A MAGYAR NYELVJÁRÁSOK
OSZTÁLYOZÁSA ÉS J E L L E M Z É S E .
IRTA
B A L A S S A J Ó Z S E F .
MELLÉKLET : A MAGYAR NYELVJÁRÁSOK TÉRKÉPE .
á ra : 1 f r t 8 0 hr.
B U D A P E S T .
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1891.
2 1 9 7 1 7
A MAGYAR NYELVJÁRÁSOK
OSZTÁLYOZÁSA ÉS J E L L E M Z É S E .
IETA
B A L A S S A J Ó Z S E F .
MELLÉKLET : A MAGYAR NYELVJÁRÁSOK TÉRKÉPE.
B U D A P E S T .
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1891.
ELSŐ SZAKASZ.
Á lta lá n o s o s z tá ly o z á s .
1. Magyarországnak körülbelül 17 milliónyi lakosa közül az 1890-iki népszámlálás szerint körülbelül 7 millió léleknek anya
nyelve a magyar; a lakosságnak többi része külömböző nemzeti
séghez tartozik, s ezek ha beszélik is a magyar nyelvet, de nem anyanyelvűk. Természetes, hogy az ilyen idegen nyelvű vidéke
ken magyar nyelvjárásról szó sem lehet, még akkor sem, ha a lakosságnak egy kis része — az intelligenczia — anyanyelveként beszéli is a magyar nyelvet.*)
A magyar nemzet a honfoglaláskor az ország szivét szállotta meg, s onnan szorította a határok felé az idegen népfajokat, úgy Épúgy nem szólhatunk magyar nyelvjárásról az ország fővárosá
ban, Budapesten sem, mert e város lakossága, főleg Budáé, eredetileg német volt. Ma már a magyar elem nagy többségben van ugyan, de nyelve nem fejlődött együttesen és önállóan, miután a lakosság az ország legkü- lömbözőbb részéből verődött össze, a kik vagy megtartották eredeti nyelv
járásukat, vagy változtatták részint kölcsönös hatás folytán, de különösen az írott nyelv befolyása alatt. A budapesti gyermek nyelve ma is külön nyelvjárás, de nem természetesen fejlődött, hanem az iskola és a könyvek alapján alakult, miután a gyermeknek nincs alkalma közvetetleniil érint
kezni a néppel, s úgy sajátítani el anyanyelvét, a mint az természetesen fejlődik. Nagyban megrontja még a budapesti gyermek nyelvét a német nyelv korai használata is, xígy hogy sehol az országban nem hallható annyi németesség a kifejezésben es mondatszerkezetben, mint ép a fővárosban.
Ügy, hogy míg más nemzeteknél a főváros nyelve a mintaszerű, nálunk ép a főváros lakosságának magyar nyelve a legrosszabb. Miután ebben a műben a magyar nyelv t e r m é s z e t e s fejlődésének mai alakját akarom a nyelvjárások leírásával feltüntetni, erről a fővárosi magyar beszédről többé nem lesz szó.
Balassa: M. Nyelvjárások. 1
2 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
hogy az ország belső részét a magyar nemzet lakta, s a határokon maradtak az idegenek; csak a délkeleti határszélen, az oláhokon túl találjuk már legrégibb idő óta a székelyeket. A magyar nyelv- területnek ezt az alakját azomban már az Árpádok korában kezd
ték megváltoztatni a gyakori bevándorlások, mi által a legkülöm- bözőbb idegen népfajok telepedtek meg az ország belsejében is egyes kevésbbé lakott vidékeken. Ez a betelepítés folyton ismét
lődött később is egész a jelen századig, főleg a törökök kiűzése után, midőn egyes teljesen néptelenné vált vidékekre külömböző idegen népfajok jöttek be, s csak kis részben vándoroltak oda más vidékekről a magyarok. Ezek a telepítések és vándorlások nagyon megváltoztatták Magyarország képét, főleg nyelvi szempontból.
A magyar nyelvterület ma is az ország közepét foglalja el, míg a határszéleket — Erdély délkeleti határának kivételével — idegenek lakják.*) A Dunától délre a nyugati határszélen csak keskeny szalagon laknak németek és vendek, ezen kívül a Duna és Dráva közé eső egész területet magyarok lakják, s csak kevéssé szaggatják meg kisebb német területek, délen Baranya és Tolna megyében és északabbra Veszprém, Fehér megyékben és Pest me
gye dunántúli részében, ezen kívül délen még néhány vend, északon pedig néhány tót sziget. A Dráván túl horvát a lakosság, s csak elszórva találunk Horvátországban néhány teljesen magyar ajkú falut, valóságos magyar szigeteket a horvát népesség között. A leg
újabb időben ismét sok magyar vándorol át a Dráván, s telepszik le a horvát falvakban.
A Dunától északra már csak keskeny területre szorul a ma
gyarság. Pozsony, Nyitra, Bars és Hont megyék déli részében, és Nógrád megyében egész az érczhegységig magyarul beszélnek;
innen északra teljesen idegen ajkú a lakosság, és pedig óriási többségben tót, csak kis részben német. A Dunától keletre eső terület a legtisztább magyar vidék, kivéve délen, a hol idegen
*) E munkához mellékelt térképen a be nem kerített területet ide
gen ajkúak lakják, tehát ott magyar nyelvjárás nincs. A magyar vidéket is sok helyütt megszaggatja az idegen lakosság, ezt azomban térképünk már nem tünteti fel. Erre nézve az olvasó használhatja ítéthey Ferencz- től «A magyar szent korona országainak ethnographiai térképét» (Budapest, Posner Károly Lajos és fia).
I. ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 3 ajkuakkal keveredik. Pest megye lakossága magyar, csak néhány tót sziget tarkázza, és délnyugaton, Bács megye határán van egv kisebb német vidék. Bács-Bodrog megye lakossága már vegyes;
északi és keleti része inkább magyar, de keveredik német, szerb és délen tót lakossággal. A Tisza mindkét oldalát a Marostól északra tiszta magyar ajkú nép lakja. A Marostól délre csak elszórva talá
lunk magyar helyeket, a lakosság nagy része oláh, német és szerb.
Az alföldi magyarságot csak itt-ott szakitja meg egy-egy tót sziget, de határt szabnak neki északon Gömör, Abaúj és Zemplén me
gyékben a tótok és a szepesi szászok, Ung, Bereg és Mármaros megyékben pedig a ruthén lakosság, míg keleten Arad, Bihar és Szatmár megyékben az oláh terület szakítja meg. Szatmár és Szilágy megyékben nagyobb szigetekként tűnik fel a magyar lakosság az oláh lakosság között; ugyanezt látjuk Erdély nyugati megyéiben is, s csak az oláhságon túl, a székely földön találunk ismét összefüggő magyar nyelvterületre, mely az ország határáig terjed.
Magyarország határain túl nagyon kevés a magyar nyelvű terület; a kivándorolt magyarok ritkán őrzik meg nyelvüket, ki
véve ha egyszerre nagy tömegben vándorolnak ki. Ilyen kivándo
rolt magyarokat, úgynevezett csángókat, találunk Moldvában a Szeret folyó mentén, továbbá Bukovina keleti határán néhány faluban.
2. Ezt a magyar nyelvterületet, melynek határait most vá
zoltam, akarom a következőkben vizsgálat tárgyává tenni, kutatva, hogy hogyan oszthatjuk fel ezt a területet, természetes fejlődése alapján, egyes nyelvjárásokra. Mielőtt azomban e feladathoz fog
nék, szólanom kell a nyelvjárásokra vonatkozó néhány fontosabb kérdésről, első sorban arról, hogy vannak-e egyáltalán magyar nyelvjárások. Talán felesleges is e kérdés és nem is kellene róla szólanom, ha nem hangoztatták volna nagyon tekintélyes hely
ről, hogy «a magyar nyelvnek szokott értelemben vehető dialektu
sai voltaképpen nincsenek is».*) Hogy e kérdésre kellő feleletet ad-
*) Jókai Mór az «(Osztrák-magyar monarchia írásban és képben» ez.
vállalatban a magyar nyelv sajátságairól szólva (Magyarország, I. kötet.
282. 1.).
