STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A MAGYAR VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE*
DR. MÉRÖ KATALIN
A vállalatok forrásszerkezetével (eszközünanszírozásával) számos tanulmány foglalko- zik (lásd például (1), (3), (4)). Ezek azonban inkább a folyó források eloszlását vizsgálják, s hiányzik belőlük az olyan típusú megközelítés, amely a fennálló tendenciák eredménye- képpen kialakult állapotot írja le. Ez korábban nehezen is lett volna kivitelezhető, hiszen az elkülönült alapokkal való gazdálkodás rendszere nehézkessé tette a forrásszerkezet átte—
kintését.
Az l988-tól érvényes mérlegbeszámoló-rendszerben megszűnt az elkülönített alapok alkalmazása, és a vállalatok olyan mérleget készítenek, amely lehetővé teszi az eszközök finanszírozásában részt vevő egyes forráselemek elkülönítését, ezek súlyának és belső össze- függéseinek részletes elemzését.
Jól ismerjük például a beruházási hitelek allokációs mechanizmusát. Számítási eredmé- nyeink vannak arról, hogy adott időszakban az egyes területek mekkora hitelben részesültek.
Hiányzik azonban az azt mutató számítás, hogy a beruházásihitel-állomány milyen típusú vállalatoknál, mekkora nagyságrendet tesz ki, és a beruházási hitelt igénybe vevő vállalatok forrásszerkezetének melyek a sajátosságai.
Természetesen a döntési rendszer, a gazdasági mechanizmus elemzése szempontjából valójában az allokációs mechanizmusoknak van kiemelt fontosságuk, de a gazdasági dönté- sek mozgásterét is nagymértékben befolyásolja a korábbi mechanizmusok eredményeképpen kialakult állapot. Néhány forráselem átfogóbb vizsgálata az allokáció elemzéséhez is adalékul szolgálhat, hiszen kiderül, hogy az újonnan megjelenő finanszírozási formákat (például kötvény, váltó, faktoring) a vállalatok milyen csoportja vonta be forrásai közé.
A fentieknek megfelelően célunk egy olyan típusú helyzetfelmérés (a helyzet kvantifiká- lása), amelynek segítségével a jelenlegi állapot jobban megismerhető. A helyzet felméréséből, majd a későbbiekben ennek esetleges megismétléséből s így az állapotváltozások feltárásából a gazdaságpolitika eredményeire, a vállalatok és vállalkozók magatartásának változására lehet következtetni.
Kiemelt fontosságú a vállalati forrásszerkezet vizsgálata, mivel abból egyrészt a monetá—
ris politika mozgásterére, másrészt arra is lehet következtetni, hogy a gazdasági szerkezet átalakításának milyen korlátai és lehetőségei vannak a források oldaláról. így például, ha a fejlesztéseik miatt eladósodott vállalatok egyben a forgóeszköz—hitelezésben is a leginkább eladósodottak, illetve kiugróan magas a támogatottsági szintjük, akkor reménytelen ettől a vállalati csoporttól azt várni, hogy hordozói legyenek a szerkezetátalakitásnak. Ugyanak—
kor, ha az eddig fejlesztő vállalatokat valamilyen ,,jónak" mondható forrásszerkezet jellemzi, akkor forrásoldalról nincs akadálya, hogy továbbra is jelentősebb mértékű fejlesztéseket va- lósítsanak meg.
* A cikk alapjául a Gazdaságkutató Intézetben készült, azonos című tanulmány szolgált (lásd (2)).
DR. MÉRÓ: A VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE
1085
Az elemzés folyamán végig nehézséget jelent, hogy a forrásszerkezet ,,jóságának" meg- ítéléséhez nem rendelkezünk objektiv mércével. Nem tudjuk azt mondani, hogy az átlagos értékek a ,,jók", az ettől kiugróan eltérők a ,,rosszak". Ezért is fontos a belső regressziós ösz- szefüggések kimutatása.
Az objektív mérce felállítását az is nehezíti, hogy ehhez a nemzetközi összehasonlítás sem nyújt hathatós segítséget. Az egyes országokban a vállalatok forrásszerkezete attól füg- gően különböző, hogy a kialakult gyakorlat szerint a vállalatok inkább a tőkepiachoz vagy inkább a bankszektorhoz fordulnak pótlólagos forrásokért.
Az egyes forráselemek vizsgálatánál azonban a fenti korlátok ellenére sem tekinthetünk el attól, hogy minősítsük a vállalatok forrásszerkezetét. Ebben az szolgál támpontul, hogy például a szélsőségesen eladósodott vagy a túl alacsony saját vagyonnal rendelkező vállalato- kat bizton nevezhetjük rossz forrásszerkezetűeknek, míg a kiegyensúlyozott forrásarányokat, a saját vagyon megfelelő arányát, illetve a nem kiugróan magas eladósodottságot ebből a szempontból jónak tarthatjuk. A forráselemek belső összefüggéseinek feltárása éppen azt segíti, hogy a vállalatcsoportok forrásszerkezetét több dimenzióban vizsgáljuk, hogy minő- sítésüknél egymáshoz viszonyított arányaikra is figyelemmel lehessünk.
Az elemzésben alkalmazott forráskatego'riák
Név Értelmezés hiIiíÉII-gglás
Forgóeszközhitel Forgóeszközhitelek, kutatási—kísérleti—fejlesztési
hitelek és egyéb hitelek (456, 457, 458 számlák) I. 36
Szállítóállomány Belföldi, külföldi és beruházási szállítói hitelek I. 384l— I. 394— I. 40 Faktoring és váltó-
tartozások Faktoring és váltótartozások pillanatnyi összege 1. 41 Hitelezők Más vállalattól, szövetkezettől, érdekképviseleti
szervtől, tanácstól, egyéb jogi személytől, szövet- kezeti tagtól kölcsönkapott pénzeszközök miatti
, tartozások I. 42
Allami kölcsönök A beruházásra folyósított állami kölcsönök állo—
mánya I. 49
Beruházási hitelek Beruházási és egyéb fejlesztési célú hitelek állo—
mánya I. SOJr I. 51
Kötvények A kibocsátott kötvények forrása I. 5
Saját vagyon A vállalat saját vagyona I. 57
Költségvetési A folyó termelési támogatásokon felüli juttatások, juttatások amelyek az eszközök íinanszírozásában részt
vesznek, vagyis az aktiválás előtti beruházásokat
finanszírozó juttatások I. 58
Kilenc forráskategóriát vizsgáltunk abból a szempontból, hogy milyen súllyal vesznek részt a népgazdaság anyagi ágainak finanszírozásában, hogy az adott forráskategória nagysá- ga összefüggésbe hozható-e a többi forráskategória finanszírozó szerepével. Ehhez az 1988.
évi féléves mérlegbeszámoló-jelentések 1987. évre vonatkozó adatait használtuk fel, ponto- sabban az 1988. január 1-jei állapotot tükröző adatokat. Az 1988. évi féléves mérlegbeszámo- lóval egyidej űleg a vállalatoknak -— az új mérlegbeszámoló-rendszernek megfelelő -— nyitómér—
leget is kellett készíteniük. Az elemzés ennek adataira támaszkodik. így azon anyagi ágakba sorolt vállalatok és szövetkezetek (továbbiakban vállalatok) adatait elemeztük, amelyek 1988-ban készítettek féléves mérlegbeszámolót, és hogy a forráselemeket a folyó támogatások szerepével is össze tudjuk vetni, ezért közülük csak azokat a vállalatokat választottuk ki, amelyeknek 1987. évi adataival is rendelkezünk. A vizsgálatba így 2136 vállalat adatait von- tuk be, és következtetéseink ezek forrásszerkezetének elemzésére támaszkodnak.
