• FŐSZERKESZTŐ:
• s z e n t - q y ö p q y l
I ALBERTSZERKESZTŐI
A I SZTRÓKAVKáLMiN. 1946 február
Az atomkorszak
Irta Sztrókay Kálmán
A
H Á B O R Ú utolsó pillanatá- ban ú j korszak kezdő- dött meg az emberiség történetében, amelyet máris el- nevezhetünk az atomkorszaknak.Közvetlenül elődjéből, az elek- tromosság korszakából sarjadt, míg a technika előző korszaka, a gőzgépé, egészen más téren fejlődött ki. Természetesen előbb is volt élet, civilizáció, voltak különféle korszakok az emberiség történetében, de jog- gal mondhatjuk, hogy az em- beriség egészének fellendülését csak a természettudományok megszületésétől és az ezekből kialakuló technika hatalmas ki- fejlődésétől kell számítanunk.
Ami azelőtt volt, abban sok szé- pet, érdekeset és tanulságosat találunk, de az egész nem volt egyéb, mint tapogatózás az igazi út felé, a természet meg- ismerése és erőinek az ember szolgálatába való állítása cél- j á r a . Kisebb-nagyobb részlet-
eredményeket elértek a régiek is, inkább véletlenül, mint terv- szerűen, de igazi siker csak akkor következett el, mikor a kutatók serege elindult a Gali-
lei és Newton által oly láng- eszűen kijelölt úton a termé- szet titkainak felderítésére.
Nemcsak az ember, hanem az egész világ szempontjából is egyetlen érték van, az energia.
A fizikusok úgy határozzák meg az energia fogalmát, hogy az valamilyen képesség munka elvégzésére, de őszintébb Ed- dington szellemes meghatáro- zása, mely szerint „van valami, amit energiának nevezünk, anél- kül, hogy tudnánk, micsoda".
Az őskorban az ember csak a saját maga m u n k á j á r a számít- hatott és legfeljebb egyes el- szigetelt esetekben tudta, ki- használni a természet adott energiaforrásait. Könnyen adó- dott a nehézségerő kihasználá- sának lehetősége, mikor a hegy-
Tudomdny, 7
tetőről legurította a sziklákat, hogy odalenn házat építsen a kövekből, amikor a kivágott fa- törzsek szállítását a folyókra bízta, de ezen kívül csak a hő- energiával ért el néhány apró eredményt. Ide tartozik az, hogy befogta a szelet a vitor- láiba, hiszen a szél energiájá- ban a Nap sugárzó hőenergiá- ját kapjuk meg, ha bonyolult átváltozások sorának végén is.
Az ókor egyszerű embere meg- elégedett a közvetlen tapasz- talatokkal, a gondolkodni akaró bölcsek azonban megpróbáltak rendszeresen kutatni s hatal- mukba kényszeríteni a termé- szet erőforrásait. Sokáig azon- ban ők sem tudtak felszaba- dulni a primitív émber el- képzelésétől, aki minden erő megnyilvánulásában valamilyen eszes lény munkáját vélte, s az ókor és a középkor tudósai szinte kivétel nélkül abból in- dultak ki, hogy a természetet láthatatlan hatalmasságok se- rege kormányozza s az ő fel- adatuk-tulajdonképpen csak az lehet, hógy valamilyen varázs- lattal rákényszerítsék ezeket a démonokat az engedelmességre.
Ma már mosolygunk ezen a naiv elképzelésen, pedig nagyon jellemző az emberre, pontosab- ban az embereknek arra az osz- tályára, mely ősidőktől fogva arra törekedett, hogy hatalma alatt tartsá . a verejtékesen dol- gozók ezreit, millióit. Különös
múltja van a hatalomnak. A legkisebb társadalmi egység- ben, a családban még magától adódott, hogy ki legyen a feje.
Okos dolog volt, amikor több család állt össze nagyobb közös- séggé s nem fér kétség hozzá, hogy a sok családfő, közül kel- lett választani egy törzsfőnö- köt. Bizonyos, hogy kezdetben igyekeztek a legalkalmasabb, legokosabb, legerősebb társukat megtenni főnökké s megegyez- tek egymás közt abban, hogy engedelmeskedni fognak neki.
Nyilván sok keserű tapasztalat tanította meg őket arra, hogy elég két ember hozzá, hogy ne tudjon megegyezni egymással.
