Adalékok a statisztika magyarországi fejlődésének történetéhez

'MÉSZÁROS ISTVÁN.-

ADALÉKOK

A STATISZTIKA MAGYARORSZÁGI FEJLÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ

A statisztika és a törvényhozás kapcsolata a XVIII. század végén

Az 1790— 91. évi országgyűl és eseményei a magyar statisztika fejlődé—

sének szempontjából is különös figyelemre tarthatnak számot Az ország- , gyűlés ugyanis bizottságokat küldött ki a következő országgyűlésen tár gyalásra kerülő törvények elokészítésére A kereskedelem előmozdítása érde- kében szükséges törvényjavaslatok előkészítésével foglalkozó bizottság mun- kája során, a bizottság egyik tagja, Skerlecz Miklós, elkészítette Magyar- ' ország leírását. Ez a mű a ,,Descriptio physico-politicae situationis Regni Hungariae relata ad commercium"1 címet viseli, és Magyarország első, mai értelemben vett gazdaságstatisztikai leírásának tekinthető. Mint ilyen, ,,De—

scriptio Hungariae" vagy csak ,,Descriptio" rövidített címmel, a XVIII. szá- zaddal foglalkozó történetírás jólismert és gyakran idézett forrása. Ennek ellenére a statisztika történeti irodalom nem tartotta nyilv'an, pedig nemcsak kéziratban maradt fenn, hanem nyomtatásban is többször megjelent, még- pedig 1802-ben enedeti formájában latin nyelven; több mint egy évszázad- dal később: 1914— ben pedig magyarnyelvű fordításban.2

A ,,Descríptio Hungariae" nemcsak mint Magyarország eddig ismert első gazda,,ságstatisztikai leírása tarthat számot érdeklődésre hanem érté- kes dokumentuma annak a ténynek hogy hazánkban néhány haladó álltam—

férfi és gyakorlati politikus már a XVIII század végén felismerte a statisz—

tika hasznosságát és megkísérelte azt a törvényalkotás szolgálatába állítani.

Az alábbi dolgozat célja ennek a kísérletnek ismertetése, a XVIII. század

"végén fennálló társadalmi—politikai viszony által megadott keretben.

'*

Magyarország 11. József uralkodása alatt (1780—1790) mélypontjára jutott annak a süllyedésnek, amelybe a Rákóczi szabadságharc. leverése után az egyre erősödő Habsburg- elnyomás kényszerítette Az Önálló állami életének minden biztosítékától megfosztott ország a teljes gyarmati elnyo—

más állapotában volt. Az állami önállóság megsemmisítésének leghatáso- sabb eszköze a Mária Terézia által megkezdett és II. József által továbbfej—

lesztett vám- és kereskedelempo itika volt amely az ország gazdasági ki—

zsákmányolását eredményezte Ennek lényege a7 volt: hogy Magyarország

1 A magyar királyság természeti és politikai leírása, a kereskedelem szempontjából.

? Berényi Pál: Skerlecz Miklós báró művei, Magyar Közgazdasági Könyvtár. Budapest, I9l4,

MÉSZAROS: A STATISZTIKA ÉS TÖRVÉNYHOZÁS KAPCSOLATA A XVIII. SZÁZADBAN 131

élelmiszer és ipari nyersanyag feleslegét Ausztriába irányították. Magas ki- viteli vámokkal és tilalmakkal lehetetlenné tették a Habsburg-monarchia országain kívüli külkereskedelmet. Ugyanakkor Magyarország iparcikkszük- ségletének fedezését teljesen az osztrák ipar részére biztosították. Az Ausztriából behozott cikkekre általában 3 százalékos vámot Vetettek ki, szemben a más országokból behozott áruk után felszámított 10—30 száza— . lékos vámmal. Kivétel—t csak azok az áruk képeztek, amelyeket a Habsburg- monarchiában nem termeltek. Ezek az intézkedések biztosították az osztrák ipar olcsó nyersanyagellátását, ,illetőleg termékeinek versenymentes elhelye—

zését Magyarországon. Ezek a tényezők végső fokon az osztrák ipiar tőke- felhalmozását segítették elő, illetőleg gyorsították meg. A magyar ipar és kereskedelem fejlődése ezzel szemben elakadt, majd a kedvezményezett osztrák ipar versenyének következtében visszafejlődött.

II. József az országot tíz kerületre osztotta és élükre királyi biztosokat ' nevezett ki. A nemesség megadóztatását tervezte. Az ország gazdasági ere- jének megállapítása céljálbólra nemességre is kiterjedő népszámlálásokat és birto—kösszeirást rendelt el. 1784-ben a német nyelvet tette államnyelvvé.

Hogy a rendi társadalom ellenállását megelőzze, könnyített a jobbágyság úrbéri terhein, amivel gyengítette a'birtokos nemességet; magasabb méltó— _ , ságokba, amelyeket ezideig kizárólag a főnemesség tagjlai töltöttek be, köz- nemeseket is kinevezett. A szerzetesrendek közül feloszlatta azokat, amelyek nem betegápolással vagy tanítással foglalkoztak és vagyonukat lefoglalta.

A protestánsoknak szabad vallásgyakorlást biztosított és az állami álláso- kat megnyitotta a protestáns nemesség, sőt a plebejus származású értelmiség tagjai előtt is. így jutott hivatalhoz többek között a protestáns Kazinczy és Berzeviczy és a polgári származású Hajnóczy. Bár a papság és főnemesség

hatalmának csorbításával és a protestánsokkal szemben tanusított türelmé—

vel sok hívet szerzett magának, a rendi alkotmány egyre nyíltabb és követ—

kezetesebb mellőzése, fokozódó ellenállásra késztette a papságot, a fő- és . köznemességet. Ezek félretéve a köztük fennálló érdekellentétet, egy táborba tömörültek és készülődtek a nyílt ellenállásra. A török ellen 1788-ban indi- tott hladjárat sikertelensége, amely az államhatalom meggyengüléséhez veze- tett, és a közben kitört francia forradalom azo—nban II. Józsefet arra kény- szerítette, hogy 1790 elején, halálos ágyán a jobbágyok és vallási türel—

messé—g ügyében kiadott rendeletei kivételével, minden egyéb intézkedését Visszavonja.

