LÉGVÁRAK VAGY VÉGVÁRAK?

Teljes szövegt

(1)

(2)

(3)

(4) KAMARÁS ISTVÁN. LÉGVÁRAK VAGY VÉGVÁRAK? Tanulmányok/ esszék, vitacikkek az olvasásról és a könyvtárról. MÚZSÁK KÖZM ŰVELŐDÉSI KIADÓ, BUDAPEST 1985.

(5) A borítót tervezte: Ducki Krzysztof. ric^.T^. ISBN 963 564 075 7 Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest Felelős kiadó: Nemes Iván igazgató Megjelent: 20,4 A/5 ív terjedelemben 10392/84 Készült: a Múzsák Közművelődési Kiadó nyomdájában.

(6) Papp Istvánnak. NÉHÁNY SOR AZ OLVASÓHOZ. So kféle ködkép nehezíti az olvasm ányközvetítők m u n k á já t: az átlag o lvasó és a senkivel össze nem haso nlítható „k ü lö n b e já ra tú o lvasó ” ködképe, a „sze n t könyv” , a tú lérté ke lt o lva sá s és az e la vu ló , a korszerűtlenné váló, a töm egközlési fo rra d a lom á lta l félresöp ört könyv ködképe, a lelkes m unkával átform álh ató olvasói tudat és a kem ényen determ in ált, m eg változtathatatlan ízlés ködképe, az olvasó nép és a n eo an alfa b étizm u s ködképe, az alap intézm ény-kö nyvtár és az ínségkonyha-könyvtár ködképe. A ködképek ellen sokan - könyvtárosok, népm űvelők, könyvter jesztők, ta n á ro k és más olvasm ányközvetítők is - lé g vá ra ka t em elnek, pedig a köd lovagok ellen erős vég várak kellen ének, és vitézség. A kérdésre - lég vá ra k vagy vé g vá ra k? - könnyű a v á la sz, de a rra , hogy am it felépítettü nk, légvár-e vagy vég vár, jó val nehezebb, mert ezt c sa k h arc közben lehet kipró bálni és m eg állap ítan i, békeidőben a la p o s körültekintés, hozzáértés, sőt még szeren cse is kell hozzá. H a d viselt írásaim m al egy erős végvári rendszer kiép ítéséhez szeretnék segítség et n yú j tan i a közm űvelődés szakem b erein ek.. 3.

(7)

(8) OLVASÁSTÉRKÉP.

(9)

(10) KÖZELKÉPEK OLVASÁSI KULTÚRÁNKRÓL. Szégyenkezhet egy olyan o rszág, ahol m inim ális az a n a lfa b é tá k a rá n y a ? Ahol a lako sság 90 szá zalé ka tart valam i o lva sn iva ló t kezeügyében? Ahol a felnőtt lak o s ság kéth arm ada le g a lá b b egy könyvet elo lvas egy évben? Ahol leg kedvesebbnek mondott időtöltés a televízió m ellett az o lva sá s? Ahol ilyen ütem ben gyarap o d n ak az otthoni könyvgyűjtem ények? Ahol m inden m ásodik m unkásolvasó találko zo tt m ár Tolsztoj v alam e lyik regényével? A k á r s a já t m últunkhoz, a k á r a mai fe jle tt világhoz m érjük o lva sá si kultú ránkat, nyilvánvaló vá v á lik : m egengedhetjük m agunknak, hogy a kedvező összkép különböző o ld a la iró l tá rg yilag o s közelképeket készíthessünk. A m atem atikai készségek terén a világ é lv o n a lá b a n vagyunk, az o lva sá si kész ségek fe jle ttsé g é n e k szintje ala cso n y. Eléggé m agas a fé la n a lfa b é tá k , a nehezen olvasó k a rá n y a , még a fia ta lo k körében is. A könyvtárakban is lehet találko zn i néha folyékonyan o lvasni nem tudó, és ezért képeket, képeskönyveket, képregé nyeket nézegető tíz-tizenkét éves gyerekkel. Az o lva sá s k iszo rításával vádo lt televíziót a kutatók felm entették, a könyv vég n a p ja it hirdető ham is p rófétákat többek között s a já t könyveik széles o lvasó tábo ra c áfo lta meg. M égis, a televízió val bővülő k u ltu rális k ín á la t is részese a n n a k , hogy M agyaro rszágo n az o lva sá sra és ta n u lá s ra fordított idő az utóbbi tíz év a la tt felére csökkent. C su p án a Benyovszky-sorozatra több időt szenteltünk a n n a k id ején , mint az o lv a sá sra , rá d ió h a llg a tá s ra , mozi-, színház- és m úzeu m láto gatásra együtt. U g yan ez idő a la tt az o lvasók a rá n y a nem csökkent. Elképzelhető, hogy valam elyest gyorsult az o lva sá s seb esség e, tu d ato sab b lett a könyvek k iv á la sztá sa , de hogy e téren nem következett be olyan mértékű válto zás, mint az o lva sá sra fordított időnél, az bizonyos. Igaz, hogy az ,, inkáb b tévében nézem ” és az „in k á b b tévét n ézek” kifogás első so rban a mozi-, színház-, múzeum- és sp o rtrend ezvény-láto gatást a b b a hagyok körében g yakori, de egyre többször fordul elő (legtöbbször szem érm esebb form ában hangzik, és á lta lá b a n c sa k egy-egy könyv „m e g c s a lá s á é rt” m entegetőz nek) azo kn ál is, ak ik csö kkentik, szüneteltetik vagy a b b a h a g y já k a könyvek o lva sá sá t. Felvetődhet a kérdés, miért használom az o lva sá s m ércéjéül első so rban a könyvet. Elképzelhető , hogy v alak i a „ la s s ú ” könyvek helyett csa k a „fü rg e ” ú js á gokból és folyóiratokból tájéko zó d ik és m űvelődik, de a való sá g b a n egészen kicsiny (tized száza léko t sem kitevő) a könyvet m ellőző rendszeres olvasók rendhagyó cso po rtja. N em csak a kön yvo lvasásnak, hanem az ú jsá g o lv a sá sn a k is rokonfogalm a az értelm ezés. A könyvet olvasók m ásképpen o lva sn ak ú jságo t, mint a könyvet m el lőzök, a fo lyóirat-olvasók nagy többsége a könyvet o lvasók leg belső bb köréből szá r m azik. N agy a különbség p éld áu l a könyvet o lvasók és a könyvet mellőzök között ab b an a tekintetben, hogy mit o lva sn ak el a n ap ilap o kb ó l, különösen a po litikai, a g a zd a sá g i és a k u ltu rális cikkek esetéb en. M ás a helyzet az olyan képes heti lapo k o lv a sá s á n á l, mint a Nők L a p ja . Ezt a lap o t (a leg széleseb b körbe eljutó o lva s m ányt) félm illió nyi könyvet nem olvasó is kézbe veszi. Többségük elejétől végéig el is o lva ssa . Az „ o lv a s á s ” szó ebben az esetben persze egészen m ást jele n t. A N ők L a p ja o lva só in a k nagy része - első so rb an nem a lap h ib á jáb ó l - eg yá ltalán nem em lékszik a legutóbb olvasott szám b an m egjelenő írások szerzőjére, cím ére. Sokszor ta rta lm á ra sem ! Sokan ilyeténképpen szám o ln ak b e : „o lvastam egy ilyen riportot, azt hiszem P o rtu g áliáró l, de lehet hogy Lib ano nró l, egy hogyishívjákot arról 7.

