AZ
1871: XLIII. T. CZ .-BE IKTATOTT Á L L A M S Z E R Z Ő D É S
KIRÁLYFI ARPAD
Különlenyomat a « Jogállam» XII. évfolyamának 7—10. füzetéből.
W SZEGEDI TUDOMÁNYAIÉ«
Lelt
J t f k l é * - c - ^ A - -
B U D A P E S T
F R A N K L I N - T Á R S U L A T
M A G Y A R Í R O D . I N T É Z E T É S K Ö N Y V N Y O M D A . ' I P ' ?
A mult század ötvenes és hatvanas éveiben az amerikai Egyesült-Államok külügyi kormánya és egyes európai államok
kormánya között úgyszólván állandó jiscussio tárgya volt az Unióban honosított és régi hazájukba visszatért személyek véd-Jr
kötelezettségének kérdése. Különösen Poroszországgal szemben merültek fel nagy számban ilyen esetek és két évtizeden át szinte szünetlenül napirenden voltak az e kérdésből eredő jegyzékváltások. A porosz hatóságok ugyanis az Unióban hono- sított porosz állampolgárokat, a midőn ezek Poroszország terü- letére visszatértek, katonai szolgálati kötelezettségük utólagos .teljesítésére kényszerítenek, illetőleg annak elmulasztásáért bűn- vádi uton felelősségre vonták.
. Kezdetben- az Egyesült-Államok kormánya ezekben az esetekben azt az elvet követte, hogy a porosz .hatóságok- kal szemben nem nyújtott védelmet az interventióért hozzá forduló adoptiv polgárainak, hangoztatván, hogy elismeri min- den államnak azt a jogát, hogy saját területén saját tör- vényeit alkalmazza és azért ilyen esetben nem érzi magát feljogosítva a beavatkozásra. Ezt az álláspontot juttatták ki- fejezésre az Unió külügyi kormányának vezetői, Webster*
* L . Webster külügyi államtitkár 1852 junius i-i nyilatkozatát.' (Szövegét közli Lawrence: «Commentaire sur les éléments du droit international et sur T h i s t o i r e des p r o g r é s du droit des gens de Henry Wheaton.» Leipzig, 1873, III. köt. 249. T.)
. • • • ^ .
Everett,1 Wheaton2 az ide vonatkozó diplomatiai dokumentu- mokban, a melyekből kitűnik, hogy eredetileg e kérdésben tel- jes összhang uralkodott a két kormány álláspontja között és az Egyesült-Államok kormánya fentartás nélkül magáévá tette a porosz kormány álláspontját, mely szerint a porosz alattvalók az amerikai polgárjog megszerzése által nem vonhatják ki magu- kat hazai államukkal szemben fennálló kötelezettségeik alól.
1859-ben azonban az Unió kormánya ebben a kérdésben frontot Vál toTta t o t t~é~s~~az "eddigive l~~h omiokegyenest ellenkező iranyzatra'Tért át. hzt az uj~i7ányzatot Cass külügyi államtitkár- nak Wright-hez, az Egyesült-Államok berlini nagykövetéhez
1859 julius 8-án intézett utasítása inaugurálta, a melyben Cass olyképen formulázta az Unió uj álláspontját, hogy abban, a pillanatban, a melyben egy külföldi honosittatik, a szülőhazájá- hoz fűző alattvalói kötelék egy és mindenkorra megszakad;
politikailag valósággal újjászületik az ily személy («hj^expenerp- ces a new political birth»). és ha szülőhazájába visszatér, mint amerikai polgár tér oda vissza és nem más minőségben («he returns as an American citizen, and in no other character»).3
. 1 Everett külügyi államtitkárnak Barnaid berlini amerikai nagykövethez 1857 január 14-én intézett utasítása szerint, ha egy porosz alattvaló kivándorol a nélkül, hogy védkötelezettségének eleget tett volna, vagy kivándorlási engedélyt szerzett volna, az. i|y személy saját felelősségére cselekszik, és ha az amerikai polgárjog meg- szerzése után utóbb Poroszországba visszatér, az Unió nincsen' jogosítva őt a porosz törvények következményeivel szemben védelmébe venni. (Szövegét I. Calvo: « L e droit international théorique et pratique.» Paris. 1888. II. köt. 65. 1.; Lawrence: id. m.
III. köt. 249. 1.)
2 «Had you remained in the United States or visited any other foreign country (except Prussia), — irja Wheaton, az Egyesült-Államok berlini nagykövete 1840 julius 24-én egy Poroszországban besorozott s az Unió védelmét k é r ő honositott amerikai polgárhoz, — you would have been protected by the American authorities, at home and abroad in the enjoyment of all y o u r rights and privileges as a naturalized citizen of the United States. But having returned to the country óf y o u r birth, y o u r native do- micil and national character revert, (so long as you remain in the Prussian dominions), and you are bound in all respects to obey the laws exactly as if you had never e m i - grated.» (Szövegét 1. Martit«Das R e c h t d e r Staatsangehörigkeit im internationalen- Verkehr». Hirth : «Annalen des Deutschen Reichs.» 1875. 820. I.)
3 «Report of the royal commissioners for inquiring into the laws of naturali- zation and allegiance, presented to both houses of parliament.» Parliam. Papers.
1868/9. X V I . 4109. London 1869. 54. 1. '
Ehhez képest, valahányszor egy amerikai polgárjogot nyert porosz alattvalót Poroszországban besoroztak, az Unió kor- mánya óvást emelt a porosz kormány eljárása ellen, mint a melylyel megsértette az «amerikai polgár iránt tartozó vendég-
szeretet szent jogait».1 .
A Cass által proklamált uj elvnek azután nagyobb nyoma- tékot adott Buchanan elnöknek 1860-ban a congressushoz inté- zetT üzenete, mely szerint az Unió kormánya a honosított pol- gárok jogait mindenütt és minden körülmények között, — tehát "régi hazájuk területén is és régi hazájulT-hatóságaival szemben is, — éppen ugy megvédelmezni köteles, mint a szüle- tett polgárokéit, s az__Unió nem ismer különbséget született
¿T-FriFriritntt pnlgá7nW«native-born and_iiaüiralized citizeps») között,2 a mely elv utóbb az u. n. «bill, of protection »-ban törvényhozási uton is elismerést nyert.3 , .
Cass doctrinája alapján már most a washingtoni kabinet azt a tant kezdte hirdetni, hogy az amerikai polgárlevél min- den korábbi alattvalói kötelezettséget megsemmisít,4 és azzal, a követeléssel lépett fel az európai államokkal szemben, hogy ezek — tekintet nélkül arra, hogy belső joguk miképen ren- delkezik az alattvalói viszony megszűnésének kérdésében, — az Unióban_ történt honositás által feloldottnak tekintsék az_illető személyek eddigi állampolgárságát és megszűntnek tekintsenek minden kötelezettséget, mely_a_Légi_alattv.alói_v.iszonyb.ól..s_min- den .felelősséget, mely e kötelezettségek megsértéséből szár-^
mázott.
1 «The sacred rights of hospitality towards an American citizen,» V. 5. Bodman:
« D i e Rechtsverhältnisse der sog. sujets m i x t e s . . («Archiv für öffentliches Recht.»
X I I . köt. 3. füz. 371. I.) . . . , .
. 2 R e p o r t . 58. 1. . .
