Illyés Benjamin
Emlékalbum Krippel Móricnak
Mendly Lajos
Selmeci Újság
Sopron 2012
2
Készült a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia fennálásának 250. évfordulóján.
Szerkesztette: Petró Dávid
ISBN 978-963-08-4880-0
Akadémiai Örökség Program Sopron, 2012
3
Előszó
„Selmec az Istened, anyád, szeretőd, menyasszonyod, testvéred, mindened,
aki bántja, ellenséged!”
Sok tízezer selmeci diák hitvallása ez, amely ma is meg- dobogtatja a négy városba (Sopron, Miskolc, Székesfehérvár, Dunaújváros) szétszóródott „selmeci diákutódok” szívét.
Mit jelent a Selmeci Örökség? Kik voltak, és mit tettek azok az elődök, akik évszázadokon átívelő, maradandó szellemi és tárgyi örökséget hoztak létre Selmec bölcsőjében? Mi vezetett ahhoz, hogy a selmeci barátság, önzetlenség, szakma- és hazaszeretet átvészelje a világégéseket, a nemzeti katasztrófákat, a gazdasági válságokat? Honnan jön az a láthatatlan erő, amely az újonnan alapított szakok diákjait is mágnesként vonzza a selmeci hagyományokhoz?
E kérdésekre sok helyen lelhetünk választ a fennmaradt és igen gazdag selmeci tárgyi- dokumentációs örökségből.
Az e tanulmánykötetben szereplő két írás feleleveníti a selmeci diákhagyományok, illetve az akadémiai élet történéseit az 1900- as évek elején. Az emlékalbum és a hozzá kapcsolódó kutatások, valamint a Selmeci újság kevéssé ismert számainak feldolgozásában lépten-nyomon szembesülünk eleink küzdelmes mindennapjaival, áldozatos harcukkal az Akadémiáért, bányász, kohász, erdész szakmánkért, egymásért, Selmecért. Tették mindezt jókedvvel, diákhumorral fűszerezve.
Végtelen hála illeti mindazokat, akik ezen örökséget létrehozták, gyarapították, gyarapítják. Tetteik azonban a feledés homályába merülhetnének, ha nem lennének, akik sokszor igen nehéz és
4
veszélyes helyzeteket felvállalva dokumentálták, megőrizték és közkinccsé tették a selmeci örökség elemeit.
A következő két írás is az értékőrző és gyarapító Selmeci utódoknak köszönhető.
Azzal a meggyőződéssel adjuk közre e kötetet az Akadémia alapításának 250. évfordulóján, hogy segítségével a mai nemzedék és követőik is erőt meríthessenek a régmúlt emlékeiből a selmeci értékek szerinti élethez, az örökség továbbviteléhez, gyarapításához.
Dr. Varga Tamás
5
Illyés Benjamin
Emlékalbum Krippel Móricnak
A Kanadában végzett erdőmérnökök kiadványában, a Kapocsban, Jákóy Endre - 1956-ban harmadéves hallgatótársunk - egy szép visszaemlékezést írt Selmecen végzett édesapja pályafutásáról. Ebben megemlíti, hogy birtokában van egy emlékalbum, melyet édesapja évfolyama Krippel Móric tiszteletére állított össze (Eddig egy hasonló hallgatói gesztusról tudunk: a Selmeci Újság 1908-ban adott hírt arról, hogy a végzős hallgatók Vadas Jenőnek átadtak egy emlékalbumot.) A cikkben utalt arra, hogy Kanadában végzett egykori negyedéves társunk, Takács Jóska szerint a képek közt szereplő Illyés Károly valószínűleg Illyés Benjamin édesapja.
A Kapocs rendszeres olvasójaként az interneten keresztül felvettem a kapcsolatot Jákóy Bandival, így tisztázódott, hogy apáink az 1911/12-ben végzett évfolyam tagjai voltak. 2010 elején Sopronban személyesen is megerősítettük a selmeci emlékeket felidéző kapcsolatunkat. Ekkor Jákóy Endre az emlékalbum eredeti példányát átadta az Erdészeti Múzeumnak.
Megítélésem szerint szakmánk történetének és egyúttal a régi, selmeci diákszellemnek igen érdekes dokumentuma került elő, ezért vállalkoztam e kis írás megfogalmazására.
Az emléklapok első szöveges része arra utal, hogy Krippel Móric igen közel állhatott diákjaihoz, hiszen nem valószínű, hogy minden tanáruknak emléklapot adtak volna át. Ennek a különleges kapcsolatnak egyik lehetséges magyarázata, hogy Krippel Móric besztercebányai, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai gyakorlati évek után, 41 éves korában, 1908-ban lett
az Erdőhasználattani Tanszék vezetője. Ez az évfolyam ekkor kezdte tanulmányait, így a cikkben szereplő hallgatók neves tanáruk első tanítványai voltak.
Az album első oldalán a következő olvasható:
EMLÉKLAPOK
NAGYSÁGOS KRIPPEL MÓRICZ FŐISKOLAI TANÁR ÚRNAK 1911/12 ÉVI VALÉTÁNS ERDÉSZEK
SZERETETÜK CSEKÉLY JELÉÜL.
SELMECBÁNYA 1912
Ezután egy Ady hatását is mutató vers következik, mely Selmectől és a diákélettől történő búcsúzás hangulatát örökíti meg (1. melléklet.).
A szépen bekötött emlékalbum következő hét lapja, a valétáns hallgatók fényképeit és aláírásait tartalmazza. Ezek közül e cikkben apáinkat érintő emléklapot aláírásokkal (2. melléklet.) és kinagyítva az oldal fényképeit közöljük.
1. kép. A 2. melléklet képei kinagyítva
Érdekessége az oldalnak, hogy Fehér Dániel képe másik oldalon szerepelt, de az aláírása itt volt megtalálható. Apáink mellett itt látható egyebek közt Mihalovics Sándor képe és aláírása is, akinek emlékét szakmánk Lámfalussy Sándorként őrzi. Családi emlékeink közt őrizzük szüleink és Fehér Dániel, Lámfalussy Sándor és az erdész valétánsok közt nem szereplő fémkohász, Stasney Albert egész életre szóló diákkori barátságát. Talán ez magyarázza, hogy Fehér Dániel ezt az oldalt is aláírta.
Már beiratkozásuk után közvetlenül összebarátkoztak.
Firmáikkal elmentek szerenádozni egy szép selmeci lánynak.
Kerítésen kellett bemászniuk firmájuk imádottja ablaka alá.
Illyés Károly óvatlanul ugrott le a kerítés tetejéről, pont egy moslékos tartályba. Ezt a firmák a keresztségben megfelelő névvel „jutalmazták”, melyet – 1911-ben végzett édesapja révén szintén selmeci gyökerekkel rendelkező és a történetet ismerő Ágfalvi Imre, keresztapám jóvoltából – én is örököltem az 1957-es balekkeresztelőmön (Kismoslék).
A 3. melléklet Fehér Dániel fényképe és aláírása mellett, 1956- ban negyedéves barátunk Magasi László anyai nagybátyját, Bogyay Gyulát is megörökíti az utókornak. Fia, Bogyay László szintén erdőmérnök volt. Magasi Laci édesapja és édesanyja a Bogyay családnál vendégeskedve ismerték meg egymást fiatalon. A Magasi családból édesapjukon kívül évfolyamtársunk öccse, Pál is erdőmérnökként szolgálta szakmánkat. Húguk, Járási Jóska feleségeként és erdőmérnök fia, Gábor is őrzi a Bogyay-Magasi-Járási család erdészeti hagyományait.
2. kép. A 3. melléklet képei kinagyítva, Fehér Dániel képe az eredeti helyén
Az utolsó aláírásos oldalon szerepelnek az albumot rajzoló és összeállító Györössy Endrének és Plentzner Frigyesnek, az Ifjúsági Kör igen tevékeny, akkori elnökének fényképei és aláírásai (4. melléklet.).
Illyés Károly családi körben sokat mesélt vidám, jó hangú társaságukról. Egyik ilyen történet arról szólt, hogy Selmec gázlámpával megvilágított girbe-görbe utcáin egy összejövetel után kapatosan, és „bátran Tóbiásozva” ballagtak diáktanyájuk felé. Egyszer csak megjelent előttük egy rendőr, aki felelősségre akarta vonni a Tóbiásozókat. Egyikük „fegyvernek látszó tárggyal” távozásra szólította fel a rend szigorú őrét. Másnap felkutatták és beidézték az eset szereplőit a rendőrségre. Alig tudták tisztára mosni barátjukat, hogy a távozásra felszólító tárgy nem pisztoly, hanem diákszállásuk nagyméretű kapukulcsa volt.