(11) a szo cialista b rig ád ró l, egyet a fa lu si tanító nő krő l, egy cikket a faliszőnyeg-készítésről, egyet pedig a gyerek e lle n i tablettáról*'. ö t egészen különböző, de két nap után összem osódó írá ssa l találko zo tt az illető (és több tízezer tá rsa ), közöttük egyik kiváló írónk kitűnő n o v e llá já va l, an é lkü l hogy fo galm a lett volna arró l, hogy novellát, irodalm i művet is olvasott. A készü lé ket m űsorkezdetkor bekap csoló , és m űsorzárásig üzem eltető ,,té v é rá g c sá ló ” rokona az „ú js á g rá g c s á ló ” , aki a k a rv a -a k a ra tla n fontos és remek írá so k at is „e lo lv a s ” , de nem tud róluk. A könyvet is o lvasó knak csa k csekély töredéke olvas könyvből és folyóiratból novellát, a könyvet nem o lvasó knak viszont csaknem fe le „o lv a s ” képes lapo kból. „ O lv a s ” és mégsem olvas. Nem tud róla, mégis m arad belőle v alam i, am ire építeni lehet. Az o lva sá s e lő isko lá in a k, a kép e slap o kn ak, illetve szerkesztő ig azg ató ikn a k nagyon nagy a fe la d a ta és a fe lelő ssé g e . Még nagyobb a fe lelő ssé g e , még nehezeb b a fe la d a ta az isko lákn a k, ahol ma még nagyon keveset törődnek a jól-rosszul írni-olvasni tudó o lva só kka l. Igaz, ta n ít já k őket irodalom történetre, a klassziku sok istenfélő tiszteletére, a művek „ á ll a m ilag jóváhagyo tt eszm ei m o n d a n iv a ló já ra ” , de arról m ár kevés szó esik, hogy mitől szép, mitől érdekes a mű. Az órákon a tanu ló k irodalm i kegyhelyeket lá to g a t nak, le ró ják tiszteletüket a klassziku sok előtt, idegenvezetőként fe lm o n d ják a csoda történetét, de nem részesü lh etnek a cso d áb a n , nem fejthetik meg titkát, leg felje b b telibe ta lá lh a tjá k a b ú csú járó h e ly céllö vö ld éjéb en az előző órán kitűzött, vagy a tankönyvből felad o tt eszm ei m ondanivalót. A lig -alig hangzik el a „T e tsze tt?” kér dés, szentségtörésszám ba m enne a „N em te tsze tt!” vagy a „N em é rte m !” v á la sz, pedig ezek ind oko lása lehetne a leg izg alm asa b b viták, és a mű m eg fejtésére in duló felfed ező u tak k iin d uló p o ntja. Az a tény, hogy a Zrínyi eposzát tanu ló diáko k m ár régen túl v an n a k Jó ka in , hogy a Jó ka it tanu ló d iá k m ár H em ing w ayn él, B er kesinéi vagy Bulg ako vnál tart, bizonyos m értékig szükségszerű, de hogy a ta n á ro k nem igen tu d n ak d iá k ja ik „m a g á n o lv a sm á n y a iró l” , élm ényeik fő fo rrá sa iró l, az m ár e g yá ltalán nem, pedig - sajn o s - ez is ugyanúgy tény, mint az elő bbiek. A „félm űvelő d ő k” nagy része könyveket is ta rt o tth on áb an, sőt o lva sg a tja is azo kat, de kevés közöttük a kételkedő, a kérdező, a tévében láto ttakn ak u tán an éző . Kevés közöttük a „le xiko n o s em b er” . Ez viszont a kön yvhaszn álatra (in form áció h a s zn á la tra ) nem igen tanító és ösztönző, a tankönyv vetélytársait nem igen szív lelő iskola so kadik a d ó ssá g a . Ki tu dja h án yad ik, és mi m indenre képes tévékészülékünket v á sá ro lju k meg m ajd 2000-ben? Azt viszont tu d juk az o lva sá sszo cio ló g ia kutatóitól, hogy olvasói „vevő készü lékein k” 2000-ben nem igen különböznek m ajd a m ostanitól. Lehang oló kijelen tésem nek nem a pesszim izm usom , hanem a múlttá váló , de a jövőbe is b e le szóló jele n a m ag yarázata . Jó ka i M ó r szívós je le n lé te , és néhány m akacs tény az ízlés történetének elm últ fél é vszázad áb ó l csa k szerény mértékű válto záso kat sejtet. Az olvasm ányok szerzői, de még a tém ák is gyorsab ban válto zn ak, mint az olvasói straté g iák. A cím eket, szerzőket, szereplőket oly gyorsan felejtő olvasók h ih e tetle nül következetesek a különböző esztétikai m inőségek és m inem űségek m eg ítélé sében. K ísérletek b izo nyítják, hogy két-három év eltelte után m eghökkentően azo nos módon értékelü nk különböző je lle g ű és értékű verseket, képzőm űvészeti a lk o tásokat. Az ízlés a la k íth a tó sá g á t ezek a tények nem c á fo ljá k , de jól p é ld ázzák a fe la d a t n ehézségét. M ár m aga a k ín á la t is a la k íth a tja az ízlést, ha ezt az ízlés tu la jd o n o sá n a k életm ó dja és é rtékre n d je is úgy a k a rja . A la k íth a tja , de ko n zervál h a tja , ja v íth a tja , de ron th atja is. Jó ka i M ó r ma is szerepel a m agyar olvasó k ízléscím eréb en, çJe a m ellé kalako k közül jó néhány kicserélődött. Az ú ja k között H em ingw ay, F e je s , M o ld o v a , Berkesi, 8.

(12) Szilvási m ellett fe ltű n ik a ,.fia ta l Jó k a i” , Jó ka i A n n a is. A cserék egy része nem jele n ti az ízlés válto zá sá t, a rom antika és lektűrigényt a ,,to váb b szo lg á ló ” D um as, M itch e l, Cronin m ellett az ,,üg yeletes” lektűrírók e lé g ítik ki. V e lü k szem ben o lva s m ányközvetítő rendszerünk nem elég következetes. A kritika - ha fo g lalko zik ve lük - nem so ro lja m űveiket az esztétikai értékek közé, a szerzők m égis d íja k a t kap n ak, író-olvasó találko zó k ü nn ep elt hősei, a rádió-, tévé- és film válto zato kban a töm egkom m unikáció is felrö p p enti m űveiket, és még az érettségi tételek közé is b e kerülnek olykor, m éghozzá nem n egatív p éld akén t. M ítoszok hősei ők, a mítoszok szerzői pedig sok esetben éppen m aguk az olvasók igényei előtt tisztelgő o lva s m ányközvetítők, a kiadói szerkesztők, könyvtárosok, könyvterjesztők, am ikor e szté tikai értékek h íján úgynevezett egyéb értékekre hivatkoznak. Elhiszik és elhitetik, hogy az olvasók úgyis kinőnek b előlük, hogy éppen ezek vezetnek az értékes mű vekhez. Szám os, de az összeshez képest elenyésző arán yú esetben ez is m egtörtén het, de az o lva sá sszo cio ló g iai és o lva sá slé le k ta n i kutatáso k szerint ezek a művek inkáb b fékeznek, é rzéste le n íte n e k, álfe szü ltség ü kke l ak ció ra érdem es fe szü ltsé geket o lta n a k ki. A leg elte rje d te b b mítoszok egyike az értékes iro d alm at kiszorító lektűr. Ez a mítosz eltúlo zza az értékes irodalom iránti igényeket. S ajn o s, az értékes irodalom katarzist gerjesztő n ag yfeszültség ének fo g a d á sá ra ma még sok olvasói vevőkészülék nem a lk a lm a s. Igaz, sokkal több a lk a lm a s, mint azt az o lvasm ány közvetítő szakem berek g o n d o lják. A n agyfeszültségű, a szó esztétikai és po litikai értelm ében e g ya rá n t „rá z ó s ” tém ák és prob lém ák iránti komoly igény bizonyítható. Az a b aj, hogy az ilyen p rob lém ákat n ap ire n d re tűző kortárs irodalom - ez persze nem vétke - más hullám hosszon sug ároz, más nyelven szól, mint a hagyom ányos irodalom . So kféle irodalm i mű m ásféle hullám hosszon is vehető, mint am elyiken író do tt: az A n n a K a re n in a o lvash ató rom antikus-szom orkás regényként, a C s e n d e s Don vagy az Akiért a haran g szól izg alm as, „h á b o rú s ” regényként. G o ld in g , F a u lk ner, Böll, Bulg akov, S em pru n, S án ta , Ö rkény, M észö ly reg ényeit és a kortárs iro dalom leg nagyo bb részét az o lvasók nem igen tu d já k más hullám hosszon fo g ad ni, többek között azért, mert ezekre a m űvekre, illetve az ilyen művek sajáto s á b rá zo lá sm ó d jára m ár nem nagyon kerül sor a közép iskolákban sem, pedig m ár az á lta lán os isko la felső ta g o zatáb an fo g lalko zni kellen e az idősíkok v á ltá s á v a l, a belső m onológgal, a m ontázzsal. A fé la n a lfa b é tizm u s, a „té v é rá g c s á lá s ” , a lektű ro lvasás nem szüntethető meg k u ltu rális rá o lv a sá ssa l (m ég akko r sem, ha ez jó könyvekből történik), nem segíthet ra jta ö n m ag áb an az O lv a s ó N é p é rt- mozgalom sem. Az sem m egoldás, h a az o lva s m ányért és o lva sá sé rt felelő s intézm ények hig g ad tan k ivárják a „le ktű rem b e r” h a lá lá t jelentő szo cialista életm ód győzelm ét. Az em bert az „O lv a s s könyveket!” p la k á tn á l ezerszer erősebb tá rsa d a lm i kényszerek és ösztönzők a v a tjá k olvasó vá, de ezt a folyam atot a szín vo n a lasab b o lva sm á n ykín á lat, az értékekre és az élm ény re kon cen tráló o ktatás, valam in t a m ain ál jó val m élyebb olvasó- és o lvasm ány ism eretre tám aszkodó olvasm ányközvetítői g yako rlat jele n tő s m értékben serken t heti. (1976). 9.

