A kereskedelmi levelek feltételes illetékmentessége

A kereskedelmi levelek feltételes illeték- mentessége.

I r t a : Andreanszky István pii. min. osztálytanácsos.

Az okirati iltetékekre vonatlkozó jogszabályok hiva- talos öss'zeálliitásániak tervezete <a kereskedelmi levelek feltételes ilkhékmentességét a (következőkép kivánja szabályozni:

188. §. Kereskedők és iparosok levélváltásai.

(1) A kereskedőknek és m á s i p a r o s o k n a k a s a j á t üzle- t ü k körében i r t v a g y kapott leveleiben foglalt- okiratok fel- tételesen illetékmentesek, h a azok nem t a r t a l m a z n a k m á s t m i n t :

1. a kereskedő v a g y iparos rendes üzletkörének tár- g y a i r a vonatkozó adásvételi, szállítási v a g y vállalkozási jogügyletet-;

2. az 1. p o n t b a n emiitett jogügyletre vonatkozó a j á n - l a t o t ;

3. az 1. pontban emiitett jogügyletből származó köve- telés kiegyenlítésére vonatkozó megállapodást-;

4. az 1. p o n t b a n emiitett jogügyletből származó köve- telés kiegyenlítésének elismerését.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított feltételes illeték- mentesség a levélben foglalt számlára, u t a l v á n y r a , enged- ményre, kezességvállalásra és z á l o g j o g a l a p i t á s r a , továbbá a követelés kiegyenlítésére vonatkozóan a levélben f o g l a l t oly megállapodásra, amely az előbbi j o g a l a p helyett m á s jog- alapot v a g y a követelés f ő t á r g y a helyett m á s t á r g y a t köt ki és ezzel olyan u j jogügyletet hoz létre, amely nem a ke- reskedő v a g y iparos rendes üzletkörének t á r g y a i r a vonat- kozó adásvételi, szállítási v a g y vállalkozási j o g ü g y l e t —•

nem t e r j e d ki.

(3) A feltételes illetékmentesség csak a valóságos levél- v á l t á s r a t e r j e d ki. A rendes szabályok alá esnek az olyan l e v é l f o r m á b a n kiállított okiratok, amelyeket m i n d á két szerződő fél aláirt, továbbá az olyan levelek is, -amelyekre a m á s i k fél az ügyelethez való h o z z á j á r u l á s á t rávezette, s azokat a levélírónak visszaadta.

(4) Az, liogy a. különben illetékmentes levélben t a n u k a l á í r á s a is van, v a g y a levélíró a l á í r á s á t közjegyző v a g y b í r ó s á g hitelesítette, a levél feltételes illetékmentességét nem szünteti meg.

(5) H a a jogügyletet az üzleti szokások szerint nem le- velezés u t j á n szokták i r á s b a f o g l a l n i és a levélformát nyilván csak az illeték elkerülése végett választották, a levelet az ebben a L b a n megállapított feltételes illetékmentesség n e m

illeti meg. Sscrk.

186

A kereskedelmi levelek feltételes illetékmentessége a legutolsó másfélévben a szakkörökben és a szaksajtó- ban különösen sok és élénk megbeszélés tárgya volt. Az e körül az intézmény körül csendes szívóssággal való- jában már régóta húzódó vitákat az lobbantotta föl ennyire, hogy az okirati illetékekre vonatkozó jogszabá- lyok hivatalos összeállításának tervezete, amelyet a pénz- ügyminiszter az 1927. év őszén nyilvánosságra bocsátott és az érdekeltségeknek hozzászólás végett megküldött, az intézménynek nem eléggé határozottnak látszó körvona- lait u j szövegezéssel kísérelte meg világossá tenni, s erről az u j szövegezésről az érdekelteknek szinte egysé- ges nézete volt, hogy az a kereskedelmi életet eddig meg-

illető illetékkedvezményt lényegesen megszükitené. A kedvezményiintézmény fogalomkörének ilyképen v a j ú d ó ujraszövegezése időszerűvé teszi a kereskedelmi levelek feltételes illetékmentességével való foglalkozást, de ezen- felül az utóbbi időben, ebbe a tárgykörbe vágó több olyan u j alkérdés is felvetődött, amelyre vonatkozóan, egy- öntetű nézet kialakulása szintéin, kivárna tos.