[I. József politikájának bukását a nemesi társadalom saját sikerének tekintette. A papság és főnemesség miután visszanyerte Mária Terézia idején fennálló hatalmát és befolyását, xyr'isszavonult a küzd—elemből. A köz—

nemesség azonban nem álltymeg ezen a ponton és megkísérelte, hogy II. József utódjától, l]. Lipóttól az ország tényleges függetlenségét biztosító szerződést kényszerítsen ki. Az 1790-ben összeült országgyűlés elsö idő—

szakát a [I. Lipót mellett álló udvari pártnak és a köznemességnek küzdel- mei töltötték ki. _

II. Lipót azonban szövetségesei, a főpapság és főnemesség segítségével, szembefordult a köznemesség törekvésével. Az ellenzék vezéreit állások és adományok igérgetiése'vel, akiknél ezzel nem boldogult, fenyegetéssel lesze—

relte, úgy hogy rövid küzdelem után úgyszólván minden engedmény nél—

kül koronáztatta meg magát. A köznemesség veresége után nemcsak meg' egyezett, hanem szövetséget is kötött az elnyomó hatalommal. Attól való félelmében, hogy a magyar jobbágyság és a magyarországi nemzetiségek

x

132 ' , , * § * J _ ; m'gMesz-ARos'i—swmr—

a_ francia forradalom antifeudalizmusának hlatására fellázadnak ellene, segítséget adott a francia forradalom elleni háborúhoz. ,,Az 17904 nemesi mozgalom azonban ilyetén megalkuvása ellenére is megmutatta, hogy a magyar köznemesség akar harcolni hazánk függetlenségéért. De_az I790—i nemesi mozgalom megmutatta azt is, hogy a magyar köznemesség csak akkor lesz képes kiharcolni hazánk függetlenségét, ha a gyarmati elnyomás elleni hareával összeköti a feudális viszonyok elleni harcot."3

Az országgyűlés az udvari párt teljes győzelme ellenére is kénytelen volt az ország jogi és gazdasági viszonyainak bizonyos reformjairól tár- gyalni. Az 1791". évi LXVII. törvénycikk alapján megalakított kilenc bizottság közül az egyik legfontosabb feladat a kereskedelmi bizottságra hárult. **

' A kereskedelmi bizottság elnöke gróf Forgách Miklós nyitrai főispán volt, tagjai pedig báró Skerlecz Miklós zágrábi főispán, Almásy Pál aradi főispán, gróf Szapári Jánosxszerémi főispán, fiumei kormányzó, báró Podma- niczky József lielyttartótanácsos,gradeczi Horváth Stancsics Imre szepesi alispán, Spissích János zalai alispán, Domokos Lőrincz békési követ, Mo—

leossinyi Antal bártfai követ és Pravich Mátyás fiumei követ voltak. (Gróf Szapáry helyét később gróf Kállay, vette át.)4 ,

A kereskedelmi bizottság tagjai túlnyomó többségben az ország füg—

getlenségének és ielvilágosodásának meg nem alkuvó harcosai voltak.

A. bizottság munkáját —— az országgyűlés berekesztése után —— l79l. augusz—

tus 10-én kezdte meg. Ezt az időpontot megelőzően azonban már az év tavaszán felhívást intézett a városok rkereskedőtestületeihez, küldjék be véle- ményüket és kívánságaikat, továbbá tegyenek javaslatot a kereskedelem bajainak orvoslására. Ugyanakkor hozzáfogott a bizottság az országgyűlés ideje alatt megjelent azon sajtótermékek összegyűjtéséhez, amelyek tárgy—

körébe vágtak. % _

, A bizottság felhívására a beadványoknak nagy tömege érkezett be, nemcsak a kereskedelmi testületektől, hanem a városok magisztrátnsaitó'l,—

megyéktől, és magánszemélyektől is.

* A bizottság minden beadványt és sajtóterméket áttanulmányozot't, le,—

tárgyalt és közülük többet fel is használt, és az elkészült munkát 1793. január 29-én benyújtotta a leancelláriára.

A törvényjavaslatok alapja a ,,Descriptio Hungariae" volt, amely 78 §-ra tagolva tárgyalta Magyarország földrajzi, népesedési és gazdasági viszonyait. A munka term 'szetesen túlnyomórészt a leírás eszközével kísérli meg az ország állapotraÉzának rögzítését. A rendelkezésre álló hézagos adatanyagot azonban nemcsak felemlíti, hanem ebben a korban feltünő sta- tisztikai gyakorlottstággal elemzi is. Az alábbiakban elsősorban a munká—

nak ezeket a statisztikai elemzéseket tartalmazó részeit mutatjuk be, mert ezekből tűnik ki az, hogy a statisztikát hazánkban milyen korán alkalmaz- ták. valódi feladatának megfelelően.

A munka első szakasza ismerteti azt a feladatot, amelyet az ország-

gyűlés a bizottságra rótt: ,, . . .terjessze elő javaslatait, miképpenfailehetne a közgazdaság—ot, különösen pedig a selyem- és lótenyésztést előmozdítani, továbbá elhárítani azon akadályokat; amelyek a kereskedelem kárára vannak,

3A magyar nép története. Rövid áttekintés. Budapest, 1951, 195. old.