Sajnos, a főnöknek hatalmat is kellett adni. De ha nem is ru- házták fel mindjárt bizonyos kiváltságokkal, maguktól adód- tak ilyenek. Mivel ő volt az irá- nyító ész, küldözgette a többie- ket, munkát adott nekik, szer- vezett s eközben egyre keveseb- bet dolgozott maga. Másrészt meg kellett teremtenie azokat az eszközöket, amelyekkel enge- delmességre tudta kényszeríteni az esetleges ellenkezőket. Kicsit félnie is kellett attól, hogy le- ütik, elcsapják, tehát hama- rosan megbízható gárdát szer- vezett maga köré, esetleg ké- sőbb kitalálta, hogy őt az iste- nek küldték á nép nyakára.
Hatalmon lenni kétségtelenül nagyon jó dolog volt minden- kor, ezért az álul lévők szeret-
tek volna hatalomra jutni, a hatalmon lévők pedig minden eszközzel igyekeztek fenntar- tani hatalmukat. Nekik volt könnyebb, mert valóban voltak eszközeik hozzá és fel is tudtak használni minden eszközt. Sőt, mindent eszköznek tekintettek hatalmuk fenntartására, töb- bek közt a tudományt is. Ezért volt titkos a tudomány, amely- lyel csak megbízható beavatot- taknak volt szabad foglalkoz- niok, akikről biztos volt, bogi- esetleges eredményeiket azután a hatalom rendelkezésére bo- csátják. Vagy külön kaszt fog- lalkozott a tudományokkal, ez a kaszt rendszerint azonos volt a papokéval, vagy pedig az uralkodók és nagyurak- tartot- tak maguknak külön tudóst, alkimistát, csillagjóst.
A
NÉP, a dolgozó tömeg fel- szabadulását meg kellett előznie a tudomány fel- szabadulásának. A régi mágia tanaihoz nem férkőzhetett hozzá kívülálló ember s meg sem érthette őketi, mert mes- terségesen homályba burkoltak mindent. A természettudomány megállapításai pedig olyanok voltak kezdettől fogva, hogy azQkat bárki bárhol bármikor ellenőrizhette, ha végigcsinálja a leírt kísérleteket és elvégzi a méréseket. Titokról nem lehe- tett többé szó. Tulajdonképpen elég volt tudomást szerezniGalilei nyilvánosságra hozott kísérleteiről s már abból akárki!
levezethette volna az egész fizi- kát s utána a kémiát és a többi' természettudományt. A való-' ságban természetesen hosszú évtizedek kellettek hozzá és számtalan kiváló elme mun- kája, hiszen a természet ki- meríthetetlen, egy ember nenv győzné sorravenni minden tüne- ményét, hogy megmagyarázza önállóan. Amint azonban Gali- lei és Newton nyomán világossá lett az út, tulajdonképpen min- den már ott volt a levegőben, mindent előbb-utóbb fel kellett fedezni valakinek, sőt számta- lanszor történt meg, hogy vala- ki felfedezett valami fontosat, de nem vette észre. így például Galvanit hajszál választotta el attól, hogy ő legyen az elek- tromos hullámok felfedezője, mert lényegében ő csinálta meg az első rádiófelvevő készülékét békacombMsérletei során. Ki- feszített egy drótot házának tetején, levezette azt laborató- riumába a békacombhoz, onnan egy másik drótot a földbe ve- zetett s ezzel a berendezéssel azt figyelte meg, hogy vihar idejében minden villámcsapás- nál megrándult a békacomb, mely tulajdonképpen detektor- ként fogta fel a villám által keltett elektromágneses hullá- mokat. Galvani persze még nagyon keveset tudhatott az elektromosságról, nem tudhatta
megmagyarázni a különös tüne- ményt, kísérletéről aztán meg is felejtkeztek és Hertz egészen más úton jutott el az elektro- mágneses hullámok felfedezésé- hez, száz esztendővel később.
Ugyanúgy lógott a levegőben több mint egy évszázadon ke- resztül az energia megmaradá- sának elve, anélkül, hogy a fizikusok ki tudták volna mon- dani, meg tudták volna fogal- mazni, habár mindnyájan érez- ték, hogy kell valami ilyesmi- nek lennie a természetben. Az m á r jóval régebben nyilvánvaló volt, hogy az anyag nem sem- misülhet meg és nem keletkez- het semmiből s kezdetben a fizikusok azt keresték, hogy valami ilyesminek kell lennie v az erővel is, de magára az erő-
re nem lehetett rámondani, il- letve rábizonyítani, hogy az mindenkor megmarad. Mikor aztán matematikailag is tisztá- zódott a munka és áz energia fogalma, kiderült, hogy az ener- gia az, mely megmarad és nem lehet semmiből. Az energia megmaradásának" élve ~ azonban csak akkor jelentett igazi érté- ket, amikor rájöttek, hogy a hő is energia, melyet ugyanúgy lehet mérni, mint a mozgás- energiát és egyiket a másikba át lehet számítani. Áz energia megmaradásának elvét Róbert Mayer német orvos mondta ki, amikor m á r vagy félszáz esz- tendeje volt gőzgép, mozdony,
vasút, gőzhajó, sőt amikor m á r ki is alakult az a modern kapi- talizmus, amely sietett kihasz- nálni a munkás ellen a gépet.