í*
4 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
hassak, meg kell előbb határoznom, mit nevezünk nyelvjárásnak, . dialektusnak.
Minden élő nyelv idő folytán változik, átalakul. A míg az illető nyelvet beszélő nép szorosabb egységet alkot, s a nép fiai egymással sűrűn érintkeznek, ez a változás egyformán megy végbe az egész területen, s habár az idő egymásutánját tekintve változik is nyelvük, néha egészen át is alakul, minden egyes időpontban az egész nép egyformán beszél. Azomban, ha az illető nép nagyobb földrajzi területet tölt be, úgy hogy a távolabb lakók már nem érintkeznek egymással sűrűén, a nyelvnek ez a folyton tartó vál
tozása külömböző irányt vehet, s megeshetik, hogy a nép egyik részének nyelve máskép fejlődik bizonyos sajátságra vagy saját
ságokra nézve, mint a másiké. Még nagyobb lehet ez az eltérés, ha az illető nép két részre szakad s egyik fele más vidékre vándo
rol, úgy hogy lassanként ki is vész belőlük a közösség érzetének tudata. Ily módon változhatik egy nyelv nemcsak egy irányban a történeti egymásután folyamán, hanem egymás mellett is külöm
böző módon. Minél kevésbbé érintkezik egymással az így szétvált nép, nyelvük is annál inkább eltér egymástól, s lassanként nem
csak észrevehető kiilömbségek fejlődnek ki, hanem létrejöhetnek oly lényeges eltérések is, melyek az illető nyelvek alakját teljesen megváltoztatják s közös eredetükre már csakis tudományos vizs
gálódások alapján lehet következtetni.
A míg az eltérések valamely nyelvterületen belül > olyanok, hogy az illető terület lakói, noha hallják és észreveszik beszédük
ben a külömbséget, mégis minden nagyobb nehézség nélkül meg
értik egymást, nyelvük között csakis nyelvjárási külömbséget állapíthatunk meg. Ha azomban a különböző földrajzi területen lakó nép nyelve annyira megváltozott, hogy egyik a másikat csakis úgy értheti meg, ha az illető nyelv elsajátítására különös fáradsá
got és tanulmányt fordít, ez esetben az illetők már külömböző nyelven beszélnek. Az eltérés minőségét tekintve, az egyes nyel
vek között a tudomány a rokonságnak külömböző fokát állapít
hatja meg.
Mihelyt egy nyelvet nagyobb területen beszélnek, elkerülhe
tetlen a nyelvjárások fejlődése, és minél nagyobb a terület, annál több nyelvjárás fog rajta kifejlődni; és azt is mondhatjuk, hogy
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 5 rendes körülmények közt annál nagyobb a kiilömbség az egyes nyelvjárások közt, minél messzebb esnek egymástól.
Ha már most meg akarunk felelni arra a kérdésre, hogy van
nak-e magyar nyelvjárások, a felelet csak az lehet, hogy vannak.
Miután a nép, a mely a magyar nyelvterületen lakik, nem beszéli a magyar nyelvet egész egyformán, hanem a külömböző vidékeken külömböző eltéréseket tapasztalhatunk, a magyar nyelvnek több
féle nyelvjárását kell megkiilömböztetnünk. De a külömbségek, melyek a magyar nyelvjárásokat létrehozták, bár eléggé szembe
tűnők, mégsem olyanok, hogy a kölcsönös megértést érezhetően megnehezítenék.
Azomban, ha nyelvjárásokról van szó, még egy balfelfogás szokta a tiszta megértést megnehezíteni. Sokan azt hiszik, hogy csak az olyan magyar beszédet szabad nyelvjárásnak tekintenünk, a mely az irodalomtól lényegesen eltér. És igy pl. megengedik, hogy van göcseji, palócz, szegedi, székely nyelvjárás, de ott, a hol ők különös eltérést nem tapasztalnak, nyelvjárás nincs. Ez a fel
fogás már csak azért is helytelen, mert így a nyelvészeti vizsgáló
dás köréből kizárjuk a magyar nyelvterület legnagyobb részét, s ez által lehetetlenné válik a rendszeres, és az egész nyelvterületre kiterjedő kutatás. Nyelvjárás, a mint láttuk, mindenütt van, a hol egy nyelv területén belül külömbségek fejlődtek ki, s e nyelvjárá
sok közül egyik sem kiválóbb a többinél, hanem egyik époly jogos és törvényes fejlődés eredménye, mint a másik. Ép ezért helytelen azoknak a felfogása is, a kik a nyelvjárásokban csakis hibás beszédet látnak. Minden egyes nyelvjárás, ha természetes módon fejlődött, szabályos, és a maga területén egészen helyes.
Az irodalmi nyelv, melyhez a nyelvjárásokat mérni szokták, vagy egy valamely nyelvjárásból fejlődött ki, úgy hogy ezt az írók állandósították s műveikben használták, vagy pedig külömböző nyelvjárások sajátságaiból alkották önkényszerüleg, mint az újfel
német nyelvet és sok tekintetben a magyar irodalmi nyelvet is.
Ez utóbbi esetben a nyelvtudományra nézve bármely nyelvjárás sokkal fontosabb és tanulságosabb, mint az erőszakkal létre ho
zott irodalmi nyelv; mert amaz a nyelv szabályos és törvényes fejlődését tünteti fel, míg emez megakasztotta a fejlődést és meg
zavarta az előbbi fejlődés szabályosságát is.
3. Azok a sajátságok, a melyek valamely nyelvterület egy
6 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
részét a többitől megkülömböztetik és nyelvjárási külömbségeket hoznak létre, háromfélekép keletkezhetnek. Már fentebb láttuk, hogy minden nyelv az idők folytán változik, egyes sajátságai el
vesznek, mások módosulnak, vagy újak keletkeznek. Ezek a vál
tozások nem egyszerre mennek végbe az egész nyelvterületen, hanem rendesen egyik részén megindulnak s aztán lassanként ter
jednek el a többi részen. Megeshetik, hogy az így megindult vál
tozás a nyelvterület egy részén végbemegy, míg a többin nem, s ez által már nyelvjárási külömbség keletkezik. Az egyes nyelvjárá
sokat megkülömböztető sajátságok letre jöhetnek tehát újabb fejlő désáltal, vagyis úgy, hogy az illető nyelvjárás a nyelvfejlődés ter
mészetes útján tovább halad, maga mögött hagyva ugyanezen saját
ság tekintetében más nyelvjárásokat. így pl. ha azt látjuk, hogy némely nyelvjárás a jelentő mód tárgyas alakját így mondja: lássa, tarcsa, hajcsuk,nem pedig: láttya, tartya, hajtyuk, ezt úgy kell ér
tenünk, hogy ez a nyelvjárás a jelentő mód alakjaiban is végre hajtotta azt a hangváltozást, a mit a felszólító módban (lássa, tartsa, hajtsuk)minden nyelvjárás megtett, t. i. hogy a tután kö
vetkező j palatalizálta a mássalhangzót, s lett belőlük ss, ille
tőleg cs.
Az egyes nyelvjárásokat megkülömböztető vonások létrejö
hetnek viszont a régi sajátságok megőrzéseáltal, a midőn az egész nyelvterület végig megy a fejlődés egy bizonyos útján, csak egy kis rész nem követi őt ebben, hanem megőrzi a régi állapotot. így pl. azt látjuk, hogy a magyar nyelvben a ragok hangzója mindig a tőszó hangzójához illeszkedik, s így kifejlődött minden egyes ragnak két-három alakja is ( -hoz, -héz, -hoz); a göcseji nyelvjárás azomban néhány ragot ( -hoz, -nál, -vei) csak egy alakban őrizett meg s így függeszti őket az ellenkező hangrendű szavakhoz is. Vé
gül keletkezhetnek egyes nyelvjárási sajátságok idegen hatás által, a midőn valamely szomszédos idegen nyelv sajátságát veszi át a nyelvterület egy része. Ilyen idegen, és pedig oláh hatás szülte ezt a székely szólásmódot: el kell menjek(1. Nyőr XIX: 28), viszont német hatás következtében jött létre ez a soprony- és vasmegyei szerkezet: el kellek menni.
