DAYKA GÁBOR UTÓÉLETE I.
(1787—1800)
(Részlet egy készülő nagyobb tanulmány I. fejezetéből)
LÖKÖS ISTVÁN
Egy-egy irodalomtörténeti korszak tudományos feldolgozásánál, értékelésénél nem szorítkozhatunk pusztán írói portrék megrajzolásá- ra. Szükséges az adott szerző életműve továbbélésének alapos, körülte- kintő vizsgálata is épp az adott korszak szintézisének szélesebb körű, igényesebb bemutatása, kidolgozása érdekében. Nem véletlen tehát, hogy irodalomtörténészeink egy-egy írói pálya monografikus feldolgo- zásánál — nem egy ízben — külön fejezetet szentelnek az író utóéleté- nek [1], s ebből következően az sem, hogy dolgozatunkban megkíséreljük felvázolni Dayka Gábor utóéletének történetét — persze most még ko- rántsem a teljesség igényével. A téma kidolgozásának jogosultságát in- dokolja az is, hogy a felvilágosodás irodalmában Dayka neve, működése különös jelentőséget kapott Kazinczy nyelvújító m u n k á j a kapcsán, amennyiben az 1812-ban megjelent Dayka-életrajz [2] korszakos jelen- tőségű a nyelvújítás történetében [3],
1787—1796.
Dayka utóéletének történetét semmiképpen sem halálának eszten- dejétől (1796.) kell számítanunk. Az első, nyelvművelői és költői tevé- kenységével kapcsolatos reflexiók ugyanis már jóval korábban m e g j e - lennek, s az utóélet vizsgálata, elemzése szempontjából éppen ezek a reflexiók döntő jelentőségűek.
Ilyen természetű adataink az 1780—90-es évek fordulójához vezet- nek. Az adatok többsége most még nyelvi vonatkozású, ami a kor alap- vető ismérvét figyelembe véve teljességgel érthető, hisz a m a g y a r nyelv felemeléséért folytatott küzdelem a magyar felvilágosodás egyik köz- ponti kérdése. Bessenyei kezdeményezése nyomán egyre-másra alakul- nak a különböző „hazafiúi", „magyar", „tudós" társaságok, amelyek egyként tűzik zászlajukra a magyar nyelv ápolásának, felemelésének jelszavát. 1779-ben Pesten (Hazafiúi Magyar Társaság), 1787-ben Kas- sán (Kassai Magyar Társaság), 1789-ben Komáromban (Komáromi Tu- dós Társaság) szervezkednek a nemzet legjobbjai az ügy érdekében [4],
A komáromi társaság élén, amely 1789-től 1792-ig működött, a Minde- nes Gyűjtemény lelkes szerkesztője, Pétzeli állott. ,,A társulás magva a Mindenes Gyűjtemény v o l t . . ." [5], amely fefigyelt az ország más te- rületén működő írói és nyelvművelő csoportok m u n k á j á r a is. Még a pesti kispapok lelkes nyelvművelő csoportjának m u n k á j á t is f i g y e l e m - mel kíséri, hírt ad eredményeikről egy-egy írás keretében. E híradások- ból értesülhetett a korabeli olvasóközönség először Dayka Gábor nyelv- művelő tevékenységéről, aki ekkor a pesti, úgynevezett generalis semi- narium növendéke volt. A II. József rendeletére létrehozott és a császár érdekeit, politikai céljait szolgáló papnevelő intézet — m i n t ismeretes
— valósággal melegágya volt az auf kláris ta eszmék terjedésének. A nö- vendékek Voltaire-t, Montesquieu-t, Rousseau-t olvasták [6], sőt! egyik neves előljáró, Wolgemuth Fülöp jóvoltából ezek műveit le is f o r d í t o t - ták m a g y a r r a [7], A felvilágosodás népszerűsítését, terjesztését, de ezen túl természetesen a m a g y a r nyelv ápolását, fellendítését is célozta m i n d - ez csakúgy, mint pl. egyes teológiai tantárgyak m a g y a r nyelvű oktatá- sának bevezetése [8]. A Mindenes Gyűjtemény híradása szerint a m a - gyar nyelvű oktatást maga Wolgemuth is sürgette és támogatta, s „ . . . , a Magyar nyelvet m a g a is szorgalmasan . . . " t a n u l t a [9]. Az ő megbízá- sából kezd egyébként Dayka is Spalding Bestimmung des Menschen c.
művének lefordításához, amelyről a Mindenes Gyűjtemény ekképpen számol be: Wolgemuth „Mostanában három könyveket f o r d í t t a t Ma- gyarra, kiknek egyikét ú. m. Spaldings Bestimmung des Menschen, T, Dajka Gábor 3-dik esztendőbéli Nevendék P a p r a bízta; ki is e n n e k f o r - dításával m á r készen vagyon, és n e m sokára a T. T. Wolgemuth Űr p a - rantsolatjára sajtó alá fog kerülni [10]."
D e n e m m e r ü l k i csupán ennyiben Dayka nyelvművelő m u n k á j a a szemináriumi évek alatt. Fordítói tevékenységének mintegy kiegészítő része volt oktató m u n k á j a . Nemcsak maga rajongott a m a g y a r nyelv szépségeiért, másokkal is igyekezett megszerettetni azt. ö n k é n t vállalta pl. a magyar nyelv tanítását a szemináriumban s mint Mindenes Gyűj- temény hírt ad róla — nem is kevés e r e d m é n n y e l : „Ezen említtetett f á - radhatatlan Nevendék — olvassuk a cikkben — n e m kéméllvén tsekély egészségét, azon f e l l y ű l . hogy szüntelen a Magyar m u n k á k n a k k é s z í t é - sekben fáradozik, a Magyar n y e l v tanításának terhét is önként minden jutalom nélkül m a g á r a vállalta, mellynek kedvéért még ezen oskolai esztendőnek kezdetével Magyar praelectiókat kezdett tartani, m e l l y e - ket máig is olly szerentsésen gyakorol, hogy kedves n y e l v ü n k t a n u l á - sára n e m kevés Tótokat és Horvátokat édesített: Némellyek m é g a világi
törvény tanulók közzűl is gyakorolják oskoláját [11]." S hogy Dayka m u n k á j a valóban elismerést és lelkesedést váltott ki a növendék-társak között, azt szépen illusztrálja az a kis köszöntő-vers, amelyet a fent idé- zett cikkhez csatolva közölt a Mindenes Gyűjtemény:
K é n y e t á r s i d n a k P i r a m u s n a k érd-el Napjait, m a j d teszi e jeles f i : így beszéllettem, mikor édes álom
ö n t ö z i l a n k a d t
Testemet, s b é - h ú n t szemeim körűi zöld, T a r k a képek s z á m t a l a n ú l lebegtek!
Sorsaink rendét kötöző, s eresztő Mord h a j a d o n n a l ;
Hogy miként h a r t z közt erejét Magyarnak, Úgy nagy elméjét (tsak e m e l j e méltó Póltzra nyelvét a' M a g y a r Úr) egész föld
Színe tsudálja.
B á r jeles K a n t n a k n y o m a i t kövesse;
Még Baglyoknak v a k seregét is ékes Szája h a n g j á v a l ragyogó hegyére
A t u d o m á n y n a k
Vonsza: vagy l a n t j á t ütögesse híres P i n d a r u s k é n t ; a z u h a n ó tüzes nyíl Függve felhőkben m a r a d énekére
Halkva figyelmez.
Pest, 9, Április. P.N.P. [12].
