A MÚLT MAGYAR TUDÓSAI FŐSZERKESZTŐ:

A MÚLT MAGYAR TUDÓSAI

FŐSZERKESZTŐ:

NÉMETH G. BÉLA

R ITO Ó K ZSIGM OND

PONORI TH EW R EW K E M IL

AKADÉM IAI KIADÓ BUDAPEST

6 S3 9 2 9

MAGYAR fíSOMANYOS AKADÉMIA

k ö h y v t a r a

ISBN 963 05 6538 2

K iadja az Akadém iai K iadó I U7 Budapest, Prielle K ornélia u. 19-35.

Első magyar nyelvű kiadás: 1993

© R itoók Zsigm ond 1993 M in d en jog fenntarva, beleértve a sokszorosítás,

a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valam int a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

Printed in H ungary

M . T U D . A K A D É M Í " V T Á R j S

T A R T A L O M

A klasszika-filológia az egyetemen a XVIII. században és a XIX. század

elején 7

Thewrewk indulása 25

A gimnáziumi tanári évek 38

Akadémia, egyetem 70

A pálya delén 78

Dékánság, rektorság. Elvek és valóság 128 Új korszak, új kívánalmak. Thewrewk

tudománytörténeti helye 158

Hanyatlóban 188

Az utolsó évek 211

Válogatott bibliográfia 228

5

A K LA SSZIK A -FILO LÓ G IA AZ EGYETEM EN A XVIII. SZÁZADBAN ÉS A XIX. SZÁZAD ELEJÉN

F. A . W o lf 17 7 7 -b e n azzal lepte m eg a göttingeni egyetem tanárait, h o g y filológia szakos h allgatóként (studio- sus philologiae) iratkozott be. E z szokatlan d olog volt. A filológia, amely a kor szám ára egyértelm ű en a k la ssz ik a -filo ló g iá t je le n te tte , az ékesszólás tanárának illetékességi kö ­ rébe tartozott, nem tekintették egé­

szen önálló tudom ányn ak, s h o g y az­

zá lett, abban nem kis része vo lt a göttingeni egyetem nek, s későb b m a­

gának W olfn ak is.

E gy, a W o lféh o z hasonló tett a p es­

ti egyetem en m ég a 19. sz. elején sem lett volna lehetséges. A történetesen ugyancsak 17 7 7 -b en kiadott első R a-

tio Educationis, m ely a felvilágosodás szellem ében szabályozta az oktatás­

ü g yet, hat évben állapította m eg a közép fokú oktatás (gim názium ) ide­

jét. E zu tán leh etett az egyetem re m enni. A z egyetem en belü l a b ö l­

csészkar azonban csupán egy, a tu laj­

donképpeni egyetem i (teológiai, jogi, orvosi) tanulm ányokra előkészítő, hol két-, hol három éves tanfolyam volt. E zen a karon volt u gyan tanszé­

ke a régészetnek és érem tannak, és ott jelen tő s p ro fe ssz o ro k , m in t S ch ön visn er István , vagy K atan - ch ich P éter, de nem vo lt tanszéke a latinnak és a görögnek. A hallgatók­

nak a latint a középiskolában m eg kellett tan u ln iu k (a latin 1844-ig h i­

vatalos n ye lv vo lt), a szerzőket pedig az esztétikaoktatás keretében o lvas­

ták - a jelek szerint nem n agyon el-

m élyülten. A görögoktatást egy ún.

supplens („segéd tan ár” ) vegezte, hol a teológiai kar, hol a bölcsészkar ke­

retében. A z oktatás a n ye lv alapele­

meire szorítk ozott, és a tan tervben m indössze három hónapot kapott (G öttin gen b en Pin darost és H om é- rost o lv a sta k . . .)■ A z oktatás ugyanis a felvilágosodás szellem ének m egfe­

lelően a gyakorlati szü kségletek szem előtt tartásával fo lyt, és a felv ilág o ­ sult abszolutizm u s elvein ek m egfele­

lően szigorú állam i felü g yelet alatt állt: m inden félév anyaga pontosan m eg vo lt állapítva, m inden félév v e ­ gén vizsgát kellett tenni, a z oktatas m eghatározott kö n yvek alapján tö r­

tént, ha ilyen nem vo lt, a tanároknak előadásaik anyagát engedélyezes v é ­ gett be kellett m utatni. N e m csoda

ilyen körü lm én yek kö zö tt, ha a taná­

rok nem ritkán egyszerű en lediktálták a m egtanuland ó anyagot (bár ez e lv ­ ben tiltva volt).

M in d ez ered etileg abból a szán­

dékból fakadt, h o g y az egyetem en csak a felvilágosodás eszm éi legyenek terjeszth etők, term észetesen a fe lv i­

lágosult abszolu tizm u s érdekeinek m egfelelő form ában. A felvilágosu lt abszolutizm u s rendelkezéseit azon­

ban m in d ig kön nyű a bürokrata- rendorallam i abszolutizm u s szolgála­

tába állítani, m in t az a ferenci ab szo­

lutizm us alatt történt is.

A gö rö g-la tin tanulm ányok szem ­ pontjából m indam ellett nem csak az egyetem i viszonyok voltak ked vezőt­

lenek. A polgári haladást és a nem zeti önállóságot célzó törekvéseket elnyo- m o reakció légkörében m ind feszü l­

tebbe vált a p olitikai és társadalm i, a

napóleoni háborúk nyom án p ed ig mind válságosabbá a gazdasági h ely ­ zet. Ilyen kö rülm én yek közt az em ­ berek figyelm ét ezek a kérdések kö ­ tötték le, s ez az ókorral foglalkozó tanulm ányok szám ára nem vo lt ép ­ pen előnyös. A v ig y ázó szem ek P á­

rizs, m ajd az angol közgazdaságtan, nem a filológia felé fordu ltak, a n em ­ zeti öntudat a „ h o lt zsarn ok” , a latin hivatalos n ye lv eltörlését követelte. A latin tehát p olitikai kérdéssé vált, s míg más, szerencsésebb n épek m ár régen feladták a latint m in t hivatalos nyelvet, s íg y felism erhették, h ogy a latin nem csak gyakorlati okokból, hanem m int esztétikai va g y egyéb m űveltségbeli értékek h ordozója is becses lehet, nálunk csak a polgári haladás kerékkötőjét, az id egen szerű ­ ség nyűgét, és - a felvilágosodás ha-

szonelvű szem léletének hatása alatt, am it a nehéz gazdasági viszonyok m ég indokolhatóvá is tettek - csak valam i haszontalanságot láttak b en ­ ne. A görögn ek nem voltak M a gyar- orszagon h agyom ányai, csak egy v é ­ kon y értelm iségi réteg ism erte fel je­

lentőségét.

íg y történt, h o g y bár 173 4-től sok m agyarországi diák tanult G ö ttin - genben, s közü lü k kettő itthon p ro ­ fesszorrá is lett - B udai É zsaiás a debreceni kollégium ban a történelem es a gö rö g-róm a i ékesszólás tanára (ne feledjük: ez akkor a filológiát is jelentette!), Sch ed iu s L ajo s p ed ig a Pesti egyetem en az esztétikáé és bar m indkettő igen tevék en y volt a ku ltú ra és a tu d om ány kü lön féle te­

rületein, egyik sem lett a szó korszerű ertelm eben vett klasszika-filológia 12

m egalapítója M agyarország on . A h i­

ba nem bennük rejlett. Ilyen tu d o ­ mányra nem vo lt társadalm i igény.

Am it a társadalom csakugyan kívánt, éppen a m agyar n ye lv fejlesztése vé ­ gett, az a fordítás volt. E h h ez azon ­ ban elegendőnek látszott b izon yos fokú nyelvism eret.

Am i azonban az egyetem i h elyze­

tet illeti, nem szabad azt gondolni, hogy az csak a barbár pusztákon volt ilyen lehangoló. A z egyetem i ren d ­ szer az egész H ab sb u rg B irod alom ­ ban egyform án iskolás volt: a cél az enciklopédikus tudás közlése és szi­

gorú m egkötöttségek szerint történő számonkérése volt, s aki a pesti egy e ­ tem helyett történetesen a bécsire iratkozott be, ugyanazzal a ren d szer­

rel találta m agát szem ben.

