P A L Y A M U IT К А /népraj zi/
H о ti о D
"HIREDTÇL MINDEN KIRÁLYNAK DICSŐSÉGE ÉJBE VÉSZ,* -
Néhány népi ¥átyás-«mekd6tánk forrásai (Pályamunka. )
Szeeed. 1934.
ц
" a. KÎR. FERENGZ JÔZcEF TJÖ^CV ^
V OLCSÉSZET, NYELV-ÉS TÖR. - TLD. KAwA / -.
Érkezett 19^ évi / Ш ^ , hő
Iktatószám : 5 H ő & & W
; Előírat:_ — Vl»iraJ±
Jelige: "HiredtÖl minden királynak Dicsősége éjbe vész."
Gyulai: "A tudós."
NÉHÁNY NÉPI MÁTYÁS-ANEKDOTÁNK FORRÁSAI.
M Í M ' F E R E N C Z J Ó Z S E F T U D . E C Y E T I i ÖLCSÉSZET-, NYELV- ÉS TÖRT. TUD. KARA
' -kezeit wMfcvi jOJvtjÁ* hö^f n.
iktatószám: \)
\ Előírat: Utói-al: - . -
^ ÍqX U ? D b ia a j qU ^A I k W i .
S -Л
: 5 г»
2 . 3 £
1./ Brüder Grimm: Kinder- und Hausmärchen. Jena, 1927.
2./ Bolte-Polivka: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm.
III. B. Leipzig, 1918.
3./ Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások. Szeged, 182o.
4./ Tóth Béla: A magyar anekdotakincs. I. k. Buda- pest, 1898.
5./ Clouston W. A.: The book of noodles. London, 1898.
6./ Clouston W. A.: Flowers from a persian garden.
London, 189o.
7./ Solymossy Sándor: Történelmi népmondáink. /:Е- gyetemi előadás az 1932-33.
tanév II. felében.:/
8./ Solymossy Sándor: A "Bajusz"- adoma keletkezé- se. /jEthn. XXIX.évf.133.1. :/
9./ Liebrecht F.: Zur Volkskunde. Heilbronn, 1879.
10./ Oesterley H.: Gesta Romanorum. Berlin, 1872.
11./ Jókai Mór: A magyar nép élce szép hegedüszóban.
Budapest, 1884.
12./ Binder Jenő: Néhány Mátyás királyról szóló tru- fánk s rokonaik. Klny. Brassó,
1893.
13./ Pitre Giuseppe: Fiabe, novelle e racconti.
Palermo, 1875.
14./ Kirchhof V.: Wendunmuth. ed. Oesterley H. Tü- bingen, 1869, Jegyzetek 2,198-hoz.
15./ Brüder Zingerle: Kinder- und Hausraärchen aus Süddeuts chland. Regensburg,
1854.
16./ Gorzenbach L.: Sicilianische Märchen. Leipzig, 187o.
17./ Die Disciplina Clericalis des P. A. von Alfons Hilka und Werner Söderhjelm. Heidelberg, 1911.
18./ Vas Gereben: Nevessünk. Pest, 1855.
19./ Vahot Imre: Mátyás Diák Naptára. 1857.
20./ Luzel F. M.: Contes pop. de Basse-Bretagne.
Paris, 1887.
21„/ Dézsi Lajos: Világirodalmi Lexikon.^udapeat, 22./ Petrik Géza: Magyarország bibliographiája.
Budapest, 1891.
23./ Ványi Ferenc: Magyar irodalmi Lexikon.
•„- Budapest, 1926.
24./ Erdélyi János: Népdalok és mondák.
25./ Ethnographie.
26./ Magyar Nyelvőr.
27./ Zolnai Béla: Mátyás-mondáink eredete és fej- lődése. Irodalomtörténet, 1921.
évf. 126.1.
rűbb királya. Az ezeréves Magyarország történeté- ben találunk hős vezéreket, szent királyokat, di- cső ura lkodókat, kiknek emlékét kegyelettel orzi még most is népünk, de szivéhez nem ezek állnak
legközelebb. Szent István és Szent László alakját a szentség gloriolája veszi körül, személyüket el- érhetetlen magasságba emeli a tisztelet és vallá- sos áhitat. Árpád, a honalapító és Nagy Lajos, a hongyarapitó, kinek uralkodása alatt "magyar ten- ger vizében hunyt el éjszak, kelet s dél hulló- csillaga": népünk legnagyobb tiszteletének tár- gyai, kikről mindenkor az őszinte rajongás hang-
ján emlékezik meg. De éppen ezen nagy — mondhat- ni vallásos áhitat okozta — tiszteletnél fogva s
dó absztrakt vonásait viselik magukon, bizonyos mértékben megközelithetetlenek a nép érzülete szá- mára és vonzalmát, képzeletét feszélyezik. Ehhez hozzájárul még Nagy Lajosnál az is, hogy olaszok- kal vette magát körül, környezete, udvara a nép
számára idegen'volt. Ezek az olaszok voltak ha- zánkban első hírmondói a renaissance-nak, tehát nem áll az, hogy Mátyásig nálunk ismeretlen lett volna.
Egészen más érzülettel vi- seltetik népünk Mátyással szemben, akinek "csak abban telt öröme, ha a nép természetes eszével jó feleleteket tudott adni furfangos kérdéseire".
/:Jókai: i.m.14.1.:/ A nép közül emelkedett a trón elérhetésen magasságába, húsúkból való hus és vé- rükből való vér volt, aki meg tudta becsülni a sze gény embereket, védte igazukat, megbüntette elnyo- móikat. Szerette népét, ezért a nép is szerette ki rályát, ment jelleme az ember és az uralkodó leg-
szebb vonásaival ékeskedett. Ennek az lett az e- redménye, bogy a nép vonzalma bizalmaskodásba csa- pott át s a királyról a nép ajkán élő rengeteg tör- ténet bizony néha-néha komikus helyzetben tünteti fel a királyt. /:Solymossy: egyet, előadás.:/
A Mátyás királyról szóló tör- ténetek nagy része már igen korán forgalomba ke- rült. Elég itt utalnunk a Székel/ István króniká-
jában /:1558:/ olvasható orufára, vagy a Heltai Gáspárnál feljegyzett történetekre /:1575:/, me- lyek hihetőleg már jóval feljegyzésük előtt köz- szájon forogtak. Ami e történetek eredetét illeti, lehetnek köztük olyanok, amelyek valóban megtör-
/ £
téntek a királlyal /: pl. a tétényi lany :/, de ez nem mutatható ki minden kétséget kizárólag. Gale-
otti számos kedves történetet beszél el gyüjtemé-
I
nyében Mátyás királyról, de ezek közül egy sem él /: nem is élt! :/ a nép ajkán és fordítva: a szemes Galeotti, aki mindenben igyekezett urának kedvében
járni és kegyeit kiérdemelni, egyetlen egyet sem
emlit a nép körében elterjedt Mátyás-anekdoták kö- zül.
A Mátyás-mondák eredetére vo- natkozólag szem előtt kell tartanunk azt, ami a nép- eposzok kialakulásáról tapasztalható, hogy t.i. kü-
lönféle mondák és mithoszok, melyek eleinte más-más hősről és Istenekről szólnak, idővel elvesztik hő-
süket, a külön-hősök,/istenek emléke elhomályosul s megmaradnak, mint (történetkék az emlékezetben, de a hőssel, akivel megtörtént, már nem érdemes tovább
7
•j,/*1' > foglalkozni.Vjlyen történet sok terem, nem is egy i- dőben, de az emlékezetben később egymás mellé ke- rülnek. Megtörténhetik, hogy a mondák, mithoszok vándorlásával azok hősei olyan helyekre kerülnek, ahol nem Ismerték és emlegették oly sokat őket s ott
a hós a kedvelt, tetszetős történet mellől elfelej- tődik. /: Csak a tetszetős történet marad fenn! :/
Sokszor halljuk: "Mondják, nem tudom kiről", /: hol volt, hol nem volt» nem tudom,hol volt! :/ Egy-egy közismert történet, anekdota kialakulásának ez az
első foka. — Az ilyén gazdátlan, de népszerű tör- ténetben a második lépés, hogy a hős nélküli eset er:y kedvelt hősre ráruházódik. /sSolymossy: egyet, előadás . :/
Ami a kedvelt hőst illeti, nem mindig a legkiválóbb uralkodója népének s nem fel-
tétlenül a legjelentősebb történeti személy. A nép- szerűség nem jár mindig együtt a nagy hatalommal.
