Az áruforgási sebesség mutatóinak gyakorlati alkalmazása

" BARANYAI IST'VÁN—ZAFIR MIHÁLY:

AZ ÁRUFORGÁSI SEBESSÉG MUTATÓINAK GYAKORLATI ALKALMAZÁSA

, A kereskedelmi statisztika fontos feladata az eladási forgalom és a

* készletek kapcsolatának vizsgálata. E kapcsolatot leggyakrabban az áru -' forgási sebességének mutatószámaival, illetve az áru forgási sebességének indexével jellemzik. A kereskedelmi statisztikai tankönyv és a Statisztikai Szemle 1955. júniusi számában Szikinger István tollából megjelent cikk elméletileg és módszertanilag részletesen foglalkozik az áruforgási sebes- ség mutatószámainak problémáival.

_ Igen kevés utalást találunk azonban a mutatókban rejlő hibalehetősé—

; gekről, a gyakorlati alkalmazásban feltétlenül szükséges meggondolásokról , és fenntartásokról.

Az alábbiakban néhány olyan problémával kívánunk foglalkozni, ame-

—' lyeknek ismerete, vagy kellő szemelőtt tartása nélkül a mutató felhaszná- lása helytelen következtetések levonására ad lehetőséget.

*

, A mutatónak két eleme van, az eladási forgalom és az átlagkészlet; e két tényező hányadosa a fordulatokban kifejezett forgási sebesség. (Ha na—

,; pokban fejezzük ki a forgási sebességet, akkor az előbbieken kívül. az idő—

szak napjainak számát is bevonjuk a számításba.) *

E tényezők közül főleg az átlagkészletnél merülnek fel problémák.

1. Az átlagkészlet számítási módszeréből következik, hogy az nem

pontos. '

Tulajdonképpen csak akkor kapnánk pontos átlagkészletet, ha a kész- '— letet minden egyes adás—vételi ügylet után megállapíthatnánk és ebből a tömérdek készletadatból számítanánk átlagot. A gyakorlatban persze erre nincs lehetőség, de még általában arra sem, hogy hónapnál rövidebb idő—- szakonként állapítsák meg a készletet. A gyakorlatban többnyire meg kell elégedni 4—— és a készletmegállapítással kapcsolatos aránytalanul jelen—

tős munka miatt helyes is megelégedni —-——- a hóvégi készletadatokkal.— Ez azonban azt eredményezi, hogy a megállapított átlagkészlet legfeljebb csak hozzávetőlegesen pontos.

A. hóvégi és hóeleji készletből számított átlag a valóságos átlagot álta—

lában legjobban megközelíti akkor, ha azt a vállalat összkészletére számít—

juk. (Mindenesetre, ha a szállító, például nagykereskedelmi vállalat, hóvégi hajrával teljesíti tervét, hóvégi összkészlete —- tehát havi átlagos készlete

BARANYAI—ZAFIR: AZ ARUFORGASI SEBESSÉG MUTATOI 901 *

is —- kevesebb, az átvevő vállalaté pedig több lesz a tényleges átlagnáll).

Minél kisebb csoportokban —- árufőcsoport, árucsoport, cikk —— vizsgáljuk azonban az átlagkészletet, annál nagyobb eltérések lehetnek a valóságos átlagtól. Egy—egy vállalatnál nem ritkák például az olyan cikkek, amelye—

ket a szállító vállalat rendszeresen minden dekád elején szállít. E cikkek—

ből tehát a hóvégi (ami egyben dekádvégi) készlet sokkal kevesebb az átla— _ gosnál. Természetesen ennek a fordítottja, tehát rendszeres dekádvégi szál—' litás is előfordulhat. Nem ritkák az olyan esetek sem, hogy pl. egy cikkből, amelyből a hó folyamán állandóan kevés volt a készlet, a hóve'gi jelentős árubeszerzés miatt nagy készlet van, vagy fordítva.

Az átlagkészlet számítási módszerének ez a korlátja tehát befolyásolja a forgási sebesség mérvét és egyes esetekben a forgási sebesség időbeli vagy ' ,vállalatok közötti összehasonlíthatóságát is. A mutató használatánál ezért

szükséges a vizsgált területre vonatkozó ilyen jellegű tájékozottság.

2. Az átlagkészletet az időszak eleji és ve'gi készletből számoljukab- ben az átlagban nem jut kifejezésre a készletalakulás tendenciája tehát az, hogy az időszak folyamán a készlet nőtt—e, vagy csökkent.

