AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ.

X I X . Év. 1859. I . Sz.

i

N Y E L V É S Z E T I I R Á N Y N É Z E T E K ; SZKÜTII-EüRÓPAI SZÓMARADVÁNYOK.

Az akadémiában széket elfoglalva, olvasta Januarius 3. 1859.

LUGOSSY J Ó Z S E F rendes tag.

Nincs n y e l v , mely törzséből kiválása óta leélt saját al- sóbb történelmi életét őskincsébeni termelő és enyésztö ala- kításokkal önlmtóságra nem emelte volna. Nyelvek egyedisége.

Nincs n y e l v , mely öskincsének szálaival felsőbb törté- neti múltba nem nyalnék föl s ennélfogva magát közelebbi vagy távolabbi egybefüggések hálózatában nem találná. Nyel- vek rokonsága.

Nincs nyelv, melyet részint egyedisége, részint rokon- ságai, — tehát részint közvetlenül, részint ízeken és ízeknek ízein keresztül — föl a természet és emberzet nagy kútfőire mint szökpontokra nem utalnának. Nyelvek eredete.

l m előttünk fekszik a magasb nyelvészkedés egész pá- lyatére egyes nyelvek áthatásában , több nyelvek hasonlítá- sában , minden nyelvek bölcseletében. A tudomány meghódít egyes nyelveket, rangoz különféle nyelveket, értelmezi a bár-

1 *

AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ.

mily alakban jelenkező összes e m b w i пуе1Ш. A két elsőben a nyelvek keskenyebb vagy s?élcse*t)b kürökben fölfogott té- nyeivel, az utolsóban e tények szülemle^vel van dolgunk.

Amazokban egy vagy több nyelv t e r é n ' - d e mindig nyelvi té- ren állva, tehát mintegy történelmi szempontról nyomozzuk a nyelvbenit; emebben magától a nyelvtől mint ténytől külön- böző okok terére szállva, tehát bölcseleti szempontról, a nyel- ven fölülire törekszünk kihatolni. Az elsőben tett hasznos szol- gálatokat nem tagadhatjuk meg a minden korok tudomá- nyos nyelvészetétől; a második jelen századunk izzadsága s dicsősége ; a harmadik, mely a két elsőre mint anyagzatra építi szemlélődését, a jövendőnek van fentartva.

Jól tudom, hogy jelenben főleg a nyelvek rangozásának k é r d é s e , azaz a hasonlító nyelvészet örvend a tudományos divat kitűnő kegyelésének. Sem körültekintők sem méltányo- sak nem volnánk ha az árja nyelvészkedésben feneklö s a legjelesb erőket foglalkoztató nyelvhasonlítás ragyogó sike- rei előtt szemet húnyni akarnánl^ ; ha el nem ismeruők a tőle indult lökések roppant h o r d e r e j é t , melyek az ó és új világ minden nyelveit átrezegvén , azok tudományába mindenfelől élénk sürgés, eszmélő, rendezkedő mozgás' jótékony tünemé- nyeit idézték elő s a nyelvészetet szellemi hatalommá emel- ték, mely jelenben a világrészeknek ethnographiát, múltban a népeknek őstörténetet osztogat. De hisz ennek nem is le- hete máskép lennie egyfelül a most gúnynevekkel illetni szo- kott régibb nyelvtudomány mélyre ható vívmányai után, más- felül oly hatalmas segéderők szövetkeztében, melyeket föld- és néprajzi fényes haladások, kereskedelmi és politikai hódí- t á s o k , a történelem újjászületése, és hogy egyebeket mellőz- zek, a föld öt részét át meg átszegő utazások valamint általán a közlekedés óriási mérvei nyomán a világesemények ú j a b b korbani folyamata tett hozzájárulhatókká, melyek még a r é - gibb nyelvtudománynak kevéssé vagy épen nem állottak ren- delkezésére ; mit is az újabb nyelvtudománynak, e, mint lát- szik, nem igen hálás örökösnek, mely pedig talán maga sem Zeüsz kaponyájából díszfegyveresen élőszókként Athene, ha- nem a régibb nyelvtudomány bimbóinak kedvezőbb világ- conjuncturák verőfányébeni kehelynyílása, nem kellene fe-

4 LUGOSSY J Ó A Ö F .

a '

lednie. Es mégis í m e , csakhogy az elődei iránti elösmerés adójától magát szabadalmazhassa, csakhogy a fokozatos ha- ladás szerény koszorúját, melyben az ösvénytörök is osztoz- kodást igényelnének, fölfedezöi babérral cserélhesse be : kész inkább doctrinája programmjából kihagyni a p o n t o k a t , me- lyek az elödök némi sikerének vezetnének bevallására; kész kicsinyes féltékenységgel semmirekellőnek kiáltozni a nyelv- tudomány részint alapvetéseire, részint nagy vég czéljaira szin- tén nélkülözhetlen minden törekvést, mely sola scientifieája zászlói alá nem esküdvén, az ezt tedd mellett az amazt ne mel- lőzd jelszót is vallani elég önállóságot érez magában. A kü- lönben helyes iránynak ily egyoldalúvá ferdülése természe- tesen nálunk, kisszerű utánzóknál tűnik föl kirívó túlzásában.

E n g e d j e n meg a tisztelt osztályülés, bocsássanak meg azon tisztelt t á r s a k , kikkel némely lényeges kérdések fölött egy értelemben nem lehetek , ha epétlen és fulánktalan lenni akaró polémiát kell emelnem a hasonlító nyelvészet egyéb nyelvészeti alapok és czélok hasonjogosultságát absorbeáló méltóságának tana ellen. E polémiát a nyelvtudományi irá- nyok és állapotok teszik nálunk szükségessé, hol egyfelül a hasonlító nyelvészet magával a nyelvészettel lön azonosítva, míg másfelül a hazai nyelv egyedisége kegyelemtérre , a nyelvtudomány örök és szent vég czéljai pedig ábrándképek országába lőnek utasítva. Nálunk azok , kik már előzőleg a régibb nyelvészet, főleg pedig a hazai nyelv benső ismereté- nek és — miért ne mondanám ki? — szeretetének is tején táp- lálkozva , szintén ízlelik a külföld haladásának nemes italú k e l y h é t , a n é l k ü l , hogy mámorában osztoznának , kik tehát hazai nyelvünk egyedisége-igényelte bizonyos fokiglani auto- nómiájának hirdetői, védői, kik a hasonlító nyelvészet biztosb lépteinek saját nyelvünk beható tanulmányzásával vélték az ösvényt megegyengetendőnek, magában a nyelvhasonlításban is pedig nem czélt, hanem eszközt láttak magasb vég czélok megközelíthetésére, azoktól, kik a. külföldi tudomány által jelennen oly dicsőséggel űzött nyelvhasonlítás kápráztató fé- nye s diadalmenetei közt vévén föl nyelvészi hivatásuk első kenetét, annak varázsa alatt kötve m a r a d á n a k , tudományta- lanság, subjectivismus, primitivismus, dilettantismus, eszme-

б LUGOSSY JÓZSEF. ^t

rögzöttség, elmefuttatás, elmaradottság, kiskorúság s a szótá- rak minden alázó neveivel fegyelmeztettek ; olykor, mert a példa vonz, olyanoktól i s , kik magok a legöregebb subjecti- vismus, a legfiusabb primitivismus , a lcgenyelgöbb dilettan- t i s m e , a legéretlenebb kiskorúság stb fokán állottak, Erdösi Jánosunk kedélyes szójátéka szerint karószállal szemükben mutogatván a másokébani kórószálat. Tanúi v o l t u n k , mikép az emberi haladás j o b b irányaival ellenkezőleg tagadás alá vonattak oly sarkelvek, melyeken minden nyelvészkedés tisz- teletre méltó volta s tudományi jogosúltsága nyugoszik ; mi- lyenek a nyelvértelmezésbeni nyelvérzék, a nemzeti önfejlő- dés, a tények reducalásának szüksége, a kisebbről nagyobbra hágás törvénye, a lények szükségtelen szaporításának tilalma, a szók jelentésén túl azok értelmének keresése , a nyelvek tárgyilagos élete mellett alanyilagos szülemlése ^f a nyelval- kotmányok tisztes egyszerűsége ; sőt maga az örök becsű philosophia haszontalannak nyilváníttatott, mely mindig hasz- nos, alkalmatlannak, mely soha nem lehet nem alkalmatos.

A nyelvtudomány történelme hallatni fogja egykor Ítéletét ez irány félszerüsége fölött s megpirítani elbizakodott gőgjét.