Mendly Lajos tanulmányában a Selmeci Újság hírei alapján ismerteti a selmeci főiskolások életét.1 Az Erdészeti Lapokból a korabeli selmeci diákévekhez kapcsolódóan még számos érdekes adatot találtam.
1 Mendly Lajos : A Selmeci Újság (2012), 39-64 p.
Ösztöndíjak, segélyek
Az 1900-as években az erdőmérnökképzés ingyenes volt, ezért sok szegényebb sorsú diák járt Selmecre. Ez a körülmény egyik tényezője lehetett e generációk szociális érzékenységének. A korábbi nemzedékek hasonló mentalitását jelzi, hogy Erdészeti Lapokban a szociálisan nehéz helyzetű kollégák, családtagok, tanulók számára több pályázati lehetőségről olvashatunk. Bár egyéni kezdeményezésre jöttek létre, a fő pénzügyi forrásuk a Földművelésügyi Minisztérium költségvetése volt. Az alapítványokat befizetésekkel bárki támogathatta. A gr. Tisza Lajos alapítvány a nehéz helyzetű erdőtiszteket és altiszteket 40- 200 Koronával támogatta. A Wágner Károly, Luczenbacher Pál, Faragó Béla alapítványok erdőtisztek és altisztek özvegyeinek és árváinak megélhetési gondjain enyhítettek, illetve a gyermekek taníttatási feltételeit az alapfokú oktatásuk befejezése után javították. Az Erzsébet királyné alapítvány az erdőtisztek árváinak közép- és felsőfokú taníttatását támogatta 20-80 Koronával. Egy negyedévente ülésező kuratórium ítélte oda az összegeket. Az ülések jegyzőkönyvét az Erdészeti Lapok rendszeresen közölte. 1910-ben 59 erdőtiszti és altiszti özvegy, 26 erdőtiszti árva, 16 erdőtiszt és 5 erdőaltiszt kapott segély az alapítványokból.2
Eszterházy Miklós ösztöndíj-pályázata is megjelent az Erdészeti Lapokban. Évente két hallgató kaphatott 600-600 koronát.
Előnyben részesültek azok a diákok, akiknek szülei hercegi uradalomban dolgoztak, de nyitott volt más, jól tanuló hallgató számára is. A főiskolai tanulmányok befejezése után legalább öt évig a herceg szolgálatában kellett dolgozni.
Egyik jelentős, több forrásból támogatott ösztöndíj Bedő Alberthez fűződik. A főiskolai hallgatók tanulását évente
2 Erdészeti Lapok (1911. jan.15): Egyesületi közlemények. 159-183. p.
600 aranykoronával (AK) segítette. Értékére következtethetünk egy másik cikkből, mely szerint 30 AK kell egy hallgató havi kosztolására Selmecen. Az OEE vezetősége 1910-ben a Bedő ösztöndíjat 800 AK-ra emelte.3 Egyébként 600-900 AK volt egy erdészeti altiszt éves fizetése, melyet még jelentős természetbeni juttatások egészítettek ki.
Magyar erdőtisztek és altisztek, illetve özvegyeik „jó előmenetelű, szorgalmas” gyermekei pályázhattak erre az ösztöndíjra, ha édesapjuk legalább öt éve tagja volt az Erdészeti Egyesületnek. A normál tanulmányi időre, maximum öt évre ítélte oda egy kuratórium a támogatást. Félévente értékelték a hallgató teljesítményét, és mindaddig megkapták az ösztöndíjat, míg az összes vizsgaeredményük legalább 60-%-a jó, vagy jeles volt.
Illyés Károly családi körben említett egy diákkorukban jelentős, általános ösztöndíjat is. Feltételezhető, hogy a „Ferencz József aranyösztöndíj”-ra gondolhatott, melynek éves összege az Egyetemünk Központi Levéltárában talált dokumentum szerint4 (3. kép.) idézem: „Az 1905/6. tanévtől kezdve B/. a budapesti kir. József műegyetemen; C/. a selmecbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán egy Ő cs. és ap. kir. Felsége által alapított Ferenc József arany ösztöndíj kerül évi 300 arany forint értékben kiosztásra”.5 A pályázatot magyar nyelven a Felséghez kellett címezni (Wien, Hofburg). Az elbíráláskor előnyben részesítették a tanulmányaikat kezdő hallgatókat. Elnyeréséhez jó tanulmányi eredményt kellett elérni.
3 Erdészeti Lapok (továbbiakban: E. L.). (1910) 24. sz. 965. p.
4 83459/905. sz. Pályázati hirdetmény összege m.kir. vallás- és közokt. minisztérium.
Nyugatmagyarországi Egyetem Központi Levéltár (továbbiakban NymE KL)
5 Az ösztöndíjat már 1890-been is meghirdették. A m.kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia jegyzőkönyve. 1890. nov. 21. 1/a 2. kötet. NymE KL.
3. kép. Pályázati hirdetmény Ferencz József arany ösztöndíjra
1905-ben Radó Gábor nyerte el ezt a 300 arany forintos (714 koronás) ösztöndíjat (generációnk által széles körben ismert fia az 1960-70-s években az erdészeti gépesítés egyik meghatározó személyisége volt).6
A művészetpártolásáról és szociális érzékenységéről nevezetes betléri gróf Andrássy Dénes számos alapítványa közül, az egyik általános jellegű ösztöndíjából 1895-től számos, évente 2-3 jól tanuló selmeci diák is részesült 400-400 koronában. 1912-től
„magyar középnemesség jelesen tanuló” erdészeti főiskolai hallgatók is pályázhattak az 1000 koronás néhai. id. gr. Pálffy János ösztöndíjra.
Sok hallgató szociális helyzete és sikeres tanulmányai alapján 400-600 korona éves állami ösztöndíjat, segélyt is kapott pályázatok útján.
Érdekes, hogy az erdőmérnökhallgatók száma ezekben az években ugrásszerűen megnőtt. 1907-ben 182 fő, 1908-ban 238 fő, 1909-ben 202 fő, 1910-ben 330 fő és 1911-ben 370 fő iratkozott be az Erdőmérnöki Karra. Az állami ösztöndíjban és segélyben részesített hallgatók az összlétszám 10-15%-t képezték ebben a periódusban. A felsorolt magánjellegű alapítványok évente általában két diákot támogattak, így a nyilvántartott ösztöndíjasok aránya az összlétszám 10-15%-át jelenthette.7
6 Az ösztöndíj hátterének feltárása során tisztáztuk, hogy a Ferencz József aranyösztöndíj teljesen különbözik a fővárosunk által Ferencz József koronázásának 25.
évfordulójára, 1892-ben alapított „Ferencz József koronázási jubileumi díj”-tól, mely művészek, irodalmárok munkásságát támogatta jelentős összegekkel 1944-ig. 1922-ig 149-en, 1944-ig 45-en kaptak komoly összegeket. Néhányat megemlítek a díjban részesült személyek közül: Benedek Elek, Ady Endre, Krúdy Gyula, Fülep Lajos, Kodolányi János, Márffy Ödön, Pátzay Pál, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Farkas Pál.
Budapest Lexikon. Akadémia Kiadó. 1993.
7 126/1911. jan. 25 Ösztöndíjakra pályázat hirdetendő. NymE KL.
