STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A NEMZETKÖZI IPARI TERMELÉSI KOOPERÁCIÓK A NYOLCVANAS EVEKBEN
TAKÁCS ZOLTÁNN E
A világgazdasági helyzet változásai, további differenciálódása, a nemzetközi munkamegosztás átrendeződése, a növekedés lassulása, a verseny kiéleződése új iparpolitikai feladatok elé állította a nemzetgazdaságokat, így hazánkat is.
Gazdaságunk nyitottsága, külkereskedelemre való érzékenysége, a külső és a belső feltételek nehezebbé válása miatt az utóbbi években a gazdaságpolitikai célok között prioritást kapott az export — mindenekelőtt a nem rubelelszámolású kivitel — növelése. A külkereskedelem oldaláról e cél teljesítése fontos szerkezet- átalakítási és iparfejlesztési hajtóerőket kívánt: a műszaki fejlődés felgyorsítását.
az ipari termékek versenyképességének növelését, a gyártmányok korszerűsítését, megújítását. Mindezt olyan időszakban, amikor a versenyfeltételek viIágviszony- latban kiéleződtek, s a kutatási—fejIesztési—beruházási költségigényesség tete- mesen megnövekedett, ugyanakkor a tőkefelhalmozási képesség — különösen ha—
zánkban -— meglehetős korlátokba ütközött. "
A kis nemzetgazdaságok, így Magyarország számára is döntő fontosságú a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódás. A nem- zetközi versenyképesség elérése, a műszaki—technológiai fejlődés felgyorsulása, az erőforrásokkal való ésszerűbb gazdálkodás, a megtakarításokra való törekvés világviszonylatban megnövelte a nemzetközi együttműködések (kooperációk) sze- repét azipar fejlődésében. E hatékonysági tényezők, valamint a kicsiny belső piac és a korlátozott tőkefelhalmozás következtében a kooperációkban való részvétel Magyarország számára is döntő fontosságúvá vált.
A téma aktualitásában fontos szerepet játszik az a körülmény is. hogy gazda- ságunk jövedelemtermelő képessége az utóbbi években stagnál, sőt egyes idősza-
kokban csökken. Hazánkban -- az 1983-tól bekövetkezett világgazdasági élénkü—
lés ellenére — az ipari termelés növekedése csak mérsékelt, s a tervezett mértéket nem éri el, cserearány-veszteségeink miatt pedig a külgazdasági egyensúly elé- rése egyre nehezebb feladatok elé állítja gazdaságunkat.
MAGYARORSZÁG RÉSZVÉTELE A NEMZETKÖZI KOOPERACIÓBAN
Az utóbbi két évtizedben jelentősen megváltoztak a világgazdasági és a vi—
lágpolitikai feltételek, és ezekkel összefüggésben módosultak a hazai gazdaságpo- litika fő irányai és eszközei. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a ha—
zai termelővállalatok döntő többsége dinamikusan növekvő belföldi értékesítéssel
és számottevően bővíthető szocialista exporttal számolhatott. A vállalatok többsé—614 TAKÁCS ZOLTANNE
gének termékszerkezetét széles termékspektrum jellemezte. amely sok esetben ala—
csony termelékenységgel párosult. és erőteljesen korlátozta a minőség javítását.
a műszaki fejlődés meggyorsítását.
A nemzetközi kooperációk kialakulásának feltételei
A gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformját követően előtérbe került a vállalati jövedelmezőség növelése, a szelektivitás, a termékprofil szűkítése. A gaz—
dálkodó egységek jelentős része e célt a központi fejlesztési programokhoz, illetve a KGST szakosítási egyezményekhez kapcsolódva igyekezett megvalósítani.! A nye- reség növelésének legközvetlenebb módját a termelési méretek növelése jelentette.
amelyhez a központi fejlesztési programok szolgáltak alapul. a kockázatmentes értékesítés lehetőségét pedig a KGST—együttműködések kibővítése garantálta.
Néhány nagy jelentőségű tőkés licencvásárlás és együttműködés révén megemel- kedett műszaki színvonal alapját képezte az akkor főszerepet játszó szocialista
export növelésének és egyúttal a KGST-országokkal kötött nemzetközi együttmű- ködéseknek. A hetvenes évek derekáig a tőkés export bővítésének igénye viszony-
lag kisebb súllyal szerepelt.
A külgazdasági feltételrendszer módosulásai — a nyersanyag- és energiaárak
emelkedése, a cserearány-veszteségek és a fizetésimérleg-problémák — kedvezőt- lenül érintették a magyar gazdaságot. E hatások következtében 1978—tól a gazda- ságpolitikai prioritások átrendezésére került sor, amelynek központjába a kedve—zőtlen folyamatok megállítása. a tőkés exportképesség fokozása került. A tőkés export növelésének egyik alapvető feltételét a legtöbb területen az erőteljes in- vesztíció képezhette. Másik kézenfekvő módját a tőkés kooperációs kapcsolatok bővítésében látták a vállalatok.
A gazdaságirányítás a központi elképzelések megvalósítása érdekében a vál- lalati kooperációs törekvéseket különböző gazdasági ösztönzőkkel, preferenciák—
kal, keretszabályozással stb. igyekezett befolyásolni. A vállalatok nemzetközi ter- melési kapcsolatainak elősegítése és a népgazdasági célok irányába való tere—
lése érdekében a kooperációkban rejlő lehetőségeket és hasznosításuk irányát
megfelelő határozatokban fogalmazták meg. A kooperációk vonatkozásában to-
vábbra is alapvető volt a szocialista országokkal kiépített kapcsolatok fejlesztése és bővítése, emellett nagyobb lehetőséget biztosítottak a vállalatoknak ahhoz. hogy szélesebb körben kezdeményezzenek és hozzanak létre kooperációs megállapo—dásokat a nem szocialista országok vállalataival.
A tőkés országokkal kötött kooperációkkal szembeni népgazdasági igények a műszaki fejlődés gyorsítását, a konvertibilis export növelését s hosszú távú. sta—
bil — a tőkés piaci ingadozásoktól mentes — termelési és kereskedelmi kapcsolatok létesítését célozták. A kapcsolatok bővítése érdekében a kooperáló vállalatokat külön kedvezményekben — az importletét elengedése. kooperációs vámkedvezmé- nyek. kedvezményes fejlesztési hitelek, automatikus import—export engedélyezés stb. — részesítették.
A konjunktúrának a nyolcvanas évek elején a tőkés országokban bekövetkezett
hanyatlása következtében a tőkés vállalatok érdeklődése csökkent a hosszú lejá- ratú szállítási és átvételi kötelezettségek szerződéses vállalása iránt. Megváltozott a tőkés országok hatóságainak az a korábbi magatartása, amely a kelet—nyugati gazdasági vállalatközi együttműködések bátorítására irányult. A hagyományos ex- portunkra kiható korlátozások a kooperációs kapcsolatokban is éreztették hatá- sukat.NEMZETKUZ! TERMELÉSI KOOPERÁCIÓK * 615
A belső gazdasági feltételek változása is kihatott a magyar vállalatok kooperá—
ciós tevékenységére. Növekedett a termékstruktúra változása iránti jogos igény. A szabályozórendszer szigorítása, a vállalatok beruházási lehetőségeinek további szűkülése, az importkorlátozások megnehezítették, egyre szűkebb határok közé szo-
rították a vállalatok tartós kötelezettségvállalását.
A fizetésimérleg—problémák miatt 1982-től a kooperációk engedélyezésénél előtérbe került a pozitív szaldó rövid távú érvényesítésének követelménye. A ho—
zott intézkedések következtében háttérbe szorultak a szerkezetváltást, a hatékony- ságjavítást hosszabb távon előmozdító kooperációs javaslatok. Fokozatosan meg- szűntek azok a preferenciák, amelyekkel a kooperációs kapcsolatok létrehozását korábban eredményesen ösztönözték. és amelyek a hetvenes évek második felében hozzájárultak a kooperációs forgalom dinamikus bővüléséhez. E negatív hatásokat csak részben ellensúlyoztók az 1981—1982—ben bevezetett, a külkereskedelmi szerve- zet fejlesztését, a kooperációs engedélyezési eljárás egyszerűsítését célzó intéz—
kedések.
Újabb ösztönző szabályozásokra ezt követően csak 1985—től került sor; ezek
a külföldi működő tőke bevonásának és a lízing-tevékenységnek kedvezőbb feltételét
s ezáltal a fejlesztési források növelését célozták. A teljes gazdaságra kihatóan került sor 1986. január 1-én a fejlesztési forrásokkal kapcsolatos exportösztönzés szabályozására, amely a kooperáció számára is kedvező feltételeket teremt. Esze- rint a vállalatok a tárcákkal az export növelésére szóló szerződéseket ezentúl nem egy, hanem öt évre köthetik. A rendelet elsősorban a hagyományos árucsere gaz- daságosságát és az ezt elősegítő fejlesztési célokat kívánja ösztönözni, de feltéte—lezhető, hogy a nemzetközi kooperációkra is kedvező hatással lesz. Az 1985—től életbe léptetett rendeletek és jogszabályok a vizsgált időszakot még kevésbé érin—
tik. teljes eredményük, hatásuk csak a jövőben fog jelentkezni.
