Dr. Kádas Kálmán: Közlekedésgazdaságtan

756

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR. KÁDAS KÁLMÁN:

KUZLEKEDESGAZDASÁGTAN

Egyetemi tankönyv. (Függelék: A magyar közleke- dés gazdasági fejlődésének vázlatos történeti átte—

kintése.) Tankönyvkiadó. Budapest. 1972. 463 old.

A magyar közgazdaságtudomc'myi és sta—

tisztikai irodalom újabb jelentős termékét üd—

vözölhetjük Kádas professzor e tankönyvé- ben, melynek jelentősége messze túlnő az egyetemi oktatás keretein. Az általa kiváltott széles körű visszhang, több könyvismertetés, valamint az idegen nyelvű kiadás iránt egyre fokozódó igények egyértelműen arra mutat- nak, hogy ez a mű a tudományos körök ér- deklődését is kiváltotta, és ugyanakkor a közlekedési szakemberek körének kézikönyv iránti szükségletét is képes kielégiteni éppen a legújabb tudományos fejlődés közvetítése szempontjából. Mindezek a körülmények figyelmeztetik a magyar statisztikai tudo- mány és gyakorlat művelőit arra, hogy Ká- das professzor művével nemcsak megismer—

kedni. hanem behatóan foglalkozni kell. Ala- posan meg kell vizsgálni az általa felvetett problémák hatását a szorosabb értelemben vett statisztika területén is, hogy a belőle adódó tanulságokat felhasználjuk.

Ha ebben a felfogásban vizsgáljuk a köz- lekedésgazdaságtannal mint ágazati gazda- ságtannal foglalkozó művet. már első ráné- zésre nyilvánvaló, hogy a tartalom lényege—

sen túlmegy az emlitett ágazati gazdaság—

tan területén, és általános közgazdaságtani szempontból is újszerű alapvetést jelent ép—

pen a megközelítés matematikai közgazda—

ságtani módszerénél fogva. Hazánkban tör- téntek már korábban -— a második világhá—

ború előtt -— is kísérletek a közgazdaságtan tawnrendszerének a matematikai közgazdaság- tan eszközeivel történő kifejtésére. Ezeket túl- nyomóan az jellemezte. hogy csupán a mak- roökonómiai összefüggések rendszeres felvá—

zolására vállalkoztak, illetve a legjobban előtérben álló olyan mikroökonómiai problé- mákat kívántak megvilágítani, mint például a keresleti analízis vagy az adózás elmélete.

Ez a fejlődés természetesen a jelen szá- zad 30-05 éveiben elért marginális elemzési színvonalat. valamint az ekkor szárba szökke- nő ökonometriai elemzés első eredményeit tükrözte, és az is természetes. hogy nem mu- tathatott túl a polgári közgazdaságtan pers—

pektíváin. Az elmúlt 30 év ebből a szempont- ból döntő változásokat hozott. A gazdasági cselekvés és a gazdasági folyamatok racio- nalizálására való törekvés a polgári köz- gazdaságtanban is hatalmas mértékben fel- lendült a matematikai közgazdaságtan és az ökonometria újabb és látványos eredményei-

nek hotására, és olyan újabb hatalmas terü—

letek kutatására ösztönzött a konvencionális értékelemzésen túlmenően. mint a fogyasztás és a jövedelemelemzés területe. figyelemmel a nagyüzem egyre fokozódó jelentőségére, valamint a korlátozott verseny egyre bonyo- lultabb új piaci mechanizmusaira. Mindeh—

hez a közgazdaságtan egyes részterületeinek önállósulása és teljesen új tudományos prob—

lematikát jelentő újabb részterületek kifej- lődése járult az üzemgazdaságtan, a mar—

keting, az értékelemzés. az operációkutatás.

a döntéselmélet és a gazdasági kibernetika formájában, hogy csak e fejlődés legfonto—

sabb állomásaira utaljunk. E fejlődés mö- gött. noha kevésbé szembeötlő jelleggel, de nagyon is alapvető jelentőséggel húzódott meg a statisztikai — elsősorban gazdaság- statisztikai —— tudomány és gyakorlat ugyan- csak rohamos fejlődése az utóbbi évtizedek—

ben, amely mind fokozottabban épült a sta- tisztikai intézmények és a statisztikai gépi technika —-— ezen belül is elsősorban a ki—

bernetika és a komputertechnika —- forra- dalmi fejlődésére.

