Schnorr-Bacher, S.: A nők helye a gazdaságban

828

Magasabb aggregácíós szinten vizsgálva a gazdasági fejlődés alakulását, a termelőága- zatok esetében a feldolgozóipar mellett meghatározó az olajtermelés csökkenése is.

s így ez időszakra csak mintegy évi átlagos egy százalékos növekedés várható e körben.

A szolgáltatási szféra együttesen várható—

an számottevően magasabb arányt képvisel a GDP-ben 2000-ben. mint 20 évvel koráb- ban. Ez a váltás elsősorban az üzleti jellegű szolgáltatások. valamint a hírközlés jelentős mértékű növekedésének lesz a következmé- nye. Némileg csökkenni fog a közlekedés, valamint az oktatási és egészségügyi szol- gáltatások hányada, továbbá nagymérték—

ben. közel 2 százalékponttal a kormányzati

kiadások aránya. *

(Ism.: Bóday Erzsébet)

(SCHNORR-BACHER. S.:

A NÓK HELYE A GAZDASÁGBAN

(Zur Stellung der Frau in der Wirtschaft. Zu den Bericht der gleichnamigen Arbeitsgruppe der OECD.)

— Wirtschaft und Statistik. 1986. 7. sz. 489—498. p.

A tanulmány áttekintést ad a nők foglal—

koztatottságáról a Német Szövetségi Köztár- saságban és részletesen elemzi az általános és a korspecifikus, a részmunkaidős foglal- koztatottság, valamint (: faglalkozásválasz—

tás és a jövedelem kérdéseit. A szerző meg- állapítja, hogy a nők foglalkoztatottsági aró- nya a tíz, illetve húsz évvel ezelőtti helyzet- hez képest alig változott. A korspecifikus adatok azonban differenciáltabb képet ad- nak. Viszonylag magas növekedési ütem fi—

gyelhető meg a 20—45 éves nők körében. A 15—20 évesek csoportjában a foglalkoztatott—

ság visszaesett. ennek magyarázata a hosz—

szabb képzési időtartam. A férfiakhoz viszo- nyitva a nők korspecifikus foglalkoztatottsági hányada 25 év felett csökken, valószínűleg azért, mert a nők nagy része a családala—

pitás után nem folytat kereső tevékenységet és családjának szenteli idejét.

1984—ben a részmunkaidőben foglalkozta- tottak 88 százaléka nő volt. és ezeknek kö—

zel háromnegyede a harmadik szektorban dolgozott. A részmunkaidős foglalkoztatott- ság motivumaira a hivatalos statisztikában kevés utalás található. Az 1984-es felvétel válaszai alapján azonban megállapítható, hogy a nők 7. a férfiak 13 százaléka nem ta- lált teljes munkaidejű foglalkozást magá—

nak.

A foglalkozás szerinti megoszlást illetően a szerző megállapítja. hogy a férfiak és a nők között nemcsak az egyes foglalkozási te- rületeken, hanem a konkrét tevékenységek—

nél mutatkozó számszerű különbségek is fel- tűnőek.

1984—ben a Német Szövetségi Köztársaság—

ban a nők háromnegyede a szolgáltatásban dolgozott és csak 17 százalékuk állt termelői vagy műszaki alkalmazásban. Az összes gaz—

dasá'gilag aktív nő 42 százaléka a szolgái- tató szférának csupán három csoportjában

koncentrálódott:

21 százalék irodai szakalkolmazott és segéderő;

13 százalék áruházi kereskedő. eladó, könyvtára:, gyógyszertári kingitő:

8 százalék egyéb egészségügyi szolgáltató foglal—

kozást űz (ápolónő gyógytornász stb.).

A gazdaságilag aktív férfiak esetében a foglalkozási csoportok szerinti kimutatás dif- ferenciáltabb. Ha az 1984. évi összképet ösz—

szehasonlítjuk az 1973. évivel, az eltérés cse- kély, mégis megállapítható, hogy a külön- leges szakmai képzést igénylő műszaki szak—

területeken nőtt a nők aránya.