A vers második felének Kantot dicsőítő sorai f é n y t vetnek a pesti szeminárium felvilágosult légkörére, valamint bizonyítják, hogy Dayka a m a g y a r felvilágosodás irodalmában valóban Ígéretes tehetségnek szá- mított, aki működésével, ékesszólásáva] „Még Baglyoknak vak seregét is . . . ragyogó hegyére a t u d o m á n y n a k Vonsza . . . " Csoda-e hát, ha Ka- zinczy az elsők között figyel fel a fiatal, tehetséges, lelkesedéstől f ű t ö t t poétára, s keresi az alkalmat találkozni, megismerkedni vele. A találko-
zás hamarosan be is következik, s arról, illetve a n n a k előzményeiről m a - ga Kazinczy vall, nem is egy ízben. Az 1813-as, általa szerkesztett és közreadott Dayka-kiadás előszavában például ezeket í r j a : ,,A húsz esz- tendős Daykát velem Győzedelemjövendölése hozta ismeretségbe, és az Ovidból fordított Penelope . . ." [13]. Később, a Pályám, emlékezetében azt is leírja, hogyan fokozódott érdeklődése s szorosbodott — egyenlőre még csak személyes találkozás nélküli — ismeretsége a fiatal Daykával m á r a kassai évek alatt: „ . . . a két folyóírás, a Muzéum és Orpheus, hoza en- gem levelezésbe Horváth Ádámmal, dr. Földi Jánossal, Daykával, Ver- seghy vei és másokkal. Szerencsés és szerencsétlen összekötődések, m e - lyek közül előre lehete látni, hogy némelyike igenis hamar elalszik, de hogy némelyike a sírig fog t a r t a n i " [14]. Nos, ismeretes, hogy Daykával való kapcsolata a „szerencsés összekötődések" sorába tartozott, hisz épp Dayka volt egyike a felsoroltak közül azoknak, kikért Kazinczy élete alkonyáig rajongott, s akit a kor egyik legkiválóbb, legszínesebb, leg- eredetibb költőegyéniségének tartott.
1790-ben került azután sor a személyes találkozásra is. Kazinczy A b a ú j megye küldötteként P e s t r e rándult a korona hazahozatalának or- szágos visszhangú ünneplésére, s látni kívánta „Daykát, a szeretettet!"
A találkozás — feltehetően — igen közvetlen, emocionális légkörben zaj- lott le, hisz a mester még később, évtizedek múlva is rajongó lelkesedés- sel és elragadtatással ír a fiatal, nemes vonásokkal bíró poétáról: „Ve- zetőm eggy tágas szobába vive, hol a Nevendékek csoportraosztva m ú - latoztanak. Reá ismertem volna én Daykára megnevező nélkül is: Ámor álla itt, talárisba öltözve, az Anyaszentegyház f i j a i között. T e r m e t e ala- csony, de karcsú, és, a mi nagyon t ű n t szembe, olly erőltetés nélkül egye-
nes, mintha egész életét Tánczmesternek kezei alatt töltötte volna. Lo- bogó setétszög h a j a saját dísz volt alakján. Horgas igen szép orra, a leg- szebb metszésű a j a k , a legszelídebb, domborodás nélkül lefolyó áll, hosz- szan elvonúló szemölde, n e m épen sima, de tisztabőrű arcza, csontos, magas homloka, a legjátékosbb kék szern, a leglelkesbb kép festette n é - k e m a Múzsák és Grátziák Kedvelltjét. Beszéde kevés. Színetlen sze- rénység, figyelem mások e r á n t és annyi nyájasság, hogy első pillantással mindent elbájolt. Némelly h a n g j a félig selyp, melly nevelte kecseit.
Öröme nem fakadozott eggy m é g eddig nem látott, szeretett Idegennek régen óhajtott meglátásán; sőt ő magába zárva marad mindég, 's m i n - dég poetai andalgásban; s az édes szendergésnek csak a le-lesüllyedt eleven szem s a mesterkélés nélkül élesen-mosolygó csendes ajak köl- csönöze életet. Illyen vala D a y k a [15]."
Az igényes portré megrajzolása után röviden beszámol beszélgeté- s ü k témájáról is. Baróti Szabó, Rajnis, Révai, Pétzeli, H o r v á t h Ádám, m a j d Báróczy, Barcsay, Bessenyei, Orczy, Ráday, Teleki József, a régi- e k közül Zrínyi és Gyöngyösi k e r ü l t szóba [16]. Föltétlenül arról t a n ú s - kodó névsor, hogy a két beszélgető fél e g y f o r m á n jól i s m e r t e az irodal- m i élet — régi és korabeli — legszámottevőbb egyéniségeit, s ízlésük,, irodalomszemléletük sok vonatkozásban körülbelül megegyezett. Nyil- vánvaló tény ez, hisz az 1790-es (május hó!) találkozást követően Dayka épp az Orpheushan egyre m á s r a megjelenő versekkel válik m a j d orszá- gosan is ismert költővé [17]. Kazinczy a találkozás során bizonyára b e - szélt költői elveiről, az Orpheus célkitűzéseiről, sőt az Orpheus kapcsán feltehetően szó eshetett a felvilágosodás kérdéseiről is. D a y k á n a k — ki m a g a is a jozefinista a u f k l ä r i z m u s neveltje volt — nyilván tetszett az el- ső füzetben közölt programtervezet, a ,,Bé-vezetés", amelyben a toleran- ciáról, a nyelvművelésről, Rousseau-ról e g y a r á n t szó esik, s könnyen h a j l o t t a Kazinczy-vallotta irodalmi-, politikai-, világnézeti program f e - lé. És végső soron a literatura mezején való egyetértést támasztotta alá mindez.
1791 után b a r á t s á g u k még fokozottabban elmélyül. Ekkor m á r D a y - k a irodalmi tanácsadója volt Kazinczy, aki — mint az 1813-as Dayka- életrajzból t u d j u k — bevezette őt ,,a Ráday-nemű versek írásába" m é g - hozzá oly h a t é k o n y és meggyőző érveléssel, hogy az „többé a Zrínyi-ne- m ű b e n semmit n e m írt [18]." Barátságuk és kapcsolatuk mélyen gyöke- rező voltát igazolja egyébként az a diszkréció is, amellyel Kazinczy e l - fogatása idején, illetve azt megelőzően Dayka iránt viseltetett.