4A bizottság összetétele az országgyűlés berekesztése után megváltozott, ezért ez a névsor nem teljesen azonos az idézett törvénycikkben lévő névsorral. A végleges névsort és a bizottság munkájára vonatkozó adatokat, Kosáry Domokos: .,Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába" c. munkájának még kéziratban levö II. kötetéből vettem. A munka !. kötete 1951-ben jelent meg.

i

A STATISZTIKA ÉS TÖRVÉNYHOZÁS KAPCSOLATA A XVIII. SZÁZADBÁN 133

főleg pedig, hogy miképpen lehetne kiépíteni laz utakat és azokat jókarban tartani, a folyókat kikotratni, szabályozniés összeköttetésük céljából csator- nákat ásatni és ilyképpen a forgalmat megkönnyíteni... Végre mivel a harmincad leginkább könnyítheti vagy akadályozhatja a kereskedelmet, ennek irányelveit is meg kell szabnia. Szóval: a miagyarkkereskedelem érde—

kében rendszeres tervezetet kell kidolgoznia, a célból, hogy azt a jövendő 1792—i országgyűlés elé terjeszthesse... (Il. §.) Hogy a bizottság a reá bizott kötelességet a lehető legjobblan teljesíthesse, mindenekelőtt le kell írnia Magyarország természetrajzát és politikai helyzetét, a kereskedelemre való tekintettel . . Ez az utolsó mondat világosan megmutatja, hogy ri bizottság milyen fontosnak tartotta a kereskedelem helyzetének feltárását.

A következő szakaszokban ennek a fonto-sság'nak megfelelő részletességel és _ amennyiben a leíró módszer lehetővé teszi —— pontossággal törekszik a feladat teljesítésére. Foglalkozik az ország földrajzi fekvésév'el, határaival, domborzati és vízrajzi viszonyaival, a folyók hajózhlatóságával, a hajózás akadálylaival, az erdőségekkel els-ásványi kincsekkel. A szántó— és szőlő- művelés, valamint az állattenyésztés leirása után, tárgyalja :az egyes orszá- gokkal kapcsolat—ban fennálló .kereskedelemipoilitikali viszonyokat, majd ;a Földközi tenger, Atlanti óceán és Trieszt kikötőjének jelentőségét. Ezután a.

kereskedelemre vonatkozó törvényeket soroljl—a fel. A népességről szóló sza- kasz azonban már közelebbi érdeklődésünkre tarthat számot. A [I. József- féle 1787. évi népszámlálás adatai lehetőséget adnak a leíró-módszertől való elszakadásra. ,,Magyarország felső részén lakó népesség sűrű volta és ezzel szemben az ország egyes részein elterülő latifundiumok azt a véleményt keltették a külföldön, mintha Magyarország fele pusztaság volna. Igaz ugyan, hogy Magyarország lakossága nem annyi, mint Ausztriáe', ahol egy négyzetmérföldre 2641 lakos jut, de mivel népesebb, mint Kar'inthia, vagy Tirol, nem lehet pusztának mondani. Magyarországnak a csatolt részeket kivéve, 1787-ben 7 116789 lakosa volt. Horvát—Szliavonországnak és :a Bán- ságnak lakossága körülbelül 883 211, és így Magyarországnak egész lakos- , sága eléri a 8 milliót. Ezt a lakosságot az utolsó török háború csökkentette, de a csökkenést részint a sok török bevándorló, részint ia lakosság termé—

szetes szaporodása helyrepótolta. Feltéve, hogy Magyarország területe 4499 négyzetmérföld, egy mérföldre 1777 lakos jut, holott Karintiában ekkora területre csak 1385 és Tirolban csak 1356 lakos esik. Ennek a látszólagos ellentmondásnak elsősorban az a magyarázata, hogy 18 leginkább elhagya- tottnak látszó vidékeken, a lakosság a földművelésre kedvezőtlenül helyez- kedett el, és hogy az elpusztult városok helyén olyan városok keletkeztek, mint Kecskemét és Vásárhely, amelyeknek nagyszámú lakossága csak földmű- veléssel és baromfitenyésztéssel foglalkozik, azért nagy területre van szük-"

sége..." Amint látjuk, a rendelkezésre álló :adatokkal meggyőzően érvel, az elavult adatokat indokoltan helyesbíti, ahol pedig az adat bizonytalan, mint jelen esetben az ország területe? jelzi annak feltételességét. Még érde—

kesebb a fogyasztók és termelők viszonyána vonatkozó fejtegetése (XXIX. §).

,,A kereskedelem szempontjából a polgárok összességét két osztályba lehet sorolni: a termelők és fogyasztók osztályába. A kereskedelem csak úgy virágozhiatik, ha a két osztály között, helyes arány van. Tanulságos tehát megtudni, hogy milyen arányosság van a két osztály között Magyarorszá—

5 Schwartrner Magyarország'területére nézve hét forrás egymástól többé-kevésbbé eltérő adatait hasonlít össze. V. 6. Schwartner, Martin vom: Statistik des Königreichs Ungern. Erster Theil. Ofen 1809, 58760. old.

134 MÉSZÁROS ISTVÁN

gon? 1787—ben volt Magyarországon 57 királyi város, 605 királyi-, püspöki—

és magánközség és 10795 falu.'A mondott évben megejtett összeirásnál azonban csak a férfiakat vették fel a foglalkozási ágak szerint elkülönített rovatokbla, a nők számát pedig egy általános rovatban sorolták fel; de mivel a nő rendesen férjének sorsában osztozik, a felvett adatok is elegendők a számításra. Eszerint az őstermelők —— mezei lakosok, szőlőművelők, bánya—- szok, kertészek —— száma 1 299 262, a fogyasztók ——-— papok, egyháziak, neme- sek, gazdasági tisztviselők, ia hononatiorok és polgárok —— száma csak 172148. Ha Magyarország városai egymástól kellő távolságra feküdnének, és lakosaik rendeltetésük szerint csak iparral és kereskedelemmel foglalkoz—

