1
SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM
DEÁK FERENC ÁLLAM – ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR BŰNÜGYI TUDOMÁNYOK TANSZÉK
DR. BARTKÓ RÓBERT
HABILITÁCIÓS TÉZISFÜZET
az állam – és jogtudományokban habilitált doktori cím elnyerése céljából
Győr
2019
2 1. Bevezetés
Az elmúlt több, mint 15 éves időszakban folytatott kutatásaimnak fókuszában alapvetően két témakör állt. Az egyik a terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdéseinek, a másik pedig az elmúlt 4-5 évben felerősödött, Uniót érő irreguláris bevándorlás elleni küzdelem büntetőjogi eszközeinek vizsgálata volt.
Az első témakör tudományos kutatásait 2003-ben kezdtem meg. A cél a terrorcselekmény tényállásának átfogó elemzése és értékelése volt a büntető anyagi jog, valamint a kriminológia nézőpontjaira fókuszálva. A kutatási eredmények összefoglalása a 2011-ben megjelent monográfiámban történt meg, amely a témát, és a terrorcselekmény tényállásával kapcsolatos dogmatikai kérdések vizsgálatát - mind a hazai, mind pedig az uniós és a nemzetközi (büntető) jog szintjén - Magyarországon elsőként foglalta össze önálló monografikus igényű munkában. A PhD disszertáció címe: „A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései” volt, mely önálló monográfiaként 2011-ben jelent meg az Országos Kutatási Alapprogram támogatásával „A terrorizmus elleni fellépés eszközrendszerének fejlődése, különös tekintettel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre” címet viselő OTKA K 78417 nyilvántartási szám alatti kutatási program keretében. A monográfia megjelenését, annak PhD disszertáció formájában történő megvédése előzte meg 2011-ben summa cum laude minősítéssel. A monográfia 2011-es megjelenését követően kutatásaimat a terrorizmus elleni küzdelem anyagi büntetőjogi kérdései tekintetében szélesítettem ki, különös tekintettel a szabályozással kapcsolatos büntetőjogi dogmatikai anomáliákra, valamint az Európai Unió jogalkotási tevékenységéből fakadó hazai jogszabály-alkotási folyamatok értékelésére.
Írásaim e körben elemző, értékelő jellegűek voltak, melyek részben a hazai jogalkotási folyamatokra is hatást gyakoroltak a terrorcselekményt módosító 2017. évi XXXIX.
törvénnyel kapcsolatban.
Kutatásom irányán 2015-ben változtattam, amikor az Uniót és benne hazánkat érintő irreguláris migrációs nyomás okozta büntető anyagi és eljárási jogi válaszokat értékelő, elemző tudományos kutatást kezdtem meg. Ezen témakörben uniós és hazai kriminálstatisztikai adatok elemzésével, az elfogadott eljárási és anyagi jogi szabályok mélységi dogmatikai elemzésével azt a célt tűztem ki magam elé, hogy kutatásaim eredményeként de lege ferenda javaslatokat tudja megfogalmazni a jogalkotó felé. Minthogy a politikai diskurzusban az irreguláris migrációból fakadó biztonság kockázatokat az Unió terror-fenyegettségi adataival is rendszeresen párhuzamba állítják, célom volt azt is a kutatásban vizsgálni, hogy valóban van-e összefüggés az elmúlt időszak uniós terrortámadásai, valamint az irreguláris migráció között. A kutatás tárgyának kiszélesítése révén így nemcsak a terrorizmussal kapcsolatos kutatásaimat folytathattam, de lehetőség nyílt az irreguláris migrációhoz kapcsolódó új anyagi és eljárási jogintézmények elemzésére és értékelésére is. Ezen gondolatok mentén a kutatásnak alapvetően három iránya volt, egyrészt a büntető anyagi jogi, melynek keretei között az ún. határzárral kapcsolatos bűncselekményekkel, és az azokhoz a Btk. Általános Részében társított rendelkezésekkel foglalkoztam. Másrészt a kutatás tárgyát képezték az ezen bűncselekményekhez kapcsolt külön eljárási jogi rendelkezések is, mind a korábban hatályban volt 1998. évi XIX. tv., mind pedig a hatályos 2017. évi XC. tv.-vel összefüggésben. A harmadik terület, a FRONTEX és az
3
EUROPOL által közzétett kriminálstatisztikai adatok mentén a terrorizmus és az irreguláris bevándorlás közötti kapcsolatrendszer vizsgálata volt, kitekintve e körben a terrorizmus elleni küzdelem uniós büntető anyagi jogi frontjának főbb pilléreit meghatározó új Irányelv értékelésére, a hazánkra váró implementációs kötelezettségekre. Ezen második kutatási témában készült el második monográfiám, mely jelenleg kiadás alatt áll. A monográfia címe:
„Az irreguláris migráció elleni küzdelem egyes hazai kriminálpolitikai kérdései”. Jelen tézisgyűjtemény a monográfiában összegzett fontosabb kutatási megállapításokat tartalmazza.
A doktori fokozat megszerzését követő kutatásaim elismeréseként 2019-ben a Bolyai János Kutató Ösztöndíjat ítélte számomra oda a Magyar Tudományos Akadémia, illetve az Új Nemzeti Kiválósági Ösztöndíj-program keretei között is 10 hónap időtartamra nyertem el kutatói ösztöndíjat a 2019/2020-as tanévre.
2. A tézisekkel érintett monográfiát megalapozó szakmai publikáció a doktori fokozat megszerzését (2011) követő időszakban
1. Bartkó, Róbert: Gondolatok a határzár tiltott átlépése bűncselekményről. Jog-Állam-Politika.
IX. évf. 2019, I. szám. pp. 103-113. Presztízsfaktor: „A” kategória
2. Bartkó Róbert: „Eddig és ne tovább!” – Gondolatok a határzár jogszerűségéről. Miskolci Jogi Szemle: A Miskolci Egyetem Állam-, és Jogtudományi Karának folyóirata. 14. évfolyam, 2019., 2. szám (különszám), pp. 73-82. Presztízsfaktor: „A” kategória
3. Bartkó, Róbert: New Legal Solutions in the Hungarian Criminal Law with reference to the fight against Irregular Migration. European Journal of Multidisclipinary Studies (2019) 4:2 pp.
44-52.
4. Bartkó Róbert (szerk.) A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században BUDAPEST: Gondolat Kiadó, (2019) 198. p.
5. Bartkó Róbert: Az irreguláris migráció elleni hazai küzdelem egyes kriminálpoltikai kérdései (kézirat-megjelenés alatt) (2019) 188. p.
6. Bartkó, Róbert: Az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolata az EUROPOL és a FRONTEX jelentéseire tekintettel. In: Bartkó, Róbert (szerk.) A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században. BUDAPEST: Gondolat Kiadó, (2019) pp. p. 167-p. 183.
7. Bartkó Róbert: New Legal Solutions of the Hungarian Criminal Law with reference to the fight against Irregular Migration. In. 18th International Conference on Social Sciences, Proceedings Book. Lisbon, Portugal. European Center for Sciences, Education and Research (EUSER) (2019) p. 9.
8. Bartkó, Róbert: Az Unió 2017/541 sz. Irányelvének hatása a V4 országainak büntető anyagi jogszabályalkotására. In: Bartkó, Róbert (szerk.) A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században. BUDAPEST: Gondolat Kiadó, (2019) pp. p. 137-p. 151.
9. Bartkó, Róbert: The right on use of native language in the new Hungarian Act on Criminal Procedure. In: 5th International Multidisciplinary Scientific Conference on Social Sciences and Arts SGEM 2018. Sofia, Bulgária: STEF92 Technology Ltd., (2018) pp. 381-387, 7 p.
10. Bartkó, Róbert: The relationship between the right on use of native language and the irregular migration In: Glavanits, Judit (szerk.) Impacts of the EU Law on National Legislation = Az uniós jog hatása a nemzeti szabályozásra. Győr, Magyarország: Széchenyi István Egyetem
4
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Nemzetközi Köz- és Magánjogi Tanszék, (2018) pp. 11-18., 9 p.
