Új szellem, : vagy is újmagyarok útja Helikonra

Teljes szövegt

(1)

G r ó f .

Jöszte tehát hozzám, imé ezen ölelés légyen annak bizonysága, hogy szeretlek (ált' öleli) 's a' kezébe elrejtett tőrt a' Major veséjének tartja: hideg vasát a' test érzi.

M i n d n y á j a n . Gyilkos — gyilkos.

G r ó f .

Elhibáztam tehát, utólsó boszszú - állá- som füstbe ment, de itt* nem fogok hibázni

(le rogyik.) — most már uralkodj békével Fe- jedelem, 's Te új Guvernőr is, hogy a' po- kolbéliek most hagytak-el engemet (meghal.)

F e j e d e l e m .

A' réttenetes, megátalkodott gonoszt vi- gyétek-ki szemem elől, ezen seprejét az em- beri nemnek. — Ti pediglen, barátim, ren- deléseim' tellyesítsétek: legyetek boldogok:

tartsátok - meg azt tudományul: hogy a' gyorsan siető bűnt, többnyire bé szokta ér- ni a* sántikáló büntetés.

C/lo,

r c *

'Aí

P 11941

B , ' i r » S r z

(2)

fi

\\

(- ,) '

j'll 'll

Ú J S Z E L L E M , v a g y i s

ÚJMAGYAROK

Ú T J A

H E L I N R A >

jr -

M. és N.

S Z E G E D E N ,

Nyomtat. G r i i n n O r b á n * betűivel.

1 8 2 4.

(3)

S z e m é l у e к:

Kolompos« .

KortyándI v ' ScheímeczkTT"

Bugaczi Bojszi Kabak Serkési J Lilié

Okos Lórin tz, V..

Gondos Istv.v Gyöngyösi )

Вела« ) Árnyékaik.

Csokonai Л

Lalzi. Kortyándly Inassa

5

és egy Nimlány Bakja.

Imprimatur Szegedini die 3 \~ma Maii Anno 1824-

Franciscus Xav. Gubiczer m. p- L y c e i , et Gymnasii Directo«*

Loc. et Reg. Librorum Censo«"»

11942

(4)

/ V V V V V l * (o) *'/ViVVV%/VV\^l/i »/V*'l/VV%

P r o l o g .

K a k o g e n i u $ z

7 "

Káe'úsz engedtével megszállni aí<arám a* Ma- gyarodat i s , valamint már sok Nemzeteket megszállók ; de az igaz Magyarokon iieni lehetett győzedelmeskednem. — A' fél Ma»

gyarokat kelle tehát meg szállnom , hogy dia- dalt nyerjek. — Szerencsés kimenetele volt igyekezetemnek; mert úgy heléjek öntöt- tem az ú j - v á g y , rontó - vágy m a g v á t , *s ez ki csírázván olly gyökeret vert szellemjek- hen, hogy a' ki kigyomlálni akarná, Szel- lemjekkel együtt kellene kirántani belölök.

— Már most mulatva nézem hányódásokat, nevetem v á g y j a i k a t , kaczagom fonákos cse- lekedetjeket; fúrnak , faragnak ; mégis min- dent feneketlen hagynak. Szentnek, és tö- kélletesnek tartják igyekézetjeket; Józanabb résznek Felekezet]eket. llly holdon járok re- ám nézve nagy Zsákmányok. Mondásimat érdemes hallgatók ! bizonyosoknak tapasztal- hatjátok e vízeszüeknek Helikonra való út- jokban. A' mi e' képpen következik :. — Hn tsak távúiról nevetem.

L *

(5)

4 O —

E l s ő A c t.

E l s ő S c é n,

(Koloiuposi szobája -, azután kertje) i Kolompos ét Kortyándlu

Korty. (beszalad) Oda vagyok ! Barátom oda vagyok ! Ah képzelhetedé, 's nem dőlsz é el ijedtedben? Czenczi é g , ég érettem!

f tántorog)

Kolomp. Nem lehető! Barátom moderáld magad.

Korty. (Tűzzel) Áh mint potyogtak kön- nyűi midőn kijelentéin elmenni akaró szán- d é k o m a t , 's azt hinni elején a' könnyük é- rettem f o l y n a k , nem valék eléggé h i ú ; de kezemet megszorítá, 's elalélt. Ekkor vet-

tem eszre, 's mondék kis Asszony, kis As- szony az Istenért! csak ide, ide a' szó- fára a l é l j o n . — Valóban oda is alélt. En ijedt kironték's egyenesen hozzád. Jovalj mit te- g y e k , pirulok magam előtt, mikor eszembe jut.

Kolomp. Barátom ez illenebe Románba.

Azt jovallom édes: mennj a' kertbe, 's ha- rancsipomon ümledeztesd ki Fhantasiedet, látom részegülve elvagy a* szerelem édjei-

töl. Mennj szórd el magad a' kertben.

Korty. (Menel) Ah jaj! fíelrészemet fáj- dalm dúlja. Örök SkJávja. vagyok a' keccsel telt szép Ángyajnének.

\

(6)

Kolomp. Nem csinálok nekik abból ve't- ket. Melly boldogok fognának lehetni, ha egybe kelhetnének ; valóban nagy indiscre- tió bennek , hogy egymásnak ki nem nyiták vágykíváncsaikat; holott rég szerelmesek

egymásba, p e íme jön Schelmeczki barátom!

M á s o d S c é n . A1 volt, és Schelmeczki.

Schelm. Idv neked barátom! k í v á n o m , hogy jó legyen az éted.

Kolomp. Áh éppen jól jösz nekem bará- tom ! A' múlt negyedben végzém el Recen- s i o m a t , visga szemekkel o l v a s d , 's tudasd velem hibáimat.

Schelm. (Olvas) Helyes, mondhatom he- lyes! ,,Ez a' m u n k a , sok józanon nem ma- ,, radt Nympholeptusokat őrjöngésig g y u l - ,, lasztott, sokat véltek magoknak benne ,, találni, kelleténél több dicst szórtak reá.

,, De kinek Isten ihlette meg szempillá- ,, ját látja ; hogy az Istenné helyett csak ,, felhőt vettek ö l b e ; benne a' hibát eazre ,, veszi, 's méltán elejbe gördíti. A' papír, ,, S t í l , dialect jó u g y a n , a' typ meglelie- ,, tös, de a' nyelv , a' nyelv darabos , n e m

„ tudós n y e l v ; nem classzicusz tisztaságú, ,, nem grammatisch correct " (Magában olvas) Töpörödött boszorkányok , vén dögök ördö- gök. — p f u i : Ez már illetlen ! Egy Britt ezért az egész könyvet meg útálná. Igen elesve vagyunk még a' lélek politeszétől.

Kolomp. Hogy néhol élesbb hangot en- gedek meg magamnak ellene, azt nekem senki sem fogja rosszalhatni.

(7)

Schelm. Valóban! (tovább olvas) ,,Szeren-

t t esetlen mív a' két réz is, sem gondolva ,, nincs jól, sem execütírozva. — A' Poëta

„ kedvese, sem testben nem szép , sem dra- ,, perieben. A' Dalezimnek pedig feljebb ,, kelleték vala tolatni." (leteszi) Mind igaz, mind helyes, a' mit Barátom alajt a' mun- ka felöl, hogy méltatlan rosszul írjon vala- k i r ő l , azt se nevelése , se karaktere meg nem

engedik.

Kolomp. Reményem az: hogy ha a' Ma- gyarok is a' polilürnek azon lábtójára há- gandanak, mellyre a'külhonniak j u t á n a k , az exceszig megelégesznek recensiómmal.

Schclm. Bizony kevés még nemzetünkben la mon honeur, a ' v a l ó d i szépvágy, még sok tekélmény kívántatik ahoz , hogy min- den kedves figürt, egy minütig kinyom- hassunk.

Kolomp. Szeretném érni Honnomban azt a' -Paradízi napot , mellyben inpraegnálva leszen a' nemzet bájoló deliséggel, energiá- v a l , keccsel, keggyel, finom élet móddal, mellyben megtudja külömböztetni a'nagyot, szépet, a' rúttá l , kicsinytől, a' praejüdíce- ket száműzi, mellyben nem leszen siket a*

józanabb rész fohászaira.

Schel. (Meg látván a Játék színi fityöleket) Ez a' mái f e á t e r k á r t ? ugyan ma mi fog praesentálódni a* Teaterhen? — Die Ráuber$

Schiller munkája. — Ez a' darab nékem ol- l y a n , mint valami extravagant innep , mellyben senki mysterjei sem profanálód- nalt meg.

Kolomp. Valóban nagy Genie az Autor , en conscience megmond mindeneket.

hagyjuk el e' textet, Most kapám Mediczi-

(8)

7

szek Vénuszát, a* Vaticáni A p o l l t , visgáljuk meg (menetnek• A* szín kerté változ).

H a r m a d S c é n . Korty ándli. ( Magányban)

*

Áh melly exaltált lélekkel imádom önét ! Á h csak régebb megsúgta volna Géniuszom h a j l a n d j á t , már most szabadon léle kzném.

(gondolkod) Jaj, ha par hasard Czenczi meg- változtatja sentimentjét, akkor én a' legbol- dogtalanbb teremtmény az ég a l a t t , szét rnarczonglja szívemet a' keserv: ezt ki nem állhatnám. — Egy bús Kypresz ágra kötném fel testemet. — J3e pardonez moi gyönyör Angyalné , hogy bátor vagyok szép hív lel- kedröl íIly módon kétkedni. — OLlyan ugyan a' szép n e m , mint a' lepkény, ki egyik vi- rágról, másra röppen, és mindegyikhez egy kép vonz szerelme szívértek. — Nekem olly táplálékot ád a' r e m é n y , hogy valamint én kivüle éppen nem lélegzhetem, úgy öné is kívülem mással nem töltheti napságjait.