(13) KEMÉNY ADATOK A VIDÉKISÉGRŐL ÉS A „DÁKASÁGRÓL”. Barátom , aki két évtized óta minden jelentő s m űvelődéspolitikai „a n y a g " m eg írá sáb a n közrem űködött, s aki m indenkinél m eg in g a th a tatla n a b b u l v a llja , hogy „a z anyag nem vész el, csak á ta la k u l” , ezúttal is m egosztotta velem g o n d ja it: hogyan látom én az o lvasásku tató „o lvasó szem ü ve g é vel" a falu és a város közötti s z a k a dékot, avagy közeledést (nem kívánt törlendő). Rossz a kérdésfelvetés, közöltem vele im már ki tu dja h ányad szo r, ő pedig m egnyugtatott, hogy éppen ehhez szeretne tőlem is ad aléko t, bizonyítékot, érvet. Először a jö vend ö lésekre hivatkoztam , melyek szerint a következő évtizedben jelentősen csökken B ud ap est d e m o g ráfiai súlya, és végképp ta rth a ta tla n n á fog válni az a n a p ja in k b a n is téves elké p ze lé s, hogy a m unkásság városban él. Ezután a falu és a város m ellé felso rakoztattam a tanyát, az a p ró falv at, a nagyközséget, a kisvárost, a nagyobb várost, m ajd a lako sság egynegyedét jele n tő budapesti ag g lo m eráció t em lítem . Térjün k a tá rg yra, sürget ingerülten barátom . A rra kíván csi, miben n yilvánul meg a le m a ra d ás az o lva sá s területén . Én is in g erült leszek, mint budapesti lakos azt hiszem jo g g a l, és a következőkkel traktálom „kem ény a d a to k ra " éhes b a rá to m at: Zugló lak ó in ak szám a 178 ezer, Szegedé 170 e ze r; Zugló közm űvelődési kön yvtárain ak ala p te rü le te 570 négyzetm éter, egy lako sra 0,6 kötet könyv ju t ; S ze geden ugyanez 2717 négyzetm éter és 3,2 kötet. C se p el la k ó in a k szám a 81 ezer, Ú jp esté 72 ezer, Szom bathelyé 77 ezer. M ivel barátom k ita lá lja a fo lytatást, n eh e zíteni kell a tá rsa sjá té k o t. Budafo k la k ó in a k szám a 50 ezer, ehhez 259 négyzetméter és 0,9 kötet „ já r " B u d a p e ste n ; a 6900 lakosú B a k ta ló rá n th á za a d a ta i 409 négyzetm éter és 4,1 kötet; C su rg ó é 387 négyzetm éter és 4,6 kötet; G yönkön u g yan ez 349 és 6. Barátom azzal érvel, hogy a rákosszentm ihályi m unkás is igénybe veheti az O rszá g g yű lé si Könyvtár a n ya g át, ám ezen m indjárt el is m osolyodik. Nézzük inkább azt, am i összeköt, ja v a s o lja barátom , ak in e k külön fejezetben kell fo glalko zni a vid éken élő é rtelm iség g el, aki a fa lu b a n is városi módon él. Bánlaky Pál A v id é k isé g tü n e tei cím ű írá s á ra utalva a „v á ro s it" „k is v á ro s ira " ja v í tottam, de barátom azzal érvel, hogy B án la ky c sa k egy . . .-tál je lze tt kisváros nem több, mint tíz fia ta l é rtelm isé g ijérő l ír. H a persze kem ény ad ato kkal igazolnám azt, am iről B án laky ír t . . . S ze ren cséje van b aráto m n ak, mert kevésszer ért olyan m eg rendülés, mint az Azon túl ott a tág világ című kötet kisvárosi színhelyű írá s á n a k o lva sá sak o r. Ebben a három ponttal je lö lt kisváro sb an ugyanis viszon tláthattam régebbi kutatásu nk egyik színhelyét, a Pontpontpont nevű já rá s i székhelyet, ahol is az ott élő értelm iség 150 kép viselő jén ek o lva sá si k u ltú rá já t vizsg áltu k Polónyi P é te r rel, éppen egy évtizede. Sok bosszúságot okozott nekünk a n n a k idején ez a Pont pontpont (a m iénk). N em igen ta lá ltu n k m agyarázato t a rra , hogy m iért lóg ki a sorból Pontpontpont értelm iségi o lva só ja . A m egyeszékhelyen élő é rtelm iség iek otthoni könyvgyűjtem ényeinek á tla g o s kötetszám a (a kk o r 1970-ben) 335 volt, az 5 -1 0 ezer lakosú nagyközségekben élőké 275 kötet, a kisközségekben élőké pedig 225. Idáig rendben is lett vo ln a, de Pontpontpont értelm iség e elrontotta a játé ko t 276-os á tla g á v a l. U gyan ez történt a könyvolvasás g y a k o risá g á n á l, a negyedév a la tt elolvasott könyvek szám a ugyanis a n égyféle telep ü lésen 7 ,3 1 ; 6 ,8 8 ; 6,99 és 5,70 volt. M egint egy bökkenő. És még egyéb bökkenők az o lva sá si kultúra más 10.

