Rámutat a balkáni keresztény népek iga
zára, akik közel egy évszázadig erőt, vért nem kímélve küzdöttek a túlerőben le
vő oszmán katonai erő feltartóztatá
sáért.
Cvetkova munkája a várnai csatáról érdeklődésre tarthat számot mind a bi- zantinológusok, mind a Balkán-kutatók, mind a történészek, mind a hadtörté-
A könyv (V. I. Lenin és Szibéria szov
jetjei. A szovjetek katonapolitikai tevé
kenységének irányítása az ellenforrada
lom ellen vívott harcban.) kiadásának történetéhez tartozik, hogy — mivel Le
nin tevékenységével kapcsolatos — az SZKP KB tudományos fórumait is meg
járta a kézirat. A sematikusságokhoz szo
kott szemlélő számára a forradalom és polgárháború kérdéseinek megítélése két nagy időszakra osztható, amelyek vá
lasztóvonalát az SZKP XX. kongresszu
sa jelzi. Nem kívánjuk kétségbe vonni ennek a nézőpontnak a kétségtelen alap
jait, viszont mindkét időszakban tanúi lehetünk a tudományos és a felszínes, sok. esetben szubjektív szemléleten ala
puló, de a véleményalkotásra kétségkí
vül ható nézetek összecsapásainak. Ilyen vitaterület lett a szibériai szovjetek ka
tonapolitikai szerepének a megítélése az 1917—1918-as időszakra vonatkozóan.
V. V. Rjabikov a Központi Szibériai Szovjetről 1949-ben kiadott könyvében, majd a Központi Szibériai Szovjet el
nökéről, N. N. Jakovlevről 1955-ben napvilágot látott írásában reális ké
pet rajzolt. Az említett szerző tagja volt a Központi Szibériai Szovjetnek, a köz
lekedésügy népbiztosa tisztségét töltötte be. Hasonlóan pozitív, a tényeknek meg
felelő képet rajzolt a Központi Szibériai Szovjet tevékenységéről 1968-ban meg
jelent könyvében V. T. Agalakov pro
fesszor.
Ezzel szemben az 5. hadsereg egykori parancsnoka, aki egyik irányítója volt Szibéria felszabadításának 1919—1920-
nészek részéről. Mély bolgár hazafis ágát áthatja őszinte magyarbarátsága is, mely a könyv sok lapjáról előcsillan. Műve a magyar történettudomány számára hé
zagpótló alkotás. Méltán számíthat ma
gyar nyelvű kiadása esetén széles tár
sadalmi érdeklődésre.
Bödey József
ban, a szibériai szovjetek 1918-as szere
péről meglehetősen negatívan nyilatko
zott „A feladott hátország" című, 1966- ban Moszkvában megjelent könyvében.
A mű szerzője, Henrich Hrisztijánovics Ej he, támaszkodott a kolcsakista hatósá
gok és katonai alakulatok irataiban vég
zett kutatásokra, de az 1918-as év első felére vonatkozó forrásokat, melyek csak töredékben maradtak fenn, nem igen vet
te figyelembe, hanem egy sajátosan szub
jektív, negatív véleményt fogalmazott meg a Központi Szibériai Szovjet és személyesen N. N. Jakovlev tevékenysé
gét illetően. Az utóbbit menekülés köz
ben a fehérek a mai Jakutia területén 1918 őszén elfogták és kivégezték. Ellen
véleményt nem állt módjában kifejteni.
Ejhe ugyanis, mint túlélő kortárs, nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Köz
ponti Szibériai Szovjet helytelenül ítél
te meg a katonapolitikai helyzetet kele
ten, s a Távolkeleti Népbiztosok taná
csával együtt figyelmen kívül hagyták Lenin utasításait. A két szovjet hatalmi szerv — Ejhe szerint — a szűkkeblűén felfogott helyi érdekektől vezéreltetve in
tézte az ügyeket. A kellő éberség hiányá
val vádolja őket, továbbá azzal, hogy el
mulasztották a szükséges intézkedéseket a csehszlovák hadtesttel szemben. Kár
hoztatja a tárgyalásokat, a helyi fegyver
nyugvásokat. Az értékelés, miután kor
társ tollából jelent meg, s a könyv tekin
télyes része forráskutatáson is alapult, hullámokat vetett.
A fennmaradt források újratanulmá- nyozására, azok egybevetésére egy tudós V. SZ. POZNANSZKIJ
V. I. LENIN I SZOVJETI SZIBIRI (1917—1918) Rukovodsztvo vojenno-polityicseszkoj gyejatyelnosztyju
szovjetov v borbe sz kontrrevoljuciej
(Izdatyelsztvo „Nauka", Szibirszkoje otgyelényije, Novoszibirszk, 1977. 316 o.)
— 127 —