— Micsoda habzás ez keblemben? viszket a z orrom. Ehol jön L a t z i ; levél a' k e z é b e n , bizonyosan Czenczitöl. Praesentiálok vala- mit —• viszket az orrom — bosszú ér.

N e g y e d S c é n.

Korty ándli. Latzi*

Latzi. Már régen keresem a' Ts. Urat sehol se találtani , végre ide igazítottak itne, egy levél Vetyeháti Czenczi kis Aszszonytól,

(9)

o

az imént kelt volt fel , azt mondd, hogy el- ájult. Tessen elolvasni a' levelet. Szóval tett izenetét megmondom azután.

Korty (A' pecsétet megcsókolja , ' jf e l tori)

„Kedves Kortj'ándli Úr! (A' többi máskor ol- vastatik , most magában megilletődve olvassa ) Jaj oda vagyok! E' barbár text felzavarja valómat. Egyszerre elröppentek víg jöven- dőt ígérő reményinv, mellyek virány pá- lyámon édelgettek lelkemben. — Édes va- lóra létesülni valék kész. Lelkem dicsőn merengett vélt jós lelke villanatján! — Ah édelgő bájképzelmeiddel édesded hiedelmem oda v a g y ! — Mit tegyek? nem tudom. Air!

á h ! (dölönjve megy az> allee közt).

Latzi. Soha iilyen fajankó embert nem láttam mint ez az én Uram. Éppen nem tsudálom , hogy az a' szép kis Aszszony nem szenvedheti, mert ö M a g y a r , az én Uram pedig se Magyar, se Német, de m é g T ó t s e m , ámbár Tserháton született. Ha Magyarul beszéli lehetetlen érteni; most is beszéllt va- l a m i t , de én egy két szónál egyebet nem érthettem, nyilyán Frantzia szavakat kevert bele. — Jol mondják: a' miilyon az ember ollyan a' barátja. A' kik hozzá járnak azo- kat sem értem, pedig háiá Istennek tudok Magyarul, az alföldön Habijáron születtem és nevekedtem.

Korty. (v/JJza jövel) Óné milly iparral feszülönge midőn e' kártot kezedbe adá ?

Latzi. Tessen parantsolni ?

Korty. Óné a' vad Angyalné mit akara tudalmammal közölni.

Latzi. Azt: hogy mind Őtet, mind ve- dig a' Magyarokat kéméllje meg a' Ts. Úr.

£3 sem ö hozzá többé ne mennjen, sem pe-

(10)

I

— o — 9

dig a' feltett útjára. — Ne tegye magát vi- lág tsúfjává,.

Korty. Hah e'szörny meg vetés ! soha á- brázából ki nem lehete vala spionírozni, hogy illy vad érzelmei legyenek. — Jaj oda v a g y o k ! pedig Estve az lnstitutum Bálba kell mennem, a' Muzsika mindég Contra- danszt fog meg szóilamtatni, a' tour enge- met ér , 's én zavarodtomban egy taktotsem tehetek. — Ki nem állhatom J

Latzi• Erőssen tartsa magát a' Ts. Úr, hátha tsak tréfál az a' kis Aszszony?

Korty. Nincs Önében semmi faconirozott, Őné égy precieuse, jól esmeri finom szemé- lyemet. — Nem tudja öné modern myszter- jeit az Asszonyoknak. De ha próbálna is;

az illy experiment veszedelmes végű szokott lenni, főkép illy delicát embernél mint én.

— Mért nem kérted érttem , hogy re csinál- jon nekem rosszat honnvágyi nagy enthu- ziazmuszomból; ez egy leg nagyobb rény

személyemben,

Latzi. Kértem mindenekre minden mó- don , hogy ne bánnjon úgy a'Ts. Úrral, így kértem : én gyönyörüségem , én kintsem , g a l a m b o m , szívem, lelkem, szemem fény- j e , legyen irgalmas kegyelmes, a ' T s . Ur- nák. Szánnjameg, fogadja be szívébe; mert bizony meg bolondul, és fel akasztja magát.

Korty. Te semmire való! — új doleur.

Hogy mérészlted azon epitetümokat magadr

nak tulajdonolni? Ez a' dolg még jobban

kínz. , , Latzi. Én inkább jót akartam a' Ts. Úr-

nak.

Korty. Hogy merted mondani: én kin- csem, galambom 's a' t. Úgy kellé vala mon- dani: az Uram kincse, galambja, szeme«!

(11)

10 — o —

N <

fényje, szíve, lelke mindene. Tsak delica- tesxböl kéméllt volna is meg!

Latzi. Hiszem úgy értettem, nem is ma- gamnak tulajdonítottam azon szavakat.

Korty. Hangzatkákat kell írnom. lm az alkalm egész valómat lenyomja. Meg- nem győzhetem violencét, Oh fene fors ! ó Malheur! • ,

Latzi. Erössen tartsa magát a' Ts. Ur.

Korty. (Zsebjét keresi) Nem találok egy Frankot. Laczi , van é két garasod kölcsönözz.

Latzi. Mi jóért kéri a' Ts. Úr ?

Korty. Kötelet akarok veled vetetni.

Latzi. Minek kötél?

Korty. Hogy felfüggesszem m a g a m a t , véget akarok vetni éltemnek.

Latzi. Ha a' Ts. Úr felköti m a g á t , k i adja meg nekem a' két garast? még most is meg akar tsalni.

Korty. Nem tűrhetek, mennj! hozz kö- telet, azt mondják legkönnyebb halál az akasztás, allonshozz!

Latzi. Nem hozok biz én , mert engem

v e s z n e k elő a' Ts. Úrért. Azt fogják mon- dani : ha az Uradnak nem vólt esze , neked lett volna.

Korty. Ha nem hozol, a' nyak kendőm- mel fojtom meg magamat. (Nyakravalóját

áldja)

Latzi. Kérem az Istenért. Ts. Uram ne hirtelenkedjen, engemet kever hajba.

Korty. Itt ez ágra — ez ágra jó lezz, ér- re emelj fel; Latzi! tsak hamar.

Latzi. Nem emelem híz én — Ts. Ur!

mindjárt öszsze kötöm most kezét l á b á t , vagy tolvajt kiáltok. — Ne essen kétségbe- megkaphatja még azt madarkát, a' k j után olly igen foly a' nyála.

/

(12)

Korty. Oda már minden remény ! — Meg vagyok vetve — nem élek tovább , belövök a rnon Dieu ! ide á g y ú t , puskát, p i s z t o l y t , v a g y mordányt!

Latzi. JBizony bolond a' jámbor; már tsak megfogom, (fogni akarja)

Korty. Hozzá ne nyúlj szent testemhez!

mindjárt eltöröm a' kezed. — Tiltom ma»

gam' — Inas! parancsra hallgass.

Latzi. Nem , Ts. U r , nekem okoz bajt.

— Ide tessen l e ü l n i , f ú j j a , pihennje ki ma- g á t , jóra fordul még dolga. (Leülteti, Kor- tyándli morogva leüti fejét, magán kívül van) Bizony itt dermed meg a' nagy léhűtő. De .«eves esze van az illyen embernek is, ki m a g á t tanultnak, okosnak tartja , hát az ol»

lyannak hogy volna esze , ki tsak az oskola mellett járt. — De talán az illyen tselekede- tekben tartják ezek a' nagy elmét, m e r t b a - r á t j a i is midőn együtt vagynalt hasonló mó- don olvasnak a' k ö n y v e k b ő l , bizonyossan onnét tanúlta az Uram is ezt a' szép dolgot.

— Még is j ó , hogy e l a l u d t , vagy mit tsi- n á l t , mert valóban megfojtotta volna ma- g á t , és nekem okozott volna b a j t ; így is nagyon tartok- De hálá Istennek! Ott jön két b a r á t j a , ezek majd bizonyságim

lesznek , hogy nem én öltem meg.

Ö t ö d S c é n .

Kolomposíy Bugaczi, és az elotteniek•

Kolomp. Itt találjuk Kortyándli barátun- kat is.

Latzi. Ts. Urak! erre tessen-jönni, azéo, Uram meg akar h a l n i , legyenek bizonysá- éin», hogy nem én fojtom meg.

(13)

ía — o — Kolomp. Inpossible.

Bugaczi. Éz fatál dolg.

Latzi. Jöjjenek tsak Ts. Urak (oda veze- ti) Fel akarta magát akasztani , azután meg- lőni , ve'gre a' kezeivel magát meg fojtani, de én nem engedtem. íme most kínjában elájult: talán már a' lelke is ki ájult sze- gényből.

Kolomp. Infortune! e' szörny eset, mi lehet e' dolgnak okossága ?

Bugaczi. Mi találta, Latzi nem tudja?

Latzi. Vetyeháti kis Aszszony egy Levelet küldött neki ime itt vagyon. (Bugaczi kezé- be ad/a)

Bugaczi. (Olvassa) ,,Egy igazi érzésű Le- ,, ánynak , ha valamply férjfiú hajlandósá- ,, g á t , és vonzó szeretetét eránta tapasztal- ,, j a , magában pedig leg kevesebb vonzódást ,, sem érez, hogy az ollyan szeretetlen tár-

„ salkodásból eredendő ízetlenségeket ki ke- ,, rülje, felebaráti kötelessége, hogy azon férj- ,. liúnak szó, vágy levél által tudtára adja ,, haszontalan ip&rkodását; minthogy szívé-

„ ben meg nem gyökerezhet, személje. —

„ Éppen így v a n , Kortyándli Úr, és én kö-

„ zöttem a' dolog. — Ájúlásomnak nem a' határtalan szerelem , 's ithonnt hagyatá- ,, som az oka , hanem egyedül azon készű- ,, l e t e , melly által a' Magyarra örök gya- ,, lázat hárul. A' Nemzetem szeretete volt

„ tehát oka — kérem kémélljen meg mind

„ engemet a' látogatásától, mind Nernzete-

„ met a' gyalázattál. Eszelős tzinkossait is ,, beszéllje ie fel tett szándékjokról Igyekez- ,, zenek előbb Magyarokká, valódi 's nem ,, korts írókká lenni ; azután kezdjék Heli- ,, konra ú t j o k a t , mart külömben magokrá ,, útálást, a' Nemzetre pedig szennyet ra-

(14)

o 13 ,, gasztanak, az ott lévő ditsőúltek előtt.