1086 DR. MÉRÖ KATALIN
Mivel a mezőgazdaságba, illetve az erdőgazdálkodásba tartozó vállalatok nem készite- nek féléves mérlegbeszámolót, így ezek nem szerepelnek elemzésünkben.
Empirikus regresszióval vizsgáltuk minden egyes forráskategóriának az összes többivel, valamint a folyó támogatási szinttel való összefüggését.
A kép teljesebbé tételéhez még számos mutatót be lehetett volna vonni a vizsgálatba.
így például hasznos lett volna a vállalatnagyságot, illetve az exportot jellemző mutatók al—
kalmazása is. Egy ilyen típusú kibővített elemzés esetleg a későbbiekben a forrásszerkezet hosszabb távú vizsgálatával elvégezhető.
Ezen túlmenően nagyon érdekes lenne a forrásszerkezet változásának vizsgálata is. Erre azonban szintén csak a későbbiekben kerülhet sor, amikor már többévre visszamenőleg ren- delkezünk megfelelő szerkezetű mérlegekkel.
A vizsgált kategóriáknak sohasem az abszolút nagyságát, hanem az összes forrásokon, vagyis a mérlegfőösszegen (I. 70. mérlegsor) belüli arányát vizsgáltuk.
Az elemzés módszere az empirikus regresszió. Ennek érdekében minden vizsgált nép- gazdasági ágra, minden egyes forráskategóriát független változóként rögzitettünk, és elke—
szítettük a független változóhoz kapcsolódóan a többi forráskategória empirikus regressziós mátrixát. A forráskategóriák mellett függő változóként minden egyes mátrixba beraktuk az árbevétel-, illetve eredményarányos folyó termelési támogatottságot is.1
A forgóeszközhitelek mint független változó szerinti empírikus regressziós mátrix felépítése
0. 1.l2.23.i4.§s.§ ... (10.
Kategória ————— —— - — — ,
decilis
Forgóeszközhitelek 0 Az egyes decilisekbe tartozó átlagos hitel- állomány, vagyis a decilisek osztályközepei Szállítóállomány Az itt szereplő adatok Az itt szereplő elemek azt mutatják, hogy
azt mutatják, hogy a a forgóeszközhitel szerinti egyes decilisekbe forgóeszközhitel nélkül tartozó vállalatoknál a mérlegfőösszeggel
gazdálkodó vállalatok súlyozott egyes forráselemek átlagosan Hitelezők finanszírozásában az a források hány százalékát teszik ki.
egyes forráselemek átla- gosan hány százalékkal vesznek részt
Támogatás/ered- Az itt szereplő elemek azt mutatják, hogy a
mény forgóeszközhitel szerinti egyes decilisekbe
Támogatás/ nettó tartozó vállalatoknál mekkora az eredmény,
árbevétel illetve az árbevétel támogatástartalma.
A független változó szerint a vállalatokat úgy csoportosítottuk, hogy az első csoportba azok a vállalatok tartoznak, amelyeknél az adott változó értéke O-val egyenlő (például, ha a forgóeszközhitel a független változó, akkor a hitel nélkül gazdálkodó vállalatok), a többi vállalatot pedig 10 csoportba (decilisekbe) osztottuk úgy, hogy egy-egy decilisbe azonos szá- mú vállalat kerüljön. A vállalatokat a független változó szerint növekvő sorba rendezzük, így a deciliseket mindig növekvő átlagos érték jellemzi. Természetesen a decilisekbe osztandó vállalatok száma általában nem volt a 10 többszöröse, így a maradék tíznél kevesebb vállalat mindig az utolsó decilisbe került. A független változó csoportjaira megnéztük, hogy a függő változó mérlegfőösszegen belüli arányának mekkora az adott csoportokban a mérlegfőösz—
szeggel súlyozott számtani átlaga, illetve a súlyozott szórása (és relatív szórása). így olyan
' A folyó termelési támogatásokat a Központi Statisztikai Hivataliövedelemelosztási számításainál használt módszer- tannak megfelelően számítottuk , az összes jogcímen kapható exporttámogatás és belföldi termelési támogatás összegeként.
A VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE
1087
mátrixot kaptunk, amelynek egy-egy eleme azt fejezi ki, hogy adott forráskategóriát függet- len változónak tekintve a függő változóként kezelt kategóriák átlagosan mekkora arányt képviselnek az eszközök finanszírozásában, illetve az egyes csoportok milyen átlagos támo—
gatottsági szintűek.
AZ EGYES FORRÁSELEMEK ARÁNYA
Az elemzés által megkülönböztetett kategóriáknak a vállalati összes forráson (a mérleg- főösszegen) belüli arányát az 1. tábla szemlélteti.
1. tábla Az egyes forráselemek a mérlegfőösszeg százalékában
Gép— Köny— Ipar Építő- 852138 Keres— Vízgaz- 55315; [532119 Forráselem ipar nyűipar összesen ipar közlés kedelem dálkodás ágak összesen
(280) (347) (1054) (269) (54) (689) (40) (30) (2136) Saját vagyon . . . . 61,0 60,9 65,1 639 83,1 42,1 97,7 72,2 63,4
Forgóeszközhitel 18,5 14,1 ll,9 7,1 1,2 11,1 02 9,4 9,7
Szállítóállomány 6,6 7.8 5,7 9,2 2,8 20,5 (),6 6,9 8,8
Beruházási és fejlesztési célú
, hitelek ... 3,6 6,4 5,4 0,9 1,8 2,4 (),3 02 3,8
Allami kölcsönök , 1,6 3,4 3,4 O,4 2,0 (),3 0,0 0,0 2,4
Faktoring és '
váltók ... 0,6 0,9 0.8 O_l 0.0 0,8 0,0 0,0 O,6
Hitelezők ... O,5 LD 03 0,4 0,1 1,4 0,0 O,1 O,5
Kötvények for—
rása ... O,l 0,4 0.3 0.4 12 05 0,0 4,0 O,4
Költségvetési jut-
tatások ... 0,1 0,0 O,5 0,3 1,4 0,1 0,3 0,1 O,5
Összes vizsgált
forrás
92,7 94,9 941)
82,6 93,6 79,0 99,3 93,5 90,2
Megjegyzés: az iparágaknál zárójelben szereplő adatok a vállalatok számát fejezik ki.
Látható, hogy az elemzésbe bevont forráskategóriák az összes forrásnak több mint 90 százalékát átfogják. Ennél jóval kisebb arányt képviselnek ezek a források a kereskedelem és az építőipar mérlegfőösszegén belül, aminek oka, hogy ebben a két népgazdasági ágban nagy az ,,egyéb passzív elszámolások" súlya.2 (A kereskedelemben 12,2 százalék, mig az épí—
tőiparban 10,9 százalék.)
A források között legnagyobb a vállalatok saját vagyonának a szerepe, amit a forgó—
eszközhitelek és a szállitóállomány követ. A többi forráskategória szerepe az eszközök finan- szirozásában igen kis mértékű. Ugyanakkor e kijelentés mögött számos ágazati és szerkezeti sajátosság húzódik meg.
A saját vagyon átlagosan a vállalati eszközök 63,4 százalékával áll szemben, ami azon- ban olyan szélsőséges értékeket rejt, mint a kereskedelem 42,l százalékos vagy a vízgazdálko- dás 97,7 százalékos saját vagyon aránya. Ugyanakkor a saját vagyon népgazdasági ágakon belül jellemző súlya igen nagy szóródásokat takar. Ez alól is kivételt képeznek a vízgazdálko- dási vállalatok, ahol a szinte teljesen saját vagyonból való eszközünanszirozáshoz mindössze 4,2 százalékos relatív szóródás tartozik. A kereskedelem kis saját vagyon aránya azonban már
* Az egyéb passzív elszámolások, a kereskedelemben elsősorban a viszonylati kassza elszámolásai, míg az építőiparban az ideiglenes felvonulási épületekkel kapcsolatos elszámolások miatt kiemelkedően magasak.