Világosan mutatja ezt a következő példa, amelyben bemutatjuk egy cikk áruforgalmi adatainak és áruforgási sebességének alakulását két egy—

másután következő hónapban; a második hónap adatairól a példa három változatot tartalmaz, amelyekben az áruforgalmi adatok különbözőek, az áruforgási sebesség Viszont azonos. (Megjegyezzük, hogy a kép kiélezése cél—

jából szélsőséges adatokat válogattunk össze; hasonló problémák azonban

— persze sokkal enyhébb formában —— a gyakorlatban is előfordultak);

'

Nyitókészlet ) Beszerzés ! Eladás ) Zárókészlet Forgási

Időszak sebesség

ezer forint napokban

NoVember 80 80 ; 100 ) 60

21

December

(1) változat 60 51 95 16 l 2

b) változat 60 150 150 60 i 1 2

c) változat 60 195 175 , 80 ( 12

)

Az áruforgási sebesség mind a három esetben egyaránt 21 napról 12 napra gyorsult. Arra a kérdésre, hogy a vállalat a forgalom lebonyolításá—

hoz átlagosan mennyi forgóeszközt — árut —— kötött le, mind a három vál—

tozatban egyértelműen az a Válasz, hogy kevesebbet, mint előzőleg.

Az adatok megvizsgálása nyomán azonban kézenfekvő, hogy az ilyen kérdésfeltétel egyoldalú. Nézzük végig a változatokat:

a,) a készlet decemberben tovább csökkent: lehet, hogy a fogyasztók keresletét semtudták kielégiteni (erre mutathat az, hogy az eladás kevesebb, mint az előző hónapban volt). A kereslet ki nem elégíté- sének oka az előző havinál kisebb beszerzés. Ha feltételezzük, hogy novemberben a készlet nagysága megfelelő volt, akkor a decemberi zárókészlet nagyon kevés; a decemberi eladás alapján számítva csu—

pán 5 napi eladást fedez,

b) a készlet decemberben nem változott, az eladás és beszerzés egy- aránt sokkal több a novemberinél. A zárókészlet 12 napi eladást fedez, tehát sokkal kedvezőbb, mint az előző esetben,

BARANYAI iSTVAs—ZAFm' MIHÁLY"

c) az eladás jelentősen nőtt. Az adatok arra mutatnak, hogy a keresle—

tet ki tudták elégiteni, mert hiszen nem adták el a teljes beszerzett mennyiséget. (Ez természetesen külön vizsgálandó kérdés.) A záró- készlet is kedvezőbb, mint az előző esetekben, kb. 14 napi eladás—

nak felel meg.

, Ugyanaz a forgási sebesség-változás tehát a második és harmadik eset—

ben az eladás növekedését, az első esetben pedig az eladás csökkenését és esetleg ellátási zavarokat takart. Megkell tehát állapítani, hogy a forgási sebesség változásából önmagában, a többi adattól elszakítva igen kockáza- tos áruforgalmi következtetést levonni, sőt ilyen következtetés levonása egyenesen félrevezető lehet.

3. Az egyes áruk jellegéből következően azoknak sajátos forgási sebes—

* sége különböző, hiszen az egyes cikkekből különböző mérvű választékra van szükség és más és más lehet az áruk utánpótlási ideje. (Sőt az utóbbi tényező még azonos áruk tekintetében is különböző lehet más és más vál—

lalatnál, aszerint, hogy azok milyen távolságról, milyen időközönként, mi—

' lyen választékban kapják az árut.)

Az áruforgalom és a készletek tehát különböző forgási sebességű cik—

kekből tevődnek össze. Mivel pedig az áruforgalom összetétele időbelileg és helyileg (pl. vállalatonként) eltérő, a különböző időben, vagy helyeken Számított mutatók összehasonlitásakor nemcsak az áruk forgási sebességé—

' nek változása, illetve különbözősége, hanem az összetétel eltérő voltának hatása is tükröződik.

Felmerül tehát az összehasonlithatóság problémája különböző idősza—

kok vagy különböző területek, vállalatok áruforgási sebességének össze—

% hasonlitásánál.

Előfordulhat hogy időbelileg az egyes áruk forgási sebessége nem vál—

_ tozott; több áru összességét tekintve azonban nőtt, vagy csökkent a forgási - sebesség, aszerint, hogy gyorsabb vagy lassúbb forgású áruk aránya növe—

kedett. Előfordulhat árunként általában növekvő forgási sebesség mellett több árut tekintve együttesen lassúbb, vagy árunként csökkenő forgási se-

; besség mellett együttesen növekvő forgási sebesség és előfordulhatnak a gyakorlatban ezeknek az eseteknek a legváltozatosabb variációi

Elképzelhető, hogy pl. két vállalat a forgalmához képest azonos kész—

lettel rendelkezik — a forgási sebesség mindkét vállalatnál azonos — azon—

ban az egyik vállalat készleteinek egy része nem kelendő áru (ami tehát gyakorlatilag egyáltalán nem forog), a másik vállalatnak pedig teljes kész—

jlete —— vagy készletének az előbbi vállalaténál nagyobb része ——-— kelendő _ áruból áll. Ha pusztán arra vagyunk kíváncsiak, hogy a két vállalat a for—