Nem így a külföldi tudomány első rangú csillagai, a nyelvészet nagy mesterei, kik között egy sincs, ki a nyelv- hasonlítás legbuzgóbb üzése mellett is a nyelvek egyedisé- gökbeni áthatásának első szükségét s azok értelmezésében a nyelvészet jövendőjét nem vallaná; egyes vagy alkalmi p a s - susaiknak , midőn félszegségeket rónak meg , visszaéléseket ostoroznak, mit sem tanúsít ellenökbe. Jól tudják ők, hogy a hasonlító nyelvészet a másik kettőnek tisztét nem teljesítheti, űrét be nem töltheti ; sőt ha az egyes nyelvek gyökeres átha- tására már mint alapzatra van szüksége : a nyelvek bölcselő értelmezését mint vég czélját kell szeme előtt tartania; szóval, jól tudják, mikép a hasonlító nyelvészet nem maga a nyelvé-

szet , hanem a nyelvészetnek része, ha jobban tetszik , stádi- uma. Hogy először is a nyelvek vég értelmezését vagy a nyelvbölcseletet érintsem : jól tudják ő k , hogy az emberzet magasztos k é r d é s e i , mint ez is, puszta elvetéssel tova nem

utasíthatók, s magok is visszatérnek koronként (bár nem Hornay szellemében) e nagy föladat megoldásának megkísér-

léséhez; t u d j á k , hogy Herakles oszlopait állítni a bár titok- teljesen elterülő óceán elé, s elhitetni magunkat, hogy azo- kon túl a szörnyek , a sötétség, a semmi urodalma létezik csak, nem a tudomány dolga; és ha a nyelvbölcseleti nyo- mozások sikerei eddigelé a várakozásnak meg nem feleltek : az csak a nélkülözhetlen előzmények fogyatékossága miatt történt, melyek kipótlására irányozvák épen a hasonlító nyelv- tudomány téréni tiszteletet s bámulatot gerjesztő fáradozásaik is ; érzik , hogy ez volt minden k o r o k ihlett nyelvészeinek vég törekvése, magasan lebegő eszményképe, melyet elvetni, megtagadása a szellem nagy küldetésének „melynek törhet- len ösztöne a tények határin túlhágni akarni s isteni előnye túlhágni tudni az okok világába." Nem kell tehát félreérte- nünk egy Pott-ot, ha az emberi nyelv értelmezésének, a gyö- kük talányának megoldását egyelőre reménytelennek véli ; és midőn a hasonlító nyelvészet egyik legjobb v e z é r e , Bopp, egy híres munkája előszavában óva nyilatkoztatja, mikép ő

„az ősfogalmak elnevezésének vagy a gyököknek titkát ille- tetlen hagyja:" ez óvással bizonyára ama nemes kérdést nem, mint némely követői utánzengték, általán a tudomány teréről, hanem csak jelen munkája korlátai közöl czélozta k i r e k e s z - teni. Nagy baj itt a lélektelen utánzók serege, k i k a lángel- mék kilpvelléseit azonnal doctrinájok jéglehelletével fagy- lalják meg s a tudományt tudássá piaczisítják, mely magát hi- degnek, józannak s mindenek fölött gyakorlatinak a k a r j a te- kintetni. Nem kisebb baj némely szerencsétlen hasonlítások koronként kelendőbe jötte s elvi minőségre magasztaltatása, holott hasonlításnak is csak szükségből s alkalmilag járják meg ; milyen a nyelvészetben a fogalom és hangalak egybe- függését világosítni akaró hasonlat a test és lélek egybeköt- tetésével az emberi lényben ; mivel, úgy mondanak, ez utób- bit fölfognunk nem adatott : sikeretlen dolog amaz előbbit is nyomoznunk. Ilyen a növényorganismus hasonlatának lábra- kapta a nyelvészetben, mely bizonyára több kárt, mint hasz- not gyümölcsözött; nagyhangú védve ez a nyelv értelmére, a gyökök forrásaira liágást tilalmazóknak, holott csak kissé közelebb megtekintve is elárulja szánandó voltát, nom is le- hetvén természeti organismust embertörté:', elmi fejlödvény-

б

LUGOSSY J Ó Z S E F . t

nyel másként mint igen fölületesen hozni hasonlatba. A nö- vényélet örök köröngés a magtól a magig, apró zárt és egy- mással teljesen egyenlő körök lánczolata, míg a nyelv, miként az egész embertörténelem, egy nyitott és önmagába soha vissza nem térő elörehatolás stb. D e alig van a bajok közt nagyobb b a j , mint az oly természetű nyelveknek, milyen a mi magyar nyelvünk, folyvást ismeretlen volta, vagy fölüle- tes és tökéletlen ismerete a nyelvészet nagy bajnokai előtt ; oly nyelveknek, melyek közelebbről hívek a természeti szök- pontokhoz, míg ellenben az ismeretesb mívelt nyelveknek előnye épen a mesteri képzettségben mutatkozik. Ezek min- t á j á r a nyelvünkben is csak a képzettségi oldalt fürkészszük és doctrináink visszatükrözését követeljük tőle , azt pedig, mi benne önkényt nagy eredményeket Ígérve kínálkozik, az ideologiai és phonetikai elemek kapcsolatának kitűnőbb át- látszóságát, sikeresb nyomozhatóságát, figyelem nélkül hagy- j u k sőt tagadás alá vonjuk ; ketős nagy kárral. Egyik, mert a nyelvészet Yég czéljához, a nyelvek értelmezéséhez s eredez- tetéséhez a magyar nyelven keresztül valószínűleg közelebb vezető ösvényt elzárva tartjuk s így az írás szerint magunk sem megyünk b e , másokat is , k i k akarnának, bemenni tar- tóztatunk , oly teendőknek vetve g á t o t , melyekről már meg- mondatott, hogy „egyedül magunkra néznek , hogy bennök nekünk segédkezet semmi idegen j ó a k a r a t , szorgalom és tu- domány nem nyújthat." Másik, mert eltekintve is az egye- temes nyelvészeti czéloktól, saját nyelvünk kellő áthatása, öntörvényei szerinti tudományos rendezése nem csak hátrál- tatik, hanem a külföldi tudomány előtt kicsinyletesnek, cse- kélynek, fontosság nélkülinek, mi több, nevetségesnek tüntet- tetik f ö l , melyben semmi mélyebb szellem, áthatásra méltó alkotás nem létezik, melyet elég c s a k külső fölületében, köz-

czélokra írt nyelvtanok és szótárak vezetése szerint fogni föl, merev resjiltatumiban, mint péld. estve ( = e s t v e l , mint : regvei, éjjel stb) szót, hullaként vonszolni a nyelvhasonlítás bonczkése a l á , a nélkül, hogy méltó volna tudni : vájjon e barbár szó jelentése alatt nem rejlik-e tövábbi értelem is? vájjon Abend

és vespera-e ö c s u p á n , vagy i n k á b b magyar nyelv terén fej- lett Sonnenutergang, âvatg és occasus? Ha emezeket gyermek-

ész is gehen-re, untergehen-re, dvru és cado-ra utasítja : amabban nyelvésznek sem szükség napesetre, esésre vonatko- zást ismerni föl ; hisz nyelvünknek nincs önálló történeti múltja s estve nem más mint a szuómi elitoo, miután a külföldi tudomány hasonlítást parancsol rokon nyelvek között; önma- gának magát magyaráznia, családja évezredes bizonyítványait szülemlési lefolyata igazlására fölhívnia nem illik ; mi igaz, hogy az egyszerű igazságra vezetne, de nem' hangzik eléggé tudományosan ! Mindez még eddig fölfogási korlátoltság vagy túlbuzgalom elfogúltsága lehet : a valódi fekélyesség a rosz akarat ferdítéseinél veszi kezdetét, de melyre, mint kórálla- potink szomorítóbb felére , ez úttal leplet kell vetnem. E l é g , hogy ily értelemben űzzük is aztán naí váltig a magyar nyelv- hasonlítást , s űzik nyomunkon mások a közel szomszédban oly módon, hogy könnyünk facsarodik bele. Valóban k i l á t á - sunk van megérni hogy , midőn majd egykor egytől egyik végre leendnek hajtva hasonlításaink s ragyogandunk a k ü l - földi nyelvészet úgymondatott színvonalán : nyelvészeti álla- potink szolgaságán könyörülő őrnemtőnk akkor fog valamely jeles erőt, talán idegenből, támasztani, ki nyelvünket az anyatej annyira félreértett s kigúnyolt „tisztasága, édessége és melegsége fokáig" tevén s a j á t j á v á , egy intéssel hullasztja porba a most némelyek nyelvészeti diadalmenetét képző nyelvhasonlítási tündércsarnokokat, festett falvakat és v i r á - nyokat, melyek annyiban is hasonlítnak amaz egykori T a u r i a melléki decoraturákhoz, hogy gyors szállításban vitetnek állomásról állomásra, ismételni hatásukat a csodákban ringa- tott szem kápráztatására. S ekkor fogunk eszmélni, a varázs megszűntével, hogy oda kell visszatérnünk s ott kezdenünk, az egyszerűség és önfejlesztés azon p o n t j á n , melynek tekin- tetbe vételét most kicsinyléssel utasítottuk vissza. Már is megértük az árja értelembeni hangsúly föltolakodási kísérle- tét nyelvünk szerkezetére; m e g é r t ü k , hogy közelebb a ma- gyar nyelv egyik tudományos tankönyvében nyelvünkre sza- batott az а, и, i hangzórendszeri alap minden következmé- nyeivel a nyelvünk alkotmányában egyedül érvényes hang- zópárhuzam vagy kéthangzósság helyett. E s különös, hogy míg a népies alapokat korunk mjnden intézménye fölismerni,

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

érvényre hozni törekedik : egyedül n y e l v ü n k , a népélet eme legnemesb terménye volna a z , mely ez alapokat elfogadni vonakodnék, mely hamis v á g á s b a tereltetnék az által, ha tu- dománya kívülről behozott szabályok tekintélye helyett saját mérvei szerint alkottatik, fejlesztetik ; ha sajátságai ismer- tetnek föl, melyekre az eddigi nyelvtudománynak nincs ro- v a t a , hiányzik műszava, h a n e m azokat egykor tőlünk lesz kénytelen eltanulni, mint mí eltanultuk g u n a - j á t , wricldhi- jét, Ab- és Umlaut-ját, Augment-jét, synaloephe és synisesis- ét stb. Azt hiszsziik, hogy az árja nyelvészet egyik legfon- tosb, legeredménydúsabb szabálya, az ú. n. Lautverschiebung kirekesztöleg hasonlító nyelvészeti nisusoknak köszöni lét- rejöttét, s nem inkább a német nyelv jelenének s egész múlt- j á n a k világos föveli áttekintése adott annak létet ? K é r d j ü k

