Beszámolók, szemlék, közlemények
A fordítók helyzetéről
/Az 1974. május 8-án Nizzában megrendezett VII.Fordítói Világkongresszuson t a r t o t t előadás "
k i v o n a t a/
A fordítók h e l y z e t e ma sokfelé s i r a l m a s , anyagi helyzetük p e d i g szánalmas. Jóllehet, ez a megállapítás néhány gazdag ország beérke
z e t t fordítóinak szemében túlzottnak tűnhet, a z t a fordítók társadal
mi helyzetéről és k e r e s e t i viszonyairól a F I I tagegyesületei körében l e f o l y t a t o t t vizsgálat eredményei egyértelműen igazolják.
Pedig az i . e . 3000-ben, Egyiptomban, a tolmácsok - a ránk maradt föliratos emlékek s z e r i n t - ugyancsak megbecsült h e l y z e t e t élveztek.
I l y e n elmeket v i s e l t e k : "a tolmácsok főnöke, a követségek vezetője, a fehér b i k a védelmezője, u d v a r i móltóság".
I . e . 1900 tájáról már sumér-akkád kétnyelvű, i l l e t v e eumér-akkád- h u r r i t a - u g a r i t a négynyelvü szótárakat i s ismerünk, ami a r r a enged kö
v e t k e z t e t n i , hogy azokban az időkben már élénk fordítási tevékenység f o l y h a t o t t . A n y e l v i közvetitőat azonban ezidótájt b i z o n y o s m i t i k u s köd l e b e g t e körül. A több n y e l v e t ismerő embert az i s t e n e k küldöttjé
nek tekintették.
A római b i r o d a l o m fennállása idején a fordítás főként görög-la
t i n , a tolmácsolás p e d i g latin-barbár n y e l v e k v i s z o n y l a t b a n virágzott.
A középkorban a latinból és a l a t i n r a való jogi-államigazgatási fordítások /adománylevelek, o k i r a t o k , Ítélkezés/ játszottak nagy sze
r e p e t . Az 1125 és 1284 között működött toledói "fordítóirodában" a¬
zonban már tudományos: m a t e m a t i k a i , csillagászati és egyéb szövegeket i s fordítottak arabból és héberből. VagyiB a szakfordítás i s előre tört.
A reneszánsz v i s a z a s z o r i t o t t a a l a t i n t , kifejlődtek a nemzeti n y e l v e k , ami növelte a fordítások iránti igényt. A 19. század köze
pétől, főként p e d i g a második világháború után a l a k u l t k i a mai h e l y z e t , a m i k o r i a "a fordítás a népek közötti összekötő kapocs". Ezt a megállapitást választotta egyébként a V I I . Fordítói Világkongresszus
jelszavául.
Napjainkban a forditási tevékenység - elsősorban a f e j l e t t i p a r i államokban - óriási méreteket öltött. A forditók számának növekedésé
v e l párhuzamosan bizonyos s z a k m a i - s z e r v e z e t i differenciálódás i s k i a l a k u l t ,
* SCHVARZ, H.l Der Status des 'Jbfrsetzers.
566
TMT 22. évi. 7-8.szám 1975 . július-augusztus
& szakfordítót mint magánszemélyt n y e l v i s m e r e t e i m e l l e t t egyes szakterületek többé-kevésbé elmélyüli I s m e r e t e j e l l e m z i . Hagyobb ré
szük vállalatoknál, nemzeti vagy nemzetközi szervezeteknél d o l g o z i k . Némelyek közülük az elkészült forditáaok revideálásával f o g l a l k o z n a k , mások forditó vagy dokumentációs szolgálatok vezetői.
A szakfordító l e h e t j o g i személy i a . A szakfordítók egyesülései három - alkalomszerű vagy állandó - formában s z o k t a k tevékenykedni;
munkaközösség azonos n y e l v i és szakmai képzettségű fordítók kö
zött;
munkaközösség azonos n y e l v i , de eltérő szakmai képzettségű f o r dítók közöttj végül
munkaközösség eltérő n y e l v i és szakmai képzettségű fordítók kö
zött .
Egyes országokban léteznek hivatalból k i r e n d e l t fölesketett i d e gen n y e l v i szakértek, v a l a m i n t esküt t e t t h i v a t a l o s fordítók i s . Szé
ket foként a hatóságok és az igazságügyi s z e r v e k foglalkoztatják. E l fogadnak természetesen megbízásokat magánfelektfll i s , fő föladatuk a¬
zonban h i t e l e s /hitelesített/ fordítások készítése, i l l e t v e ezek e l lenőrzése és hitelesítése.
Az i r o d a l m i fordítók r e n d s z e r i n t irők. A konferenclaforditók u- j a b b , külön kategóriát képeznek. Tudományos ülések, p o l i t i k a i tanács¬
kozások s t b . a n y a g a i t : előadásokat, munkaokmányokat, határozatokat s t b . fordítanak, gyakran a tolmácsolás ütemében.