Angelo Soliman 1792. szeptember 16-án kelt, hozzá írott német nyelvű levelére t e t t megjegyzésében m o n d j a el, hogy a n n a k „. . . több leveleit, mellyek mind francziáúl voltak írva, első megrettenésemben, Augusztusban, 1794., Daykának minden leveleivel együtt tűzbe vetet- tem, noha sem egyike, sem másika miatt nem vólt okom gondban len- ni [19]." (Kiemelés tőlem. LI.). Ez a megrettenés, mint t u d j u k , Martino- vics elfogatásának híréből f a k a d t [20], s b á r — mint m o n d j a — a leve- lek miatt nem kellett volna aggódnia, mégsem lehetett ok nélkül való, hogy azok megsemmisítésére szánta el magát. A levelekben föltétlenül lenni kellett veszélyessé válható kitéleknek — amelyek pl. k o m p r o m i t -
tálták volna Daykát —, mert ha nem, nyilván őrizte volna őket tovább, azokkal együtt, amelyeket 1794. december 14-én, letartóztatásakor any- jának gondjaira bízott, méghozzá titokban, hogy a császári tiszt észre ne vegye: . . a n é m e t örült, hogy m e g k a p a : az, neki elég volt. — olvassuk a Fogságom naplójában. — így én alkalmat és időt kapék szerelmes le- veleim csomóját író szekrényemből kivenni, és az ablakon kitenni .Tit- kon megkérém az a n y á m a t , hogy azokat vegye gondviselése alá, míg haza érkezem [21]." Ha ezeket is f é l t e t t e az elkobzástól, nyilván csak meg- volt az oka amazok megsemmisítésének is. Mindez persze ma m á r konk- réten, adatok hiányában nehezen rekonstruálható. Annyit azonban min- denesetre megjegyezhetünk, hogy Kazinczy bővebben, nyíltabban so- hasem ismétli meg a Soliman-levélre írott megjegyzését, sőt ennél min- dig szűkszavúbban nyilatkozik. Az 1813-as Dayka-életrajzban pl. mind- össze annyit mond, hogy ,,Day k á n a k n a g y csomóra gyűlt leveleitől"
szerencsétlen történet" megfosztotta [22], m a j d alább: „ . . . Júni- us 28 dikán 1801. felőle hallottam . . . , hogy ő nincsen többé. Nem bír- ván kezének már csak eggy sorát is, (Kiemelés tőlem. LI.) égtem, lángol- t a m megkapni papirosait [23]." A Pályám emlékezete megfelelő he- lyén meg ezeket í r j a : .,Dayka azalatt megholt, s nem lelém többé gyö- n y ö r ű leveleit, verseit [24]." Azt hisszük, ez elég bizonyíték s egyben ki- elégítő válasz is a felmerült kérdéssel kapcsolatban: Kazinczy bizalmas jóbarát és fegyvertársként kezelte Daykát még ekkor. Ezt további f e j - tegetéseink m a j d méginkább megerősítik.
Az 1790-es személyes megismerkedés u t á n Kazinczy és Dayka iro- dalmi értelemben vett kapcsolatai tehát az Orpheus f r o n t j á n fejlődnek tovább. Ennek konkrét adatai ismertek. Részben az Orpheusb&n megje- lent Dayka-versek dokumentálják [25], részben pedig az a szinte m á r propagandisztikusnak tünő tevékenység, amellyel Kazinczy Dayka ne- vét mintegy fogalommá igyekszik tenni a korabeli irodalmi köztudat- ban. És számunkra most, éppen ez utóbbi az érdekes, mivel itt kell ke- resnünk Kazinczy azon véleményének gyökereit is, amely szerint Dayka a korszak egyik legnagyobb költője. Minderről pedig elsősorban a Kazin- czy-levelezés megfelelő anyaga ad számot, amelyből rekonstruálható Kazinczy egész tevékenysége e kérdéssel kapcsolatban.
Ha időrendbe szedjük az idevágó adatok sorozatát, elsősorban a debreceni tudós Földi János, Döme Károly, s az erdélyi A r a n k a György nevén akad meg a szemünk. Ismeretes), hogy az Orpheusnák v a l a m e n y - nyien — kivált Földi — számottevő m u n k a t á r s a i voltak csakúgy, mint Dayka. T u d j u k azt is, hogy Kazinczy szívesen osztozott velük a szer- kesztés gondjaiban. Földivel pl. oly nagy egyetértésben volt [26], hogy még szeretett D a y k á j á n a k közlésre beküldött verseiről is értesítette. Az eredeti levél m a m á r nincs meg, csupán Földi válaszát birjuk, amelyben (1790. szeptember 17-én) kijelenti, hogy „Nem tudom kitsoda az a Dayka Gábor, kiről most írod, hogy négy jó darabokat külde be [27]?"
Döme szintén osztozhat m é g ekkor a mester örömeiben; 1790. de- cember 4-én í r j a neki a következő, föltétlenül Dayka előnyére váló soro- k a t : ,,Divitias alius f u l v o sibi etc. igen jó. Orpheusomba is betészem;
s ha reá kedvem lesz, én dalra fordítom le. Hadd legyen úgy is. Ez a da-
rabod megerősített az eránt, hogy Alagyákra Te vagy és Dayka a leg- szerentsésebb író! Daykának az Orpheusban eggy jó Alcaicusa is van. £28]." (Kiemelés tőlem. LI.). 1791. j a n u á r 7-én Aranka Györgyhöz írt levelében m á r egy teljes Dayka-vers másolatát is közli a címzettel:
,,Ez a köszöntő, r e m é n y l e m , tetszésedre lessz. í r t a "Újhelyi DAYKA GÁ- BOR, Egri kis pap.
Erzsébet, ha n e v e d n y á r b a n esett volna:
Sugárival a N a p néked hódolna, Ö r ö m r e d e r ü l n e Egernek t á j é k a . Ű j f é n y b e b o r ú i n a Erzsébet h a j l é k a . Most, midőn e l h a g y t a előbbi j á r á s á t , S Nilas jegye f e l é vette útazását, Mást n e m tehet, h a n e m a telet enyhíti, S a mennyire l e h e t napodat szépíti.
O, h a én Nap volnék! téli k a r i k á m a t El-mellőzvén, f u t n á m tavaszi p á l y á m a t . V á r o s u n k r a v i d á m világot hintenék, Tsendes lakhellyedre öröm f é n y t öntenék.
Ablakodon által sugárom bé-hatna, Játszadozva m a j d itt, m a j d a m o t t múlatna.
M a j d szemeid tüzét, m a j d rózsa színedet Tsókolná, s a z o n b a n meg-lopná kebledet.
S enyelegne, míglen a Napest el jőne, S utolsó sugárom a szívedre lőne [29]!"
1791. j a n u á r 22-én Döme Károlynak írt levelében szól ismét dicsé- rőleg Daykáról közölvén, hogy „ D a y k a igen jó darabkákat küldött né- kem," (Kiemelés tőlem. LI.) m a j d a továbbiakban tudósítja a címzettet hogy Daykát is m e g k é r t e ugyanazon vers lefordítására, a m e l y r e őt (ti.
Dömét) is m e g k é r t e , s amelynek átültetésével maga is kísérletezett:
,,Kértem (ti. Daykát), fordítsa azt Secundusból, a mire téged is k é r t e - l e k : Langudius e dulci certamine etc . . . Magam is hozzáfogtam, de ez- zel s e m lehet meg-elégedni [31]." Mint megjegyzi. Dayka átültetését sem t a r t j a megfelelőnek [32], éppen ezért azt javasolja, m i n d h á r m a n dol- gozzanak a fordításon mindaddig, amíg a kellő művészi fokot valamelyi- k ü k eléri. Ezután közli levelében a maga fordítását [33], m a j d kéri Dö- m é t , igyekezzék ő is a m u n k á v a l : „Igyekezz, édes Barátom, ezt te is f o r - dítani, hadd lássuk, mit tehetünk h á r m a n [34]."
1791. április 10-i levelében (Döméhez) ismét visszatér e problémá- hoz, hangsúlyozva itt is Dayka költői kiválóságát: „Secundusnak Ala- g y á j á n nem fogsz t e haszontalan dolgozni. Ha indulatos Tisztelőd javal- lását n e m magyarázod meg-nem érdemlett ditséretre, s nyájaskodó tsa- podárságra, el-fogod hinni, hogy Alagyát még Magyar szebben soha- sem írt, mint Te és DAYKA [35]." (Kiemelés tőlem. LI.).
Kiderül itt persze az is, hogy Kazinczy Döme iránti szimpátiája sem m a r a d el sokban a Daykával szemben tanúsított rokonszenv mögött.