A kooperációs kapcsolatok fejlődésének összefoglaló adatai
Hazánkban a nemzetközi kooperációk elterjedése a hatvanas évek második fe- lében kezdődött, jelentősebb fellendülés azonban csak a hetvenes évek kezdetén kö- vetkezett be. A fellendülést nemcsak a hazai gazdasági feltételek segítették elő.
hanem a világgazdaságban végbemenő dinamikus fejlődési folyamatok is. Kedve—
zett a kooperációs kapcsolatok bővülésének az a körülmény is, hogy ezek több—
sége révén a vállalatok új termékekhez, technológiákhoz jutottak. ezáltal a nemzet- közi együttműködések a műszaki fejlődés egyik fontos tényezőjévé váltak.
A feltételrendszer jelentős módosulása következtében a hetvenes évek má- sodik harmadában a kooperációk számának bővülése és az ezek keretében tör—
ténő termelés dinamizmusa csökkent, 1980-ban pedig a kooperációs termelés ab- szolút értéke is visszaesett.
A nyolcvanas évek első felében a nemzetközi kooperáció hazánkban újabb lendületet vett. A kooperációk számának bővülése és a kooperációs forgalom nö—
vekedésének mértéke azonban a hetvenes évek derekát jellemző ütemet nem érte el. 1981—ben az iparban 341, 1985-ben pedig az állami vállalatok és az ipari szö—
vetkezetek közel egyharmadának. 464 gazdálkodó egységnek volt megállapodása külföldi cégekkel. Ezek közül 61 vállalat csak szocialista, 292 vállalat csak tőkés országokkal kötött szerződést, és 111 volt azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a száma, amelyek mindkét országtípussal kooperációs kapcsolatba léptek. A kooperá- rációban a hetvenes évekhez hasonlóan legnagyobb számmal a könnyűipar (188), a gépipar (142) és a vegyipar (50) vállalatai vettek részt 1985-ben is. A többi ága—
616
TAKÁCS ZOLTÁNNÉzatban csak kisszámú vállalatnak volt külföldi országokkal, illetve cége-kkel nem—
zetközi együttműködési megállapodása.
1. tábla
A nemzetközi együttműködések főbb adatai
A nemzetközi együttműködésekben
részt vevő vólla- kötött szerződések
Ágazat latok száma száma
1981 1935 1981 ] 1985
]
Bá nyászat . . . 6 10 26 50
Villamosenergia-ipar . . 1 4 21 97
Kohószat . 14 17 37 74
Gépipar . . . 96 142 492 760
Épitőcmyag-ipar . 8 11 22 45
Vegyipar 33 50 211 460
Könnyűipar 156 188 591 745
Egyéb ipar. 13 13 30 1 37
Élelmiszeripar '14 29 17
Ipar összesen 341 464 1447 I 2316
A kooperációs szerződések száma 1981 és 1985 között csaknem 900—zal, 1447—
ről 2316—ra nőtt. A szerződések számának növekedése mellett a nemzetközi együtt- működések alapján gyártott termékek értékesítése is jelentősen, három év alatt 46 százalékkal bővült. A kooperációban lebonyolított forgalom növekedése jóval nagyobb volt, mint a teljes ipari termelésé. amely ugyanebben az időszakban (fo- lyó árakon) mindössze 20 százalékot tett ki. E fejlődésnek köszönhető, hogy a koo- perációban gyártott termékek aránya az ipar összes értékesítésében 1985—ben meg-
haladta (: 13 százalékot, az 1982. évi 11,1 százalékkal szemben.
2. tábla
A nemzetközi együttműködésekben gyártott termékek főbb jellemzői
A nemzetközi együttműködésekben gyártott termékek aránya a kész- és félkésztermékek
úértidxesi'ktésének '
azato sze 'nt' - . _
Ágazat gmegoszlásg ' öszzífgság'őike kiviteléből
százalék
1982 1 985 1982 1985 1982 l 'I 985
Bányászat . . . 0.2 0,2 0.4 0.4 3.4 l 1,0
Villamosenergia-ipar . — 0.0 —— 0.0 — l 83
Kohóiszart . 9.2 7.7 11,4 12,1 22,8 ' 16, 9
Gépipair . . 50 7 43.11 25, 2 252 42.13 l 38.8
Építőornyag—ipar . 'l, 4 1, 4 4, 4 6.0 6.8 j 9.6
Vegyi par 30, 4 37,9 16. 7 252 44.3 ; 46.9
Könnyűipar . 5.9 7.1 4.9 7.5 145 120
Egyéb ipar . 0.2 0.1 2.6 l 1.3 182 ) 99
Élelmiszeripar . 2.0 2.2 ! 1.2 1.7 O,4 1.4
Ipar összesen 1oo,o , 1oo,o . 11,1 ! 13,6 29,5 ] 30,7
NEMZETKOZl TERMELÉSI KOOPERÁCIÓK 617
Különösen nagy arányban (64 százalékkal) bővült a tőkés országokkal kiépített együttműködések alapján gyártott termékek értékesítése. Ezáltal a tőkés koope- rációk aránya az összes nemzetközi együttműködésen belül az 1982. évi 52 száza- lékról 1985-ben 58 százalékra emelkedett. Jóval lassúbb volt ennél a szocialista or—
szágokkal kötött nemzetközi együttműködések keretében történő forgalom bővülése (az értékesítés árbevétele 27 százalékkal emelkedett). a növekedés mértéke azon- ban még e konstrukciókban is meghaladta az ipari fejlődés átlagát.
A nemzetközi kooperációs kapcsolatokjelentősége — eredeti céljuknál fogva —- a külkereskedelmi értékesítésben lényegesen nagyobb, minta belföldi szállítások- nál. A nemzetközi együttműködések keretében gyártott termékek kivitele az expor- tált ipari termékeknek mintegy 30 százalékát képezte, míg a belföldi célú értékesí- tésben mindössze 7.5 százalékot értek el az ily módon előállított termékek.
Más megközelítésben vizsgálva az együttműködéseket megállapítható, hogy a kooperációban gyártott termékek az ipar átlagánál exportképesebbek. A nyolc- vanas években a nemzetközi együttműködés keretében előállított ipari termékeknek nagyobb hányada, 60—61 százaléka exportra került. miközben az ipar összes ér—
tékesítéséből a külkereskedelmi célú eladások aránya csak 25 százalék körüli volt.
Figyelemreméltó eredmény az is, hogy a kooperációs exportban 1982 és 1985 kö—
zött a konvertibilis relációjú kivitel aránya 31 százalékról 34 százalékra növekedett.
Különösen magas az export aránya a szocialista országokkal kötött együttmű—
ködésekben (85—87 0/0). E kooperációkban (: rubelelszámolású exportnak van meg-
határozó szerepe. A nem rubelelszámolású export aránya ebben a körben csekély, és az utóbbi három évben e tételek részesedése az 1982. évi 12 százalékról 9 szó- zalékra csökkent. E kooperációk döntő többsége gyártmánymegosztás (77 "In), vi- szonylag jelentős a gyártásmegosztási együttműködések súlya, és újabban a ii—cenc-. know-how-alkalmazás szerepe is növekszik.
A tőkés cégekkel kötött megállapodásokbon a kivitel aránya 38 és 41 száza—
lék között változott. A konvertibilis export szempontjából a tőkés országokkal kö—
tött együttműködések döntő fontosságúak. A vizsgált időszakban a tőkés kooperá—
ciókban a konvertibilis export aránya 71 százalékról 73 százalékra nőtt, amelyben a külföldi felhasználásra kerülő termékek jobb minőségének és a vállalatok erő- sebb piaci munkájának van elsősorban szerepe.
A tőkés kooperációkban legnagyobb hányadot (84 százalékot) a licenc-, know—- how-kapcsolatok alapján történő gyártás képezi, de megnőtt a szerepük a maga—
sabb fejlettségi szintet képviselő gyártásmegosztási együttműködéseknek is. A bér- munkakapcsolatok száma csaknem azonos nagyságrendű a licencekével. de ér—
tékesítésbeli arányuk az utóbbi években végbement növekedés ellenére — az együtt—
működések sajátossága (az anyagmentes értéken történő számbavétel) miatt — mindössze 3,1 százalék. Az ösztönző jellegű szabályozások hatására élénkül a fej- lesztési forrást bővítő vegyes vállalatok alapítása és a lízing-tevékenység is.
A nemzetközi együttműködésekben az egyes ágazatok gazdálkodó egységei eltérő mértékben vesznek részt. A hetvenes évtizedhez hasonlóan a legtöbb szer- ződést a gépipar (760). a könnyűipar (745) és a vegyipar (460) vállalatai kötötték.
