Seibel, C. – Durieux, B.: A nyugdíjba menetelkor betöltött kor és a nyugdíjas jövedelme

STATISZTlKAi IRODALMl FiGYELÓ

tetett. hogy azok az iparágak, amelyek erő—

sebben függnek a nyersanyagoktól, Délen a koncentrálódás felé tendálnak. A szerző hangsúlyozza, hogy a vizsgálatokban alkal- mazott koefficiens fontos tulajdonsága, hogy figyelembe veszi a természeti erőforrásokat és a feldolgozó iparból származó inputokat IS.

A továbbiakban a szerző a témában vég- zett regresszióanalizis tapasztalataival fog- lalkozik. Összehasonlítás és a kölcsönhatá- sok vizsgálata céljából sokszoros regresszió—

analízist végzett, a következő változók be- építésével: Dél és New England koncentrá—

ciós arányszámai, ugyanezek változásának az 1947 és 1958 közötti időszakra vonatkozó szá—

zalékszámai, a tőke/munkaerő arányszámai iparáganként, végül az erőforrásoktól való függőség koefficiensei. A statikus és a dina—

mikus koncentráció arányszámai voltak a függő változók. A regresszióanalizis megerő- sítette a rangkorrelác'kós vizsgálatok tapasz- talatait. Az összegezés szerint Dél relatív ipari koncentrációjának meghatározásában lényeges szerepet játszik az erőforrásoktól va—

ló függőség koefficiense, mig a faktor mé- reteinek nincs lényeges befolyása. Az 1947 és 1958 közötti ipari növekedést viszont elsőd—

legesen éppen a faktor méretei határozták meg. Ez azt mutatja. hogy valamely iparág elsődleges telepítésében meghatározó a nyersanyagforrás szerepe. New England ese- tében az analízis nem hozott jellemző meg—

állapításokat, szerző ezt a régió lényegében kiegyensúlyozott ipari szerkezetével magya- rázta.

853

Az eddig ismertetett vizsgálatok a SlC há- rom számjegyű iparágaira vonatkozó adatok felhasználásával történtek. Ellenőrzés céljá—

ból megismételte a szerző a regressziós ana- lizist olyan minta segitségével, amely 53 négy számjegyű ipari alágazatot foglalt ma—

gában. A számítások megerősítették a ko- rábbi eredményeket. Ezt szerző, különösen az erőforrások tekintetében tartja fontosnak, mivel ily módon értékes hozzájárulással egé- szítette ki a Heckscher—Ohlin—féle modellt.

A négyszámjegyes iparágak vizsgálata során az ipari koncentráció kifejezéséhez egy új mutatót is bevezetett a szerző. Ebben az új koncentrációs hányadosban a nevező mó- dosul úgy, hogy a nemzeti hozzáadott ér- tékből le kell vonni annak a munkaerőben bővelkedett régiónak a hozzáadott értékét, amelyre nézve a koncentráció nincs kiszá- mitva.

Az összes elvégzett vizsgálat alapján szer- ző végül két következtetést emel ki: 1. az iparilag fejlett régiótól elvárható, hogy spe- cializált legyen azokban az iparágakban.

amelyeknek a termelési függvényei többet ki—

vánnak e régió viszonylag bőségben ren- delkezésre álló tényezőiből; 2. egy fejlődő régióban az iparágak elsődlegesen a nyers- anyagforrások alapján alakulnak ki. Amint azonban a fejlődés folytatódik. viszonylag erősebben növekednek azok az iparágak, amelyeknek a fejlődését (: komparatív elő- nyök biztosítják. Ez a fejlődés a viszonyla—

gos bőség intenziv kihasználásán alapszik.

(Ism.: Horváth Tibor)

TÁRSADALOMSTATISZTI KA

SElBEL, C. -- DURIEUX, B.:

A NYUGDUBA MENETELKOR BETÖLTUTT KOR . ÉS A NYUGDUAS JUVEDELME

(Ages et revenus de retraite.) —- Economie el Sta—

tistigue. 1973. június. 3-26. p.