Érthető, hisz Döme itt még e g y ü t t f u t Daykával egy a Kazinczy által kijelölt és vezetett irodalmi irányvonalon. De tegyük hozzá m i n d j á r t : n e m sokáig! A m e s t e r és tanítványa között hamarosan áthidalhatatlan ideológiai szakadék támad, Döme ugyanis végérvényesen a reakció t á - borához csatlakozik hátatfordítva annak a nemes szándékú programnak,
eszmének, amit a f elvilágosodás fogalomkörével határozunk meg, s amely- nek egyik legnagyobb jelentőségű hazai orgánuma ebben az időben épp K a - zinczy Orpheusa volt. Míg Dayka következetesen k i t a r t egyrészt a fel- világosodás eszméi, másrészt a Kazinczy-féle irodalmi p r o g r a m mellett (a tolerancia kérdésében b á t r a n helyezkedik szembe Szaicz Leóval, sőt magával Eszterházy Károly püspökkel, az ország egyik leghatalmasabb főurával, főpapjával, elhagyja a papi pályát, de nem alkuszik meg) [36], addig Döme „azok közé áll harcolni", akiktől Kazinczy rettenetesen iszonyodik [37]. A Szaicz-féle ortodoxia szekértolója lesz (ha közvetve is), kijelentve: „inkább az egész nemzet m a r a d j o n örökös éjszakában", mintsem a „Franciaországot megrázkódtató fejetlenség itt is uralomra jusson [38]." Irodalmi téren sem v á l t j a be a hozzáfűzött reményeket.
Bossuet teológiai tárgyú művét f o r d í t j a m a g y a r r a ahelyett, hogy Cice- rót, vagy Tacitust tolmácsolná. Kazinczy maga jósolja meg pályája t o - vábbi alakulását: „jövendölöm Dömém, hogy püspök leszel [40]." A jóslat bevált; igaz, hogy nem püspöki széket, csupán kanonoki címett k a - pott Döme [41].
Valószínű tehát,hogy Kazinczy Dayka iránti lelkesedése a továb- biakban Döménél nem igen talált visszhangra. Kiváltképp azután nem, hogy Daykát etávolították a papi szemináriumból.
Sokkal érdekesebb és mozgalmasabb ezzel szemben a nyelvész Föl- di személye, kit Kazinczy lázas tevékenységgel párosuló lelkesedése, le- veleinek m á r idézett, Daykára vonatkozó részei, de leginkább Dayka grammatikai elvei m a j d szólásra bírnak. Reflexiói azonban korántsem olyan pozitív értelműek, mint azt Kazinczy — Földinek írt tájékoztatásai u t á n — v á r h a t t a volna.
Mint mondottuk Földi Kazinczy bizalmasának számítható ezekben az években [42]; egyazon kérdések izgatták mindkettőt: a költői m e s t e r - ség gyakorlata, a porzódia, emellett nyelvi kérdések is, így végeredmény- ben csak természetes, hogy Kazinczy elküldi Földinek Dayka Aort- hographiáját is. Erről Földi 1791. március 9-én kelt leveléből é r t e s ü l ü n k :
„Vettem a m i n a p a hozzám küldött Dayka Aortho- vagy Disorthographi- áját. Sok dolgaim miatt m é g a felelettel reá kész nem vagyok, várd rö- vid időn feleletemet, mert Te hozzád fogom küldeni [43]."
Daykának arról a kéziratos, nyelvi kérdésekkel foglalkozó írásáról van itt szó, amely a sárospataki főiskola könyvtárában őrzött Kazinczy- g'yűjteményben maradt r á n k [44]. Keletkezésének körülményeiről v a j - mi keveset t u d u n k , de ha az imént idézett Földi levél d á t u m á t figye- lembe vesszük (1791. március 9.) feltételezhető, hogy a k i f e j t e t t nyelvi nézetek talán m á r a szemináriumi nyelvművelő m u n k a idején körvona- lazódtak. A nyelvművelő tevékenység folytonossága t e h á t nem szakad meg Daykánál a Pestről való távozás u t á n sem [45], sőt! ezzel az áthi- dalással fejlődik m a j d tovább a lőcsei és ungvári évek alatt.
Földi egyébként a kérdéses orthographiával kapcsolatos k r i t i k á j á - ról tett igéretét beváltotta. Elküldte bírálatát Kazinczynak azzal a meg- jegyzéssel, hogy az m a j d továbbítsa Daykának, ha jónak l á t j a [46]. Mint Földi egy másik leveléből kiderül, ez meg is történt, Kazinczy továbbí- totta is a k r i t i k á t : „Daykának által adtad a Heterographiáról tett Criti-
k á t : ezt értem, de Leveled tsak illy kevés, és nem t u d h a t o m azt tellyes- séggel, hogy úgy adtad é által a m a g a egész mivoltában, a mint én Te- néked írtam? vagy a m i n t tanátsoltam, hogy ezek szerént írj, a m i t akarsz? Tudod pedig, hogy vólt ott ollyan is, a mi n e m ő elébe való [47]."
Földi bírálata nem ismeretlen az irodalomtörténészek előtt. Teljes szövege ránk maradt. Váczy közzé is t e t t e a Kazinczy-levelezés máso- dik kötetében [48], Mixich Lajos pedig több helyen hivatkozik rá a RMKT 25. kötetében (Földi János költeményei. Kiadta és bevezette dr.
Mixich Lajos. Bp., 1910.) megjelent Földi-tanulmányban. Azóta is töb- ben szóltak róla, legutóbb pl. Benkő Loránd, A m a g y a r irodalmi írásbe- liség a felvilágosodás k o r á n a k első szakaszában. (Bp. 1961.) c. művében.
Érthető, hisz a korszak nyelvészeti kérdéseinek érdekes és egyben érté- kes dokumentuma. S z á m u n k r a meg különösképpen jelentős forrássá v á - lik, amikor Dayka utóéletének t ö r t é n e t é t próbáljuk felvázolni, ugyanis kritikai szellemben eladdig Daykát senki sem bírálta hasonló alaposság- gal, körültekintéssel és Kazinczy véleményével ellentétesen; u t á n a is jóformán csak egyedül Csokonai.