A gőzgép valóban korszakal- kotó találmány volt, technikai szempontból épúgy, mint gaz- daságiból. Egyrészt azt jelen- tette, hogy szinte tetszés sze- rint áll már energia az ember rendelkezésére, hiszen emberi erő helyett szénnel lehet végez- tetni a munkák túlnyomó ré- szét, másrészt minden iparban hatalmas arányokban növeke- dett a termelés. A gőzgép kor- szaka természetesen súlyos har- cokkal kezdődött. Kezdetben a munkások nem értették meg a gép jelenőségét, csak azt lát- ták, hogy a gőzgép feleslegessé tesz egy sereg munkást. Eleinte tehát a munkások rombolták le sokhelyütt az újonnan fel- szerelt gépeket. Nem volt iga- zuk, mert a gépek olcsóbbá tet- ték az ipari termékeket, nagy arányokban nőtt meg minden téren a szükséglet és végered- ményben a sok gép mellett jó- val több munkáskézre volt szük- ség, mint amennyit azelőtt fog- lalkoztatott az ipar. Talán leg- jobb példa erre a gyapoté. A fonó- és szövőipar a középkor- tól kezdve Anglia monopóliuma volt. Watt, a gőzgép feltalálója fedezte fel, hogy klórmésszel könnyen és gyorsan lehet fehé- ríteni a gyapotot/közvetlen ez- után feltalálták a kartonnyomó
gépet, mely lehetővé tette, hogy az addig méregdrága színes vá- szonáruk mindenki számára hozzáférhető árban kerülhesse- nek piacra. Azelőtt úgy festet- ték a mintás anyagot, hogy viasszal rárajzolták a mintát s a szabadon maradt részeket ecsettel festették be. Természe- tes, hogy egy-egy munkás na- ponként alig pár méter vász- nat tudott így megfesteni, a gép viszont több ezer méterrel végzett ugyanannyi idő alatt.
Ezt a két találmányt nyomon követte á fonógép és a szövő- gép, majd nemsokára a gőz- gép alkalmazása a szövőipar- ban. Hiába törték össze Lan- cashire-ben a fonó- és szövő- munkások áz első gépeket, vé- gül győzött a gép, 1935-re Angliában már 1263 gyapot- fonó gyár működött, a pamut- szövetek ára egyhuszadára ésett, tehát ennyivel lett ol- csóbb az emberek ruházkodása.
Ma nagyjában több mint két- százmillió orsó pereg a világ fonalgyáraiban. Mivel minden orsó legalább annyit fon, mint amennyit egy ember kézifonás- sal elő tud állítani, a fonógyá- rak többet termelnek, mintha a föld minden lakosa mást sem csinálna, mint éjjel-nappal fonna.
A gőzgép korszaka azonban egyúttal aranykorszaka lett a kapitalizmusnak. A kisipart felváltotta a nagyipar, mely
üzemeiben olykor sokezer mun- kást foglalkoztatott, a terme- lés fokozódása kíméletlen ver- senyre késztette a tőkét s ma- gától adódott a munkásság ki- zsákmányolása, mert a termelés költségei közül csak az emberi munkát lehet lealkudni. A gé- pek egyszer kerülnek pénzbe, munkájuk közben nem kérnek fizetést, de emberi munka kell a gépek megépítéséhez, üzem- bentartásához és a gépeket hajtó szén kibányászásához, odaszállításához. Áz ipar fej- lődésével arányosan nőtt meg a tőke-munka problémája, amely aztán elvezetett, odáig, hogy a. munkásság nagy har- cok, rengeteg szenvedés és ál- dozat árán kifejlesztette, a ma- ga szervezetét a tőkéjével szemben.