Franciaországban a keresők munkáltatójuk- rtól függően különféle nyugdijbiztosítási rend- szerekhez tartoznak, és az egyes rendszerek- nél más és más a részleges nyugdíj, illetve a teljes nyugdíj összege a korábbi kereset- hez viszonyitva. továbbá rendszerenként vál- tozik a nyugdíjba menetel korhatára és a nyugdíjhoz szükséges évek száma is. Bruno Duríeux és Claude Seibe/ tanulmánya már azért is figyelmet érdemlő munka, mert vi—

lágos áttekintést ad a sokféle nyugdíjrend—

szerről és azok súlyáról, jelentőségéről a francia öregek ellátásában.

A tanulmány ismertető részéből kiderül, hogy a nyugdíjasok többsége az elmúlt idő- szakban 65 éves korban hagyta abba a rend- szeres kereső tevékenységet. bár 60 éves kor-

ban, 15 évi szolgálat után a dolgozók mór részleges nyugdíjra jogosultak lettek volna.

Az átlagos nyugdijba meneteli kor a több—

ségnél 64 év és 6 hónap volt. Részben en- nek következtében több mint 2 millió 60 évnél idősebb aktív keresője volt az 1960- as években a francia gazdasági életnek. ami az összes keresőknek több mint 10 százalé- kát tette ki.

A szerzők tanulmányuk első részében ala- posan elemzik annak demográfiai és gazda- sági okait, hogy az idős dolgozók miért ma- radnak 60 éves koruk után is munkahelyü—

kön. Kimutatják, hogy nemcsak az önálló ipa—

rosok, kereskedők és parasztok azok. akik idős korban is tovább dolgoznak: a 60—64 év közötti keresők mintegy 60 százaléka al- kalmazásban álló. Elsősorban a szolgáltatási ágakban dolgoznak az öregek, de arányuk jelentős a gyáriparban és (! kereskedeiemben is. 1965 és 1970 között — a többségre vonat—

kozó biztosítási rendszer keretében — emel-

854

kédett azok aránya. akik akár később, akár korábban mentek nyugdíjba.

A tanulmány második része foglalkozik a különböző jogszabályokkal. melyek jelenleg érvényesek Franciaországban, összehasonlít—

ja ezeket más országok nyugdíjrendszerével.

majd foglalkozik a francia nyugdijasok anya—

gi helyzetével. A szerzők megállapítják, hogy a jövedelmek közötti egyenlőtlenség nagyobb a nyugdíjasok között. mint a bérből élő ak—

tívan keresők esetében. Mindegyik francia nyugdíjrendszer keretében folyósított nyugdí—

jaknál igen erős szóródás figyelhető meg a nyugdíjak nagyságát tekintve.

A tanulmány harmadik része azt igyekszik megállapítani, hogy az öregek. azaz a 60 éven felüliek mennyivel járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez. és milyen következ- ményei lennének annak, ha általánossá vál—

na a 60 éves korban való nyugdijba mene- tel, legalábbis az alkalmazásban állók esetében. A szerzők két hipotézis alapján vé- gezték számításaikat, mégpedig egy maxi- mális és egy közepes hatást feltételező hipo- tézis szerint. Az első esetében 1980—ra mint- egy 400 OOO-rel csökkenne a kereső öregek száma 1985-re pedig 730 OOO-rel. Ez 1980- ban 1,6. 1985—ben 3 százalékos termelés- csökkenést eredményezne. ami gyakorlatban azt jelentené, hogy a növekedés üteme éven- terO,3lszázalékkal lassulna le az 1970—1985

közötti periódusban. A második esetben nem—

csak kisebb arányú nyugdíjba vonulással szá—

molnak, hanem figyelembe veszik a lehetsé- ges kompenzáló tényezők hatását is, mint (:

bevándorlásét, a nőknek a mainál fokozot- tabb arányú részvételét a termelésben stb.