Ezeket a sajátságokat osztályozhatjuk még abból a szem
pontból is, hogy az illető nyelvjárás szerkezetét milyen tekintetben változtatják meg. Lehet, hogy az illető sajátság csakis egyes han
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 7 gok képzése módjára vonatkozik, vagy megeshetik, hogy egy nyelvjárásban egy bizonyos hangot, bizonyos helyzetben mindig egy más hang helyettesít ( h a n g t a n i s a j á t s á g o k ) . Vonatkoz
hatnak e nyelvjárási sajátságok ezen kívül az egyes beszédrészek vagy mondatrészek képzése módjára vagy használatára ( a l a k t a n i s aj á ts ág o k) ; egyes szavak és kifejezések eltérő jelenté
sére ( j e l e n t é s t a n i s a j á t s á g o k ) ; a mondatok alkotására ( m o n d a t t a n i s a j á t s á g o k ) ; végül eltérhetnek egymástól az egyes nyelvjárások s z ó k i n c s tekintetében is, a mennyiben egy nyelvjárás megőrizhet, létre hozhat vagy valamely idegen nyelv
ből át is vehet oly szavakat, melyeket más nyelvjárások nem ismernek.
Ha valamely nyelvjárást teljesen le akarunk írni, tekintettel kell lennünk a sajátságok minden egyes csoportjára; s a leírás csak akkor lesz tökéletes, ha elsoroljuk az illető nyelvjárásnak minden egyes jellemző sajátságát mindegyik csoporton belül, a mely őt a többitől megkülömbözteti. Ebben a dolgozatomban nem terjeszkedhettem ki nyelvjárásainknak ily részletes leírására, annál kevésbbé, mivel az eddigi kutatás általában nagyon hiányos, főleg a mi a jelentéstani, mondattani és szókincsbeli sajátságokat illeti.
Midőn alább a magyar nyelvjárások rövid jellemzését megkísér
lem, leginkább a hangtani és alaktani sajátságokra leszek tekin
tettel, mint a melyek legszembetűnőbbek, az osztályozás alapjául legalkalmasabbak, s a melyeknek összegyűjtésére az eddigi kuta
tók a legtöbb figyelmet fordítottak.
4. Már fentebb említettem, hogy a nyelvjárások fejlődésére legkedvezőbb a helyzet, ha az illető nyelvet nagy területen beszé
lik, melynek lakói nem érintkeznek folyton egymással. Még bizo
nyosabb a nyelvjárások keletkezése, ha az illető nép, a mely egy nyelvet beszél, törzsekre szakad, melyek elválnak egymástól s kü
lön önálló életet kezdenek. Minél kevésbbé érintkeznek e törzsek egymással, annál jobban változik nyelvük, s megeshetik, hogy idővel nem is értik meg egymást; vagyis az egy nyelvből több nyelv lett. Lehetséges, hogy e különvált törzsek később ismét egy nemzetté egyesülnek, de beszédükben ilyenkor is megtartják azo
kat a sajátságokat, melyek a különválás ideje alatt kifejlődtek.
Azomban a nyelvjárások más módon is keletkezhetnek. Ha valamely népfaj vándorlás közben idegen nyelvű nép közé vagy
8 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
mellé kerül, a két egymással érintkező nép nyelve hat egymásra,, s mindegyik változni fog bizonyos tekintetben; ez a változás oly fokú is lehet, hogy általa új nyelvjárás keletkezik. A két, egymás
sal érintkező és külömböző nyelvű nép még nagyobb hatással is lehet egymásra, a mennyit en megeshetik, hogy az idegen ajkú nép elhagyja saját nyelvét és megtanulja a szomszédjáét, melyet rendesen a maga nyelvének hangrendszere szerint ejt, s a meg
tanult nyelvnek szerkezetét is némileg anyanyelvének szerkezeté
hez idomítja. Ez által annak a nyelvnek, a melyet ez a nép megtanult, új nyelvjárása keletkezik. Tehát új nyelvjárás három
félekép keletkezhetik: 1. önálló fejlődés által, 2. idegen nyelv hatása következtében és 3. az által, ha idegen nép tanulja meg az illető nyelvet.
Arra a kérdésre, hogy hogyan keletkeztek a magyar nyelv
járások, még nem terjedt ki eddigelé a kutatás. Vájjon voltak-e már nyelvjárási külömbségek a magyar nép beszédében, midőn e hazát elfoglalta, azt ma már minden kétséget kizáróan eldönteni nem lehet; valószinű azonban, hogy az elég számos és törzsekre oszlott magyar nép nem beszélte nyelvét egészen egyformán, ha
nem voltak benne némi külömbségek. Azomban azt is állíthatjuk, hogy ezek a különbségek nem lehettek nagyon jelentékenyek, hisz a mai magyar nyelvjárások sem külömböznek egymástól valami nagyon, és a legtöbb sajátságuk csak újabban fejlődött. Azt sem dönthetjük el egész kétségtelenül, hogy a magyar nemzetbe olvadt rokon, vagy idegen népfajok megőrízték-e saját nyelvüket — ez esetben ez teljesen egy lett volna a magyarral —, vagy, a mi sok
kal valószínűbb, elhagyták a maguk nyelvét és a magyart tanul
ták meg.
Annyi bizonyos, hogy a magyar nyelvjárások keletkezésére befolyással volt a fentebb említett mind a három hatás. Az egy
mással kevéssé vagy éppen nem érintkező lakosság nyelve idővel megváltozott s változik még ma is, s ez által keletkeztek és folyton keletkeznek új nyelvjárások. Továbbá keletkeztek magyar nyelv
járások az által is, hogy idegen népfajok olvadtak a magyar nem
zet testébe, a kik azután megtanulták a magyar nyelvet. Még újabb időben is megesik, hogy egyes városok vagy vidékek megmagya- rosodnak, de megőriznek e mellett nyelvükben olyan sajátságo
kat, a melyek idegen eredetükre vallanak; ilyen pl. Kalocsa, Baj-
I . ÁLTALÁNGS OSZTÁLYOZÁS. 9 mok nyelvjárása (1. alább a II. szakaszban). Végül hatással volt, nem annyira külön nyelvjárások, mint egyes nyelvjárási sajátságok keletkezésére az is, hogy a magyar népesség nagy része idegen ajkú lakossággal érintkezik, a kiknek nyelve megváltoztatja az illető vidék beszédét.
Miután láttuk hogyan keletkeznek a nyelvjárások, áttérhe
tünk tulajdonképpeni feladatunkra, hogy hogyan osztályozhatjuk a magyar nyelvjárásokat.
Nyelvjárásaink osztályozásával már e század elején kezdtek foglalkozni azok, a kiknek figyelme nyelvjárásainkra általában ki
terjedt. Az akadémia Jutalomfeleleteiben a magyar nyelvről (Pest, 1821) két dolgozat jelent meg, mely a magyar nyelvjárá
sokkal foglalkozik, és mindegyik osztályozza is nyelvjárásainkat.
Gáti István (Elmélkedések a magyar dialectusról, lexiconról és helyesírásról, 1815— 17) a dialcctus szón általában bármiféle beszédmódot ért, s megkülömböztet kétféle dialectust: írástudókét és írástudatlanokét. Ez a megkülömböztetés helyes volna, ha rajta az irodalmi és a népnyelvet értené, a mely egymástól valóban na
gyon eltérő két beszédmód. Azomban, mint későbbi fejtegetéseiből látjuk, ő az í r á s t t u d ó m a g y a r o k d i a l e c t u s á nak a mű
veltebb ember beszédét tartja, a mi pedig nem egyéb, mint az iro
dalmi és a népnyelv önkényes vegyítése ; a k ö z n é p v a g y í r á s t u d a t l a n ok d i a l e c t u s a pedig nála is az igazi népnyelv. To
vább folytatva az osztályozást, így szól: «Az írást tudó magyarok dialectusa két féle: Tisza-mellyéki és Duna-mellyéki. Ezt több
nyire a Catholikusok, amazt a Protestánsok követik.» Nehány pontban összeállítja e két nyelvjárás külömbségeit is, azomban megfigyelései nem elég pontosak; így pl. nem külömbözteti meg a zárt e-1, nem hallja, hogy a ly-t a legtöbb helyen y-nek ejtik, s a legtöbb sajátságot, mely csak egy vidéken fordul elő, általánosítja az egész nyelvterületre.