/:Gondoljunk pl. a száműzött Kossuth Lajosra, aki- nek népszerűsége turini magányában érte el zenit-
jét.:/ Nálunk ugyan Mátyás legnagyobb uralkodóink egyike, de ez nincs mindenütt igy. Az angol Föld- nélküli János jelentéktelenebb, mint Oroszlánszí- vű Rikárd, vagy Orániai Vilmos, a legkevésbbé ha- talmas királyok egyike, de ugy bevette magát a nép szivébe, hogy valósággal a nép lelkéből fakadt az egész,alak. XIV.Lajos, a Nap-király nagyobb, mint IV.Henrik, de ez mégis népszerűbb, mert a paraszt- ság sorsán igyekezett enyhiteni s azt akarta, hogy minden alattvalójának vasárnap hus főj jön a faze-
szoknál Nagy Péter, az osztrákoknál II.József, az olaszoknál a Mediciek /:Lorenzo:/. A nép a lelké- be zárja, tetszik neki királya személye. Az ilyen hős jellemileg is közel áll a néphez, legtöbbször az б fajtájából való, mint Mátyás is és az ilyen lesz a nép közkedvelt alakja.
A föntebb említett, hőseiktől megfosztott történetek között a nép szabadon vá-
laszthatott, azokat Mátyásra applikálta s igy ha- marosan elterjedtek a Mátyás-mondák.
Az alábbiakban egy-két, Mátyás királlyal kapcsolatos mondának az eredetét igyek-
I 1
szünk megvilágitani.
. . A
Mátyás király lustái.
Fenti cim alatt Jókainál /:i.m.
14.,1.:/ a következő történetet olvassuk:
Mátyásról regélik, hogy három leglustább embert összeszedve az országból, azokat tartá egy házban és azoknak egyéb dolguk nem volt, mint naphosszánt semmit sem csinálni. Mai világban ilyen embert többet kapna Mátyás király háromnál, akkor csak három volt.
Egyszer tüz ütött ki abban a házban, ahol a három lusta lakott; mikor már a fe-
jük felett égett a ház, az egyik megszólal:
- Talán még el is kellene innen menni?
A másik idővártatva azt feleli rá:
- Ha kellünk a királynak, majd csak elvitet bennünket innen.
A harmadik végre igy szólt:
- Ugyan hogy nem resteltek be- szélni?
És mind a három oda égett.
Innen maradt az a közmondás, miszerint valami különös rest emberre azt szokás mondani:
"Ez is egy a Mátyás király lus- tái közül."
Régi fejedelmi szokás ritka- ságok, kuriózumok gyűjtése. Mátyásról tudjuk, bogy
"az ilyesmiben gyönyörűségét szokta lelni," /:Jó- kai: i.m.7.1,:/ és "tréfás óráiban örömest évődött együgyű emberekkel". /:u.0.4.1.:/ Törpék, púposok, ritka ásványok, ékszerek voltak a gyűjtemények tár- gyai, de az állatvilág is szolgáltatott anyagot.
Í6// /У-
/:Róka fogta, csuka'.:/ Ebből keletkeztek á muzeumok.
A későbbi 'udvari bolond is a kuriózumok közül való volt ele'inte, torz növésű, bolondokat beszélő, idi- óta. Nem csoda, ha a nagy gyűjteményben lustákat is találunk.
A lusta-história régóta emiege-
tett és mindenütt elterjedt anekdotatárgy. Kará- csony Gáspár "Hátrahagyott munkái"-ban olvassuk:
"A minap álmában sebesen futa Piger; azóta Nem mer alunni, ne tán futni találna megint."
/: 1854.24,1.:/
Mátyás lustáinak történetét olvasva, talán ösztönszerűleg is keletre kell gon- dolnunk, a hirhedt keleti lustaságra, melyről kü- lönféle tudományos könyvekben és útleírásokban so- kat olvashatunk. Clouston: "Flowers from a persian garden" с. könyvének 76. lapján a következő s a keleti temperamentumra igen jellemző mesét talál-
juk, mely Perzsiában régen elterjedt:
Egy lusta fiút beteg gazdája az orvoshoz küldött, hogy hozzon orvosságot.
- De hátha nem lesz otthon az orvos ?
- Valószínűleg otthon találod - felelte gazdája.
A fiu tovább okoskodott:
.—Feltéve, hogy otthon találom,
ad-e vaj ion orvosságot?
- Vidd magaddal ezt az irást, akkor majd fog adni!
A fin még mindig talált ellen- vetést:
- Feltéve, hogy ad orvosságot, biztos-e, hogy az használni fog?
Erre már elvesztette gazdája a türelmét s felkiáltott:
- Csirkefogó! teszed-e mind- járt, amit parancsoltam, vagy tovább akadékosko- dol?
- Rendben van uram - felelte nyugodtan a fiu - feltéve, hogy kapok orvosságot és feltéve, hogy annak lesz hatása, mi lesz még- is a végeredmény? Előbb-utóbb meg kell halnunk mindnyájunknak, nem mindegy-e, hogy ma halunk-e
meg, vagy holnap?
A régi görögöknél is találko- zunk a lustákkal. Liebrecht /;Zur Volkskunde, 1876, 119.1.:/ utal a görög Hierokles Philogelos-ára
/:пг.213, ed. Eberhardt, 1869, Berolini.:/ E gyűj- temény jelzett elbeszélése elmondja, hogy egy gö- rög az uton adósával találkozott s követelte tőle a pénzét. Az adós Így szólt: "A kendőm sarkába kö- töttem, oldd ki és vedd el!" Mire a lusta hitelező nagylelkűen válaszolta: "Akkor inkább maradjon ne- ked!"
Ilyes történetek igen elter- jedtek kelet és nyugat meseirodalmában egyaránt.
Első pillanatra is felismerhető, hogy ezeknek a meséknek igazi hazája keleten, a lusták eldora- do jában van. / : L . Nazreddin hodzsa lusta-histori-
áit: Solymossy: i.m.Ethn.:/ A keleti mesék elősze- retettel beszélnek arról, hogy a lustákat és agya- lágyultakat a sors kedveli és áldásaival elhalmoz- za. Binder Jenő, egyik legkiválóbb tárgy-történé- szünk ebből arra következtet /si.m.7.1.:/, hogy e
jelenség összefüggésben áll az indek vallási elve ivei, ahol a tétlenség az erény magaslatán áll.
/:Tétlenség alatt a földi dolgokból való kikapcso
lódáat kell érteni!:/ Erre vonatkozólag idéz a Bha- gavata Purana IV. könyve II. fejezetéből, ahol ezt
találjuk: "/a/Véda által azok számára ajánlott é- letmód, kik az isteni törvényeket akarják követni, kétféle, u.m. a tevékenység és a tétlènség; a tévé-
kenység éltet ad az embernek, a tétlenség bizto - s it ja számára a halhatatlanságot." - De keresz - tény alapelv is, Krisztus urunk mondja: "Beati ран peres spiritu, quoniam ipsorum est regnum caelorum /:Mt.5.3.:/ vezethető vissza pl. Parzival tör ténete. ugyancsak az evangéliumban olvashatjuk:
"Maria sedens secus pedes Domini, audiebat verbum illius. Martha autem satagebat circa frequens mi- nisterium; quae stetit et ait: Domine, non est ti- bi curae, quod soror mea reliquit me solam mini-
strare? die ergo illi, ut me adiuvet. Et respon- dens dixit illi Dominus: Martha, Martha,sollicita es et turbaris erga plurima. Porro unum est ne -
cessarium. Maria optimam partem elegit, quae non auferetur ab ea." /:Luk.lo.5Q<:/
A Mátyás király lustáiról szó- ló történetben két motívumot találunk: az egyik a . tűzveszély semmibe vevése, a másik a nem-beszélés.
