1 3 4 I R O D A L O M .
Julins K o r n i s : Edncation in Hungary-. New York City, 1932. X I + 289 1.
Ennek a munkának eredetije (Magyarország közoktatásügye a világhá- ború óta) 1927-ben jelent meg ( X I I + 5 5 6 lap) és mesteri történeti bevezeté- sével, valamint a gazdag anyagnak hiteles, kimerítő és á t t e k i n t h e t ő feldol- gozásával megbízható forrásműnek bizonyult a tanférfiak s z á m á r a . Már akkor felmerült az a kívánság, hogy a m a g y a r közoktatásügynek ezt a jeles monográ- fiáját a külföld számára is hozzáférhetővé kellene tenni. í g y j ö t t létre Un- garns Unterrichtsuesen seit dtm Weltkriege címmel először a német kiadás, amely 1930-ban Lipcsében jelent meg ( X I + 259 lap), m o s t pedig az angol kiadás van előttünk a Studies o} the International Institute of Teachers College, Columbia University című előkelő sorozatnak 13. kiadványaként..*
Már ez a tény egymagában a magyarságnak és kulturális tevékenységének örvendetes t é r h ó d í t á s á t és megbecsülését jelenti, amit csak fokoz az a t ö m ö r és t a l p r a e s e t t bevezetés, amellyel P a u l Monroe, a z amerikai intézet i g a z g a t ó j a , a kiváló magyar szerzőt és értékes m u n k á j á t az amerikai közönségnek be- m u t a t j a , u t a l v á n arra, hogy ilyen" kimerítő munka eddig nem á l l t az angol olvasóközönségnek rendelkezésére. Mintegy röptében ismerteti a m a g y a r okta- tásügy történetének főbb mozzanatait, miközben küíön kiemeli a m a g y a r szer- zőnek abbeli érdemét, hogy kellőképen kidomborította a R a t i o Educationis- nak eddig szélesebb körökben ismeretlen alapvető jelentőségét. A z angol ki- adás egyébként nagyjában a német a l a p j á n készült az eredeti k é p a n y a g fel- használásával. Nyomdai kiállítása elsőrendű, kötése igen tetszetős, ő s z i n t e köszönet j á r ki az I n t e r n a t i o n a l I n s t i t u t e nak és tudós i g a z g a t ó j á n a k e ki- adványért, amellyel hazánk ismét bekapcsolódott a nemzetközi k u l t ú r a kö-
zösségébe. k f .
G ű n t h e r T h a i : Die Piidagogik der inneren Mission. G ö t t i n g e n , 1933.
(8-r., 72 1.)
A bekövetkezett nagy á t a l a k u l á s m i a t t ismét jelentőssé v á l t a belmisz- sziói nevelőmunka, ami időszerűvé teszi a J . H. Wichern tevékenységén való elmélkedést. Szerzőnk ezt az elmélkedést a k a r j a megkönnyíteni. A z z a l pedig, hogy a Wichern á l t a l m e g i n d í t o t t m o z g a l m a t a tudományos pedagógia m o - dern szellemében fejtegeti, feleletet keres arra a kérdésre: fel t u d j a - e venni a belmissziói nagy munka — a m a g a lényegének k á r a nélkül — a . modern nevelés nagy elméletét.
Németországban az e l h a g y o t t gyermekek száma N a g y Frigyes háborúi következtében kezdett ismét rohamosan emelkedni és h ó d í t ó h a d j á r a t a i n a k idején érte el t e t ő p o n t j á t . A lipcsei „népek c s a t á j a " u t á n voltak falvak, ahol 3 0 — 6 0 gyermek m a r a d t árván. Ezek felkarolására létesítették a gyermek- menedékházakat. Az i t t folyó nevelés akkor kezdett gyermekmentő mozga- lommá válni.- amikor Wichern á l l t az élére. Ő m á r hamburgi segédlelkész
1 Ugyanebben a so-ozatban már előzőleg a következő országok oktatásügyé- ről jelentek meg monográfiák : Bulgária, Franciaország, Orosz- és Németország, Kina, Perzsia, Filippinek; továbbá több kötet összehasonlító közoktatásügyi tanulmány.