(14) m utató inál. Bánlaky írá s á t o lvasva úgy érzem , m eg találtam a m ag yarázato t: a vid ékiség b en , am ely a Pontpontpont típusú te lep ü lése kre jellem ző leg in káb b , jo b b a n , mint a n á lu k kisebb ek közül a n ag yo b b akra. *. *. *. Barátom azt ja v a s o lja , ..d iffe re n c iá lju n k ", ne b eszéljü n k á lta lá b a n az értelm i ségről. Javaslo m , v á la sszu k ki azo kat, akik ,,o lva sá sü g yb e n " hivatalbó l is é rd ek el tek, és lapozzuk fel Tánczos G á b o r A p e d a g ó g u s o k és az irodalom című könyvét, kedvenc p é ld a tá ra m a t a n n a k ig a z o lá s á ra , hogy m iként m ódosítja az olvasói pályát a lakóh elyi közeg. Elég csa k m egnézni, hogy mit o lvastak m ondjuk az á lta lá n o s isko la alsó tag o zatán tanító pedag óg uso k (1970-b en ): a bu d ap estiek, a vidéki városo kban és a falu n élők. B udap esten Passuth, R e m a rq u e és H em ingw ay, a kisebb városo kban Ném eth László, Passuth és B erkesi, falu n Hem ingw ay, B e rkesi és Szilvási volt akko r a három leg olvaso ttab b szerző. Ettől még a m érce lehet azo nos, veti e lle n e barátom . A m ércét képviselő kedvenc o lvasm ányok összetételét vizsg álva Tá n czo s azt ta p a s z ta lja , hogy a kedvencek között a klassziku s és a mo dern értékes irodalom a rá n y a a b u d ap estiekn él 53 szá zalé k, a kisebb városokban lakó kn ál 46 szá zalé k, a falu n élő knél 41 szá za lé k. (A gim názium i ta n á ro kn á l u gyan ezek az arán yo k a három szín h e lye n : 84, 77, 72 s zá za lé k .) Barátom elism eri az a d a tok m eg bízható ságát, de kevesli ezeket a különbségeket. S zo lg álh ato k nagyob bal is. A B udapesten tanító közép iskolai m ag yartanáro k 37 szá za lé ka em lít a k tu á lis o lvasm ányai között , , irodalm i sze n záció t" jelentő művet, vidéki k o llég áikn ak c sa k 15 s zá za lé k a . Hogy ezért a nagy külö nb ségért m ennyiben felelő s az o lva s m ányok k ín á la ta és m ennyiben az érd eklő d és, erről n in csen ek pontos a d a ta im ; egy b izto s: a vidék közm űvelődési könyvtárai le g a lá b b olyan jól el van n a k látva irodalm i sze n záció va l, mint a b u d ap estiek. Barátom fe lje g y zi: „H á trá n y o s helyzetű gyerekek szorozva h átrányos helyzetű ta n á ro kk a l = ? ? ? " A hátrányo s helyzetről eszem be ju t egy éppen ide kívánkozó kemény a d a t. H a a m unkások és az a lk alm azo ttak széles rétegét ing ázó kra és nem ing ázó kra, m ajd m indkét csoportot nőkre és fé rfia k ra , m ajd mind a négyet b u d ap estiekre, vid é ki városo kban élő kre osztjuk, és az o lva sá sra és ta n u lá sra fordított heti á tla g ó rá k a la p já n n agyság szerint sorba á llítju k a 12 réteget, ez a kép a la k u l k i: bu dapesti nem ingázó fé rfia k b u dapesti ingázó fé rfia k fa lu si nem ingázó fé rfia k kisvárosi nem ingázó fé rfia k kisvárosi ingázó fé rfia k fa lu si ingázó fé rfia k budapesti nem ingázó nők kisvárosi nem ingázó nők fa lu si nem ingázó nők fa lu si ingázó nők kisvárosi ingázó nők b u dapesti ingázó nők. 1,1 1,1 0,9 0,8 0,7 0,7 0,7 0,6 0,6 0,4 0,4 0,3.. Az igazi sza ka d ék a nők és a fé rfia k között van, k iá lt fel barátom , de azért azt is észreveszi, hogy bárm elyik rétegbeli ing ázók kevesebb időt fo rd ítan ak, vagy inkább fo rd íth atn ak, o lva sá sra és ta n u lá s ra , mint a nem ingázók. Barátom jól ismeri 11.

(15) azo kat a jö vend öléseket, melyek szerint az elkövetkezendő tíz évben az in g ázá s nemhogy csökkenne, de még valam enn yit növekszik is. Nem innen fúj a válto záso k szele, hanem az iskolázottság növekedése tölti fel a szakad éko t, érvel barátom , hiszen a jö vend ölések szerint 1990-re a középfokú és a n n á l m ag a sab b végzettsé gűek a rán ya m ár 6 5 -7 0 szá zalé k között lesz. Még kem ényebb ad ato kkal szo lg álh ato k : ismét az o lva sá sra és a ta n u lá sra fordított napi átla g id ő összevetését javaso lo m , ezúttal nem az ingázók, hanem a vezetők és értelm iségiek, valam in t a szak- és a betanított m unkások c s o p o rtja in á l: fa lu si értelm iségi fé rfia k budapesti értelm iségi fé rfia k kisvárosi értelm iségi fé rfia k bu dapesti értelm iségi nők kisvárosi értelm iségi nők budapesti m unkás fé rfia k fa lu si m unkás fé rfia k fa lu si értelm iségi nők kisvárosi m unkásnők fa lu si m unkásnők budapesti m unkásnők. 1,4 1,2 1,2 1,1 1,1 0,9 0,7 0,7 0,6 0,5 0,5.. B aráto m nak az a vélem énye, hogy ebből drám át lehetne írni. A drám a tra g i kus hőse az a fa lu si értelm iségi nő, ak in e k fe lea n n yi idő sem ju t o lva sá sra és ta n u lá s ra , mint a rétegéhez tartozó fé rfia k n a k , s alig több, mint a falu n élő szök és betanított m unkásoknak. (C s a k an n yit teszek hozzá, hogy ezek több mint tízéves ad ato k, azóta csaknem a fe lé re csökkent - országos átla g b a n - az o lva sá sra és ta n u lá sra forditott idő.) Barátom most m ár c sa k a te n d en ciákró l a k a r h a lla n i. Két névsorral szo lgálo k. Az egyik 1962-ből: Jó kai, Móricz, M ik száth, G á rd o n yi, V erne, Solohov, M óra , D um as, Tolsztoj, B erkesi. Ezek az írók voltak akko r a fa lu s ia k leg g yakrab b an előforduló o lvasm án yain k szerzői, g yako riság i so rrendb en. 1971-ben p e d ig ; B erkesi, S zilvási, Jókai, Passuth, M óricz, Mikszáth, F e k ete István, D um as, C u sa c k , S z a b ó M a g d a , Rejtő. Idézzük még ehhez G e r e b e n F e r e n c ko m m e n tárját: „ Ú j olvasói m ag atartás ez, mely m egkérdőjelezi a hagyom ányos értékeket, és helyükre többnyire még nem a hagyom ányosra épülő új értéket, hanem a n n a k félig vagy fé lre sik e rü lt len yo m a tát, illetve egyszerűen a szórakozó-fogyasztói attitűdöt á llítja . Egy változó világ válto zásb an levő, ta n á c s ta la n n a k tűnő é rtékre n d je m unkál itt.” És még egy ad at, G ere b en Fe re n c 1971-es fe lm é ré sé b ő l: az o lvasm ányan yag 50 szá za lé ka m indössze húsz író m űveiből á ll össze. A városi m unkásság és értelm iség o lva sm á n yain a k összetételét ezzel szem ben az o lvasm ányok v á lto za to ssá g á n a k lassú növekedése jellem zi. *. *. *. Barátom a rra kér, hogy ne az olvasói szokások többfélekép pen is értelm ezhető válto zá sá va l, hanem ennél sokkal kem ényebb ad ato k kal érzékeltessem az o lva sá si kultúra a la k u lá s á t első so rb an fa lu n , m ár csa k azért is, mert a m unkások jelentő s része is ott él. Ezek után már csak D á ka esete következhet. Egy veszprém i könyvtáros 1973-ban fe lke re ste Ughy Je n ő 1964-ben végzett o lva sá sszo cio ló g iai k u ta tá sá n a k egyik színhelyét, D ó kát, és mivel a n n a k idején is ő készítette ott az in terjú kat, „szem ta n ú ké n t” írh atta meg K ulturális változások 12.