1088 DR. Mano KATALIN
nagymértékű relatív szóródást takar (59,S%). A többi népgazdasági ágat is inkább a nagyobb, 30-35 százalék körüli relatív szóródások jellemzik.
A saját vagyon mint vállalati forrás megítéléséhez tudnunk kell, hogy különféle forrás- elemek összetevője. A vállalat induló vagyonán, saját erőből felhalmozott vagyonán, illetve a beruházási hitelből megvalósult vagyongyarapításoknak a már visszafizetett hitellel szem- ben álló részén túl különféle állami pénzek is a vállalati saját vagyon részét képezik. így pél- dául, ha egy vállalat állami alapjuttatásban részesül, akkor a juttatás értéke azonnal gyara- pítja a vállalat saját vagyonát. Ha egy vállalat felhalmozási célú költségvetési juttatást kap, akkor aktiválás után a juttatás szintén a vállalati saját vagyon részévé válik.
A magas sajátvagyon-ellátottság tehát nem azonos feltétlenül azzal, hogy a vállalat esz—
közeivel szemben a vállalat ,,önfinanszirozása" áll. Jelentheti azt is, hogy a vállalat a legked- vezőbb struktúrában tudott fejlesztési célú költségvetési pénzekhez jutni. Utólagosan, a Vál- lalati forrásszerkezetet vizsgálva azonban a kétféle: ,,önfinanszirozási eredetű", illetve ,,költ- ségvetési eredetű" saját vagyon ugyanazt a közgazdasági tartalmat hordozza. Ha a saját va- gyon értéke a forrásokon belül magas, akkor a vállalat tőkeerős, tőkeellátottsági szempon- tokat vizsgálva hitelképes. Ellenkező esetben a vállalat rossz tőkeellátottságú és rossz hitel- képességű.
A források közül a második legnagyobb kategóriát a forgóeszközhitelek jelentik. Ezek- kel í'inanszírozzák az egész vizsgált körben az eszközöknek közel 10 százalékát. (Itt a relatív szórás 120 százalék.) A forgóeszközhitelek megoszlása és összefüggésrendszere azért is figyel- met érdemel, mert körülményeink között ez az a forráskategória, amelyre a monetáris rest—
rukció a legerősebben, mondhatjuk, hogy szinte kizárólagos mértékben irányul.
A szállítáállomány az eszközök közel 9 százalékával áll szemben. Ez a nagy arány a vál- lalati fizetési fegyelem hiányáról, a monetáris szféra korlátozott hatóköréről tanúskodik;
Kiugróan magas a szállitóállomány aránya a kereskedelem finanszírozásában, ami fokozot- tan hívja fel a figyelmet a kereskedelem (ezen belül is elsősorban a külkereskedelem) területén érvényesülő gyenge pénzügyi munkára, a fizetési fegyelem jelentőségének, a fizetési futamidők lerövidítésének háttérbe szorulására, valamint arra, hogy a monopolhelyzetben levő vállala- tok képesek szállítóikat tartósan hitelezői pozicióba kényszeríteni.
A beruházási és egyéb fejlesztési célú hitelek átlagosan az eszközök 3,8 százalékát finan- szírozzák. Legnagyobb e kategória súlya az iparban és azon belül különösen a könnyűipar- ban. A beruházási és fejlesztési célú hitelek az egyes ágak által felvett hitelek nettó (törleszté—
sekkel csökkentett) értékét mutatják, vagyis a jelen felé közeledve a felvett hitelek egyre na- gyobb súllyal szerepelnek benne. A régebbi hitelek a visszafizetések arányában ,,elkopnak", tehát ez a kategória azt fejezi ki, hogy az egyes vállalatok, népgazdasági ágak fejlesztéseikkel mennyire adósodtak el a bankrendszernél.
A források több mint 2 százalékát az állami kölcsönök teszik ki. Akárcsak a beruházási és fejlesztési kölcsönök, ezek a kölcsönök is a beruházások során kerültek a vállalatokhoz vagy központi, vagy vállalati beruházásokra történő folyósításként. Nagyságuk szintén a fenn- álló tartozást mutatja, s így a régebbi kölcsönök visszafizetésükkel párhuzamosan veszítenek súlyukból. Az 1. táblából megállapítható, hogy a beruházási hitelek és az állami kölcsönök nagysága között van némi összefüggés, hiszen ezek súlya is az iparban és ezen belül a könnyű- iparban a legnagyobb, míg a vízgazdálkodásban és az egyéb anyagi ágakban elhanyagol- ható.
A faktoring és váltótartozások a források O,6 százalékát teszik ki. A kis arány jól mutat- ja e finanszírozási formák marginális szerepét. Egyik népgazdasági ágban sincs az átlagost jelentősen meghaladó, viszonylag kiemelt szerepe ennek a finanszírozási formának. (Itt ter- mészetesen a következtetések levonását korlátozza, hogy a mezőgazdaság — ahol a felvásár- lást elég jelentős mértékben a váltóval történő finanszírozás felé terelték -hiányzik a vizsgált vállalati mintából.)
A 'VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE 1089
A hitelezők (vagyis nagyrészt a vállalatközí pénzpiacon felvett hitelek) a forrásoknak mindössze O,5 százalékát teszik ki. Kiemelkedően nagy a súlyuk a könnyűipari és a kereske- delmi vállalatok forrásai között, de átlagon felüli az egyéb anyagi ágak és a gépipari vállala- tok körében is. (A relatív szórás itt is rendkívül nagy, mind a könnyűiparban, mind pedig az egyéb anyagi ágakban több mint 300 százalékos.)
A költségvetési források O,5 százalékos súlya a források között csalóka képet mutat.
Egyrészt az eszközök Hnanszírozásában természetesen a folyó támogatások nem vesznek részt (azok a folyó termelést ünanszírozzák), másrészt a beruházási juttatásoknak is csak az a része tartozik ide, amelyek még nem aktivált beruházásokhoz tartoznak. A juttatás termé- szetéből következően aktiválás után ezeknek a beruházásoknak a forrása a vállalati saját vagyon lesz. így a többi állományi szemléletű forráskategóriával szemben a költségvetési források itt inkább beruházási folyó támogatási jellegűek. A költségvetési juttatásoknak át—
lagosnál nagyobb szerepe van a szállítás—hírközlésben, valamint az iparban is. (A két ki- emelt iparágban — gépipar, könnyűipar — azonban jóval átlag alatti a részesedésük.)
A kiemelt forráskategóriák közül legkisebb szerep a kötvények forrásának jut. A vállalati eszközök mindössze O,4 százalékát finanszírozták kötvény kibocsátása révén. Viszonylag ma—
gas a kötvényfinanszírozás súlya az egyéb anyagi ágakban (4,0%), de a szállítás—hlrközlésben is jóval meghaladja az átlagot (l,2%). A kötvénykibocsátás a fejlett tőkepiaccal rendelkező országokban sem játszik jelentős szerepet a vállalatok finanszírozásában, de Magyarországon a kötvénykibocsátás volt a vállalatok tőkepiacra való kilépésének első lehetséges módja.
, AZ EGYES FORRÁSKATEGÓRIÁK
VALLALATCSOPORTONKÉNTI JELENTÖSÉGE
A következőkben részletesen elemezzük az egyes forráskategóriák szerepét a vállalatok finanszírozásában; megnézzük, hogy az egyes kategóriák milyen típusú vállalatokat jelle—
meznek, hogyan egészítik ki, mennyire feltételezik, illetve mennyire zárják ki egymást.
A forgóeszközhitelek
Az anyagi ágakba tartozó 2136 vizsgált vállalat közül 1987. december 31-én 953 gazdál- kodott forgóeszközhitel igénybevétele nélkül (a vállalatok 44,6 százaléka), míg a hitelt igény- be vevő vállalatok száma 1183 volt.