• Ez nagy laesionk nekünk íróknak! így dehonestálni a/, utasokat, így megalázni a' Honrii nyelv C u l t i v a t e u r j e i t , símítójitab- solute eszelősöknek mondani; közelebb állok magamhoz , mint hogy ezt incomparable lae- sionak ne tartanám.

Kolomp. Ugy állok mint egy t ő n k , nem tudom mit mivel;ek — hát ez a' gage de amour? úgy gondolkodtam, hogy tekéle- tes szeretettel viseltetnek egymáshoz.

Latzi. Kérem lassabban tessen beszélleni, az Uram felébred, ismét bajom lesz vele.

Korty. (Felébred) Ah insperable esethez van ma nekem m a l h e u r ü m , jó hogy jelen vagytok mes amis. Juste ciel! bosszúid meg érttem.

Kolomp. Ez orázatban barátom t e , és mi egészen profanálva vagyunk.

Bugaczi. Ez így nem marad. Offensiv szükség a' durva kevél szúzné ellen proce- dálni, v a g y pedig via juris.

Korty. Ah mint állok e' gyilkló scén alatt!

Kolomp. Az egész Physionomiéd lanka- dásf m u t a t , barátom mennj a' s z a b a d b a , 's ott cstndes solitúdben szórd el Phantasie- d e t , légy jó reménnyel, még m o s o l y g v a f o g lel túnni kedves ideálod. Latzi vezesd el.

Korty mid. (A' mint Lat ziial menel) Egy egészen resignáit vágy áz öné birtokaután.

H a t o d S c é n . Kolomposi Bugaczi.

Kolomp• Olly «zúznétől ezt nem reményi«

tem v o l n a , nem éppen nem az illy nevelt-

(15)

lenséget. A1 szép nern azon becsekkel bir , melly« lílíel a'városiság tónja , azt pedig nem v á g y ó k k á or mondani, hogy az illy stíllel írt kárt csak távolról is meg egyez evvel.

Ha sokamba kerül is de megmarczonglom a' tekélyménytlen leánynak szívét.

Bugacit. En a' jövő szép Littera turai ew jjándékban egy pasquill forma gúnnyal bos- iszúltmi meg vakmerőségét önének, \s tanul- mányul szolgálhatni fog több illy asszony- káknak i s , kik a'-Cultura mellett, éppen Tniveltlen hagyják a' szív politeszeit.

Kolomp. Bravo! én egy sonettobari fo- gom érzéki gondolatimat kinyomni. De monsieur barátom se feledje sent i mentjét mondása szerént a' világ, elébe bocsátni.

Bugaczi. Nem csudálom hogy iliy infer- irle szenvedelmekkel tölté meg Kortyándli

szép lelkű barátunkat ezen est. Ha én ve- lem történt volna, kifogtam volna e állhatni?

Jiem vagyok elég mérész alajtani. Igaz szí- vét durván megvetni egy hív embernek, nemzetiségét megalacsítani egy buzgó ha-

1 zafinak, iszonyú csapodalom.

Kolomp. Az egész történt dolg nem jós- lat feltett útunkra nézve, az illy est nem hogy nem segélli, de inkább akadáiyza a' szent szándékmányt.

Bugaczi. Barátom az ember élvének a' retnény ád táplát: sokszor nem jóslattal kezdett mívís , éddel telj véggel szok kimenni.

Kolomp Szép! valóban szép , 's igaz prin- cip. De hallatlan két szót mondái: élv, és tápla , ezeket nvem tekélen értem.

Bugaczi. Ezek gyökből, és hasonságból készült szovak: mondjuk kasza kaszál- n i , ergo méltán ab analógia ducendo ar-

gumentum mondhatjuk; táplálni tápla,

(16)

v —• o -— 13 rövidebb, jobb mint táplálás, ez a* finom

fület igen igen sérti.

Kolomp. Való , igen derék argumentatio az Aesthesisz reguláival meg egyez. Táplálás egy tón , tápla rövidebb , és még is két tón.

Jövő sonettemben azonnal beteszem f megér- demli az életet. Ki verset í r , érezni fogja hasznát. Igyekezzen minden iparral több ,illy szép szovakkal gazdagítni nyelvünket:

mert igen szűk, az író szép ideáit ki nem teheti rajta.

Bugaczi. Mindenható iparral feszülöng mellyemben egy szent düh , melly által nyel- vünket kipolírozni igyekszem 's mind eze- ket én nem dicsvágyból, böcsvágybóí, vagy teczvágyból, hanem egyedül csak a' kultu- ra előmozdítása végett cselekszem.

Kolomp. íme ismét Ruhmsucht, ehrsucht, gefállsucht, melly röviden , melly szépen ki tette barátom Uram Magyarul dicsvágy böcsvágy, teczvágy. Igen hoszszú,'s fület sértő tetszeni való vágyás, ditsöségre való v á g y á s , mert ezt a* nem józanbb rész így akarja. Igen szép Aurorában is a'Honnvágy nem a ' H a z a v á g y á s , vagy Haza kivánko- zás. Az illy nyúló, 's fityegő rongyokat nyelvünkről már egyszer lekelletik tépnünk szaggatnunk. Dicsvógy ugyan ni ég meg nincs határozva; talán jobb lenne Dí/cji;«^ bíz- zuk azonban alafája kivívását, a z , egy egy szón hetekig küzdő nyelvbajnókira.

Bugciczi. Herákleszi munkával kell még a' Magyarnak valamelly szépebb Poeziszi mívet kidolgozni, mert (meg kell vallani a z i g a z t , hibánkat pedig megvallani rény) nyelvünk ifren szült , nem mívelt nyelv, nem

a' finom társaságba v a l ó , sok praejüdicek-

\

(17)

l ó — O

kel bírnak még Magyarjaink. Ez nagy nem- szerencsénk nékünk józanabbaknak.

Kol. Sok ideákat ki nem tehetünk, vagy ha ki teszük is, éppen nem az A e s t h e s i s z regulái Normái szerént. Már barátom jól mondja nemszerencse , szerencsétlenség he- l y e t t , mert ez igen hosszú, és még is egy tónú. A' szép felicitászból lett a' szépebb in- felicitász: a* gyönyör glúckböl, unglück.

Hát csak mi Magyarok legyünk e' olly sike- t e k , vakolt, hogy ne vegyük észre, 's ne kárhoztassuk a' szép szerencséből szármozott csúnya szerencsétlenséget? — Bizony siket ki nem hallja a' sok monotont , vált ki nem látja e' világos igasságot.

Bugaczí. Nyugpontot; soha sem érünk, ha az előítéleteket, mellyek a ' T i s z a mel- let szopatnak be többnyire nem profiigáljuk fejeikből társainknak, mind addig vesződni kell a' Deréknak, hogy alkalmas legyen a' szépnek, jónak, nagynak megdolgozására.

— De ha egyszer a' Neologolt szent kíván- jaik meg hatják a'többieket is; altkor, csak akkor fogunk mutathatni nyelvünkön is Flau- tuszt, Terentiuszt , Horatiuszt, Virgiliuszt, Ovidiuszt, Tulliuszt, Salustiuszt, Liviuszt, több illy nagy nevú írókat.

Kolomp. Ügy vagyon, de most hibáz- mányt követe el barátom Uram, nem mond- juk mi Horátíusz, PlaUtusz 's a* t. mert így hosszú , 's az usz tón nyelvünkön igen nem- szép , jobb tehát Ovid, Horátz, Plaut, Tull így mondja ezt a' Német is, itt valamint másban ötet kövessük , rövidebb szépebb , a*

"Versben pedig haszna nagy az exceszig.

Bugrczl. Engedély barátom! Már itt el- len mondok: a' nomen propriumokat meg- kell tartanunk a' magok valóságjokban ,

úgy .

(18)

úgy szükség kiírnunk mint a' szónak v a n e r e d e t e , a' mint azon Nemzet írta hol v i - rágozva élt azon e m b e r , kinek nevét érde- mítjük pennánkra ; és egyedül ezen tételre bennünket kénszerít, hogy ez után ne írjuk, ne mondjuk H e r k u l e s z , hanem H é r á k - l e s z , nem Jupiter, hanera Zeüsz, nem Mars, hanem Aresz, nem Gziprisz, de igen Küpri»z ; mert e' szovak Hellász eredetűek.

Kolomp. Öregebb v a g y o k , engedjen b a - r á t o m ! Elödibb írja k a r d i n á l , O v i d , Ho- rátz a' Német hason módon, mivel ezeknek pedig alafájok olly nagynak szükség előt- tünk lenni, mint Babilon tornyának : a' m i t ők egyszer bevesznek, már arról kérdés sem fordulhat elő*

Bugaczi. Hogy az alafájok n a g y , azt igenlem ; de azonban hogy itt hibába estek, nem lehet nem mondanom. Emberségemre m o n d o m : én magam sem szeretném ha a*

nevem farkát valaki elvágná ,'s Bugának ne- vezne. — De ím jön Okos Lörintz > Momusz legyen közttünk.

\

H e t e d S c e ' n .

Okos Lórit ¡ti, és az előttiek.

Okos. Még az útszára h a l l á m felleselődé- s e k e l , szabadé t u d n o m , v a g y bele szálla- n o m ? nem lehet titkos dolog, mert nagy hangqn megy végbe.

Bugaczi. Örömmel teljek leszünk, ha h a l . lándjuk túdösvélekedésünkröl való ítélet- tételedet, hogy lég alább is kitessen me- lyikünknek vagyon i g a z , helyes véleménje,

2

(19)

Kolomp. Az a' remény ád táplát, hogy barátom Uram mint nagy Ortholog, he- lyesbbnek, józanbbnak fogja alajtani mon- dásomat.