A kereskedelmi levelek feltételes illetékmentessége régi intézmény, kezdetétől fogva változatlan jogszabály- szöveggel. Hogy ennek ellenére még a fogalmi körét sem tudta a gyakorlat legalább az alapvető vitákat kizáró módon teljesen tisztázni, onnan, van, mert a jogszabály- szöveg változatlansága mellett maga a na.gy életintéz- mény, amelyre a szabály vonatkozik, a kereskedelmi forgalom: működése tartalmában ós formáiban is sok u j alakuláson ment keresztül. A viszonyok változása a régi szabályszövegnek u j meg u j értelmezési kérdéseit adta föl, amelyeket a pénzügyi hatósági gyakorlat hol többé, hol kevésbé szerenesés kézzel iparkodott megoldani, s ezenközben a régi szabályszöveg és fényállása: a keres- kedelmi forgalom egyre távolodtak egymástól, ugy hogy a. szabálynak az eredeti célzatnak megfelelő korszerű ujraszövegezése valóban iidvöis lenne. Nem kétséges, hogy az ujraszövegezést csak az eddigi gyakorlat tanul-

ságaira és eredményeire lehet -alapitani, s ezt kísérelte meg, habár talán csak elsődleges vázlatban, az okirati illetékek hivatalos összeállításának erészben oly sok visszahatást kiváltott tervezete.

A szóbanlévő illetékmentességi szabálynak a mai élethez viszonyított helyes értelme kialakítása körül két szempont áll egymással szemben: a kincstári érdek és a kereskedelmi forgalom könnyiiségének követelményei.

Bizonyos, hogy ez az illetékmentességi szabály a mindig működő megkerülési törekvéseknek egy folyto- nosan szemelőtt tartott területe, mindig csábitóan kínál-

kozó eszköz, hogy a levél — „az alak" — révén illeték- mentességhez lehessen juttatni olyan okiratot is, amely- ben foglalt jogügylet már nem tartozik abba a kereske- delmi forgalmi körbe, amelynek az illetékmentességre szüksége van, s amelynek ennélfogva a jogalkotó akarata a mentességet valójában szánta. Ez a szempont állami pénzügyi szempontból a megszorító irány mellett szól.

A másik oldalon küzdő érdek viszont a kereskedelmi forgalmi életnek ösztönös törekvése, hogy a¡z okirati illetékek terén neki biztosított ez a — nyilván helytelen lenne azt mondani: kiváltság, helyesen mondva inkább — lényege mulbatalanul megkövetelte kivételes jogszabály csorbitiaitlanu! fenmaradjon.

Összevetve a kérdés két oldalát, meglátszik nemcsak a mentességi szabály u j szövegezésének nehézsége, na- nem annak a rendkívüli hordereje is, hogy az uj-szöve- gezés jó legyen, mert amig egyrészről az egyetemes köz- érdek az állami pénzügyi eredmény védelmére való kor- lát megvonására utal, addig másrészről époly fontos, hogy ez a korlát a megfelelő határon legyen megvonva, s ne keritsen el egy talpalatnyit sem az egyetemes köz- érdek másik területének: a könnyű kereskedelmi forga- lom előfeltételeinek rovására.

Minthogy vitán felül áll, hogy a kereskedelmi leve- lek feltételes illetékmentességére vonatkozó szabályok u j megszövegezésénél csak.ez a célzat, lehet a vezető, a készülő u j szövegezés megoldásra váró sarkalatos pont- jait az alábbiakban lehet vázolni.

A mai. is hatályos régi szöveg — (illetékdijjegyzék 59. tétel -4. pont) — szerint a kereskedő levele vagy a kereskedőhöz intézett levél feltételesen illetékmentes, lm a kereskedő üzletének tárgyára vonatkozó jogügyletet tartalmaz. Kivétel azonban, ha a levélalakot váltó, köte- lezvény, zálogjegy, utalvány, hitellevél, számla, fuvaro- zási okirat, biztosítási vagy társasági szerződési okirat kiállítására használják fel. Ilyen esetben a levélnek, habár a benne foglalt jogügylet a kereskedő üzletének tárgyára vonatkozik is, a feltételes illetékmentesség nem jár. Három a lényeges pont tehát: — kereskedő által vagy kereskedőhöz irt „7) levél" legyen az okirat; annire a levél vonatkozik, az „2) a kereskedő üzletének tárgya"

legyen; és n, levélben, foglalt jogügylet ne essék „3) a ki- vett jogügyletek" közé.

A „levél" közéleti fogalom, amelyről a mai szabály- szöveg semminemű meghatározást nem ad, pedig a gya- korlat ereszben— kincstári érdekből, — ha nem is szoros

fogalommegbatározásnak, de legalább valamelyes körül- írásnak szükségét érzi, mert épen a „levélalak" (amely

188

szót a mai szabályszöveg, nem szerencsésen, basznál is) az az eszköz, amelyet a nem jogosult mentesülési szán- dék a maga céljaira kihasználni igyekszik. Pedig a levél nem csak alak, annak fogalmi lényege is van. A levél

fogalmi lényegének kidomboritására való törekvést- mu- t a t j a az okirati illetékek hivatalos összeállítása terveze- tében az a különösen sok észrevételre okot adott két mondat, hogy: — „A feltételes illetékmentesség csak a valóságos levélváltásra terjed ki". — Ha a jogügyletet az üzleti szokások szerint nem levelezés u t j á n szokták irásbafoglalni, aleveleta feltételes' illetékmentesség nem illeti meg".