Mivel a forgóeszközhitelek alakulása a monetáris restrikció és a monetáris szabályozás legnagyobb figyelemmel kísért kategóriája, ezért a forgóeszközhitelek alakulásának elemzése kiemelt jelentőségű. A 2. tábla mutatja az anyagi ágak összességére a forgóeszközhitelek mint független változó szerinti empirikus regressziós mátrixot.
A hitelt igénybe vevő vállalatokat a hitel nagysága szerint decilisekre bontva az látható, hogy az első 3 decilisbe tartozó vállalatok igen kis forgóeszközhitel igénybevételével működ—
nek (a 3. decilis maximális értéke is csak 4,5 százalék, majd a 4—9. decilis között viszonylag egyenletesen nő e hitelek aránya). Nagy ugrás következik be az utolsó decilisnél, ahol a hitel- állomány átlagos nagysága 35,8 százalék. (Igaz, ez nagy ingadozásokkal alakult ki, és ebben a kategóriában a legkisebb hitelarány 27,5, míg a legnagyobb 69,7 százalék. Az értékek azon- ban elég jól tömörülnek az átlag köré, ebben a decilisben a relatív szórás mindössze 20,4 százalék, az egész minta átlagát jellemző közel 120 százalékos relatív szórással szemben.)
A forgóeszközhitel igénybevétele és a folyó támogatottsági szint között a teljes mintára vonatkozó mátrix igen szoros együttmozgást mutat. Míg az egész vállalati körre vonatkozóan az árbevétel támogatástartalma 3,2 százalék, az eredményé pedig 55,5 százalék, addig a 10.
decilisbe tartozó vállalatoknál (vagyis ahol a forgóeszközhitel a legnagyobb) ezek az arányok ll,2, illetve 242,9 százalék. Ugyanígy elmondható, hogy a hitel nélkül gazdálkodóknál legki—
sebb a folyó támogatás aránya (az árbevétele O,8, míg az eredményé l3,5 százalék).
Aforgóeszközhitelekempirikusregressziósmátrixa
2.tábla Megnevezés
Aforgóeszközhítelek/összesforrásszerinti 3.14.5.6.7.10. decilis
Összesen Értékhatár... Vállalatszám... Forgóaözhitcl... Szállítóállomány... Faktoringésváltó.. Hitelezők
Á l l a m i k ö l c s ö n ö k . .
Beruházásiésfejlesz- tésicélúhitelek.. Kötvényck... Sajátvagyon...... Költségvetésiforrá- sok... Támogatás/nettóár- bevétel Támogatás/ered- mény...0,0—0,0 953 0,000 8,210 0,112 0,663 4969 0334 O,155 73,426 0,518 O,769 13,506
0,006— ——1,340 119 O,279 4,239 0,000 O,348 0,864 2,207 0,833 79,372 O,907 2,263 37,823
1,350— —2,767 119 1,706 6,510 0,105 0,453 0,926 5,825 0,515 72,934 2,544 1,572 34,069
2,783— —4,477 119 3,622 13,646 0,494 1,057 1,566 3,277 O,418 62,357 0,000 1,861 32,380
4,508— —6,921 119 5,662 9,573 1,19O 0,517 4,148 5,374 O,582 62,433 0,023 4,123 76,566
6,926— ——9,417 119 8,191 11,314 1,069 0,576 1,432 6,527 O,610 55,664 0,001 4,178 57,961
9,479— —12,529 119 10,990 9,913 O,725 0,601 2,303 5,955 0,625 62,653 0,014 2,497 32,450
12,585— —16,215 119 14,851 9,896 O,485 0,658 1,383 6,835 0.508 56,771 O,200 3,524 58,484
16,216— -—21,096 119 18,730 10,618 0,507 0,428 1,626 7,494 O,521 51,893 0,129 3,670 57,821
21,160— —27,509 119 23,719 10226 2569 0,323 0,593 2,838 O,294 54634 0,145 4,638 90,257
27,527—— —69,735 112 35,764 9,795 1,545 0,360 1,351 2,447 O,200 36,966 0,036 11,236 242,930
0,0- —-69,735 2136 9,697 8,796 0,644 0,53I 2,39I 3,79I 0,429 63,410 0,493 3,236 55,523
1090
DR. MÉRÓ KATALINVÁLLALATOK FORRÁSSZERK ezerre 1091
A szállítói hitelek alakulása is mutat párhuzamosságot a forgóeszköz-hitelezéssel: a hitel nélkül gazdálkodó, illetve legkevesebb hitelt felvevő 2 decilisbe tartozó vállalatoknál e for- ráskategória aránya kisebb, míg a többi decilisnél nagyobb az átlagnál.
Érdekes összefüggés, hogy a legnagyobb forgóeszközhitellel rendelkező vállalatcsoport- nál a saját vagyon aránya meredeken csökken. Míg a többi decilisnél a saját vagyon aránya sehol sem kerül 50 százalék alá, addig a legnagyobb hitellel rendelkezőknél ez az arány csak 37 százalék. Ez egyben azt is mutatja, hogy a Világbank által is alkalmazott tőkeellátottsági mutató3 szempontjából ezek a vállalatok éppen hogy hitelképesek, de mivel ebben a decilis- ben a relatív szórás értéke 67 százalék, ez azt is mutatja, hogy az ide tartozó vállalatok jelen- tős része e világbanki mutató szerint nem is hitelképes.
Megfigyelhető, hogy a hitelezők (vagyis a nem banki és szállítói, hanem egyéb, elsősor—
ban üzleti partnertől való hitelfelvétel révén szerzett forrás, ami főként a vállalatközi pénz—
piacot jelenti) mint forráskategória az utolsó 3 decilisbe taitozó, vagyis a nagy forgóeszköz—
hitellel rendelkező vállalatoknál az átlagosnál lényegesen kisebb arányt képviselnek. Ez két dolgot is kifejezhet. Egyrészt lehet, hogy a nagy hitelállománnyal rendelkező vállalatok a bankszektorból viszonylag könnyen ki tudják elégíteni a hiteligényeket, bár ez a jelenlegi monetáris restrikció körülményei között elég valószínűtlen. Másrészt — és ez a valószínűbb verzió — lehet, hogy ezen a területen tényleg működik valamiféle szelekció, és a túlzottan el—
adósodott vállalatok ezen a piacon nehezen jutnak hitelhez.
A faktoring és a váltó egyértelműen hitelpótló szerepet tölt be. Arányuk alacsony, leg- inkább a 9. és a 10. decilisbe tartozó vállalatok forrásait jellemzi.
Összességében a forgóeszközhitelek áttekintése csak bizonytalan következtetések levo—
nására ad alkalmat. Az egyetlen markánsan kirajzolódó összefüggés, hogy a folyó termelés támogatottsága kiugróan magas a legnagyobb forgóeszközhitellel rendelkező vállala- toknál.
Ugyanakkor a szállítóállomány és a forgóeszközök együttmozgása között már ágazaton- ként eltérő a kapcsolat, és a többi forráskategóriánál is inkább tendenciaszerűek az össze- függések.
Nem látszik egyértelmű kapcsolat a beruházási hitelek, az állami kölcsönök, az állami juttatások és a forgóeszközhitelek között sem. Feltehetőleg a kétféle (fejlesztési, illetve folyó) hitelezés nem ugyanazokat a vállalatokat, szelekciós szempontokat követi, és a kétféle hitele—
zés között csak gyengék az összefüggések.
