor- és potrohszelvényeínek a száma 12, ezzel szemben a látható dúcok száma csak 10. Figyelembe kell venni azt is, hogy a f e j szel- vényei is összenőttek.A három összenőtt fejszelvényre esik az agy, a másik három összenőtt szelvényre pedig a garat alatti dúc.
A kétoldali dúcok mindegyike összenőtt, t e h á t azok nem különülnek el külsőleg. A dúcokat összekötő connectivumok viszont mindig párosak és jól elkülönülnek. A connectivumok mentén elhelyezkedő dúcok különböző távolságra vannak egymástól. A dúcok és connectivumok helyzetének ala- kulása összefügg az állat testszelvényeinek alakulásával. A torszelvények rövidebbek, mint a potrohszelvények, így a torban levő cennectivumok is rövidebbek, mint azok amelyek a potrohban fekszenek. A torban tehát a dúcok is közelebb kerülnek egymáshoz mint a potrohban.
A fej dúcai és idegei
A fejben két nagy idegközpont v a n : az agy dúc vagy garat feletti dúc (gangl. supraoesophageum) es a garat alatti dúc (gangl. infraoesophageum).
A homloklemez alatt van még egy kis gömbölyű idegdúc is, az ún. frontalis ganglion, mely a sympathicus idegrendszer f e j i részének a központja.
Az agydúc a feji idegközpontok közül a legnagyobb. Közvetlenül a ga- r a t fölött helyezkedik el. Feltűnően nagy tömegű izomcsoport közé van beékelve. Az agydúcot ugyanis a fejlett rágó szájszervek izmai veszik körül.
Az agynak jobb- és baloldali lebenye van. A lebenyek k ö r t e f o r m á j ú a k . Elvékonyodó részeik előrefelé, a vastagodó részek pedig h á t r a f e l é tekin- tenek és egymással összenőnek. A két agylebeny dorsalis felszínének kö- zepén nyílirányú bemélyedés f u t végig. Ez a protocerebralis árok. Az agy- lebenyek felülete sima. Az agyfelek frontális csúcsairól lépnek ki a fejbe, illetve annak érzékszerveibe menő idegek. Innen indulnak el a vékony frontalis connectivumok is, amelyek az agydúchoz kapcsolják a kis gömb alakú frontalis dúcot. A frontalis idegdúcból nagyon vékony idegek lép- nek ki.
Az agylebenyek frontalis csúcsaiból 3 pár jól fejlett ideg lép ki: a látóideg (nervus opticus), a csápideg (nervus antennalis), és a felsőajakideg (nervus labralis). A m á r említett helyén, fölülről lefelé a felsorolt sorrend- ben hagyják el az agyat,
A látóideg a legvastagabb a három ideg közül. Az agy anterolateraiis felületéről veszi kezdetét. Először előre f u t , m a j d oldalra hajlik és az egy- szerű szemek irányába megy. Mielőtt a szemeket elérné, hat vékony — de jói megfigyelhető — ágra különül el, a hernyó pontszemeinek megfelelően.
Az így létrejött vékony ocellus idegek bemennek a pontszemekbe.
A csápideg valamivel gyengébben fejlett, így vékonyabb a látóideg- től. Attól valamivel ventralisabb helyzetből ered. Kezdetben ez is előre, a homloklemez felé húzódik a f e j izmai között, m a j d lehajlik a csáp felé.
Mielőtt elérné a csáp gyökerét, kettéágazik. Az így létrejött ágak közül az egyik, a tulajdonképpeni csápideg belép a csápba és ott további vékony
ágakra különül. A másik ága a csáp tövénél levő csápmozgató izmok közé j u t be.
A felsőajakideg a homloklemez leízesült kis d a r a b j á n a k az idege. Az agy elejének legalsó részéből indul ki. Egy kis szakaszon anteroventralisan halad, m a j d kettéágazik. Ágai a l a b r u m izmai közé mennek, közvetlenül a bélcsatorna kezdeti szakasza fölött.
