Ahmad, S. – O'Connor, J. C.: Az árstatisztikák harmonizálása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

179

daságtannak a francia Koyré felfogása szerinti ,,ge- nealógiája", vagyis még Schumpetert is megha—

ladja.

A négy részre tagolt és egy végkövetkeztetéssel lezárt mű nem más, mint ennek az állításnak gazdag illusztrációja.

Az első problémacsoportot az Általánosságok

címszó alá sorolja (63—192. old.), melyben az indu- ló új tudomány nyelvezetének és az ezzel kapcsola- tos szótáraknak és enciklopédiáknak a kialakulása jelenti a kezdeteket, de ide kapcsolódnak a kialaku- lóban levő statisztikai és demográfiai kezdeménye- zések is mint az új tudomány empirikus tartalmával kapcsolatos módszertani és elméleti problémák.

A második nagy problémacsoport (193—284.

oldl) a mezőgazdaság köré összpontosul, mivel a francia fiziokratizmus a nagy földművelő állam gaz- dálkodásának e's jólétének a kidolgozását tűzte ki célul, és ezen az úton kívánta egy ,,természetes" és harmonikus közgazdasági rendszer elméleti vázát is megalkotni. Ehhez természetesen illeszkedett a gaz- dasági egyensúly keresése, majd annak felismerése, hogy a rendszer állandósága nem biztosított, a vál- ságok elkerülhetetlenek, s így a gazdaság dinamiká- jának vagy legalábbis a dinamikus egyensúlynak a tanulmányozása is elkerülhetetlen. Mindez folya- matosan kihat a társadalmi rendszerre is,

Ezért a harmadik kérdéskör (285—354. old.) a társadalom problémáinak közgazdasági és filozófiai vetületeit mutatja be a korabeli irodalmi vitákon keresztül.

A negyedik részt (355—437. old.) a szerző két kiemelkedő, a XVIII. századot lezáró szellemi telje- sítmény elemzésének szenteli. Itt kap ugyanis helyet rövidebben Condorcet idevágó elemzéseinek össze- foglalása és a már említett Lavoisier-féle nemzetijö- vedelem-számítás mint intellektuális portré.

A végkövetkeztetés (439—462. old.) frappánsan a nagy francia forradalom tanulságai fényében elemzi az előző két évszázad politikai gazdaság- tani erőfeszítéseinek mérlegét, az újabb francia történetírásnak megfelelően a forradalmat a leg- szélesebben, elhúzódó folyamatként értelmezve.

Nem meglepő tehát, hogy a mérleget harmincéves periódus (1795—1825) alapján vonja meg, főleg az Angliával való összehasonlításra támaszkodva.

A tanulmánykötetet a kéziratos és nyomtatott for—

rások gondos jegyzéke (463—469. old.), valamint az előforduló nevek indexe (471—491. old.) egé- szíti ki,

Az interdiszciplinaritás újszerű megközelítésen túl, mely általános tudománytörténeti és tudo- mányelméleti tanulságokkal szolgál minden statisz- tikus számára, ki tudományában elmélyedni kíván, főleg a statisztikai módszer szerepe s ezen keresztül a franciaországi statisztikai tudomány kialakulásá- ról szóló kutatások leírása a legtanulságosabb. E folyamat bemutatását már Boisguilbert—rel és Vau- bannal kezdi el, és csak Jean'Baptíste Saynál fejezi be. Ezeket a szerző nagy beleéléssel elemzi (ideértve az enciklopédiák anyagát is Savary és Morellet ese- tében), nemcsak a korabeli leíró statisztikát és poli—

tikai aritmetikát, különösen azoknak a fiziokratiz-

mushoz való viszonyát taglalva. Külön is vizsgálja

a mezőgazdasági számvitel kialakulását, valamint a monetáris kalkulációk és a bankrendszer szerepét, ami szintén jelentős újítás statisztikatörténeti szem- pontból, ugyanis az meglehetősen elhanyagolt terü- let még az újabb kutatásokban is.

Mindent összefoglalva, sok indíttatást adhat e mű tanulmányozása nemcsak a hazai statisztikatör- téneti, hanem a módszertani és elméleti kutatások- hoz is.

(Ism.: Horváth Róbert)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

AHMAD, S,—O'CONNOR, ], C.:

AZ ÁRSTATISZTIKÁK

(Harmonization of work on prices among national ac- counting, CPI and ICP4) — Slatistícal Journal of the UN ECE. 1992. 4. sz, 315—323. p.

Az elemzők és a politikusok egyaránt felismer- ték, hogy a Nemzetközi Összehasonlítási Program (International Comparison Project — ICP) milyen gazdag forrása azoknak az érték— és áradatoknak, amelyek nemzetközileg összehasonlítható adatok elemzését teszik lehetővé. A fejlett országok többé-

kevésbé magukévá tették az ICP alapelvét, amely- nek lényege a nemzeti elszámolások konzisztens bázison való nemzetközi összevetése. A szerzők (a Világbank munkatársai) által körvonalazott gon—

dolatok célja, hogy ezt a fejlődő országok is megte- gyék. A Világbank az ENSZ Statisztikai Osztályá—

nak és számos nemzeti és nemzetközi szervezetnek a támogatásával azon fáradozik, hogy az ICP-t a nemzeti statisztikai munka részévé tegye, a szüksé- ges infrastrukturális fejlesztéseket is segítve. A kö- vetkező világ-összehasonlítás báziséve 1993, és a különböző szervezeteknek az a célja, hogy az első becslések már 1994-ben hozzáférhetők legyenek,

180

Ebből a szempontból különös figyelemmel kísérik a szerzők a közép- és kelet—európai országok összeha—

sonlításáti

Az ICP-ben való részvétel még mindig nem teljes körű, főleg a fejlődő országok hiányoznak belőle.