5 1868 Julius 27-iki törvény. «An act concerning the rights of American citizens in foreign States.» (Revised Statutes sect. 2000.) «All naturalized citizens of the United States, while in foreign countries, are entitled to, and shall receive from this govern- ment the same protection of persons and property which is a c c o r d e d to native-born citizens.» . . -
4 «Letters of naturalization should s u p e r s e d e and extinguish all other obliga-
tions.» ( M ö r t i t zi d- m- 8 2? - '•) . • • 1
Az Egyesült-Államok kormánya, hogy a maga praetensiói- nak jogi alapot adjon, azt az elvet kezdte - hangoztatni, hogy;
minderi egyénnek feltétlen joga vari az expatriatióraf vagyis- arra, hogy állampolgárságát feladja, és ennélfogva az egyénnek!
azt a tényét, hogy más állam polgárjogát megszerzi, hazaTálIa- mának is respektálnia kell. Hogy ez a kifelé, az európai álla- mokkal szemben hirdetett elv mennyire ellenkezett az Unió'
belső jogának álláspontjával, arra alább reátérünk, : - Az expatriatio jogának jelszavával akarta az Unió jogi;
köntösbe burkolni azt a követelését, hogy Poroszország az- ariierikai polgárjogot nyert alattvalóival szemben mondjönTe:
minden igényéről, és visszatérésük esetén őket,sem elmulasz-.' tott szolgálati kötelezettségük utólagos teljesitésére ne szorítsa/
sem pedig annak elmulasztásáért bűnvádi ütőn felelősségre ne;
vonja. . . Poroszország természetesen ezt, a maga belső jogának
derogáló elvet nem volt hajlandó elfogadni, hanem fennálló;
törvényei értelmében2 a visszatérő kivándorlóktól is, — tekin- tet nélkül időközben szerzett amerikai polgárjogukra, — meg- követelte a katonai szolgálati kötelezettség teljesítését. Viszont az Unió kormánya hajthatatlan maradt a maga követeléseiben és ilyképen a felmerülő ujabb és ujabb konfliktusok kapcsán megindult egy hosszú diplomatiai háború a porosz kormány és az Unió kormánya között.3 Rendkivül nagyérdeküek és a nemzetközi jog szempontjából kiváló jelentőségűek azok a jegyzékváltások, melyek a két szembenálló álláspontnak s o k - szor igen szabatosan körvonalozott kifejezését adják.4
1 L . erre nézve különösen Cass idézeti 1859 julius 8-iki nyilatkozatát. -
2 Az ekkor hatályban volt 1842 deczember ;i-iki porosz állampolgársági tör- vény ugyanis a küllöldön történt honosításnak semminemű jogi hatályt sem tulajdonított.
• '3 A védköteleseknek és katonaszökevényeknek ilyen diplomatiai interventió- tárgyává tett esetei mintegy hetvenet tettek ki. (Kapp: « D e r deutsch-amerikanische Vertrag v o m ' 2 2 . F e b r u a r 1868.»' («Preussische Jahrbücher.» 1875. 35- kö t . 532. 1.) :
4 E diplomatiai dokumentumok bő anyaga részben az angol parlament által a' honosítási törvény előkészítésére 1868-ban kiküldött bizottságnak fentebb idézett jelen- tésében (Report. 40—58. I.), részben pedig Calvo (id. m. II. köt. 64. és köv. ÍJ,-
Az Egyesült-Államok kormányának erőszakos fellépése következtében, mely az ellentéteket mind nagyobb mértékben:
kiélesitette, a visszatérő «német-amerikaiak» («'Deutsch-Ameri-.
kaner»). védkötelezettségének kérdése mind jobban foglalkoz- tatni kezdte a közvéleményt^ésVThássííche Militárgeschichte,»*- mint a hogy azt akkoriban Németországban L ö w e képviselő nyomán általában nevezték, mind nagyobb hullámokat vert fel.
Az amerikai, kormány különösen az olyan eseteket igyekezett a maga javára kiaknázni, a melyeknél a méltányossági .'szem- pontok is' a porosz álláspont ellen szólták; Igy.pl. számos, eset fordult elő, hogy olyan személyek, a kik gyermekkorukban szüleikkel együtt vándoroltak ki és szüleiknek az Unióban tör- tént honosítása utján nyerték el az amerikai polgárjogot, : véd- köteles korban PÖrcÁzorszáJ^e^ületére visszatérvén, katonai szolgálatra szoríttattak,. vagy annak elmulasztásáért bűnvádi el- járás alá helyeztettek. A washingtoni kabinet a maga álláspont- jának keresztülerőszakolása érdekében sietett minden egyes,
ilyen esetből «cause celébre»-t csinálni, és a porosz kormány ' maga is kénytelen volt számolni azzal a ténynyel, hogy a fenn-
álló jogszabályok merev érvényesítése mellett sokszor ártatlan egyének~keTülhek-sUyos~b-űntetőjogi következmények terhe alá, és azért ilyen esetekben"ren"dszerint akképen enyhitett az érde- keltek helyzetén, hogy kegyelmi uton elengedte nekik a kato- nai szolgálat teljesítését vagy a szolgálat elmulasztásáért reájuk;
váró-büntetést.** . •
Laivrence. (id. m. 111. köt. 2 4 7 - 2 6 ; . I.), Kapp(id. m. köt. 52-;. és köv. 1., 660. é s köv. 1., jó. köt. 189. és köv. 1.) és Martig (id. m. 8 1 5 - 8 2 6 . 1.) munkáiban lelhető f e l ;
* V . ö. Martit4: id. m. 8it>. 1. '
* * Hasonlóképen, mint.az érdekelt egyénekre nézve flagráns sérelmet tüntette lel az amerikai kormány azokat az eseteket, a midőn a porosz hatóságok olyan vissza- térő «német-amerikaiakat, is besoroztak, a kik már az Unióban is teljesítettek katonai szolgálatot. Ez különösen annak folytán vált aktuálissá, hogy az Uniónak a p o l g á r - háború idején hozott 1862 jul. 17-iki törvénye szerint azok a külföldiek, a kik az Egyesült-Államok hadseregében egy évig szolgáltak és abból tisztességben elbocsát- tattak í.honorably discharged.), már egy évi tartózkodás után elnyerték az amerikai polgárjogot. Az e kérdésből származó konfliktusokra nézve 1. a Seward külügyi állam2
titkár és Judd berlini nagykövet között 1865-ben folyt jegyzékváltást. 'Kapp: id. m.:
677. 1. - . • • • • . '
A poroszországi konfliktusokhoz hasonló összeütközések, az Unióban naturalizált és hazájukba visszatérő személyek véd- kötelezettségének kérdéséből, ez időben más európai államok- kal, _igy Bajorországgal,1 Franciaországgal,2' Spanyolországgal 3
a j a r d . m a . királysággal4 és Angliával3 is felmerültek, a mely utóbbi állammal felmerült konfliktusok annál súlyosabbak vol- tak, minthogy itt két olyan állam állott egymással szemben, a melyeknek mindegyike a «perpetual allegiance» elvét követte.6
A hatvanas , évek folyamán a helyzet különösen Porosz- országgal szemben mind jobban elmérgesedett, és mindkét fél érezte annak sürgető szükségét, hogy valamelyes megoldási modozatot találjanak. Bancroft, az Unió berlini nagykövete ekkor erélyes agitácziót indított a régi hazájukba visszatérő
«adopted citizens» érdekében, és a controversiák végleges el- intézése czéljából közvetlen tárgyalásokat kezdett a porosz kor-
z , , • ' L- ! ,a H°h e n l o h e hS- t a j o r ministerelnök és Bancroft nagykövet között 1867-ben
folyt jegyzékváltást. (Kapp; id. m 192. I.) 7
,r " f f ^ k Ű'Ű g y Í á l l a m t i t k á r é s « kormány között 1852-ben (Calvo. ,d. m. II. kot. 6t. 1.), valamint a Walcwski franczia külügyminister és Calhoun az Unio paris, nagykövete között, továbbá a Thouvcncl külügyminister és Faulkner nagykövet kozott t85 9-ben és t86o-ban folyt jegyzékváltás., (llwrence: id. m. I I I . k Ö L 201. es kov. i.)
• 3 Lawrence: id. m. III. köt. 263. 1,- -
4 L . Cavour 1855 szeptember 24-iki jegyzékét Dantei amerikai ministerhez.
(Lawrence: id. m. 111. köt. 249. I.)
$ Élesen domborodott ki a két kormány álláspontja a. lord Palmerston és Bancroft, az Egyesult-Allamok londoni nagykövete között 1849-ben lefolyt jegyzék- valtasban. Bancroft igyekezett rávenni az angol kormányt, hogy adja fel az Unióban honosított angolok és irlandiak alattvalói kötelezettségei irántijgényét. . O n c e natura- lized, - írja Bancroft Palmerstonhoz, - the adopted c i t i z e n ^ o f America cease to be Bawarians, Prussians, French or English. T h e y are Americgns. W h e r e v e r they may res.de, whatever they may do, on land or on board ship, at home or abroad they are every w h e r e A m e n c a n s . . (Szövegét 1. Mundc: . T h e Bancroft naturalization'trea- ties with the Germán States.» Würzburg, 1868. 60. l.j. E r r e azonban 1849 augusztus 16-an Palmerston.ól azt a választ nyerte, hogy a született angol alattvalók, . ha idegen allamban honosíttattak is, visszatérésük esetén az angol törvényeknek éppen ugy alá- vetve maradnak, mint O Felségének bármely más alattvalója. (Lawrcnce:' id m III- kot. 248. I.; Kapp: id. m. 197. 1 ) ' 5
• _ 6 1867-ben újból megindult a vita az Unió és Anglia között és pedig a nagy - szamban Amerikába vándorolt, ott honosított és visszatérésük alkalmával letartóztatott írlandiakra nézve. L . erre vonatkozólag a Seward külügyi államtitkár és Adams londoni nagykövet, valamint ennek utóda, Thornton között 1867-ben és 68-ban folyt, levélvál-
tást. (Kapp: id. m. 197. l.j .
mánynyal, a mely tárgyalások során Bismarck vetette_jeLa kér- dés szerződés utján való rendezésének eszméjét/.