Ugyanakkor vizsgálataink megerősíthetik azt a feltevést, (lásd (4)), hogy a forgóeszköz- hitelek nem annyira a termelés szezonális ingadozásait csillapítják, nem a vállalatok átmeneti pénzigényét fedezik, hanem a nehéz pénzügyi helyzetben levő, rosszul készletező vagy a gyen- ge pénzügyi munkát végző vállalatokat segítik. Erre utal a nagy hitelfelvevőknél a saját va- gyon kis aránya, a magas folyó támogatási szint, illetve a hitelállomány és a szállítóállomány mérsékelt együttmozgása, valamint a ,,hitelezők" ellentétes mozgása. Amennyiben azonban ez az Összefüggés fennáll, akkor a monetáris restrikció, amely éppen a forgóeszközhitelek mérséklésén keresztül csökkenti a pénzkínálatot, a gazdasági gondok megoldásához tényle- gesen hozzájárulhat. Ha a rossz pénzügyi helyzetben levő, rossz tőkeadottságú vállalatoktól vonják meg a hiteleket, akkor az valóban az ésszerűbb gazdálkodásra ösztönözhet.
Problémát jelent azonban, hogy a monetáris restrikció potenciális alanyainál a legna- gyobb a támogatottsági szint, ezért félő, hogy a hitelek kivonása a támogatások iránti foko- zott nyomással jár együtt. Ez a tény is felhívja a figyelmet arra, hogy eredmény eléréséhez a restrikciót és a költségvetési támogatások felülvizsgálatát, folyamatos csökkentését párhu- zamosan kell végezni. A restrikció puha támogatási politikával együtt nem tud jelentős hatást
** A tőkeellátottsági mutató a saját vagyon arányát mutatja a mérlegfőösszegen belül. A mutató szerint egy vállalat lehet I. , II. és III. osztályú adós. Általában I. osztályú, ha a mutató értéke 0,45—nél nagyobb, II. osztályú, ha 0,3 és 0,45 között van és III. osztályú, ha 0,3-nál kisebb.
3!
1092 DR. MÉRÖ KATALIN
kifejteni. Ezen túlmenően a forgóeszköhitelek és a szállitóállomány együttmozgása arra is rá- mutat, hogy a restrikció sikeréhez a pénzügyi szigor (tehát a fizetési nehézségeket ne lehessen a szállítókra továbbhárítani) szintén elengedhetetlen. Ha a hitelkivonás nem a racionálisabb gazdasági magatartásra, esetleg a tevékenységek visszafejlesztésére ösztönöz, hanem arra, hogy növekedjék az eladósodás a szállítóknál, akkor a pozitiv hatások helyett csak a feszült- ségek szétterítése_és a restrikció eredménytelensége következhet be.
A szállitáállomány (szállítói hitelek)
A szállítóállomány a még ki nem tizetett áruk és szolgáltatások fejében a szállítók által vevőik részére nyújtott hiteleket tartalmazza. Ha egy vállalatnak nagy a szállítóállománya, akkor sokat tudott hitelbe vásárolni. A szállítóállomány léte ugyanakkor a forgalom termé- szetes velejárója is, a üzetések természetes időbeli csúszása miatt kell legyen valamilyen stan—
dard szintje. Noha a fizetési szokásoknak számtalan ágazatspecifikus vonása van, az Viszont a szállítóállomány jelentős felduzzadásából biztosan megállapítható, hogy a vállalatoknál a fizetési fegyelemmel, a futamidők betartásával, illetve valószínűleg a likviditással is bajok vannak, továbbá a vállalat pozíciója (esetleg bizonyos fokú monopolhelyzete) lehetővé teszi, hogy szállítóit tartósan kereskedelmi hitel nyújtására kényszerítse.
A szállítóállomány a forgalom természetéből adódóan létező kategória, ezért 1987. de- cember 31—én a vállalatoknak csak 2,5 százaléka finanszírozta eszközeit a szállítói hitelek nélkül. A szállítóállomány megoszlása (lásd az 1. táblát) elég koncentrált képet mutat. A ke—
reskedelemben az átlagosnál több mint kétszeres súllyal vesz részt a finanszírozásban, az épí- tőiparban valamelyest magasabb az átlagosnál, minden más területen kisebb annál. A szál- lítás-hírközlésben igen kicsi a szállítóállomány szerepe, míg a vizgazdálkodásban teljesen elhanyagolható.
A regressziós mátrix szerint (lásd a 3. táblát) valószínűleg a szállítóállomány is a forgó- eszközhitelekhez hasonló mechanizmusokkal vesz részt a vállalatok eszközeinek finanszíro- zásában, vagyis inkább a nehezedő pénzügyi helyzetben levő vállalatok vonják be nagyobb mértékben forrásaik közé a szállítói hiteleket, s a szállítók (akárcsak a bank) szintén nem a partnerek megbízhatósága, hitelképessége függvényében hiteleznek partnereiknek.
Ugyanakkor a támogatás szintje és a szállítóállomány között nem mutatható ki őssze- függés. Az árbevételarányos támogatások az átlagosnál kisebb szállítóállományú vállalatok—
nál a legnagyobbak, míg az eredményarányos támogatások a szállítóállomány függvényében hullámzanak, de az utolsó 3 decilisben mindenhol átlag alá kerülnek. Tehát bár a legnagyobb szállítóállományú vállalatoknak igen rossz a tőkeellátottsága, és a bankon kívüli piaci hitele- zők nem szívesen adnak nekik hitelt, továbbá az átlagosnál magasabb a forgóeszköz-hitele- zettségük is, az viszont nem mondható el, hogy a támogatottabb vállalatok könnyebben tudnak eladósodni a szállítóiknál. Ennyiben különbözik a szállítóállomány és a forgóeszköz—
hitelezés működése. Míg a bankok és a költségvetés folyó forráskihelyezései egy vállalati szférára koncentrálódnak, addig a többi hitelező inkább egy másik, ugyancsak nehéz hely—
zetben levő vállalatcsoport felé fordul. Valószínűsíthető, hogy azon vállalatok felé, amelyek rossz pénzügyi helyzetben vannak, de központi forrásokhoz nehezebben jutnak, így mono- polhelyzetüket elsősorban partnereik és nem a költségvetés felé tudják érvényesíteni.
A faktoring és a váltó
A két forráskategóriát a mérlegbeszámolóból nem tudjuk különválasztani, de indokolt is összevont kezelésük, hiszen mind a faktoring, mind a váltó később esedékes követelések finanszírozásának áthidalására szolgál. Súlyuk a ünanszírozásban 1987—ben nem volt szá- mottevő. A 2136 vállalat mérlege között mindössze 144-ben szerepelt ez a forráselem.
Megnevezés Értékhatár......... Vállalatszám... Forgóeszközhitel... Szállítóállomány.... Faktoringésváltó... Hitelezők Allamikölcsönök... Beruházásiésfejlesz— tésicélúhitelek... Kötvények Sajátvagyon... Költségvetésiforrások Támogatás/nettóár— bevétel Támogatás/eredmény
0,0-0,0 53 6,189 0,000 0,000 0,477 O,475 1,996 0,396 82,053 0,000 2,613 44,632
0,008— ——1,866 209 2,613 0,010 0,044 0,026 3,047 l,139 0,498 83,613 O,838 3,333 65,3l4
Aszállítóállományempírikusregressziósmátrixa l,867— ——3,310 209 9,345 2,448 O,435 0,237 3,776 10,977 0,678 64,293 l,4l9 3,885 51,807
3,313— —4,638 209 11,943 3,9l9 0,065 O,249 3,532 5,479 0,468 67,242 0,1M 2,559 34,830
Aszállítóállomány/összesforrásszerinti 4. 4,656— —6,152 209 13,577 5,398 1,953 0,443 3,128 7,897 0,264 62,927 0,358 5,772 64,628
!
