Prokopios uzurpációjának társadalmi alapjai

Dr. H A H N I S T V ÄN főiskolai t a n á r:

PROKOPIOS UZURPÄCIÖJÄNAK TÁRSADALMI ALAPJAI

Prokopios, a Constantinus család utolsó sarja , Valens ellencsászá- raké n t 365 szeptember 28-án vette fel a császári bíbort és nyolc hónapi

— kezdeti szakaszában feltűnően sikeres — harc után 366 m á j us végén esett árúlá s következtében ellenségeinek kezébe fll. Az usurpato r tör- ténete, aki tiszavirágéletű u ra lm ána k első hónapjaiba n a birodalom keleti területeine k jelentős részét : Thrákiát, csaknem egész Kisázsiát és magát a fővárost is uralma alatt tartotta , felkeltette kortársaina k és az utókorna k érdeklődésé t egyaránt. A IV. század nagy kortárs - történetírója, Ammianus Marcellinus hosszú fejezetet szentel neki.

Bőve n foglalkozik szerepéve l Zosimos is, aki Prokopiosró l szóló fe j e- zetben a korai V. század pogány történetírói.ának, Eunapiosnak ma m á r csak töredékekbe n meglévő m u n k á j á t használhatt a fel [21. Sze- mélye mellett nem megy el közömbösen az ú j a b b kutatá s s em [?]

Mindennek ellenére a trónbitorlás történelmi, társadalm i hátterének tisztázása mind mostanái g nem t ört ént meg kielégítő mértékben . A pol- gári t udomán y — bár l á tja a Prokopios mögött felsorakoz ó társadalmi erő k széles skáláját, fellépésében é s kezdeti sikereiben elsősorba n a dinasztikus gondolat érvényesülésé t keresi [41. A szovjet t udomá n y ezzel szemben joggal mutatott rá a thrákiai és kisázsiai parasztsá g támogatásának jelentőségér e Prokopios mozgalmába n és annak kezdeti sikereiben [5]. A Prokopiosszal foglalkozó szovjet kutatók emez e red - ményé t teljesen á t vehet j ük , de ki kell egészítenünk olyan tényekkel, amelyek pontosabban határozzák me g uzurpációjána k történeti helyé t és jellegét.

Vizsgálódásun k kiinduló pontja az a tény, hogy Prokopios fellé- pése alapvetőe n nem-katonai, hane m polgár i jellegű. Julianus császá r halála után , félve az üldözéstől, vidéke n és egyes nagyvárosokban , Chalkedonban és Konstantinápolyban rejtőzött . Itt ismerte meg a Va- lentinianus dinasztia szempontjából kedvezőtlen közhangulato t [61 és e rr e támaszkodva öltött e fel 365 ny ar án a császári bíbort.

Felesleges a Prokopios felkelés sorsfordulatait , a kezdeti meg-

lepően gyors sikerektől a váratla n árúlás álta l előidézett bukásig rész -

letesen taglalni. A két, rendelkezésünkre álló terjedelmesebb, össze-

függő forrás: Ammianus Marcellinus és Zosimos közlései egymással

lényegükbe n összhangban vannak. Csak azokat a mozzanatokat kell

kiemelnünk , amelyek Prokopios felkeléséne k társadalm i hátteré t képe-

sek megvilágítani.

Forrásaink r évé n Prokopios híveinek: alvezéreine k és segítőtár- sainak, másrész t pedig ellenfeleinek egész sorát személy szerint ismer- jük . Jórészükről a puszta néven kívül egyebet nem t udunk . Egyikük - más iku k személyi körülményei azonban 'bizonyos következtetésekr e adnak lehetőséget.

Prokopios hívei:

1. Stratégius, v o l t mi l e s p a l a t í n u s, k é s ő bb k o n s t a n t i n á p o l yi s e n a t o r , a k i P r o - k o p i os t b u j k á l á sa i d e j én h á z á b an r e j t e g e t t e . N e v e és t á r s a d a l mi á l l á sa a l a p j án j ó m ó d ú, görög s z á r m a z á s ú e m b e r n e k t a r t h a t j u k . N e m t u d n i , m i k o r t á v o l í t o t t ák e l a c s á sz á ri t e s t ő r g á r d á b ó l. S é r tő d öt t sé ge, e ll en z éki á l l á s p o n t ja a r r a vall, hogy ez V a l e n t i n i a n u s és V a l e n s t r ó n r a l é p é s e k or t ö r t é n h e t e t t. Ez e s e t be n f e l t e h e t ő, hogy a n n a k i de jén J u l i a n u s k ö r n y e z e t é h ez t a r t o z o t t [7].

2. Phronemius, P r o k o p i o s p r a e f . u r b i C o n s t a n t i n o p o l i - j a és

3. Euphrasius, u g y a n c s a k P r o k o p i o s á l t al k i n e v e z e t t ma g i s t e r o f f i c i o r u m . M i n d k e t t e n galliai s z á r m a z á s ú és r e t o r i k u s m ű v e l t s é g ű e m b e r ék [8],

4. Araxius, J u l i a n u s b iz a lma s h ív e, volt v i c a r i u s . P r o k o p i o s a p r a e f . p r a e t . Or. r a n g j á ra e m e l t e [9].

5. Andronicus, e lő k e l ő k o n s t a n t i n á p o l yi c s a l ád s a r j a , L i b a n i o s b a r á t j a; p o g á n y; volt c o n s u l a r i s Ph o e ni c es 110], Pr o k o p i o s f e l k e l é s é be a n a g y b á t y j á v a l, N e b r i d i u s s a l v a ló s z e m é l y es e l l e n t ét m i a t t k e v e r e d e t t be le; h a m a r o s a n c o n s u l a r i s B i t h y n i a e , m a j d v i c a r i u s T h r a c i a r u m r a n g j át vi se l te . A felikelés l e v e r é se u t án a k e v é s s z á m ú k i v é g z e tt l i s t á j á ra k e r ü l t.

6. Helpidius, J u l i a n u s b i z a l m a s h í v e; az a p o s t a t a h a t á s á ra a k e r e s z t é n y s é g et p o g á ny val lá ssal c s e r é l te f el s az u t ó b b i b an igen b u z g ó n ak m u t a t k o z o t t . A c sá sz ár p e r z s a h a d j á r a t á b an is részt ve tt . P r o k o p i o s b u k á sa u t án v a g y o n a e lv es zt é sé vel és b ö r t ö n n el b ű n h ő d ö tt 111].

7. Heraclius, c i n i k u s f ilozófus. J u l i a n u s u r a l m a a l a t t hozzá k e r e s e t t kö z e l e- dé st, d e n e m n a gy e r e d m é n n y e l. A c s á s z ár az ő e s z m éi ellen í r ta VII. s z á m ú beszé- dé t. P r o k op i os f e l k e l é se i d e j én a z o n n a l hozzá c s a t l a k o z o t t [12].

