Zindler, H.J.: A statisztikai adatfelvétel és -feldolgozás korszerű módszerei

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1261

formába rendezi őket, amely az értelmezést lehetővé teszi. Az ,,adatelemzés" mint kife- jezés helyességéhez mindenesetre kétség fér:

inkább bizonyos eredmények szintéziséről van itt szó: az adatok már nem a maguk nyerses—

ségében, hanem fogalmilag ,.megszűrve" és korszerű technikai eljárással kezelten állnak a feldolgozás előtt.

Az adatelemzés voltaképpen két nagy és elterjedt módszer gyűjtőfogalmát jelenti a gyakorlatban. Az egyik (: faktorelemzés mód- szereit, a másik az automatikus osztályozás módszereit foglalja magában. Eltérő sajá- tosságaik ellenére, a két módszercsoport bizonyos közös tulajdonságokkal is rendelkezik.

A faktoranalízis módszerei már viszonylag régebben ismeretesek a statisztikai irodalom- ban: Ch. Spearman könyve 1904-ben jelent meg. A módszert elsősorban a pszichológia területén olyan jelenségek leírására használ- (ták, amelyeknek alakulása több, általában közvetlenül meg nem figyelhető tényezőre, faktorra volt visszavezethető. A módszer az- óta sokat fejlődött, és alkalmazási területe is kiszélesedett, mind inkább magában fog—

lalva a gazdaságstatisztika szféráját, fogalmi—

lag pedig a Hotelling—féle főkomponens—

módszert is. Az automatikus (taxonomikus) osztályozás módszerei ezzel szemben egész új technikát képviselnek: a módszer elsősor- ban 1. P. Benze'cri munkássága révén terjedt el a francia szakirodalomban; egyre széle- sebb körű alkalmazása a nagyteljesítményű számítógépek elterjedésével van összefüggés-

ben.

A tanulmány mind a faktorelemzésre, mind az automatikus osztályozásra vonatkozólag példát mutat be. A példa a francia népesség megoszlásának vizsgálata nemek és ötéves korcsoportokba való tartozás szempontjából Franciaország egyes régióiban, tehát a né- pességnek az említett három dimenzióban (nemek, életkor és tájegység) való eloszlása.

Ez 22 tájegységet és mind a férfi, mind a női nemen belül 16—16 korcsoportot jelent; az adatelemzés ebben az esetben tehát az 1968.

évi népszámlálásnak megfeleleőn 16X2X22 :704 adatot ölel fel. Az adatok kontingen- cia-táblában ábrázolhatók. Hétszáz adat messze túl van már azon a határon, amelynek operatív kezelésére az emberi elme képes, illetve amellyel szimultán módon. a hagyomá- nyos módszerek szabta határok között számí- tási műveleteket tud végezni. Az adatelemzés feladata tehát éppen az, hogy ezt az adathal- mazt megfelelő formába rendezze, bizonyos összefüggések szerint csoportosítsa és az ér- telmezést előkészítse.

A tanulmány részletesen kitér az egyes módszerek bemutatására. A faktoranalízis lényegében nem egy, hanem több módszert jelent, amelyek igen sok közös vonással ren—

delkeznek. Közös követelmény, hogy a mód-

szer segitségével a metrikus térben elhelyez- kedő pontfelhő főtengelyeit megtaláljuk, és szemléltessük az egyes tengelypárok által be—

zárt síkokon. Megfelelő csoportosítás segítsé- gével egyszerűsíthetjük és szemléltetőbben'ir—

hatjuk le a halmazt. Ilyen szükségszerű egy—

szerűsítések nélkül a leíró statisztika ma már nem is létezhetne.

A tanulmány a franciaországi népesség megoszlásának példáját a korrespondencia- elemzés egyes fázisain viszi végig. A korrespondencia-elemzésen kívül azonban bemutat—

ja a főkomponens-elemzés, a diszkrimináns- elemzés és a kanonikus korreláció módszerét is. A szerző részletesen áttekinti mindezeknek a ,,többváltozós módszerek" elnevezés alatt ismertté vált eljárásoknak a lényegét, és be—

mutatja alkalmazásukat is. A szerző vélemé- nye az, hogy a többváltozós módszerek és az automatikus osztályozás módszere igen jól ki- egészítik egymást. Természetesen a siker a megfigyelt változók kiválasztásától és az al- kalmazott aggregálási szinttől is függ. Az au—

tomatikus osztályozáson belül az aggregációs eljárástól függően a szerző ascendens. des- cendens és particiós módszerek szerint tesz különbséget. Ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi eljárás közös célja a tanulmány- ban tárgyalt adathalmaz könnyebb és ész- szerűbb áttekintésének biztositása. Ebben a vonatkozásban pedig valamennyi eljárás al- kalmas arra, hogy a statisztikai munka ko—

rábbi sematikus eszközeit és eljárásait mó- dosítsa.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

ZINDLER. H. I.:

A STATISZTIKAI ADATFELVÉTEL ÉS —FELDOLGOZÁS KORSZERÚ MÓDSZEREI

(Moderne Methoden der Erhebung und Aufberei- tung.) —- Allgemeipes Statistisches Archiv. 1978. 1. sz.