Az agy alsó részéhez kapcsolódik kétoldalt a tritocerebralis commissu- ra, vastag idegköteg í o r m á j a b a n . Ez a vastag idegköteg kör alakú h u r o k - ként veszi körül a tápcsatorna elülső részét úgy, hogy az alsó része kissé h á t r á b b van, mint az agyból kilépő szakasza. Alkatánál fogva t u l a j d o n k é p - pen létrehozza a garatideggyűrűt. Nevét azért kapta, mert m i n d k é t olda- lon csatlakozik a tritocerebrumhoz.
A tritocerebralis commissurától hátrább, de közvetlen szomszédságá- ban erednek az első ventralis connectivumok. Ezek szintén vastag idegkö- tegek. Lefelé haladnak két oldalra, szorosan ráfekszenek a g a r a t r a és an- nak h a j l a t á t követve érik el a garat alatti dúc dorsalis felszínének két szé- lét. Ezeknek a connectivumoknak viszonylagos hosszúsága a h e r n y ó vastag bélcsatornájával magyarázható, amely a nagy mennyiségű növényrészek fogyasztásával f ü g g össze.
A garat alatti dúc lényegesen kisebb, mint az agydúc, és nem sokkal nagyobb mint bármelyik önálló tor- vagy potrohdúc. Ez a dúc elsősorban a szájszervi idegek központja. Az agyhoz képest kissé caudalisan fekszik, közvetlenül a garat alatt, ugyancsak izmok közé beágyazva. Dorsalis f e l - színe kissé homorú a g a r a t kiöblösödése miatt, a ventralis felszíne viszont kidomborodott. Fölülről és alulról nézve sokszögűnek hat, a hozzá csatla- kozó connectivumok és idegek miatt. Dorsalis felszínéhez két oldalt k a p - csolódnak a m á r e m l í t e t t első ventralis connectivumok, amelyek közte és az agy között létesítenek összeköttetést. Farki végéből indulnak el a m á - sodik ventralis connectivumok, amelyek az első tori dúchoz kötik. Ezek a
connectivumok rövidek, mert a garat alatti dúc és az első tori dúc nagyon közel kerülnek egymáshoz. Az idegtörzsek viszont vastagok és jól elkülö- n ü l n e k egymástól.
A garat alatti dúc cranialis felszínéből lépnek ki az elég vastag és jól követhető szájszervi idegek. A szájszervi idegek a következők: a rágóideg (nervus mandibularis), az állkapocsideg (nervus maxilláris) és az alsóajak- ideg (nervus labialis).
A rágóideg az első ventralis connectivum közvetlen közelében lép k i a dúcból, tehát a szájszervi idegek közül lateralis helyzetű. Ez a legvastagabb szájszervi ideg. Előre kúszik az izmok között és a rágó tövénél két véko- n y a b b ágra válik szét. Egyik ága, a tulajdonképpeni rágóideg belép a rágó-
ba, a másik pedig a rágó tövénél levő terjedelmes izomcsoport közé f u t . Az állkapocsideg, az előbbi ideghez képest ventromedialisan ered a dúcból. Lényegében a rágóideg és az alsóajakideg között mediális helyze- tet foglal el a garat alatti dúc elülső felszínén. A rágóidegnél vékonyabb.
Az állkapocs tagoltságának megfelelően vékony ágakra különül.
Az alsóajakideg, a legvékonyabb szájszervi ideg. A garat alatti dúc elején a mediális tengelyhez legközelebb ered. Kilépése u t á n h a m a r eléri az alsó ajkat, és belép abba. Minden bizonnyal az alsó a j a k tagoltságának
megfelelően vékony idegekre esik szét, de ezeket stereornikroszkóppal m á r nem t u d t a m megfigyelni.