8. Hyperechius, j ó m ó d ú d e c u r i o - s z á r m a z é k, e l b o c s á t o tt a p p a r i t o r c a s tr e n si s , L i b a n i o s t a n í t v á n ya és p á r t f o g olt j a . A r étor a n n a k i d e j én v á l l a l k o z o tt a r r a , hogy őt J u l i a n u s k ö r n y e z e t é be j u t t a t j a és e r r e a c s á s z ár k or a i h a l á la m i a t t m ár n e m k e r ü l h e t e tt sor. P r o k o p i o s s e r e g é b en egy k a t o n a i e g y ség p a r a n c s n o k a , m i n t ilye n, f o g s á g ba esett és v a l ó s z í n ű l eg h a l á l l al lakolt [13],

9. Eugenius, V a l e n s a l a t t e l b o c s á t o tt u d v a r i e u n u c h , a f e l k e lés egyik kez- d e m é n y e z ő je [14].

10. Gomoarius, V e t r a n i o a l a t t t r i b . s c u t a r i o r u m , m a j d J u l i a n u s ga llia i c a e sa r i u r a l m a i d e jén m a g i s t e r mi l it um , k é s ő bb a z o n b a n , á r u l ás g y a n ú ja m i a t t e l v e s z t e t t e J u l i a n u s b iz a lmá t. C o n s t a n t i u s h o z c s a tla k oz ot t , a k i a z o n b a n s z i n tén n e m m é l t á- n y o l t a sz olgá latait, í gy 361 óta m a g á n e m b e r k é nt élt. P r o k o p i o s h o z c sa t la k oz o tt , d e a dö nt ő ö s s z e c s a p ás i d e j én c s a p a t a i v a l á t m e nt V a l e n s t á b o r á b a. Á r u l á s á v al k e z d ő d ik P r o k o p i o s b u k á sa [15].

11. Agilo, a l e m a n m s z á r m a z á s ú k a t on a t is z t . J u l i a n u s k ö r n y e z e t é h ez t a r t o z o t t , e g y i k e volt a c s á s z ár á l t al C o n s t a n t i u s hívei e ll e n sz e r ve ze t t 6 t a gú c h a l k e d o n i v i z s g á l ó b i z o t t s á g n a k. J u l i a n u s h a l á la u t án m é ly k e g y v e s z t e t t s é g b en é l t. P r o k o - pi os ho z c sa tla koz ot t , k é s ő bb p e d i g á r u l ó ja le t t [16],

12. Hormisdas, a per zsa k i r á l yi h áz r o ko n a , a k i n e k a t y j a R ó m a - b a r át m a g a - t a r t á sa m i a t t h a g y t a e l h a z á j á t. P r o k o p i o s a l a t t p r o v i n c i a i h e l y t a r t ó s á g ot v á l- l a l t [17],

13. A tungricani és

14. divitenses k a t o n a i a l a k u l a t o k t a g j a i , a k i k e l s ő k k é nt c s a t l a k o z t a k P r o k o - pioshoz . M i n d k ét a l a k u l a t n e v é b ől (köve tke zte tve — galliai e r e d e tű volt. Az e lőb- b i e k a Galli a B e l g i c a - b e l i t u n g r i törz sből (v. ö. m a i Tonger n), a z u t ó b b i ak a z u g y a n c s a k galliai D i v i t i a (mai D e u t z ) v á r o s b ól k e r ü l t ek k i . A No ti ti a d i g n i t a t u m ( Or i e ns VIII . 4,43) d i v i t e n s e s G a l l i c a n i né ven e m l í ti őket [18],

400

P r o k o p i o s t ö b bi s z e mé l y es h í v é r ől ( R u mi ta l c a , ALiso, F l o r e n t i u s , B a r c h a l b a , st b. ) oly k e v és a d a t u n k va n, h o g y e z e k n e m a d n a k a l k a l m a t s e m m i nő k ö v e t-

k e z te t é sr e.

Prokopios ellenfelei:

1. Sophronius, k e r e s z t é ny v a l l á s ú nótá r ius, aiki e lső nek h o z o t t h í rt V a l e n s n ék a f e l ke l és k i t ö r é s é r ől [20].

2. Nebridius, a m ár e m l í t e tt A n d r o n i c u s n a g y b á t y j a, C o n s t a n t i u s r égi híve, 360-ban m i n t pr a e f p r a e t . G a l l i a r u m J u l i a n u s s a l igen r ossz v i s z o n y b a n volt és c s a k a c s á sz ár h a l á la u t á n, 365-ben k a p o t t k i n e v e z é st a p r a e f . p r a e t . O r i e n t i s tisz tségé re. P r o k o p i o s l e t a r t ó z t a t t a, s a ttól k e z d v e n y o m a v e sz e tt . F e l t e h e t ő en a b ö r t ö n b en p u s z t u l t el [21].

3. Caesarius, kiliikiai s z á r m a z á s ú, 365-ben, m i n t K o n s t a n t i n á p o ly p r a e f e c t u s át t a r t ó z t a t ta l e P r o k o p i o s [22].

4. Clearchus, e lőke l ő s z á r m a z á s ú pogány, C o n s t a n t i u s h íve és J u l i a n u s e llen- f ele. J u l i a n u s h a l á la u t án J o v i a n u s n e v e z t e k i a v i c a r i u s Asia e r a n g j á ra [23],

5. Maximus, g a z d a g »ph iloso phus «, J u l i a n u s jó b a r á t j a. Az a p o s t a t a c sás zár a l a t t b e f o l y á s át k e r e s z t é n y ek d e n u n c i á l á s á ra és h a t a l m a s v a g y on g y ű j t é s é re hasz- n á l ta fel. E z é rt J u l i a n u s h a l á la u t án a t ö m eg c i r k u s z i t ü n t e t é s é k en k ö v e t e l te me g - b ü n t e t é s é t, a k a t o n ák m e g l i n c s e l é s s el f e n y e g e t t é k. V a l e n s előbb s ú l y os p é n z b ü n- t e t é s re ítélte, s amilkor a z t n e m f i z e t t e meg, s ú l y os k í n z á s o k n ak v e t e t t e a lá. K é s ő bb m é g is m e g k e g y e l m e z e t t n e k i . P r ok o pi o s a Ikorábbi p é n z b ü n t e t é st b e a k a r t a r a j t a h a j t a n i , ezzel a »p h il o so p hu s «-t s z e m b e f o r d í t o t ta m a g á v a l. P r o k o p i o s u s u r - p a t i ó j á n ak i d e j ét b ö r t ö n b en t ö l t ö t te és csak annalk b u k á sa u t án s z a b a d u l t . N é h á ny é v v el k é s ő bb b e l e k e v e r e d e t t a T h e o d o r u s - f é le a n t i o c h i a i t r ó n b i t o r l á si k í sé r le tb e, e z v ég ül é l e t é be Ikerült. 372-ben k i v é g e z t ék [24],

6. Equitius (vagy Aequitius), p a n n o n s z á r m a z á s ú m a g i s t e r u t r i u s q u e mili - t i a e p e r Tllyricum, a f e l k e l és i d e j én V a l e n t i n i a n u s e g y i k t á m a s za m a r a d t [25].

