STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
ben és a gyorskiszolgáló boltokban stb. el—
költött összegek hányada.
Az elmondottak után esetleg nehezen ért- hető, miért tudták növelni létszámukat az élelmiszer-áruházak is. A magyarázat a ki- nálat, a választék sokoldalú bővitésében ke- resendő. Egyre több az olyan árufajta és szolgáltatás, amely korábban más ágazatok profiljába tartozott. Mind több üzlet árusít inyencséget, sailábatéléket, fogad el csek- ket a fizetéskor, hívja elő ,,pillanatok alatt"
a bevásárló filmjeit stb.
A kiskereskedelmi létszám 1973 és 1985 közti emelkedése még látványosabb lett vol- naaz Egyesült Államokban, ha egyidejűleg nem valósítanak meg lényeges munkameg—
talkaerirtó és igazgatást—vezetést gyorsító be- ruházásokat. 'lgy például a leltározás, a számla-kezelés és a könyvelés komputerizá- lása (nagy számú adminisztratív és kezelő- személyzetet pótol. Az eladók számát az ön- kiszolgá'lás elterjedése erőteljesen mérsékel- te. Mindezek hatására 1973 és 1985 között évi 1,0 százalékkal nőtt a kiskereskedelem termelékenysége, valamivel gyorsabban. mint az egész gazdasági életben, ahol ez az arány 0.8 százalék volt. Hart kiskereskedelmi szalk- ágazatban javult a termelékenység, és csu—
pót kettőben (vendéglátóhelyek és élelmi—
szer—áruházak) romlott. E két területen a na- gyobb forgalmat létszámnöveléssel érték el.
A cikk ezután a kiskereskedelemben dol- gozók munkaügyi és demográfiai jellemzőit ismerteti. Lényegesnek mondja a részmun- kaidőben fog-lalkoztatottak nagy létszámará- nyát (1985—ben minden harmadik munkavál- laló részmunkaidős volt, ami éppen kétsze—
rese a nem mezőgazdasági ágazatokra jel- lem—ző árt—lognak). A részmunkaidős beosztás gyakran eléggé rugalmas, ezért jól megfelel az asszonyoknak és a tanuló fiataloknak. így az előbbiek elilárthatják háztaxrta'sukat, nevel- hetik gyermeküket, az utóbbiak pedig be- járhatnak a tanintézetekbe.
A jelen évtized közepén a bolti eladó és a szolgáltatási dolgozó volt a leggyakoribb foglalkozás az amerikai kiskereskedeleumben.
Az eladók létszámaránya 42, a szolgáltatóké 23 százalékot ént el. Az utóbbiak közül a ven—
déglátásban tevékenykedtek a. legtöbben.
Ami a kereseteket illeti: ez "történelmileg"
az átlag alatt helyezkedik el az Egyesült Ál- lamokban. és a szóban forgó elmaradás tá—
gull. A CES—ből származó adatok szerint az átlagos kiskereskedelmi kereset (heti 175 dollár) 1985-ben 58 százaléka volt a magán—
szelvtorhoz tartozó nem mezőgazdasági ága- zatok egységeiben átlagosan fínetetrbnek, és 1973—ban még 66 százalékot ért el. A két szélső érték abszolút összegben 273 (gép—
jármű-eladás és benzirntöltő állomások), illetve 112 dollár (vendéglátás, itallzboltok) volt. Mindezek az összegek természetesen
373
figyelmen kívül hagyják a jutalékot és a borravalót, amelynek a nagysága szakága- za—tonként és vállalatonként különbözhet egymástól. Sok kiskereskedelmi állásban nincs jutalék és borravaló, ezént a szerző — összehasanxlitásulo —- az órakeresetelk vizsgá- latát tartja célszerűnek. (Emellett szól a tényleges munkaidő eltérő hossza is.)
Befejezésül— némi magyarázatot kapunk a kiskereskedelemben elért keresetek viszony- lag alacsony szinvonal—á-ról. Az okok között a valóban gyengébben fizetett eladók és szolgáltatási dolgozóik nagy hányada a; lét- számbom, az aránytalanul: sok fiatal, kezdő és a részmunxkaldősök kiterjedt foglalkozta- tása áll első helyen. Mivel e három elem súlya, gyakorisága. növekvő, a kiskereskede- lem kereserti elmaradása az évek múlásával csak erősödhet.