.) galmához mérten milyen mérvű forgóeszközt —— árukészletet —— tart le—

: kötve, kétségtelenül megelégedhetünk a válasszal: egyenlő mérvű forgó—

eszközt. Úgy gondoljuk azonban, hogy az ilyen kérdésfeltevés egyoldalú;

mert nem lehet közömbös az sem, hogy a készlet mennyiben biztosítja a forgalom zavartalan lebonyolítását. Ha eltekintünk az elfekvő (nem ke—

lendő) áruktól, akkor azt tapasztaljuk, hogy az első vállatnál lényegében gyorsabb, a második vállalatnál lassúbb az áruk forgási sebessége. Ezt azonban a mutató nem képes kifejezni. Lehetséges, hogy az említett első

— vállalatnál a —— lényegében gyorsabb — forgási sebesség már egészségte- len: ilyen körülmények között nem képes megfelelő választékot biztositani, egyes áruk átmenetileg hiányzanak, egyszóval nem zavartalan a fogyasztók

AZ ARUFORGASI SEBESSEG MUTATOI 903

ellátása. Az is lehetséges) azonban, hogy az első vállalat meg tud felelni ezeknek a követelményeknek, ebben az esetben viszont a második vállalat

feleslegesen köt le forgóeszközöket. !

Fentiekből tehát az következik, hogy az összforgalmi adatokból számi—

tott forgási sebesség nem alkalmas megalapozott következtetések levo—

nasara. .

Az összehasonlithatóság biztosítására általánosan ismert a forgási se—

besség változatlan állományú indexe, amit az áruforgásí sebesség időbeni vagy kereskedelmi egységek, közötti összehasonlításánál használunk. Ennek * az indexnek a számításánál a gyakorlatban általában a beszámolási időszak átlagos készleteivel súlyozva számítjuk ki az áruforgási sebesség indexét.

A számítás azonban nemcsak változatlan készletöszetétellel, hanem válto—

zatlan forgalomösszetétellel is elvégezhető, hiszen nemcsak a készlet, ha—

nem a forgalom áruösszetétele is változik. (A számítás eredménye az alkal—

mazott módszer szerint nyilván eltérő lesz.) A számítás lényege minden—- képpen az, hogy az áruösszetételt változatlannak tekintjük. ' Az áruösszetétel azonban nem problémamentes fogalom. Ugyanis bár—

mely rendelkezésre álló csoportosításban is vizsgáljuk a készletet és a for- galmi adatokat, azok mindenképpen összetettek, több cikkelem összevoná—

sából származnak.

A statisztikai megfigyelés legfeljebb cikkekre terjed ki. A cikkek , zöme pedig több tíz vagy száz —— gyakran egymástól jelentősen eltérő ——

sajátos forgási sebességű cikkelemből áll. Kézenfekvő tehát, hogy ha cik—- kenként számolunk forgási sebességet, már ez is több tíz vagy száz cikk—

elem forgási sebességének átlagát foglalja össze a mutatóban.

A különböző természetű forgási sebességű cikkelemek összevonása na—

gyobb mértékű akkor, ha nem cikkekre, hanem árucsoportokra, árufőcso—

portokra, vagy éppen a készlet egészére nézve végzünk számítást. Ebből világosan következik, hogy más és más áruforgási indexet kapunk aszerint, hogy milyen áruegységek alapján számítjuk a mutatót. Nézzük meg a kö—

vetkező példát. Ebben olyan számok szerepelnek, amelyek reális tendenciá—

kat és arányokat fejeznek ki és mindennaposnak tekinthetők. A kérdés egyszerűbb szemléltetésére azonban a tábla nem számtalan cikk, hanem összevont cikkek adatait tartalmazza.

Adatok ezer forintban, változatain áron

1954. I. negyedév 1955. I. negyedév Forgási

, . . sebesség

Megnevezés Eladási Átlag- Forgási Eladási Átlng— Forgáfn indexe

forgalom készlet sebesseg forgalom készlet sebesseg (%

napokban _ l napokban

!. sz. cikk ,3 OOOX 1 000 30,0 4 000 2 000 45,0 (37

2. sz. cikk 5 000 ' 2 000 36,0 4— 000 2 500 563 64

A) árucsoport 8 000 3 000 33,75 8 000 4 500 50,6 65 *

3. sz. cikk 8 000 4 000 45,0 10 000 4 000 36,0 125.

4. sz. cikk 6 000 4 000 60,0 6 000 3 500 52,5 114

B) árucsoport 14 000 8 000 51,43 16 000 7 500 42,2 122

Á rú főcsoport

összesen 22 000 11 000 45,00 24,000 12 000 45,0 100

BARANYAI ISTVÁN—ZAFIH Mia LY: '

Végezzük el a számítást előbb változatlan készletösszetétellel.