7. Serenianus, i ' l y r s z á r m a z á s ú, V a l e n t i n i a n u s »-vad e r k ö lc se i he z « hasonló, e n g e s z t e l h e t e t l e n f e l f o g á s ú, m a g i s t e r e q u i t u m , a feLkelés vé gén M a r c e l l u s (kezei k ö z é esett , aki k i v é g e z t e t te [26],

8. Arbetio, C o n s t a n t i u s e g y k o r i n a g y n e v ű, mái- n y u g á l l o m á n yt é l v e z ő ma g i s - t e r n r il it uma , a k i P i d k o p i o s i n d o k o l a t l a n p r o v o k á c i ó ja m i a t t m e n t át V a l e n s t á bo- r á ba és s z e m é l y es b e f o l y á s á v al h o z z á j á r u lt a h a d s e r e g h a n g u l a t á n ak me g v á l t o z- t a t á s á h oz [27].

9. Lupicinus, J u l i a n u s e l l e n f e l e , a n n a k g al liai c a e s a r i t e v é k e n y s é ge i d e j é n.

J o v i a n u s m a g . e q u i t u m p e r O r i e n t e m r a n g j á ra e m e l t e ; a f e l k e l és i d e j én V a l e n s e g y i k h a d v e z é re v o l t [28].

Prokopios többi személyes ellenfeléről (Julianus comes, Vado- marius »ex duce et rege Alemannorum«, Arinthaeus stb.) adataink semmitmondóak.

A felsorolt tények és személyi adatok ném i világot vetn e k Proko- pios híveine k és ellenfeleinek táborára .

Prokopios hívei elsősorba n Julianus egykori környezetébő l kerül- tek ki, éspedig: a) Valens uralkodás a alatt politikai vagy vallási okok- ból kegyvesztett é vált emberek, b) rétorok , filozófusok és környezetük tagjai, c) a galliai udvari klikk tagjai és hozzáju k közelálló személyek.

A »galliaiak« szembenállás a az »illvrekkel« meggyőzően m u t at j a a politikában érvényesülő partikularisztikus jellegű és a birodalom kez- dődő szétesésére valló klikk-szellemet. Maga a Constantinus dinasztia, de különöse n Julianus, szoros galliai kapcsolatokkal rendelkezett, míg a Valentinianus dinasztia az illyricumi elemet juttatta egy időre elő - térbe. Az udvarban és a hadseregben meglévő gallus elemek féltékeny -

2 6

sége egyik mozgatóerej e volt Prokopios felkelésének . — A fentie k után várhat ó lett volna, hogy Maximus is Prokopioshoz csatlakozzék. Ket- t ő j ü k közül Prokopios volt a t á ma d ó fél azzal, hogy a má r régebben kivetett súlyos pénzbüntetés t től e be akarta hajtani. Ennek célja a pénzszerzése n kívü l az is lehetett, hogy ettől a közgyűlöletbe n álló személytől nyilvánosa n elválassza magát.

Prokopios ellenfelei, ill. Valens híve i részben Constantius egy- kori hívei és Juli an us régi ellenfelei, részben pedig illyr és pannónia i származású személyek soraiból került e k ki.

Ezek a ténye k Prokopios fellépésé t bizonyos fokig ú j színben t ü n - tetik fel. Usurpatiója nem, vagy legalábbi s ne m elsősorban constanti- nusi-dinasztikus jellegű, hiszen éppe n Constantius volt leghűségeseb b emberei fordultak vele szembe. Sokkal erőteljesebbe n érvényesü l fel- lépésében a Julianus p á r t i restauráció igénye. Mindenesetre egy fontos eltéréssel : Prokopios — óvakodva a Julianus által elkövetett hibáktó l - — minden, a kereszténységgel szemben provokáló lépéstől tartózko- dott. Ez is közrejátszott a denunciáns hírében álló Maximussal szem- ben elkövetet t el járá sá ban . Bá r pogányok elég nagy számba n csatla- koztak hozzá, pénzverése megőrzi a keresztény szimbólumoka t [281.

A vallási ellentétek Prokopiosszal kapcsolatban egyik táborba n sem került e k előtérbe.

Az egyes személyek szerepér e vonatkozó adatokat kiegészítik az egyes társadalmi csoportok magatartásával kapcsolatos ismereteink.

Az eseménye k menete azt mu t at j a , hogy elsődlegese n a keleti területek polgári lakosságának megmozdulásá t kell az usurpatióban látnunk , mí g a hadsereg egyes kötelékeinek, bá r nélkülözhetetlen, de csak másod - lagos szerepük volt. Prokopios előszö r a polgári — éspedig közvetlenül a konstantinápoly i és chalkedoni — városi lakosság közhangulatá t igyekezett kifürkészni [29]. Ammianus szerint csak akkor gondolt arra, hogy »elegendő had i erőt gyűjtsön« , amikor sikereiné l fogva má r azt hihette, hogy p á r t j a szilárdan meg van alapozva. (»Ubi per haec et similia factio f i r m i t e r videbatur composita«) [30],

Forrásaink továbbá arról értesítenek , hogy Prokopios mellett fog- laltak állás t a keleti nagyvárosok plebejus tömegei is. Bár kikiáltása - kor Ammianus közlése szerint »a nép nem mu tat ot t sem ellenkezést , sem lelkesedést« , ez a nép mégis hamarosan »nekimelegedett« [311 és az usurpat or »akadozó és elhaló hangon elrebegett « bemutatkozó beszé- dé t már »a csőcselék viharos éljenzéssel« fogadta — nyílván nem a beszé d rétorikus he vének hatására. Az ú j császár első hívei »hitvány csemegeárusok, a császári palotábó l s a hadseregből eltávolítot t szemé- lyek voltak« [32]. Felfegyverezték a rabszolgákat is és az önként jelent- kezőkből kevés fáradságga l nagy tömege t gy űj t ö t t e k egybe [331. A köz- nép, vagy ahogy Ammianusszal arisztokratikus szemlélete mon datja,

»a né p söpredéke« (ex vulgari faece nonnulli desperatione consiliisque ductantibus caecis) csatlakozott a bitorlóhoz , míg »fényes nev ű f érf i a k (quidam orti splendide) a halál és számkivetés örvényébe süllyedtek.«