(lsm.: Somogyi Miklós)
ROMER. C. D.:
A HÁBORÚ UTAN! GAZDASÁG STABlLlTÁSA (Is the stobilization of the postwar economy a figment of the data?) — The American Economic Review. 1966. 3. sz. 314—334. p.
Bár a tanulmány az Egyesült Államok gaz- daságsta—tisztikai adatain alapul és csak az Államokra nézve von le ezekből következte—
téseket, mondanivalója olyan általános ér—
vényű megállapításokat is tartalmaz, ame—
lyek az európai gazdaságra is vonatkoztat- hatók, és az európai gazdaságstaitisztikuso- kat — különösen azokat, akik hosszú távú gazdasági idősorok összeállításában és elemzésében érdekeltek — is közelről érintik.
Általánosan elterjedt vélemény, hogy a második világháború, de különösen az első világháború előtti gazdaság a- főbb nemzet—
gazdasági aggregátumok tekintetében na—
gyobb ingadozásokat tüntetett fel. mint a második világháború utáni; másképpen kife—
jezve: a kanjunktú—raciklusok hatása sokkal kevésbé érvényesült az 1974 utáni gazdaság—
ban, mint azt megelőzően. A vélemények ál—
talában a makrogazdasági teljesítmény olyan mutatószámain alapultak, mint az ipa- ri termelés, a munkanélküliség. a bruttó nem- zeti termék stb. A tanulmány ezzel (: hagyo- mányos véleménnyel száll szembe. Alapos vizsgálatnak veti alá a világháború előtti és utáni idősorok. illetve az ezek alapján készített indexek összehasonlithatósa'gát.
Megkíséreli ezek összehasonlíthatóvá tételét.
Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jut. hogy a második világháború utáni ada- tokban tükröződő nagyobb startbilitás alap- jában nem támasztható alá elfogadható ér—
vekkel, és a háború előtti adatokban mu- tatkozó nagyobb konjunktúraingadozást. il-
374 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYEkÖ
ietve :: háború utáni nagyobb stabilitást jó- részt az adatsorok inkonzisztenciáia okozza.
' Az első világháború előtti adataikat E.
Frickey-nek ,,Produation in the United Sta—
tes 1860—1914" című munkája tárgyalja.
amely a nevezett időszakra vonatkozólag ter- melési adatsorokat, illetve indexet tartal—maz.
Ennek hagyományos párja — a második vi—
lágháború utáni időszakra — :: Federal Re- serve Board (FRB) termelési mutatója. A szerző e két adatsor mellé a Frickey—féle adatsort is rekonstruálta a második világ—
háború utáni időszakban, hogy az összeha—
sonxiíthattóságot biztosítsa. Gondolatmenet—ét erre a három adatsorra építi fel. és követ- keztetéseit ezekre alapítja.
A szerző bírálata lényegében két megálla- pításban csúcsosodik ki. Az egyik az, hogy a Frickey-féle mutatót helytelenül tekintik úgy. mint az FRB—mutartónia'k az első világ- háború előtti időszakra vonatkozó ,,meg- hosszabbítását". ugyanis a háború előtti és a háború utáni adatok nem konzisztensek. A második megállapítás az elsővel! szorosan összefügg: a háború utáni adatokban tükrö- ződő állítólagos nagyobb stabilitás is a mutató szerkezetében végbement változá—
SOicnak, finomabb statisztikai módszernek tu—
lajdonítható. nem a ciklikus megrázkódta—
tások hiányának.
A háború előtti és utáni adatok inkonzisz- tenciáiának oka az, hogy a Frickey-íéle mu- tató sokkal kisebb termékmintán alapul. mint az FRB-index. Bár mindkét index az ipari termelest határozza meg. a F'rickey-í'ndex 40 termék figyelembevé-telével készült, míg az FRB-indexben több mint 200 szere- pel. Másrészt akét indexben figyelembe vett termékek minőségileg is különböznek egy—
mástól: a Frickey—féle index túlnyomórészt nyersanyagokra és csak bizonyos alapvető feldolgozóipari termékekre épül, a FRB—in- dexben a feldolgozóipar készárui nagyobb arányban szerepelnek. minta nyersanyagok.