Az amerikai fehér szövőlepke hernyó agya felülről
A tor dúcai és idegei
A hernyó három torszelvényében egy-egy dúc helyezkedik el (ganglion pro-, meso- és metathoracale). A tordúcok felülnézetből kissé hatszög alak- ban stilizált szívhez hasonlítanak. A sarkosság a dúcokhoz elöl és h á t u l széles alappal kapcsolódó connectivumokkal és az oldalra ugyancsak vas- tag gyökerekkel kilépő idegekkel magyarázható.
Az első tor dúc középső része a legvastagabb. A pereme felé alul és felül fokozatosan elvékonyodik. Cranialis végéhez a második ventralis con- nectivumok csatlakoznak. Caudalis végéből pedig a h a r m a d i k ventralis
connectivumok lépnek ki belőle.
A dúc elején oldalt ered a lateralis ideg. A test oldala felé tart, majd a testfal h a j l a t á t követve fölfelé hajlik. Közben vékony ágakat küld az ú t j á - ba eső izmokba.
A ventralis ideg az előbbihez viszonyítva hátrább, és ventralisabban lép ki a dúcból. Ezért kapta a nevét. Oldalirányban halad egy kis szakaszon, majd kettéágazik. Ágai az előtör ventrolateralis izmait l á t j á k el idegekkel.
A dúc dorsalis felszínének közepén eredő medialis ideg vékony. H á t r a - f e l é halad és mielőtt a következő dúcot elérné, két transversalis idegre ágazik.
A h a r m a d i k ventralis connectivumok miután kiléptek a dúcból, egy- mástól két oldalra erősen eltávolodnak, majd ismét visszakanyarodnak és úgy érik el a második t o r d ú c cranialis végét.
A második — és harmadik tordúcok alakja, helyzete és nagysága olyan m i n t az elsőé. Idegeik: a lateralis, ventralis és medialis megvannak. Ezek dúcokon való elhelyezkedése, haladásuk iránya és az izmokba való b e f u t á - suk megegyezik az első dúc idegeinél tapasztaltakkal, tehát nem szüksé- ges azokkal részletesen foglalkozni.
A negyedik ventralis connectivumpár a második tordúc végéből indul el. A connectivumok j o b b r a és balra ugyanolyan hajlatot írnak le, mint a harmadik ventralis connectivumok. Végül ezek is egymáshoz közelednek, m a j d csatlakoznak a h a r m a d i k tordúc elejének közepéhez.
A h a r m a d i k tordúc végéből indulnak ki az ötödik ventralis connectivu- mok, amelyek már n e m távolodnak el egymástól két oldalra, h a n e m pár- huzamosan f u t n a k f a r k i irányban. Az utótorból átlépnek a potrohba. ahol rövidesen kapcsolódnak az első potrohdúc cranialis végéhez. A potrohban levő többi cennectivumhoz viszonyítva a tor cennectivumai rövidek.
A hernyónak kilenc potrohszelvénye van, de csak hét jól elkülönült idegdúc található benne. Az utolsó idegközpont két dúcnagyságú, így tehát m u t a t j a , hogy két dúc összeolvadásából keletkezett. Egyébként e r r e utal a
A központi idegrendszer dúcainak egy része
A potroh dúcai és idegei
dúckomplexumból kilépő idegek száma is. A hetedik és nyolcadik dúcok eredeti szelvényeikből előrébb is húzódtak. Idegeik azonban h á t r a m e n n e k az eredeti szelvényekbe.
Az első hat potrohdúc (ganglion abdominale) nagyságra, f o r m á r a és helyzetét tekintve hasonlít egymáshoz. Ezek a dúcok dorsoventralisan lapí- tottak, úgyhogy középső részük vastagabb, a peremük felé pedig fokozato- san elvékonyodnak. Felülről és alulról nézve ötszög alakot mutatnak, mert az elöl és hátul hozzájuk csatlakozó connectivumok, valamint az oldalra vastag gyökerekkel kilépő idegek szögletessé teszik azokat.