Ha mindehhez még azt is figyelembe vesz- szük, hogy ebben a fejlődési szakasz—

ban ment végbe a tudományos szocializmus politikai gazdaságtana részéről a marginális elemzés kritikai felülvizsgálata és az általa kidolgozott egzakt módszerek beillesztése.

illetve továbbfejlesztése a szocializmus alap—

ján álló közgazdasági gondolkodásba és tervgazdasági koncepcióba. akkor már az egész problémakör ideológiai irányváltozásá- nak nagy távlatai is elénk rajzolódnak. Fel—

tétlenül szükséges ezzel kapcsolatban aztis hangsúlyozni, hogy az utóbbi irányváltozás bázisaként a szocialista fejlődésben egy új típusú, szinte teljesen hivatalos jellegű szo—

cialista statisztikai szolgálatnak is ki kellett alakulnia a hozzá tartozó szocialista tudo- mánnyal együtt a gazdaságstatisztika makro- és mikroökonómiai alapjaiként ahhoz, hogy ez a fordulat technikailag megoldható és ha- tásfokában az új társadalom igényeit megfe- lelő módon kielégítő jellegű legyen.

Kádas professzorvszóban forgó művének mesze a legnagyobb érdeméül a jelen recen- zió írója azt tekinti, hogy az általunk vázolt földcsúszamlásszerű változást a közgazdasági tudományban és a társadalmi ideológiában nemcsak teljes egészében tükrözi, hanem annak egy olyan ritka szintézisét hozza létre.

amely az érintett területek valamennyi tu- dományos vagy gyakorlati művelője számára egyformán képes újat nyújtani, és sok szem—

pontból az ismert összefüggések újszerű meg- formulázása révén a meglepetés erejével hat.

Jegyezzük meg rögtön, hogy ebben rejlenek egyben a könyv műfajának veszélyei is, mi-

SZEMLE '

757

vel ilyen széles körök minden igényének ki- elégítésére egy korlátozott terjedelemben és koncepcióban mégsem kerülhet természete- sen sor, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy ilyen nagyszabású szintézis egységes koncepciójának keresztülvitele tech- nikailag is csak számtalan ismétléssel való—

sítható meg. Noha mindez —- tankönyvről lé-

vén szó - didaktikailag emeli a mű értékét,

kétségtelenül elvesz a terjedelemből olyan kérdések kifejtésének mellőzése formájában, melyeknek kimaradása az expozícióból az ol- vasót —— mint ezt az előszóban a szerző előre is jelzi —— hiányérzettel töltheti el. Ez utób- biak között kell megemlíteni elsősorban az előszóbon a szerző által is említett ,,Közle- kedési ökonometria alapjai" c. problémakört, amelyet a három főrészből álló mű negyedik, kiegészítő részének szánt (13—14. old.), és amelyet a szerző egy másik, éppen megjele- nés előtt álló ,,Közlekedésstatisztika módsze—

rei" c. tankönyvébe illesztett. Ugyancsak itt említeném meg a függelékbe szorult és túl- ságosan is csupán az elemi összefüggések vázolására szorítkozó ,,A magyar közlekedés gazdasági fejlődésének vázlatos történeti át- - tekintése" c. részt (443—448. old.) is.

A közlekedési ökonometria alapvető össze- függéseit (: szerző kénytelen e terjedelmi korlát miatt tulajdonképpen ismertnek te- kinteni és a téma exponálásánál ennek meg—

felelően eljárni, mindenesetre azzal a hasz—

nos további korrektivummal. hogy mindenütt utal arra a szakirodalomra, amely e kérdé- sekben szükséges további elmélyedéshez kellő támpontot nyújt. Tegyük azt is rögtön hozzá, hogy a hivatkozott magyar szakiroda- lom oroszlánrészét tulajdonképpen a szerző korábbi kutatómunkássága és önálló tudo- mányos eredményei reprezentálják.

