A válások Magyarországon az 1980-as években

(1)

A VÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON AZ 1980—AS ÉVEKBEN*

HORVÁTH LÁSZLÓ

Az utóbbi két évtizedben hazánkban olyannyira megnőtt a válások száma. hogy többé-kevésbé már szinte mindenkit érintettek kedvezőtlen következményei, akár válófélként, akár gyermekként vagy közeli rokonként, barátként élték is át azokat.

Egyesek véleménye szerint a válások szaporodása világjelenség, mely épp úgy el- érte hazánkat is. mint például az olajárrobbanás. A hasonlat találó, de nem men—

tesít az alól, hogy megpróbáljuk e kedvezőtlen jelenség terjedésének okait és te—

rületeit meghatározni, a válás által leginkább sújtottakat, (: válás makro- és mikrotársadalmí, valamint lelki motívumait minél pontosabban felderíteni.

NÉHÁNY GONDOLAT A CSALÁDRÓL ÉS A VÁLÁSRÓL

A válások miatt keletkező gazdasági és erkölcsi kárt közvetlenül nem lehet mérni, ám mégis szinte mindenki tisztában van vele, hogy nagy károkat okoz mind az egyénnek, mind a társadalomnak. Az elvált felek az előző kapcsolat nyomait és a válás sebeit csak 2—4 évvel a válás után tudják kiheverni, illetve begyógyí- tani (3). Nyilván a válást megszenvedő fel ez idő alatt a munkájában sem tud helytállni, és nem utolsósorban: az elvált. egyedül élő felnőtteknek igen kicsi a gyermekszáma. a válások szaporodása az egyik oka annak, hogy az egyszerű rep—

rodukcióhoz szükséges számú gyermek sem születik meg társadalmunkban.

Egyre több szó esik a család társadalmi jelentőségéről, hiszen a család tudja leginkább biztosítani a keretet a társadalomban (termelésben) való minél értéke—

sebb részvételhez. Vegyük sorra a család funkcióit:l

1, reprodukéíó (szaporodás, szocializáció, regenerálódás, azaz az egyén erejének na- ponkénti újratermelése),

2. gazdasági funkció (ez régebben a családtagok együttes termelését és fogyasztását jelentette,_ mára csak az együttes fogyasztási—anyagi szükségletek kielégítése jellemző tár-

sadalmunk döntő hányadára),

3. érzelmi és szellemi közösség, 4. öreggondozás.

A család hagyományos gazdasági funkciója a nők munkába állásával pár—

huzamosan fokozatosan megváltozott. illetve háttérbe szorult. és helyette egyre in—

kább az érzelmi funkció került előtérbe. (Lehet. hogy Magyarországon a nyolcvanas években megfordul ez az irány.) A múltban, a házasságok döntő többségében a gazdasági összetartó erők tették stabillá a kapcsolatot.

* Az 1988. évi Alkotó ifjúság pályázaton harmadik díjat nyert pályamű módosított változata.

1 Lásd Utasi Ágnes: Családtipusok és paradoxonok. (Kézirat) '

(2)

30 HORVÁTH LÁSZLÓ

A családszociológiai kutatások megpróbálták a házasság jó működését a há- zastársaknak a házassággal való elégedettségével mérni. Cseh—Szombathy László megállapítása szerint ((5) 307. old.) kiderült. hogy számos olyan házasság van, ahol a házasfelek elégedetlenek egymással. ám az mégis fennmarad. De létezik egy másfajta jelenség is: a külső szemlélő szerint látszólag jól működő házassá- gok bomlanak fel. Az első esetben főként a gazdasági kapocs erőssége. illetve a nő nagyfokú gazdasági függése. valamint az a hagyományos szemlélet jellemző.

mely szerint a házasság egy életre szól. és felbontása kudarc. A másik eset főleg

azoknál fordul elő. akik .. a házasságot nem tekintik az egész életre szóló kapcsolatnak. Normálisnak tartják, hogy a férfi és a nő kapcsolata az idő múlásával változik. és a változás egyik lehetséges következménye, hogy a férfi és a nő kapcsolata többé nem nyújt egyik fél számára sem olyan kielégülést, amilyet kezdet- ben biztositott." ((5) 317. old.) Szerintük ilyenkor a leghelyesebb a válás; ekkor ez természetes lezárása a kapcsolatnak. semmiképpen sem kudarc. Ez a szemlé- let tömegméretekben a hatvanas és hetvenes években terjedt el hazánkban. Cseh—

Szombathy László szerint a válások számának gyors emelkedése nagyrészt e szem—

lélet terjedésével, illetve a házasság és a válás hagyományos értelmezésének visz- szaszorulásával függ össze.

A család gazdasági funkciójának átalakulásával, valamint a nők emancipá- lódásával összefüggésben el kell mondani, hogy amíg a gazdasági funkció való- ban háttérbe szorulában van az érzelmi funkció előretörése mellett, addig a nők munkavállalása csak részben individuális igény. jórészt kényszerű következmé—

nye a felszabadulás utáni bérstruktúrának, amely a kétkeresős családmodellre ösz—

tönöz, illetve csak két kereső esetén elegendő a család pénzeszköze a megfelelő szintű fogyasztásra. A nő munkavállalása esetén viszont romlik a férj és a feleség közti megértés esélye azáltal, hogy csökken az egymásra fordítható idő; az eltérő munkahelyi problémák terhei is eltávolíthatják egymástól a házastársakat stb. Mind—

ez a házasság instabilitását erősiti. Másrészt a nők keresete jóval kisebb (átlago- san mintegy háromnegyede a férfiakénak) még azonos munkakörben is, tehát mun- kavállalásuk önmagában nem jelenti azt, hogy nagy áldozatok nélkül gazdaságilag függetlenné tudnának válni.

A házasságról és a válásról kialakult szemlélet tömegméretű terjedése. illetve a nők munkavállalásának negatív következményei is okai lehetnek annak, hogy a beadott és el nem utasított bontókeresetek jelentős része nem végződik válással.

(1983-ban például a beadott bontókereseteknek csak 58 százaléka végződött vá—

lással.)

Ennek oka egyrészt az, hogy a nem véglegesen megromlott kapcsolatok esetén is sokan beadják (: bontókeresetet, sőt esetleg el is válnak. Konfliktusmeg- oldó képességük többnyire fejletlen. ki sem alakulhatott, mivel nem tekintik meg- őrzendő értéknek házasságukat, és a válás, illetve a válással való ráiiesztés az egyetlen eszközük. Másrészt sokan, akikre szintén hatással van az új házassági——

válási szemlélet, rájönnek, hogy a válást nem engedhetik meg maguknak. illetve nincs is értelme, hiszen a krónikus lakáshiány, illetve a magas lakásárak miatt

továbbra is együtt kellene majd élniük elvált házastársukkal. A nem teljesen meg—

romlott kapcsolatokra utal, hogy az elváltak jelentős hányada tart fenn a válás után is volt házastársával intim (esetleg szexuális) kapcsolatot.