A meseirodalomban található s az első motívumhoz csatolandó meséket két csoportba oszthatjuk: a./
valamely nagy veszéllyel szemben tanúsított teljes érzéketlenség és b./ a legerősebb lelki és testi szükségek legyőzése.
Vizsgáljuk meg azokat a mesé- ket, melyek e csoportok valamelyikébe besorozhatok.
A 151. Grimm-meséhez irt jegy- zetben /:Bolté-Polivka :i.m.2o7-213.1.:/ olvashat-
juk azt a régi keleti mesét, melynek török válto- zatát Hartmann Móric a XIX. sz. közepe táján Kon- stantinápolyban hallotta.
Egy ember annyira megundoro- dott a munkától, hogy inkább választotta az éhen hálást, mint a dolgos életet.,Egy alkalommal, a- mint az útszélen lustálkodott, találkozott a hó- hérral, akit — erőt véve lustaságán — megszólí-
tott s megkérte, hogy vigye magával a vesztőhely-
re. Ez teljesítette a kérést és magával vitte. A kapuban találkoztak a Kapudén basával, aki meg -
tvldván, hogy hősünk a lustasága miatt fenyegető éhhalál elől akar szabadulni, felajánlotta nagy kétszersült-raktárát, ahol annyit ehetik, amennyit
akar."Igen ám - kérdezte a lusta - de meg van-e puhítva a kétszersült?" "Nincs" - felelte a basa.
"Na, — szólt a hóhérhoz - akkor csak menjünk to- vább!" s megindultak a vesztőhelyre.
A JÍSkainál olvasható történet- nek jellemző vonása a lusták versenye. Ehhez leg-
közelebb azok a történetek állnak, melyek a közép- kori moralizáló könyvekben olvashatók. A nyugatra kialakuló folyamatnak ez a legkedvezőbb iránya, mert ezeknek a könyveknek igen nagy szerepük volt
kelet mesevilágának nyugatra való átültetésében.
Első helyen kell megemliténünk, mint a többi, nyu- gaton található s idevágó mese — mondhatni —
szülőanyjányk, a Gesta Romanorum-nak az elbeszé- lését, melyet a 91. с.-ban "De accidia et pigri- cia" с. a. olvashatunk.
"Polemius regnavit: qui très filios legitur babuls se, quos multum dilexit. TJn- őe per se cogitavit disponere de regno suo, voca- vit très filios suos et ait: Quis vestrum est pi- grior, lile regnum post meum decessum habebit.
l'une ait primus fil lus : Pater, mich! ergo debetur regnum vestrum, quia adeo piger sum, quod ad ignem sedeo et prius crura permitto comburi, quam inde me retraherem. Secundus filius ait: Pater, michi debetur regnum vestrum, qui si circa collum meum funem haberem, et mox suspend! deberem et gladium
in manu mea tenerem, propter magnam pigriciam me- am ad scindendam funem manum meam non extenderem.
Tercius filius dixit: Pater, ego regnare debeo, qui4 in pigrieiis ceteros percedo; dum superius
in lecto jaceo et gutte aque propter magnam pig- riciam super caput et super utrumque oculum ca- dunt, me movere nescio ad. dextram, vel sinistram, nec volo. Rex cum hoc audisset, ei regnum lega- vit, reputans eum pigriciorem."
Petrus Alfons i Xl.sz.-beli
7:10162-1110..,/ hires spanyol Írónak legkiválóbb müve a Disciplina Clericalis, melyet az előszó szerint arab bölcs mondásokból, mes ékből,stb. me- rített. /:5 maga is keleti, mór-arab származá - su.:/ Harminchárom ily pélóát foglal magában s a-
zok legnagyobb része a Gestába is bekerült. í g y a C.29., ahol szintén találkozunk a lustákkal.
A középkori prédikáció? iro- dalomban gyakran találkozunk e tréfával. Johannes
Junior : "Scala Cell" /:TJlm,148o. Ц V. elbeszélése öt fiút tüntet fel. Ezek közül az első lustasá- gában eltűri, hogy a madarak kiragadják a kenye- ret nyitott szájából, a harmadik hagyja, hogy az
egerek lerágják a fülét. A második, negyedik és ötödik fiu vetélkedése a sorrendben teljesen meg- egyezik a Gestáéval. — I t t a király meg is okol-
ja végrendeletét: nem akarja, hogy fiai más or- szágba vágyódjanak. Ismerünk még több, a közép- korból származó müvet. /:Igy Folcot: Moralitates, Bromyardus János: Summa praedicantium, Pithsanus Fr.: Tractatus de oculo morali, és az 1496-ban meg
vagy teljesen megegyeznek a Gesta elbeszélésével.
/:L. bővebben: Binder :i,m.8-9.1.:/
Abraham a S. Clara egészen az exemplákat követi a következő történetben: /:Be- scheidessen, 1736,484.1.:/
Egy lusta embernek három fia volt. Végrendeletében azt nevezte meg örökösének, aki a leglustább lesz. Az apa korai halála után a biróság maga elé idézte s a restségük felől kihall-
gatta a fiukat. Az első azt vallotta, hogy ha a lá- ba izzó szénen volna, azt vissza nem húzná. A máso- dik kijelentette, hogy azon a létrán, mely az a - kasztófára vezet, megállana és a kötelet a nyaká- ról nem vágná le, csak azért, mert sokkal lustább,
semhogy a kést a zsebéből kivegye. A harmadik e - lőadta, hogy ő lusta lenne a szemeit becsukni, még kevésbbé a kezeit előretartani, ha t tik esnének is
és ő hanyatt feküdnék. /:Bolte-Polivka:i.m. 2o8- 2o9.1.:/
De Abraham a S. Clara csak ki- vétel, mert a XVI. az.-tói a német mulattató iro- dalom — bár a Gesta nyomdokán halad — a lusták sorrendjét megváltoztatja, illetőleg győztesnek azt
jelenti ki, aki az akasztással dicsekedett. így ta- láljuk Grimmnél is "Die drei Paulen" с.a. Egy ki - rálynak három fia volt, mindegyiket egyformán sze- rette, я nem tudta, melyikre hagyja a trónt. Midőn elérkezett halálának ideje, ágyához hivatta őket s kijelentette, hogy arra hagyja országát, aki a leg- lustább közülük. Ekkor igy szólt a legidősebb: "A- tyám, akkor engem illet az ország, mert én olyan lusta vagyok, hogy ha fekszem és aludni akarok és egy vizcsöpp esik a szemembe, nem tudom behunyni, hogy elaludhassak,"A második monda: "Atyám, engem illet az ország, mert én olyan lusta vagyok, hogy a tüz mellé ülve hamarább hagyom a lábamat elég- ni, mintsem visszahúzzam." Most megszólalt a har- madik: "Atyám, enyém az ország, mert én olyan lus-
ta vagyok, hogy ha fel akarnának akasztani s a kö- tél már a nyakamon volna és valaki egy éles kést
adna a kezembe, bogy azzal elvágjam a'kötelet, in- kább engedném magam felakasztani, minthogy a keze- met a kötélig felemeljem." Amikor az atya ezt hal- lotta, igy szólt: "rj-e vitted legtöbbre, te leszel a király!" /:Grimm: i.m.98.1.:/
Ez s a többi hasonló történet kimutathatólag a Ge'sta Romanorum "történetére vezet- hető vissza, igy bennünket közelebbről nem érdeke.l.
