Kuznecov, I.: A földművelés és a szakosodás követelményei

438

nek. A mikroszférában az iparstatisztikai ada- tok felhasználhatósága inkább korlátozott.

1964 óta az iparvállalatok a következő főbb iparstatisztikai adatokat állítják össze:

—rövid távú konjunktúraadatokat az INSEE ré- szére.

—havi. illetve negyedéves piaci helyzetről,

—létszám- és béradatokat a Munkaügyi Minisz—

térium. az INSEE. a biztosítók részére negyedéven- ként, illetve évenként,

— évenként pénzügyi és jövedelemadatokat a Gaz—

dasági és Pénzügyminisztériumnak,

— a tudományos kutatások adatait a Tudományos Kutatási Központ részére az OCDE-országokkai össze-

hasonlítható formában,

—-az iparvállalatok és telepek struktúrájára vo- natkozó részletes adatokat. az ipari éVes beszámolási rendszer keretében, melyek a minisztériumok igényei- nek kielégítésén túlmenően a Közös Piac Statiszti—

kai Hivatala iparstatisztikai programjának is meg- felelnek.

ágazati adatokat a

E rendszeres adatgyűjtéseket 3—5 évenként egyes témákra vonatkozó speciális beszámo—

lók egészítik ki. A francia iparstatisztikai rendszert folyamatosan finomítják. részben az adatok minőségének, megbízhatóságának ja- vítása, részben a vállalati adatszolgáltatók kötelezettségeinek csökkentése érdekében.

Többek között ezért dolgozták ki az ipar- vállalatok egységes könyvviteli modelljét. Ez a munka 1947 óta folyamatos volt, s végül az 1962. október 28-i határozat csaknem kö- telezővé tette a vállalati számvitel formáját.

Ezt a rendszert kellett a későbbiekben össz- hangba hozni a nemzetgazdasági számviteli rendszer kívánalmaival.

Az egységes iparstatisztikai rendszer szük- ségessé tette az egységes nómenklatúrák ki- alakítását is. Franciaországban 1947 óta (1959-től némi módosítással) van egységes ágazati osztályozás, az egységes ipari ter-

méknómenklatúra kidolgozásával pedig nap— * jainkban foglalkozik az INSEE. Ugyancsak most folyik az érvényben levő vállalati szám- jelrendszer modernizálása is. Az adatbankhá—

lázat kialakítása a felhasználók és az adat—

szolgáltatók munkájót egyaránt egyszerűsíti, ez azonban még kezdeti stádiumban van.

A francia iparstatisztika reformját az lNSEF és az lparügyi Minisztérium 1964-ben hatá—

rozta el. s a végrehajtást mintegy 5—6 éves időszakra becsülték. A megvalósítás azon- ban ennél lassúbb volt. Az-új éves kérdőív 1969-re készült el, amelyet 1972-ben már 35 000! iparválla'lat töltött ki. A kérdőív 1969 óta némi módosításra szorult, az, új teljes körű számbavétel 1973—1975 között várható, A következő időszak feladata lesz a külön- böző iparstatisztikai információk koordinálása részben az országon belül, részben nemzet- közi méretekben: az ENSZ. az OCDE és a—

Közös Piac iparstatisztikai rendszerével. Felül kell vizsgálni az adatok titkosságára vonat- kozó törvényeket is (az 1951. június 1-i, a statisztikai adatok titkosságára vonatkozó, a pénzügyi. a vámadatok titkosságát szabályo- zó törvények). mert ezek korlátozzák az in- formációk felhasználási lehetőségeit.

Az iparstatisztikai rendszer teljes átszerve- zése 1975-ig fejeződik be. ennek eredményeit azonban majd csak akkor lehet teljes mér- tékben hasznosítani, ha legalább 5 éves idő- sor összehasonlítható adatai állnak rendel- kezésre._Az információknak ez a rendszere te- hát tipikusan a hosszú távú ten/ezés eszkö—

zévé válhat. A szerző a cikk függelékében is- merteti a főbb francia iparstatisztikai publi- kációkat.