E gészen más vo lt a h elyzet a ném et állam okban. A felvilágosodás go n d o ­ latrendszeréből kibom ló ném et új h u ­ m anizm us, m ely az athéni dem okrá­

ciában a m aga példaképét, a - persze elvontan szem lélt - „ g ö rö g e m b e r ­ ben a sem m i gú zstól nem n yű gözött, öntevékeny, szabad em ber m egteste­

sülését látta, a kor ném et polgári gaz­

dasági és politikai törekvéseivel ötvö ­ ződ ve, a gazdasági, politikai és szelle­

m i szabadelvűség igényren dszerébe illeszkedett, s ezt a szabadelvűséget kívánta érvényre juttatni az egyetem i és a közép fokú oktatásban is. A z egyetem en ez a szellem szabadságát, az oktatás és a tanulás szabadságát, az egyetem nek m int tudom ányos testü ­ letnek a függetlenségét, a tanároknak vallási és egyéb tudom ányon kívü li szem pontoktól fü gg etlen ü l való m eg ­

választását jelentette. A z új ren d szer­

ben hihetetlenül m egnőtt a b ö lcsész­

kar jelentősége. R ég i, kétéves fo rm á­

ját a gim názium hoz csatolták, s az új bölcsészeti kar - éppen m ert h a gyo ­ mányok nem kötötték - az új hu m a­

nizmusnak és a szabadelvűségnek, vagyis a kor vezéreszm éinek letéte­

ményese lett. A bölcsészkaron belül pedig a német újhu m anizm us görög- ség-tiszteletéből következőleg fontos szerep jutott a klasszika-filológiának.

A z új típusú egyetem első teljes m eg­

valósulása, a korszerűsödni vágyók példaképe az új alapítású berlini egyetem lett.

Amikor 1848-ban B écsben m eg­

mozdult a föld, F . E xn er ugyanerre a mintára kívánta átalakítani az osztrák egyetemi rendszert, és M ag yaro rszá ­ gon Eötvös ugyan ebben a szellem ben

d olgozta ki a m aga reform tervét. A forradalm ak leverése után a reform ok A u sztriában is csak nehezen voltak folytathatók. „ M in d e n h e z , am i az oktatási reform m al, tanítási és tanu­

lási szabadsággal fü gg ö tt össze, a fo r- radalm iság ódium a tap ad t” - írja egy osztrák történész. „ E z é r t csak olyan em ber m enthette m eg, akinek kon ­ zervatív és forradalom ellenes m aga­

tartásához kétség sem fé r t.” E z az em ber L e ó T h u n g r ó f volt, a Sch w arzen b erg-korm án y k u ltu szm i­

nisztere. T h u n t persze nem a szabad- elvű ség vezette az egyetem i reform végrehajtásában, hanem a közpon to­

sított összbirodalom igényei és szü k­

ségletei (m egfelelően képzett szak­

em berek, am i korszerűtlen oktatási ren d szer m ellett elk ép zelh etetlen volt, n yelvi egységesítés stb.). M in ­

denesetre T h u n az E xn er és B on itz kidolgozta reform ot - ha nem is kényszerű kom prom isszum ok nélkül - keresztülvitte B écsben és - am int ez a birodalm i egység követelm én yeiből következett - Pesten is.

A kü lönbség m indam ellett nem volt lényegtelen. M íg B écsb e a g ö ­ rög-latin filológia oktatására a leg ki­

válóbb tudósokat h ívhatták m eg (B o- nitzon kívü l V ah len t), Pestnek a de­

rék, jól tájékozott, az indoeurópai nyelvészetben is jártas, de tu d om á­

nyosan nem túl tevéken y K o n ra d Halder jutott. B écsb en a m eg h ívo t­

tak ném et anyanyelve term észetsze­

rűleg nem keltett visszatetszést, P es­

ten egy osztrák szü letésű professzor, egyszerűen m ert nem m agyaru l b e ­ szélt, egy m agyarellenes korm ányzat németesítő törekvései képviselőjének

szám ított, aki olyan tudom ányosság fejlesztését szolgálja, m elyn ek leh e­

tőleg sem m i köze sincs a m agyar ku l­

túrához. G ö rb e szem m el is nézték.

A záltal azonban, h og y m agyarokat tanított (H alder m aga n agyon ham ar m agyarul is m egtanult, sőt, előadásai­

ban m agyar költőket idézgetett), esetleg, m int ugyancsak H alder, m a­

gyar folyóiratokban írt, m égiscsak a m agyar tudom ány, adott esetben a m agyar klasszika-filológia kifejlő d é­

sét segítette elő. H ald er esetében az, hogy az indoeurópai összehasonlító és történeti n yelvtu d om án yb an is otthon volt (a pesti egyetem en gótot is tanított), különös fontossággal bírt, m ert ezáltal a n yelvtu d om án y­

nak m ódszertani szem pontból leg­

korszerű bb irányát segített a m agyar klasszika-filológiában m eghonosítani.

A helyzet tehát m egleh etősen fu r­

csán alakult. A polgári szabadelvű oktatási reform ot egy kon zervatív arisztokra vitte keresztül; a ném etesí­

tés a m agyar felsőoktatás ko rszerű sö ­ dését, s ezen b elü l a m agyar klasszi­

ka-filológia kialakulásának leh etősé­

gét is hozta m agával. É s ez nem csak a felsőoktatásban vo lt így. A szak- rendszerű oktatás a közép fo kú okta­

tásban jogcím vo lt sok, politikai szempontból nem kívánatos szem ély­

nek az iskolákból való kizárására, sőt, iskolák bezárására, a rendszer azon­

ban, a klasszikus gim n áziu m , egészé­

ben kétségkívül em elte az iskolázás színvonalát.

Ezzel azonban új h elyzet állott elő.

A középfokú oktatás szakszerűen képzett tanárokat igényelt (tehát nem

„enciklopédikus tu d ású ” m indent

tanítókat), ami az egyetem b ölcsésze­

ti karán is m egfelelő, szakszerű ku ta­

tásokat végző tudósok m űködését k í­

vánta m eg, viszont a jobban képzett tanárok jobban képzett diákokat küldhették az egyetem re.

E z az igén y és ez a term ékeny együttm űködés m indam ellett távo l­

ról sem indult m eg rögtön, teljes k i­

bontakozására szinte csak T re fo r t idejében került sor. A köztudatban m ég m in d ig a felvilágosodás en cik lo ­ p édikus és gyakorlatias m ű veltség- eszm énye élt és hatott, és ez a levert szabadságharc után az (egyben élet­

idegennek is tartott) idegennel szem ­ beni nem zeti ellenállás elem eivel is ötvöződ ött. E lgon d olkoztató, h ogy az egész T h u n -fé le reform ban és a klasszikus gim názium ban m ég S z é ­ chenyi is csak a haszontalan elm életi-

eskedés terjesztését látta, m elytő l az emberek „tu d ó sa b b a k fogn ak lenni ugyan - de sem m ivel sem okosabbak, sőt inkább határtalanul o stob ák” . A szaktudom ányosan oktató, ú jszerű bölcsészettudom ányi kar a m aga id e­

gen tanáraival nem is gyakorolt kü lö­

nösebb vonzást, s kü lönösen nem az önálló szaktudom ányként teljesen új klasszika-filológia. H aldernak az első években m indössze egy hallgatója volt (K u u n G éza), később sem sok, s a bölcsészkar beiratkozott rendes hallgatóinak szám a az ötvenes évek ­ ben 5 és 10 között m ozgott.

A klasszika-filológia helyzetét m ég egy, szinte hihetetlenül h angzó té­

nyező is nehezítette. E gyes katolikus körök az ötvenes években azért tá­

madták az ókort - nem csak M a gyar- országon! - , m ert - p ogány. A z t kö­

vetelték, h o g y a klasszikusokat ve s­

sék ki a tananyagból, s leg feljeb b az egyházatyák szövegei alapján tan ít­

sák a latin n yelvet. A k a d t, aki a „ m a ­ gában ragyogó, de az evangélium fe ­ h érített kop orsóikén t bensejéb en rom lottságot rejtő gö rö g m ű v eltség ” ellen cikkezett, s felem legette, h o g y a francia forradalom is a klassziku sok­

ra h iv atk o zo tt. . . Igaz, h og y egyh ázi szem élyek, katolikus és protestáns részről egyaránt, igen józanu l h árí­

tották el a tám adásokat, de a forrad a­

lom ra történő utalás veszélyes vo lt, s az, h o g y a klasszikusokat olyan valaki védte, m int L o n k a y A n ta l, aki p iaris­

ta szerzetes vo lt u gyan , de a forrad a­

lom alatt P erczel M ó r segéd tisztje­

ként szolgált és egy id eig b ujkáln ia is kellett, a veszélyt nem feltétlenü l kö ­ zöm bösítette.

Másfajta nehézség jelentkezett az egyetemen, m ikor H ald ert 1858-ban tanügyi tanácsossá n evezték ki, s így megvált katedrájától. A szaknak nem volt kinevezett nyilvános rendes ta­

nára. A z érdem es és sokoldalú T é lfy Iván, aki 1847 és 1852 között m int supplens oktatta a görögöt, és akit Halder m ellé ren d kívü li tanárrá ne­

veztek ki, csak 1868-ban lett n yilv á ­ nos rendes tanár. E n nek ellenére, bár maga elsősorban ó- és ú jgö rö ggel foglalkozott, 18 67-ig neki kellett az egész szak oktatását ellátnia. H o g y felsőbb helyen m iképp ítélték m eg a szak helyzetét, m utatja egyeb ek közt, hogy 1859-ben, tehát H alder távozá­

sa után, T h e w rew k csak ú g y kapha­

tott ösztöndíjat, ha tanulm ányait Grazban folytatja. A m in ek politikai

okai éppen ú g y lehettek, m in t szak­

maiak.