Ifjúsági Kör Otthona, Mensa Academica
A múlt század első évtizedeiben számos érdekes kezdeményezést tett az Ifjúsági Kör. Kövesi Antal vezetésével létrehoztak egy Mensa Academica elnevezésű Alapítványt. Ebből 1911-ben már 60 diák számára 20 AK/hónap áron étkezési lehetőséget teremtettek. Közülük az Ifjúsági Segélyegylet támogatásával szociálisan rászoruló 32 hallgató ingyen, illetve kedvezményes áron étkezhetett.8
A Kör már 1907-ben kezdeményezte az Ifjúsági Kör Otthonának, illetve a selmeci albérletek részbeni kiváltására egy diákkollégiumnak a létrehozását is. A kör otthonának tervét Sobó Jenő, a neves selmeci professzor elkészítette és 1907 novemberében a hallgatóság birtokba is vehette az elkészült építményt. A földszintjén étkezőt, zene- és énektermet, konyhát, az emeleten tágas biliárd-, olvasó-, választmányi- és két játékszobát alakítottak ki. Az épülethez csatlakozó lépcsőház utólagos építése miatt hivatalosan az erdőmérnöki oktatás megindulásának 100. évfordulójának rendezvényei keretében, 1908 októberében avatták fel az épületet.9
A kollégium létrehozása nehezebben ment. Plentzner Frigyes, az Ifjúsági Kör elnöke szerint nagy szükség lenne rá.10 A hallgatói létszám jelentős emelkedése miatt a városban kiadott helyiségek száma jelentősen nőtt. Ezzel együtt járt, hogy a bérletek közt nagyobb lett a sötét, nedves, penészes, szükséglakás jellegű, egészségtelen menedékhely. Emiatt a diákok közül sokan megbetegedtek. A hírek egy diákszálló létrehozását szolgáló alapítvány létrehozásáról tudósítanak. A Kör elnöke felvetette egy menza létrehozásának szükségességét is.
8 Plentzner F. (1911): Mensa Academica Selmecbányán. E. L. 482. p.
9 Mendly L.(2012): Selmeci Újság
10 Plentzner F. (1911): A főiskolai hallgatók két óhaja. E. L. 3. sz. 237-240.p.
Diáktüntetések, sztrájk 1910-ben
Egy másik hír azt szemlélteti, hogy a szervezett akadémiai hallgatóság az akkor már kisváros-jellegű Selmec életében milyen nagy súlyt jelentett. 1910 áprilisában és májusában Selmecbánya választási küzdelmek miatt igen zűrös heteket élt meg.11
Április elején Pallavicini György őrgróf – akinek a selmeciek közül sokan szemére vetették, hogy elhanyagolja a város ügyeit - bejelentette, hogy nem kíván indulni képviselőjelöltként. A polgárság egy része Heintz Hugó selmeci ügyvédet javasolta, aki korábban már szintén volt képviselő. A választók nagyobb része Pallavicinihez küldöttséget menesztett azzal a kéréssel, hogy vállalja tovább is a képviselőséget. Ebben Pető János és Ilosfay Lajos főiskolai hallgató is részt vett.
1910. május 8-án Heintz programbeszédet akart tartani. Az ifjúság a jelöltet és pártja elnökét sárral megdobálta, majd a rendőrkapitány tiltása ellenére betört az ülésterembe és fütyüléssel, kiabálásokkal zavarta meg a gyűlést. Azután két hízott sertést Heintz kortestollával feldíszítve végig hajtottak a városon, majd egy szamarat is csatoltak a menethez. A Heintz Párt a május 8-i tüntetést jelentette az illetékes minisztériumoknak, ahonnan utasították a Rektort a rendzavarók felderítésére és fegyelmi eljárás lefolytatására.
Május 15-én a Selmecbányai Híradóban cikk jelent meg, mely a főiskolai hallgatóság mintegy negyedének féktelenségét és a politikai mozgalmakba való jogtalan beavatkozását rosszalja:
„Tüntetések mindig voltak Selmecbányán, voltak jó és rossz tréfák, de sohasem fajultak el ennyire, mert a testületi szellem, vagy a Steingrube község elöljárósága elejét vette a
11 E. L. (1910): 12. sz. 307 p.; 13. sz. 322 p.; 14. sz. 578. p.; 15. sz. 610. p.
durvaságnak, a kárt megtérítette, a félreértéseket kiegyenlítette.”
– írta az újság.
Plentzner Frigyes, az Ifjúsági Kör elnöke választ írt a lapba. A Lap tulajdonosa, Kuti István – aki egyben városi rendőrkapitány is volt – csak a kölcsönösen elfogadott szöveget volt hajlandó közölni. Az egyeztetést követő legközelebbi számban azonban nem jelent meg a válasz. Erre az ifjúság Kuti lakása előtt macskazenét adott.
Május 24-én éjfél előtt a hallgatók a rendőrkapitány lakása elé vonultak. A városi rendőrkapitány lakásának ablakait betörték a tüntető fiatalok. A lakást védő rendőrök a levegőbe lőttek, majd az erősítésként megjelenő csendőrök puskatussal mentek neki a tüntetőknek. A felizgatott ifjúságot Plentzernek sikerült lecsillapítania.
A városi ügyészség vizsgálatot indított a fegyverhasználat jogosultságának tisztázására. A Főiskola rektora az illetékes minisztériumokhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy Kuti rendőrkapitány beosztása és a lapszerkesztés összeegyeztethető- e, mert ebből már korábban is voltak konfliktusok?
A rektor és a minisztérium szerint az ifjúság jogtalanul avatkozott be a város országgyűlési képviselőjelöltségéért folyó küzdelmébe. A fegyelmi bizottság Pető János IV. éves és Ilosfay Lajos I. éves hallgatót fél évre kizárta az előadások látogatásából. Öt hallgató rektori dorgálást kapott azzal, hogy további fegyelmi vétség esetén „kizáratnak” a Főiskoláról.
További három hallgató csupán rektori dorgálást kapott.
Május 29-én az ifjúság sztrájk mellett döntött azzal, hogy addig nem járnak előadásra, míg Pető és Ilosfay fegyelmijét vissza nem vonják. A következő napon a tüntető diákok a rektor lakásának
utcára néző ablakait – egy kivételével – betörték. Ezt a cselekedetet több hallgató elítélte.
Másnap a hallgatók - a végzős diákok kivételével - nem jelentek meg az előadásokon. A rektor jelentése alapján a minisztérium utasítást adott a Főiskola ideiglenes bezárására. A hallgatók nagyobb része hazautazott, az ottmaradtak nem rendeztek további tüntetéseket, erre Selmecen helyreállt a rend. A Főiskola a IV. évesek számára biztosította a vizsgák letételét, a többiek október elején vizsgázhattak.
Július 1-én Heintz győzelmével „nagy izgatottsággal, de a hallgatók részéről minden rendzavarás nélkül ment végbe” a képviselő választás.
Érdekes momentum még, hogy 1910. július 11-én Fodor László főbányatanácsos személyében új rektor vette át a Főiskola vezetését.
Hagyományok
Az 1908/12-es évfolyam hallgatói is a diákhagyományok szellemében éltek. Érdekességként a nevezetes tízparancsolatot megelőző, un. „háromkrétás” balek törvényt idézem Mendly Lajos nyomán (Selmeci Újság. Kézirat. 2011.). A balekok oktatására a következőket „vésték” fel egy-egy táblára:
„I. Tábla: Balek kuss. /…/ Az önismeret törvénye. Mikor énednek számos kinccsel megrakott hajóját az itteni vizekre bocsátod, ne hirtelenkedj, szerényen ereszkedj a hullámok közé, nehogy felborulj. /…/
II. Tábla: Balek vágj kedélyes arcot. /…/ A harc törvénye.
Kemény hatások fognak illetni, nyomukban erupcióra hangolódik lelked, de harcolj az önuralom harcával. Tandíj a kedélyes harc. /…/
III. Tábla: Balek mutasd be magad.” A műveltség törvénye. /…/
sohase mutasd be helytelenül magad, elég tudni, hogy balek vagy /…/ azért kell minden hajlamodat és akaratodat az önbírálat filtrálóján átszűrni, hogy a tevésben már művelt embernek lássanak”.
Az erdészeti felsőoktatás értékes hagyományai közé tartoznak a gyakorlati órák, az oktatás utolsó éveiben szervezett „nagy tanulmányutak”.
A gyakorlati órákat, nagygyakorlatokat általában Selmec környékén tartották. A besztercebányai „kincstári”
erdőgazdaságban hagyományosan korszerű erdőgazdálkodás folyt. A szakirodalomban nyomon követhető, hogy a vezetés évtizedeken keresztül nyitott volt az új eljárásokra, a gazdasági szempontok érvényesítésére. A gyakorlatok egyik fő színhelye ezeken a területeken volt. A közelben pedig Kisiblyén és a Szitnya körüli erdőterületeken ismerkedhettek meg a hallgatók a gyakorlati feladatokkal.