Minthogy az Unió tovább is makacsul ragaszkodott állás- pontjához, s minthogy az egyre szaporodó konfliktusoknak rend- szerint az érdekelt egyének vallották kárát, a porosz kormány, véget akarván vetni a folytonos súrlódásoknak, végre is defe- rált az Unió követeléseinek, és utána hasonlóképen deferáltak a többi német államok, valamint más európai államok is, s addig elfoglalt álláspontjuk ellenére és ellentétes törvényeik daczára elfogadták az Unió Teltételeit és" egymásután kötötték meg vele azokat a szerződéseket, a melyekben az amerikai polgárjogot nyert alattvalóikkal szemben nem csupán a véd-' kötelezettség utólagos teljesítése iránti igényükről, de sőt a védkötelezettség 'nem teljesítése folytán beálló büntetőjogi igé- nyű kről_ is lemondottak g szóval megadták az Uniónak mindazt a concessiót, a melyet ez a két évtizeden át folyt dipioma- tiai háborúban velük szemben allegált. És joggal Írhatta haza
Bancroft a német-amerikai szerződés megkötése előtt való na- pon, hogy «minden teljesült, a mit csak kormányunk követelt».2
Az északnémet szövetség volt az első, a melylyel az Unió, 1868 február 22-én iíy értelmű szerződést kötött.3 Ezt a szer- ződést azután időrendben követték a délnémet államokkal, és pedig 1868 május„2Ó-án Bajorországgal,4 julius 19-én Baden- nel,^ julius 27-én WÜrUemberggelUés augusztus_Lr.én_He'ssén- nel7 kötött szerződések, a melyeket Németországban általában
«Bancroft-szerződéseknek» szoktak nevezni. A német államok
' V. ö. Maititz: id. m. 827. 1.
2 «Ail is granted, that our government ever asked for.» Bancroft jelentése Seward külügyi államtitkárhoz 1868 február 21-én. (Szövegét közli Munde: id. m. 42. 1.)
3 Szövegét 1. Martens-Geffcken: «Recueil manuel et pratique de traités et conventions.» 2. sorozat. Leipzig, 1885. I. köt. 474. I. '
+ Martens-Geffcken: id. m. I. köt. 49$. 1.
i Martens-Geffcken: id. m. I. köt. 503. 1. •
• 6 Martens-Geffcken: id. m. I. köt. 509. 1. -
7 Szövegét 1. Van Dyne: «Citizenship of the United States.» N e w - Y o r k 1904. 350. I. . • '
példáját követték más európai államok is és már. 1868 novem- ber 16-án Belgium,1 1869 május 26-án Svéd- és Norvégország,2
és 1870 május 13-án Anglia3 kötött többé-kevésbbé hasonló tartalmú egyezményt az Unióval.4
Ezek a példák és tapasztalatok állottak kormányunk előtt, a_mikor az Egy.esült-Államok kormánya Ausztriát^ és_ .Magyar- országot is megkínálta egy ily szerződés megkötésével.' A ma- gyar, kormányt, mint arra az 1870. évi szerződést a képviselő- ház elé terjesztő törvényjavaslat indokolása utal, az a törekvés vezette, ' hogy eleve elhárítsa olyan konfliktusok bekövetkezé- sét,' mint a minők az Unió és egyes európai államok között oly súlyos összeütközéseket és bonyodalmakat idéztek fel.5
A collisiók veszedelme i ugyanis már nálunk is fenyegetett, és mint az indokolás mondja, «gyakran felmerült azon. kérdés, vájjon olyan egyén, ki az. itteni állampolgári kötelékből való el- bocsátás nélkül az Egyesült-Államokba költözött és az ottani állampolgársággal felruháztatott, ha hazájába; visszatért, amerikai á 11 ampolgárnak elismertessék-e, illetőleg az itteni állampolgári kötelmek alól felmentettnek tekintessék-e._g6 Ehhez járult, hogy.
az Unió már repres'sáliákkal is fenyegetőzött ázon európai államokkal szemben, a melyek a saját törvényeikkel ellentétben álló amerikai felfogáshoz járulni vonakodtak és nem respek- tálván alattvalóiknak az Egyesült-Államokban történt honosítá- sát, tovább is megkövetelték tőlük állampolgári kötelezéttségeik
1 Van Dyne: id. m. 3J9. 1. .
2 Van Dyne: id. m.' J56. 1.
3 Martens-Geffcken: id. m. II. köt. 17. 1. Az ideiglenes szerződés Angliával már 1868 október 9-én köttetett m e g ; 1871 február 2j-án pedig még egy pótegyezményt kötött Anglia az Unióval. (U. o. 19. I.) . ' , - .
4 Az Európán kivüli államok közül az Unió hasonló conventiókat kötött még Mexicoval 1868 julius 10-én (szövegét I. Bendix: «Fahnenflucht und Verletzung d e r Wehrplicht durch Auswanderung». Leipzig, 1906. 454. I.), Chinával 1868 julius 27-én (szövegét 1. Munde: id. m. 120. 1.), Ecuadorral 1872 május 6-án (Bendix: id. m..
469. 1.) és Haitivel 1902 marczius 22-én (Bendix : id. ,m. 47}: 1.).
• s Képviselőházi Irományok. 1 8 6 9 - 7 2 . X . köt. 28. 1. «A súrlódások e l k e r ü l é s é r e vezető intézkedések közül legczélszerübbnek találtatott az amerikai Egyesült-Államok- kal kötendő szerződés.» - . -
6 Képv. írom.: u. o. • -
vényjavaslat is terjesztetett az Unió parlamentje élé.1 Ily körül- mények között a fenyegető súrlódások elhárítása czéljából mind sürgetőbbnek látszott az Egyesült-Államokba vándorlók állam- polgári viszonyainak, különösen pedig a védkötelezettség szem- pontjából való megítélésének a. két állani közötti rendezése.
; Ilyen előzmények után jött létre az Egyesült-Államok s Ausztria és Magyarország között a kivándorló egyének állam-
polgárságának szabályozása végett 1870 szeptember 20-án kötött államszerződés,2 mely az 1871 :XLI1I. t.-cz.-be czikkelyeztetett bé'3 és a mely kimondván, hogy az Unióban polgárjogoyiyert ma- gyarok amerikai állampolgárokként fognak megítéltetni (I^czikk),- intézkedik az ily személyeknek visszatérésük esetébén való, jogi megítéléséről (II. és IV. czikk), és feloldja őket ama törvény- sértések következményei alól, a^ melyeket kivándorlásuk által:^
a védkötelezettség ellen elkövettek. (II. czikk ut. bek.) ' . MtnTa polgárok' jogi helyzetének biztosítására szolgáló intézményt és mint 'nemzetközi' konfliktusok elhárító eszközét,' a közvélemény örömmel üdvözölte nálunk e szerződést, annál is inkább, mert...abban az időben, a mikor azjillampolgári jog- viszonyok terén — tételes szabályozás hiányában — a íegzavaro;.
sabb állapotok uralkodtak,,. és^a_mikar „valósággal közóhaj volt,, hogy az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének módjai megállap.ittassanak,akkor_^ez : a szerződés jelentette az első lépést, a melylyel a jogbizonytalanság hínárjából kigázolhattunk.
Hiszen mi sem jellemzőbb az e téren uralkodó általános foga- lomzavarra, mint a szerződésről szóló javaslat indokolásának fentebb érintett kijelentése, a melyből kitűnik, hogy hatóságaink még azzal sem voltak tisztában, hogy az amerikai polgárjogot
1 Képv. írom.: u. o. . . . . .
2 Az Ausztriával és Magyarországgal kötött szerződés eredeti angol szövegét 1'. Martens-Geffcken : id. m. 11. k ö t / 6 9 . 1., valamint a szerződésről szóló törvényjavas-
latban. (Képv. írom. 1869—72. X . köt. 25. 1.) . . 3 E törvénynek megfelel az 1871 julius ;o-iki osztrák törvény. (R. G . Bl.
