STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
bíró vidékeken fokozódik a termesztésük. (A területi szakosodás példáiként a szerzők a cukorrépa-, rostlen-, gabona-, korai zöldség- és rizstermelést, a tehenészetet, illetve a tej—
termelést említik.)
A gazdasági szinten bekövetkező szakoso—
dás mellett megfigyelhető a gazdaságon be- lüli szakosodás is (ágazati, brigád vagy te—
lepi szinten). A munkamegosztás elmélyülé—
sével megjelenik az ágazaton belüli szako- sodás, amikoris egy végtermék előállítása különböző gazdaságokban végrehajtott tech- nológiai szakaszokra tagolódik. A szakosodott termelés magas gazdasági hatékonysága le- hetővé teszi a társadalmi munkamegosztás további elmélyítését, olyan munkaszervezési módszerek alkalmazását, mint a futószalag- rendszer és folyamatos technológia.
A természeti és közgazdasági feltételek jelentős eltérései és a különböző technoló- giával előállított termékek nagy száma miatt a mezőgazdasági üzemek szakosodása kü- lönböző formákban jelentkezik. Egyik forma az olyan mezőgazdasági nagyüzem, amely néhány területre szakosodott úgy. hogy azok egymáshoz való aránya optimális az adott viszonyok között. Ez a típus az általában ked- vező viszonyokat jelentő területeken alakult ki. Az ilyen gazdaságok több növénnyel és két—három állattenyésztési ágazattal foglal- koznak. Más formája a szakosodásnak az egy termék előállítására specializálódott üzem. Korábban az első forma volt jellemző és a gazdaságok inkább növénytermesztési ágazatokkal (elsősorban ipari növények ter—
mesztésével) foglalkoztak. Az utóbbi években a második típus kialakulása gyorsult meg és ez is inkább az állattenyésztésben (marha-, sertés- és baromfihús—. valamint tojástermé—
lés).
A szűk területre szakosodott gazdaságok különböző szervezeti formákban működnek.
Mindenekelőtt különböző a takarmány biz- tosításának a módja, ami lehet saját terme- lés, részleges termelés és vásárlás. Az előző ötéves tervben az első két forma fejlődött ki nagyobb mértékben. A szakosodott állatte—
nyésztő üzemek különböznek abból a szem—
pontból is, hogyan alakítják ki az állatállo—
mányukat (zárt ciklusú saját tenyésztés, rész—
leges tenyésztés és növendékvásárlás to—
vábbtartásra és hizlalásra).
A szűk területre szakosodott mezőgazda- sági üzemek általában egyesülésekbe tömö- rülnek. ami újabb minőségi lépést jelent a termelési technológia és munkaszervezés te—
rületén, valamint a végtermék további fel- dolgozásában és értékesítésében. Az egye- sülésben részt vevő gazdaságok a végtermék- előállítás egységes technológiai ciklusának egy-két műveletét végzik, ami lehetővé teszi a méretekben jelentkező koncentráció növe—
lését és a hatékonyabb eszközfelhasználást.
965
Az egyesülésekkel kapcsolatban még sok kérdés vár kidolgozásra: a gazdaságok köny—
velési és elszámolási rendszerének összehan—
golása, az egyesülés és a bank viszonyának tisztázása, az egyesülés jogi státusának
megállapítása stb.
A szovhozok szakosodása az 1965. és 1969. évi adatokat összehasonlítva. a szako- sodási irányok többségében fokozódott. (Ki—
vételt képez a cukorrépa-termelés.) A szako—
sodott szovhozoknak a termelésből való ré- szesedése legmagasabb a baromfitenyésztés- ben (86,3 százalék), amit a juhászat (672 százalék) és a zöldségtermelés (65,5 száza- lék) követ. Alacsony az előbbi érték a hús- termelés (18.1 százalék) és a cukorrépa—ter—
melés (13.3 százalék) területén.
Szocialista viszonyok között a szakosodás fejlesztésének fontos eszközét jelentik a be—
adási és felvásárlási tervek, mivel ezek meg- határozhatják a teljes termelési szerkezetet (vetésterület, állatállomány. a termelés anyagi—technikai alapjai stb.)