Ami a függelékbe szorult. részben gazda—

ságtörténeti, részben azonban gazdaságsto- tisztikai és elmélettörténeti vonatkozású anyagot illeti, itt a jelen recenzió írója ellen- tétes véleményem van a mű egyik lektorának (dr. Sztankóczy Zoltánnak) azzal az álláspont- jával, hogy ez a rész felesleges. és mint ilyen mellőzhető lett volna. Ezzel az állásponttal szemben első érvként az kínálkozik, hogy a világ számos egyetemén többségében a köz- lekedésgazdaságtan rendszeres kifejtésére, részben a történeti institucionális. részben a gazdaságst—atiszti'kai konvencionális megköze- lítés ötvözetét szokták használni, természete- sen az ágazati közlekedésgazdaságtan el- méleti tanaival való szintézisben, és csak jóval ritkábban. főleg a műszaki főiskolákon, a műszaki mérnöki és a matematikai köz- gazdaságtani és ökonometrioi megközelítés szintézisét.

Egy ilyen megközelítés mint alternatíva kiválasztása mellett fokozott jelentősége van a történeti institucionális és statisztikai tu-

dományelméleti összefüggések hangsúlyozá- sánok, mivel ezek túlnyomó részét a formali- zált matematikai összefüggések vagy egyál- talán nem tudják. vagy csak igen nehezen képesek honorálni. E téren is nagy érdeme a szerzőnek, hogy a nem kvantitatív jellegű vagy nehezen kvantifikálható társadalmi és institucionális tényezőkre nagy figyelemmel volt, és a statisztikai vonatkozásokat is igen messzemenően beépítette az általa alkalma—

zott gondolatmenetekbe. Ezzel ennek az al—

ternatívának sok vonatkozásban szükségsze—

rűen mutatkozó egyoldalúságát olyan mér—

tékben csökkentette. amire nemzetközi vonat- kozásban is igen ritkán lehet hasonló pél- dákat találni. E kérdés egyes vonatkozásaira

— annak igen alapvető jelentősége folytán—

ozonban még a továbbiakban utalni fogunk.

Mindenekelőtt azonban le kell szögezni, hogy a mű említett három fő része közül az első —- ,,A közlekedésgazdaságtan mikroöko- nómiai alapjai" — tulajdonképpen a válla- lati gazdaságtan matematikai közgazdaság- tani alapon kifejtett általános tanainak igen korszerű és rendszerszemléleti frappáns össze- foglalását adja, és így tulajdonképpen szin- tén túlmutat a szorosabb értelemben vett té—

mán. A második rész —- ,,A közlekedés gazda- ságtanának alapvető fejezetei" — nem egyéb tulajdonképpen, mint az első részben kifej- tettek alkalmazása a közlekedés mint ágazati gazdaságtan területén, és így az első rész lényegileg mellőzhető vagy legalábbis ter-, jedelme lényegesen csökkenthető lett volna.

amennyiben ezek az ismeretek rendszeres formában rendelkezésre állottak volna. Ismert tény azonban, hogy a hazai közgazdaság- tani szakirodalom ezt a feladatot nem vé- gezte még el. és ennek következtében a mű első része hézagot pótol. és haszonnal for- gatható nemcsak a közelebbről érintett üzemgazdasági körök, hanem a makroöko—

nómiai problémákban érdekelt elméleti tábor részéről is. A második részt a harmadik rész

— ,,A közlekedés irányításának és tervezésé- nek főbb gazdasági kérdései" — irányába tolja el, vagyis kifejezetten a szocialista tervezés makroökonómiai problémáival kap—

csolja össze a mikroökonómiát, illetve rész- ben már ágazati gazdaságtani fejtegetése- ket az előző részek alapján.

A mű koncepciója tehát teljesen egységes.

de minthogy ez az egység a különböző te—

rületek szintézisbe hozásával oldható csak meg, az expozíció már rendszertani szem- pontból nem őrizheti meg ezt az egységet.