1 8 7 1 . 74. sz.) • ' . '
nyert magyar kivándorlókat visszatérésük esetén tovább is ma- gyar állampolgárokként kell-e kezelniök.1
A képviselőház úgyszólván osztatlan elismeréssel fogadta a szerződést előterjesztő törvényjavaslatot, G2' u l s z k y Á g o s t o na javaslat előadója, mint az «általános jognak egyik ujabb vív- mányát» ajánlotta azt elfogadásra,2 s maga az ellenzék is elismerte a szerződés helyes és czélszerü voltát,3 csupán szövegezésé- nek közjogi hibáira4 utalt.
Az Ausztriával és Magyarországgal kötött szerződés után, a mely azonban, mint arra alább utalni fogunk, lényeges pontok- ban eltér az érintett honosítási szerződésektől, az Unió még Dániá- val kötött 1872 julius 20-án hasonló tartalmú egyezményt,5 majd
1882.-ben- SváieznalTisN ajánlatot tett a kölcsönös honositások kérdésének hasonló értelemben, való. rendezése iránt,6 a svájczi szövetségtanács azonban a szerződési ajánlatot azzal utasította el, hogy az alkotmánynyaí ellenkeznék ily szerződés megkötése, minthogy a szövetségi alkotmány 44. czikke a külföldön való honosítást nem ismeri el a svájczi polgárjog megszűnésének
okául.7 . .
Meg kell jegyeznünk, hogy azokkal az államokkal, a melyek nem állanak az Unióval ilyen szerződéses viszonyban, még a legújabb időben is felmerültek konfliktusok az amerikai
1 A jogbizonytalanságra utalnak az indokolás befejező szavai is : «A kormány bizton hiszi, hogy a megállapított szerződés mellett az eddigi bizonytalanság által elő- mozdított törvénykijátszások meggátolhatok és megtorolhatok lesznek.» (Képv. írom.
1869—72. X . köt. 29. 1.)
2 Képviselőházi Napló 1869—72. X V I I . köt. 26. 1.
3 L . különösen Tisza Kálmánnak, a bálközép akkori vezérének beszédét. (Képv.
Napló, 1869—72. X V I I . köt. 28. I.) A képviselőház a javaslatot egy ülésben letárgyalta.
4 L. erről alább, a szerződés közjogi bírálatáról szóló részt. 72. 1.
s Marlens-Geffcken: id. m. II. köt. 228. I.
6 Weiss: «Traité théorique et pratique de droit international privé.» Paris, 1892. I. köt. 68). 1.
7 A z 1887. évi svájczi szövetségtanácsi jelentés újból felveti az Unióval kötendő szerződés kérdését (Stoll: « D e r Verlust des Schweizerbürgerrechtes.» Zürich, 1888.
1)4. I.), majd 1896-ban az Unió kormánya még egy kísérletet tesz a svájczi kormány- nál a szerződés megkötése érdekében, azonban ismét eredménytelenül. (Sieber: «Das Staatsbürgerrecht im internationalen Verkehr.» Bern, 1907. I. köt. )4). l!) ' •
polgárjogot nyert és hazájukba visszatérő személyek állam- polgárságának kérdéséből. így nem egy izben volt ilyen össze- ütközése az Unió kormányának Svájczczal,1 Törökországgal,2 és csak az elmúlt év folyamán Oroszországgal.3
Mint látjuk tehát, a mi részünkről a visszatérő kiván-
dorlók jogi helyzetériek tisztázása, főképen a ^védkötelezettség 4> . kérdéséből felmerülhető összeütközések elhárítása volt az a
causa proxima, mely a magyar kormányt annák idején a szer- ződés megkötésére inditotta. Ha már most nézzük, hogy viszont
az Uniót minő czél és szempont vezette e szerződés megköté- . sénél, ha általában okát keressük annak, hogy miért fejtettek
ki az amerikai államférfiak olyan kemény és kitartó küzdelmet az európai államokkal kötendő honositási szerződések létrejötte érdekében, arra az eredményre jutunk, hogy k o r á n t s e m ^ kon^
fliktusok elháritása volt itt az Unió tujajdonképeni czélja, — hiszen elvégreUs ezeket a konfliktusokat ő maga idézte fel, — hanem egy mélyebben fekvő okban, az Egyesült-Államok be- vándorlásig politikájában kell e szerződések megkötésének indo-
kát keresnünk. •
^ ATEgyesült-Államok rohamosan fejlődő ipari termelésé- nek szüksége volt ugyanis_ebben az időben rnunkáskezekre^és pedig "oly "mértékű szükséglete, a melynek kielégítése csakis rendkivüli eszközök utján volt elképzelhető. E czélból inditotta meg az Unió azt a nagyszabású bevándorlási politikát, melynek
1 Ilyen konfliktusokról szól Sieber: id. m. I. köt. 344. I.
1 L . e r r e nézve Hay külügyi államtitkárnak egy, az Unióban honositott török alattvalóhoz 1900 február 19-én intézett levelét. (Szövegét 1. VanDyne: id. m. 301. 1.)
3 Különösen éles összeütközés támadt az Unió kormánya és az orosz kormány között abból, hogy az orosz kormány vonakodik elismerni az Unióban honositott orosz származású zsidók amerikai polgárjogát, valamint a számukra kiállított amerikai út- leveleket ; és az orosz törvények értelmében eltiltja őket a visszatéréstől, Illetve csak külön engedély alapján engedi meg nekik az Oroszország területére v a l ó lépést. Az Egyesült-Államok kormánya, hivatkozva az 1832. évben kötött orosz-amerikai keres- kedelmi szerződésre, melyben a szerződő feiek egymás alattvalói számára kölcsönösen szabad letelepedési jogot biztosítanak a maguk területén, ismételten tiltakozott az orosz kormány eljárása ellen ; minthogy azonban tiltakozásainak foganatja nem volt, ahhoz a repressáliáhpz folyamodott, hogy az 1832. évi kereskedelmi szerződést 1 9 1 ; január i - é r e felmondotta.
' a világgazdaságban elfoglalt mai vezető poziczióját köszönheti.
E politikájának inaugurálása érdekében azonban nem érte be azzal, hogy alaptörvény utján proklamálta a ki- és bevándorlás szabad- ságát,1 s hogy a bevándorlást megkönnyítő törvényeket'hozott, és intézményeket létesített «to encourage the immigration»,2 ha- nem ennek a czélnak szolgálatába szegődtette honosítási kodi- fikáczióját is. ' . . ' ' Elég szemügyre vennünk az .Uniónak e korbeli honosi- tási törvényhozását, különösen azokat az intézményeket, a melyeket a honosított polgárok jogállásának kedvezőbbé tétele .czéljából alkotott, és azonnal feltárul előttünk az összefüggés'e .törvényalkotások és az Unió bevándorlási politikája között.
A honosítás feltételeinek liberális megállapítása,3 a' honositan- dóknak felruházása politikai jogokkal már a_honositási eljárás első stádiumában, a «déclaration of intention» letétele után,4
„ de főképen a honosított^ polgárok^számára a született polgárok- kal .egyenlő védelem biztosítása a külföldön, a «¥Íiri}f~protec- -tion»5 megalkotása, s az az erélyes és hatályos diplomatiai
védelem, a melyben az amerikai kormány adopti.v polgárait régi -államuk hatóságaival, szemben részesítette, valamint az a valóság-
gal .demagóg agitáczió, melyet az Unió vezető államférfiai ez
1 1868 julius 27-iki törvény. (Revised Statutes 1999. czikk.) • . . -2 így kifejezetten -ezzel a czélzattal állitotta fel a congressus a «commissions of immigration» hivatalát. L . erre nézve Hegedűs Lóránt : «'A magyarok" kivándorlása Amerikába.» Budapest, 1899. 8. 1.
3 Az amerikai polgárjog az Egyesült-Államok területén való öt évi tartózkodás é s az eddigi alattvalói viszony leeskiivése («oath of allegiance») utján elnyerhető volt.