11. Bartkó, Róbert ; Sántha, Ferenc: Az Európai Unió jogalkotása és hatása a terrorcselekmény hazai büntetőjogi szabályozására. In: Gönczöl, Katalin** - Homoki-Nagy, Mária; Karsai, Krisztina; Fantoly, Zsanett; Juhász, Zsuzsanna; Szomora, Zsolt; Gál, Andor** (szerk.) Ünnepi kötet dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, Magyarország: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, (2018) pp. 83-100., 18 p.
12. Bartkó, Róbert: Észrevételek Holé Katalin "Gondolatok a határzárról" című írásához ÜGYÉSZEK LAPJA 2018 : 3 pp. 61-67., 7 p. (2018) Presztízsfaktor: „C” kategória
13. Bartkó, Róbert: Az anyanyelv használatához való jog eróziója az illegális migráció elleni küzdelemben. ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2017: 4 pp. 24-28., 5 p. (2018) Presztízsfaktor: „D”
kategória
14. Robert, Bartko: Erosion on the procedural rights of the defendant in the fight against the irregular migration. In: Anon (szerk.) NORDSCI Conference on Social Sciences Conference Proceedings Book 2 Volume 1. Sofia, Bulgária: Samia Consult Ltd, (2018) pp. 397-407., 11 p.
15. Bartkó, Róbert: Az Európai Unió büntetőjogi reformja a terrorizmus elleni küzdelemben ÜGYÉSZEK LAPJA 2017: 3-4 pp. 5-18., 14 p. (2017) Presztízsfaktor: „C” kategória
16. Bartkó, Róbert: Az illegális migráció elleni fellépés eljárásjogi eszközei az új büntetőeljárási törvény tervezetében. ÜGYÉSZEK LAPJA 2016: 6 pp. 17-25., 9 p. (2017) Presztízsfaktor:
„C” kategória
17. Bartkó, Róbert: Irregular Migration and Terrorism in the European Union. JOURNAL OF EASTERN-EUROPEAN CRIMINAL LAW 2017: 1 pp. 149-154., 6 p. (2017) Presztízsfaktor:
„C” kategória
18. Bartkó, Róbert: The new European Challenge - The relationship between the illegal crossing of border and the terrorism. In: [sn] (szerk.) SGEM International Multidisclipinary Scientific Conference on Social Sciences. Sofia, Bulgária: STEF92 Technology Ltd., (2017) pp. 479- 485., 7 p.
19. Bartkó, Róbert: Fight by legal means against the illegal migration in the draft of the new Hungarian Code on Criminal Procedure pp. 331-339., 9 p. In: [sn] (szerk.) SGEM International Multidisclipinary Scientific Conference on Social Sciences. Sofia, Bulgária:
STEF92 Technology Ltd., (2017) 8 p.
20. Bartkó, Róbert: Határzárral kapcsolatos bűncselekmények az új Büntetőeljárási törvény koncepciója tükrében. JOG ÁLLAM POLITIKA: JOG- ÉS POLITIKATUDOMÁNYI FOLYÓIRAT 2016: 3 pp. 39-52., 14 p. (2016) Presztízsfaktor: „A” kategória
21. Bartkó, Róbert: Változások a hazai terrorizmus elleni büntetőjogi küzdelemben. MAGYAR JOG 9 pp. 535-540., 6 p. (2016) Presztízsfaktor: „A” kategória
22. Bartkó, Róbert: Észrevételek a határzárral kapcsolatos bűncselekmények szabályozásához.
ÜGYÉSZEK LAPJA 2 pp. 5-15., 11 p. (2016) Presztízsfaktor: „C” kategória
23. Bartkó, Róbert: A terrorcselekmény tényállásának értékelése az uniós követelmények tükrében. BELÜGYI SZEMLE: A BELÜGYMINISZTÉRIUM SZAKMAI TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA (2010-) 63: 7-8 pp. 39-51., 13 p. (2015) Presztízsfaktor: „A” kategória
5
24. Bartkó, Róbert: A terrorcselekmény elkövetésével való fenyegetés a bírói gyakorlat tükrében.
JOG ÁLLAM POLITIKA: JOG- ÉS POLITIKATUDOMÁNYI FOLYÓIRAT 6: 4 pp. 3-12., 10 p. (2014) Presztízsfaktor: „A” kategória
25. Bartkó, Róbert: Kritikai észrevételek a terrorcselekmény 2012. évi C. törvény szerinti szabályozásával kapcsolatosan. In: Szoboszlai-Kiss, Katalin; Deli, Gergely (szerk.) Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére. Győr, Magyarország: Universitas-Győr Nonprofit Kft., (2013) pp. 48-58., 11 p.
3. A doktori fokozat megszerzése óta folytatott tudományos kutatást összefoglaló monográfia A migráció, illetve annak irreguláris formája nem új keletű jelenség. Már hosszú ideje jelen van világunkban, mely az immigrációval érintett országokat a történelem folyamán mindig is kihívások elé állította. A bevándorlás szabályozott keretek között tartása az Európai Unióban is fontos kérdés volt már a kezdetek óta. A 2014. és a 2015. években azonban a helyzet jelentősen megváltozott. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az ezen évektől kezdődően mind minőségileg, mind mennyiségileg átalakult bevándorlás olyan paradigmaváltást jelentett a migráció kezelésének európai történetében, mint a 2001-es Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadás-sorozat, melynek hatására alapvetően változott meg – globális szinten – a terrorizmus elleni küzdelem arculata. Az említett személetbeli változás tényét alátámasztja, hogy az integráció szintjén az ellenőrizetlen bevándorlás kérdése és annak kezelése az elmúlt 4-5 évben jelentősen megosztotta, és jelenleg is megosztja az egyes tagállamokat. Az eltérő politikai attitűdöt képviselő kormányok eltérő megoldásokhoz folyamodnak, mindezt az Unió alapvetően egységesítést „erőltető” politikájának kereszttüzében.
A terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatosan is látható volt, hogy a XXI. század fordulóján bekövetkezett paradigmaváltást követően robbanásszerűen nőtt meg a kérdéssel foglalkozó kutatások, szakirodalmi publikációk száma. Uniós szinten ugyanezt láthatjuk az elmúlt öt évben a migráció kérdését érintően. A „tudomány forradalmát” ezen a területen természetesen nemcsak önmagában az irreguláris bevándorlás megváltozott jelensége, hanem az arra adott tagállami válaszok és azok különféle aspektusból történő elemzése is eredményezték, amellyel egyre több kutató foglalkozott.
Hazánkban is számos szerző foglalkozott a migráció okaival, a migráció jelenségének értékelésével, illetve a külföldiekre vonatkozó joganyag („idegenjog”) hazai meghatározó jogintézményeinek összefoglalásával, illetve a migráció bűnügyi hatásainak elemzésével. A bűnügyi háttér értékelése körében egyes szerzők tollából születtek ugyan az irreguláris migráció jelenségére hazánkban adott elsődleges kriminálpolitikai válaszokat, így a büntető anyagi és a büntető eljárási jogi kérdések mélységi elemzését, értékelését célzó szakmai
6
cikkek, ugyanakkor a kérdést egy egységes monográfia keretei között eddig hazánkban még egyetlen szerző sem dolgozta fel. A kötetet megelőző kutatások – alapul véve a fentiekben említett szakirodalmi alapokat – azokat mintegy továbbfejlesztve tűzte ki célul egy egységes, részben összefoglaló jellegű munka megírását. Célunk ezért az volt, hogy kiegészítve a témában eddig folytatott szakmai kutatásokat, alapvetően a tágabb értelemben vett büntetőjog terrénumára fókuszáljunk. Minthogy pedig az uniós szintű politikai viták gyakran érintik a migráció és a terrorizmus kapcsolatát, célunk volt az is, hogy tudományos nézőpontból próbáljuk megvizsgálni a kérdést, elmozdulva természetesen a politikai diskurzust meghatározó érvrendszertől.