(16) D ó ká n című könyvét. M iféle változásokról szám olhatott be Tóth D ezső, aki m el lesleg e község szülötte? A rró l, hogy 56-ról 3 szá za lé kra csö kkent azo kn ak a szám a, akikn ek 400 forint a la tt volt az egy főre jutó jö vedelm e, viszont 0-ról 18 szá za lé kra nőtt azoké, a k ik nek 1500 felett volt. 20-ról 94 szá za lé kra nőtt a m osógéppel, 0-ról 74 szá zalé kra a hűtőszekrénnyel, 8-ról 85 szá za lé k ra a te levízió készü lékkel, 3-ról 18 szá zalé kra a lem ezjátszó val vagy m agnóval rendelkezők a rá n y a . Az érettségizettek a rán ya 12-ről 29 szá za lé k ra em e lke d e tt; m ásfélszeresére az o rszágos, kétszeresére a me gyei n a p ila p o t előfizetők a rá n y a . Ezzel szem ben negyedére csökkent a m oziláto gatók, ötödére az ism eretterjesztő e lő a d á so k h a llg a tó in a k a rá n y a , nem növeke dett a könyvtári tagok és a m űvelődési otthonba já ró k a rá n y a . A könyvtári állo m ány 1447-ről 2719-re nőtt, a forgalom viszont 3625-ről 3151-re csökkent. Nem lett kisebb a könyv n élküli c sa lá d o k a rá n y a , a lig gyarap o do tt valam it az otthoni könyvállo m ány, és egyre kevesebb ju t a szab ad id ő b ő l az o lva sá sra . ..A ki régebben sokat olvasott, ha m egrótták is többen, am iért m unka helyett o lvas, tekin télynek szám ított a községb en” - írja Tóth D ezső. És m a? ,,A tudatos m űveltségigény kiesik a m indennap i életvitelb ő l. A s a já t *kis szocializm us* építése a közösségi érzés ro vására tö rtén ik.” És egy valam iko ri o lva só : „V a la m ik o r, am ikor so kat o lvastam , jól ismertem a modern mai iro d alm at is, de őszintén megmondom, ma nincs olyan kísértés az o lv a sá sra . Én úgy látom , ez n em csak nálam van így, hanem a rokonok és az ism erősök között is. Inkáb b tévén nézzük meg az iro d a l m at.” Szám om ra a legkem ényebb, leg in káb b fe jb e kólintó a d a t a következő: a „M ilye n o lvasm ányok irán t é rd e k lő d ik ?” kérdésre nem válaszo ló k a rá n ya 16-ról 32 szá za lé kra em elkedett. Term észetesen B udap esten is csökkent az o lva sá sra és ta n u lá sra fordított idő, és csökkent a rendszeresen o lvasók a rá n y a is, de a fő városban jelentő s mértékű az otthoni könyvek fe lh a lm o zó d á sa ; falu n nagyobb, B udapesten kisebb a v aló szín űsége a n n a k , hogy D áka-tün eteket észlelh essü n k. És Pontpontpontban m ek kora az esély a „ d á k a s á g ” e lk e rü lé sé re ? Talán kisebb, mint T. községben vagy N. községben. Az Azon túl ott a tág világ című könyv m ásodik, A most utópiája című írá sá b a n V a rg a C s a b a T-t és N-et mint elvétve m ár elő fo rduló t em líti, olyan p é l d á n a k, am elyek a „N a g y fa lu b a n ” (így nevezik sok helyütt vidéken B udapestet) is c sa k elvétve a k a d n a k . *. *. *. „ A hetvenes évek e le jé n az e lh an ya g o lt m űvelődési otthonban kísérletbe fog tak a fia ta lo k , ö k is azzal kezdték, hogy kifestették az ifjú ság i klubot, és a s a já t pénzükből függönyt vettek. A ztán szom batonként vitát rendeztek, hol ők ad tak elő, hol írókat, festőket, szo cioló gu sokat hívtak meg. A b eszélg etések m indig egy-egy helyi tá rsa d a lm i konfliktust feszegettek, de filo zó fia i, esztétikai tém ákat is m eg vitattak. H am ar észrevették, nem ism erik ö nm ag ukat és környezetüket. Ekkor a klubtagok, fia ta l m unkások, b e járó g im n azisták s m ások kérdőívvel já rtá k körbe a falu t. M agukról készítettek szo cio g ráfiát, am elyből két fia ta l író segítségével doku m entum játék született. K ritika, é le se n , de szeretettel. A klub aztán á ta la k u lt iro dalm i szín p ad d á , hogy a dokum entum -oratórium ot e ljá tsszá k , tükröt m utatva a fa lu nak. Közben kiderült, hogy a go ndolko dás, a m űvelődés akko r izg atja őket, ha a feldolgozott tu d ást h aszn áln i tu d ják . A klu b nak ekkor rendhagyó ta n á c s ta g ja lett, aki a ta n á csü lé se n bárm ikor közbeszólhatott. A term előszövetkezet segítségével pedig a község közepén, id e á lis térben szab ad téri szín h ázat e m eltek.” 13.

(17) B aráto m at most m ár csup án az é rd ekli, hogy milyen leh et T-n az o lva sá s hely zete. Erről nem szám ol be V a rg a C s a b a , de bárm ib e fogadok, hogy T-n van mihez és m iért o lva sn i. A k á rc sa k N -ben, ahol ,,a z első c sák án yo ka t egym ás m ellett ra gad ta meg a pedag óg us, a ta n á csi kirendeltség vezetője, az orvos és a helyi re form átus p a p ’*, ahol a tá rsa d a lm i m unka eredm ényeképpen két ú ja b b tanterem , zsibongó és egy könyvtár é p ül, ahol a m agyar szakterem ben kom plex iro dalom ó rák folytak, ahol m egindították „ a z első könyvet házhoz visszük” m ozgalm at, am ely nek keretében 40 d iák 2 5 0-250 olvasót szerzett, ta lá n c sa k azért, mert volt tü re l mük a tizedik könyvet is házhoz vin ni, összesen kétezret. Azt hiszem nem a „to b o r zott” kétszáz, hanem az a negyven olvasó az igazi nyeresége e n n ek a m ozgalom nak, hiszen a tan u ló k a rra is ráéreztek, hogy nem csak postások, könyvszállítók, hanem nevelők is, hiszen egyre többször kellett nekik a já n la n i könyvet. Ehhez azo n ban o lvasn iuk kellett. O lv a sta k is eszeveszetten. M ekkora esély van a rra , hogy „negyven p réd ikáto r” szü lessék D ó kán, Pontpontpontban és B u d a p e sten ? Ma még elégg é kevés, hiszen a n n a k a bizonyos dokum entum -oratórium nak a b e m u ta tásá ra nem a község a g o rá já n került sor, hanem egy szín játszó fesztiválo n , mert a falu vezetői nem m erték v á lla ln i a falu fia ta l prófétáit. Barátom most m ár úgy érzi, hogy teljesen e lkan yaro d tu n k a tém ánktól. (1979). 14.