meg magát annak híres fölfedezöjét : azok közé fogja-e ö számítni m a g á t , kiket a boldogúlt Schneidewin indianerek- nek nevezett, v a g y a germán nyelv b a j n o k i közt akarja-e inkább elfoglalni az öt oly méltán megillető első helyet ? s nem újjal fog-e mutatni m a g á r a a kérdéses nagy nyelvsza- bályra, mely három negyedrészben germán téren áll? s nem ezt fogja-e példája nekünk becses utasításul adni : ha törzsöd nyelveiben messze kiható igazságok ismeretére akarsz jutni : tanulmányozd mindenek fölött saját n y e l v e d e t , szemet nem húnyván a mások körül kivívott- nyereményekre ! Nem abban fenekszik-e az ő mívelete is, mit én helyzetünkhöz, körülmé- nyinkhez alkalmazkodva, szócsuládítás jellemző nevezete alá vonni s mint a nyelv valódi népies alkotmányának tökélete- sen megfelelő alapot minden magasb nyelvészkedésünk szök- pontjáúl ajánlani bátorkodtam ? Hozzá tevén , mikép ennek oly gazdag körűvé kell m é r e t n i e , mely benyúljék a szintén kétségtelen jogosúltságu nyelvhasonlításba ; melynek, ha éret- len és föliiletes lenni nem a k a r , ez lesz épen raellözhetlen előzménye, v a g y , mivel kifejezésekhezi ragaszkodással az ügyet koczkáztatni nem akarom, ám legyen, akadémiai titok- nokunk bölcsen közvetítő nézete szerint, elválhatlan szövet- ségese , tehát egymásutániság helyett, pace mea, egyilttiség ; gyakorlatban különben is kivívandó levén magát a dolog rendje csupán azon egyszerű igazságnál fogva is, hogy a mi

természettel közelebb fekvő, az bizonyára közelbségében, és a mi természettel távolabbi, távolabbiságában fölfogandó a nyomozó tudomány által is. Mert, mondám : „az egyes nyel- vek rokon tényei összeállítása vagy a közértelemben vett szócsaládítás, és a rokon nyelvek bason tényeinek összeállí- tása vagy a közértelemben vett nyelvhasonlítás tulajdonkép egyfajú munkálat : családítás egy nyelv határai és családítás több nyelvek határai között ; úgy hogy valamint amazt nem- zeti vagy kebelbeli vagy első lépesöjü nyelvhasonlításnak, úgy emezt viszont nemzetközi vagy másodfokú szócsaládításnak egészen megfordított nevekkel igen találóan nevezhetnök."

Csodálatos, hogy ama most mondott elsőfokú nyelvhasonlítás szüksége folyvásti tagadással találkozhatik ; hiszen csak egy nyelvből э pedig az á r j á k egyikéből hozva föl ez úttal p á r példát : ugyan kérdem, a latin ala = szárny, mikép fog a ro- kon német Aclisel~\e\, melyhez tartozik, egybehozatni s onnan tovább görög és szanszkrit megfelelőihezi csatlakozása lehet- ségesíttetni, ha uxilla-vali családulása magának a latin nyelv- nek körében föl nem ismertetik, előre nem bocsáttatik? Vagy foedus — szövetség, kötély szóval mikép bánhata cl maga Benfey is, ha azt előbb fides = hit, kötély, ismét fides — húr, k ö t e l é k , családába nem v o n t a , honnan a görög m&

пе'кгца, a goth bindan-on keresztül a szanszkrit bandh-ig uta- sítván , a kötés ösjelentését benne föl nem nyomozta v o l n a ? Annus — évkor mellé szükségkép annulus-1 = kiskör, gyürü, s ehez anus-t — végbél zárizma vagy alfél g y ű r ű j e , kell állí- tanunk, ha meg akarjuk hódítani ; autummis-hoz szükségkép augeo, clypetis-hoz clejpto, xaXvrttco, bellum-hoz duellum és bis- h e z ~ k é t s z e r , a régies duis állítandó, hogy az indogermán duo-та, s a szanszkrit dv/s-re fölverekedhessünk. Csak mí vagyunk , kiknek péld. lélek szó értelmezésében nem a ma- gyar lehellet, leheléit = lélek s a leh, l e h é s r e , lehenget és lankadra, hanem — daczára minden logikai rendnek és tény- állásnak — egyenesen és közvetlenül a szuómi hengi-re van szükségünk.

Hogy magyar nyelvünket illetőleg mindenek fölött nyel- vünk saját tényei kimerítendök (szócsaládítás) : oly világos, hogy immár szinte röstellem sürgetni. V a n is okom jó r e -

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

ményt táplálni, miután nyelvtudományunk jövendője melegen fekszik e tiszteletre méltó testület szivén, s tekintélyes tudó- saink részint e szószékből, részint Írásaikban az ügy iránti javalásukat nyomatékosan nyilvánították. Mégis néhány ide vonatkozó pontot szabadjon gondolkodó hazámfiai számára újjmutatással érintenem :

1) Nyelvünk fölös számú kölcsönzetet tartalmaz. Már csak ezek leszámítolása végett is, mielőtt tovább lépnénk, maga térén kell gondos nyomozásokat t a r t a n u n k . Mit e rész- ben maga már régibb nyelvészetünk, habár szórványosan s előítéletektől épen nem mentesen, tenni megkezdett : azt ne- künk most rendszeresen, az ide vonatkozó minden nyelvi és történelmi kútforrások fölhasználásával kell végrehajtanunk, s e végre a nevezetesb tömeges népérülközések korait, mint byzanczi, több ízbeni német, olasz, cseh és különféle szláv, mongol, török és egyéb hadjáratok, hódítások s hódíttatások, elözönöltetések, udvari viszonyok, betelepülések stb korsza- kait , tehát az élő idegen nyelvek áttenyészhetésének a l k a l - mait, a köztünk, velünk vagy liatárinkban lakó népek nyelv- kincseit, nem különben a régi irodalmi n y e l v e k , latin és gö- rög befolyásainak fészkeit, az egyházi, kolostori, tanodai, hit- újítási, törvénykezési, igazság-kiszolgáltatási élet, az asceti- cus, legendaris, hierarchiai rétegek stb nyelvviszonyait külö- nös tanulmányzási tárgyakká t e n n ü n k , mely utóbbi rendűek főleg helyneveinkbeni fontosságát már néhai Jerney J á n o s társunk kiemelte. Ha ezek ellenébe másfelül mindazt, mi nem idegenben gyökerezőnek találtatik, családítás utján elkülö- nözni, biztosítani törekedendünk : láthatárunk ez eljárással a tisztán nemzetinek nevezhető nyelvkincs fölismerését illető- leg, nem keveset fog nyerni derűjében.

2) Nyelvünk természethangokon alapuló szókba"n oly kitűnően bőveteg, oly dúslakodó, hogy e pontban Schlegel Frigyes inkább hivatkozhaték vala r e á , mint a mandzsura, ha tudniillik róla csak annyi ismerettel bírt volna is, mint a mandzsuról. Itt az avatott értő majd minden lépten termé- szet-zenei forrású szókkal találkozik a legnagyobb elvont- ság téréin i s , mihelyt szándékosan szemet nem húny azon egyszerű és más nyelvekben is érvényes igazság előtt ; mi-

szerint elvont eszmék kifejezéseinek érzékiekre, nyelvünkben tehát, hol az érzékiek nagy részt természeti hangok, nyilván imezen utóbbiakra kell visszavitetniük. Számtalanok közt ájtatosság és buzgóság, harag és ijedelem , ország és világ, fekély és förtelem, orzás és l o p á s , kár és haszon , munka és pihenés, fény és s u g á r , hó és f e l h ő , öreg és siheder, súly és teher, lélek és szellet, szerelem és boldogság, élet és halál, mindannyian természethangokon nyugvó saját termeléseink s mint ilyek, a természethangokkal saját vallomása szerint úgy sem foglalkozó hasonlító nyelvészethez nem utasíthatók, hanem mint nemzeti egyediségünk körén belüli képzések egyszerű családosítás utján gyökeikre vezethetők. Úgy hogy maga ezen szokrateszi modorú igen egyszerű tapogatódzás : vannak-e a magyar nyelvben természethangok? Igenis. Szük- ség-e ezeket fölismernünk? Igenis. Hajtottak-e ezek s a r j a - k a t is nyelvünkben ? Kétségkívül. E sarjak gyümölcsöztek-e túl az érzékiségen magasb nyelvszükségek , tehát elvont fo- galmak számára is ? Tagadhatlanúl Kell-e ezeket szintén kimutatnunk ? Nincs különben. Vannak-e tehát természeti szökpontokig fölvezethető szóink ? Minden bizonynyal.

V a n - e tehát értelme egy természetzenei szótárnak nyelvünk érdekében ? Ú g y látszik, hogy van , bár korszerűsége alig (hagyján !) ; maga, mondom, ez egyszerű okoskodás elegendő arra, hogy azon mély bölcseségű tanácsot : h a g y j u n k föl nyel- vünkben a vég okok fürkészésével, nyelvészetünk érdekében, legalább magam részéről visszautasítsam.