21—33. p.

A felhasználók növekvő igényei és a feldol—

gozandó adatanyag nagy terjedelme miatt a hivatalos statisztika mind gyakrabban kerül szembe azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a költségek egyidejű csökkentése mellett gyorsabban, jobb. megbízhatóbb eredményekhez jutni. A Német Szövetségi Köztársaság 1981.

évi nép—, foglalkozás- és üzemszámlálása is—

mét újult erővel veti fel az új eljárások vagy gépek alkalmazásának lehetőségeit. Mivel a szerző szerint a rövidített határidőnek, a kife- jezőbb eredményeknek, a nagyobb pontos—

ságnak és az esetleges költségcsökkentésnek nem kizárólag a nagy összeírások esetében van jelentősége, ezért cikkében az egész fo- lyamatos statisztikai munkát javító, illetve egyszerűsítő lehetőségeket mutatja be.

A hivatalos statisztika számára adódó szá- mos modern módszer és gépi segédeszköz kö-

(2)

1 262 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

zül csupán azok jöhetnek számításba, ame—

lyek az adatfelvétel és -feldolgozás során ténylegesen helyesnek bizonyultak már, tehát megfelelnek az adott szervezeti formának, a személyzet képzettségi szintjének stb. A szer—

ző hangsúlyozza, hogy cikkében nem az a célja, hogy felsorolja mindazon modern mód- szereket, amelyekkel a hivatalos statisztika eddig is dolgozott, hanem vitára kivánja bo- csátani, vajon a korszerű módszerek és gépek adta lehetőségeket valóban intenzíven és rendszeresen használják—e ki, mely irányba kell tovább lépni, és az erőket hol kell kon- centrálni.

Annak ellenére, hogy a mintavételes eljá- rás széles körűen elterjedt. és előnyei közis- mertek. a minták természetüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy az ún. ,,finom" regio—

nális egységektől (például: számlálókörzetek, tömbök stb.) eredményeket szolgáltassanak.

Mivel azonban az információs igények növek- szenek. teljes körű felvételeket pedig — a nagy költségek miatt — csak nagyobb időközökben végeznek. meg kell vizsgálni, hogy a minta- vételes felvételek eredményeit legalább bizonyos fokig nem lehet—e a durvább regionális felosztásoknál használni, Sok esetben. példá- ul a községnél nagyobb egységekre kell elvé- gezni a vizsgálatot. Feltételezhető, hogy a mintavételes felvételeket jobban ki lehet használni. ha lehetőség van a finomabb becslési módszerek alkalmazására.

A mintavételes felvételek eredményeinek nyilvánosságra hozatalánál a hibakimutatást illetően különbözők az eljárások. A mintavé—

telek során adódó véletlen hibák kiküszöbö- lésére szabvány számítógépes programok születtek. A szerző szerint azonban nem he—

lyes. ha hibakeresés folyamán kizárólag csak a véletlen hibára szorítkoznak, hiszen ez csu- pán része a teljes hibának. A teljes hiba a véletlen és a rendszeres hibából tevődik ösz—

sze. '

A szerző utal azokra az előadásokra, amelyek az utóbbi időben hangzottak el az új statisztikai módszerekről, és amelyek a hiba- keresés megfelelő lehetőségeivel foglalkoz- nak. Bizonyos felvételeknél mélyrehatóan elemzik az egyes hibaforrásokat, üdvözítőbb lenne azonban, ha a hibák és nagyságrend—

jük hiánytalan ellenőrzése nem csupán a nagy összeírások, hanem valamennyi statisztikai felvétel esetében megtörténne.

A gépi segédeszközökről szólva véleménye szerint nem szabad kizárólag az elektronikus adatfeldolgozás alkalmazására gondolni. A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos sta—

tisztikája 15 év óta dolgozik elektronikus adatfeldolgozó berendezésekkel. A műszaki lehetőségek bővülése, a perifériák növekvő választéka kiszélesíti az alkalmazási területei:.