«A köznép vagy írástudatlanok dialectusa — így folytatja Gáti — csaknem annyi, mint a vármegyék száma. Elég a neveze
tesebbekről szólani. Ez négy: 1. A felföldi vagy Duna-mellyéki paraszt dialektus ; 2. az alföldi vagy Tisza-mellyéki köznép dialek
tusa ; 3. a székely köznép dialektusa; 4. a Görgői, Balogvölgyi dialektus (ennek leánya az Ungvár vidéki dialektus.)»
A magyar nyelvjárásoknak alaposabb ismeretére vall Palóczi
10 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
Horváth Adám munkája (A magyar nyelv dialectusairól. 1815).
Szerinte is két fő dialectusa van a magyar nyelvnek. «A kettőnek tartományi a Duna Ó3 Tisza között válnak el egymástúl, de nem egészen úgy, mint a Polgári kerületek, mert a Dunai szóejtés bele vág a Tiszán innen valóba is alúl szinte Szegedig; fellyűl pedig a Tót nyelvvel elegyes Vármegyék valamennyire másítják a formáját, azonban osztályos névvel egyiket D ia i n a k , másikat Tiszainak nevezhetem, ehez értvén Erdélyt is» (15. §.). «A Dunainak főbé
lyege a kemény l consonans és övocalis közép e helyett (s néha, de ritkábban az ü, mely a lágyabb nyelvüeknél i-nek hangzik); a Tiszainak ellenben az l-hez ragasztott lágyító j, és közép ehelyett is hegyezetien e» (16. §.).
Az osztályozást így folytatja tovább : «A lágyabb Dialectus- nak kisebb tartományai: a Tiszán-túli és jelesen Debreczeni, a Hegyallyjai és különösen a Pataki, és a felső napkeletibb Tótos vármegyék.
«A keményebb szóejtésnek apróbb osztályai pedig: a D aná
hoz közelebb eső Vármegyék, a Somogyság, a Baranyai Ormányság az Ókor mellékivel összevéve; Vasnak és Zalának nagy része a Dunai tartományhoz szít, hanem ebben különösek a Göcsejés a Kerka melléke.
«A Palóczság fülre legdurvább; Gyöngyös vidék volna a fő fészke és így a Tiszai tartományhoz tartozna, de úgy el van hintve az egész két Országban, hogy Erdélyben is találhatni, és attúl fogva imitt-amott egész a Dráváig» (23. §.).
Ezután le is írja az itt említett egyes nyelvjárásokat. Az egész művön meglátszik, hogy Horváth Adám ismerte az ország legtöbb vidékének nyelvét, megfigyelései elég helyesek s figyelembe veszi az osztályozásnál a fontosabb sajátságokat.
Osztályozása ki is elégíthette az akkori követelményeket; fő hibája az, hogy figyelme nem terjeszkedik ki az egész nyelvterü
letre, s nem törekszik rendszeres osztályozásra a két nagy terü
leten belül, hanem egyes érdekesebb vidékeket jelöl csak meg.
Mindazonáltal az ő osztályozása maradt irányadó egész a legújabb időkig, noha nyelvjárásainknak behatóbb tanulmányozása által lassanként jobban és jobban kitűnt, hogy sem a Duna, sem a Tisza nem határozott választó vonal nyelvjárásaink között, másrészt meg, hogy a Tiszától keletre és nyugatra eső területek mindegyi
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 11 kén több, és egymástól lényegesen eltérő nyelvjárást kell megkü- lömböztetnünk. A kik újabban e tárgygyal foglalkoztak, nem is kí
sérlették meg a rendszeres osztályozást, hanem megelégedtek az érdekesebb nyelvjárások puszta megemlítésével.*)
Miután azomban az egyes nyelvjárástanulmányok és a foly
ton szaporodó népnyelvliagyomáuyok segítségével ismereteink a magyar nyelvjárásokról folyton tisztultak és gyarapodtak, oly osz
tályozásnak kell a régi helyébe lépni, mely tekintettel legyen egy
részt az egesz magyar nyelvterületre, másrészt nyelvjárásainknak összes fontosabb sajátságaira.
Egy ilyen osztályozás megalkotásával csak a legutóbbi idő
ben próbálkozott meg Simonyi Zsigmond (A magyar nyelv, 1889.
I. kötet, IV. fejezet: A népnyelv és a nyelvjárások). 0 az osztályo
zás alapjául első sorban az é hang használatát veszi «egyrészt, mert csakis e szerint oszthatjuk föl határozottan az egész nyelvte
rületet, másrészt mert e jelenségnek nagy fontossága van hangtani s alaktani tekintetben». Ezen az alapon három részre oszlik a magyar nyelvterület: é'-ző, ö-ző, és e-z'ó vidékre. E három nagy te
rületen belül a további osztályozást az é hang kiejtésére alapítja;
a régi nyelvben ugyanis kétféle é hang volt, é és é, a melyek a mai nyelvjárásokban vagy egyformává lettek, vagy külömbözők ma-
9 S i m o n y i Z s. Magyar nyelvtanának előszavában így szól :
«A legfőbb magyar nyelvjárások a következők: 1. a dunamelléki; 2. a tiszavidéki, még pedig a) a felső tiszai, pl. Debreczenben, Bihar megyében, b) az alsó tiszai, vagy alföldi, Kecskeméttől Szegedig; 3. a székelyeké Erdély
ben, s ehhez tartozik a moldvai csúnyáké; 4. a palóczoké (Nógrád, Heves- Borsod, Gömör); 5. a Göcsej nevű vidék nyelvjárása (Zala m. nyugati ré
szén) ;>. S z i n n y e i J ó z s e f A magyar nyelv rendszerében szintén így állítja össze a magyar nyelvjárásokat: «1. A keleti nyelvjárások, u. m. a szé
kelyeke’ (Erdélyben) s a hétfalusi és moldvai csángóké'; 2. a tiszavidéki nyelvjárások, u. m. a felső tiszavidéki és az alsó tiszavidéki vagy alföldi ; 3. a palóczoké (Borsod, Gömör, Heves és Nógrád megyében) ; 4. a dunán
túli nyelvjárás; 5. a göcseji nyelvjárás (Zala megyében)». K i r á l y P á l (Rendszeres magyar nyelvtan, 2. s köv. 11.) a következő főbb nyelvjáráso
kat sorolja el: 1. alsó-tiszai nyelvjárás; 2. a dunántúli nyelvjárás, ehhez tartozik a) Pápa vidéke, b) az őrségi és göcseji nyelvjárás, c) a Balaton mel
léki beszéd és d) a szlavóniai magyarság nyelve; 3. a palócz nyelvjái'ás;
4. a tiszán-inneni nyelvjárás ; 5. a tiszán-túli nyelvjárás ; és 6. áz erdélyi nyelvjárás. Nyelvjárásainknak rendszeresebb osztályozásával próbálkoztak még a «Nyelvőrkalauz» szerkesztői (164. 1.).