(18) ATLAG LAJOS ÉS A „MUNKÁSOLVASÓK”. „A m unkások o lva sá sa ma első so rb an p o litikai kérdés, de ez lesz a jövőben is. Egy olyan tá rsa d a lo m b a n , am elyben az o lva sá si képesség a rá n y ta la n u l oszlik meg, az éle te sé lyek sem egyenlően o szla n a k m eg.” Egy N SZK -beli m űvelődésszociológus, Ludwig M uth írta ezt, 1970-ben. Könyvism ertetésnek induló írá sa társa d alo m k ritik ai p u b licisztikává a la k u lt át, mely meleg szavakkal idézte fel a w eim ari köztársaság ,,o lv a s á s p o litik á já t” , és kem ényen szám on kérte a bonni kormánytól beváltatlan m űvelő déspo litikai ígéreteit. Muth cikkén ek ap ro p ó ja egy kutatási jele n tés, am ely nek cím e A m u nk á ssá g és az o lvasás, kia d ó ja a Könyvtártudom ányi és M ódszertani Központ, a kutatás m eg rendelője és tám o g ató ja a Szakszervezetek O rszág o s T a n á c s a . Két dolog tetszett ebből a könyvből Ludwig M u th n ak: a m agyar m unkások o lva sá si k u ltú rá já n a k m agas szín vo n a la, és az, hogy evvel a m agyarok e lé g e d e t len ek. A kutatás m egrendelői között volt V e re s Péter is, aki m aga elé idézve a h arm in cas évekbeli szervezett m unkások művelődő rétegének olvasói portréját, 1968-ban úgy vélte, hogy ,,a m unkásság nem neki való szellem i tá p láléko n veg e tá l, az o lva sá s, az egykori m ozgalm i fegyver most az árta lm a tla n szórakozás esz köze” . *. ♦. *. A kutatás eredm ényei nem a d tak okot v é szh a ra n g k o n g a tá sra , igaz, az ,,olvasó nem zet” hiedelm ét sem ig azo lták. A könyvet nem olvasó 40 szá zalé k olyan a rá n y nak tűnt fel, am elyet így is lehetett értelm ezni, hogy ,,c sa k 40 szá zalé k nem o lva s” , és így is, hogy ,,c s a k 60 szá zalé k o lv a s” . Az érettségizett m unkások nem olvasó e gyh ato da, és a , , nem régen még o lva só ” m unkások hasonló a rán ya m ár jó val kel lem etlenebb ad ato k voltak. Hogy az értékes kortárs irodalom tizedét sem tette ki a leg kedveltebb o lvasm ányo knak, hogy az Elfújta a szél m egelőzte a Kárpáthy Zoltánt és az ö r e g halá sz és a te n ge rt a nagy élm ények so rá b an , hogy a leg n é p szerűbb ism eretterjesztő könyveket az olvasó m unkásoknak még öt szá zalé ka sem ism erte, ez még kellem etleneb b érzéseket ébresztett. *. *. *. Még egy kis türelm et kérek o lvasásté rkép ü n ke t jól ismerő olvasóim tól. Úgy fog tűnni, hetedrangú kérdésre térek ki. 1968-ban 2800 kiszem elt in te rjú a la n y közül m indössze 28-an nem vá lla lko zta k a rra , hogy m u n ka társain kk al e lb eszélg essen ek. 1975-ben - am ikor a C se p el Vas- és Fém m űvek dolgo zó inak könyvvel való e llá tá sá t és o lva sá si szo k ásait vizsg áltu k, és jó val ügyesebb interjúkészítókkel dolgoz tunk - ez az ará n y m ajdnem e lérte a tíz százaléko t. Aki tu d ja, hogy az o lva sá sra és ta n u lá sra fordított idő az elm últ tíz év a la tt nem egy réteg körében csökkent, az az o lvasás tá rsa d alm i tekin télyén ek h a n y a tlá sá v a l, a tém a érd ektelen eb b é v á lá sával m ag yarázh atn á a „nem v á la szo lt” rovat tekintélyének növekedését, de a „nem v á la szo lt” rovat növekedését nem ez m ag yarázza. 1968-ban - an yag i okok ból - a kérdezés csa k a m unkahelyeken történhetett. Nem a laza m unkaerkölcsről van szó. (Nem ezért jöttek le az állván yró l a m intába véletlen ül bekerülő m unkás tá rs a i, hanem egyszerűen azért, hogy az ő vélem ényüket is h a llg a ssu k m eg.) 1975-ben az otthonokban készítettük az in terjú kat. Ez a m ag yarázat. Jó néhány „o ttho n ” 15.

(19) egyszerűen nem volt a lk a lm a s - nem csak a v en d é g fo g ad ásra - még az á llv a beszélg etésre sem. Jó néhány la k á s n a k nem igen nevezhető lakhelyen sokkal több hiányzott az o lvasásho z, mint a m egfelelő teljesítm ényű villan yég ő (am ely a Békés megyei otthonok jelentő s részéből hiányzott néhány évvel ezelőtt). Interjú készítő ink olyan helyszínekről és jele n e te krő l szám o ltak be, am ilyenekről eddig c sa k Engels m űveiben o lvash attam . Az o lva sá sté rkép nyolc év a la tt alig változott. A fehér foltok (a nem o lvasók) á rn y a la ta it ism erhettük meg. *. *. *. 1968-ban azt kérdeztük meg, hogy mikor olvasott könyvet u to ljá ra , hogy mit olvas az újság o kb ó l, hogy miért olvas regényeket. A , , M iért nem o lv a s? ” kérdésre adott „F á ra d t vagyok” , „N em é rd e k e l” , „N in c s rá időm ” és „N in c s rá helyem ” (!) válaszo k után m ár nem kérdeztük meg, hogy „ M ié rt? ” . A kko r azt állap íto ttu k meg, hogy aki nem tud to lszto jul, attól nem v á rh a tju k el, hogy Tolsztojt o lvasso n, és szépen e lm ag yaráztu k, hogy a tolsztojul nem tudó, és m égis Tolsztoj o lv a sá sá ra v állalko zó k miért nem úgy o lva ssá k Tolsztojt, ahogy kellen e. Jó zsa Péter a „to lsz tojul tu d á s” három elem ét különítette el, am ikor a rra a kérdésre válaszo lt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az egyén úgy érezze - p éld áu l éppen T o lszto jjal szem be sülve - , hogy róla szól a m ese: először is a művek közléseit a k tu á lissá tevő tá r sad alm i g yako rlat, m ásodszor az a felism erés, hogy a m űnek köze van életéh ez, harm adszor, hogy értse a mű nyelvét. Nos azo kat a csep eli m unkásokat, akik 1975-ben a „nem v á la szo lt” rovatba kerültek n em csak azért kell felm enteni tolsztojból, mert még nem ism erik nyelvét, hanem első so rban tá rsa d a lm i g yako rlatu k m iatt. G ya k ra n e lh an g zik - lentről és föntről, m unkásoktól és vezetőktől, de még néha a közm űvelődés m un katársaitó l is - , hogy „nem avval kell v a ca k o ln i, hogy az em berek szeretik-e Jó ka it vagy sem, hanem hogy van-e rendes la k á s u k ” , és azt is, hogy „h a v a la k i B erkesit vagy Rejtőt o lvas, az is jobb, m intha kocsm ába já r n a ” . Sok m un kásnak van ma m ár rendes la k á s a , de ritkán kérdezik meg tőlük m un ka tá rsa ik , vezetőik, a m űvelődésüket segítők, hogy hogyan éln ek benne, és enn ek a lá re n d e lv e azt, hogy szeretik-e Jó ka it, hogy mennyit, mit, miért és hogyan o lva sn ak. A „jo b b , m intha iszik ” típusú érvelő úgy tesz, m intha n ap mint n ap komoly m érlegelés után dö ntenének százezrek az ivás vagy a könyv ja v á ra , m intha a kocsmázók előzőleg m ár o lvasók lettek voln a, m intha m inden olvasó m unkás poten c iá lis kocsm atöltelék len n e, de ettől valam ilyen szeren cse fo lytán, vagy éppen az o lvasás kegyelm éből m enekült volna meg. Az így érvelő közm űvelődési szakem ber kétszeresen h ib ázik, hiszen neki még azt is tu d n ia kellen e, hogy a kocsm át e lk e rülő m unkás „kö n yvkim érés” törzsvendége is lehet. *. *. *. Mivel nincs közöttük ok-okozati ö sszefügg és, mellőzöm az alko h o lfo g yasztás és a kön yvvásárlás a la k u lá s á n a k összevetését, inkáb b a „m u n k á so lv a só ra ” hívom fel a figyelm et. Vitányi Iván a rra figyelm eztette 1974-ben a szo cialista m űvelődés ről vitatkozó tudó sko llektívát, hogy a „sz o c ia lizm u s” és a „ s z o c ia lis ta ” kife je zé seket gyakran h a szn á lju k m eg g o n d o latla n u l: „ A term inus, mely egykor vágyálm ot, m ajd tudom ányos fo g alm at jelö lt, így süllyed vissza díszítő jelzővé, m elyet az é lő beszédben nyugodtan ejthetü nk h a n g sú lytalan u l és h a d a rv a , hagyva, hogy n yel vünk az i - a - l h an g o kn ál a szó kim o nd ásáb a is b e le tö rjö n .” H aso nló a helyzet az 16.