Á
MULT század második fe- lében csatlakozott a gőz- gép, korszakához áz elek- tromosságé. Az elektromosság is energia, ezt már az első kí- sérletező fizikusok is tudták, de a mindennapi élet számára csak akkor lett jelentősége, mi- kor a dinamógép feltalálása le- hetővé tette, hogy nagy villa- mos energiákat lehessen ter- melni és felhasználni. Amíg csak galvánelemekből kaphat- tunk áramot, nem mehettünk sokra, legfeljebb házicsengőket, vagy távírókészülékeket lehe- tett így üzemben tartani. Azelektromos energia egészen ki- váltságos f a j t á j a az energiák- nak. Könnyen alakul át más- f a j t a energiákká, hővé, moz- gássá, fénnyé s eközben arány- lag kevés is megy veszendőbe belőle. Azonfelül könnyen, elve- zethető a termelő helyétől nagy távolságokra, minden költség nélkül, eltekintve a vezeték meg- építésétől. A dinamógép más- vészről lehetővé teszi, hogy mechanikai energiát, illetve hő- energiát alakíthassunk át elek- tromossággá. Nem kell külö- nösképpen magyarázni, hogy mit jelent mai életünkben az elektromosság. Megoldotta a világítás problémáját a legel- dugottabb falvak számára is, a
távíró, távbeszélő eltüntette a távolságokat, a villamos motor energiát visz a legkisebb mű- helybe is, ahol szó sem lehetne .arról, hogy gőzgéppel dolgoz-
tassanak. Elektromosság nél- kül nem lenne benzinmotor sem, tehát autó és'-'repülőgép sem.
Az elektromos' energiát szin- te kizáróan gőzgépekkel terme - lik, csak a vízi erőművek kivé- telek, de ezeknél is végered- ményben a nap hőenergiája alakul át elektromos energiává.
;A gőzgépek fűtéséhez szén kell s a szenet mégiscsak emberi
erővel kéli kibányászni a föld mélyéből. Alig van ipar, mely jobban rá lenne szorulva az emberi kézre, mint a szénbá-
nyászat s így a szén árának legalább hatvan százaléka esik a munkabérekre a legfejlettebb technikájú szénbányában is, ahol a munka túlnyomó részét már gépek végzik. A termelt szén értéke azonban nemcsak a kibányászásához felhasznált munkaerőtől függ, hanem a szén minőségétől is, azaz attól, hogy mennyi hő fejlődik elége- tése alatt. A szén árához az- után hozzájárul a szállítás költsége is, ami majdnem több szokott lenni a kitermelés költ- ségeinél. Szén ugyanis nincs mindenütt, sőt aránylag kevés helyen van a földön, s ahol nincs,. sokszor nagyon messziről kell odaszállítani. Az elektro- mos technika fejlődése ugyan lehetővé tette, hogy a gyengébb minőségű szeneket is felhasz- nálhassuk, úgyhogy a terme- lés helyén mindjárt átalakítják elektromos energiává, aminek szállítása, azaz drótokon való elvezetése jóval olcsóbb. Abán- hidai centrálé is olyan gyenge- minőségű barnaszenet dolgoz -fel, - amelyet egyébként nem lenne érdemes Budapestig sem elszállítani. Mivel végered- ményben csaknem minden gé- pet gőzerővel hajtatunk, óriási is a világ szénfogyasztása, évenként több mint 1200 millió tonna. A mai ember nagyon sok energiát fogyaszt. Ha neki magának kell dolgoznia, tízórai munkaidőn keresztül képes kö-
rülbelül egytized lóerőnyi mun- kát elvégezni. Nagyjában ösz- szeadták, hogy manapság az emberiség annyi mechanikai energiát használ fel, amennyit körülbelül 35 milliárd ember állandó robotja szolgáltatna, tehát minden ember mellett 17 géprabszolga dolgozik. Ez azonban nem ad helyes képet, mert ha csak a civilizált orszá- gokat vesszük, ott minden em- bernek 35 rabszolga dolgozik gép alakjában. A kapitalizmus
szereti is ezeket a rabszolgá- kat, a gép nem kér részesedést a nyereségből.