A szerző felhivja a figyelmet arra, hogy a nemek szerinti foglalkozási különbségek mennyiségi meghatározásához (: szakiroda- lomban eltérő jelzőszámokat találhatunk. Az OECD—tanulmány egyrészt az ún. WE—indexet (..Women and Employment"). másrészt :: Dl- indexet (Dissimilarity Index) alkalmazza.

Mindkét index a nőknek egy foglalkozási csoportban vagy területen való arányából indul ki az összes gazdaságilag aktív nőre vonatkoztatva. Ezeket összehasonlítják az e- zen foglalkozási csoportban található összes gazdaságilag aktív nő arányával (WE-in—

dex). vagy a férfiak arányával az összes gazdaságilag aktiv férfira vonatkoztatva (Dl—

index).

A WE-index értelmében a nemek szerinti foglalkozási diszparitások nőttek. Ha a WE- indexet szektorok szerint számítjuk, akkor a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodás- ban a diszparitások csökkentek, ezzel szem- ben a többi ágazatban a különbségek még nagyobbak lettek.

A foglalkozási különbségek megalapozá- sára a szerző három közgazdasági elméletet ismertet. A sztereotip szerepmagatartás el- mélete azt feltételezi. hogy a nők többsége csak azért választ kisszámú foglalkozás kő- zül. mert a munkaadók olyan munkahelyek- re alkalmaznak elsősorban nőket. amelyek a női munkával kapcsolatos elvárásaiknak megfelelnek.

Az emberi tőke elmélete szerint a nők az idő függvényében szakmai tapasztalat, to—

vábbképzés révén kevesebb emberi tőkét hal- 'moznak fel. mivel gyakran kénytelenek rö—

videbb—hosszabb ideig feladni munkájukata családjuk vagy a gyermeknevelés miatt. Ez az oka annak, hogy a nőket inkább a ke—

vésbé felelősségteljes pozíciókban alkalmaz- zák.

A duális munkaerőpiac elmélete azt felté—

telezi. hogy a nők bizonyos részmunkaerő—

piacokhoz gyakorlatilag nem térhetnek hoz—

STATlSZTlKAl IRODALMl FlGVELÓ

§29

zá. Ezért munkaerejüket csak egy másik részpiacon ajánlhatják fel. ami munkaerő- túlkínálathoz vezet és ez megint csak nega—

tívan hathat az elhelyezkedési feltételekre.

különösen a bérekre és a keresetekre.

A nemek szerinti foglalkozási különbségek hatással vannak a többi gazdasági változó- ra is, például a jövedelemre. Az emberi tő- ke elmélete fontos jövedelemmeghatározó- nak tekinti a ténylegesen teljesített munka—

időt, a kart és a tapasztalatot. az oktatást és a szakképzettséget, a gazdasági ágaza- tot. a tevékenységet és a gazdasági aktivi—

tást. A szerző hangsúlyozza. hogy az emlí- tett különböző szempontok gyakorlati érvé- nyesülése mikrocenzus segitségével vizsgál- ható. A mikrocenzus adatai a megkérdezet- tek önbesorolásán alapulnak és a teljes jö- vedelemről tájékoztatnak. éppen ezért a fog- lalkoztatottsógból származó jövedelmekre vo- natkozó helyzetet csak korlátozott mértékben tükrözik. A szerző ezeket a tényezőket rész—

letesen elemzi, külön azon foglalkozási te- rületeken, ahol főképpen nőket foglalkoztat-

nak.

Ha a férfiak és a nők átlagos munkanél- küliségi rátáját összehasonlítjuk az utóbbi tíz évben._ akkor megállapítható, hogy a nő- ké mindig magasabb volt. mint a férfiaké (minimum 0,9, maximum 2.5 százalékkal).

Az összesen 988 414 munkanélküli nő kö—

zül 1984 szeptemberében 306 432 nő több mint 12 hónapig és így tartósan volt munka- nélküli. A növekvő életkorral növekszik an- nak a valószínűsége is. hogy tartósan le—

gyen valaki munkanélküli. A munkanélküli- ségre vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy a nőket a munkanélküliség a múltban mind az arányokat, mind az időtartamot te—

kintve erősebben érintette. mint a férfiakat.