12 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
radtak, vagy külömbözőkép változtak. Ezen az alapon ismét több részre osztja a magyar nyelvterületet. E két sajátság összevetése által a következő osztályozás jő létre:
Eredeti e Eredeti é Eredeti é
1. Palócz. ... ... é szem é kéz é él\
2. Dunántiíl ... ... ... e szem é kéz 1 é él
i
3. Komárom.. ... ... ... e szem é kéz J í ű | 4. Göcsej-Sopron ... ... ... e szem e e léé ez í ű \ 5. Felső-Tisza ... ... .... ... e szem ee keéz í il
J
6. Duna-Tisza... ... ... ö szőni 1 é kéz 1 é él 7. Udvarhelyi székely... ... ö szörn 1 é kéz | é el \ 8. Keleti székely ... ... ... e szem é kéz J é él i
Simonyinak ez az osztályozása helyes alapon indul, miután lényeges sajátságok alapján igyekszik a magyar nyelvjárásokat osztályozni, csak az a baj, hogy nem vonja meg pontosan az egyes sajátságok elterjedésének határait; így pl. nem pontos sem az ö-ző, sem az e-zö terület meghatározása. Nem állapítja meg to
vábbá pontosan a kétféle é helyén ejtett hangokat sem. Ez az osz
tályozás már csak azért sem lehet tökéletes, mert csupán e két sajátságra van tekintettel, pedig csakis ezek alapján nem osztá
lyozhatjuk a magyar nyelvjárásokat; mert így megesik, hogy oly területeket választ el, melyek más sajátságaiknál fogva összetarto- zók, s viszont összeköt olyanokat, melyek nagyon is külömböznek egymástól.*) Nem akarom részletes bírálat tárgyává tenni ezt az
*) Csak arra a jegyzetre hivatkozom, melyet S. a fentebbi táblázat
hoz fűz: «Megjegyzendő e táblázathoz, hogy itt a komáromi nyelvjárás mellé oda értendő a nagyszalonta-orosháza-mezőtúri vidék s a Királyhágón tiíl Bánffy-Hunyad vidéke, ellenben a Duna-Tisza köze Bács megye nélkül van véve, mely itt a «Dunántúl» rovathoz tartozik, Pest megye északi ré
szével s a Jászsággal együtt. Viszont a Dunántúl az északnyugati rész ki
vételével van értve. A nyugati, marosvidéki székelység el van hagyva, mert onnan ellenmondó adataink vannak az e hangra nézve; a székelységen kívüli Erdély pedig azért, mei't az é hangjai nincsenek megállapítva.» Eb
ből is láthatjuk, mily külömböző vidékek nyelve kerül egy csoportba (Ko
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 13 osztályozást; az alábbiakból úgyis kitűnik, hol rejlenek hiányai, így is, a mint van, elég érdekes kísérlet nyelvjárásaink osztályozá
sára, de semmi esetre sem lehet végleges.
6. Ma már nem szabad megelégednünk nyelvjárásainknak felszínes osztályozásával, hanem olyanra kell törekednünk, a mely valóban elválassza egymástól a különváló területeket s viszont egybekapcsolja, a mi összetartozik. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha nem csupán e g y e s sajátságokra leszünk tekintettel, hanem számbaveszünk minden számbaveendő körülményt. Azok a körül
mények, a melyek a nyelvjárások osztályozására nézve döntők le
hetnek, a következők: 1. a lakosságnak törzsekre, népfajokra osz
lása, 2. az egész nyelvterületnek és egyes részeinek földrajzi hely
zete, és főleg 3. az egész vidékeket jellemző sajátságok elterjedése.
A magyar nép ma minden tekintetben egységes, de tudjuk, hogy egyrészt a honfoglaló magyarok törzsekre oszoltak, másrészt meg, hogy több rokon és idegen népfaj olvadt be a magyar nem
zetbe, a kik hosszabb vagy rövidebb ideig megőriztek bizonyos politikai önállóságot is. Hogy mennyiben külömbözhetett a magyar nemzet egyes törzseinek nyelve egymástól, s hogy volt-e befolyás
sal ez a törzsszerkezet a magyar nyelvjárások fejlődésére, azt ma már eldönteni nem lehet. Epoly nehéz az idegen népfajok beol
vadásából magyarázni meg a magyar nyelvjárások keletkezését, s erre alapítani osztályozásukat. Azt a legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy a honfoglalás után beköltözött besenyők, kunok, jászok nem őrizték meg saját nyelvüket, hanem elmagyarosodtak, s ez mindenesetre elősegítette új nyelvjárások keletkezését.
Mindenek előtt külön kell választanunk a s z é k e l y e k e t , bár eredetük kérdését még mindig nem tekinthetjük eldöntöttnek;
ők a legrégibb idő óta Erdély keleti részén laknak s hosszú időn át megőrizték saját katonai alkotmányukat. Nyelvük is sok jel
lemző sajátságra nézve külömbözik a többi magyarság nyelvétől, a mi külön helyet jelöl ki a székelyek nyelve számára a magyar nyelvjárások sorában.
A legrégibb bevándorlók a b e s e n y ő k voltak, a kik a Du
nántúl nyugati megyéiben telepedtek le határőrökül; e vidék mai marom, Nagy-Szalonta és Kalotaszeg, vagy Jászság és Dunántúl) ; más
részt meg egyes vidékek nyelvjárása teljesen hiányzik az osztályozásból.
14 I. ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
lakosságának nyelvében ma is több érdekes és önálló sajátságot láthatunk, azomban e terület mégsem válik nyelvileg egészen kü
lön, hanem átmegy lassanként a Dunántúl keleti részének nyelv
járásába. Utánuk, a XII. század első felében jött hazánkba a kú- n o k első csapata; ezek a Tisza és Duna fölött, a Mátra körül telepedtek le, a hol ma a több tekintetben sajátságos p a ló ez nyelvjárást találjuk.*) Azomban ez sem egészen különváló terület, mert jellemző sajátságai nem egyszerre tűnnek fel pontosan meg
vonható határokon, hanem lassanként fejlődnek s mennek át a szomszéd területekre is, és viszont a terület határszélén levő paló- ezos nyelvjárások is átvesznek egyetmást a szomszéd nyelvjárá
soktól.
A későbbi települők még jobban egybeolvadtak a körülöttük lakó magyarsággal, úgy hogy külön fejlődésüket még kevésbbé kísérhetjük figyelemmel. A k ú n o k második csapata a XIII. szá
zadban jött be kelet felől s a Kis- és Nagy-Kúnságban és a Jász
ságban telepedtek le. Ma a Kis-Kúnság nyelve külön nyelvjárás ugyan, de sok tekintetben a szegedvidékivel és a drávamellékivel egyezik. A Nagy-Kúnságnak nincs is önálló nyelvjárása, hanem teljesen a felsőtiszaival egyezik; a Jászság nyelve pedig a paló- ezokéhoz hasonlít. Láthatjuk tehát, hogy a bevándorolt és meg- magyarosodott népfajok teljesen egybeolvadtak a magyar néppel s nyelvük ma a többi magyarságéval teljesen összefüggő nyelvte
rületet alkot, úgy hogy erre nem építhetjük a magyar nyelvjárások osztályozását.
7. A nyelvjárások osztályozásának legtermészetesebb alapja földrajzi helyzetük volna, miután, mint már fentebb láttuk, kelet
kezésük mindig összefügg az illető nép lakóhelyének földrajzi helyzetével. A népnek az a része, mely egymás mellett lakik, ren
desen egyformán is beszél, s a nyelvjárási sajátságok fejlődése is egyformán történik az egy helyen lakók körében. Még ha idegen népfajok bevándorlása megzavarja is a nyelvjárások rendes fejlő
dését, ez a bevándorlóit népfaj egy helyen szokott letelepedni s így külön keletkező nyelvjárása is ehhez az egy helyhez fűződik.
Ilyen formán a nyelvjárások osztályozásához nem kellene egyéb,
*) A kánokat oroszul polovci-n&k nevezik.
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 15 mint hogy megállapítsuk a létrejött nyelvjárási külömbségek pon
tos határait.
Azomban a magyar nyelvjárások földrajzi helyzetének eredeti szabályosságát nagyban megváltoztatták nemcsak az idegen nép
fajok bevándorlásai, hanem a magyar lakosságnak gyakori költöz
ködése is. Ha az idegenek betelepítése nem magyar vidékre tör
tént, mit sem változtatott a magyar nyelvjárások helyzetén. Ha azomban valamely idegen nyelvű népfaj a magyarság körében tele
pedett le, első sorban megszakította a körülötte elterülő nyelvjárás azelőtti egységét, s megeshetik, hogy az így ketté vált terület nyelve külön kezd fejlődni. Másrészt meg láttuk, hogy az idegen népfaj mellett lakó magyarság nyelvére is hat ez az idegen nyelv, sőt megeshetik az is, hogy ez az idegen lakosság megtanulja a ma
gyar nyelvet, mi által új nyelvjárás keletkezik a másik nyelvjárás körén belül.