Dayka Aorthographiájának központi t é m á j a ,,a magyarban sűrűn előforduló e hangnak más magánhangzókkal való felcserélése [49],"
mivelhogy sok magánhangzónk az idők folyamán e - r e változott, ami egyhangúvá, unalmassá teszi nyelvünket. Ezen segíteni kell sürgősen s ő maga (Dayka) is szolgál néhány szerinte kínálkozó lehetőséggel. P é l - dául: ,,E magán-hangzóinkat a' hol a' nyelv tulajdonsága kívánja vagy engedi ő bötűvel v á l t j u k - f ö l , s reménylem, nem fog heába való tseve- gésrűl vádolni [50]." A z u t á n : ,,Sok a' név-hajtás 2. feléjéhez tartozó ne- vek a' függős állapotban az egyes számban, a' 3 dik személyben E vei,és I vei eggy iránt íratnak, 's mondatnak, p. o. kedve, kedvi, szere, szeri . . . így a többes számban gyakran ki-hagyatik az e, vagy je az I előtt. P. o, mezei, mezejei helyett, fegyveri, fegyverei helyett 's a' t. É l j ü n k ezen alkalmatossággal, 's ne tartsuk azt a' nyelv-taníto ellen való vétek- n e k . . . [51]" Más helyen az i használata mellett áll ki: „Sok m a g y a r igékbe bé-tsúszott az I az E helyibe. Tartsuk meg azt kints g y a n á n t n y e l v ű n k b e n bátor néha a' szármoztatás törvényei ellen láttassék is len- ni. Hátha még azt volna szabad óhajtani, hogy más sok Ek helyett it hoz- nók-bé a' számos E által unalmot okozó szókba. — Ha Ha! Ez a' tzigá- nyok' m a g y a r s á g j o k ü — Hát azután? Én az illy szépséget a' tzigánynak is meg-köszönném" — [52]
Földi az itt idézett és hozzájuk hasonló nézeteken aztán h a t á r t a l a n u l felháborodik. Bírálatában ezt nyíltan meg is m o n d j a , amikor így kezdi a kritikát tartalmazó Kazinczynak címzett levelet: „Barátom! Vettem a' hozzám küldött irtóztató Disortho- vagy Aorthographiát. Hogy ezen örök eltemettetést érdemlő nyelvrontásnak és felforgatásnak f u n d a - m e n t o m nélkül valóságát, lehetetlenségét, tsúfságát, tetemes kárait és hibáit felfedezem; a' nyelv természetének és vizsgálásának világos szö- vétnekénél fogva; e l m é l k e d j ü n k eggy kevéssé . . . [53]." És ezután a l a - pos átgondolást, logikus felépítést tükröző formában veti papírra vélemé- nyét D a y k a . m ű v é v e l kapcsolatosan, szinte pontról pontra elemezve és kritizálva annak állításait. „Hogy ha sok is Nyelvünkben az e magán
hangzó — í r j a —; ha e-s törsök szavaink minden nevekedésekben u g y a n e magán hangzókat vésznek is magokhoz: az Nyelvünkben nem is rút, mert változatgatja és külömbözteti azon magán hangzót, annak h á r o m féle kiejtése, mert a' leg kellemetesebb hangú is az e minden magán hangzóink között. De kivált képpen nem is a Nyelv fogyatkozása (nem fogyatéka), nem is a' Magyar Nyelv szépségének (nem szép voltának)
tsorbája, h a n e m a' többiekkel eggyütt Nyelvünknek igaz eredetiségét és másoktól különbözését megmutató 's Nyelvünket mindenekben szépítő 's könnyítő Analógiájának eggy része, és noha eggy jó ízlésű írónak sem szükség szorgalommal öszve hordani kifogyhatatlan E-inket. N e m
szükség mind azonáltal annak orvoslására 's elkerülésére is, szép A n a - lógiánknak sok rontásával, sok szavainknak kurtításokkal 's tsonldtá- sokkal, és így Nyelvünknek sok rontásával, 's azonban több magán hangzóinknak szinte úgy bővítésekkel törekedni és igyekezni. ímhol v a - gyon az e kerülésének f u n d a m e n t o m nélkül valósága [54]."
Azt hiszem az idézett rész végérvényesen meggyőzhet b e n n ü n k e t arról, hogy Földi Dayka elképzeléseit közönséges nyelvrontásnak t e k i n - tette, ily módon természetesen elfogadhatatlannak is. Ezt kritikája to- vábbi részeiben konkrét, a szövegből vett példák alapján tett ellenérvei- vel támasztja alá.
Ha az e magánhangzót a k a r j u k megváltoztatni — kezdi okfejtését
— akkor meg kell változtatni „. . . az a, o, ő magánhangzókat is. Mert azok is ollv sokak és egymást szeretők Nyelvünkben [55]." Ha pedig eze- ket sorra megváltoztatnánk, egy egészen ú j nyelvet vezetnénk beT m á r pedig semmiképpen sem „. . . abban áll a Nyelv pallérozás, hogy ú j Nyelvet hozzunk bé . . . [56]" De meg m i r e is változtatnánk az e m a g á n - hangzót? Talán valamelyik másik magánhangzóra, amint azt Dayka t a - nácsolja több helyen? Hisz akkor növeljük ,,. . . amazt, mikor ezt fo- gyasztjuk, mert úgy vágynák most ezek szép illendőséggel N y e l v ü n k - ben, mint az Algebrai aequatioban a' két rész, szaporodik az eggyik az- zal, a' mivel fogy a másik. Igaz, hogy uralkodó magánhangzónak n e - v e z h e t j ü k az e-t a' Magyar írásban: d e ez tsakugyan mind a többi m a g á n hangzóknak számokot felül nem h a l a d j a [57]." Es, hogy cáfolata m é g in- dokoltabb, még megokoltabb legyen, sorra szedi az e eltávolításának Dayka által j avail t módozatait és külön-külön bírálja valamennyit. Az ö-re változtatás lehetőségével kezdi, mivel ezt a k a r j a „legtöbbször . . . Dayka [58]." Ez teljességgel lehetetlen — m o n d j a —, hisz az ö így is sok a magyarban, „. . . egész beszédeket 's verseket lehet . . . " velük szer- keszteni, amellett „sokkal illetlenebb hang is, mint az e és rettent annak olly iszonyú sokasága, mint a' mennyit a k a r n á n k béhozni azon ős, űs1, üdős szóejtést (dialectust) (Kiemelés tőlem. LI.) kedvellők [59]." Az tű- zés tehát nyelvjárási jelenség „. . . n e m az egész Nemzetnek beszéde,"
így csak természetes, hogy nem is lehet „. . . soha egész országunkban közönségessé . . .[60]" Miért tennénk a k k o r hivatalossá az. ö-zést? Talán azért, ,, . . . hogy két nyelvet tsináljunk Nyelvünkből, mint a Németek a"
magokéból?", vagy ,,Hogy más légyen a' Tudósok Nyelve, más a' nép- nek beszédbeli Nyelve"? „Az istenért írók, ójátok ettől magatokat [61]!"
(Kiemelés tőlem. LI.)
Az i helyettesítő szerepének kérdéséről még keményebb a m o n d a - nivalója: „ I - v e l fogyasszuk a' sok e-t a1 czigányok m ó d j á r a ? Hogy n e m szégyenli és n e m általlya Dayka ezt tsak m e g is gondolni, nem hogy p e n n á j á r a t e n n i [62]?" Még a Szilveszter János gyakorlatából ismert i- zés „. . . mellyen a' Debreczeni és azon vidéki község beszéli, k i k minden hosszú é helyett i-t mondanak, egísíg, bíkessíg, szíip, níp 'stb. . . " t ű r h e t ő lenne, de végeredményében ,,. . . ez is utálság és tsúfság [63]."
Az ű szaporítása s e m lenne valami üdvös dolog, a szócsonkítással meg' éppen n e m m e n n é n k sokra. Az e egyszerű elhagyása soha n e m lesz általánossá, Dayka e r r e soha „sem veszi az egész nemzetet; de n e m is szebb é és n e m drágább e Nyelvünknek e' szép Analógiája, mint s e m hogy annak mind szép rendét, mind kellemetes h a n g j á t elhagyván, olly sok tsufos és illetlen kurtításokat tégyünk Nyelvünkön [64]?"
És ezzel vége, „Nitsen t ö b b módja a' sok e fogyatásának . . ." Még Dayka sem tud több módot felsorolni. Lehetetlen ez teljességgel, „. . .mert természetéből f o r g a t j a ki hasonlíthatatlan gyönyörű Nyelvünket és t s ú - fosan, 's károsan sérti annak eggy igen szép és könnyítő A.nalogiáját, m e l l y m e n n é l többekben m a g á n a k megfelelőbb, annál ditséretesebb v a - iamelly Nyelvben [65]."