E mesetipusnak ehhez a motivum- hoz tartozó másik csoportja a lelki és testi szük-
ségek elhanyagolása. Klasszikus példája ennek az a mese, melyet Kr,auss F.S. délszláv mesegyüjteményé-
*
bői közöl Binder. /:i.m.12.1.:/
Volt egyszer két lusta, kik egy körtefa alá feküdtek, melyen még egyetlen egy körtét láttak csüngeni. Egy teljes hónapon át al- kudoztak, melyikök másszék fel a fára s hozza le a körtét. A fiatalabbik végre n^gy nehezen enge - dett. Szép lassan s óvatosan mászott fel a fára, hogy a körtét leszedje, mikor a már túlérett kör-
te hirtelen leesett s a fa alatt éppen az öregebb
elé gurult. Az 1 № Ъ Ъ lekiáltott a fáról: "Hej, pajtás, milyen szerencse fis vagy te! Én ugyan hi-
ába fáradtam!" Mire az öregebb felsóhajtott: "Soh- se irigyelj oly nagyon pajtás, hisz most már meg is kell rágnom a körtet.
, »
/:Ez az imént emiitett moti- vum többnyire nem fordul elő tisztán, hanem keve- redik vagy az előbbivel, vagy a nem-bes zélés mo-
tívumával. :/
Steinhöwel "Aesopus"-ában /sa XV. az. közepe kör.:/ "De pâtre et tribus fi-
liis" c.a. a 223. lapon a következő történetet olvashatjuk: /:ed. Oesterley, 1873.:/
Három lusta civakodik az ö- rökségbe kapott malom, fa és kecskebak fölött. Az
első nagy lustaságában éveken át egy eresz alatt aludnék ugy, hogy a vizcseppek egyik fülén be7 a másikon kifolynának, A második tizennégy napi böj-
tölés után egy gazdagon teritett asztalról egy mor- zsát sem ennék, hacsak két ember a száját nem pec-
kelné fel s egy harmadik nem jönne, hogy az ételt begyömöszölje. A harmadik: ha a legnagyobb szomjú-
ság közepette a vizben állna, nem hajolna meg, ha- nem más valakivel kellene az italt a szájába önte- ni. /: Bolte-Polivka: i,m.2o7-2o8.1.:/
Hasonlóan kevert motívumokat tartalmaz a következő mese, mely Juan Ruiz arci- preste de Hita, hires spanyol papköltő "Poesias en
la CollecciÓn de poetas Cas te llanos, anteriores al sivlo XV." с. XIV. sz.-ból származó müvében olvas- ható. Egy leány megkérdi két kérőjétől, hogy melyik
a lustább közülük. Az első azt mondja, hogy ő sán- ta és rekedt, mert a lépc-sőn járva a lábát' nem nyúj- totta ki.s nagy szomjúsága ellenére a száját nem nyitotta ki. A másik elvesztette a szemét, mert éj-
jel az eresz alatt nem mozdult meg, amikor beleesett az eső. /:Bolte-Polivka : i.m.211.1. :./ •
Pitre Giuseppe i.m.III.K.löo.
lapján közöl egy sziciliai mesét, melyben az első lusta a szájába vette az ételt, de — mivel azt
nem nyelte le — az ott megrothadt s б meghalt.
A másodiknak" szemébe hullt az es 5, amitől ez is meghalt, a harmadik pedig lustaságában nem csukta be az ajtót s a nfgy hidegtől megfagyott.
Meg kell még emlitenünk, hogy a Gesta Romanorum-féle változat az kapja meg a birodalmat, aki a leglustább — megvan Dseladeddin
"Mesnewi" c. gyűjteményében is. Hammer Purgstall J.
1851.-bem a bécsi császári akadémia bölcselet-tör- téneti osztálya előtt ismertette Mewlânâ Dselâl ed- -din Rumi perzsa költőnek a XlII.sz.-ból szármaaó
"Mesnewi" cimü misztikus müvét. Ebben a következő történetet találjuk: Egy király végrendeletében há- rom fia közül a leglustábbra hagyta országát. A fi- uk versenyre keltek egymással, hogy mindegyik bebi- zonyithassa a maga jogát. Az első azt mondta, hogy ő nagy lustaságában a világért sem fárasztaná magát, hogy mást beszédre birjon, hanem az illető arcából próbálná ennek jellemét kiolvasni. A második azzal érvelt, hogy ha a hallgatót nem sikerülne szólásra
birnia, inkább maga ejtene egy szót, semhogy unszol- ná azt. A harmadik fiu állítása és a döntés hiány- zik. /: Ь. Binder: i.m.7.1.:/
Ez a mese átvezet bennünket a Má- tyás lustáiról szóló történetnek második motívumára, melynek jellemző vonása a harmadik lusta kifakadása:
"Ugyan, hogy nem resteltek beszélni?" Ez a nem-beszé- lés motívuma, melyet érdekesen tüntet fel az alábbi, igen régi /: pontos ideje ismeretlen:/ ceyloni mese.
'/: L. Clouston: The book of noodles, 113.1.:/
Egy hatalmas urnák rengeteg szol- gája között volt huszonöt hülye is, akiket semmire sem lehetett használni. A szolgák az ottani szokás a- lapján nem ehettek tányérból, hanem növénylevélre kap- ták eledelüket. A nagy ur a huszonöt hülyét bizta meg azzal, hogy a leveleket összeszedjék,mást úgysem biz- hatott volna rájuk. Ezek egy nap elhatározták, hogy nem fogják többé magukat a levélszedéssel fárasztani,
mikor azt egy is el tudja végezni. Ugy döntöttek, hogy lefekszenek a kertben s alszanak, mintha halottak len-
nének. Aki azután először szólal meg közülük, az fogja szedni a leveleket. így is tettek, lefeküd- tek és aludtak. Eljött az étkezés ideje, de a szol- gák hiába várták a leveleket, senki sem szedett s igy nem kaphatták meg eledelüket. Elindultak hát a lusták keresésére s ott találták őket " halva " a a kertben. Fiába próbálták felél%z(e/Èni őket, nem si került. Erre az ur parancsot adott szolgáinak, hogy temessék el a holtakat. Nagy gödröt ástak, beledob ták mint a huszonötöt s hantolni kezdték a sirt, a nélkül, hogy a lusták bármelyike is csak egy kukkot szólt volna. Hantolás közben az egyik szolga erősen rácsapott ásójával valamelyik lusta lábára, mire az felordított. Erre a többi mind rátámadt: " Te szó - laltál meg legelőször, mától kezdve te szeded a le- veleket !"
Lustáinkkal különösen a német irodalomban sok helyen találkozink. A Grimm-mesék- hez irt jegyzetben /: i.m.2o9.1.:/ találjuk az Er- götzliche Burgerlust-ból /:1659. 1.66.:/ idézve a
következő mesét:
Három lusta legény fogadást kö- tött, hogy melyik közülük a leglustább. "Ha az é- telt az asztalra tennék _ mondta az első - nem en- ném meg." A második ráduplázott: "Ha a számba ten- nék és megrágnák, nem nyelném le." Erre rájuk szólt a harmadik: "Ugyan, hogy tudtok még beszélni is?!"
A Grimm testvérek hallották a következő népies változatot: Három rest leány ül a diófa alatt. Az első kijelenti, hogy ha az összes érett diók lehullanának is, akkor sem rázna meg egy ágat sem. A második megjegyzi: "Ha itt is hevernének a földön, ki akarná azokat felszedni?" "Ugyan ki be- szél erről ?" - szól rájuk a harmadik. /:Bolte-Poliv- ka: i.m. 2o9. 1. :/
Michael Beheim 1474. előtt irt a fa alatt heverő lustákról. /: Festschrift für Kel-
le 19o8. 1,4o8. :/ Az első lusta igy szólt: "Kedves szilva, hullj a számba!" A második megkérdezte: "Ho- gyan rágnád meg azokat?" "Ne izgassátok magatokat a
beszéddel!" - szólt a harmadik. /: Bolte-Polivka:
i.m.2o9.1.:/
Ugyanezen alakban találjuk meg mesénket Hulsbuschnál: "Sylva sermonum jucundissi- morum" 1568. p. 265.; Bütnernél: "627 Historien von Claus Warren" 1572. 15, nr.48.; Gerlachnál: "Eutra-
peliarum libri très" 1662, 1, 218. nr.533.; Abraham a S , Claranál : "Judas, der Ertzschelm" /: Júdás, a nagy kópé:/, ahol a második azt mondja, hogy ha az ételeket erőszakkal tennék is a szájába, mégsem nyel- né le. /: Bolte-Polivka: i.m.21o.l. é's Binder: i.m.