Végül a szerzők hangsúlyozzák a tőkebe- fektetés növelésének fontosságát mint a szakosodás elmélyítésének előfeltételét. A gazdaságok szakosodásának mértéke függ a hitelek nagyságától, a mezőgazdaság ré- szére biztosított építőanyagok, gépek és fel- szerelések mennyiségétől. A folyamat, éppen jelentős pénzügyi és anyagi igénye miatt, nem játszódhat le mindenütt egyidőben.
(Ism.: Szász Kálmán)
MOISZEENKO, N. — GALIN, V.:
A MEZÓGAZDASAG SZAKOSODÁSÁNAK LENYEGE ÉS A FOLYAMAT ELMÉLYlTÉSÉNEK
NÉHÁNY KÉRDÉSE A FEJLÓDÉS JELENLEGI SZAKASZÁBAN
(K voproszu o szuscsnoszti szpecializacii v szel'- szkom hozjajsztve i nekotorüh problemah ee uglu' blenija na szovremennom étape.) — Ekonomicseszkie Naukí. 1971. 4. sz. 33—43. p.
A szakosodás a mezőgazdaságban bekö- vetkezett tudományos—technikai forradalom velejárója és a termelés iparosításának elő—
feltétele. A Szovjetunió 1971—1975. évekre szóló népgazdasági fejlesztési tervének irányelvei a mezőgazdasági termelés szako- sodásának elmélyítését irányozzák elő.
A szerzők a szakosodás mértékének az árutermelés fokát tekintik. Ez a Szovjetunió kolhozaiban és szovhozaiban 50—60 százalék között változik. Usszehasonlításként megem—
lítik, hogy az Egyesült Államokban ez az ér- ték eléri a 95—98 százalékot.
A szakosodás tervezéséhez és közgazda- sági értékeléséhez szükséges a folyamat lé—
nyegének tisztázása. Bár minden mezőgaz—
dasági üzem egyes termékeket nagyobb arányban termel és értékesít, mint másokat,
966 STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ
azaz az üzemek meghatározott termelési iránnyal bírnak, ezért még igen széles érte- lemben véve sem tekinthetők szakosodottnak.
Más szóval (: szakosodás és a termelési irány nem azonos fogalmak.
A szakosodást _ helytelenül —- a termelési iránnyal azonosítva beszélnek ,,több ágazatú szakosodás"-ról. mint a mezőgazdasági ter—
melés szakosodásának sajátos útjáról. Ezzel a szemlélettel kapcsolatban a szerzők Lenin- nek ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszország- ban" című munkájára hivatkoznak. A szer- zők véleménye szerint a ,,több ágazatú szako- sodás" Lenin megállapításának egyoldalú -—
annak csak negatív kitételeit figyelembe vevő — értelmezéséből adódik. Lenin a me- zőgazdaság szakosodásával foglalkozva az üzemágak kapcsolatának meghatározott mi- nőségi jellemzőjére mutat rá és aláhúzza a mezőgazdaság fejlődésének komplex és nem egyszerűen több irányú voltát. A komplex és a több irányú termelés különböző fogalmak.
Az előző magában foglalja az üzemógak technológiai egységét, miközben azok közül az egyik irányába szakosodik a termelés. Az utóbbi viszont nem feltételezi az üzemágak hasonló kapcsolatát (kölcsönös összefüggé- sét) és a gyakorlatban univerzális tevékeny—
séget lát.
A szakosodás a termelésnek valamely vég—
termékre történő koncentrálását jelenti. Eb- ből nem következik még az, hogy egy szako- sodott mezőgazdasági üzemben más áru—
vagy akár nem árutermelést nem folytatnak.
de ezek volumene ,,alkalmazkodik" a fő- (profil-) termékhez.