Ilyen körülm én yek k özött indul T h e w re w k pályája.

THEWREWK INDULÁSA

Ponori T h e w rew k Em il P ozsonyban, 1838. február 10 -én, m int naplójába születésnapján sokszor b ejegyezte, reggel 5 órakor szü letett. H u n yad megyei kisnem esi családból szárm a­

zott: nagyapja, P o n o ri T h e w re w k Já­

nos dézsm aszedő, D é v á n a b olgárok jegyzője volt, s m ég apja, Ponori Thew rew k József is D é vá n született (1793), de 1820-ban Pestre, m ajd 1825-ben P o zso n yb a költözött. Itt kötött házasságot A x M ária M a g d o l­

nával, s e házasságból öt gyerm ek született: E m il, Á rp á d (tanár), A u rél (anthropológus, egyetem i tanár), Paulina és A m ália.

A z irodalom és a tu d om ány iránti érdeklődésnek h agyom ánya vo lt a családban: T h e w re w k János (E m il dédapja) a francia nyelvism eret terje­

dését szorgalm azta, s Origó linguae Hungaricae cím en írt e gy (kéziratban m aradt) m unkát, T h e w re w k J ózsef m eg am ellett, h o g y m in den féle ré g i­

séget, okleveleket, képeket gyű jtö tt (képgyűjtem énye tű zvész áldozata lett), a tudom ányok iránt is érd eklő ­ dött, nyelvm ű veléssel is foglalkozott (ő alkotta az „ ú r b é r ” szót), verseket is fordított és írt. T erm ék en ység e azonban nem állott arányban teh et­

ségével, s íg y kerü lt összeütközésbe Bajzával. A z ellentétek nem csak iro ­ dalm iak voltak. T h e w re w k J ózsef tu d n illik, a m agyar régiségek érd e­

mes búvára és g yű jtő je, nem csak h og y a legm aradibb p olitikai nézete­

két vallotta, hanem a reform kori ha­

ladás számos nagy alakját, így S z é ­ chenyit, m ajd később K o ssu th o t is támadta. E z annál kü lön öseb b , m ert mint fiatal jogász E rd élyb en m ég az­

zal vonta m agára az előkelők harag­

ját, hogy népnyú zásban a török basák méltó tanítványának m ondta őket.

Egyénisége kü lönben sem volt m ent az ellentm ondásoktól. L elkes tiszte­

lője volt R ousseau-nak, elsőszülött fia így kapta az E m il nevet, a gyerm e­

kek nyolcéves koru kig nem láttak ábécés könyvet, viszo n t m eg kellett tanulniuk fonni, szőni, házim unkát végezni, amire - m ivel felesége 1845- ben meghalt - talán szü kség is lehe­

tett. T iz é v e s fián ak a fo rizm á it („alapm ondásait” ) p ed ig n yom tatás­

ban is kiadta Ponori T h e w re w k Em il nyelvgyakorlatai cím en. U gyan ak ko r

a gyerm ekei nevelésében a leg h agyo ­ m ányosabb szigort alkalm azta. M i ­ kor ú g y találta, h o g y fia túlságosan sokat jár egy leán yh oz, s rosszabbra is gyanakodott (m inden jel szerint alaptalanul), a n yílt utcán kis híján botot fogott a tizenh ét éves fiúra.

Em il élete vé gé ig a leg n agyo b b tisz ­ telettel és szeretettel viseltetett apja iránt, de érdem es elgond olkozn i azon, h o g y m iképpen hatott a fiú fe j­

lődésére egyrészt az anya korai e l­

vesztése, m ásfelől e szigorú , tek in ­ télyelvű nevelés.

E családi háttér kétségkívü l n agy szerepet játszott abban, h o g y T h e w - rew k E m il érdeklődése elsősorban nyelvi és irodalm i irán yu ltságú lett, de abban is, h ogy p olitikai felfogása alapjában m in d ig kon zervatív m a­

radt, bár élete során m in dkettő tan u l­

ságosan, a század m ásodik felének magyar politikai és szellem i életére jellemzően alakult és színeződött.

Tanulm ányait P ozsonyb an kezd te, majd 1852-től, m ikor apja ism ét Pestre költözött, a pesti piaristáknál folytatta. E zekben az években , p o n ­ tosabban 1856-ban kezd ett el naplót írni, s ezt haláláig folytatta. E napló nemcsak életrajzának legfontosabb forrása, hanem sok becses adatot tar­

talmaz a tud om ány-, az egyetem -, a művelődéstörténet és általában a gondolkodásmód története von atk o­

zásában. Sajnos az 1859 és 1884 közti évek naplói elvesztek.

A piaristák pesti gim názium a a fi­

lozófus H orváth C y r ill igazgatása alatt az abszolutizm us nehéz éveiben is ápolgatta a nem zeti szellem et, s ez a nevelés nem m aradt hatástalan

T h ew rew k re: a városban járó kü lfö l­

dieknek lelkesen m agyarázta a m a­

gyar n yelv szépségeit. A m i azonban a tanulm ányokat illeti, ott b izon y nem volt az elsők közt. Ó rák alatt, m int naplójában m aga elm ondja, n em egy­

szer verset írt, va gy m űfordításokat készített: ekko r s zü letettek első A nakreón-fordításai (m elyek m ég m eg sem közelítik későbbi sikerült alkotásait, jobbára apja gyen g e m ű ­ veinek színvonalán m ozognak). A z apa nem nagyon örü lt fia költői szárnypróbálgatásainak, sőt, szem re­

hányásokat tett m iattuk, m ert ezek ­ nek tulajdonította, h o gy fia b izo n y ít­

ványa nem olyan , am ilyennek ő sze­

rette volna. K o rh o lta fiát „csa v a rg á ­ saiért” (m ert nem ült m in d ig o tt­

hon), s h og y a lányok után is m egfo r­

dult, ahelyett, h o g y a jövőre készülne

és tanulna. „ Ő a jövő korra utal - írja fia pedig akkor m ár m ást is kell tudnom, m int a k ö n yv m ellett elk o­

morulni, kell tudnom az em berekkel beszélni. Em berek közt élü nk, em b e­

rekhez kell szó ln u n k.” E b b en a kije­

lentésben már ott sejlik a későbbi, a társadalmi és közéletben m in d ig szí­

vesen részt vevő T h e w rew k .

Részt vett azonban a fiatalem ber olyan m egm ozdulásban is, am ely Hódolat-kegyeleti érzelmek I. Ferenc József . . . és Erzsébet császárné tisz­

teletére cím en egy iratot közzétevő apjának bizonyára nem vo lt kedve ellen. M ikor F eren c J ózsef és E rzsé­

bet Pestre látogatott (1857), T h e w ­ rewk Emil is ott énekelte az ünnepi karban Császár F eren c Hymnusát:

„Ü d v neked, dicső k irá ly u n k . . . ” , s más hasonlókat. A k i elolvasta a B lick

idevonatkozó lapjait, v a g y a Nagy Szatírának a L eib stu h lo kró l szóló szakaszát, az tudja, h o gy Széch enyit korántsem h ód olat-kegyeleti érzel­

m ek töltötték el e látogatás kapcsán, és nem ő volt az egyed ü li, aki így érzett. M égse siessünk pálcát törni a lelkes ifjú dalos felett: ő sem volt egyedü l, három század m agával éne­

kelt, és az esti kivilágításkor „m eg nem szám lálható tö m eg” volt az ut­

cán.

1857 nyarán változatos foglalatos­

kodásai m ellett is leérettségizett, s október 7-én m ár ezt jegyzi naplójá­

ba: „M eg ism e rk ed te m H ald er taná­

rom m al.” H ald er október 19-én kezd te m eg előadásait V ergiliusról.

„ N e m D em osth en es, nem C ice ro - írja ifjú tanítványa - , de nagy tudós.

Előadása olyan, m int e gy arckép,

melynek vonásai m in tegy oda vannak vetve s közelebbről n ézve durváknak látszanak, de kellő távolban a legre- mekebb hatást eszk ö zü k .” T h e w - rewk sokat köszönhetett H aldernak, s ezt sem akkor, sem később nem ta­

gadta. V alakit m agyarra kezd ett tan í­

tani, de „m ielő tt a m agyarra átm en ­ tem volna, értekeztem a n yelv fejlő ­ déstörténete, hasznossága s egym ás közti rokonságáról, m ire csak H alder előadásainak hallgatása u tán k ép esü l­

tem” - írja naplójában 1857. n ovem ­ ber 16-án, később p ed ig rektori szék­

foglalójában állított szép em léket a már akkor rég halott m esternek. - Halder m ellett azonban T é lfy t is szí­

vesen hallgatta („n a g y készü ltségű tanár” - írja róla), csak az bosszan ­ totta, hogy T é lfy az ógö rög szö veg e­

ket is újgörög kiejtéssel olvastatta.