Sokkal inkább megváltoztatta a magyar nyelvjárások föld
rajzi helyzetének szabályosságát a magyar lakosság vándorlása, mert ezek más vidékre kerülve is megőrizték nyelvjárásuk eredeti sajátságait. A magyar lakosság vándorlása nagyobb tömegben rendesen oly esetben történt, ha valamely nagyobb csapás, rende
sen háború után egy vidék népessége kipusztult. így midőn a XVII. század végén a törököket végleg kiűzték e hazából, az or
szágnak egy nagy része majdnem teljesen néptelenné vált, másutt meg nagyon meggyérült a lakosság. Az ilyen helyekre vagy idege
neket telepítettek le, vagy magyarok jöttek oda más vidékről.
A töröktől legjobban elpusztított vidék a Duna és Tisza köze, a Dráva vidéke és a Marostól délre eső Temesköz volt. Erre a vi
dékre azután a múlt században mindenünnen telepítettek idegen és magyar lakosságot, úgy hogy nyelvi tekintetben ez a vidék a legtarkább, s a magyar lakosság is e vidéken többféle nyelvjá
rást beszél.
A magyarok között a legszaporább faj a jász; ezek népesítet
ték be a múlt század folyamán a Kis-Kúnságban Majsát, Dorozs- mát s belőlök telt ki Halas kath. lakossága; továbbá a Nagy-Kún- ságban Kún-Szent-Mártont, lejutottak a Bácskába is a Tisza mellé (Zentára és vidékére), a honnan egy részük átment a Tetnesközbe is; elmentek továbbá a Tiszán túlra is s elvegyültek az ottani re
formátus lakosság közé, megőrizve katholikus vallásukat és külön
16 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
nyelvjárásukat. Eljutottak végre Arad megyébe is s benépesítették Magyar-Pécskát. A Nagy-Kúnság lakossága már kevésbbé vándo
rolt el eredeti lakóhelyéről, csak egy kis része ment le a Bács
kába s népesítette be Pacsér, Feketehegy községeket. A Temesköz magyar lakossága is a múlt század folyamán került oda Szeged
ről; ezek is megőrizték eredeti nyelvjárásukat, sőt találunk náluk egyes olyan sajátságokat is, melyeket Szeged városa az irodalmi nyelv hatása alatt már nagyrészt elveszített. A legújabb ilyen na- gyobbszerű telepítés a bukovinai magyarokkal történt, kik közül 1883-ban több mint 1000 családot hoztak be Magyarországba s telepítettek le az Al-Dunánál Pancsova mellett Hertelendyfalván, Nasy-Györgyfalván és Bádayfalván. Később egy ilyen bukovinai magyar csapat Arad megyében Gyorokon telepedett meg.
Az ilyen vándorlások nagyon megváltoztatják a nyelvjárások földrajzi helyzetét; a más vidékre került lakosság, ha csak egy községben lakik is, megőrzi eredeti nyelvjárását, a mely külömbö- zik a körülötte lakókétól s így az egyes területeken belül nyelv
járási szigetek keletkeznek. Azomban elkerülhetetlen az is, hogy az így elszakadt lakosság nyelve idővel meg ne változzék s ne al
kalmazkodjék némi tekintetben az őt minden oldalról körülvevő nyelvjáráshoz. Tehát az ilyen sziget külön nyelvjárássá válik nem
csak a körülötte lakók nyelvéhez, hanem az ő anyanyelvjárásához képest is. Az ily módon keletkezett kisebb-nagyobb nyelvjárási szigetek megváltoztatják a nyelvjárások földrajzi helyzetének sza
bályosságát. Mindenütt, a hol ilyen szigeteket találunk, e jelen
ségnek ilyen magyarázatát kell keresnünk; legalább eddigi tapasz
talataink alapján alig találunk arra példát, hogy külön s lényeges sajátságokra nézve eltérő sziget alakult volna elszigeteltség és ön
álló fejlődés következtében. S ha a népesség vándorlására a törté
net néha nem is nyújt biztos adatokat, a nyelvjárások viszonya gyakran útba igazít bennünket. így pl. Halas református lakossága nem a Kis-Kúnság nyelvjárását beszéli, hanem nyelve a dráva- melléki lakosság nyelvjárásával egyezik, tehát kétségtelen, hogy onnan kerültek mai helyükre.*) Ilyen vándorlás következtében szakadhatott el a duna-drávaközi vidék mai nyelvjárása is a sze
geditől, melylyel igen sok tekintetben egyezik, bár e vándorlást
*) V. ö. Korda Imre, K.-K.-Halas nyelvjárása (Nyelvőr, XV. k.).
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 17 nem támogathatjuk történeti bizonyítékokkal. Erre a magyará
zatra kell gondolnunk akkor is, ha a palócz nyelvjárásoktól keletre Zilah vidékén palóczos szigetre akadunk.
8. Miután látjuk, hogy a nyelvjárások földrajzi helyzete mennyire változhatik, az osztályozás biztos alapjául csakis jel
lemző sajátságaikat vehetjük. Alapelvnek tekinthetjük azt, hogy a mely vidék nyelve a legtöbb és legfontosabb sajátságokra nézve egyezik, az e g y nyelvjárást beszél, még akkor is, ha ez a terület nem összefüggő s egyes részei akár nagyobb távolságra esnek egy
mástól. Viszont, ha valamely kisebb és földrajzilag bármennyire összefüggő területen a lakosság nyelvében egyes fontosabb saját
ságokra nézve következetes eltérést látunk, külön nyelvjárásokat kell megállapítanunk. Természetes dolog, hogy nem választhatunk ki csak egy-két sajátságot, a melyekre osztályozásunkat alapítsuk, mert az így kiválasztott sajátságok fontosak lehetnek az egyik nyelvjárásra nézve, míg a másikra nézve éppen nem jellemzők ; és megeshetik — mint Simonyi osztályozásából is kitűnik, — hogy e kiválasztott sajátságokra nezve oly területek is megegyez
nek, melyeknek nyelvjárása egyébként nagyon is külömbözik egy
mástól. H í tehát azt akarjuk, hogy osztályozásunk megfeleljen a magyar nyelvjárások természetes fejlődésének, t e k i n t e t t e l k e l l l e n n ü n k az e g é s z m a g y a r n y e l v t e r ü l e t r e és a n y e l v j á r á s i k ü l ö n b s é g e k e t l é t r e h o z ó m i n d e n f o n t o s a b b s a j á t s á g r a .
Az osztályozásnak ezt a módját csak az a körülmény fogja megnehezíteni, hogy a nyelvjárásokat jellemző sajátságok nem keletkeznek s nem tűnnek el egyszerre, hanem csak lassanként mosódnak el. Ha figyelemmel kisérjük az egyes nyelvjárási saját
ságok elterjedését az egész nyelvterületen, vagy azt fogjuk látni, hogy e sajátságnak egy góczpontja van, a hol legáltalánosabban és legkövetkezetesebben használják, és minél messzebb távozunk ettől a középponttól, használata is annál kevésbbé általános és következetes. Vagy pedig azt tapasztaljuk, hogy az illető nyelv
járási sajátság használata kezdődik a nyelvterület egyik szélén és fokozatosan emelkedik vagy fogy, a mint rajta tovább haladunk keletről nyugatra vagy nyugatról keletre. Meg kell azomban már itt is jegyeznünk, hogy ez a fejlődés a székely területen némely sajátságra nézve nem folytatódik, hanem újra kezdődik.
Balassa: M. Nyelvjárások. 2
18 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
Az ö-zés góczpontja a Kis-Kúnság és Szeged vidéke, ettől keletre már nem találkozunk ö-zéssel; a lakosság egy kis része ö'-t ejt, a nagyobb rész pedig e-ző. Teljesen az ö-ző vidékhez tartozik még néhány község a Duna mellett s a Dráva melléke, bár itt már több az é, mint Szegeden. Azomban az ö-zés nyomait végig kisérhet
jük az egész ö-ző vidéken a nyugati határszélig. A Duna mellett és a Dunán túl mindig ö-t ejtenek ehelyett lelőtt (föl, köll, fölhő, kereső e h. keresel), néhány tőszóban: pör, szövi, vörös, köröszt,stb., és a -héz rag helyett: székhő, képhő. Minél tovább haladunk nyugatra, annál kevesebb az ö; így pl. Yas és Soprony megyében már így mondják: szem, kérészt, d e: fö l, pör öl, vörös, és könyvhő, de : kézhé. Északon a palócz vidéken már nincs ö-zés. A székely vidéken ismétlődik ez a jelenség; a keresztúri nyelvjárás teljesen ö-ző, minél messzebb haladunk innen keletre, annál jobban fogy az ö s szaporodik az é, míg a háromszéki és csik-gyergyói nyelv
járás egészen ö-ző.
