12. szám.
—— 1062 —-— 193L
kulása a lakás összetétele szerint; a tizetett lak—
bérek összege a főbérleti lakások nagysága szerint;
a főbérleti lakások bérviszonyainak alakulás—a tár—
sadalmi tagozódás szerint; az átlagos évi lakbérek alakulása. Az újszerű megállapí-tásokban gazdag, medivánérték-számításokkal tarkított tanulságos fej- tegetések során szerző különösen a lakbérvlszonyok társadalmi rétegződés szerinti megfigyelésével veg—
zett úttörő munkát. Külön méltatja az iparosok, a kereskedők, a piaci és utcai árusok, a kereskedelmi alkalmazottak, a magántisztviselők, a köztisztvise—
lők, a közszolgálati altlsztek, a munkások, a sza—
badfoglalkozásúalk, s a nyugdíjasok, vagyonukból élők lakborviszonyait, mindenütt a lakás nagysá- gával (szobák számával) kombinálva a lakbénada—
tokat. Az átlagos évi lakbérek alakulása közi—gaz-
galt'ási kerületek, a lakás fekvése és a társadalmi
rétegek szerint nyert megvilágítást. Az általánosabb jellegű adatok közül a könyv anyagának csupán jellemzésére emelhetjük ki, hogy az egyes társa- dalmi rétegek közül a nyugdíjasok és vagyonukból
élők 10'8, a szabadfoglallkozásúak (i'—l és az iparo—
sok 6'l%—a lakott saját házában; legkisebb ebből a szempontból a kereskedelmi alkalmazottak és a munkások aránya (l'l—-——-2'l%l. Természetben-i la—
kása a közszolgálati altisztek 28'9%-ának, a mun—
kások 16'l%—ának volt. Szerző helyesen jegyzi meg, hogy a természetbeni egészséges munkáslakrások szaporítása elsőrendű szociális érdek, hiszen a munkások jelentékeny része ma is még közegészség- ügyileg nem kifogástalan és viszonylag drága laká—
sokban él. Főbérletli lakásban leginkább a piaci és utcai árusok (96'5%), a kereskedelmi alkalmazot- tak (95'4%) és a kereskedők (92'7%) laknak. A drága, évenki—nt 2000 pengőnél nagyobb bérű latká- sokban legnagyobb arányban (43%) a szabadfoglal—
kozá'súalk helyezkednek el; 300 pengőnél kevesebb bért fizet a közszolgálati altisztek 274, a munkások 25'9%-a. Megjegyzendő, hogy az adatok zöme ' olyan ildtőszakról — az 1930. év végéről —A szól, amikor a szabad forgalmú (különösen 1921 óta épült) házaknak a kultúrigényeket jobban kielégítő főbérleti lalkvásait illetőleg a bérszínvonal a világ- háború előtti állapothoz képest még túlságosan magasan alakult ki s azóta mai napig —— tömege- sebb lakóházépítésok, valamint a jövedelmi Viszo- nyok nagy leromlása következtében _,_ jelentéke—
nyen enyhült. A tanulmány újszerűségén, tudomá—
nyos és gyakorlati értékén ez mitsem változtat, mert a lakáspiac megismeréséhez aránylag magas lak-
bérv-iszonyok által jellemzett időszakból származó adxat-alnalízisekre is szükség van. Persze kívánatos, hogy mielőbb —— pl. egy esetleges évtizedközepi épület—, lakás— és népösszef-rás alkalmából —— az alacsonyabb lakbérviszonyok budapesti tanulságai- ról is újból képet kaphassunk.
Th. L. dr.
Buziássy Károlydr.: Budapest húsfogyasztása.
Dr Charles Buzz'ássy : La consommation de viande a Budapest.
Statisztikai Közlemények (szerkeszti : Illyefaluí '. Lajos dr.) 69. kötet 3. szám. Kiadja Budapest székesfővá- ros Statisztikai Hivatala. 40 l.
Publications Statislígues (rédigécs par 19 Dr Louis I.
ll lyefa lni). Volume 1119, numéro 3. Publiées par le Bureau de staiistiguc de la ville de Budapest.