A kutatás eredményét tükröző monográfia alapvetően három kérdéskörre fókuszál, amelyek külön-külön szerkezeti egységben kerülnek kibontásra. Az egyes vizsgált területek kijelölése során meghatározó volt a hazánkban 2015 szeptemberétől bevezetésre került büntetőjogi tárgyú jogszabály-módosítások értékelése. A jogalkotó – a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezeléséhez kapcsolódóan létesített - ideiglenes biztonsági határzár kiépítését követően meg kívánta teremteni azokat a jogi kereteket, amelyek kellő és hosszabb távú védettséget biztosíthatnak az ún. fizikai határzárnak. Ennek érdekében kerültek beemelésre a Büntető Törvénykönyvbe az ún. „határzárral kapcsolatos bűncselekmények”, valamint az azokhoz az Általános Rész-t érintően kapcsolt anyagi jogi módosítások. Utóbbiak elsősorban a Büntető Törvénykönyv szankciórendszerét érintették – főként a kiutasítás és a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó szabályanyag tekintetében. Minthogy az anyagi jogi szabályok gyors érvényre juttatása szintén jogalkotói cél volt, az említett anyagi jogi módosításokhoz speciális eljárásjogi rendelkezések is hozzárendelésre kerültek. A jogalkotó 2015 szeptemberétől a büntető eljárásjog rendszerébe új külön eljárásként beiktatta a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti eljárási szabályokat. A jogalkotó által képviselt kriminálpolitika koncepció ezért alapvetően határozta meg a kötet szerkezeti felépítését. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a kutatás alapvetően nem migrációelméleti jellegű, hanem büntetőjogi szemléletű volt. Ezért a migráció oksági hátterével, formáival, kriminológiai hátterével nem foglalkozott, a kapcsolódó határrendészeti joganyag is csak annyiban került feldolgozásra, amennyiben arra az alapvetően büntetőjogi tárgyú elemzés szempontjából szükség volt.
Az első szerkezeti egység alapvetően az anyagi jogi kérdésekre helyezi a fókuszpontot. Minthogy a magyar megoldás az ideiglenes biztonsági határzár (a továbbiakban: határzár) építésével összefüggésben annak méreteit illetően is unikális jellegű
7
megoldás volt az Európai Unióban 2015-ben, a konkrét anyagi jogi tényállások elemzése, értékelése előtt szükséges volt megvizsgálni önmagában a határzár létesítésének jogszerűségét. Kiindulási pontunk ugyanis az volt, hogy ha uniós, vagy nemzetközi jogi szempontból a határzár építése jogellenesnek tekinthető, akkor arra jogszerűen büntetőjogi tényállások sem fűzhetők fel. Az első vizsgált kérdés vonatkozásában foglalkozik a monográfia a Genfi Egyezménnyel, illetve az uniós külső határok védelme szempontjából releváns jogi szabályozókkal, így például az Unió Alapszerződésével, vagy éppen az Alapjogi Chartával, a Schengeni Határellenőrzési Kódex rendelkezéseivel. A jogszerűségi teszt elvégzését követően tér rá a kutatás eredményét összefoglaló munka immáron a tételes jog bemutatására, valamint annak elemzésére. Módszerünk – amely alapvetően meghatározó a monográfia tekintetében is - kritikai szempontú elemző-értékelő módszer, melyet azért választottuk, hogy alapvető célunk, a de lege ferenda javaslatok megfogalmazása a jogalkotó irányába egyrészt elvégezhető legyen, másrészt pedig megalapozott érveken alapuljon. Az anyagi jogi kérdések vonatkozásában a munka elsőként az egyes határzárral kapcsolatos bűncselekményeket, illetve a szabályozásukkal kapcsolatos anomáliákat mutatja be, majd pedig az azokhoz alapvetően a szankciórendszert érintően társított anyagi jogi szabályokat, különös tekintettel a kiutasítás, valamint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazhatóságát érintően.
A második részben alapvetően az eljárásjogi szemlélet dominál. Az eljárásjogi rendelkezések értelmezése, elemzése ugyanakkor feltételezi a statisztikai adatok értékelését is.
A külön eljárási szabályok gyakorlati alkalmazására vonatkozó statisztikai adatok a Legfőbb Ügyészség összefoglaló válasza alapján álltak rendelkezésünkre azzal, hogy a kötet alapját képező kutatás lezárásáig – ez 2019. május vége volt - az adatok éves lebontásban történő összesítése utoljára a 2017. év vonatkozásában történt meg. Ez az oka annak, hogy a büntetőeljárási adatok értékelését 2015 és 2017 között tudtuk csak elvégezni. Tekintettel azonban arra, hogy a balkáni migrációs útvonal átrendeződésének köszönhetően a 2018.
évben szignifikáns eltérés valószínűsíthetően nem tapasztalható – legalább is a Rendőrség honlapjáról elérhető és 2018. június 30 napjáig összesített adatok erre engedtek következtetni - így megállapításainkat a 2018. év összegző adatainak hiánya nem befolyásolja. Ugyanakkor az utóbbi, elektronikus felületen elérhető statisztikai adatrendszer helyett - az eljárásjogi kérdések elemzése során annak korlátozott terjedelme, illetve adattartalma miatt - a Legfőbb Ügyészség által megküldött adatrendszer kimutatásait vettük alapul, mely a kutatás szempontjából hatékonyabban segítette a téma kibontását. A második részben azt a megoldást
8
követi a monográfia, hogy a kutatási javaslatokat kétféle megközelítésben foglalta össze.
Elsőként – utalva az új büntetőeljárási törvény megalkotásával összefüggésben tapasztalható jogfejlődés főbb pontjaira – a hatályos külön eljárási szabályok elemző értékelését végezi el, összevetve a rendelkezéseket az alapvető eljárási garanciákkal. Figyelembe véve annak lehetőségét is, hogy a jogalkotó a 2015-ben megfogalmazott jogpolitikai megfontolásain rövid-, illetve középtávon nem módosít, a de lege ferenda javaslatokat a hatályos jogszabályi környezet vonatkozásában foglaltuk össze elsőként. Tekintettel azonban arra, hogy a magunk részéről – figyelembe véve a statisztikai adatokat is – a jelenlegi rendszer megtartását nem tartjuk indokoltnak, egy alternatív megoldást is megfogalmaztunk, amelyben rámutattunk arra, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti külön eljárási szabályok hiányában is lehetősége lenne a jogalkalmazóknak a jogalkotó által elvárt hatékonyságot, gyorsaságot és eredményességet a nevezett bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárásokban érvényre juttatni. Alternatív megoldási javaslatunk alapját tehát egyrészt a már meglévő, és a vizsgált bűncselekmények esetében is eredményesen alkalmazható általános és egyéb külön eljárási szabályok, másrészt pedig a kriminálstatisztikai adatokból leszűrhető következtetések képezték.
A harmadik, a monográfiát záró szerkezeti egység a terrorizmus és az irreguláris/reguláris migráció kapcsolatrendszerével foglalkozik, azt alapvetően két nézőpontból megközelítve. Az egyik egy, az uniós szervek (FRONTEX, EUROPOL) által közzétett adatokon alapuló kriminálstatisztikai megközelítés. A másik pedig annak az anyagi jogi reakciónak a kritikai-elemző bemutatása, mely a megváltozott biztonsági környezetben a terrorizmussal szembeni hatékonyabb fellépés igényét uniós szinten fémjelzi. A kontrollálatlan, tömeges méreteket öltő irreguláris bevándorlás a társadalmi,- illetve államélet sok más területe mellett a közbiztonságot is jelentősen befolyásolja. Ez egyértelműen kedvez a terrorizmus eszkalálódásának. A hatékonyabb fellépés igénye ezért nemcsak az irreguláris migrációval, hanem a terrorizmussal szemben is megfogalmazódott uniós szinten. A monográfia ezért a harmadik rész második felében az új, uniós szintű anti-terrorista küzdelmet meghatározó irányelv, valamint annak V4 államokban történő implementációjának bemutatására, és értékelésére fókuszál. A harmadik rész összegző alfejezetei a fenti nézőpontok mentén ezért a terrorizmus és migráció kapcsolatát meghatározó elvi tételek, illetve másodlagosan a terrorizmus elleni küzdelem továbbfejlesztését célzó anyagi jogi módosító javaslatok megfogalmazására törekednek.