Bugaczi. Éppen mint Ortholog nekem fog stipulálni.

Okos• Beszéljék hát el a' dolgot, melly- ről olly tüzesen vetekedének, mert külöm- ben nem hozhatok ítéletet.

Kolomp. A' dolg, vagy is a' tárgyazat magában éppen nem olly n a g y ; de a' Ma- gyar nyelvben , főképp a' poeziszben igen igen nagy a' haszna.

Bugaczi. Úgy a' szókat originál kifogjuk írni.

Okos. Még én ebből semmit sem értek, következésképpen nem is ítélhetek; mond- ják meg magát a' dolgot.

Bugaczi. Azt előre gyantom, hogy az ítélet nekem kedvezőbb lesz.

Kolomp. Tudom azt fogja mondani ba- rátom Uram hogy rechtem van.

Okos. De mondják hát miről kell ítélnem.

Mindég mást beszéllnek mint Bodóné, mi- kor tőle a' bor árát kérik.

Bugaczi. De csak jól figyeljen gevisz iga- zam van.

Kolomp. Hallván , bizonyos hogy assen- timentjével engem fog illetni.

Okos. De mit ítéljek? mire assentiáljak, miben van igasságok ? beszélljék már el egy- szer. Ne tsak mindég a'tsomón rágódjanak, egész kín hallgatni barátom Uraimékat.

Bugaczi. Légy barátom azon hiedelem- b e n , hogy igazam van.

Kolomp. Én felölem is csak olly opinió- val lehet lenni.

Okos. De mi felöl ? Bizony fel háborít- ják a' gyomromat.

(20)

— o — 19 Kolomp. Ez tehát az egész dolg. Erről

disputálánk. ,

Bugacit. így vagyon nincs kölömben.

Okos. Miről disputáltak, azt terjeszszék elembe — (magában) (bizony bolondok nem hejjába újítok) No hát r a j t a ! mennjünk a*

dolog velejére.

liol. Mi ebben öszve nem jövünk.

(egyszere) Mi ebben nem nyerhettük Bug. roeg egymás megegyezését.

Okos. Tsak egy beszéljen , kettőt lehetet- len egyszerre értenem. Mondja Kolomposi barátom mint öregebb. .

vKolomp. Monsieur Bugaczi barátunk azt alajtja , hogy a' Latán , és Hellász Noinene- ket úgy szükség nekünk Honniaknak ki írni, mint a' Latánok , és Hellászok kimondák, p. o. Herkulesz nem j ó , de igen Héraklész, nem Mars, hanem Aresz Plautusz, Horati- usz, nem pedig P l a u t , Horátz vagy még rú- tabban Plautusch, Horatiusch, mert így a- lajtása szerént eredetben hagyódnak min- den nomennek.

Bugacit. Igenis ! az én véleményem ez.

Okos. Jól v a n , már értem. Hát Kolom- posi miként vélekedik?

Kolomp. Én azt ítélem , 's vélem , hogy nekünk nem kell ganz kiírni a' szovakat, vagy neveket; hanem rövidebben, és szépeb- b e n , a' nagy Németeket követvén, kiket mi követhetni tarcsyk szerencsénknek.

Okos. Hogy legyen tehát?

Kolomp. Ne legyen Herkulesz , deHerkul, nem Plautusz, de igen P l a u t , Virgil, Mark, Tull a' t. az én szándékmányom.

Okos. Ezt én hellyben nem h a g y h a t o m , mert a' tulajdon neveket úgy szükség kiír- nunk , mint azon nemzet írta, kinél fenn forogtak, az pedig meg- uem történhet ba-

2 *

(21)

to —• o —

rútom uram ítélete szerént. A' Magyarok is ki szoktak minden szót mondani, és írni, valamiftt tsak kell. Én sem szeretném ha Okosból valaki Oknak, vágy Oksnak, vagy akár mi másnak nevezne, vagy írna. Hát Kolomposi Uramnak tetszene é ha valaki Lomposnak, vagy Kolomposnak hívná?

Bugaczi. Jól ítél, accurate.azén ítéletem, ós gondolatom ez*

Kolomp. Az én véleményemet meg mu- tathatom ezer, meg ezer példákkal, akár egy öl példányokat hozzak , mellyhen az írók éppen úgy írnak, mint én mondom. Tá- vól időkben a' Magyarok is elhagyták az U s z tónt. Kezeimnél vagyon harmadik nagy Atyámnak Passzual levele, melly Honnhyel- ven van í r v a , *s mellyben így lehet olvasni

A' rendelt terminusra a'Generállal beszáll- jon" íme nem írják Generálissal, Koszorús Poétáink is mondják Kardinál, O v i d , Horátz

"a a* t. világos igaztalanság tehát az ellen- kezők véleménje.

Okos. Éppen azon levélből lehet l á t n i , hogy Magyar eleink , ki írták v o l t , és mon- dották a ' s z a v a k a t , mert ú g y v ó l t terminus- r a , nem terminre. Barátom Uram szerént pedig termint kellett volna írni. Hogy pe- dig Generálnak í r t á k , azt az akkori kör- nyülállásokból kell érteni, mivel a' Magya- roknak azon időben illyen forma Generalis- saik nem voltak. A'Németektől, v a g y F r a n - t z i á k t ó l , kiknél az illyen tisztség szokásban Vólt, hallották Generál. Ők is tehát bevet- ték a'nélkül, hogy eszek ágába juthatott vol- na ez által a' maradékot hibába ejteni. Es így az innen felhozott ok nem sokat, vagy éppen semmit sem bizonyít.

(22)

Bugaczi. A' leghelyesbb argumentatio , két nagy elme többnyire öszve jön. Az én véleményem éppenség ez.

Kolomp. A' mint látom, az én methodom igen felesik barátom u r a m n a k , pedig jól megfontolván nincs külömben: mert én ezt az újjambólnem szopém» több jeles Magyar, és Német írók után mondom.

Bugaczi. Azon írók hibába estek, mert minden időben jobb, 's szépebb Heráklesz, mint Herkul, Aresz mint Marsz, 's a' t.

(Okoshoz) nem de barátom?

Okos. Bugaczinak sints igaz oka így gon- dolkodni, mert ha írunk, úgy kell írnunk, hogy munkánk értessen ; akkor értetik pe- dig, ha úgy írunk, mint van a* virágzó szo- kásban, és ha úgy írunk, mint szokás vólt azon nemzetnél, kitől vettük azon szavakat.

— Már pedig ezelí ellen felette hibázik a*

ki Herkulesz helyett Herákleszt, vagy Her- k ú l t , Mars helyett Areszt írna. Ha Marcus helyett Márcuszt írunk, írjuk tsak S. sel az után kinek tetszik olvassa Márkusz, v a g y Márkuschnak. Nem is merem állítani , hogy azsz hang szebb az s hangnál. Az ép véle- kedésem szerént Barátom Uraimék nagyon a' szeméten látszanak keresni a* gyöngyö- ket. Jobb volna addig az eredeti szép gon- dolatok kifejezésén törni az észt, 's ezekkel, nem pedig o Ily hitványságokkal tölteni meg az egész könyveket.

Kolomp. í g y tehát egyikünknek sem ácl igazt ?

Okos. Lehetetlen megegygyeznem az illy kifordított dologban.

Bugaczi. Kurios! Okos Uram tele yan praejüdicekkeli, nem tudja mi a* szép, mi áz A e s t h e t i s z írás,

(23)

tz

Kolomp. Ha írunk Orthographisch kell s írnunk, nyelvünk pedig legkevesbbé Ortho-.

graphisch correct; annyira : hogy ha fordí- tunk Olasz, Franczia, vagy Német jeles munkákat azon originál gyönyörrel nem le- hető által tennünk Magyarra, a* millyelexis- tálnak írva.

Okos. Ha fordítunk , ne a' szavak , ha- nem a* szép gondolatok , 's magának a' do- lognak által tételén szorgalmatoskodjunk.

Nem szükség a' Magyarnak gondolatjait Olasz, Frantzia 's Német módon hangzó szavakkal kifejezni. Bővelkedik nyelyünk sok kintsek- k e l , tsak tudni keli meg találni, és velek élni.

Kolomp. Barátom igen számos előítéle- teknek possessora. Most experiálom , hogy jobban tecczenek.az Úrnak a' kis a b l a k ú , kis ajtajú gunnyók, mint az Olasz, Fran- czia módra készült Pavillionok; jobban a' répás, káposztás, szilva, alma fás kertek, m i n t az Anglusz módra spalierozott tömke- legek. Nagyon sajnálom , hogy nemzetünk- ben még lehet találni illy idétlen gondol- kodású ferjfiakat, mint Okos Uram;-kik meg- teszik az impedimentet, 's csak vesződni kell a' Deréknak.

Bugac ti. Az illy megátalkodott ember- kék hátrálják nyelvünk politúrjét, az illy megavult gonrlolatúak akadályzók Nemze- tünket a' többi szomszéd nagy Nemzetekhez hasonlítani, kár volt csak közölni is vele beszédünket; nem hogy helyben hagyta vol- na egyikünk ' alajtását, de még mind ket- tőnk ellen kikelni bátor. Nem minden em- ber éri fel azt a' sublimséget.

Okos. Hogy ne érném ? Hiszen az illyen

$14 való szőrszál hasogatásról az okos Ma-

(24)

gyar n»m is örömest feleselödik: tsak egye- dűl a' phantasta emberkék mint barátoméit, kik a' por szemet is diónyi Gyémántnak né- zik. Nagyobb akadályok az illyen fél ma- gyarok nyelvünk 's Nemzetiségünkre nézve mint előmozdítók; mert se M a g y a r o k , se Németek, se Tótok nem lévén, a' tiszta nyel- vet moslékos Zagyvalékká 's a' Magyarnak használhatatlanná kivánnjált teuni.

Bugaczi. Ez nagy megbántás, hallja é Okos Uram! az illységeket ki kérem m a g a m - nak.