A Cseh-Szombathy László által az (S)—ben idézett G. Levinger .,gátaknak" ne—

vezi azokat a tényezőket, amelyek valamilyen szempontból visszatartó erőként je—

lentkeznek a házasság felbontásánál. Arra. hogy Magyarországon érvényesülnek—e és milyen mértékben ezek a ,.gátak" a válások számának alakulásában. többnyire

(3)

A VÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON 31

csak közvetett módon következtethetünk. Ezek a .,gátak" az alábbiakban foglal—

hatók össze:

1. az eltartott gyermekekkel szembeni kötelességérzet, 2. a házassági kötelék tisztelete.

3. a házasságra vonatkozó vallási előirások.

4. rokoni kötelékek,

5. az elsődleges közösségek (lakóhely, munkahely, barátok stb.) megbélyegzésétől való félelem,

ó. a házasságot védő jogi és gazdasági szabályok.

Az eltartott gyermekkel szembeni kötelességérzet érvényesülésére például ilyen közvetett adat az. hogy amíg 1970-ben a felbontott házasságok 61.97 százalékában született gyermek, addig ez 1980—ra 68,ó százalékra nőtt. Tehát a gyermek léte egyre kevésbé működik gátként.

A házassági kötelék tisztelete folyamatosan gyengül. Úgy tűnik, egyre ke—

vésbé érték a házasság, egyre kevésbé deviáns a válás.

A harmadik tényező a házasság és a vallás viszonya. A vallásosság a nyolcvanas években a fiatalok között erősödni látszik. Nincs adatunk azonban arról.

hogy ennek hatása érezhető-e házassági (válási) gyakorlatukban. Mindenesetre ez a gát valószinűleg nem gyengült tovább az utóbbi 15—20 évben.

Gátló tényező a rokoni kötelékek léte is. Ez a városiasodás növekedésével.

a nukleáris család terjedésével minden bizonnyal tovább gyengül.

A Levinger által említett elsődleges közösségek megbélyegzésétől való félelem hatása nyilván mind csekélyebb. hiszen egyre kevésbé ,.megbélyegzendő" a válás.

Végül a házasságot védő jogi és gazdasági megszorításoknak is erőteljes visz—

szatartó hatása lehet. A gazdasági szabályok nem védik intenzíven a családot. A legfrissebb családjogi törvény a család védelmét hirdeti, ám kérdéses. hogy a jogi eljárás meghosszabbítása nem csupán az elváltak, illetve az elválni szándékozók viszonyának elmérgesedését szolgálja-e. valamint a ,.sebhegedés" idejét hosszab- bítja-e csak meg.

Levinger a házasságnak mint egy speciális csoportnak csoportkohézióját befo—

lyásoló tényezőit tárgyalva említ olyanokat is. ... .. amelyek a csoport tagjainak (amennyiben kilépnek a csoportból — H. L.) csoporton kivüli alternativ nyereséget kínálnak, és ezáltal gyengítik a csoporthoz való ragaszkodás erejét."

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a válások számának dinamikus növekedé—

se nem csekély részben abból adódik, hogy a korábban erősen összetartó erőként működő gazdasági érdeket az érzelmi kötődés nem tudja kellőképpen helyette- siteni. Az újonnan kialakult — vagy kialakulóban lévő — értékrendek és magatar—

tásformák képviselői kevéssé szeretetképesek. E házastársi szeretetnek az alkalmaz—

kodóképességben. a másik ember iránt érzett felelősségben, a konfliktusok meg—

oldására való törekvésben kellene megnyilvánulnia, s ehelyett inkább választják az egyszerűbbnek tűnő válást.

VÁLÁS A DEMOGRÁFlAl ADATOK TUKRÉBEN

Amíg 1970-ben 22 841 válás volt Magyarországon, addig 1975-ben 25 997-re, 1980-ban 27 797-re, majd 1985—ben már 29 309—re nőtt e szám. Az 1970 és 1975 közötti növekedés még 13,8 százalékos volt. 1975 és 1980 között ez az érték 6.9 százalékra, 1985—re pedig 55 százalékra csökkent.2

2 Itt és a továbbiakban az egyes évekre vonatkozó demográfiai évkönyvek adatait használom fel szómitásaimhoz.

(4)

Még érzékletesebb a kép, ha két szakaszt különböztetünk meg az 1970 és 1986 közötti időszakon belül. 1970 és 1978 között a válások számának átlagos évi növe—

kedése 2,8 százalékos volt, mig 1978—tól 1986-ig az átlagos évi növekedés csupán 0.5 százalékot tett ki. Tehát a válások száma az utóbbi másfél évtizedben csök—

kenő ütemben nőtt.

Az ezer fennálló házasságra jutó válás —- itt is növekvő számot kapunk az időtengely mentén -— 1970—ben 8,4. 1975-ben 9.3, 1980—ban 9.9. 1985-ben 10.9 volt.

15 év alatt tehát csaknem 30 százalékkal: ötéves időszakokra bontva az első öt évben 10,7, a második ötéves időszakban 6.4, a harmadik ötéves időszakban pedig 10,1 százalékkal nőtt e mutató.

A hetvenes évek első felében igen megnőtt a házasságkötések száma, így a

fennálló házasságok száma is növekedett, ám a válásszámok növekedésének ha- tása még ezt is jócskán felülmúlta. A nyolcvanas években a házasságkötések szá—

ma drasztikusan visszaesett, és ennélfogva a fennálló házasságok száma jelen- tősen csökkent (20—24 OOO-rel kevesebb házasságot kötnek évente, mint ahány megszűnik haláleset. illetve válás miatt). Érdemes megjegyezni, hogy amig a het—

venes években a válások növekedése nem magyarázható a népesség korösszeté- telének kedvezőtlen változásával (nem nőtt jelentősen a népességben a leginkább ,,válásra hajlamos" korosztályok aránya), addig a nyolcvanas években a házas- ságkötések számának csökkenése részben magyarázható a népesség korösszeté—

telének megváltozásával. azaz azon korosztály kisebb arányával. amelyben a leggyakoribb a házasságkötés.

Egy másik gyakran használatos arányszám az adott évben elváltak számát viszonyítja az adott évi házasságkötésekhez. 1970-ben 23ó.4 válás jutott ezer házas—

ságkötésre, 1975-ben 250,5, 1980—ban 348.0, 1985-ben pedig már 4002. Ez a mutató jelzi a legerőteljesebb növekedést. Ezzel a mutatóval. ha évről évre nem ingado- zik, illetve hosszabb távon egy irányba mutat változása, jól mérhető a házasság intézményének pillanatnyi ,,ne'pszerűsége", megbecsültsége. Hiszen a házasság—

kötések számának változásával együttesen jelzi a válások számának változását, és mindkettő a házasság intézményének kedveltségi fokát mutatja. 1975—ben a há- zasságkötések oldaláról nézve kedvelt volt ez az intézmény. a válások növekvő mértéke viszont az ellenkezőjére utalt. A nyolcvanas években mind a válások. mind a házasságkötések oldaláról kedvezőtlen a házasság intézményének megitélése.

Semmiképpen sem tekinthetjük ezt olyan valószínűségi mutatónak. amely jelzi, hogy az adott évben kötött házasságok milyen százalékban fognak felbomlani, hi—

szen az adott év házasságkötéseit hasonlítja a múltbeli házasságkötések ,,ered- ményeként" keletkező válásokhoz.