(Ism.: Nyitrai Ferencné)

M EZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

KUZNECOV. l.:

A FÓLDMÚVELES ÉS A SZAKOSODÁS KÖVETELMÉNYEI

(Zemledelie i trebovanija szpecializacii.) — Eko- nomíka Szel'szkoga Haziaisztva. 1971. 4. sz. 31—37. p.

A társadalmi munkamegosztás megjelenési formája a szakosodás, a mezőgazdasági ter- melés növelésének alapvető eleme. A mező- gazdasági termelés szakosodása. a termelési profil és ágazati szerkezet kialakítása, az egész népgazdaság érdeke. Igy válik lehe- tővé területek komplex fejlesztése. a termé- szeti feltételek, az anyagi és a munkaerőfor- rások hatékonyabb kihasználása. és az (élel- miszer) ipar közelítése a nyersanyagforrá- sokhoz.

A szakosodás hatékonyságát mutatják a baromfigyárak működési eredményei, vala- mint a baromfitenyésztő, sertéstenyésztő.

zöldségtermelő, szőlőtermelő és más területre szakosodott gazdaságok tapasztalatai.

A szakosodási irány kijelölésénél a helyi érdekekre és az össztársadalmi szükségletek—

re is tekintettel kell lenni. A szakosodási fo—

lyamat már régen megindult és további fej- lődése a jövőben is várható. A szakosodás napjainkban a mezőgazdaság terén új, kor—

szerűbb technikai alapokon játszódik le. A fo- lyamatot a nagyarányú tőkebefektetés jel- lemzi, tervezése pedig sokoldalú gazdasá- gossági számításokat igényel.

A Szovjetunióban a gazdasági szintű sza- kosodás ez ideig inkább az állattenyésztés- ben következett be, míg a földművelésben közgazdasági, illetve a főbb termékekre vo—

natkozó övezetek kialakulásában jelentke- zett. Ilyenek például Ukrajna. Észak-Kazah—

sztán. a Volgavidék, Dél-Ural és Szibéria

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

sztyeppés vidékei, ahol főként árugabona—

termelés, a közép—ázsiai köztársaságok. ahol gyapottermelés, Ukrajna és Eszak-Kaukázus, ahol napraforgótermelés folyik. Ukrajna kö- zépső csernozjom területeiről és Krasznadár környékéről származik a cukorrépa 90 száza—

léka. míg a szájának több mint 90 százalé- kát Távol-Keleten termelik.

A szakosodás elmélyítését a mezőgazda- sági termelés intenzívebbé válása teszi lehe- tővé (vízrendezés, öntözés. talajjavítás). A szakosodás eredményeképpen megváltozik a növénytermelés árutermék—előállításának föld- rajzi megoszlása. Ahhoz, hogy a földhasz—

nálat változásai a népgazdaságot ne érint—

sék hátrányosan, a különböző vidékekre hosz- szabb—rövidebb távra szóló optimális ágazati kapcsolati variánsokat kell kidolgozni kor- szerű matematikai módszerekkel.

A termelés szakosításának tervezésekor a földművelésre közvetlenül ható természeti té- nyezőkre (talajok minősége. hőmérséklet, csa- padék stb.) és a közgazdasági környezetre (az ipar fejlettsége, a népsűrűség, a lakos- ság szokásai, a mezőgazdaság különböző ágazatainak fejlettsége, a feldolgozó üze- mek, a közlekedés stb.) kell tekintettel lenni.

Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági ter—

melés alapvető termelési eszköze a föld, ki—

alakulnak olyan — szűk területre szakosodott

—— üzemek is, amelyek jóformán csak az épü- letek és az építmények által elfoglalt terü- lettel rendelkeznek. Az állattenyésztésben ilyen a baromtigyár, a kisállattenyésztő gaz—

daságok. a sertéstelepek, a növénytermesz—

tésben pedig az üvegházi kombinátok.