A f e n t i e k b e n vázolt munkakörök ellátásához jól képzett szakembe
r e k r e van szükség. A fordítói cím viselése megköveteli legalábbis az érettségit, bár dolgoznak fordítók középiskolai végzettség nélkül i s .
A l e g f o n t o s a b b követelmény magától értetődően az i d e g e n n y e l v és az anyanyelv helyesírásának, nyelvtanának és stilisztikájának a l a pos i s m e r e t e . E m e l l e t t hasznos, ha a fordító járatos a gyorsírásban, v a l a m i n t a gépírásban.
A fordítóképzés időtartama és t a n r e n d j e országonként eltérő.
R e n d s z e r i n t a már m e g s z e r z e t t , i l l e t v e a megkívánt előképzettség dönt a t a n r e n d és a tanulmányi idő megállapításakor. Az általánosnak mondható képzési időtartam 3 év. R e n d s z e r i n t két idegen n y e l v e t k e l l t a n u l n i és legalább egy szakterületet k e l l alaposan megismerni.
Az egyetemi szintű képzés államvizsgával végződik, amelynek s i keres kiállása esetén a forditó o k l e v e l e t kap, v a g y i s j o g o t n y e r az
" o k l e v e l e s fordító" oim viselésére. Egyesületek, társaságok, k e r e s k e d e l m i és iparkamarák i s végeznek n y e l v i - s z a k m a i képzést. Az állami
l a g előirt, i l l e t v e jóváhagyott vizsgák s i k e r e s kiállása esetén a t a nulók megfelelő képesitő o k l e v e l e t kapnak.
A fordítói továbbképzés, v a g y i s a változó igényekhez és körülmé
ny ekhez^51Üró~^IkaTma^ko^[as~Tntéz[iiényes biztosítása mindmáig megoldat
l a n kérdés, i l l e t v e az a l k a l m a z o t t megoldás nem kielégítő.
587
Beszámolók, szemlék, közlemények
& fordítók társadalmi h e l y z e t e j e l e n l e g - amint ez már a beveze
tésben i s s z e r e p e l t - nem kielégítő; semmi e s e t r e sem f e l e l meg a né
pek közötti kulturális-gazdasági-mU3zaki-tudományos közvetítés j e l e n tős szerepkörének.
A legtöjb országban nem i s léteznek a hivatás helyzetét és gya
korlását szabályozó államhatalmi, i l l e t v e törvényhozási intézkedések.
Ez különösen a fordítói oim viselése tekintetében k a r o s , h i s z e n e z t - szabályozás hiányában - m i n d e n k i saját magának itéli oda. Sincsenek a forditók kötelességei kodifikálva, s nem léteznek o l y a n testületek, amelyek vitás kérdésekben, minősítési, hivatáserkölcsi és egyéb ügyek
ben dönthetnének.
A j e l e n l e g helyenként meglévő szabályozási formák három f o k o z a t ba sorolhatók.
Az elsőben a "forditó" cim, i l l e t v e minősítés védelméről törté
n i k intézkedés. V a g y i s törvény szabályozza, hogy m i l y e n terjedelmű tevékenységi idő, i l l e t v e m i l y e n vizsgák letétele után, e s e t l e g m i l y e n bejelentési /belépési/ kötelezettség teljesítése esetén nevez
h e t i magát bárki fordítónak.
Az i l y e n jellegű szabályozás azonban - az elvégzendő föladatok mennyiségére való t e k i n t e t t e l - nem zárja k i a z t , hogy más i s vállal
hasson, i l l e t v e végezhessen fordítói munkát. A h i v a t a l o s "forditó"
cim főként e l i s m e r t j o g i h e l y z e t e t és garantált munkaminőséget b i z t o s i t .
A második f o k o z a t b a n a hivatást szabályozó államigazgatási vagy törvényhozási intézkedés pontosan előirja a foglalkozás gyakorlásá
hoz megkívánt előfeltételeket /képzési idő és mód, vizsgák s t b . / . Eb
ben a szabályozási f o k o z a t b a n mind a c i m viselése, mind a f o g l a l k o zás gyakorlása törvényes rendezés és védelem tárgyét képezi.
A harmadik f o k o z a t b a n a törvényhozás hivatásrendi önigazgatást i r elő, megfelelő jogállású s z e r v e z e t megalakítását, amelybe minden fordítónak fölvételét k e l l kérnie, s amely fölöttük szakmai irányí
tást és f e g y e l m i jogkört i s g y a k o r o l .
Ami mármost a forditók szerzői j o g a i t i l l e t i , azokat a szerzői jogról szóló nemzetközi megállapodások szabályozzák. Közülük a l e g utolsó az 1952. szeptember 6-án aláirt világegyezmény, amelyet 1971.
j u l i u B 24-én egészítették k i , i l l e t v e módosítottak.