9 4. Kutatási megállapítások
4.1. Az irreguláris migrációval kapcsolatos hazai büntető anyagi jogi kérdések értékelése Monografikus vizsgálódásunk első lépcsőben az irreguláris migráció elleni harc büntetőeljárási jogi eszközrendszerének részét képező külön eljárási szabályok tárgyi hatályát meghatározó különös részi tényállások értékelésére terjedt ki. Minthogy valamennyi tényállás az ország külső határain felépítésre került biztonsági határzár védelmét hivatott szolgálni, megelőző kérdésként foglalkoztunk azzal, hogy önmagában jogszerűnek tekinthető-e a határzár kiépítése elsősorban a Genfi Egyezmény, illetve az uniós jog szempontjából.
Tézisként rögzíthető, hogy önmagában az a körülmény, hogy Magyarország, mint uniós tagállam a külső határain fizikai határzárat létesített, ezzel védve az ország közbiztonságát, egyben kifejezésre juttatva a szuverenitás iránti igényt, nem kifogásolható uniós, vagy nemzetközi jogi szempontból. A kerítés ugyanis nem „hermetikusan” zárja el az országot az oda belépni szándékozó személyek elől, pusztán csak elősegíti, hogy a belépés ellenőrzött keretek között történhessen meg. Mivel pedig magának a biztonsági határzárnak a kialakítása nem kifogásolható, szintén nem fűzhető aggály azzal szemben sem, hogy annak a magyar jogalkotó büntetőjogi védelmet kívánt biztosítani. Az elv és a cél aggálymentessége azonban nem egyenlő az ahhoz társított jogalkotói megoldás kifogástalan voltával.
Tézisként rögzíthető, hogy a Btk. rendszerébe beiktatott új tényállások jogalkalmazói értékelése során a határzár megrongálása révén elkövetett tiltott átlépések büntetőjogi megítélése nem az elkövetők valós szándékához van társítva. Ezért alapvetően különbséget kell tenni az elkövetői szándék alapján az egyes cselekmények között. Amennyiben az elkövető az ország területére a fizikai határzár tiltott átlépésével kíván bejutni, és ennek érdekében rongálja, vagy semmisíti meg azt, akkor cselekményében a határzár tiltott átlépése a meghatározó elem. Amennyiben viszont a rongálási magatartáshoz nem társítható jogellenes belépési szándék, akkor önmagában a cselekmény a rongálás tényállásán belül is értékelhető lenne. Szintén rögzíthető, hogy a határzár tiltott átlépéséhez, valamint a határzár megrongálásához társított minősített eseti rendszer – figyelemmel az alapcselekményekre is, amikhez azok kapcsolódnak – nem volt kellően átgondolva. Azok részben nehezen bizonyíthatók, részben megvalósításuk gyakorlatilag kizárható az okozati összefüggés
10
lehetetlensége okán, részben pedig – a tényállások reformjával – akár egyéb, már meglévő bűncselekmény keretei között is értékelhető lenne.
Javaslatunk tehát a határzárral kapcsolatos bűncselekmények rendszerének teljes reformjára irányul, azzal, hogy a gyakorlathoz és a hazai büntetőjog dogmatikai hagyományaihoz inkább kapcsolódó megoldást tartunk indokoltnak. Reformjavaslatainkkal kapcsolatosan az alábbi – tézisszintű – megállapításokat tettük:
- a határzár megrongálása bűncselekményét ebben a formájában hatályon kívül kellene helyezni azzal, hogy a büntetőjogi védettséget a jogalkotó nem szüntetné meg, hanem a határzár tiltott átlépése, valamint a rongálás tényállásában érvényesítené;
- az említett büntetőjogi védelem tényállástani elhelyezése az elkövetői szándékhoz igazodna. Azaz abban az esetben, ha az elkövető a fizikai határzár jogellenes átlépésével kívánna egyébként is bejutni az ország területére, melynek érdekében a fizikai határzárat rongáló magatartást is kifejt, cselekménye a határzár tiltott átlépéséhez kapcsolódó minősítő körülményben nyerhetne kifejezést. Amennyiben magatartása csak a rongálásra irányul, a jogellenes belépésre ugyanakkor nem, akkor ezen cselekmény a rongálás tényállásán belül az államhatár rendje védelmét szolgáló létesítmény, illetve az ahhoz tartó eszköz, mint speciális elkövetési tárgy minősítő körülményben történő kiemelésével lenne büntetendő. Ebben az esetben viszont a minősített eseti rendszer azon lépcsőjében lenne elhelyezhető a speciális elkövetési tárgy, amely igazodik a jogalkotó által jelenleg is alkalmazni rendelt szankciókerethez;
- minthogy a határzár megrongálása a fentiek alapján felbontható lenne, annak minősített eseti rendszerének fenntartása immáron nem lenne szükséges, a gyakorlatban gyakran megvalósuló csoportos elkövetésnek, mint szervezett elkövetési formának a büntetés kiszabása során lehetne jelentősége tulajdonítani;
- a határzár tiltott átlépése tényállásának minősített eseti rendszere a fentiekben foglaltak elvek okán jelentős módosításra szorul, mely tartalmát tekintve a jelenlegi rendszer megszüntetését, és új minősítő körülmények bevezetését eredményezné.
Megjelenne a bűncselekmény kapcsán az államhatár rendje védelmét szolgáló létesítmény, illetve az ahhoz tartozó eszköz megrongálásával, vagy megsemmisítésével történő elkövetés, valamint a csoportos elkövetés, mint minősítő körülmény, illetve még súlyosabb minősültséget megalapozó körülmény lehetne ezen két említett tényállási elem kombinációja;
11
- a határzár tiltott átlépése bűncselekményének a módosítása, valamint a határzár megrongálása tényállásának hatályon kívül helyezése – egyben az abban foglalt magatartások más tényállások keretei közötti büntetendőségének megtartása – mellett a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása bűncselekményének a megtartásához nem fűzhető ésszerű indok. A kriminálstatisztikai adatok tükrében látható, hogy ezen bűncselekmény miatt nem indult büntetőeljárás, nevezett bűncselekményt a hatóságok az elmúlt négy évben még csak nem is regisztráltak.
Ilyen előzmények ismeretében a tényállás Büntető Törvénykönyvben való megtartását semmilyen jogpolitikai indok nem szolgálja. Visszatérve ugyanakkor a jogalkotó által korábban követett megoldáshoz, az akadályozó magatartások akár a közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegések rendszerében, akár a szabálysértési jog rendszerében, mint tilalmazott cselekmények elhelyezhetők lennének. Ezzel a határzár építési munkálatait akadályozó magatartás indokolt helyére kerülhetne a hazai jogrendszerben.
A határzárral kapcsolatos bűncselekményekhez kapcsolódóan 2015-ben bevezetésre került, alapvetően a büntetés kiszabását érintő Általános Rész-i szabályok álláspontunk szerint két helyen szorulnak korrekcióra:
- az első a kiutasítás kötelező alkalmazására irányadó szabály hatályon kívül helyezése, azzal, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetében önmagában a kiutasítás időtartamára vonatkozó szabályok meghagyhatók lennének. Álláspontunk szerint a 2015-ben bevezetett, a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt – bizonyos feltételek fennállása esetén - kötelezően alkalmazandó szigorúbb kiutasítási szabályokkal szemben – több nézőpontból is, közöttük az Alaptörvény oldaláról - komoly aggályok támaszthatók. Az Alaptörvény XIV. cikk (2)-(3) bekezdései szempontjából egyértelműen aggályos a Btk. 60.§ (2a) bekezdése szerinti kötelező szabály, azzal, hogy nemcsak az elv, hanem a szabályozás eredménye is kifogásolható.
Nem helyes ugyanis, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőjével szemben a korábban már említett „persona non grata” jelleget a törvény megdönthetetlenül vélelmezi, és nem ad az eljáró bíróságnak mérlegelési lehetőséget a „nem kívánatos jelleg” megítélése körében. Ezen felül pedig a kiutasítást általános és kötelező jelleggel előíró szabály nem differenciál az elkövetői kör tekintetében, mely nemcsak az Alaptörvény vonatkozásában nélkülözi az összhangot, de magán a kiutasításra vonatkozó anyagi jogi szabályrendszerben is diszharmóniát eredményez. Ennek
12
alapján a Btk. 60.§ (2a) bekezdésével kapcsolatos de lege ferenda javaslatunk – feltételezve természetesen azt, hogy a jogalkotó a határzáras bűncselekmények vonatkozásában megtartja a jelenlegi szabályozási formát, és nem követi a korábbiakban de lege ferenda jelleggel megfogalmazott javaslatunkat - az alábbi: „A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A.§), a határzár megrongálása (Btk. 352/B.§), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C.§) esetén, amennyiben a kiutasítás határozott ideig tart, annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. A kiutasítás tartamát években, hónapokban és napokban is meg lehet állapítani.”