Sajátságos, a dúcok elejéhez és végéhez csatlakozó connectivumok kap- csolódása. Elöl mindig egymástól kissé távol kapcsolódnak a dúcokhoz a ventralis connectivumok, h á t u l viszont mindig nagyon közel. Ebből adódik, hogy a dúcok feji vége mindig széles, a farki végük pedig hátrafelé kihú- zott, elvékonyodó. A potroh dúcai — kivéve a dúckomplexumot — vala- mivel kisebbek a f e j és a tor dúcaitól.
A h a t dúc között elhelyezkedő ventralis connectivumok, valamint az itteni dúcoknak az idegei, számukat, formájukat, helyzetüket és haladá- sukat tekintve nagymértékben megegyeznek, ezért külön nem ismertetem azokat.
A torból a potrohba áthaladó ötödik ventralis connectivumokról már írtam. Az első és második potrohdúcok között varinak a hatodik ventralis connectivumok. A második és h a r m a d i k dúcok között a hetedik, a h a r m a - dik és negyedik között a nyolcadik, a negyedik és ötödik dúcok között a kilencedik, az ötödik és hatodik dúcok között pedig a tizedik ventralis con-
nectivumok. A hatodik és hetedik dúcok között pedig a tizenegyedik vent- ralis connectivumok húzódnak. A hetedik és nyolcadik dúcok között levő connectivumok eltűntek, mint külsőleg látható idegkötegek, mert ezek ösz-
szeolvadtak egymással. A ventralis connectivumok mindig a dúcok caudalis végéből indulnak el, egymás közvetlen szomszédságából. A következő dúc közvetlen közeléig párhuzamosan f u t n a k egymás mellett, majd kissé eltá- volodnak egymástól és úgy érik el a következő dúc cranilis felszínét.
Az első hat potrohdúc itt is a lateralis, a ventralis és a media- ns idegek.
A lateralis idegek mindig a dúcok elülső részének oldalsó szegélyeiből erednek, kialakítva így a dúcok első két szögletét. Eredésük után laterális irányban haladnak az izmok között, m a j d a test ívének megfelelően fölfelé hajlanak. Közben vékonyabb ágakat küldenek a szelvények izomzatába.
A ventralis idegek a dúcok ventrolateralis területéről lépnek ki, a la- terális idegek mögött, a dúcok utolsó harmadából. Ezek az idegek a dúcok másik két szögletének az okozói. Eleinte, egy kis szakaszon kissé caudola- teralis irányban f u t n a k , m a j d ezek is fölfelé hajlanak a testfalban. Közben vékony ágakra különülnek szét. A létrejött vékony ágak az illető szelvé- nyek ventralis falát látják el idegekkel.
A medialis idegek, a dúcok háti felszínének végéről lépnek ki. Mindig magánosan. A ventralis connectivumok fölött húzódnak hátrafelé. Mielőtt eljutnak a következő dúcig, kettéágaznak és létrehozzák a trans versalis idegeket. A transversalis idegek a medialis idegekkel derékszöget alkotva
haladnak a test oldala felé, ahol a tracheáknak és a stigmáknak adnak f i - n o m ágakat. A medialis és a transversalis idegek a sympathicus idegrend- szernek részei.
A hernyó k é t utolsó potrohdúca (hetedik-nyolcadik dúc) egy dúckomp- lexumot alkot. í g y tehát ez a dúckomplexum n e m hasonlít az önálló potroh- dúcokhoz. Egészében véve hát-hasi irányban lapított h e n g e r r e emlékeztet.
A végső része előbb fokozatosan elvékonyodik, majd lekerekedik. A két dúc között nincs harántbefűződés, amely u t a l n a a két dúc összenövésére. A dúckomplexumból kilépő idegek száma viszont bizonyítja az összeolvadást.
A dúckomplexum elülső részének minden idege a lateralis, ventralis, a medialis és a transversalis megvannak. Mivel a dúc kissé előre került, ezért az idegek n é m i k é p p e n h á t r a f e l é haladnak, egyébként helyzetük szokvá- nyos.