Ezért helyette a célnak megfelelő. tele- ologikus megoldást tükröz, ideértve a már említett terjedelmi korlátokból is fakadó kompromisszumokat, óhatatlan rövidítésekets helyenként fájdalmas kihagyásokat is. Min- denesetre a mű elméleti súlypontja az első részen, ágazati gazdaságtani eredményei pe—

758

dig a második és harmadik rész megállapi- tásain nyugodnak. Általános gazdaságsta- tisztikai szempontból tehát főleg az első rész tarthat számot a statisztikai olvasó fi- gyelmére leginkább. és —- reméljük — az előbb vagy utóbb önálló formában megje- lenő kimaradt negyedik rész. az emlitett ( ,,közlekedési ökonometria".

Az első rész az ágazati gazdaságtanok tár- gya és ezen belül a közlekedés gazdaságta- nának tárgya, szerepe és jelentősége elneve- zésű problémakwörökkel indul, de a tulajdon—

képpeni rendszerezést az első rész végefelé adja a vállalati szervezet szervezési tevé- kenységével, illetve ez utóbbinak az újrater- melés kollektiv munkafolyamatával fennálló összefüggései kapcsán (153. és köv. old.).

itt történik utalás arra, hogy a termelés min- denekelőtt műszaki folyamat. amellyel ebből a szempontból a műszaki tudományok fog—

) lalkoznak. de egyben munkafolyamat is, méghozzá kollektív jelleggel. mellyel a szer—

vezéstudomány egzakt ága. az organometria, illetve a vezetéstudomány és a kibernetika foglalkozik. de mindig gazdasági tolyamatis, annak reál- és pénzügyi oldalával együtt.

melyet vállalati szinten az üzemgazdaságtan.

illetve ágazati és makroökonómiai kapcso- lataiban már részben a közgazdaságtan vizs- gál, s végül egyben társadalmi folyamat is.

melynek általános közgazdaságtudományi vo—

natkozásaival a makroökonómia. illetve rész—

ben a szociológia foglalkozik.

Sajátos módon elméleti jelleggel sem itt, sem másutt nem történt utalás a statisztika és különösen a gazdaságstatisztika szere- pére, sem tudományos. sem institucionális ér—

telemben, azt inkább csak egyes gyakorlati a_spektusaiban érinti a szerző, ez utóbbiak- ban is többnyire a teleológiai szempontok—

nak axlárenclelt jelleggel. Ennél Kádas pro- fesszor — lehet mondani — integráns ökonó- miai világképe kétségtelenül többet igényelt volna, különösen ha szem előtt tartjuk a ki- maradt negyedik rész kérdését.

A jelen recenzió írója mindennek a szűk- ségességét különösen az első részben érezte.

ahol a szerző saját és egyben sajátos rend—

szerben foglalja össze a matematikai prog- ramozások céljaira alkalmazott modellek főbb típusait, amely — mutatis mutandis — vonatkoztatható általában az ökonometriai modellek mint probléma egészére is (105. és köv. old.). Itt vagy a későbbiek során. eset- leg a kombinált modellek és modellkom- pozíciók kapcsán (118. és köv. old.), de vala- hol feltétlenül szót kellene ejteni az alapve- tően közgazdaságtani s az alapvetően sta—

tisztikai típusú félmodellekről és a kettő egyesítéséből előálló valódi ökonometriai modell karakterisztikumairól, Ezt semmi szin alatt sem pótolhatja az a kétségtelenül vát—

fogó összefoglalás a matematikai módszerek

SZEMLE

szerepéről a vállalati gazdaságtan megala- pozásában, mely az ökonametria és a mate- matika fejlődése mellettanagy teljesítményű számítógépek és a ,.számszerű leképezésre alkalmas" korszerű információs rendszerek és technikák, továbbá a statisztikai regressziós és korrelációs elemzés jelentőségét emeli ki (164. és köv. old.). Ez a megoldás a statisz- tikus olvasóban nyilvánvaló hiányérzetet kell:.

Reméljük, hogy e hiánytbőven pótolja majd szerző már említett újabb könyve.

A mű második része a szállítás gazdaság—

tanávai lényegileg mint közlekedés—termelés- tannal foglalkozik, és nagyobb részben a közlekedés gazdasági eredményességét húz—

za alá. Statisztikai szempontból figyelemre tarthat számot az utóbbival kapcsolatban a közlekedési specializáció és munkamegosz- tás kérdéseivel foglalkozó fejezet. mely konk- rét gazdaságstatisztikai adatokkal is jól aló- támasztja az ezzel kapcsolatos fejtegetése- ket mind hazai. mind nemzetközi távlatban.