A válási valószínűség mérése

Egy adott évben kötött házasságok válással végződésének valószínűségét úgy tudjuk megmérni, ha az adott év házasságkötéseit hasonlitjuk az évek folyamán ezekből (: házasságokból keletkező válások összegéhez, s ezt az adott évben há—

zasságot kötők élete végéig vizsgáljuk. Tehát pontos válási valószínűségeket (il—

letve már tényadatokat) csak jóval korábbi évekről tudunk számítani a házassá—

gok egész tartamára vonatkozóan. (A házasságok rövidebb időtartamára természe- tesen frissebb évjáratú házasságkötéseket is vizsgálhatunk.) Például az 1965—ben házasodottaknak körülbelül 25 százaléka vált el 1985 végéig, és ez az arány még növekedni fog valamelyest az évek során. hiszen húsz évet meghaladó házasság—

időtartam után is még sokan elválnak. Az adatok segitségével megállapíthatjuk,

(5)

A VÁLASOK MAGYARORSZÁGON 33

hogy az 1975-ben kötött házasságoknak 30—31 százaléka. az 1980-ban kötötteknek 36—37 százaléka végződik várhatóan válással.

A válási valószínűségek mérését szolgáló másik módszer a házassági tábla mintájára készített válási tábla felhasználásai? Mig a fentebb leírt vizsgálat egy adott évben kötött házasságok válással végződésének valószínűségét mutatja kor-

évektől függetlenül, addig a válási tábla az adott évben elváltak korévenkénti tény—

leges tisztított válásgyakoriságát használja fel. és egy 100000 főnyi fiktiv népesség

,,válási rendjét" határozza meg korévenként (20—65 éves korig). Nem az adott év-

ben kötött házasságok jövőjét vizsgálja tehát. hanem az adott évben létező há- zasságok válással végződésének valószínűségével számol az adott év korévenke'nti tényadatainak segítségével. igy a különböző évekre elkészített válási táblák ösz- szehasonlításával megfigyelhetjük a válások valószínűségének változását évről évre (korévekre és (vagy) korcsoportokra is készíthetünk számításokat). illetve. mivel a válási táblákat praktikus okból 65 éves korig készítik el (ezután már igen csekély

a válások száma). azt, hogy 65 éves korra a 100000 fiktív 20 éves korú házas férfi

és nő közül (a halálozás és az özvegyülés zavaró hatásának kiküszöbölésével) há- nyan maradnának a házasság kötelékében az adott év válási valószínűségei szerint. Az 1. tábla az utóbbiak arányát mutatja be.

1. tábla

A házasság megmaradásának valószínűsége 65 éves korra az egyes évek válási tábláí alapján

100 000 húsz éve házas

Ev ___—"Égi nő

közül 65 éves korára hózas marad (százalék)

1970 . . . . . . . 63.1 64,4

1971 . . . . . . . 67.ő 639

1972 . . . . . . . 669 632

1973 . . . . . . . 65 ,9 61 .9

1974 . . . . . . . 67,0 63.4

1975 . . . . . . . 65,5 62.1

1976 . . . . . . . 64.13 61 ,1

1977 . . . . . . . 64,9 61 .1

1978 . . . . . . . 63,8 59.7

1979 . . . 64,6 60.5

1980 . . . . . . . 64.1 60.1

1981 . . . . . . . 64.1 60.3

1982 . . . . . . . 62.4 58.6

1983 . . . 61 ,3 57.4

1984 . . . . . . . 61 .6 58.1

1985 . . . 60.5 57.0

Ez az összehasonlítás jól mutatja. hogy a vizsgált időszakban mind a férfiak-

nál. mind a nőknél az egész életre szóló együttmaradás valószínűsége jelentősen csökkent. Amíg a hetvenes évek első felében a csökkenés gyors volt. a második felében csaknem megállt. majd a nyolcvanas évekre újból a csökkenés erősödése jellemző.

3 Lásd: Házassági. özvegyülési. válási táblák, 1970—1985. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1987.

243 old.

3 Statisztikai Szemle

(6)

34 HORVÁTH LÁSZLÓ

A válási táblák segitségével megnézhetjük azt is, mely korosztályoknál magas.

illetve mely korosztályoknál nőtt leginkább a válás valószinűsége.

2. tábla

A tiszta válási valószínűség alakulása "

i

Az 1970. ! Ai 1930. Az 1985. Az 1985. ! Az 1980. Az 1985.

1 . . 4 : évben

Karcsoport az 1980.

(éves) évben az 1970. évhez évhez

évben 7 W 7 __"_

viszonyitva

Férfiak . !

20—24 . . . ., 0.0185 0,0208 0.0209 i,13 1.12 ; 1.00

25—29 . . . . 0.0181 0,0210 0.0228 126 1.16 1.09

30—34 . . . . 0.0141 0.0171 0.0201 1.43 1.21 1,18

35—39 . . . . 0,0108 0.0138 0,0166 1.54 1.28 ; 1,20

40—44 . . . _. (10088 0.0102 0.0127., 1.44 . 1,1ó ; 1.25

45—49 . . . . 0.0069 0.0076 0,0_108 1.57 1.10 1 1.42

50—54 . . . . 0.0053 0,0050 (most 0.96 0.94 ? 1,02

55—59 . . . . 0.0041 0.0034 0.0033 0.80 0.83 ( 0.97

60—64 . . . . 0.0024 00026 00022 0.92 1.08 0.85

Nők

20—24 . . . . 0.0189 0.0215 0.0233 1,23 1,14 ! 1.08

25—29 . . . . 0.0162 0.0189 ' 0.0206 1.27 1 ,17 § 1.09 30—34 . . . . 0.0111 0.0145 0.0181 1.63 1,31 " 1.25

35—39 . . . . 0,*0089 0.0113 0.0141 1.58 127 l 1.25

40—44 . . . . 0,0074 0.0081 0.0100 1,35 1,09 § 1.23

45—49 . . . . 0.005? 0.0058 0,0061 1.17 1,12 1,07

50—54 . . . .l 0.0041 0,0038 0.0036 0.88 0.90 l 0,95

55—59 . . . . 0,0027 0.0026 0,0025 0,92 O,96 1 0.96

60—64 . . . . 0,0019 0,0018 0.0017 0.89 O,95 ; 0.94

!

Forrás: számított adatok a 3. lábjegyzetben említett KSH—kiadvány adataiból.

A férfiak esetében a nyolcvanas években a 25—29 évesek korcsoportjában a legnagyobb a válási valószínűség, ezt követi a 20—24 éveseké. majd a 29 évnél idősebb korcsoportok esetében egyre csökken. 1970—ben a válási valószínűség (:

20—24 éves férfiak korcsoportjában volt a legmagasabb; az egyre idősebb korcso- portokban ugyanúgy csökkentek a válási valószínűségek.

A nőknél 1970—ben csakúgy, mint 1980-ban, illetve 1985—ben a 20—24 éves kor- csoportnál volt a legmagasabb a válási valószínűség, majd a kor növekedésével fokozatosan csökkent.