(20) utóbbi évtizedben egyre gyakorib b á váló „m u n k ásm ű ve lő d é s", „m u n k á so lva só ", „m u n k á siro d a lo m ” kife jezése k ..m u n k á s" e lő ta g já v a l. K iejté se kevesebb gondot okoz, h an g sú lya a n n á l inkáb b . V agy kifaku lt, vagy fito gtató an nyom atékos. Ezek a term inuso k ropp ant fontos p o litikai kérdést je le zn e k . A m unkások m űvelődésére irá n y ítjá k a figyelm et. Egyben leegyszerűsítő vá la szt a d n a k a kérdésre. A ,.m u n ká s" ezekben a kifejezésekb en - a jó szán d ék e lle n é re - diszkrim inál és sem atizál, ízle lg e ssü k most ezt a szó t: , , m u n ká so lvasó ". M eg je len ik a kérges tenyerű kézben tartott, fé n y n y aláb o k at kibocsátó könyv, az ,,ü re s " lap o kat bám uló öntudatos szo borm unkás a g yárud varo n, a m űvelődési ház e lő c sa rn o k á b a n , a szakszervezeti titk ár szo b á já b a n . G o n d o lju n k most a nagyon sokféle konkrét m un kásra, a sok fé le könyvre, sokféle o lva sa tu kra . G o n d o lju n k a rra , hogy a m unkásolvasók egyes rétegei jo b b an különböznek egym ástól, mint az ,,á tla g m u n k á s" és az ,,á tla g é rte l m isé g i". (H ogy fe le sle g e se n fel ne lo b b anjo n ú jra a vita az ,,á tla g m u n k á sró l", pontosítom m etafo rám at. Arról van szó, hogy o lva sá si k u ltú rá já n a k szín vo n aláb an az olvasó m unkások kisebb, de jele n tő s h án yad a e lé ri és m e g h a la d ja az értelm iség kisebb, de jele n tő s h á n ya d á t - e lső so rb an az irodalm i ízlés tekin tetéb en .) A ,,m u n k á so lva só "e ln e ve zé s - jó szá n d é k a e lle n é re - nem lendítette előre az olvasm ánykö zvetítést és az o lvasó n eve lé st. A , , m un káso lvasó " so kakn ál nem je le n t többet, mint ,, m u n ká siro d alm at" o lvasó, a m unkásiro dalo m pedig , , m un kás té m át", a m unkástém a pedig . . . Nos, ezt a m ondatot külön ta n u lm á n yn a k kellene fo lyta tn ia . O lyko r az id e ált, olykor a lektűr m ellett jót is o lvasg ató egyszerű em bert helyettesítik be ebbe a képletbe. H atá ro za to k, kam pányok, v á lla lá s o k , kezdem é nyezések á llítjá k középpontba a , , m u n káso lvasó t", m egfeledkezve arró l, hogy kik is ezek. Elfele d ik p é ld á u l, hogy életm ó d ja a la p já n m inden m ásodik m unkásolvasó ,,fa lu si o lva só ". N ekik sem nagyon tetszik ez a rövidre zárt m eg határo zás. Az egyik m unkás gúnyosan kérdezte, hogy m iért nem h a szn á lju k a , , m u n káso lvasó ", a , , m u n ká siro d alo m ", a ,, m u n ká sszín játszó " kife jezése k m ellett a ..m u n kásszu rko ló ", a , , m u n ká so p e ra ", a , , m u n ká sszín é sz" k ifejezéseket, továbbá ja v a so lta a , , m un kás ig a z g a tó " m ellett a , , m unkásdo lg ozó " bevezetését is. *. *. *. A , , m u n káso lvasó " kifejezés e lő fo rd u lá sa az utóbbi tíz évben ugrásszerűen növekedett. Nőtt-e a m unkások o lva sá si kedve, nőtt-e az o lva sá s tá rsa d alm i te kin télye körükben? ,,A z életm ó d váltás olyan e n e rg iá k a t is leköt, am elyek közvetlenül a fe lsz a b a d u lá st követő években m ár a k u ltu rá ló d á si szo lg á ltá k ", írja H u szá r Tibor. A gondos terep szem lére építő m űvelő désszo cioló giai vizsg álato k tényekkel bizo nyítják az e n e rg iá k átcso p o rto sítá sát. A m egnövekedett szab ad idő m un ka idővé való v is s z a a la k ítá s a és ném elyeknél a nem esi cím er fe la d a tá t teljesítő g é p kocsi je le n sé g e i ism ertek. ,,K ö nyves" p éld át is hozhatok. Az o lva sá sra fordított időnek szükségszerűen csö kken nie kellett. Igaz, Benyovszky „kö n yvb e n " negyed an n yi idő a la tt „k io lv a s h a tó ", mint tévében, de a Benyovszky-sorozat a n n a k idején több időt követelt a felnőtt lak o ssá g tó l, mint tizenöt m ásfa jta m űvelődési tevékeny ség ö sszesen , élén az o lv a sá s s a l. Élén az o lv a sá s s a l? Nem cinizm us ez? A kutatók k érd éseire kapott válaszo k a la p já n nem. A kedvelt, vágyott, értékelt, ajá n lo tt, tervezett szab ad id ő -tevéken ység ek között a televízió zás és az o lva sá s á lln a k holt versenyben az első helyen, első so rb an a m un kásokn ál. N álu k is em elkedett a k ö n yvvásárlás ütem e. Kevesebb id ő ráfo rd ítás, több könyv? Hogy van ez? M eg növekedett az e lo lv a sa tla n könyvek szám a, nőtt a látszatkeltő és kérkedő könyvek szám a is. Nem tartom n egatív je le n sé g n e k , hiszen felhalm o zó d ik a lakáso kb a n a 17.