Kolomp. (Tüzesen) Az e' féle méltatlan sértegető szovaktól szünnjönn m e g , külöm- ben rosszúl jár velünk.

Okos. Nyáladék Magyaroktól mint ti ? so- ha sem félek,

Bugaczi. Micsoda? Nyáladék? — Ah!

Kolomp. Ki vagyok én ?

Okos. Nyáladék abajdótz, a' korts Ma- gyarok kolompossá.

Kolomp. Solemnisch protesztálok! ezt többé ne mérészlje mondani , külÖmben azonnal via facti procedálok.

Okos. A* mit mondtam , megmondtam, a' mellett maradok; nyáladék kortsok az Urak.

Bugaczi Már ezt nem tűröm fogjuk meg Kolomp. Ne hagyjuk m a g u n k a t , Bosszú ! bosszú! Offensív procedáljon barátom Uram, fogja meg a' haját.

Bugaczi. Fogjuk meg. (neki megy) Okos. Hagygyanak békét, mindjárt rosz- szúl járnak. (Torkon fog]a Bugaczit)

Bugaczi. Véh torkom ! segítség ! hülf!

hülf! (Kolomposi Okos hajába akar kapni, ds ez őtet is meg előzi)

Kolomp. Jaj erezd a' hajam !

(25)

Bugaezi. Erezd a' torkom! —

Okos. (kilökvén őket) Ki a' megátalkodott kortsokkal. (viszsza jönnek Serkésivé/)

N y o l c z a d S c é n

Ser kési, e's az előbbeniek.

Serkési. Mi ez? Micsoda n a g y indiscret scén ez? meg nem egyezhet a' kimíveit szép telkekkel.

Kolomp. Á h serviteur, serviteur treshum- fcles; mi bizony egy kis Commotiot akaránk y a l a t e n n i ; hogy jobb apetittel ehessük ló- rántunkat.

Bugaezi. Barátom ártatlan i n d á b ó l , 's g y ö n y ö r örvenddel határozónk reá magun- k a t e' bústlan C o m m o t i ó r a , mert éppen a*

lóránt reánk vár.

Okos. Úgy van Serkési Uram I ö n k é n t h a - tározánk erre a* kis mozgásra m a g u n k a t :

m i v e l a' természet mozgást kíván.

Serkési. Recht so; igen haszn ollykor az embernek egy kevest indulgeálni. De is- mértlen szózat előttem a? lóránt. — Mile- h e t ? úgy fénylik n e k e m , hogy v a l a m e l y galánt szózat.

Kolomp. Igen g a l á n t ! ékes tónja megér- demli a' bevételt.

Bugaezi. Gazdagodik általa nyelvünk.

Serkési. De mit jelent ? az értelmét ki nem vehetem.

Kolomp. Azt h i s z e m , mert Tót s z ó , an- n y i t tesz mint osonna, Lakom körül Ma- gyarban is esmeretes, szép szó, és r ö v i d , én azért élek veje.

(26)

ü

Serk. Méltán! mert a' szép í r ó , csak szépről gondol, akar egyez a' köz szokással akár nem, azen szó pedig a' leg szépebb.

Okos. Nem gondoltam, hogy még ollyan alatsonyságra vetemedjenek a' Magyar írók, hogy a' Magyar szót kivetvén, helyébe Tót szavat vegyenek be.

Serkési. Jaj azt nem kell szégyenlnünk ! mert a' Tót n y e l v , egy a' legbővebb, és szépebb nyelvek közzül ; ezen qualitâteket, csak az nem adja meg n e k i , ki ezen hatal- mas nyelvben jártlan.

Okos. De minek vennénkbe, ollyan ide- gen szót; melly meg van magyarban is, és pedig ország szerte esmeretes. így hát a' Magyar nyelvet nem sokára ki fordítjuk, és szépíteni akarván ollyanná teszszük mint a*

fordított hurka.

Kolomp. Tehát nem mondám hogy lakom körül a' Magyarban is esmeretes.

Okos. Tsak ollyan Magyarok azok mint Kolomposi Uram, kik se Magyárúl igazán , se Tótul tökéiletessen nem tudnak, így hát kéntelenek egyiket a' másikkal toldozni.

Kolomp. Dasz bitte ich mir aus! Igen sér- tékeny hanglás, egy Magyar íróra nézve.

Engem az egész Honn nagy Magyarnak él- is mér. A' küíhonn pedig Magyar Aeszthesisz

» teremtőjének vall.

Okos. Mind értetetlenek azok, talán azt se tudják mit beszélnek.

Bugacit. Nagy indiscret grobheit ez\

Ser kési. Szendétlen vakmerőség !

Bugaczi. Ki ne bocsásson szájján több e' féle pórhoz illő példázolatot, külömhen mind hármunktól félhet.

Okos. Tizenhat jelenlétében' is megmon- dom , m i t mondottam. Zsákban Matskát

(27)

t ó — o

árulni nem szokásom. Az Urak mindyájan kortsok, abajdótzók, ritsetek, öszvérek Nemis találok nevezni való szót, hogy iga- zán kifejezzem mivoltjokat.

Serkési. Fn is é?

Okos Az Úr is a' többivel egygyütt.

Bugaczi. És én?

Okos. Hasonlóképpen.

Bugac zi Protesztálok 5oo forintig ha min- denem eladom is.

Okos. Ezerbe is lehet.

Bugaczi. Hah fogjuk meg! (neki mennek) Okos. Tsak lassan.

Kohmp. Nem! az impertinentet ki kell v e t n i , (Serkésihez) fogja meg barátom Uram az üstökét.

Serkési. Ki vele! (Egymást húzzák vonnják, s hajon fogva kim eneln ek).

(Kortin le esel)

(28)

\

— o —

— * J f^f. r j. .i^rMJ^'f^V^^KA" MVTW

M á s o d A c t.

E l s ő S c é n, (Iíortyándli szobája alkonybor)

Korty ándli. ( monolog )

í m e , milly dicsü a' pompás nap terülő sugárinak p i r j a : íme miként villog Hesz- per az egeknek gyönyör ernyőjén ! Áh. egy- kor az én szívem is tágasbb örömtől éledez vala ! — De most; á h most? — potyognak hiszelékeny szívemnek búsongó könnyűi. — Melly boldog, kinek gondja, kéje mentt az e- féle b a j o k t ó l , kinek melye nem szí vala bo olly l e g e t , mint az enyim ; merj; az ő za- vartlan ó r á j i , Napji, H a v j i , Évji szendén folydogálnak egész indúja bústlan: de én nem vagyok nyúgodtt a ' N a p f é n y j é n , kényt- lenség , álmtlanság , szorg , aggodalm öszvele- gyűlve uralkodnak rajtam.—Áh! vajha látlan, ismértlen voltán» v o l n a , most bizonyjára bánatlan töltném n a p j i m a t , 's vertlen vol- nék* —• Kértem már Istent; tudom látja kí- nomat , kérem most is ölne meg. — Maga- mon kívül vagyok ha eszembe jutnak mu- zsikális, 's fül niile zengési. De vallyon nem meghalté öné n e k e m ? m e g , bizonyjára meg. — És én? — élek? — Nem, nem él- hetek nélküle, elszakasztom fbnalját éltem- n e k , örömest megyek az örök szomor setét sírbe, jgaint sokkal kínosbb életet élni. —7

1

(29)

528 — ü —

De h o g y vessek véget éltemnek ? — Őnn gyilh- íóm nem lenni akarok. Inasomnak kell ez actot f e l v á l a l n i , inkább ö , mint én rajtam legyen a' kimúlás büne. Baj bajt t e t é z i , melly szét szaggatja valómat. Helikonra sem juthitok többi bajtársimmal. E' szent czélnek el érésétől is meg vagyok fosztva.

Nem nyerhetem el a* Honn nyelvének csino- sításában tett fáradzásim jutalmát. Ennek mind ö n é a z o k a . Őné mind ezeknek tévönéje^

á h ! — oda — oda v a g y o k ! (székre dűl) M á s o d S c é n .

Latzi\ és I\ortyándli.

Latzi. Az Istenért! Ts.Úr mindjárt oda leszi Ne h a g y g y a m a g á t , illetlen egy férjfiúhoz olly gyenge szivünek lenni, van a' világon több lyány is , lehet bennek válogatni mint a' vad körtében.

Korty. Nem férhet ez az én érzelmem- h e z , valamint egy s z í v e m , úgy csak egyhez vonzó. Halál! Halál! egyedül $sak a' halál segít vérző szívemen.

Latzi. De hogyan lesz Ts. Űr önnön m a - gának gyilkossá? ha meg öli m a g á t ; n e m lesz betsületes temetése, a' H ó h é r , v a g y a' Tzigány húzza ki mint a' d ö g ö t , p e d i g a z okos, 's értelmes embernek holtautánrój. is s z ü k s é g gondoskodni.

Korty. Legyen akár m i k é n t , áldozatja leszek a' hív szeretemnek. Azt m a g a m n a k éppen nem rosszalhatom, hogy a ' N a t ü r í l l y f i n o m , és gyenge érzelmmeláld vala meg.-~

Olly szereim karján képzlém magamnak ö- lelni a' kőszívű szüznét, hogy tüz m e l y e n ^

(30)

29 tői ált f o g h e v ü l n i ; — de most tapasztalom, ttielly sokamba került ! éltem forg koczkán kegytlene miatt. Latzi tégy jót v e l e m ; végezz ki e ' v i l á g b ó l , hogy a' más világon minbél elébb el mondhassam a' nagy Díjzó előtt e' földön füstbe mentt minden remé- nyemet, hogy ne kellessen ottnélkiileznem>

mivel itt élvem nem lehetett. , Latzi. Mit akár tehát a' Ts. Ur? talán azt hogy megfojtsam, felakaszszam, meg- lőjem , vagy a ' t o r o n g y á t kinyomjam ? Ta- lám tsak nem akar erőnek erejével gyilkossá tenni. Ha a' Ts. Urat megölöm ; magamat is meg kell gyilkolnom; külömben az Or- szágban megnem maradhatok épenn-

Korty. Secret kell mindenek történni, hogy mint. t e , mint én mentek lehessünk a*

gyalázattok Minden iparunkat arra kell di- rigíroznunk, hogy az egész Város inpraeg- nálva legyen azon hírrel; hogy a'sok keserv

terhe alatt lett vége öröm jövendőt ígérő éltemnek.