Egyetemünk Központi Levéltárában találtam rá Magyar János iratgyűjteményében egy érdekes levélre,12 melyet az 1970-ben a 82 éves Henter János, édesapám egykori évfolyamtársa küldött meg az emlék méltó örökösének, az Erdőrendezéstan Tanszék vezetőjének. Az emlékalbumot aláírók 4. oldalán szereplő Henter Jánosnak szószerint idézem a „Hazafias fatömegbecslésről” írt visszaemlékezését:
„Künn vagyunk Kisiblyén, mink a III éves erdészek.
Muzsnyai Géza tanár úr vezetése alatt erdőrendezéstan gyakorlatról van szó, és pedig: törzsenkénti felvétele egy 100- 120 éves bükkállománynak.
12 Magyar János iratgyűjteménye. NymE KL 74. fond.
Miután a megfelelő eljárás meg lett állapítva, a kérdéses erdőrészlet ki lett jelölve az egyes munkacsoportok elhelyezkedtek, elindult a munka és csakhamar hangzottak a mért törzsek átmérői, ahogy az átlalóval mérték és jegyzékbe vették.
A munka komolyan és rendben folyt.
Egyszerre csak felhangzik 48, azaz valamelyik csoport egy 48 cm. törzsre akadt.
Abban a pillanatban, ahogy elhangzott a 48 Stumpfol Ernő (:ma Szilágyi Ernő:) elkiáltja magát: „Éljen” és ez az
„Éljen” akárcsak a harci riadó végig futott az egész vonalon, az összes csoporthoz, úgy hogy csakúgy visszhangzott az egész hegyoldal.
Mintegy megbolygatott méhkas körül a méhek, úgy sürgött-forgott a társaság, mindenki igyekezett 48-as törzset találni, hogy meglehessen éljenezni.
De nem sok időbe került és észre lehetett venni, hogy nem mind 48 törzs, amit bediktáltak. Bizony sok vékonyabb törzs lett 48-ra keresztelve, mert hát az kellett a fiúknak, hogy meglehessen éljenezni.
Muzsnyai tanár úr is észrevette a turpisságot, de nem szólt, csak mosolygott – csak nem fogja elnyomni hazafias buzgalmát az fiatalságnak.(:Lám elmúlt több mint félévszázad, az a bizonyos 48 ott szunnyad az ifjúság szívében:).
Hogy a munka minősége megfelelt-e a követelménynek?
Ki kérdi? Ez a lelkes felbuzdulása az fiatalságnak bizonyára jobban tetszett a feljebbvalóknak, mint a pontos eredmény.”
Családi fényképalbumomból mellékelek egy kedves képet, mely Apámékról készült 1911 táján a selmeci geodéziai gyakorlaton.
4. kép. Selmeci geodéziai gyakorlaton
A hallgatók sorában balról harmadik Lámfalussy Sándor, a hatodik Illyés Károly, hetedik Jákóy Endre, tizennegyedik Fehér Dániel
Édesapámék évfolyamának 1912. június 6-19-ig Krippel Móricz szervezett Nagyszeben környékére egy nagyszerű tanulmányutat. Az előkészítését, köszönő levelekkel történő lezárását nagyszerű dokumentumok rögzítik.13 A tanulmányúton Vadas Jenő, Krippel Móric és Fekete Zoltán vettek részt a tanári karból. Az ifjú Fekete Zoltán rendkívüli tanárként és már 1911 óta az Erdőrendezéstani Tanszék vezetőjeként az Erdészeti Lapokban szakmailag igényes, magas színvonalú cikkben számolt be a tapasztalatokról.14
Főbb vonalakban érdemesnek látom tanulmányútjuk ismer- tetését, hogy egy történelmi korszak soha vissza nem térő világát
13 692/1912. Tanulmányúti terv és félárú vasúti igazolvány. Köszönet a tanulmányútért.
NymE KL
14 Fekete Z.. (1912.. Tanulmányút Nagyszeben környékén. Erdészeti Lapok. 814-834.o.
is felidézzük. A hallgatók a kopárfásítástól az üdülési rendeltetésű erdőkön és az őserdők csodálatos világán kívül az ipari-nagyvállalati fahasználatra koncentráló erdőgazdál- kodással is megismerkedhettek. Számomra figyelemreméltó, hogy a beszámolóban a műszaki, biológiai és ökonómiai szemlélet egysége is tükröződik. Időt szakítottak a helyi történelmi és kulturális nevezetességek megtekintésére is. A tanulmányút estéin bankettek szolgálták a helyi szakemberekkel történő ismerkedést és a résztvevők közti barátságok kialakulását, illetve megerősítését. Utólag értem meg, hogy a Növénytani Tanszék által 1955-ben és 1957-ben szervezett és szakmai-emberi vonatkozásban is felejthetetlen értékeket nyújtó tanulmányútjaink milyen gazdag hagyományokra támasz- kodhattak
Elődeink útjának szervezésében fő segítők voltak az erdőfelügyeletnél dolgozó kollégák. Helyi ismereteik, szakmai és emberi kapcsolataik a sikeres út fő tényezői voltak. Bogdán Géza a nagyszebeni erdőfelügyelet vezetője a legmagasabb szintű szász önkormányzatnál (Szász Egyetem) teendő professzori látogatás fontosságára, a hallgatók magashegységi klímához alkalmazkodó öltözékének megválasztására is felhívta a figyelmet (5. és 6. mellékletek.). Munkatársai segítségével a tanulmányút főbb állomásairól két nyomtatott füzetet állított össze.
Az első napon Aradon a MÁV évi 500-600 ezer bükk talpfát előállító sofronyai fatelítő telepét, a Weitzer vagongyárat és a Laendler fűrésztelepet tekintették meg. Utóbbi üzemnek mai szemmel is érdekes sajátossága volt, hogy fűrészporból napi 4000 kg brikettet állított elő, melyet mázsánként 2,5 koronáért tudott értékesíteni.
A társaság két napot töltött Nagyszebenben. Első napon „a látottak mély benyomást engedtek a szász nép kulturális tevékenységének hét évszázados múltjára”. Megtekintették a ma is világhírű Bruckenthal Múzeumot, az elektromos fűtéssel ellátott evangélikus nagytemplomot és a 400 éves városházát.
Második nap szakmai program keretében tanulmányozták a 3100 kat. hold területű városi erdőt. Itt már akkor tudatosan elkülönítették a villamossal is megközelíthető séta és kirándulási igényeket kielégítő erdőket, ahol lemondtak az intenzív fahasználatról. Védő övezetben működött a városi vízmű, ahol ózonkezeléssel csíramentesítették az ivóvizet.
A Vöröstorony-szorosi kirándulás keretében megismerkedtek a Mersing-Lessel szebeni fakereskedő cég tevékenységével. A város tulajdonában lévő 8266 kat. holdnyi erdőterületből hosszú távú szerződés keretében évi 200 hold faanyagát termelhette ki a vállalat, úgy hogy megteremtette a vízi és kisvasúti szállítás feltételeit is. A nap befejezéseként Vále, Gális és Tiliska községek összefogásával, állami támogatással végzett kopármegkötési és fásítási munkák eredményeivel ismerkedhettek meg a hallgatók.
A következő napokat a Szász-Hétbírák (Szász Egyetem) erdőségeiben folytatott erdőgazdálkodásnak szentelték. V.
László és Mátyás király adományozták a 35 961 kat. holdnyi területet a szász autonómiát megtestesítő legmagasabb szintű szervezetnek. Magashegységi, mostoha terepviszonyok miatt évszázadokon át nem folytattak tervszerű erdőgazdálkodást. A vöröstoronyi vasútvonal megépítése (1875) teremtett új feltételeket. Kovács Gábor zsarnócai erdőrendező készítette el a terület első üzemtervét 1900-ban. Két nagyobb területi egységet különített el. A Csádvölgyi erdőtömbben a tartamos, rendszeres erdőhasználat szerint készült az üzemterv. A Lotru-völgyében
csak hatalmas beruházásokkal lehetett hozzáférni a kitermelhető favagyonhoz. Az őserdőként kialakult erdőterület befektetései- nek megtérülése érdekében 22 év fahasználat után 78 év szüneteltető üzemmódot írt elő az üzemtervező.
Versenytárgyaláson 1907-ben a terület erdőhasználati jogát 22 évre a Magyar-Olasz Erdőipari Részvény Társaság nyerte el 18millió koronáért. Így az időszakban 2millió 300ezer m3 kitermelésére nyílt lehetőség.