A nyelvjárási sajátságok lassú elmosódásának kitűnő példája az ly hang ejtése is. Ezt a magyar nyelvterületen háromfélekép ejtik: ly, l vagy j. A ly ejtésének góczpontja a palóczság, Gömör, Nógrád és Hont megyékben, Gnek ejtik a Dunántúl nyugati részén, /-nek a Dunától keletre. Ez a háromféle ejtés csak lassanként megy át egymásba. A nyugati megyékben mindig l ( illen, ollan, selém), még akkor is, ha l és j került egymás mellé : álion (álljon), hallci (hallja). A Dunántúl keleti felében is hallhatunk még ilye
neket illen, ollan, királ, selém, d e : ájon, hájjá, kerűjön. A Dunától keletre mind jobban tűnik az l; a Duna mellett még hallható királ, luk, selém, hél, de már mindig: ijen, ojan, hájjá; a Tiszán túl már egészen eltűnik az l: kirój, juk, sejém, sőt sok szóban lhelyébe is j lép : jáiny, mejj, snjáta. Az ly hangot Borsod, Gömör, Nógrád, Hont megyékben és Heves megye északi részében ejtik; akár
milyen irányban távozunk e vidékről, annál inkább fogy az ly s helyet ad a j-nek, nyugaton Pozsony megyében pedig az l-nek.
E jelenség egy másik példája a hosszú és rövid hangzók használata. Az ország nyugati része a rövid, keleti része pedig a hosszú magánhangzókat kedveli. Soprony, Yas és Zala megyékben az i, u, ü, hangzó mindig rövid (tiz, húsz, tűz), sőt az l, r, kiesése után is rövid marad a magánhangzó : eviént, ama (alma), házbu.
A Dunántúl keleti részén már hosszú a magánhangzó, ha utána
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 19 mássalhangzó veszett el (émént, házbú),de a tőbeli i, u, üröviden hangzik egész a Dunáig. Innen keletre már hosszú ez az í, ú ü, {tíz, húsz, tűz), a Tiszán túl hosszú marad néha még ragok előtt is
(nyíllak, utat); megnyúlik itt továbbá minden magánhangzó, ha szótagzáró l, r, j előtt áll: álma, bérbe, ajtó. Erdélyben még gyakoribb a hosszú magánhangzó a tőszótagban: vidék, biztos, tűkör, mutat, múlat, bement, nyer stb.
E dolgozot harmadik szakaszában még több példát fogunk látni a nyelvjárási sajátságok ily lassú elmosódására.
Látjuk tehát, hogy az egyes nyelvjárási sajátságok csak lassanként tűnnek el és, a mit a fentebbi példákból is láthatunk, határaik nem vágnak össze, hanem gyakran keresztezik egymást.
A nj^elvjárási sajátságoknak ez a kereszteződése okozza, hogy az egyes nyelvjárásokat csak nehezen választhatjuk el egymástól s alig vonhatjuk meg köztük a pontos határokat.
A nyelvjárásokra nézve ugyanazt tapasztaljuk, a mit most az egyes sajátságok elterjedését iletőleg láttunk; mindig van egy olyan terület, a hol megvannak az illető nyelvjárás összes jellemző sajátságai teljes számban és a legkövetkezetesebben használva. Ez az illető nyelvjárás góczpontja. Innen külömböző irányokban tovább haladva ugyanazt a nyelvjárást találjuk még, csakhogy jellemző sajátságai közül némelyek elvesznek, mások ritkábban fordulnak elő, s minél jobban közeledünk más nyelvjárás területe felé, annál inkább tűnik fel az első nyelvjárásban is egy-egy a másiknak sajátságai közül. így tehát az egyes nyelvjárásokon belül új nyelvjárások képződnek, melyekben megtalálunk nehányat az egész terület legjellemzőbb sajátságai közül, de látunk mellettük újakat is fejlődni s eredetieket elveszni. És ezért nem is oszthatjuk a magyar nyelvterületet mindjárt egyes nyelvjárásokra, a melyek
nél tekintetbe vennénk minden egyes eltérő sajátságot, hanem össze kell foglalnunk előbb egyes nagyobb területeket, melyeknek nyelve a legfontosabb sajátságokra nézve egyező és így közös ere
detre s együttes fejlődésre vallanak; ezek a n y e l v j á r á s t e r ü l e t e k . E területeken belül viszont tekintetbe kell vennünk a bármi ok folytán keletkezett külömbségeket, melyek létre hozzák az egyes n y e l v j á r á s o k a t . E nyelvjárások, mint láttuk, létre jöhetnek önálló fejlődés által, idegen nyelv hatása, vagy idegenek megmagyarosodása következtében, végre az által is, hogy a külöm-
2*
20 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
böző nyelvjárásterületeknek határos nyelvjárásai átveszik egymás sajátságait, a mi által v e g y ü l é k n y e l v j á r á s keletkezik.
Tekintettel kell lennünk ezen kívül még arra is, hogy keletkez
hettek valamely nyelvjárásterületen belül más nyelvjárásterület
nek s z i g e t e i is.
9. Feladatom tehát, az, hogy a legjellemzőbb tulajdonságok alapján oszszam fel a magyar nyelvterületet egyes nyelvjárásterüle
tekre, melyeknek mindegyike, habár több nyelvjárásra oszlik is, összefüggő egységet alkosson. Nyelvjárásterületnek több egymáshoz tartozó nyelvjárásnak oly egységét kell tartanunk, a mely együt
tesen ment végig a fejlődésnek egy bizonyos fokán, s ezt a közös fejlődést egyes közös jellemző sajátságok tanúsítják. Ha tehát a magyar nyelvterületet nyelvjárásterületekre akarjuk felosztani, ilyen együttes fejlődésre valló sajátságokat kell keresnünk, melyek közösen megvannak több, máskülömben is hasonló nyelvjárásban. Még meg kell jegyeznünk azt is, hogy ilyen jellemző sajátság csak az olyan lehet, a mi újabb és közösen átélt fejlődésnek eredménye; valami régi sajátságnak megőrzése magában véve nem lehet jellemző az illető területre, mert ez a sajátság megmaradhatott esetleg több helyen, egymástól függetlenül is.
Mielőtt a magyar nyelvterületnek ily forma felosztásához fognánk, külön kell választanunk a székelt) nyelvjárásterületet, mint a melynek külön fejlődéséről történeti bizonyítékok is tanús
kodnak, s földrajzi helyzete is különválasztotta a többi magyar
ságtól. Ez a nyelvterület több sajátságot együttesen fejlesztett ki, a mi már eredeti egysége mellett bizonyít. Ezen kívül láttunk példát arra is, hogy a székely területen belül ismétlődik egyes nyelvjárási sajátságoknak oly forma keletkezése és elterjedése, mint a magyar nyelvterület egészében. Itt is van ö-ző és é'-ző vidék, melyek csak lassanként mennek át egyik a másikba; továbbá a székelység egy részében szintén elvész a szóvégző l, míg a másik felében megmarad, épúgy mint a magyarországi nyelvjárásokban.
Ennek következtében magán ezen a nyelvjárásterületen belül egyes vidékek fontos sajátságokra nézve is eltérnek egymástól, és így több székely nyelvjárást kell megkülömböztetnünk.