3) Az árja és sémi nyelvek legnagyobb részét az újabb nyelvészet koránya tudományos tájékozottságuk azon fokán érte, midőn már keblökben majdnem minden végre volt hajtva, mi csak az ú j deléjtő fölfedezése és alkalmazása előtt végre- hajtható vala, az is tehát, habár más nevek a l a t t , mit csalá- dítás neve alatt sürgetünk, de a mi tulajdonkép nem egyéb, mint öszpontosúlata a nyelvek egyedisége téréin nyerhető minden tanulságoknak. Megjelöljem-e a classicus nyelvek, nevezetesen a görög nyelv tudományi állásának fokát, hova már fél század előtt, főleg remek írói fejtegetése alkalmából emelkedett ? Mondjam-e, hogy a német szókincset már a múlt század végén Adelungnál a hasonlító nyelvészet haszná-

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

latára készképesen l á t j u k összeállítva ? hogy a szanszkritot az angol fölfedezések már benszülött tudósai nyelvészkedé- sével át meg átmívelve találták ? Nincs különben a sémiek- kel, melyek főleg a bibliai irodalom életszükségének körébe tartozván, ezer munkás kezet s koronként nagy elméket fog- lalkodtattak. Nem jutott e szerencse köztudomás szerint az altaji n y e l v e k n e k , melyekben mintegy tükrözik ama n é p e k regéje, k i k n e k nyolcz törzsét maczedoniai Sándor hegyek közé rekesztette. Már földrajzi helyzetüknél fogva a világpolgári- sodás nagy meneteitől eltávolítva, nem részesülhettek e nyel- vek a míveltség és irodalmi fejledezés több ezer éves á l d á - saiban. H a mi történt aránylag e részben a finn, főleg a m a - gyar nyelvvel késő időkben, annak parányisága sajnos ugyan, de nem oly igen pirító, ha méltányosan megfontoljuk, mikép itt nyomasztott s o r s ú , ádáz küzdelmekre hívatott népekkel van dolgunk, kiknek örülniök kell, hogy szép nyelvök él és oly sok mások példájára végkép ki nem enyészett: de annak tudományos mívelésére súlyos körülményeik közt alig volt még egyeseik által is, még kevésbbé társulatilag lélekzésvé- telök , míg a fent említett nyelvek mívelésén úgy szólván az egész polgárisúlt világ tudósai s tudós egyletei századok óta összevetett vállakkal munkálkodtak. Már az érintett nyelvek öntérököni előzetes fölbuvárlása meglehetős mérvben levén végrehajtva, honnan a nyelvhasonlítás stádiumára közvetlen léptethetének : nálunk is az árja nyelvészkedési modor betű- szerinti utánzói ama mintát a még zsenge nyelvészettel bíró magyar nyelvre szintén kiterjesztették s ezt is egyenesen ha- sonlítás alá törekedtek vonni, mit sem aggódván a n y e l v ü n k - ben e részbeni kátramaradás-szülte körülmények kivételes- ségéröl, valamint arról sem, hogy a nyelveszmény megköze- lítésére külön törzsek, bennök külön egyes nyelvek eltérő ösvényeket nyitottak ; hanem ott, hol sajátunkból merítendő nyelvtörvényeink még hiányzottak, az á r j a nyelvészet magok helyén igenis helyes szabályainak nyers alkalmazásával, iga- zábban, nyelvünkre erőszakolásával k í v á n t a k segíteni; mi is hova vezet bennünket, úgy tetszik nekem , a közvélemény is mármár át kezdi látni. A tanulság úgy hiszem ez : nem za- varni össze a különböző állapotokat, hanem pótolni elmara-

dottságunkat, emelni a m a g y a r nyelvészetet nyelvünk benső életének, alkotmányának tanulmányozása, sajátságainak meg- felelő rendszerezése által azon fokig, melyen a hasonlító nyelvészet követelései benne n e többé néma anyaggal, rudis indigestaque moles-sel találkozzanak, m e l y e t , mint Castren számojédjét egy ülő helyéből merje javíték alá vetni a k ü l - föld egynémely éles látású Hunfalvyja, hanem találkozzanak élet- és érteleindús alkotmányos egészszel, melynek tudo- mányos fölfedezését meginnepelje Európa az altaji nyelvek é r d e k é b e n , mint innepli a szanszkritét az á r j a nyelvek lán-

czolatában. „ E o esset omnibus viribus contendendum, ut nos quoque olim in pluribus rebus aliarum gentium evadamus ma- gistri et doctores." (Engel, E p i s t . ad Sam. Gyarmathy 1799.)

4) Testvérnyelvek nem élnek már ma a magyar nyelv oldalánál, hogy azok kincséből meríthető eredmények köny- nyeden pótolhatnák, deríthetnék sok részben megfogyatko- zqtt, elhalaványodott sajátunk hizagait, homályait, mint pó- tolják, derítik a szerencsés németéit a számos germán testvé- rekéi. Nem felelet az itt, mi nekem egykor az gyanánt ada- tott : hogy hiszen vannak rokon nyelveink; én testvéreink nem- létét panaszlom, s nem is bírom átlátni, miért veszne igaz pa- naszban nyelvészetünk. Valamint nyelvemlékeink pusztultá- nak, úgy testvéreink kihúnytának veszteségét sem egyenlít- heti ki a rokon nyelvek létezése s az elveszettekétől külön- böző rovatú segélynyújtásai. í m e egy okkal t ö b b , melynél fogva annál komolyabban érezzük magunkat szorítva, sür- getve e nemében testvértelen á g szerény örökségét lehető teljességgel megtakarítani, rendezni s a nyelvészet czéljaira hasznosítani.

5) Minden jelenségek, a mennyire tudomásom é r , oda mutatnak, mikép teljesülnie kell Hunfalvy sejtelmének abban, hogy magyar nyelvünk nem g y e n g e sarj az osztyák és vogul mellett harmadikul, mint ezt, ha nem hibázok, Klaproth nyo- mán fogadta el tanául a külföldi tudomány, hanem erőteljes

sudár, mely közép növést vett az uráli és altaji nagy sudarok közt ; zöldelő levél, mely harmadikúl egészíti ki az ural-alta- j i a k lóherjét. E g y ü v é , nem pedig alárendelt viszonyban áll

ama két nagy osztályhoz. Nem finn, sem t ö r ö k - t a t á r ; hanem

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

egymaga rokona egyfelől a sok népű s nyelvű csúdnak, más- felöl a sok népű s nyelvű ujgurnak. Azért mindenestül lehe- tőleg kiaknászandó, hogy nyelvészeti fontosságának belter- jével tartson egyensúlyt a sokkal nagyobb külterjü r o k o -

noknak.

6) Nem lehetvén azonban máskép fogni föl nyelvünket, mint melynek egykor m a g a körül szintén terjedelmes testvé- riséget , közel rokonságot kelle szemlélnie átmenetül a távo- labbi rokonságú uráli és altaji sudarokhoz, melyek az évez- redek árjában elsodortattak : egymaga m á r azon elenyészett testvérek örököse, complexuma, egyedül élő képviselőjeként becsle^idő ; mely azok nevében is valamint tetemesb adóval úgy nagyobb súlyú szavazattal tartozik járulni törzse nyel- veinek dívánjához ; a magyar nyelv kebelébeni családosítás már maga egy szerény körű nyelvhasonlitással tartozik föl- érni. Valóban, úgy látszik n e k e m , nem l e h e t , hogy az egy- kori kozár, ó kun, új k u n , a v a r , besenyő stb nyelvek, mint hozzánk legközelebb szított, velünk rokon viszontagságok hullámain hányatott ágak nyelvei is kisebb nagyobb mérték- ben nyelvünkben nem találnák visszatükrözésöket. (Mit avagy magán az itt történetesen előforduló tükör szó példáján ké- szülök kimutatni.)

7) E s végre történelmi vagy hagyományos adatok sem hiányzanak arra, hogy amaz egykori t e s t v é r e k , ama velünk hajdan egyazon történelmi téren működött ágak nyelvei nem buborékként pattantak szét az enyészetbe, hanem tényleg beolvadtak nyelvünk testébe s nyomatékukat magyar nyel- vünkre hozták által ; mely t e h á t , mert ide irányúi minden sürgetésem, legvégsőbb élő izéiglen nyomozás alá vetendő, leg- parányibb rommaradványaig fölkutatandó. Fölösleges volna ismételnem a székelységröl mint egyenes ó kun maradvány- ról annyiszor elmondottakat, kiknek nyelve több mint tíz század óta lőn immár nyelvünk kiegészítő részévé ; nem eresz- kedem az ú j kunság, palóczság, b u l á r s á g , besenyöséghezi vi- szonyaink fejtegetésébe sem : csupán egyre, a bíborcsarnok- szülte Konstantin híres emlékjegyzetében kavar testvérink hozzánk csatlakoztáról fentartott adatra kivánok hivatkozni, mely nem enged meg más okos értelmezést annak fölvételén

k í v ü l , hogy e nép nem volt ugyan velünk teljesen egyazon n y e l v ű , mindazáltal hozzánk e részben hasonlíthatlanúl kö- zelebb tartozott állani, mint az alig 4 0 0 év multán országun- kat pusztított mongol-tatár csordák, kiknek nyelve nemze- tünk előtt aránylag teljesen idegenként tünt föl. A kavar nyelv tehát a maga testvéries, talán inkább közel rokonos, szókincsével s idomaival világosan a magyar nyelvet iinprae- gnálta. Miben állott légyen ez impraegnálás ? most u g y a n a a tisztelt osztályülés előtt érinteni sem vagyok bátor, b á r azt hiszem, hogy a csomónak némely vékony szálaira m á r reá akadtam ; ki az e részbeni roppant nehézségeket ismeri, mél- tányolni fogja tartózkodásomat, ha óvatos kívánok lenni egyéni sejtelmeim nyilvánosság elé vezetésében, mielőtt azo- kat a tudomány teljérvüleg összeállított bizonyítmányainak kezességével kísérhetném ; mi is hogy m á r magánál a tárgy természeténél fogva egyike a legmeredekebb föladatoknak, könnyű megítélni. Iíalasztván tehát ezt az idők teljesbségére : eléglem ez úttal megjegyezni először is , hogy ez és ezekhez hasonló járulékok befolyásával nőtte ki magát hihetően a kezdetben vékony megere ág (Konstantin) jelentékeny magyar s u d a r r á , mely viselt dolgaival a világtörténelemben önálló tért foglalván, nyelvével egyszersmind a kienyésző testvérek által üresen hagyott nagy lánczszem helyét töltötte ki a szo- rosb értelemben vett uraliak és altajiak mellett. Ugyanazért nem is tartom helyeselhetőnek úgynevezett utolsó vagy har- madik kijövetelünket előző viszonyink egyenesen magyar volta mellett bajvívóskodni ; sőt a népköltözködés nem á r j a tényezőit s azon érülközéseket, melyekkel egykori kétségte- len törokonink Európa nyugatára befolyásukat gyakorlottak, a magyarénál egyetemesb névvel óhajtanám jelöltetni. D e az iiral-altaji név azonnal mereven csúd és török-tatár törzse- ket juttat eszünkbe, melyek pedig a népköltözködés korában bárha nem egészen érintetlenül, de alkalmasint veszteg ma- radtak, s melyektől említett törokonink, k i k a lY-dik század végétől a IX-dikig Európában szereplettek , méltán megkü- lönböztetendők volnának. Nem lehetne-e a dolgon a k k é n t segíteni, hogy a sokszor ajánlatba tett szküth nevezettel épen ezen tőrokoninkra szorítkoznánk , mely ókori rengetegsége