Ebben az esetben csak 0.1 százalékkal csök—

kenne a termelés növekedésének üteme a kórábbi nyugdijba menetel következtében.

A termelésre gyakorolt hatás tehát'még a

,,maximális"—nak nevezett hipotézis esetében is kicsi. Sokkal lényegesebb a megtermelt nemzeti jövedelem elosztásában bekövetke—

ző változós. Szükségessé válna ugyanis a nyugdíjra fordított hányad jelentős növelése az aktív keresők direkt megadóztatásával.

vagy bérük, fizetésük növekedési ütemének lelassításával. Ha ez nem történik meg a nyugdíjellátás összegének növekedésével egyidejűleg, az az infláció fokozódását ered- ményezheti. Mivel pedig az infláció erősen sújtja a nyugdíjasokat, így hatása végülis a nyugdíjba menetel késleltetése lenne.

A szerzők végső következtetése, hogy az alacsony nyugdíjak emelése és a nyugdíjba meneteli kor leszállítása az általános fog- lalkoztatási struktúra figyelembevételével dönthető el. és a teljes népesség helyzetét jelentősen befolyásolja.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

KUMAR, J.:

NÉPESSEG ES FCLDTERULET A VILÁG MEZÓGAZDASÁGABAN

(Population and land in world agPriculture.) Berke—

ley. 1973. Univ. of California. XIV, opulation Mono—

graph Series 12. 318 p.

A Californiai Egyetem népességtudományi kiadványsorozatában jelent meg Davis, K.

.,World Urbanization 1950—1970" (Urbanizá—

ció a világon, 1950—1970) c. tanulmánya, mely összefoglaló áttekintésben elemzi a ví—

lág népességének fejlődését. Célja a népes- ség város—falu szerinti' alakulásának, köze—

lebbről az urbanizáció trendjeinek és követ- kezményeinek feltérképezése anélkül, hogy ki- térne a mezőgazdasági foglalkoztatottság és terület szempontjaira. lgy e témakörtanul- mányozásához kapcsolódó folytatólagos kö- tetnek tekinthető Kumar, ]. jelen munkája.

mely nemzetközi összehasonlitásban mutatja be a világ mezőgazdasági népességének ala—

kulását, összevetve a mezőgazdasági erőfor—

rásokkal. A szerző 156 ország 1950 és 1960- as mezőgazdasági népességi. agrármunkaerő és művelési ág szerinti területi adatainak fel—

használásával országonként számitott tren—

rdeket és mutatókat.

Abból indul ki, hogy bár ma az érdeklő- dés fókuszában a technikai fejlődés és az urbanizáció áll, a világon a legnagyobb gaz- dasági ág mégis a mezőgazdaság. A világ összes dolgozóinak mintegy felét foglalkoz—

tatja közvetlenül, de közvetve még nagyobb hányadát. Ezen túlmenően. világviszonylatban nő a mezőgazdasági népesség száma. A vi- lág nem városi lakossága. mely főleg mező- gazdasági foglalkozású, 1950 és 1970 között mintegy 24 százalékkal nőtt. A fejlődő or—

szágokban, ahol a lakosság többsége mező—

gazdasági foglalkozású, ugyanezen idő alatt a nem városi lakosság növekedése 55 szó- zalékra becsülhető. Néha mégis alábecsülik a mezőgazdaság szerepét, aminek oka két körülményre vezethető vissza. Az első, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya még az agrárországokban is csökken. a má- sik, hogy az ipari országokban abszolút szá—

muk is csökken,

A népesedési trendek megismerése mellett

meg kell vizsgálni, mit mutat a természeti

erőforrások helyzete, mely a lakosság nagy részét munkával, összességét pedig termé- keivel ellátja. A mezőgazdasági terület nagy—

ságának megállapításánál is fontosabb és