De már Zosimos tudósítása szerint «a nagy lázongás az egész város t

hatalmáb a kerítette« [34], Ezek u t án joggal mo n d h atj a Libanios, hogy

»az a nagy váro s [Konstantinápoly] szívesen fogadta ama tyrannosnak [Prokopiosnak] merészségét és lakossága sok mindent tett és mondott, amivel anna k a zsarnoknak elbizakodottságá t táplálta-« [35]. A főváros közvéleményét röpirato k is befolyásolták [36], — mindez eléggé indo- kolja a fővárosi lakosság tömege i között uralkodó »hatalma s lázongást« . A mozgalom Konstantinápolyo n kívü l hamarosan magával ragadta elsősorban az Oriens több i városait is. Megnyerésükre Prokopios egyéb- ként is súly t vetett. Ammianus azzal magyarázza a kezdeti sikerek után i váratla n bukását, hogy sikerei csúcspontján, ahelyett, hogy gyors katonai döntést igyekezett volna kierőszakolni, propaganda-kőrútr a indult egyes asiai városok megnyerésére (erga alliciendas quasdam civitates Asiae) [37]. Kivételes elszántságga l harcoltak Prokopios olda- lá n Chalkedon és Kyzikos lakói. Amikor Valens Chalkedon ostromához fogott, »a város falairól szitkokat. szórtak r á és csúfolódv a sabaiarius - na k hívták — sabaia ui. Illyricumban a szegény emberek itala, amelyet árpából vagy másfél e gabonábó l kotyvasztanak« . A gúnyolódó szavak a borivó görögök megvetésé t is kifejezik a sörivó illyr »barbárokkal«

szemben. A védő k ellenállása itt visszavonulásra is késztett e Valen- set [38]. Az epizód nemcsak a védők elszántságára , h a n e m a Prokopios féle mozgalom »antipannon« jellegére is élénk f ény t vet. Ammianus közléséből n e m derü l ki, a váro s polgárai, vagy a Prokopioshoz csatla- kozott hivatásos katonák , pl. a galliai tungricani et divitenses aj káról hangzottak-e el a merész gyalázkodások. Annyit tud unk , hogy Chalke- don plebejus lakossága kitart ot t mé g a bu ko t t usurpator halála után is ann ak ügy e mellett. Marcellus, Prokopios rokona itt ragad hatt a magá- hoz egy időr e — ahogy Ammianus m o n d j a — »néhán y elvetemül t ember lármás támogatásával az uralkodásna k valami szánalmas árny é- kát« [39].

A váro s Marcellus veresége után súlyosa n bűnhődött, falait Valens lerombolta, éspedig — mint az V. századi egyháztörténet i író, Sokrates és a késői, de jó forrásanyagot felhasználó Zonaras mon dj á k , »azért , mert polgára i Prokopios p á r t j á n állottak« [40]. Mindezek utá n teljes joggal tét ele zhet jü k fel, hogy a város fegyveres védelmébe n is rész t vettek anna k polgárai . A Chalkedonra vonatkoz ó adatok bátorítana k arra a feltevésre , hogy minden esetben, ahol a Prokopios pár t makacs ellenállásár a vonatkozó adatokkal rendelkezünk , n e m csupá n az ott elhelyezett helyőrség, h ane m a polgári lakossá g fegyveres ellenállására is kell gondolnunk: Kyzikosban, Nikaiában, Philippopolisban és másut t [41]. Libanios kb. másfé l évtizeddel e felkelés ut án azt mond- hatta, hogy anna k leverése »a városokat teljes romlásba döntötte« [42],

— nyilván a más forrásokbó l is ismert megtorl ó intézkedésekre gon- dolva.

A falusi lakossá g nagy tömegei is támogatták Prokopiost. Ammi- anus arról tudósít , hogy Prokopios sikerei csúcspontjá n »minden ellen- állás nélkül , sőt a lakosság készsége s beleegyezésével bát ra n terjesz- kedhetett volna a keleti ta rt omán yokb an , amelyek elégedetlenek vol- tak a szigorú kormánnya l és ezér t türe lmetl enü l v ár ta k valamely vál - tozást« [43], Lupicinusnak, Valens hadvezéréne k gyors lykiai előre -

22*

nyomulásá t a helyi lakossá g ellenséges hangulata akadályozt a meg [44}.

Julius comesnek, a t h rá ki a i haderő k parancsnokána k letartóztatás a után Prokopios »vérontás nélkül n y er t e meg Thrákia harcias népeit«

— nyilván nemcsak az itt állomásozó zsoldos katonaságot [45]. Dmitr ev találó értelmezés e szerint [46] a Rómaión taqmata mellett említet t barbarón pléthos a t h r á k i a i barbá r eredetű colonusok (laetusok) t ö m e - geire utalt. Teljesen helytáll ó tehát a szovjet ku tató kna k [47] az a fel - fogása. amely a Prokopios fél e felkelésbe n a kisázsiai parasztok, a b ar - bár zsoldosok, a colonusok és rabszolgák mozgalmát látja , — ezt a meg - állapítást kiegészítve azonban feltét lenü l melléjü k kell helyezni a t er ü- let plebejus városi lakosságát is. Prokopios felkelése olyan mozgalom, amelyben a városi és falusi plebejus elemek egymás oldalán vettek részt , azonos célok érdekében.

Itt azonban n é h á n y fe nnt artássa l is kell élnünk . Megtévesztő len ne a Prokopios felkelésben kizárólag a falusi és város i alsó rétege k moz- galmát l átnunk . Valens apósának , Petronius patríciusnak közfelhábo- rodás t okozó tevékenysége »a szegény vagyonúakat éppúg y sú j t ot t a , mint az előkelőket» [48], A senatusnak egyes, igaz, hogy jórész t jelentékteleneb b tagj ai , köztük pl. a mozgalom kitörése körül bábás- kodó Strategius konstantinápolyi senator, azonnal csatlakoztak hozzá [49]. Előkelő származású személyeke t küldött követkén t az Istroson t ú l lak ó »skytákhoz« [50]. A felkelés leverés e után több hívé t vagyonelkobzásr a ítélték [51] — nyilvá n n e m a szegények közül . Az udvari nemessé g egy részéne k Prokopioshoz való csatlakozásár a Dmitrev is r á m u t a t o t t [52], Prokopios a Constantinusok egy oldal- ágának, származására büszke tagja volt. Bá r fellépéseko r a széles t öme- gek elégedetlenségér e és rokonszenvér e épített, közvetle n céljai aligha mentek t úl azon, hogy a császári t rónt megszerezze. Az ezzel járó meg - mozdulás azonban Thrákiába n és Kisázsia egyes területei n olyan szé- leskörű , népi mozgalmat váltott ki, amelynek célja i rányomtá k bélye- güke t Prokopios t ovább i terveire és tevékenységére.

A felkelés szociáli s pr ogramj a elég határozotta n kibontakozik f o r - rásainkból ; nemcsak azokbó l a Dm itre v által is idézett egykor ú m e g - állapításokból , amelyek az usurpator híveit csőcselékne k és aljanépne k bélvegzik [53]. Themistios, bizánc i rétor a felkelés leverés e után Valens előt t tart o t t magasztaló beszédében , amelyet e szempontbó l a k u t a t á s eddig n e m használ t fel, többet és főként konkrétabba t mond ennél.

