A Statisztikusi Kör megalakulásáról és céljairól

SZEMLE

A STATISZTIKUS KÖR MEGALAKULÁSÁRÓL És CÉLJAIRÓL

LAKATOS MÁRIA

1989 első negyedévében néhány statisztikai hivatalbeli munkatárs szükségesnek látta, hogy a Hivatal belső nyilvánossága elé lépjen a sta—

tisztikai munka és szervezeti keretei egyre nyil- vánvalóbbá vált gondjainak felvetésével. A kez- deményező ,,mag" az egykori Fiatal Statisztiku- sok Munkaközösségében is részt vettek és még napjainkban is a Hivatalban dolgozók közül került ki. A különböző statisztikai részterülete—

ken külön-külön, de szinte egy időben születtek olyan tanulmányok, amelyekben megfogalma- zott kérdések, problémák iránt egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. Az együttgondolko- dás igénye már egy tágabb csoportot alakitott ki, melynek tagjai szivesen cserélték ki vélemé—

nyüket a felvetett kérdésekről, amelyeket a kö- vetkezőkben foglalhatunk össze:

a) mi a statisztika szerepe és feladata a társadalmi-gazdasági helyzetet feltáró munkában;

b) a feladatnak és szerepnek megfelelően, hol van a statiszti—

kai szolgálat helye az államigazgatáson belül;

6 ) melyek az okai a statisztikai szakma érzékelhető presztízs—

vesztésének ;

majd nem kisebb feladat elvégzésének szüksé- gességét tűzték ki célul, mint a teljes statisztikai információs rendszer felülvizsgálatát.

A több alkalommal zajló nyilvános viták eredményeképpen a résztvevők ,,Nyilatkozat"—

ban összegezték tömör állásfoglalásukat a fenti kérdésekről, és ezen az elvi alapon 1989 májusá- ban 66 taggal megalakult a Statisztikus Kör.

A szervezési és képviseleti feladatok ellátására öttagú ügyvezető testületet választottak: Bara- cza Lajosné, a Számítóközpont osztályvezetője;

Gyulava'ri Antal, a Közgazdasági főcsoport osz—

tályvezető-helyettese; Harcsa István, a Társada- lomstatisztikái főosztály osztályvezetője; Király László György, a KSH Bács—Kiskun megyei Igazgatóságának igazgatója és Lakatos Mária osztályvezető, a Statisztikai Szemle szerkesztője személyében.

A Kör céljait megfogalmazó Nyilatkozat tar- talmának kialakítása többheti közös munka volt, melynek során nyilvánvalóvá lett annak fontossága, hogy a statisztikai szakma tovább- fejlesztését célzó elképzeléseket csak bizonyos

alapfogalmak tisztázása útján lehet közösen megvalósítani. Ez a tartalmi együttgondolkodás elengedhetetlennek látszik ahhoz, hogy a sta- tisztikusi munka visszanyerhesse önbecsülését és a felhasználók, az állampolgárok bizalmát, azaz méltó helyét a társadalmi-gazdasági való- ság minél hűbb leírásában. A Kör különböző szakterületeken működő tagjait nem a mundér becsületének védelme, hanem a szakma szerete—

te késztette arra, hogy a korábban egymástól függetlenül felvetett, ám közös gondok megvita- tására és — amennyire tőlük telik — megoldására szerveződjenek.

A Kör megalakulását és működési elveit do—

kumentáló Nyilatkozat (és Működési szabály—

zat) elkészültével szinte egy időben máris konk- rét feladatok adódtak. Elsőként az 1990.— évi népszámlálás végrehajtásával kapcsolatos vitát említhetjük, melyre két nappal azután (1989.

június 7-én) került sor, amikor a Miniszterta- nács — nem kis mértékben annak a társadalmi- szakmai nyomásnak a hatására, mely kiállt a teljes körű népösszeírás fontossága mellett — felülvizsgálván korábbi tervezeteit, az egész la—

kosságra kiterjedő népszámlálás mellett dön- tött. A vita alapanyagául dr. Lakatos Miklós—

nak, a Népszámlálás osztályvezető-helyettesé—

nek ,,Változások a népszámlálási összeírások gyakorlatában, az összeírás eredményeinek fel- használásában" cimű tanulmánya szolgált.

(Lásd: Statisztikai Szemle. 1989. évi 8—9; sz.