(21) kultu rális tőke. A következő nem zedéknél nagyobb az o lva sá s esélye. Még akko r is, ha ezt kétszeresére-háro m szo ro sara növelhetné a könyveket ren d eltetésszerűen h aszn áló c s a lá d i g yako rlat. Nem szab ad m egfeledkezni arról sem, hogy milyen környezetbe kerül a könyv, m iféle díszek, falvédő k, szó láso k, szokások, e lő íté lete k és tervek közé. Az olvasm ányokb an rejlő ö sszefügg ést fe ltáró , ö n vizsg á la tra kész tető, m egtisztító és elindító lehető ségeket a televízió á lta l csu p án „á tsze rk e szte tt", de lényegét tekintve még hagyom ányosan működő otthon h atáso san közöm bösíti. Több üzem m intha rá lic itá ln a az otthonra. K izáró la g o s haszo nelvűség e és versenyszellem e nem igen kedvez az alkotó m űvelődésnek, az értelm ező o lv a sá sn a k . A művezetők m űvelődési a k tiv itása nem h a la d ja meg a szakm u nkáso két. Ennél jó val nagyobb b a j, hogy m u n ká sid e á lju k - és ebben az üzem vezetők többsége is oszto zik - a „p e d á le m b e r” . A p ed álem b erre mindig szám ítani lehet, ö nem rohan m űszak végeztével a könyvtárba, p ró b ára, gyűlésre, m unka közben nem ju t eszébe előző napi o lvasm ánya, következő ku ltu rá lis p ro g ram ja. A p ed álem b er teljesen „k ifu tja m ag át” az üzem ben, otthon m ár tévét nézni is alig van e re je . Az ag g aszt ebben a szem léletben, hogy nem a lógós a p ed álem b er e lle n téte, hanem a „n y ü zs gő ” , a „tö p re n g ő ” , nevezzük nevén, a m űvelődő m unkás. H a a h ivatalo s cig are ttaszünetben a nem dohányzó m unkás könyvet, fo lyóiratot vesz a kezébe, m eg szó lják. A művezető, a ped álem b er és a lógós e g ya rá n t. H a a rossz szervezés m iatt késik az an yag , és a feldühödött eszterg ályo s idegei m eg n yu g tatására könyvet vesz elő, fegyelm it is kaphat. *. *. *. A szo cialista brig ádo k p é ld áu l rendre szerződést kötnek a könyvtárral, erről - egy p illa n a tra m egfeledkezve a p ap írta karé ko sság ró l - még díszes okm ányok is készülnek. M iről szó lnak ezek az okm ányok? A b rig ád v á lla lja , hogy beiratko zik a könyvtárba. A könyvtár pedig v á lla lja , hogy könyvet ad , hogy segíti a brig ádo t ebben, a b b a n , am a b b an . N agy csin n a d ra tta közepette e lv á lla lja a kötelességét. (Ig az, nem m indig jó sz á n tá b ó l.) Az eredm ény? M egugrik a könyvtár tag lé tszám a. Ez, sajn o s, létérdeke a könyvtárnak. A könyvtáros m u n ká ját még sok helyen e lső sorban létszám terve (ig e n , ilyen még lé te zik !) te lje síté se a la p já n értékelik szép szóval, o klevéllel, fo rin ttal. És a b rig á d b a n ? Keletkezik-e egy o lvasó felelő s, aki viszi a könyveket a b rig ád tag o kn ak. M ilyen könyveket? Elsősorban „m u n k á so lv a só n a k ” való „m u n k á siro d a lm a t” , többnyire kockázatm entes, biztonságos, „ jó ” könyveket. N éha „k ísé rle ti o lva sm á n yo k ka l” is p ró b álko zn ak a könyvtárosok. (Ez esetben az idézőjel nem gúnyos. Több száz könyvtárra terjed ő , kutatók á lta l irányított reményteljes kísérletekről van szó.) Ilyenkor a b rig ád tag o k le v á ltjá k vagy leg oro m bítják az o lvasó felelő st, aki „ t rá g á r ” , „p e sszim ista ” , „b e fe je z e tle n ” , „é rth e te tle n ” köny veket hozott. (A M a kra , a R ozsd a tem ető, a H ú sz óra, a V é s z k ijá r a tb e já r a t bizo nyult nem keveseknél leküzdhetetlen a k a d á ly n a k .) A h ú szas-h arm in cas években a szervezett m unkások tízp a ra n c so la tá b a n az első ez vo lt: „ O lv a s s n apo nta le g a lá b b két ó rá t!” Ne p e re ljü k vissza ezt a jelszó t. A kko r is irre á lis volt. Azt a „ b e lü l ről irányított” m en talitást nép szerűsíth etnénk, am ellyel ezt több ezren m eg pró bál ták m agukévá tenni. Úgy érzem , hogy a szerző dések és az o lvasó felelő sö k an akro n isztiku sab b ak, mint az a tízp a ra n c so la t. M agam is találko ztam olyan idős m un káso kkal, akik 1970-ben is betartották ezt a p ara n cso t. Igaz, még m indig e lső so r ban m ozgalm i fe lad a tké n t értelm ezve. A lap o s történeti és léle ktan i elem zés tárgya lehetne az, hogy a m ozgalm i fe la d a tk é n t való o lva sá s milyen többletet és milyen h átrán yo kat je le n t, és az is, hogy ez a fu nkció - változván a m unkásság helyzete, 18.

(22) változván a m ozgalom - milyen fo rm áb an él és élh et tovább, és az is, hogy milyen egyéb fu nkció k nélkülö zhetetlenek ahhoz, hogy az o lva sá st - elfogadva M ik ló s Pál ja v a s la tá t - értelm ezésként h atá ro zh assu k meg. *. *. *. Az o lvasásho z és m ozgalom hoz hű idős m unkásolvasó k egy része teljesség g el képtelen a mai irodalom m al való p árb eszéd re. F ia ik - a mai negyvenévesek - közül szintén so kan. A szo cialista kultúráról alkotott m odelljük jelentő s m értékben eltér m űvelő déspo litikán k m odelljétől, de fia ik m odelljétől is. Negyven-ötven éves ,,a p á k ” és huszonéves ,,fiú k " m o delljeit egym ás m ellé téve jelentő s különbségeket é szle lh e tünk. Még akkor is, ha a két korosztály isko lai végzettsége azonos, és még akkor is, ha m indkét réteg a párttago k közül kerül ki. Az a p á k m o dellje jó val zártab b , keve sebb és kevesebbféle értéket fo g lal m ag á b a, de az esztétikai érték tekintetében elégg é szigorú. (Ez a szigo rúság term észetesen nem zá rja ki sem a m agyar nótát, sem az operettet, de a „s z o c a lis ta ” jelző t nem igen adom ányozzák n ekik.) A „fiú k ” m űveltségm odellje sokkal tö b b féle értéket fo g lal m ag áb a, jó val nyitottabb. Az „ a p á k ” c sa k a „D ö n tsd a tő k é t!” érzik s zo c ia listá n a k , a „fiú k ” az „Iru l-p iru l M á riá ” -t is. Van még egy lényeges különbség. A fiúk nyitottabb é rtékren d je jóval több kétes és kérdéses értéket ta rta lm a z. N yitottabbak, de b izo n yta la n a b b ak , véd telen eb b ek. Nagyon jellem ző , hogy a M a k r á t olvasó és V a lié rt lelkesedő fiata l m unkások M agd ust sem vetették el. M eg hagyták ta rta lé k b a n . Vagy feleség n ek. *. *. *. M a ra d ju n k még a M a k rá n á l. A főhőssel egyidős m unkásolvasók közül sokan nem tu d n ak belenyugodni M akra Fe re n c h a lá lá b a . V issza p e re lik a szerzőtől. Úgy érzik, ha ők lettek volna b rig á d tá rsa i, m egm enthették voln a. Igaz, a rra a kérdésre, hogy mit c sin á lta k voln a, elégg é naiv vá la szo k a t a d n a k . V ajon mi történne, ha M akra Fe re n c szeren csét p ró b álna különböző szo cialista b rig ád o kb an ? Mit szól n á n a k péld áu l a p e d ále m b ere k? M ilyen könyvet a já n la n á n a k neki az o lva só fe le lősök? Kezébe ad nák-e a M a k r ó t? A lektűrből p ró b á ln á n a k lépcsőt építeni az „ig a z i iro dalom hoz” ? Beneveznék a vetélkedőre, hogy telib e ta lá lv a évszám okat, neveket és g ó larán yo ka t sikerélm énye leg yen? Kegyesen m egengednék neki, hogy m unkaidő után m utatós d ísztá rg ya kat e szterg álhasso n M agdus vitrin jéb e? S o ka ka t m eghökkentett és m egdöbbentett, am ikor H a n kiss Elemér hiányzó értékein k közül első so rb an a közösséget és a szem élyiséget em elte ki. Ezt nem ritkán m aguk a m unkások is észreveszik. Sokan rájöttek a rra , hogy jó néhányon semm it se hoznak be a közösségbe m agu kkal, m agukban, és arra is rájöttek, hogy a sokak á lta l csak kikap cso ló d ásn a k, m ások á lta l m agántevékenység nek tekintett o lva sá s - ren deltetése szerint - k ata lizá to r lehet ab b an a lab o rató riu m b an , ahol a közösség szám ára fo rm áló dik az egyén. *. *. *. A SZ O T és a könyvtárügy kutatóm űhelye 1971-ben rendhagyó stílusú m ódszer tani kiadványt adott közre. Az olvasó m unkásért cím m el, és ilyen a lc ím e k k e l: O lv a sá s és term elés, Az egyén kulturális forradalm a, B rig á d ta g o k és m ag án em berek, Egyéni válla lá sok, O lv a s ó egyén — olvasó csoport, Tevékeny és űrkitöltő olvasás, Az olvasm ányélm ény utóélete, A könyvtár mint fórum, E lő a d á s d ia ló g u sb a n , Ö n 19.