Prokopios mozgalmát egyenesen Spartacus és Crixus rabszolgafel-

keléséhe z hasonlítja , sőt azokná l is veszedelmesebbnek minősíti [54],

Prokopios és Spartacus meg Crixus felkelése között nem egy r ok o n -

vonás t fedez fel. Azok is, Prokopios is, rabszolgáka t mozgósítottak [55],

mindké t felkelésbe n súlyos vereségeket mért ek a legatusokra, pr aeto-

rokra, consulokra és imperatorokra. A rétor — ez politikai éleslátásár a

vall — ezeket a megdöbbentő sikereke t nem n éhán y vezé r egyén i

képességeivel , h an e m a lakossá g mé ly elégedetlenségéve l magyarázza,

amelyet »az átkos sykophantá k« ( = agentes in rebus) és vészthozó

pribékje i k (prosagogeusok

prosecutores) tevékenység e arra késztetett ,

hogy »szívesen fo ga dj ák a fennálló állapotok bármi lyen változását« [56],

A Prokopioshoz csatlakozott nép i tömegek kívánságai hatottak mozgalmának legalábbi s propagandisztikus célkitűzésére. Themistios szerint Prokopios adósság elengedést és földosztást hirdetett, és — ha a rétor szavait nem t e k i n t j ük t artalmatla n toposnak, valamilyen utó- pikus kommunizmust is megcsillantott hívei előt t [57]. A konkré t intéz- kedése k során mindebbő l csak kevé s valósult meg. Az usurpator ren d - kívüli adóva l súj tot t a a senatori rende t (egy hónapo n belül két évi adót h aj to t t be tőlük) [58], a kisemberek fel é ez a különbe n mogorva, szótlan f ér f i ú barátságosnak, mosolygósnak mutatkozott és ilvmódon nagy tömegeket meglepőe n rövid idő alatt a sajá t oldalára állított [59].

A tömegekne k azonban valóságos előnyöket nem n yú j t ot t , Konstanti- nápolyban pedig éppenségge l súlyos éhínsé g dühöngöt t [60] — nyilván azért, mer t a kormányzat na k sikerül t a fővárosba irányuló egyiptomi gabonaszállítmányokat megállítania . (Egyiptom soha nem állt Proko- pios ellenőrzés e alatt.)

Prokopios bukását végü l is nem a tömege k hangulatána k meg- változása, hanem merőben katonai tényezők , pontosabban: két alvezé- rének, Gomoariusnak és Agilonak tisztázatla n okokból történt átállás a idézte elő. Legelszántab b hívei, köztük a chalkedoni város i plebejus elemek — Ammianus szerint »néhán y lármá s ember« — Marcellus vezetéséve l még az usurpator halál a ut á n is kísérletet tettek a mozga- lom feltámasztására : tanúlságakén t annak, hogy egy meghatározot t személy t r ó n r a j u t t a t á sá n a k szándéká n tú lmenő szenvedélye k is f ű t ö t - té k őket [611.

Az eddig elmondottak elég meggyőzően t anúsítj ák , hogy a Proko - pios trónbitorlásá t elősegítő mozzanatok között a szociáli s törekvések- nek mind a városi , mind pedig a falusi plebejus rétegek részéről mily nagy jelentőséget kell t ulaj doníta nunk . Az eddigi kutatásoko n t úl - menően talán sikerült tisztáznun k egyrészt a falusi lakosság mellett a városi plebejus elemek erőteljes részvételét is enne k az usurpatiónak kitörésében , másrészt az ösztönösségen túlmenő , programmatikus és a szociális forradalom utópikus-kommunist a eszméivel rokon meg- határozott célokat is.

A felkelés aligha múlhatot t el nyomtalanul az uralkodók szem- pontjából sem. Petronius, Valens apósa, akinek rossz kormányzása a felkelést kirobbantotta, annak leverése utá n el tűnt a közéletből, — bár nincs adat arról, hogy a felkelés folyamá n életé t vesztette volna.

Kisebb-nagyobb jelentőségű reformok a szegénysorsú lakosság osztály- harcának tompítását szolgálták. Az adószedést kivették a curialisok kezéből és az officiumok feladatává tetté k abban a kifejezett —• bár aligha megalapozott — reményben , hogy ez megszüntet i a behaj tás visszaéléseit . Az alsó társadalm i rétegek függését a központi hatalom- tól erősített e a defensores plebis hivatalána k bevezetése. Themistius szerint a Prokopios-felkelést követő néh án y évbe n nem történ t ú j a b b adóemelés — t u d j u k , hogy a felkelé s egyik kirobbantó oka az adó - hátralékoknak Aurelianus koráig visszamenő hatályú behajt ás a volt [62]. A főváros lakosságának elégedetlenségé t kellett enyhíteniök.

az ott megindult közmunkáknak, így a Valensről és Valentinianusról

elnevezett hatalmas vízvezetéknek, amelynek építése 372-ben fejező- döt t be [63].

Az asiai városok gazdaság i helyzetét bizonyos fokig rendezte a f un d i rei publicae-bó l eredő jövedelmü k egyharmad részének visz- szaszolgáltatása . A város i közhangulat javítása érdekében , ugyancsak Asiában , ismé t bevezetté k a provinciáli s ünnepi játékoka t [64]. A h ad- sereg fegyelméne k és a közkatoná k ellátásána k megjavítás a megszün- tette a katona i élelmezés körül i visszásságoka t [65].

A kegyetlen retorzió s intézkedéseken kívül [661 a felkelés t ehá t Valens és Valentinianus kormányz atá t pozitív, részben szociális jellegű intézkedések megtételér e is késztette .

J E G Y Z E T E K

[1] P r o k o p i o s f e l k e l é s é n ek k r o n o l ó g i á j á h o z: G hr o n. m i n o r a ed. M o m m s e n I. 240 1.

(a k e z d e t i d á t u m) és S o k r . : Hist. Eccl. IV. 8., 9. (a végső d á t u m ).

[2] P r o k o p i o s u z u r p á c i ó j á n ak l e g f o n t o s a b b e r e d e t i f o r r á s a i: A m m . M a r c . : X X V I . 5., 8—13.; 6., 4. — 10., 6.; Zos. I V . 4.. 3. — 8., 4.; T h e m . : Or. V I I . S o k- r a t e s : H . E. IV.: 3., 5., 8., 9.; S o z o me n o s : H. E. VI, 8.

[3] P r o k o p i o s f e l k e l é s é v el k a p c s o l a t o s i r o d a l o m : S e e c k : Gesch . V. k . 46—57. S t e i n : Ge sc h. I. 270—272. P i g a n i o l : L ' e m p i r e c h r é t i en 155—156. E n s s l i n : P W . s. v.

