Arany Családi körének forrásaihoz
Szász Anna Mária észrevette, hogy a Családi kör motívum-azonosságokat mutat két XVIII.
századi angol verssel: Collins Ode to Evening és Gray Elegy Written ina Country Church-yard c. alkotásaival (ItK. LXXVIII. 1974. 351—357.). Valószínűnek tartja, hogy Arany olvasta ezeket, mert „tanártársának, a Shakespeare-fordító Ács Zsigmondnak birtokában volt Ide- ler és Nolte: Handbuch der englischen Sprache und Literatur (Leipzig 1811) c. antológiája, amelynek 2. kötetében mind Collins, mind Gray említett verse eredetiben szerepel, s így ala
pos ok van annak feltételezésére, hogy Arany mindkettőt ismerte."
Mi bizonyíthatjuk. Tulajdonunkban van a kötet (Berlinben nyomták a 3. kiadást 1811- ben). Az előzéklap verzóján — a címlappal szemben — Arany írásával ez áll: Ács Zsigmondé.
Jeléül annak, hogy huzamosabb ideig kölcsönözte. Mindkét költemény ritkább szavait a margóra vagy a szó fölé írta ceruzával németül, ritkábban magyarul.
Collins versének (341—342. 1.) ebben a sorában: „Liké thy own solemn Springs", az utolsó szót így preparálja ki: „Sprung, Anfang, Frühling."
Gray költeményének (424—427. 1.) számos helyén a szó fölött feltünteti a helyes kiejtést is. Ezeket nem soroljuk fel. Sok a szótározás s — érdekes — épp a cikkíró kiemelte szaka
szokban.
íme:
droning — faullenzen drowsy — álmos
moping — schläfrig seyn elms — szilfa
yew-tree — tiszafa furrow — Furche
uncouth — sonderbar, seltsam
Ritka filológiai találat hát a Szász Anna Máriáé. Mintha Arany maga szólna ki sírjából és megdicsérné a jószemű kutatót.
Már régóta szeretnénk e kötettel behatóan foglalkozni s kimutatni Aranyra gyakorolt hatását. Beérjük ezúttal és elöljáróban e két költeményre vonatkozó bejegyzések közzé
tételével.
Scheiber Sándor
Henszlmann művészettörténeti előadásairól
(Henszlmann Imre: A művészet története I—VII. Hektografált kézirat)1
1. Henszlmann egyetemi előadásainak jelentősége életmüvében, általános művészetelméleti koncepciója
Közismert tény, hogy Henszlmann 1873-ban a pesti egyetem első művészettörténeti tan
székének kinevezett nyilvános rendkívüli, majd rendes tanára lesz.2 Minden okunk megvan arra, hogy ezt a tevékenységet ne csupán egy alaposan felkészült szakember hasznos működésé
nek tekintsük, hanem meglássuk benne azt a szerencsés esetet is, amikor egy sokoldalú tudós hivatalos megbízatása egybeesik saját életműve szerves építésének fő vonulatával, ifjúkorától érlelt szándékai beteljesítésének vágyával.3 Mindez már önmagában is figyelemre méltóvá teszi előadás-sorozatát, mely több mint egy évtizeden át rajztanárok nemzedékeinek tápláléka.
Tanítványai nem átallották gondosan lejegyezni, majd sokszorosítani elhangzott szavait. E buzgalomnak köszönhetjük, hogy ma is kézbe vehetjük a tekintélyes kötetsorozattá alakított, ábrákkal ellátott művészettörténetet.
1 Szépművészeti Múzeum K ö n y v t á r a 2. 273. sz.
8 S Z I N N Y E I : Magyar írók Élete, 711. o. „archeológiai tanszéket" ír, de az a korszak gyakorlatában egyér
telmű volt a művészettörténet tanszékkel, mivel még nem vált szét. Vö. ZÁDOR A.: H. I. emlékezete, Magyar Tudomány 1964. 2. 67.
3 Vahot Imre Erdélyi Jánosnak írja 1840-ben: „ H . Boehmmel együtt egy nagy művészettörténeti munkán dolgozik . . . " ( E . J . levelezése I. 93. Id. MAROSI E r n ő : A gótikus stíluskorszak szemlélete a m a g y a r művé
szettörténeti szakirodalomban, E L T E Művészettörténeti tanszék, 262.) Marosi azonosítja ezt egy nagyszabású német nyelvű festészettörténeti m ű töredékével, mely H . kéziratai között van, s melyet Boehmiiánának nevez. (8, o. Vö. még Szinnyei, barátai nyilatkozata, életmű-utalások.)
54