M
ÍRŐBEN másfajta ener- gia indult el hódító út- jára most, a szemünk előtt, a Japánban ledobott né- hány atombombával. Ez az energia az anyag legkisebb ré- szecskéiben, az atomokban rej lő hatalmas . energia, amelynek létezéséről is csak alig négy-öt évtized óta tud a fizika. A rá- dium felfedezésével indult meg a kutatás ezen a titokzatos te- rületen, amelyen a kutató tu- dósnak a végtelen kicsiny ato- mok világában kellett dolgoz- nia s a kívülállók szinte el sem igen tudták volna képzelni, hogy az egész emberi civilizá- ciót felforgató kérdésen dolgoz- nak a laboratóriumok rejtélyes készülékei között. Nem keve- sebbről volt szó, mint hogy ú j energiaforrás lehetősége mu-tatkozott meg egyelőre a tudó- sok előtt. Kiderült, hogy a kö- zönséges anyag maga elképzel- hetetlenül sűrített raktára az energiának, amely azonban annyira el van zárva az ember elől, hogy mindeddig még csak nem is sejthette senki sem.
Imitt-amott fordult elő a ter- mészetben, hogy ez a rejtett energia megnyilvánul, a rá- diumnál és a többi néhány, úgynevezett radioaktív elemnél, amelyek atomjai önmaguktól, minden emberi beavatkozás nélkül is szabályos tempóban bomlanak, átalakulnak ener- giává, legalább is egy részük- ben.
Az atomokban rejlő energia elképesztően óriási. Akármilyen közönséges anyag egyetlen grammjában 25 millió kilowatt- órányi energia rejlik. Ha tehát sikerülne valamilyen anyag egyetlen grammjában nemcsak
elindítani., az anyag energiává való átváltozását, hanem sza- bályozni is a folyamatot, ez az egyetlen grammnyi anyag elég energiát adna ahhoz, hogy a leghatalmasabb óceánjáró ka- zánját végigfűtse Európából Amerikába és vissza. A modern fizikában nem jártas olvasó természetesen részletesebben is szeretné tudni a dolog lényegét, de be kell vallanunk, hogy nem megy az atomenergia mibenlé- tének igazán népszerű megma- gyarázása. Meg kellene ismer-
nünk az atomok elképzelhetet- lenül kicsiny világát, csüpa olyan részleteket kellene el- mondanunk, amit egyszerűen el sem hisz a közönséges halandó, sőt még azt sem hiszi el, hogy mindazt ki lehetett kutatni. Ez azonbaíi nem baj. Gondoljunk arra, hogy a mindennapi élet- ben is lépten-nyomon találko- zunk az elektromossággal, ezer- nyi alkalmazásában használjuk fel és mégsem tudunk róla ta- lán semmit sem. Dé elég a rá- dióról annyit tudnunk, hogy két gomb ide-oda csavargatásá- val az egész világ hangját szo- bánkba varázsolhatjuk s fel tudjuk becsülni a jelentőségét.
Ugyanilyen keretek között pró- báljuk meg felbecsülni az atom- energia közkinccsé válásának jelentőségét és következmé- nyéit.
Először is legyünk tisztában ázzál, hogy az atombomba egé- szén másirányú találmány, nem róla nevezzük él az elkövetke- zendő időket atomkorszaknak.
Az atombombánál az volt a cél,-- hogy .egyszerre,_minél rö- videbb pillanat alatt minél több énergiát szabadítsunk fel, amely aztán magától értetődőn iszo- nyú pusztítást képes végezni.
A mindennapi életben nem pusztításra van szükségünk, hanem kormányozható energiá- ra: ősidőktől fogva ismerjük a villámot, az is csak pusztít és gyújtogat és hosszú út vezetett
el addig, amíg a fizikusok és mérnökök tervszerűen béklyó- ba tudták szorítani az elektro- mos energiát. Az atombombá- ban előidézett bomlásfolyamát egészen különleges esete az atomrombolásnak, illetve az atomenergia felszabadulásának.
Lapunk első számában részlete- sen beszámolt róla Erdey-Grűz Tibor. Az egyébként is radio- aktív uránium egyik izotópjá- nak kettéhasadásáról van szó itt, neutronbombázásra* azzal a különlegességgel, hogy a ket- téhasadt urániummag azután maga is kilövel neutronokát, melyek tovább viszik a bomlást, illetve a robbanást a többi! urá- niumatomra. A különleges eset nagyszerűen megfelelt a kato- nai célnak, valóban hatalmas pusztító hatást lehet elérni az uránium 235-tel töltött bombá- val.
A békés, mindennapi életben azonban éppen a r r a nincs szük- ségünk, hogy egyszerre óriási mennyiségben szabáduljon fel az energia, mert nem pusztí- tani akarunk vele, hanem dol- gozatni. Még mielőtt az ame- rikaiak csak hozzá is kezdtek volna az atombomba kidolgozá- sához, a fizikusok m á r gondolt tak arra, hogy az uránium 235 kettéhasadásánál felszabaduló energiát gépek hajtására keh lene használni, aminek az á legelső feltétele, hogy a robba- nást le tudjuk kellően fékezni.