Az elektronikus olvasókészülékek lényegesen meggyorsítják az adatfeldolgozás folyamatát.

Az olvasókészülékek használata azonban olyan statisztikákra korlátozódik, amelyeknél a statisztikai hivatalok megkapják _a kérdőív eredeti példányát, ezenkívül a kérdőív kiala- kítását maga a statisztikai hivatal végzi, te—

hát lényegében a primer-statisztikára. Az al- vasókészülékekkel szerzett pozitiv tapasztala—

tok alapján a szerző kívánatosnak tartaná e berendezések szélesebb elterjedését.

Az igazgatás növekvő automatizálása oda fog vezetni, hogy a statisztikai hivatalokrsa- ját adatfelvételeik helyett az adatokat a haf tóságoktól fogják -— adathordozókon --'átven- ni. Bármennyire természetesnek tűnik is az ilyen eljárás, a valóság mégis mást mutat.

igen nagy és körültekintő munkára van szük—

ség, hogy az adathordozók egységességét (például: a mondattelépitésre és a tartalomra vonatkozóan) szavatolni lehessen.

Az elektronikus adatfeldolgozás sikeres al—

kalmazási területe a gépileg feldolgozott sto—' tisztikai adatok megbízhatóságának automatikus ellenőrzése. A meghatározott esetekben automatikusan végzett javítások eljárása a Német Szövetségi Köztársaságban az 1968.

évi lakásszámlálás óta szokásos. A gépi plau- zibilitás-ellenőrzésről szólva a szerző meg- említi. hogy többek véleménye szerint el lehetne hagyni a körülményes ellenőrzéseket, a hiányzó. illetve logikailag ellentmondó kódo- lásokat pedig mint .,egyéb" eseteket lehetne

kimutatni.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a nem kielégítő ellenőrzés a statisztikai feldol—

gozás egész menetét gazdaságtalanná teszi. . A statisztikai feldolgozást egészében kell tekinteni, s amit az ellenőrzéseknél és a javítá- soknál a javasolt elhagyások révén ,.megta—

karitanak", azt a rendszertelen hibakeresési munkára való többszörös ráfordítással és a táblázásnál drága ismétlési munkával kell megfizetni. A nagy költségekkel előállított anyagot értékelni is kell. Nagy felvételeknél előfordulhat. hogy a programozás szűk ke- resztmetszete miatt az elektronikus adatfeldol- gozás tulajdonképpeni gyorsító hatása nem érvényesül. mert mire a teljes táblaprogram elkészül, már el is veszti aktualitását. Néhány statisztikai hivatalban már vannak olyan fej—

lesztési törekvések, amelyek megfelelő prog- ramrendszerek bevezetésével lehetővé teszik statisztikai anyagok gyors és rugalmas feldol- gozását és azt követő értékelését. A szerző kívánatosnak tartaná. ha az ilyen program- rendszerek valamennyi statisztikai hivatal ren- delkezésére állnának, és általánosan használ-

hatók lennének.

Az említett munkák elvégzésének elősegí- tésére a szerző két lehetőséget vázol:

—- sürgősen szükség lenne egy statisztikai progra—

mozási nyelvre. mely megfelelő eszközt jelentene a nagyobb összeírások gyars feldolgozásához, és köz-

(3)

STATiSZTlKAl lRODALMi FlGYELÖ

1 263

vetlenül a statisztikai feldolgozási folyamatokra vo- natkozna.

—- a szakstatisztikusok számára olyan értékelő ké—

szülékeket kellene beállítani, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos külön értékeléseket saját maguk végez—

zenek el; ugyanakkor a gépi úton előállított táblák ábrázolását is fejleszteni kellene.

A szerző által említett lehetőségek nagy- számítógép meglétét feltételezik, de a kisszá—

mítógépek jelentőségét is hangsúlyozza, amelyek a mikroprocesszorok fejlesztése révén egyre olcsóbbak lesznek. Meg kell vizsgálni a

A nagy statisztikai munkák mindig is szé—

les körű szervezői megfontolásokat feltételez- tek, és ez a munka mind nehezebbé válik. A hivatalos statisztikának egyre több hatóság—

gal kell együttműködnie, a költségeket és a megkérdezettek terhelését viszont lehetőség szerint csökkenteni kellene. Ennek érdekében egyeztetni kell a munkafolyamatok tervezé- sét és szabályozását, és biztosítani kell a szakstatisztika és az elektronikus adatfeldol—

gozás közötti súrlódásmentes együttműkö- szerző véleménye szerint azt is, hogy mennyi- dést.

re gazdaságos bizonyos táblákat gyorsnyom-

tató helyett közvetlenül mikrofilmen kiadni. (Ism.: Szabóné Tőrs Hanna)

GAZDASÁGSTATISZTIKA ALDCROFT, D. H.:

EURÓPA GAZDASAGA, 1914—1970

(The European Economy 1914—1970.) London. 1978.