Az 1912-évi nagy tanulmányút résztvevői még érintetlen őserdőkkel is találkoztak. Fekete Zoltán megemlítette, hogy tüzek, szélviharok következményeként természetes folyama- tokkal is kialakultak nagy elegyetlen, egykorú erdőrészletek.
Egyik rönk bütüjén 300 évgyűrűt számolhattak meg.
A beruházásokkal érintett területeken már jól tervezett utakkal, drótkötélpályákkal, munkásszállásokkal, erdőházakkal, turista menedékhelyekkel találkoztak. A 20 tagú tanulmányúti társaság kitűnő ellátást kapott 1400-1600 m. magasan található szálláshelyén. Egyik este a vendéglátók külön bankettet is szerveztek számukra.
Bár a vízi szállítás Románia felé olcsóbb lett volna, helyette a faanyag szállítását beruházás igényes sodronykötélpályákkal, kisvasúttal oldották meg.
Fekete Zoltán nagyon részletesen írja le a beruházások jellemzőit. A részletek elolvasásához kedvcsinálónak csak a lényeges elemeket ismertetem:
1. A Lutra-völgy legelzártabb területén 1km hosszban a faanyag vizi szállításának feltételeit teremtették meg.
2. Mostoha terepviszonyok között három év alatt 26,3 km hosszú, tíz szakaszból álló sodronykötélpályát építettek. A
teherszállítást 5 gőzgép összehangolt erejével biztosították. A pálya kiszolgálásához 54 km tervezett nyomvonalú szekérút hálózatot létesítettek. A rendszer napi 500-600 m3 faanyagot volt képes mozgatni. (A csodálatos mérnöki teljesítmény műszaki jellemzőit Fekete Zoltán részletesen ismerteti.)
3. A drótkötélpálya végállomásától 24 kilométeres, 76 mm nyomtávolságú kisvasút továbbította a faanyagot a Nagytalmácson lévő fűrészüzemig. A napi 500 m3 szállítását 3 darab 100 lóerős gőzmozdonnyal oldották meg. A pálya maximális lejtése 28,2 ‰, az átlagos pedig 10,63 ‰.
4. A beszámoló részletesen ismerteti a kisvasút végállomásán létesített nagytalmácsi gőzfűrész-telep jellegzetességeit. A fűrésztelepet úgy alakították ki, hogy 11 órai műszakkal elérhető legyen a 740 m3/napi teljesítmény és így az évi 150-160ezer köbméteres feldolgozás is biztosított legyen.
5. A fűrészteleptől Alvinc-Vöröstorony vasúti megállóig iparvágányt építettek a fűrészárú értékesíthetőségének érdekében.
Az évi 654 kat. hold vágásterület felújulását nem bízták csak a természetre. A Szász Hétbírák erdőhivatala a vágásterületek közelében nyolc csemetekertben évente 2millió csemetét termelt meg.
A résztvevők Nagytalmácson nemcsak a hatalmas fűrésztelep munkájával ismerkedhettek meg, hanem a község érdekes kezdeményezésével. A település közelében lévő hasznosítatlan 35 kat. holdnyi területen Heinrich Győző erdőgondnok tervei alapján almást létesítettek. 180 parcellán különféle fajtákból telepítették az ültetvényt, melynek adatait térkép és törzskönyv rögzítette. A lakosság szerződésben vállalhatta az egyes parcellák művelését, ez biztosította a megfelelő gondozást.
Megtekinthették egy elkopásosodott legelőterület mintaszerű fásítását is. Fekete Zoltán megemlíti, hogy Nagytalmács estebéddel vendégelte meg a hallgatókat.
A tanulmányút befejezéseként Vízaknán nemcsak a környékén létesített, üdülési igényeket is kielégítő erdőtelepítésekkel, hanem a sóbányával és a fürdőtelepekkel is megismerkedtek a tanulmányút résztvevői.
Az album tartalmaz négy karikatúrát (5. és 6. képek) Ezek megörökítik két évfolyamtársukat: Merényi Zoltánt (Merényi Zoltika figyel) és Nagy Kálmánt (Nagy Káli hátranéz, pillanatfelvétel), valamint az Akadémia - erdész valétánsok számára valószínűleg kedves - két személyiségét: „Ámon bácsi”-t és „Cicero, a klasszikus hajtó”-t.
„Ámon bácsi” kilétére is Egyetemünk Központi Levéltárában találtunk utalást.15 A dokumentumok szerint valószínűleg a bécsi Főiskolán kezdte el tanulmányait, többször is kérte ottani vizsgáinak elismerését. Biztos jó baráti kapcsolata volt az 1908- 12 évfolyammal, hogy bekerült az emlékalbum névsorába, mert 1915-ben fejezte be tanulmányait. Életkorával vívhatta ki a
„bácsi” megnevezést.
15 382. III.12/1912. NymE KL
5. kép. Karikatúrák: Merényi Zoltika és Nagy Káli hátranéz
6. kép. Karikatúrák: Ámon bácsi és Cicero a klasszikus hajtó
Az albumban az utókornak fényképek is megörökítik a
„Fővadászmester uram”-at és „Kubo”-t (7. kép.). Sajnos eddig nem sikerült névszerinti azonosításuk, valószínű a külső gyakorlatokon volt jelentős szerepük. A vadászmester tekintélyes megjelenése és Kubo vasárnap délutáni képe - egyik kezében keménykalap, másikban bot, szájában pedig - az ünnepi alkalmakkor valószínűleg elmaradhatatlan- selmeci pipa arra utal, hogy a valétánsok számára fontos és kedves személyiségek lehettek.
7. kép. Fővadászmester uram és Kubo vasárnap délután
Valószínűleg Fővadászmester uram is tanúja lehetett Jákóy Bandi következő történetének:
Apám Selmecen lőtte az egyetlen medvéjét diákkora végén.
Ennek történetét így szokta nekem mesélni: “Abban az időben
már gyakran jártam a főiskolai erdőgondnokság irodájába.
Puskámat a folyosón lévő puskaállványra szoktam akasztani.
Egyik pénteken sok meghívott vadász érkezett a másnapi hajtásokra. Egyikük észrevette a puskámat a folyosón.
Leakasztotta és nézegette, majd kérdezte: kié ez a szép kis manlicher-schönauer? Hát ez az egyik negyedéves hallgatóé, a neve Jákói, ő gyakran jár ide. Na, ha ilyen nagy legény, akkor hívjuk meg a holnapi vadászatra.
Az egyik hajtásban volt egy medve és az pont felém tört ki.
Szerencsére sikerült elejteni. Az volt az egyetlen élő medve, amelyet valaha láttam életemben.
Képzeld el azt a sok irigy vadászt, mikor a vadászat után felavattak. Jól elnadrágoltak, de az emléke megérte! A medvebőr is eltűnt a háború végén. Most biztos egy muszka ágyát díszíti.”
Legvégül az albumban szereplő fényképek és aláírások szereplőinek névsorát közöljük (7. melléklet.). Számos ismert nevet találunk köztük.
Az ismerősök száma még növelhető lenne, ha megtalálnánk a nevek magyarosítása miatt jelenleg ismeretlennek tűnő személyeket. Erdész társadalmunk talán segíthet a nevek azonosításában.
Két konkrét valétánst említek meg ezek közül: a 3. mellékleten is szereplő Holtz Jánost, akit gyerekként Pécsett már Fás Jánosként ismertem meg. A háború végi Kolozsvárról Pécsre költözésünkkor a két egykori selmeci diák barátsága révén, családunk az akkori Erdőfelügyelőségnél dolgozó Fás Jánoséknál kapott menedéket átmenetileg. A két család hasonló korú gyermekei nyaranként kellemes napokat töltöttek együtt Fásék tolna-megyei szülőfalújában, Várdombon.
A 7. melléklet 4. oldalán szereplő Jáhn Rezsőről (generációnk által széleskörben ismert, az egri edrőgazdaság műszaki fejlesztésében meghatározó szerepet játszó Jáhn Ferenc édesapjáról) Wágner Tibor szóbeli közlése alapján tisztázódott, hogy szakmai tevékenysége Szilvásváradhoz, majd a Mátrához kötődött. Életének első szakaszában a Pallavicini család Szilvásváradi központú gondnokságában volt erdőmester. 1936 után állami szolgálatba állt és élete végéig az Eger központú különféle néven szereplő erdőgazdaságnál dolgozott elsősorban műszaki területen. Nevéhez fűződik például az 1945 utáni első, Bánvölgyi erdészeti feltáróút és más kövesutak megtervezése és kivitelezése, a kisvasút korszerűsítése Szilvásvárad környékén.