P r o k o p i o s (uo. r é g e b bi i r o d a l o m is).

S t a j e r m a n : Viz. Vr . V I I . (1954.) 329. 1. D m i t r e v : VDI . 1950:1. 66—80. ( = Sz. R.

V I I I . 133. k k . f ő k é nt 136. kk.). E. E n g e l m a n n : a V o m M i t t e l a l t e r z u r N e u z e i t c. k ö t e t b e n.

[4] A c o n s t a n t i n u s i - d i n a s z t i k u s jelleget h a n g s ú l y o z z a: P ig a n i o l i. m . 154: »la f o u l c d e c e u x , q u i r é v é r a i e nt e n c o r e l e n o m d e Constantán», — S t e i n i. m. 271. 1.:

» d u r c h. . . d e m o n s t r a t i v e s B e t o n e n s e i n e r Z u g e h ö r i g k e it z u m k o n s t a n t i n i - s c h e n H a u s e «. Se eck i. m . V. 50: P r o c o p s u c h t e se ine n v e r w a n d s c h a f l i c h e n Z u s a m m e n h a n g mi t d e r C o n s t a n t i n i s c h e n D in a s ti e a u c h dadux^-ch b e m a r k b a r zu m a c h e n , da ss e r i h r e a l t e n D i e n e r w i e d e r zu E h r e n b r a c h t e .

[5] L á sd S t a j e r m a n , D m i t r e v és az e r e d m é n y e i k et á t v e v ő E. E n g e l m a n n m e g - á l l a p í t á s a it a 3. j.- ben id. h e l y e k e n .

[6] A m m . X X V I . 6., 6—9.

[7] A m m . X X V I . 6., 5. v. ö. S e e c k : B r i e f e 284. s. v. S t r a t e g i u s V.

[8] A m m . X X V I . 7., 4.

[9] A m m . X X V I . 7., 6.; J u l i a n u s : Epist. a d . T h e m i s t i u m 259. D. ( He r t le i n p. 336., 7) s z e r i n t v a l ó s z í n ű l eg p o g á n y, v. ö. S e e c k : B r i e f e 82. 1. — J u l i a n u s a l a t t t ö bb j e l e n t ős á l l a mi h i v a t a l t v is e lt .

[10] Lib. Or. 1., 171. v. ö. S e e c k : B r i e f e 71. és kik. s. v. A n d r o n i c u s II.

[11] Seeök: B r i e f e 170. s. v . H e l p i d i u s I I. ; Ph il os t . VI I . 10.

[12] Lib. O r . 17., 16.; 18., 157.; E u n a p i u s : F H G . IV., f r g . 31., 3.

[13] A m m . X X V I . 8., 5., v. ö. S e e c k : B r i e f e 182. ikk. s. v. H y p e r e c h i u s I.

[14] Zos. IV. 5., 3.; 6., 4.

[15] Ar nm. X X I . 8., 1.; 13.. 16., v. ö. P W . s. v. G o m o a r u i s .

[16] A m m . X X I I . 3., 1.; X X V I . 7., 5., v. ö. P W . s. v. Agilo; T h o m p s o n : T h e h i s t o - r i c a l w o r k of Amim. M a r c . 74. 1.

[17] A m m . X X V I . 8—12.; a t y j a a pe r z sa t r ó n v i l l o n g á s ok k ö v e t k e z t é b en a r ó m a i a k- hoz m e n e k ü l t, m a j d J u l i a n u s o l d a l án a p e r z s a h a d j á r a t b an v e t t r é sz t: A m m . X V I . 10., 16.; X X V I . 1., 12.; 1., 8.; 2., 4. — S o l a r i : La crisi del i m p e r o I. k . a r r a go ndol , hogy H o r m i s d a s r é s z v é t e le P r o k o p i o s p e r z s a - b a r át t e n d e n c i á j á ra v a l l ; n é z e t ét joggal v e t i e l Enssli n P W . s. v. P r ok op io s . A H o r m i s d a s a t y j á ra v o n a t k o zó a d a t o k é p p en e ll en ke ző le g, u g y a n c s a k a f e l k e l és » j u l i a n u s i « j e ll e - gét t á m a s z t j ák alá.

[18] D i v i t e n s e s : P W . s. v. D i v i t i a (IX. k. 1238—1239), T u n g r i c a n i : P W . s. v. T u n g r i II . sor. X I V . . 1357 k.) — T u n g r i és d i v i t e n s e s a z Oiriens t e r ü l e t én e g y ü tt sze- r e p e l n e k : A m m . X X V I . 6., 12.; 7., 14.; — G a l l i á b a n: X X V I I . 1., 2.

[19] P i ga n io l i. m. 155. 1. P W . s. v. L i b a n i u s . F i g y e l e m r e mé l t ó, hogy Li b . levele zése 365. k ö z e p én m e g a k a d — t a l án a z é r t, m e r t a k o m p r o m i t t á l ó l e v e l e k e t meg- s e mm i s í t e t t e.

120] Агош. X X V I . 7., 2., v. ö. Seecik: B r i e f e 279. к. S o p h r o n i u s b a r á ti v i s z o n y b a n állt Naz ianz os i G e n r g e l l y e l és Basiliosszal .

[21] A r a m . X X I . 5., 11—12.; 8., 1. Zos. IV. 6., 2. Lib. Or . 18., 110. V. ö. S ee ck : B r i e f e X X V I . 7., 4.

219.. s. v. N e b r i d i u s I.

[22] A m m . X X V I . 7., 4.; Zos. IV., 6., 2., v. ö. Se e c k: B r i e f e : 98. 1.

[23] Seecik: B r i e f e 108. к.

[24] T h e m i s t i u s : Or. V I I . (99—100). Seecik: B r i e f e 208. k k . P W . s. ν. M a x i m u s . [25] A m m . X X V I . 1., 6.; 5., 10—11.; 10., 4.

[26] A m m . XIV.. 11—2.; XV . 2., 4.; 8., 17.; X V I . 8., 13.; X V I I I . , 3., 3.; X X . , 2., 2.;

X X I . 13., 3.; X X I I . 3., 1.; X X V I . 9., 4. V. ö. T h o m p s o n : T h e hi s t o r i c a l w o r k of A m m . Ma r c . 42. Ikik., 74. к. A r b e t i o (gör. A r b e t i o n ) n e v ét A m m . e g ye s ké z- i r a t a i Ar b et io , ill. A r b i t i o - v a l írjáik át.

[27] A m m . X X . 4., 3.; X X V I . 5., 2.; 8., 4. J u l i a n u s : Ер. ad. A t h e n i e n s e s 282. D.

( He r tle i n 364., 5.).

[28] P i g a n i o l i. m. 155. 1. 3. j.

[29] A m m . X X V I . 6., 5—6.; Zos. IV. 5., 3.

[30] A m m . X X V I . 7., 8.

[31] A m m . X X V I . 6., 17.