A nyolcadik dúc lényeges előrehúzódása miatt, idegei caudolate- ralisan és caudalisan f u t n a k . Az idegek hosszúak, mert a dúcból való kilé- pésük után még nagy távolságon kell haladniuk, hogy elérjék azokat az izmokat, a m e l y e k b e belépnek.
A nyolcadik potrohdúc medialis idege hiányzik.
Összefoglalás
0
A szerző dolgozatában egy igen káros, az amerikai f e h é r szövőlepke (Hyphantria cunea Drury) h e r n y ó j a idegrendszerének anatómiáját m u t a t - ja be.
Megállapítja, hogy a h e r n y ó idegrendszere hasdúclánc. Ismerteti az idegrendszer f e j b e n , torban és potrohban levő szakaszait. Leírja az agydúc és a garat alatti dúc anatómiai sajátságait, m a j d a dúcokból kilépő idege- ket. Tárgyalja a h á r o m tori dúcot és azok idegeinek jellemző vonásait. A továbbiakban közli az idegrendszer potrohban levő szakaszának sajátságos viszonyait. í r a hat önálló potrohdúcról, a hetedik és nyolcadik dúcokból keletkezett dúckomplexumról. Az ezekből kilépő idegekről, valamint a d ú - cokat összekötő connectivumokról.
I R O D A L O M
C h a t t o r a j , A. N . : C o n t r i b u t i o n s t o t h e m o r p h o l o g y of t h e n e r v o u s s y s t e m of m a t u r e l a r v a of P r o d e n i a l i t u r a F a b . (Lep., N o c t u i d a e ) ; P r o c , Nt. A c t a , Sei., I n d i a ; Vol.
25, Sec. B. P a r t s V—VI (1955) 68—78.
D u p o r t e , E. E.: O n t h e n e r v o u s s y s t e m of tihe l a r v a of Splhida o b l i q u a W i k . : T r a n s . R o y Soc., C a n a d a ; Vol. 8. (1912). 225—252.
H i l l e m a n n , H. M. C o n t r i b u t i o n s to t h e m o r p h o l o g y of t h e n e r v o u s s y s t e m of t h e m a - t u r e l a r v a of P a p i l i o p o l y x s e n e s ; A n n . E n t . 'Soc. A m e r . Vol. 26. (1933).
K o p e c , S.: S t u d i e s o n t h e n e c e s s i t y of borain f o r t h e i n c e p t i o n of I n s e c t m e t a m o r p h o s i s ; Biod. Bull., W o o d s H o l e ; Vol. 42. (1922). 324—342.
Norrie, M. S.: C o n t r i b u t i o n s t o w a r d s t h e s t u d y of i n s e c t f e r t i l i t y (1.) T h e s t r u c t u r e a n d o p e r a t i o n of t h e r e p r o d u c t i v e o r g a n s in. g e n e r e E p h e s t i a a n d p l o d i a ; p r o c . Zool.
Soc., L o m d o n ; P a r t 3 (1932) 595—611.
P e t e r s o n , A . : A n a t o m y of 'the t o m a t o w o r m l a r v a P r o t o p a r c e C a r o l i n a ; A n n . Ent., Soc.
A m e r . Vol. 5. (1912) 246—272.
S w i n e , J. M.: T h e n e r v o u s s y s t e m of t h e l a r v a of S t h e n o p i s t h u l e ; C a n . E n t . Vol. 52.
(1920) 29—34.
Srlvaistava, B. P.: T h e m o r p h o l o g y of the nervous system oi the full g o o w n larva of Leucinodes orbomaLLs G u e n . (Leidoptena, Pyraustidae) Zool. Anzeig. 7.959. 163.
Band. 9-^10. 228—297.
V a j o n I.: Idegianatómiai vizsgálatok az Aporiia orataegi L. (Ledidop., Pieridae) közpon- ti i d e g r e n d s z e r é n . (Egri T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a É v k ö n y v e VIII. 1902. 517—531.) V a j o n Imre: Vizsgálatok a Papilio podalirius L. (Lepidop. Papilionidae) központi ideg-
rendszerién. (Egri Pedagógiai Főiskola T u d o m á n y o s K ö z l e m é n y e d I. 1963. 2 8 5 — 299.).