Valóságos levélváltásra, nemcsak a levélalakra, ha- nem a levélnek lényegére is utal a hivatalos összeállítás tervezete. A levélnek a közéleti forgalom szerint az a lényege, hogy az a nyilatkozatnak irás u t j á n való köz- lése. Az, akihez a levél szól, távollevő, aki a hozzá eljut- tatott irás elolvasása u t j á n szerez tudomást a neki szánt nyilatkozatról.

Érthető, hogy amikor a kereskedelmi levelek felté- teles illetékmentességére vonatkozó szabályok szövegezé- sénél a kincstári szempont a levél lényegének ilyenféle fogalmi körülírására való hajlandóságot árul el, akkor a kereskedelmi érdek aggódva figyel fel, mert azt a cél- zatot sejti, hogy az illetékmentesség a levelezés u t j á n létrejött ügyletekre szoruljon, a kereskedelmi levelek- nek a r r a -a körére, amely levelek a kereskedő ügyletei keletkezésének megelőzői mozzanatait, s legfeljebb az ügylet keletkezését befejező utolsó mozzanatot tartalmaz- zák, minők az ajánlat és unnak elfogadása, valamint, a közbeeső mozzanatok: az ellenajánlat, az ajánlatnak és az ellen-ajánlatnak egyszer vagy többször módosítása-, míg végre egyenlővé lesz a ké-t akarat tartalma és meg- születik a. -szerződés. Pedig -az illetékmentességre számot tartó kereskedelmi levelezési körnek ez csak egyik része.

Lehet, hogy kezdetben, amikor az illetékintézmény kelet- kezett, túlnyomóan ebben a- körben volt fontos az illeték- mentesség. Ma azonban — a fejlett igazgatással dolgozó kereskedelmi üzemeknél — épen olyan fontos vagy talán még fontosabb a már létrejött ügyleteket utólagosan irásbafoglaló kereskedelmi levelezés illetékmentessége.

Ebbe a második körbe sorozódik — átvonva az első kör- ből — az az eset is, amely az üzemigazgatás bonyolódá- sával egyenlő arányban szaporodik, amikor a szerződést előkészítő nyilatkozat közlése eredetileg szintén nem írásban történt ugyan, azonban annak utólagosan Írás- ban — levélben — való külön megrögzítése üzemigazga- tási okokból szükséges volt.

Az illetékmentességnek ebből a második körből való kizárására senki sem gondolhat. Legkevésbé gondolt erre a, hivatalos összeállítás tervezete. Kitűnik ez a fentidézett abból a második mondatából, amely a j ogügyleteknek levelezés utján való „irásba,foglalásáról" szól. De szem- ben a levélalakkal, a levél lényegének kiemelésére itt. is törekszik a hivatalos összeállítás tervezete, amikor ki- köti, hogy az utólagosan irásbafoglaló levél olyan jog- ügyletre vonatkozzék, amelyet az „üzleti szokások" sze- rit levelezés utján szoktak irásba-foglalni.

A kereskedelmi levelezésnek ebben a második köré- ben a levél lényegének kifejezése céljából azért nem lehet a „valóságos levelezés"-rc utalni, mert amig a kereske- delmi levelezés fentemiitett első csoportjában az elgon- dolás az, hogy a levél azért keletkezik, mert a másik üzletfél távol van, minélfog*va az első csoportban, már az alapelgondolásból következik, hogy a kereskedelmi levél is közéleti értelemben' vetít valóságos levél, vagyis

„ny.ilatkozatközlési eszköz" legyen, addig a második csoportban, ahol az az elgondolás, hogy a levél üzem- igazgatási okokból keletkezik, itt már az alapelgondolás nem okvetlenül hozza magával a kereskedelmi levélnek

„nyilatkozatközlési eszköz" szerepét. A kereskedelmi levélnek az utóbbi estben is lehet ilyen szerepe, ha neve- zetesen a kereskedő ia szóbeli ügyletét irásbafoglaló leve- let üzlettársa eltávozása után arja és üzlettársának utóla- gosan küldi el. De nyilván beletartozik ebbe a második csoportba, tehát a. kereskedelmi levelezés fogalmi körébe az az eset is, amikor a kereskedő a megbeszélt ügyletet nyomban, még az üzlettársa jelenlétében, levél alakban irásbafoglalja — a szövegezést üzlettársa segítségével készíti — s a megirt levelet üzlettársa kezébe adja, mig a levél másolata a saját irattára részére visszamarad, amely esetben pedig a levél már nem „nyitatkozatközlési eszköz" szerepet töltött be.