Az új kapcsolatok kiépítésében a vegyipari együttműködések domináltak. a szer- ződések száma itt több mint kétszeresére bővült. A gyártott termékek értékesítése alapján a gépipar részesedése a legnagyobb a nemzetközi kooperációkból, de ará—
nya 1982 és 1985 között 51 százalékról 44 százalékra csökkent. Ezzel szemben a vegyipar súlya 30 százalékról 38 százalékra nőtt. Alig változott ebben az időszak- ban a kohászat (8 %) és a könnyűipar (7 %) részesedése. A többi ágazat szerepe a nemzetközi együttműködésekben — a gyártott termékek értéke alapján — csekély,
618 TAKÁCS ZOLTÁNNÉ
A különböző együttműködési formák az egyes ágazatokban eltérő mértékben hódítottak teret. A gyártott termékek értéke alapján a gyártásmegosztásb gép- iparban és a kohászatban jelentős. de elterjedt forma ez a vegyiparban és az élel—
miszeriparban is. A gyártmánymegosztási együttműködések elsősorban a gépipar—
ban és a vegyiparban fordulnak elő, 5 kisebb hányaddal a kohászati és a könnyű—
ipari vállalatok körében is szerepelnek. A bérmunkakapcsolatok főként a könnyű—
ipar ágazataira jellemzők, de viszonylag jelentős az arányuk a gépiparban is (ezen belül a gép— és gépi berendezés iparban). A licenc, know—how alapján történő gyár—
tás csaknem minden szakágazatban előfordult, szerepük különösen kiemelkedő a vegyiparban. ahol részesedésük a kooperációs termelésből 60 százalékról 73 szó—
zalékra nőtt a nyolcvanas évek kezdetén. A vegyiparon belül különösen nagy a ii- cencek alkalmazásának jelentősége a kőolaj-feldolgozó iparban és a gyógyszer- iparban. Az önálló közös kutatási—fejlesztési tevékenység legnagyobb számban a gépiparban és a vegyiparban fordul elő, többségük a szocialista országokkal kö- tött műszaki—tudományos együttműködés keretében jött létre. A piacmegosztási (értékesítési) együttműködések általában egyéb kooperációs formákhoz kapcso—
lódnak, az önállóan csak erre irányuló szerződések a vegyiparban és a könnyű- iparban, főként tőkés relációban jöttek létre. A vegyes vállalatok és a lízing—tevé- kenység is főként a tőkés kooperációk keretében jelennek meg.
Az egyes ágazatok között a nemzetközi együttműködések alapján gyártott ter- mékek értékesítési irányonkénti megoszlásában is jelentős különbségek vannak.
A nemzetközi együttműködés szempontjából legfontosabb ágazatok közül a legin- kább exportorientált a gépipar és a vegyipar. A gépiparban a kooperációs termék- forgalom mintegy 75 százaléka realizálódott külföldön, s az export 86 százaléka
*rubelelszámolású, 14 százaléka nem rubelelszámolású volt. A vegyiparban a koo—
perációban gyártott termékeknek 50 százaléka került külföldi eladásra. A konver- tibilis export e termékek körében növekedett. 1982—ben 38, 1985-ben 54 százalékot tett ki. A kohászatban, a könnyű— és az egyéb iparban is viszonylag jelentős a kivi- tel aránya a kooperációs értékesítésben. Az ipar többi ágazatában a kooperációs termelés elsősorban a belföldi igények kielégítését szolgálta.
A szocialista országok közül legfőbb partnerünk a Szovjetunió: 1982-ben a szocialista együttműködések alapján történő termelés 75, 1985—ben 68 százalékát a Szovjetunióval kötött szerződések képezték. Ebben az időszakban jelentősen ki- bővült termelési együttműködésünk a Német Demokratikus Köztársasággal (6.9 százalékról 10.5 százalékra nőtt a kooperációs forgalom aránya). 5 fokozódott az értékesítés aránya Csehszlovákiával (4.9 százalékról 7.1 százalékra) és Bulgáriával is (4.8 százalékról 6.5 százalékra). A nyolcvanas években valamelyest nőtt. a len- gyelországi kooperációk részesedése is (3.0 százalékról 4.5 százalékra).
A tőkés országok közül legjelentősebb kooperációs partnerünk a Német Szö- vetségi Köztársaság. A szövetségi köztársaságbeli cégekkel kötött megállapodások keretében gyártott termékek értékesítése a tőkés országokkal folytatott együttmű—
ködéseknek mintegy 32-35 százalékát képezte. Második helyen az Egyesült Államok szerepel 25 százalékos részesedéssel. A fejlett tőkés országok közül jelentős koo-
perációs partnerünk még Svájc (7.6 százalékos hányaddal), továbbá Franciaország.
Svédország (részesedésük 5—6 százalék). A Japánnal, Ausztriával, Egyesült Király—
sággal, Olaszországgal és Hollandiával kötött megállapodások országonként a tőkés kooperációknak mintegy 3—4 százalékát képezik. A felsorolt tiz ország több mint 95 százalékkal részesedik a tőkés kooperációk keretében gyártott ter—
mékek értékesítéséből. A nyolcvanas években az Egyesült Államokkal és Japánnal erősödtek leginkább kooperációs kapcsolataink.
NEMZETKÖZI TERMELÉS! KOOPERACIÓK 619
A nemzetközi kooperációk figyelemreméltó eredménye, hogy az exportgazda—
ságosság mindkét viszonylatban jóval kedvezőbb, mint az ipar egészében, de ez a termelés fejlettebb technikát hordozó magas tőkés importanyag-igényességével
is összefügg. Az összes kooperációban az export rubelben mért egységnyi árbe—
vételének ráfordításvonzata 1984-ben 2.7 forinttal, a dolláré 5 forinttal alacsonyabb volt, mint az ipar egészében.
A tervezett és a tényleges ráfordítási költségekre jutó árbevétel alapján meg- állapítható, hogy az utóbbi években a vállalatoknál — korlátozott pénzügyi eszkö- zeiknek megfelelően — a kisebb fejlesztési ráfordítást igénylő kooperációs kapcso- latok kerültek előtérbe. Az egységnyi fejlesztési ráfordításokra jutó árbevétel je—
lentősen, mintegy 70—80 százalékára csökkent. amelyből az a következtetés von- ható le. hogy a nemzetközi együttműködésekben túlsúlyba kerültek a kedvezőtle-
nebb hatékonyságú szerződések.
A műszaki fejlődés elősegítésében kiemelt szerepük van a licenc-kapcsolatok- nak. Az iparban 1980 és 1985 között 5.5 milliárd forintot költöttek licenc—vásárlásra.
A licencek, know—how-k forgalma tekintetében lényegesen nagyobb szerepe van a technikaimportnak annál, mint amit a hazai műszaki—szellemi termékek külföldi értékesítése útján a bevételek között elszámolhatunk. Az iparvállalatok (elsősor—
ban a gyógyszeripari üzemek) értékesített licencei alapján elért bevételek 1985- ben csak kb. egyötödét tették ki az ipar licenc-vásárlásokra fordított kiadásainak.
A gyártásban alkalmazott licencek száma az 1980. évi 465—ről 1985-ben 700-ra emelkedett. A licencek alapján gyártott termékek aránya az iparban növekvő: az összes értékesítésnek 1980-ban 5,3, 1985-ben 7,6 százalékát képezték az ily módon elért bevételek. A kivitelben ennél is nagyobb mértékű volt a vásárolt licenc alap- ján gyártott termékek szerepe. ahol is e tételek aránya 72 százalékról lO.8 száza—
lékra nőtt. A licencek alapján gyártott termékek értékesítésének több mint 90 szó- zaléka tőkés országokból vásárolt szellemi termékekhez kapcsolódott.
A licencek alapján gyártott termékek értékesítéséből a legnagyobb arányban a vegyipar és a gépipar részesedik. 1985-ben a licencek alapján gyártott termé—
kek 38 százalékát külföldön értékesítették a termelők. A licencek, know—how—k alapján gyártott termékek export célú értékesítése a gépiparban a legnagyobb, de az export aránya az 1980. évi 49 százalékról 47 százalékra csökkent. Magas az export aránya a licenc alapján gyártott vegyipari termékeknél is (1985-ben ezek aránya 40 százalékot tett ki). A licencek, know—how-k alapján gyártott termékek kivitelének jelentős hányada, 65—70 százaléka kerül tőkés piaci értékesítésre. A konvertibilis exportban viszonylag magas a partnervállalatoknak történő "vissza—
szállítások aránya. de a visszavásárlások a nyolcvanas években csökkentek.
A szocialista országokkal kötött egyezmények sok esetben — a hazai központi fejlesztési programokhoz kapcsolódva — meghatározták egy-egy ágazat fejlődését.