Az index összevont formája:

Árucsoportonként számolva: Wm— : 96%.

' 90 ( 4 500 7 500 )

33,75 51,43

Olkkenként számolva : 24 000 : 94%.

00(2 OOO % 2 500 4 000 3 500) _

, e e

30 36 45 60

Végezzük el a számítást változatlan forgalom összetétellel:

Az index formája:

1 : 33133—

n ZK1 *

, . , r 1

Arucsoportonként számolva: 8 000 3375 %— 16 000 a AS :: 101%.

90 - 12 000

4 u - . , . . .

Cikkenként számolva: 000 30 %4000 16 1-210 000 45 N!— 6000 50 :99%.

9 - 000

A forgási sebesség változó állománnyal számított indexe: 1000/0.

A kapott eredmények tehát a számítás módja szerint eléggé eltérőek Félretéve most annak a kérdésnek az eldöntését, hogy melyik indexmód—

szerrel lett volna helyesebb számítani, foglalkozzunk azzal a hibalehetőség—

gel, amely mindkét módszernél egyaránt fennáll, és összefügg azzal, hogy

milyen áruegységek alapján számítjuk ki a mutatót.

Kézenfekvő, hogy minél kisebb áruegységek alapján számolunk, annál pontosabb a mutató. Elméletileg teljesen pontos akkor, ha cikkelemek alapján számolunk. Ennek azonban gyakorlati korlátai vannak. A kiskeres—

kedelmi vállalatok pl. általában csak anégy árufőcsoport forgalmi adatait ismerik számszerűen, a nagykereskedelmi vállalatok pedig a cikkek (és nem a cikkelemek) adatait. (Arról nem is szükséges külön beszélni, hogy mégha ismeretesek lennének is egészen részletes adatok, akkor sem lenne megengedhető számrengetegek alapján kimunkálni a mutatót, mert az elért eredmény egyáltalán nem állna arányban a ráfordított munkával.)

Fentiekből viszont az következik, hogy gyakorlatilag bármely forgási sebesség mutató többé-kevésbé mindenképpen relatív érvényű.

*

A mutató természetéből adódó problémák tárgyalásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a statisztikai elmélet jelenleg még nem segíti elő ezek feltárását, illetve nem hívja fel a figyelmet a mutató ilyen fogyaté-

AZ ARUFORGASI SEBESSÉG MUTATOI 905

kosságaira. A kereskedelmi statisztikai tankönyvek —— amellett, hogy rö—

viden ismertetik az árukészletek jelentőségét —— általában csak számítása téchnikai szempontból tárgyalják a forgási sebesség alkalmazásának prob- lémáit. A Garam J. — Szabó L. — Zala F.: Kereskedelmi statisztika c.

könyv például kilenc terjedelmes oldalon tárgyalja a számítás különböző módszereit és csupán egy mondatban említi, hogy a forgási sebesség elem- zésénél a forgási sebességre kiható tényezőkre is figyelemmel kell lenni.

Ezek közül is azonban csak az áruösszetétel változásának kiküszöbölését és ezt is szintén csak számítástechnikailag tárgyalja.

Ennek az egyoldalúan számítástechnikai szempontokat hangsúlyozó irányzatnak káros következményei megmutatkoznak a statisztikai okta—

tásban és a gyakorlati életben egyaránt. A statisztikai tanfolyamok hallga—

tói és a technikumi tanulók általában minden fenntartás nélkül elfogadják e számítási módszereket és ezeket gyakorlati munkájukban mechanikus módon alkalmazzák. A mutató korlátaival a gyakorlati munkában nem mindig számolnak kellően.

Az áruforgási sebesség indexének néhány százalékos változásából mesz—

szemenő következtetéseket vonnak le, holott attól függően, hogy változó vagy változatlan összetételű állománnyal számolunk, hogy a készleteket vagy eladást tekintjük változatlannak, hogy milyen árucsoportosításban szá- mítunk, más—más eredményt kaphatunk.

Nem veszik figyelembe a helyi körülményeket sem, amelyek pedig igen lényegesek. Lehet, hogy két bolt vagy vállalat esetében más és más az áru—

utánpótlási idő, ezért az egyik boltnak vagy vállalatnak a forgalomhoz ké—

pest nagyobb vagy kisebb készletre van szüksége; az áruk és boltok jellegé—

től függően ugyancsak más és más nagyságú készletekre van szükség. Ezek a körülmények viszont pl. két Vállalat esetében nem arányosan jelentkez—

nek, illetve nem arányosan is változhatnak. Ennek ellenére gyakran egymás mellé állítják a különböző vállalatok, boltok mutatóit, anélkül, hogy a helyi körülmények kihatásaival számolnának.

Az áruforgási sebesség mutatószámát áruforgalmi mutatóként alkal- mazzák anélkül, hogy az áruforgalmi adatokkal összefüggésben vizsgálnák.