- A fenti, kiutasítás generális minimumára vonatkozó rendelkezés alapján a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt alkalmazott felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejére vonatkozó norma is korrekcióra szorul az alábbiak szerint: „A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A.§), a határzár megrongálása (Btk. 352/B.§), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C.§) esetén a próbaidő tartama két évtől tíz évig terjedhet.”
4.2. Az irreguláris migrációval kapcsolatos hazai büntető eljárási szabályok értékelése
Alapvető tézisünk szerint a büntető eljárási szabályok értékelése kétféle formában lehetséges.
Egyrészt a szabályok tökéletesítését célzó de lege ferenda javaslatokon keresztül a pozitív jog értékelő, elemző módszerével, amennyiben jogpolitikai cél hosszabb távon is megtartani a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti külön eljárást a Be. rendszerében. A másik – figyelemmel a már lefolytatott büntetőeljárásokra, és az abból leszűrhető tapasztalatokra is – kivenni ezen eljárási formát a Be. rendszeréből, és az ilyen bűncselekmények esetében egyébként alkalmazható egyéb eljárást gyorsító, és a hazai gyakorlatban bővebb előzményekkel rendelkező egyéb külön eljárások (pl. a bíróság elé állítás) szabályrendszerén belül kezelni a kérdést. Minthogy célunk a kutatás során mindkét irány megvizsgálása volt, téziseink első része a szabályok tökéletesítését célzó megoldási javaslatokat, a második része pedig a probléma alternatív megoldási módozataira kíván rámutatni.
4.2.1. Az eljárási szabályok vizsgálatával kapcsolatosan egyértelműen rögzíthető, hogy – mivel „a határzárral kapcsolatos bűncselekmények közvetlenül migrációs természetű magatartások” – a jogalkotó egyértelmű szándéka volt, hogy az elkövetett kriminális cselekményt gyorsan kövesse a felelősségre vonás, hangsúlyt adva ezekben az ügyekben a büntetőeljárásokkal szemben támasztott hatékonysági követelménynek. A gyors jogalkotás
13
azonban már 2015-ben azt eredményezte, hogy részben a hazai dogmatikai hagyományokkal, részben pedig nemzetközi jogi kötelezettségvállalásainkkal több helyen ütköző normák kerültek bevezetésre a régi Be. rendszerébe. Bár látható elmozdulás a Be.-ben, mint egy a kritikákra reakcióként, azonban a szabályanyag még mindig nem tekinthető elfogadhatónak minden elemében. Az azonban jól látszik, hogy a magyar jogalkotó a 2015-ben megfogalmazott büntetőpolitikáján a határzárral kapcsolatos bűncselekmények terén rövid, illetve középtávon sem kíván változtatni, ezért elsődleges megoldási javaslatként a hatályos normaanyag javítását célzó de lege ferenda javaslatainkat fogalmazzuk meg.
- a külön eljárás tárgyi hatályával kapcsolatos rendelkezéseket indokolt lenne – a katonai büntetőeljárás mintájára – a személyi összefüggés elvével is kiegészíteni;
- a hazánkban lakcímmel nem rendelkező nem magyar állampolgárságú terheltek esetében a legalitás elvét sértő – a terhelt ismeretlen helyen tartózkodására alapozó - eljárást megszüntető okot mellőzni kellene a szabályrendszerben. Ettől eltérő jogpolitika esetében azonban a kivételek megszüntetése változatlanul indokolt, egyszerűsítve a szabályt olyan módon, hogy nevezett megszüntető ok alkalmazását időbeli keretek közé szorítaná a jogalkotó (az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megelőző tárgyalás berekesztésig);
- az anyanyelv használatához való alapvető jog hatékonyabb érvényesülése, valamint uniós standardoknak való megfelelés érdekében egyértelműsíteni kell, hogy az írásbeli fordításhoz való jogról való lemondás valamennyi ügydöntő határozathoz kapcsolódhat;
- a hatékony védelemhez való biztosítása érdekében a védelem ügyirat megismerésre irányuló jogát, valamint a védő nyomozati jelenlétével kapcsolatos szabályokat módosítani kell, biztosítva egyrészt a védőnek a teljes ügyismeretet még a vád előterjesztését megelőzően – kifejezetten a bíróság elé állítással érintett határzáras bűncselekmények esetén –, másrészt pedig a tényállás felderítése szempontjából releváns nyomozati cselekményeken való kötelező védői jelenlét előírásával;
- a gyakorlati tapasztalatok mentén haladva indokolt volna a határzáras bűncselekmények miatti eljárásokban a bíróságok illetékességére vonatkozó rendelkezéseket az általános szabályok mentén kezelni, speciális szabály felállítása – látva a gyakorlatot – e körben nem indokolt.
4.2.2. Ami a fentiekben jelzett alternatív megoldási javaslatunkat illeti, rögzíteni szükséges elsődlegesen, hogy a statisztikai adatok alapján a határzárral kapcsolatos bűncselekmények
14
miatti eljárások száma 2016-hoz képest – köszönhetően a migrációs útvonalak átrendeződésének is – 2017-ben drasztikusan lecsökkent, és a számok nem növekedtek 2018.
június 30. napjáig sem. Ennek alapján megállapítható, hogy a speciális, külön eljárási szabályok alkalmazása is rendkívül marginális a gyakorlatban. Emellett az is látható, hogy a jogalkotó által a külön eljárási szabályok tárgyi hatálya alá rendelt bűncselekmények közül a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása tulajdonképpen gyakorlat nélküli tényállás. Ezen tények ismeretében nemcsak önmagában a külön eljárás szabályainak rendszertani helye és szerepe kérdőjeleződik meg, de akár a dekriminalizálás indokoltsága is felmerülhet, mellyel az anyagi jogi kérdéseket is vizsgáló részben már foglalkoztunk. Olyan büntető eljárási szabályok fenntartása, amelyek külön eljárási indokoltságát a gyakorlati tapasztalatok nem igazolják, illetve, amely bűncselekmények esetében az általános eljárási szabályok is kellő perjogi kereteket tudnak biztosítani, a jövőben már nem támogatható.
Erre kiváló például szolgálhat a régi Be. által még szabályozott ún. kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó szabályoknak a köre. Ezzel kapcsolatosan érdekes módon a Be. jogalkotói indokolása a következő megállapításokat teszi: „a kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárása mára nagyrészt kiüresedett, a szabályozás eredeti célja az új büntetőeljárási kódex általános jogalkotási célkitűzéseivel átfedést mutat, ezért a törvény e külön eljárás fenntartását nem tartja indokoltnak, egyes rendelkezéseit az általános szabályok között helyezi el”.1A régi Be.
ezen külön eljárás tárgyi hatálya alá rendkívül sok, közöttük a kriminálstatisztikában is gyakran előforduló bűncselekményt (pl. emberölés, hivatali bűncselekmények, korrupciós bűncselekmények,stb.) helyezett. Tudható, hogy az ezen bűncselekmények miatti büntetőeljárások száma jóval meghaladta az elmúlt években a határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatti büntetőeljárásokat. Ehhez képest a jogalkotó a módosítást mégis a külön eljárás „kiüresedetett” voltával, valamint azzal indokolta, hogy az általános szabályok közé beépített rendelkezések biztosítják változatlanul ezen bűncselekmények esetében a büntetőeljárással szemben támasztott jogalkotói célok megvalósulását. Álláspontunk szerint a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti külön eljárás tekintetében ugyanezen indokok alapján lehetne a speciális szabályokat hatályon kívül helyezni a Be.-ben, és részben az általános szabályok mentén, részben pedig egyéb jogszabályok keretei között – pl. Bv.tv. – elhelyezni a jogalkotó által szükségesnek vélt rendelkezéseket. A fentiek alapján kiemeljük, hogy a magunk részéről ezt a megoldást tartanánk kívánatosnak, melynek jogtechnikai megoldását, de lege ferenda jelleggel az alábbiak szerint tudjuk összefoglalni.