A Szovjetuniónak, Csehszlovákiának. a Német Demokratikus Köztársaságnak és hazánknak is jelentős szerepük van az atomerőművi programok kialakításában, a szükséges gépek, berendezések és műszaki dokumentációk kifejlesztésében és kölcsönös átadásában. Az alumíniumiparban a timföld kohósitását oldották meg nemzetközi kooperáció keretében. A KGST szakositási szerződések jelenleg a gép—
iparon belül elsősorban a közlekedésieszköz—ipárban összpontosulnak, ezek egy részéhez a magyar közúti járművek központi fejlesztési programja szorosan kap- csolódott. Az említésre méltó együttműködések között szerepel az Ikarus autóbu- szok, a Rába futóművek, a Ganz Danubius portál— és úszódaruk. vontató és toló—
hajók gyártása. Fontosak a fémmegmunkáló szerszámgépekre, a könnyűipari. a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek kölcsönös kifejlesztésére és szállítására
620 TAKÁCS zatmnne
vonatkozó gyártás-, illetve gyártmánymegosztási megállapodások is. A híradás— és
vákuumtechnikai iparban szakosítás keretében veszünk részt az ESZR-programmegvalósításában, e szerződések (kisszámítógépek és kiszolgáló berendezéseik)—
szorosan kapcsolódnak a hazai számítástechnikai központi fejlesztési programok- hoz. A vegyiparban a petrolkémiai központi fejlesztési programhoz kapcsolódva jöttek létre hosszútávú egyezmények (olefin—, szintetikus kaucsuk, agrokémiai egyezmények stb.).
A tőkés kooperációknak, ezen belül elsősorban a lícencek átvételének, a gyár—
tás—, gyórtmánymegosztásoknak és bérmunkaszerződéseknek. a gazddságos tőkés export fokozásán túlmenően a szervezettség. a színvonalasabb gyártási kultúra kialakításában, a felek kölcsönös érdekeltségén alapuló gyártmányok kifejieszté-
se terén van elsősorban szerepük. Ezen megállapodások egy-egy ágazat, szakterü—
let műszaki—technikai színvonalának fejlődését segítették elő.
A vaskohászatbaln a fejlett tőkés országokból vásárolt gyáyntástechinolőgiák közül leg- jelentősebb a svédlándzsás üatmeftallziurgiafi acéllfinomító eljárás, amelynek a bevezetésével jobb minőségű acéltermékek termelése vált lehetővé. A szerszá—mg—épgyántásbaen a CNC esz- tergag'épek. a Yasd—a megmuinká—ló központok kifejlesztése japán licenc alapján történt. A mezőgazdasági gépe-k gyártása során a tőkés partnerek a műszaki dokumentációk átadá—
sán kívül a kutatási—fejlesztési tevékenységbe is bevonják a magyar vállai-atokat, s ez a szellemi többlet többnyire lehetővé (teszi. hogy a kapcsolódó hazai fejlesztések megfelelje—
nek a magasabb szintű követelményeknek. lgy készülnek a német szövetségi köztársaságbeli—
Glaas. Rába Werk. Kuhn cégekkel gabonabetakarítók. silókombájnok, kukoricabetakaritók—
hoz csőtörő adapterek, kabinok, forgóboronák, rendsodró gépek. az amerikai Hesston cég- gel kombáj—nok rostarendszerei, szántóföldi zöldségbetakarítók stb. A közlekedésieszköz—
-iparban a Rába—Steiger erőgépek, valamint tralktorfutóművek magas műszaki színvonalú gyártására került sor tők—és megállapodás alapján. A számítástechnikai program keretében a Videoton nagy megbízhatóságú táv-adatfeldolgozó számítógép-rendszerek gyártására sza- kosodott az utóbbi tíz évben francia (SEMS), egyesült államokbeli (Data—Products) stb. cé—
gek-kel. A szórakoztató elektronikában fontosak a japán Akaival kiépített kooperációk. Ezen- kívül több hazai vállalat (MOM, Híradástechnikai Szövetkezet stb.) vásárolt licencet a szó- mítástechrni—kai és elektronizálási programhoz kapcsolódva. A vegyiparban a tőkés cégek- kel kötött megállapodások nagy része licenc—. know-how—alkalmazás volt. A fontosabbak között említhető a katalitikus krakküzem fehéráru-kíhozatala növekedését célzó licencadap- táció és az aromás szénhidrogén szétválasztásában alkalmazott TETRA-eljárás (az Egyesült Államokból származó technológiák). Japán vlicencek alapján készül a polipropilén és a ii- wneáris polietilén. A gyógyszer és növényvédőszer-gyártás lice—ncei többnyire multinacionális vállalatoktól származnak. A könnyűiparban a bérmunka—kapcsolatokon kivül főként a textil- iparban jöttek létre jelentős licenc-megállapodások. ezek a gyártmányok mérettartását (ML-tech—nológia), új nyomási, színezési, kikészítési technológiák bevezetését célozták, ame—
ilyek egyben vegyszer— és energiatakarékosságot is eredményeznek. Ezenkívül több hazai vállalatnál sor került a termelésszervezés programozására és optimalizálására is tőkés know-how-k alapján. A bérmunkakapcsolatok közül jelentősebbek a cipőiparban az Adidas és a Salamander, a textilruházati iparba-n a Felina, Triumph, S—modell cégekkel kötött meg—
állapodások.
A KOOPERÁCIÓS KAPCSOLATOK EREDMÉNYEI ÉS TAPASZTALATAI, A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETÖSÉGEI
A külgazdasági egyensúly helyreállítása, az export — főként a nem rubelrelá- ciójú kivitel —— fokozása. a gazdaságosabb termelési és exportstruktúra kialakítása következtében a nemzetközi együttműködések szerepe a nyolcvanas években fa- kozódott. Egyre nagyobb jelentőségűvé váltak a nemzetközi munkamegosztásban (: szorosabb, tartósabb, a partnerek számára kölcsönös, komparatív előnyöket
nyújtó kooperációs kapcsolatok.
Az elmúlt években a kooperációs kapcsolatok terén — a gyártott termékek ér—
tékét alapul véve —— kisebb mértékű minőségi előrelépés történt, amely szerint meg—
NEMZETKÖZI TERMELÉS! KOOPERÁCIÓK 621
nőtt a szerepük a magasabb fejlettségi szintet képviselő. kedvezőbb műszaki szín- vonalat hordozó licenc—, know—how—kapcsolatoknak, valamint a partnervállalatok szorosabbb együttműködését feltételező gyártósmegosztási mególlapodásoknak.
A KGST—országokkal kötött kooperációk és szakosítási egyezmények alapján
hazánkban nagyszabású központi fejlesztési programokat dolgoztak ki és valósí-
tottak meg. Ezek a programok struktúrameghatározó jellegűek voltak, hatást gya- koroltak egy—egy iparág kiépítésére. továbbfejlesztésére és a termelési tényezőket hosszabb távon meghatározták. A gyártott termékek értékesítését közép- és hosz—szú lejáratú egyezmények biztosították. A termékek biztonságos elhelyezését a hosz- szabb időszakon át jellemző árstabilitás is erősítette.
A KGST-orientációjú fejlesztések műszaki tartalmát hazánkban jelentős mér- tékben a több milliárdos nagyságrendű ráfordítást igénylő országos szintű kuta—
tási főirányokra és országos szintű kutatási célprogramokra alapozták. emellett lényeges szerepet játszottak a külföldről, elsősorban a fejlett tőkés országokból vásárolt műszaki ismeretek is. Az új. nagysorozatú gyártást eredményező kooperá—
ciók többsége műszakilag lényegesen magasabb szintet képviselt a korábbi ter- meléshez képest.
A tőkés országokkal kötött kooperációk lehetővé tették a műszaki—technoló- giai haladás meggyorsítását, egyes progresszív iparágak, szakterületek (elektro- nika, számítástechnika, CNC—vezérlésű robotesztergagép-gyórtás, korszerű mező—
gazdasági gépek gyártása) kifejlesztését, gyártását. Általában véve elősegítették a termelés technikai színvonalának, műszaki kultúrájának emelését, a termelés- szervezés modernebb eszközeinek alkalmazását, valamint korszerűbb értékesítési és piacszervezési módszerek megismerését. átvételét. Az utóbbi évek külső és bel- ső gazdasági nehézségei ellenére a tőkés kooperációk növelték a nemzetközi mun- kamegosztásban való részvételünk hatékonyságát, hozzájárultak legfontosabb gaz- daságpolitikai céljaink megvalósításához is: elősegítették az ipari termékek struk- túrájának korszerűsödését és a konvertibilis elszámolású export fokozását.
Számos tényező arra utal. hogy a kooperációkban elért kedvező eredmények
elsősorban a hetvenes évek közepén vagy második harmadában kötött szerződé—
seknek köszönhetők. Az újabb. a nyolcvanas években kötött szerződések száma ki—
csi, és ezek jelentősége az ipari termelési struktúra alakításában. korszerűsítésé- ben kevésbé meghatározó. Ebben a hazai gazdaságpolitika megszorító intézkedé—
sei és a kedvezőtlen külgazdasági folyamatok egyaránt szerepet játszottak.