12.1.:/
A különféle népies változatok — bár a részletekben többé-kevésbbé eltérők — az alap-
gondolatban mind megegyeznek a fentidézettekkel.
A nem-beszélés motívumával kap- csolatban emliti meg Binder mint gyakori varianst, a veszekedő házastársakról szóló meséket. /: I.m. 14.1.:/
Ezeknek bővebb részletezése azonban eltérítene ben- nünket célunktól, ezért csupán Ízelítőül mutatjuk be
a magyar variánst, melyet Binder csupán megemlíti /: 1. M.Nyor.IV.181.1.:/
Az a bolondikus Mestér Józsibá ésszeveszött a feleségivè, csak azét, met a puiszka főzőt égygyik sem akarta haza vinni Sári néninek.
Osztán abba égygyeztek még, hogy a méjik hamarébb szóll, a vigye-haza• Mester Józsibá mindönt fütyölve mondott még a feleséginek, e pedêg énekölve. Êgygy huszár történetösön bémönyön, köszön. Mester Józsibá azt fütyöli: üjjön le. A felesége pedég kapja a szé- köt, kénájja. a katonát, hogy üljön le, de énekölve.
A katona eszre vöszi, hogy hán hét két hét. Szoron- gatni kezdi a feleségit amúgy bőven. E sikótni kezd:
jöjjön hallájé, ne mit akar a katona? Brává, brává feleség, te viszöd haza a fazakat, tapsolt örömibe Mester Józsibá.
A hallgató-verseny motivum ke- leti eredete kétségtelen. Solymossy idézett tanul- mányában több keleti mesét ismertet, melyek vala - mennyien a hallgatás motívumát tüntetik fel. Ez a
vonás messze benn Közép-Ázsiában megtalálható, ré- gi indiai feljegyzésekben már előfordul. A csökö- nyös kitartásban való versengés különben iy keleti
jellemek hires tulajdonsága. /: 1. Solymossy tanul- mányát, i.m.135-136.1.:/ Egy X.sz.-beli tamul nyel- vű Pancsatantra-átdolgoz ásnak egy kisebb keretes me-
séjében is előfordul külön epizód gyanánt a hallga- tás-verseny. /: L. bővebben: Solymossy tanulmányét, i.m.137.1. :./
Fejtegetéseinkből kitetszhetett tehát, hogy a lusta-historiáknak különösen népszerű témája a lustasági verseny. Ez a lustaság különösen két esetben nyilvánul meg : életveszélyben és testi - lelki szükségletekkel szemben; ezekhez járul, mint harmadik motivum, a nem-beszélés. Láttuk, hogy e me- se-typus egyes vonásai magukban nemigen fordulnak e- lő, hanem keverednek, miáltal különféle vegyes-for- mák keletkeznek. Binder szerint hasonló keverék, még pedig "eredetileg össze nem tartozó elemek keveréke"
a Jókai-féle magyar varians is. Hogy keverék, ahhoz
szó sem férhet. Állításának második része azonban — véleményünk szerint — javításra szorul. Binder nem
ismerte azt a régi szanszkrit müvet, melynek cime : Vidiapatikavi Purushaparisha-ja és az emiitett Bolte-
Polivka-féle jegyzetek 212. lapján találjuk. Ebben szintén találkozunk a lustákkal:
Egy miniszter felgyújtatja a kol- dusok csarnokát, bogy a csalókat és a valóban segély-
re szorulókat megkülönböztesse. A csarnokban négy lusta tartózkodott. Az első, amikor észrevette a tü- zet, megszólalt: "Miféle lárma ez?" A második felel- te: "Én azt hiszem, hogy tüz van." A harmadik meg- kérdezne : "És senki sem takar be bennünket nedves rur hákkal?" Erre rájuk szólt a negyedik: "Ugyan hallgas-
>
satok, ti csacsogok!"
Itt tehát — feltételezhetjük, hogy e.redetiben — mint összetartozó elemeket ta-
láljuk Mátyás-anekdotánk motívumait.
Tudományos nézet szerint, ha egy mese keleten és nyugaton egyaránt feltalálható, fel-
tétlenül keleti eredetű, onnan vándorolt Európába.
A mesék vándorlásának keletről-nyugatra a követke- ző három utja van: 1./ a mór arabok utján Spanyol- országon át Franciaországba; 2./ a Földközi-tenger közvetítésével Közép-Európába; 3.,/ karavánuton Á-
zsiából Oroszország közvetítésével Kelet-Európába.
Hasonlóan keleti eredetű a lus- ta-historia is, ami mellett még az is bizonyít,hogy a keleti — hasonló témájú — történetek sokkal ré- gebbiek és változatosabbak, mint a nyugatiak. Ez u- tóbbiak igen nagy százalékban — mint emiitettük — a Gesta Romanorum nyomdokán haladnak, melynek köz- vetlen forrása talán a Disciplina Clericalis lehe-
tett; ez pedig arab mesékből merített.
A magyar varians a fent ismer- tetett históriáktól különbözik, közvetlen forrását tehát ezeknek egyike sem szolgáltathatja, hanem e- redetét az imént ismertetett s a XIV. századból va-
ló szanszkrit mesében véljük megtalálni, melynek ke-
' /
rete és története úgyszólván teljesen megegyezik me-
s énkke1.
Megjegyzendő még, hogy a "Hogy nem röstell beszélni" szólás magyarázatául Dugó - nicsnál /: i.m. II.k.224.1.:/ megtaláljuk a válto-
zatát Mátyás-mondánknak, de itt még nincs Mátyás királyhoz fűzve. Ebből esetleg arra lehetne követ- keztetni, hogy Dugonics korában még ismeretlen volt ez a história, különben ő, ki annyira szerette Má-
tyás királyt, feltétlenül megemlítette volna. Ennek ellentmond az a körülmény, hogy Dugonics emiitett munkája 182o-ban jelent meg, míg Ráday Gedeon gróf már 179o-ben , harminc évvel korábban irt az "Or- pheus" 369. lapján "A* Mátyás királynak három rest-
je i"-ről. Ezt tekinthetjük a legrégibb Írott magyar forrásnak. Közszájon már jóval korábban is élhetett, esetleg Írásban is megvolt, de elkallódott. Hazánk- ban a török uralom idején igen sok irás elpusztult, mert a törököknek parancsba volt adva, hogy ami i- rást találnak, azt el kell égetni. /: A "vagy benne van a Koránban, vagy nincs benne." elv alapján.:/ A
másik ok már politikai és nem a törököknél keresen- dő. A bécsi udvar rendeletére történt, nehogy azok, akik elmenekültek a török uralom elől, itt maradt va- gyonukhoz való jogaikat Írásokkal kimutathassák.
II.József, amikor a szerzetes - rendeket feloszlatta, elrendelte, hogy ami irat ezek
tulajdonában található, mind Pozsonyba viendő. Ezt a sok "lim-lom"-ot oly szempontból selejtezték, hogy amiTlatin volt, azt megtartották, a magyatt azonban elégették. így felbecsülhetetlenül nagy értékek mentek veszendőbe. Nincs kizárva, hogy ezen Írások között a tárgyalt Mátyás-mondánk is szerepelt.
Egyszer volt Budán kutyavásár.
/:L. Jókai: i.m. 9.1.:/
Igazságos Mátyás idejében tör- tént az, hogy egy bánáti gazdag örmény juhaira, mi- kor a mezőn legeltek, rajt ütöttek a török portyá-
zok s elhajtották valamennyit, maga a juhász is alig menekült meg hat komondorával.