5. decilis 6,l7l— -—7,732 209 11,905 6,893 O,483 1,062 5352 3,921 0,187 65,793 0,084 4,220 54,367l !6. 7,738-— —9,672 209 l4,475 8,718 1,003 0,587 l,lll 3,878 0,441 61,929 0,072 5,450 84,3l1
l
7. 9,689— —-l1,778 209 14,738 lO,714 0,871 l,487 O,491 5,034 0,389 59,706 0,008 3,766 66,319ll,787— ——l4,623 209 14,877 13070 0204 l,655 0,152 2,084 0,306 48,650 0,020 l,259 28,878
20936- —91,535 202 10,231 33,808 l,365 0,377 0,137 0,659 0,231 30,807 0,585 2,108 52,677
3.tábla Összesen 0,0— —91,535 2136 9,697 8,796 0,644 0,53I 2,391
3 7 9 1 o , 4 2 9 6 3 , 4 1 0 o , 4 9 3
3,236 55,523A VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE
1093
1094
DR. MÉRÖ KATALINA faktoringgal és a váltóval mégis érdemes foglalkozni, mivela faktoring- és váltótarto- zások szerinti decilisek vizsgálata azt mutatja, hogy a 144 vállalatból az utolsó 2 decilisbe eső vállalatoknál (a 9. decilisbe 15, míg a 10. decilisbe mindössze 9 vállalat tartozik) ennek a finanszírozási formának jelentős szerepe van (a teljes eszközállomány ll,6, illetve 223 szá- zalékát finanszírozza). Azt érdemes tehát megnéznünk, hogy milyen típusú vállalatok tar- toznak ebbe a két decilisbe. Ezt szemlélteti a 4. tábla.
4. tábla
A nagy faktoring— és váltóállománnyal rendelkező vállalatok forráselemeí az átlag százalékában
A faktoring és a váltó szerinti
Forráselem 9. [ 10.
decilis
Faktoring és váltó ... 1812 I 3484 Forgóeszközhitel ... 246 l 86 Szállítóállomány ... —. . . . 118 211 Hitelezők ... 31 35 Állami kölcsönök ... 6 20 Beruházási és fejlesztési hitelek ... 100 60 Kötvények ... 76 — Saját vagyon ... 66 46 Költségvetési támogatások ... 53 98 Támogatás/árbevétel ... 384 447 Támogatás/eredmény ... 51 7 1299
!
Megjegyzés: a 9. decilishez 15, a 10. decilishez 9 vállalat tartozik.
A 4. táblából kiolvasható, hogy miért ütközik nehézségekbe a faktoring és a váltó elter—
jesztése. A faktoring és váltó útján való finanszírozás leginkább a rossz tőkeellátottságú, agyontámogatott és mind a bankoknál, mind a szállitóknál az átlagosnál jobban eladósodott vállalatokat jellemzi. E finanszírozási formában a vállalatok nem alternatív, hanem inkább újabb lehetséges kiegészítő forráselemet látnak. Az adatok e forráselemek diszfunkcionális működésére hívják fel a figyelmet, amíg a faktoring és főként a váltó nem a jó és hitelképes, pénzügyi zavaroktól mentes vállalatok biztos fizetési ígérete, hanem a legnehezebb pénzügyi helyzetű vállalatoké, addig nem is várható, hogy a gazdálkodó szervezetek szívesen elfogad—
ják, forgassák a váltókat. Természetes, hogy leszámítoltatják a bankokkal, és igy a váltó gyakorlatilag hitelként funkcionál. Jó működéséhez arra lenne szükség, hogy hitelfajtából fizetési fajtává váljon, ehhez azonban váltószigorra (ami fizetési fegyelemmel és a nem üze—
tőkkel szemben akár csődeljárás indításával is együtt jár) lenne szükség.
A hitelezők
A hitelezők összességükben szintén a kis súlyú forráskategóriák közé tartoznak. Az anyagi ágak összességében mindössze a források O,5 százalékát teszik ki. 1303 Vállalat (a vállalatok 61 százaléka) úgy gazdálkodik, hogy ezt a forráselemet nem is vonja be eszközei ünanszíro- zásába. Ugyanakkor van egy vállalati szegmensük, ahol ez a forráselem jelentős súlyt kép- visel. A hitelezési állomány szerint decilisekbe rendezett vállalatoknál a 8. és a 9. decilisben (84-84 vállalat) meghaladja a 10 százalékot, míg a 10. decilisben átlagosan 24,5 százalék.
A fenti három decilisbe tartozó vállalatok jellemzőiket tekintve elég homogén csoportot képeznek. (Erre a következőkben bemutatott tulajdonságokon túl a hitelezői források- hoz tartozó kis relatív szórások — decilisenként rendre: 7,3, 7,7 , illetve 3l,6 százalék — is utalnak.)
A VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE 1095
A vállalatokat általában az jellemzi, hogy alacsony a forgóeszközhitel—állományuk (körülbelül fele az átlagos állománynak), szállítóállományuk 10-50 számlákkal haladja meg az átlagost, külső beruházási forráshoz (hitel vagy támogatás formájában) minimális mérték- ben jutottak, tőkeellátottságuk kisebb az átlagosnál, de nem rossz (49—59 százalék közötti), támogatottsági szintjük nagyon alacsony.
5. tábla
A hitelezők empirikus regressziós mátrixa
A hitelezők/összes forrás szerinti
Megnevezés 8' 9' 10' Összesen
decilis
Értékhatár ... 10,780—-l3,828 13,841—18,336 18,402—80,160 —0,558—80,160
Vállalatszám ... 84 84 77 2136
Forgóeszközhitel ... 4,894 5,015 4,378 9,697
Szállítóállomány ... l3,679 10,567 ll,373 8,796
Faktoring és váltó ... O,156 0,024 0,055 0,644
Hitelezők ... 12,302 15,885 24,499 0,53l
Állami kölcsönök ... O,] 71 0,441 0,049 2,39I
Beruházási és fejlesztési
célú hitelek ... 1,463 0,767 1,159 3,79l
Kötvények ... 0,175 0,306 O,529 0,429
Saját vagyon ... 58,793 58,738 49,233 63,410
Költségvetési források . . 0,000 0,l ll 0,044 0,493
Támogatás/nettó ár-
bevétel ... 0,357 0,247 0,639 3 ,236
Támogatás/ered mény . . . 9,907 5,432 14,387 55 ,523
A hitelezők mint forráskategória nem homogén forrásokat von össze, és ezek elkülöní- tésére sajnos nincs is lehetőségünk. Nagyrészt üzleti módon megszerezhető pénzek tartoznak ide, mint például a vállalatközi hitelek. Ugyanakkor vannak üzleti szempontoktól mentes forráselemei is, mint például a kutatási—fejlesztésialap-kölcsönök vagy a tanácsok által nyúj- tott kölcsönök. Mivel az egyes elemeknek a vállalatcsoport finanszírozásában játszott szere- péről pótlólagos információink nincsenek, a hitelezőkről mint forráskategóriáról csak egy nagyon bizonytalan hipotézist tudunk megfogalmazni.
Valószínűleg van egy olyan vállalati csoport (jellemzőik alapján szinte bizonyosan a kis- vállalati, illetve szövetkezeti körből kerülnek ki), amely nem szívesen kerül kapcsolatba a bankokkal, és idegenkedik attól, hogy banki függőségbe kerüljön, ugyanakkor elég jó pénzügyi helyzetben van ahhoz, hogy a gazdálkodó szervektől üzleti alapon pótlólagos forrás—
hoz jusson. E hipotézisünk bizonytalan, hiszen nincsen kiegészítő információnk például a vidéki kisebb kereskedelmi vállalatok és a helyi tanácsok közötti —— minden bizonnyal nem üzleti indíttatású - pénzmozgásokról.
A beruházási és fejlesztési hitelek
Az anyagi ágak összességében a beruházási és fejlesztési hitelek a vállalatok eszközeinek 3,8 százalékát finanszírozzák. Átlag feletti finanszírozó szerepük van az iparban (5,4%), ezen belül különösen a könnyűiparban (6,4%).
A vizsgált körben a vállalatok 31,3 százalékának volt hiteltartozása, az iparvállalatoknál ez az arány 42 százalék, vagyis fejlesztéseik ünanszirozásában a vállalatoknak csak egy kisebb része jutott hitelforráshoz.