1985 első felétől tapasztalhatók e téren kedvezőbb irányú változások. részben a fejlett tőkés országokban megindult gazdasági élénkülés hatására, részben a hazai gazdasági környezeti feltételek vonzóbbá tételére irányuló —- ösztönző jel- legű — szabályozó mechanizmusok fokozatos életbeléptetése következtében.
A szocialista és a tőkés kooperációk szélesebb körű kibontakozását. eredmé- nyességét azonban számos tényező korlátozta, amelyek között külső és belső okok egyaránt szerepelnek.
A szocialista országokkal kötött kooperációk működését korlátozó és elősegítő tényezők
A szocialista országokkal kialakitott megállapodásokban a műszaki színvo-
nal jelentősebb emelését korlátozza az a körülmény, hogy ezek az együttműködé-
sek főként a nagysorozatú vagy nagykapacitású termelési feltételek megteremté—sére irányultak. (: kezdetben kialakított műszaki színvonal folyamatos korszerűsítése az esetek jelentős részében háttérbe szorult.
622 TAKÁCS ZOLTANNÉL
Korlátozta a műszaki fejlesztés fokozására irányuló törekvéseket az is, hogy a nemzetközi együttműködésekben a felek ugyan kölcsönös függőségben vannak
egymással, de készségük a fejlesztések tekintetében lényegesen különbözhet egy- mástól. A hazai tapasztalatok is azt mutatták. hogy általában a korszerűség te- kintetében alacsonyabb színvonalon álló partner nem egy esetben fékezte (: már kialakított együttműködéseket, a továbbfejlesztésre irányuló törekvéseket. Azok a vállalatok. amelyek megpróbáltak műszakilag lényeges korszerűsítést végrehajtani, eredményeiket legtöbbször csak csekély mértékben tudták elfogadtatni és főként az árokban elismertetni.A KGST-országok kooperációi révén létrejött termelési kapacitások néhány eset- ben kedvező alapot jelentettek a tőkés piacokon való megjelenéshez is, de ennek lehetősége a felmerült igényekhez képest meglehetősen csekély. A KGST-együtt—
működés keretében több ágazat is (könnyűipar, gépipar) azt a feladatot kapta., hogy a belföldi piac ellátása mellett a szocialista országokba exportáljon, ezáltal
megfelelő mennyiségben biztosítsa a nehézipar kiépítéséhez szükséges nyersa—nyagok és energetikai anyagok, illetve nálunk nem gyártott gépek importját. En—
nek megfelelően ezekben az ágazatokban a kapacitásokat a szocialista országok,
elsősorban a Szovjetunió piacának méretei, kontingensekben rögzített igényei
alapján fejlesztették. Ez pedig a vállalatok többségénél azt eredményezte, hogy termelésüknek meghatározott hányadát — lényegében minőségtől és gazdaságos- ságtól függetlenül — mindenképpen szocialista országokba kell eladniuk. A tőkéshitelek terheinek törlesztése a nem rubelelszámolású kivitel növelésének kénysze—
rét idézte elő a hazai ipar jelentős részében. ami több esetben a konvertibilis im- porttartalom kiegyenlítésére is vonatkozott. Ez a tényező ezen gazdálkodó egysé-
geknél jelentős feszültségforrássá vált.
Az együttműködések egyik legkritikusabb tényezőjét a KGST-kapcsolatokban az áru- és pénzviszonyok viszonylagos fejletlensége jelenti, aminek a következté- ben lényeges szerepe maradt az együttműködő országok közötti árucserét kétol-
dalúan kiegyenlítő mechanizmusnak, a szigorú és nehezen bővíthető kontingens-
politikának, a ,.kemény—kemény" termék nullszaldós cseréjének. A bilaterizmus erősödése egyfelől párhuzamos hiányokhoz (alkatrész, nyersanyag, szabad deviza), másfelől a közepesnél gyengébb, kommersz minőségű termékek párhuzamos túl—kínálatához vezetett. A szakosítási és kooperációs megállapodásokat többnyire állami szinten kötötték, s csak nagyon szűk körben jöttek létre vállalati kezdemé- nyezésű kooperációk. A népgazdasági és a vállalati érdekek egyeztetése sok esetben súrlódással és az engedélyezési folyamatok túlbonyolításával járt. E té- nyezők lényeges szerepet játszottak abban, hogy a szakosítási és kooperációs ügy—
letek felmerülésétől azok megvalósításáig indokolatlanul hosszú idő telt el. A kon—
tingensek az állami szervek és a vállalatok közötti alku során fogalmazódtak meg, ami mögött igen gyakran a már kiépített kapacitások leterhelése húzódott meg, függetlenül az adott termelés hatékonyságától. Különösen élesen vetődik fel a vállalatok számára a zárt konstrukciójú kooperációs szerződések kedvezőtlen ha—
tása akkor, ha a kooperáció révén behozott termékeken levő haszon nem a gyártó-
nál, hanem a népgazdaság más területén jelentkezik (például a személygépkocsi—
alkatrészek gyártói helyett a belkereskedelemben). A kooperáció sajátos feltéte—
leiből fakadó problémákat a részt vevő vállalatoknak nyújtott támogatással, illetve adóelvonással át lehet ugyan hidalni, de a belföldi jövedelmezőségig megtámo- gatott ár a vállalatot az önmagában kedvezőtlen hatékonyságú termékek rubelel—
számolásű exportra való termelésében teszi érdekeltté, és ezzel háttérbe szorul a struktúra javításának és a termékek korszerűsítésének szempontja.
NEMZETKÖZI TERMELÉSI KOOPERACIÓK 623
A KGST-együttműködésekben rejlő lehetőségek teljesebb kihasználását hát-
ráltatta hazánkban is a termeléshez és az értékesítéshez kapcsolódó szolgáltatások alacsony színvonala. A tartalék- és pótalkatrész-ellátás akadozott. a vevőszolgálat, a szervíz- stb. szolgáltatások szervezeti keretei pedig vontatottan vagy egyáltalán nem kerültek kiépítésre. Tőkés exportlehetőségek esetén pedig áruvisszatartásokra került sor, ami az együttműködő partnerek tevékenységében idézett elő zavart.A szocialista országokban a hetvenes évek második felétől a kooperációs kez- deményezőkészség csökkent. Ezt a tendenciát jelzi az, hogy a korábban érvényes magyar részvétellel megvalósult feldolgozóipari (többségében gépipari) kooperá- ciós megállapodásoknak 1981—1985-re kevesebb mint egyharmadát sikerült meg- hosszabbítani. Közrejátszott ebben az is. hogy a KGST—országokban a gyártandó termékek körének kialakításánál már nem az egymás között elérhető eredmények,
hanem a tőkés export fokozásához szükséges termékválaszték megteremtésére te—
relődött át a hangsúly.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a nyolcvanas években a szocialista országokkal kialakított együttműködéseket az előző évtized fejlesztései alapvetően behatárolták. Ezen és számos más tényező — a fejlesztési források szűkössége, a megnövekedett adósságállomány terhei, az energiaproblémák stb. — folytán a szo—
cialista országok nemzetközi együttműködéseiket nem tudták új alapokra helyezni annak ellenére, hogy ennek szükségessége a világgazdasági folyamatok következ—
tében a legtöbb KGST—ország számára nyilvánvalóvá lett.
A KGST-országok eddigi gazdasági kapcsolatait értékelve megállapítható.
hogy a jövőben azok teljesebb körű és hatékonyabb kibontakoztatására van szük—
ség. Ehhez mind az egyes országok gazdasági és irányítási mechanizmusában. mind az egymás közötti kooperációs együttműködések gazdasági és működési mecha—
nizmusában alapvető változásokra van szükség. E téren kedvező irányú folyamatok megindulását lehet feltételezni, mivel várható, hogy a szovjet társadalmi és gazda- sági megújulás kezdeményezései a tagországok saját gazdaságában és egymás közötti gazdasági kapcsolataiban is tartalmi megújulásokhoz vezet.
Ennek pozitív jegyei látszanak a KGST-nek a 2000—ig szóló műszaki—tudomá- nyos együttműködés meggyorsítását. hatékonyabbá tételét, tartalmi kibővítését cél- zó szándékain is.
A kialakult világgazdasági helyzetben a szocialista országok gazdasági stabi- litásának egyik legfontosabb tényezője a KGST keretében megvalósuló nemzetközi munkamegosztás és gazdasági integráció. Ehhez azonban biztosítani kell az egyes tagországokon belüli szakosodás fejlődését, ugyanakkor szükség van a tagorszá- gok beruházási politikájának az eddiginél nagyobb fokú összehangolására is.
A műszaki—tudományos együttműködés terén egyrészt biztosítani kell, hogy szerves kapcsolat jöjjön létre a szakosítás, a kooperáció és a műszaki—tudományos együttműködés között. Az egyes országokon belül szerves egységet kell teremteni a kutatás, a fejlesztés és a termelés között.
