Porwit, Krysztof: A ráfordítás-kibocsátás módszer alkalmazása a tervezés és a gazdasági elemzések gyakorlatában

.1 168 szártsz'rnekr IRÖDAUM 'F'xeveeo ;

nak a kivkisérletezése're, hogy (melyik

szektor importjának mennyisége kedvez

jobban a gazdaság állandó növekedésé—

nek. Megállapítható volt, hogy a félkész—

áruk importja kedvez ennek leginkább, mert a tőkejevak importja hamár hozzá—

segíti a belföldi gazdaságot is magasabb

termelési szint eléréséhez, aminek el—

érése után az import természetesen le—

csökken, minthogy a tőkejnvak már be]—

földön is hozzáféuhetők. A közbenső termékek importja tekintetében húsz év

alatt ez nem következett be; a szimulált

gazdaság import—mennyiségének növeke—

dése és a gazdaság párhumázosan nőtt mind a húsz év folyamán.

A fent említett szimulált sorok szá--

mítógépen való átfuttatása magyarázza

meg igazán a rendszer dinamikáját és teszi lehetővé megfelelőbb beruházási és.

külkereskedelmi politika kikísérletezésé't, minthogy egy egész sor alternatíva áll rendelkezésre.

Egy következő lefuttatás annak a szi—

i'n—ulációs vizsgálatát tűzte ki, hogy a

"beruházások csökkentésével milyen in- tézkedések legmegfelelőka az árak és a fizetési mérleg stabilizálására. Ezzel fel lehet mérni, hogy az ebben rejlő előny hogyan aránylik a csökkentett be—

ruházások következményeként előálló 'termelésldneséshez és lassúbb gazdasági ' növekedéshez. Ezek egybevételével dönt—

hető el, hogy mi az előnyösebb.

Mindezek a különféle eredmények grafikus formában igen szemléltetően

"tekinthetők át.

Újabb szimulációs változat volt an—

nak a kikísérletezése, hogy —-— tekintet—

tel a csökkentett beruházások körvet—

kez-ményeként előálló lassitott növeke—

désre —— a növekedés ütemének fenn- tartása érdekében a beruházások súly-

pontját mennyiben lehetséges az ipari szektorból például a mezőgazdaság, terü—

letére" átirányítani.

Efféle alternativ gazdaságpolitikai in- tézkedések szimulációs úton való! kikí—

sérletezéséhez több száz ,,lefuttatás"

(run) szükséges. Mindig arra kell töre—

kedni, hogy az analízist a lehető legke—

vesebb problémára szűkítsék le, így a

következtetések levonásához kevesebb

lefuttatásra van szükség; Természetesen ahhoz, hogy a következtetések helyesek

legyenek, az is szükséges, hogy a' modell jól is reprezentálja azt amit jelképez.

A szimuláció a modell dinamikus

szemléletét juttatja kifejezésre. Önma-

gában nem pótolja az empirikus kuta—

tást, de a gazdasági élet dinamikájáhák

mégértéoét es "gazdaságpolitikaí makkal—

désének kidolgozását nagymértékben elő—

segiti.

(Ism;: Nyáry Zsigmond)

V*

PORWIT, KRYSZTDF :

A RAFonoíTAs-KleocsÁTAs MÓDSZER

ALKALMAZÁSA A TERVEZÉS ' És A GAZDASÁG! eLemzáseoc

GYAKORLATÁBAN

(Zastosowania metody nakladéw — wyn—tków w praktyce planowania i analiz ekonomicz—n nych.) —- Ekonomista; 1963. 6. ez. mas-mim. p.