nának, és így vidékük terményeit elfogyaszthatnák, akkor sem volna meg köztük és a falvak között a helyes arány, mivel hogy egy városra 400 llalu jut. Ehhez hozzájárul még, hogy kis távolságban 5 város fekszik egymás mellett: Ruszt, Szt.-György, Bazin, Modor és Pozsony: ellenben ;a nagyter—

jedelmű Zala és Somogy megyékben, ámbátor a Dráva, vagyis hajózható folyó mellett feküsznek, nincs egy város sem és így az aránytalanság még sokkal nagyobb. Épp igy helytelen a termelő és fogyasztó közti arány. Mert az 1787-i összeírás adatai szerint hat és fél termelőre esik egy fogyasztó, holott egy termelő öt fogyasztót is el tudna látni." A foglalkozási és tele—

pülési statisztika alapján — amint láthatjuk —— igen meggyőzően mutat rá , a belkereskedelem fejletlenségének okára. A valóságos helyzet azonban még

ennél is súlyosabb volt. A fogyasztók közé sorolt népesség jelentős része ugyanis vagy maga is termelő volt, vagy természetbeni szolgáltatásokat élvezett — elsősorban a nemesség és papság — tehát nem volt olyan fogyasz-

tónlak tekinthető, aki kereskedelmi forgalmon keresztül jut a fogyasztási

javakhoz.

Az ország iparának elmaradottságát a rendelkezésre álló nagyon kevés adat segítségével is rendkívül világ—osan tárja elénk. (XLV.§.): ,,Az l787-i

összeírás ia polgárokat és iparosokat egy rovatba foglalta össze és a kéz-

miíveseket elkülönítette egymástól.6 Ez okból, hogy az iparosok helyzetéről megfelelő képet nyerjünk, a régebbi adatokat kell vizsgálnunk. Az 1777—i összeírás—ból kitűnik, hogy már akkor 100—féle iparág létezett Magyaror- szágon, és, ezek közül csak négy volt olyan, amely fényűzésre szánt ipar—

Cikkeket készített. Volt akkor 13934 mester, 12316 segéd és 4671 inas, összesen volt tehát 30921 ipiaros. Valamint a nyersterményeknél, azon—

képpen 182 iparcikkeknél is arányosságnak kell lenni a termelő és fogyasztók között, mert a kereskedelem csak akkor virágozhatik, ha ezek megfelelő viszonyban vannak egymással. Ha meltesszük, hogy az iparosok száma 1777 óta 2/3-dal növekedett, ez idő szerint őtvenezerre tehetjük számukat.

Ezt a számot véve a számítás alapján], 140 emberre esik csak egy inaros, ami különösen a keresettebb iplarágaknál, mint aminő a vászon-, gyapjú- és faipar, nem adja meg a helyes arányt. Hogy pedig az ország sem az okvet- lenül szükséges, sem az alkal-mas iparcikkekkel nincs eléggé ellátva. abból tűnik ki legjobban, hogy roppant mennyiségű pénz'megy ki külföldre fa—

eikkekért és ez a nagy összeg is növekszik évről-évre, mert 1767—1774-ig minden évben átlag 189 980 ft ment ki ezen a cimen, l775—l784—ig pedig már 274 464 forint." Az ország iparának elmaradottságát tehát az iparcikk—

termelő és fogvasztó népesség számának :aránytalanságán kívül, az iparcikk- behozatal értékének nagyságával érzékelteti.

'? A céhes ipart elkülönítette a kezdődő manufaktúra ipartól. (Berényi iparos és kézműves címszó alatt tárgyalja ezt a kérdést.)

Á STATISZTIKA ÉS TÖRVÉNYHOZÁS KAPCSOLATA A XVIII. SZÁZADBAN ' 135

A gyáripar helyzetével azonban külön is foglalkozik, felhasználva a Helytartótanács által 1786-ban végzett összeírás adatait. ,,Az 1786-i össze- írásban ámbár hiányosan, de mégis fel vannak sorolva a gyárak is; szám szerint 12, amelyek összesen 9395 embert foglalkoztattak. Bár ez az össze—

állítás nem helyes, annyi kitűnik belőle mégis, hogy kiváltképpen azon gyá—

raknak a száma csekély, amelyek Magyarországban bőségben levő nyers?

anyagokat dolgoznák fel, holott épp az ezekből készült cikkek a leginkább keresettek. Jól tudjuk, hogy Magyarország bőven termel gyapjút, bőrt, ken—

dert és lent; 1775—1784—ig átllag l,838 999 forint áru nyers gyapjút, 242 765 forint értékű nyers bőrt és 59 328 forint értékű lent és kendert termelnek.

Különös mégis, hogy egyetlen bőr-, vagy vászonárugyár sem volt az ország—

ban, posztógyár is mindössze nyolc dolgozott. Ámbár annak ellenére, hogy nincsen bőrgyárunlk, sa stepxességtb—en olyan !finom kordovánt készítenek, amely jobb a török kordovánnál is, mert a víz kevésbbé járja át. A gyapotot, hogy a német tartományokba jusson, Magyarországon kell keresztülvinni, amiért itt olcsóbb az ára, mint a német tartományokban. Mégis, Magyar- országon ennek az anyagnak a feldolgozására, mindössze csak két gyár van."

A további fejezetekben, amelyekben az ország mezőgazdasági ésbányá- szati termelésével foglalkozik, az egyes cikkek jelentőségét a termelés és a fogyasztás mennyiségi adatainak hiányában, a kivitelre, vagy behozatalra kerülő mennyiség értékével, illetőleg a kivitel és behozatal értékének különb—

ségével szerepelteti. Mivel pedig a kereskedelmi adatok a harmincadhivatai lok (vámhivatalok) feljegyzéseiben hosszú időre visszamenőleg részletes, csoportosításban rendelkezésre állnak, nem egy kiragadott esztendő ladatai szerepelnek a munkában, hanem tízéves átlagok, az 1777—1786 éveket felölelő időszakról.