A tagországoknak korszerűsíteniük kell jelenleg alkalmazott kereskedelmi mód- szereiket, sokoldalúan hasznosítva egyben a piackutatás, illetve marketing gyakor- latából adódó tapasztalatokat. Az integráció keretében a kapcsolatok köre jóval gyorsabban szélesedhetne, ha a piaci ismereteket pontosan szervezett csatornákon egy közös piaci szervezet fogná össze. E szervezetnek fontos feladata lenne az egyes KGST-országok piackutatási tevékenységének összefogása, koordinálása, az
együttműködési, a kooperációs lehetőségek feltárása. az árukhoz kötött csereügy—
letek lehetőségeinek felkutatása, az új értékesítési lehetőségek megállapítása.
A piackutatás feladata lenne feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek a gyártási
624 TAKÁCS ZOLTANNÉ
kapacitások kihasználására, a felgyülemlett készletek kölcsönös hasznosítására. a folyamatos anyagellátásra. a tőkés import helyettesítésére, a kölcsönös áruforga- lom bővítésére. a beruházási elképzelések összehangolására vonatkoznak.
A KGST-országok tudományos—műszaki haladása 2000-ig szóló komplex prog- ramjának és a célprogramoknak megvalósítása egy sor irányítási, szervezési és érdekeltségi elem kialakítását és gyakorlati alkalmazását feltételezi. Az együttmű- ködés alapjának a ráfordítások és a hozamok szerves egységét kell tekinteni, hi—
szen a kutatásban és a termelésben jelentős összegek befektetése szükséges. Ez azt is jelenti, hogy a programban előirányzott szorosabb integrációban előtérbe kell kerülnie az áru- és pénzviszonyok továbbfejlesztésének. nemzeti és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. A Szovjetunió ideológiai állásfoglalása e téren is ked—
vező változásokat hozhat.
Jelenleg a KGST—országok és különösen vállalataik és intézeteik között ne—
hézkesen áramlanak az információk. A közös határozatok gyakran bonyolult uta—
kon, fölösleges áttételekkel valósulnak meg. Abban. hogy ez megszűnjön. az érde—
keltség elvének fokozott érvényesülése segit. Az időtényező szerepe a külgazdasá—
gi kapcsolatokban — az információs technika rohamos fejlődésével összhangban
—— rendkívül megnőtt, ezért a döntéshozatal mechanizmusának működését és a végrehajtást is úgy kell felgyorsítani. hogy ezek minőségében is előrelépés történ—
jen. Ehhez decentralizáltabb, közvetlenebb kapcsolatokra és biztosabb orientálást nyújtó értékrendre van szükség.
A hazai iparnak is jelentős feladatai vannak az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a szocialista országokkal kötött együttműködések bővitése, hatékonyságá- nak javitása területén. Célszerű lenne az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani a kontingensek kitöltésénél arra, hogy az adott feltételek melletti leghatékonyabb együttműködések kerüljenek csak meghosszabbítósra, és legalább ilyen fontos, hogy a népgazdasági szinten nem gazdaságos kivitel visszaszorítására is sor ke- rüljön. Ez azt jelenti például. hogy a kooperációs együttműködésekben — a jelen- legi konstrukciók alapján — az ipari átlagnál kedvezőtlenebb ráfordítású kooperá- ciókat a lehetőségekhez képest a minimálisra kell csökkenteni.
A KGST-viszonylatban egyre keményedő feltételek, de a versenyképesség nö- velése, a progressziv iparágak fejlesztésének sürgető kényszere miatt is az új termé—
kek, gyártmányok megválasztásakor és az ehhez kapcsolódó beruházási—fejlesz- tési politika kialakításakor az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell a tőkés és a szocialista relációban egyaránt versenyképes termékek kifejlesztésére helyezni.
A fejlesztési—beruházási szempontoknál a hazai gazdaság adottságaiból kell kiindulni. A nagy volumenű vagy nagy sorozatú termékek gyártása helyett olyan
specialitásokra kellene erőinket összpontosítani. melyeknél a műszaki—szellemi
potenciál hatékony kihasználására kerülhet sor. E téren a hazai adottságok kedve- zők, és kiaknázatlan tartalékaink számottevők.
A kooperációs kapcsolatok kialakításában törekedni kell arra, hogy az együtt-
működési szerződések ne csak előzetes tájékozódó jellegű kölcsönös szállítási elő-
irányzatokat tartalmazzanak, hanem hogy a termékvolumenekkel kapcsolatos ár-és pénzügyi feltételek tisztázására is sor kerüljön. Fokozott figyelmet célszerű for-
dítani arra is, hogy néhány. jól kiválasztott területre összpontosítsuk erőinket, s ott olyan műszaki színvonalú termékek gyártását honosítsuk meg. amelyeknél a ráfor—dításokat az árakban érvényesíteni lehet.
A KGST—országokkal folytatott tervkoordináció előkészítő munkáinak keretében nagyobb figyelmet kell fordítani a hatékonysági követelmények feltárására és érvé—
nyesítésére. Ennek elősegítése érdekében az érdekelt vállalatok érdemi részvételét
NEMZETKÖZI TERMELÉSI KOOPERÁCIÓK 625
a tervkoordinációban. illetve annak megalapozó munkáiban fokozottan elő kell segíteni.
A tervezőmunkában az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a partner-
országok gazdasági fejlődésének elemzésére, ez alapján kell feltárni a lehetősé-
geket a kölcsönösen előnyös kapcsolatok bővítésére, a hatékonyabb kooperációkkialakítására. Azokon a területeken, ahol a szükségletek a fizetőképes kereslettől,
az összetételtől. a gazdasági feltételektől és a műszaki fejlődéstől függően gyor- sabban változnak, a kooperációkat rövidebb időszakra és tágabb keretek között célszerű megkötni.Magyarország sok nyugati licenccel és know—how-val készülő árut exportál szocialista kooperációs partnerei számára. Fontos lenne az ellenkező irányú áram—
lások erősítése is: a mind fejlettebb technika más szocialista országokból hozzánk történő beáramoltatása nemzetközi kooperációkon keresztül.
A szocialista viszonylatban is megváltozott feltételek között a hazai marke- ting—munka erősítésére is feltétlenül szükség van. A tőkés—szocialista viszonylat—
ban történő összehasonlítások azt mutatják. hogy a szocialista országokban vég- zett marketing-tevékenység elmaradása számottevő. A szocialista országok vonat- kozásában még a megfelelő piacfeltáró tevékenységben is igen sok a kihasználat—
lan tartalék, a piacszervezésnél a megfelelő szervezeti formák kiépítésére sem ke- rült sor. A piaci munkát nemcsak az export, hanem az import vonatkozásában is fokozni kell. ez KGST—viszonylatban eddig közel sem volt kielégítő. Csak ez esetben bízhatunk abban, hogy termékeink exportját megfelelő és korszerű importtal tud-
juk e kooperációkban megalapozni.
A szocialista országokkal való kooperációs kapcsolatainkban a jövőben is a Szovjetunióval kötött megállapodások a meghatározók. de számunkra alapvető fon- tosságú a kisebb KGST—országokkal és más szocialista országokkal való együttmű- ködési kapcsolatok szélesítése. A diverzifikáció —- országok és termékek vonatkozá- sában is — egyoldalú függőségünk csökkentését eredményezheti, növelve a kont—
roll lehetőséget az ár. a minőség. a piaci értékítélet szempontjából.
A tőkés országokkal kötött kooperációk működését korlátozó és elősegítő tényezők
A tőkés kooperációk kedvezően járultak hozzá a konvertibilis export fokozásá- hoz és az ipari termelés műszaki színvonalának emeléséhez.
A tőkés kooperációk — főként a licenc- és know—how—alkalmazások — sok eset- ben hozzájárultak a szocialista országokkal kötött nemzetközi együttműködések kibontakozásához is. mivel az átvett műszaki ismeretek az azok keretében megin- duló termelés hátterét képezték. A tőkés kooperációk működését, kiszélesítését, az általuk elért exportteljesítmények fokozását, a műszaki színvonal teljesebb értékű emelését azonban számos — külső és belső — tényező korlátozta.
A műszaki színvonal emelésének lehetőségét korlátozza. hogy a tőkés partner- vállalatok a progresszív iparágak élenjáró műszaki ismereteinek átadásában nem érdekeltek. A tetemes ráfordításokkal kidolgozott kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása számukra legtöbbször magasabb profitot eredményez, mint a mű- szaki ismeretek értékesítése. Az élenjáró technikához kooperáció révén is nehéz hozzájutni. Különösen érezhető volt ez a nyolcvanas években, amikor is a COCOM—
lista kibővítésére és megszigorítására is sor került.