1A 2017. évi XC. tv. Általános Indokolása IV. pont.
15
1. Az első és legfontosabb – akár tézis-szintűnek is felfogható – megállapításunk, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti külön eljárások rendszerét indokolt lenne megszüntetni a Be-ben.2 Ezzel tehát egyrészt csökkenne a külön eljárások száma is a törvényben, illetve az egyéb rendelkezésre álló általános részi szabály alkalmazása révén a hatóságoknak lehetőségük lenne az eljárási törvény által meghatározott időszerűség és hatékonyság követelményét az ezen bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárásokban érvényre juttatni.
2. A külön eljárási szabályok rendszerszintű megszüntetésével a jogalkotónak e bűncselekmények kapcsán nem kellene külön akár a személyi, vagy a tárgyi összefüggés elvei mentén az ügyek egyesítését eredményező speciális szabályban sem gondolkodni, tekintettel arra, hogy akár az elkövetők, akár a bűncselekmények vonatkozásában a jövőben esetlegesen bekövetkező halmozódást az egyesítésre és az elkülönítésre vonatkozó alapvető szabályok mentén kezelni lehetne. Álláspontunk szerint ugyanis az eljárás tárgyára, vagy a büntetőeljárásban részt vevő személyekre tekintettel megalkotott általános szabály3 kellő rugalmasságot biztosítana a hatóságok számára olyan esetekben is, ahol egy határzáras bűncselekmény mellett más bűncselekmény is elkövetésre kerülne ugyanazon elkövető által, illetve, ha a több személy érintettségével elkövetett cselekmények közötti szoros tér-, illetve időbeli kapcsolat adná az egyesítés indokát. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy jelenleg a törvény – éppen a külön eljárási jelleg okán – a 79.§ (1) bekezdésében tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben az annak területén elkövetett határzáras bűncselekmények miatti büntetőeljárásokra soron kívüliséget rendel alkalmazni.
Ugyanakkor az általunk javasolt módosítás – nevezetesen a külön eljárás rendszerszintű megszüntetése – önmagában még nem eredményezné azt, hogy a soron kívüliségre vonatkozó jogalkotói célt fel kellene számolni. A törvény II. Fejezetében szabályozott értelmező rendelkezések között el lehetne helyezni a határzárral kapcsolatos bűncselekmény fogalmát4, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi 79.§ (1) bekezdés d) pontját csak akként módosítani, hogy a határzárral kapcsolatos
2Eltérő állásponttal is találkozhatunk a szakirodalomban. Ezzel kapcsolatosan lásd: Bérczes Viktor (2017): A határzárral kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó eljárási szabályokról – de lege ferenda. Eljárásjogi Szemle 2/2017. p. 52.
3A Be. 146.§ (1) bekezdése általános éllel fogalmazza meg, hogy a bíróság a vádemelés után, míg az ügyészség és a nyomozó hatóság a nyomozás során az eljárás azonos szakában folyamatban lévő ügyeket, akár a tárgyi, akár a személyi kapcsolatra figyelemmel egyesítheti, amennyiben az a fenti indokok mentén célszerűnek mutatkozik.
4Ennek pontos tartalma függ attól is, hogy esetlegesen a jogalkotó az anyagi jogi részben megfogalmazott, a határzárral kapcsolatos bűncselekmények újraszabályozására vonatkozó álláspontunkat mennyiben osztja.
16
bűncselekmények miatti büntetőeljárásokat tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén soron kívül kell lefolytatni.5
3. A fentiekben a statisztikai adatokból láthattuk, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti büntetőeljárások jellemzően az elkövetés helyéhez igazodó bíróságokhoz tartoztak, tekintettel arra, hogy a nevezett kriminalitások a telepített határzárhoz kapcsolódnak, és az esetek döntő többségében bíróság elé állítás keretei között, tulajdonképpen az elkövetés helyéhez igazodóan kizárólagos illetékességgel felruházott bíróságok előtt kerültek lefolytatásra. Ebből adódóan a Be. jelenleg szabályozott 828.§ (1)-(4) bekezdéseinek külön nincs eljárásjogi relevanciája, és a gyakorlati tapasztalatok mentén sem indokolhatók. A bíróságok illetékességére vonatkozó általános szabályok – figyelemmel az egyre alacsonyabb ügyszámra is – alkalmazhatók lennének ezen bűncselekmények esetében is. Mind az általános illetékességi ok, mind pedig a terhelt tényleges tartózkodási helye, mint kisegítő illetékességi ok kellően elegendő, és pontosan szabályozott ahhoz, hogy megfelelő eljárásjogi hátteret adjon a processzuális jogképesség meghatározásának.
4. Szinén egyértelmű a statisztikai adatok alapján, hogy a határzáras bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőeljárások terheltje csaknem 100%-ban nem magyar állampolgárok voltak, az eljárás nyelvét, a magyar nyelvet nem értették, nem beszélték. Ezáltal a Be. 829.§-a által hangsúlyozott kötelező védelem súlytalan, hiszen ez az előírás már a Be. 44.§ d) pontjából is következik. Ezen rendelkezés ugyanis elvi éllel rögzíti, hogy „a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri”. Azaz ezen rendelkezés sem indokolja a külön eljárási szabályok rendszerszintű fenntartását. Ezzel összefüggésben azonban utaltunk arra, hogy mivel az esetek jelentős számában ezekben az ügyekben az elkövetést viszonylag rövid időn belül követi a bíróság előtti eljárás és a büntetőjogi felelősségre-vonás, indokolt lenne a védelem hatékonysága mentén a védő esetében ne csak a kötelező részvételt, hanem a kötelező jelenlétet is megkívánni. Ugyanakkor ez az érv nem kifejezetten a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti büntetőeljárásokra, hanem általában azokra az eljárási típusokra igaz lehet, ahol az eljárás rendkívül rapid, így szükséges lehet a garanciák beépítése. Ezért a védelem hatékonyságával összefüggésben az előző egységben javasolt rendelkezéssel a Be. bíróság elé állítást
5Itt jegyezzük meg, hogy ezen rendelkezés külön szabályozási indokát sem támasztják alá az ezen részben értékelt statisztikai adatok, hiszen azokból látható, hogy többségükben bíróság elé állítással kerülnek lefolytatásra, ami egyébként is egy – a bűncselekmény elkövetési idejéhez képest is – rapid jellegű eljárás, így külön ehhez még soron kívüliséget társítani nem érdemes.
17
szabályozó külön eljárását önmagában is indokolt lenne kiegészíteni. Így pedig, amennyiben határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt a hatóságok a terheltet bíróság elé állítanák, a garanciális, védő jelenlétére vonatkozó rendelkezések már a nyomozás során érvényesülni tudnának, külön anélkül is, hogy azokat egy újabb, kifejezetten a határzáras bűncselekményekre alkotott külön eljárási szabályrendszerben megismételnénk. A védelem hatékonyságához kapcsolódóan egészíthetné ki a fenti módosítást a Be. 726.§ (6) bekezdésében foglalt iratismereti jogra vonatkozó szabályrendszer módosítása is, mellyel lehetőséget lehetne adni a védelemnek arra, hogy a bírósági tárgyalást megelőzően legalább 5 nappal6 már betekinthessen az ügy irataiba, és teljesebb képet kapva az ügyről, hatékonyan tudja a terhelt érdekeit képviselni.
5. Minthogy a Be. az elemzett külön eljárás szabályai között – értelemszerűen – az általánostól eltérő kényszerintézkedéseket nem szabályoz, azokkal kapcsolatosan csak speciális, alapvetően végrehajtási kérdéseket helyezett el a jogalkotó, ezek eljárási kódexben történő szabályozása sem indokolt. A végrehajtás helyére, vagy az elkülönítés rendjére vonatkozó speciális szabályok álláspontunk szerint nem az eljárási jog, hanem a végrehajtási jog terrénumához kapcsolódnak. Ezért azok eljárási törvényben történő szabályozásának nincs indoka, azokat a büntetés-végrehajtást szabályozó jogi normák között kellene elhelyezni. Jogforrási eredetük ereje ezzel nem csökkenne, és rendszertanilag is megfelelő szabályozási környezetbe kerülhetnének át7.