A kereskedelmi levél fogalma itt elválik a levélnek közéleti fogalmától, s amikor az okirati illetékek hiva- talos összeállítása a kereskedelmi levelezés második csoportjára — az ügyletet nem létrehozó, hanem utóla- gosan irásbafoglaló levelek csoportjára — a levél lénye- géül azt tűzi ki, hogy az olyan ügyletet foglaljon Írásba, amelynek irásbafoglaiása az üzleti szokások szerint leve- lezés utján szokásos, ezzel voltaképen a kereskedelmi levélnek a l e v é l közéleti fogalmától eltérő fogalmi meg- határozását adja.

Ámde az adott meghatározással szemben helytálló az.

az érv, hogy az üzleti szokásokra való utalás a pénzügyi hatósági gyakorlat számára nem kielégítő ismérv, mert

190

az üzleti szokások helyenkint, időnkint és üzletágankint eltérők, ezeknek irányadóul kitűzése tehát csak ujabb végtelen vitatkozások forrása lenne.

Minthogy pedig a kereskedelmi levél sajátos lénye- gének körülírására más ismérv sem ígérkezik gyakorlati szempontból sikeresnek, minthogy továbbá az az ismérv, amelyet a hivatalos összeállítás tervezete megkísérelt, már nem is a levélnek, mint eszköznek valamely fogalmi vonását jelölte meg, hanem úgyis a levél'tartalmára utalt már, leghelyesebbnek látszanék, ha az u j szövegezés a kereskedelmi levél fogalmának meghatározására vonat- kozó szándékát elejtené, s a kereskedelmi levélről — esetleges alaki körülíráson felül (pl. hogy amit mindakét fél aláirt, az már nem levél) — lényegi meghatározást, épugy mintáz eddigi szöveg-, -nem adna, hanem az illeték- mentességnek kincstári szempontból szükségesnek látott

korlátját a szövegezés második feladatánál, az illeték- mentességnek a levél tartalmi körébe vágó előfeltételei meghatározásánál igyekeznék megvonni.

A szövegezés második sarkalatos feladata ugyanis:

„a kereskedő üzlete tárgyai" fogalmának meghatározása:

az a pont, ahol az intézménynek igazán a mélyére lehet nézni, s -amelynek kapcsán rá lehet mutatni, hogy a ke- reskedelmi levelezés feltételes illetékmentessége nem más, mint az okirati illetékek általános alapelvének a kereskedelmi élet sajátos területére alkalmazott ki-

fejezése.

Az okirati illetékek forgalmi jogügyletek megadóz- tatása azzal a korlátozással, — és ez az intézménynek az .alapelve, — hogy a jogügylet csak akkor esik adóztatás (illeték) alá, ha arról a felek okiratot készítenek. Az illetékszedésnek az okirat keletkezéséhez kötése mélyre- ható elgondolás, amelynek nem az az első pillanatra fel- tűnői látszó célszerűségi szempont vain a hátterében,

hogy a csupán élőszóval megkötött forgalmi jogügyle- teket az adóztató hatatom ugy sem tudja utóiérni, — mert utói tudja érni, megmutatta laiz általános forgalmi adó.—

hanem ia mérsékeltlkörü adóztatási szándék az alapelv:

az adóztatás körének olyan szűk megvonása, hogy a min- dennapi életnek folyton ismétlődő, könnyen gördülő forgalmi ügyletei, amelyek a polgárok számára egyen- kintvéve csekélyebb jelentőségűek, s ennélfogva élőszó- val, vagy szóló cselekedettel kézen-közön szoktak le- bonyolódna, hogy ezek kivül maradjanak az adóztatási

körön, s az utóbbiba csupán a ritkábban előforduló, elő- készítéssel, nagyobb körültekintéssel keletkező, a polgá- rok, számára egyenkint is fontosabb jogügyletek kerül-

jenek bele, amely jogügyleteikről épen fontosságiknál fogr a rendszerint okiratot szoktak készíteni a felek.

Az intézménynek ez a mérsékeltkörii adóztatási alap- elve nyilván változatlanul kell hogy hasson a kereske- delmi élet területén is. Ezen a sajátos területen azonban az illetékkötelezettségnek az okiratok keletkezéséhez kötöttsége, amely a többi területen a mérsékeltkörii adóz- tatási célzatot automatikusan megvalósítja, egymagában- véve nem elég az alapelv érvényesülésére. A kereskedő itt hátrányba kerülne, mert. működése sajátos természete hozza magá val, hogy a mindennapi üzleti életének folyton ismétlődő, könnyen gördülő foirgiallimi ügyleteiről, habár azck az ő számára egyenkfintvéve rendszerint szintén cse- kélyebb jelentőségűek, mégis sokszor írást kell kiállí- tania, egyrészt, nnert m üzletrész, akihez szól, távol van, s pusztán az egyes ügyletek miatt föl nem keresheti, csak írásban közölheti vele nyilatkozatát, másrészt üzemigazgatási okból, mert másként .nem tudná rendben tartani ügyleteinek sokaságát. Ezért szükséges a keres- kedelmi életre vonatkozóan az okirati illetékek alap- elvének helyes érvényesülése céljából az a kiegészítő szabály, hogy a kereskedőnek a mindennapi ügyleteiről kiállított, könnyű formájú írásai feltételesen illetékmen- tesek legyenek. S minthogy az ilyen kereskedői ügyle- tekről kiállított, könnvü formájú Írásoknak régi keres- kedelmi. -szokás szerint természetszerűen a levél az alakja, igy jut el a sz-abályozás a kereskedelmi -levelek feltételes il 1 eté km entess égének in t-ézm ényéhez.