H árom évtized m úlva vívta m eg ez ellen a harcot.

1858 októberében H ald er „ S c h u l- rat fü r U n g a rn ” lett, s íg y nem tan í­

tott tovább az egyetem en , de T h e w - rew kkel továbbra is kapcsolatban m aradt. A következő év tavaszán az­

után T h e w rew k G ra zb a , 1860-ban p ed ig H ald er B écsbe m ent, s a k ap ­ csolatok így lassan m egszakadtak.

T h e w rew k naplója innentől 1885- ig hiányzik (egy kötetnyi filológiai jegyzet van csak m eg, h ih etőleg grazi idejéből). A következő negyedszázad esem ényei íg y jobbára csak adatsze­

rűségekben foghatók m eg. 1859 áp ri­

lisában utazott G ra zb a , s 1860. októ­

ber 20-ig m aradt ott, vagyis két félé­

ven át volt a grazi egyetem hallgatója.

H allgatta a klassziku s-filológu s M a x von K arajan t (m egm aradtak ennek

metrikai előadásairól és G eo rg ica - óráiról készített jegyzetei) és a m á­

sik klasszikus-filológust, K arlm an Tanglt (aki azonban m int közép kor­

történész tette m agát nevezetessé), valamint a germ anista K a ri W ein h o l- dot, akinél összehasonlító n yelvésze­

tet is tanult, s akinek a W u lfila-féle bibliafordítást feld o lg ozó szem inári­

umán is tevékenyen részt vett, hasz­

nosítva H aldernál szerzett gót ism e­

reteit. K em én yen d o lgo zo tt, ami - mint apjának írt leveleib ől tu d ju k - egészségét is aláásta (állandó fejfájá­

sok gyötörték), s ezért szívesebben abbahagyta volna tanulm ányait, s el­

ment volna valahová supplensnek, hogy tanári vizsgát m ajd csak később tegyen. K em én y akaratú apja azon ­ ban ragaszkodott hozzá, h o g y 1860

őszétől B écsben folytassa tanulm á­

nyait.

1860. október 20-án érkezett Bécs- be. Itt elsősorban H erm ann B onitz- ot, m eg a T h e w rew k n él alig nyolc évvel idősebb, de m ár n agy hírű Jo- hannes V ah len t hallgatta. A z igé­

nyek, gondolható, itt sem voltak ki­

sebbek, m int G razb an , de T h e w rew k ezeknek is m egfelelt. M árciu sban m ár ezt írta apjának: „H o ln a p első előadásom at fogom tartani az egyete­

mi sem inarium ban és p ed ig latin nyelven. A m in t sejtem , a sem inari- um tagjává leszek a jövő félévre a tanárcollegium által választva. (A se- m inarium tagjai k ö zü l, kik körülbelü l százan vannak, csak 12 rendes tag .)”

H o g y csakugyan m egválasztották-e, nem tudom , m indenesetre tagságát nem foglalh atta el, m ert közb en apja

arról értesítette, h o g y B ud ára várják tanárnak. T h e w rew k tehát m egp á­

lyázta a görögtanári állást (szám os ajánlással, köztük T é lfy é v e l és H u n - falvyéval tám ogatva), s 1861 őszén mint a budai egyetem i gim názium helyettes tanára kezd te a tanévet.

1864. március 23-án lett rendes ta ­ nár.

A GIM NÁZIUM I TANÁRI ÉVEK

A budai tanársággal T h e w re w k éle­

tének egyik legterm éken yebb, legte­

vékenyeb b korszaka kezd őd ött. M a ­ gánéletében is jelentős esem ények történtek ezekben az években. 1862.

augusztus 4-én oltárhoz vezette régi szerelm ét, M atleko vics Józsát, M at- lekovics Ignác ren dőrbiztos leányát, M atlek o vics Sándornak, a későbbi kiváló közgazdának a h ú gát, és e há­

zasságból ham arosan e g y fiú szü le­

tett, István. Felesége sajnos nem so­

kára (1864. m ájus 25-én) m eghalt.

T h e w rew k ö t a m unkában sem az örvendetes, sem a gyászos esem ények nem akasztották m eg. T evék en ység e nem korlátozódott az iskolára. M é g

nem foglalta el tanári székét, m ikor - 1861. augusztus 29-én - m egism er­

kedett Arannyal, aki a Szép irod alm i Figyelőben közölte az Ilias két rész­

letének T h e w rew k -fé le fordítását.

Három évvel később p ed ig két to vá b ­ bi részlet fordítását R ied l Szen d e ad­

ta közre a K alau zban. U tó b b T h e w ­ rewk maga kritikusan nézte e fo rd ítá­

sait, de a m aguk korában n yilván el­

fogadhatóak voltak, ha A ra n y hajlan­

dó volt azokat közölni.

Fontosabb ennél, h o g y T h e w re w k megkezdte azt a szervezőm unkát, mely későbbi tevékenységének egyik legfontosabb elem ét jelentette. E gy ik megalapítója volt a budapesti tanári egyletnek, jegyzője, m ajd elnöke a nyelv- és irodalm i szakosztálynak.

Az egyesületalapításnak ebben a k o r­

ban különös súlya vo lt, a polgári lét­

form a nyilatkozott m eg ebben is, sza­

bad egyén ek közös érdeklődésen ala­

puló társulásában, ahol szem élyes szellem i értékek kibontakozhatnak és kicserélődhetnek. (N em véletlenül szorgalm azta S zéch en yi angliai él­

m ényei alapján a kaszinók alakítását.) T h e w rew k , aki A u sztriáb an a hazai­

nál p olgáribb viszonyokat ism ert m eg, ha alkalm asint nem vo lt is telje­

sen tudatában az egyesületalapítás társadalm i jelentőségének, m ár azál­

tal is, h ogy az egyesülés szakm ai je­

lentőségét, a szakm ai közélet kialakí­

tásának fontosságát felism erte, ebben az irányban hatott.

T u d o m á n yo s m unkássága is ebben az évtized ben in d u lt el, éspedig elő­

ször, érthetően, az iskoláh oz kap cso­

lódva, tan kön yvek form ájában. E zek sorát az Ilias i . énekének m agyaráza­

tos kiadása n yitotta m eg 1862-ben.

Bár T h e w rew k a m aga szavai szerint a tanulók és a tanárok szám ára készí­

tette, B uden z jóind u latú , egészében elismerő, de a h ibákról sem hallgató bírálatában nem m inden alap nélkül vélte úgy, h o g y inkább a tanárok, mint a tanulók szám ára. T h e w re w k a m agyarázatokban az összehasonlító nyelvtudom ány friss ered m én yeit is felhasználva m agyarázta a szövegeket és tárgyalt szövegkritikai kérdéseket is. N agyjából hasonlóan járt el az A e ­ neis 2. énekének 1863-ban m egjelent magyarázatos kiadásában, m ely gaz­

dag görög és latin p árhuzam aival, az ókori m agyarázók és a m odern szak- irodalom bő idézésével sem m iben sem maradt el a kor jó ném et tu d o ­ mányos kom m entárjaitól, és m essze meghaladta a m agyar iskolák átlagos

színvonalát. A ra n y azonban egy é v ­ vel később, n év em lítése nélkü l, de talán T h e w rew k re is gon d olva, nem titkolt bosszúsággal írt arról, h ogy

„isk oláin kb an . . . a n yelvtan i oldal m inden, az aestheticai jóform án sem ­ m i. A szegény tanulónak tudn ia kell m indazt, a m it valam ely szó vagy m ondat értelm ezésére N ém eto rszág összes com m entatorai feltaláltak - ez esetben igen jól m egy a tanítás - , néhol m ár a szanszkrit hasonlítás is kezd fellépn i, de arra, h o g y költőt költőileg élvezzen a tan ítvány, m inél kevesebb gon d fo rd íttatik ” .

A m aga sze m p o n tjá b ó l m in d A ranyn ak , m ind B u d en zn ak igaza volt. T h e w rew k kom m entárjaiban csakugyan a n yelvi von atkozások áll­

nak előtérben, s e tekintetben csak­

ugyan sok olyasm it tartalm aznak,

ami a tanulónak szü kségtelen, v i­

szont a tanár szám ára eleve ism ert kell hogy legyen - legalább ah ogy a Göttingenben tanult és a ném et ta­

nárképzéshez szokott B u d en z g o n ­ dolta. T h e w rew k azonban tisztában lehetett vele, h o g y a hazai tanárok esetében ilyen ism eretekre csak rit­

kán számíthat, a tan kön yvn ek tehát nemcsak a diákokat kell tanítani, ha­

nem a tanárokat is, s m eg kell nekik mutatni, m it jelent egy szöveget filo- lógiailag m agyarázni.