1970—hez képest 50 éves korig a válási valószínűség mindkét nemnél növeke- dett. 50 év felett csökkent. Az 50 év felettiek válási valószínűségének csökkené—

sét valószínűleg azzal magyarázhatjuk, hogy egyre kevésbé visszatartó erő a kis—

korú gyermek a válás megfontolásánál. azaz egyre kevesebben halasztják el megromlott házasságuk felbontását kiskorú gyermekeik léte miatt a gyermekek ,,útra

bocsátása" utáni időkre.

Úgy gondoljuk, az 50 éves kor alattiak több figyelmet érdemelnek, hiszen az 50 _év felettiek válása abszolút számban csakúgy, mint válási valószínűségben cse—

kély a fiatalabb korosztályokéhoz képest.

A férfiak esetében a megfigyelt 15 év folyamán a 30—49 évesek között nőtt leg—

erőteljesebben a válási valószínűség. mégpedig mintegy 50 százalékkal. Míg a 20—

24 évesek 1.970 és 1985 közötti válási valószinűsége inkább az első 10 éves idő—

(7)

A VÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON 35

szakban (1970 és 1980 között) növekedett, addig a kor előrehaladtával a növeke—

dés egyre inkább az 1980 és 1985 közötti ötéves periódusba tolódott át. és a nö—

vekedésben egyre kisebb szerepet játszott az 1970-től 1980-ig tartó 10 éves sza-

kasz. (A 15 éves szakaszt kétharmad—egyharmad arányban osztottuk fel. ezt a szó—

zalékos értékelésnél figyelembe kell vennünk.)

A nők esetében is hasonló a helyzet. bár jelentős eltéréseket is találhatunk.

hiszen közöttük a válási valószínűség legnagyobb mértékben a 30—39 évesek kö- rében nőtt. illetve 1980 és 1985 között a 20—24 éveseknél is igen jelentékeny volt a válási valószínűség növekedése. A 40—44 évesek válási valószínűsége is jelentő- sen nőtt 1970 és 1985 között. A férfiak megfelelő korcsoportjától eltérően a 45—49 éves nőknél a válási valószínűség növekedése jóval csekélyebb. és közel sem olyan erőteljes a nyolcvanas években.

A válási adatok szerint a normál válási kor (tehát az a kor, amikor a legtöb—

ben elválnak) a férfiaknál az 1970—es 21 évről 1985—re 25 évre emelkedett. a nőknél 20—ról 22-re.

A korévek szerinti válási adatokból nem számolható ki az egyes válással vég- ződő házasságok időtartama, illetve az sem. hogy mikor, mely években köthették a válással végződött házasságokat, ami pedig hipotézisünk szerint szintén ma-

gyarázó erővel bír.

A tartamspecifikus válási arányszám alakulása

Az 1985—ben bekövetkezett válások között a rövid házasságtartam utáni vá- lások aránya jelentősen csökkent a megelőző évek adataihoz képest, és a hosz—

szabb házasságtartam utáni válások aránya jelentősen nőtt. Erdemes kinyomozni e változások okát. E célból vizsgáljuk meg az öt éven belül váláshoz vezető házas- ságok arányának alakulását a hetvenes és nyolcvanas években.

3. tábla

Válások a házasság tartama szerint

Azon válások aránya. ahol

10 6 '!

Ev l rövidseaniódleíg 5—9 évig hossz/ő;!) Összesen

' ideig

l tartott a házasság (százalék)

1970 . . . . . . . 35.7 25,2 39,1 100,0

1975 . . . . . . . 34,8 26.7 38,5 1000

1980 . . . . . . 35.4 26.5 38.1 100,0

1985 . . . . . .! 28.1 ! 27.4 44.5 1000

l

Fonás: Demográfiai évkönyv 1980. és 1985. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1982. és 1986. 102., illetve 60. old.

Az 5. tábla szerint akár 0—1 év, akár 0—2. 0-3, 0—4. 0—5 és 3—5 évi házas—

ságtartam utáni válások arányát nézzük az adott évben kötött házasságokon be- lül. egyaránt az 1980—as év adatai a legmagasabbak. 1980 előtt egyre növekedett,

utána pedig folyamatosan csökkent a fenti időtartamú házasságok felbomlásá-

nak aránya.

A válások száma az adott évben kötött házasságok közül (1975—1977 óta) ten- denciaszerűen csökkenést mutat a különböző házasságtartamok szerint. Mivel

30

(8)

36 HORVÁTH LASZLO 1983-ban. illetve 1984-ben az abszolút válásszámok csakúgy, mint az arányszámok kissé kiugranak a csökkenő trendből, ezért nem következtethetünk a rövid időtar—

tam után válással végződő házasságok arányának jövőbeni várható folyamatos csökkenésére. de azt nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a válások nyolcvanas évekbeli emelkedéséért nem a rövid időtartamután válással végződő házas—

ságok a "felelősek", sőt ezek még fékezték is a válásnövekedés egészét.

41 tábla

MMMMWmm,/X._válások száma az adott évben kötött házasságok közül

A házasság időtartama

A hómgiágkö'és 0—1 0—2 0—3 0—4 0—5 3—5

év

1985 . . . . 2 414 — -— - — —

1984 . . . . 2 521 4 571 - —— — —

1983 . . . . 2 609 4 617 6 587 —- — --

1982 . . ; . 2 574 4 485 6 385 8 141 —- —

1981 . . . . 2677 4714 6628 8458 10129 5415

1980 . . . . 2 808 5 012 7 060 8 925 10 735 5 743

1979 . . . . 2 975 5 132 7 301 9 358 11 223 6 091

1978 . . . . 3 019 5 377 7 598 9 740 11 797 6 420

1977 . . . . 3 059 5 437 7 742 9 823 11 965 6 528

1976 . . . . 3 035 5 547 7 897 10 091 12 172 6 625

1975 . . . . 2 851 5 235 7 620 9 814 11 998 6 763

1974 . . . . 2 861 5 272 7 455 9 584 11 778 6 506

1973 . . . . 2 864 5 085 7 335 9 266 11 395 6 310

§

Megjegyzés. A 4. és az 5. táblában a betöltött év számit, tehát, aki például 23 hónap után vált el, még az első oszlopba került.

5. tábla

A válások az adott évben kötött házasságok százalékában

A házasság időtartama

A humájfgkmés 0—1 0—2 0—3 0-4 § o—s § 3—5

év

E

1985 . . . . 3.30 — — - -— § —

1984 . . . . 3.35 6.10 — — — § —

1983 . . . . 3.43 6.07 8.67 — _. § _—

1982 . . . . 3.40 5,94 8.45 10.78 — § —

1981 . . . . 3.47 6.11 8.59 10.96 13.13 § 7.02

1980 . . . . 3,49 6,24 8,79 11,11 13.39 § 7,15

1979 . . . . 3.41 5.89 8.37 10.73 12.87 § 6.98

1978 ., . . . 3.26 5,81 8.22 10.54 12,76 § 6.94

1977 . . . . 3.15 5.60 7.98 10,13 12,33 § 6.72

1976 . . . . 3.13 5.52 7.86 10.04 12.11 6.59

1975 . . . . 2.84 5.04 7.34 9.46 11.56 § 6.51

1974 . . . . 2,86 5.27 7.46 9.59 11.78 § 6.51

1973 . . . . 2,82 5,00 7.22 9.12 11.21 § 6.21

Az 1985-ben bekövetkezett összes válások közül a rövid időtartamú házassá—

gok felbomlásából keletkező válások arányának csökkenése a 10 év feletti házas—

ságtartam utáni válások arányának növekedésével járt együtt.