A Frickey—féle index az ipar fejlettségének sokkal kezdetibb állapotát tükrözte. így sze- repel benne (: nyersvasgyártás mennyisége.
(: bánya—fa, de nem szerepelnek a szerszám—
gépek és a parketta és így tovább.
A szerző tehát a vizsgálat konzisztencia- feltételeinek megteremtése érdekében ,,meg- hosszabbította" a Hickey-indexet a második világháború utáni időszakra. Ezt két válto- zatban tette: az egyik arra a 40 termékre szorítkozott, amelyek az eredeti indexben szerepeltek; azzal a különbséggel, hogy a termékösszetétel változását az index súlyo- zásakor figyelembe vette. A meghosszabbí—
tott Frickey—mutató és a FRB-lmutató között tehát az a különbség. hogy az utóbbi nem—
csak több terméket vesz figyelembe. hanem korszerűbb termékössze'tételt is tükröz. Van azonban a szerzőnek még egy helytálló meg-
jegyzése ezzel kapcsolatban. Abban; hogy az első viiágiháíború előtti időszak adatai na- gyobb hullámzást mutatnak. az is közrejátsz- hat. hogy 1914 előtt a kormányzat kevésbé avatkozott bele a gazdaság— és pénzügypo- litikába, mint a második világháborút követő időszakban. 5 így a nagyobb stabilitás en— — nek (: beavatkozásnak az eredménye is le—
het.
A szerző mind a Frickey-indexet. mind az FRB-indexeft megvizsgálja abból a szempont- ból. hogy az egyes idősorkomponensek mek- kora erővel érvényesülnek bennük. A Frickey- féle adatok trendje 1866 és 1914 közt évi 4.6 százalékos ipari termelésnöveked—ésre utalt.
Az FRrB—index 1947 és 1982 közt 3.6 számlá- kot, mig a Frickey—ivndex meghosszabbítása -— nyilván a termiékösszetétel elavultságánál fogva — csak 02 százalékos emelkedést mu—
tatott. ami bizonyára téves.
Ami a ciklikus komponenst illeti, a három adatsor egymás mellé állítása azt mutatja, hogy a háború utáni huillőmzáisaloart a Fri- ckey-irndex jobban 'muitartjca, mint az FRB-in- dex. akár az ingadozás ampl'itudóját, akár a növekedési arányok standard elt-érését.
illetve a trendtői való eltéréseket vizs- gáljuk. A szerző figyelme az eltérések szigni- fikancia-vizsgála-tára is kiterjedt. és arra kiö- vetkeztetésre jutott, hogy az általa konstru- ált. meghosszabbított Frickey—index és az FRB-index különbsége mindössze annyi. hogy a háború utáni időszak rövidebb, szagga- tottabb ciklusokról tanúskodik. Az FRB-index szerint egy-egy ciklus tartama az 1947 és 1982. évek közötti periódusiban átlagosan 5.3 év: a Frickey—index szerint 3.9 év. mig az 1866 és 1914. évek közötti időszakban 5 év. A különbség magyarázata: a Frickey—té—
le indexben a nyersanyagok túlsúlya döntő a feldolgozóipari termékekkel szemben. és a nyersanyagok termelésének ingadozásalé- nyegesen nagyobb (mi-nd magát az output- ot, mind pedig ezzel összefüggésben a kész- letek nagyságát illetően is). Kézen—fekvő.
hogy az az index tünteti fel a nagyobbr'in—
gadozást, amelyben a nyersanyagok súlya
nagyobb. * "
Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy az eiső világháború előtti Akopszaik—
ban nemcsak a (termelés adatai hézagot—alk, hanem a készletadaitok is hiányoznak; így ezt a körülményt egyetlen olyan index' sem képes figyelembe venni. amely az 1914 előtti
időszakra vonatkozik.
A végső következtetés az, hogy az első *vi- lóg-háború előtti és utáni időszak 'indexei nem mutatnak nagy különbséget a ciklikus ingadozások vonatkozásában. Ezt az álli—
tást a szerző saját korábbi vizsgálatainak eredményeivel is igyekszik alátámasztani. ,
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