770-778. old.) A megyei igazgatóságok, az Alla—

mi Népességnyilvántartó Hivatal (ANH) és a Népszámlálás szakemberei részvételével kibőví- tett ülés számos, eddig nyilvánosság elé nem került problémát hozott felszínre. Ezek voltak:

' az Önkitöltéses módszer alkalmazhatósága, -' az ÁNH és a Népszámlálás együttműködése,

— a személyiségi jogok védelme,

— a cenzus számítástechnikai kérdései,

— a próbaösszex'rás tapasztalatai.

A vita eredményeként a Statisztikus Kör tag- jai néhány kérdésre vonatkozóan Allásfoglalás- ban rögzítették véleményüket, melyet a hivatal—

vezetéshez is eljuttattak. Ebben felkérték a Hi—

vatal vezetését, hogy ,, . . .a népszámlálás során

SZEMLE

413

felvett személyi adatok védelmével kapcsolatos garanciák intézményes formáinak kialakítása és biztosítása érdekében, saját hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket. .., a Statiszti- kus Kör úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között nem szerencsés a személyi szám szerepel- tetése a kérdőíven. Noha szakmai szempontból szükségesnek látja a kérdőívek egyedi azonosít- hatóságának biztosítását, ugyanakkor fontos- nak tartja, hogy más nyilvántartásokkal való összekapcsolásának még a lehetősége se merül—

jön fel". Végül javasolta, hogy ,,...a lakosság bizalmának megnyerése érdekében a Hivatal nyújtson szakmai és politikai garanciát arra, hogy a felvett adatokat kizárólag statisztikai célra használják fel". A hamarosan meghozott elnökségi határozat eredményeképpen a szemé- lyi számok lekerültek a kérdőívekről.

Működése során a Kör eddig a statisztikai információs rendszer felülvizsgálatával kapcso—

latos kérdések megvitatására fordította a leg—

több figyelmet. E kérdésben a tagok véleménye és javaslata az volt, hogy a felülvizsgálat során egymástól elkülönítetten kezeljék a közigazga—

tási, illetve a szakmai jellegű feladatokat és sze—

repeket. Ennek megfelelően meg kellene szün- tetni ezt a helyzetet, amelyben a közigazgatási szerep (a mindenkori kormányzati, hatalmi igé- nyek kiszolgálása) maga alá gyűri a szakmai szempontokat. A Központi Statisztikai Hivatalt a hazai statisztikai szolgálat független szakintéz—

ményévé kell tenni, és a statisztikai információs rendszert ennek az alapkövetelménynek aláren—

delve kellene kialakítani. Ez alapvetően szakmai jellegű munka. Ebben a munkában egyenrangú félként kell részt vennie az autonóm módon szerveződő, az elméleti és gyakorlati szempon- tokat érvényesítő statisztikus szakmának épp úgy, mint az államigazgatási szempontokat szem előtt tartó hivatali vezetésnek és a felhasz—

nálók szempontjait érvényesítő, akár az állam- igazgatási, akár a kutatási területeken dolgozó szakembereknek. Az így kialakított véleménye- ket és elképzeléseket kellene széles körű vitára és egyeztetésre bocsátani, és e vita eredménye—

képpen kiépiteni az új statisztikai információs rendszert. Mind ez ideig, úgy tűnik, a Kör fenti állásfoglalása nem talált valóságos visszhangra.

Részben a Statisztikus Kör vitáin, részben más hivatali fórumokon is megfogalmazódott a módszertani kérdések fontossága. E téren a Kör állásfoglalása az volt, hogy a problémák átte—

kintése és a szükséges tennivalók meghatározá- sa a szakmában legjártasabb munkatársakból létrejött autonóm testületet igényel. A hivatal—

vezetés sajnos nem fogadta el e javaslatot, és helyette a régi államigazgatási logika szabályai szerint működő tanácsadó testületet hozott lét—

re.

A fentiekből látható, hogy egyelőre számos kérdésben nézetkülönbségek állnak fenn a hiva- talvezetés és a Statisztikus Kör között. A meg- oldandó feladatok tornyosulása azonban arra

int, hogy szakmai párbeszédre és együttműkö—

désre van szükség. Erre a Statisztikus Kör ké- szen áll, és külső szakemberekkel (közgazdá- szokkal és társadalomkutatókkal) is szívesen együttműködne.