(9)

A VÁLÁSÓK MAGYARORSZÁGON 37

6. tábla

__4_Aiválá§ok alakulása a házasságutartama szerintm"

! A válások száma a

Ev 10—14 15—19 20 és több

l éve fennállóvhówzasságokból

! ,, ; _

1970 '. . . . . . . 3519 2519 2904

1975 . . i 3673 i 2683 3657

1980 . . l 4448 2541 ; 3631

[ 5751 !

I

1985 . 3605 ; 3689

Forrás: lásd a 3. táblát.

1980—ban tűnik ki először nagyobb válási számértékével, illetve arányával az akkor 10—14 éve házasok. tehát az 1965 és 1970 között házasságot kötöttek csoportja. 1985—ben a 15—19 év után elváltak (tehát az 1965 és 1970 között házaso—

dottak) oszlopában ismét jelentős a növekedés. Számuk több mint 40 százalékkal

magasabb, mint az oszlop 1980-as (tehát az 1960 és 1965 között házasodók) szám- értéke, miközben az összes válás 1980 és 1985 között csak körülbelül 5.5 százalék- kal nőtt. Az 1985-ben 10—14 évi házasság után elváltak száma ismét 30 száza-

lékkal magasabb, mint az 1980-as már emlitett ,,magas" számérték. A 20 és több

évi házasság után elváltak száma. illetve aránya 1975 és 1985 között nem válto—

zott jelentősen. (Ök az 1965 előtt házasságot kötök.) A 6. tábla utolsó oszlopában található 1970. évi alacsony érték elemzése korábbi korszak vizsgálatát jelentené,

melytől most eltekintünk. '

Mint korábban említettük. a házasság nem tradicionális felfogása az 1960-as évek közepétől kezdett elterjedni hazánkban. Úgy tűnik, hogy a házasság bomlé—

konyságára igen erős hatással van a házasságkötés időpontja abban az értelem- ben, hogy akik már az új. megváltozott attitűddel kötöttek házasságot, azok házas—

sága hosszú házasélet után is nagyobb valószínűséggel ért véget válással.

A korspecifikus válási arányszámok alakulása

Számos kutatás kimutatta a túl fiatalon kötött házasságok instabilitását. En—

nek okát általában az érzelmi éretlenségben jelölik meg.

A 7. tábla adataiból kitűnik. hogy hazánkban is jóval bomlékonyabbak a fia- tal korban kötött házasságok. A férfiak esetében az egyre fiatalabb korban háza- sultakat tekintve korévről korévre egyenletesen nő a bomlékonyság. A 19 éves kor alatt kötött házasság különösen instabilnak mutatkozik. de még a 20 évesek ese—

tében is körülbelül egyharmaddal nagyobb a válás valószínűsége a házasság első 5—6 évében, mint azok között, akik 1982, illetve 1983—ban 22—26 évesen kötöttek

házasságot.

A nőknél a 17 évesen vagy fiatalabb korban kötött házasságok bizonyultak különösen bomlékonynak. Az 1982—ben házasságot kötöttek adatsora alapján a 18 éves korban házasultak válásgyakorisóga még igen jelentősen eltér a náluk idő- sebb korban házasodottakétól; az 1983—ban házasodottaknál ez a különbség nem ilyen éles.

Az 1986-os országos adatok alapján a válást az elváltak korcsoportja szerint vizsgálva kitűnik, hogy a válások 57,8 százaléka a nők esetében 20—34 éves kor között történik, ebből 22,3 százalék esik a 30—34 éves korosztályra. A férfiak vá—

(10)

38 HORVÁTH LÁSZLÓ

lásának 60,1 százaléka a 25—39 éves korosztályban zajlik, s ebből a legmagasabb 30—34éves korban (23.30/0). A legtöbb válás azokban a házasságokban következik

be. ahol a férfi 30—34 éves és a nő vagy 25—29 éves, vagy 30—34 éves.

7. tábla Az 1982—1983-ban házasságot kötöttek közül elváltak aránya - _

Az 1982-ben ; Az 1983—ban

házasságot kötöttek közül

Házasságkötósi korév '1982—1987 l 1963—1987

*folyamán § folyamán

( felbontották elváltak' ; felbontották olváltak'

(házasságukat - házassó ukat

(százalék) ; (számít:)

, Férfiak

18 éves és fiatalabb . 17,55 172 ! 1522 178

19 éves . . . . . . 15.39 151 13.22 155

20 éves . . . . . . 13.43 132 11.51 135

21 éves . . . . . , 12.29 120 9,72 114

22—26 éves . . . . 1021 100 8.535 ; 100

Nők

17 éves és fiatalabb . 16.42 160 l 13,42 156

18 éves . . . 12,99 127 S 10.12 117

19 éves . . . . . . 11.54 112 l 9,88 115

20—24 éves . . . . 10.26 100 * 8.62 100

' A 20—26 éves férfiak és a 20—24 éves nők válásmányónak százalékában.

Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a házastársak közötti korkülönbség milyen

hatással van a házasságok stabilitására. Az 1986-os adatok szerint az összes vá- lás 373 százaléka korcsoport szerint homogén házasságokban következett be. Rész- letes adatok híján csak jelzésszerűen utalhatunk a nagy korkülönbséggel kötött házaságok nagyobb instabilitására.

A VÁLÁSOK DlFFERENClÁLIS VIZSGÁLATA

Gyakori szempont a válásgyakoriság vizsgálatakor a házastársak szellemi—kul- turális szintje. Az általános hipotézis szerint a hasonló szellemi-kulturális szinten állók stabilabb házasságot kötnek, illetve a hagyományos felfogás szerint az a kedvezőbb. ha a férfi a műveltebb. A szellemi—kulturális szint egyik mérőeszköze az iskolai végzettség.

Az iskolai végzettség hatása

1970—ben csakúgy, mint 1980—ban stabilabbnak bizonyultak az iskolai végzett—

ség szerint homogén házasságok a heterogén frigyeknél. (Lásd a 8. táblát.) Ám,

amíg 1970—ben 25 százalékkal bizonyultak bomlékonyabbnak a heterogén házas- ságok, addig 1980-ban csupán 7 százalékkal nagyobb a heterogén házasságok bomlékonysága. A homogén iskolai végzettségű párok házassága igen stabilnak bizonyult a 0—7 osztályt végzettek között mind 1970—ben, mind 1980—ban, a 8. 9—12 és 13 és több osztályt végzettek házassága az ezer házasságra jutó válás mu—

tatója alapján igen bomlékony. Azaz. az iskolai végzettség szerint homogén há—

(11)

A VÁLASOK MAGYARORSZÁGON 39 zasságok kizárólag a 0—7 osztályt végzettek jelentős súlya miatt stabilak. illetve a 0—7 osztályt végzettek számának és súlyának csökkenésével magyarázható a ho—

mogén hazassagok vólósgyakorisógónak viszonylag nagyfokú emelkedése 1980 ra az 1970—es helyzethez képest.