M. A K A D . É R T . 1859. I. 2

4

1 8 LUGOSSY JÓZSEF.

daczára a középkorban már elveszti botrányos szélességét, s melyet rövidségén kivül nemzeti hagyomány ink hoz i illesz- kedése is a mondottam czélra, mint legtürhetöbbet ajánl ; úgy hogy maga nagy törzsünk jobb hiányában a kissé sesqui- pedal u g y a n , de legalább teljes foglalatú ural-skUth-altaji nevet viselné, mely alá már fajunkat is testvéreivel együtt ellenmondás nélkül látnók sorozottnak; s »törzsnek tennék az- tán sudarait a finn-számojéd, mint uráli, a török tatár mint altaji, és a hún-magyar, mint szküth népiségek ? És megjegy- zem másodszor , hogy a nyelvrokonság ismeretes kriterionai közöl a számneveket illetőleg : a hét első egyszerű számnév a nagy törzshöz tartja sudarunkat közelebb kötve ; míg el-

lenben a két utóbbi, főleg a kilenczes, melyre egyetlen élő nép nyelve sem ád leggyengébb viszhangot s e m , épen a többször érintett, egykor terjedelmes, ma már egyedül a ma- gyar nemzetben öszpontosuló testvériségnek, a szküth neve- zettel bélyegzendö sudár egyes ágainak szolgálna összetartó kapocsúl.

A közelebb mondottakkal egybefüggésben hagyd ve- gyek itt a l k a l m a t , a t. osztályülés engedelmével, legelőször ismertetni meg rövideden, és pedig Bartal György társunk tisztelt nevével hozva kapcsolatba, az oly gyéren fenmaradt szküth-európai nyelvemlékek vagyis helyesebben szómaradvá- nyok egyikét ; mely bárha nem több is egy p á r töredék szám- névnél, mindazáltal részint az ekkorig ily és hason nevek alatt kelendők sorábani világosbságánál f o g v a , részint azért is igen nevezetes, mivel hozzánk egykor torokon, ma már egyedül a magyar által képviselt, népek nyelvéből egész az európai tudományos irodalom küszöbéig hatolhatott. A figyel- met érdemlő tény kivonatosan ide megy ki :

Az oszloppár, melyen mai számrendszerünk fönséges alkotmánya nyugszik, a kilenczjegyiíség és helyérték. Kit illet e roppant horderejű kettős találmány dicsősége ? Nyugat ke- lettel , E u r ó p a Ázsiával, az ógörög és római míveltségre tá- maszkodó keresztyén míveltség az arab és hindu elme talá- lékonyságával versenyeztek fölötte ; míg végre is, már a múlt század folytán , a középkori míveltiégtörténet fölleplezése körüli tehetetlenségünkben s tömeges leszavazás sorsára j u -

tott egyes tudósok, mint Voss , H u e t , Weidler stb ellenvéle- ményét elhangzani hagytunkban, világrészünk kisebbségben maradtát bevallani s e találmányra vonatkozó igényeit a pa- gódok és pálmák honának előnyére föladni kényteleníttettünk;

s meg szoktuk bevégzett ténynek tekinteni, hogy számrend- szerünk Ázsiából jött könyöradomány, valamint számjegyeink arab és hindu eredetű jegyek. Csak az utóbbi időkben sike- rült a középkori tudomány helyesb méltatása és a kútfők beható tanulmányzása nyomán Chasles Mihálynak az ellen- kezőt kivívnia s éles következetességü egybevetések nyomán kimutatnia, mikép a kérdéses számrendszer a görögöktől ment át a rómaiakra, onnan örökségül a keresztyén középkorra • melynek folyamában az arabok ez ügybeni egész szerepe nem tőlük-kölcsönzésünk, hanem csak velök-találkozásunk nevét igényelheti ; ök Európában számrendszerünknek nem első tanítói, hanem csak népszerűsítésének s általánosb elter- jedésének elösegítőiként tekinthetők. Maga Humboldt Sándor,

ki korábban a köz felfogáshoz hajlott tanításában, nemesen ismeri el „Kosmos"-a 2-dik kötete 263. lapján, m i k é p : „E ki- tűnő franczia mathematikus a Boëthius Geometriájában elő- forduló úgynevezett Pythagoras táblájának helyes magyará- zása folytán, fontos és felette alapos történelmi nyomozásai- val több mint valószínűvé emelte azt, hogy a nyugati keresz- tyének, magoknál az araboknál korábban a hindu számokkal, és Systema Abaci nevezet alatt a kilencz számjegy helyérték szerinti használatával ismeretesek voltak." Függőben hagy- ván egyébiránt annak eldöntését : „vájjon a görögök ezt a 60-dik Olympiás előtt kelettel nagyon lehetséges, bár előt- tünk teljesen ismeretlen ősrégi egybeköttetésöknek köszön- hetik-e, vagy a világkereskedelem Lagidák alatti irányánál fogvást, mint a nyugati hindu félszigetről Alexandriába át- szivárgott tant ölelték föl, vagy végre a kilencz számjegy és helyérték nyugaton, úgy mint keleten egymástól függetlenül, tehát két külön világrészben s két külön ízben fedeztetett fül? „Mert miért ne engedhetnők meg, úgy mond Humboldt, hogy hason szükségletek érzetében , különböző törzsű maga- san ihlett népeknél, ugyanazon esmeszövődékek elkülönzöt- ten is fölmerülhetének !" E l é g , hogy Chasles „Aperçu histo-

2 *

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

rique sur l'origine et développement des méthodes en Géo- métrie (Bruxelles 1837, 8dr. Németre is fordítva Sohnke által)" czímü jeles munkájában, majd ezt követve a tudomá- nyok párizsi Akadémiája előtt fölolvasott, Libri által élén- ken, de sikeretlenül ostromlott értekezései sorozatában ; me- lyek közöl én az 1839. január. 21., oct. 7., Oct. 14., 1 8 4 3 . j a n . 13. és 30., jun. 26. és julius 21-diki előadásait a heti „Comptes rendus"k után használtam, világosan k i m u t a t j a , hogy a VI.

századi A. M. S. T. Boethius Geometriájának egy, föl Pytha- gorasra hivatkozó , gyakran közbeszúrtságról gyanúsított, mindig félreértett nevezetes fejezetében, továbbá a X. századi G e r b e r t n e k , a nagy tudományu később második Sylvester pápának egy nehéz megértésü, de igazi megértésre soha sem is méltatott munkájában (Constantino scholastieo), — végre a XI., X I I . és XIII. század számos mértani tárgyú kéziratai- ban a kilenczjegyüségre és helyértékre alapított egy és ugyan- azon számrendszer taníttatik, t. i. a mi tulajdon mai szám- rendszerünk ; még ugyan columnákkal rovatozva s a zero fontos használatát egyeleinte más hasonértékü , szintén igen elmés fogással helyettesítve ; melyből mindazáltal eléggé meg- győződhetünk ar,ról, hogy e rendszert, mint a római és görög

tudományban rég idők óta ismeretest, nem vala szükség az araboktól vennünk á t ; sőt időrendi bizonyossággal kijö, hogy tülök legfölebb a columnák vagy rovatok teljes nélkülözését lehete eltanúlnunk : az egésznek lényegét ellenben maga a görög számtani ismeretekre támaszkodó napnyugati tudo- mány századokkal az arab érülközések előtt szinte v é g töké- lyig önállólag kifejtette. Boëth Geometriájának legjobb és legrégibb kézirataiban immár az ő említett nevezetes locusá- hoz csatolva találjuk Pythagoras igaz táblájának szemléltetését is, mely teljesen különbözik azon elemi szorozási táblától (kétszerkettőtől), melyet Pythagoras táblája jelentékes nevé- vel a világ csupán félreértés következtében tisztelhetett meg, miután csak Boëth szövegének helyes magyarázata kívánta- tik a r r a , hogy meggyőződjünk felőle , mikép úgy nála mint Gerbertnél és az Abacusrendszert előadó több középkori szer- zőknél épen mai számrendszerünk titka van elméletileg elő- a d v a ; melynek használata, hogy nézleletileg is elő legyen

segítve : a végre szolgál a híres szamosi görög bölcs nevét méltán viselő rovatos táblázatocska. Már a kéziratokban ezen igaz Pythagorasi tábla folytán, magok azon kilencz darabból álló számjegyek ábrái is, melyekre már Boëth szövege apices nevezet alatt hivatkozik, elöterjesztvék, még pedig a mai arab nevet viselő kilencz számjegyeinketjobban megközelítő, a haj- dan számjegyek gyanánt szerepelt görög betűkre, melyekből Huet nézete szerint alakultak, élénken emlékeztető ábrákban, és — a mi itt minket főleg é r d e k e l — e számjegyeknek a kö- zépkori Európában divatozott neveinek is kíséretében. Mely nevek íme következők :

1. a Igin 2. ß András 3. Ï Ormis 4. дл Arbas 5. s Qkiimas 6. S Caltis

7. fr Zenis 8. >?н Temenias 9. ê- Celentis

A kéziratok nagy öszhangzása így tünteti föl e számneveket csekély eltérésekkel Radulph vagy Raoul laoni püspök s az arab számrendszer európai statoraként elhírhedt Fibonacci (tilius Bonaccii, pisanus) koráig (a XIIL század első fele) : sőt azon innen is, bárha már a használatból kienyésztek, előfor- dulnak azok tetemesb elferdítésekkel egész a XV-dik száza- dig ; a középkor utóbbi századaiban szintén elferdítésekkel

*) A ruta, Totula e's czífra nevek alatt előforduló, ama barbár név- sorozat némely példányaiban sípos (Chaslesnek szerintem egy- szerűen = sifros , ciphros , zephiros stb) nevet viselő tizedik számjegy- ről, mely a mai zero, szólani, kivonatosságra szorítkozásunknál fogva fogva, szándékosan mellőzzük.