A Kör tagjai egyetértenek abban, hogy e vi—

tákban nem politikai taktikázással kell részt venniök, hanem annak a meggyőződésnek az érvényre juttatásával, hogy bármily lassú ered- ményt ígérő és kevéssé látványos feladatra vál- lalkozott is a Kör, ragaszkodik eredeti céljaihoz, a szakmai építkezéshez. Meg kell teremteni szakmai és gondolkodásbeli integritását, együtt- működő partnereket keresve a Hivatalon belül és kívül midazon szakmai csoportosulásokban, amelyeknek érdeke, hogy a statisztika mint a gazdaságban és a társadalomban zajló folyama- tok nyomon követésére alkalmas tudomány mi- nél tisztább tükröt tartson felhasználói és az érdeklődő állampolgárok elé,

*

A Nyilvánosság Klub — a Statisztikus Kör és a Hajnal István Kör kezdeményezésére — ,,Kié a statisztikai adatszolgáltatás? A statisztikai szolgálat függetlenségéért" címmel 1990. febru- ár 24-én nyilvános vitaülést rendezett, melynek tárgya — többek között — a Statisztikus Kör alább közreadott állásfoglalása volt.

A politikai rendszer hitelvesztése és összeom- lása automatikusan vonta maga után az állam- igazgatási rendszer s ezen belül a statisztika hite- lének elvesztését a közvélemény előtt.

Az új társadalomfenntartó mechanizmusok és intézmények kiépítését szolgáló átmenet min—

den bizonnyal hosszabb időt vesz igénybe. Eb- ben az időszakban szükségszerüen terjed az elbi—

zonytalanodás, mely számos területen ,,bizalmi vákuumhoz" vezethet. Ebben a helyzetben a statisztikai információk is ,,bizalmi tényezőkké"

válnak, és felmerül a kérdés, hogy ezek az infor- mációk a gazdaság és a társadalom valós állapo- tát elfogulatlanul tükrözik-e. A statisztika pár—

tatlanságát szolgáló új intézményi alapok kiépí- tése csak akkor lehet sikeres, ha ez egyúttal a statisztika függetlenségét is megteremti.

Mitől kell függetleníteni a statisztikát? Min- denekelőtt azoktól az intézményektől és felada—

toktól, amelyek megterhelték, beárnyékolták a statisztikai szolgálat eddigi tevékenységét. Első—

sorban

— a politikai erőközpontoktól és pártoktól;

— a kormányzattól (az alább kifejtett értelemben);

— saját korábbi közigazgatási, főhatósági szerepétől.

El kell tehát kerülni a népszuverenitást meg- testesítő parlamentet megkerülő politikai, köz—

igazgatási befolyást. A kormányzati és a társa—

dalmi igények kiszolgálása nem csorbíthatja a statisztika szakmai függetlenségét, mely függet—

lenséget mind az országos, mind pedig a területi önkormányzatok mellett működő statisztikai apparátusok számára meg kell adni.

414

E függetlenség érdekében a Statisztikus Kör a következőket tartja szükségesnek.

— Biztosítani kell a statisztika teljes nyilvános- ságát. Ez nem csupán az adatok nyilvánosságát, hanem azt is jelenti, hogy a statisztikai szolgálat szakemberei szabadon fejthessék ki nézeteiket egy-egy szakmai kérdésről.

— A központi (országos) statisztikai szolgála—

tot közvetlenül a Parlament fennhatósága alá kell helyezni. Feladatát és költségvetését egy arra kijelölt parlamenti Statisztikai Bizottság határozza meg, és gyakorolja felügyeletét.

A Parlament a legalkalmasabb fórum a statiszti- kával szemben felmerülő valamennyi igény nyil- vános megfogalmazására, illetve annak elbírálá- sára, hogy ezek közül melyek ismerhetők el tár- sadalmi (ezen belül kormányzati), következés—

képpen a költségvetésből finanszírozható igé- nyeknek. A finanszírozás mértékének meghatá- rozásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egy képzett szakembergárda toborzását és megtartását is lehetővé tegye. Jelenleg a Hiva- tal a Kormány alárendelt ,,részeként" épül az államigazgatásba, és ennek változó intézkedé—

seihez igazodva Végzi munkáját, ennek megfele- lően bizonytalan módon kapja a működéséhez szükséges forrásokat is.

— Felügyeletének átalakításával egyidejűleg a Központi Statisztikai Hivatal csak azokat a ha- tósági jogköröket tartsa meg, amelyek az infor—

mációs rendszer kiépítését, fenntartását, műkö- dését szolgálják. Meg kell szüntetni minden más hatósági jogkörét. Ezeket a feladatokat a Parla—

ment döntése alapján a megfelelő kormányszer—

vekhez kell áthelyezni.