Végül az e > ö változás kérdését illetően f e j t i ki véleményét, amely Dayka szerint az e szaporodásának egyik fő oka. „Azt meg-kell valla- n u n k — olvassuk Daykánál —, hogy a' Tóttal, 'si Némettel való társal- kodás nem kis tsonkulást e j t e t t néhol nyelvünkön. Ezt m e g - m u t a t n o n i n e m szükség. Kit-kit meg-győz e' felől önn-tapasztalása. Itt tsak az ö t említem. Ezt a' német 's Tót nem k ö n n y e n tanúlja-meg ki-mondani, E-re fordul a' nyelve, ha Ö-t, 's E-re, ha Ö - t akar ejteni. Hány v á r m e - gyéink vágynák, hol a' Magyar a' Tóttal vagy Némettel n e m volna ele- gyes? Ezek m a g y a r ú l m e g - t a n ú l t a k ugyan imitt, amott, d e a' m a g y a r nyelvet a' nehezebb ki-mondásokban Anya-nyelvükhez Szabván, h í j j á - nos ki-ejtésöket a' sírba vitték magokkal. B á r tsak el-takarították volna magokkal e g g y ü t t ! Által a d t á k gyermekeiknek e' boldogtalan öröksé- get [66]." Ez a megállapítás is alaptalan — vallja Földi —, „. .mert éppen azon tisztább beszédű m a g y a r Vármegyékben nints ez a' sok ő, ü, ú g y - mint Bihar, Szabolcs, S z a t h m á r Vármegyékben, a' Nagy Kúnságban
'stb. A! mellyekben legkevesebb a; Tót és Német [67]." Ha a német, hatás egyáltalán számításba jöhetne, úgy n e m a magán-, hanem bizonyos m á s - salhangzók változása következett volna be, mégpedig egy gy>d válto- zás, mivel a német „. . . a' nagy-ot, wíd-nak, !s nájd-nak m o n d j a . . . [68]." Végül megállapítja, hogy ,,. . . az a' sok ős, ú's beszéd, mellyel ma élnek 's a k a r n a k élni a' Catholicusok, soha sem vólt nemzetséges a' m a - gyarok között, hanem tsak tartományos szóejtés" [69], azaz nyelvjárási jelenség. Ezt a nézetét — m i n t m o n d j a — m á r Grammaticájábcín is ki- fejtette, s itt is ezen az állásponton marad [701.
Levelének befejező részében summázza aztán mondanivalója egé- szének lényegét, így is m o n d h a t n á n k talán: bizonyos fokú elvi alapveté- s é t : „Ezek szerént, Barátom, írhatsz valamit Daykának. Én neki m a g á - n a k nem a k a r t a m írni, azért, m e r t vele ezek eránt eggy értelemben n e m vagyok. Az emberrel se esmeretségem, se barátságom, Bírójának se vá-
lasztott, nehogy tehát elébb ellenségemmé mint b a r á t o m m á tegyem, tsak Te néked írok, hogy ezek szerént felelhetsz. Te pedig Barátom ne engedd magadat az illyenek által eltsábíttatni. Sőt (ezt egyedül magad- nak írom) fogjuk köz erővel a' dolgot, ne hogy a' pápista magyarság, a' kiké mindazonáltal nem. a' legtisztább magyarság, felsőségre emelje ma- gát, 's a' nyelvben is, mint egyebekben törvényt osszon. (Kiemelés tő- lem. LI.) Én óhajtanám, hogy eggy tiszta magyarságú Reformálttól k e - rült grammatica állana most fel. Es hogy ha arról is azt m o n d h a t n á n k örvendetesen, a' mit a' Gotsched Német grammaticájárói megjegyez Gessner, vagy Nie. Niclas (Isagog. ad. Erud. Univers. p. 106.): Imprimis etiam hoc commodi peperit illa grammatica, quod earn Pontificii homi- nes, tamquam Divinum sidus secuti sunt et emendarunt paulatim suam barbariem. Itt is rosszabb németek voltak hát a' Pápisták, m i n t a protes- tánsok, és az úgy van rendszerint, a' hol eggy nemzetnek e' két vallása vagyon, m e r t a Pápistákkal eleitől fogva gyakorlottabb vólt és betse- sebb vólt a' Római Nyelv annak a' vallásba való nagy befolyása miatt, mint akármelly más született nyelv. Sőt ha te néked ú g y tetszik, n e m a k a r t a m e nyelv vizsgálást és ítélést vagy így, vagy valamiben tetszé- sed szerint változtatva kiadni, melly sokaknak tanúságokra lenne. — A' Dayka sok írását Debreczeni vásárkor elküldöm, mert a' posta pénzt annyiszor nem érdemli" [71].
Ez a befejezés félreérthetetlenül t á m a s z t j a alá, m i n t e g y igazolja a korábban elmondottakat. Mint láttuk Földi egy szikrányit sem hajlandó engedni a nyelv kérdéseiben, ha a nyelvrontás lehetőségét látja az adott nyelvi vonatkozású munkában.
Bírálata — ha jól megfigyeljük •— igen alapos, jól átgondolt m u n - ka, olyan képzett szakember tudásáról vall, aki az adott kérdés l e g a p - róbb vonatkozásaiban is tájékozott. Érthető ez, hisz híres kéziratos nyelvtanát m á r elkészítette, amely szintén szerzője kiváló felkészültsé- gét, a témában való alapos elmélyedését bizonyítja, s ,,mind az egykori nyelvművelés, mind a mai nyelvtudomány szempontjából rendkívül é r - tékes. . ." m u n k a . Kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy ,,. . . nemcsak a pozitív normatív szabályokat fogalmazza meg, h a n e m gyakran a nega- tív, tiltó rendelkezéseket is, amelyek a dolog természeténél fogva álta- lában provinciális, dialektális nyelvi sajátosságok" [72], Szóban forgó bírálatában is érvényesíteni t u d j a mindezt s éppen azzal válik kritikája különös jelentőségűvé, hogy a nyelvi provincializmus Daykánál fellel- hető megnyilvánulásait teszi alapos elemzés tárgyává. És föltétlenül neki kell igazat adnunk az általa kiragadott, vitás kérdésekben, — el- ismerve persze Daykánál is a szándék nemességét, s azt, hogy azért m ű v e negatívumaival is szolgálni tudott az ügynek, m i n t számos más, hozzá hasonló, korabeli próbálkozás. Ilymódon Földi nemcsak a Debre- ceni Grammatika megalapozásánál játszott döntő szerepet [73], h a n e m az úgynevezett „irodalmi nyelvi egyesülés" létrejöttének folyamatában is, mégpedig ennek az 1791—94. közötti időszakra eső szakaszában, a m i - kor Kazinczy és köre különös intenzitással munkálkodik e nagy és n e - mes feladat magoldásán [74]. Földi is a Kazinczy-kör [75] levelező tagja, leveleiben kellő célzatossággal f e j t i ki véleményét egy-egy nyelvi k é r -
déssel kapcsolatban (ezt láttuk a Dayka-kritikában is) s nézeteivel, t a - nácsaival j á r u l hozzá az egységes irodalmi nyelv kialakításához. Ennek érdekében tanácsolja Kazinczynak is, hogy ne e n g e d j e magát „eltsá- bíttatni" ,,az illyenek á l t a l " (ti. m i n t Dayka), inkább fogjanak össze a
„pápista magyarság" ellen, nehogy az a nyelv dolgában „felsőségre emelje m a g á t , mint e g y e b e k b e n " is [76]. És itt Földi végeredményben hibát követ el a m e n n y i b e n felekezeti síkra vetíti a kérdést. A nyelvi kérdésekben kétségtelenül igaza van, hisz — mint l á t t u k — m á r k é p - zett nyelvész, egy k o m o l y nyelvi eredményeket tartalmazó n y e l v t a n szerzőjének vallhatja m a g á t . Azonban korlátainál fogva téved abban, hogy D a y k á t azonosítja mindenféle pápista magyarsággal, ezzel m a g y a - rázva a n n a k kétségtelenül meglévő nyelvi tévedéseit. Ezek a tévedések pedig egyáltalán nem hozhatók kapcsolatba Dayka pápista voltával, hisz t u d j u k : még a legortodoxabb katolikus Szaiczot is el kell i s m e r - n ü n k kitűnő magyarságáért (magyar stílusáért!), m á r p e d i g Dayka e b - ben sem ó h a j t o t t a k ö v e t n i azt; sőt! Földi k r i t i k á j á n a k időbeli l é t r e j ö t t e után, 1791. július 2-án m o n d j a el emlékezetes prédikációját a toleran- ciáról az egri serviták templomában, július 19-én pedig m á r távoznia is kell m i a t t a a szemináriumból [77].