A munka utolsóelőtti szakasza, amely ,,A pénzforgalom elmélete Magyar- ország viszonyaira alkalmaz—va" (Theoria circulationis pecuniae in Hun—

garia) címet viseli, a közgazdasági becslés igen érdekes példáját tartal—

mazza. Ez a fejezet a munka legérdekesebb és leggyakrabban idézett része.

,,A vörösréz Magyarország hiarmincados tabellájában, mint Magyarország kiváló jövedelmi forrása szerepel és évi átlagban 951398 forintos laktivát képvisel. És tényleg ennyi értékben termel rezet. De azon csekély értékű gyártmányokon kívül, amelyek Körmöcbányán és Selmecbányán készülnek s amelyek az értékrovatokban az aktivák során már máshol fel vannak véve, az egész rezet nyers állapotban a német raktárlalkba szállítják, és csak onnan viszik szét. Mivel pedig ezáltal azt az összeget, amely ebből a termelésből befolyik, nem Magyarországon, hanem a német tartományokban vételezik be, ezt a bevételi összeget a magyar bevételből le kell vonni. És így ámbátor az utolsó évtized egész :aktivája 3 484 842 forintra rúg, de mert a vörösréz- nek ezen összegben benfoglalt értékéből 951898 forintot le kell vonni, a tényleges aktívum csak 2 532 444 forintra rúg.

Ha ehhez az összeghez hozzáadjuk azt a pénzt, amelyet a császári udvar a bányák fenntartására évenkiint költeni kénytelen, és amelyet hozzá- értő férfiak 3 millióra becsülnek, és ha hozzávesszük még azt az összeget, amelyet külföldi kereskedők, akik 'a magyar kereskedelem javarészét. ellátják, ' a behozott, kivitt és átmenő kereskedelmi cikkekre költenek, végül ha .azt a pénzt, amelyet az átutazó külföldiek Magyarországon elköltenek, csak 467 566 forintra tesszük, könnyen ki fog tűnni, hogy azon árucikkek érté- kének levonása után, amelyeket Magyarország a maga szükségletére hoz be a külföldről, az évenkint befolyt összeget 6 millió forintra becsülhetjük.

* 136 . " ' * ; ; ; Mes—ZAROSJISTVAN ; ;

Csak az a baj, hogy miként Magyarországra befolyik a pénz, azonképg ki is ,

ömlik abból, részint a kereskedelem útján,, részint más, mégpedig eléggé számos utakon. így mindenekelőtt kigurul ia pénz az országból a kamarai jövedelmek címén, amelyek minden egyéb kiadásokon kívül körülbelül 4 milliót tesznek; és ez az összeg mind kimegy az országból. Jelentékeny Összeg kerül ki az országból a Bécsben székelő magyar kancellária tenn- tartására, továbbá 18 királyi rendjeletkért, adományozott címekért és méltó—x ságokért, ezeken a címeken legalább 100000 forint megy ki az országból.

Végezetül !azokat a jövedelmeket, amelyet a Bécsben letelepedett, vagy hiva- talnknál fogva ott tartózkodó mágnások elköltenek, bátran tehetjük 800 000

forintra. Ha számba vesszük azokat a"; költségeket, amelyeket a dolgaik után járó, vagy szórakozás kedvéért időnként Bécsben tartózkodó magyarokl

elköltenek, különösen azt la sokat, amelyet ilyen alkalommal ruhák bevá- sárlására szoktak elkölteni, s amelyek a harmincados tabellákban nem sze—

repelnek, bátran mondhatjuk, hogy ez is kitesz 200000 iorintot._Sokan utaz- nak a magyarok közül más német, sőt külföldi európai tiartományolkba is.

Ezeknek kiadásai is kitesznek körülbelül 100000 forintot. A lottéria és más szerencsejátékok évenként legkevesebb 100 OOO-et visznek ki. Azt az össze- _ get, amellyel a magyarok német hitelezőknek tartoznak 4 millióra tehetjük, amely összegnek kamlatai 209000 forintra rúgnak. A bécsi bank jövedelme a tengeri só eladásából bátran tehető 200000 forintra. Ugyancsak a bank visz ki évenként 300 000 forintot, mint nyereséget, abból, a 3 millióból, ame- , lyet a bányák művelésére fordított. Ezek az összegek mind együtt 1 800 OOO—re rúgnak. Ha ezt az összeget hozzáladjuk a kamara bevételeit képező 4 millió- hoz, könnyen ki fog tűnni, hogy Magyarországnak nem jut több, csak 200 000 forint jövedelem és így a pénz be- és kifolyása magát mintegy hallgatagon kiegyenliti." Ez az összeállítás, amely-et mai terminológiával nemzetközi fizetési mérlegnek neveznénk, rendkívül élesen világítja meg Magyarország gyarmati helyzetét. Magyarázatát adja annak, hogy miért volt az ország- ban aktiv külkereskedelmi*mérleg mellett is majdnem állandó pénzszűke.

A készpénz hiányának nagyságát jól jellemzi _II. József egyik tanácsosának gróf Győry Ferencnek egy 1782-ben kelt felterjesztése, amely szerint:

,,hogyha ő'Felsége gyorsan nem segit, Magyarországban a köznép a kész—

pénz hiánya miatt képtelen lesz az adót fizetni. Pedig a természet megadott mindent ott és bővelkedik is a nép mindenben, csak pénzben szenved hiányt."

_ Amíg tehát Ausztria gazdasági ereje a magyarországi nyersanyag és élel- 7, miszerbázis kizsákmányolása folytán egyre növekedett, Magyarország dol—

" gozó népességének pénzbevétele olyan alacsony volt, hogy az adóra is !alig futotta. Ezt az évtizedekig tartó állapotot az 1790—es évek elején egy több mint húsz évig tartó nagyméretű infláció súlyosbította. Magyarország gazdia- sági erejének ez a rendszeres lecsapolása rányomta bélyegét a magyar ipar

későbbi kapitalista fejlődésére, wagyjs kihatással volt a XIX. és XX. század

gazdasági élet-ére is. A magyarországi tőkefelhalmozódás alacsony foka miatt ugyanis a magyar ipar kapitalizálódásának folyamata nagyrészt ide—

gen, elsösorban osztrák tőke beáramlásávalindult meg.