Eljárásának elvi jelentősége aligha becsülhetőtúl. A záltal, h o g y T h e w ­ rewk az összehasonlító és történeti nyelvtudomány ered m én yeit b eép í­

tette tankönyveibe (am ire m agyar- országi tankönyvekben nem vo lt p él­

da), nemcsak új ism eretanyagot kö ­ zölt, hanem szem léletet is form ált, és

éppen azáltal lett a m odern m agyar k la s s z ik a - filo ló g ia m e g a la p o z ó ja , hogy azt a század m eghatározó élm é­

nye, a fejlőd ésgond olat és az abból fakadó összehasonlító és történeti szem lélet szellem ében és az ennek m egfelelő m ódszer alkalm azásával alakította ki - annak A ra n y tó l jól lá­

tott gyön ge p ontjával együ tt. E z a szem lélet vezetett tu d n iillik a filoló­

giai tudom ányokban két n agy felfe­

dezésre, egyfelől arra, h o g y e g y-eg y ókori író kézirati hagyom ányának összehasonlító és történeti vizsgálata a kézirat-családfa, m ásfelől arra, hogy a n yelvek összehasonlító és tör­

téneti vizsgálata a n yelvi családfa ki­

dolgozásának leh etőségét adja m eg, m egterem tve ezzel a n yelvek k ifejlő ­ désének vizsgálatához, illetve az ere­

deti kézirat visszan yeréséh ez (a törté­

neti fejlődés útján előre és visszafelé mozgáshoz) a biztos (vagy biztosnak látszó) alapot. A z irodalom esztétikai jellegű vizsgálatában a fejlődés nem volt ilyen szem m el láthatólag b iz o ­ nyítható. E zért (is) irányu lt a figye­

lem a szövegkritikára és a történeti nyelvészetre, ahol a történeti szem lé­

let és m ódszer valóban ragyogó új felismerésekre vezetett, az irodalom vizsgálatában p ed ig az olyan kérd é­

sekre, mint az ered etproblém ák, vagy a Homéros-kérdés, ahol egyrészt a szövegtörténet vizsgálata, m ásrészt az összehasonlító n ép rajzi anyag b e­

vonása, illetve egy racionalista p oéti­

ka érvényesítése révén (a n agy költő csak az ésszerűségnek, tu d n iillik a XIX. századi ész-szerű ségn ek m eg ­ felelően alkothatott) látszott valam i­

lyen - pozitív va gy n egatív - fejlődés

kim utathatónak. M iv e l az összeha­

sonlító és történeti m egközelítés m ódszereit elsősorban ókori szöve­

gek és n yelvek alapján dolgozták ki és alkalm azták sikerrel, ezért a ném et klasszika görögségélm énye m ellett ez volt a m ásik oka annak, h o g y a klasz- szika-filológia a X I X . századi tu d o ­ m ányosság középpontjába került.

A klasszika-filológiának azonban m ég egy továb b i szem pontból is je­

lentősége volt: szem léleti és m ó d ­ szertani p éldaképü l szolgált a n em ze­

ti m últ (n yelv, írásbeliség) kutatásá­

ban, a nem zeti filológiák kifejleszté­

sében is. E z azokban a társadalm ak­

ban, ahol a nem zeti m ú lt kutatása valam ilyen okból különleges jelen tő­

séggel bírt, nem vo lt m ásod ren dű té­

n yező. N e m egy kutató m in dkét te­

rületen dolgozott, sőt, jelentőset al­

kotott (Lachm ann, H aupt).

A k o rszerű k la s sz ik a -filo ló g ia megteremtése M agyaro rszágon tehát nem néhány kü lön c em ber bogara volt, és nem is egy akárm ilyen tu d o ­ mányág m eghonosítását jelentette, hanem a X I X . századi szellem tu d o­

mányok e g y le g fo n t o s a b b ik á é t, melynek m űvelése önm agában is, a nemzeti filológia kifejlődése szem ­ pontjából is elengedhetetlen vo lt ah­

hoz, hogy a kor európai tud om ányos­

ságához való felzárkózás sikerüljön.

Ez a törekvés nem is vo lt egészen egyedülálló a m agyar tu dom ányban, sőt, inkább beilleszkedett annak fe j­

lődésébe. A m agyar n yelvészet m ár Sajnovics és R évai m unkásságával megindult az összehasonlító szem lé­

let irányában, s H u n fa lv y és B u d en z

T h e w rew k k e l e gy időben ebben a szellem ben alapozta m eg a modern m agyar n yelvtu d om án yt. (Budenz már 1858-ban közölt M agyarorszá­

gon T ith ó n o sró l e g y nyelvészeti­

m itológiai dolgozatot.) E m ellett a re­

form kor szellem i öröksége is fontossá tette a nem zeti m últ kutatását és a n yelvm ű velést, s ezzel együ tt a fordí­

tást. T h e w rew k esetében mindez családi örökség is volt, s H alder is ilyen irányban hatott rá.

É rdeklődése egész életében m eg is oszlott a szorosabb értelem ben veti klasszika-filológia, a fordítás és a ma­

gyar n yelvtu d om án y között. Mint em lítettem , a hatvanas évek első felé­

ben két m agyarázatos iskolai szöveg- kiadást is tett közzé, s ezekh ez 1870- ben m ég T a c itu s Germaniájának kia­

dása járult. E b b en arra m utatott pél­

dát, talán m egint inkább a tanárnak, mint a diáknak, m iképpen lehet vala­

mely szöveget m ás források b evo n á­

sával értelm ezni. F ilo lóg iai tevé­

kenysége azonban nem tapadt az is­

kolához. A T an o d a i L ap o k b an né­

hány anakreóni dal alapos filológiai kommentárját adta közre (am ilyen ­ hez hasonlót m ég jó darabig nem olvashattak M agyarországon ); egy homérosi kifejezés vitatott értelm e­

zésében foglalt állást ú g y , h o g y az a nagy hírű H om éros-m agyarázót, K . Ameist is m eggyőzte; s dolgozatot írt a görög és római pénzszám ításról.

Közben fordított is. M in t em lítet­

tem, egyes //¿as-részleteket fo lyó ira­

tokban tett közzé, 18 65-ben p ed ig az Ilias teljes 6. énekének fordítását je­

lentette meg. A fordítás T h e w re w k számára nem csak n yelvi-k ö ltő i fe l­

adatot jelentett, hanem filológiait is.

T ev ék en y sége e téren is határkövet jelentett: a pu szta ilyen -o lyan nyelv- ism ereten alapuló fordításokat vele kezdte felváltani a kritikai kiadáson alapuló, filo ló giai tanulm ányokra épülő fordítás. (M in t egy későbbi n aplóbejegyzéséből tu d ju k , elképedt annak hallatán, h ogy B aksay Sándor ú g y ford ította le az Iliast, h o g y sem A m eis kom m entárját, sem Auten- rieth hom érosi szótárját nem ismer­

te.)

É rd eklődése, kivált a hatvanas évek m ásodik felében , m égis mintha inkább a n yelvtu d om án y felé fordult volna. M á r a hatvanas évek elejétől szám os adalékot tett közzé az akadé­

miai n agyszótárhoz, 1866-tól kezdve p ed ig tö b b előadást tartott, részben a budapesti tanári egyletb en , részben a

Term észettudom ányi T ársu latb a n , s ezekben m ódszeresen fejtette ki a nyelvvel kapcsolatos gondolatait. A sorozatot A hang mint műanyag c.

előadása indította, m elyben a hangot vizsgálta, „am in t azt a zene s a kö lté­

szet felhasználja” . E lőször a hangerőt tárgyalta, s ennek kapcsán a ritm u st, azután a „h an gfo k o t” (a hosszúság got), a hangm agasságot, a hangszínt és hangfestést, végü l az általa kü lön ­ ben igen nagyra becsü lt L is z t e lm éle­

tét cáfolta, m ely szerint a m agyar ze­

ne a cigány zene. A beszéd ritm usa és a zene ritmusa elválaszthatatlan e g y ­ mástól, érvelt, a m agyarban a b eszéd ­ hangsúly a szó elején van, s ennek megfelelő a zene ritm usa, a cig á n y­

ban viszont a szó végén , a cigán yok zenéje tehát nem lehet m agyar zene, a magyar zene eredete benne nem

kereshető. (A cigán y zen e-m agyar zene kérdésében vallott gondolatait később idegen n yelven is kifejtette.)