Ebben a vonatkozásban tehát jogtalannak kell tekintenünk Föl- di k r i t i k á j á t . Dayka tévedései inkább magyarázhatók bizonyos t á j n y e l - vi hatással, méginkább nyelvészeti ismeretinek hiányaival, de s e m m i - képpen sem katolikus voltával.
Egyébként Földi f e n t e b b már idézett leveléből kiderül [78], hogy Dayka kézhez kapta a kritikát, s jellemző, hogy az elmarasztaló b í r á - lat ellenére is lelkesedéssel lát m a j d Lőcsén ú j r a a m a g y a r nyelv okta- tásához, s megszerkeszti latin nyelvű kéziratos nyelvtanát, hogy ezál- tal is n y ú j t s o n valamit tanítványainak, s a nyelvművelés ügyének.
A fentieken kívül b í r j u k m é g Földinek egy másik levelét is (Kazinczyhoz 1791. j ú n i u s 11.), m e l y b e n említést tesz Daykáról. R á j - nis g r a m m a t i k a i tételeiről ír itt, aki — mint m o n d j a — „. . . m a j d fél or- szágot követésére indított", bár g r a m m a t i k a i elvei nagy része balgatag- ságnak minősítendő, így elsősorban Diphtongusai [79], Daykát is épp ennek követése miatt ítéli el: „. . . a' Te magasztalt Poétád Dayka is azt követi" [80]. Véleménye tehát továbbra is változatlan, s ezt ezúttal is nyíltan m e g í r j a Kazinczynak, akit viszont láthatóan nem befolyásol b a r á t j a elmarasztaló k r i t i k á j a [81]. Tovább f o l y t a t j a Dayka népszerűsí- tését; most m á r persze kizárólag a n n a k irodalmi igényű alkotásaira híva fel a figyelmet. Id. Ráday Gedeon, Aranka György, Kis János és Csokonai n e v e bukkan m o s t majd f e l leveleiben; v e l ü k közli Daykával kapcsolatos legújabb híreit.
1791. október 15-én pl. Regmecről ír egy levelet id. Ráday Gede- onnak, amelynek t é m á j a az Orpheus, helyesebben a n n a k soron követ- kező kötete. Itt két h e l y e n is szó esik Daykáról. Közli ugyanis R á d a y - val, kik és mit küldtek a „jövő esztendőre készülendő G y ű j t e m é n y " - be. M e g t u d j u k , hogy D a y k á t Erzsébeth napjára c. költeményével kí- v á n j a szerepeltetni, és h o g y még v á r tőle ezenkívül is „ egynéhány da- rabokat" [82].
A következő levél m á r 1792-es keltezésű és Aranka Györgynek szól. Dayka-vonatkozása az ismert Heloíz—Abelárd-fordítással kapcso- latos, amelyet ki szeretett volna adni ,,deák betűvel" a német klasszi- kusok kiadásainak p é l d á j á r a : ..Egynehány napja, hogy Wielandnak Diogenesét" a' Dayka által fordított Heloízt és Abelárdot, és az Asza- lay által készített Lessing Meséinek fordítását 200 R f n t bancoczédulá- val küldöttem-fel Bécsbe, hogy ott olly formán nyomtattassanak, m i n t
Schraembel szokta a' deák betűvel nyomtatott Német Classicusok m u n - k á i t " [83].
Ez a vállalkozás azonban kudarccal végződik, mivel a bécsi cen- zor sem Wieland Diogenesének, sem Dayka fordításának megjelenését n e m engedélyezte. Erről is azonnal értesíti A r a n k á t 1792. július 21-i levelében: „A' Wieland Diogenesét és a' Dayka Gábor által fordított Abelard verseit a' Bécsi Cenzor meg nem engedé" [84]. (Kiemelés tő- lem. LI.)
Ezután — mintegy két esztendős szünettel — m a j d csak 1 794-ben b u k k a n fel ismét Dayka neve Kazinczy leveleiben. így 1794. március 4-éről b í r j u k pl. egy Kis Jánoshoz írott levelét, amelyben lőcsei, Day- kánál t e t t látogatásáról szól, s amelyben közli a n n a k (ti. Daykának) hozzáírott búcsúversét néhány igen bensőséges hangú megjegyzéssel:
,,. . . halld Daykának ezt a' búcsúztatóját. Ezzel eresztett-el Lőcséről J a n u a r 31-dikén.
Indulsz a' P a n n o n Edenébe, A' Grátziák lakóhelyébe
Ö lelkem jobb fele, Hol űzi vak e l m é k homályát 'S letépi a' bűn á t o r c á j á t
Bölcs lantod zengzete.
Én elmerülve b á n a t o m b a n
Nyögök n e m é r d e m l e t t honnomban 'S u t á n a d esdeklem,
'S lépésid k ö n n y b e ázott szemmel.
Eltelve n é m a gyötrelemmel, Távolról követem.
Te, a' m o r d tél bús f u v a t a g j a , A' m e r r e a' Szépség alakja,
Ferencz ú t j á t veszi:
T é r j Aeolus v a k tömlöcébe.
Hadd súgja lágy Zefir fülébe, Hogy Dayka szereti.
Nem képzelheted-el, melly kedves vólt előttem ez az érzékeny vers. Sírtam örömömben. O, mi ehhez a' digito monstrarier hic est [85]!"
1794. novemberéből [91] b í r j u k aztán Kazinczy utolsó olyan leve- lét, amelyben közvetlenül elfogatása előtt Daykáról szó esik. A Cím- zett Csokonai, akitől egy Dayka modorában írt verset k é r : ,,. . . Az Urat ú j r a kérem a' vers eránt, melly ollyforma lehetne, mint a' Dayka p r o - pempticonja.
Indulsz T o k a j n a k Édenébe, s t b " [92].
És ezután elérkezik a végzetes n a p : 1794. december 14., amely véget vet a mester 1795 előtti m i n d e n n e m ű ténykedésének.
A továbbiakban persze az lenne a fő kérdés, hogy a felsorolt sze- mélyekhez írt levelek Dayka-vonatkozásai esetleg kiknél váltanak ki és főleg milyen visszhangot; valamint Kazinczy propagáló tevékeny- sége nyomán a kor írói társulásai, irodalmi, esetleg nyelvi vonatkozá- sú vállalkozásai m e n n y i r e t a r t j á k számon Dayka személyét.
A kérdés első részére adandó válasz röviden ez l e h e t : Az idézett levelek Dayka-vonatkozásai úgy látszik, teljességgel visszhang nélkül m a r a d t a k ; vagy legalábbis kallódnak az esetleges, feltehetően jelen- téktelen reflexiókat tartalmazó válaszlevelek. így tehát Kazinczy tevé- kenysége etekintetben különösebb e r e d m é n y t nem hozott. Ami pedig a továbbiakat (feltett k é r d é s ü n k folytatását) illeti, megjegyzendő, hogy az Orpheus hasábjain érthetően széles f ó r u m o t kap Dayka, s t u d j u k azt is, hogy 1791-ben (Batsányi híradása szerint) a Kassai Magyar Tár- saság tagjainak névsorában is szerepel neve, méghozzá olyan kiválósá- gokkal egysorban, mint Verseghy, Virág, Szentjóbi Szabó, Földi, A r a n - ka stb. [93]. K á r m á n vállalkozásánál viszont m á r szóba sem kerül sze- mélye. Az A r a n k a - f é l e Erdélyi Magyar Nyelvmivelő Társaság i r a t a i - ban sem említik nevét, a jakobinus per zajlása idején, valamint a mozgalom bukása után érthetően hallgat az írás m i n d e n f é l e irodalmi kérdésről. Maga Dayka is Ungvárra vonul, sorsa a teljes elszigetelődés lesz, 1796-ban pedig meghal. Ismerősei a szeretett m e s t e r n e k a szomo- rú esetről m é g csak h í r t sem adhattak.