[32] A m m . X X V I . 6., 18. és 7., 1.

[33] Zos. IV. 5.,, 5.: Αονλονς όε Tioog τούτονς όπλίβαντες, χσι orv ονπό/Μο

πάν (ρ τιληΰος ούχ δ λίγον ονναγαγόντες [34] Zos. IV. 6., 1.

[35] Lib. Or. 19., 15/a. 3fi7. ( a mi dőn a z a n t i o c h i a i ák m e n t s é g é re m ás v á r o s ak h a s o n ló c s á sz á r e l le n es m e g m o z d u l á s a it p é l d a k é nt f elhozza).

[36] Lib. Or. 20., a. 387. A l i g h a n e m e z e k r e a r ö p i r a t o k ra v o n a t k o z i k C. T h . 34., 7.

a. 365. »De f a m o s i s libéllis « k i a d o t t r e n de l e t , a m e l y a né v te l en r ö p i r a t ok sze rzőit h a l á l b ü n t e t é s s el f e ny e g e t i .

[37] A m m . X X V I . 8., 14.

[38] A m m . X X V I . 8., 12.

[39] A m m . X X V I . 10., 3.

[40] Soikr.: Η. Ε. IV. 8. (PG. 67., 476.) Z o n a r a s X I I I . 16., 31.

[41] A m m . X X V I . 8., 11.; 10., 1.; 10., 4—6.

[42] Lib. Or. 24., 13. a. 383. к. (1. а 960. j eg yz et et a be s z éd ke ltezé séhe z).

[43] A m m . X X V I . 8,. 14; C u m o b s i s t e n t e n u l l o se in o r i e n t a l e s p r o v i n c i a s e f f u n - d e r e li be nt i c u n c t o r u m a s s e n s i o n e i a m lic enti us potu isse t , avidas novitatem quandam visere taedio asperrimi imperii, qu o t u n c t e n e b a n t u r . —

A m m . m e g á l l a p í t á s a i h oz v. ö. Themisti usnai k az 56. je g yz e tb e n i d é z e tt me g- á l l a p í t á s a i t.

[44] A m m . X X V I . 9., 3.

[45] A m m . X X V I . 7., 5.

[46] Sz. R. VI II. 137. 1. Zos. IV. 7., 1—2. a l a p j á n.

[47] D m i t r e v i. h., S t a j e r m a n : Viz. v r . VI I . (1953.), 329. 1.

148] A m m . X X V I . 6—9.

[49] A m m . X X V I . 6., 18.

[50] Zos. IV. 7., 2.

[51] Zos. IV. 10., 1.

[52] I. c. 136. 1.

[53] A m m . X X V I . 6., 14. és 18.; 7., 7. és 10., 3.; Chr on. m i n o r a ed. M o m m s e n I. k.

240. 1.

[54] Or. VII . (86. CD). Ύτιερ τον Κρίνον, νηερ τον Σηάρταχον έ&ρασννετυ [55] Uo. Κ cd γαρ εχεΐνοι τ<ον όημιοττραταη' δτχλοιο ένεσχενασαν (vö. 33. j.)

156] Uo. Αίτιον öt ην και τηνιχαντα ου όνοΐν οικοτρίβων άνόρία, αλλ' άλιτήριοι σνχοφάνται και ιίαλαμναΐοι τίροοαγωγεΐς, οι σνναναγχάσαιηες 'Ιταλιώτας ατίασαν ασμένως τΐροαιέσΰαι των χαόεστηκότων μεταβολών

E zt a s zö ve get P e t a v i u s l a t i n f o r d í t á sa a 'következőiképpen t o l m á c s o l j a:

» A t q ue illa e t i a m t e m p o r e m o t us o m n i s a t q u e t u m u l t u s c a u s a n o n d u o r u m v e r n a r u m v i r t u s e x s t i t i t , se d perditissiimi s y c o p h a n t a e et e m i s s a r i i e x s e c r a n d i , q u i ea It al os c o m p u l e r u n t , o m n e m u t r e r u m m u t a t i a n e m l i b e n t e r a d m i t t e - r e n t .« Ez a f o r d í t ás és a h o z z á f ű z ő d ő ő m a g y a r á z a t: »hoc ad C r i x u m e t S p a r - t a c u m r e f e r o . Q u o r u m n o n t a r n v i r t u t e f a c t u m a ss er i t , q u a m e m i s s a r i o r u m c a l l id i ta t e a c inequitia, u t ad illos se I ta li a oimnis a d l u n g e r e t« — a f e lk e l é s e- k e t a v e z é r ek p r o p a g a n d i s t á i n ak és » e m i s sa r i u s a iηa k« t u l a j d o n í t j a. Az e r e - d e ti szöveg n e m ez t m o n d j a . A s y ik o p ha nt a i - b a n n e m n e h éz f e l f e d e z n i az a g e n t e s i n r e b u s , m á s n é v en »c ur ios i« a c s á s z á ri t i t k os r e n d ő r ök k ö z g y ű lö l e t- b e n á l l ó c s o p o r t j á t, a z u t ó b b i ak p e d i g ez ek p r i b é k j ei ( pr ose c utor e s) . I lye n k a p c s o l a t b a n e m l í ti ő k et b i b . O r . 18., 136. is. S y k o p h a n t ák és p r os a gó ge u sö k, m i n t a t y r a n n i s gy űlölt e sz k ö z ei e g y m ás m e l l e t t f o r d u l n ák elő m ár F l u t a r - c h o s n ál is: De c u r i o s i t a t e 16. (522. F — 523, A), a szöveget id éz i: S t e p h a n u s : T he s . 1. G r a e c a e VI. 1847., s. v . p r os a gó ge u s. E z a sz öveg n y í l v án e l k e r ü l te a n a g y t u d á s ú P e t a v i u s f i g y e l m é t, k ü l ö n b en n e m é r t h e t te v o l n a f é l re T h e m i s - tios célzását. T h e m , s z a v a i t e h át a domináitus vissz a é lés ei és b ű n ei á l t al k i v á l- t o t t k ö z h a n g u l a t r ól s z ó l n a k, a m e l y a z e l n y o mó r e n d s z e r » b á n m i l y en v á l t oz á- s át szívesen f o g a d t a «. — E n n y i b e n r é t o r u nk s z o k á s á h oz h í v e n, m a g a s z t a - l á s ba r e j t e t t é l es b í r á l a t ot g y a k o r o l a d o m i n á t us n é p e l n y o m ó r e n d s z e r e f öl ö tt és V a l e n s e t a f e l k e l és l e v e r é se a l k a l m á b ól b u n k ó it f o r m á b an e n n e k m e g v á l- t o z t a t á s á ra s z ó l í t ja f el. N é h á ny é v v el k é s ő b b, 368-ban, V a l e n s q u i n q u e n n á- l i á ja a l k a l m á b ól m o n d o t t V I I I . sz. b e s z é d é b en a r é t or h a so n ló, t a l án v a l a - m i v e l n y í l t a bb b í r á l a t ot g y a k o r o l t (v. ö. k ü l ö n ö s en 113—'115. la p ok a t ). — A z

agentes in rebus

{57] Them. Or. VII. (91. С): Χρεών άποκοπάς, γης αναδασμούς, τεν έπι Κρόνου και Ρέας εύόαιμονίαν τίικρα όελεάοματα τοις ντίο τούτων άλισκομένοις