Az akkori előírások szerint leghamarabb két év gyakorlat után tehettek államvizsgát a végzett hallgatók. Ezekről is rendszeresen beszámolt az Erdészeti lapok. Cikkünkben szereplők közül 1913. november 13-án Mihalovics Sándor, Illyés Károly és Holtz János tettek sikeres államvizsgát,16 Bogyay Gyula 1915-ben, Jákói Endre 1916-ban vizsgáztak le.
Szakmánk nagyon érdekes hagyománya az erdész dinasztiák kialakulása. Korábban már említettem a Magasi – Bogyay – Járási, a Jáhn család kötődését szakmánkhoz. Jákóy Bandi nagyapja, Jákóy Géza is erdőmérnök volt és OEE vezetőségi tagként, valamint országgyűlési képviselőként is tevékenykedett.
Közéleti tevékenységét „Ferencz József Rend Lovagja” cím adományozásával ismerte el 1904-ben a király. Legidősebb, Zoltán bátyám is Sopronban szerezte meg erdőmérnöki diplomáját.
Emlékeim szerint ezek a családi jellegű kötödéseink a szakmánkhoz évfolyamunkon nem elkülönülésünket, hanem közös diákéletünk gazdagító elemét jelentették.
16 E. L. (1913) 24. sz. 1050. p.
A negyedévesek évfolyamtörténetének írása közben előkerült levéltári adatok is tanúsítják, hogy az Erdőmérnöki Főiskola felvételi vizsgáin még az ötvenes években is - azonos vizsgaeredmény esetén - az erdész és pedagógus családból származó gyerekek hivatalosan részesültek előnybe.17 Korosztályunkhoz tartozó más műszaki egyetemi, vagy közgazdász végzettségűek mindig meglepődtek, mikor ez szóba került. Mint azt korábban leírtuk, ezelőtt száz évvel, a régi OEE ösztöndíjak odaítélésénél is a szakmabeli családból származó diákok támogatásának nemes szándéka érvényesült.
A diákkori barátság csodálatos ereje Lámfalussy Sándor professzor úr és Illyés Benjamin kölcsönös bizalmán keresztül, a
„negyedévesek” évfolyamának 1956 utáni életére is hatással volt.
Az egykori valétánsok közti nemes, emberi kapcsolat tükröződik Lámfalussy Sándor professzornak történelmileg (beírás dátuma 1958. június 21) és emberileg is nehéz időszakban valéta könyvembe írt emléksoraiban is:
„Benjamin!
Édes Atyád egykoron iskolatársam és igen kedves barátom volt.
Az ő soha el nem múló emlékére hivatkozva útravalóul adom, hogy mindenben kövesd példáját. Legyél komoly a munkában és legyél víg a szórakozásban.
Azt kívánom, hogy ernyedetlen szorgalommal, kötelesség- tudással, valamint munkatársaid megbecsülésével minél hasznosabb tagja lehess drága, magyar hazánknak
Sopron, 958 VI. 21 Lámfalussy Sándor
17 Illyés B. (2006): Soproni diákok voltunk. 20.o.
Természetesen elfogult vagyok az emlékalbum értékelése kapcsán, de talán az olvasók is megérzik a 100 éve, 1911/12-ben végzett valétánsokat összekötő selmeci szellemet, ami megnyilvánult tanáruk és az Akadémia „egyszerű” dolgozói iránt érzett megbecsülésben, az egymás iránti barátságban.
8. kép. Kubo bemutatja a tüzelés gyakorlati jelentőségét
1. melléklet. Szűts Iván Búcsú című verse
2. melléklet. Bruder Gyula (fényképe a 3. mellékleten.), Fehér Dániel, Schenkengel László, Mihalovics Sándor, Nagy Zoltán, Illyés Károly,
Jákói Endre, Ámon János (nincs fényképe)
3. melléklet. Bartha Dezső, Bogyay Gyula, ifj. Deák Gerő, Bruder Gyula, Rohoska Soma (nincs fényképe), Holtz János, Hajdú János, Fehér Dániel
(fényképe a 2. mellékleten.)
4. melléklet. Plentzner Frigyes Ifjúsági Kör elnök fényképe és aláírása, Györössy Endre fényképe és ajánlása Krippel Móricnak
5. melléklet. Bogdán Géza tanulmányúttal kapcsolatos levele (1. oldal)
6. melléklet. Bogdán Géza tanulmányúttal kapcsolatos levele (2. oldal)
Krippel Móric emlékalbumot aláíró valétánsok.
1911/12
1.oldal. 2.oldal 3.oldal.
Bartha Dezső Horváth Walter Bruder Gyula
Bogyay Gyula Bencsik Mátyás Fehér Dániel
ifj. Deák Gerő Bodor Sándor Schenkengel László
Bruder Gyula Kopric András Mihalovics Sándor
Rohoska Soma Walch Károly Nagy Zoltán
Holtz János Matyasovszky László Illyés Károly
Hajdú János Schorschner János Jákói Endre
Fehér Dániel Bíró Jenő Ámon János
4.oldal 5.oldal. 6.oldal.
Szokol András Kozlovszy István Pauks Pál
Forster Imre Tóber Samu Wingert János
Jahn Rezső Szporni Károly Schaider László
Henter János Hofstadter Róbert Kiss Zoltán
Giller Zoltán Pintér Sándor Bendik Gyula
Horváth Sándor Witting Ottó Daday Gábor
Nadhera Sándor Nagy Kálmán Kerényi Zoltán
Nagy Jenő Schauer Gyula Richter György
7.oldal Csáky Dezső Apáti László Lapusny János Plentzner Frigyes
Rajzolta és összeállította mély tisztelete jeléül Györössy Endre
Selmecbánya, 1912. július 29-én.
7. melléklet. Az albumban a fényképeken szereplők és aláírók névsora
39
Mendly Lajos
Selmeci Újság
Dr. Faller Jenő, a Központi Bányászati Múzeum igazgatója cikket írt a „Selmeci” diákújságokról.18 A szorgalmas kutató nem találkozhatott az 1908-ig négy szemeszteren keresztül, „Selmeci Újság” címmel megjelenő „Társadalmi hetilap”-nak a hírével sem, mert arra legalább egy bekezdés erejéig biztosan utalt volna. A lap teljesen eltér a többiektől. A címlap fejlécén:
Főszerkesztő: A főiskolai ifjúság.19 Felelős szerkesztő:
Wagner László dr. Mindezek után kiemelt sorban szerepel: A lap tiszta jövedelmének 25 százalékát a „Főiskolai-Kör Otthona” javára fordítjuk.
Az ifjúsági kör házalap-kezelő bizottsága 1906. november 7.-i közgyűlésén szabályozta a Kör és a Selmeci Újság közötti viszonyt. A megállapodás szerint a laptulajdonos a tiszta jövedelem 25%-át a házalap javára juttatta, a Kör viszont kötelezte magát a lap „szellemi ellátására”. A telek hiánya, a bankok viselkedése miatt tartósan húzódó „házügyet” a bizottság fel akarta gyorsítani, ezért már az első számban (1906. XI. 8.) hirdetés jelent meg: a Kör elnöksége a nagy ház-, illetve telektulajdonosok jelentkezését várta december 1-ig.
18 „Selmeci” diákújságok. Bányászati Lapok 1964. 8. sz. 567-575. p.
19 Alliquander Ödön dr. és Holics Endre dr. a bányahatósági szolgálathoz szükséges jog- és államtudományi képesítés megszerzése után a selmecbányai Akadémiát
„segéddíjas”-ként végezték az akkori gyakorlatnak megfelelően. Bányarendészeti beosztások után mindketten miniszteri tanácsosként dolgoztak a Kereskedelmi és Iparügyi Minisztériumban.
A lap szolidabb kivitelű, mint a többi ifjúsági újság, humoros képeket, karikatúrát nem tartalmaz, tekintettel arra, hogy kb.
50%-ban Selmec város és az ország ügyeivel is foglalkozott. A lap létét, sőt azon felüli jövedelmét vélhetően, - hasonlóan a maiakhoz, - az egyes számok végén ½-2 oldalon közölt hirdetések és reklámok biztosíthatták.