8. tábla

Vólási arányok a házaspárok legmagasabb iskolai végzettsége szerint

A férj l A feleség , l

"_____%____,—___W_—,____7v_ E ' A , , E i

fenzneórlló l házaspárok AVC'IOSOk fenzneórlló házaspárok AVÖIÚSOk

legmagasabb iskolai hó1955,69'al,,,,__—____________', , házass'úgra';___M__H__4_ MM

(elvggézgozőuásézgtayok IMO valas—i; megoszlása(szÉzalék) )uto valós f megoszlása (százalék)

) nám") 1970. évben 1990. évben

Azonos szintű iskolai végzettségű házaspárok

0—7 ' 0—7 4,0 43,5 20,3 2.8 25,1 7.1

8 8 15,7 16,3 30,'l 13,9 27,9 39,4

9—12 9—12 14,1 4.8 8,0 14.5 7.6 11,2

_13 és több 13 és több 13,4 2,0 3,1 13.1 3.4 4.6

Azonos szintű iskolai végzett- :

ségűek együtt . 7,9 66.61 61,4 9,6 63,9 62,3

Különböző szintű iskolai végzettségű házaspárok

8 l 0—7 8.2 8.3 8,0 6,4 7, 5 4.9

9-12 l 0—7 6.6 1.5 1.2 5.6 1.1 0.6

_líÉíEÖÉPMNHL, DJ 5i5,,._,. .H_M,___.9£3._ 4. "024, M, 8-3 "_ _ ,02"..—_,9-3

Együtt . . . . . . . ! 7.8 ! 10,2 9.3 6.4 8.8 5,7

9—12 8 9.8 4.9 5.7 11, 3 5.9 6.8

_13 és több §, ', 8'? _ 195" , bő,; ,. 9.9, % 115,sz ,,,,,,!LL

Együtt . 9.6 6.5 7.3 10 8 7.4 8.1

"7713 és több _ _l_ 9—12 _, l, 1o,_o_ ? _73,4__ ,, 4.0", l _ 10.677, _ 4,_]VMg.5_

A férj magasabb iskolai vég—'

zettségű összesen 8,8 20,0 20,6 8,9 20.2 18,1

0—7 l 8 , 10,4 8.4 10.3 8.2 6.3 5.2

0—7 l 94 2 ; 11,5; 0.7 0.9 13,o 0.4 0.5

mo—7 : Riggs több; ,,,_.l_,7r2 _ 0.0 o,1 29.57 _0.0 0.1

Együtt 1o,5 l 9,1 11,3 l s,5 6.7 5.7

8 9—12 , 13,6 3.4 5.4 15.1 7.2 , 11,1

É MW,.ul3zÉiífilálLl"5 5 _912W __OA A, leb—ÉM." " PÉJHAÉ'ÉL

Együtt * 13.7 3,6 5.8 % 15.1 l 7.8 l 12.o

3—3 __ l Jáéi ÉPP,12-6 0.6 GL 1341 1-4 l 19

A feleség magasabb iskolai l L

végzettségű összesen . . i 11,5 13,3 18,0 12,2 15,9 4 19,6

Különböző szintű isko/ai vég— ! l

,,zetiségűek , 9.9 33_,4 __w38.6 'lPO.3___7 36.1 37,7

Mindösszesen l 8,5 100,0 100,0 9,9 100.0 ! 100,0

! l .

Forrás: Demográfiai évkönyv 1970. és 1980. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest: valamint az 1970.

és 1980. évi népszámlálás gépi tóblói.

Megjegyzés: a kerekítések miatt a részarányok összege a 100 százaléktól eltér(het).

(12)

40

HORVÁTH LÁSZLÓ

Az 1980-as adatokat tekintve. a heterogén iskolai végzettségnél érdemes elkü—

löníteni azt a két esetet. amikor a férjnek magasabb az iskolai végzettsége, illetve azt. amikor a feleségnek.

Az előbbi esetben legbomlékonyabbnak azok a házasságok bizonyultak, ahol a férj 9—12 osztályt, a feleség 8 osztályt végzett. Ezután az következik. amikor a férj. 13 és több, a feleség 9—12 osztályt végzett. Az iskolai végzettségbeli nagyobb különbség nem teszi bomlékonyabbá a házasságot, de annyi bizonyos. hogy a

0—7 osztályt végzett nőkkel kötött házasságok 1980-ban az átlagosnál jóval sta- bilabbak.

Ha a feleség iskolai végzettsége magasabb. jelentősen megnő a válás való-

színűsége (37 százalékkal több az ezer fennálló házasságra jutó válás,_ mint a férfi

magasabb végzettsége esetén). A legnagyobb arányszám a 0—7 osztályt végzett férfi és a 13 és több osztályt végzett nő esetében van. de igen magas abban az esetben is. ha a férfi 8 osztályt végzett és a feleség ennél magasabb iskolai vég-

zettséget ért el. Összehasonlítva az 1970. évi adatokkal, 1980—ban a férfi maga—

sabb iskolai végzettsége szerint egyedül a 13 és több osztályt végzett férfi és a 0—7 osztályt végzett nő esetén nőtt az átlagosnál jobban a válási arányszám, a töb-

bi esetben csökkent. vagy az átlagosnál kisebb mértékben nőtt. 1970—ben inkább fellelhető volt az a tendencia. hogy a nő magasabb végzettsége esetén a na—

gyobb végzettségbeli különbség nagyobb válásgyakorisággal járt.

9. tábla

Válásí arányok a házastársak legmagasabb iskolai végzettsége szerint

Az ezer fennálló házasságra Jutó válások száma

Ikl" H' M' ,," M'

(elvézzzglaígtgózlzalst'sgzáma) W? f", __Lg—feleség _—

!egmagasabb iskolai végzettsége szerint

1970—ben

0— 7 . . . . . . 5.1 4.7

8 . . . 13.2 13.0

9—12 . . . . . . 11.3 127

13 és több . . . . . 1o.5 * 13,5

Együtt . . . 8.5 8.5

1980-ban

0— 7 . . . . . . 4.0 3.7

8 . . . 128 12,5

9—12 . . . . . . 12,6 13.9

13 és több . . . . . 112 V 13.11

Együtt . . . . . 8,9 ; 9.9

A férj végzettségét nézve, 1970-hez hasonlóan a 0—7 osztályt végzett férfiak

igen alacsony válásgyakorisóga mellett sorrendben a 8 és a 9—12. valamint a 13

és több osztályt végzettek lassú csökkenése jellemző. e csökkenés mértéke 1980——

ra mérséklődött.

A feleségek esetében a 0—7 osztályt végzetteknél hasonló a helyzet, mint a férfiaknál. 1980—ban a 9—12 osztályt végzett nőknek volt (: legbomlékonyabb a

házasságuk, míg 1970-ben a 8. 9—12 és 13 és több osztályt végzettek közül az ő

házasságuk volt a relatíve legstabilabbnak mondható.