б

LUGOSSY J Ó Z S E F . t

rakva, különféle emleversekbe foglaltan is taníttatnak , jelül, hogy azokat, mint a népvándorlás ajándékait, az Abacusrend- szer nyugati mesterei értelmezni nem tudván, értelem nélkül puszta jelentési értékökben betanulni elégnek tartották, mi- lyen például imezen XII-dik századi keletű hatosverspár :

„Primus igin, andras, ormis, quarto subit arias Quinque quimas, caltis*), zenis, temenia(s), celentis Ismét XI-dik századi kéziratból, hol a Celentis hiányzik :

„Ordine primigeno possidet IGIN.

ANDRAS ecce locum previndicat ipse secundum.

ORMIS post numerus non compositus sibi primits.

Denique bis binos succedens indicat ARBAS.

Signiticat quinos ficto de nomine QUIMAS.

» Sexta tenet CALCIS perfecto munere gaudens.

ZENIS enim digne septeno fulget honore.

Octo beatitîcos T E M E N I A S exprimit unus."

E kilencz jegyet és nevet H u e t Dániel avranchei püspök ré- szint Vossnak Mélára írott jegyzeteiből, részint a híres Gréave (Graevius) Boëth kézirati Geometriája nyománi közléséből megismervén , nem mulasztja el felölök véleményét határo- zottan k i m o n d a n i , s nevezetesen a l a k j a i k a t , mint már érin- tém , egyenesen a görög számbetükböl vezeti' l e , mit én itt nem látok tovább vítatandónak. A mi pedig a neveket illeti : ötöt érintetlenül hagyván, négyet közölök világosan semi nyelvtörzshöz tartozóknak ismer föl, s igen helyesen ; mert Arhas nyugatias végzettel nem más mint a héber UJJIN = négy ; Quimas egyenesen a héber — öt, ellenkezőleg Arnethtel, ki hihetően a lat. quinque hasonlata által vezettetve félre, árja szónak mondja ; továbbá Zenis „fortasse, úgy mond Huet, zevis, quod est X3TI?"— hét-, végre Temenias „quod merum est chal- daicum к ^ О П " megfelelő a héber , u n ï ? - n a k — nyolez; mely magyarázattal tökéletesen egyet nem értenünk lehetetlen. Hát a hátralevő öt név : Igin , András , Ormis , Caltis , Celentis, melyekről Huet nem nyilatkozik, hova tartoznak? Arneth

*) A kéziratban e helyett hibásan terms.

legújabban Andi as és talán úgy mond Igin kivételével , szin- tén sémieknek g y a n í t j a , oly tévedéssel , melyet a vaktábani ráfogás czímétöl meg nem kímélhetünk, miután bármily erő- szakkal ide vonható megfelelő számneveknek az egész sémi körben nyoma sem található. IIa tekintjük az árja kört : ez csupán egyet fogad el közölök, úgymint a kettős szám András nevét, mely, hogy rövid legyek, nem lehet más a német nyelv- ből ismeretes ander - nél — második, a gothban antra s lithaui- ban antra s ; a fenmaradt négyet pedig ezennel a t. osztály- ülésnek mint szkilth eredetünket kell fölmutatnom. Ott van a

sorozat élén 1G1N = egy, a magyar egy és egyen-nel azonos ; régi nyelvünk önkényt kínálkozván mind az en ösavas járu- léknak egyenes, «gyemben (MAlb.), egyenlő stb szavainkbani igazlására, mindaz i hangzónak eredeti szerepléséi e a maiasb e hangzó helyett, mely kétségtelenül mutatkozik mind igen ( = egyenesen), igy ( = ügy , igazság, j o g ; szemügy = szem egyenes iránya), igyes ( = ügyes, ki az egyenest eltalálja, adroit), igy ( = s i c , irányosan, egyenességben), igenes, igye- nes, igyekezni ( = egyenes irányban törni elő) szóinkban, mind főleg egyenes vonalt jelentő gyökies IG (Váradtól Pestig, reg- geltől délígr) névragunkban ; szorosan ide tartozólag pedig leg- szebben a Temetési Beszéd /(?(=igy, egy) számszavában, mely az egyenesség eszméjére vonatkozva épen oly természetes neve az unitas-nak , mint t e r m é s z e t e s e s e annak a számrendsze- rünkben is méltán helyet találó egyenes egyes vonal. De ha ki még is itt az árjaféle ein (német) , ain (goth) , un (latin) únas, aikas (szanszkr.), jeden (lengyel) stb szóknak a mongol nigen által sem ellensúlyozható varázsa által érezné magát föltartóz- tatva s Iginnek szküth eredetét illetőleg kétséget táplálna : ott van másodikul OR MIS = liárom, melytől ha a végezetül szol- gáló is toldalékot elválasztottuk, a maradvány nem más lesz mint az uráli nyelvekben is tisztán mutatkozó szküth három,

HARM számnév, csakhogy a magyar és vogulban (korom, korrn) fentartott r - r e l az uráli l (kolm , kolme , kolmo , kujm stb) helyett , s ezenfölül az uráli kezdő к kemény toroknéma mellett amagyarbani с/г-vá (CHARM, Temet. Besz.), ma/i-vá (harm) vékonyúlt szelletülésnek is teljes kienyésztésével, mi hihetően a leilók román hajlamainak beszámítandó; végre a

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

mai magyar a hangzónak régiesb, o-vá sürüdött állapotát tün- tetve föl. Ott van harmadikul CALTIS = hat, tisztázva GALT, mely nem egyéb a szkiith-magyar HAT számnévnél, mely is elül az uraliakban még kemény toroknémát (kot, kud, koto, kziusz, kuuszi), belül pedig a törökben stb (alti stb) valóságos l betűt tartalmaz. Mindenek fölött pedig érdekletes negyedikül CELENTIS (olv. kelentisz) = kilencz, véleményem szerint toldalék nélkül, minek lehetségére ugyanezen sorozatban még Igin és Quimas = ipjjn nyújtanak hason példát. Fölhívom a nyelvészetet e nevezetes szónak bárhonnani kimutatására ki- lencz szám értelmében magyar nyelvünkön kivül ! E n n e k kilencz-ével ellenben oly tökéletesen egyez, hogy öt nem csak népköltözködési szküth emléknek, hanem b ű n - m a g y a r nyel- vünk egyik becses maradványgyöngyének első tekintetre is méltán elfogadhatjuk, s oly hatályúnak, mely nem csak saját jogát ellenmondhatlanúl kivívja, hanem félreérthetlenségével az előzőleg említett más három szküth számnév megerősíté- sére i s , a mennyiben azok talán némi kétely alá eshetnének, támogatólag lép elő ; egymaga elegendő levén constatírozni e számnévsorozatban az á r j a és sémi nyelvtörzsek mellett egy harmadiknak is, még pedig a fentebb általam körrajzolt érte- lembeni szküthnek valóságos jelenlétét. Ki gyökünk be-nek logikai ellentéte (mint kis, keves a bő-nek) ; miként emettől beve — bé, bevöl = böl és bent, ismét belé, belől (mindkettő a Temet. Beszédben) és bent : úgy származnak amattól a részint régi és mai í r o t t , részint táj nyelvünkben föltaláltató kivé (szám kivé vettet, Debr. Cod.), kiv'ál vagy kivül és kint (kiint), ismét kidé, küliil (Beregh, Komárom), kiint alakok ; melyek közt a kivül összevonatik kill-lé, kii-lé ; s mivel tudvalevőleg van kivel, kével változata is : azt hiszem, kellett lenni kii, kél.

kel összerántásainak is (mely utóbbi hihetően kél, kel igénk- ben maradt fen , v. ö. t o l , tolvaj , tulajdon) , bár az idegen iratú celentis-ben szigorúságunknak legapróbbságig szállni alig szükséges. A régi magyar alakulásokban, mint бгг-tól bizon (bizon dolog, bizony isten) névként is szereplő, ma leg- inkább határzókat alakító n betű kül, kii, kél, kel, kivill, ktt- OTÍ-böl az öszhang törvénye szerint képez külön, kilen és ke- len vagy kelen alakokat; honnan lön a tíz-zel ösztétben-, mit

finnbuzgó társaink is e l f o g a d n a k , kilen-\-tíz — mai kilencz számszavunk ; a kezünk alatt levő abacusi ősrégi emlékben a tíz még'rö vidi tien eredetiségében : KELENTIZ, mutatkoz- ván ; mert ki is tagadhatná harmincz (régen harmicz) szám- szónkban ugyanezen ít'z-nek ugyanily összevonatása előtt ugyanily alakban léteztének szükségét? Az abacusi C E L E N - TIS-nek értelme már, valamint mai kilenczünknek is : egyen kivül tiz, vagy egy hiján tíz ; mit a régi nyelv röviden így fejezett volna ki : Mon tiz, kívülen tiz, külön tiz. Ugyanazon eszmemenet, mely a rómainál a kilencz számot tizet jegyző X elé vetett I-vel, amannak egy hiján voltát jelenteni akaró- lag tevé nézleletessé, nyelvében pedig a szanszkrit unavinçati és latin undeviginti-ícle kifejezéseknek a magyar közmondás kedélyes „tizenkilencz egy hiján husz"-ának megfelelöleg adott létet.