Aberuházásiésfejlesztésicélúhitelekempírikusregressziósmáírixa
6.tábla Megnevezés
Aberuházásiésfejlesztésihitel/összesforrásszerinti 2.
4 .
5.6.7.10.Összesen decilis Értékhatár... Vállalatszám.... Forgóeszköz— hitel Szállítóállomány. Faktoringésváltó HitelezőkÁ l l a m i k ö l c s ö n ö k .
Beruházásiésfej- lesztésicélúhí- lek... Kötvények... Sajátvagyon.... Költségvetésifor— rások Támogatás/nettó árbevétel... Támogatás/ered- mény........0,0——0,0 1468 7,160 11,427 0,518 0,688 2,034
o , o o o o , 2 4 3 6 5 , 6 3 7 O , 1 6 9 1 1 9 6 7
33,6710,003—— —O,387 67 9,787 11,273 0,974 0,315 2,684 0,160 0,203 54,671 2,512 3,182 106215
O,388— 0,950 67 8243 5,438 0,244 0,568 3,204 O,722 O,720 73,800 O,853 2,003 53,863
0,954— —1579 67 13,911 7,087 O,529 0,299 1,000 1,261 0,348 73,192 0,439 4,724 155364
1,585— —2,345 67 8,776 5,893 O,302 0,493 1,486 1,945 1,121 66,865 1,151 2,866 31,845
2,353—— —3,672 67 14,814 6,561 0,331 0,911 2,042
2 3 5 8 0 , 6 2 0 6 5 , 3 5 7 0 , 1 0 6 m m
38,4923,676— —5,267 67 15,430 6,14O 3,644 O,559 4,649 4,310 0,355 58,630 0,366 6,733 117,757
5,275—- —6,936 67 14,685 6,475 1,003 0,416 2,899 6,005 0,475 62,704 0,020 3,823 41,268
6873— —10,192 67 15,334 8,872 0934 0,493 2527 8645 0685 57,899 0,179 9,439 107,664
10205— —16,176 67 11,013 6,615 0,351 O,237 4,177 12,232 0,169 56,295 0,003 5,727 81303
16,327—0,0— 140,129—l40,129 652136 9.697 8,796 0,644 0,53I 2,39l
11,368 4,33O 0,121 0,124 2,021 3,79l 0,429 63,410
28,776 O,762 47,045 0,0160,493 5,3503,236 70,69055,523
1096
DR. Mimo KATALINA VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE 1097
A könnyűiparban, ahol a források között kiemelten magas a hitelek szerepe, ez a válla- latok mindössze 27,7 százalékánál összpontosul, vagyis a magas arány mögött nem az áll, hogy az ágazat vállalatai nagyobb számban tudnak valamilyen kiemelt fejlesztési célhoz csatlakozva hitelhez jutni, hanem egy-egy vállalat az összes tőkéjéhez mérten kiugróan magas hitelállományra tett szert.
A beruházási és fejlesztési hiteleknek a vállalatok finanszírozásában betöltött szerepét a 6. tábla szemlélteti.
Ha az anyagi ágak összességére vonatkozólag próbálunk a beruházási hiteles vállalatok forrásszerkezetéről mondani valamit, elég nehéz dolgunk van. A 9. és a 10. decilisbe tartozó 132 vállalatnál a beruházási hitelek a mérlegfőösszegnek több mint 10 százalékát teszik ki (átlagosan 12,2, illetve 28,8 százalék). Erre a két decilisre az átlagot meghaladó, de nem kiug- róan magas forgóeszközhitel—állomány és az átlagnál kisebb szállítóállomány jellemző.
A forgóeszközhitelek állománya a beruházási hitel nélküli vállalatoknál a legkisebb, és a be—
ruházási hitellel ugyan igen, de nem túl nagy hitelállománnyal rendelkező vállalatoknál ha—
ladja meg súlyuk az átlagost.
Míg a forgóeszközhitelek decilisei szerint vizsgálva azt mondtuk, hogy nem találunk a kétféle hitel között összefüggést, a beruházási hitelek mint független változó szerint egy olyan összefüggés rajzolódik ki, hogy a vállalatok elég jelentős csoportja, amelyik egyáltalán nem rendelkezik beruházási hitellel, vagy a beruházási hitelek súlya a mérlegfőösszegükön belü]
elhanyagolható nagyságú (az 1. és a 2. decilis vállalatainál a hitelállomány nem éri el az ősz- szes forrás 1 százalékát), és viszonylag kevés forgóeszközhitellel gazdálkodik. A vállalatok- nak az a másik nagy csoportja, amelyiknél felhalmozódott ugyan beruházásihitel—állomány, de ennek mértéke a források között nem haladja meg a 10 százalékot (a 3—8. decilis 402 válla- lata), jellemzően az átlagosnál jóval nagyobb forgóeszközhitel-állománnyal gazdálkodik.
Ugyanakkor a legnagyobb beruházásihitel-állományt felhalmozott vállalatokat ezeknél ki- sebb, de az átlagost ígyis meghaladó forgóeszközhitel-állomány jellemzi.
A szállítóállomány és a beruházási hitelek között némileg ellentétes a kapcsolat. A hitel nélküli, illetve az elhanyagolható mértékű hitellel rendelkező vállalatoknál (l. decilis) a leg—
magasabb a szállítóállomány aránya, a legnagyobb hiteleseknél jóval az átlag alatti.
A beruházási hitelekhez nem tartoznak kiemelkedően magas állami kölcsönök, és elha- nyagolható a kiegészítő forrásként szereplő költségvetési források aránya is. Természetesen itt megint felmerül a kérdés, hogy ennek a két kategóriának a viszonylag alacsonyabb súlyá—
val nem jár-e együtt esetleg az állami alapjuttatások magas aránya. Ezt valószínűsíti az is, hogy a nagy beruházási hitellel rendelkező vállalatoknál a tőkeellátottság nem nevezhető rossznak. Bár az utolsó 3 decilisben értéke az átlag alá süllyed, ez sehol sem olyan mérté- kű, hogy megkérdőjelezné a vállalatok hitelképességét.
A beruházási hitelek és a folyó támogatottsági szint között is nehezen találunk értékel—
hető összefüggést. A hitel nélkül gazdálkodó vállalatok támogatási szintje (az árbevétel és az eredmény arányában is) jóval alacsonyabb az átlagosnál, míg a legnagyobb hitellel rendelke- zőké meghaladja az átlagot. Ez az összefüggés mind az összes anyagi ágra, mind a könnyű- iparra is érvényes. A legnagyobb hitelt felvevő vállalatoknál sem beszélhetünk azonban ki—
ugróan magas támogatási szintről, a nem túl nagy hitellel rendelkező vállalatoknál pedig hul—
lámzó támogatottsági szintet találunk.
Az állami kölcsön
Az állami kölcsönök állománya a vállalatoknak a központi és a vállalati beruházásokkal kapcsolatban fennálló kölcsöntartozásai összegét mutatja. Az állami kölcsönök szerepének megítéléséhez tudni kell, hogy 1981 és 1985 között ez volt a vállalatok beruházási támogatá—
sának fő formája.
1098 DR. MÉRÖ KATALIN
Ez a kölcsönkonstrukció azonban nem bizonyult sikeresnek, mert a kölcsönök kamat- terhei miatt a vállalatok általában támogatást kértek, és kaptak. 1987-ben a beruházások állami támogatásán belül az állami kölcsönök már csak 7,2 százalékkal részesedtek (szemben a Csúcsot jelentő 1984. évi 47,5 százalékkal). 1986-tól a beruházások állami támogatásának fő formája az állami alapjuttatás, ami azonnal a vállalati saját vagyon része lesz, így az állami kölcsönben részesülő vállalatok forráselemzésénél figyelemmel kell arra is lennünk, hogy itt a saját vagyon esetleges magas aránya (jó tőkeellátottság) szintén utalhat támogatásból szer- zett forrásra.