Ezek az országok nyűgnek érzik, amit a nemzetközi szervezetek rájuk kényszerítenek. Pedig az IC? ada- tai hasznosak lehetnek a gazdasági struktúra for—

málásában és a források átcsoportosításában. A Világbank szeretné, ha ez a helyzet megváltozna, és az ICP nem egy 5 évente lebonyolított speciális program maradna, hanem a nemzeti elszámolások szerves részévé válna. A Világbank feladatának te—

kinti:

— a résztvevők számának növelését, az adatok számí- tógépen való terjesztését a használat megkönnyítése érde- kében;

A a térbeli és időbeli kiterjesztés módszereinek finomí- tását;

_ a döntésekhez való felhasználás elősegítését.

Az ICP a bruttó hazai terméket (Gross Domestic Product — GDP) a felhasználás oldaláról közelíti meg. A GDP-re és különböző aggregátumaira vá- sárlóerő-paritást (Purchasing Power Parity —— PPP)

becsül, amit azután arra használ az árfolyam he—

lyett, hogy a nemzeti valutát közös elszámoló egy- ségre, az ún. nemzetközi dollárra konvertálja. A munka a teljes GDP-t lefedő, körülbelül 150 alap- csoportba (basic heading) sorolt 400—800 repre- zentáns árának megfigyelésével kezdődik. Ezek ele—

mi vásárlóerő—paritásainak kiszámítása után az alapcsoportok paritásait összevont csoportokba aggregálja. A paritások alapján azután lehetővé válik az ún reálértékek és az országok közötti volu- menindexek számítása a részaggregátumokra és a GDP egészére. Az összehasonlítás során először az egyes régiók (ez lehet földrajzi, mint például Afrika, vagy egy országcsoport, mint például a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének (Orga- nization for Economic Co-operation and Develop- ment —— OECD) eredményei születnek meg, majd ezeket kapcsolják össze.

1990-ben csak Európára terjedt ki az összeha-

sonlítás, l993-tól újra világ-összehasonlítás lesz,

amelyre a Világbank háromlépcsős adatgyűjtési rendszert dolgozott ki. Ennek keretében

a ) becslési eljárást ad a GDP egységes szerkezetű dez- b ) maximálisan összehangolja a nemzeti árstatisztiká- ból rendelkezésre álló adatokat az ICP árinformáció- igényével;

c) kialakít egy nemzetközileg egységes árreprezentáns- rendszert a sokoldalú összehasonlíthatóság optimális eléré- se céljából.

Az ICP legutóbbi két fázisában a különböző régiók összekapcsolása az ún, ,,hídországokon" ke- resztül történt. Ehhez olyan kiegészítő ármegfigye—

lésekre volt szükség, amelyek lehetővé teszik a má—

sik régióhoz való kapcsolódást. A Világbank most egy olyan ,,hídárulista" módszer kidolgozására tesz erőfeszítéseket, melyben minden országban rendel- kezésre álló áruk szerepelnek, így ez átvehetne' a régiók közötti összekötő kapocs szerepét.

Az ICP lényege az árgyűjtés. Az árakkal szembe—

ni követelmény, hogy:

— reprezentálják az ország fogyasztását;

—— nemzeti éves átlagokat fejezzenek ki;

—— legyenek konzisztensek a nemzeti elszámolásokkal;

—— legyenek összehasonlíthatók más országokkal.

A Világbank szerint az első három követelmény nem kap kellő figyelmet, márpedig ezek lényegesek olyankor, amikor piacgazdaságokat hasonlítunk össze olyan országokkal, ahol még van árszabályo—

zás, vagy a javak és szolgáltatások kínálata nem olyan sokféle. Az említett követelmények érvényre jutása olyan keretben lenne a legcélszerűbb, ahol nagyobb összhang érvényesülne az ICP, a nemzeti elszámolások rendszere és a fogyasztóiár-index kö—

zött. így a fejlődő országok számára is sokkal könnyebbé válna a csatlakozás. A megvalósításig azonban sok tennivaló van.

Minőségi korrekciók rendszerét kell kidolgozni ahhoz, hogy a piacgazdaság és fejlődés különböző szintjén álló országok összehasonlithatósága növe—

kedjék. Az előzetes vizsgálódások azt mutatják, hogy az összehasonlítható javak nem képviselnek nagy súlyt a fogyasztási kiadásokban, inkább csak a reprezentativitás követelményeit elégítik ki.

A Világbank az ENSZ Statisztikai Osztályával és a különböző helyi szakértőkkel dolgozik együtt a fentiek megvalósításáért. A publikus adatok számá—

nak bővülését teszi lehetővé egy olyan szoftver, amely a résztvevőknek és a nemzetközi szervezetek—

nek egyaránt javasolható.

(Ism.: Jávorszkyné Nagy Anikó)

DIPPO, C. S.———-TUCKER, C.—VALLIANT, R.:

FELVÉTELMÓDSZERIANI KUTATÁSOK AZ EGYESÚLT ALLAMOKBAN

(Survey methods research at the U. S. Bureau of Labor Statistics.) —- Journal of Ojícíal Statistics. 19934 1. sz. 121

———l35. p.

Az elmúlt öt év során az Egyesült Államok Mun—

kaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labour Sta—