Croom Helm Ltd. 251 p.

Olyan időszakban, amikor Európa országai ismételten gazdasági gondokkal küzdenek.

hasznos lehet a közelmúlt eseményeire vissza- tekinteni. Aldcroft —— a Leicesteri Egyetem gaz- daságtörténet—professzora — ebben az átfogó tanulmányban arra a következtetésre jut, hogy a XX. század jelenlegi gazdasági nehézségei a korábbiakhoz hasonlóan nem megoldhatat- lanok. A szerző célja a fejlődés fő folyamata- inak és az ezeket meghatározó tényezőknek

bemutatása.

A könyv bevezetőjében a szerző megállapit- ja, hogy a XX. század sokkal mozgalmasabb volt, mint a korábbi időszakok. Bár az 1950-es és az 1960—as években viszonylagos gazda- sági stabilitás volt tapasztalható, legújabban ismét úgy tűnik, hogy ez a stabilitás nem tart-

ható fenn.

Az első fejezet a szerző által régi rezsimnek nevezett gazdasági rendszer felbomlását. az 1914—1921. éveket mutatja be. A XlX. század—

ban az európai kontinensen számottevő gaz- dasági fejlődés ment végbe, kevés országban maradt el az ipari fellendülés hatása. A fej- lődés azonban különböző mértékű volt. leg- erőteljesebb Észak- és Nyugat-Európában, et—

től távolodva egyre gyengébb, a modern ka- pitalizmus viszont termékeny talajra talált Észak-Amerikában és Óceáníában. A három legfejlettebb területen —- Észak- és Nyugat- Európa, Észak-Amerika és Óceánia — a XX.

század elején a világ össztermelésének na- gyobbik részét állították elő. Európa gazda- sági vezető szerepe ekkor már hanyatlóban volt, különösen a rendkívül gyorsan fejlődő Egyesült Államokhoz képest, az első világhá- ború pedíg Európa helyzetét tovább rontotta.

A könyv második fejezete az 1920-as évek gazdasági újjáéledésének és instabilitásának

kérdéseit tárgyalja. Megkülönbözteti egyrészt a gyorsabban, illetve lassabban fejlődő orszá- gokat, másrészt az évtized első, illetve máso—

dik felében bekövetkezett fejlődést. Az újjá- éledés időszaka még 1925-ben sem fejező—

dött be, egyes országok még ekkora sem ér- ték el a háború előtti termelés szintjét. Meg—

említi a szerző, hogy Közép— és Kelet-Euró- pában a nehéz gazdasági helyzet a népes—

ség gyors növekedése következtében tovább romlott. Az 1920-as évek végén a nemzetkö—

zi politikai helyzet javulása újabb gazdasági fellendülést eredményezett. 1925-ben Anglia visszatért az arany-standard alkalmazására.

ami más országokban is elősegítetteapénz stabilizációját.

Ezután a háborús adósságokkal foglalkoz—

va a szerző kiemelten tárgyalja Németország helyzetét, majd a hitelviszonyok nemzetközi alakulását ismerteti.

A harmadik fejezetben az 1929—1939 kö—

zötti időszakot mutatja be. Az 1929—1933. évi világgazdasági válság tárgyalása után a szer- ző rátér a pénzügyi válság, majd a válság utóhatásainak vizsgálatára. Ezután áttekinti a válság utáni gazdasági fellendülést az egyes országokban. A fejezet következő ré- szében a második világháború előzményeit

vázolja.

A negyedik fejezet az 1940 és 1953 közötti időszakot mutatja be. A fejezet első része Németország terjeszkedését és ennek gazda- sági hátterét tekinti át, majd a második vi—

lágháború pusztítását, a gazdasági és pénz- ügyi problémákat vázolja. Ezután ismerteti a háború utáni újjáépítés folyamatát, majd rá- tér Európa politikai átalakulására. Bemutat—

ja a nemzetközi gazdasági szervezetek (OEEC.

ERP, iMF, Világbank. GATT, lTO, EPU stb.) létrejöttét és fő céljait. majd a fejezet követ- kező részében a gazdasági újjáépítés típu- sait vizsgálja a szerző. Röviden kitér a közép—

és kelet—európai országok fejlődésének bemu—

tatására is.