J E G Y Z E T E K
11] L.: erre vonatkozólag: Gálos Rezső: Bessenyei György é l e t r a j z a . Bp., 1951., 362—366.; Klaniczay T i b o r : Zrínyi Miklós, Bp., 1954., 527—533., Bán I m r e : Apáczai Csere János. Bp., 1958., 541—560.; Bessenyei utóéletének részletes taglalását a d j a Némedi L a j o s : Bessenyei utóélete (I. 1772—1790) c. t a n u l m á - nyában. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1961. 355—390.
[2] Újhelyi Dayka Gábor versei, öszveszedte s k i a d j a b a r á t j a , Kazinczy Ferenc Pest 1813.
[3] A m a g y a r irodalom t ö r t é n e t e 1849-ig (szerk. Bóka László és P á n d i Pál) Bp., 1957. 284.
[4] Benkő L o r á n d : A m a g y a r irodalmi írásbeliség a felvilágosodás k o r á n a k első szakaszában. Bp., 1960. 310—312.
[5] U. o. 312,
[6] A generális s z e m i n á r i u m szelleméről 1.: Mihályfi Ákos; A papnevelés törté- nete ési elmélete. Bp., 1896. 260.,272.
[7] Mindenes G y ű j t e m é n y 1790. IV. 88.
[8] U. o. 87—88.
[9] U. o. 88.
[10] U. o.
[11] U. o. 89.
[12] U. o. 88—90.
[13] Újhelyi Dayka G á b o r versei, öszveszedte s k i a d j a b a r á t j a , Kazinczy Ferenc Pest, 1813.
[14] Kazinczy Ferenc válogatott művei I. Bp., 1960. 91.
[15] Újhelyi Dayka G á b o r versei, öszveszedte s kiadta b a r á t j a Kazinczy Ferenc.
Pest, 1813. XIII—XIV.
[16] U. o. XV.
[17] Az O r p h e u s I. kötetében még n e m l e l j ü k Dayka nevét.
[18] Üjhelyi Dayka Gábor versei, öszveszedte s kiadta b a r á t j a , Kazinczy Ferenc.
1813. X X X V I I I . [19] Kaz. Lev. II. 283.
[20] Kazinczy Ferenc válogatott művei. Bp. I960., I. (Bevezetés) XLVIII.
[21] Kazinczy Ferenc: Fogságom n a p l ó j a (vál. műv. Bp., 1960.) 215.
[22] Üjhelyi Dayka G á b o r versei, öszveszedte s k i a d t a b a r á t j a Kazinczy Ferenc.
Pest, 1813. , [23] U. o. X X X I X — X L .
[24] Kazinczy Ferenc válogatott művei. Bp., 1960. I. 185.
[25] L.: az Orpheus köteteit.
[26] Földi és Kazinczy viszonyáról 1.: Mixich Lajos: Földi János élete R M K T 25.
Bp., 1910. 9.; v a l a m i n t : Benkő L o r á n d : I. m. 319.
[27] Kaz. Lev. II. 105.
[28] Kaz. lev. II. 125.
[29] Kaz. lev. II. 138.
[30] Kaz. lev. II. 140.
[31] Kaz. lev. II. 140.
[32] Dayka .,Meg küldé fordítását; de n e m elégszem meg véle." Kaz. lev. II. 140.
[33] Kaz. lev. II. 140.
[34] Kaz. lev. II. 141.
[35] Kaz. lev. II. 189.
[36] L.: e r r e vonatkozolag: Protocollum Consistorii Agriensis Anni 1791. Mense Juli. Die 19-a 245. 1. Rakt. sz. 3636.
[37] Váczy J á n o s : Kazinczy Ferenc és k o r a Bp., 1915. I . 351 [38] Váczy: I. m. 349.
[39] A' Katholika H i t t u d o m á n y ' pörben forgó czikkelyeinek előadása.. Bossuet J a - kab u t á n ford, n é h á n y jegyzésekkel, Nagyszombat 1793.
[40] Kaz. lev. II. 349.
[41] Szinnvei: Magyar írók élete II. Bp. 1893 1048.
[42] Mixich: I. m. 9.
[43] Kaz. lev. II. 170.
[44] Üjhelyi Dayka Gábor m a r a d v á n y Papirosai (Kazinczy gyűjtése). Sárospataki Ref. Főiskola K ö n y v t á r a — Kézirattár. Jelzet: 1130.
[45] Miután a jozefinista szemináriumokat feloszlatták, a kispapok visszatértek egyházmegyéjük püspöki papnevelőibe. így Dayka is Egerbe ment, ahol 1791.
július végéig tartózkodott, még mindig növendéki minőségben.
[46] Kaz. lev. II. 241.
[47] Kaz. lev. II. 206.
[48] Kaz. lev. II. 234—241.
[49] Földi János költeményei. Kiadta és bevezette dr. Mixich Lajos. R M K T 25.
Bp., 1910. 96.
[50] Üjhelyli Dayka G á b o r m a r a d v á n y Papirosai. Sárospataki Ref. Főiskola Könyv- t á r a — Kézirattár. Jelzet: 1130., 274.
[51] Ugyanott 281.
[52] Ugyanott 273.
[53] Kaz. lev. II. 234.
[54] Kaz. lev. II. 237—238.
[55] Ugyanott 238.
[56] Ugyanott.
[57] Ugyanott.
[58] Ugyanott.
[59] Ugyanott.
[60] Ugyanott.
[611 Ugyanott.
[62] Ugyanott.
[63] Ugyanott.
[64] Ugyanott 239.
[65] Ugyanott.
[66] Újhelyi Dayka G á b o r m a r a d v á n y Papirosai. Sárospataki Ref. Főiskola Könyv- t á r a — K é z i r a t t á r . Jelzet: 1130., 278.
[67] Kaz. lev. II. 239.
[68] Ugyanott. I t t a nájd téves lehet. I n k á b b nádj-ot m o n d a német.
[69] Ugyanott.
[70] Ugyanott.
[71] Ugyanott 241.
[72] Benkő: I. m. 328.
[73] L.: e r r e vonatkozólag Benkő: I. m. 327—328.
[74] Ugyanott 314—315.
[75] Ugyanott 314.
[76] Kaz. lev. II. 241.
[77] L.: Protocollum Consistorii Agriensis Anni 1791. Mense Juli. Die 19-a 245. 1.
Rakt. sz. 3636.
[78] Kaz. lev. II. 206.
[79] Kaz. lev. II. 209—210.
[80] Ugyanott.
[81] Később d e r ü l m a j d csak ki (1794. március 4-i, Kis Jánoshoz írt leveléből, hogy mégiscsak megszívlelte, sőt osztotta is Földi véleményét.
[82] Kaz. lev. II. 230—231.
[83] Ugyanott 261.
[84] Ugyanott 264.
[85] Ugyanott 341—342.
[86] Kaz. lev. II. 390. 2. jegyzet.
[87] Ugyanott 390.
[88] Benkő: I. m. 311.