Öe az örménynek nem volt az vi- gasztalás, hogy a juhász megmenekült, ha a juhokat elvették, kárpótlásul ő meg elvette a juhász házi- kóját, kinek aztán egyebe sem maradt, mint a hat ku- tyája.
Mit tegyen már most szegény em- ber! sem testének, sem lelkének nem volt hova lenni.
5 biz azt gondolta, hogy felviszi kutyáit Budára, ott azokat eladja a királynak, soha náluknál jobban meg nem őrzi a király házát senki; maga meg majd felcsap katonának.
E becsülendő szándékkal felbal- lagdogált Budára s a várkapuban ott letelepedett mind a hat kutyájával, azok körülfeküdték szépen, farkai- kat csóválva nyájasan.
A királynak szemébe tűnt a jó- képű ember a hat fehér komondorral s leküldé főem- bereit, hogy tudakolják ki tőle, mi járatban van?
Az ember elmondta jámborul, hogy őt megfosztották a törökök juhaitól, gazdája ezért elvette házát, ő tehát elhozta kutyáit eladni Budára, tudván, hogy itt mindennek van ára, maga meg majd ka- tonává lesz s visszaveszi a töröktől a juhait.
A királynak megtetszett az ember jámborsága s rögtön leküldé főurait, hogy menjenek oda s vegyék meg jó pénzen az árult kutyákat.
A szegény ember csak elbámult, mikor egyszerre körülfogta a sok fényes hatalmas ur s elkezdék a kutyákat egymásra árverelni, ugy hogy utoljára száz aranyon feljül kelt darabja a kutyá- nak. Az ember megköszönte szépen a segítséget s fel-
pénzelten újra vissza ment elébbi falujába, vett magának házat, nyájat s nem győzte a budai jó u- rakat magasztalni, kik oly jól bevásároltak nála.
Az emberek nagyobb részének volt annyi esze, hogy átlássa, miszerint ez eset- ben a király nagylelkűsége működött; de nem volt az örménynek. A mint ennek fülébe ment egykori
juhászának szerencséje, ki. oly derék vásárt csi- nált a komondorokkal, nosza felkerekedett ő is;
eladta minden marháját, bevásárolt helyette ku - tyákból a egy egész kutyanyájat hajtott fel Bu - dára.
Az uton, ahol csak a falukon keresztül ment, az emberek kiálltak a csudájára, a gyerekek hanttal dobálták és minden ember nevet-
te, hogy mit akar ennyi sok kutyával.
Ö azonban előre elképzelé, hogy mennyi pénzt fog azért kapni; első kutyakereskedő
lesz a világon.
Hát a mint felér Budára s be a-
kar menni a kapun, jönnek a pecérek s kérdik, hogy mire hajtja ezt a töméntelen ebet?
Ö mondá, hogy csak bocsássák be a kapun, majd megveszik ezt odabenn.
De biz onnan elhajtották.
— "Egyszer volt Budán kutyavá- sár" mondának neki s szétriasztották az ugató nyá- jat.
Az örmény visszafanyalodott fa- lujába s most 5 szegődött be hajdani juhászához cselédnek.
*
A Kiss János-féle változat sze- rint /: 1. Tóth Béla: i.m.122.1. :/ Mátyás maga biztatja fel a tétényi határban szántó parasztot, hogy a szántás befejeztével adja el ökreit, az á- rán vegyen kutyákat s hajtsa fel azokat Budára: a többi a király gondja.
Az irigy gazdag felsülése nép- mesei motivum s rokon a "Különös megajándékoztatás"
/: Jókainál: "A nagy tök és a négy ökör", i.m.11.
lap. :/ anekdotájával /: Tóth: i.m.151.1. :/,mely- nek rövid tartalma a következő:
Ráckevén lakott egy sokgyerme- kes szegény ember, aki eltökélte magában, hogy Má- tyás királyhoz fordul segítségért. De nem akart ih- res kézzel megjelenni a király előtt, ezért fogta magát s a kertjében termett uri tökök közül kivá-
lasztva a legnagyobbikat, azt vitte a királynak a- jándékba. Mátyás kegyesen fogadta az ajándékot s némi útravalót adván, hazaküldte a szegény embert, miután megígérte, hogy "nem fog róla elfelejtkez- ni". /: Jókainál: "ajándékozott neki kétszáz darab körmöczi aranyat". I.m. 11. lap. :/ Mikor ezt meg- hallotta a gazdag szomszéd, ökrei közül kiválasztot-
ta a négy legszebbet s felhajtotta a királyi udvar- ba, remélve, hogy ezért örökös bíróvá teszik Rác-
kevén. /: Jókainál: "Azért legalább is zsák aranyat tálal elé" /t.i. a király./ i.m.12.1. :/ Bebocsát- tatván Mátyás elé, a király kikérdezte vagyoni vi-
szonyai felöl. /: Jókainál: "A király hallotta már az embernek hírét", i.m.12.1. :/ Végül megmutatta a szegény embertől kapott óriási tököt s a kapzsi gazdagnak — ajándéka fejében - azt adta viszon-
zásul, meghagyván még, hogy a négy ökröt juttassa a hirák utján a szegény embernek, /: "...kinek vi- szont ilyen szép ökrei nincsenek" - teszi hozzá Jókai. i.m.12.1. :/
Jókai ennél a pontnál be is fe- jezi a történetet, de Kiss János tovább folytatja s elmondja, hogy otthon a kapzsi gazdag még kapzsibb felesége nagy bosszúságában áthajitotta a királyi tököt a szegény ember udvarára, ahol az szétesett.
De még ezzel is csak használtak a szomszédnak,mert annak az utravalóul kapott pénzen vett malaca la - kott jól a tökkel. "...Igy a gazdag háznép minden szándéka és akarata ellen különös örömet eszköz - lőtt nem csak magának a szegénységben élt s z o m - széd háznépnek, hanem még a malacának is." /: Tóth Béla: i.m. 154.1. :/
Ennek a mesének legrégibb vari- ansai a XIV. századból valók s bőven foglalkozik ve- le Binder. /: 1.m.23.1. :/ A szegény ember által vitt ajándék — pár kivételével — a legtöbb vari- ansban földtermék /: nagyon szép répa, tök, gyü - mölcs, stb.,:/ Binder közli azt a latin nyelvű vál-
tozatot, mely "Rapularius" cimen több kéziratban m radt ránk, /: i.m.25.1. :/s melynek elbeszélése na- gyon basonlit a magyar varianshoz. — Itt két test- vérről van szó, kik közül a fiatalabbik a szegény.
Ez egy gyönyörű répát — mely akkora volt, hogy az egész szekeret betöltötte s két ökör alig birta — vitt ajándékba a királynak, amiért gaxdag jutalmat kapott. Bátyja — látva öccse szerencséjét — fel- szerszámozott lovakat ajánlott fel a királynak, aki felesége tanéesára az ajándékba kapott nagy répával ajándékozta meg az irigy testvért.
A kapzsi gazdag csúfos felsü- lése igen elterjedt motivum s bő változatait talál- juk a németeknél, ahol XI.Lajos szerepel, akinek
retket hoz a szegény paraszt. L. Gerlach: Eutra- peliae. Leipzig,1656. II.к.226.1. :/Az angoloknál a "Pasquils Jests" с. XVI. századbeli trufagyüjte- mény megajándékozott fejedelme V.Károly francia ki- rály; a franciáknál IV.Henrik, /: 1. Bladé J.F.
"Contes pop. rec. en Agenais" Paris, 1874, 155.1. с.
gyűjteményét :/, akit egy ritka nagy tökkel aján- dékoz meg a szegény ember, stb. — Binder igen sok
és érdekes varians között egy berber változatot is közöl, mely Nazreddinnel kapcsolatos. /: L. i.m.