A ráfordítások -— kibocsátások -

szerét általában az ágazati kapcso mérlegével kapcsolatban h , Azonban a népgazdaságnak ez _ _ _ iii—

kus malkroökonomiai modellje csak az egike az input-output technika lehet;

séges alkalmazásainak. Ahhoz, hogy ki lehessen dolgozni a népgaZdasági terve—

zés modelljét, a ráfordítások és kibo—

csátások módszerével elemezni kell, a népgazdaság egyes ágazatait es ennek alapján kevésbé átfogó, de részletesebb statikus mérleg modelleket kell készi—

teni, valamint ki kell dolgozni beruhá- zások és a termelési összefüggések mo- delljét a távlati tervezés céljára. Ezek—

nek az ágazati modelleknek és nove-

kedési modelleknek elkészítése _ pótolná az ágazati kapcsolatok mérlegénekázt a makroökonómiai és statikus jellegé—

ből folyó két hiányosságát hogy egy—

lészt nem nyújthat segítséget a részlet—

problémák megoldásában, és másrészt hogy nem adhat választ a tet-melő kápo—

citások távlati fejlesztési tervének kér—

déseire. _

Magának az ágazati kapcsolatok mér-

legének statisztikái kidolgozásával káp—

csolatában is lényeges problémák merül—

nek fel éspedig:

1 a mérlegben szereplő ágazatok száma és nomenklatúrájá; a szocialista országokban az utóbbi években kidolgozott és kidolgozás alat) álló ágazati kapcsolati mérlegek 80—140 ágazat- ból állnak; a mérlegek összeállításában; lénye—

gesen át kell alakítani a régebben használt ágazati osztályozást;

2. az ágazat fogalmának meghatározása;

helytelen az egész vállalatokra vonatkozó ada- tok csoportosításán alapuló ágazatok képzése a vállalatok adatait szükség esetén fel kell bontani több ágazatra!

3. annak meghatározása hogy milyen árak- ban fejezik ki a mérleg egyes elemeit:

4 az importra vonatkozó adatok beépítést-—

á. mérlegbe.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének ki—

dolgozása akkor éri el célját, há nem-—

("sak tudománvos elem7és'ekben hanem

STATISZTIKAI IRODALDÁI FIGYELÖ

1169

a gyakorlati gazdasági tervezésben is , felhasználják. Porwit az ágazati kapcso—

latok mérlegére támaszkodva több mo—

Adellfajtát mutat be, amelyeket a gazda-

sági tervezésben közvetlenül fel lehet

használni.

Az egyes ágazatok termelő kapacitá-

sának teljes kihasználását célul kitűző

gazdaságpolitika devizális következmé—

nyeit felmérő modell. Ebben a modell—

ben adottak a termelő kapacitások, ?.

ráfordítási együtthatók és az ágazati

deviza-árfolyamok (amelyek kifejezik a kérdéses ágazathoz tartozó export, illet—

ve import külkereskedelmi és belföldi

árának arányát). Minden belföldi Végső kereslet változat számára megkapjuk a modellből az exportot, a kiegészítő és

a kizárólagos importot (az előbbi a bel—

földön is gyártott, az utóbbi a csak importált termékekből áll), valamint a külkereskedelem devizaegyenlegét. Azt a változatot a legcélszerűbb elfogadni,

amely a legnagyobb pozitív (vagy leg-

kisebb negatív) egyenleget adja. Ez a modell nem veszi figyelembe az export és import objektív korlátait, valamint a devizaárfolyamok változását a forgalom

változása esetén.

A belföldi végső kereslet egyes vál—

tozatainak devizális következményeit fel—

mérő modell adott importráforclitás együtthatók mellett. Ebben a modellben nem a termelő kapacitások teljes ki—

használásából indulunk ki és együtt ke—

' 'zeljük a kizárólagos és a kiegészítő im—

portot. Szintén arra nyújt lehetőséget, hogy a belföldi végső kereslet külön—

böző változatai esetén kapott külkeres—

kedelmi devizaegyenleget kiszámítsuk.

A modell bővített változata figyelembe

veszi a termelő kapacitások növelésének lehetőségét.

Az egyes ágazatok termelő kapacitásá—

"nak teljes kihasználásából, más ágaza—

tokban pedtg a végső kereslethez iga-

zodó termelésből kiinduló modell. Ezt a

modellt a folyó tervezésben használhat- juk, ahol számításba lehet venni egyes

ágazatok termelő kapacitásának nem teljes kihasználását.