(13)

A VALASOK MAGYARORSZÁGON 41

Összességében azt állíthatjuk, hogy az 1970—ről 1980-ra bekövetkező arány—

számnövekedés nagyrészt a 0—7 osztályt végzett hózas népesség arányának (sú—

lyának) csökkenésével magyarázható, Azon házasságok válási arányának csökke—

nése. ahol a férj és a feleség egyaránt 0—7, a férj 8. a feleség 0—7. illetve a férj

0—7 és a feleség 8 osztályt végzett. valószínűleg azzal magyarázható, hogy e népességcsoport egyre jelentősebb hányada került 1970 és 1980 között abba az idősebb korosztályba, amelyben a válás már kevésbé jellemző.

Valószínűleg árnyaltabb képet kapnánk. ha például a 0-7 osztályt végzette—

ket még részletesebb bontásban. illetve a 13 és több osztályt végzetteket iskolatí- pusonként vizsgálnánk. Feltehetően az iskolatípusbeli különbség jobban befolyá—

50le a válási arányokat. mint az osztályszám, és jobban méri a szellemi—kultu- rális szintet is.

Területi különbségek

A szakirodalom egy része az urbanizólódással magyarázza a válások nagy

arányát. Erről a hazai országos adatok az 1980. évre vonatkozóan állnak rendel—

kezésünkre.

10. tábla

A válások (erületi különbsége. 1980 __

Az 1980. évben elvált l

———————-————————-———l Együtt fértiok [ nők a

Terület — —-——————-—————-——

ezer fennálló házasságra lutó aránya (százalék) l

l

Atöbbivóros : : .' .' : : .l 11.97

. ;

l

Budapest . 13.23 l 13.45 6.67

! 12.04 6.00

Községek . 6.89 ( 6.82 ; 3.43

A fővárosban a leggyakoribb a válás, a községekben jóval alacsonyabb a vá—

lásgyakorisóg.

Az elvált népesség és a házas népesség arányának alakulása érdekes mu- tató, hiszen az is fontos, hogy a válás után miként tudják rendezni helyzetüket az

elva'lók. azaz mennyien házasodnak újra. hiszen főként azokat érinti kedvezőtle-

nül a válás, akik egyedül maradnak. ők minden bizonnyal nehezebben tudják el-

látni a család feladatait.

11. tábla

,,Az elváltak,? házas népesséagiáza'étéka9_,__,fer£'líl_sfsakénfz_!989,

; Az elvált

E—M— — ——— —- ———'—v—————v '*l Együtt

; férfiak ; nők §

Terület l

l aránya a megfelelő házas népesség

! százalékában

_. 4 ! ;

Budapest . . . 8.78 , 17.18 ; 12.95

A többi város . . . . 5.37 9.52 § 7.44

Községek . ! 3.86 4.92 1 4.39

!

(14)

42 M ' HORVÁTH LÁSZLÓ

Ha a 10. és a 11. tábla tartalmát összehasonlítjuk. akkor megtudhatjuk. hol ..kompenzálják" leginkább a válást újraházasodással. azaz melyik területen marad, vagy lesz magasabb az elváltak aránya. Ezek szerint a budapestiek házasod—

nak a legkevésbé újra, újraházasodni különösen a nőknek van kisebb esélyük;

Az országos adatoknál részletesebb bontást tesz iehetővé a Társadalomkuta—

tási Informatikai Társulás (TÁRKI) 1986—ban végzett reprezentatív adatfelvétele/*,

melynek családi állapotra vonatkozó eredményei egybevágnak az országos adatok eredményeivel. A válás utáni egyedül (házastárs nélküli) élés a városok lakóit sújt- ja a legerőteljesebben, elsősorban a megyeszékhelyeken; lefelé haladva a tele—

pülések hierarchiájában csökken az elváltan élők aránya.

12. tábla

A_tíszitítou válási arányszámok a település wilewllegeuszerint

l Az elváltan élők a házasságban élők

százalékában

l ,.

Településjelleg §

l

i

jszületési helyükl lakóhelyük településjellege szerint

%

Város l

Megyeszékhely . . . ! 10,0 i 10.41

Többi város . . . . . . . . 7.3 l 6,0

Község ' *

Önálló tanácsú . 6,1 4,9

Közös tanácsú . . . . 5.5 1 4,4

Társközség tanács nélkül 3,5 2.7

Megjegyzés. Az adatok az elváltan élők házasságban élőkhőz viszonyított százalékára vonatkoznak.

igy (: házasok számában nincsenek benne azok, akik jogilag házasok, de egyedül élők. illetve azok a házasok és elváltak, akik más éiettárssal élnek.

A 12. tábla első oszlopa a születési hely településjellegére vonatkozik. Az olyan közös tanácsú társközségekben, ahol a tanács a másik társközségben van, az elváltak aránya 2.8—szer kisebb, mint a megyeszékhelyeken. Az erős különbsé—

gek a kisközség és a nagyközség, a városok esetében a nem megyeszékhelyek. illetve a megyeszékhelyek között mutatkoztak.

Kissé módosul a kép, ha a lakóhely településjellege szerint nézzük meg az elváltan élőket. (Lásd a 12. tábla 2. oszlopát.) Ez esetben a városok közül a me—

gyeszékhelyek adatai még erőteljesebb eltérést mutatnak; a többi város adatai ugyanis közelebb állnak a községekéhez. A kisközségekben a legkisebb az elvál- tan élők aránya.

A minta alapján megállapítható. hogy a községekben a lakosok száma csök—

kent a születési hely szerinti számukhoz képest, míg a városban élőké nőtt. Az el- váltan élők aránybeli különbségei erőteljesebben elkülönültek (: lakóhely település—

jellegét tekintve. Másként fogalmazva, a megyei központokba áttelepültek nem születési helyükre jellemző arányban élnek elváltan, hanem a még nagyvárosban születetteketljellemzőnél is nagyobb mértékben. Talán magyarázhatnánk úgy is.

hogy a területileg mobilabbak eleve a ,.válásra hajlamosabbak"? Ez a magyará—

zat valószinűleg nem megalapozott. Inkább arról lehet szó, hogy a városba költö- zéssel a gyökereiket és tradicióikat vesztettek a városi átlagnál is jobban ki van—

4A TÁRKI 1986-ban készült ún. 1. sz. adatfelvétele 5999 megkérdezett adatait dolgozza fel.

(15)

A VALASOK MAGYARORSZÁGON 43

nak téve a válás veszélyének, illetve számukra az idegen környezetben az újra—

házasodás esélyei kisebbek.

Gondolhatnónk azt is, hogy az elváltan élők közti nagy településjellegbeli

eltérések magyarázhatók (: települések eltérő korösszetételével. A lakóhely tele-

pülésjellege szerint vizsgálva azonban egyedül a közös tanácsú társközségekben kisebb az aránya a legnagyobb ..váláshajlandóságúak" csoportjának, de ott sem

annyira. hogy ez indokolná az elváltan élők rendkívül kicsi arányát. Hasonló korv osztályok megléte esetén is csak .,ielzárkóznának" a közös községi tanáccsal ren- delkező községek mögé. A többi településformában pedig — a minta alapján —— az elváltan élők eltérő aránya nem magyarázható a válásra hajlamos korcsoportok különböző arányaival. Érdemes megemlítenünk. hogy a TÁRKI 1986-ban végzett rep—

rezentatív vizsgálata szerint, lakóövezet szerint vizsgálva. a régi muxnkáskolóniákon az ún. lakó-ipari jellegű övezetekben, a városközpontokban. vidéken pedig a to- nyákon kiemelkedően nagy, ezzel szemben a zöldövezeti elit városrészekben el- enyészően kicsi az elváltan élők aránya.