A „Főiskolai-Kör Otthona”
Eredetileg olyan Otthont terveztek, melynek földszintjén 20-25 diáklakás, az emeleten a köri helyiségek lennének. A házépítés költségét a kör leköthető jövedelme, az ingatlan értéke, a lakásbérek fedeznék. Alkudozásba kezdtek több épületre és telekre, végül a közgyűlés az özvegy Mihalikné tulajdonában lévő Péch Antal utcai ház, és ún. Petőfi kert megvételét szavazta meg egyhangúlag.
Az Otthon épületét 1907. augusztus elsején vette birtokba a kör, az átalakítást 15-én kezdték el. A földszinten tágas étkezőt, zene- és énektermet, könyvtárt, konyhát és kamrát, az emeleten pedig tágas biliárd-, olvasó, választmányi-, két játék- és egy előszobát alakítottak ki.
Az ifjúság az Otthont október közepén foglalhatta el, novemberben megindult a köri élet az új otthonban, naponta szép számmal keresték fel, először sakk-, majd biliárdverseny helyszíne is volt. Az Otthon kialakításának utolsó fázisa, az előszobához csatlakozó lépcsőház munkái 1908-ban, Húsvét előtt kezdődtek el.
A lapban utolsóként ismertetett júliusi közgyűlés határozott arról, hogy az Otthon épület munkáinak befejezését októberben házfelavatási ünnepséggel teszik emlékezetessé.
Élet a Főiskolán
A selmeci főiskolán az első szemeszter mindig októberben kezdődött, hogy az erdészhallgatók a szarvasbőgés idejét még nyári gyakornok(praktikáns)ságuk helyén egy erdőgondnokság, míg a bányászok valamelyik bányagondnokság üzemegységében tölthessék.
Balekbál. Már a lap első száma beszámolhatott az előző hét végén tartott nagysikerű, reggelig tartó balekbálról. A bált
„mosolygó, bájos babaarcok, a táncos, izgatott baleksereg, szín, hangulat, virág, jókedv” jellemezte.
Az első szám „Furcsaságok” rovata közölte a diákhumor gyakori szereplője, Balekky Aladár, „már két hónapja párbajképes férfiú”
első báljáról szüleinek írott beszámolóját, melynek végén természetesen pénzt is kért, 39 k-t „két jegygyűrűre és egy pár kalocsnira”.
Balek. „Harcias keménységgel tanít a szokrateszi princípiumra”
a bölcs „három krétás törvény” (a balekok oktatására írták fel egyenként egy-egy táblára). „I. Tábla: Balek kuss. /…/ Az önismeret törvénye. Mikor énednek számos kinccsel megrakott hajóját az itteni vizekre bocsátod, ne hirtelenkedj, szerényen ereszkedj a hullámok közé, nehogy felborulj. /…/ II. Tábla:
Balek vágj kedélyes arcot. /…/ A harc törvénye. Kemény hatások fognak illetni, nyomukban erupcióra hangolódik lelked, de harcolj az önuralom harcával. Tandíj a kedélyes harc. /…/ III.
Tábla: Balek mutasd be magad. /…/ A műveltség törvénye. /…/
sohase mutasd be helytelenül magad, elég tudni, hogy balek vagy /…/ azért kell minden hajlamodat és akaratodat az önbírálat filtrálóján átszűrni, hogy a tevésben már művelt embernek lássanak”.20
A következő ősszel Géczy Lajos zeneszerző és dalköltőtől
„önzetlen és fölötte becses” adomány érkezett Alliquander Ödön
20 „Az balekoknak 10 parantsolatai” később születhettek. Talán már Sopronban?
bányajogász címére. Magyar bányász és erdész dalokat írt, mert eredeti magyar szövegű és zenéjű nótái még nem voltak az ifjúságnak. A „Nádastanya gazdája …, Erdész vagyok …, Hej mikor még … hallgató nóták, Szitnya hegye … és Selmecbánya szép virága … csárdások.” A két utolsót balek csárdás név alatt küldte a balekbálra.21
Ismerkedési estélyt tartott az ifjúság minden év október folyamán, melyen kb. 300-an szoktak megjelenni, a hallgatókon kívül a főiskola rektora, tanárai, polgármester, főjegyző, főkapitány, Zólomi erdőmester és még 15-20 egyéb selmeci személy vett részt. A Kör elnökének pohárköszöntője után a
„kedélyes lakoma” a késő éjjeli órákig tartott.
Erdésztemetés. 1906. december nyolcadikán elhunyt Kelemen Róbert erdészhallgató. A másnapi közgyűlés a hivatalos gyász idejét négy hétben állapította meg, a karfátyolt minden hallgató köteles volt viselni, a közgyűlés megtiltotta a gyászidőn belül a hangos mulatozást. A temetési szertartás ideje alatt 24 főből álló díszőrség állt a koporsó mellett kivont karddal, a szertartás után a köri elnök „gyönyörűen, megrázóan festette a halál gondolatát.”
A lassú, méltóságteljes menetet a bányászzenekar mögött a köri zászló nyitotta meg, azt 12 egyenruhás erdészhallgatóból álló díszlövész csapat, majd a bányamécset és a fáklyát vivő hallgatók követték. A sírnál a Dunántúli Kör búcsúztatta, a főiskolai dalárda énekelt, majd Balogh Laci játszotta el az elhunyt kedvenc nótáit, a búcsúzás fináléja 3 sortűz volt.
A losonci sorozáson 1906. decemberben 43 selmeci ifjú, köztük 21 főiskolás felelt meg. Ezután egy főiskolai hallgató audienciára jelentkezett a királynál, - 3 évre sorozták be, - a főiskolai felvétel után önkéntesi jogosultságát kérte elismerni. A király válaszában
21 Az „Erdész vagyok …” nem azonos a közismert „Erdész himnusz”-szal, az régi erdélyi erdészdal: a „Siebenbürger Jagerlied” (1878). Magyar szövegét Tassonyi Ernő írta (1903), karra Peschkó Z. dolgozta át.
értesítette, hogy felesleges Bécsbe fáradnia, mert kérését teljesítette.
Qualitativ szakestély. A II. éves bányamérnök hallgatók január 21.-én tartották szokásos „qualitatív estély”-üket, „bohókás menetben, érdekes szaknótákat énekelve, szalamanderben”
vonultak a főiskola új épületétől Schelle Róbert főbányatanácsos és Tomasowszky adjunktus lakásáig. A felvonulást este vidám szakestély követte.
Az államvizsgákat (1908.) március 16-22.-ig tartották meg,
”meglepően szép eredménnyel”, mind a 10-en megfeleltek a követelményeknek. A következő tavaszon 6 bányász (Grőbel Emil, Konrád Kálmán, Kárpáti József …), 3 vaskohász és 2 fémkohász hallgató vizsgázott sikeresen.
Tanulmányúton a IV. éves bányamérnök hallgatók megtekintették Annavölgy, Tokod és Tatabánya szénbányászatát, a következő évben Körmöcbányán az ércelőkészítő műveket, az új László-zúzót és a pénzverőt nézték meg, egy héttel később Salgótarjánban a „bányaereket és a széntelep fejtésmódját”
tanulmányozták, minden alkalommal Réz Géza főiskolai tanár vezetésével.
Geológiai és elektrotechnikai tanulmányút keretében tizenhárom III. éves bánya- és vaskohómérnök hallgató meglátogatta a salgótarjáni, ózdi, krompachi stb. üzemeket és a pécsi kiállítást Böck Hugó dr. főiskolai tanár vezetésével.
Valéta: A negyedéves bánya-, kohó- és erdőmérnök hallgatók 1908. április elején megalakították a valétabizottságot. A szerkesztő Alliquander Ödön valétaelnökön kívül jegyzőt, pénztárost és két ellenőrt választottak, döntöttek, hogy a valétálók sötétzöld karszalagot fognak viselni. Mindkét évben a végző évfolyam május elején avatta az „istenhozzádot hirdető”
zöld karszalagot a vigadó kistermében. Hangulatos, de „szomorú
nüanszokkal tarkított mulatás” volt. Alliquander Ödön mondta a
„valetáns érzelmekkel átszőtt rövid szalagavató beszédet”.