Az 181 j márczius j-iki törvény még megszakítás nélküli öt évi tartózkodást követelt,
•without being at any time during the said five years out of the territory of the United States»; az 1848 junius 26 iki törvény ezt a megszorítást már elejti és nem kiván's^íiáa- datlan öt évi tartózkodást. Az 1862 julius 17-íki törvény (Revised Statutes 2166. czikk) áz Unió hadseregébe iépő külföldiekre nézve «az öt évi próbaidőt egy évre, az 1872 június 7-iki törvény (Revised Statutes 2174. czikk) pedig az Unió valamely keres- kedelmi hajóján szolgáló külföldiekre nézve három é v r e szállítja le. Az 1870 julius i4-iki törvény a honosításra vonatkozó törvényeket, a melyek addig csak a fehér faj- ból származó személyekre («white persons») voltak hatályosak; az afrikai származásu- . személyekre is kiterjeszti. ' :
4 L . erről alább. 19. 1. .
5 L . ennek szövegét fentebb. 5. I. . .
időben a hortositott polgárok érdekében kifejtettek, mind egy czélt, a külföldiek becsalogatásának, a bevándorlás előmozdí-
tásának czélját szolgálta. • .. . És erre a czélra az Unió fel tudta használni magukat az európai államokat is, á mikor rá tudta venni őket ama szerző- dések megkötésére, a melyekben saját rovásukra tudott tőlük
•jogi_concessiókat kicsikarni. Mert mindama kedvezményeket, melyeket az Unió a honositandók számára kilátásba helyezett, felülmulta az, a mit e szerződések utján kinált az európai be- vándorlóknak, biztositván számukra az amerikai polgárjog meg- szerzése esetén, a hazai államukkal szemben fennálló legterhe- sebb állampolgári kötelezettség alól, valamint e kötelezettség
•nem teljesítésének következményei .alól való mentességet.
S a mint az Egyesült-Államok egész honositási -kodifi- káczióját az a tendenczia vezette, hogy impulzust adjon Európa munkásnépének megmozdulására, ugy e honositási szerződések
"utján egy, még az eddigieknél is különb, csábitóbb vonzó esz- közt akart Európa népe elé állítani, egy -olyan eszközt, a mely alkalmasnak látszott arra, hogy az európap államok védköteles, tehát a legproduktivabb_Jiojban, levő ésJgy._gazdaságilag leg- * értékesebb elemeit hóditsa el az UnJójszámára.
- Hogy azután ez a bevándorló és honositást kérő tömeg az amerikaipolgárjog megszerzése által nem akart egyebet el- érni, mint mentességet hazai államával szemben fennálló Tötelé- zettségei_a}ól, és hogy az öt év letelte után végleg, elhagyván az Uniót, visszatért hazájába, hogy tehát a «citizeriship»' meg- szerzésé^ csupán eszköznek tekintette egy méllékczér elérésére^
azzal az Unió nem törődött, á fictiv naturalisatio előtt szemet hunyt; öt évig ott tudta tartani e szerződések nyüjtotta^,ked- vezmények , utján ••az_e.u.r.ópai kivándorlóknak odaáradó és egy- mást rfelváltó tömegeiués..ezé 1 jának ez_teljesen megfelelt.
- S hogy a bevándorlási politika inaugurálására választott eszközök tényleg czélravezetők voltak, azt beigazolta az Európá- ból Amerikába irányuló bevándorlásnak a hetvenes - évektől
kezdődő áradatszerü emelkedése, beigazolván egyúttal az Unió e korbeli vezető államférfiainak providentiális előrelátó politiká- ját. A Buchanan, Cass, Seward és Bancroft által initiált be- vándorlási politika tette ugyanis lehetővé azt, hogy az Unió fennakadás nélkül tudta_kielégkeni ipari-?nunkaero iránti mér- hetetlen szükségletét oly időben, a midőn egy eredményes bevándorlási politika megindítása nélkül talán a legsúlyo- sabb válság fenyegette volna az Egyesült-Államok gazdasági életét.
Az Unió részéről e szerint az Ausztriával és Magyar- országgárkötött 1870. évi szeptember 20-iki szerződés is csak 5
egyik eszköze volt ennek, az akkor inaugurált "s mint a későbbi fejlemények mutatják, teljes mértékben bevált bevándorlási politikának. - --
Láttuk az elmondottakban az Egyesült-Államokkal kötött szerződésünk genezisét, s láttuk mindkét részről, ugy az Unió részéről, mint a mi részünkről, a szerződés megkötésének indo- kait és körülményeit. További fejtegetéseink során azonban látni fogjuk, hogy a szerződés megkötése óta lefolyt több mint négy évtized alatt a körülmények mindkét részről lényegesen megváltoztak, és áz az államszerződés, melyet akkor a magyar közvélemény vívmányként üdvözölt és a melv_b.en_Amerika be- vándorlási politikájának diadalát látta, ma Magyarországra nézve károssá, az Egyesült-Államokra nézve pedig terhessé, alkalmat-
lanná-VáfiT ! ' ~ ~ ' "
A szerződés tartalmának kifejtése utján kimutatni igyek- szünk az alábbiakban, hogy a szerződés rendelkezései súlyosan sértik véderőnk érdekeit, ellenkeznek kivándorlási politikánk tendeacziáival, és összeütközésbe - jutnak jogrendünk számos kardinális-intézményével,,^más, törvényeinkben,_ugy_min.t_ a bün- tető törvénykönyvben, a véderőtö_rvény.b.en,.. az állampolgár- sági és a kivándorlási törvényben megállapított alapvető jog-
elvekkel. . "
. Tekintettel egyfelől az itt felsorolt szempontokra, más-
felől pedig az Unió honosítási kodifikácziójának- ujabb irány- zatára, és végül tekintettel Ausztriához való viszonyunkra, meg- kíséreljük csoportosítani azokat az okokat, melyek a mi jelen- legi viszonyaink mellett az 1871 :XLIII. t.-cz.-be iktatott állam- szerződés felmondását kivánják.
n . A ssersődés tartalma.
A szerződéseihez! kke szerint «az osztrák-magyar monarchia polgárai, kik legalább öt évig folytonosan az amerikai Egyesült- Államokban tartózkodtak és ezen ott tartózkodásuk alatt az Egye- sült-Államok honosított polgáraivá lettek, az osztrák-magyar kormányok által amerikai polgároknak fognak tekintetni, s ennek megfelelő bánásmódban részesittetni. Viszont az amerikai Egye- sült-Államok polgárai, kik az osztrák-magyar monarchia állam- területein legalább öt évig folytonosan tartózkodtak, s ezen ott tartózkodásuk alatt az osztrák-magyar monarchia polgáraivá lettek, az. Egyesült-Államok által . osztrák, illetőleg . magyar állampolgároknak fognak tekintetni s ennek megfelelő bánás- módban részesittetni.»
E rendelkezés értelmében tehát, az a magyar állampolgár, a ki az Unió polgárjogát megszerzi—g/xig^iLmagyar-állampolgár- ságát. Az I. czikk ezt ugyan nem mondja ki kifejezetten, hanem csak annyit mond, hogy az Egyesült-Államokban honosított magyar állampolgárok «amerikai polgároknak fognak tekin- tetni s ennek megfelelő bánásmódban részesittetni». E szöve- gezés mellett, tekintettel arra, hogy a magyar jog a külföl- dön való honosítást az állampolgárság megszűnésének okául el nem ismeri, első látszatra felmerülhetne az a téves nézet, •—•
a mely pl. a német-amerikai szerződések analog rendelke- zése* tekintetében a német irodalomban ismételten felmer
* «Angehörige des Norddeutschen Bundes, welche naturalisierte Staatsange- hörige d e r Vereinigten Staaten von Amerika geworden sind . . . sollen als amerika-
2
riilt,1 — hogy t. i. az amerikai polgárjog megszerzése nem szün- teti meg, hanem csak felfüggeszti az eddigi állampolgárságot, füg- gőben tartja az abból eredő jogok és kötelezettségek érvényesü- lését. Azonban elég összevetnünk az I. czikk szövegét a szerző- dés IV. czikkével, mely az Unióban honosított személyeknek az «előbbi állampolgári kötelezettségbe való visszalépéséről», az
«előbbi állampolgárságnak újra való megszerzéséről» szól és kétségtelenné válik, hogy az I. czikknek emiitett kitételében implicite a magyar állampolgárság elvesztését is kimondottnak kell tekintenünk.
Az I. czikk értelmében e szerint a magyar állampolgárság elvesztésének feltételei: az Unióban való öt évi folytonos tar- tózkodás2 és az amerikai polgárjog megszerzése. Ennek a két kelléknek cumulative kell fenforognia,3 hogy a szerződés ren- delkezései alkalmazhatók legyenek, a mi annyit jelent, hogy ha valaki öt évnél rövidebb idejű tartózkodás alapján szerezte meg az amerikai polgárjogot, — mint pl. az amerikai hajókon szol- gáló külföldi, a ki már három év után,4 vagy az Unió had- seregébe lépő idegen, a ki már egy. év után honosítható,5 — az a «citizenship» elnyerése daczára is csak az Unió területén
nische Angehörige erachtet und als solche behandelt vverden». (1868. f e b r u á r 22-iki szerződés, I. czikk.)