Az az igazi célja és értelme tehát ennek az intéz- ménynek, hogy a -kereskedőnek mindennapi ügyletei, amelyeknek rendszeres, folyton ismétlődő kötéséből él, amelyekben >az üzletmenete zajlik le, az üzleti szokásnak megfelelő könnyű formában — levélalakban — feltéte- lesen illetékmentesen legyenek írásba foglalhatók. A kereskedő üzleti tárgyai: ezek a. mindennapi, rendszere- sen ismétlődő ügyletek, amelyek összeségiikben a rendes üzleti forgalmat, adják.

„A -kere-ske-dö üzlleti .tárgyári," fogalmának — aiz ille- ték szempontjából — ebben az értelemben megfelelő szöveggel meghatározása alkalmas lenne arra, hogy a kereskedelmi levelek feltételes illetékmentességének kö- rét élesebbre vonja, sok eddigi vitát megszüntessen, és a helyesen felfogott állami pénzügyi érdeket megóvja, anélkül, hogy a, 'kereskedelem kedvezményeit csorbítaná.

Kifejezésre juttatná, az ilyen meghatározás, hogy a kereskedőnek ritkábban előforduló ügyletei, amelyek bár az üzletre vonatkoznak, de kivül esnek az olyan ügy- leteknek a körén, aminőknek rendszeres kötésére az üzlet

) 92

alapítva van, vagyis amelyek nem a rendes üzletmenet kifejezői, ezek már nem esnek az „üzlet tárgyai" közé, s ennélfogva az ilyen ügyletekről készülő okirat, habár levélalakja van is, feltételesen illetékmentes néni lehet.

Nem tarthat számot illetékmentességre az üzleti helyiség bérletéről szóló levél, amelyet az eddigi gyakor- lat sem minősített illetékmentesnek, habár törekvések erre is megnyilvánultak.

Nem lehet illetékmentes továbbá az alkalmazottak szerződtetését tartalmazó levél, amelyet pedig az állandó birói gyakorlat eddig illetékmentesnek nyilvánított. Ez azonban különös vonatkozás, mert elsősorban sziciális háttere van. Az erre vonatkozó birói gyakorlatban szoci- ális érzék nyilvánult. A gyakorlat itt tágított a szabá- lyokon, u j szabályt hozott létre, mintegy pótolva a jog- szabályalkotó hatalom részéről késedelmeskedő korszerű u j intézkedést. Ma azonban az idevonatkozó u j jog- szabály már közvetlenül megszületése előtt van. Az országgyűlés mindkét háza elfogadta már „Az okirati illetékek alól ujabban szükségessé vált mentességekről és kedvezményekről" szóló törvényjavaslatot, amely amellet3, hogy többek között a szolgálati szerződések illetékét 1.5%-ról 0.5%-ra leszállítja, a következő két mentességi szabályt tartalmazza: — 1) Illetékmentesek fizok a szolgálati szerződések, amelyeknél a kikötött bér- nek (fizetésnek) egy hónap ra eső összege személyen kint 500 (ötszáz) pengőt meg nem halad. — 2) Az őstermelő, ipari és kereskedelmi üzemek alkalmazottainak a rendes üzemi munkára vonatkozóan tömegesen megkötni szo- kott szolgálati szerződései illetékmentesek. E két fel- tétlen illetékmentesség-!, -szabály mellett szociális érdeket nem sérthet többé, ha a kereskedelmi levelek feltételes illetékmentességére vonatkozó szabályok u j szövegezése visszaadja a szabályoknak azt az eredeti értelmét, hogy

;iz alkalmazotti szerződésekre vonatkozó okiratokat, habár kereskedelmi levél alakjuk van is, ezen a cimeu illetékmentesség meg nem illeti.

Nem tartozik végül az illetékmentességre jogosult ügyletek közé különösen az iizletal apitásra, valamint az üzletkör változtatására vonatkozó szerződés, továbbá az üzletbövités — kereskedői vagy ipari üzletnek a maga egészében megszerzése — amikor az egyik vállalat meg- veszi és magába olvasztja a másik vállalatot. Ekörül vannak a legerősebb vitatkozások mostanában is.