E szerint e tiszteletes régi maradvány, mely senki más- nak nem lehet oly fontos érdekű mint a m a g y a r n a k , s m e - lyet teljesen megfejteni is íme először n e k ü n k lehete, négy sémi s egy á r j a mellett négy szküth számszót tartott f e n n , ta- n u s á g u l , mikép azon faj , melynek ajkáról vagy írott példá- nyairól e nevezetek a középkori Európa számtanába behatol- tak , diadalmas fegyverei mellett szelídebb ismeretek hatal- mával is tette nyugaton hódításait. Hogy a három nyelvtörzs ugyanazon tárgysorozat körüli vegyülete a mindennapi életben sem példanélküli : mutatja avagy csak heti napjaink magyar neveinek sorozata is, melyben vasárnapon kivül kettő v a n szküth (hétfő , k e d d ) , három árja (szerda, csütörtök, péntek) és egy , t. i. a szombat nyilván sémi eredetű ; minek azonban igen egyszerű megfejtését a d j a szküth f a j ú nemzetünknek árja környezetben települése, keresztyénülése s térítőitől ószö- vetségi elemekkel már elteiülve levő egyházéleti nyelvnek el- sajátítása. Méltóbban párhuzamosíthatnám talán a Kurus-ok, Darjavás-ok vagy Csajarsások hármas nyelvű ékirati tábláival e fejedelmi emlékünket, miután ez is mint amazok néptörté- nelmi fontos fejleményekről láttatik nekem beszélni a három nagy nyelvtörzs csodálatos találkozásában ! D e mikép, mikor és minő körülmények közt történt Európa nyugati részeiben e találkozás? hűn behatolások eredménye-e ezen névsoro~

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

zat mindjárt a középkor küszöbén, kapcsolatban a goth ura- lommal s lerakodva a nyugati rabbi bölcseség rétegei közé ?

— vagy a chagánok s várkunjaik térítői vették át kölcsönben a keresztyén hitért proselytáik némi számtani ismereteit? — vagy végre a X-dik században nyugati kaland jaikra száguldó magyarok tömegében föloldott testvérfajok fris hozományai kínálkoztak-e, keleti rejtély esség ingerében , az Abacus tu- dós kezelőinek, ösapexeik régibb nevezetei helyett? megfe- lelni nem könnyű dolog. Az első fölvételt látszik támogatni a kérdéses szküth számneveknek magához a régibb magyar nyelvhez képest is föltűnő ódonszerüsége ; mihez talán némi gyenge commentárul Priskos álszeméremböl feledésbe nem bocsátandó szavai j á r u l h a t n a k , az e g y e t l e n e k , melyek az Ételei kunok nyelvének divatoztáról adatot tartalmaznak :

„Magok k ö z ö t t , ú g y m o n d , barbár nyelvöket használják s ezt némi büszkeség érzetével teszik ; különben egyfelül a h ű n , másfelül a goth, de szintén az ausoni nyelvvel is él- nek , azok tudniillik, kik a rómaiakkal sürübb közlekedésben állnak." Mely előadást, hogy a XVI-dik századi Alcyoni Péter nevezetes szavaival i s , miszerint „Etele maga t a r t o - mányából nyelvtanító mestereket hívott, kik az olaszokat goth (hún) nyelvre oktassák" nem támogathatom, oka, mert szerzőnk b á r régibb görög kézi rati forrásra hivatkozik, m é g i s igen kései és biztalan kútfő a r r a , hogy némi tekintélylyel idézni bátorkodhatnám. — A harmadik fölvétel mellett p e - dig, miszerint kérdéses emlékünk a hún magyar törzs utolsó rajának befolyása alatt kelt v o l n a , nyomosán látszik szólani a szkütli számszók társaságában sémi de nem arab, hanem inkább héber és arami jellegű nevezetek hason számmali föl- tűnte számnévsorozatunkban. Mert ámbár az óvilág három részében fölösen elterjedt zsidóság, számos zsinagógáival, kereskedelmi egybeköttetéseivel, majd a görög és arab tu- domány elsajátításával, a csillagászati, orvostani s bölcse leti legjelesb müvek lefordításával a nyugati tudományos á l - lapotokra már a népvándorlások kezdete óta jelentékeny be- folyást vívott k i : ez mindazáltal a sémi számnevek k ö z b e - vegyiiltének lehetségére kérdéses emlékünkben csak általán vonatkozik, egyenes fény vetés nélkül azon meglepő t á r s a -

s á g r a , melyben aiok itt váltakozva szküth számnevekkel egybefonatkozottan fordulnak elő. Ily t ü n e m é n y , ha nem csalatkozom, kozár műveltség nyomaira vezethet vissza, mely nép fejedelmei a VII- dik századtól fogva rabbi vallást és tu- dományt honosítottak meg j o g a r u k a l a t t , s Jószef kozár fe jedeleinnek Chaszdaj rabbivali levélváltásában , úgy a Bux- torf által héber és latin nyelven kiadott ^TD könyvben, iro- dalmi emlékek-fenmaradtára is adtak alkalmat. Már a kozá- rok őseinkkeli hosszú érülközései s egyik á g u k n a k , a kavar - nak kevéssel az úgy nevezett kijövet előtt hozzánk csatlako- zása mintegy ösvényt látszanak egyengetni azon lehetőségre, hogy a magyar számnevek társaságában aramiak is fészkelhet- ték meg magokat a semmi esetre nem nélkülözhető irodák- ban , az olyan a milyen, de létezni kellett, tanodákban honnan a két nyelvtörzs számnevei a kijövet után egy és azon alkalommal áradhattak volna át az európai számtudo- mányba ; természetesen csak egyes műszókra mint a cab- balisticus tudákosság legalkalmasb tárgyaira — szorítkozva, hol csodásságuk érdekéhez a számjegyek mysticus ábráinak kisérete is nem kevés mértékben járulhata. Mert alig szükség emlékeztetnem, hogy nyugaton a számtani ismeretek egész az arabokig főleg az iskolában, s a mai számrendszerünknek megfelelő abacusi rendszer titkai csupán a kevés avatottak kézirataiban lappangottak ; honnan valamint emennek cse- kély kihatása volt az életre , oly csekély , hogy okmányok - bani használatba sem ment á l t a l , oly csekély, hogy ime lé- teztének homályait is legújabban munkába került eloszlatni : úgy az ide vonatkozó számjegyek és számnevek is a középkor- ban népszerű elterjedtségnek épen nem örvendhetcnek ; sőt minden oda látszik mutatni, hogy az utóbbiak csupán egyes tudósok tanulmánya s gyönyöre tárgyául szolgálának, kik magok is a kor-kívánt:i rejtélyességbe szerettek burkolódzni s a barbár nevezetek idegenszerű hangjával örömest űztek vala p o m p á t , mindaddig, míg az arabokkali találkozás e rend- szert apránként bevitte és elterjesztette a közéletben; midőn aztán a mysticus nevek fénykört vesztve csakhamar vég ki- enyészésnek indúltak

Jól érzem, tisztelt osztályülés ! hogy a mily érdekes

б

LUGOSSY JÓZSEF. t

reánk nézve a nyugati középkor számtani Jatin kézirataiban- e néhány szküth számnévveli találkozás , épen oly kevés a z , mit ezek oda juttának földerítésére fölhozhaték ; i n k á b b csak tapogatózó kérdések valának ezek, s a tény elmondásá- hoz , mi egyedül vala czélom, kielégítő felelet becse nélkül csatlakozók. A külföldi tudományt a nyelvtörzsek itteni ta- lálkozásának tüneménye által eddigelé csekély m é r t é k b e n látjuk érdeklettnek ; az ide tartozó némi vizsgálatok e r e d - ményét Arneth következő szavaiban találjuk öszpontosítva :

„A fölmutatott számnevek, úgymond, nyilván két nyelvtörzs (az árja és sémi) birodalmába tartozók. E tény bennünket az eufrati tartományokhoz v e z e t , hol a k é t nyelvtörs uralma, egymásmelleit kölönféle vegyülésekben létezett. Úgy látszik, hogy a chaldok Babylonban ismeretesek voltak m á r a e o l u m - nák rendszerével, a mint azt Boëth előterjesztette , s tőlök vette azt át egyebekkel együtt Pythagoras. A rómaiak , kik a számtani irányhozi hajlamukban Pythagoras követőihez csatlakoztak, lőnek e találmány öröklői s fentartói." E n pe- dig azt m o n d o m , hogy e nézetben azonkívül hogy a szküth elem egészen mellőzve van, egyszersmind össze van tévesztve a rendszer kérdése a nevezetek véghetlenül különböző k é r d é - sével ; e csak rövid tüneményként szereplett nevezetek oly roppant időkre épen nem visszavihetök , hanem szükségkép a népköltözködés idejére korlátolandók. — A legnagyobb baj épen abban áll, hogy a kéziratokhoz mellékelt kérdéses számnevek passusai a B o ö t h e k , Gerbertek stb szövegétől függetlenek levén, föltünésök első korát biztosan be nem vallják ; és ha legelőször Boëth mértana XI-dik századi kéz i r a t a i b a n , melyeknél régiebbeket nem ismerünk, merülnek föl : ezzel még koránt sincs határozottabb körvonalok közé korlátolva a megelőző szintén hat százados időtér, melyen hogy magának Boëth Geometriájának is hol vagyon helye ? nem annak beljegyeiből, hanem irodalom- és köztörténeti egyéb adatokbóljtudjuk ; minélfogva számneveinkről sem több bizonyos, mint hogy azok XI-dik századnál nem innenbiek ; de hogy azon túl föl a VI-dik vagy V - d i k i g , sőt a n é p v á n - dorlás első megnyíltáig, mikorra tehetők ? annak meghatár- zására elegendő itészeti készlet nem áll jelenben rendelkezé-

síinkre. C s a k , ha egykor Európa minden könyvtáraiból a bennök Chasles meggyőződése szerint is tetemes számmal lappangani kellő kéziratai úgy Boötli többször említett mun- kájának, mint az Abacusrendszerről tanító középkori érteke- zéseknek, mindnyájan napfényre hozva s vizsgálat alá vetve, iigy szintén e még zsengében levő tárgyra világot vethető egyéb körülmények is földerítve leendnek : fog sikerülni mindezek egybevetéséből e nevezetes nyelvmaradvány ko- rára s innen ismét néptörténelmi egybefüggésére is biztosb következéseket vonnunk.