A tőkés kooperációk keretében átvett ismeretek általában nem jártak együtt
azok folyamatos hazai továbbfejlesztésével vagy az átvett ismeretekhez kapcsolódó2 Statisztikai Szemle
626
TAKÁCS ZOLTANNÉ
újabb külföldi eredmények megszerzésével és alkalmazásával. Ebben szerepe volt annak. hogy a gazdálkodó szervezeteknél a rövid távú célok kerültek egyre inkább
előtérbe. de az ehhez szükséges pénzügyi források is egyre jobban beszűkültek.A vásárolt műszaki ismeretek érdembeli továbbfejlesztéséhez a hazai válla-
latok többsége vagy nem eléggé felkészült, vagy a szellemi és anyagi erőforrások
jó részét már a honosítással járó munkák lekötik. A hazai kutatóintézetek érdekelt- sége pedig a korszerűsítésben és gyakran az adaptálásban is hiányzik.A műszaki színvonal emelésének lehetőségét korlátozza az is, hogy a hazai
vállalatok termékstruktúrája rendkívül heterogén. és a teljes termékválaszték egyi—
dejű fejlesztéséhez a vállalatok nem rendelkeznek elegendő eszközzel és szellemi
kapacitással. Néhány jól felkészült kutató—fejlesztő bázissal rendelkező vállalat—
nak sikerült csak a kooperációk révén megszerzett műszaki ismeretek tartalmát továbbfejleszteni s ennek révén a konvertibilis exportot fokozni.
Az értékesítésben is jelentkeztek problémák. A hetvenes évek végéig rendkívül
dinamikusan fejlődött a kooperációs partnereknek történő visszaszállítás. A nyolc—
vanas évek elején ez a tendencia megfordult, a csökkent értékesítési lehetőségek közepette a nem rubelelszámolású forgalom ugyan emelkedett, de a magyar válla—
latok kooperációs partnereiken keresztül történő értékesítési lehetőségei csökken—
tek. A konvertibilis export arányának növekedése a tőkés kooperációban készült termékek átlagosnál jobb exportképességére utal, de arra is felhívja a figyelmet,
hogy e viszonylatú kooperációk során is a gazdálkodó egységeknek egyre nagyobb
piaci munkát. kell befektetniük termékeik tőkés piaci eladásához.Korlátozó tényező a tőkés kooperációk során. hogy a nagy nemzetközi mono—
póliumok a szocialista országokkal a profiltisztítás során kiszelektált — termékská- lájuk perifériáján elhelyezkedő — gyártmányaikra kötnek kooperációkat, amelyek már a tőkés piacon kiszorulóban vannak. vagy csak kis hozadékkal értékesíthetők.
A dekonjunktúra időszakában a kis és közepes cégekkel kötött együttműködé-
sek sem fejlődtek a korábbi ütemben. A kedvezőtlen értékesítési lehetőségek miatt—
e tőkés cégek a kapacitást nem tudták kellőképpen kihasználni, s így jelentős létszám— és állóeszköz—leépítésre kényszerültek. Egyes partnereknél olyan likviditási zavarok merültek fel, hogy fennmaradásuk is veszélybe került. Több együttműkö- désnél minimálisra vagy éppen nullára csökkentek a szállítások. s növekedett a tényleges forgalmat nem realizáló kooperációk száma.
A nyolcvanas években tőkés kooperációs kapcsolatainkat kedvezőtlenül befo- lyásolta az is, hogy a népgazdaság egyensúlyi problémái miatt az importot és így a kooperációkhoz kötődő behozatalt is mérsékelni kellett. Az importkorlátozás, a hosszadalmas importengedélyezési eljárások sok esetben akadályozták a tőkés kiszállítások határidős teljesítését. Az importgazdálkodás operatív irányítási rend—
szerében nőtt a vállalatok fejlesztéseiben és folyó termelésében a szükségmegol—
dások, a gazdaságossági szempontokat figyelmen kívül hagyó döntések száma.
Hátrány az is, hogy a kooperációk zömét többnyire olyan termékek alkotják, amelyeknek tőkés importanyag-igényessége viszonylag magas. E termékek ipari átlagot meghaladó exportképessége és exportjövedelmezősége ugyanakkor arra-
utal, hogy ezáltal az átlagosnál magasabb műszaki színvonalú és jövedelmező--
ségű termékek előállítására és értékesítésére nyílik lehetőség.A konvertibilis import relatíve magas arányát a hazai vállalatközi kooperációk hiánya, a háttéripar fejletlensége is magyarázza. Ez különösen a tőkés kooperá—
ciókban jelent gondot. A belföldi termelők által nem megfelelő minőségben és (vagy) nem a kívánt határidőre szállított alkatrészek, részegységek gyakran meg- hiusítanak korábbi tartós piaci, illetve kooperációs kapcsolatokat is. Ebbe az
NEMZETKÖZI TERMELÉSI KOOPERÁCIÓK 627
ni.!
kodnak a nagyobb hírnévvel rendelkező tőkés cégek alkatrészeivel, főbb részegy- ségeivel—felszerelt, illetve ipari segédanyagaival kikészített késztermékekhez. Eh—
hez fűződik sokszor a magyar gazdálkodó szervezetek érdekeltsége is, mert az így
biztosított goodwill külpiaci értékesítési lehetőségeiket kedvezőbbekké teszi.
Az importkorlátozás negatív következményeként erősödött az állami irányító szervek és a vállalatok közötti alku, az importengedélyezésre gyakran az egyes gazdálkodó egységek erőpozíciójának függvényében került sor. Az importgazdál—
kodás hibájaként a nem homogén termékeknél,(alkatrészek, segédanyagok. kellé—
kek. vegyszerek, festékek stb.) jelentkező hiány sok esetben a vállalatok teljes ko- operációs exporttevékenységét nehezítette. .
Az említett problémák miatt a tőkés országokkal kötött kooperációk kedve—
zőbb irányú kibővítésének, tartalmi gazdagításának, elmélyítésének érdekében is számos területen javítani kell a gazdálkodás környezeti feltételeit, megfelelő ér—
dekeltségi rendszer megteremtésével irányítási, szabályozási változtatásra. de ese- tenként szemléletváltozásra is szükség van. ,
A nyolcvanas években gazdálkodásunk egyik legfontosabb kulcsproblémáját a műszaki fejlődés felgyorsítása képezi. A hetedik ötéves terv prioritásai az előző időszakhoz képest megváltoztak: előtérbe került a termelés hatékonyságának fo—
kozása. a műszaki haladás meggyorsítása. Feltehető, hogy az ezt célzó új beru—
házási. exportösztönzési rendszer a kooperációs kapcsolatokra is kedvező hatással lesz: elsősorban olyan újabb tőkés kooperációk megkötésére kerül sor, amelyekben a műszaki fejlődést célzó hosszú távú szempontokis előtérbe kerülnek.
A műszaki fejlődés meggyorsítását a hazai kutatási tevékenységen kívül -— a
tőkés országokból vásárolt licencek, know—how-k átvétele is segítheti. ltt számitás- ba kell venni azt a körülményt, hogy a nyolcvanas évek licenc- és know—how-vá- sárlásai a kis költséget igénylő, a műszaki fejlődésben kevés eredményt hozó té—mákra irányultak. és csak elvétve került sor olyan adaptációkra, amelyek egy—egy ágazat fejlődését pregnánsan meghatározták volna. A szellemi termékek vásár—
lása esetén lehetőségeink kétségtelenül korlátozottak, de helyzetünket lényegesen javítaná. ha az átvett technika adaptálására és továbbfejlesztésére nagyobb erőket összpontosítanánk, a gazdaságossági szempontokon kívül az időtényező szerepe miatt is. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis. hogy a túlságosan elhúzódó hono- sítás rontja az átvett műszaki—szellemi termékek korszerűségét.
A vásárolt licencek, know—how-k honosítását és továbbfejlesztését megfelelő érdekeltségi rendszer kialakításával kell hatékonyabbá tenni, például az ezt célzó
— a központi fejlesztési alap terhére történő — megfelelő preferenciát nyújtó pá—
lyázati rendszer kiírásával. Exportbővítő, tőkés országokból származó licencek vá—
sárlásával egybekötött beruházás vagy hitelfelvétel esetén a pályázati rendszer többlépcsős kialakításával további preferenciákat kellene nyújtani azoknak a gaz-
dálkodó szervezeteknek. amelyek a konvertibilis export gazdaságos növelését az
átvett licencek fejlesztésével érik el.A licenc és know—how engedélyezési rendszerét egyszerűsíteni kell, és a for—
ráskihelyezés döntési folyamatait össze kell hangolni. Érdekünkben áll. hogy olyan engedélyezési és döntési rendszer alakuljon ki, amelyben a licenc-vásárlás mű—
szaki fejlesztésnek s nem egyszerű külkereskedelmi ügyletnek minősül.
Az iparpolitika stratégiai területein a kooperációk, (: licenc-vásárlások bőví- tését átmenetileg központi forrásból is célszerű segíteni.