Harmadik feladata a kereskedelmi levelek feltételes illetékmentességi szabályai ujraiszüvegez, és ének „a kivett jogügyletek" meghatározása. Melyek azok a jogügyletek, amelyek habár a kereskedő „üzlete tárgyai" körébe tar-

tozna k, a. rájuk vonatkozó levél a feltételes illetékmen-

tességben kivételesen még sem részesül. * A régi szöveg az üzleti tárgyakra vonatkozó levelek

feltételes illetékmentességét általánosságban mondja ki, űz illetékmentességnek az üzleti tárgyak területén határt nem szab, « ebből a batár nélkül való területből hasítja ki éles vonallal (taxativ felsorolással) a mentességre számot nem tartható egyes jogügyletfajták körét. Ezzel szemben az okirati, illetékek hivatalos összeállításának tervezetében maga az illetékmentességi, szabály körül- határolt terület, nem az üzleti tárgyakra általában, ha- nem csak az üzleti tárgyak körébe eső bizonyos jogügy- letnemekre vonatkozik, s ebből a már körvonalazott terü- letből vannak kihasítva, a nagyobb kör területén belül megvont kisebb körrel, azok a jogügyletfajok, amelyeket külön megnevezve vesz ki a mentesség alól a tervezet.

Emiatt az u j tervezet a kedvezményt erősen, megszorító- nak látszik, mert amig eddig a mentességhez elég volt az, hogy a levélben az üzleti tárgyra nézve foglalt jogügy- let kiviil legyen a ki vételeket tartalmazó kis körön, addig a tervezet szerint ezenfelül még az is szükséges lenne a kereskedelmi levél illetékmentességéhez, hogy a jogügy- let belülessék a mentességre jogosult ügyleteket meg- rajzoló nagyobb körvonalon. A nagyobb körön kiviil előfordulható jogügyletekre tehát a tervezet, általános- ságban jogfosztónak tüntethető fel, s el .is hangzott emiatt, is sok éles bírálat.

Ezt, a kérdést külön kell megbírálni az árukereske- delmi és képző ipari üzletek és másrészt a hitelüzletek szempontjából. Az előbbiekre nézve a kedvezmény meg- szorítása iránt kifejezett aggály inkább elméleti, mint- sem gyakorlati jelent,őséggel bírónak látszik. A kedvez- ményre jogosult jogügyletek körét ugyanis a tervezet szélesen vonja meg, különösen a vállalkozási jogügy- letek, amelyeknek fogalma alá a munkabérszerződések és a műbérszerzödések végtelen változatai mind oda- sorozandók, olyan széles terület, hogy az árukereske- delmi és a képző ipari üzleteknek alig kell tartani ok attól/ hogy rendes üzletmenetükben olyan szerződések fognak előfordulni, amelyek a feltételes illetékmentes- ségre jogosult ügyleteknek az u j szövegtervezetben meg-

vont körén kiviil eshetnek. / Más a kérdés szemlélete a biteliizletek szempontjá-

ból. Ezekre nézve elsősorban a különféle meghitelezési ügyleteknek, különösen a jelzálogi biztosítás nélkül

keletkező folyószámlahitelezési ügyleteknek a helyzete kérdéses. A liitelüzletekre vonatkozó levelek illetékköte- lezettsége azonban a kereskedelmi levelek feltételes

14

194

illetékmentessége tanának külön fejezete-. — vájjon a szabályok eredeti célzata a mentességet erre a területre valójában miként szánta: — erre a fejezetre ez a szerény értekezés ki nem terjed.

Az ujabb részletkérdések, amelyeket az utóbbi idők gyakorlata a kereskedelmi levelek feltételes illetékmen- tesség! szabályainak alkalmazását illetően felmutat, job- bára az átmeneti viszonyok szülöttei.

Az első megemlítendő kérdés nem az átmeneti viszo- nyokból eredett ugyan, de viszont nem is annyira kérdés, mint inkább előfordult furcsaság. Az egyéni cég tulaj- donosa kiskorú, s valamely üzleti szerződéshez, amelyet a gyám kereskedelmi levél alakjában készített el, a cég- tulajdonos kiskorúsága miatt árvaszéki jóváhagyásra volt szükség. A pénzügyi hatóság a levélnek az árvaszék- hez való bemutatását hatóság előtt való felhasználásnak tekintette, amely a feltételes illetékmentességet megszün- teti, s emiatt kirótta az illetéket. A gyám tiltakozott s megindult a jogvita, amely talán eddig még nern is feje- ződött. be. Az indokolás, amellyel a pénzügyi hatóság élt, nem helytálló. Az árva-székhez jóváhagyás végett való