Társadalmi—foglalkozási különbségek

Az 1980. évi népszámlálás és az 1984. évi mikrocenzus lehetőséget ad a vá- lások osztály- és rétegtagozódás szerinti összehasonlitására.

13. tábla

A válások alakulása az elváltak osztály- és rétegtggozádása szerint

Az ezer lakosra iutó válások száma az

1960. 3 1984.

Osztály:, rétegiagazódási csoport * évben V

Férfi l Nő l Összesen ; Férfi Nő 5 Összesen

Munkásosztályhoz tartozók . 5,68 5,09 5,40 5,93 5.04 5.50

Ebből:

fizikai . . . . . . . . 5.78 5.23 5,51 5,97 5,07 5,53

közvetlen termelésirányitó . 3.93 2.02 3.26 5.00 6.92 4.62

Szövetkezeti parasztsághoz z

tartozók . . . . . . . 3.41 2.02 2.68 3,59 2,02 2.79

Ebből:

fizikai . . . . . . . . 3,44 2,03 2,70 3.61 2.03 ; 2.80

közvetlen termelésirányitó . 2.02 ' 1.06 1.70 2,95 1,22 ' 2.40

Szellemi foglalkozásúak . . 5,57 6.84 6.33 5.49 7.13 6,48

Ebből:

vezető, irányító . . . . 3.18 2.07 2.72 4.21 3.28 3,81

beosztott ügyintéző . . . 6.93 6.34 6.58 5.65 6.91 6.41

beosztott ügyviteli dolgozó 6.38 10.24 9.71 12.00 10.47 10.69

Kisárutermelők, kiskereskedők 5.96 2.20 3.96 5,57 5,21 5.39

Forrás: 1980. évi népszámlálás 21. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981. 589 old.; Az 1984.

évi mikrocenzus adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1905. 572 old.

A nyers válási arányszámok szerint a szellemi foglalkozású nők, illetve a fizikai foglalkozású férfiak között gyakoribb a válás. Jelentős növekedés a szellemi fog—

lalkozású nőknél tapasztalható, némi csökkenés a kisárutermelő és kiskereskedő férfiaknál.

Részletesebb bontás alapján elkülöníthetjük például a közvetlen termelésirá—

nyitókat; így kiderül, hogy válási gyakoriságuk lényegesen alacsonyabb az osz—

(16)

tályukra jellemzőnél, valamint a szellemieket is tudjuk differenciálni. A beosztott ügyviteli dolgozóknál pedig 3—3.5—szer gyakoribb a válás, mint o vezetőknél, irá-

nyitóknál. A 13. tábla adataiból fény derül arra is. miért jóval nagyobb a szellemi

foglalkozású nők válásaránya. Más forrásokból tudjuk. hogy közöttük igen jelentős arányban találhatók beosztott ügyviteli dolgozók, szemben a férfiakkal. (Egyébként a beosztott ügyviteli dolgozó férfiak 1984-es igen magas válásoránya minden bi—

zonnyal abból fakad. hogy igen kis számmal szerepelnek a népességben. és a mikrocenzus valószinűleg nem teljesen reprezentativ e szempontból.)

Az MSZMP KB Társadalomtudományí intézetének egy 1982—ben végzett vizs—

gálata lehetővé teszi a további elemzést.5 Az újraházasodós

Jóllehet az újraházasodások abszolút száma az 1976. évi ,,csúcs" óta lassan csökken. ám súlyuk a házasságkötések között mégis jelentősen nő. Ennek oka az összes házasságkötések számának drasztikus csökkenése. (1985-ben az összes há—

zasuló csaknem 20 százalékának előző családi állapota elvált volt. És míg 1985—ben 58 618 személy lett jogilag elvált státusú, addig 28 778 elvált státusúból lett is- mét házas. tehát 50 százalékkal kisebb lett az elváltak számának növekedése, mint ha nem létezett volna újraházasodás.)

Az egyéni életutak vizsgálata során nyomon követhető a többször elváltak és újraházasodottak csoportja. A fent említett TÁRKI-vizsgálat alapján megállapítha—

tó, hogy minél többször házasodik valaki, annál valószínűbb. hogy az új házasság után el fog válni. A második házasságkötés után mintegy l,2—szer inkább. mint az első után, a harmadik házasságkötés után 1.7—szer inkább, mint a második után.

Ugyanakkor az egyszer elváltak 65 százaléka újraházasodott. a kétszer elváltak 42 százaléka, a háromszor elváltaknak csak 34 százaléka házasodott újra. Tehát egy egyén életében a válások számának növekedésével (az idő múlásával) csökken az újraházasodások valószinűsége. Az újraházasodás esélyeire — másik oldalról te—

kintve -— a nem újraházasodá elváltak arányának alakulásából is következtethe—

tünk. (A feldolgozás ezen szakaszában a vizsgáltak egész eddigi életútját figyeljük.

így egy személy például akár négy válással is ,.hozzájárulhat" a válásszám növelé—

séhez.) Ez utóbbi csoport társadalmi—gazdasági (foglalkozási) jellemzőiről a követ-

kező oldalon bemutatott adatok nyújtanak képet.

A társadalmi—gazdasági (foglalkozási) csoportok szerint igen nagy eltérése- ket találunk az egyedül maradás, azaz az újraházosodás terén. Meglepő módon különösen kevesen házasodnak újra a beosztott értelmiségiek és szellemiek közül.

Tudjuk, közöttük igen jelentős számban találhatók nők. Nekik gondot okoz az új—

raházasodás. Nem úgy, mint a diplomával nem rendelkező vagy rendelkező ve—

zetők számára, akik között —— mint ismeretes —— a férfiak vannak túlsúlyban. Érde- mes felfigyelni a főiskolát végzett értelmiségiek kiugró értékére.

A fizikai munkások körében a mezőgazdasági munkások között sokkal gyakoribb az újraházasodás. Az érettségizett szakmunkások és az érettségivel rendel- kező betanított szellemiek újraházasodásában megnyilvánuló különbözőség azt bi—

zonyltja, hogy nem az iskolai végzettség a meghatározó, hanem az, hogy fizikai vagy szellemi munkát végeznek—e az ebbe a csoportba tartozók.

5 A felvéteisorozat részletes ismertetését lásd dr. Andorka Rudolf: A Társadalomtudományi Intézet ré—

tegződésmodell—vizsgálat sorozata. Statisztikai Szemle. 1987. évi 7. sz. 695—703. old. A társadalmi szerkezet kutatói vitatják a 13. táblában található osztály— és rétegtagozódás magyarázó erejét. országos adatok azonban csak ilyen bontásban találhatók. Mivel a tanulmány nem a társadalmi rétegződés problémakörét vizs- gálja, így .,nagyvonalúan" meg mertem tenni, hogy a reprezentatív vizsgálat más jellegű csoportosítását elméleti összekötő magyarázat nélkül olkolmozzam.

A válások Magyarországon az 1980-as években