Ki is gondoltak módszereket erre, de még csak nagyobb ará- nyú laboratóriumi kísérletekre sem került sor. Nyilvánvaló, hogy az amerikai atombomba- gyárakban már folyik ebben az irányban is a munka s köny- nyen meglehet, hogy. nagyon rövid idő múlva értesülünk is a teljes eredményről. Néhány év alatt ki is dolgozza a tech- nika az U235-tel hajtott gé- pek, autók, repülőgépek modell- jeit s ez a siker valóban nagy lépés lesz előre az atomkorszak felé.
De ez mégsem lesz az igazi.
A fizikusok nem fognak meg- nyugodni az elért sikeren, ha- nem kutatnak majd tovább, még pedig nem csupán tudás- vágyból, hanem a népek gazda- sági szükségleteitől hajtatva is.
Felszabadításra váró energia nemcsak az uránium atomjai- ban szunnyad, hanem minden anyag atomjaiban ugyanúgy.
Az uránium elég ritka elem, három-négy olyan nagyobb elő- fordulását ismerjük eddig az egész földön s ha csak az U 235-öt lehetne felhasználni energiaforrásként, néhány or- szág kezében tarthatná a világ leghatalmasabb energiaforrá- sát. A tudósoknak tehát tovább kell dolgozniok és megkapnak most már minden anyagi esz- közt a nagy munkához, hogy közönségesebb, mindenütt elő- forduló elemek atomjaiban is
meg tudják indítani az atom- magok bomlását, robbanását..
Talán sikerül például a vasban,, vagy valamelyik vas-izotopbam is megindítani • a bomlást, ugyanolyan lavinaszerűen, mint:
az U235-nél s mivel vas min- denütt van az egész földön, az:
atomenergia nem . lehet néhány ország monopóliuma.
Ha sikerül a nagy feladat megoldása, merőben ú j helyzet, előtt áll az emberiség. Ezt a:
helyzetet az fogja jellemezni, hogy tetszésszerinti mennyi- ségben áll majd az ember ren- delkezésére a természeti ener- gia, anélkül, hogy oly keserve- sen kellene megdolgoznunk:
érte, mint a szénért. Egy m a eldobott rozsdás vasszeg elég- lenne ahhoz, hogy hosszú ideig vele fűtsék a bánhidai centrálé áramfejlesztőit. Szén vagy olaj nem okozna gondot és a szál- lításuk nehéz problémája vég- leg eltűnnék. El sem t u d j u k képzelni, milyen lehetőségek nyílnának meg az emberiség:
előtt, hiszen ha akarjuk, min- den nehézség nélkül akár meg- olvaszthatnánk a sarkvidékek jegét s az egész Föld éghajla- tát kedvünk szerint irányíthat-
nánk.
Egyetlen szóval jellemezve, paradicsomi élet következhet- nék el ismét a Földön. Majd- nem szószerint olyan, amilyen- ről a legendák mesélnek, vagyis olyan korszak, amelyben az
embernek nem kell többé verej- tékes munkával küzdenie az életért, a legnehezebben meg- szerezhetőt, az energiát in- gyen kapná a természettől. Mi- ikor következik el? — nem tud- hatjuk, de bizonyos, hogy leg- feljebb néhány évtized választ el a valóságos atomkorszak kez- detétől. De jobb is, ha minél tovább tart, amíg a fizikusok . megtalálják a kulcsot az atom-
energia igazi forrásához. Az emberiségnek nagyon fel kell készülnie az ú j korszakra, mely nemcsak szép és kényelmes lesz, hanem veszedelmes is, amiről már kaptunk egy kis ízelítőt a bombával. Tűzhányó
csúcsán táncol majd az egész emberiség, elég lesz egy kis vi- gyázatlanság, egy kis rosszin- dulat és belepusztul egész civi- lizációnk. Nagyon nehéz lesz féken tartani a természet erőit.
Reméljük, hogy addigra si- kerül átnevelni az emberiséget, sem emberek, sem országok nem akarják majd hatalmi cé- lokra kihasználni a tudomány legnagyobb felfedezését, hanem engedik, hogy minden ember beléphessen abba a paradicsomi világba, ahol végre küzdelem és verejték nélkül élhet és meg- teremtheti magának azt az utó- piát, amelyről eddig csak ál- modhatott.
