STATISZTIKAI ,,EGYPERCESEK"
A SZEGÉNYEK TERÚLETI ELHELYEZKEDÉSE
Az önkormányzatok megalakulásával s a helyi lakossági érdekvédelmi csoportok létrejötté- vel várhatóan megnő a területi részletezésű adatok iránti igény. A legutóbbi, az 1988. évben végre- hajtott és az 1987. évre vonatkozó jövedelmi felvételadatai — a minta viszonylag nagy mérete kö—
vetkeztében — lehetővé tették a szegények megyénkénti elhelyezkedésének vizsgálatát. A szegénység meghatározásánál a jövedelmi oldalra helyeztük a hangsúlyt, s azt néztük meg, hogy hány személy élt az egyes megyékben a Központi Statisztikai Hivatal által 1987-re megállapított aktív, illetve nyugdíjas családokra vonatkozó létminimumösszegek alatt, mely megyékben nagyobb az esély a szegények közé kerülésre, s melyek lakossága van viszonylag kedvezőbb helyzetben.l
Tudjuk, viszonylag nagy különbségek találhatók az ország különböző részein lakók életszin- vonala között. Ebben számos tényező játszik szerepet. A keresők képzettség szerinti összetétele eltérő, emiatt a bérek és a keresetek jelentősen különböznek, vannak olyan megyék, ahol az eltar—
tottak (elsősorban a gyermekek) száma hagyományosan magas, ezért a száz aktív keresőre jutó eltartottak száma 70—78 közötti (az országos 60—67-te1 szemben), nem beszélve a munkanélküliség negatív vagy az idegenforgalom pozitív hatásáról, amely hatások szintén néhány megyére össz- pontosulnak. Igy a megyéknek lakosaik életszínvonala szerinti sorrendje már hosszú ideje viszony- lag stabil.
A tábla adatai azt mutatják, hogy az adott megyében az országos átlaghoz képest (lO0,0%) mennyivel nagyobb vagy kisebb arányban kerülnek a létminimum határa alá az aktív, illetve a nyugdíjas háztartásokban élő személyek, ebből az arányból a létminimum alá, illetve fölé kerü—
lés esélyére lehet következtetni.
A létminimum szintje alá kerülés esélye az aktív és az inaktív háztartásokban megyék szerint
Az aktív i Az inaktív
Megye létminimum alatti háztartás-
ban élő személyek (százalék)
Baranya ... . 92,0 lO9,l
Bács-Kiskun . 130,7 127,6
Békés ... . . . . 97,8 98,6
Borsod-Abaúj-Zemplén ... . 155,1 141,1
Csongrád ... 77,4 59,0 Fejér ... 89,7 135,9 Győr-Sopron ... 72,3 57, ! Hajdú-Bihar ... 160,2 ' 1 38 ,6 Heves ... 73,4 76 3 Komárom ... 83,6 78,6 Nógrád ... 109,7 75,2 Pest ... . ... 109,5 140,4 Somogy ... 118,5 95,0 Szabolcs-Szatmár ... 149,'7 149,8 Jász—Nagykun-Szolnok ... ! lO,5 ] 54,6 Tolna ... 74,9 82,1
Vas ... 57,6 66,2
Veszprém 605 90,8
Zala ... 87,2 93,6
Budapest . 92,5 1122
sszesen 100,0 100,0
Megjegyzés. Az országosan létminimum alatt élő háztartások aránya : 100,0.
1 Bár a megfigyelés egysége a háztartás, az esetek túlnyomó részében (körülbelül 94 százalékában) a család és a ház- tartás fogalma egybeesik, ezért e két fogalmat egymás szinonimájaként használjuk.
,,EGYPERCESEK" . 383
A legkedvezőbb gazdasági helyzetben levő megyék Magyarország nyugati részén helyezked- nek el (Győr-Sopron, Veszprém, Vas), és ezeknél a szegények aránya az átlagosnak 60-70 száza- léka, míg a legkedvezőtlenebb helyzetben levő megyék az ország keleti és észak-keleti részén helyez- kednek el (Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj—Zemplén, Szabolcs-Szatmár). Itt a szegények aránya az átlagosnál jóval magasabb, az itt élők 1,5-1,6—szeres valószinűséggel kerülnek a szegények közé.
S. J.
SZEGÉNYSÉG A GYERMEKEK KÖRÉBEN
A szegénységről egyre több szó esik napjainkban, de az emberek többségében mind ez ideig az a kép élt, hogy a szegények jelentős része nyugdíjas. Manapság azonban már nem ez a helyzet.
El kell ugyan ismernünk, hogy 10-15 évvel ezelőtt a szegények közé kerülés esélye a nyugdíjas háztartásoknál jóval nagyobb volt, mint az aktív keresős családoknál. Az azóta bekövetkezett egyik legdrámaibb változás az volt, hogy a tendencia megváltozott: a nyugdíjasok veszélyeztetett—
sége e téren némileg csökkent, miközben az aktív keresős háztartásokban élőknél, különösen a gyermeke(ke)t nevelő több gyermekes vagy csonka családokban jelentősen megnőtt. Ezt tükrözik a tábla adatai, melyek az 1972 és 1987 közötti időszakot fogják át az 5 évenként végrehajtott rep—
rezentatív jövedelmi felvétel segítségével.
A legalsó jövedelmi decilísbe larlozók aránya korcsoport szerint
A legalsó jövedelmi decilisbe tartozók aránya az
Koggjgsgm 1972. [ 1932. 1987.
évben (százalék)
0—2 ... 15,2 23,3 20,7
3—6 ... 15,3 19,1 17,0
7—14 ... 15,1 14,l 15,l
15—1 9 ... 6,3 9,1 7 ,2
20-24 ... 5,0 9,6 8,()
25—29 ... S,] 1 1,4 12,0
30—34 ... 7,9 9,3 ll,5
35—39 ... 6,7 7.4 9,7
40—44 . . 4,4 4,4 6,4
45-49 . . 3,2 3,6 4,7
50—54 . . 3,6 2,8 5,4
55-59 . . 6,2 2,9 6,0
60—69 ... . . 1$,1 6,9 9,8
70 és idősebb ... 27,9 lő,? ll,7
Az adatok a népesség egy főre jutó jövedelem alapján csoportosított alsó tizedébe tartozókat (a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező mintegy 1 millió embert) korcsoportos bontásban mutatják, s ebből világosan látható, hogyan változott az egyes korcsoportokba tarto—
zók helyzete, mely korcsoportokban volt, illetve van az átlagos 10 százaléknál nagyobb esélyük a szegények közé kerülésre.
1982 és 1987 között a 6 évesnél fiatalabb gyermekek helyzete kissé javult, ez elsősorban a gyer- mekgondozási díj bevezetésének tulajdonítható, de még így is a 14 éves kor alatti gyermekek a leg- veszélyeztetettebbek, az átlagoshoz képest 1,5-2,1-szeres esélyük van a szegénységre.
S.J