A székesfőváros népének elsőrendű életsziik- ségletét képező húsfogyasztás— ke'rdésének alapos tisztázását nagy Örömmel üdvözölhetjük, hiszen megbízható fogyasztási statisztikával, amelynek fontossága nem szorul bővebb magyarázatra, ez- időszerint, sajnos, nem rendelkezünk. Szerző ki- tűnő tanulmánya egyben bizonyos tájékoztatást nyujt Budapest lakosságának általános életszín—
vonalára vonatkozólag is, Bevezetőben az ember hússzükségletére vonatkozó tudományos megálla—
pításokat ismerteti és a hústermelés egészségügyi
ellenőrzését, valamint a főváros vágóállatfelhajtá—
sát. Behatóan foglalkozik a vágóhidak termelésé—
nek, _a húsbehozatal és kivitel, á közfogyasztástól
elvont húsmennyiségek, a húsfogyasztás, és a hús—
és élelmiszerárak alakulásának kérdéseivel.
A főváms népének húsfogyasztása az 1874 óta rendelkezésre álló adatsor tanusága szerint csök—
kenő tendenciát mutat, 1874—ben még (lóhús nel—
kül) 624 kg volt az egy főre eső fogyasztás, a századfordulón 531, 1912-ben pedig 506 kg. Az 1924——129. évek fejenkinti húisfogyasztása egy év kni—
vételével jóval 40 kg alatt maradt. 1932—ben Budapest összes húsfogyasztásn 416'6 ezer m-étermázs-ál lett.
Egy főre 4085 kg hús esett. Ebből 1273 kg mar—
hahús, 924 kg borjúhús, 1567 kg sertéshús és
219 kg lóhús volt. H. Gy.
Bodor Antal dr.: A falu megismerése.
Dr Antoine Bodor: Pour connaltre le village.
Kiadja: A Magyar Társaság Falukutató Intézete.
Publié par l'Instítu! des mehen-has sur la situatitn des villages, créé par la Société Hongroísr.
(Megjelent angol nyelven is. —— A gram en hong'rm's et en anglais.)
Budapest, 1934. 2? l. —— p.
A falu megismerésének nagy szociális, gazda- sági, kulturális fontossága egyre jobban átmegy a köztudatba. A kis terjedelmében is sokat fogó t.a—
nnlmány a falukutatás jelentőségét, külföldi ki- alakulását, hazai multjat és jövő feladatait tárja fel. A falukutatást minden vonatkozásban bon- roló tanulmány rámutat arra is, hogy a faluisme—
ret és a statisztika közt nagy a kölcsönhatás. Ma—
gyarországon a javító célú falukutatás alapvető munkása, Bél Mátyás egyben a statisztika pionirje.
Fényes Elek és Keleti Károly szintén úttörői a falukutatásnak. Keleti Károly az 1868. évi orszá- gos gazdasági értekezlet elé tervezetet terjesztett, amelynek alapján társadalmi úton akart a közsé- gek és járások gazdasági és társadalmi viszonyai—
12. szám. *—
1063 —— 1934
ról részletes adatokat összegyüjteni Kérdőpontjait a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények- ben közzé is tette, de az országos adatgyüjtés el—
maradt, csak néhány községmonogralia készült el.
A Központi Statisztikai Hivatal kiadványai, külö—
nösen az 1895. évi országos mezőgazdasági össze—
írás eredményei, értékes l'aluismeret—
nek. Később az egyetemek szemináriumaiban fo- lyok sokirányú t'aluelemző munka. 1920—ban a Falu Országos Szövetség kérdőíveken gyűjti össze
forrá sui a
az egyes községek állapotát, törekvéseit, szerveze—
teit megvilágító adatokat, melyeket különböző mozgalmaiklmn hasznosított, Szórványosan a jegy- :tdatokat a t'alvukról, A eserkészet és zők, tanítók is gyűjtenek
illetve vezetnek falukrónikákat.
leventemozgalom is hasznosan kapcsolódik bele e munkába. Szerző fontos jövőbeli feladatnak tartja, hogy a tudományos vagy gyakorlati célból külön- böző téren és irányban gyüjtök és kutatók szá—
mára megfelelő vezérfonalak és kérdőpontok kó- szíttessenek s a falu vezetésére hivatottak a ku—
tatásra szakszerűen kiképeztessenek. A falukuta- tással foglalkozó intézményeket és szakembereket, egymás eredményeinek, tapasztalatain—ak megisme- rése s a munka közös kiépítése céljából közös E falu- kutató intézet vagy bizottság a vizsgálódást jóval
tehetné. E. D. dr.
összekötő szervezetbe kellene tömöríteni.
szélesehbkőrűvé
A Népszövetség újabb kiadványai.