A mezőgazdasági termelés szakosodásá- nak az alábbiak a jellemzői: 1. a földműve—
lés szakosodása a mezőgazdaság áruterme- lés irányába történő fejlődésekor jelentkezik és a területi (regionális) árutermelés kiala—
kulásával kezdődik (nem ágazatok kialaku- lásával, mint az iparban); 2. a mezőgazda- ság szakosodása a gazdaságok komplex fej—
lődésével kapcsolatos; 3. a szakosodás for—
mái és a mezőgazdasági üzemek termelési típusai többfélék. mint az iparban; 4. a me—
zőgazdaság szakosodása lassúbb ütemű, mint az iparé. Az ipari üzemekkel szemben mutatkozó különbség a mezőgazdaság tech- nikai fejlődésének mérsékeltebb üteméből és a termelőerők lassúbb növekedéséből adódik.
A XX. század elején a mezőgazdasági munkamegosztás a területi (regionális) sza—
kosodásban jelentkezett. amikor is áruter- melő körzetek alakultak ki. Jelenleg az ága—
zati és ágazaton belüli szakosodás kezd jellemzővé válni. A földművelésben ilyen a nemesítés és a vetőmagtermesztés, illetve ilyen a len-, cukorrépa—, burgonyatermelés, az állattenyésztésben pedig a törzstenyészetek, termékenyítő szolgálat és az ipari jellegű takarmánykészítés illetve a hús— és tejterme-
lés. A mezőgazdasági üzemekben egyre na- gyobb teret hódít a szakaszos specializáló—
dás, ami alatt az értendő, hogyvalameiy mezőgazdasági (vég-)termék előállítási fo- lyamata szakaszokra bontva egyes gazdasá—
gok, vagy azok alegységeinek, speciális funkciójaként jelenik meg.
A technikai fejlődés a mezőgazdaságot —- a termelés szervezetét. magát a munkát és annak irányítását tekintve — egyre inkább az iparhoz teszi hasonlóvá. A szerzők hangsú—
lyozzák, hogy az ipari és mezőgazdasági termelésnek közös törvényei vannak és a szakosodás útja mindkét területen ugyanaz.
A mezőgazdasági üzemek szakosodá—sának elmélyítése nemcsak az árutermelő ágazatok számának csökkentését jelenti. (Ezek száma a mezőgazdaság iparosodásával és a mun- kamegosztás továbbfejlődésével objektíven és fokozatosan fog csökkenni.) A szakoso- dás elmélyítése mindenekelőtt az alapvető árutermelés koncentrációjának növelését je—
lenti, szerves kapcsolatban a többi üzemág—
gal. Mennél folyamatosabb. tömegesebb, technológiailag egységesebb a termékelőál- lítás. annál magasabb a termelés szakoso- dása.
Szocialista viszonyok között a mező *azcla—
ság szakosodása ágazatok tervszerű aláme—
lését, egységes technológiájú termelésnek
egyes mezőgazdasági üzemekre és azok ala
egységeire történő koncentrálását és a köl—hozok. szovhozok, valamint az állam közti
közgazdasági kapcsolatok kiszélesítését (jea lenti. A szakosodás elmélyítése elválasztha'etatlan az utóbbi kapcsolatok állandó, tökéle—
tesítésétől, a tervezési gyakorlat további ja-
vításától, a termelés közgazdasági eszközök—kel történő serkentésétől és a mezőgazdaság anyagi-technikai alapjának erősítésétől.
A szakosodás anyagi feltételei közül a szerzők a mezőgazdaság és a kiszolgáló népgazdasági ágak technikai fejlődésének szerepét hangsúlyozzák. A folyamatos és technológiailag egységes tömegtermelés -—
ami a szakosodás minőségi oldalát jellemzi
— elképzelhetetlen a kellő technikai alap nélkül. Az anyagi—technikai bázis fejlesztésé—
vel kapcsolatban az alábbi feladatokat kell végrehajtani: a géppark növelése, a mező—
gazdasági beruházások fokozása, a mező—
gazdasági épületek és felszerelések felújí- tása, állattenyésztő telepek létesítése. az élel- miszeripar fejlesztése, a mezőgazdaság és az ipar kapcsolatainak (integrációjának) erősí- tése és tudományos alapokon nyugvó terv- szerű fejlesztése, az áru—pénz kapcsolatok szférájánok kiszélesítése és szerepének növe—
lése a termelés fejlesztésében, a termelés rentabilitásának állami befolyásolása az árak-_
kal és egyéb pénzügyi eszközökkel.
(ism. : Szász Kálmán)