Α K r o n o s és R e a a r a n y k o r á ra v a ló u t a l ás f é l r e é r t h e t e t l en c é lz ás a n n a k a l e g e n d ás i d ő s z a k n ak u t ó p i k u s - k o m m u n i s ta v i s z o n y a i r a , a m e l l y e l a f ö ld kö z ös t u l a j d o n át i s a ss z oc i á lt á k. V. ö. pl. V e r g i l i u s : Ge org. I. 126., Ног. C a r m . I I I . 24., 12. O v i d i u s : Metaim. I. 135. ík. Hésiodo s: M u n k ák és n a p o k (Bp. 1954.) a k a d é m i ai k i a d á s b a n: T r e n c s é n y i—W a l d a p f e l : A z aranyikor — mí to sz és a boldogok s z i g e t e i ; u. a.: M i to l ó g ia (Bp. 1956.), 80. 1.

158] T h e m . Or. V I I . (92. A).

[59] T h e m . Or . (91. C) uo. 90. A és 86. В.

[60] T h e m . Or. V I I . (91. D).

[61] A m m . X X V I . 10., 1—3.

[62] T h e m i s t i u s O r . 279. 1., i r o d a l o m m a l . Az ó ta: D a l m a n : De r V a l e n s - A q u ä d u ct in K o n s t a n t i n o p e l ( I n d o g e r m . F o r s c h u n g e n III., 1933.).

[64] S c h u l t e n : Z w e i E r l ä s se des K a i s e r s V a le n s ü b er d i e P r o v i n z A s i e n ( J a h r e s h . de s österr. A r c h I n s t i t u t s IX. [1906.] 40. kk.)

B r u n s : F o n t e s J u r i s R o m a n i No. 97. a - b ; A b b o t t—J o h n s o n : M u ni c i pa l a d m i n i s t r a t i o n in t h e R o m a n E m p i r e p. 500—505., No, 157—158.

[65] T h e m . Or. V I I I . (116. A), a. 368.

[66] Pigamiol i. m . 155—156. 1. U g y a n i t t a 155. l.-on a z o n b a n t á r g yi t é v e d és v a n ; M a x i m u s p é n z b ü n t e t é se és t a r b u r á ja me g e l ő z te a Prolkopios f e l k e l é s t, t e h át n e m a n n a k r e t o r z i ó j a. M a x i m u s e g y é b k é n t, m i n t l á t t u k, s z e m b e n á l lt P r o k o - piosszal. Sőt, é p p en ez a s z e m b e n á l l á sa egy i d e i g m ég r a n g e m e l k e d é st is biz- t o sí t o tt s z á m á r a: a z őt m e g k í n z ó S a l u t i u s t é p p en ez en a j o g c í m en f o s z t o t t ák m e g h i v a t a l á t ó l. M a x i m u s v i s s z a k a p t a v a g y o n át és K o n s t a n t i n á p o l y b an j á r- taikor t i s z t e l e t b e n is ré sze sült. V. ö. E u n a p i u s F H G IV. p. 479—480.

D r . H A H N I S T V Á N:

Die Gesellschaf tliche n Grundlagen der Usurpation des Prokopios

Die m a r x i s t i s c h e G e s c h i c h t s f o r s c h u n g e r w i e s s c h o n v o r etliche n J a h r e n (vgl.

di e A r b e i t e n D m i t r e v s u n d J e . S t a j e r m a n ) , da s s w i r in d e r U s u r p a t i o n d e s P r o c o - pius (Sept. 365—Mai 366.) lediglic h e i n e s o z i a l - r e v o l u t i o n ä re Be w e g u n g d e r K l e i n - a s i a t i s c h—T h r a k i s c h e n L a n d e s b e v ö l k e r u n g, in e r s t e r R e i h e d e r L a e t e n u n d Colo- n e n s e h e n mü s s e n. A n k n ü p f e nd a n d i e s e Er g e bn is se , v e r s u c h t dieser A u f s a t z d i e f o l g e n d e n T h e s e n a u s z u f ü h r e n:

1. Auf G r u n d p r o s o p o g r a p h i s c h e r I n d i z i e n w i r d e r w i e s e n, dass d i e s e B e w e - g u n g k e i n e n C o n s t a n t i n i s c h - d y n a s t i s c h e n , s o n d e r n viel e h e r e i n e n a u s g e s p r o c h e - n e n J u l i a n i s c h e n C h a r a k t e r g e t r a g e n h a t . Die e h e m a l i g e n M i t a r b e i t e r C o n s t a n t i u s ' s t a n d e n a uf S e it e d e r Re g i e r un g , w ä h r e nd d e r J u l i a n i s c h e K r e i s sich d e m U s u r - p a t o r a ns ch los s .

2. Als soziale Ba s e d e r B e w e g u n g gilte n n e b e n d e m B a u e r t u m die s t ä d t i s c h- p l e b e j i s c h e n S c h i c h t e n d e r H a u p s t a d t , u n d d e r g r ö ss t en t h r a k i s c h—k l e i n a s i a - t i s c h e n S t ä d t e n, Ch a l c e d o n , Cyzicus, etc. Die s t ä d t i s c he B e v ö l k e r u ng z e i gt sich in d i e s e r B e w e g u n g e b e n so r e v o l u t i o n är g e f ä r bt w i e d e r l ä n d l i c he K o l o n a t .

3. A n h a n d e i n e r — b i s h e r u n b e a c h t e t e n — A u s s a g e de s T h e m i s t i u s k a n n d a s s soz iale P r o g r a m d e r B e w e g u n g k o n k r e t e r als b i s h e r ge f a s st w e r d e n ; e s sin d d i e soziale n L o s u n g e n d e r »c hr e o n apokopé u n d des gés anadasmos, d i e i n eine n u t o p i s c h e n K o m m u n i s m u s m ü n d e n. E b e n d e s h a l b k o n n t e T h e m i s t i u s d i e s e Be w e - g u n g d e r S k l a v e n e r h e b u n g des S p a r t a c u s u n d C r i x u s gleic hsetz en .

4. Dieses k o n k r e t e sozial e P r o g r a m m k a n n m i t d e r P e r s o n de s c y n i sc he n P o p u l a r p h i l o s o p h e n H e r a c l i u s in Z u s a m m e n h a n g sein, d e ss e n i n i t i a t i v e T e i l n a m e a n d e r U s u r p a t i o n d u r c h E u n a p i u s b e z e u g t w i r d .