Harbury, C. D.: A termelési átszámítási koefficiensek meghatározása

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEUÖ

elsősorban a gyakorlati szakemberek szá—

mára írta, ennek megfelelően mindig a gyakorlati szempontokat, az egyszerűsé—

get, könnyen érthetőséget tartotta szem előtt. Bár a könyv a regressziós elemzés—

nek a költségelemzésre való alkalmazásá—

val foglalkozik, ezen az alkalmazáson ke—

resztül az olvasó megismeri a regressziós

elemzés egyszerűbb módszereit, használ—

hatóságának határait. így a könyv azon

nem matematikus olvasók számára is jól használható, akik nem a költségelemzés

iránt érdeklődnek, hanem általában a

regressziós és korrelációs elemzés matematikai módszereivel kívánnak megis—

merkedni.

Az analizis fő célja a termelés nagysága és a termelési költségek közötti kapcsolat

vizsgálata. A termelés mennyisége és az

üzemi összköltség között ugyanis általá—

ban nem funkcionális a kapcsolat, ha—

nem sztochasztikus, mert a költségekre a termelés nagyságán kívül számos más tényező is hat (például szezonális ténye—

zők, mint fűtés, világítás stb.). Ha a költségfüggvény lineáris, azaz a termelés

és összköltség kapcsolatát lineáris reg—

resszióval jól lehet jellemezni, akkor en—

nek az egyenesnek az iránytangense meg-

adja, hogy a termelésnek egy egységgel

való növekedésekor mekkora költségtöbb- iet jelentkezik.

Részletesen foglalkozik a könyv a ka-

pott jellemzők, például a korrelációs, reg—

ressziós együtthatók pontosságának, meg—

bízhatóságának kérdésével, valamint a

szignifikancia vizsgálatokkal. Kieme—

lendő, hogy fiduciális határoknak nevezi

a megbízhatósági határokat. Erre, nehogy

félreértésre adjon okot, a szerző halála

után megjelent mostani 3. kiadás szer—

kesztője, L. H. C. Tippett is szükségesnek látta felhívni az olvasó figyelmét.

Rövidebben érinti a könyv a regressziós

elemzés bonyolultabb eseteit, nevezetesen

a többváltozós lineáris regressziót és az egyváltozós görbevonalú regressziót.

Szerző hangoztatja, hogy bár a bemu—

tatott matematikai módszerek igen hasz- nosak lehetnek az üzemi költségek elem—

zésénél, önmagukban mégsem elegendők, hanem szükséges a statisztikai elemzést

a költségekre ható tényezők technikai elemzésével összekapcsolni.

(Ism.: Éltető Ödön) :

1061

Harbury, C. D.:

A termelési átszámítási koefficiensek meghatározása

(Détenminalion des coeffiicleiíits de conversion de production.) —-— Revue de la Mesure de la Produc—

lívile'. 1959. 2. sz. 23—28. 1).

A különböző termékeknek megfelelő

egyenértékű standard termékegységekre való átszámítása gyakorlatban már rég-

óta és elterjedten folyik; az ennek során

alkalmazott átszámítási koefficiensek problémája egyidejű a termelékenység mérésével. Az átszámítási koefficiensek alkalmazása különösen a termelékenység üzemek közti összehasonlítása esetében indokolt, tekintve, hogy a termékek ösz—

szetétele (a termék—skála) üzemenként különböző, s a közös termékeket is külön—

böző mennyiségekben, illetve arányokban termelik stb. Valamely iparág, vagy üzem

globális termelékenységének mérésénél

átszámítási koefficiensként gyakran hasz—

nálhatók az egyes termékek folyó árai.

A termelés egyes tényezőinek, így a mun—

kaerő hatékonyságának felmérésénél

azonban az egyes terméktípusok előállí—

tásához szükséges időt kell koefficiens—

ként alkalmazni.

Az átszámítási koefficiensek problé—

mája háromféle úton közelíthető meg.

Az első esetben az összehasonlított üzemek terméktípusainak különbségeit elhanyagolhatjuk. Ténylegesen kis kü—

lönbségek esetén ez el is fogadható. Ha

valamely üzem így kalkulált terméke na—

gyobb a másikénál, akkor az itt kifejtett

munka is arányosan nehezebb stb.

A második esetben az idő—,

munkaelemzésen alapuló darabbér tari—

fákat tekintjük átszámítási koefficiens—

nek. Elterjedt nézet, hogy a darabbér—

arányok megfelelnek a munkaidőráfordí- tás arányainak, ha az összehasonlított üzemek termékeinek összetétele hasonló.

A darabbér—tarifák különbözősége esetén kétféle hatékonysági koefficienst számí—

tunk ki a két bértarifa felhasználásával:

T 1 , T !