Azokon a hibákon kívül, amelyek abból származnak, hogy sokan nem ismerik kellően a mutató természetét, használhatóságát és nem alkalmaz—

zák eléggé körültekintően, nem kevés hiba szánmazik abból is, hogy az áru—- forgási sebesség mutatójának értékeléséről helytelen nézetek vannak elter—

jedve. A gyakorlati munkában főleg a következőkkel találkozunk:

1. Sokakban a forgási sebesség fogalma nem úgy él, mint egyszerűen az áruforgalmi adatok bizonyos összefüggését kifejező mutató, hanem mint egy tárgyi tényező, amely kihat az áruforgalom alakulására. A mutatónak ilyen ,,misztifikálásához" a statisztikai elmélet is hozzájárult.

Az emlitett kereskedelemtatisztikai könyv a változatlan összetételű átlagkészletekkel számított áruforgási sebesség indexének tárgyalásánál például a következőket írja: ,, . . . a beszámolási időszak átlagos árukészle- teivel mérlegelt index számlálója és nevezője közötti különbség (abszolút különbség) az áruforgalomnak az áruk forgási sebessége meggyorsulásából származó növekedését mutatja".1 Ez a megállapítás annak a számítástech—

1 Garam J. __ Szabó L. —— Zala F,: Kereskedelmi statisztika. Statisztikai Kiadóvál'lalat. Budapest.

1954. 48. old.

4 Statisztikai Szemle

BARANYAI ISTVAN—ZAELR mama

nikai megoldásuk leirása, amelyet az 1'index képletében alkalmazunk. A képlet számlálója ugyanis a tárgyidőszak tényleges eladását, nevezője a tárgyidőszak készletei és a bázisidőszak forgási sebességei szorzatának őszL szegét (tehát egy fiktív eladást) fejez ki. A szerzők e mondat fogalmazásá—

nál bizonyára nem gondoltak a kérdés közgazdasági tartalmára; más helyen ugyanis maguk is megállapítják, hogy az eladás a vásárlóerő függvénye,

nyilvánvaló tehát, hogy az "eladás annál több nem lehet;

Az ilyen jellegű hibák helyenként a statisztikai gyakorlati oktatásban

is tapasztalhatók. *

Az egyik közgazdasági technikum statisztika tanára például képesítő tételében többek között a következő kérdést tette fel-

,,Mennyivel emelkedett a forgalom a forgási sebesség gyorsulása követ- keztében?" A kidolgozott megoldás szerint: ,,J avult a vállalat készletgazdál—

kodása 7 százalékkal, ennek következtében emelkedett a forgalom 4 300 000 Ft—tal".

2. A forgási sebesség helytelen tanításának következtében sok statisz- tikusban és statisztikát tanulóban az a majdnem minden fenntartás nélküli meggyőződés gyökeresedett meg, hogy mindenképpen kedvező, ha nő a for-' gási sebesség. (Ez bizonyos mértékben az előző témához is kapcsolódik.) Nem lehet vitás az, hogy minden eszközzel tudatosítani kell a forgóeszkö—

zök csökkentésének hatalmas népgazdasági jelentőségét, ez azonban nem vezethet ilyen egyoldalú, mechanikus szemlélethez.

A forgási sebesség mutatója megmutatja ugyan a készlet és forgalom arányát, azt azonban nem fejezi ki, hogy a forgalomhoz képest tulajdon—

képpen elegendő, sok, vagy kevés készlet állt rendelkezésre. Éppen ebből következik az, hogy a forgási sebesség változását minden esetben nem lehet egyértelműen értékelni. Világos, hogyha a forgási sebesség a szükségesnél gyorsabb, akkor lassulása, ha pedig lassúbb, akkor gyorsulása a kedvezőbb.

Az utóbbi évek tapasztalatai egyaránt számot adnak a forgalomhoz képest helyenként egészségtelenül nagy és egészségtelenül kis készletről, tehát egészségtelenül lassú; illetve egészségtelenül gyors forgási sebességről is.

A forgási sebességnek a készletnormák (a forgalomhoz képest kifejezett készletelőirások) lehetnének a mércéi, ilyen készletnormák azonban a ke—

reskedelmi gyakorlatban nincsenek. Még bevezetésük esetén is számolni kellene a választéktartással és egyéb problémákkal, valamint különböző gazdasági törekvésekkel (pl. egyes cikkekből adott esetben egészséges lehet a készletnormákat meghaladó készletezés). ,

Az emlitett szemléletnek igen'kifejező megnyilvánulását olvashatjuk az egyik megyei kereskedelmi irányítószerv jelentésében. Miután a jelentés—

ben közlik az áruforgási sebességre vonatkozó adatokat és megállapítják, hogy a forgási sebesség nőtt, a következőket jegyzik meg:

,,A forgási sebesség szoros kapcsolatban van az értékesítési terv lőo/o-os túlteljesítésével. Ezzel szemben további növekedését gátolták a be—

szerzési számok túlteljesítései." E szerint hiba volt a beszerzési tervet túl—

teljesíteni, mert ha kevesebb árut szereztek volna be, akkor még jobban gyorsult volna a forgási sebesség. Ez a megállapítás igen elhamarkodott volt; ugyanis a jelentésből a későbbiek során kiderült, hogy a beszerzési terv túlteljesítése ellenére egyes cikkekből nem volt elég az áru. nem ke- vesebb, hanem több beszerzésre lett volna szükség.