1 V . ö. Wesendonck : «Einiges űber den deutsch-amerikanlschen V e r t r a g vom 22. F e b r u á r 1868.» («Annalen des Deutschen Reichs.o 1877. 210. 1.) és legújabban Bendix. (Id. m. 78. és 184. I.). Martitz is felveti a k é r d é s t : «Es fragt sich : hat er durch die amerikanische Naturalisation aufgehört, N o r d d e u t s c h e r zu sein, o d e r nicht ?»
(Id. m. 830. 1.) L . továbbá a német szerzódesek egykorú parlamenti tárgyalásainak
jegyzőkönyveit. (Bendix: id. m. 354., 358. és 398. 1.). '
2 A tartózkodás folytonosságát természetesen nem fizikai, hanem jogi értelemben kell vennünk, azaz az ideiglenes távollét által a határidőt nem tekinthetjük megszaki- tottnak. Az Unió joga sem veszi szó szerinti értelemben a honositás kellékeül előirt öt évi folytonos tartózkodást («continued term of five years»). V . ö. Van Dyne: id. m.
83. I. — L . erre nézve még fentebb 14. I. 3. jegyzet.
3 Az 1868 novembêr 16-iki belga-amerikai, az 1870 május 13-iki angol-amerikai, valamint az 1872 Julius 20-iki dán-amerikai szerződés nem ir elő öt évi tartózkodást, hanem minden időhatár nélkül ismeri el az amerikai polgárjog megszerzésének követ- kezményeül az eddigi állampolgárság megszűnését.
4 R e v i s e d Statutes 2174. czikk.
5 Revised Statutes 2166. czikk.
való öt évi tartózkodás után fog a szerződés kedvezményeiben részesülhetni.
A mi már most ennek az öt évi határidőnek számitását illeti, az I. czikk akként rendelkezik, hogy a kik legalább öt évig az Egyesült-Államokban tartózkodtak és «ezen ott tartóz- kodásuk alatt az Egyesült-Államok.honosított polgáraivá lettek», fognak amerikai polgároknak tekintetni. Ebből világosan követ- kezik, hogy az öt évi határidő nem a honosítás perfectiójának időpontjától, vagyis nem a polgárlevél keltének napjától számí- tandó, hanem már az Unió területére való lépés pillanatától, ugy hogy ha akár az öt évi tartózkodás utolsó napján perfektuál- tatott is a naturalisatió, az illető személy már is a szerződés rendelkezései alá esik.*
Meg kell még emlitenünk, hogy a szerződés szerint a honosításhoz fűzött következmények csakis perfekt honosítás esetében állanak be ; miként az I. czikk utolsó bekezdése mondja, «azon szándéknak puszta kijelentése, hogy valaki egyik vagy másik állam polgára kiván lenni, egyik részre nézve sem bir honosítás hatályával».
Ennek külön kimondására azért volt szükség, mert az Unió már a honositási szándék puszta kijelentéséhez, az u. n.
«déclaration of intention »-hoz is jelentős jogi következmé1
nyeket füz. A külföldiek ugyanis már a honosítás iránti szán- dékuk kijelentése után bizonyos magasabb jogállásban része- sülnek,** quasi közbenső helyet foglalnak el az «alien»-ek
* Sok controversiát okozott ez a kérdés a német-amerikai szerződések szem- pontjából, a melyek ugyanis csak annyit mondottak, hogy amerikai polgároknak tekintendők azon németek, a kik az Egyesült-Államokban honosíttattak és ott öt éven át tartózkodtak («welche naturalisierte Staatsangehörige der Vereinigten Staaten von Amerika geworden sind und íünf Jahre lang ununterbrochen in den Vereinigten Staaten zugebracht habén . . . « ) . Kezdetben azt a magyarázatot adták ennek a rendelkezésnek, hogy a honositás befejezése után- még át évi tartózkodásra volna szükség. L. erre nézve Schleiden képviselőnek a porosz-amerikai szerződés tárgyalása alkalmával tartott elő- adói beszédét (Munde: id. m. 16. I.) és Bismarck válaszát; (Munde: id. m. 28. 1.).
* * L . ezek jogállására nézve Van Dyne: id. m. 67. I . ; Sieber: id. m. I. köt.
326. I. és Howard: «Das amerikanische Bürgerrecht.» Leipzig, 1904. 153. 1.
és a «citizen»-ék. között. így az Unió egyes államai még poli- tikai jogokkal, választói joggal1 is felruházzák az ilyen «¡n- tended citizen »-eket, sőt az Unió külügyi kormánya nem egy- szer diplomatiai védelemben is részesiti őket a külföldön,2 ugy hogy a declaration of intention letétele után a honositandók már valósággal «fél-állampolgárokká» válnak. Szükségesnek lát- szott ennélfogva, esetleges téves értelmezések elháritása czéljá- ból, ezt a kérdést eleve tisztázni a szerződésben, annak kifejezett kimondása utján, hogy a declaration of intention még nem ad jogot a szerződésből folyó kedvezmények igénybe vételére.
*
Az I. czikkben kimondott jogelv, mely szerint az amerikai polgárjog megszerzése a magyar, illetőleg az osztrák állampolgár- ságot megszünteti, lényegesen, eltérő jelentőségű a magyar és az osztrák jog szempontjából. Mert mig az osztrák jog már az 1832. évi márczius 24-iki kivándorlási pátensben elismerte a külföldön való honosításnak az osztrák állampolgárságot meg- szüntető hatását (7. §. a) pont) és igy a szerződés I. czikkének rendelkezése, mint az osztrák jognak amúgy is elismert elve,3
Ausztriára nézve csak alárendeltebb jelentőséggel birt, addig a mi jogunkra nézve ez az elv nóvum volt, a melynek jelentősége abban rejlett, hogy először állapitván meg tételes jog utján concrét módozatot az állampolgári kötelékből való kilépésre, megdöntötte a magyar állampolgárság eltörölhetetlenségének
1 Schlief: «Die Verfassung der Nordamerikanischen Union.» Leipzig, 1880.
203. 1.
2 Az intended citizen-eknek nyújtott védelem sok esetben diplomatiai konflik- tusokat is előidézett, igy a bennünket közelről érdeklő Koszta- esetben, melynek szereplője magyar állampolgár volt. L . erről körülményesen Van Dyne: id. m. 70.
és köv. 1.
' 3 Mayrhofer: «Handbuch für den politischen Verwaltungsdienst in den im Reichsrathe vertretenen Königreichen und Ländern.» W i e n , 1895. II. köt. 942. 1. ;
•Frisch: «Das österreichische Staatsbürgerrecht». («Jahrbuch des öffentlichen Rechts.»
VII. köt. 1913. 69. I.)
jogunkban addig fennállott képzetét.1 Mint Pulszky Ágoston mondotta a szerződés képviselőházi tárgyalása alkalmával," «é szerződésben az alattvalóságnak a régi feudális viszonyokból származó és a megváltozhatlanságnak és' eltörölhetetlenségnek jellegével biró fogalma az ujabb államalakulatoknak és a szabad költözködés újkori jogának megfelelő alakulattal biró állam-
polgárság eszméjével, cseréltetik fel».2 ' . . . . Hogy az örökös állampolgárság elvének törvényhozási uton való megdöntése milyen nagyjelentőségű jogi tény volt, e tekim tetben elég arra utalnunkj hogy ez időben még olyan jelentékeny, jogrendszerek, mint az angol és az amerikai jog is a «perpetual allegiance» elvének hódoltak, mely szerint a törvényhozás, illetve a kormány engedélye nélkül senki sem léphet ki az alattvalói kötelékből.3
í Az angol jog a Magna Charta óta követi az «once a subject, always a subject» elvét és diplomatiai gyakorlatában — az angol alattvalóknak idegen állam kötelékébe való felvétele esetén, — oly szigorral őrködött ez elvnek érvényesülése felett,
hogy ez a szigorú álláspontja a mult század első felében az Egyesült-Államokkal még háborúba is sodorta.4 Azonban az örökös állampolgárság doctrinájából keletkezett konfliktusok Angliát is meggyőzték ez elvnek tarthatatlanságáról és mig
4849-ben Palmerston még büszkén hirdette az angol állam- polgárság megmásithatatlanságának elvét,5 addig, két évtizeddel
1 L . erre nézve «A magyar állampolgárság kizárólagossága» czimü dolgozatomat.
(Különlenyomat a Concha-emlékkönyvből. Budapest, 1 9 1 J . 16. és köv. 1.)