Nouvelles publications de la Société des Nations.
1. Revue de la situation économigue mondiale eu 1933—34.
Gent-ve. 1934, 386 l. — p.
2. La production mondiale et les prim 1925—1933.
Geneve. 1934. 151 1. -— p.
A Népszövetség mindkét kiadványát mint éven- kinvt ismétlődőt látjuk viszont a Service d'études économz'gues értékes kiadványainak sorozatában.
Mindkettő a Népszövetség gazdag statisztikai adat- gyüjtésein épült fel, szöveges részük jelentős rész—
ben ez adatok kommentárja.
Meg kell állapítanunk, hogy a világgazdasági adatok gyűjtésében és feldolgozásában ez utóbbi évek alatt páratlan fejlődés észlelhető. A nemzet- közi adatszolgáltatás széleskörűvé tét—ele nagy mér- tékben a Népszövetség érdem—e, míg az adatok mate- matikai módszerekkel való sokoldalú megvilágítása terén termékenyítően különösen a konjunktúra—
kutató intézetek működése hatott. Ennek egyik fo—
lyománya, hogy az ismertetett két kiadvány nagy- számú táblái közül aránylag kevés közöl abszolút számokat. A gazdasági jelenségek világviszonylatban való megfigyelésére és nagyvonalú összefogás—ára az arányszámok alkalmas eszköznek is bizonyulnak, csak a 'tú—lzástól kell e téren óvakodni.
Az első helyen említett kiadványban M_ J. R.
' szerkesztése közben
Condli/I'e. a világgazdasági helyzet alakulását tíz fejezetben tekinti át. Az általános helyzetrajzon kí—
vül külön fejezetek ismertetik a termelés fejlődését, az árak alakulását, a béreket és munkaviszonyukat, a kereskedelmet, a közületi pénzügyeket, a hittel- és pénzviszonyokat. A könyv főt—észének adatai álta—
lában 1933 március végéig terjednek, a kiadvány ismertté vált adatok és ese—
mények azonban, augusztus végéig, néhány záró—
fejezetben szintén méltatás'ra kerülnek. Az ismer—
tetés időszakában a könyv sok vonatkozásban meg—
állapítja a javulást, bár, sajnos, a javuló tendencia azóta is több vonaton nem bizonyult maradandónak.
A második helyen megnevezett kiadvány az 1925—33. évek termelési és árviszonyaival foglal- kozik. A termelésről szóló fejezet az alapanyagok:
az élelmiszerek és nyersanyagok széles körében végez vizsgálatot. Külön fejezet foglalkozik az ipari termeléssel, a nemzetközi és tengeri kereskedel-em- mel, valamint az ármozgalommál. A függelékben a termelés indexeinek az utolsó kilenc évi alakulásá- ról találunk szám—os táblázatot.
E kiadványból idézzük a következő érdekes adatsorokat. 1925—1929 fe: 100 alapon a világ—
indexek az alábbi alakulást mutatják:
ariuíipők Ipari lKülforga:
terrlieéllése tevekenység oiilisnégéy
1925 96 91 91
1926 96 94 94
1927 100 99 101
1928 103 105 104
1929 106 112 110
1980 103 98 102
1981 98 87 94
1932 95 77 81/82
1933 97 87 82/83
Az alapanyagok termelésének összetevői 1933- ban a következő mértéket mutatják: mezőgazdasági termelés 102, nem mezőgazdasági termelés 82, nyers élelmiszerek 103, ipari nyersanyagok 88. Az ipari tevékenység indexel is más képet mutatnak, ha a Szovjet-Uniót nem vesszük figyelembe. mert ebben az esetben az 1933. évi index 87 helyett 79 lesz.
E. D. (Ir.
Athanase !. Sbarounis: L'impöt sur le re—
venu en Gréce.
Paris. 1984. XI -j- 890 1. —— p.
A könyv, mely a görög egyentesadóosztáyly igaz- gatójának munkája, sokkal nagyobb anyagot ölel fel s így tartalmilag jóval gazdagabb, mint ahogy a címe sejtetni engedi. Szerzője ugyanis nemcsak a jövedelmi adó kialakulását és jelenlegi rendsze- rét ismer—teti, hanem az egész görög egyenesadózás kérdését is kimerítően tárgyalja. A legrégibb időkbe visszanyúló történelmi összefoglalását adja a görög egytenesadók kifejlődésének mely, a leg- több más országéhoz hasonlóan az idők folyamán