Külön választva így a székely nyelvjárásterületet, a magyar nyelvterületnek többi részét több nyelvjárásterületre kell oszta
nunk. Az osztályozás alapjául mi is azt vehetjük első sorban, hogy
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 21 hogyan bántak az egyes vidékek az e hanggal. Ott a hol a külöm- böző vidékek e hang használatára nézve eltérnek egymástól, az e volt az eredeti hang, melyet a magyarság legnagyobb része meg
őrizett ugyan, de egy másik, szintén nagy része megváltoztatott. Az é hang megőrzését magában véve nem tekinthetjük jellemző saját
ságnak, mert ezt megtehette több nyelvjárás egymástól függetlenül is. Annál jellemzőbb, ha egy nagy vidék egyformán változtatta ezt a hangot. így válik ki a magyarság köréből az a terület, melyen az e helyén a megfelelő ajakhangzót, az ö-t ejtik. Ez az e átvál
tozása ö-vé nem egyszerre történt, hanem csak lassanként terjedt el az illető területen s változtatta ö-vé kevés kivétellel az összes ö-ket. A magyarság egy más részén, mint fentebb is láttuk, szintén kezd terjedni az ö-zés, de még nem vált ily általánossá, s csak bizonyos helyzetben használnak ö-t, másutt megmaradt az ö.
Külön nyelvjárásterületnek kell tehát tartanunk azt az egész vidé
ket, a hol az ö teljesen elnyomta az ö-t; ez az úgynevezett ö-ző vidék, mely magában foglalja a Kis-Kúnságot, Szegedet és vidékét,, továbbá a Duna mellékének egy részét (Sárköz) és Baranya és Somogy megye déli részét. Ezt a területet nevezem alföldi nyelv- járásterületnek*)
Az e az ország más részében úgy fejlődött, hogy nyíltabbá vált s egybeesett az e hanggal. így ejtik ezt a Tiszán túl a Marostól északra, továbbá a Tiszán innen Zemplén és Abauj megyéktől keletre, végre Erdélynek nyugati részén a nem székely vidékeken.
Habár az e hang nyíltabbá válása közös fejlődés eredménye, mégis kétfelé kell választanunk ezt a területet. A Királyhágón inneni rész úgy állapodott meg, hogy az e nyíltabbá vált, azomban a többi középső nyelvállású rövid hangzó (o, ö) megmaradt válto
z a tla n t. Ellemben a Királyhágón túli részen még ma is működni látjuk e hatást. Ott nemcsak az e vált nyíltabbá, hanem nagyrészt az o-ból is a lett, sőt Küküllő megyében az ö is nyíltabb te-ve vált.
Az erdélyi rész nyelvjárása még több más sajátságra nézve is eltér
*) «Alföldi» nyelvjárásterületnek azért nevezem, mert nagyobb része az Alföldön van és mert az ó’-zést többször nevezték már alföldi sajátságnak. Az egyes nyelvjárások területe külömben sem vág teljesen egybe a földrajzi területekkel, az elnevezésnél tehát bele kell törődnünk a fogalmaknak néha megszorításába, néha kitágításába.
22 I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS.
a Királyhágón inneni vidék nyelvétől, úgy hogy az e-zovidéket két nyelvjárásterületre kell osztanunk: a magyarországi részt nevezem északkeleti nyelvjárásterületnek, az erdélyit pedig király
hág óntúli nyelvjárásterületnek.
Az eddig említett nyelvjárásterületeket külön választva, meg
marad a magyar nyelvterületnek egy nagy része, mely az éhangot eredeti alakját an őrizte meg. Ez azomban, mint már említettem, nem tekinthető oly jellemző sajátságnak, a mi egybefűzné ezt a területet. Külön válik első sorban a palócz vidék s a vele szom
szédos nyelvjárások nyelve, mely sok tekintetben külömbözik a többi magyarságétól, így különösen abban, hogy az ésohasem enged helyet az ö-nek; jellemző sajátságai még az a, áés a két
féle eredetű éhangnak a köznyelvitől eltérő ejtése; az é, o hangok gyakori használata e, a helyén, a palatális mássalhangzók kedve
lése, és hogy az ly hangot is ejti. Ez a nyelvjárásterület Zemplén megyétől nyugatra terül el a Tisza és Duna fölött egész a nyugati
határszélig. Ezt nevezem északnyugati nyelvjárásterületnek.
A Dunától délre eső s a Tiszántúlról egész hazánknak nyu
gati határáig terjedő többi é-ző vidékek abban is külömböznek az északnyugati nyelvjárásterülettől, hogy bizonyos helyzetekben helyet engednek az ö-nek, tehát kis részben ö-zők. Ezen a terüle
ten a Duna némileg választó fal s a jobb és bal partján lakó ma
gyarság nyelve sokban eltér egymástól. A Dunán inneni rész, melyhez a Tiszántúl egy kis része is tartozik, a hosszú magán
hangzókat kedveli s az ly helyén mindigy-t ejt; egyéb sajátságai
ban is gyakran a vele érintkező ö ző vidékkel egyezik. Ide tartoz
nak a Dunától keletre eső e-ző vidékek; ezt nevezem duna-tiszai nyelvjárásterületnek.
A dunántúli részt is két nyelvjárásterületre kell osztanunk.
A nyugati rész (Soprony, Vas és Zala megye) igen kedveli a rövid magánhangzókat, az ly helyén /-1 ejt, a szóvégi l mindig elmarad s a, ehelyett a szó végén zártabb hangot ejt ( o, é, ö). Ezt nevezem nyugati nyelvjárásterületnek. A Dunántúl keleti fele egyezik ugyan több tekintetben a nyugatival, de az l kiesésekor már hosszú hangzót ejt, a szóvégző l néha megmarad és é, ö-t sem ejt a szó végén. Ezt nevezem dunántúli nyelvjárásterületnek.
Ezek szerint az egész magyar nyelvterület nyugatról keletre
I . ÁLTALÁNOS OSZTÁLYOZÁS. 23 s onnan északra menve, de a székelyt külön utolsónak hagyva, a
következő nyolcz nyelvjárásterületre oszlik : I. Nyugati nyelvjárásterület.
II. Dunántúli nyelvjárásterület.
III. Alföldi nyelvjárásterület.
IV. Duna-tiszai nyelvjárásterület.
V. Északkeleti nyelvjárásterület.
VI. Királyhágóntúli nyelvjárásterület.
VII. Északnyugati nyelvjárásterület.
VIII. Székely nyelvjárásterület.
MÁSODIK SZAKASZ.
A z e g y e s n y e l v j á r á s o k .
Az eddigiekben láttuk, hogyan oszlik fel a magyar nyelvterü
let nyolcz nyelvjárásterületre. Szükséges azomban, hogy nyelvjárá
saink képének ne csak körvonalai legyenek meg, hanem hogy lássuk azt is, mikép oszlanak fel a nyelvjárásterületek egyes nyelv
járásokra, továbbá szükséges még, hogy kiszínezzem az egészet az egyes nyelvjárásoknak minél hívebb rajzával. Egyúttal okadatol- nom kell részletesebben is a fentebbi osztályozást, kimutatva, hogy nyelvjárásaink jellemző sajátságai csakis ezt az osztályozást teszik elfogadhatóvá. Ebből a szempontból tekintve fogom jelle
mezni az összes magyar nyelvjárásokat, a mennyiben ez az eddigi források alapján lehetséges. De előre is ki kell jelentenem, hogy czélom nem az, hogy minden egyes nyelvjárást részletesen leírjak, minden egyes sajátosságát bőven fejtegessem, hanem csakis az, hogy kimutassam helyét a magyar nyelvjárások körében. Tehát inkább az egyes nyelvjárásterületek közös sajátságait fogom kiemelni, a melyek egységgé fűzik össze a hozzá tartozó nyelvjárásokat; ezek
nél pedig az eltérő sajátságokra fogok utalni, melyek őket külön nyelvjárásokká teszik.
Az egyes nyelvjárásokat leírva, felhasználtam mindazt, a mi róluk irodalmunkban eddigelé megjelent, és pedig nemcsak az egyes nyelvjárástanulmányokat, hanem feldolgoztam erre a czélra a Magyar Nyelvőrben és másutt megjelent összes népnyelvhagyo
mányokat is. Még ez sem lett volna elég arra, hogy a rajz tökéletes legyen és kiterjeszkedjék az egész magyar nyelvterületre, miután sok helyről semmi adat sem látott napvilágot, több vidékről pedig csak hiányos és megbízhatatlan adatok. Hogy munkám minél