27-28.1. :/
Az európai variansok elterjedé- sére nagy hatással volt Erasmus Rotterdamus, /:1465- 1536.:/, kinek Colloquia-i között, a Convivium Fa- bulosum-ban olvasható hasonló tárgyú mese, ahol
egy Conon nevű paraszt XI.Lajos királynak ajánl fel egy gyönyörű répát, melyért looo arany korona jutal- mat kap. /: L. Binder: i.m. 26.1. :/
E mesetipus eredetét keleten kell keresnünk, ott találjuk ugyanis számos változatban
azokat a meséket, melyekben valami előre nem lá - tott rossz követkefcik be a remélt és várt jó he - lyett. A Nasreddin hodzsáról szóló számtalan tré- fa /: 1. erre vonatkozólag Solymossy idézett ta - nulmányát, valamint Köhler tanulmányát az Orient
és Occident с. folyóirat 1.438-442.1. :/ arra en- ged következtetni, hogy közöttük található meg az eredeti forma. /: Solymossy előadása után. :/
Nem részletezhetjük tovább ezt a tipust, mert eltérítene tárgyunktól, csupán an - nak a bizonyságául hoztuk fel, hogy e mesecsoport rokonsága a budai kutyavásár -féle típussal bizo- nyos tekintetben szembeötlő. Mindkettőben a szegény ember megjutalmazásáról van szó és az ő váratlan szerencséje bátorítja fel a kapzsi és irigy gazda- got akit azonban csúffá tesz a fejedelem. Mind- О *
kettőben megvan az erkölcsi motívum: a kapzsiság bűnhődése, De ha a két tipust jobban megvizsgál-
juk, észre kell vennünk, bogy egymástól távol ál- lanak s rokonságot csak a belőlük leszűrt alap-
gondolat közössége révén állapíthatunk meg: a jó- szívű szegény ember jutalmat és Igazságot kap. Az egyikben az ajándékért nyer jutalmat, a másikban az értéktelen áru kerül nagy áron eladásra.
A budai kutyavásár meséjének érdekes változatát találjuk Dugonics Példabeszé- deiben a "Csak egyster esik Bécsben ebvásár" szó- lás magyarázatául.
A Bécsben járt magyar fuvaros
— tapasztalva hogy az apró ölebeknek jó áruk van a császári városban, — ugy okoskodott, hogy ott sok pénzt nyerhet a hatalmas komondorokkal. ÖSB-
/
szeszedett husz komondort s azokat felhajtotta Bécsbe. Egy fogadóban szállt meg, de a kutyák éj-
jel oly lármát csaptak, hogy a környéken lakók nem tudtak aludni. Végülis a fogadós kikergette a ku- tyákat s azok szétszaladván a városban, elfogták és agyonverték okét. A ntagyar a policiától kért igazságot s az Ítélet értelmében a fogadósnak meg kellett fizetni a kutyákért azt az árat, amit a kár-
vallott fuvaros kért. Emberünk azt hitte, hogy má- sadszor is megtalálja számitását s újra kutyákat hajtott Bécsbe, de ezzel utasították el: "Csak egy-
szer esik Bécsben ebvásár,"
A Dugonics-féle változat a né- met és francia irodalomból került hazánkba, mely-
nek bő bibli ographi áj át ismerteti Binder /: i.m.
32.1. :/ Ez a varians mesénknek második részével egyezik, ahol az irigy gazdag felsülését találjuk, csak itt ugyanaz a személy vallja a kárt.
Rokon anekdota a kutyavás árról, melyben azonban hiányzik az irigy gazdag felsülé-
se, olvasható Kirchhof említett müvében /: ll.k.
198.1. :/ :Hunde zu verkauffen bringt ein bawer zu marckt.
Az ismert német és francia va- riansok mindegyike elüt a Jókai Mór-Kiss János-fé- le históriától s ha a hasonló elem esetleg felta- lálható is, a részletek nagy eltéréseket mutatnak.
így Luzel emiitett müvében, a
III.к. 415. lapján találjuk azt a mesét, melynek tartalmát az alábbiakban ismertetjük:
Egy szegény molnár nem tudta kifizetni a földesurának járó adót, miért is ez a molnár egyetlen tehenét lelőtte. A szegény ember megnyúzta az állatot s a bört a városba, Guingamp- ba akarta vinni, hogy ott eladja. Az alkony egy er- dőben érte utol s ő, félvén a rablóktól, felmászott
egy fára, hogy ott töltse az éjszakát. Az éj folya- mán valóban rablók érkeztek arra a helyre s éppen
ez alá a fa alá telepedtek, hogy a szerzett pénzen megosztozzanak. A molnár — látva a rengeteg kin-
cset _ közéjük dobta a bört, mire azok megijedtek és elrohantak, mindent otthagyva. A szegény ember a tömérdek kincset mind felszedte s a tehénbőrben hazavitte. A következő nap reggelén átküldte fe-
leségét a földesúr kastélyába, hogy kérje el a vé- kát: lássák mennyi pénzük van? Az asszony ott el- mondta, hogy mire kell a mérő, mire a földesúr át- ment hozzájuk, hogy meggyőződjék, igaz-e, amit az
asszony beszél? Érdeklődésére a molnár azt mond- ta, hogy a ezt a rengeteg kincset a tehénbőrért kapta a tímároktól. Hazarohant erre a földesúr, le- vágatta minden tehenét s a bőröket beküldte a vár rosba, meghagyva, hogy egy véka ezüstöt kérjenek darabjáért. De megjárta, mert a tímárok elverték a
szolgát s a bőröket mind elszedték tőle.
Binder /: i.m. 3o.l. :/ ismer- teti a Sebillot-féle varianst, /: Contes populaires de la Haute-Bretagne, 1.215.1. :/ melynek hőse, Fin larron egy tehenet és egy macskát vitt a vásárra. A
két állatot csak együtt volt hajlandó eladni s a macskáért száz frankot, a tehénért egy garast kért.
Egy kereskedő, miután látta, hogy a tehén megéri a kért pénzt, mindkettőt megvette, Amikor a király megtudta Fin Larrontól, hogy száz frankért adott el
egy macskát, összeszedette az összes macskákat bi- rodalma területén s a vásárra hajtatta azokat, va- lamennyiért száz frankot kérve. De az emberek kine- vették a rászedett fejedelmet.
A Zingerle-testvérek ismerte- tett mesegyűjteményének 6-7. lapján olvashatunk egy másik varianst:
Egy paraszt feleségét a falu la- kói agyonütötték. Férje a feleség holttestét az or- szágút közepére helyezte. Nemsokára arra jött egy szekeres ember és keresztülhajtott az asszonyon. Nar gyon megijedt, mert azt hitte, hogy ő okozta a ha- lált s hogy a paraszt fel ne jelentse, neki adta lo- vát és szekerét. Ez urasan behajtott a faluba s a hiszékeny embereknek azt mondta, hogy felesége bo- rének az árán vette a lovat és a szekeret. Fogták erre magukat a parasztok s mindegyik megölte a maga feleségét, a bőröket pedig bevitték a városba, de bizony senki sem vette meg azokat.
Ezek a variansok tulajdonképpen csak annyiban hasonlítanak történetünkhöz, hogy megtaláljuk bennük annak motívumát: valamely sze- rencsés kísérletnek megismétlését ugyanazon, vagy más személy által. Egyik-másikban, amilyen pl.
Pin Larron fentismertetett esete, vagy nálunk a Du- gonics-féle varians, stb., az etikai motivum is hi- ányzik: a szegényt sanyargató gazdag bűnhődése. Már pedig a magyar variansnak ez a legjellemzőbb moti -
változatnál kialakultabb formája és befejezettebb meséje van a Mátyás királyról szóló anekdotának. A világirodalomban ez a tipus alig szerepel és sok va- rianssal nem rendelkezik. A hasonlóknak látszó kele- ti mesék nem ide, hanem a "Róka fogta csuka", vagy a "Különös megajándékozás" típusához tartoznak. Ugy
látszik, hogy itt egy egészen eredeti anekdotával állunk szemben és egész beállítása is teljesen an- nak bizonyul. Ismerve Mátyás király jellemét, nem
tartjuk kizártnak, hogy valóban megtörténhetett.
vuma.