IRODALOM. 1 3 5 -
korában arra a gondolatra jutott, hogy az általános népromlásnak belmisszió- va! kell g á t a t vetni. Tervének kivitelében egy gazdag polgár t á m o g a t t a , aki á t a d t a neki erre a célra a „Rauhes Haus"-t, hogv abban az elhagyott é«
erkölcsi romlásnak k i t e t t gyermekek egy-egy „ a t y a " gondozása és vezetése a l a t t meghitt családi közösségben élhessenek. Ennek a nevelő-együttélésnek programmját 1849-i Emlékiratában fejtette' ki Wichern.
A gyermekmentő otthont nem filantropikus vagy humanisztikus elgon- dolásra, hanem tisztán és kizárólag az evangéliumra alapította. Ebből vette pedagógiájának célját, ú t j á t , és ebben, találta meg azt az abszolút mértéket, amelyhez minden nevelői eljárást hozzámért.
Evangéliumi pedagógiájának megfelelően megkívánta a gyermekektől a múlttal való gyökeres szakítást és következetes önnevelést. De mert jobban bízott az evangéliumnak, mint ifjainak erejében, az önnevelést „a keresztény- ség begyakorlásáénak nevezte. Jelszava külcnben a régi ora et labora volt.
A Bauhes Haus intézet-történetének első lapjára ezt í r t a : „Jöjjön el a Te országod!" Pedagógiájának tehát valóban a belmisszió volt az értelme és végső célja.
A műnek második részében szerzőnk kipontozza a belmisszió határait és k i m u t a t j a , bogy ez ' miképen befolyásolta pedagógiájának alakulását. Majd vizsgálja azt a feszültséget, amely a belmisszió pedagógiája és a modern- ifjúságvédelem között van, és megkísérli ennek a feszültségnek egv közös pedagógiai úton való levezetését. Ezért a szerző nem -beszél többé a bel- misszió pedagógiájáról, hanem külön a pedagógiáról és külön a belmisszióról, mert nem egymással ellentétben, hanem egymás mellett a k a r j a látni Pesta- lozzit és Wiehernt. Váradi József.
Herbert R u p p e r t : I s t Erziehung im Unterricht möglich? Die Problematik des erziehenden Unterricht?. Weimar, 1933. Hermann Böhlaus Nachf.
, (8-r., 103 lap.) • -
Ruppert könyve, mely a nevelő célzatú tanítás elméletének történetét a d j a nagy vonalakban, de korántsem merítve ki az alkalmazható szempontok lehetőségét, rendszeres terven és logikus gondolatmeneten alapul.
Az a kérdés, hogy miben áll a nevelői célt közvetlenül szolgáló okta- tás, vagyis mennyiben lehetséges és mily módon érhető el a tudás anya- gának h a t á s a az egyén lelki tartalmára, elsősorban fogalomtisztázó beveze- tésre kötelezi 'azt, aki ennek a so'kat vitatott kérdésnek szemébe a k a r nézni:
Már a probléma fölvetése, Herbart kötelezettséget vállaló és osztó elneve-' zése („nevelő oktatás") utal arra, hogy az anyagtudás átadásán nem csut pán egyféle közvetítő tevékenységet kell értenünk, hanem a valóságban itt többféle h a t á s befogadásáról, egységes lelkiéletünk több síkjának alakítá-'.
sáréi van szó.
. A tanítással szemben kívülről támasztott kettős cél, hogy ugyanis egy- részt az egyén minőségét szolgálja és másrészt a közösség kultúrájának, legyen szószólója, magában a tudást befogadó egyénben, is lelki berende-