: es :

n n n n

24219 ZaP ZOP Zaza

(Z a a (l

ahol n —— a terméktípusokat,

T, t —— a munkaidőt,

a(), g —— a termelés volumenét,

P, 3) — a darabbért jelenti (nagybetűs illetve

(2)

1062

STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELO

alakban az egyik, kisbetűs alakban a má- sik összehasonlított üzemnél).

Ha a gyártott termékek köre a két

üzemben nem azonos, tehát a számítás alapja nem lehet a termelés teljes köre, akkor csak a saját bértarifával történő súlyozás útján nyert hatékonysági kdeffi-

ciens számítható ki (második képlet).

A harmadik esetben minden egyes munkás termelési eredményét felhasznál—

ják az egyes terméktípusok gyártásához

szükséges munkaidő nagyságának kiszá—

mításához.

A módszer lényege az, hogy az egyes munkaerőknél megfigyelik a meghatáro—

zott idő (például egy hét) alatt termelt különböző fajtájú termékek mennyiségét

és az összes munkaidőráfordítást. Igy ——

például 50 munkás teljesítményének

négyheti megfigyelése esetén —— 200 egyenlet adódik, ahol az ismeretlenek száma egyenlő a gyártott termékek szá—

mával -— például 10—zel, vagyis az egyenletrendszer erősen túlbiztosított. Az

egyenletrendszer megoldása történhet a

legkisebb négyzetek módszerével, azonban technikailag lényegesen egyszerűbb

az egyenletek összevonása kellő számú egyenletté. Ezt az összevonást a szerző

által vizsgált esetben három különböző módszerrel végezték, különböző kombi—

nációkat állítva össze. A háromféle mód- szer merőben különböző eredményeket

adott, vagyis kevéssé használható ahhoz,

hogy egyértelműen meg lehessen állapí- tani az egyes termékekre történő mun—

kaidőráfordítást (annál inkább, mert pél—

dául mindegyik esetben négy-négy nega- tív koefficiens is van).

(Ism.: Valkom'cs Emil)

Jíca, P.:

Az ipari beruházások gazdasági

hatékonysága és a statisztika

néhány problémája

(Eficacitatea economaiuca a investitiilor in ini- dustrie si unele problemo ale statisticii.) —— Revista

de Statisiíca. 1959. 2. sz. 7—18. p.

A hatékonyság komplex vizsgálata olyan szintetikus és analitikus index- rendszer használatát igényli, amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást. Szüksé—

ges, hogr a szintetikus mutatók az ergd—

mények és a beruházások korrelációját

tükrözzék vissza. A jelenlegi vélemények szerint a részleges indexeket egy végső

hatékonysági indexbe kell összefoglalni, mert a részleges indexek előjelük különf bözősége miatt, ellentétes indikációkat

adnak.

A cikk néhány ilyen összevont index

ismertetésével foglalkozik, megvizsgálva

használhatóságukat is. A Lengyel Nép—

köztársaságban kidolgozott index képlete:

I$K$R

"' P P P

1.4.7'1 I.g.n2

I —— az ipari létesítmény alap és já—

rulékos beruházásainak összege;

K —- a folyó termelés költsége a lé- tesítmény működésének egész

ideje alatt;

R —- a termelési idő alatti főbb javí—

tások költsége;

P —— az összes termelés a létesítmény üzemeltetésének egész ideje alatt;

a —— a népgazdaságra vagy ágazatra vonatkoztatott átlagos rentábi—

litási tényező;

n1 —— a termelés tartama;

n2 — a létesítmény felépítésének tar—

tama.

Szerző szerint ez az index egyáltalán nem fejezi ki a beruházások hatékonysá—

gát. Ezt a tényt máskülönben gyakorlati alkalmazása is mutatja, mert ez az index, az ún. ,,globális hatékonysági index",

csupán alapul szolgál egy másik ún. ,,kur—

rens hatékonysági index" kiszámítására.

Az ún. globális hatékonysági index fő- leg a termelési folyamatok hatásait jel—

lemzi, ami az 1 'g 'n; elemzéséből követ-

kezik. Az egyik magyarázat szerint a fenti képletnek ez a része az egyedi pénz—

beli akkumuláció növekedését jelentené.

így az egyedi akkumuláció egyenes

arányban volna a beruházások volumené—

vel. Elfogadva ezt a magyarázatot, szo—

katlan helyzethez jutnánk: amennyi meg—

takarítást értünk el a beruházásoknál, annyival csökkenne a pénzbeli akkumu—

láció, ami ellentmond a gyakorlatnak, mert tudvalevő, hogy a kiadások csök- kenésével növekszik és semmi esetre sem

csökken a pénzbeli akkumuláciő.

Egy másik értelmezés szerint I ' g -n