-— Fel kell állítani az Országos Statisztikai Ta- nácsot (OST), melynek tagságát az ország elis—

mert statisztikus szakemberei, valamint a sta- tisztikát felhasználó intézmények, szervezetek, és szakterületek [gazdasági élet (érdek)szerveze- tei, közigazgatás, szociológia, közgazdaság, ur- banisztika-településtudomány, történettudo- mány stb.] képviselői alkotnak Az OST taná- pet látna el: új módszertani eljárások, vizsgáló- dási területek kidolgozására vonatkozó és a Hi- vatal éves munkatervének megvitatása nyomán kialakult javaslatai a parlamenti szakbizottság munkájának megalapozását szolgálnák.

Mindezeknek érvényt kell szerezni az új sta- tisztikai törvényben.

Az intézményi és szakmai függetlenség továb- bi előfeltétele a statisztikai szolgálat depolitizá—

lása. Ennek érdekében a különböző politikai erőknek megegyezésre kell jutniok abban, hogy az 1990-es parlamenti választásokat követően a statisztikai szolgálat nem lesz a politikai osztoz—

kodások tárgya. A statisztikai szolgálat vezetői—

nek kinevezésénél kizárólag szakmai szem on- tok érvényesüljenek. A pártok vezető tisztsegvi- selői ne tölthessék be a hivatal elnöki (elnökhe—

lyettesi) tisztét.

A fent vázolt értelemben független statisztikai szolgálat létrehozásának szükségessége nem csupán a statisztikus világ belső igénye, hanem mindenekelőtt a kialakult társadalmi viszo—

nyokból fakadó követelmény, azaz nemcsak egy szakma becsületének, szakszerűségének védel—

méről, hanem a közintézményekbe vetett társa—

dalmi bizalom megszerzéséről is van szó.

STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT:

A STATISZTIKAI HIVATAL MEGYEI SZERVEI, AVAGY MEGYEI STATISZTIKAI HIVATALOK?

A Statisztikai Szemle 1920. évi 3. számában közzétett polémia Vajda Agnes és Farkas E.

János, valamint Kovács Tibor között a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) központja és megyei igazgatóságai jövőbeni kapcsolatáról — vélemé- nyem szerint — nem is igazi nézetkülönbség.

A tartalmi kérdésekben, abban ugyanis, hogy szükség van-e területi szervekre, amelyek részt vesznek az állami statisztikai feladatok ellátásá- ban, s eközben kielégítik a helyi önkormányzati igényeket, mindkét fél egyetért. Amikben eltérő- en vélekednek, azok valójában szervezeti-finan—

szírozási kérdések, amelyeket azonban addig nem lehet eldönteni, amíg nem ismerjük egy—

részt a statisztikai szolgálat működését a szüksé- ges átalakulása után, másrészt, amíg nem alakul ki az új helyi-területi önkormányzati rendszer.

Jelenleg a megyei igazgatóságok helyzetét az jellemzi, hogy csökkenő létszámmal kell ellátni- uk nem csökkenő adatgyűjtési feladataikat.

A beérkező jelentések száma ugyan kevesebb,

ám a feldolgozandó kérdőívek mennyisége az elmúlt időszak ,,gründolási lázában" számotte- vően nőtt. (Bács-Kiskun megyében például az ipari adatszolgáltatók száma az 1988. évi 122- ről 1989—ben 168—ra emelkedett, s ez a tendencia 1990—ben várhatóan tovább folytatódik.) A be- érkező kérdőívek rögzitését és előfeldolgozását ma már elavult számítógéppel kell elvégezni (A számítástechnika helyzetét jelzi, hogy az évezred utolsó évtizedébe lépve még nincs min—

den igazgatóságon személyi számítógép. )

A költségvetési elvonások miatti kényszerű létszámcsökkentés (l987—hez képest 1989 végén 20 százalékkal volt kisebb az igazgatóságok bel- ső munkatársainak száma) felemésztette a tarta- lékokat, és a munka jellegéből adódó csúcsidő- szakokban szinte tarthatatlan a helyzet (akár- csak a határidők). Ráadásul a létszámcsökken—

tésből adódó bérmegtakaritás nagyobb részét az igazgatóságok kénytelenek voltak dologi kiadá- saik növekedésének ellentételezésére forditani, s