H a csak azt n ézzü k, m i ebben a tanulm ányban az eredeti, az utolsó szakasztól eltekin tve ilyet nem sokat látunk benne. Inkább csak a friss szakirodalm on alapuló, világosfejű rendszerezésnek tekinthető (ami per­

sze hazai viszonyaink között nem volt lebecsülendő tett), de nem közöm­

bös, h og y a friss szakirodalom ból is elsősorban m ire épített: a Rossbach- és W estp h al-féle, akkor teljesen új elgondolásra a görög ritm ikáról és zenéről és, ami ennél fontosabb, H elm h o ltz hangfiziológiai eredmé­

nyeire. E zzel indult el tudniillik T h e w rew k ama felfogás felé, mely­

nek lén yegét egy 1869-ben tartott előadásának m ár a cím e kifejezi:

A nyelvészet mint természettudomány, s amelynek egyes, akkor csak rö v i­

debben érintett részleteit a rákö vet­

kező években (1870, illetve 18 7 1) két további előadásban fejtette ki ( A nyelv optikája, A gyerm eknyelvről).

Míg a term észettudom ány az em ­ ber kialakulását vizsgálja - fejtegeti a filológia és a történ ettudom án y a már kialakult em ber fejlődésének ú t­

jait tanulmányozza. A term észettu ­ dománynak és a filológiának, illetve történettudománynak ezért állandó kapcsolatban kell lennie egym ással.

A nyelvészet valójában történeti ter­

mészettudomány. A term észettu d o­

mánnyal való kapcsolat elősorban a hangtan területén fogható m eg, s a

„történeti term észettudom ány” jel­

leg különösen jól szem lélhető a kife­

jezőeszközök fejlődésében. E rre vo ­

natkozólag fontos forrás a gyerm ek­

nyelv. T h e w re w k tu d n iillik a csecse­

m ő h angbeli („ n y e lv i” ) kifejezés- m ódjának fejlődésében a nyelvkelet­

kezés folyam atának egyedi m egis­

m étlődését látta, vagyis szerinte az egyedfejlődés lén yegében ezen a té­

ren is m egism étli a fajfejlődést. A gyerm ek p ed ig először nem azokat a hangokat m ondja ki, am elyeket leg­

többet hall, hanem am elyeket fizioló­

giailag a leg kön n yeb b kép ezni, s így halad a m ind nehezebben képezhetők felé. (E nézetet, bár igazsága koránt­

sem vitathatatlan, később T h ew - rew ktől fü gg etlen ü l m ás is vallotta.) A n ye lv fejlődésének későbbi sza­

kaszában T h e w re w k L . G e ig e r nyo­

m án a döntő szerepet a látási érzetek­

nek, s ennek m egfelelően a h ely i (tér­

beli) viszonyokat k ifejező eszközök­

nek tulajdonította. E z t n evezte ő a nyelv optikájának. A hangutánzás eh ­ hez képest csak m ásodlagos tényező.

A gyerm eknyelv azonban I h ew - rewk szerint a jelentésfejlődés v izs­

gálatában is tám pontul szolgálhat. A gyermek először olyan ,,gyökszókat használ, m elyek jelentése igen tág, névszót éppúgy jelenthet, m int cse­

lekvést vagy szenvedést, s csak ké­

sőbb tesz jelentésbeli kü lönbségeket.

E kor nyelvészeti m unkáit egy 1872-ben kitűzött akadém iai p ályaté­

tel kidolgozása zárta. A tétel így hangzott: A nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólásmódok bírála­

ta, tekintettel az újítás helyes módjára.

A pályázatra ketten nyú jtották be jel­

igés dolgozatukat, Im re Sándor és Thewrewk. A B allagi M ó rb ó l, Szász Károlyból és Szarvas G áb o rb ó l álló

bírálóbizottság m indkét dolgozatot jutalom ra érdem esnek tartotta, s így a díj (a n yolcvan aranyat kitevő I M a rczib á n y i-ju ta lo m ) m egosztását javasolta. M iv e l az O sztály ezt nem fogadta el, s döntést kívánt, végü l a b izottság szótöbbséggel T h e w rew k dolgozatának ítélte a díjat.

A tu d om ánytörténeti h elyzetet az új orthológia indulása jellem ezte, m aga a pályatétel is ezt m utatta. A z új orthológiának kétségtelen érdem e vo lt a n yelvú jítás vadhajtásainak le- m etszése. A z sem vitatható azonban, h o g y ezenk özben erős tú lzásokba té­

ved t, és terjesztője lett a m agyarosság b izon yos szű kkeblű, o lyko r p ro vin ci­

ális felfogásának. T h e w re w k d o lg o ­ zata éppen ezért tanulságos.

A helyes m agyarság alapjának és m ércéjének a n ép n yelvet tartotta.

Ebben m egegyezett az orthológiával.

Népnyelven azonban ő nem eg ysze­

rűen a népi (paraszti) n yelvet értette, még kevésbé valam ilyen tájn yelvet, hanem az egész m agyarság használta nyelvet, ah ogy ő fogalm azza: „ a tör- zsökös m agyarság m inden tü n em é­

nyének összegét” , s annak szem lélte­

tésére, h og y m i n ép n yelvi, épp ú gy idéz a Vadrózsákb ól és B allagi példa­

beszéd-gyűjtem ényéből, m in t V ö ­ rösmarty eposzából, va g y B erzsen yi ódáiból.

A ku lcskérdésnek m indenesetre nem a szókincset tartotta. A történeti nyelvtudom ány alapján állva határo­

zottan elutasította a „ s z ű z n y e lv ” (az idegen elem ektől m entes n yelv) el­

képzelését, noha erre m ég V ö rö s­

marty is hajlott. M in d en n ye lv, így a magyar is, tele van id egen ből átvett

szókincsbeli elem ekkel, de „ a z ide­

gen szó, ha m ég o ly szám os is, ko- j rántsem teszi a n yelvet id egen szerű ­ vé ” . H asonló okból nem tartotta j szükségesnek a n eologizm usok elleni m indenáron való hadakozást. „ A m i új szavaink használatát illeti, azt kell m egjegyzenü nk: am i életre kapott s amit a szokás szentesített, bárhogy i készült is, azt m inden író, ha jobbat nem adhat, bátran elfogadhatja. Szó- j kincsünket a nem zet története gy ű j­

tötte, bárm ennyi idegen va gy tör­

vénytelen szü letésű szó is van benne, ha a nem zet m egérti és elfogad ja, ne­

vetséges voln a annak polgári jogait el nem ism ernü nk.” (T a lán nem m eg­

lepő, h ogy a bírálóbizottság, benne Szarvas, ezt az állítást kiem elten h elytelenítette.)

A nyelvhelyesség sarkkérdésének Thewrewk a szintaxist tartotta, m ert ebben nyilatkozik m eg a nép g o n d o l­

kodás- és szem léletm ódja. „ A m a­

gyar nyelv tehát nem csak m agyar b e­

széd, hanem m agyar gondolkodás is egyszersmind, az em beri go n d o lk o ­ dás egyik fo rm ája.” E lu tasította a normatív szem léletet. „ A z ú jab b ösz- szehasonlító, tapasztalati nyelvtan egyáltalában azt tartja, h og y a valódi, a nép ajkán élő n yelvb en sem m i sem helytelen, sem m i sem törvén ytelen . Már nem azon erőlköd ik, h o gy a nyelvet bizonyos félszeg törvén yek szerint szabályozza és idom ítsa, ha­

nem azon van, h o g y a n yelvet felfogja ama törvény szerint, m ely benne uralkodik és áth atja.” A n yelvtan, közelebbről a szintaxis feladata tehát, hogy a n ép nyelvben kim utatható

szerkezeti és szem léleti m odelleket feltárja. A n yelvh asználatban ezek­

hez a m odellekh ez kell igazod n i, és itt állítja fel T h e w re w k a m aga tilalom ­ fáit, m égp ed ig igen szigorúan, szinte m ár önm agának is ellentm ondva.

„ A z é r t, h o g y a n ye lv idegen szókat m eghonosít, m ég nem rom lik, sőt, gyarapod hatik is; de ha az idegen kel­

m ével az idegen szabást is elfogadná, tudn iillik az idegen m ondatszerkeze­

tet, ú g y a n yelvészet m eggyőződése szerint oly útra térne, m ely egyenest rom lásnak vezetn é .” „ M in th o g y a nyelvtanon ejtett m inden újítás a le­

hető legnagyobb erőszak, az ilyen úton keletkezett szólásm ódok is egy- tő l-eg yig kárhoztatni va ló k .”