bemutatás hatóság előtt való felhasználásnak nem minő- sithetö. A kiskorú okirata, amely árvaszéki jóváhagyást kiván, mielőtt a jóváhagyás bekövetkeznék, még nem kész, még nincs; meg mem lévő okiratot pedig nem lehet felhasználni. De .gondolkodásra készt a másik részről az illetékmentesség iránt való igénytámasztás is. Vájjon lehet árvaszéki jóváhagyás mellett kereskedelmi levele- zést folytatni? A kiskorú kereskedelmi üzletének rendes menetéhez tartozó ügyleteket a gyám meg*kütheti, azok- hoz jóváhagyás nem kell, különben az üzletet nem lehetne

vinmi. H a árvaszéki jóváhagyás kell a jogügylethez, az arra mutat, hogy nem a rendes üzletkörbe vágó szerző- désről, nem az „üzlet tárgyai" körébe eső jogiigyetről, hanem az üzleti vagyon törzsét illető változtatásról van szó, s ennélfogva a vonatkozó okirat, habár levél alakjá- ban készül, feltételesen illetékmentes eredetileg nem lehet. Ezért keitl ilyen esetben illetéket fizetni, nem pedig azért, mintha az árvaisizékhez való benyújtással az ere- detilég megvolt feltételes 'illetékmentesség elenyésznék.

A feltételes illetékmentességet ugyanis a kereske- delmi levélnek bíróság; vagy más hatóság előtt való fel- használása megszünteti, s a felhasználás előtt le kell róni a levél tartalmának meg-felelő okirati illetéket. Arra nézve, hogy a biróság előtt való felhasználás esetén a lerovás milyen mérvben történjék, az 1914:XLT1I. t.-e.

86. §-a azt a szabályt tartalmazza, hogy — szó szerint idézVe — az illető levél „csak" a per vagy az eljárás (ha

mel 1 ékkér désr ö 1 van szó, a mel lékkérdés) tárgyának ér- téke után esik a levélben foglalt jogügylet minőségének megfelelő illeték alá. Megtörténhet, hogy a per tárgyá-

nak értéke nagyobb, mint amilyen értékről az a kereske- delmi levél, szól, amelyet a perben bizonyítás céljából, felhasználnak. Akkor állhat elő ilyen helyzet, h a nem a

levélben foglalt jogügylet teljesítését perlik:, hanem az ügyletből sarjadzott valamely más jogviszonyból eredő igény, pl. kártéritési igény a per tárgya. V á j j o n ilyen-

kor a felhasznált levél után ¡lerovandó illetéket szintén a per tárgyának értéke alapján kell számítani. E r r e a kérdésre, ha ilyen tisztán van föltéve, habozás nélkül c-sak nemmel lehet felelni. Ilyen esetben nem a per tár- gyának értéke alapján-, hanem a levélben foglalt jogügy- let tárgyának kisebb értéke alapján kell az okirati illeté- ket leróni. Még a fentidézett, szabály célzatának kutatá- sára sem kell visszamenni, — (hogy -a szabály a r r a gon- dolt, amikor nem a levélben foglalt -egész jogügyletnek, hanem csak egy részének teljesítését, perlik, továbbá liogy ez a szabály nyilván kedvezményt kiván aclni azzal a korábbi jogá-ltapottal szemben, amely szerint bíróság

•előtt való felhasználás esetén a levélben foglalt ügylet tárgyának értéke u t á n jár-t az illeték, tekintet nélkül arra, hogy milyen ös-s-zeget pereltek a. levél alapján,) — voltaképen az idézett, szövegűitek „csal;¹¹ szója egymagá- banvéve -eldönti a kérdést az imént jelzett irányban.

H a b á r -ez a most vázolt kérdés az 1914:XLIII. tör- vénycikk idézett szakaszának alkalmazására vonatkozik, mégis az átmeneti: viszonyokból eredőnek lehet tekinteni.

Valószínű ugyanis, hogy ez a kérdés kizárólag magában alig, hanem inkább csak a,z értékváltozások felvetette más, igaz átmeneti kérdéssel elegyesen bukkan íe, ami- kor a tényállás összetettsége ugy megzavarja a látást, hogy vitásnak tűnik föl az is-, amit amig magában jelent- kezett, senki sem vitatott.

Igazi átmeneti kérdés, bo-gy amikor a feltételesen- illetékmentes -kereskedelmi levél illetékkötelezettsége -a hatóság előtt, való felhasználás folytán beáll, ez a köte- lezettség ex nunc vagy ex- tunc keletkezettnek tekin- tendő-e. E n n e k az a jelentősége, hogy az érték, amely- nek alapján a, levél után eső illeték lerovandó, a levél felhasználásának vagy pedig a. levél keletkezésének idö- pontjabeli viszonyok szerint állapitan-dó-e meg. Rendes viszonyok között is leliet eltérés, talán jelentős, a kétféle idöpontb-eli értékelés között, de semmiesetre sem olyan nagy, amely -a kérdést kiélezné. Mostanában ellenben, ha a jó korona, idejében keletkezett, kereskedelmi levelet használnak fel még esetleg a biróság előtt, élére van ál-

14*

196

litva a kérdés, mert a jó korona idejében koronaösszeg- röl kiállított levélnek mostanában való felhasználása, esetén .a felhasználás idejebeli értékelés irányadóul el- fogadása a kincstári illetékkövetelés teljes el értéktelen e- .désének elismerésével egyértelmű.