Az összes anyagi ágban átlagosan az eszközök 2,4 százalékát finanszírozzák állami köl- csönök. Ez azonban egy olyan átlag, ami szélsőséges megoszlást takar. A vállalatok 85,3 százaléka (1822 vállalat) egyáltalán nem halmozott fel állami kölcsönállományt, és mind- össze 90 olyan vállalat van (a vállalatok 4,2 százaléka), ahol az állami kölcsönök az eszközök több mint 4,5 százalékával állnak szemben. (A 4,5 százalék értékű határ a 8. decilis minimum- értéke.) Mivel e vállalatok közül körülbelül 80 az iparban működik, a következőkben az ál- lami kölcsönök jellegzetességeit csak az iparvállalatok példáján nézzük meg.
Az iparvállalatok államkölcsöneinek empirikus regressziós mátrixából egy részletet ki- emelve leolvashatók az államkölcsönök legfőbb jellegzetességei. (Lásd a 7. táblát.)
7. tábla
A legnagyobb államkölcsön—államánnyal rendelkező vállalatcsoportok forrásszerkezete
A 7. A 8. A 9. A 10. Az ipar
. összesen
Megnevms decilisekbe tartozó vállalatok (ÉS
átlaga (százalék) decilisek)
Államkölcsön ... 5,7 10,7 16,9 25,5 3,8
Forgóeszközhitel ... 7,8 3,7 10,5 1,5 12,0
Szállítóállomány ... 4,2 2,9 5,4 3,8 5,7
Beruházási és fejlesztési
hitelek ... 1,7 15 5.1 3,6 5,4
Saját vagyon ... 76,8 74,5 57,1 56,2 65,1
Költségvetési forrás ... O,] 13 02 02 0.5
Támogatás/ árbevétel ... 6,2 3,l 6.2 2.5 5,4
Támogatás/eredmény ... l 10,0 141 ,6 115,4 4.0 82,4 A decilisbe tartozó
vállalatok száma ... 22 22 22 18 1054
? l %
A beruházásaik kapcsán az államnál eladósodott vállalatok nem a nagy folyó hitelezett- ségű vállalatok közül kerülnek ki (sem a forgóeszközhitelek, sem a szállítóállömány tekin-
tetében).
Nem találunk összefüggést a beruházási hitelek és az államkölcsönök nagysága között sem. Ez azt a következtetést sejtetné, nem valószínű, hogy a vállalatok párhuzamosan jutottak volna a kétféle beruházási forráshoz. Ugyanakkor az a tény, hogy a beruházások finanszírozásán belül az állami kölcsönök aránya visszaszorult, ezt a következtetést meg- kérdőjelezi. Lehet, hogy a kapcsolat hiánya Csak a vizsgálat idejére jellemző, és a megelőző években a két forráskategória együtt mozgott.
Az államkölcsönnel rendelkező vállalatok saját vagyona a 7. és a 8. decilisben magasabb az átlagosnál, míg a 9. és a 10. decilisben kisebb, de azért az ide tartozó vállalatok tőkeellá—
tottsága is jónak mondható.
A 7., a 9. és a 10. decilisben a költségvetési források aránya is alacsonynak mondható.
A nagy államkölcsönben részesülő vállalatok folyó támogatottsági szintje az árbevétel ará-
A VÁLLALATOK FORRÁSSZERKEZETE 1099
nyában alacsonyabb az átlagnál, vagy nem sokkal haladja meg az átlagot, míg az eredmény arányában a 10. decilisben jóval kisebb az átlagnál, a 7. és a 9. decilisben pedig 33—72 száza—
lékkal magasabb az átlagnál.
Az államkölcsönök finanszírozó szerepét bemutató összefüggések elemzési módszerünk hiányosságaira hívják fel a figyelmet. Csak a forrásszerkezetet vizsgálva megállapítható, hogy az államkölcsönben részesülő vállalatok a jó forrásszerkezetű, nem eladósodott, támogatott, de nem agyontámogatott vállalatok közül kerülnek ki.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a kedvező tőkeellátottság mögött sokszor más formájú költ- ségvetési pénzek (például alapjuttatás) húzódnak meg. Ennek kimutatására azonban az elem—
zés keretei között nem vagyunk képesek.
A költségvetési források
A költségvetési juttatások mint beruházási források -— ahogy korábban már kifejtettük — csak aktiválásig állnak szemben a beruházásokkal, aktiválás után a költségvetési forrásból megvalósuló beruházások forrása a saját vagyon lesz.
1987 végén mindössze 78 Vállalat forrásai között szerepeltek a költségvetési juttatások.
(Ez a finanszírozási forma egyébként elterjedt még a mezőgazdaságban, de ez a népgazdasági ág -— mivel nem készít féléves mérlegbeszámolót — nem tárgya vizsgálatunknak.) A költség—
vetési források 10. decilisébe, ahol a finanszírozási forrás aránya jelentős, 10 százalék feletti, mindössze 6 vállalat tartozik.
Ennél a 6 vállalatnál igen nagy szórás mellett (12,9 és 82,4 százalékos szélső értékek között) a költségvetési források átlagos aránya 31 százalék. Alacsony a folyó támogatott- sági szintjük, kicsi a forgóeszközhitel- és beruházásihitel-állományuk. Ugyanakkor saját- vagyon—ellátottságuk rossz (átlagosan 29 százalék). Ez arra utal, hogy a költségvetési for- rásból megvalósított beruházásokat beruházási hitelből a vállalatok nemigen tudták volna megvalósítani, de a beruházás elkészülte után, ha a juttatások saját vagyonná válnak (a be- ruházások sikerességétől függően), akár jó tőkeszerkezetű, jól működő vállalatok is lehetnek.
A kötvények
A mintában szereplő 2136 vállalat közül mindössze 140 vonta be forrásai közé a kötvény- kibocsátást. Az utóbbi vállalatok felénél a kibocsátott kötvények mérlegfőösszegen belüli aránya 4,7 százalék alatti. Mindössze 14 vállalatra —— melyek a 10. decilisbe tartoznak — mondhatjuk el azt, hogy a kibocsátott kötvények a vállalat eszközeinek több mint 10 százalé- kával állnak szemben.
A kötvények ágazati megoszlása nem sokat mutat. Arányuk legnagyobb az egyéb anyagi ágak ünanszirozásában. Ez leginkább az ágazat kis méretével és 2 vállalat nagyarányú (a mér—
legfőösszeg 19,3 és 32,0 százalékának megfelelő) kötvénykibocsátásával indokolható, míg a szállítás és hírközlés kiugró kötvényhányadát a jelentős összegű telefonkötvény-kibocsátá- sok okozzák.
Ha megnézzük a nagyobb kötvénykibocsátó vállalatok főbb sajátosságait (lásd a 8. táb- lát), azt láthatjuk, hogy a kötvénykibocsátás egy olyan forráselem, amit talán tényleg a jó, egységes forrásszerkezetű, jó pénzügyi helyzetben levő vállalatok tudnak felhasználni. Erre utal, hogy az utolsó 4 decilisbe tartozó vállalatoknál (ahol a kötvények aránya 5,5 százalék feletti a mérlegfőösszegen belül) a forgóeszközhitel—állomány nagyobb az átlagnál, de nem ki- ugróan magas, a szállítóállomány általában kisebb az átlagnál, ugyanakkor a hitelezők sze- repe a 7., a 9. és a 10. decilisekben az átlag 35-szöröse. A saját vagyon aránya a 8. decilisben magasabb az átlagnál, a 7., a 9. és a 10. decilisben ugyan kisebb az átlagnál, de jónak mond- ható (49,8, 59,7, illetve 51,4 százalék).