_AZ ARUFORGASI SEBESSEG MUTATOI

907

Nem ilyen pontos megfogalmazásban, de lényegében hasonló gondola—*

tot fejez ki a következő idézet, amit az egyik közgazdasági technikum ne—

gyedikes tanulójának dolgozatából vettünk:

, ,,A vállalat jó munkát végzett, mert a zárókészletnél a tervet nem tel—

jesítette, ez helyes, mert ha a zárókészlet a tervezettnél kisebb, akkor na—

gyobb az eladás." '

A mutató misztifikálása, a valóságos jelentőséget eltúlzó, főleg awma—' tematikai vonatkozásokra és nem pedig a józan, közgazdaságilag indokolt használatára nevelő tanitás azt is eredményezi, hogy egyesek olyan adatok—

ból is számítanak forgási sebességet, amelynek gyakorlati jelentősége egy—

általán nincs. Pl. az egyik kereskedelmi igazgatóság 1954—ben minden hó—

napban kiszámította többek között a kenyér, a tej, a péksütemény és a nyershús forgási sebességét is és közölte áruforgalmi szöveges beszámoló- jelentésében. A; számítás munkát igényelt, az Igazgatóság pedig, — amely egyébként általában jó jelentéseket készített —— az adatokból semmiféle következtetést nem vont és nem is vonhatott le, mert például a kenyér forgási sebessége minden hónapban 0,3——O,5 nap, a tej forgási sebessége O,5——1 nap, a nyershúsé pedig általában 1 nap volt. Az ilyen számításnak semmi gyakorlati jelentősége nincs.

*

Milyen megállapításokat szűrhetünk le az előbbiekből a mutató gya—

korlati alkalmazását illetően?

Mindenekelőtt azzal kell tisztában lenni, hogy a mutató segítségével mire akarunk választ kapni, mire akarjuk azt használni. Ha pusztán arra akarunk választ kapni, hogy a forgalomhoz mérten átlagosan milyen mérvű forgóeszközmennyiséget tartanak árukészletként lekötve és ezt az egyes időszakok, vagy Vállalatok között kívánjuk összehasonlítani —— egyszerűség kedvéért ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a forgási sebességet mint pénzügyi mutatót használjuk —-—- elsősorban a következőket kell szemelőtt tartanunk. '

1. A forgási sebesség kismértékű változása esetén ne vonjunk le el—

hamarkodott következtetéseket, mert, mint ahogy ismertettük, a mutató semmiképpen sem lehet teljesen pontos. Ha pl. az összforgalmat tekintve néhány százalékkal gyorsul a forgási sebesség, nem helyes ebből következ- tetést levonni, mert lehetséges, hogy ha árufőcsoportonként, vagy árucso—

portonként számítunk, éppen ellenkező tendenciájú eredményt is kapha—

tunk; az eredmény attól függően is más lehet, hogy milyen indexmódszer—

rel dolgozunk és aszerint is más, hogy mennyi készletadatot használunk fel az átlagkészlet megállapításához. (Az összehasonlíthatóság érdekében ezért helyes, ha több időszak összehasonlításánál mindig ugyanazzal a számítási módszerrel és ugyanolyan árucsoportosítással dolgozunk.)

2. A forgási sebesség számításánál a helyi körülmények figyelembe——

vételével határozzuk meg, hogy egyes cikkekből egyáltalában számítha—

tunk—e forgási sebességet. így például a kiskereskedelmi vállalatok és ezek irányítószervei a cukor és liszt adataiból számíthatnak—e olyan forgási se—

bességet, amely megközelítően kifejezicaz árueladás és a készletek ará- nyait? E cikkekből ugyanis nem folyamatosan naponta, hanem hetenként vagy dekádonként szállítanak a vállalatok boltjainak. Ha tehát a hó utolsó napján vagy előtte egy—két nappal szereznek be árut, akkor a készlet vi—

szonylag nagy, ha viszont pl; a hó utolsó napja előtt 6—7 nappal történik a beszerzés, akkor a hóvégi készlet kevés. Csak a helyi körülmények ismere—

44:

908 — BARANYAI ISTVÁN—ZAFIR MIHÁLY—

tében határozhatjuk meg, hogy e cikkekből számítsunk—e forgási sebességet, mert ha a havi nyitó- és zárókészlet átlaga az előbbiekből adódó okokból Je—

lentősen eltér a valóságos átlagtól, nincs értelme az ilyen számításnak.