Ezzel a valódi átmeneti kérdéssel elegyülve jelent- kezhetik a megelőzően vázolt az a kérdés, hogy ba. a p e r tárgyának értéke nagyobb, mint a levélben foglalt jog- ügylet értéke, akkor melyik szerint kell az okirati ille- téket leróni. Pl. ba 200.000 koronás ügyletről szóló olyan időbeli levél alapján, amely időbeli 200.000 koronának teljes átértékelés mellett 50.000 P érték felel meg, indí- tanak manapság nem az ügyletből folyó fizetés teljesí- tése, hanem abból származtatott kártérítési igény óimén 40.000 P iránt keresetet, s a pénzügyi hatóság az okirati illetéket 40.000 P értéknek megfelelően követeli, mert

ennyi a per tárgy értéke.

Az ilyenféle esetben az a felfogás, hogy a felhasz- nált kereskedelmi levél illetéke a per,tárgy, értékének alapulvétele mellett rovanidó le, magában rejti, egyúttal azt a felfogást is, hogy a levélben foglalt jogügylet érté- kére nézve az okirati illeték szempontjából átértékelés- nek van helye. Ezt az összetettséget szét kell választani.

Az okirati itleféikiRilap átértékelésére való jogosultság kérdésén az 1914:XLIII. törvénycikk 86. §-ának értelme- zésébe való burkolózásisal átsiklani nem lehet. Az utóbbi törvényszakaszra nézve a tényállás minden más elemé- től elvonatkoztatva meg kell kérdezni: — a -felhasznált kereskedelmi levél okirati illetékének alapjául feltétlenül a pertárgy értékét kell-e venni. E r r e a felelet — föntebb kimutattuk — nem, mert ha, ,a (levélben foglalt jogügylet értéke kisebb, mint a pertárgy értéke, akkor nem az utóbbi, hanem a jogügylet értéke az irányadó. A per- tárgy értéke és a levélbein foglalt jogügylet értéke között tehát összehasonlítás ejtendő meg, hogy melyik a na- gyobb. Ennél az összehasonlításnál pedig a levélben foglalt jogügylet értékének az okirati illeték szempont- jából átértékelésére való jogosultság kérdése nyiltan előttünk áll.

Megemlíthető még a hatóság előtt felhasznált keres- kedelmi levél után eső okirati illetéknek a viszonya ahhoz az általános forgalmi adóhoz, amelyet a kereskedő a levélben foglalt jogügyletből eredett bevétele után lerótt, H a ugyan is a felek az ügyletet, .amelyből eredő bevételek általános forgalmi adó alá esnek, illetékköteles okiratba foglalták és az okirati illetéket lerótták, akkor általános forgalmi adó nem jár. De ha az ügylet csak feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélbe, van foglalva, akkor,.

minthogy illetékfizetés nincs, az általános forgalmi adó lerovandó. Évek mulvia fordulhat elő, hogy a kereskedő a levelet, habár az ügyletből a bevételit megkapta (ha nem kapta meg, nem is kellett forgalmi adót fizetnie), valamely vonatkozásban mégis hatóság előtt felhasználni kénytelen. Ilyenkor a levél okirati illetéke alól az, hogy a forgalmi adó le van róva, nem ment fel, mert. csak az okirati illeték lerovása mentesít a forgalmi adó alól, de megfordítva már nem áll a tétel. Viszont a forgalmi adó .alól való mentességi szabály csiaík a r r a az esetre vonat-

kozik, ha a jogügyletről olyan okirat készült, amely már keletkezésekor illetékköteles, s amely után ennélfogva az illetéket még a bevételek befolyása, vagyis a forgalmi adókötelezettség beállta előtt le kellett róni. De ha .az ok- irat (levél) illetékkötelezettsége csak később, esetleg jó- val később következik be, igényt ad-e az okirati illeték- nek akkori lerovása a régen lerótt forgalmi adó vissza- téri tésére. A forgalmi adótörvény ezt nem mondja. Pedig a kétszeres adóztatás ilyenkor is nyilván fenforóg.

flIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM

Magy. Törv. Grlll-féle kiadásában most jelentek m e g : Gaár Vilmos

Igazságügyi eljárás és telekkönyvi szervezet

egy kötetben Szende Péter Pál

Kötelmi jog

Törvény, MT., rendelet és egyéb joganyag rendszeres feldolgo- zásában. Két kötet.

Bolti ára kötetenként 24 P, bekötve a nagyobb alakú kiadás ára kötetenként 27 P.

Li!lll!!l!lllllll!!lllll!!lll!ll[i!!!!!il!iy