Az elmondottakkal ki is merítettük a ,,Descriptío Hungariae" mai érte- lemben vett statisztikai elemeit. Kevésnek látszik, de a XVIII. század végén meglévő összeírások, vagy folyamatos feljegyzések —— a harmincadhivatalok könyvei —— ennél több adatanyagot nem szolgáltatnak. Ezek az adatok fő—

7 V. 6. Marczali H.: Magyarország története II. József korában. Budapest, 1881. 94. old,

A STATISZTIKA ÉS TÖRVÉNYHOZÁS KAPCSOLATA A XVIII. SZAZADBAN' 137

képp ia II József általe lrendelt összeírásokból származnak.s Néhány évvel később Schwartner sem tud többet nyújtani ia gazdaságstatisztika terüle- tén, mégis felkeltette l'd nálunk magasabb kultúrájú, független állami életet élő országok tudományos közvéleményének figyelmét is. Egyébként pedig a ,,Descriptio Hungariae" valódi értékét nem az határozza meg, hogy mi- lyen tömegű és pontosságú adatianyagot tartalmaz, nem is az, hogy időbe-li- leg eddig ismert első teljesnek mondható gazdaságstatisztikánk, hanem az a tény, hogy első kiserlet hazánkban a statisztikának az államvezetés szol- gálatába állítására.

A kereskedelmi bizottság munkájából a legnagyobb részt ',Skerlecz Miklós végezte. Az ő nevéhez fűződik a ,,Descriptio Hungariae" megalkotá-

sának érde—me is. Bizonyos, hogy ebben a bizottság más tagjának is volt szerepe. Elsősorban Podmaniczky Józsefről tehető fel, hogy Skerlecz Miklóst támogatta az adatok összegyűjtésének és feldolgozásának munkájában mert neki lehettek a legalaposabb statisztikai ismeretei tekintettel IHI'I'H, hogy Göttingában töltött egyetemi tanulmányai idején Schlőzer hallgatója volt Almás; Pál segítsége is kézenfekvőnek látszik mert kéziratban fennmaradt munkái között több statisztikai értekezés is található. A ,,Descriptio" szer- kezetének egysége ennek ellenére azt bizonyítja, hogy egyetlen komoly rendszerező képességgel és alapossággal rendelkező személy műve Ilyen tulajdonsagokat árul el Skerlecz Miklós minden más munkája is.

A kereskedelmi bizottság megszövegz—ésében benyújtott törvényjavas- latok legnagyobb része a Skerlecz Miklós által megalkotott statisztikai alapra , épült. Ezt lHZ alapot Skerlecz a ,,Descriptio" elkészülése után lényegesen ki-

bővítette és erre a kibővített alapra helyezte a saját elgondolása szerint szükséges harminchét új törvény és egy országos alap megteremtésére vonatkozó javaslatokat és azok indokolását. Ez a dolgozata, amely; el ke- reskedelmi bizottság által az állam gazdaságának fejlesztése erdekében _ajánlott törvények és azok megokolása"g címet viseli, képezte a bizottsági tárgyalás alapját Enneka dolgozatnak első része a kibővített ,,Descriptio'C amelyet itt IÖVídel'l ,,Staíus Actualis" -nak nevez. A terjedelem különböző sége elsősorban abból ered, hogy a ,,Staíus Actualis" -bian lényegesen bővebb a gazdsági vontkozású tőrvények és rendeletek ismertetése és kritikája, mint a ,,Descriptio"—ban. Ennek oka az, hogy Skerlecz la ,,Descriptio -t az ország közvéleményének befolyásolása céljából szenleesztetrte. Az olvasó- közönséget nem érdekelte például a kereskedelemre vonatkozó jogszabályok történeti fejlődése, amely azonban igen fontos fegyvernek számíthatott az országgyűlésen gyakran előforduló közjogi vitákban ezért Skerlecz az ide- vágó fejtegetéseket kihagyta a ,,Descriptio"-ból, due beleillesztette a törvény- hozás számára készített ,,Síatus Actualis"—ba.

Statisztikai szempontból viszont (nincs szembetűnő különbség a két dolgoztat között. A számszerű adatanyag nagyjából azonos Mindössze az ipar helyzetéről adott kép az, amely a ,,Status Actialis" -ban sokkal színe- sebb és elevenebb mint a ,,Descriptio" -ban de ez sem az adatok bővebb alkalmazásából !adódik mert azok azonosak, hanem a nagyobb részletesség- ből és a helyenként adott igen alapos és helyes elemzésekből.

,,A mesterségeknek, kézművességnek és gyáraknak jelenlegi állapota"

című 41. §—ban elsősorban tisztázza a mesterség, a kézműipar és a gyáripar

5 V. 6. Thirring G.: Magyarország népessége ll. József korában. Budapest, 1938.

9 Lalt-ín cime: Proiectum legu—m motivatum in objecto Oeconomiae publicae et Commercii per- ferandum. Eredeti kézirata az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában Foi-Lát, 886

4 Statisztikai Szemle ," 6—1 **

133 * _Maszaaos i m

A búza kivitel és behozatal értékének alakulása; (forint), , *

É v 1 1777 ! 1778 _{§ 1 779 1 780 1 781}

§ ,

Behozatal az örökös tar- ; '

tományokból ... 15 583 3 7 650 2 088 . 8 263 3 804

Behozatal egyéb orszá'g- ; . . )

ból ... , .3 459 k 9 268 9 538 * 6 551 1 015,

Együttes összeg ... 5 19 044 16 918 11 636 14 824 4 819

Kivitel ... ; 632 242 ; 669205 899 758 764 561 614 812

fogalmát, mert mint íelemlíti, ezeket a fogalmakat ,,a szokás még nem állam- pg'totta meg eléggé határozottan".__,,,De, hogy ezeknek a jelenben vxaló állaf

potát Magyarországon megismerjük, meg kell állapítanunk mindegyiknek egymástól megkülönböztethető fogalmát, habár csak hozzávetőlegesen (is.