• 2 1 Kép viselőházi Naplói 1869—72. X V I I . köt. 26. 1. . . « 3 Blackstone-nak, a common law hires commentatorának szávai szerint : «Natural:
állegiance is a debt of gratitude, which cannot be forfeited, cancelled or altered by ány change o f t i m e , place or circumstances, nor by any thing but the uriited cón- currence of the legislature». («Commentaries on the laws of: England.» Oxford, 1778.' I. köt. 569. 1.). • . ' • ' • . . ' . . . ' , .
4 Az Anglia és az Unió. között 1812-ben kitört háborúnak ugyanis áz volt az oka, hogy Anglia az Unió tengeri hadseregébe lépett s amerikai polgárjogot nyert alattvalóihoz tovább is ragaszkodott, s .feltartóztatta és átkutatta azokat az amerikai hajókat, a melyeken ily személyek jelenlétét gyanitotta. (Van.Dyne: id. m. 271. 1.) •
5 L . Palmerstonnak fentebb idézett nyilatkozatát. (Kapp: id. m. 197..I.) . í . ..
később, az^ 1870 május 12-iki «Naturalizations-act» megalko- tásával az angol törvényhozás már elvetette ezt az elvet, mint a mely «neither reasonable, nor convenient».1 .
Ugyancsak az «inalienable allegiance» elvét követte ez időben a common law másik jogterülete, az Egyesült-Államok joga is. Ezt az elvet hirdették az e korbeli legtekintélyesebb amerikai juristák, Kent2 és Story3 és ezt az elvet érvényesí- tette szigorú következetességgel az Unió birói gyakorlata is,4
a mi annál nagyobb jelentőségű, minthogy Amerikában a birói gyakorlatnak, a főtörvényszék döntvényeinek jogforrási ereje van.5
Ámde az Unió belső jogának ezen álláspontjával ellentét- ben, mint arra már fentebb utaltunk, 1859 óta az Unió kül-.
ügyi kormánya, politikai czélzatból, az európai államokkal szem- ben az egyénnek expatriatióra való jogát kezdte hirdetni, a
«barbár kor maradványának» minősítvén az • örökös alattvalói viszony fogalmát.6
Igaz, hogy az expatriatio szabadságának elvét az Unió utóbb törvényhozási uton is elismerte, a midőn az 1868 julius 27-iki törvénynyel kimondotta, hogy az expatriatióra való jog
«természettől való és benlakozó joga minden egyénnek» («na-r tural and inherent right of all people»),7 azonban .ez a törvény- sem állapította meg az állam kötelékéből való kilépés módo-.
patait, és igy az expatriatio szabadságának kimondása sem volt egyéb, .mint egy szépen körülirt, hangzatos jogelv, a melynek
1 Martitz •' id. m. 1 1 5 9 . I. Az 1870 május 12-iki törvény 6. czikke kimondotta, hogy a ki külföldön honosíttatott, megszűnik angol alattvaló lenni.
2 Kent; «Commentaries on American law.« N e w - Y o r k , 1 8 5 1 . II. köt. 10. 1.
3 Story: «Commentaries on the constitution of the United States.» Boston, 1 8 5 1 . III. köt. 3. és köv. I. '
4 Az amerikai birói gyakorlat álláspontjának jellemzésére nézve I. Dutcher :.
• T h e right of expatriation.» («The American law review» 1877. X I . köt. 469. é s köv. I.) valamint u g y a n ő : «Du changement de nationalité aux États-Unis». («Journal du droit international privé.» 1887. X I V . köt. 388. I.)
5 Concha: «Újkori alkotmányok.» Budapest, 1884. I. köt. 275. I.
6 L . Cass fentebb idézett nyilatkozatát. (Riport 54. 1.)
7 «The right of expatriation is a natural and inherent right of all people, indispensable to the enjoyment of the rights of life, liberty, and the pursuit of happi- ness.» (Revised Statutes sect 1999.).
gyakorlati megvalósításától azonban az Unió tartózkodott.
A kérdés ekként továbbra is függőben maradt és a bírói gyakorlat, valamint azzal összhangban az amerikai jogi irodalom, az 1868 julius 27-iki törvény meghozatala után is és az európai államokkal kötött honositási szerződések rendelkezései daczára, — a melyeket kifejezetten az általános jogelvek alól való puszta kivételeknek tekintett,* — továbbra is következetesen azt az elvet vallotta, hogy az expatriatio joga az egyént meg nem illeti. És ez maradt az uralkodó álláspont egészen a legújabb időkig, a mig végre négy évtizeddel az expatriatio jogának.
elvi elismerése után, az 1907 márczius 2-iki törvény gyakorla- tilag is érvényt szerzett ennek a jognak, a midőn megállapította az állam kötelékéből való kilépés módozatait, kimondván, hogy.
a külföldön való honosítás vagy az idegen államnak tett hűségi eskü az amerikai polgárjog elvesztését vonja maga után.
(2. czikk.) * * .
' Lássuk már most, minő helyzetet foglal el az 1870 szep- tember 20-iki szerződés a magyar jog keretében, első sorban pedig, minő hely illeti a szerződés I. czikkét állampolgári jogunkban.
Az 1879 : L . t.-cz. 47. §-a szerint «jelen törvény alól kivé- telnek van helye azon államok irányában, a melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, a mennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak.» E §. utján ily for-
mán az Unióval kötött szerződés, mely egyfelől az állampolgárság elvesztése, másfelől pedig, mint arra alább reátérünk, a vissza- honositás tekintetében állapit meg a törvénytől eltérő szabályo- kat, állampolgári jogunkba kifejezetten incorporáltatott.
* Dutcher: id. m. 477. I.
* * «Any American citizen shali be deemed to have expatrlated himself when he has been naturalized. in any foreign slate in conformity with its laws or v/hen he has taken an oath of allegiance to any foreign statet.
• Minthogy azt az elvet, melyet a szerződés I. czikke az amerikai polgárjog megszerzése esetére kimondott, — t. i.
hogy a k ül földön való honosítás az állampolgárságot meg- szünteti, — az 1879: L. t.-cz. nem vette fel az állampolgárság elvesztésének esetei közé, sőt azt expressis verbis kizárta a törvényből (36. §.),* ilyképen a szerződés I. czikkében foglalt rendelkezés, mint az állampolgárság szabályozásának általános elvei alól való kivétel jelentkezik. Jogunk e szerint a magyar állampolgárság elvesztésének a törvény 20. §-ában megjelölt rendes módozatain kivül még egy különleges módját ismeri, t. i.
az Egyesült-Államokban való honosittatást.
. Alkotmányjogi szempontból mindenesetre aggályos jog- állapot, hogy nemzetközi szerződés utján az állampolgári viszony szabályozására az általános jogszabályoktól eltérő rendelkezé- sek statuáltatnak. Az állampolgárok törvény előtti egyenlő- ségének elvébe ütközik ugyanis az a rendezés, a mely mellett a polgároknak egy külön kiemelt kategóriájára nézve más módon szűnik meg az állampolgári viszony és igy más módon szűnnek meg az állampolgárságból folyó jogok és kötelezett-' ségek, mint a többi állampolgárokra nézve.
Egy honosítási szerződésnek nézetünk szerint mindenkor a tételes állampolgári jog kereteibe kell illeszkednie; ily szerződés csak. az állampolgársági törvény alapelveivel összhangban, csak a positiv állampolgári jog mellett állhat fenn, azt csak ki- egészitheti, de át nem törheti. E tekintetben példát .vehet- tünk volna Angliától, mely mielőtt az Unióval a honosítás, tárgyában szerződött volna, előbb megfelelőleg reformálta a maga állampolgári jogát. Anglia ugyanis eredetileg — 1868 október 9-én — csak egy ideiglenes egyezményt kötött az Unióval, a végleges szerződés megkötését azonban fentartotta arra az időre, a mikor az e szerződésben foglalt elvet, mely
* «Az a magyar állampolgár, a ki egyszersmind más állam polgára, mind- addig magyar állampolgárnak tekintendő, mig magyar állampolgárságát a jelen tör- vény értelmében el nem vesztette». .
szerint a külföldön való naturalisatio az angol állampolgárságot megszünteti, a maga belső jogába recipiálta. Miután ez az 1870 május 12-iki törvénynyel megtörtént (6. czikk), már a következő napon, május 13-án megköttetett a végleges szerző- dés. Nekünk is az lett volna annak idején a feladatunk, hogy vagy a szerződésben kimondott alapelvnek megfelelőleg szabá- lyozzuk a magyar állampolgárságot, vagy pedig, ha már attól eltérő alapon szabályoztuk azt, akkor gondoskodnunk kellett volna egyúttal a szerződés felmondásáról.