Ballag már… Június derekán ballagott a főiskola valétáló polgársága. A negyedéves valetálók egy délután ünnepélyes keretek közt búcsúztak a város közönségétől, a visszamaradó ifjúságtól, este a vigadóban a tanári kartól, a hivatalos várostól, a barátoktól és egymástól. Az első köszöntőt a valétaelnök mondta a pecsenye22 elfogyasztása után, melyre Herrmann Miksa rektor válaszában a távozó ifjúság jövő feladatait körvonalazta.
Balekky Aladár levele szüleihez a vizsgahónapban. „..sokáig nem írtam, de most sok a dolgom. Mindig tanulok /…/ most már nem buknak 100 közül 99-en, csak 98-an. Azt mondják, egy társunk, aki bukás nélkül végezte a főiskolát, levelet kapott a londoni állatkert igazgatójától, hogy megvenné őt az apjától, mert ilyen ritkaság még nincs a ketreceiben. /…/ Még korcsolyázni sem érek rá, és ez nagyon rossz, mert most a jégen egy nagyon jó játék van. Ez olyan, hogy egy lány szalad, és egy fiú megfogja, de – nagyon. /…/ küldjetek rajzpapírra pénzt, mert 5ezer darab téglát kell egymás mellé rajzolnom…”.
Bányam. Fémkohóm. Vaskohóm. Erdőm. Együtt
I. évf. 22 3 17 78 120
II. évf. 17 2 13 55 87
III. évf. 17 - 6 54 77
IV. évf. 8 2 9 46 65
Összes 64 7 45 233 349
1. táblázat. A hallgatók száma az 1907-1908. tanévben (1907. október 20. összeállítás alapján)
22 „Prágai sonka aspikkal, bélszín francia módra fínom körözéssel és salátával, Mandulás piskóta chandeauval, Gianliettovíz, selmeci bor, szántói víz.”
Új tisztikart választott 1907. okt. 21-én a kör. Elnök Pető János, alelnök Kerényi István dr., titkár Panthó Béla …
Államvizsgát tett márciusban 6 bányász, 3 vaskohász és két fémkohász hallgató.
Az erdészeti szakvizsgák bírálóbizottságát április elején 5 évre (1908-1913) megválasztották.
Erdészeti államvizsgák Budapesten 1907. X. 28-XI. 15-ig. A 38 hallgatóból egy visszalépett, 1 kitüntetéssel, 11 egyhangúlag, 13 szótöbbséggel nyert képesítést, 12-őt újbóli vizsgára utasítottak.
Felszólítás. A „bányászati szak” és a „Steingrube nagyközség”
eredetileg is köri tulajdonú hivatalos jelvényei és emlékei magántulajdonból kerüljenek vissza az ifjúsági körhöz!
(Trinkhorn, Ferula, a steingrubeni kürt és bárdok stb.).
Tíz éves találkozó. Az 1898-ban végzett hallgatók Pünkösd vasárnapján találkoztak, felelevenítették kedves emlékeiket, beszámoltak munkájukról. A 61 valetáló közül már csak 45-en éltek.
Az utolsó közgyűlés. A Kör július eleji közgyűlése elhatározta, hogy az Otthon átalakítás befejezése után októberben
„házfelavatási ünnepséget” rendeznek, este az átalakítást tervező és levezető Sobó főbányatanácsost fáklyászenével tisztelik meg, és arcképét elhelyezik az Otthonban. Ugyanaznap fogják megünnepelni az erdészeti főiskola fennállásának 100.
évfordulóját.
A közgyűlés arról is határozott, hogy a Selmeci Újság utódjaként a kör „Selmeci Diákélet” címen október 15.-től havonként megjelenő folyóiratot indít önkéntes szerkesztők és munkatársak segítségével, mert szükségét érzik a szépirodalommal való foglalkozásnak, és az összetartozást kívánják erősíteni.
Új ösztöndíj. A jövő tanévtől kezdve Őfelsége által alapított
„Ferencz József aranyösztöndíj”-at osztanak ki a Budapesti
Tudományegyetem és a Selmecbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán egyenkint 300 arany ft, 714 k, 29 f értékben.
A Főiskola szervezetei
„Gyorsíró kör” létesítését határozta az Ifjúsági Kör első, 1906.
november 7-i közgyűlése Esztó Péter kezdeményezésére.
Az ősz folyamán az ország tájegységei szerinti Alföldi- Tiszavidéki, Bánáti- (Bánátia), Dunáninneni-, Dunántúli-, Erdélyi- és a Szepesi Kör megválasztotta elnökeit, illetve új tisztikarát a végzett tagok pótlására. Abban az időben a balekvizsgát és keresztelőt ezek a Körök tartották, majd mindkét alkalommal „nedves est”, illetve szakestély következett.
Az Erdélyi Kör tisztújító közgyűlésén elhatározta, hogy Puliszka estélyt tart, melyen vendégül látja a városban lakó erdélyi polgárokat. Az estély olyan sikeres volt, hogy a következő évben megismételték. 1908. tavaszán a Dunántúli- és a Bánáti Kör sikeres nedves estélyén az újonnan alakított „Hibalkai bandánk”
szolgáltatta a cigányzenét. Az alföldiek Tiszavidéki Köre pedig első alkalommal „halászlé” estélyt tartott, melyre a többi kör elnökein kívül a főiskolai „asszisztensek” is hivatalosak voltak.
A bácskaiak készítették, fél métermázsa halból, jól megpaprikázva, hogy jobban csússzon rá a bor, később túróscsuszát is tálaltak.23
A körök táncestélyei vetélkedtek az elsőségért a farsangi szezonban, a táncmulatság mellett nívós ének- és zenei programokról is gondoskodtak.
A Főiskolai Atlétikai (másutt Athlétikai, Athléta) Klub (Club), a SFAC, amely egyesítette 10 sportág szervezeteit, dec. 5-én
23 Trianon után a magyar területi Köröknek már nem volt értelme, Sopronban az 1940-es években az Ifjúsági Körön belül az egyedül az Erdélyi Kör működött a Mátyás király u.
5. szám alatti kamarában. Az 1848-ban Selmecről eltávozott külföldi diákok részére alapított Leobeni Lehranstalt utódja – a Montanuniversität –, Bányászakadémiai Lengyel Olvasókört, Német Olvasóegyletet, Román Diákszövetséget, Rutén „Czernohora”
ifjúsági szervezetet működtetett.
tartotta tisztújító közgyűlését. A Klub májusban táncestélyt rendezett (9 fő 48 K-t felülfizetett), június 15-én tartotta vívóversenyét Felsőrónán, az első győztes az éremdíjon kívül szép tiszteletdíjban is részesült. 16.-án a Klinger-tavon 60 m-es rövid- és 600 m-es hosszú távú úszóversenyt rendeztek, 23.-án az atlétikai és tornaszer versenyeket bonyolították le, első díjként ezüst, másodikként bronzéremért.
A III. évfolyam erdőmérnök hallgatói a vizsgák miatt már június 22.-én tartották meg Kisiblyén a cél- és gömblövész versenyt, és a vele kapcsolatos majálist. A versenyeket természetesen minden évben megtartották.
Országos vívóversenyt rendezett 1908. Pünkösd vasárnap az Athletikai Klub a Budapesti Egyetemi Athlétikai Club, a Műegyetemi Athletikai és Football Club részvételével. A versenyt a SFAC nyerte 19,5 győzelemmel, második a MAFC 16 győzelemmel.
A Főiskolai Segélyegylet Bartha Béla főiskolai tanár elnökletével éves közgyűlésein rendszeresen értékelte az előző tanév eredményeit, egyidejűleg megállapították a következő évi költségelőirányzatot. Az 1906/07 évben pl. a pénzforgalom meghaladta a 32ezer koronát, az egylet vagyona 1505 K éves vagyonszaporulattal a 40ezer koronát, közel 3ezer K segély kiosztása mellett. A Segélyegylet minden hó végi rendes válaszmányi ülésén határozott a következő havi segélyekről (pl.
1907. április hóra összesen 384 K, májusban 322 K segélyt osztottak ki 26 hallgató között, júliusban 17 főnek 165 K-t stb.).
Az 1908. decemberi ülésre Horváth Kálmán polgármester 600 k- t gyűjtött össze személyesen a város tehetősebb polgáraitól, melyet az ebéddel való segélyezésre (Mensa Academica) fordítottak. A lap köszönetet mondott az ifjúság érdekében kifejtett önzetlen fáradozásáért. Ezen kívül 27 hallgató részesült összesen 270 K készpénzsegélyben.