V a j o n I.: A kis Apolló-lepke Papiliö m n e t m o s y n e L, (Lepidop. Papilionidae) idegrend- szeréinek mikroszkópos anatómiája (Egiri T a n á r k é p z ő Főiskola T u d o m á n y o s K ö z -
l e m é n y e i II. 1964. 613—624.).
V í j o n I.: A k á p o s z t a l e p k e (Pieris b r a s s i c a e L.) i d e g r e n d s z e r é n e k m a k r o s z k ó p o s a n a - tómiája (Egri T a n á r k é p z ő Főiskola T u d o m á n y o s Közleményei. III. 1965. 505—513.) V a j o n I.: A répalepke (Pieris rapae L.) idegrendszerének bonctana (Egri T a n á r k é p z ő
Főiskola T u d o m á n y o s K ö z l e m é n y e i IV. 1966. 483—489.).
V a j o n I.: A b a r n a szemeslepke (Satyrus setmele L.) idegrendszerének bonctani viszo- nyai. (Állattani K ö z l e m é n y e k L. V . 1 — 4 sz. 1968. 141—147).
V a j o n I.: A n a g y p á v a s z e m ( S a t u r n i a pyri) h e r n y ó i d e g r e n d s z e r é n e k a n a t ó m i á j a (Egri T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a T u d o m á n y o s K ö z l e m é n y e i VI. 1968. 417—429.).
V a j o n I.: A g a l a g o n y a l e p k e ( A p o r i a crataegi) hernyó idegrendszerének a n a t ó m i á j a . (Egri T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a T u d o m á n y o s Közi. VIII. 1970. 453—467.)
N E R V E N S Y S T E R M S A N A T O M I É DER A M E R I K A N I S C H E N W E I S S E N S P I N N E R R A U P E
( H Y P H A N T R I A C U N E A D R Y R Y ) Dr. I m r e V a j o n
Z u s a m m e n f a s s u n g
D e r A u t o r zeigt in s e i n e r A r b e i t d i e N e r v e n s y s t e m s a n a t o m i e e i n e r s e h r s c h ä d - l i c h e n a m e r i k a n i s c h e n w e i s s e n S p i n n e r r a u p e vor.
Er stellt f e s t , d a s s d a s N e r v e n s y s t e m d e r R a u p e zu d e m T y p d e r B a u c h g a n g - l i o n s k e t t e g e h ö r t . D a n n m a c t er d e n i m K o p f , B r u s t u n d H i n t e r l e i b b e f i n d l i c h e n N e r v e n s y s t e m s a b s c h n i t t b e k a n n t . E r b e s c h r e i b t d i e a n a t o m i s c h e n E i g e n s c h a f t e n des H i r n g a n g l i o n s u n d G a n g l i o n s u n t e r d e m R a c h e n , b a l d m a c h t er die a u s den G a . i g - l i e n h e r a u s t r e t e n d e n N e r v e n b e k a n n t . E r b e h a n d e l t d i e d r e i B r u s t g a n g l i e n u n d die c h a r a k t e r i s t i s c h e n Z ü g e i h r e r N e r v e n . W e i t e r h i n teilt e r die e i g e n t ü m l i c h e n V e r - h ä l t n i s s e des i m B a u c h b e f i n d l i c h e n N e r v e n s y s t e m s a b s c h n i t t e s mit. E r s c h r e i b t ü b e r s e c h s s e l b s t ä n d i g e B a u c h g a n g l i e n u n d ü b e r d e n K o m p l e x , d e r a u s d e n s i e b t e n u n d a c h t e n G a n g l i e n e n t s t a n d . Die A u s e n a n d e r s e t z u n g d e r N e r v e n , s o w i e d e r die G a l - l i e n v e r b i n d e n d e n C o n n e c t i v e n w i r d a u c h h i e r v o r g e t r a g e n .