Azok az államok, amelyek az e m i i t e t t nemzetközi egyezményeket elfogadták,beiktatták azokat saját n e m z e t i törvénytárukba.Bár a f o r ditók szerzői j o g i h e l y z e t e i l y módon j a v u l t , még ma i s túlnyomó
részt az e r e d e t i müvek j o g i helyzetétől fü^g. Ennek az a magyaráza
t a , hogy az egyezmények a fordítót csupán átdolgozónak, nem p e d i g társszerzőnek minősítették.
A forditók a n y a g i , társadalombiztosítási és általános társadal
mi helyzetéről a PIT 1971-ben világméretű vizsgálatot r e n d e z e t t . Az eredmények és egyes n e m z e t i forditószövetségek külön jelentéseinek a
568
IMI 22.óvf. 7-8.szám 1975.Július-augusztus
tükrében megállapítható, hogy a forditók k e r e s e t i v i s z o n y a i - legyen szó akár szabadfoglalkozású, akár státusban lévő fordítóról - távol
ról sem kielégitőek.A f i i állást betöltő forditók h e l y z e t e v a l a m i v e l mégis jobbnak mondható, aminek az a magyarázata, hogy a szakszerveze
t e k j o b b munkaföltételeket képesek t a g j a i k részére k i h a r c o l n i , mint a forditószövetségek. E m e l l e t t egyes országokban töbo - egymás között h a t a l m i h a r c o t folytató - szövetség i s működik.
A forditók anyagi h e l y z e t e azokban az országokban mondható az átlagosnál jobbnak, amelyekben a forditásügy helyzetét, s e z z e l a ho
noráriumokat törvényes intézkedések szabályozzák. A fordítási d i j a t¬
törvényes rendezése nemcsak a fordítókat óvja az illegális kenyér
h a r c c a l szemben, hanem a megbízókat i s védelmezi /nevezetesen a túl
z o t t követelésekkel szemben/. Az természetes, hogy a hatóságilag rög
zített tarifákat folyamatosan hozzá k e l l igazítani az árak általános alakulásához, i l l e t v e a pénz elértéktelenedéséhez.
Ahol n i n c s hatósági tarifarendezés, o t t r e n d s z e r i n t a forditó
szövetségek adnak k i ajánlásokat t a g j a i k , i l l e t v e azok megbízói ré
szére. Az e g y i k fő probléma az elszámolási egység /szavak, sorok, o l d a l a k száma, sorok és o l d a l a k t e r j e d e l m e / . A másik a mellékköltségek - adó, t e l e f o n , p a p i r , leirás s t b . - kérdése.
Sajnos, törvényes szankciók hiányában, ezeknek az ajánlásoknak n i n c s kötelező erejük. Háziasszonyok, n y u g d i j a s o k , egyetemisták alá
kínálják az elszámolási egységekként ajánlott honoráriumot, t z e k az anomáliák eredményezik a z t , hogy a szabadfoglalkozású forditók jöve
delme sok államban nem éri e l még az országos k e r e s e t i átlagot 3em.
A forditók társadalombiztosltási h e l y z e t e országról-országra ugyancsak erősen eltérő. A státusban levőké általában előnyösebb, m i n t a szabadfoglalkozásuaké. Kevés az o l y a n ország, amelyben a sza
badfoglalkozású fordítókat törvényes intézkedések kötelezik a társa
dalombiztosításban való részvételre. /Magyarország egy idő óta ezek közé t a r t o z i k . T.L./ Mémely országban a szabadfoglalkozású forditók önkéntes alapon v e h e t n e k részt a társadalombiztosításban.
A társadalombiztosítás hiánya főként azért hátrányos, m i v e l a forditók elméleti ás g y a k o r l a t i fölkészülés! i d e j e túlságosan hosz- szu, v a g y i s a forditók esetében a gazdaságilag produktív élettartam rövidebb, mint más - csupán egyszeres képzést igénylő - szakterüle
t e k e n .
E m e l l e t t a hátrányos adóztatási r e n d s z e r i s hozzájárul ahhoz, hogy számos szabadfoglalkozású forditó f i z i k a i és s z e l l e m i képessé
geinek végső határáig kénytelen d o l g o z n i .
A j e l e n l e g i h e l y z e t megjavitása, a forditók éa a forditáBügy szempontjából, c s a k i s n e m z e t i törvényhozási intézkedésektől várható.
Ez p e d i g a z t J e l e n t i , hogy az egyes országok forditószövetségeinek az eddiginél s o k k a l t a aktívabban és kezdeményezőbben k e l l föllépni
ük, hogy kieszközölhessék a szükséges törvényhozási intézkedéseket.
Természetesen a PIT i s sokat segíthet ezen a téren.
/Bábel, 21.k. l . s z . 1975. p.5-15./ , , Tarnóozl Lóránt
589