3. Különböző időszakok, vagy vállalatok, boltok áruforgási sebességé—

nek szembeállításánál feltétlenül vegyük figyelembe —— vagy változatlan állományú indexszámitás révén, vagy az adatok értékelésénél -——— az áru—

összetétel eltérését. Emellett is törekedjünk azonban arra, hogy az össze—

hasonlitást ne csak a globális adatokra, hanem —— sőt talán elsősorban — a részletesebb adatokra vonatkozóan is elvégezzük.

4. Az összehasonlításoknál a mutatók értékelésekor messzemenően ve- gyük figyelembe a helyi körülményeket, illetve időbeli összehasonlitásnál ezek változását.

Példaként néhány ilyen helyi körülményt említünk meg:

a természetes áruforgási sebesség eltérő aszerint, hogy a vállalat (vagy bolt) városban vagy vidéken forgalmaz, mert mások a beszerzési lehetősé—

gek, más az utánpótlási idő;

a szakosított boltoknak általában viszonylag nagyobb készletre van szükségük, mert ezekre az jellemző, hogy széles áruválasztékot tartanak;

ugyanazon árufőcsoportokhoz tartozó cikkeket árusító, de más-más típusú szakboltokban is különböző mérvű készletre van szükség;

előfordulhat, hogy a készletek egy része nem kelendő áru stb.

Ha ezek a tényezők az összehasonlított vállalatok, boltok között elté—

rőek, vagy az összehasonlított időszakok között változtak, a forgási sebes—

ség különbözősége, illetve változása ezeket a tényezőket is kifejezi. Ha te—

hát e tényezőket nem ismerjük, hamis következtetések levonására van lehe—

tőség.

*

Az eddigiek során csupán arra voltunk kíváncsiak, hogy egy elmúlt időszakban a forgalomhoz képest átlagosan milyen nagyságú forgóeszközt kötöttek le a készletek és az ezt kifejező forgási sebesség használhatóságá—

val kapcsolatos kérdéseket csupán ebből a szempontból tárgyaltuk. Az ilyen vizsgálat —— megfelelő körültekintés és helyes alkalmazása esetén ——

hasznos, azonban áruforgalmi szempontból keveset mond. Ahhoz, hogy a mutató az áruforgalmi munka szempontjából is hasznos legyen, az előzőek—

ben kifejtetteken kívül szükséges az is, hogy a mutatót feltétlenül a többi áruforgalmi adattal összefüggésben vizsgáljuk.

Az áruforgási sebesség mutatószáma a készletek és az eladás változá—

sait egy mutatószámban összevontan fejezi ki, viszont áruforgalmi szem—

pontból fontos tudni azt, hogy a forgási sebesség a készletek vagy az eladás változásának és pedig milyen mértékű változásának következtében gyor- sult vagy lassult. Ugyanis lehetséges például, hogy a forgási sebesség kizá—

rólag a készletek jelentős csökkenése következtében gyorsult, az alacsony

készlet pedig akadályozhatja a folyamatos ellátást. Ennek a fordítottja is előfordulhat; egészségtelenül nagy készletek halmozódnak fel, amit ugyan——

csak nem lehet kedvezőnek mondani. Az áruforgási sebesség változásának okaira csak akkor kapunk Választ, ha a forgási sebesség mutatószámát a többi áruforgalmi adattal (eladás, beszerzés, készlet) összefüggően vizsgál—

juk. Enélkül az áruforgási sebesség mutatószámai helytelen áruforgalmi kö—

vetkeztetések levonására nyújthatnak lehetőséget. *

:lc

AZ VARUFORGASI SEBESSEG MUTATOI 909

Mint áruforgalmi mutató jól használható az áruforgási sebességnek az a formája, amely egy adott időpont készletének nagyságát napokban fe- jezi ki.

A kereskedelemnek az áruellátás folyamatos biztosítása érdekében ——

az előző évek tapasztalatait is felhasználva — számításba kell vennie meg- lévő készleteit, továbbá a várható beszerzést és eladást. A következő terv—

időszak áruellátásának helyes megszervezésénél fontos szerepe van az idő-—

szak elején meglévő készletek nagyságának és összetételének; ez számotte—

vően befolyásolhatja a következő időszakok jó, vagy kevésbé megfelelő áruellátását. A készletek elemzésénél tehát helyes alkalmazni olyan muta- tószámot, amely kifejezi a meglévő készletek és a következő időszakok ter—

vezett eladásának viszonyát.

Vizsgáljuk meg a következő példa adatai alapján, hogyan változott a, készlet 1954. január l—ről 1955. január l—re.