6. A határzárral kapcsolatos bűncselekmények kérdésköre a szakirodalomban számos helyen a menekültügyi kérdésekkel is összekapcsolódik. A menekültügyi,- és a büntetőeljárás kapcsolata ezért hangsúlyos kérdés, melynek a Be. megalkotásakor a jogalkotó is nagyobb nyomatékot adott a régi Be. rendelkezéseihez képest.
Ugyanakkor láttuk, hogy a speciális szabályok még az általánoshoz képest is jelentősen leszűkítik a két eljárás közötti összhang hatékony érvényesülését. Az eljárás felfüggesztésének lehetőségét szabályozó speciális norma jelenlegi szabályozási formájában nem alkalmas a büntetőeljárás hatékonyságát segíteni. A menedékjog
6A javaslat tekintetében lásd a II.2.2.3. pontban leírtakat.
7A 2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) már jelenleg is tartalmaz tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozó speciális szabályt a 2015. szeptember 15. napjával beiktatott XXVIII/A. Fejezetében. Jelenleg az a jogtechnikai megoldás, mellyel a jogalkotó egy új fejezetet nyitott egy egyszerű rendelkezésnek, kevéssé érthető.
Ugyanakkor a Be. által cizelláltan tartalmazott szabályok átemelésével valós tartalommal lehetne megtölteni az említett fejezetet azzal, hogy immáron a fejezet címéből a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre történő utalást mellőzni lenne szükséges.
18
iránti kérelem tárgyában való döntés a büntetőügyben hozandó ügydöntő határozat anyagi jogi kereteit képes befolyásolni, így olyan előzetes kérdésként is felfogható, amely miatt indokolt lehet a büntetőeljárás felfüggesztését nemcsak a bírósági szakra, hanem a teljes büntetőeljárásra koncentrálni – hiszen akár egy kényszerintézkedést is érinthet a fenti tárgyban hozott döntés -, másrészt pedig a felfüggesztés lehetőségét nemcsak a bíróságok számára biztosítani. E körben jelezzük, hogy a jelenlegi általános szabályok szerinti felfüggesztési okok is biztosítják, illetve a teljes fejezet hatályon kívül helyezése esetén biztosíthatnák a jelenleg speciális szabályként megjelenő norma mögötti eljárási célok megvalósulását.
7. Minthogy az alternatív megoldást meghatározó tézisünk szerint nem indokolt a külön eljárások rendszerében a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti büntetőeljárást megtartani, ezért utalunk arra is, hogy a Be. 834-836.§§-ai között szabályozott egyéb külön eljárásokhoz kapcsolódó speciális szabályok megtartásának van-e indoka.
- fiatalkorú elleni büntetőeljárás (Be. 834.). A statisztikai adatokból az látható, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmény elkövetése miatt regisztrált elkövetőknek még a 20%-át sem érték el a fiatalkorúak. Szám szerint 2015-ben 119, 2016-ban 455, 2017-ben pedig 11 fiatalkorú elkövetőt regisztráltak a hatóságok. Kérdés tehát, hogy ezek az adatok indokát adják-e a jelenleg hatályos speciális eljárási szabályok fenntartásának. A törvény a fiatalkorú elleni büntetőeljárás szabályrendszerétől elsőként azzal teremt kivételt a vizsgált fejezetben, hogy nem teszi kötelezővé a tanácsalakítást a bíróság számára a Be. 680.§ (1) bekezdése által meghatározott esetben,8 amennyiben az eljárás tárgya kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmény, de a tanács elé utalás lehetőségét továbbra is lehetőségként szabályozza. E körben álláspontunk az, hogy az olyan speciális rendelkezésnek, melynek figyelemmel a gyakorlatra, illetve az egyéb jogi rendelkezésekre, nincs értelme, nincs helye a büntetőeljárást szabályozó kódexben. Ha figyelembe vesszük egyrészt azt a tényt, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények elkövetése az elmúlt időszakban drasztikusan lecsökkent, másrészt pedig, hogy a fenti rendelkezésnek tulajdonképpen a fegyveres, felfegyverkezve, illetve a
8A hivatkozott rendelkezés alapján, ha a fiatalkorú ellen 8 évi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, tanács alakítása az elsőfokú eljárásban kötelező, azaz az eljáró bíróság 1 hivatásos bíróból és két ülnökből áll.
19
tömegzavargás résztvevőjeként, vagy a halálos eredménnyel járó határzár tiltott átlépése, illetve határzár megrongálása bűntettei vonatkozásában van relevanciája, könnyen belátható az eltérő szabályozás indokolatlansága.
Ugyanakkor pedig azzal, hogy a jogalkotó meghagyja a Be. 834.§ (1) bekezdés II. mondatában a lehetőséget általános jelleggel a tanácsalakításra, a kivételt teremtő norma súlytalanná válik. Ami a környezettanulmánnyal kapcsolatos különös eljárási szabályokat illeti, a jogalkotó alapvető elképzelése, mely szerint a hazánkban lakcímmel nem rendelkező nem magyar állampolgár esetében nem indokolt környezettanulmány elkészítése, a büntetőeljárással szemben támasztott hatékonysági, és időszerűségi követelményekkel még összhangban is állna, ugyanakkor terheltek között ezen a téren az elkövetett bűncselekmény jellegére figyelemmel különbséget tenni indokolatlan.
Önmagában azonban azt nem tartjuk elfogadhatatlannak, ha a jogalkotó a fiatalkorúval szembeni büntetőeljárás speciális szabályrendszerében rögzítené, hogy amennyiben a fiatalkorú terhelt nem magyar állampolgár és Magyarországon lakcímmel nem rendelkezik, környezettanulmány készítése mellőzhető.
- a bíróság elé állítás (Be. 835.§). Önmagában az a körülmény, hogy határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatti büntetőeljárással összefüggésben a jogalkotó a bíróság elé állítás határidejét egységesítve 15 napban határozta meg, még önmagában nem indoka a szerkezeti egységben elemzett külön eljárás fenntartásának. Emellett pedig az iratok visszaküldésére vonatkozó szabályok tekintetében sem következetes a jogalkotó, hiszen semmilyen jogkövetkezményt nem fűz a 15 napos határidő be nem tartásához ezen bűncselekmények esetében. Ekként álláspontunk szerint a bíróság elé állítás alapvető szabályai minden további speciális rendelkezéstől függetlenül is alkalmasak lennének arra, hogy a hatóságok munkáját határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetében segítsék.
- büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás (Be.836.§). Határzáras bűncselekmény miatt gyakorlatilag ez a külön eljárás alig került alkalmazásra.
A 2015-2017 között regisztrált összesen hat eset nem indokolja, hogy a büntetővégzés meghozatalára irányuló már egyébként speciális szabályokon a jogalkotó további különös normák beiktatásával módosítson.
20
A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Be. 834-836.§§-ban szabályozott eljárási rendelkezések önálló külön eljárás fenntartását nem támasztják alá, támogathatónak csak elenyésző jelleggel tekinthető rendelkezései pedig a már meglévő egyéb külön eljárási szabályrendszerbe is átemelhetők lennének.
4.3. Az irreguláris migráció és a terrorizmus viszonya
Póczik Szilveszter nyomán rögzíthetjük, hogy a bevándorlás, illetve az ezzel kapcsolatos asszimiláció problémája „a 19. század kezdetétől végighúzódott a különféle politikai filozófiák vonulatain”9. A második világháborút követően a „nemzet-eszme”10 válságba került, és egyre inkább kialakult, majd felerősödött a multikulturális társadalom elképzelése.