Ennek okaiként az OECD-tanulmány a szek—

torális és a földrajzi sajátosságok melletta viszonylag még mindig nem kielégítő szak—

mai képzettséget és a hiányos tapasztalato- kat jelöli meg. Valószinűleg annak is jelen- tősége van. hogy a férfiak és a nők foglal-

koztatottságának eltérő a megítélése.

A nők képzéséről és szakképzettségéről a szerző részletes adatokat és elemzést közöl

képzési formák szerint.

A cikkben külön fejezet foglalkozik a kül—

földi származású nők foglalkoztatottságával.

Noha a külföldi nők korspecifikus foglalkoz—

tatottsági rátája az 54. életévig folyamatosan emelkedett, a német nőké csökkent. A kül—

földi nők szektorok szerinti tevékenységéről a foglalkoztatottsági statisztika ad számot, a- melyben szerepel az összes társadalombizto—

sításra kötelezett munkavállaló. A gazdasá—

gilag aktív külföldi nők 73 százaléka járult hozzá a társadalombiztositáshoz. ezeknek fe- lét az iparban és a szolgáltatásban foglal- koztatták. Ezzel szemben a német nők 71

százaléka állt alkalmazásban a szolgáltatás- ban és csak 28 százaléka az iparban.

1984—ben a külföldieket erősebben sújtot- ta a munkanélküliség minta németeket. ezen

belül is legerősebben a külföldi nőket.

A szerző végezetül megállapítja, hogy a külföldi nők különböző csoportjai problémái- nak differenciált elemzéséhez részletes vizs—

gálatra volna szükség.

(Ism.: Szabóné Törs Hanna)

STINSON. !. P.:

AZ AMERIKAI NOK MÁSODÁLLÁSA

(Moonlighting by women jumpod ta record high.)

——Monthly Labor Review. 1986. 11. sz. 22—25. p.

Egy 1985. májusi felvétel szerint az Egye—

sült Államokban a foglalkoztatottak csaknem 55 százaléka, (5,7 millió ember) látott el párhuzamosan több állást, illetve rendelke—

zett egynél több - kereső jellegű —- elfog- laltsággal. (A továbbiakban -- egyszerűsíté- sül -— .,több állásról" beszélünk, de az itt kö- vetkező fogalommeghatározásból kitűnik, hogy a vizsgált szempontból állásnak minő-

sül a segítő családtagi helyzet is.)

A ,,többállásosok" létszámbeli súlya 1980- ban 4.9 százalék volt, 1985-ben viszont — az emlitett 5,5 százalékkal -- az elmúlt közel negyedszázad legnagyobb arányszámát érte el. Az 1985. májusi felvétel hosszú periódust átfogó két trend folytatódására hívja fel a figyelmet: a nők növekvő számára a több ál- lást betöltők között, és azoknak a mérsék- lődő — létszámbeli —— súlyára, akiknek az egyik munkahelye a mezőgazdaságban van.

A hivatkozott vizsgálat a következőképpen határozta meg a több állást betöltők cso- portját: ..Azok a személyek tartoznak ide.

akik a megfigyelés hetében

1. két va y több munkáltatótól kaptak munkabért.

illetve fizet st:

2. olyan önállők voltak, akik egyidejűleg bért vagy fizetést biztositó állást is betöltötték;

3. "főállásban" segitő családtagnak minősültek:

de eközben bérért. illetve fizetésért is dolgoztak. Fő- óllósnak az az elfoglaltság számitott. amelyben az érintett személy a legtöbb munkaórát teljesitette."

Figyelemre méltó, hogy 1980 és 1985 kö—

zött csaknem 40 százalékkal. 2.2 millióra nőtt a két. három stb. állást betöltő nők száma.

Ez idő alatt a nők ,.többállásossági rátája"

— létszámaránya a megfelelő foglalkoztatot- tak között — 3.8 százalékról 4.7 százalékra emelkedett. 1985-ben közülük került ki a több keresői elfoglaltsággal rendelkezők két-

ötöde.

A nők második. harmadik stb. állást vál- lalása 1970 óta -— a munkaerőforrásban va- ló kiterjedtebb részvételükkel párhuzamosan

— folyamatosan növekszik. Tizenöt év alatt a