E d olgozatok jelentősége elsősor­

ban a bennük m egn yilatkozó szem lé­

letben rejlik. A n yelvészet m ibenlétét

általában, s a n yelv fejlődését illetően különösen T h e w re w k - D a rw in és Schleicher nyom án, alig egy é vtize d ­ del A fajok eredete m egjelenése után - egy olyan m onista felfogást tett m a­

gáévá, m ely a fejlődést a term észeti világtól az em beri történelm en át egyetlen egységes folyam atnak fogja fel. T hew rew k tehát nem csak szerve­

ző tevékenységével, hanem ekkori­

ban elvileg k ifejtett tudom ányos szemléletével is a polgári racionalista tudományosság kialakulása irán yá­

ban hatott. E b b en társa v o lt a n yelvé­

szetet szintén term észettu d om ány­

nak tekintő S ch le ich e r-ta n ítv án y Riedl Szendének. A n yelvtu d om án y természettudományként való sch lei­

chen felfogása ham arosan félreszo ­ rult W undt, illetve az újgram m atikus iskola hatása alatt, de T h e w re w k pá­

lyája vé g é ig ragaszkodott fiatalkorá­

ban kialakított felfogásáh oz. (Sajátos m ódon az újgram m atiku s iskolától a han gtörvén yek feltétlen érvényesülé­

sének tételezése m iatt idegenkedett, s fenntartásait a kutatás b izon yos mér­

tékig igazolta is - de erről m ár ő nem vett tudom ást.)

A darw ini szem léletnek a társada­

lom tudom ányokban, adott esetben a n yelvtud om án yban való alkalmazása m indam ellett T h e w rew k n él sem ek­

kor, sem később nem vezetett „nacio- náld arw inizm u sh oz” , sőt, A nyelvé­

szet mint természettudomány című dolgozatában E ötvösnek azt a gondo­

latát idézte, m ely szerint a nyelvh a­

sonlítás végü l az egész em beriségnek alapjaiban való egységét fogja bizo­

nyítani, és H u m b old tra hivatkozott,

azt állítva, hogy nincsenek alacso­

nyabb és m agasabb rendű fajok.

Ez a szemlélet érvén yesül a „ s z ű z nyelv” gondolat elutasításában. A nyelvművelésről szóló tan u lm án y azonban más szem pontból is fig y el­

met érdemel. A n ép n yelv fontosságá­

nak hangsúlyozása a sch leich eri nyelvfelfogásból is következett, m ely a nyelvet szervesen fejlődőnek látta, s a népnyelvet azért értékelte, m ert ott művi beavatkozások e fejlődést nem zavarták meg, az orth ológia nézetével is egybevágott, és talán reform kori örökség is volt. T h e w re w k azonban a népnyelv fogalm át valah ogyan ha­

sonlóan tágította n em zeti n yelvvé, mint a költészet tekintetében A ran y az osztályspecifikus népköltészet, né­

pi költő képzetet a - nem egyn em ű ­ nek látott! - nem zet költészetévé, il­

letve költőjévé. A záltal p ed ig, hogy ezt a tág értelem ben vett népnyelvet m int m odellt fogta fel (ha p ersze nem használta is e szót), m ég ha ennek a m odellnek a változatlan érvényessé­

gét talán túlságosan szigorú an fogal­

m azta is m eg, elvágta az útját minden szűklátókörű dogm atizm usnak, epi- gonizm usnak va gy p ityk és népies­

ségnek, s szem ben a túlh ajtott puriz- m ussal, „ fé ls z e g ” szabályozgatással, a n yelvm ű velésn ek olyan szabad­

elvűén szabott irán yt, h og y az már a m odern n yelvm ű velés álláspontja fe­

lé m utat.

T h e w re w k e sokirán yú tudom á­

n yos és szervezőm unkája alapján ért­

hető, h o g y m ikor 1865-ben a helytar­

tótanács hosszú h u zavona után meg­

hirdette a róm ai klasszika-filológia tanszékére a pályázatot, az egyetem

első helyen a T h e w rew k n él kilenc évvel idősebb, ugyan csak a bécsi egyetemen tanult B artal (akkor m ég Bartl) A ntalt, m ásodikon azonban a huszonhét éves T h e w re w k ö t jelöli.

„A kancellária azonban - írja S zen t- pétery Im re - a b écsi tan ü gyi tanács kívánságára a pályázóktól u talóg latin nyelven írt m unkák b enyújtását k ér­

te. A tanügyi tanács egyetlen p ályá­

zónak a m unkáját sem találta k ielég í­

tőnek.” A z elutasítás okát nem tu d ­ juk, de nem kell p olitikai okokra g y a ­ nakodni: V ah len m ég B écsb en vo lt, s egy ilyen közism erten ragyogó és vá­

lasztékos stiliszta előtt em bernek kel­

lett lennie a talpán, aki m eg tudott állni, T h ew rew kn ek p ed ig a latin sti­

lizálás, úgy látszik, később sem volt igazán kenyere. A z is leh et azonban, hogy a dolgozatok tárgyi szem p ont­

ból nem feleltek m eg egészen azok­

nak a követelm ényeknek, m elyeket a V ah len h ez és B o n itzh o z szokott Bécsben egy egyetem i tanárral szem­

ben tám asztottak. M in d en esetre a ta­

nács egyben azt is javasolta, hogy

„m iv e l a klasszikái tanítás jelenleg a m agyar gim názium okban valóban vi­

gasztalan állapotban van ” , küldessék ki egy ráterm ett fiatalem ber állam­

költségen két évre kü lfö ld re, h o g y ott klasszika-filológiát tan uljon, s erre a legalkalm asabbnak T h e w re w k ö t tar­

totta. (A m ib en talán szintén közre­

játszott T h e w re w k egykori bécsi ta­

nárainak a vélem én ye.) A z oktatási feladatok ellátását ad d ig e g y helyet­

tes m egbízásával látta m egoldható­

nak. A politikai viszonyok m iatt (oszt­

rák-olasz, illetve p orosz háború) azonban T h e w re w k kiküldésére nem

került sor, s az egyetem en is m inden változatlan m aradt, T é lf y m in t ren d ­ kívüli tanár továbbra is egyed ü l látta el a szak teendőit.

A helyzet csak a kiegyezés után, Eötvös m inisztersége idején vá lto ­ zott, akkor sem sokat: E ö tvö s tu d n iil­

lik a tanügyi tanács javaslata szerint járt el, s helyettessel töltötte be a Halder távozta óta üres tanszéket, de az egyetem javaslatával szem ben nem Bartalt, de m ég csak nem is T h e w ­ rewköt bízta m eg a feladattal, hanem Szepesi Im rét, a piarista gim n ázium igazgatóját, aki 1858 óta az A kadém ia tagja volt ugyan, s székfoglalójában védelmezte a klasszikus stúdium okat az ezeket különféle oldalakról ért tá­

madásokkal szem ben, írt is néhány tankönyvet, de nem rendelkezett a

kor színvonalán álló szakm ai képzett­

séggel.

K é t évvel később (1869) a m inisz­

térium végre elhatározta a tanszék végleges betöltését. A tanszékre né­

gyen pályáztak: Bartal, G y u rits A n­

tal, Szepesi és T h e w rew k . (G yurits képzettsége szerint jogász vo lt, de 1858 óta m int tanár m ű ködött Szat- m áron, írt néhány tan kön yvet, s for­

dított V erg iliu sb ó l és H oratiusból, de ez vo lt m inden, korszerű szakkép­

zettségről az ő esetében sem beszél­

hetünk.) A K a r első helyen Szepesit ajánlotta (különösen T o ld y Ferenc kardoskodott m ellette), m ásod ik he­

lyen Bartalt (aki 1868 óta m agántanár volt), harm adik helyen senkit. T élfy , aki 1868-ban végre nyilvános rendes tanár lett, kü lön vélem én yt jelentett be, élesen kikelt Szep esi ellen, s ő

első helyen B artalt, m ásod ik helyen Thewrewköt ajánlotta. A z egyetem i tanács végül ebben a sorrendben tet­

te meg felterjesztését: 1. S zepesi, 2.

Bartal, 3. T h e w rew k . E ötvös ennek alapján 1870. január 24-én S zep esit nevezte ki.

AKADÉM IA, EGYETEM

T h e w rew k tehát egyelőre m aradt gim názium i tanár. 1872-ben a M ű ­ egyetem m egh ívta a m agyar és irod a­

lom tanszékre. T h e w re w k ezt nem fogadta el, de két tanéven át m int helyettes tanár előadott. 1872. m ájus 24-én az A kadém ia levelező tagjává választotta a h arm in cegy éves tudóst.

T h e w rew k a következő é v m árcius 3-án foglalta el székét a m agyar zene ritm usáról tartott előadásával. S zem ­ ben azzal a közhiedelem m el, h o g y a m agyarban csak 2/4, 4/8 és 4/4 ütem volna, azt b izon yítja, h o g y 3/4 és 5/4 ütem is kim utatható a népdalokban.