Az adott exportot feltételező modell,

amelyben a kiegészítő import az egyes

ágazatokban lineáris függvénye az ősz—

szes kiegészitő importnak. Ezzel a mo—

dellel először kiszámítjuk a kívánt végső

kereslethez szükséges termelést, majd az ehhez a termeléshez szükséges kizáró- lagos importot az egyes ágazatokban.

Ha ezt az importot levonjuk az export—

ból, akkor megkapjuk a végső kereslet céljára szolgáló importra, az esetleges

7 Statisztikai Szemle

pozitív egyenlegre és a kiegészítő im—

portra fennmaradó összeget. Ennek a kiegészítő importnak figyelembevétele—

vel azután helyesbítjük az egyes ágaza—

tok termelését.

Mindezek a modellek lényegében sta—

tikusak (a termelő kapacitás nöyekedé—

sét figyelembe vevő modell komparatív statikus modell) és lényegében arra a' célra szolgálnak, hogy a belsőleg össz—

hangban levő tervváltozatok devizális következményeit kiszámítsuk. Az egyes

változatok abban különböznek egymás—

tól, hogy más a végső kereslet össze—

tétele és a külkereskedelmi forgalom.

Ha a fenti modelleket kiegészítjük a

teljes munkaráfordítási együtthatók és

beruházási együtthatók kiszámításával,

akkor kiszámíthatjuk a végső kereslet és a külkereskedelmi forgalom külön—

böző tervezett értékeihez szükséges ösz—

szes munkaráfordítást és beruházási rá—

fordítást. Igy meg lehet határozni azt a tervváltozatot, amely a társadalom szük—

ségleteinek kielégítése szempontjából a

legelőnyösebb és egyben kielégíti a fize—

tési mérleg egyensúlyának követelmé—

nyét.

Az optimális változat megállapításához azonban meg kell határozni az optima-

litás kritériumát. Optimálisnak tekint—

hetjük azt a tervet, amely meghatáro—

zott végső kereslet elérését a legkisebb (élő és holt) munkaráfordítással és adott devizaegyenleggel, vagy adott munka—

ráfordítással és a legelőnyösebb deviza—

egyenleggel éri el. Felmerül azonban a

kérdés, hogy milyen alapon válasszunk

a Végső kereslet különböző összetételei

között. Igen nehéz megállapítani, hogy milyen összetételű végső kereslet elő—

nyösebb a társadalom szükségleteinek

kielégítése szempontjából.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének

gyakorlati használhatósága igen nagy—

mértékben függ attól, hogy igen széles körben és különböző szinteken kiszá- mítsák a különböző (anyazgigény, mun- kaigény, tőkeigény) együtthatókat. Kii—

lönösen nagy szükség van az ilyen

együtthatók kiszámítására ,,közbenső"

aggregálási szinten. !

A strukturális ágazatközi elemzések elvégzése azonban nem egyértelmű még a népgazdasági terv kidolgozásával. Az ágazati kapcsolatok mérlegén alapuló számítások ugyanis csak tárgyi osztá—

lyozás szerint tanulmányozzák a külön—

böző ágazati értékeket, (a termelést, anyagfelhasználást, a beruházásokat, a

fogyasztást stb.). Ezzel szemben a nép—

gazdasági tervet alanyi kritériumok

1170

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

(vállalatok) szerint is fel kell bontani.

Különleges problémákat okoz itt az a tény, hogy az egyes együtthatók azono- sak a különböző termelő egységekben.

A népgazdasági szintű ágazati kap-

csolatok mérlegénél kevésbé aggregált

ágazati ráfordítás-kibocsátás mérlegeket kellene kidolgozni a különböző rész-

problémák megoldására. Erre az ága—

zati kapcsola-tok mérlege az alkalmazott

nagyfokú aggregálás miatt nem nyújt lehetőséget. Az ilyen ágazati mérlegek.

elősegítenék az egyes termékek terme—

lésének hatékonysági számításait is, mert lehetővé tennék a közvetett beru- házási költségek, az összes feldolgozási

költségek és az összes importköltségek megállapítását.

