Szamojlov, V.A.: Reprezentatív módszerek alkalmazása a kolhoztagok tulajdonában levő állatállomány hozamának meghatározására

'.

S'I'ATISZTKAI IRODALMI FIGYELÖ

között a magban jelenlevő nedvességi folk, amely kb. 15 százalék A búzán kívül ez a becslési eljárás alkalmazható a. többi őszi kalászosra is. A tavaszi gabonafé—

léknél az évszaknak megfelelő termés—

becslés alkaln'xazható.

A kukorica termésbecslésének első fá- zisa a növény kikelésekor van; ekkor már megállapíthatók az üres helyek. Ez a becslés a. vetésterület bejárásával old—

ható meg.

A második becslés, a cső és a burok vizsgálatával történik, hogy a két té—

nyező egyensúlyban van-e.

A tényleges becslés az érés kezdeti szakaszán van. Ekkor a következőket vizsgálják:

a) a vetés sűrűsége,

b) a növényenkénti csövek száma,

c) az egy hektárra jutó csövek száma (kg/ha),

d) a. magszázalék megállapitása, e) az egy hektárra jutó magtermés,

á f) a mag nedvességi fokának megállapí—

t sa.

A növénytermesztés területén az ország szőlő- és gyümölcsfaállományának növe—

léséhez (a hiányok pótlásához) igen nagy segítséget nyújt a tőke— és a gyümölcs—

fahiányt felmérő reprezentatív adatfel—

vétel.

A Román Központi Statisztikai Hivatal (Directiunea Centrala de Statistica) 1957 augusztusában és szeptemberében repre—

zentatív felmérést szervezett a hiányzó tőkék és gyümölcsfák számának megál—

lapítására. A felmérés 12 tartomány szőlő- és gyümölcs/termelő vidékein levő zárttelepítésű almáskertek're és szilvá—

sokra vonatkozott, valamint a magán—

szektor szőlőgazdaságaira. A véletlen ki- választott községekben a felmérés 15 szőlő—, 10 alma— és 10 szilvatermelő ma—

gángazdaságban történt. Ez a felmérés előfutára volt az 1965. évi országos tel—

jeskörű gyümölcsfa—összeírásnak is.

A reprezentatív felmérésnek jelentős szerepe van a román állattenyésztési sta—

tisztikában is. 1952 óta kísérője a teljes—

körű állatszámlálásnak. Szerepe az el—

lenőrzés, szükség esetén helyettesít (pél- dául a baromfiállomány felmérésénél), korrigál, finomít stb. Ezt a felvételt közvetlenül az összeírás után alkalmaz—

zák az összes gazdaság 12 vagy 13 szá- zalékára.

A mintavétel ebben az esetben köz—

pontosított. A helyi szervek csak kivé—

teles okok alapján változtathatják meg a kiválasztott központokat. A vidéki zó- nákban a ,,lépés " meghatározzák min—

9 Statisztikai Szemle

745

den nayonna (járásnak 'felel meg) külön- külön nyugat-keleti, észak—déli tengely alapján. A kiválasztás az óramutató mozgási irányában történik. A városok—

ban csak ott van felvétel, ahol a lakos- 1sírág jelentős állatállomány felett rendel-

! ezik.

Ezt a felvételt is jól képzett szemé- lyek végzik, akik gazdag tapasztalatok—

kal rendelkeznek.

Meg kell emlékeznünk a háromezer falusi gazdaságra kiterjedő reprezenta—

tiv megfigyelésről is, amely a mezőgaz- dasági termékek termelésének és fo—

gyasztásának vizsgálatával foglalkozik.

Ez a megfigyelés 1952 óta folyik és két- szakaszos módszerrel történik. Az első—

ben a gazdaságok kiválasztását, a má—

sodikban a családok kiválasztását hajt- ják végre. '

(Ism.: Cseres Tiborné) SZAMOJLOV, V. A.:

REPREZENTATW MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A KOLHOZTAGOK TULAJDONÁBAN LEVÖ

ÁLLATÁLLOMÁNY HOZAMÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA

(Primenenie vüborocsnogo metoda pri obsz—

ledovanii produktivnoszti szkota, nahodja' scsegoszja v licsnoj szobsztvennoszti kolhozni—

kov.) Vüborocsnoe nabliudenie v sztatisztike SZSZSZR. Moszkva, 1966. Izd. Sztatlsztika.

174—187. p.

1959—től kezdődően a Szovjetunióbana tkolhoztagok személyes tulajdonában levő állatállomány hozamát reprezentatív megfigyeléssel határozzák meg. A kivá—

lasztás módszere az alábbi.

A megfigyelésbe 138000 gazdaságot,az összes gazdaság O,7 százalékát vonják be, ami azt jelenti, hogy területenként a gazdaságok számától, a mutatók egyne—

műségi fokától és a megadott pontos—

ságtól függően 600—2000 gazdaság kerül a mintába. Kétlépcsős kiválasztással elő- ször a kolhozokat, majd azon belül a megkérdezendő családokat jelölik ki. A kolhozok kiválasztásánál figyelembe ve szik a kolhoz termelési jellegét, vala- mint az egy tag által ledolgozott munka—

nap értékét. Ez utóbbi szerint a kolho—

zokat csökkenő sorrendbe rendezik, majd

mechanikusan eljárva először az adott területen kiválasztandó gazdaságok szá—

mát rögzítik. Ezt az összes egyéni udvar és az összes kolhoz számának ismereté—

ben határozzák meg. Ha például az egyéni udvarok száma 160 261, az összes

746

kolhoz száma 43, aklmr a megfigyelési intervallum:

160261

1 : -— : 3,727 43

' 3727

A megfigyelésre a T :! 1864-i'k, majd a következő intervallum közepén levő 5591—ik stb. gazdaságot jelölik _ ki.

A kiválasztandó kolhozok rögzítése után e kolhoztagok családjainak kiemelése következik. E célból minden (kijelölt kol—

hozban különválasztják a tehénnel ren- delkező és nem rendelkező családokat, majd a két csoporton belül a kolhozban ledolgozott munkanapok csökkenő sor-—

rendjében osoportosítják a tagokat.

Ezek után a kolhozban kiválasztandó tagok számának ismeretében arányos ki—

választást hajtanak végre úgy, ahogy azt a kolhozok kijelölésénél is teszik. Ha pl.

egy kolhoz 177 családja közül 140 l'en—

delkezik és 37 nemre—ndelkezik tehénnel, s 35 családot kell kiválasztanom akkor

az intervallum nagysága:

177

: —— : 5,06.

, Ezek után a két csoporton belül az első, második... stb. intervallum köze—

pén levő tagot választják ki, esetünkben tehát 28 családot a tehénnel rendelke- zők, 5 családot a tehénnel nem rendel- kezők közül. A reprezentativitást minden év elején ellenőrzik, s az adott terület összes és a megfigyelt gazdaságok követ- kező adatainak átlagát hasonlítják ösz- -sze: a tagok, ezen belül a munkaképes tagok száma; átlagos vetésterület a ház- táji gazdaságban; a tagok személyes tulajdonában levő jószágállomálny; a tagok családtagjai által a kolhozben le—

dolgozott munkanapok száma.

A felvétel során széles körű adatgyűj—

tést szerveznek, nem csupán az állat—

állomány nagyságában és hozamában (tej, tejtermék, méz, zsír stb.), hanem a növénytermesztés területén bekövetkező változásokat is felméri—k.

A tapasztalatok szerint a negyedéves megfigyelésekkel nyert adatok reprezen—

tativitása megfelelő, és azokat a mező—

gazdasági termelés tervezésénél, számba—- vételénél kielégítően fel lehet használni.

Az egyes termékek és termények mér—

legeit, a mezőgazdasági temnémyek hoza—

STATISZTIKAI IRODALM! nem

mát,— a fogyasztási alap mmm és még sok más vizsgálatot e talmi-rre epitenek.

(Ism.: John Ede)

TANRISINlBILlR, H. —- OURSOY. H. -- IGREK. E.:

A MEZÓGAZDASÁGIÚSTATISZTIKA TÖRÖKORSZÁGBAN

(Agricultural statistics in Turkey.) Ankara.

1966. state Institute of statistics. 10 p. (FAO Interreglonális Szeminárium. Budapest, 1986.

okt. al.—nov. 12.) '

Törökország gazdasági életében nagy szerepet játszik a mezőgazdaság. Az or- szág nemzeti jövedelmében 1965—ben a mezőgazdaság aránya 37 százalék volt.

Ez a tény, valamint az, hogy Tőlük- ország megkezdi második ötéves tervét, indokolja annak nagy fontosságát, hogy az ország pontos és megbizható mező—

gazdasági statisztikával rendelkezzék Ennek érdekében a Török Allami Sta—

tisztikai Intézet hozzálátott jobb sta- tisztikát eredményező becslési —mód—

szerek kidolgozásához. Első lépésként az Áll-ami Stansztikai Intézet és a Földművelésügyi Minisztérium munka- társaiből alakult bizottság kidolgozta a szükséges intézkedések tenyet. Megál- lapították, hogy a legszükségesebb fel—

adat a gabona vetésterületének megbíz—- ható beoslése.

A mezőgawasági statisztikai adatok gyűjtését két úton végzik: a mezőgazda—

sági összeírások és a folyamatos statisz—

tika segítségével. A folyamatos statisz—

tika a vetésterületre és a tel-mellésre vonatkozik; az adatokat a Földművelési, ügyi Minisztérium területi szervezete gyűjti be. A mezőgazdasági technikusok által kitöltött kérdőívek az Állami Sta- tisztikai Intézethez kerülnek összesítésés

kimutatás végett.

Az Állami Statisztikai Intézet tízéven—

ként, a O—val végződő években reprezen—

tatív mezőgazdasági összeírást hajt végre, egész Törökország falvaiból vett minta alapján, rkikérdezéses módszerrel. Ezek az összeírások a következő alapvető lne- zőgazdasági adatok gyűjtését foglalják magukban: a föld hasznosí—tása és mező—

gazdasági termények termelése, a föld- birtokok megoszlása, földbérlet, az álla—

tok száma és az állati termékek terme- lése, mezőgazdasági gépek és eszközök száma, a népesség száma a mezőgazda—

sági területeken, műtrágyák használata, öntözés.