Azt a foglalkozást, amely által valamely nyersanyagot nem szabadkéiZel és nem "valami szerszám segítségével; hanem bonyadalmas ezközök igénybe- vételével olyképpen készítenek el, hogy a kikészített anyagot az emberek

közvetlen használatára a mesteremberek feldolgozhassák, általában kézmű—

* vességnek nevezzük. Ezért azokat, akik posztót készítenek, gyapjú-, len-, , ___selyem-, vagy gyapotszövetet szőnek, továbbá, akik bőröket dolgoznak ki, *

vagy akiket—éro, és üveghutákban dolgoznak, kézművesekneak nevezik. A sza-

,bókat, kárpitosokat, cipészeket, szíjgyártókiat, nyergeseket, különféle építőket és üvegeseket pedig mesterembereknek.'.." A kézműipar két ágát, amint

láthatjuk, elég pontos és egyértelmű ismérvek alapján határozza meg.

A gyáripar fogalmának meghatározása is korának viszonyait tekintve pon- tosnak mondható. ,,A gyár-ipart és a kézművességet a nyelvhasználat rend- szerint össze szokta zavarni. Némelyek abban látják a gyár ismertető jelét, hogy annak készítményei tűz, vagy Víz segélyével jönnek létre. Azonban"

ebben az értelemben minden gabonát őrlő, vagy fűrészmalmot gyárnak kellene tartani. Különben is ennek a magyarázatnak maga a gyakorlat is, ellentmond. Mert például az olyan vállalkozást, amelynek keretében sok gyapjút, vagy gyapotot dolgoznak fel, tűz, vagy víz segítsége nélkül, azzal

— a'kizárólagos céllal., hogy azt forgalomba hozzák, a nyelvhasználat a gyár- ' névvel jelöli. A vállalkozásnak fentebb említett két formája között azt a A'xmegkiilönböztetést lehetne tenni, hogy a kézműiparlkeretébe kell sorolni azokat a vállalatokat, melyek készítményeiket kicsinyben, vagy kicsinybenr és nagyban árusítják, gyárnak pedig azokat kell tartani, amelyek gyárt—

mányaikat kizárólag nagyban adják el." *

Skerlecz a rendelkezésre álló rendkívül kevés adatból megvilágította

! a magyar kézműipar helyzetét és helyes, meggyőző következtetéseket vont le. A gyáripar helyzetét is lényegesen [szélesebb alapokon tárgyalja, mint a ,,Descriptio"-ban, azonban kizárólag a leíró részek bővítése alapján, mert mint leszögezi ,,a törvényhatóságok nincsenek is abban a helyzetben, hogy a gyárak állapotáról a megkívánt adatokat a törvényhozás- nak beszolgáltassák". Skerlecz nem írja meg, hogy miért nem tudják a- megyék és városok a területükön lévő igen kevés gyár adatát begyűjteni, de anélkül is tudjuk, hogy az akkori közigazgatás ahelyett, hogy elősegítette—

"volna a statisztikai adatgyűjtések végrehajtáSáát, léptem-nyomon akadályozta-

A STATISZTIKA ÉS TÖRVÉNYHOZÁS KAPCSOLATA A XVIII. SZAZADBÁN 139

(A ,,Status Actualis" kéziratos táblázata nyomán; )

A behozatal . levonása után

1 782 - 1 783 1 784 1 785 1 786 Összeg maradó Átlag

aktívum

3 550 2 724 1 670 250 7 532 53 116

5 069 6 351 4 003 11 534 1 668 58 456 8

' 865 295?—

8 619 9 075 5 673 11 784 9 200 111 572 , 8 652 958 0

X

935 578 999 922 929 165 927 480 1 391 807 8 764 530

azokat, mert a kormányzat minden intézkedése mögött a nemesi kiváltsá—

gok közvetlen vagy közvetett csorbítását látta. Skerlecz azonban világosan látta, hogy például a gyáripar valódi helyzetének feltárásához milyen statisz—

tikai adatokat volna szükséges begyűjteni. Fel is sorolja azokat: ,,Egyéb- iránt, hogy megismerjük a gyáripar valóságos állapotát, tudni kellene, hogy hány ember dolgozik a gyárakban és, hogy azok közül hány foglalkozik a szoros értelemben vett gyártásban? Továbbá ismernünk kellene az egyes feldolgozott áruknak a mennyiségét és a termelt árucikkek minőségét.

Azonban ezekre a kérdésekre az előterjesztések nem adnak kielégítő feleletet.

Mindössze csak azon személyek számát illetőleg adnak megközelítőleg útba—

igazítást, akiket a gyárak foglalkoztatnak. Ezek számát a folytonos leszál- lítást is tekintetbe véve, 9395-re lehet tenni." ,,Skerlecznek ebből a néhány mondatából nemcsak a XVIII. század végén fennálló gyáripar sorvadása derül ki, amelyet a leíró részekben példákkal is megvilágít, felsorolva több régebben működő, de ebben az időben már üzemen kívül lévő gyárat, hanem 'az is, hogy ha a körülmények nem akadályozzák meg, olyan részletes ipar- statísztikai feldolgozást készített volna, amely csak a XIX. század utolsó évtizedeiben, [a hivatalos statisztikai szolgálat megindulása után valósult

meg.