Valamennyi ismertetett külföldi
Befejezésül még megemlítjük, hogy a környező országok és nemzetiségek egy ré-
sze mennyiben foglalkozik Mátyással, mint magyar királlyal? — itt természetesen nem kell a nem -
zetiségek beolvadására gondolnunk. Ez nehéz poli- tikai kérdés, mely azonban szorosan összefügg az ethnologiával. Miért olvadtak be a régi világban
oly könnyen a nemzetiségek, pl. a jászok, kunok az Alföldön, a vendek a Dunántulon, viszont a svábok kevésbbé: ez csak néptanilag magyarázható. Ha az u- ralkodó nép imponál az illető nemzetiségnek, akkor erőszak nélkül, magától megtörténik a beolvadás. A mohácsi vész előtti nemzetiségek egy erős, hatal- mas népet találtak itt, nem csoda, hogy beolvadtak;
de Mohács után a nemzet már csak roncsa volt önma- gának, egy senyvedő nép pedig nem alkalmas arra,hogy nemzetiségeket olvasszon önmagába. Mohácsig Mátyás királyt is emlegetik a környező népek s ebből az
időből igen sok anekdotát találunk a birtokukban:
imponál nekik az erős ország és dicső királya. /:L Solymossy egyet.előadását.:/
Dr. 'Georg Gábor /: Sagen aus Kärnten, L.,1927., "König Matthias Corvinus" c.a.
lo5.1. :/ azt mondja, hogy Mátyás királyt "szlovén dalok és mondák a világ legnagyobb hősének tart -
ják." _ Tény, hogy III.Frigyest Ausztriából el - űzte, stájer és karinthiai területeket vett bir- tokba és Bécsben volt a rezidenciája. Fölötte be- csülik, mint törökverőt. A monda azt tartja róla, hogy a Petzen hegyében la^ik kíséretével, a "fe- kete sereg"-gel. /: Ez is bizonyltja a fekete se- reg nagy hirét, ami érthető is, hisz "nyögte Má- tyás bus hadát Bécsnek büszke vára." :/ Ma is ott él, középütt kőasztal, mellette a király ül. Mind- nyájan alszanak. Éjfélkor felébrednek, megköszörü- lik a kardjukat s 1 órakor elalszanak megint. Igy lesz ez, amig a király szakálla háromszor körüléri az asztalt. Ekkor kiküldi embereit hírekért s ha
rossz hirt hall, kivonul seregével, mely mind el- hull, hét ember kivételével. De ezekkel győz s a világ ura lesz.
Krajna szinte csodálatosan sok Mátyás-mondát ismer. Itt szlovének és vendek /:il-
lírek:/ laknak. Bécstől függtek, látták, hogy Má- tyás felszabadítja őket s ezért nemzeti hősként em- legetik állandóan. /: Solymossy előadása után. :/
Nevezetes, hogy a rutének is sokat foglalkoznak Mátyással. Mondagyüjteményük i- gen gazdag. Egy különös motívumot találunk itt: a korona a fejére repül. Ez ismert volt nálunk, bi-
zonyltja ez a kifejezés: "rászáll afc örökség", "rá*
száll a korona". /: L. bővebben: Szémán István :
"Mátyás király a magyarországi ruthén népmondában."
Ethn.XXII.236.1. :/ Az Ethn.IV. évfolyamában /:1бо.
lap.:/ Vrábely Mihály közöl rutén mondákat: hogyan lett Mátyásból király, hogyan halt meg, hogyan ju- tott az ország német kézre?
Ugyanaz, amit a krajnaiaknál
találunk, megvan a cseh mondákban is. A cseh-morva változatot illetőleg 1. Ernyey József: "Mátyás ki- rály a cseh néphagyományban." /: Ethn.XXXII.92.1.:/
A déli szlávok körében Mátyás királlyá választása szerepel a népköltészetben. /: Ethn.XXVII.47.1. :/
Nem feladatunk, hogy ezeknek a mondáknak az eredetét és a magyar varianshoz való
viszonyát kikutassuk, ezért visszatérve tárgyunk- hoz röviden foglalkozunk a Mátyás-mondák keletke- zésének az idejével. Nehéz eldönteni, hogy melyik- re üthetjük rá a hitelesség pecsétjét. Az ethno- graphus és az irodalmi tárgytörténet kutatója egy- aránt csak feltevésekre alapithat ebben a kérdésben Zolnai szerint /:i.m.127.1.:/ "csak a XVIII.száza- di fölvilágosodás és az ennek szellemében nagy szám mai föllépő francia, német és osztrák anekdotagyüj-
temények, novellák és drámák hatása alatt lett Má- tyásból népszerű uralkodó-ideál és anekdota-hős."
— Kétségtelen, hogy az emiitett népek irodalma a magyar irodalomra nagy hatással volt. Az is bizo-
пуоз, hogy — mint az ismetetett két monda tárgya- lása során láttuk — sok német, francia, sőt olasz és angol varianst találunk, melyek néha meglepő hasonlatosságot mutatnak néhány Mátyá3«anekdotá- val, /: L, erre vonatkozólag pl. Binder tanulmá- nyát, melyben hét, Mátyásról szóló trufát ismer- tet, :/ Ennek ellenére Zolnai idézett állítását nem tehetjük magunkévá, mert:
1,/ Mint a bevezetésben em - litettük, a XVI, századbeli krónikák már foglal- koznak Mátyással, Székely és Heltai már közölnek trufákat. /: L, Tóth Béla Anekdotakincsét, I.k,:/
Nagyon valószínű, hogy ezek akkor már régen köz- szájon forogtak. Tehát kétszáz .évvel korábban,mint Zolnai mondja, Mátyás már ugy szerepel, mint ural- kodó-ideál és anekdota-hős. /: Nem akarunk itt most utalni a fent vázlatosan ismertetett külföldi Má-
tyás -mondákra. Bizonyos, hogy velük együtt a saját népe is megbecsülte és ideálnak tartotta királyát:/
II.József már igy nyilatkozott: "Boldoggá teszem
a magyart s kiveszem szájából Mátyás királyt." /:L.
Erdélyi: Praktikus magyar történelem. Szeged, 1931.
13o.l. :/ Ebből az következik, hogy az egész or - szágban el volt terjedve Mátyás nagy hire, ez pe- dig nem történik máról-holnapra.
2./ A trufákkal kapcsolatban nem mutatható ki egy esetben sem, hogy müirodalom- ból került volna le a népajakra, mind fordítva van.
Galeotti más szemmel nézi Mátyást és a tőle fel - jegyzett történetkék — mint már emiitettük — má- sok, mint amit a nép tud, de nem azért, amiért Zolnai gondolja, hogy t.i. a népiek későiek, ha- nem, mert őt, a renaissance-embert más vonások és esetek érdeklik, mint a népet. Hisz már Székely István mondja 1558-ban, egy trufát közölve: "Efé-
le trufái sokak vadnak a Mátyás királynak, kikről én most többet nem irok."
Mindent egybevetve, meg kell állapitanunk, hogy a Mátyás-mondák már korán,a XVI. század első felében éltek a nép között. Akad-
hat köztük eredeti, a legtöbb azonban a bevezetés- ben ismertetett vándorlás utján jutott hozzánk. E- zeknek eredetét nem lehet általánosságban megálla- pítani, e célból külön-külön kellene foglalkozni valamennyivel, de föltevéseknél tovább nemigen jut- hatnánk. Az-bizonyos, hogy nagy számmal találunk köztük keleti motívumokat, de nyugati is bőven a- kad.
Mindez semmit sem von le a Mátyásrtrufák értékéből, melyek hosszú évszázado- kon keresztül itt idomultak át népünk ideologiája szerint s megihlették a költők és a nép lelkét, fényesen bizonyítva, hogy Hunyad nagy fia örök i- dőkre bevonult a népszerűség pantheonjába.
*
Azért választottam ezt a két mondát, mert e- zeknek még nincs kifejlődött irodalma s bár Bin- der foglalkozik velük, az eredet-kérdést 5 sem ku- tatja.