Látii. De kérem az én jámbor lelkemre fog szálni a* Ts. Ur vétke i s , ha gyilkossá, leszek.

Korty. Kötlevéllel is bizonyítni bátor v a g y o k , hogy az e' félétől tartanod semmi órázatban nem lehet.

Latzi. No jól vagyon. — Tüstént itt le- szek. (elmenet)

Korty. Menel — igenel kérésemnek. — Áh , nem dereng többé élvem regje. (búslag gondo/kod) Árkádiában én is benn születtem.

Öröm jövendőt igért örzflngyal,om, de ke- gyeletként eloszla a' lég űriben. — Kived- lesztetem magamból ! — Létalakom tüz a-»

lakká v á l t , melly elégve végzi be virárjypá*

(31)

l y á m a t — de jön. A h , nagy egek adjatok erőt!

* Latzi. (Bejön; ftjsie a kezében) Ts. L'r!

h a ollyan nagy kívánsága v o l t , és van meff- h a l n i , irne eltökéllem m a g a m a t , megkö- nyörülök nyomorult életén , 's megteszem así utolsó szolgálatot. — De előbb készüljön a' halálra.

Korty. Ne tréfálj ember! vigyázz néni kell hirtelenkedni e' cselekménnyel.

Latzi. Sött sietni kell az illyen főben já- ró dologgal; mert ha restelkednék, valaki rajta érne , akkor a' Ts. Úr életben marad- na. Azért is térdepeljen le — gyónjon — azután evvel a' fejsze,vei mint a' Bikát agy- ba ütöm. (Méregeti) így ni!

Korty* (Rettegve) Tudódé kivel van dol- god? h a g y j b é k é t , — gondolkodnom kell.

Latzi. Tsalt rajta! tartsa a' homlokát.--.

Ne szaladjon? bátran illik meghalni.

Korty. Jaj a' szent csontom *) is reszket féltemben.

Latzi. Jön valaki! tsak hamar , tartsa keményen a ' n y a k á t , addig elvégzem még be jön ( Korty ándli szaladoz Latzi kergeti) Tsák bátran, katonássan viselje m a g á t , még ma vatsoránál éri Pilátust. (Újra fel emeli a fej- szét > 's ütni akarja)

Korty. Tiltom magam! élni akarok még m a ; holnapra halasszuk a' lialált-

Latzi. Nem! — Jobb ma egy veréb', mint holnap egy túzok most leg jpbb leszsz elvé- gezni , holnap osztán a' Ts. Úrnak se leszsz rá gondja, én is más munka utánn látok.

*) Os Sacrum. Kereszt t s o n t , egy Ú j M a g y a r aztat Szent tsoutnak méltóztatott n e v e z n i .

(32)

Korty. Most láss azon más m u n k a m í v után.

Latzi. Nem! tsak rajta (ütni akarja.) Korty. Jaj ne próbáld tenni! (kergetelőz-

azonban be lép Bojszi)

H a r m a d S c é n . Bojszi, és az elSbbiek.

Korty. B a r á t o m ! kedveltem! mencsmeg e* semmire való gyilklóm lenni akar.

Bojszi. Micsoda? — g y i l k l ó d ? az lehe- tetlen.

Korty. D e a z . —

Latzi. A' Ts. Urnák volt n a g y kedve *s akaratja meghalni , én tsak kérését söt pa- rantsolatját akartam ezen fejszével tellyesí- t e n i , de nagyon iázik tŐlle, jobbnak vélte holnapra halasztani.

Bojszi. igaztalan a' mit beszélsz; talán pénzvágyból akarád ezt a ' h a l l a t l a n nemhív- aéget végbe vinni.

Latzi. Ne,m mondtam é , h o g y bajba k e - ver a* Ts. Úr? még utoljára rám f o g j á k , hogy a' kintsiért akartam fejbe ü t n i , holott egy istrángra valója sints.

Bojszi. Nagy Szamárság volna erőszak- kal kimúlni a' világból.

Latzi. Már most ezt hogy értsem ? a' Ts.

Úrtól é , v a g y én tőlem volna szamárság?' Korty. Hord el magad e l ő l e m , nem ér- ted a' tréfát.

Latzi- De h o g y nem értem — én is tsak tréfáltam a* Ts. Úrral.

Korty. Mennj láss a' magad mívjéhea (Latzi el).

(33)

Sí> ~ o —

Bojszi. De valóban mi történet ez ? min- den valómat meg rázza, mulatságnak az e

féle act igen sok.

Korty. Áh barátom ! a' leg nemszeren- csésbb teremtmény az ég alatt! Hasztlan valának minden iparjaim , hasztlan minden fáradzásim; meg vagyok vetve attól, ki egyedül reményem vala , ki által áh ! Poétává lettem , kinek vélt szerelmétől lettem a' Magyar világ előtt ama hires lantos költővé;

magamon kívül v a g y o k , midőn eszembejut durva rólam való lemondása. Áh szereim!

te vagy ok nem szerencsémben.

Bojszi. Ez nem mindennapi eset; de környülményesen add előrnbe, talán segé- lyed lehetek.

Korty. Imenézzd! (CzenczlLevelét átada) Bojszi. (Elolvasván) Szörny inconsiderabl cselekmény. De barátom légy j ó l , mint Lan- tos úgy képzeld m a g a d a t : mert a' lantost nem játszi kény vonzogatja mint a' pórt, kinek hiú gőzén vakon csügg a* közlét; ha- nem egyedül a' szép nagynak felséges hódo- latja érinti indútól megmelegedett melyét.

A' Lantos szeret, ha bár az imádott drá- ga lényt kerülni kinteti is a' sors kemény tilalma. — Végre mégsem marad jutalmazt- lan igyekezete; mert ön áldozatja lessz csen-

des jutalma. ,

Korty. A h ! érzelmim majd ezek. Adj több bátrat is kedves, ismét fényleni kezd régi szerencsém derünnyéje, tisztább leget

lácczatok be szívni megszorúlt melyembe, melly által tisztán tágúl.

Bojszi. Fény alakként térendenek vissza ködös pillantatid, csak mint Lantos élj a'

szerelemmel.

Korty.

(34)

Korty. Ugy fogok élni ; mert Lantos va- gyok. (Énekelnek , meIlyet halván Latzi fellé- pik y és halgatózik)

Nem játszi kény vonzogatja Lantos meleg k e b e l é t ;

M i n t a' p ó r t , 's nem tsiigg a' közlét D e szép , 'i nagynak hódolatja.

Bátor nem hü karral ö l t i , K i egykor fenn igére , M i r í g y t sujt küzdő sebére

Poharát keservvel tölti.

M é g is szeret bár tilalma

A ' sorsnak önét k e r ü l n i

K é n t e t i , e* mellett kesergni Önn áldozatja jutalma.

M i n d é g csendesbb magányra jár P á l y á j a g ö r ö n g y v a d o n á n , La jóslelke villanatján

É d e l g ö báj jön nem kár.

Mpsolygva tün ideálja Érzelme l á g y körében S z e n t e s ü l ; és szelíd néztén A z ég nyiltát csudálja.

Édes titkának f r i g y e s ü l

- J e g y z i ö t , 's tisztább tetSkr»

Nyúl a' ró'sa p á l y a , 's erre V i d á m aikal népesül.

Imádtan kiért h e v ü l e ,

A ' h í v e t , szép virányokon Dicsőn látja , nem komordon,

'S mint lepkény lcbdcs körüle,

v 5

(35)

34

Tévedez remény «úgára

Szent l á n g b a n , az érzemény Titkos h u l l á m i n , 's kéremény

Nélkül létesül édes valóra.

Latzi. Hej pajtás be furtsa ének! se füle, se fark » , száz esztendős kanverébnek, há- túi van a' firkaw

Kotty. Gantz helyen v a g y o k , idv neked ltedves, hogy illy tanódával mérés/ bátrat a d á l , hogy reáemléke/.tetél lantosságomra.

Nem is úgy szeret a' Lantos mint a' p ó r , ő- t e t nem földi ösztön az a' mi kénteti.

Bojszi Hogy Czenczi illy bárdolatlan ró- lad ondvala l e , aznqked igen fel ne essen,

mert kecsebb szüznének juthatsz jobbjáhr z , Ilinek polílt s/íve, lelke méltó szépen k e l t , ' s k i m í v e l t bájoló deliségedhez , kinek fohá- szait uiá-mad több ízben eszre vevém.

Korty. És ez igaz ?

Bojszi. A'Je^valódibb igaz.

Korty. (Álmélkodva) Álmodok é , v a g y é- mek ? én a* legnemszerencoébb teremtmény- ből, moment a' legszerenrsésbb ! — Jer ba- rátom , a'szerelem ismét felúiúl b e n n e m , í m e már részegülni kezdek édjeitöl. — Jer tégy legboldogabbá az ég alatt.

Bojszi Bátor nagy vágyam volt ,'s van is é r t e , de még is neked hív barátomnak ált engedem j o b b j á t , pedig olly qualitátekkel ékelt szépnét lehetni b í r n i ; közelebb állok m a g a m h o z , minthogy ezt bátor legyek ál- l í t a n i ; menyei idvesség.

Korty. Köszönet barátom a' Complimen- t é r t ; ezer hála neked ezen hív baráti szíve- dert ! De qualitátjeit tudasd velem , nagy v á g y a m vau tudhatni. A h ! ha megegyez- nek az én p r i e t á t j e i m m e l !

(36)

— O — 3 5 ' Bojszi. Kimívelt szép lelkű szüzné, Poe-

t r i a , a' mi több a ' n y e l v dolgában j á r t a s , és neolog.