A szállítási kereslet itt adott matematikai mo- dellje a vele kapcsolatos ..cobweb-tétel"

elemi összefüggésének bemutatása a szállí—

tási marketing problémáinak jobb megértését segíti elő, és statisztikailag is megérdemelt volna kissé részletesebb kifejtést. illetve ada- tokkal való alátámasztást. Az itt említettek- ből is az a benyomás, hogy a szerző a sta- tisztikai módszerekkel kapcsolatban saját sta- tisztikai előadásaira, illetve az azzal kapcso- latos tananyagra épít, és emiatt mellőzi a bővebb kifejtést. illetve ezért elégszik meg az emlátett anyagra történő hivatkozással (295.

old. . *

A gazdasági törvények és a gazdasági sza- bályozás ezt követő problémája, illetve az optimális hatékonyság e téren kívánatos el—

érése természetesen távolról sem olyan egy- szerű kérdés, mint amilyennek az ezzel kap- csolatos eléggé lakonikus —— mindössze egy oldalban és egy ábrában történő —- kifejté- séből (kitűnni látszik. A különféle specifikus, részben munkamegosztási, részben zavaró té- nyezőkből eredő összehangolási problémák elsősorban statisztikai illusztrálósa vezethet csak közelebb a gazdasági mechanizmus működésének jobb megértéséhez. és éppen ezért a második résznek e sommás lezárását.

illetőleg több fontos kapcsolatos kérdés nyitva hagyását vagy rövid érintését csak fáj- lalhatja az olvasó.

A közlekedés irányításával és tervezésének több gazdasági kérdéseivel foglalkozó har- madik rész esik kétségkívül a legközelebb a gazdaságstatisztika problémaköréhez, illetve annak akár a közgazdaságtani, akár a válla- latgxazdasági elemzésben játszott meglehető—

sen döntő jellegű szerepéhez. Éppen ezért hiányolni lehet. hogy már a bevezető rész—

ben nem kerül megemlítésre (303. old.) a gazdasági tervezés metodikájának általában

SZEMLE 759

említett módszerei között, csupán a bevezető rész utolsó két bekezdése utal igen általá- nos jelleggel a számvitel, különösen a sta—

tisztika szerepére abban. hogy ... .. az újra- termelés folyamatának a tervszerű irányítása—

kor e folyamat mértékadó mozzanatait és azok kölcsönös kapcsolatait megfelelő meny- nyiségi formában és legtöbbször aránylag könnyű szerrel és az irányításhoz kellő idő- ben kifejezhetővé teszi" (309. old.). Ehhez a szerző a továbbiakban még csak annyit tesz hozzá. hogy .,... a statisztika és a gazda- sági elemző számítások újabb fejlődése

— éppen a közlekedésben — számos további értékes lehetőséget adnak."

A továbbiakban ismét a matematikai prog- ramozási módszereket, a kibernetikát, vala—

mint a nagy teljesítményű számítógépeket emeli ki ebben a vonatkozásban, és mellőzi a közlekedési statisztika hozzájárulásának va—

lomivel is konkrétebb meghatározását a har—

madik rész anyagához. Szerencsére a továb—

biakban bizonyos részproblémák kapcsán em—

lít további módszereket, mint például a gazdasági mérlegmódszert és az ágazati kap—

csolatok mérlegét mint számos egymással összefüggő. konzisztens rendszert adó mér—

legek rendszerét (311. és köv. old.). Az opti- mális gazdasági terv kialakításához szüksé- ges algoritmusok kidolgozásának első lépé- seként azonban a megbízható kiindulási ada- tok megszerzésének formájában kifejezetten csak a ,.számvitelre" hivatkozik, külön a gaz- daságstatisztikára nem.

A közlekedésben alkalmazott tervmetodika, valamint például a tarifagazdálkodás és a hosszú távú tervezés kapcsán az anyagban ismételten sor kerül statisztikai illusztrá- ciókra. Elvi jelentőséggel azonban már csak a befejező részben. a közlekedéspolitikai koncepció matematikai modellezése, vala- mint a közlekedési kibernetika távlati terve- zési oélo'kra való felhasználása kapcsán me- rül fel a gazdaságstatisztika, közelebbről a közlekedési statisztika problémáinak szerves összefüggése a közlekedésgazdaságtan problémáival. Az itt adott fejtegetések (432. old., továbbá 441. és köv. old.) hang- súlyozzák, hogy a felmerülő bonyolult matematikai problémákon túlmenően alap- vető problémaként jelentkezik a statisz—

tikai információk — a szerző megfogal—

mazásában ,,műszaki—gazdasági informá- ciók (adotok)" -— rendszeres, pontos és megbízható szolgáltatásának a problémája, különösen az említett modellezési célokra.A kibernetikai rendszerrel kapcsolatban is ugyanezt hangsúlyozza, abban a formában.

hogy a .,... rendelkezésre álló gazdasági adatszolgáltatás rendszere még az egysze—

rűbb, elnagyolt hatékonysági vizsgálatokra is alig alkalmas részben az ún. másodlagos (származtatott) információk (például diffe—

renciált önköltségszámítás) hézagosságai miatt'-'. A szerző tapasztalatait és meglátá- sait szem előtt tartva csak sajnálni lehet.

hogy e téren — ha csak néhány mondat ere- jéig is — nem bocsátkozott e kérdés valami- ve konkrétabb kifejtésébe, különös figyelem- mel a hivatalos statisztikai szolgálat előtt e téren is esedékes adatszolgáltatási átalakí- tásokra és reformokra. Csak ezek segítségé- vel képzelhető el ugyanis a szerző által ismé—

telten is hangoztatott statisztikai döntésel- mélet fokozottabb és a gazdasági tervvál—

tozatok több fokozatú dinamikus programo—

zásához szükséges bázison történő kiépítése IS.

Az utóbbiaknak jó illusztrációja lehetne tulajdonképpen a szerző által kidolgozott áru- szállítási és személyszállítási makroökonómiai modell. amely azóta kiállta a nemzetközi szakfórumok előtt is a próbát, és amelynek még részletesebb ismertetése kétségkívül nagymértékben hozzájárulna az általános összefüggések megállapitásainak, sőt sok- szor csak tételszerű kifejtésének konkretizá- lásához és egyben elmélyítéséhez. Ez egyben azt is nyilvánvalóvá tenné, hogy a gazdaság—

statisztikai adatbázis biztosításának nehéz- ségei messzemenően visszahatnak a mate- matikai módszerek alkalmazására és az ál- taluk előállított eredmények felhasználható—

ságára is. Hogy ez nem egyszerű szóródási probléma csupán, hanem alapvető institucio- nális kérdés. ahogy erre a harmadik rész befejezésénél is utalás történt, az a gazda- ságstatisztikai körök számára nyilvánvaló.

Ezért ezzel nincs is teljesen összhangban a harmadik rész elején adott és idézett azon optimista megfogalmazás, hogy a gazdaság- statisztika a bonyolult gazdasági folyamatok mértékadó mozzanatait .,... legtöbbször aránylag könnyűszerrel és az irányításhoz kellő időben" tudja rendelkezésre bocsátani.

Mindent összevetve azonban a gazdaság- statisztika sajátos szempontjaiból felvetett kritikai észrevételek — vagy helyenként in- kább csak megjegyzések és impressziók — semmit sem vonnak le annak a megállapítá—

sunknak az érvényéből, hogy a magyar köz- gazdaságtani irodalom és közvetett formá- ban a magyar gazdaságstatisztikai irodalom is jelentős, nagyszabású művel gazdagodott.

amelynek további fejlesztését joggal lehet igényelni a szerzőtől a szélesebb értelem- ben vett társadalomtudományi alapművelt- ség fokozása érdekében. Ha ezzel kapcso—

latban a szerző egyes itt felvetett szempon- tokat is honorálni tud. akkor a művével való beható foglalkozás, mely helyenként, talán meg is haladta egy recenzió szokványos ke- reteit, úgy érezzük, talán mégsem volt min- den érdek nélkül való.

Dr. Horváth Róbert