A nemzetközi munkamegosztásban való fokozott részvételünk és a technológiai
transzfer elősegítése érdekében a számunkra fontos külföldi partnerekkel szoros2!
628
TAKÁCS zonmws
kapcsolatokat kell kiépíteni, törekedve a közös fejlesztési. termelési és értékesí- tési együttműködés kialakítására együttes állami és vállalati akciók révén is.
A hatékonyabb műszaki fejlesztés a technikaimport. a licenc-vásárlások, a kooperációs kapcsolatok és a saját kutatás—fejlesztés összekapcsolását is igényli.
A külföldi működő tőke bevonása a gazdaságfejlesztés egyik kiemelt eszköze.
A magyar gazdaságpolitika feladata ezért olyan vonzó feltételek megteremtése a külföldi működő tőke számára, amelyek más országokhoz képest komparatív elő- nyöket nyújtanak a tőkés partner részére.
Az 1986. január 1—ével életbe léptetett, () vegyes vállalatok működésére vo—
natkozó jogszabály sokat segített abban. hogy a hazai feltételeket nemzetközi ösz—
szehasonlításbon is számottevően javítsa. Ennek ellenére még mindig maradt né- hány megoldatlan probléma, ami fölöslegesen okoz bosszúságot a résztvevők szá—
mára. vagy elriasztja a kezdeményezőket. Ezek egy része opró-cseprő ügynek tűnik.
de egy ponton túl már a potenciális vállalkozók kedvét szegheti. (Például az ön- álló devizaszámla kérdése, a szigorú árkorlátozás jövedelemrontó hatása, a gép—
kocsibeszerzés megoldatlansága.) E problémák egységes szabályozással történő megoldása is fontos lenne.
A gazdaságfejlesztés kiemelt eszköze a lízing—tevékenység további terjedésé- nek elősegítése is. A lízing-tevékenység a tőkeátcsoportosítás egyik alkalmas esz- köze. amely erősíti a gazdálkodó szervezetek alkalmazkodó képességét és ezzel a gazdaság jövedelemtermelő képességének növelését szolgálja, Az 1986—ban élet- be léptetett jogszabály — az állami szervek. főhatóságok kellő propagand—atevé- kenységét feltételezve — meggyorsíthatja a tőkeátcsoportosításnak ezt az eszközét mind az import. mind az export lízing vonatkozásában, hozzájárulva ekként a gaz- dálkodó szervezetek jövedelemtermelő képességének fokozásához.
A konvertibilis export fokozásában jelentős eredményt elért tőkés kooperációk esetében az importgazdálkodást szelektívebbé kellene tenni, ami azt jelentené.
hogy a gazdálkodó szervezetek ilyen kooperációk esetében automatikusan import- engedélyt kapnának.
A háttéripari gondok, hiányok nemcsak a nemzetközi együttműködésekben.
hanem a gazdálkodás minden területén éreztetik hatásukat. A vállalatok sok irányú. kölcsönös műszaki, termelési függősége miatt az anyag, az alkatrész minő- sége. választéka. a szállítás ütemessége'a késztermék minőségét. jövedelmezősé—
gét is döntően befolyásolja. A háttéripari gondokat nehezítik az exportösztönzés ellentmondásai is, amelyek annak következtében állnak elő, hogy a valóban kor—
szerű, versenyképes háttéripari gazdálkodó szervezetek sokkal inkább érdekeltek a közvetlen exportban, sem hogy termékeiket hazai felhasználóknak adnák el. Mind—
ezek a problémák népgazdasági szinten nem kevés veszteséget okoznak, s tovább mérsékelik az ipar versenyképességét. Az eddig született megoldások a háttéripari gondok megoldására — gazdasági társulások. közös vállalatok létesítése, gyáregy- ségek önállósítása. leányvállalatok alapítása stb. — egy—egy területen hoztak ered-
ményt. de átütő sikerre csak ezek révén nem lehet számitani. A főhatóságok (Or- szágos Anyag- és Árhivatal. tárcák), valamint egyéb szervezetek (Országos Piac—
kutató lntézet, Konjunktúra és Piackutató intézet) sem képesek az ebből származó problémákat megoldani, közbelépésük legfeljebb csak eseti vagy átmeneti megol- dásokhoz vezet.
A legnagyobb problémát itt az érdekeltség ellentmondása okozza. elsősorban az árszabályozás és az exportösztönzés jelenlegi rendszeréből fakadóan, amely szembeállítja egymással a háttéripari gyártó. valamint a felhasználó vállalatokat.
Ennek feloldása csak megfelelő koordinációval, piacszervezéssel, valamint a válla-
NEMZETKÖZI TERMELÉSI KOOPERÁCIOK 629
latak közös exportérdekeltségét biztosító szabólyozó mechanizmus megteremtésével képzelhető el.
A nem rubelelszámolású kivitel fokozásában, a külpiaci versenyképesség javí- tásában lényeges feladat, hogy a hazai gazdálkodó egységek tovább bővítsék és fejlesszék piaci szervezetüket a perspektivikusnak ítélt felvevőpiacokon. Az értéke- sítés eredményes megvalósitása ugyanis nem képzelhető el a versenytársakéhoz hasonló teljesítményű és kiépítettségű piacszervezet nélkül. A piacbővítés a fej—
lett tőkés országok vonatkozásában elsősorban a regionális exportlehetőségek jobb kihasználását jelenti. Ez a tevékenység már megkezdődött, de szükség van a munka határozott, vállalatokkal koordinált folytatására.
A harmadik piaci együttműködés feltételei is -— a tőkés vállalatokkal —- kedve- zőtlenebbekké váltak. Csökkent a fejlődő országokban a beruházási tevékenység, romlott a fizetőképesség, másrészt a magyar szállítók árai, hitelfeltételei egyre ke- vésbé vonzók a tőkés partner számára. Elmaradt műszaki színvonalunk sok esetben nem teszi lehetővé a korszerű rendszerek felajánlását. Ennek ellenére továbbra is törekedni kell arra, hogy elsősorban berendezések vásárlásakor a külföldi part—
nerek ellentételként tegyék lehetővé a harmadik piaci közös fellépést, nemcsak anyagjellegű, hanem gépipari termékekben is.
A fejlődő országokkal való kooperációk súlya csekély. A hosszabb távú kap- csolatok kialakítása ellen hat a fejlődő országok gazdasági, politikai instabilitósa, fizetésképtelensége. Az ez irányú kapcsolatok jellegzetessége, hogy a hazai vól- lalatoknak kell nyújtaniuk a magasabb szellemi tőkét hordozó terméket, szolgál—
tatást. A kapcsolatokat sok esetben csak közép- vagy hosszú távú hitel nyújtásával együtt lehet kiépíteni, ami a magyar vállalatok, de a népgazdaság számára is je- lentős terheket jelentene, amelyeknek gazdasági és politikai kockázata is nagy.
A fejlődő országokkal való hosszabb távú kapcsolatokat a népgazdaság szá—
mára kockázatmentesen a fejlődő országok által meghirdetett olyan tenderek (lé- tesítmények műszaki tervezési kivitelezését célzó versenytárgyalások) útján lehetne bővíteni. amelyekre a hitelnyújtóst a Világbank vállalja. E tenderek megnyerése egyben harmadik piaci együttműködésekben. illetve nagy objektumok közös elő- állításában való részvételünket is növelhetné, biztosítva egyúttal azt az előnyt is.
hogy nemcsak a hitel nyújtása, hanem annak kockázata is a Vilógbankra hórul.
A Világbank útján a fejlődő országok részéről meghirdetett tenderek elnyerésének elősegítését az állami szervek, főhatóságok propagandamunkc'ija és esetenként fi—
nanszírozást elősegítő tevékenysége ösztönözheti.
lRODALOM
Takács Zoltánné: A nemzetközi együttműködések (kooperációk) szerepe az ipar fejlődésében a nyolc- vonas évek kezdetén. Gazdasági mérnöki diplomamunka. (Kézirat)
Nyers József: Nemzetközi kooperáció. Fények és árnyak. Figyelő. 1985. november 14.
7 Nyers !ózsledí —- Szatmári Tamás,- Licenchasznositás és gazdaságpolitika. Statisztikai Szemle. 1985. évi . sz. 613—630. o .
TARGYSZÓ: lpar. Kooperáció.
PE3tOME
B BOCbMHAeCHTbIe rom,: yuacme aeurepcnoü npommwnem—rocm B MeMAYHapOAHOM co'rpym-muecrse sHauureano pacwnpunocs. Tem-ru pocra, AOCTHFHYTble 'a paMkax Roone- pauuü MémAy 1982 M 1985 roAaMu őbmu aHaumeano abuue (460/0), nem acero npomwu- nemioro npouasoncraa, KOTOpbie aror me caMblf—í nepuoA (e rekyumx uei—iax) cocraaunu 20 npouemoa. OcoőeHHo SonbumM nsnneTca anauenue MemAyHapoAi—ibix koonepaunom-iblx