A MAGYAR SZÓBELI H A N G S Ú L Y

APOLOGIÁJA

HUNFALVY PÁL rend. tagtól.

Olvasta december 10. 1857.

A magyar tudományos Akadémia nyelvtudományi osz- tályának legfőbb kötelessége vizsgálni, kutatni a magyarnyel- vet, s így építeni annak tudományát. A vizsgálódás, kutatás különböző eredményekre vihet, a mint különbözők a vizsgá- lás módja , a vizsgálónak eszközei, felfogása stb. Ha, e k ü - lönbségek eldugva maradnának, a tudomány,.vagy is a tények lehető helyes felfogása meg természetszerű előadása, nem gyarapodhatnék : ellenben ha azokat közöl jük egymással, le- hetetlen, hogy vele a tudományoskodók és maga a tudomány ne nyerjenek. A tisztelt osztály volt eddigelé is azon hallga- tóság, mely elibe kitártuk nézeteinket : most is ide hozom apologiámat, mely azonban, úgy hiszem és reménylem, puszta feleselésnél több lesz.

Nyelvtudományunk folyó történeteiben а hangsúly és az ige-idők jelentése aligha utolsó kérdések. Mindegyikrül nyilatkoztam a M. Nyelvészet füzeteiben : mindenik ellen hatalmas czáfoló állott fel itt az osztály színe előtt. Ballagi úr hangsúlybeli felfogásomat támadá m e g , Fogarasi úr az idők dolgában ira ellenem nagy készülettel, súlyos fegyver-

3 0 HUNFAL VT PÁL.

rel ; a hangsúlyra nézve is nyilatkozni f o g , úgy, hogy , ha Ballagi úr itészetét kibírnám is valahogy , nem vagyok még biztosítva a másik megtámadó ellen, ki alkalmasint ma is nem védelmemet, hanem botlásimat lesi. Mert ma igazán vé- delmezni akarom, ha lehet, magamat azon gyanú ellen, hogy hebehurgyán szökdécselek , s nem járok illö tudományos lé- péssel ; azután dolgozatimat azon szörnyű vád ellen , hogy azokban „egy mákszemnyi valóság nincsen." D e , mint mon- dám , puszta feleselésnél több lesz előadásomban. Kezdjük a szóbeli hangsúlyval és Ballagi úr illető czáfolatával.

I.

*

A magyar szóbeli hangsúlyrul ezeket írám a M. Nyel- vészet első évi folyamában :

„Melyik szótagon találjuk a szóbeli hangsúlyt? Miután a szó çészei, melyek képzők és ragok képiben a szótörzshöz járulnak , meghatározott rendben az első és másod értelmű

képzők szerint következnek egymásután : a szóbeli hangsúlyt mindig a szótörzsön találjuk, minthogy ezzel j á r az első érte- lem. Egy hangegység foglalja tehát össze a képzőket és ra- gokat, melyek kiegészítik a szótörzöt. A hangegység a szó- torzsnek a képzők és ragok fölötti uralkodásábul ered ; a hangsúly a szótörzsön van , s ezért azt m o n d j u k , hogy nyel- vünkben az értelmi hangsúly uralkodik."

„De v a n - e igazán hangsúly a magyar nyelvben? Nem hallatlan-e az, s mivel h a l l a t l a n , nem hamis-e? Nálunk sem hallatlan a hangsúlyróli beszéd." — A mondatbeli hangsúly- rul értekeztek Fogarasi és Szilágyi István ; a szóbelirül T o l d y , ( F o g a r a s i ) , Greguss Ágost. — „De koránt sem azért van hangsúly a magyar nyelvben , mivel azt néhányan állítgatták , hanem azért van , mert jól létegzett nyelv nem is lehet el hangsúly nélkül. Hol képzők és ragok valami szótörzs zsel, hogy úgy mondjam , élő szóvá lesznek : ott a hangsúly az élő szónak lelke. Hisz e nélkül a képzők és ragok meg annyi külön szók maradnának, és szóalkotásnak, szóidomnak legkisebb híre sem volna a nyelvben. Ámde a magyar nyelv- ben van szóalkotás és szóidom ; van abban tehát hatigsúly is,

m é g p e d i g értelmi, mely a legtermészetesebb." (Magy. Ny.

I. 182. 1.).

„Ezen előadásbul tanuljuk, mit különben a német, fran- czia és olasz nyelvek példája is hirdet, hogy az egy fajhoz tartozó nyelvek nem vallják azon egy hangsúly-rendszert, így ha körülnézünk az áltaji faj nyelvei között, arrul értesü- lünk, hogy a finn, a lapp, a szürjän stb nyelvek megegyeznek a magyarral a hangsúlyra nézve ; de a j a k u t nyelv a végszó- tagot hangsúlyozza, mint a franczia, a török is azt teszi, bár sok kivétellel. Látjuk továbbá azt is, hogy a m a g y a r , finn, szürjän, lapp nyelvek a hangsúlyrendszer elvében a germán nyelvekkel is megegyeznek, mit Bopp nem tud, kinek figyelme az ind-germán, vagy á r j a nyelvekre van irányozva."

„Azt mondjft, talán némely olvasó , hogy a magyar éa német hangsúly közt nagy különbség v a n , mert a magyar nyelv sokkal inkább mennyiséges mint a német. — Az igaz- ság ez. A magyar nyelvben a mennyiség és hangsúly mint- egy egyenlő hatásúak, vagyis az egyik mégolyan erős nálunk mint a másik. Tusakodnak tehát egymással, a nélkül, hogy a hangsúly győzhetne mindig. Nálunk a rövid szótag is, ha az a törzs , hangsúlyos, a képző vagy rag pedig hosszú lehet.

Itt (apám, anyám) a hangsúlyos tag nem csonkíthatja meg a másiknak mennyiségét, sem maga nem lesz, hangsúlya segít- ségével hosszúvá : viszont a ragos tag, inert hosszú, nem von- hatja magára a hangsúlyt. Ellenben a német nyelvben a hangsúly győzni kezd már a mennyiségen, de még nem győzte le azt. Tehát a hangsúlyos tag annyit ér abban, mint a hosz- szú : de a hosszú tag nem lesz még röviddé, mivel hangsúly- talan. Az angol nyelvben tökéletesen győzött már a hang- súly." — — „S a z , hogy a magyarban a mennyiség még egyenlő jogú a hangsúlylyal, lehetett oka azon figyelmetlen- ségnek a nyelvtanítók részérül, mely miatt homályban maradt eddig ezen tárgy. Elősegítette azt bizonyosan a latin és gö- rög idomú versírás is, mely csak a mennyiségre nézett."

„A szótörzsön nyugszik a magyar hangsúly, ntely egy- séget hoz a szóba, s azért értelmi az. De ha figyelmezünk a magyar ejtésre, azt találjuk, hogy a soktagú szókban a törzs hangsúlyán kivül más hangsúly is van. Р. о. a „látogattathat-

3 2 HUNFAL VT PÁL.

nálak" szóban -világosan érezzük, bogy lát tagon a fősúly fekszik, de az ejtés kiemeli némileg a tat és ná képzőket is.

Ennek a mennyiség nem lehet egyedüli oka, mert gat és hat is torlat miatt annyit érnek, mint tat és ná : más okának kell tehát lenni. S van is következő. Az ejtés a képzők és ragok hosszú sorábul azokat kénytelen kiemelni, melyek az első és másod értelmen kivül leginkább irányozzák a jelentést. — Ehhez járúl még más ok is, nyelvünk mennyiséges Voltábul, mely az ejtést lejti vagy lengedi szakadékokban lejteti. Nyel- vünk ezen törekvése, hogy a legfőbb értelmi súlyon kivül az irányzó értelmet is k i e m e l j e , s azt lehetőleg a hangeséssel egyesítse, mind végig látható az ejtésen. — A magyar nyelv- ben kétféle hangsúlyt kell tehát megkülönböztetni : az értel- mit és ejtésit ; amaz a fő értelmet, ez az irányzó értelmet fe- jezi ki." (M. Ny. I. 183—185. 1.)

Idáig nem is igen talál újat az olvasó ; ezekben a ^>agy.

Nyelvészet alkalmasint csak annyit mondott, mennyit mások is mondtak e tárgy felől, habár világosabban fejezték volna is ki magokat, mint én szoktam írni. A miben másoktul külön- böztem , s a mi új volt a magyar szóbeli hangsúly tanában, azt a nyelv következő tüneményeikül hoztam ki.

Kihallgatván a nyelvet arra a kérdésre : vájjon a ma- gyar szóbeli hangsúly okoz-e a szókon látható jelenségeket is, melyeket nem lehet a szóelemzésbül kimagyarázni ? az, ha jól kérdeztem ki, s h a j ó i értöttem a nyelvet, ezekkel felelt : 1. A magánszólók (magánhangzók) hangegyezése a szó- beli hangsúly eredménye ;

2. A ragok és képzők különböző mivolta és hatása a szókra, ugyan ezen hangsúly működését tanúsítja;

3. A magánszólók különböző nehézsége elősegíti a hang- súly működését. Nem tudományos, tárgylagi r e n d , hanem mentül könnyebb érthetőség lévén itt az irányzó, ezen sorban fogom előadni a nyelv tüneményeit, melyekbül a szóbeli hangsúly eredményeit, annál fogva hatását is kiolvasom.

I. A magánszólok hangegyezése a magyar szók alkotmányiban, a szóbeli hangsúly eredménye.

A magyar nyelv valamennyi jelenségei közzül légin-