Nem azt"akarjuk ezzel mondani, hogy az I. czikkben fog- lalt elvet jogunkból kiküszöbölendőnek tartjuk, — sőt ellen- kezőleg, magunk sürgettük más alkalommal ez elvnek recep- tióját, kifejtvén annak gyakorlati előnyeit ugy az állam, mint áz egyén érdekei szempontjából,* — hanem csak azt kivánjuk hangoztatni, hogy kétféle szabályozásnak e téren nincs helye;
az állampolgári jogegyenlőség elve megköveteli itt az egységes rendezést. Kiemeljük ez alkalommal is,- hogy de. lege ferenda ezt az egységes szabályozást éppen az Unióval kötött szerző- désünk í. czikkében statuált elvnek általánosítása, azaz a kül-
földön való honosítás honosságszüntető, hatályának elismerése utján tartjuk megvalósitandónak, vagyis a szerződés felmondása után is mindenesetre megőrzendőnek tartjuk jogunk számára azt az elvet, melyet az I. czikk kimond. És ez a körülmény bizonyos junctimot fog kivánni a szerződés felmondásának és állampolgársági törvényünk revisiójának időpontja között, illető- leg arra utal, hogy a szerződés felmondásával egyidejűleg vegyük revisio alá állampolgársági törvényünket is.
Az I. czikk recensiójával kapcsolatban végül -még egy szempontra kell utalnunk, A szerződés szerint á szerződő államok
kölcsönösen elismerik polgáraiknak a másik államban történt honosítását és annak következményeit. Forma szerint tehát a kölcsönösség a szerződő felek között meg van óva; ha azonban
* L. id. dolgozatomat: 82—118. 1.
nézzük, hogy hogyan fest ez a kölcsönösség a gyakorlatban, akkor elég az Unió és Magyarország közötti vándormozgalom képére tekintenünk és a mi itt első sorban figyelembe jön, elég szembeállítanunk az Egyesült-Államokban honosított magyarok és a Magyarországban honosított amerikai polgárok számát és kétségtelenné válik, hogy a kölcsönösség itt csupán papiroson van meg. Az utolsó három évtizedben ugyanis az Uniónak mindössze 99 polgára vétetett fel a magyar állam kötelékébe.*
A mi ezzel szemben az Unióban honosított magyarok számát illeti, erről statisztikai adatokkal ugyan nem rendelkezünk,**
minthogy az Unió hatóságai a honositandók nemzetiségéről egyáltalában nem vezetnek nyilvántartást, de ha tekintetbe vesz-, szük, hogy Hegedűs Lóránt közlése szerint 1899-ben pl. a newarki. telep egyedül 1 5 0 magyar honos «citizen»-t szám- lált, Jonkersben a 300-at, Clevelandban az 500-at meg- haladta a magyar szavazók száma, hogy továbbá az 1898-ban megalakult «Amerikai magyar-tót ligát» a newyorki lapok több
* Az 1881-től 1911-ig Magyarországban honositolt amerikai polgárok számát a
«Magyar Statisztikai É v k ö n y v , eddig megjelent köteteinek adatai' alapján összeállitott következő kimutatás tünteti f e l :
• 1 8 8 1 - 1 8 9 0 _ „ _ _ 4 ,9 o r_ _ _ _ _ _ _ 6
_ 1891 _ _ _ _ _ 6 1902 _ _ _ _ _ 1 1
" - , 1 8 9 2 _ _ _ „ „ „ - I 9 0} _ _ _ _ _ _ _
1893 _ _ _ _ _ 7 I 9 0 4 _ _ _ _ _ 9
j 894 _ _ _ _ _ _ — i9o , _ _ _ _ _ _ _ 7
1895 _ _ _ _ _ 2 1906 _ _ _ _ _ 14
1896— _ _ _ _ _ _ I 9 0 7 _ „ _ _ _ _ —
1897 _ _ _ _ _ 7 1908 _ _ _ _ _ 6
1898 „ _ _ _ _ _ 2 i909_ _ _ _ _ _ 2
1809 _ _ _ _ _ 1 1910 _ _ _ _ _ 3
1900 _ _ _ _ _ _ 1 1 9 1 1 _ _ _ _ _ _ 1 1
" Összesen 99 Azonban ezeknek, jelentékeny része is kétségkívül a visszahonositottak közül került ki.
A honosításokról nálunk csak az állampolgársági törvény (1879 : L . t.-cz.) é l e t b e l é p é s e
óta készül nyilvántartás. "
**. Az erre vonatkozó adatok iránt kérésemre newyorki főconsulunk, N u b e r Sándor lekötelező készséggel igyekezett az illetékes amerikai hatóságoktól tájékozást szerezni. «A bevándorlóknak különben szigorúan fölvett adatai — irja 1 9 1 3 julius 22-én kelt nagyérdekü levelében — a honositandók nemzetiségének minőségére ki nem ter- jesztetnék. A honositás 1906 évig minden ellenőrzés nélkül történt az arra hivatott vagy gyakran nem is hivatott bíróságok által, a melyek száma több mint ötezerre
ezer «hun» szavazatra becsülték,*, és ha végül rámutatunk arra, hogy az amerikai sajtó legújabban arról panaszkodik, hogy a magyar rossz bevándorlási elem, mert a bevándorló magyaroknak «csak» 14 százaléka** szerzi meg a citizenshipet, akkor hozzávetőleges képet nyerhetünk az ott honositott ma- gyarok számáról. A kölcsönös honosításoknak ez az aránya egymagában is világossá teszi, hogy a szerződő felek helyzete tényleg a legnagyobb mértékben egyenlőtlen és ehhez képest a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek is egyenlőtlenül osz- lanak meg a szerződő felek között. Minthogy ugyanis mi az Unióban való honositás folytán elvesztett polgáraink ezreivel szemben honositás utján három évtized alatt csak 99 amerikai polgárt nyertünk, nyilvánvaló, hogy a honositáshoz fűzött jogi következmények szempontjából a szerződés csak reánk nézve bir gyakorlati jelentőséggel, mig az Unióra nézve eltűnő jelen- tőségű. Még teljesebb mértékben ki fog tűnni a szerződésnek ez az egyoldalú volta, s a szerződő feleknek ez az egyenlőtlen, illetve Magyarországnak a szerződés szempontjából elfoglalt passiv helyzete a következő czikk tárgyalása során.
*
rúgott. Az 1906. évi junius hó 29-én hozott törvény, érvényessége óta, a mely a be- vándorlási főbiztosság keretében egy honositási osztályt is léptetett életbe, e téren is szabályozottabb állapotot teremtett, ugy hogy jelenleg legalább az évenként honosí- tottak és a honosításra feljogosított bíróságok szánta pontosan nyilvántartatik. Az eddig rendelkezésre álló mult évi jelentés szerint az 1 9 1 1 . évi július i-től 1912. évi junius 30-ig terjedő pénzügyi évben 69,96; honositási bizonyítvány adatott ki az arra fel- jogosított 2527 bíróság részéről». — Lényegében egyezik ezzel az az érlesités, melyet ugyanekkor a Washingtonban székelő «Bureau of Naturalization, igazgatójától, Richard K . Campbelltől (Commissioner of Naturalization) kaptam. «Naturalization records — irja 1913 julius 29-én kelt levelében — have been maintained by the Federal G o v e r n - ment only sincc S e p t e m b e r 26, 1906, it is not believed that the information requested by you can be obtained. Prior to said date naturalization records w e r e made only in the various courts in which aliens w e r e naturalized».
* Hegedűs : id. m. 29. és 30. I. -
* * Fogalmat alkothatunk az ennek megfelelő szám nagyságáról, ha tekintetbe veszszük, hogy pl. az 1906—1910. években az Amerikába vándorolt magyarországi ki- vándorlók évi átlaga 109,204-et tett ki. («Magyar Statisztikai Évkönyv.» X I X . évf.
Budapest, 1912. 57. 1.) :