(Ism.: Andorka Rudolf)

SZOCIÁLIS STATISZTIKA

GUETZKOW, HAROLD:

SZIMULACIÓ

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN :

OLVASMÁNYOK

(Simulation in social Sciences: readings) New York. 1962. Prentice-Hall. Englewood Cliffs. XV, 199 p.

A könyv a társadalomtudományok egyik újabb ágának, a szimulációna'k a

fogalmával, kérdéseivel, alkalmazási le—

hetőségével foglalkozik és arra törek—

szik, hogy áttekinthető és világos képet adjon mindazokról a fogalmakról, me—

lyek a szimulációt tárgyaló irodalom—

ban szerepelnek és bemutassa a szimu—

láció alkalmazását különféle területe—

ken. A könyv tizennégy fejezetét,

——- mely fejezetek a szimuláció alkal—

mazásának más—más területét és a leg—

újabban végrehajtott szimulációs kisér—

leteket tárgyalják, — az illető szakte—

rületen kutató professzorok és külön- féle munnkaközösse'gek írták.

A munka a szimulációnak a következő vonatkozásokban való alkalmazását tár- gyalja: szimuláció a társadalomtudomá—

nyokban, a pszichológiában, a logikai

gépek alkalmazásában, a mesterséges

környezetteremtés területén (például pi—

lóták, űrhajósok kiképzésében; ez a vo—

natkozás már átvezet a szimuláció bio—

lógiai téren való alkalmazása felé): tár-

gyalja a szimuláció alkalmazásának le—

hetőségeit a szociológiában (hivatali szer-

vezet és döntések szimulációja, továbbá társadalmi struktúrák és folyamatok,

elektronikus úton való szimulációja).

Külön figyelmet szentel a szimulációnak

az államtudományban. söt a nemzetközi kapcsolatok, valamint a politikai élet területén. Ezzel kapcsolatban ismerteti az ún. ,,simulm—atics—tervezetet", vagyis

a Simulmatics Corporation 1960. évben.

az ' elnökválasztási kampány során szi—

mulációs módszerek alkalmazásával meg—- valósított és feldolgozott közvélemény—

kutatását. (A könyv vonatkozó fejezetét

részben Ithiel de Sola Pool professzor

írta, aki erről a témáról 1964 tavaszán Budapesten előadást is tartott.) Az eljá- rás alapjául az az elképzelés szolgált,

hogy a szavazatokat döntő mértékben nem is a republikánus, vagy demokrata—

párti meggyőződés, hanem a jelölteknek olyan konkrét kérdésekben elfoglalt

álláspontja befolyásolja, mint például a

polgárjogok, a külpolitika, a szociális

törvényhozás kérdésében elfoglalt állás—

pontjuk. A széles körű közvéleménykuta—

tás kb. százezer főből álló mintát ered-

ményezett, melyet többféle szempont szerint rétegeztek. Megfelelő súlyozás útján ,,szimuláltá " az egyes államok választópolgáráinak viselkedését. A gépi feldolgozás egy 480X52-es nagyságrendű

matrix megoldását jelentette és a szi-

muláció eredménye közel 82 százalék—

ban közelítette meg a választás tényle—

ges eredményét.

A szimulációt a gazdasági rendszerek

vonatkozásában G. H. Orcutt professzor

tárgyalja. Ez a fejezet lényegében a szerző ,.Simulation of economic systems"

című, az American Economic Review

1960. decemberi számában megjelent

cikkét tartalmazza.1

A gazdasági

külön fejezetet szentel a könyv a Válla—

latvezetés szimulációjának. Ismerteti azo- kat a kísérleteket, melyeket a Carnegie Technológiai Intézetben ezzel kapcsolat—

ban lefolytatták. Ezek tulajdonképpen

a játék— és döntéselmélet körébe vágó

kísérletek arra, hogy olyan mesterséges

környezetet teremtsenek, melyben a vál—

lalatvezetés optimális előfeltételei adva

vannak és a döntési egységek (vállala—

tok) viselkedése a valóság igényével szi—

mulálható. A kísérletek egyaránt kiter—

jedtek a gazdasági és pénzügyi vezetés—

* Ismertetését lásd Statisztikai Szemle 1962.

évi 1. sz. Bar—106 old.