Természetes, hogy a jól képzett a tagállam területére legálisan érkező migránsokat a többségi társadalom könnyen befogadja, műveltségük révén ezen személyek könnyebben is alkalmazkodnak a megváltozott társadalmi környezethez. A problémát elsősorban az alacsonyabb műveltségű, szegényebb sorból származó bevándorlók esetében láthatjuk, akik a jobb élet reményében hagyják fel korábbi, eltérő kulturális környezethez igazított életüket, és pozitív várakozásokkal érkeznek a fejlett európai államokba.
Ezen személyek integrációja szükségképpen lelassul, könnyen és gyorsan kerülnek perifériára, sok esetben az irreguláris módon történő érkezésük okán a tagállami hatóságok igyekeznek velük szemben a kitoloncolást minél gyorsabban végrehajtani, amely komoly konfliktusforrás, és a radikalizálódás kiindulópontja is egyben. Az elmúlt évek eseményei pedig azt mutatják, hogy az irreguláris migrációs hullám tagjainak jelentősebb százaléka az előbb említett csoporthoz tartozik. Azon személyek, akik ilyen módon csalódtak a befogadó társadalomban, megkérdőjelezik az adott ország kulturális, társadalmi és politikai értékeit, és könnyen a terrorizmus támogatóivá válnak, hiszen nagyon könnyen radikalizálhatók, illetve ezen személyek komoly muníciót is jelentenek az egyes terrorista szervezetek számára, hiszen: (a) a radikalizálódási folyamat éppen a negatív élmények okán felgyorsul; (b) e személyek a felfokozott ellenérzéseik miatt könnyebben, mintegy „veszíteni való nélkül”
fordulnak szembe a többségi társadalommal; (c) egyszerűbb, költséghatékonyabb és kevesebb előkészületet igénylő merényletek elkövetésére lehetnek alkalmas; (d) ezen akciók célkeresztjébe – éppen azok egyszerűsége okán – jóval nagyobb számú potenciális áldozat
9Póczik Szilveszter (2008): A nemzetközi migráció kockázata, Ügyészek Lapja 5. szám, p. 80.
10Póczik Szilveszter (2008): i.m., p. 80.
21
kerülhet; (e) gyakran e személyek azonosítása is nehéz a határőrizeti tevékenységet végző hatóságok megtévesztése folytán.
Ha az EUROPOL jelentéséből indulunk ki, akkor rögzíthetjük, hogy az elmúlt években a terrorizmus dzsihadista szárnya erősödött fel az Európai Unió területén. Ha megnézzük az egyes akciókat, azt láthatjuk, hogy az elkövetők zöme a vizsgált 2014-2017 közötti időszakban jellemzően másod-, vagy harmadgenerációs bevándorló volt, ugyanakkor az elmúlt időszakban egyre gyakoribbak a magányos, a 2015-ben indult nagymértékű bevándorlási hullám résztvevői által megvalósított merényletek is. Az elsőként említett személyi körhöz tartozók már régebben az Unió területén éltek állampolgárként, akár korábbi migráció eredményeképpen egyéb jogi státuszban.11 Ugyanakkor 2016-tól kezdődően már találkozhatunk olyan, dzsihadista irányzathoz tartozó terrorista akciókkal is, ahol az elkövetők a fentiekben elemzett illegális migrációs hullám részeseként érkeztek meg az Unió területére.12 Azaz igazolódni látszik az a megállapítás, mely szerint az Uniót érintő merényletek egy része a szíriai és iraki harci eseményekben való uniós részvételre vezethető vissza, másik része pedig az irreguláris migrációs hullám könnyen radikalizálható, a célországban „számításait” meg nem találó személyek által – jellemzően az Iszlám Állam nevében - elkövetett akciók voltak. Az összefüggést erősítik azok a számok is, amelyek a FRONTEX adatai alapján az irreguláris migráció által leginkább kedvelt államokra, valamint a hatóságok által lefoglalt hamis, vagy hamisított okmányok tagállami kapcsolódásukra vonatkoznak. Látható, hogy azokban az államokban magasabb a terror-veszélyeztetettség, amelyek nagyobb arányban kényszerültek az elmúlt időszakban irreguláris úton az Unióba érkezőket fogadni, illetve az ezen államok által kibocsátott úti okmányok, közokiratok állnak a hamisítók tevékenységének középpontjában is.
A fentieken túlmenően rögzíthető továbbá az is, hogy a terrortámadások, vagy azok előkészítésének többsége a radikalizálódott, azonban jellemzően az Unióban már legális keretek között tartózkodó személyekhez is kapcsolható. Tudniillik a terrorszervezetek számára ugyanis számtalan akadály állhat egy „idegen, külföldi harcos” célországba juttatása előtt, melyek közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:
11 Így például a 2016. január 07-i párizsi rendőrörs elleni támadó 2010-ben, a 2016. december 19-i berlini karácsonyi vásáron elkövetett merénylet elkövetője pedig 2011-ben érkezett az Unió területére.
12 Ilyen volt például a 2016. július 18-án Würzburgban, a július 24-én Nürnbergben elkövetett merénylet, valamint a 2017. július 28-i hamburgi akció is.
22
- az európai országok költségvetésük jelentős részét fordítják hírszerző tevékenységre, ráadásul azokkal az államokkal is van együttműködésük, ahonnan a képzett terroristák az Unió területére érkezhetnek;
- magas a dekonspiráció veszélye a célországban;
- komoly anyagi teher, és veszély az Európába történő bejutás;
- az illegális határátlépés során komoly a feltartóztatás veszélye.13
A fentiek okán az adott célország állampolgára is ideális elkövető lehet. Látható ugyanis az a tendencia – amire az EUROPOL is felhívta már 2016 óta folyamatosan a figyelmet, és az Unió is reagált rá legutóbbi, terrorizmus elleni küzdelmet meghatározó irányelvében -, hogy a későbbi merénylők a kiképzés érdekében utaznak el hazájukból, és oda már valamely terrorista sejt tagjaként térnek vissza. Ezek az értékelések is nagyban formálták a biztonságpercepciót Európában és vele az államok közjogi jellegű védelmi intézkedéseit, illetve a fegyveres védelemmel összefüggő gondolkodást.14
Az említett tényezőkből az is egyértelműen látszik, hogy a tömeges illegális migráció jelensége igencsak kedvez a terrorszervezeteknek, ugyanis azon nehezítő körülmények, amelyekre Böröcz Miklós is rávilágított, az új helyzetben elhalványulnak, már nem dominánsak. A tömegben sokkal könnyebb elvegyülni, hamis okiratok felhasználásával sokkal egyszerűbb a határőrizeti szervek éberségét kijátszani. Tudható például, hogy az Iszlám Állam megbízásából ügynökök járják 2016 óta Európát, és tesztelik a határőrizeti szervek munkáját, eljárását, a hamisított okmányok eredményes felhasználhatóságát.
Minthogy a bevándorlók egységnyi idő alatt óriási munkateher alá helyezik az országhatáron szolgálatot teljesítő állami alkalmazottakat, gyakori, hogy a célországba kerülés időpontjában az érintett potenciális elkövető a célország nyilvántartásaiba már a harmadik,
13 Böröcz Miklós (2014): Az illegális migráció és a terrorizmus közti összefüggések vizsgálata, Terror és Elhárítás 2. szám, pp. 15-16.
14 A téma hazai vonatkozása kapcsán lásd: Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk. 2018): A XXI. század biztonsági kihívásai. Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoport, Pécs; Finszter Géza – Sabjanics István (szerk. 2017): Biztonsági kihívások a 21. században. Dialóg Campus Kiadó, Budapest;
Farkas Ádám – Horváth Tibor – Padányi József – Petruska Ferenc (2017): A Magyar Honvédség feladatai, szerepének és helyzetének jogi aspektusai a tömeges migráció kapcsán. In: Tálas Péter (szerk.): Magyarország és a 2015-ös európai migrációs válság, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, pp. 159-177.; Farkas, Ádám (2018): A totalitás kora?: A 21. század biztonsági környezetének és kihívásainak totalitása és a totális védelem gondolatkísérlete, Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, Budapest; Kelemen Roland – Németh Richárd (2018): A kibertér fogalmának és jellemzőinek multidiszciplináris megközelítése, In: Farkas Ádám (szerk.):
Védelmi alkotmányosság az új típusú biztonsági kihívások erőterében, Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, Budapest, pp. 147-169.