A külkereskedelemre vonatkozó adatok a ,,Síatus Actualis"-ban sem -.

bővebbek, mint a ,,Descriptio"-ban. Azonban a ,,Status Actualís" kéziratban § — fennmaradt eredeti példányának kötetéhez függelékként hozzá van csatolva

a tízéves átlag kiszámításához készített táblázatos anyag. Ez a több mint ötven táblából álló melléklet egy [abban a korban mintaszerűnek tekinthető külkereskedelemstatisztikai feldolgozást ad. A tíz év külkereskedelmét kimutatja a legfontosabb rendeltetési, illetőleg származási országok, és a forgalom legnagyobb részét kitevő 49 árucikk szerint. A cikkenkénti mérle- gekben fel van bontva a forgalom az osztrák örökös tartományok és egyéb _kiilföld közötti megoszlásra is. Az egyes táblákban az évenként megadott forgalmi értéken kívül egy rovat a tíz—évi forgalom értékének összegét egy a kivitel és behozatal tízévi értékösszegéneik különbségét, egy pedig a tíz—

éves átlagot tartalmazza. Az első táblázat az általános mérleg (Bilanx

Generialis), amelyet az országok szerint, majd a cikkek szerint csoporto-

sított anyag követ. A cikkenkénti anyag 1—27 sorszámú táblája a passziv, 28—49 sorszámú táblája pedig az aktiv mérlegű cikkek alatait foglalja magában. Az egész feldolgozás, mely kéziratos formában is jól áttekinthető, statisztikai munkában gyakorlott személy munkájára vall, és jó bizonyíték arra nézve, hogy Skerlecz, ahol csaka rendelkezésre álló adatanyag azt

433

140 MÉSZÁROS: A STATISZTIKA es TORVÉNYHOZAS Mecsouxm A xvm. SZAZADBAN

lehetővé tette, a legrészletesebb feldolgozásra törekedett. Sajnos a harmin—T

cadhivatalok (vámhivatalok) könyvvitelén kívül, egyéb pontos és részletes

gazdaságstatisztikaí forrás nem állott rendelkezésre. * _

Skerlecz Miklós a ,,Descriptio Hungariae" és annak kibővített változata a ,,Statas Actualis" kidolgozása után fogott hozzá az általa szükségesnek ,vélt törvényjavasliatok megszövegezéséhez. Ezek közül a javaslatok közül a legjelentősebbek a telepítésről, ,,a nemzeti ipar felvirágoztatásáról", a tokaji borok hamisításának megakadályozásáról, a fahiány megszüntetéséről, a len-, kender— és de—hánytermelés előmozdításáról, a kézművesség és mester—

ségek fejlesztéséről, a céhek működésének szabályozásáról, ia gyárak állandó togllalkoztatottságáról, le legtöbb —— számszerint harmincegy — a kereske- delem-, vám- és közlekedéspolitika legfontosabb kérdéseiről szólta—k. Szere—

peltek köztük a kereskedelem szabadságának biztosítására, a magyar keres- kedelem- és vámügynek osztrák hatóságok intézkedése és felügyeleteialól való mentesítésére, továbbá Magyarország és Ausztria kereskedelmi kapcso- liatában a kölcsönösségen nyugvó teljes egyenrangúsága vonatkozó javas- latok, amelyek összességükben alkalmasak lettek volna hazánk gazdasági fejlődése elé állított korlátok ledöntésére és a gyarmati helyzetből való kieme—

lésére. Mind ezeket a reformokat azonban kizáróllag a feudális társadalmi , ' rend kereteinek fenntartásával tervezte. A köznép érdekét sehol sem vette

tekintetbe, sőt ahol annak elnyomorodása a nemesi osztályok biztonságát látszott veszélyeztetni, kemény rendszabályok törVénybeiktatását javasolta.

Legjobb példája ennek ,,Ar zsellérek elszaporodásának meggátlásáról" szóló törvénytervezete, amelyben azt javasolja, hogy ,,Az ország azon részeiben, ahol a zsellérek száma már kelleténél nagyobb, ott ajaneozás alkalmával ezeket és fiaikat sorozzák be katonának . . ." Láthatjuk tehát, hogy Skerlecz törekvését ugyanaz a szellem irányította, amely ia II. József uralkodása ialatt , megindult köznemesi ellenállást, ,,amely haladó volt, amennyiben az idegen

* elnyomás és az ország gyarmatosítása ellen irányult, de reakciós volt, ameny- nyiben a nemesség rendi kiváltságait _védelmezte".m

Skerlecz javaslatait a kereskedelmi bizottság bizonyos módosítások után terjesztette fel a királyi kancelláriára. Bár az államgépezet minden bürok—

ratikus fórumán keresztülmentek —— miközben a hozzácsatlakozó egyre több módosító javaslat a kereskedelmi bizottság eredeti javaslatainak élét többé- kevéSbbé elvette ——-— végül az uralkodó I. Ferenc aláírását is elnyerték.11 Az országgyűlés elé azonban még körülnyirbált formájukban sem kerültek soha és így törvényerőre nem emelkedtek.

Skerlecz Miklós és a működésének keretét megadó kereskedelmi bizott—

ság munkája, a törvényjavaslatok mellőzése ellenére sem volt eredménytelen.

Azonfelül, hogy az 1802. évi országgyűlés idején :a ,,Descriptio Hungariae"

több kiadásban is megjelent, tehát az ország gyarmati helyzetét a kor tudo—

mányos színvonalán megalkotott munkában tárta a közvélemény elé, a ,,Sta- tus Aetualis"-t és a törvényjavtaslatokat tartalmazó 1826-ban kinyomtatásra kerülő bővített kidolgozása példát mutatott az 1825/80 években megindult

reformmozgalmaknak. *

10 Révai Ji: Marxizmus—, népiesség, magyarság. Harmadik kiadás. Budapest, l949. 27. old.

649. 27. old.

11 V. 6. Mályusz E.: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Budapest, 1926, 669—690. old,