Egy kiskereskedelmi vállalat készletének forgalma ruházati cikkekből

1954. 1955.*

Megnevezés

évben, fdgyasztói áron (ezer Ft)

Készlet január l-én . . . 9 000 12 000

Eladás: január ... 2 300 2 400

február ... 2 350 2 700

március ... 2 700 3 000

1. n. év ... 7 350 8 100

április ... 3 100 3 400

, május ... 3 000 " 3 300

június ... 2 700 2 900

II. n. év ... 8 800 9 600

* 1955—ben tervezett eladás.

Példánkban az 1954. január 1-i készlet több mint az I. negyedévi eladás és még az áprilisi eladás egy részét is fedezi. (A január 1—i készlet 9000, az első negyedévi eladás 7350, a különbség 1650; az áprilisi eladás viszont 3100.) Ebből kiszámíthatjuk, hogy a maradék készlet az áprilisi eladás alapján 16 napra elég. *

A készlet tehát az első negyedévi (90 napi) és áprilisból 16 napi for—

galom összegének, összesen tehát 106 napi forgalomnak felel meg.

Hasonlóképpen kiszámíthatjuk az 1955. évi adatokból is e mutató—

számot, azonban itt a készletet a tervezett eladással vetjük össze. Ennek : alapján 1955—ben a január 1-i készlet 124 napra elegendő.

Az adatokból megállapítható, hogy 1955—ben a január 1-i készlet — a készletek abszolút összegét tekintve — mintegy 33%—kal (3 millió Ft-tal) magasabb az előző évinél és ha az eladási forgalommal vetjük össze a kész—

leteket, akkor is mintegy 170/0—ka1 magasabbak a tavalyinál.

E mutatószámmal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajjon milyen időszakok eladását vegyük figyelembe a számításnál. Elvileg az a helyes, ha az előbbi példa szerint járunk el; tehát az időpontot (amikor a készletet felmértük) követő időszakok tényleges vagy tervezett eladását addig vesszük figyelembe, ameddig az eladás a vizsgált készlet összegét el nem éri.

Ugyanis, ha nem ezt a módszert követjük, hanem egy meghatározott idő—

szak —— pl. a következő hónap, negyedév, vagy év — napi átlagos forgal-

* 910 ' BARANi'Ax-fzurzr Az ÁRUFORGÁSI §

mával számolunk, akkor ezzel figyelmen kívül hagyjuk egyrésZt a forga—

lom szezonális hullámzását, másrészt azt, hogy' a szezonális " hullámzás különböző mérvű lehet. (Ha az előbbi példában nem ezzel a módszerrel, ha—

' nem pl. a januári eladás alapján végeztünk volna számítást, akkor 1954- re 117, 1955—re 150 napi készletet kaptunk volna eredményül, az előző mód—

szer szerint pedig az eredmény '106, illetve 124 nap.)

A januári eladás alapján számítva a mutató az előző módszertől két szempontból tér el. Egyrészt nagyságrendileg eltér a készletnapok száma;

a második számítás nagyobb készletet mutat, mint az első, hiszen az idény- szerűen Viszonylag alacsony forgalmú januári eladás alapján számítottuk.

Másrészt eltérő a készlet változásának mérve (az első módszerrel -—— 124 : :106 : 117%, a másodiknál — 150 : 117 : 1280/0), ami abból következik, hogy az adatok szerint a szezonálisan amúgyis alacsony januári eladást az

azt követő további hónapokhoz képest 1955—ben viszonylag még alacso- nyabbra tervezték, mint 1954—ben.

Az elmondottakat figyelembe véve a számítást az első módszerrel he—

lyes végezni.

Az ismertetett mutató áruforgalmi célokra jól használható, azonban szem előtt kell tartani, hogy az áruösszetétel eltéréséből adódó hibalehető—

ségeket ez sem tudja kiküszöbölni, tehát erre vonatkozó helyi ismeretek nél—- kül szintén félrevezető lehet. Előnye azonban, hogy egy adott időpontból kiindulva előre mutat és nem rejti magában a készlet időbeli átlagolásából

eredő hibalehetőségeket. Ezt a mutatót is a többi áruforgalmi adattal össze-—

függésben kell vizsgálni, tehát a mutató értékelésénél a következtetések le- vonásánál figyelembe kell venni a beszerzés várható alakulását is.

*

4

Az áruforgási sebesség mutatóinak gyakorlati alkalmazása során fel—

merülő egyes problémák felvetésével az volt a célunk, hogy felhívjuk a fi—

gyelmet az ezzel kapcsolatban a kereskedelmi statisztikai oktatásban és a

"gyakorlati munkában is egyaránt előforduló helytelen jelenségekre és egy—

úttal e problémák megközelítésének módozataira megoldást keresünk. Re- méljük, hogy ercikkben elmondottak némileg hozzájárulnak e problémák szélesebb körű felismeréséhez és elősegítik ezek megoldását.