A Szovjetunió egész területét tekintve 1968- ban az áruburgonya 11, a zöldségek 42. míg a gyümölcsök 41 százaléka szakosodott szov- hozokból származott. Ezek az értékek a szerző véleménye szerint alacsonyak és indokolt mi- előbbi emelésük. aminek útja a nagy terü- lettel rendelkező gazdaságok fokozott, üze—

men belüli szakosodása lehet. A növényter- melés koncentrálásának határt szab az egyes

439

növények monokultúrában való termeszthe- tőségének mértéke.

Az ágazati kapcsolatok értékelésénél az alábbiakra kell figyelemmel lenni: a föld-

kihasználás mértéke, a bruttó termelés, az árutermelés és a földterület egységére jutó tiszta jövedelem. A szakosodás mértékének az árutermelés alapján történő jellemzésével kapcsolatban megjegyzi a szerző, hogy az el—

fedi (csökkenti) a földnek mint termelőesz—

köznek a jelentőségét. A termékek áruvá vá—

lása a termelés befejező mozzanata. Ga- bona- vagy különösen takarmánytermelés esetén — és ezekre a termékekre országosan nagy szükség van — félrevezető az áruként való megjelenésen alapuló értékelés. Ilyen- kor a szakosodást a bruttó termelés szerke—

zete, a vetésterület stb. alapján lehet meg- ítélni.

A szakosodás a mezőgazdaságban nem egy ágazat vagy kultúra kizárólagossá vá- lását jelenti valamely üzemben. A természeti és a közgazdasági feltételek figyelembevéte—

lével kell meghatározni. mi legyen a vezető ágazat és azt milyen más ágazatok egészít- sék ki. Az utóbbiak kialakítása és fenntar—

tása nem gátolja a vezető ágazat fejleszté- sét. sőt ellenkezőleg, azt támogatni hivatott a racionális földhasználat biztosításával.

A szakosítás sokoldalú munkát kíván: a termelés anyagi—technikai bázisának megfe- lelő szintjére és tőkeberuházásra (talajerő- fenntartás, fajtacsere. gépesítés. építkezések, káderfejlesztés stb.) van szükség. A szaka- sodásnak a mezőgazdasági termelés növe- lésében játszott szerepét sokszor túlértékelik, pedig ez csak egy. bór fontos tényező ebben a folyamatban a kemizálás, komplex gépesí—

tés. talajjavítás, magas termelési kultúra stb.

mellett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jól tervezett szakosodás (profil) jelentősen fo- kozza a többi termelésnövelő tényező haté- konyságát.

(lsm,: Szász Kálmán)

KULF'OLDI FOLYÓIRATSZEMLE

Bectnun

Bumm"

A SZOVJETUNIÓ MINISZTER'TANÁCSA MELLETT MÚKÓDÖ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

FOLYÓIRATA 1973. ÉVI 1. SZÁM Radnaev, D.: A Burját ASZSZR.

Parkomenko, A.: A kulturális átalakulások szám—

szerű eredményei a Szovjetunióban.

Ezsov, A.: A faktoranalízis lényege.

Conev, V. — Petrov, P.: Az indexek használata mellett és ellen szóló érvek a faktoranalizisben.

Szipovszkaja, l.: A társadalmi—gazdasági statisz- tika elmélete tananyagának felépítése.

Neszlerov, L. —- KIímenka, V. —- Nescseretova, V.:

Az elektronikus számítógépek gyártásának és alkal- mazásának egyes tendenciái az Amerikai Egyesüit Államokban.

Liah, Z.: A szocialista kötelezettségek teljesítésé- ről szóló statisztikai információk.

Zavadovszkii, N.: Az állami statisztika automatizált rendszere (ASZGSZ) gazdasági hatékonysága érté—

kelési módszereinek tökéletesítése.

Veneckij, I.: A reprezentatív vizsgálatok.

Szokolova, Sz.: A valószínűségelmélet és a mate- matikai statisztika népgazdasági alkalmazásáról tar- tott első össz—szövetségi konferencia.