Korty. Egek! m a g a m a t látom talajdo*

niban. Ónéjé, vagy senkinéjé jobbom.

Bojszi. Jöjj tehát b a r á t o m ! vizitet te*

gyünk neki.

Korty. Jer ! — de ne féltékenykedj ott- létünkben. — Mennjünk, a' legszebb jöven- dőt ígérő reménnyel telve, (menelnek)

Latzi. Elmentek. — De ha még eszelős*

sebben térnek viszsza > mint az előtt voltak , m á r akkor meg nem maradok velek egy tel- ken. Még is jó most ketten v á g y n á k , meg ölhetik e g y m á s t , 's nem leszsz szükség ismét fejszével forgolódni agyatlan feje körül* —*

De*ezer a' szerentsém , hogy hirtelen fejbe nem ü t ö t t e m , már most talán a' tömlötz- ben pislognék, pedig nem nagy kár volna az;

élhetetlenért. — No u g y a n meg vagyok ver*

ve Úrral! Testamentomban h a g y o m minden t s i m o t á i m n a k , hogy bolond Urat soha se szolgáljának , mert úgy nekik is, v a g y bo- londoknak kell lenni, v a g y pedig veszedelem- ben forogni. Tsak szerelmes ne volna mind tűrhetőbb v o l n a ; de ollyan mint a' k u t y a , melly minden ebbel öszsze ragadna.

Erre i s , ha egy lyány reá n é z , már magán kívül van , anélkül, hogy igazán szeretne, v a g y szerettetne. íme mióta nálla vagyok negyedik históriája ez. (elmegy)

N e g y e d S c é n.

Kolomposig Scbelmeczki, és Kabak.

Schelm. Sok impedimentemek vágynák előttünk, mellyek hátrálják czélunk elérését,

5 *

(37)

$6

, — o —

de túrjiink , 'a minden erőnket oda fordítcsuk, hogy utunkat könnyűvé t e g y ü k ; — minden nagy hason munkáv 1 megy végbe > kielcsüg-

ged, dicst soha sem érdemi, azt mondja Ho- r á t z : qui cupit optatam cursu contingere mé- tám ; multa túlit fecitque p u e r ; sudavit, et alsit.

Kolomp. Mennyi elleneink v o l t a k , sőt vágynak ma is a' nyelv ügyiben , de mi nagy lelítüen e' szent düh mellett megmaradtunk, a' nyelvet csinosítjuk , a' hol szült bővítjük , a' hol híjas megjobbítjuk. Ha engedtünk v o l n a ; nyelvünket ezen eredeti gyönyör a- lakban nem néznök.

Kabak. Most van nyelvünknek azon Epo- ehája, mellyben már a' fentebb Klassziszú finomabb társaságokban is élhetnek vele.

Ez előtt csak a'Csikósok, gulyások, 's pa- rasztok szájába való vólt. — Mi nem fárad- ható iparjaink által vittük ezt végbe ; sok rossz gallyaktól megtisztítottuk; szóval gram- matisch correct nyelvé áltváltozt&ttuk.

Schelm. Meg kell magunkat külömböz- tetnünk a* pór serertöl, ha pedig így nem t e n n ő k , 's az efféléket nem tisztelnök, a' pór se<-g közzé tartoznék, vagy othonnma- radiaknak mondatnók

Kolomp. Miként van tehát az ügy eddig is ? nem másolta é meg valamellyik szán-

dékját?

Schelm. Mind keménnyen' megmaradt, az egy Kortyándlin k í v ü l , kinek nemszeren- csés este tudva van előtted; az egész ember oda v a n , hasonló a' fájdalmas képhez, teste a* fára feszített nyúlbörhöz , ki ez előtt el- ső bajnok volt köztünk , azt egy kegyetlen sz űznének hiúsága egészlen megalacsítá.

(38)

I — o — 37 Ka bak. Kortyándli se vonja el m a g á t ,

kész ő értünk 's czélunkért minden extráme- ket eltűrni. Azért távól barátunkról is jól ítéljünk, hogy a' jelenek e l ő t t , a' nem jele- neket is bötsítni láttassunk.

Kolomp• Igaz, Kortyándli egy n a g y l e l k ű Neolog, ámbár érzelmét fenekestöl felfor- gatva leli ; még is mind ezeket megvetvén igenelni fog kérelmünknek, és az egész véle történt dolgot, egy theáteri szénnek nézendi.

Schelm. Még volna e g y , kit bátor vólnék ajánlani , GondosIstványt; ez minden tudo- mányokban jártas, a' nyelv dolgában pedig in- diíferens, tehát úgy fénylik nekem, hogy neo- lóggá könnyen v á l h a t , mi ha megtörtén, és ini ha meges, nagy oszlopát leli benne az egész neologyizmusz.

Kolomp. Az embert van szerencsém es- merni. Nincsi félig szerelmes bele ; de egé- szen kellene; mert annyi tekélyményt , n e m minden mostaniakban lehet találni. Ha ve- lünk jövend, örvendni fogok.

Kabak. Ha meg h í v j u k , reménylem , meg nem veti kérelmünket.

Schelm. Nagy kívánja van velünk jönni Helikonra. Az egész eggyesület nevében tud- tára adom , 's meghívom &z útra. Eleve

• mondhatom felöle, hogy ő ezen kornak egy kedvencz Arkásza.

Kolomp. Jelenléte társaságunknak díszé- re vál.

Kabak. Megérdemli Bojszi is az egész eg- gyesület nevében való meghívást, — bátor már nekem privát megígéré eljövetelét, még is szép l e l k e , mívelt elméjének szii- leménjeiért, kötelesek vagyunk ezen tiszte- leltételre.

(39)

* - ^

— o

Schelm. O , az igaz, olly eredeti gyönyör- rel adja elő a' nüanszeket, hogy tétovázni kell magának a' mindenható anyának, h a valóbb, *s hívebb alakban tudja é önhma- gát olő teremteni. Azért ezen Comissziót is magamra vállalom, képzlem örömét, mel- lyet érezni f o g , ha elejbe terjesztem vá- gyunkat.

Kabak. Kik tehát öszvesen ? igen vágyom tudni.

Schelm. (Kolomposihoz) Barátom mint Ve- zér, Bugaczi, Kortyándli, K a b a k , Serkési, Bojszi, é n , és Gondos, mint annyi Hősi a' Magyar nyelvnek, kik szép vágytól lelke- sítetvén a' leg nagyobb vitézséggel, bátrai léptek fel a* csinosítás csata homokjára , és a' sok előítéletek ellen mindenkor diadalt nyertek. T e t t , — S z ó z a t , — H a n g , — éskép

mívekben. A' mit Ők jól tudván, 's tekélen meglévén győződve magok nagy érdemeik- r ő l , lángoló tűzzel égnek. Helikonra j u t n i , hogy ott fáradzások jutalmát elnyerhessék, m i t a' Honn jelenkorig eltagada tölök.

Kolomp. A' Nagy Díjzó ott nem hagyja jutaimtlan az érdemt, bátor a' rény önn- magának jutalma.

Kabak. Én ezen vitéz társaságnak csak Hadroncza , ha valamit végbevittem ; sze- rénységemnek az legnagyobb zsoldja, hogy ezen útra a' többi bajnokok közt szerencsém lehet versent menni.

Schelm. Mívei mennyiével megvan elégi- ve a' Redactió , és a' Józanabb rész; ezeknek pedig megelégedések már a n n y i , mintha az egész Ország tapsát vette volna. Annyival i n k á b b , hogy göröngyös pályán kelle a'őzéi- re törekedni. — De múl az idő, elkeli jár- npra hivatalomban; legelőször is Gondos Ist-

(40)

— o — 39 ványt szóllítora meg , 's addig is , még Bojszit

meghívjam ide útálom. Barátomék tudakl- jáa , és az által ismerjék meg qualitátjeit, Vegyék ki sentimentjét, ö ugyan a' legde- rékebb férjfi * úgyszólván Universál Genie;

minden )ót lehet tőle várni.

Kolomp. Jó tanács! azonnal a' cultura, 's nyelv ügyéről fogom tudakzani.

Schelm. Óh bizonnyá»a egy értelemben lesznek; két Universál Genie megszokott egyezni. De megyek — aláza os szolgáj k.

Kolomp. Gehorsamer diener. (Kobakhoz) Valamelly Ved Patrón láts/.atik segélni i- g y ü n k e t , a'sok fondorok ellen. D rengni kezd borongni akaró n tpunk, 's gyökér alakkent kezd igaz valóra csírádzni. Ha eljutunk He- likonra , lticsinbe hagyom az egész t.ljt mi- niatüroztatni , ha mindjárt sokamba kerül is.

Kabak. Minden jól megy — csak az egy Kortyándli barátunk a' múltkor majd nem őrjöngő kétben zajlonga. De n a g y , 's felsé- ges marad ö , a' nemszerencsében is , me/t az ő elméje, a' legfinomabb Metaphisiszi eU m e , de szíve a' legérzékibb; ügy hogy felzúdulván érzelmei, a' legnagyobb tusa ál- tál vehet győzelmet elméje.

Kolomp. Igen sok a' mit kiálnia kell, és miért? egyedül, mert ú j í t ó , a' s.épet, na- gyot szereti. Jobban tecczik Czenczinek a*

bodza furuglya rekedező t ó n j a , mint a' Zongorának jól sz-.volt zengése. Ez megva- gyon mégnagyobb részében nemzetünknek,sőt azokban-s , kik magokat mívelteknek vélik ; nem csudálni lehető tehát annyira egyszüz- nében ezen h i b á t , kinek szellemét tömve ta- lálom előítélettel.

Kabak. Ha Geniem megnem máslódott v o l n a , azonnal epigrám, 's gúny által álnék

(41)

40 — o —

bosszút é r t e ; de miólta b o r , 's kupidó ösz- vesküdt erővel vezérlik i n d ú i m a t , azólta csak parányi dalt zenghetek t ü z e m k e n ; de v í g a t , és szerelmest. Tejosz hajdi kecses é- nekesét képzl^m m a g a m valójában.