A m agyar zene sajátos ritm ikai jel­

lem vonását azonban „ n e m az időré-

szék szám ában, hanem azoknak sajá­

tos elaprózásában s lüktető erejéb en ” látja. A m agyarban nem csak a tö b b i­

nél hosszabb, hanem a rö vid eb b is elfoglalhatja „ a z erő szék h elyét” . A dolgozat jelentőségét azonban nem ezek a részletek s nem is a 4/4 ütem es beosztás m agyar változatainak elem ­ zése adja. T h e w re w k , m in t a B u - denzcal folytatott levelezéséből is lát­

ható, már a hatvanas évek közepén tanulmányozta a finn népdalokat, 1873 januárjában p ed ig a finnugor hangsúlyról érdeklődött: „ M ily e n helyen székel? V a n -e h an gn yú jtó ere­

je? V áltoztatja-e néha h elyét?” íg y jutott székfoglalójában arra a felis­

merésre, h o g y a finn és m agyar n ép ­ zene ritm usa rokon, s m ivel az e g y ik ­ nek a m ásikra való hatása kizárt, ez csak a közös eredettel m agyarázható.

„ M e r t valam int van összehasonlító n yelvészet, ú g y lehet összehasonlító zenészet is. És ebb eli kutatásunk csakugyan azon tén y m egism erésé­

hez juttatott, m elyet a nyelvészet ered m ényeiből bátran következtet­

h etü n k .” T h e w re w k ezzel elsőként vetette fel az összehasonlító zen eku ­ tatás gondolatát, u g yan azt az össze­

hasonlító és történeti m ód szert alkal­

m azva a zenei ritm us vonatkozásá­

ban, m int am elyet a filológia a szö­

vegkritikában és a n yelvtu d om án y a nyelvi családfa elm életének k id o lg o ­ zásában. E z a gondolat m ár K o d á ly ­ nak és tanítványainak ez irán yú vizs­

gálódásait készítette elő.

A B ölcsészettudom ányi K a r ezen­

közben 1872 elején ism ét felterjesz­

tette B artalt egyetem i tanári k in eve­

zésre. H o g y m i indította erre a K a rt,

mikor a szaknak T é lf y és Szep esi sze­

mélyében két kin evezett rendes taná­

ra volt, nem tu d n i. S zen tp étery csak ennyit közöl, a kari iratoknak 1956- ban történt pusztulása m iatt a részle­

tek ma már bajosan tisztázhatók. A jelek arra m utatnak, h og y Szepesi te­

vékenysége nem találkozott osztatlan megelégedéssel (B artal bírálatában, melyet Szepesi T é lfy t is tám adó könyvéről írt, kü lönösen élesen m u ­ tatott rá S zepesi tájékozottságának korszerűtlen elem eire), de az sem zárható ki, h o gy a K a r abban is re­

ménykedett, h o g y E ötvös helyét en­

nek halála után, 1871 novem berében új miniszter, P au ler T iv a d a r foglalta el. A felterjesztés m indenesetre ered ­ ménytelen m aradt; P aulertől a tárcát 1872 szeptem berében T r e fo r t vette át, s neki más elgondolásai voltak.

T h e w rew k ö t 1873-ban állam i ösz­

töndíjjal egy évre N ém etországba küldte tanulm ányú tra, m egvalósítva ezzel a tan ü gyi tanács 1865-ben tett javaslatát. T h e w r e w k L ip csé b en R itsch lt, G . C u rtiu st és O verbecket hallgatta. B erlin ben p ed ig Schottot és M om m sent, s tagja lett a berlini G esellsch aft fü r das S tu d iu m dér N eu eren Sp rach en-nak is. T refort n a g yo n h a tá ro zo tt e lg o n d o lá ssa l küldte T h e w rew k ö t tanulm ányútra:

ez m ég B erlin ben vo lt, m ikor T refo rt (1874 m árciusában) közölte a K arral, h ogy őt a klasszika-filológia tanárává kívánja kin evezn i, s ez ü g yb en véle- m ényes jelentést kért. A K a r azonnal válaszolt, s változatlan ul fenntartotta 1872-ben tett javaslatát: ism ét Bar- talt ajánlotta. T re fo r t a K a r javaslatát figyelm en kívü l h agyva m égis, még

az évben (1874) a klasszika-filológia nyilvános ren d kívü li tanárává n evez­

te ki T h ew rew köt.

Az ókori filológia tanszékek ügye azonban ezzel m ég nem ju tott n y u g ­ vópontra. 1875. január 9-én m eghalt Szepesi Im re, s ezzel m egüresedett a római filológia tanszéke. A K a r előbb úgy látta, h o g y az új h elyzet nem kíván intézkedést, hiszen a szaknak nemcsak egy n yilván os rendes és egy nyilvános ren d kívü li tanára van (T é l- fy, illetve T h e w rew k ), hanem két magántanára is: B artal A n tal (1871 óta a T anárképző In tézet és gyakorló gimnáziuma - első - igazgatója), il­

letve Bászel A u ré l (aki egyetem i ta­

nulmányait N ém eto rszág b an végezte és Tübingenben doktorált). N éh án y hónap m úlva azonban (júniusban) megváltoztatta vélem én yét, s azt ja­

vasolta a m in isztérium n ak, h o g y Bar- talt a róm ai, T h e w re w k ö t a görög és római filológia n yilván os rendes ta­

nárává n evezze ki.

A m in isztérium egyelőre nem in­

tézkedett, s a K a rb a n ú jabb változás történt, m ely T h e w re w k élete szem­

pontjából sem közöm bös. 1875. de­

cem ber 10-én m eghalt T o ld y Fe­

renc, aki 18 6 1-tői tö ltö tte be a ma­

gyar nyelv és irodalom tanszékét. A tanszék betöltését illető javaslat meg­

tételére kiküldött b izottság előter­

jesztése alapján a K a r ú g y döntött, h og y a n yelv és az irodalom válasz- tassék ketté, a m agyar irodalom tan­

székre hívassék m eg G y u la i Pál, a n yelvészeti tanszék teend őit pedig ideiglenesen B uden z J ózsef (1872 óta az altáji összehasonlító n yelvészet ta­

nára) és P on ori T h e w r e w k E m il lássa

el. (A helyettesítést 1878-ban Sim o- nyi Zsigm ond vette át m in t m agánta­

nár, aki azután 1885 elején lett n y il­

vános rendkívüli és 1889-ben n y ilv á ­ nos rendes tanár.)

Mivel a K a r 1875. júniusi felter­

jesztésére a m inisztérium nem vála­

szolt, a K a r 1876 d ecem berében megismételte javaslatát, am i tehát azt jelentette, hogy az ókori filológiai tanszékek száma három ra em elked­

nék (T élfy változatlanul n yilván os rendes tanár volt). A m in isztériu m ­ nak talán ez nem vo lt elfogadható, mindenesetre T re fo r t a javasolt két személy közül csak az egyiket fogadta el, s így T h e w rew k 18 77 -től a latin filológia nyilvános rendes tanára lett, s az is maradt harm inchárom éven át.

A PÁ LYA DELÉN

T h e w rew k m ég el sem foglalta rend­

kívüli tanári székét, m ikor újabb feladat m egvalósításába kezd ett. Ber­

linben, a G esellsch aft fü r das Studi- um dér N eu eren Sprachen ülésén, 1873. decem ber 16-án tám adt benne a gondolat, h o gy hasonló társaságot M agyarországon is létre kellene hoz­

ni. H azatérte után 1874. jú n iu s 2-án, a K özép isko lai T an á reg yesü let nyel­

vészeti szakosztályában G aram i Ri- chárd vetette fel a gon dolatot, hogy kellene egy nyelvtu d om án yi társasá­

got alapítani, s ennek létrehozására fel is szólította T h e w rew k ö t, a szak­

osztály elnökét. T h e w re w k június 12-ére m ár el is készítette az alapsza­

bályokat, s bem utatta a hívására ösz- szegyűlt filológus tanároknak. B eszé­

dében különösen azt em elte ki, h ogy a filológus tanárok az országban e g y ­ mástól elszigetelten dolgoznak, m in ­ den támogatás és útbaigazítás nélkül, s így előbb-utóbb elcsü ggedn ek , b e­

lefáradnak m unkájukba, va g y ha nem is, nem érnek el olyan ered m ényeket, mint amilyeneket u gyan an n yi fárad ­ sággal, de az erők összefogása által elérhetnének. „T á rsa sá g u n k célja te­

hát - mondta - e bajon segíteni s oda törekedni, hogy közöttü n k a ph ilolo- giai módszer m inél jobban lábra kap ­ jon, s hogy a p h ilologiai tu dom ányt Magyarországon, am ennyire tőlünk telik, virágzásnak in d ítsu k.” A z alap­

szabálytervezetet a jelenlevők elfo ­ gadták, s 1874. augu sztus 8-án a B u ­ dapesti Philologiai T ársasá g 38 tag­