Kolomp. Ó h a j t a n o k , hogy több mívelt- lelkü lantos t á m a d n a k ö z t ü n k , kiknek mun- káik nem csak az alklassziszú emberkéket * de a' gyalult elméket is gyönyörrel töltenék bé. Csokonay u g y a n l y r i s c h k ö l t ő , de több- n y i r e , a' gulyások szájához illő. Orczpirral olvasom sokszor neveltlen kifejezéseit.

Kabak. Oda erányoznak mostani józanabb t ú d ó s a i n k , hogy a' finomabbak közzé is be- hozzák n y e l v ü n k e t , h o g y így megtörödvén, alkalmasok legyenek a' r a j t a írt p o é m á k , a' finom elmék mulatásokra i s , m i t n a g y örömmel tapasztalunk A u r ó r á b a n , Hehében, A s p á z i á b a n , *) és a' szép litteraturai a j á n - dékban. Ott tecczik fel millyen k i m í v e l t n y e l - vünk m á r , — 's melly d e r é k , és számos köl- tőkkel bövkedik nemzetünk ! ? — Nem is minden érti bennek lévő fellengös, ideálon- gós , és phantasztlángós m o n d á n y o k a t , Gnó- m á k a t , és Novellákat; De hogy az alnép is ércse, a' túdós nyelven írt sublim gondola- t o k a t , nagy kisségekre volna az a' Pairek- jiek. (kopogatnak) Herein ! (Gondos fellépik)

Ö t ö d S c é n . Gondos, és az előttiek.

Gondos. Alázatos szolgájok.

Kolomp. Ah ö r v e n d e k , hogy l á t h a t o m ! különös méltóztatás m a g a megalázása.

*) Natura non a g i t per saltum.

(42)

o — 41 Gondos. Méltóztattak meghívni Helikon, ra úti társnak , melly erántam való tiszte- letieket szívemből köszönöm.

Kolomp. Mi különös szerencsénknek tart- juk, ha szövetségünkben Uraságodat tisztelhet- jük, reménylem, hogy tellyes Contentumát fogja találni e' társaságnak minden tagjaiban.

Mert a' mi körünk igen kicsiny — kevés jó — de még kevesbb rossz fér belé. Azért mint de- rék; baratunknak képzelje fejenként a' jeles férj fiákat.

Gondos. Hogy azok között nekem is he- lyem van: különössen örvendek.

Kabak. Nem készt minket valami hiú Itépzelmény ezen útra , hanem az, hogy Phoe- bosz által ígért bajfakoszorú száljon fejeink- r e , mit a' Honn mind eddig elhúza tőlünk.

Gondos. Igen helyes tzél.

Kolomp. Ki a' Nemzeti Cultúrán minden iparral erölköd , fénykoszorút érdemi.

Gondos. Főképpen: ki igaz útonn töreke- dik nemzete tsínosodásán.

Kabak. Bizony nem lehet igazbb, való- dibb útat csak képzelni is annál; mellyen a' nagy érdemű Neologok kezdek pályájokat futr n i ; mert nemzetünk , 's nyelvünk ezen Cul- t ú r á j á t , mellyel ma fénylik , mind az ö vas- szorgalmú igyekezetjeknek köszönni lehet.

Gondos. Ha nyelvünk, 's Nemzetünk tsí- nosítását gondólóra veszszük , nagyon kezd kitérni az igazi pallérozottságból. Sok masz- lag van már keverve mézzeink közzé, na- gyon szaporodik a' tövis nemzeti virágjaink között, melly már olly kemény gyökeret vert, hogy kiirtására nagy fáradság , 's boszszúsóg kívántatik. Fájlalni lehet , hogy nemzetünk kimívelését, nem igaz Magyarok , hanem jöttment, se h i d e g , se meleg emberek bi-

(43)

o —

tangoljak, kik idétlen igyekezeteik által egészszen semmivé teszik a? nyelvet, vele eg-

gyütt a' nemzetet , Kolomp Hogy érti ezt Gondos Úr?

Gondos. Értem a' nyelv, és szokás ron- tást. Némellyek annyira elkortsosították a' nyelvet, hogy lehetetlen érteni írásaikat;

némellyek se szokással, se a'Nemzeti nyelv természetével nem gondolván, idegen szoká- sokkal, idegen természetű nyelvet faragnak.

Kábák. Jaj barátom ! erre bennünket ma- gyarokat igen gyakran készt nyelvünk szük- sége , azon félül tudnunk kell íróknak, újszcl- lás módokat gondolni, és más nyelvekből is virásrokat kölcsönözni, főképp költőknek.

Gondos. Nem a ' n y e l v , hanem azon írók es/eknek szüksége az o k a ; mert ők törzsö- kös magyarok nem lévén, nints természet- iekben a' magyar n y e l v , ámbár ha azt tud- nák is , idegen Románokkal ,'s ideákkal fejek tel**; midőn írni akarnak , azon idegen kép- zeleteket (nem értvén a' nyelv természetét) magyarul ki nem mondhatják , és így kénte- lenek s/.ámtlánszor kifordított szóllás mó- dokkal élni , a' nyelv szükségét vetvén okúi.

Az új szállásoknak a' nyelv természete sze- lént kell megesni, lehet más nyelvből is virágokat kÖltsonÖzni; de nagy figyelemmel pl ín'áltassanak Állal, nehogy r álunk elszá- radván kóróvá váljanak , a* mint van eddig a' s z ó é 11 e t ö k k e I, és ú j í t ó k k a l , kik ha felakadnak , a-Levegőbe, Árménbe, vagy E- g y é b t ó b a .szorulnak szavakért.

Kolomp. Áh barátom! így érezni nagy előítéletes hiha Tapasztaljuk azt mi írók, kik az idegen lilteratúrákbaa is jártasak vagyunk, pirulnunk kell több ízben magunk előtt, hogy a' legs/.épebb gondolatokat, a-

(44)

o 43 zon eredeti gyönyörrel nyelvünkön ki nem mondhatjuk.

Gondos. Az ollyan író, ki még gondolat- ját se tudja előadni azon nyelven , mellyen írni a k a r , jobb hogy Kothentz fala alá fek- szik, hol a' Tisza partját legjobban szag- g a t j a ; mert4utóbb is tsak ízetlen, 's érthe- tetlen s z ó ö s z s z e r a k á s leszsz munkája.

Soha egy igaz Magyar sem panaszolkodott a' nyelv szüksége felől, megmutatták már több íróink jeles munkáik által, hogy lehet írni nyelvünkön, tsak elme, és érzés kíván- tatik hozzá, kiben pedig érzés nints; hanem idegen könyvekből akar szerezni, ne írjon, mert katzaj, és bószszúság tárgya leszsz.

Kubák. Az. semmi ; írjunk , még pedig so- kat , majd a' jövendőség által látándja a*

sok közt mellyik a'jó , raellyik, a'rossz ; kön- nyű lessz oszjtán a' sok készből választani.

Gondos. írjunk; de keveset, és jót; mert a' nagy roszsz munkának a' kofákon kívül senki hasznát nem veszi. Ezek a' nagy mun- kát örömest veszik, mert több v a j a t , papri- kát takarhatnak belé. — A' kis jó munká- nak betse mindenkor meg van.

Kobak. Jaj az embernek mindég igyekez- ni kell azon, hogy magára fényt szerezzen;

ezt pedig legjobban megszerzi, ha magát

*s nevét a' világ előtt esmeretessé teszi, a- kár honnan veszi a' fényt.

Gondos. Jól vagyon. De ha én világítok, minden ember meglátja ugyan , hogy én va- g y o k : — de meglátja rajtam a'foltokat i s , ha nem önnfényemmel világítok; tsudáll pedig ha a' magaméval.

Kolomp. Nekünk nem szégyen mástól köl- csönözött fénnyel is fényleni; mert önn nenv»

zetünkhen fényre nem igen kaphatunk«

(45)

44

Gondos. Megvan a' mi hazánkban is min- den , úgy mint másutt, tsak rá kell találni.

Vallyon ha kezemben lévő diót megtör- v é n , a'bélét férgesnek t a l á l t a m , azért mer- jem é mondani azonnal másoknak, kik ha- sonlóképpen diót tartana k kezekben, hogy vessék e l ; \s mást keressenek: mert ámbár nem leltem é p b é l ü t , de más azt találhatott,

*s meg is eheti?

Kolomp. Ha egybevetjük nemzetünket a' külhonuiakkal, tapasztaljuk, hogy annyi íróink, annyi munkáink nincsenek, mint a- zoknak — azon kell tehát szorgoskodnunk , hogy az ő jeles munkáikat nyelvünkön be- széllö emberekkel is megesmértessük , mert ez által a' gusztusz nagyon terjed.

Gondos. Oktatlanság az írók sokaságára, munkák mennyiségére törekedni; kevés, de jó írók, helyes munkák adják meg a'tudo- mányok érdemét. Hogy pedig ezek találtat- nak nemzetünk számához elegen ; lehet tud- ni. Sokkal nagyobb betsiiletben volnának nálunk is a' tudományos munkák, hu a' számtalan kifordításokkal, áthurtzolásokkal, és a' semmit ki nem merítő mindenben ka- lánkodásokkal, be nem iszapolták volna Ha- zánkat, mellyek által a' roszsz alávaló ízlés- nek , mint a' serevény fűznek hintették el magvát.

Kabak, 'S így barátom egészen kárhoztat- ja a' jeles idegen munkák fordítását?

Gondos. Éppen nem — tsak hogy a ' m a - gyar nemzethez, 's nyelv természetéhez le-, gyen alkalmaztatva , ne hogy általok a nemzet is egész kifordított legyen. Köve- tésre méltók itt a' R o m a i a k , kik a' Gö- rög nyelvet úgy tudták, mint tulajdonokat,

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :